Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2.
1987. 1. évf. 2. sz. pp. 49-62.
KOVÁCS TERÉZ:
GENERÁCIÓS KÜLÖNBSÉGEK A SZAKSZÖVETKEZETI TAGSÁG
KÖRÉBEN
(Egy kerekegyházi vizsgálat eredményei alapján)
I. Bevezetés
Agrárpolitikánk az elmúlt 25 év alatt a szakszövetkezeteket a termel őszövet-
kezetekhez viszonyítva hosszú ideig alacsonyabb típusú szövetkezeti formának min ősí-
tette. A szakszövetkezetek gazdálkodását az elvonások és állami támogatások rendsze-
rében sok indokolatlan és hátrányos megkülönböztetés nehezítette. Bár jóval gyengébb
minőség ű szántóterületeken gazdálkodtak (szakszövetkezeti átlag: 10,7; tsz-ek átlaga:
20,7 aranykorona/ha), mégis, a mérleg szerinti termelési érték — folyóáron számítva —
a két típusú szövetkezetek közül Bács-Kiskun megyében 1976-1982 között jobban
n ő tt a szakszövetkezetekben, mint a tsz-ekben. A növekedés f ő leg az alaptevékenysé-
gen belül volt észlelhet ő .
A szakszövetkezetekben a saját földön gazdálkodó tagok kötelez ő vagyoni
hozzájárulását vagy a föld aranykorona értéke után vetették ki, vagy pedig a termés
10 százalékában határozták meg. Ez a szántóföld után aranykoronánként minimum
5 kg búza értékét, továbbá a leadott sz ő l ő és gyümölcs értéke 10%-ának az elvonását
jelentette. Kezdetben ez volt a szakszövetkezetek közös vagyonának szinte egyetlen
forrása, melynek 80%-a még 1970-ben is ebb ő l a forrásból akkumulálódott.
A vagyoni hozzájárulás ma is része a szakszövetkezeti közös gazdaságok bevé-
teleinek, de az alapító gazdák elöregedésével, a közös gazdaság méretének növekedésé-
vel ez egyre kisebb arányú. E folyamattal párhuzamosan az ipari melléküzemágak a
70-es évek eleje óta terjed őben vannak. Egyes településeken a szakszövetkezetek veze-
tő i — ügyesen és burkoltan — korábban kezdték meg ezek kialakítását, mint a termel ő-
szövetkezetek. Létrehozásukat jórészt a rossz min őség ű földre hivatkozva indokolták
a fels ő bb szerveknél. A 70-es évek végét ő l kialakították a gyümölcs- és sz ő l őtermesztés-
hez kapcsolódó feldolgozó ipart, amely ma már vertikummá épült ki.
Az 1980-as évek elején a nehezd ő gazdasági körülmények egyre id őszer űbbé
tették az egyéni felel ő sségvállalást és érdekeltséget, a termel őeszközök ésszer űbb hasz-
nálatát, s mindenekel ő tt a kisvállalkozást. Ezeknek elemei a szakszövetkezetekben fo-
kozottabban érvényesülnek mint a termel ő szövetkezetekben, a szakszövetkezetek
gazdaságpolitikai megítélése kedvez ő bbre fordult. Talán ennek is köszönhet ő , hogy jó
Kovács Teréz: Generációs különbségek a szakszövetkezeti tagság körében.
50 Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 49–62. p.
néhány új publikáció jelent meg a témában. (SIMÓ T. 1983, HARSÁNYI E. 1984,
KOVÁCS Z. 1984, MAGLÓDI L. 1985.)
E tanulmányok, a korábbi hiányt pótlandó, a szakszövetkezetek létének tuda-
tosításával, létrejöttével, sajátos körülményeivel, a velük kapcsolatos jogszabályok gya-
korlati következményeinek ismertetésével, a tagi gazdák életstratégiájával, a közös és
tagi gazdaságok termelési szerkezetének bemutatásával foglalkoznak. MAGLÓDI emlí-
tést tesz róla, SIMÓ pedig külön fejezetben foglalkozik a tagi gazdák alvállalkozói
szerepével. Ebben az összefüggésben a szakszövetkezet a f ővállalkozó. Véleményem
szerint SIMÓ következtetéseit a napjainkban legjobban gazdálkodó szakszövetkezetek-
ben végzett vizsgálatai alapján vonta le, melyek a kollektivizálás el őtt is gazdag telepü-
lésekként számontartott Kecelen és Soltvadkerten m ű ködnek. Mindenképpen kieme-
lend ő nek tartom, hogy azok az emberek, akik a szakszövetkezett ő l 25 évre bérelnek
sző l ő telepítésre földet, ehhez hosszúlejáratú OTP hitelt vesznek fel, százalékos m ű ve-
lésben dolgoznak rajta, azon töprengve, hogy pénzüket hogyan fektethetik be közös
társulásokba, egyértelm űen vállalkozók. Ez azonban csak egy sz ű k réteg, amely f ő leg
az új falusi elit tagjaiból tev ődik össze. Felvet ő dik a kérdés, hogy a nem ebben a formá-
ban tevékenyked ő tagi gazdák hová sorolhatók.
A fentebb említett publikációk erre a kérdésre csak sommás választ adnak.
El kellene dönteni, s ehhez további kutatások szükségesek, hogy a szakszövetkezeti tagi
gazdák milyen mértékben tekinthet ő k vállal kozóknak, s mennyire olyanok e szempont-
ból, mint a tsz-tagok. (Tehát nem vállalkozók, csak egy holdnál nagyobb háztájit m ű -
veinek.) Tanulmányunk ennek a kérdésnek egy részét szeretné megválaszolni.
Kerekegyházán 1984. ő szén végzett vizsgálatunknak csak az volt a célja, hogy
megállapítsuk, az id ő sebb generációk körében a jól gazdálkodók milyen irányban be-
folyásolták utódaik életútját. Ezeknek a gazdáknak élettörténete, gazdálkodástörté-
nete tekinthet ő ugyan gazdasági vállalkozásnak, de ő k maguk mindig csak arra töreked-
tek, hogy jó gazdák legyenek. Kérdés az is, hogy a ma jól jövedelmez ő gazdaságokat
m ű ködtető fiatalabb generáció mennyiben vállalkozó, milyen családi háttérrel indult,
illetve van-e Kerekegyházán a két generáció mérvadó gazdái között folytonosság?
Vizsgálatunkat egy kisebb, mindössze 40 személyt kitev ő csoportra vonatko-
zóan végeztük el. A megkérdezettek fele-fele arányban tartoztak az ötven éven felüli
korosztályhoz és az ötven éven aluliakhoz. Az ötven éven felüliek között egyaránt vol-
tak tsz-"tagok és szakszövetkezeti tagok. Módszerünk a kötetlen beszélgetés volt, ame-
lyet a testvérek számával, a szül ő k foglalkozásának és vagyoni helyzetének megkérde-
zésével kezdtünk. Az id ő sebbeknél külön figyelmet fordítottunk arra, hogy reagáltak
gazdálkodásukban az életükben több ízben bekövetkezett gazdaságpolitikai változások-
ra, és arra, hogy utódaikat milyen életpálya felé irányították. A fiatalabbak csoportjá-
nál figyelmünk élet- és munkaszervezésükre, illetve a második gazdaságban folytatott
tevékenységükre irányult.
Miel ő tt rátérnék a két generáció közötti különbségek bemutatására, el őbb a
tani gazdák gaz&lkodását és életkörülményeit befolyásoló jogszabályokról, majd Ke-
rekegyháza fontosabb népességi és gazdasági adatairól szólunk. Ezek nélkül ugyanis
nem érthet ő k meg a két generáció gazdálkodásában tapasztalható különbségek.
Kovács Teréz: Generációs különbségek a szakszövetkezeti tagság körében.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 49–62. p.
51
II. A szakszövetkezeti tagok gazdálkodását és életkörülményeit befolyásoló jogsza-
bályok
Az 1961-ben a szakszövetkezetbe belépett gazdák életkörülményeit és munka-
kedvét legjobban a nyugdíjjal, a földtulajdonnal és a kett ős foglal kozással kapcsolatos
jogszabályok befolyásolták.
Magyarországon a parasztok nyugdíjjogosultsága a mez őgazdaság szocialista
átszervezése után alakult ki. Az elmúlt 25 évben, ha ez az intézkedés nem lépett volna
életbe, akkor a jó munkaer ő a mező gazdaságot még az eddigieknél is nagyobb mérték-
ben hagyta volna el, az id ős tsz-parasztság jelent ős rétege pedig elszegényedett volna.
A szakszövetkezetekben a nyugdíjjogosultságra 1970 óta van mód. A szakszövetkezeti
nyugdíjasokat járadékosoknak nevezik. A tagok a nyugdíjkor eléréséig a szakszövetke-
zetnek havi nyugdíj-járulékot fizetnek. Ez alatt a 15 év alatt ez a járulékfizetés több-
ször módosult.
Jelenleg öt formája van: az els ő kategóriába a közös gazdaságban rendszeresen
dolgozók tartoznak. Rájuk ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a termel őszövet-
kezeti tagokra vagy az állami vállalatoknál lév ő alkalmazottakra.
A második kategóriába azok a közösben nem dolgozó tagok tartoznak, akik-
nek évi jövedelme eléri vagy meghaladja a 36 ezer forintot. A n ő k 55, a férfiak 60 éves
korban lesznek szakszövetkezeti nyugdíjasok. Ő k most havi 850 Ft nyugdíj-járulékot
fizetnek. Ezzel a nyugdíjmegváltási lehet ő séggel nem jár együtt betegségi biztosítási
segély, csak baleseti táppénz. Ez a felemelt összeg ű járulék sok vitát vált ki az utóbbi
id ő ben. Akik ezt fizetik, azok közül sokan fel akarnak hagyní a gazdálkodással és sze-
retnének elmenni vagy már el is mentek a szakszövetkezet közös gazdaságába, illetve
állami vállalathoz dolgozni. A helyzetükkel foglalkozó TOT üléseken a résztvev ő k is
magasnak tartják ezt az összeget. (TOT-jegyz ő könyv, 1984) Úgy vélik, hogy ő k ugyan-
annyiért váltják meg a nyugdíjukat és úgy adóznak, mint az egyéni parasztok, de hátrá-
nyosabb helyzetben vannak, mert még vagyoni hozzájárulást is kell fizetniük a szak-
szövetkezetnek.
A harmadik kategóríába tartozók is úgynevezett emelt szint ű, de csak havi
300 Ft-os járulékot fizetnek. Ezt 1983. január 1-t ő l tíz évre visszamen ő leg lehetett fi-
zetni, vagy megváltani a hiányzó éveket. Az ez összeget fizet ő nő k 55, a férfiak 60 éves
korban havi 2000 forint járadékot kapnak.
A negyedik kategóriába a havi 200 Ft-ot fizet ő k tartoznak. Esetükben a n ő k
65, a férfiak 70 éves korban lesznek havi 1.900 Ft járadékra jogosultak. A járulékot fi-
zető k legnagyobb része ezt az összeget fizeti.
Végül az ötödik kategóriába azok tartoznak, akik életkoruknál fogva már hoz-
zájutottak az öregségi járadékhoz.
A földtulajdon kérdése is hasonlóan bonyolult. El őzetesen azt kell megállapí-
tanunk, hogy a szakszövetkezetek 1961-es szervezésekor ezt a formát középútnak szán-
ták a kollektivizálás és a magángazdálkodás között. A szakszövetkezetbe belépett pa-
rasztok földjére vonatkozóan a tulajdonjog és a használati jog kettévált. A tulajdonjog
feltételessé vált, amely gyakorlatilag csupán korlátozott használati jogot jelent. (Ezt a
tsz-ekhez viszonyítva enyhébb vagyonbeviteli formát a vagyoni hozzájárulás bevezetésé-
vel ellensúlyozták.) Még enyhébben jártak el a sz ő l ő- és gyümölcsültetvények esetében.
Kovács Teréz: Generációs különbségek a szakszövetkezeti tagság körében.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 49–62. p.
52
3 ha-ig ezeket jogilag, tehát forgalomképesen meghagyták a gazdáknál. Az 1977/III.
12./MÉM. rendelettel viszont megtiltották, hogy a tagi sz ő l ő - és gyümölcsterületek
adás-vétel tárgyát képezzék. Az addigra kívülállók tulajdonába került sz ő l ő - és gyü-
mölcsterületre ez a jogszabály nem vonatkozott. Ez gyakorlatilag tehát azt jelenti,
hogy a szakszövetkezeti tagnak nem, de szakszövetkezeten kívülálló személynek lehet
magántulajdonában (forgalomképes) sz ő l ője és gyümölcsöse.
Nagyon fontos volt a Minisztertanács 7/1977. évi rendelete, amelynek értel-
mében felül kellett vizsgálni a kett ő s foglalkozásúak tagsági viszonyát. Eszerint 1978.
tiecember 31-e után nem lehetett szakszövetkezeti tag az, aki máshol volt munkavi-
szonyban. A rendelet hatására a kett ős foglalkozásúak nagyobb része megszüntette a
szakszövetkezettel a tagsági viszonyát. (Kerekegyházán például 250 f ővel csökkent
a szakszövetkezeti tagság. Bécs-Kiskun megyében a 32.000 szakszövetkezeti tag közel
egynegyedét érintette ez a jogszabály. Ezek 66%-a a tagsági viszony megszüntetése
mellett döntött. További 10% többszöri felhívásra sem nyilatkozott, így automatikusan
törölték a tagok közül. A jogfolytonosság fenntartását gyakran úgy oldották meg, hogy
a házastárs lépett be a szakszövetkezetbe.)
A 35/1982. évi tvr. a tagsági viszonyt új módon szabályozta. E szerint a fegy-
veres testületek tagjainak kivételével ismét lehet ő vé vált a kett ős jogviszony. Ezzel újra
engedélyezték azt, amit mindössze öt évvel korábban megtiltottak.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy a szakszövetkezetekre nézve a fent emlí-
tett 1977-es rendeleteknek több volt a káros kihatásuk, mint az el ő nyük (KOVÁCS Z.
1984.). Növekedtek a parlagföldek, els ő sorban az elhanyagolt gyümölcs- és sz ő l őterüle-
tek. Tehát a jogszabályok gyakori és olykor ellentmondásos változása a tagság körében
bizonytalanságot szült, amelyre eltér ő en reagáltak.
Az id ő sebb generáció egy része nem észlelte, hogyan változnak a jogszabá-
lyok, a másik részük tudott a változásokról, de azok tartalmát már nem tudta követni.
A középkorúak — különösen a közvetlenül érintettek — már felfogták a problémák lé-
nyegét, és ha a szakszövetkezeti vezet ő k is hajlandóságot mutattak, akkor közösen ke-
resték annak a lehet ő ségét, hogy változatlan formában (csak más elnevezéssel) tovább
folytassák az eddigi gazdálkodási formákat. (Például a kett ő s tagság megszüntetése
után bérbe vették azt a földterületet, amelyet korábban is m ű veltek.) Az a kevés fiatal,
aki érdekelt volt a szakszövetkezeti tagi gazdálkodás folytatásában, a fenti rendeletek
meghozatala után még tisztábban fogalmazta meg azt a kérdést, hogy érdemes-e pa-
rasztnak maradni, nagyobb kockázatvállalás mellett.
A szakszövetkezeti vezet ő ség, beállítottságtól és szituációtól függ ően, kétféle-
képpen reagált a rendeletekre. Egyeseknél a megszorítások következtében szorongás és
tanácstalanság jelentkezett, mig mások a megszorításokban azt látták, hogy a jöv őben
kevesebb munkájuk lesz, eredményesebben tudnak majd a közösben gazdálkodni és
döntéseket hozni. („Jobb" lesz a közgy ű lésen résztvev ő k statisztikája.)
Kovács Teréz: Generációs különbségek a szakszövetkezeti tagság körében.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 49–62. p.
53
III. A falufejl ődés jellemző i Kerekegyházán
A tanácsháza falán lév ő emléktábla szerint Kerekegyháza belterületén az els ő
ház 1857-ben épült. 1910-ben a mai község közigazgatási területén 4450-en, 1949-ben
6130-an éltek. 1980-ra a lakosság száma 6010-re csökkent, majd 1984-re 100 f ővel is-
mét gyarapodott. Az utóbbi id őben tapasztalható némi lakosságnövekedést Kecskemét
közelsége (18 km), az egyre javuló községi infrastruktúra, a helyi ipartelepítés, a nagy-
és kisüzemi mez őgazdaság párhuzamos fellendülése váltotta ki.
1984-ben megkezdték a gázvezeték építését, és üzembehelyezték az automata
telefonközpontot is. 1982-ben új iskolaépületet adtak át, ahová 900 gyermek jár.
A községben 8 km hosszú vízvezetékhálózat és — beleértve a teljes közigazgatási terüle-
tet -- 30 km hosszú m űút van. Naponta 50 autóbuszjárat érinti a falut. Kerekegyházán
1901-1972 között volt vasúti közlekedés. Megszüntetését ma sok helyi lakos egyértel-
mű en helytelennek tartja.
A munkaviszonyban lév ő k közül naponta 750-800 f ő ingázik, a többiek
egy része a község négy ipari üzemében dolgozik. Közülük legnagyobb a kecskeméti
MEZŐGÉP telephelye, amely 710 munkást foglalkoztat. A Habselyem Kötöttárugyár
telepének 168 dolgozója van. A Fa-, Fém- és Szolgáltatóipari Kisszövetkezet ma 75, a
Tésztaüzem pedig 58 munkást alkalmaz.
1949-ben a lakosság fele még tanyán élt, ma ez az arány 18%-ra csökkent.
A megmaradt tanyák 70%-án van villany.
A századforduló és a II. világháború között Kerekegyháza agrárfalu volt. Az
1910-es statisztikai adatok szerint a faluban 381 önálló birtokos és bérl ő lakott. Ebbe
nem számították ugyan bele a 10 kat. hold alatti kis- és törpebirtokosokat, akik, mint
köztudott, a birtokosok legnagyobb részét alkották. (A 10 kat. hold feletti birtokosok
és bérl ő k száma 1935-re már csökkent.)
Az 1935-ös összeírás már több részletet tartalmaz. Ezek szerint 684 családnak
egy kat. holdnál kisebb földterülete volt, közülük 485 család szántófölddel nem ren-
delkezett. További 382 családnak volt 1-5 kat. hold földje. E két kategóriába tartozók
alkották azt a zsellér- és törpebirtokos réteget, akik a saját földjük m űveléséb ő l szárma-
zó jövedelemb ől nem tudták kielégíteni sokgyerekes családjuk minimális létszükségle-
tét sem. A két csoport tette ki a birtokosok 74,4%-át, de birtokolt földterületük a
határnak csak 12,7%-át foglalta el. A birtokosok másik részét az a 8 család képezte,
amelyeknek 100 holdnál több földjük volt. Ő k a földtulajdonosok 0,6%-át tették ki a
községben, de a terület 28,6%-án gazdálkodtak. A leggazdagabbak a Móczár, a Beretvás
és Fazekas családok voltak. A polgárosodásra számba vehet ő 5-50 kat. holdas kis- és
középbirtokos családokból 339 élt a faluban, az 50-100 kat. holdasokból 19. Ő k al-
kották együttesen a birtokosok 1/4-ét, a földterületnek pedig 59,7%-án gazdálkodtak.
1949-re tovább csökkent a birtokok nagysága és a birtokosok száma is.
(1. táblázat)
1949-ben alakult meg az els ő tsz, a Dózsa, 1951-ben a második, az El őre.
Az 1961-es átszervezés alkalmával egy tsz és hat tsz-csoport jött létre. A tsz-
csoportokat 1969-ben min ősítették át szakszövetkezetekké. Az 1960-as évek közepén
ezeket több lépcs őben egyesítették, majd 1975-re alakult ki a mai Kossuth Szakszövet-
kezet (két szakszövetkezetb ő l és egy tsz-b ő l). Rajta kívül a faluban m ű ködik még a
Dózsa Tsz.
Kovács Teréz: Generációs különbségek a szakszövetkezeti tagság körében.
54 Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 49–62. p.
A kerekegyházi mezőgazdasági népesség foglalkozási viszony szerint
1. táblázat
Önálló Keres ő Kereső Kereső segítő családtagja
0-1 1-10 10-25 25+ 0-1 1-10 10-25 25+
fő 127 727 236 81 33 501 223 87
%-ban 11 62 20 7 4 59 27 10
Önálló Eltartottja Összesen
0-1 1-10 10-25 25 + 0-1 1-10 10-25 25 +
fő 130 1469 470 153 280 2697 929 321
%-ban 5 66 21 7 7 64 22 7
Forrás: 1949. évi népszámlálás 8. Foglalkozási statisztika részletes eredményeí (p. 242.1 Budapest,
1952.
Ma a község mez őgazdasági területének 39%-a (2017 ha) a termel ő szövetke-
zethez, 61%-a (5217 ha) a szakszövetkezethez tartozik. Országosan a szakszövetkeze-
tek földterületének 40%-a van egyéni m űvelésben. Kerekegyházán ez az arány kisebb,
az 1975-ös egyesüléskor 30, ma 19%.
Vizsgált településünkön a tsz és a szakszövetkezet más-más problémákkal
küzd, és eltér ő gazdálkodási, irányítási stratégiát követ. Az 1960-as években a két, kü-
lönböz ő típusú szövetkezet el ődei nagyon hasonlítottak egymáshoz; ez ma csak az id ős
tsz-tagok és tagi gazdák gazdálkodásáról mondható el.
A Dózsa Tsz-nek két f őágazata és számos kisméret ű részlege van. Gépeik
amortizálódása 68-70%-os. Hitelállományuk 39 M Ft, ebb ő l számottevő , 20 M Ft kö-
rüli a háztáji ágazathoz kötött, a kihelyezett sertéstenyésztésre felvett hitel. Nettó
eredményük 1980-1983 között 1,6-3,2 M Ft között változott. 1984-ben eredmé-
nyük már megközelítette a 4 M Ft-ot.
Ez a növekedés f ő leg az 1982-ben a tsz élére került új vezet ő k kezdeményez ő
készségének köszönhető . Az új vezetés a kukoricával bevetett területet a minimálisra
csökkentette, helyette egy termelési rendszer tagjaként a jelenleg jobban fizet ő kenyér-
gabona és napraforgó területét növelte. Egy év alatt 8 átalánydíjas önellátó melléküze-
mi részleget hoztak létre. Ezek az ország különböz ő pontjain találhatók: Nagyk őrösön,
Cegléden, Kecskeméten, Kerekegyházán, Budapesten. Megjegyzend ő , hogy ezek az
intézkedések még csak a küls ő tartalékok feltárását jelentették, de jó érzékkel használ-
ták ki az adódó lehet őségeket. Úgy t ű nik, ha rátérnek a növénytermesztés és állatte-
nyésztés önelszámolásos rendszerére, akkor az már a bels ő tartalékok feltárásához
vezet. Ez egyben új gazdálkodási stratégiát is hozhat.
A szakszövetkezet élén álló, hosszú vezet ő i tapasztalattal és tekintéllyel ren-
delkező elnökn ő a kisparaszti gazdálkodást folytató gazdaságok támogatását és fenntar-
tását tartja a szövetkezet központi feladatának. Ezt még olyan áron is támogatja, hogy
a közös gazdaság készen álljon átvenni nem jövedelmez ő termelési ágakat a tagi gazdák-
tól. A szakszövetkezet többi vezet ő je nagy energiát fektet be saját kisgazdaságába.
Kovács Teréz: Generációs különbségek a szakszövetkezeti tagság körében.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 49–62. p. 55
1984-ben a családi termelésben a szakszövetkezet valóban szép eredményt (84 M Ft
forgalmat) ért el. Ez az eredmény a sok id ős parasztgazda és a néhány, szakosított ter-
melést nagyban folytató fiatal vagy középkorú tag gazdaságából származik. Hiányzik
viszont az újabb- és újabb kisgazdaságok felfuttatása, illetve a szakszövetkezettel közös
gazdálkodási stratégiák kialakítása. Jórészt hagyományos termelést folytató mellék-
üzemágaik vannak (lakatos-, asztalos-, szállítási üzemek ► , amelyek manapság általában
már kevés jövedelmet hoznak. Nincs viszont olyan jól jövedelmez ő melléküzemáguk,
amely élelmiszeripari feldolgozásra támaszkodna (pl. a borászat ► .
A Kossuth Szakszövetkezet hitelállománya 5 M Ft, tartalékalapja 6 M Ft,
munkagépekkel jól ellátottak. A gépek amortizálódása csak 20-25%-os. Nettó eredmé-
nyük 1979-83 között évi 4-6 M Ft volt, de ez 1984-ben 3 M Ft-ra csökkent. Az
1975-ös szövetkezeti összevonás után a szakszövetkezet a korábbiakhoz viszonyítva
nagylétszámú szervezetté vált. Gazdasági szempontból ez el ő nyös, de az irányításban és
az emberi kapcsolatteremtésben számos nehézséget támaszt. A vezet őség a jelenlegi
gazdálkodási körülményeket a korábbiakhoz képest nehezebbnek tartja.
IV. Az 50 éven felüli szakszövetkezeti tagok életútja
A Kossuth Szakszövetkezet járadékos vagy járadék fizetésére kötelezett tagjai-
nak 85,5%-a betöltötte az 50 évet, 43%-a pedig a 70-et is. Gazdálkodásuk kezdete tehát
a két világháború közé esett. A megkérdezettek többsége jó vagyoni helyzet ű szül ő kt ő l
származik és sokgyerekes patriarchális családban n őtt fel.
A szül ő ktő l nagyobb földterületet esetleg egyik szül ő halála után remélhettek.
Házasságkötésük után pár hold földet és néhány jószágot kaptak. A fiatalabb fiúk kö-
zül egy a házasságkötés után is a szül ő kkel maradt. A többiek az új életet bérelt földön
kezdték, amelyen tanya is állt. Induláskor a szül ő i segítség még legfeljebb a bérelt föld
bevetéséig terjedt. Azon túl a gazdálkodás, a vagyon gyarapítása a fiatal házasokra há-
rult. A szül ő két és induláskor még az ő gazdálkodásukat is a sz ő l őtermesztés és a verti-
kális állattartás kombinációja jellemezte. A JUHÁSZ P. által jellemzett vertikális állat-
tartás azt feltételezi, hogy a földhasználat lényege az állati takarmánytermelés; a piacra
késztermékként csak az állatok kerülnek.
A II. világháború alatti és utáni évek több ízben is visszafogták és fékezték e
generáció hagyományos parasztgazdálkodását.
Az 1924-ig születettek — tehát a megkérdezés id őpontjában 60 évesek vagy
id ősebbek — résztvettek a I I. világháborúban, közülük többen hadifogságba estek.
Az 1930 körül születetteknek, amennyiben családjuk kuláklistára került, ka-
tonaság helyett a munkaszolgálat jutott. A beszolgáltatás idején a megkérdezettek kö-
zül többen is a hivatalos tájékoztatást követve felismerték, hogy ipari növények ter-
mesztésére kötött szerz ődésekkel és földterületek leadásával enyhíthetik a beszolgálta-
tási terheket. („Leleményességüket" bizonyítja, hogy nagyobb területre szerz ődtek,
mint amennyit tényleg bevetettek.)
Az 50-es évek második felében az emberek felszabadultabban kezdtek élni.
Visszakerültek hozzájuk a korábban elvett földek, kezdtek ruhára költeni és újra gaz-
dálkodni.
Kovács Teréz: Generációs különbségek a szakszövetkezeti tagság körében.
56 Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 49–62. p.
Az 1961-es kollektivizálás alkalmával a tsz-csoportok vezet ő i is e generáció jó-
módú középparaszt vagy feltörekv ő kisparaszt gazdái közül kerültek ki, s nagyon vi-
vigyáztak arra, hogy a tagság rokonszenvét munkával és példamutató magatartással sze-
rezzék meg. Tegyük hozzá, ez volt az az id ő , amikor ezek a tsz-csoportok néha még az
önellátásra is képtelenek voltak, de az akkori vezet ő k a „közös" fenntartásáért mégis
mindent megtettek. Magatartásukat a túlzott aggodalom, a patriarchális szellem, a mér-
téktartó kockázatvállalás, a kétkezi munka túlértékelése jellemezte. Számunkra viszont
a kollektivizálásnak nem voltak bíztató történelmi tapasztalatai, és a közös gazdálkodás
önmagában is távol állt individuális gazdálkodási szokásaiktól. igy az akkori vezet ő k
hitükkel és meggy ő ző désükkel ellentétesen cselekedtek. Ennek ellenére a vezetéssel
megbízott emberek komolyan vették megbízásukat, és a közös tulajdont úgy kezelték,
mintha az a saját gazdaságuk volna. Ezért a szövetkezetek els ő kerekegyházi vezető i
id ő vel meghasonlott, lelkileg meggyötört emberek lettek. Tudvalev ő, hogy a meggyö-
tört emberek fizikai munkaképessége csökken, vezetésre való alkalmasságot pedig kép-
telenség tő lük elvárni.
1961-ben a volt jómódú gazdák közül a község egyetlen tsz-ébe azok léptek
be, akiket sújtott a beszolgáltatás korából visszamaradt adó. A többiek a jelenlegi szak-
szövetkezet jogel ődjeként m ű köd ő tsz-csoportok valamelyikében vállaltak munkát.
Gazdálkodásukban — legalábbis a visszaemlékezésekb ő l ítélve — nem történt nagy vál-
tozás. A jómódú gazdáknak akkor átlagosan 20 hold földjük volt (ebb ő l 2 kat. h.
sz ő l ő ), és tsz-csoporti, majd szakszövetkezeti tagként továbbra is egyéni gazda módján
m ű velték „saját" földjüket. Igaz, parcellájukat gyakran évenként áthelyezték, ami bi-
zonytalanságot szült, nehezítette a tervszer ű gazdálkodást, és gyakran elvette munka-
kedvüket is. De id ővel ezek a parcellák „megállapodtak".
Ez a generáció a 60-as évek végét, 70-es évek elejét tartja élete legszebb szaka-
szának. Abban az id ő ben nagyon sokat dolgoztak, saját földjük m űvelésén kívül még
szolgáltatást is — pl. teherfuvarozást — vállaltak, ám életkoruk el őrehaladásával egyre
kevésbé voltak képesek különmunka végzésére.
Ma a megkérdezettek átlagosan 7 kat. hold földet m űveinek. (Ez szakszövet-
kezeti és tsz-tagokra egyaránt érvényes azzal, hogy a szakszövetkezeti tagok a „saját"
földjükön, a tsz-tagok pedig egy hold háztáji plusz bérelt földön gazdálkodnak.) Ebb ő l
a sző l ő terület általában 1 kat. holdat tesz ki, a többi földön pedig „vegyes gazdálko-
dást" folytatnak. Gazdaságuk felszereltsége m ű szaki szempontból rendkívül fejletlen;
a faluban nincs az ő kisgazdaságuk m ű ködtetéséhez szükséges szolgáltató ipar. Vagy ő k
maguk lesznek tehát újítók, „feltatálók", vagy felkutatják azokat, akik burkolt formá-
ban mező gazdasági kisgépeket és felszerelést „gyártanak". Általában egy lovat tarta-
nak, ritkábban személygépkocsijuk is van. Néhány évvel ezel őtt még volt szarvasmarhá-
juk, ma már csak az 50-es és a 60-as éveik elején járók tartanak szarvasmarhát. Évente
felnevelik 2-3 anyakoca szaporulatát, és baromfijuk is van.
Ez az 50 éven felüli generáció a 60-as — 70-es években épített vagy kib ővített
sátortet ő s „kockaházakban" lakik. Lakáskörülményeik viszonylag jók, de udvaraik ren-
dezetlenek, mert fiatal korukban ezt szokták meg: ez a gazdálkodás, az állattartás ter-
mészetes velejárójának számított. Járadékuk összege alacsony. A feleségek egyes ese-
tekben házastársi pótlékot kapnak. Mindezek ellenére — saját véleményük szerint —
Kovács Teréz: Generációs különbségek a szakszövetkezeti tagság körében.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 49–62. p. 57
most jól élnek. Jellegzetes, hogy a szakszövetkezeti tagok jobban ragaszkodnak a föld-
höz és az önállóan szervezett gazdálkodáshoz, mint a termel őszövetkezetiek.
Fontosabb nekik az önállóság, mint a nyereség. Az interjúkból az is kiderült:
gyakran azt sem érzékelik, hogy földjeik rendelkezési jogát már elveszítették. Paraszti
logikájuk azt diktálja, hogy amíg adóznak a földért, addig az az övék. Bár e földhaszná-
lat drágább, mint ha ugyanakkora területet bérelnének a szövetkezett ő l, mégis inkább
a „sajátjukat" m űvelik.
Mindennek ellentmond, hogy e generáció közömbös a gazdaság fenntartásá-
nak folytonossága iránt. Gyermekeiket megtanították ugyan a paraszti munkára, de
már nem követelték meg t ő lük, hogy a gazdaságot továbbvigyék és fokozottan gyara-
pítsák. Mivel e fontos paraszti norma érvényét vesztette, ezért e gazdálkodási forma
paradox módon, e generációváltással megsz ű nik. A gazdálkodást — legalábbis az álta-
lunk megkérdezettek közül — egyetlen valamikor irányadó gazda gyereke sem válasz-
totta élethivatásul. Az utódok azért döntöttek így, mert szüleik szerint a mez őgazdasá-
gon kívüli foglalkozások biztonságosabb megélhetést nyújtanak.
Az utódok els ő csoportja (a 40-es évek elején születettek) szakképesítés nél-
küli betanított vagy segédmunkások lettek. Ő k hagyták el legnagyobb mértékben a
községet. Kés őbb, a szül ő i pályaorientáció valamilyen szakma vagy hivatalnoki állás
felé irányította a gyerekeket.
E folyamattal egyid ő ben a generációk között elt ű ntek a patriarchális viszo-
nyok, a családok mégsem atomizálódtak. A családot alapító gyerekeket a szül ő knek
— bár különálló családi házakban, de — sikerült a faluban tartani. A két generáció köl-
csönösen segíti egymást, összetart.
V. A fiatalabb korosztály
A megkérdezettek közül az 1935-1954 között születetteket, tehát a megkér-
dezés id őpontjában az 50 év alattiakat tekintettük idetartozónak. Ő k gazdálkodásukat
már a mez őgazdaság átszervezése után kezdték. E középkorú és fiatalabb férfiak mun-
kavégzésére és gazdálkodására heterogén tevékenységszerkezet jellemz ő , amely gyakor-
latilag a 8 órás állandó munkaviszonyt és a kisegít ő vagy háztáji gazdálkodás párhuza-
mos vállalását jelenti.
Az egyéni gazdálkodással, mint f őfoglalkozással el őbb a férfiak, majd a n ő k is
felhagytak. A 30-as években született n ő knél az a tipikus helyzet, hogy vezetnek egy
kisméret ű hagyományos gazdaságot, a férjek pedig fix fizetésért keres ő munkát végez-
nek. 1968 után a pályakezd ő knél más volt a helyzet. A n ő k is munkát vállaltak, mégpe-
dig általában középfokú iskolai végzettséggel. A háztáji vagy kisegít ő gazdaságot pedig
egyre inkább korszer ű sítették és szakosították. Az ilyen gazdaságokban szarvasmarhát
már nem tartanak, a sertéstenyésztésben pedig önetet őt és önitatót használnak. Manap-
ság a baromfitelepek (tojóhibrid, broylercsirke, kacsa) a faluban a legnagyobb befekte-
tést igényl ő és a legjobban jövedelmez ő családi vállalkozások. A műszaki berendezések
sorozatgyártmányú ipari termékek, a kezel ő nek szaktudása csupán a meghibásodások
észrevételéhez és az alkatrészek cseréjéhez van. A gazdaságok szakosítása és „iparosí-
tása" miatt a hagyományos kisipari szolgáltató tevékenységet nem igénylik.
Kovács Teréz: Generációs különbségek a szakszövetkezeti tagság körében.
58 Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 49–62. p.
Figyelemre méltó, hogy ezeket a korszer ű háztáji gazdaságokat azok m ű köd-
tetik, akik rendelkeznek ehhez megfelel ő piaci információval, t ő kével, eleget tudnak
tenni a legszigorúbb állategészségügyi szabályoknak, technológiai el őírásoknak, és van-
nak bizonyos m űszaki ismereteik is. Akik mindezzel rendelkeznek, azok általában fő
munkahelyükön gazdasági vezetői beosztásban dolgoznak. Ez a 70-es években feltö-
rekvő agrárértelmiség a közös és a háztáji gazdaságban egyaránt a szakértelmet és a gaz-
daságosságot helyezte el őtérbe kizárólagos értékként. Értékrendszerüket generációjuk-
ból más szakmai csoportok is fokozatosan átveszik. Az interjúkból az is kiderült, hogy
ha a jelenlegi piaci áringadozások számukra nem megfelel ően változnak, akkor át-, il-
letve le fogják állítani a termelést.
E generációnak az a néhány tagja, aki csak egyénileg gazdálkodik, az id ősebb
korosztályhoz hasonlóan f ő leg vegyes gazdálkodást folytat. Szarvasmarhatartással (a fi-
atalok és középkorúak közül) csak ő k foglalkoznak. Viszont az el ő bbi csoporthoz ha-
sonlóan a gazdaságosság és számítás elvét ugyanúgy figyelembe veszik. Nyiltan vallják,
hogy ha ráfizetéses lesz a gazdálkodásuk, felhagynak az egyéni gazdálkodással, és a tsz
vagy a szakszövetkezet közös gazdaságában munkaviszonyt létesítenek. Úgy vélik, hogy
akkor a törvényes el ő írt munkaid őben, kockázatvállalás nélkül és kevés munkával, ha
nem is magas, de legalább garantált jövedelemre tesznek szert.
A „korszer ű en szakosított" és a „hagyományosan vegyes" kisgazdaságok kö-
zött helyezkednek el a kisméret ű , csak részben korszer ű sertéstenyészt ő gazdaságok.
Ezekbő l van a legtöbb a faluban. Tulajdonosaik általában iparban vagy mez őgazdaság-
ban dolgozó betanított, illetve segédmunkások. Nekik is viszonylag jók a lakáskörülmé-
nyeik, ügyelnek udvaraik rendezettségére. Életmódjukat a maximális befektetésre való
törekvés és a visszafogott fogyasztás jellemzi. Háztáji gazdaságukat mindaddig fenntart-
ják, amíg abból egy kis haszon származik. Az érdekeltség mellett számukra fontos az is,
hogy ne kelljen pénzt kiadniuk olyan élelmiszerekre, amelyet maguk is el ő állíthatnak.
Ez a korosztály jobbára megvált a sz ő l őtő l. Esetleg a ház körül lév ő kertben
ültetett annyit, hogy a család szükségletét kielégítse. Gazdaságukat valamilyen formá-
ban az állattartásra állították be. Gyerekeiket is betanították a gazdaságban folyó mun-
kára. Pályaválasztásukat illet ő en a szül ő k a legfontosabbnak azt tartják, hogy utódaik
a legbiztonságosabbnak t ű nő egzisztenciát válasszák. Saját életútjukat, az els ő és máso-
dik gazdaság együttes vállalását többnyire követend ő példaként kínálják. Ez a generácíó
az utódokra vonatkozóan a társadalmi státusz-emelkedést másodlagosnak tartja: ez a
státuszemelkedés a vezető k gyerekeinél a nagyobb településbe való áttelepülés, a többi
szakmai csoport gyermekeinél pedig a szül ő khöz képest egy szinttel magasabb iskolai
végzettség elérésének igényére terjed ki.
VI. Összegezés
A szakszövetkezet létét Kerekegyházán a rossz term őföldi adottságok (a szán-
tóterület átlagosan 10 aranykorona/ha), a tanyás gazdálkodás, valamint a kisüzemi tele-
pítés ű sző l ő - és gyümölcsterületek magas aránya tette indokolttá.
Az első sző l ő telepítések a vidék többi településéhez viszonyítva itt viszonylag
késő n, a XIX—XX. század fordulóján voltak. A szakszövetkezet elnökhelyettese és ház-
Kovács Teréz: Generációs különbségek a szakszövetkezeti tagság körében.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 49–62. p.
59
táji agronómusa szerint ez a megkésettség az oka annak, hogy ma — pl. Kecelhez vagy
Soltvadkerthez viszonyítva — Kerekegyházán nem „gy őzött" a sz ő lő . 1935-ben még
764 kat. hold sz ő l ő volt a faluban, ma viszont a szakszövetkezetnek csak 209, a terme-
l őszövetkezetnek pedig mindössze 91 ha nagyüzemi sz ő l ője van. A tagi gazdák régi tele-
pítés ű sz ő l ő i kevés kivétellel elhanyagolt állapotban vannak. Ez fokozott mértékben
vonatkozik azokra a telepítésekre, amelyeket a volt gazdák átadtak a szakszövetke-
zetnek.
A sző l őterület csökkenésével és a tanyákról való beköltözéssel párhuzamosan
megn őtt a faluban a baromfi- és sertéstenyésztés. Ez a folyamat — melyben a sz ő l ő - és
gyümölcstermelést felváltotta az állattenyésztés — szorosan összefügg egy generáció-,
illető leg gazdálkodási kultúra váltással.
A kerekegyházi Kossuth Szakszövetkezet nem tartozik az átlagos szakszövet-
kezetek közé. A közös gazdaság termelési eredménye alapján az átlag alatt, a tagi gaz-
daságok termelési eredménye alapján az átlag felett van. A falu szakszövetkezeti tag-
sága két, egymástól — gazdálkodásban és életmódban is élesen különböz ő — típusba
sorolható.
Az egyénileg gazdálkodó tagi gazdák száma közel 700 f ő , átlagéletkoruk 67 év.
A közösben dolgozó tagok és az életvitelükben hozzájuk hason/ó alkalmazottak száma
együttesen 350 f ő , átlagéletkoruk 36 év. Tehát a gazdálkodási típusok egyúttal generá-
ciós különbséget is jelentenek.
Mivel az egyénileg gazdálkodó tagi gazdák krónikus elöregedése bekövetke-
zett, ezért sürget az id ő a velük kapcsolatos kutatások elvégzésére. Jelenlegi vizsgála-
tunkban is nagyobb teret szenteltünk az ő életútjuk elemzésének, mint az 50 éven
aluliakénak.
Az 50 éven felüliek, már megváltozott viszonyok között, de amíg fizikai ere-
jükből telik, addig folytatni fogják a paraszti gazdálkodást. A két világháború közötti
„parasztpolgári" vállalkozásukat meg kell különböztetni attól a vállalkozástól, amely
az általunk is elemzett fiatalabb generáció körében észlelhet ő . A parasztpolgárok job-
ban értettek a gazdálkodáshoz, mint a vállalkozáshoz, széles agrárismereti tapasztala-
tokkal rendelkeztek és örömüket lelték a gazdálkodásban.
A mai 30-49 évesek vállalkozása a piaci áringadoZások, a kézi munka géppel
való felcserélése és a szakszövetkezet által garantált jogvédelem pontos és gyors felis-
merésére irányul. 'Igy a generációváltást követő gazdálkodásváltás emberi oldalról min-
denképpen ellentmondásos.
A két élesen különböz ő típus közötti átmenetet csak néhány, 50 éven felüli
gazdálkodó képviseli. Ő k már az 1950-es évek elején foglalkozást váltottak, és elmen-
tek a faluból. Majd az 1960-as évek végén visszatértek, és fiatalkori agrárismereteik hát-
terével, a mai 50 éven aluli korosztályhoz hasonlóan „vállalkoztak". Ez a tevékenysé-
gük csak néhány évig tartott, s azt vallják, hogy az 1970-es évek eleji túlzott adóztatás
miatt hagytak fel a gazdálkodással.
Összegzésként elmondható, hogy Kerekegyházán a középkorú és fiatal vállal-
kozók a gazdálkodásban nem a valamikori irányadó gazdák követ ői. A régi gazdák még
a 60-as években is úgy érezték, hogy nekik még megéri, ha a mez őgazdaságban dolgoz-
nak. Viszont gyermekeikt ő l már nem várták el, hogy a családi gazdaságot továbbvigyék,
s helyette az ipari munkavállalást ajánlották az új nemzedéknek.
Kovács Teréz: Generációs különbségek a szakszövetkezeti tagság körében.
60 Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 49–62. p.
A társadalmi mobilitásnak vannak kétségbevonhatatlan el ő nyei, de köztudott,
hogy az azonos foglalkozási és munkatapasztalatoknak több generáción át tartó át-
adása össztársadalmi és egyéni szempontból is el ő nyös lehet. Vizsgálatunk szerint ez a
„hagyományőrzés" a mezőgazdaságban megszűnik, pedig a több generáción át azonos
szakmavállalás növeli az ismereteket, a szakmaszeretet és a munka sikerélményét. Az
irodalomban ismeretesek a társadalmi mobilitás statisztikai irányainak pozitív értékelé-
sei. Olyan komplex értékelés viszont egyel őre még nincs, amely ennek esetleges negatí-
vumait is részletesen feltárná. Ennek része lehetne a mez őgazdaságban megnyilvánuló
„ki- és beáramlás" elemzése. Kerekegyházán e cserél ődés jelei is egyértelm űen megfi-
gyelhet ő k.
IRODALOM
HANN, C.M. 1984: Tázlár — A falu Magyarországon. Lektorálatlan fordítás, p. 295.
HARCSA I. 1984: Mezőgazdasági kistermelés, életkörülmények, életmód. Társadalomkutatás 4-5.
pp. 134-153.
HARSÁNYI E. 1984: Életmód és életmódváltás. Pártélet, XXIX. évf. 9. pp. 62-67.
JUHÁSZ P. 1975: A mező gazdasági szövetkezetek dolgozóinak rétegz ő dése munkajelleg csoportok,
származás és életút szerint. Szövetkezeti Kutató Intézet Évkönyve, Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó, pp. 241-277.
JUHÁSZ P. 1979: Adatok és hipotézisek a mez ő gazdasági szövetkezetek állandó dolgozóinak réteg-
ző désérő l. Társadalomtudományi Közlemények, IX. évf. 2., pp. 62-82.
KOVÁCS Z. 1984: A szakszövetkezetek létrejöttének és m ű ködésének társadalmi-gazdasági tapasz-
talatai Bács-Kiskun megyében. Kézirat. Kecskemét, p. 120.
LISKA T. 1985: Koncepció és kritika. Magvet ő Könyvkiadó, Budapest.
MAGLÓDI L. 1985: A mezőgazdasági szakszövetkezetek jelene és jöv ő je. Közgazdasági Szemle,
XXXI. évf. 5., pp. 600-609.
Magyarország földbirtokviszonyai 1935. évben. Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1936.
SIMÓ T. 1971: Sző lő -, gyümölcstermel ő szakszövetkezeteink. Szövetkezeti Kutató Intézet, Buda-
pest.
SIMÓ T. 1983: A sző l ő -, gyümölcstermel ő szövetkezetek új modelljér ő l. Szövetkezeti Kutató In-
tézet közleménye, Budapest.
TOT JEGYZ Ő KÖNYV, 1984: Elnökségi ülés, okt. 31.
ZOLTÁN Z. 1984: A mez ő gazdasági szektor vállalkozó kedve kialakulásának néhány társadalmi-
gazdasági vonatkozása. Társadalomkutatás 3-4. pp. 113-123.
1985: Jelentés a szakszövetkezetek 1984. évi gazdálkozásának f ő tapasztalatairól, az 1985.
évi feladatokról, különös tekintettel az alacsony hatékonyságú gazdaságok helyzetére. Kis-
kunsági Mező gazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége, Kecskemét.
TERÉZ KOVÁCS:
DIFFERENCE OF GENERATIONS WITHIN SPECIALIZED AGRICULTURAL
CO-OPERATIVES (based on findings of a survey in Kerekegyháza)
(Summary)
At the time of the 1961 collectivization wave in agriculture the formation of specialized co-
operatives represented a midway between collective and individual farming. Specialized co-opera-
tives pooled less individual property from theír members than full co-operatives. The joining
farmers of the time (the member-farmers of today) have had to pay, however, a property contribu-
Kovács Teréz: Generációs különbségek a szakszövetkezeti tagság körében.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 49–62. p.
61
tion: 5 kg wheat per one unit plough-land expressed in golden crown and 10% of the value of
grapes and fruits delivered. At the beginning, this property contribution was virtually the only
source of capital expenditure in the specialized co-operatives but nowadays, with the aging of
member-farmers, and the rapid development of non-farming auxiliary activites, it has a declining
proportion.
Until quite recently, specialized co-operatives were put at a disadvantage in the system of
state taxation and subsidies in comparison with full agricultural co-operatives. In certain villages
the managers of specialized co-operatives introduced non-farming auxiliary activities — in a skilful
and veiled manner — earlier than it was the case in full co-operatives. At present, the most stable
and the most profitable auxiliary plants are the fruit- and grape processing ones which represent a
vertical integration of the activities.
Our survey conducted in Kerekegyháza in the autumn of 1984 revealed some specific fea-
tures of the local specialized co-operative named 'Kossuth'. Considering the yield of collective
farming, the results of this co-op are below the average but with regard to the member-farmers'
individual output, they are above the average.
The members of the specialized co-operative in this village form distinct types with respect
to their mode of farming and lifestyle. The first type is made of member-farmers who work indi-
vidually. Their number is 700 and their average age is 67 years. The second major type: co-op
members who work on the collective farm. Their number, taken together with the employees, who
follow a similar way of life, is 350 and their average age is 36 years. Therefore, different modes of
farming also represent a difference of generations.
Those who are over 50 years old will continue — though under different circumstances —
peasant farming, as long as they are physically able to. The 'peasant-bourgeois' undertakings be-
tween the two wars were, however, dissimilar to the undertakings of the new generation considered
here. The peasant-bourgeois farmers knew more about farming than about entrepreneurship. They
had an extensive agrarian experience and took pleasure in farming.
Nowadays, the undertakings of farmers in the 30-49 age group are characterized by their
prompt reactions to market-price fluctuation, the mechanization of manual work and the exact
and quíck identification of the legel protection provided by the specialized co-operative itself.
Three sub-types can be distinguished within this generation:
Type 1: those who run a small 'traditional mixed' farm on a full-time basis;
Type 2: those who have got a full-time job at a co-operative or state entreprise but also run
a modern, specialized, household- or auxiliary farm. They are typically in the managerial staff;
Type 3: those who work in industry or agriculture as semi-skilled or unskilled labourers and
have got a small farm which consists of a modernized piggery and a subsistence vegetable garden.
According to our survey, the 'preservation of agricultural traditions' has come to an end.
The middle-aged and young entrepreneurs in Kerekegyháza are not the followers of the one-time
model farmers. Formerly, even during the 1960s, the farmers deemed it to be worthwhile for
them to work ín agriculture. But they did not expect their children to take over and run the family
farm. Instead, they encouraged the new generation to get employed in industry and with this done,
household farming is a supplementary activity now.
Translation by ObIhne Szentessy Éva
KOBA4, TEPE3:
BO3PACTHbIE PA31111411f1 ME)KPY 411EHAMAMI1
cnE1411Ank1311POBABWMCR KoonEPATHBOB
(no P3YJ1bTTM iiccneAosal4vm Kooneparma e KepeKeAbxa3e)
(Pealorvie)
Cneumanvtámpoeaewviecn kooneparvieba e OTHOWel-11111 ot4mcneuvIA N rocyAapciseHHoii"
ROMOLUM, BrIfICITb,140 HeAaeHero epemeHm, Haxo,uvinmcb B HeebiroAHom nono*eiiiim no cpaeueumio C
Kovács Teréz: Generációs különbségek a szakszövetkezeti tagság körében.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 49–62. p.
62
CellbCK0X03RACTBeHHb1M101 KoonepaTmeamo. 8 nepooA CellbCK0X038i.- CTBeHH0i1 nepe0praHm3aLoom
I
(1961 r.) cneumanio3opoeaeuniece KOonepaTmBm npeAcTaensno co60NnepexoA me)cAy Konnewrm-
emaaume‘71 H e4HH01114 ,1HbIM X038i:ICTBOM, 4T0 03Ha4a110 TaKoce meHee crporylo cl)opmy mmyukecTeeH-
H0k7Inenno vem B Ce/lbCK0X03FliÁCTBeHHb1X KoonepaTmeax. 5biewoe e4HH0I1H4HNKH, ecrynoeume B
cnewoano3opoeaewm'Oce Kooneparkie (ceroAHe Md Ha3weaem NX vneHamo - eALIH011144HY1KaMO),
4011*Hbl Coono nnaTorb B3HOC C COCTORHY18. 3T0 COCTaB1111110 CTONMOCTb He meHee 5 Kr nweHmuto
10% BbNeTOB CO cAa HHOr 0 KOIlY14eCTBa 014Horpa4a N ri:/0yKTOB. BHa4afle B3H0Cbl C COCTORH418 6b11114
npaKTinvecKw eAoHcTeeHHbim k1CTO4HHKOM o6tAero AocToeHme cneumankt3opoeaewmxce Koonepa-
TIABOB, ceroAHe *e no npowoHe cTapeHme 4/1eHOB - B414H011H4HHKO8 40118 37(871 ctoopmbi B3HOCOB
nocTosHHo coKpatuaeTce. rlapannenbHo C ynomaHyTbim npoueccom npoueeTano ecnomoraTenb-
Hble npoo3eoAcTea. PyKoeoAwrenw cneumano3opoeamAkixce KoonepaTmeoe Ha4a1111 CKpbITHO
ymeno co3Aaearb B OT4ellbHbIX noceneHoex ecnomoraTenbHwe npoo3BGAGTea, onepe*ae Tem
cambim cenbcKoxo3eiicTeeHHbie KoonepaTmebi. Camble cra6onbHbie N camwe AoxoAHble oTpacno
Heim« AHeA, nOny4NBWNe y*e Ha3eaHoe eepToKyma, ctlyma..kooHopylor B o6pa6aTweaKnuei,)
npombiwneHHocTo, ces3aHHoi,) C 08040BOACTBOM H emHorpaAapcTeom.
Pe3ynbTaTbi mccneAo8aw4, npoeej:keHHtox e KepeKeAbxa3e oceHbro 1984 roAa, noKa3meao3T,
4TO MeCTHb4-1' cneumano3opoeaewoke KoonepaToe HM. KOWyTa He OTHOCHTCR K KaTeropoo
cpeAHox cneymanm3opoeaewkixce KoonepaToece: no npoo3BoAcTey KOTIfleKTHBHOr0 X038‘1CTBa OH
HaX041ITCR Ha ypoeHe Hkme cpeAHero, no pe3ynbTaTam *e, 40CTHrHyTbIM 4neHamm-
eAoHonfflHoKamo, ekowe cpeAHero.
L iPBHd cneumano3opoeaeweroce Kooneparmea AepeeHo moryT 61,1Tb pa36orbi Ha Tpw Tona,
pe3Ko oTrui4a sowtoece Apyr OT Apyra no cnoco6y BeAeHme xo3eAcTea N o6pa3y WH3H14. KOr414eCTBO
411eHOB - e4HHORYI4HHKOB C 060C0611eHHbIM X031IACTBOM — 700 4e11., cpeAH14 eo3pac7 — 67 neT.
411C110 WIeHOB, pa6oTalowox B K01111eKTHBHOM xo3eAcTee, a TaKoce 414C110 cny*au4ox, eeAywox
noAo6Hblil o6pa3 )00,13HY1, — 350 4enoeeK, cpeArnii,) eo3pacT — 36 fleT. 3Ha4HT, Tomo BeAeHoe
X03Fli.1CTBa oAHoepemeHHo 03HaMaFOT N e03pacTHme pa3rm4wri.
Te, Komy yoce 6onee 50 lleT, 6y4yT BeCTI4 KpecTbeHcKoe X031likTBO 40 4011H0r0 HCTOL4eHLIR
cipm3wiecKox con, npaeAa, B H3Me144BWHXCR ycnoemsx. He cneAyer cmewwearb npeAnpoHoma-
TenbCTBO «KpeCTWIHCKYIX metAaH» (meluaH KpeCTbRHCK01- 0 npowcxo*AeHme), pacnpocTpaHeHHoro B
nepooA me*Ay Aeyme mopoeumw Boi:iHamm, c npegnpinHomaTenbcTeom 6onee monoAoro
noKoneHme, ki3y4eHHoro TaKoce N Hamo. KpecTbericKile meu.kaHe ny4we pa36opanocb B BeAeHom
X033,1i:1CTBa, vem B HCKyCCTBe npeAnpoHomaTenbcTea, o6naAanki 6011bWIIM arpapHboo OrIbITOM
Haxonkino yAoeonbcTeme B X0311171CTBOBaHY111.
-4(.1
npeAnpmHomaTenbCTBO no3Ae'O B eo3pacTe OT -- 40 49
.- HmeeT B ceoe171 ocHoee T09HOe
6bICTI:10e pacno3HaHoe Kone6aHk4 pb1H04HbIX LteH, npeomyuiecTe 3ameHm py4Horo TpyAa
MaWHHHbIM, pacno3HaHoe woroAbi rapaHropoeaHHoro AoxoAa B cnewnano3opoeaewemce Koone-
paTwee. CpeAm npeAcTaewrenei,) 3T0r0 noKoneHme MOWHO Bbl4e414Tb Tpw Tona:
"CTBO KaK
1 Ton — ero npeAcTaemTeno BeAyT «TpaAoumoHHoe cmewaHHoe» menKoe X03141:1
OCHOBHIA poA 3aHRTHI7.1.
2 Tort — OCHOBHOCI poA 3aHermA ero npeAcTaeoTeneii — paóora e
KoonepaTmeax kino Ha
rocyAapcTeeHHbix npeAnponTmex; HapeRy C 3THM OHM lime soT COBpeMeHHI4 N cneumano3wpoeaH-
o6pa6aTmeaiorce
Hblk npoycaAe6Hburi yvacToK HI114 ecnomoraTenbHoe X03FlikT8O; Ha3BaHHbie
eeAyrce, KaK npaeono, pyKoeoARLAkimo pa60THmKamm KaKkix-no6o x03e( ,)cre.
3 TNn — o6y4eHHbie ono noAco6Hme pa6o4oe, pa6oTaiotAme e npombnoneHHocTo Hrun
cenbCKOM X03RikTBe ; OHM TO>Ke HMeK3T He6onbwoe XO3AYICT80, B pamKax KOTOpOr0
pa3eoAeT ceoHei,) 4aCTII4HO ycosepweHcreoeaHHbim meToAom N 3aHomarorce
Or0004HY14eCTBOM QPA yAoeneTeopeHme CO6CTBeHHWX noTpe6HocTek
flpeAnaraemoe occneAoeaHoe ceoAeTenbcTeyeT o6 1/13>KHBaHHH Tpamot.4 a cenbcKom
xo3eAcTee. Monoske*b N ~Aki cpeAHero eo3pacTa C. KepeKe4bXa3a He wAyT B eexterow X03FIACTBa
no cronam KpecTbeH, 6biewilx KorAa-To 06pa3Woebimm xo3eeeamo. B 60-e roAto 3144 xoameaa eme
C4NTa1114 Bblr041 -10i4 pa6ory B cenbcKom X0311HCTBe, OfelaK0 OT CBOYIX yoce He Tpe6oeankt
npoponoceHme cemei:ibix Ha4ilHaHoi71, coeeTys HOBOMy noKoneHmo NATm B IWOMbIWIleHHOCTb,
40X04 OT KoTopoO• OHM nononHelor Tenepb npmycaAe6Hb1m X031,71CTBOM.
Fordította: dr. Molnár Lászlóné