Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 77-88. p.
Tér és Társadalom 4. 1990.1: 77-88.
A SIKER TITKA: A MAGÁNER ŐS MODERNIZÁCIÓ*
(SOLTVADKERT)
FERTŐ IMRE — LÉNÁRT ZSOLT — MAURER GYÖRGY
— WINKLER TAMÁS
A 8.000 lelket számláló Soltvadkert nagyközség Bács-Kiskun megyében, az egykori kisk őrö-
i járás területén a Duna-Tisza közén, az 53-as és 54-es f őközlekedési utak találkozásánál fek-
ik. Vasúton a Budapest-Kelebia nemzetközi fővonalon érhető el.
Soltvadkert egyik sarkpontja a népnyelvben csak Kisk őrös- Kecel-Soltvadkert „borhárom-
ögként" ismert területnek. Tárgyunk szempontjából fontos története a török hódoltság után
ezdődik, amikor az elnéptelenedett faluba német telepesek érkeztek. A betelepül ők kedvez-
ényeket kaptak, és kevésbé érvényesültek a feudális megkötöttségek. A földesúrral szerz ődé-
s és nem jobbágyi viszonyban álltak. A 19. század végén a föld megváltása is sajátos módon
• rtént, amikor is a falu közössége vevőtársaságot alapítva egyszerre vett meg 16 ezer holdat
uraságtól. Ez a lépés erősítette a lakosság összetartó erejét, és lehet ővé tette, hogy a faluban
indenki erejéhez mérten földhöz jusson. Erdei Ferenc (akire a tanulmány során még többször
avatkozunk) szavaival élve: "Ez a vétel egyben valósította meg az örökváltságot, a tagosítást
s a parcellázást." 1
A vevőtársaságon keresztül így eljutunk a birtokviszonyok alakulásához mint fontos társada-
1 mstrulcturáló tényez őhöz. Vadkertre a paraszti közép- és kisbirtok volt a jellemz ő, amelyekről
megtermelt árut a gazdák a környékbeli, egyes esetekben országos piacra értékesítették. Azaz
iszonylag hamar bekapcsolódtak az árutermelésbe. Abból következ ően, hogy nincs nagybir-
k és kevés a földnélküli agrárproletár, nem beszélhetünk markánsan elkülönül ő osztályokról;
alakulnak „a világ lehetőségeire figyelő, a maguk útján érvényesülni akaró" 2 parasztgazdák
mörülései, akik a paraszt-polgárosodás folyamatába gyorsan bekapcsolódtak.
Nemcsak a birtokok nagysága, de minősége is fontos szerepet kapa falu életét alakító hatások
özött. Az itt található föld gyenge min őségű homoktalaj, s ez eleve a szőlő- és gyümölcster-
esztés felé kényszeríti a lakosságot. Ez az intenzív gazdálkodási forma nagy gondoskodást,
ozzáértést és jelentős kézimunkát igényelt. Emellett ezt a munkát bérmunkásokkal gazdaságo-
an végeztetni nem lehet. Így ez a termesztési kultúra igazából csak a kisbirtokon tudott hatéko-
yan működni. Ahogy Erdei írja: „Azt mondja a köznép Soltvadkerten, hogy a homokon az
r tönkremegy." 3
A falu társadalomszerkezetére befolyást gyakorolt a vallási és nemzetiségi hovatartozás. A
lepülést sváb, szlovák és magyar, vallását tekintve evangélikus, református és római katolikus
épesség lakta. A faluban az els ődleges szempont azonban nem a vallási vagy nemzetiségi hova-
rtozás volt, hanem az, hogy az ember milyen gazda, hogyan m űveli szőlőjét. Így a különböző
emzetiségi és vallási kultúrák e cél minél eredményesebb kibontakoztatásáért fogtak össze.
Ez az írás egy hosszabb tanulmány rövidített, átdolgozott változata, amely az MKKE szociológia tanszékén készült
lek Sándor irányításával. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Neki és mindenkinek, aki munkánk során segítséget
yúj4t.
FERTŐ IMRE - LÉNÁRT ZSOLT - MAURER GYÖRGY - WINKLER TAMÁS
A siker titka : A magánerős modernizáció ( Soltvadkert)
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 77-88. p.
78 Fertő — Lénárt — Maurer — Winkler TÉT 1990.1
össze. „A szüntelen munkálkodás és a homok kemény ellenállása egyetlen szolidáris tömbbe
formálta a közösséget" — fogalmazta meg Erdei Ferenc.'
Ezek a tényezők határozták meg és formálták Vadkertnek mind gazdasági, mind társadalmi
struktúráját, mely a következ őképpen kristályosodott ki századunk 20-30-as éveire:
A társadalmi struktúra csúcsát 50-250 kat. holdnyi birtokkal néhány nagygazda (Krmer,
Kürti, Deutsch) alkotta, akik, miután túljutottak a paraszt-polgári életformán, vállalkozókká
váltak, gyakran országos piacra szállítottak. Csak a gazdaságirányításban vettek részt, céljuk
a minél nagyobb jövedelem biztosítása volt. Ez a réteg a lakosságnak igen kis százalékát (kb.
2,2 %) tette ki, de fontos szerepet kapott az intenzív sz őlő- és gyümölcstermesztési kultúrák
elterjesztésében, a gazdálkodás színvonalának emelésében. Ez a nagygazda réteg, a helyi hatal-
mi szervezetekben betöltött tisztségei révén (gazdakör, presbitérium, községi elöljáróság), egy-
úttal a helyi társadalom vezető rétege is volt. Hogy vezető szerepét meg őrizhesse, folyamatosan
kellett bizonyítania gazdálkodói alkalmasságát, s ez megkövetelte, hogy nyitott maradjon min-
den új és hasznos kezdeményezés iránt, ne zárkózzon el kasztszer űen a társadalom többi cso-
portjától sem. Annál is inkább, mivel az öi:öklött földtulajdon sem jelentett megbízható bázist,
mert „az agrárválság, majd a konjunktúra viszonyai között a kertészked ők, a mezőgazdasági
szolgáltatások vállalkozói és a feltörekv ő paraszti csoportok versenye fokozatossá és örökké
változóvá tette rétegz ődéseiket. 9'
A felfelé törekvő paraszti réteg alkotta a következ ő lépcsőfokot Vadkert társadalmi szerkeze-
tében. Az 1-5 és az 5-50 holdig gazdálkodó kis- és középparaszti rétegr ől van szó, akik tevéke-
nyen részt vesznek földjük m űvelésében. A középparaszti réteg egy részének gazdálkodásmód-
jában és életvitelében fontos szerepet kapott a polgáriasultabb életforma, a vállalkozás, így
közülük került ki a falu paraszti rétegének elitje. Ezekben a gazdaságokban a sz őlő- és gyü-
mölcstermesztés mellett hasonló súllyal szerepel az állattartás és a szántóföldi termelés. Ez a
réteg tette ki a lakosság mintegy 31%-át, amely nemcsak haszonélvez ője a nagygazdák által
felfuttatott mezőgazdasági árutermelésnek és meginduló polgárosodási folyamatnak, hanem
tevékeny résztvevője is. Erejéhez mérten megpróbál bekapcsolódni a piacokért folyó harcba,
állandóan versenyre kényszerítve ezzel a nagygazdákat.
A lakosság legalsó rétegét a fóldnélküli, vagy minimális földdel rendelkez ő csoportok jelen-
tették, amelyek azonban különböztek a másutt megszokott agrárproletár rétegekt ől, mivel a
Soltvadkerten kibontakozott intenzív gazdálkodás biztosította számukra a munkalehet őséget és
tisztes megélhetést. Ugyanakkor a lakosság sokkal kisebb hányadát (kb. 25 % -át) tették ki,
mint másutt. Erdei így ír err ől a rétegről: „A munkáskérdés olyanféle 'megoldást' nyert, mint
Kecskeméten: a jó birtokpolitika és a belterjes termelés alkalmat adott arra, hogy az er őtelje-
sebb egyéniségek kiemelkedjenek, a többinek pedig elegend ő munkaalkalom kínálkozik a sz ő-
lőben, gyümölcsösben és a szállításoknál."'
Összefoglalva: Soltvadkert társadalomstruktúrája nem piramisszerűen épült fel, az agrárpro-
letárok széles rétegét követ ő, fokozatosan a lakosság egyre kisebb hányadát alkotó kis- középpa-
raszti és nagygazda rétegekre (1. ábra), hanem a polgárosodás magasabb szintjének megfelel ő-
en, a domináns elem a kis és középparasztság, amelynél sokkal kisebb az aránya a birtokkal
-
alig rendelkezőknek, és még kevesebb a nagygazdáknak (2. ábra).
FERTŐ IMRE - LÉNÁRT ZSOLT - MAURER GYÖRGY - WINKLER TAMÁS
A siker titka : A magánerős modernizáció ( Soltvadkert)
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 77-88. p.
• 1990.1 A siker titka 79
nagygazdák nagygazdák
középbirtokosok középbirtokosok
kisbirtokos parasztok kisbirtokos parasztok
agrárproletárok agrárproletárok
1. ÁBRA 2. ÁBRA
A rétegek közötti mobilitás lehetősége adott volt, mivel a gazdasági verseny biztosította, hogy
a egjobb munkát végző gazdák emelkedjenek fel, és minden korosztálynak újra kellett bizonyí-
nia, hogy valóban alkalmas az öröklött föld megm űvelésére.
Ez a társadalomszerkezet 45 után jelent ős változásokat ért meg. A fordulat éve után következ ő
h bás agrárpolitika, a beszolgáltatási rendszer, a kuláklistázás, er őszakos szövetkezetesítés
egfojtotta a polgárosodott paraszti réteget. Bezárultak el őttük a piaci értékesítés kapui, a gyü-
ölcsre, szőlőre kivetett szorzókulcsok miatt a minimális földdel rendelkez őket is kuláknak
áltották ki, és ha a földet nem vették el, jelent ős beszolgáltatásra kényszerítették őket, elzárva
e őlük az árutermelés lehet őségét. Az a központi politika által diktált értékrend, hogy csak az
lami, estleg a szövetkezeti tulajdont tekintették szocialistának, és hogy csak ezekben a „maga-
s bbrendű" nagyüzemi formákban lehet hatékonyan termelni, éppen ellenkez ője volt annak
a • uban évszázadok nyomán kialakult értékrendnek, hogy a közösségt ől az kapott elismerést,
a jelentős energiát befektetve, min őségi munkát végezve vállalkozott az egyre nagyobb jöve-
d lem elérésére.
Jellemző, hogy ebben az időszakban alig van szőlőtelepítés; csak a kiöregedett sz őlők pótlá-
s ra fordítanak energiát. Sokan hagynak fel a gazdálkodással, és mennek el az iparba dolgozni,
lalva az ingázó, kétlaki életet a család létfenntartásának biztosítására.
Ezen a helyzeten változtatott a szakszövetkezetek kialakítása, amely témánk szempontjából
k lönös jelentőséggel bír, ezért err ől a következőkben részletesebben szólunk.
Az ország egyes intenzív szőlő- és gyümölcstermelő községeiben szakszövetkezeteket alakí-
t ttak. A kialakulás körülményeire terjedelmi okokból részletesen nem térhetünk ki, néhány
nyt azonban fontosnak tartunk megemlíteni. A szakszövetkezeti forma kialakítására a SZÖ-
•SZ keretein belül került sor (melynek akkori elnöke Nyers Rezs ő volt). Ez a gazdálkodási
ti us a termelőszövetkezetekkel szemben jelentett alternatívát. Sikeres megvalósulása alapvet ő-
e két fontos okra vezethet ő vissza.
Egyrészt a helyi (járási, megyei) vezet ők, az 50-es évek szövetkezetesítési akcióiból lesz űrt
pasztalatok birtokában, világosan látták, hogy az intenzív kultúrák kolhoz-típusú termel őszö-
tkezetekben való m űvelése megoldhatatlan. E növényi kultúrák kipusztulása a térség gazda-
s gi visszafejlődését jelentette volna. A saját és regionális érdekek felismerése egységes fellé-
sre késztette a helyi apparátust. Másrészt a kollektivizálás befejez ő szakaszában a központi
a yagi források kimerültek, így el őtérbe kerültek a helyi lehetőségekre alapozó formák.'
A szakszövetkezetek jelentősen eltértek és eltérnek ma is a termel őszövetkezetektől:
1.A szakszövetkezetekben belépési díjat kellett fizetni, szemben a termel őszövetkezetekkel.
2. A szőlőterületet nem vonták közös m űvelés alá, hanem az addigi tulajdonos m űvelhette
ti ább. A szakszövetkezetnek ez a része a tagi gazdaság.
3. A termelőeszközök tagi tulajdonban és használatban maradtak.
FERTŐ IMRE - LÉNÁRT ZSOLT - MAURER GYÖRGY - WINKLER TAMÁS
A siker titka : A magánerős modernizáció ( Soltvadkert)
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 77-88. p.
80 Fertő — Lénárt — Maurer — Winkler TÉT 1990.1
4. Nem vezették be a termel őszövetkezetekre jellemz ő maradékelvű gazdálkodást, amely azt
jelentette, hogy a termel őszövetkezeteknek elő ször az állam felé kellett rendezniük kötelezettsé-
geiket pénzben és naturáliákban, majd saját termel őalapjaik biztosítása után csak a „maradé-
kot" fizették ki a tagságnak.
5. Készpénzfizetés és árutermelés volt a jellemz ő.
6. A tagi gazdaságban termelt sz őlő és gyümölcs árbevételének 10 % -át a tag köteles a szak-
szövetkezet számára befizetni, amely összeg a szövetkezet fejlesztési alapját képezi.
A politikai kompromisszumként megszülető , csak Magyarországon megtalálható szövetkeze-
ti forma két fő részből áll:
1. a szövetkezeti közös mint vállalat,
2. a tagi gazdaság mint árutermel ő kisüzem.
Ebben a formában tulajdonképpen a klasszikusnak nevezett skandináv típusú szövetkezetet
(családi gazdaság + szövetkezeti központ mint felvásárló-beszerz ő-feldolgozó-értékesít ő koor-
dinátor) és a kolhozt (közös gazdaság) házasították össze.
Soltvadkerten 1960-ban öt szakszövetkezet alakult. Az Ezerjó és a Jóreménység 1965-ben
az utóbbi nevén egyesült. A másik három - - a Bajcsy-Zsilinszky, a Rákóczi és a Kossuth Szak-
szövetkezet —, 1974-re Sz őlőskert néven egyesült. Így jött létre a község két jelenleg is m űködő
szakszövetkezete.
A szakszövetkezetek megalakításával, úgy t űnik, kiszámíthatóvá válnak a viszonyok. A gaz-
dálkodói biztonság növekszik. Újraszervez ődnek a piacok, megadatik a lehetőség a háború után
elejtett szál felvételére és továbbgombolyítására. A kollektivizálással a szántók elvesznek a gaz-
dák számára, csak a sz őlő marad. A veszteség érzékeny, de (mint kés őbb kiderül) jó oldala
is van: egy csapásra szakosítja a gazdaságokat.
A 70-es évekre telít ődnek az értelmiségi állások a faluban. Úgy t űnik, nincs szüksége a válla-
latoknak több kertész- és agrárszakemberre. A sz őlő azonban nagyon jól jövedelmez, s a vad-
kertiek számára könnyen elérhet ő alternatíva. Hasznosíthatják tehát szaktudásukat a tagi gaz-
daságban. Az országban ritka jelenségként, az agrárértelmiség jelent ős része is gazdálkodóvá
válik. Ez azután egy folyamat elindítója lesz: megjelenik a technikai modernizáció, ehhez szük-
ségszerű en kapcsolódva, a termesztéstechnikai újítások is. Ez a réteg tehát átveszi a sz őlőterme-
lő polgárság (Krámer, Székely, Kürti) távozásával megüresedett szerepeket, az új átalakulás
motorjává válik. A követ ő stratégiára berendezkedett termel ők, akik már jelentős részben kettős
státusúak, átveszik a gazdálkodási módszereket, éppoly gyorsan, ahogy azt a század elején
nagyapáik tették. Ezen hatások ered őjeként napjainkra tőkeerős középréteg alakul ki, amely
mind termelési mind fogyasztási célok szolgálatában képes beruházni.
A szakszövetkezetek vezetése is id őben felismerte a szőlőtermelésben, borfelvásárlásban,
-feldolgozásban és -értékesítésben lev ő üzletet. Elkezdik a teljes vertikum kialakítását. Ez lesz
az, ami megalapozza a szakszövetkezeti vállalat prosperitását, ugyanakkor enyhíti (megszünte-
ti) a tagi gazdaságnak az állami monopolfelvásárló vállalatoktól való függ őségét. A biztosabb
értékesítési piac és a kedvez őbb ár stabilizálja ezeket, megindul a t őkefelhalmozás, amely, a
relatív munkaerőhiánnyal párosulva, a modernizáció elindítója lesz Soltvadkerten.
A 80-as évek elejére nyilvánvalóvá válik, hogy a szakszövetkezet közös kezelésében lév ő sző-
lőtelepek kiterjesztésére irányuló „központi akarat" egyre inkább hibás stratégia. A rendel-
FERTŐ IMRE - LÉNÁRT ZSOLT - MAURER GYÖRGY - WINKLER TAMÁS
A siker titka : A magánerős modernizáció ( Soltvadkert)
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 77-88. p.
T T 1990.1 A siker titka 81
sre álló munkaerő közelítőleg sem elegendő a munkák megfelelő színvonalú ellátására a
k. zös gazdaságban. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy a sz őlőtermelési versenyben a nagy-
m alulmarad a tagi gazdasággal szemben. Kézenfekv ő megoldásnak látszik tehát a szakszö-
kezet közös kezelésében lévő szőlőterületek reprivatizálása, kisbérleti rendszerben való
h znosítása. Idejekorán bekapcsolódtak a szakszövetkezetek a melléküzemágak létesítésébe
is Ez a lépés egyértelm űen a szakszövetkezet nyereségének növelését volt hivatott szolgálni,
m közben megoldotta a női munkaerő foglalkoztatását is.
ézetünk szerint annak okát, hogy a szakszövetkezet sikeres alternatívát jelentett, nem a ve-
s helyes gazdasági döntéseiben, hanem a tagi gazdaság intézményében kell keresnünk,
ely alapot teremtett arra, hogy a világháborúval, az 50-es évek beszolgáltatási rendszerével
át enetileg megrekedt, majd a kollektivizálással más területeken véglegesen megszüntetett pa-
zti polgárosodás folyamata új alapot kaphasson, és egy alternatív agrárfejl ődés bontakoz-
h zon ki a szakszövetkezetek által fémjelzett területeken.
éleményünk szerint ebben a fejl ődésben nagyon fontos mozzanat, hogy a tagi gazdaság már
lé rejöttének pillanatában alkalmas volt arra, hogy teljesen autonóm módon, magát szükség
e tén akár a szakszövetkezett ől is függetlenítve, önmagában is működőképes formáció legyen,
i nem mondható el a háztájiról. Ez a tény lehet az alapja annak, hogy a szakszövetkezet
ir nyítása nem azonos a szokásos tsz-vezérléssel. Itt a tagoknak teljes jogú szakszövetkezeti
ta ságuk megtartásával is lehetőségük volt egy alternatív élet- és gazdálkodási formába vissza-
ódni , s ez a forma, ha nagyobb számban fordul el ő, kemény befolyásolási eszköz a tagok
ben. A tagság véleménye mögött tehát olyan, a szakszövetkezet vezetését ől csak kevéssé
ő, gazdasági potenciál áll, ami alátámasztja alkupozícióit, és err ől az alapról sikerrel véd-
h esetleges elkülönült érdekeit (tagi gazdaságának érdekeit).
szakszövetkezethez való kapcsolódás módja különböz ő családi stratégiák kialakítását vonta
m ga után, és jelentős hatással volt a falu társadalomszerkezetére.
gfontosabb értékmérővé újra a szőlő vált. „Akinek ma nincs szőlője Vadkerten, nem is
s ít embernek" — mondta egy interjúalanyunk. Az általunk felmért családok közül csupán
k. . 6,5 % nem foglalkozik szőlővel. Ezek nagyrészt pályakezdő fiatalok, akik még nem alapítot-
ta családot, nem teremtettek egzisztenciát, nincsenek kikristályosodott elképzeléseik a jöv őre
v. natkozóan. A másik póluson állnak a főfoglalkozású gazdálkodók; kb. 32 %-os arányt képvi-
se nek a mintában. Érdekes a kormegoszlásuk is, hiszen 47 %-uk 50 év feletti és csak 12 %-uk
a iatal, 34 év alatti gazdálkodó, holott a teljes mintában a fiatalok aránya mintegy 30 %. A
m goldás kulcsa az, hogy a fiatalok kettős státusúak. A fiatal családok több mint felében mind
a rj mind a feleség az els ő gazdaságban dolgozik, és emellett foglalkoznak sz őlővel. Mintegy
2 % -uknál csak az egyik családtag dolgozik az els ő gazdaságban. Az idősebbeknél az arányok
m gfordulnak, 52 % -uk gazdálkodik, mintegy 20 % -uknál az egyik, 23 % -uknál mindkét csa-
lá tag dolgozik az els ő gazdaságban. Ennek okait a következőkben látjuk:
. Annak, aki családja megélhetését csak az intenzív gazdálkodást igényl ő szőlő- és gyü-
m lcstermelésből kívánja biztosítani, jelentős tőkére van szüksége, ami a fiatal családoknak
n m mindig áll rendelkezésére.
. A pénztőke mellett fontos szerepet kap a „kapcsolati t őke" is, hiszen a „szocialista piac"
hi áit azzal lehet kompenzálni, hogy az áru értékesítésekor vagy beszerzésekor ki jut hamarabb
in ormációhoz. Ennek a „kapcsolati tőkének" kiépítése pedig hosszú időt vesz igénybe, els ő
FERTŐ IMRE - LÉNÁRT ZSOLT - MAURER GYÖRGY - WINKLER TAMÁS
A siker titka : A magánerős modernizáció ( Soltvadkert)
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 77-88. p.
82 Fertő — Lénárt — Maurer — Winkler TÉT 1990.1
lépése a biztos egzisztencia az els ő gazdaságban. Soltvadkerten a föld is jelentős szerepet játszik
ebben a kérdésben, hiszen nincs már ebben az id őben több művelés alá vonható terület a falu-
ban, a birtokok elaprózódtak, az 1-2 holdas területek pedig nem biztosítják a családok megélhe-
tését.
3. Ezek a fiatalok iskoláikat az 1960-as, 1970-es években végezték, amikor az „iskola által
sugallt értékrendszer a mez őgazdasági munkát a munkamegosztási hierarchia aljára teszi". 8
4. Ezen kívül, a központi politika nemcsak a mez őgazdasági munkát nem ismeri el erkölcsi-
leg megfelelően, de a második gazdaságban elért eredményeket is bizonytalanul kezeli.
Ha az erkölcsi elismerés el is maradt, az anyagi nem. Azáltal, hogy Vadkert lakossága a tagi
gazdaság révén korán bekapcsolódott a második gazdaságba, és hogy ez sajátos módon köt ődött
az első gazdasághoz, lehetővé vált, hogy az egyikben elért eredményeket a másikban is kama-
toztathassák. Ez a gazdálkodási forma igen rugalmasan és gyorsan tudott reagálni a változások-
ra, hiszen a valamelyik területen bekövetkezett negatív hatásokat a másik területen kompenzálni
lehetett. Ez nemcsak a falu megélhetését, de felvirágzását is biztosította.
A rugalmasság tükröz ődik Vadkert társadalomszerkezetében is. A közösség alapvet ően há-
rom szempont alapján ítélte meg tagjait:
1. ki mekkora jövedelmet tud biztosítani családjának az els ő vagy a második gazdaságból;
2. milyen jó szakember, gazda;
3. ki milyen pozíciót foglal el az els ő vagy második gazdaságban.
Ez az értékítélet is tükrözi, hogy a megmérettetéskor az els ő és második gazdaságban elért
pozíció azonos súllyal esik latba.
Megállapíthatjuk, hogy az elmúlt 30 év alatt a szakszövetkezet mint a tsz-t ől eltérő gazdálko-
dási forma, a kulturális hagyományok sikeres adaptálásával alternatív társadalmi modellt alakí-
tott ki Soltvadkerten. Ebben a lokális társadalmi struktúrában kettősség figyelhető meg, mivel
a társadalomszerkezet csúcsán egymás mellett található — a második gazdaságban elért ered-
ményei alapján —, a vállalkozó típusú gazda és — az els ő gazdaságban betöltött pozíciója alap-
ján —, a szövetkezeti vezető.
Ennek megfelel ően a társadalmi struktúra csúcsának egyik felén a vállalkozók (sz őlősgaz-
dák, kisiparosok, virágkertészek) találhatók.
Legnagyobb súlyt — már csak a tradíciók súlyánál fogva is —, a vállalkozó típusú sz őlősgaz-
dák képviselik. Jellemzőjük, hogy kisebb területen gazdálkodnak, mint a felszabadulás el őtti
elődeik. A megművelt terület nagysága azonban így is akkora, hogy kénytelenek idegen munka-
erőt is alkalmazni. Tehát a munkaer őpiacon is megjelennek, noha a magas napszámköltségek
miatt az élőmunkát megpróbálják a minimálisra visszaszorítani. Jelent ős gépparkkal és bortá-
roló kapacitással rendelkeznek, a gyümölcstermel ő gazdáknál a hűtőház is előfordul. Ezek ré-
vén jelentős mértékben ki tudják szűrni az árhullámzások okozta veszteséget, és mindig a leg-
megfelelőbb időpontban tudnak a piacra lépni. Gyakran vásárolják meg a kisebb gazdálkodók
által termelt szőlőt, amit borként nagyobb haszonnal tudnak értékesíteni. Az eladó sem jár rosz-
szul, mivel tőle nem vonja le a szakszövetkezet a kötelez ően befizetendő 10 % -ot. A réteg sajátos
jellemzője a piachoz való kapcsolódás, mivel több csatornán értékesítik áruikat; így
— bögrecsárdákban,
— borkimérésekben,
FERTŐ IMRE - LÉNÁRT ZSOLT - MAURER GYÖRGY - WINKLER TAMÁS
A siker titka : A magánerős modernizáció ( Soltvadkert)
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 77-88. p.
TÉT 1990.1 A siker titka 83
— szakszövetkezet felé,
— más állami, szövetkezeti felvásárlók felé.
Nemcsak az értékesítés, de a beszerzés is több csatornán bonyolódik:
— szakszövetkezeten keresztül,
— más állami vagy szövetkezeti eladótól,
— magánszemélyektől,
— feketepiacról.
Az értékesítés és beszerzés integrálója a „gazdakör", a réteg sajátos szervez ődési formája.
A helyi presszóban délel őttönként összeül ő asztaltársaság körében információk és áruk cserél-
nek gazdát, bizonyos fokig tehát árupiacként m űködik, ahol az egyes árufajták megmérettetnek,
és reális értéken gazdát cserélnek. E körben nem pusztán gazdasági jelleg ű információk áram-
lanak, de megvitatják itt a falu mindennapjait érint ő problémákat, és túl ezen, gazdasági vala-
mint társadalmi helyzetüknél és erejüknél fogva megpróbálják érdekeiket érvényre juttatni, így
a helyi társadalom egyik hatalmi tényez őjét jelentik. E vállalkozói gazdaréteg sajátos csoportját
képviseli a fiatal generáció. E fiatalok nagy része fels őfokú, szakírányú végzettséggel rendelke-
zik, s tudását saját gazdaságában kamatoztatja, meghonosítva a legkorszer űbb termelési eljárá-
sokat. Végzettségüknél és koruknál fogva is más életvitelt képviselnek, bátrabban vállalkoznak,
és ugrásra készen várják, mikor vehetik át az id ősebb generáció társadalmi pozícióit.
A vállalkozói kategória következ ő rétegét a kisíparosok (autószerel ők, lakatosok, kőműve-
sek, festők) és kiskeresked ők képviselik. Soltvadkerten a sz őlő révén a 70-es évekre kibontako-
zó gazdasági fellendülés e réteg számára is jelent ős konjunktúrát teremtett. E mesterek biztosí-
tották szolgáltatásaikkal az intenzív mez őgazdasági termelés hátterét. Ennek egyik szembet űnő
példáját adja a „csetteg ők" készítése. Ezek olyan kis teljesítmény ű, gumikerekes szekérre sze-
relt, négykerék-meghajtású traktorok, amelyek a homoki sz őlőkben előforduló valamennyi
munkafázis elvégzésére alkalmasak (betakarítás, tárcsázás, permetezés, trágyakiszórás, szállí-
tás). Ezeket házilag — sokszor roncstelepekr ől összegyűjtött alkatrészekb ől — készítik. Mes-
teremberekből azonban fokozatosan vállalkozóvá n őtték ki magukat. Bérmunkásokat alkalmaz-
nak, a specializáció is jelentős mértékű. Az autószerel őknél például találkozhatunk egy
bizonyos típusra (pl. Aro) vagy egy munkafolyamatra (pl. alvázvédelem) alkalmazott munkás-
sal. Jövedelmük egy részét ennek megfelel ően újra speciális eszközök, célgépek beszerzésére
fektetik be. E réteg integrálója a futball baráti kör, melynek vezet ő tagjait ők adják. A különböző
rétegek szerveződési formáinál (gazdakör, focikör, tenisz klub) nem szabad merev elkülönülés-
re gondolnunk, gyakoriak az átfedések, keveredések.
A vállalkozók rétegén belül a legkisebb arányú csoportot a virágkertészek képviselik. Őket
azért tekinthetjük külön csoportnak, mert egy sajátos termelési kultúrát honosítottak meg. Solt-
vadkerten ennek a vállalkozásfajtának — szemben az el őbb tárgyaltakkal —, nem voltak igazán
tradíciói. A csoport elkülönülését er ősíti az a körülmény, hogy vallásukra nézve nagyrészt bap-
tísták.
A társadalmi hierarchia csúcsának további szerepl ői az első gazdaságban betöltött pozícióik
alapján foglalják el helyüket. Vadkerten azonban ez is eltér az országban megszokottól, mivel
ez a szerep csupán a gazdasági élet vezet őire érvényes (szakszövetkezeti, termel őszövetkezeti,
ÁFÉSZ-vezetők). Még a hivatalos hatalmi er ők is, mint a közigazgatási és pártvezet ők, csak
a hierarchia alsóbb fokát képviselik, mivel mögöttük nem kristályosodott ki helyi csoporto-
FERTŐ IMRE - LÉNÁRT ZSOLT - MAURER GYÖRGY - WINKLER TAMÁS
A siker titka : A magánerős modernizáció ( Soltvadkert)
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 77-88. p.
84 Fertő — Lénárt — Maurer — Winkler TÉT 1990.1
sulás. Ennek, ha nem is tudományos érték ű , de szemléletes példája, hogy míg az ország más
részein a vadásztársaságok vezet ői a közigazgatási és pártvezet ők körül kerülnek ki, Soltvadker-
ten a vadásztársaságot a gazdák és a szakszövetkezetek vezet ői irányítják. E gazdasági vezetőré-
teg jellemzője, hogy nagy százalékban fels őfokú végzettség űek, és munkájuk mellett, kisebb
területeken, esetleg hobby-jelleggel, ők is gazdálkodnak.
A társadalmi struktúra következ ő sávjára is jellemző a második, illetve az els ő gazdaságban
betöltött pozíció szerinti megosztottság.
Egyrészről ide tartoznak azok a gazdák, akik kis területet m űvelnek, s gazdálkodási módjuk-
ra kevésbé jellemz ő a vállalkozási jelleg. A beszerzést és értékesítést a szakszövetkezeten ke-
resztül bonyolítják le. A család munkaerejére támaszkodnak, idegen munkaer őt nem alkalmaz-
nak. Kampánymunka idején is a rokonok, barátok segítségét veszik igénybe, kaláka
formájában. Másrészről ide tartoznak azok az els ő gazdaságbeli pozíciót betölt ők, akik számá-
ra a gazdálkodás csupán az adott lehet őségek — mintegy mellékes — kihasználása. Így például
a közigazgatási vezetők, értelmiségiek (mérnökök, pedagógusok).
A következő lépcsőfoknál elmosódnak a két gazdasági forma közötti különbségek. Az itt sze-
replő családok stratégiájában azonos súllyal esik latba a két gazdasági forma. Ez a széles közép-
réteg szám szerint a legnagyobb Vadkerten. Jellemz őjük, hogy első gazdaságbeli pozíciójuk
mellett 1-2 holdas második gazdaságot is m űködtetnek, egzisztenciájukat mindkét gazdaságban
építik. Az egyikben elért eredményt megpróbálják a másikban kamatoztatni, az egyikben fellé-
pő negatív hatásokat a másikban kompenzálni.
A társadalmi struktúra alsó sávjában Vadkert szegény rétege helyezkedik el. Ezek egy részére
jellemző, hogy lehető ségük volt bekapcsolódni a második gazdaságba, nem tudták azonban
felvenni a modern gazdálkodás diktálta életstílust, nem volt meg bennük az állandó el őrelépés
igénye, családi stratégiájukat a minimális szintentartásra való törekvés jellemezte. A többiek
nem tudtak bekapcsolódni a második gazdaság tevékenységébe, és az els ő gazdaságban is a
hierarchia alján helyezkednek el.
E réteg még egy ponton kapcsolódik a második gazdasághoz, de itt már nem gazdálkodóként,
hanem munkaerőként jelenik meg. Ők a napszámosok, vagy tanyasi állandó munkások.
A társadalomszerkezetről megállapítottakat összegezve az alábbi képet kapjuk:
vállalkozók gazdasági szervezetek vezet ői
nem vállalkozó egyéb vezetők,
típusú gazdák értelmiségi réteg
mindkét gazdaságban azonos súlyú
egzisztenciával rendelkez ők
vadkerti
szegény réteg
A határvonal nem húzható meg mereven, a határok a valóságban igen elmosódottak, a rétegek
közötti mobilitás biztosított.
Összegzésül elmondhatjuk, hogy a sajátos soltvadkerti fejl ődés fontosabb tényez őit a követ-
kezőkben látjuk:
FERTŐ IMRE - LÉNÁRT ZSOLT - MAURER GYÖRGY - WINKLER TAMÁS
A siker titka : A magánerős modernizáció ( Soltvadkert)
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 77-88. p.
TÉT 1990 .1 A siker titka 85
a. A település földrajzi és társadalmi kondíciói, amelyek lehet ővé tették, hogy a falu a paraszti
p lgárosodás útjára térjen a két világháború között. Ezáltal olyan kulturális t őke halmozódott
fe Soltvadkerten, amely a jelenben is ható tényez őnek bizonyul;
► . A hatvanas években autonóm tagi gazdaság tudott létrejönni, melynek m űködését legali-
z ta a szakszövetkezet léte, s erny őt tartott fölé a közösre ütött „szocialista pecsét";
c. A diplomás vállalkozói réteg;
A tagi gazdaságban akkumulálódott tőke lehetővé tette a folyamatos technikai modernizá-
ci
sors iróniája, hogy tüzetesen megvizsgálva ezt a négy pontot, rögtön szemünkbe ötlik,
h • gy az adott id őszakban éppen uralkodó politikai ideológia ellenében valósultak meg. Joggal
te szük fel a kérdést: mi a siker titka?
éleményünk szerint a „lavinát" az indította el, hogy ez esetben (több tényez ő összejátszásá-
rai a gazdasági racionalitás er ősebb volta politikai racionalitásnál. Így jöhetett létre a szalcszö-
v kezet, amelynek elengedhetetlen fontosságát két pontban tudnánk összefoglalni:
i Időről-időre kivédte az államosítással egyenérték ű termelőszövetkezeti átszervezésre irá-
n uló politikai kampányokat;
►. Ütköző szerepét töltötte be a piacgazdaságot igényl ő és feltételező formáció, a tagi gazda-
' s ' és az ezzel ellenséges, vagy éppen ezt a tényt figyelmen kívül hagyó bürokratikus koordiná-
ci • által vezérelt küls ő gazdasági környezet között.
indezek ellenére kulcsfontosságúnak Vadkerten nem a szakszövetkezetet, hanem a tagi gaz-
. ságot tekintjük, mivel a vadkerti modernizáció kizárólag a tagi gazdaságokban akkumuláló-
d i tt tőkén alapul, amely nemcsak a tagi, de a 10 % általa közös gazdaság fejl ődésének is mozga-
tó a. Az anyagi alapot tehát a gazdaság teremti meg, nincs szükség nagy összeg ű állami
ju • tásokra. Ugyanakkor nem szorítkozik a technikai fejl ődésre, maga után vonja az infrastruk-
tú és a szakképzés modernizációját is. Magyar viszonyok között sokatmondó az a tény, hogy
V. dkerten lakástöbblet van, s önmagáért beszél a kötvényjegyzéssel létesült ezer telefonvonal
is
z anyagi vonatkozások mellett oktatási-kulturális tárgyúakat is felsorakoztathatunk. Megje-
le t a második gazdaságon alapuló továbbtanulási stratégia. A szakmaválasztásnál figyelembe
v ndő szemponttá vált a második gazdaságbeli konvertálhatóság. Vadkerten jelentek meg el ő-
s r az országban az „érettségizett kapamesterek" és a „diplomás farmerek", biztosítva a mo-
d rnizáció intellektuális hátterét.
égezetül leszögezhetjük, hogy a tagi gazdaság egyrészt egy olyan gazdag, sok szálon szöv ő-
d i második és harmadik gazdasági hálót alakított ki, amely a soltvadkerti társadalomban szinte
ndenki számára vállalható szerepeket kínált. Másrészt, ebb ől fakadóan, egy második gazda-
s í on alapuló gazdaság- és társadalomszerkezetet alakított ki, amely id őnkénti lefojtottsága el-
le ére is joggal vált sikeresebb és elfogadhatóbb modellé, mint hivatalos társai.
FERTŐ IMRE - LÉNÁRT ZSOLT - MAURER GYÖRGY - WINKLER TAMÁS
A siker titka : A magánerős modernizáció ( Soltvadkert)
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 77-88. p.
86 Fertő — Lénárt — Maurer — Winkler TÉT 1990.1
Jegyzetek
' Erdei E (1977) Futóhomok (Budapest: Akadémiai Kiadó) 170.
' Juhász P. (1986/87) Mai képünk a parasztságról, s a falusi társadalom néhány jellegzetességér ől, Medvetánc, 4/1, 6.
Erdei E L m. 171.
Erdei E i. m. 168.
Juhász P. i. m. 6.
Erdei E i. m. 171.
' Erre való utalások találhatók a bevezet őben in: Simó T. (1971) Szőlő- és gyümölcstermel ő szakszövetkezeteink. Szövet-
kezeti Kutatóintézet Közleményei.
1' Juhász P. i. m. 7.
Irodalom
Adalékok Soltvadkert történetéhez (1972) (Szerk. Nagy Pál István), Soltvadkert, 74 o.
Elek S. (1983) Agrárfejlődés Magyarországon a kollektivizálástól a 70-es évek végéig (Kézirat) 38 o.
Erdei E (1977) Futóhomok (Budapest: Akadémiai Kiadó) 279 o.
Galasi P. — Gábor R. I. (1985) Második gazdaság: lehet őségek és korlátok, Mozgó Világ 1. 10-15. o.
Gábor R. I. (1985) Második gazdaság: a magyar tapasztalatok általánosnak t űnő tanulságai, Valóság 2. 20-37. o.
Juhász P. (1973) A mezőgazdaság fejl ődésében megmutatkozó tehetetlenségr ől, Szövetkezeti Kutatóintézet Közleménye,
93, 57. o.
Juhász P. (1982) Agrárpiac, kisüzem, nagyüzem, Medvetánc 1, 117- 140.
Juhász P. (1986/1987) Mai képünk a parasztságról, s a falusi társadalom néhány jellegzetességér ől, Medvetánc 4-1.
5-17. o.
Kopátsy S. (1986/87) Agrárpolitikánk történelmi mozgástere, Medvetánc 4-1. 19-44.
Nagy P. I. (1976) Soltvadkert 1376-1976 (Soltvadkert: Soltvadkert Nagyközségi Tanács) 126 o.
Simó T. (1971) Szőlő- gyümölcstermelő szakszövetkezeteink, Szövetkezeti Kutatóintézet Közleményei 174.
Simó T. (1983) A szőlő- gyümölcstermel ő szövetkezetek új modelljér ől, Szövetkezeti Kutatóintézet Közleményei 173.
8 o.
Simó T. (1983) Két település: a társadalom szervez ődésének két alternatívája, Társadalomtudományi Közlemények 2.
229-238.
Szakszövetkezetek Bács-Kiskun megyében (1987) (Kecskemét: Kiskunsági TESZÖV) 307.
THE SECRET OF SUCCESS: INDIVIDUAL MODERNIZATION
IMRE FERTŐ, ZSOLT LÉNÁRT, GYÖRGY MAURER AND TAMÁS WINKLER
Soltvadkert, a large village of 8,000 inhabitants in Bács-Kiskun county, is located in the for-
mer Kiskőrös district, 120 km south-southeast of Budapest.
The village was founded by Protestant German-speaking settlers in the 1700s. They soon
became Magyarized but the Protestant belief remained important in spite of strong attempts
at reconvertion to catholicism.
The soil in Soltvadkert (as well as in the whole district) is a mere sandy soil, thus grape
and wine-growing has played a major role in farming from the very beginning. Another impor-
tant impact of the poor soil was that no latifundia were formed within the area of the village.
At the end of the last century (when phylloxera devastated most of Hungary's historic vine-
FERTŐ IMRE - LÉNÁRT ZSOLT - MAURER GYÖRGY - WINKLER TAMÁS
A siker titka : A magánerős modernizáció ( Soltvadkert)
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 77-88. p.
TÉT 1990.1 A siker titka 87
yards) there was an increasing demand for wine grown on sandy soil. Soltvadkert was in a
privileged position for two reasons: it hada railway as early as in 1882, and centuries old traditi-
ons in viticulture.
These were the major reasons explaining the rising development of the village, making wit-
tingly use of the boom, at the turn of the century. Between the two wars capitalist farms appeared
which introduced new technologies, new sorts of wine, new tools and other means in grape-
and wine-growing. Urban-like lifestyles and social roles were on the make in Soltvadkert.
This process was interrupted by the Stalinist agrarian policy during the 1950s which also
wore down Soltvadkert but (because it had a larger material and cultural capital than most Hun-
garian villages) it arrived in a better shape at the 1956 turning point. The post-1957 economic
management created, though temporarily, better conditions for agricultural production which
was then made definitely impossible by the 1959-61 collectivization.
At the end of the 1960s, luckily for Soltvadkert, collectivization here was limited: a so-called
specialized cooperative was only formed. (Besides strong opposition from the part of the peas-
ant strata, local officials also made important contributions to this luck.)
The concept of specialized cooperatives developed in 1958-59 served the purpuse of mobil-
izing local energies: in the (inal stage of collectivization, central material resources got exhaust-
ed, thus more emphasis was laid on those forms of collectivization which relied more on local
resources. Specialized cooperatives (spec. coops) have been essentially different from Hunga-
rian cooperatives in general. The most important differences characteristic of spec. coops are
the following:
1. An entrance fee was levied which was not the case with cooperatives;
2. Certain intensive land uses were not drawn into collective farming; owners cultivated the
land individually. This segment is called (individual) members' farms;
3. The means of production used in members' farms remained in individual ownership and
use;
4. Payments in cash and production for marketing have prevailed in spec. coops from the
very beginning;
5. 10% of the return from selling grapes and wine produced in members' farms had to be
payed by individual members to the spec. coop which (without any reduction for tax) increased
its development fund.
In this way a political compromise actually united the classical agricultural cooperative
(family farm plus a coop centre which coordinates collecting, purchasing, processing and sel-
ling) and the artiel type of cooperative (collective farming).
In our opinion it is vital that in such a construction the members' farms could be (and in
Soltvadkert they actually were) apt to become viable on their own, independently, if necessary,
from the spec. coop itself already at the moment of their birth. (This was not the case with
household plots of coop members in general.)
This fact serves as a basis for genuine joint interests between members (particularly those
with strong farms) and leaders since members' farms not only produce the capital needed for
their own modernization but, due to the above mentioned 10% contribution, they are important
factors of dinamizing the collective farm of the cooperative.
Ön the other hand, the spec. coop benefited the family farms in the period of hostile political
atmosphere:
FERTŐ IMRE - LÉNÁRT ZSOLT - MAURER GYÖRGY - WINKLER TAMÁS
A siker titka : A magánerős modernizáció ( Soltvadkert)
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 77-88. p.
88 Fertő — Lénárt — Maurer — Winkler TÉT 1990.1
1. It provided a legal ground for their existence and thus prevented members' farms from
the periodical attemps at collectivization which was equivalent to nationalization.
2. It played the role of a buffer between market-oriented farming (the members' farms)
requiring and inferring a marker economy and the actual economic environment which was
hostile to this or was „just" neglecting this very fact.
Developments in Soltvadkert are prevented here as a model, not because the efficiency ol
production is above national average but because the modernization generated by members'
farms is not limited to economic development in a narrow sense but involves the modernization
of infrastructure and motivated an educational strategy linked to individual farming: the use
of knowledge in members' farms has become a factor to be considered when deciding on future
trade or profession.
As a result of all this, a mobile social structure has been created by now which is characterized
by ample interactions and the variety of social roles. The sectret of this success is to be found
in individual modernization (of members' farms) indicated in the title.
Transl. E. Daróczi