Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
Tér és Társadalom 4. 1990.1: 33-76.
POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának
alapvonásai
KOVÁCS KATALIN
Mindazoknak köszönettel tartozom, akik bizalmukkal megtiszteltek, elmondták élményei-
et, emlékeiket; leveleket, naplókat, feljegyzéseket bocsátottak rendelkezésemre. Külön is kö-
zönetet mondok azoknak, akik évek óta munkatársaim, els ősorban Fűrész Józsefnek. Hálával
rtozom Abai Ferencnek és feleségének, Bárdos Jánosnak és nejének, özv. Mihályi Istvánné-
ak és népes családjának, nemcsak az általuk nyújtott számtalan információért, hanem azért
melegségért, amely igen sokszor segített át nehéz pillanatokon. Kutatótársaim közül Váradi
ónika Máriának mondok mindenekel őtt köszönetet, aki nemcsak mély átérzéssel készített
terjúival, hanem Németh Béla könyvének fordításával is segítségemre volt. A vizsgálat egyik
zakaszát Hadas Miklóssal közösen folytattuk. Az általa készített tanulmány, amely a Bourdieu-
le fogalomrendszer keretébe vonva értelmezi a bólyi társadalmat, igen er ős ösztönző hatással
olt rám e munka megírásában. Mindazonáltal fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy jelen ta-
ulmány a levéltári adatok rendszeres feldolgozása nélkül született. E dokumentumok áttekin-
'sét sürgős feladatomnak tekintem.
Bevezetés
Nincsenek a társadalmi szervez ődésnek olyan mikro- vagy makrorégiói, amelyekhez egyedi,
sak rájuk jellemző vonások ne volnának köthet ők — ezek teszik e tereket meghatározhatóvá.
két világháború közötti bólyi társadalmi rendnek azonban olyan aurája volt, amely majd fél
vszázad múltán is érzékelhet ő, sőt, olyan tényező, amely hat, működik — jóllehet lényegesen
"sebb hatásfokkal — a mai bólyi társadalomban is. Őslakosok és bevándoroltak egyaránt tuda-
.(ban vannak annak, hogy életük egy "külön világban" zajlik, s e világot a bólyiak definiálják,
*ndenekelőtt azok, akik részesei lehettek, élhették a múlt század végén kialakuló keretek kö-
ötti bólyi életet, amely legfontosabb vonásait tekintve nem változott meg 1945-ig. 1945 után
addig etnikai és vallási összetételét tekintve gyakorlatilag homogén közösséget — tudniillik
lakosság túlnyomó többsége német nemzetiség ű és katolikus vallású volt' —, megbontották
csoportosan beköltöző magyar agrárproletárok 2 , valamint az ide telepített felvidéki magya-
ok, és az 1948-49-től kibontakozó új rendszer alapjában tette lehetetlenné a régi keretek m űkö-
ését mély, lényegbevágó eltéréseib ől következően. A két világháború közötti bólyi társadalom
gyanis családi és lokális autonómiára törekvő polgári társadalom volt.
Polgári társadalom volt bár, de nem függetlenül attól a közegt ől, amelyben létezett: a polgá-
osodó vidéki Magyarországon, egy különös délvidéki, soknemzetiség ű mezőváros, Mohács
örzetében, és nem sokkal nagyobb távolságra Pécst ől, a megyeközponttól. E városok közötti
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
34 Kovács Katalin TÉT 1990.1
pozíciójából adódóan, s mert környezetéhez képest 3.000 f ő körüli lakosságával' népes telepü-
lésnek volt mondható, továbbá uradalmi székhely volt és mindebb ől adódóan természetszer űen
önálló jegyzőség; e tényez ő k együtt jelöltek ki Németbóly számára egy, a városokéhoz nem
mérhető, mégis határozott központi hely funkciót. E gazdaságföldrajzi pozíciójának is köszön-
hető, hogy a 19. század végére igen jelentő s számú és erej ű iparos társadaloill alakulhatott ki
a nagyközségben, a helyi polgári társadalom egyik f ő pilléreként.
A németbólyiak lokális közössége
Amikor magáról a lokális közösségről beszélünk, nem érthetünk ide mindenkit azok közül,
akiknek lakóhelye a huszas, harmincas években Németbóly volt, csak azokat, akiket áthatott
a közös származás tudata és a hajdani nincstelenségben való osztozás, a telepessors közössége.
A bólyi svábok méltóságérzetének két igen fontos összetev ője táplálkozik idegen és nincstelen
múltjukból: az egyik egy sajátos self made man ideológia és az ennek megfeleltethet ő egyenlő-
- -
ségeszmény, melynek értelmében bármely nincstelen el őtt nyitva áll az örömök kertje, ha a
kulcsot, mely a kaput nyitja, a kezében tartja. A másik — ezzel összefügg ő, az egyenlőségesz-
ménynek más hangsúlyú megfogalmazása —, hogy mindazok, akik kívülmaradtak az örömök
kertjén, lehet, hogy érdemtelenek is egyben, hisz a bentlév ők élő bizonyítékai annak, hogy
a kaput ki lehet nyitni.
Mi ez a kulcs? Mindenekel őtt a szorgalom, az olyan életvitel, amelynek központjában a mun-
ka áll; annyi, amennyit csak erejével bír az ember, és oly módon elvégezve, amilyen jól, szépen,
rendesen, pontosan stb. csak kitelik t őle. Ugyanilyen fontossága van a megtermelt javak védel-
mének, a takarékosságnak és általában a mértékletességnek, vagyis a fogyasztás szigorú szabá-
lyozásának. Aki olyan életvitel kialakítására kényszerül vagy szánja önkéntesen magát, amely-
nek központjában a fenti értékek szerepelnek, annak rendkívül fontos a békesség, azon nyugodt
körülmények, amelyek lehetővé teszik a megfeszített munkára való koncentrációt, és nem bo-
rítják fel az aszketikus életrendet. Talán ez a magyarázata annak a lojalitásnak, ami az ilyen
életvitelű egyének vagy csoportok viszonyát jellemzi azokhoz a fels őbbségekhez — legyen bár
szó égi vagy földi hatalmakról —, amelyeknek e létfeltételek megteremtését tulajdonítják. A
felsőbbségek iránt érzett lojalitás, s hogy ugyanez elvárásként nyilvánult meg a társadalmi állá-
suk tekintetében alattuk állókkal szemben is, más-más irányokban ugyan, de mind az alázat
mind az öntudat érzetének hangsúlyt adott. Ennek is része lehetett abban, hogy az egyenl őtlen-
ségeket jól tű rte a németbólyi társadalom. Ugyanakkor az aszketikus életrendet vállalókat telje-
sítményük, önmaguk és a hozzájuk hasonló életvitel űek közösségének gyarapodása, eredmé-
nyessége méltóságérzettel, önbecsüléssel töltötte el.
Ezek voltak annak a méltán polgárinak nevezhető ethosznak a legfontosabb összetevői, amely
a németbólyi sváb telepesek (származási) közösségét jellemezte, lényegében függetlenül attól,
hogy a telepítésük óta eltelt másfél-két évszázadban milyen differenciálódási folyamatok hatot-
tak köreikben.
A bólyiak lokális (származási) közössége a kívülmaradókkal szemben, hozzájuk képest mér-
te magát. Ilyenek voltak azok, akik, bár egy faluban éltek velük, de nem tartoztak a származási
csoporthoz, így az ún. „intelligencia" beszármazott tagjai, els ősorban zsidó családok és a her-
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
T 1990.1 Polgárok egy sváb faluban 35
c gi uradalom tisztvisel ői, sőt maga a hercegi család is, valamint azok a szolgálónépek, akik
adalmi cselédként vagy parasztgazdaságok szolgáiként, esetleg házi cselédként állottak a
ódosabbak szolgálatában. Ők túlnyomórészt a környező falvakból jöttek, és sokan közülük
agyar vagy sokac nemzetiség űek voltak.
A németbólyiak ugyanakkor elhatárolták magukat más lokális közösségekt ől, amelyekhez
pest kiválóbbaknak tartották önmagukat, azt a helyi közösséget, amelyben számos szorgal-
as, hatékony, ezért módos család élt. Büszkék voltak a pallérozottság és a továbbhaladás ga-
nciáit biztosító szervezetekre (Kaszinó, Zárda, Katolikus Legényegylet, Ifjúsági Egylet), a
f jlett infrastruktúrára, a reprezentatív építményekre, amelyek a község egyszer ű polgárainak
s olgáltak lakóhelyül stb.
A szegény rétegeket munkaer őként foglalkoztató, eredményesen m űködő gazdaságok és üze-
ek széles paraszt és iparos középrétegek számára biztosítottak gazdasági autonómiát. Emel-
1 tt a társas érintkezés rétegenként elkülönül ő autonóm szervezetekben zajlott, és a polgárok
egyensúlyozott képviseletet kaptak a helyi ónkormányzatban is. A háromévenként változó,
, - rületenként két-két választott el őljáróból álló képvisel őtestületben ugyanannyi parasztember
t mint iparos, egyik ciklusban paraszt volt a bíró s iparos a helyettese, a másikban fordítva.
bár előfordult, hogy a modell nem a szokott módon működött, ez mindenképpen a szabályt
ősítő kivételnek számított.'
A gazdálkodással és a társas érintkezésekkel kapcsolatos intézmények rendszere kisebb rész-
n a németbólyiak által szervez ődött, nagyobb részben megszervezték számukra, s a "felül-
e i" kezdeményezők túlnyomórészt a katolikus egyház helyi képvisel ői voltak. Így a majd fél
századig plébánosként m űködő, 1887-ben elhalálozott Kubinyi Elek ösztönzésére alakult
eg a Katolikus Magyar Népnevelési Egylet, hogy a magyar nyelv ű nevelés ügyét el őmozdítsa.
z 1873-ban életre hívott „Német-bólyi Kölcsönös Segélyz ő Egylet" azonban „alulról jövő
ezdeményezésként" született, amint az 1881-ben felszerelt telegráf is.' A tejszövetkezet „je-
1 ntőségét nem fogták fel Német-Bólyban" rögtön azután, hogy életre hívásukat a megye
:94-95-ben kezdeményezte, de azért „1896-ban megalakult végre és 1895-ben már 106 taggal,
58 részvényessel m űködött". 6
Bizonyára segített megértetni a gazdákkal e szövetkezet hasznát az 1890 óta m űködő Ifjúsági
gylet, amely az egy évvel korábban, papi kezdeményezésre létrejött Római Katolikus Legé-
yegylet mintájára, de ezúttal paraszti kezdeményezésre, az országban elsőként alakult meg,
parasztifjak szórakozását és m űvelődését előmozdítandó. Ugyanebben az évben jött létre a
ómai Katolikus Olvasóegylet, a felnőtt, házas parasztok társas köre és 1910-ben a Római Kato-
1 kus Iparoskör, amely a Legényegylettel volt hasonló szervezeti viszonyban, mint az Olvasókör
Ifjúsági Egylettel. (Közös épület, a fiatalok egyletének támogatása a pártoló tagság révén,
kikből a választmány tagjai kikerültek, valamint az általuk titkosan megszavazott világi elnök
i..
Mindezen szervezetek — a báloktól és színi el őadásoktól eltekintve — a két legnépesebb fog-
lkozási csoport alapján és életkoruk szerint két - két csoportra oszlott férfiak társas kapcsola-
Inak színterei voltak. Ugyancsak a férfiak köreiben m űködtek — föltehetően mióta szőlőter-
elés volt Bólyon —, és m űködnek napjainkig az ún. „pincetársaságok", amelyek általában
-8 azonos évben született, tehát az iskolából együtt kimaradó és a sorozásra is együtt induló
,rekrutából" álltak. A társaság tagjai hetente egyszer kimentek valamelyik sz őlődombi pin-
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
36 Kovács Katalin TÉT 1990.1
cébe, ott megvacsoráztak, beszélgettek, kártyáztak, énekeltek és iszogattak. Voltak olyanok,
akiknek több pincetársaságuk is volt, de pl. a Községi Képvisel őtestület mindig pincetársaságot
is képezett egyben. Ez utóbbitól eltekintve a pincetársaságok baráti körökként működtek, és
bár az első számú szempont alakulásuk alkalmával a születési év volt, a rekruták közül iparosok
az iparosokkal, parasztok a parasztokkal ver ődtek inkább össze, ez a szempont azonban közel
sem volt olyan szigorúan kizárólagos mint pl. az egyleteknél.
A férfiak spontán szervez ődésű társas köreinél maradva: fiatal diákok alapították 1935-ben
az ETE, vagyis az Erzsébet Torna Egyesület nev ű sportkört, amelynek az volt a célja, hogy
„az Erzsébet utcai fiúkat sportemberekké nevelje". 1939-ben már 30 f ő tartozott az egyesületbe,
mikoris az elmaradt olimpia helyett megrendezték a németbólyi Olimpiádészt négy csapat: a
Legényegylet, az Ifjúsági Egylet, a Diákok és az ETE részvételével.
A leányokat oktató és szabadidejüket megszervez ő apácák voltak legkevésbé tekintettel a
gyerekek származására. ( Ő k 1882-ben foglalták el az az évben felszentelt zárdát.) A cseléd-,
paraszt- vagy iparosszül őktől származó leánykák egészen apró koruktól felserdülésük lezárulá-
sáig különböző „társaságokba" voltak osztva, s mindegyik „társaságnak" más-más szín ű sza-
lag volt a „jelvénye": Az irgalmas rendhez tartozó n ővérek igyekeztek a leányok szabadidejét
teljes egészében lefoglalni, s ebb ől nem kevés konfliktus származott, főleg azért, mert a serdül-
tebbeket még az egyletekbe sem igen engedték el, amikor pedig az ott játszott színdarabokhoz
feltétlenül szükség lett volna rájuk. (Akadtak lányok, akik ezért hagyták ott a zárdát. Kimaradá-
suk a falu közvéleményében nem támasztott erkölcsi kételyeket velük szemben, ami azt mutatja,
hogy a zárdát inkább a leányok „egyleteként" fogták fel, mint az erkölcsi tisztaságukat garantáló
intézményként.)
Egyedül a férjes asszonyok maradtak ki a társadalmi szervezések és szervez ődések bólyi rend-
szeréből: a háziasszonyok a fenti intézmények tagságát toborzó egyik szempont (nem. eletkor,
foglalkozás) szerint sem alakítottak önálló szervezeteket. Maradt számukra a templom. az utcai
beszélgetések a kispadokon, vagy a tél-esti kötögetések szomszédok és leánykori barátn ők tár-
saságában.
A szolgák, a cselédek és az „urak" nagyobb része nem tartozott a németbólyiak származási
közösségéhez. (Ha igen, akkor a fenti szervezetek valamelyikének, esetleg közülük tóbbnek
is tagjai voltak.) Az „urak" a Kaszinóban keresték egymás társaságát, a szolgák és cselédek
a községi kocsmában tartottak bált évente egyszer.
A közös származás tudatán kívül az együvé tartozás érzése er ősödhetett meg a bólyiaxban,
valahányszor zászlóikkal felvonultak az ifjúság szervezetei, ami minden hónap els ő vasárnapján
megtörtént a nagymise alkalmából, valamint egyházi, nemzeti és "feljebbvalói" ünnepeken,
gyásznapokon. (Főleg a hercegi család ünnepein.) De most nézzük az elkülönülések és az oda-
tartozások szimbolikus jegyeit, s ami ezen jelek mögött meghúzódott: a németbólyi társadalom
két világháború közötti szerkezetét.
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
TÉT 1990. 1 Polgárok egy sváb faluban 37
Az iparos polgárság
A céhek végleges felszámolását célzó 1884. évi törvény Németbólyban három céhet érintett:
a szabók, a fa- és épít őmunkások, valamint a molnárok és pékek tömörüléseit. 8 Feloszlásuk
után az 1886-ban megalakult Ipartestület vette át a kisipart szervez ő, még inkább az azt ellen őr-
ző funkciókat, intézte az iparengedélyek kiadását, egyes szakmákban a mestervizsgák lebonyo-
lítását, a tanoncoktatást stb.
Az Ipartestület iratanyagának feldolgozása jelenleg még folyamatban van,' ezért most kényte-
lenek vagyunk a népszámlálási adatok segítségével tájékozódni az iparosság arányáról és bels ő
megosztottságáról.
Eszerint 1910 és 1930 között alig változott az iparban dolgozó keres ők száma: 527 fő volt
az előbbi és 530 fő az utóbbi időpontban. 1930-nál maradva: ha eltekintünk a n ői keresőktől,
és csak a (nem házi és nem vándor) iparban dolgozó férfiak számát viszonyítjuk az összes férfi
keresőhöz, azt láthatjuk, hogy a férfiak 45 %-a volt ipari keres ő, ami - lévén Németbóly
1930-ban s ma is falusi település -, igen magas aránynak tartható. Az összemérhet őség kedvé-
ért a korabeli Baranya megye jelent ősebb, központi szerepkör ű falusi településeiről és Mohács-
ról gyűjtöttem ki néhány, a foglalkozás-szerkezetre vonatkozó mutatót. Az 1. táblázat adatai
azt bizonyítják, hogy valóban kiugróan magas volt az ipari keres ő férfiak aránya a többi község-
hez képest, s ugyanakkor a 221 iparvállalat között viszonylag alacsony volt a segédszemélyzet
nélküli műhelyek hányada (102 üzem, 46,2 %), tehát - ami ennek a másik oldala -, nem volt
kevés a legalábbis "nagyobbacska" üzem.
1. TÁBLÁZAT
Néhány mutató Baranya megye központi szerepkör ű falusi települései
és Mohács foglalkoztatási viszonyairól az 1930. évi népszámlálás alapján
Mezőgazdasági Ipari Önállóak Összes segéd-
Segédek A segéd nélküli
Települések az ipari személyzet iparvállalatok az
kereső férfiak a keresők %-ban, ha az önállóak iparvállalatok
kereső férfiak %-ában %-ában = 100% %-ában
Mágocs 67,3 19,8 46,7 89,5 113,7 62,1
Sásd 19,9 38,1 37,9 93,8 164,2 37,9
Dunaszekcs ő 74,4 15,7 48,6 83,5 105,7 59,0
Pécsvárad 45,3 31,3 37,3 128,1 167,8 58,6
Beremend 57,9 31,4 31,4 185,7 218,7 64,3
Vajszíó 48,7 29,8 41,4 89,3 143,3 51,2
Sellye 44,2 32,8 39,2 114,0 155,3 50,4
Szentlőrinc 44,8 13,9 39,6 102,7 152,7 56,1
Siklós 31,8 32,5 45,6 84,2 119,5 68,4
Mohács 46,8 23,4 30,8 168,6 223,7 53,5
Németbóly 38,3 44,9 38,5 125,0 159,8 46,2
Forrás: Népszámlálás, 1930.
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
38 Kovács Katalin TÉT 1990.1
Ami a németbólyi iparosság szakma szerinti megoszlását illeti, már az 1910-es adatok is jól
dokumentálják három szakma képvisel őinek koncentrációját, nevezetesen az asztalosiparoso-
két, a fonó- és kötőiparosokét és az építőiparosokét. Az el őbbi táblázatban szerepl ő települések
közül már csak a „versenytársakat" megtartva, az alábbi táblázat néhány szakma reprezentáció-
ját mutatja.
2. TÁBLÁZAT
Az ipari keres ők megoszlása néhány szakma szerint 1910-ben
vas és fém- ruházati Melléke-
iparipar
ipar sen iparos
~91
csizmadia
szövőipar
cipész és
vendéglő
kőműves
szálloda,
fonó- és
asztalos
g-ti?
somu l
S3pA0‚i
egyéb
egyéb
49,(2a
14-191
∎0
s3y
e
Dunaszekcső 20 8 10 8 16 23 26 18 21 71 11 6 14 13 7
Pécsvárad 13 25 3 14 14 7 24 34 34 63 6 29 17 17 10
Beremend 10 2 5 12 6 2 11 10 14 36 13 6 16 24 10
Sellye 9 2 5 12 6 2 11 10 14 36 13 6 16 24 10
Siklós 29 23 21 37 53 26 113 93 96 109 22 40 87 27 31
Mohács 48 38 37 96 61 258 179 186 189 140 13 72 139 59 129
Németbóly 12 19 9 15 70 130 36 24 33 77 19 37 17 16 34
Forrás: Népszámlálás, 1910.
A számok jól tükrözik, hogy mely településeken volt jelen a városi vagy városias ízlés ű pol-
gárság 1910-ben, mert az ő igényeik éltették a ruházati iparban m űködőket éppúgy, mint az
építőipari szakmákban dolgozókat. Siklós és Mohács után Németbólyban volt a legtöbb szabó
és kőműves, akik közül az utóbbiak nemcsak helyi, hanem környékbeli módos polgárok meg-
rendelésére is dolgoztak. (Schlinghoffer István k őműves mester pl. 104 házat épített Németbó-
lyon — többek között a községházát — és 42 épületet vidéken. 10)
Az iparostársadalom belső tagolódása;
az összetartozás és az elkülönülés intézményei és szimbólumai
Az iparból élők „vagyonosság" szerinti megoszlása a másutt megszokott képet mutatta Né-
metbólyban: az iparosság túlnyomó többségét a segédek és a segédszemélyzet nélkül dolgozó
önálló mesterek tették ki, s e többség számára „iparkodásuk" csak szerény jövedelmet biztosí-
tott. Múltjuk is szegényes volt, hiszen az ipari foglalkoztatottak oly nagyarányú jelenlétének
csak egyik összetevője volt a település bevezetőben említett központi hely funkciója. A másik
feltétel egy széles, iparossá lenni kész réteg jelenléte volt, amely a szegény, a paraszti létfeltéte-
leknek eleve híján lévő, és az osztatlan öröklés rendszere folytán a parasztságból kiszorulók
közül rekrutálódott. 1878-ban 104 12/100, átlagosan 32 k. holdas birtokot jelöltek ki, amelyek
105 birtokos polgár tulajdonába kerültek. Ugyanekkor az ún. „KleinMuslerek" vagyis a föld-
tulajdonosi polgárjogokkal nem rendelkez ő „kisházasok" csoportjába 157 családfő tartozott.
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
TÉT 1990.1 Polgárok egy sváb faluban 39
Rajtuk kívül még az uradalmi cselédség soraiból is kerültek ki olyanok, akik vagy parasztoknál
alkalmazottként, vagy iparosként keresték meg kenyerüket."
Az iparosok nagyobb része tehát szegénysorból indult, s akik parasztcsaládból származtak,
okat is ez a sors fenyegette. Annak, hogy kinek-kinek — a módosabbak köreiben is — a saját
ályafutása alatt, vagy — a szerencsésebbeknél — édesapjuk, nagyapjuk idejében a szegénység
ajáról indult karrierje, igen nagy jelentősége volt. A szorgalmas munkájukkal magukat felve-
ekedő elődökről szóló „szép történetek" táplálták egyrészt a telepes közösségben amúgy is
leterős self-made-man ideológiát, másrészt kifejezték az összetartozást, a múlt, a származás
özösségét, és ezáltal legitimáló funkciót is betöltöttek. Mintegy igazolásképpen szolgáltak a
agyonok — így a vagyonosok — születéséhez. Az igazán nagy kiugrások magyarázatához
onban a közösség tapasztalata szerint kevésnek bizonyultak a kispolgári, aszketikus életvitel
özponti értékei, a szorgalom és a takarékosság imperatívuszainak való megfelelés. Ez magya-
ázza annak a "kincsmondának" helyi el őfordulását is, amely szerint a legnagyobb üzem, a
űrész Testvérek Cég alapítói meggazdagodásukat annak köszönhették, hogy a ház udvarán,
melyet az első gyapjúfonó ős 1871-ben megvett egy fazekas mestert ől, egy tele korsó kincset
áltak.
A kincsről a 86. életévében járó unoka természetesen nem tud, ő a cég fejlődésének magyará-
atát egészen más indítékokban véli megtalálni, így a kezdeti id őszakra vonatkozóan abban az
nduló tőkében, amelyet a becsületes munkájával bizalmat kivívott nagypapa hitelként kapott
gy helyi zsidó családtól." Ez tette lehet ővé a készletezést, a szezonban felszök ő gyapjúáraktól
aló szabadulást. A jólmenő üzem stabilizálását és továbbfejl ődését a két fiú — ők a Fűrész
stvérek — „megfelel ő" házasságkötései is szolgálták. (Ezek a házasságok a századforduló
ján köttettek.) Mindketten jómódú parasztlányokat vettek el, és így jártak el a módos iparos
fjak a legtöbb hasonló helyzetű családban is. Az okos befektetés (az első világháború idején
ruba és földbe, majd gyapjúba invesztált pénz), az ügyesség és vállalkozó szellem," majd a
acionális üzletvezetés, az üzem folyamatos fejlesztése és modernizálása, a piacok és a nyersa-
yagszolgáltató körzetek kiépítése," amely a harmincas évek elejére következett be — ezek vol-
ak a felfutás legfontosabb tényez ői. Az első két generáció feltörekv ő tagjai esetében (az
871-ben cégalapító nagypapa szülei cselédemberek voltak a hercegi pusztán, Békáson), a szor-
almas, kiegyensúlyozott, megbízható, mértékletes, takarékos, becsületes, egyszóval puritán
letvitelnek is döntő fontossága volt. A következ ő generációhoz tartozók számára, akik már
em a kispolgári pozíciók alacsonyabb vagy magasabb grádusai felé törekedtek, hanem egy
gabb világban, a már elnyert gazdasági pozícióik talaján kívánták az ezeknek megfeleltethet ő
ársadalmi rangot megszerezni, azon rétegek életvitele vált érdekessé, azokat figyelték — s
ellyel-közzel utánozták —, akiknek társadalmi köreibe bejutni kívánkoztak — ezt nevezi Bour-
ieu „előlegző szocializációnak". Nos, a fiatalok számára a puritán életvitel értékcentrumai
nkább csak példázatokat jelentettek, s nem öltöttek formát olyan szigorú, föltétlen érvény ű
s az élet minden területére kiterjed ő szabályrendszerben, „forgatókönyvben", mint az el ődök
setében.
Fontosnak tartom azonban hangsúlyozni, hogy a termel ő munkára és a megtermelt jövedel-
ek felhasználására vonatkozó polgári érték és értékelő rendszer alapjaiban a németbólyi mó-
os iparosok körében is megmaradt. Az alkalmankénti költekezésnek, pénzszórásnak, "rongy-
ázásnak" — ahogy a parasztok ítélték esetenként —, reprezentációs, vagyis szimbolikus
elentősége volt, s nem tudok olyan esetrő l, ahol túlment volna a kívánatos határon, s az üzlet,
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
40 Kovács Katalin TÉT 1990•1
az üzem érdekei csorbát szenvedtek volna. Ennek a tisztán, vagy legalább tisztábban kapitalista
vállalkozó rétegnek az értékrendszerében er ősödött meg az üzleti becsület, a korrektség köve-
telménye is. Ugyanennél a pár vállalkozónál dokumentálható legtisztábban a polgári ethosznak
egy fontos eleme; a magán és közérdek szubjektív összeegyeztetése, amely a „kenyéradó" ne-
-
mes felelősségének pozíciójába emeli a t őketulajdonost, aki ily módon nemcsak üzeméért, ma-
gáért és családjáért, hanem munkásaiért is felel ős, ső t, fizetett adói és adományai révén a széle-
sebb közösség, a helyiek, mi több: az ország épülését segíti el ő. Olyan ember, aki egyszerre
istápolja a szegényeket, és gyarapítja vagyonát. 15
S hogy mekkora is volt ez a módos iparos réteg? Ha a cselédlányt tartó, nem „úri" vagy
intellektüel családokat (kb. 15 család), a legalább két segédet foglalkoztatókat (kb. 50 mester),
a kaszinó iparos tagjairól szóló visszaemlékezéseket (kb. 10 üzemtulajdonos)," egymásra ve-
títjük, akkor kb. 10-12 család esetében mondhatjuk," hogy működtetett üzemük, vagyonuk, fo-
gyasztásuk, a helyi társadalomban kivívott presztizsük és a következ ő generációra vonatkozó
családi stratégiáik sajátos kombinációja alapján egy, az iparos társadalom középrétegét l el- ő
különülő, felső réteghez tartoztak.
Természetesen nem lehet azt mondani, hogy mind az öt kritérium szerint azonos képet mutat-
nának az ide sorolható családok, a középrétegt ől elütő vonások inkább csak tendenciákat fejez-
nek ki. Ilyen vonásnak kell tekintenünk az önálló üzemet, s hogy ez hozzon annyi profitot,
amely lehetővé teszi — a termelés folyamatos és legalább szintentartó biztosítása mellett — a
réteghez tartozás reprezentációját. Az iparosság felső rétege nem adott olyan túl sokat arra —
vagy legalábbis nem ez volt jellemz ő —, hogy praktikus igényeit messze meghaladó mutatós,
nagy polgárházakat építtessen, amiként a parasztság fels ő és középső rétege tette. A "házva-
gyon" az iparos családoknál közvetlen üzleti célokat szolgált vagy t őkebefektetés célzatú volt. ' 8
öltözködésre a legjobbnak tartott, főként az iparosok számá- Análagyobsútfekz
—
ra dolgozó helyi szabókon kívül Mohácson is varrattak ruhát, s őt, a hölgyek Pécsett is. Ugyanez
vonatkozott a cip őkre, egyáltalán az öltözködés összhangjára; a színharmóniára és a különböz ő
stílusú kiegészítők illeszkedésére való odafigyelés is a módos iparosokra jellemz ő fontos elkü-
lönítő tényező volt. ' 9 A "nagyságos asszonyok"" frizuráját hetente, kéthetente fodrász ondolál-
ta, aki természetesen házhoz jött. E családok többsége cselédlányt alkalmazott, s a legmódosab-
bakhoz ezen felül járt még mosónő , akit általában a nagytakarításhoz is elhívtak. Vasárna-
ponként házhoz szállították a friss péksüteményt — ezt minden család megengedhette, míg a
középrétegnél csak némelyek. A férfiak vagy tagjai voltak a Kaszinónak, vagy ett ől csak egyéni
ízlésük, akaratuk tartotta vissza őket, mert „Kaszinó-tag-képesek" voltak, azaz vagyonos, jó
adófizető k, becsületesnek tartott, köztiszteletben álló emberek, akik bármikor megszerezhet-
ték (volna) maguknak a két ajánlót. Ugyancsak a férfiak reprezentációs gyakorlatához tartozott,
hogy lehetőleg a négy vendégl őben felváltva (a "barátság" fenntartása, vagyis az illem követel-
ményei kedvéért, valamint az üzletek kiegyensúlyozott támogatása végett) fogyasztottak valamit
vasárnaponként vagy más ünnepnapokon. Ez a "valami" legtöbbször zónapörköltet jelentett
mérsékelt italfogyasztással, amit a vasárnapi pincetársaság, vagy valamilyen más, de nem vélet-
lenszerű en összeálló körben költöttek el." E réteg pincetársaságai — vagy ha több ilyen volt,
akkor az egyik ezek közül — kifejezték a fent említett különállást, és csak a módos iparosság
és/vagy az „úriemberek" közé tartozó tagjai voltak. 22
Gyermekeiket az üzem érdekeivel összhangban — képességeik függvényében — fels őfokú
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
TÉT 19901 Polgárok egy sváb faluban 41
tanintézetekben taníttatták vagy szándékoztak taníttatni. (Legalább két családról tudok, ahol
úgymond „kicsúsztak az id őből", és a gyerekeik az új rendszerben már nem tanulhattak to-
vább.") Tőkeerős vállalkozással, a megszerezhető lehető legmagasabb fokú szaktudással kíván-
ták ezek a polgárok meger ősíteni és tovább mélyíteni tevékenységük integrációját a kapitalista
nemzetgazdaságba. Ez volt számukra az első számú szempont, de azért nem volt elhanyagolha-
tó az sem, hogy a „nagytársadalom" elismerését kivívják. Ebb ől következett az a tudatos asszi-
milációs törekvés, amely a családok nyelvhasználatában is megnyilvánult: igyekeztek magyarul
(is) beszélni. Fűrészéknél pl. a német nyelv használata, a "fiatalúr" 1936-ban kötött házassága
után visszaszorult az id ős családtagokkal és a kívülállókkal folytatott beszélgetésekre, s az
1936-ban, 38-ban, illetve 42-ben született gyerekek azon kevés németbólyiak közé tartoznak,
akik valóban magyar anyanyelv űeknek mondhatók. Másutt — s ez volt a gyakoribb — a gyere-
kek az édesanyjukkal s a nagyszül őkkel németül, az édesapjukkal főleg magyarul beszéltek.
Ez nemcsak a családfő nemzeti érzelmeit fejezte ki, hanem — hiszen ő volt az, akihez az üzlet
tulajdonosaként a nagytársadalommal való kapcsolattartás köt ődött —, a családi, intim szféra,
az „asszonyok nyelve", s a munka, az érvényesülés, a pénzkereset nyelvhasználatban is elkülö-
nülő, a férfiak számára otthonos világának szembenállását.
Fontosnak tartom hangsúlyozni a nyelvhasználat „deklaratív" jellegét, azt, hogy az „eman-
cipáció', a kapitalista nemzetgazdaságba való bekapcsolódás és az ennek megfelel ő társadalmi
megbecsültség, a helyi korlátokon való fölemelkedés többé-kevésbé tudatos szándékát fejezte
ki. A nyelv jelrendszer mivolta tehát megkétszerez ődött e feltörekvő réteg számára, de mert
a „nyelvválasztásnak" szimbolikus és nem praktikus jelent ősége volt, még az iparosság e leg-
felső rétege is els ősorban a "fórumokon" beszélt magyarul, nem „fórum'Iszituációban f őként
a német nyelvet használta.
Kevés kivételtől eltekintve, a családi élet és a m űhely nyelve a német volt, annál is inkább,
mert az asszonyok és az inasok, segédek zömmel németül beszéltek. Nem tudok olyan üzemtu-
lajdonosról, aki — mint Fűrész József — az üzemben is magyarul beszélt volna, de még nála
is, abban az üzleti könyvben, amelybe napi bejegyzéseket írtak, és nem a hatóságok számára
vezették," keveredik a magyar és a német nyelv, ahogy Schlinghoffer Miklós épít őmester fel-
jegyzéseiben is.
Ráadásul egyéni hajlamok, képességek, alapvet ő személyiségvonások is befolyásolták a
nyelvhasználatot, nemcsak az imént említett, szociológiai jelleg ű tények. Fűrész József unoka-
öccse például alig-alig bírta a magyar nyelvet, holott a két unokafivér társtulajdonosként vitte
tovább a céget."
Igaz: házasságkötéseikben is más stratégiát követtek az unokafivérek: Viktor — aki a háború
után a keresztnevét is magyarosította „Gy őzőre" —, az édesapja példáját követte, és az egyik
legmódosabb parasztcsalád lányát vette feleségül. F űrész József ezzel szemben nem élt az alka-
lommal, amely pedig kínálkozott neki, hiszen nem az egyik, hanem a leggazdagabb parasztlány
nagyanyja járt édesapjánál, hogy a két fiatal egymásra találását el ősegítse, s az apa boldogan
adta volna áldását a frigyre." Ehelyett ő előbb egy módos mohácsi szabó lányának udvarolt,
majd végül a tanító kisasszonyt vette feleségül."
Nagyon nehéz megbízható adatokat gy űjteni a járatott újságokról, egyáltalán a könyvekr ől,
az olvasásról. Az a benyomásom, hogy az iparosságnak még ez a legfels ő rétege is legfeljebb
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
42 Kovács Katalin TÉT 1990.1
egy napilapot és egy képeslapot járatott (általában a Dunántúlt és a Tolnai Világlapját), ezen
kívül német nyelvű kalendáriumok, s 30-40 könyv — magyar és német nyelv űek vegyesen —
volt általában egy-egy házban, igaz, hogy a leányok pl. s űrűn olvasták a zárdai könyvtár könyve-
it, s az egyleteknek is voltak könyvtáraik. Ami a Dlusztus családban dívott, az mindenképpen
példa nélkül állott a községben. Egyedül ebben a családban tettek említést arról, hogy sok
könyv volt otthon és az olvasás minden családtagra jellemz ő, közös szenvedély volt. Ezek után
az sem tekinthető véletlennek, hogy az öt gyermek közül egy leány nem tanult csak tovább,
s hogy a három fiúgyerek fels őfokú végzettséget szerzett. 28
Dlusztusék nem tartoztak az iparosság eddig tárgyalt módos, kapitalizálódó rétegébe, éppen
az ide sorolhatókétól eltér ő mentalitásuk következtében. Ők nem is kívántak „jobb körökben"
forogni, nem töltötte volna el őket büszkeséggel, ha tarokkozhatnak a Kaszinóban, esetleg va-
sárnap délutánonként a pap, vagy valamelyik tanító lakásában. Cselédre nem futotta, mert kel-
lett a pénz a gyerekek taníttatására. Pedig Dlusztus Antal, túl azon, hogy a bortermel ő bólyi
iparos és paraszt polgárok között is széles vev őköre volt, a hercegi uradalom számára is dolgo-
zott. Mindeme vonások azonban, s főleg, hogy „veszni hagyta a szakmát", az iparos kispolgá-
roktól is elkülönítették ezt a családot: ők már akkor is "intellektüel" polgárokhoz hasonlatosan
szervezték meg családi életüket, a szakszer űség, a műveltség, a tudás, a jámborság és vallásos-
ság középpontba állításával, amikor még egyetlen diplomás sem volta családban. Ezért is lettek
közülük a későbbiekben oly sokan „igazoltan" intellektüelek. 29
Az olvasmányokkal kapcsolatban jellemz őbbnek tarthatjuk azt a magatartást, amely a F űrész
Józseffel folytatott beszélgetésekb ől is kirajzolódott. Ő ugyan sajnálkozva említette, hogy el
kellett tüzelnie azoknak a nagy magyar íróknak (Tamási, Nyírő) a sorozatban megvásárolt
könyveit, amelyeket a Kaszinó Könyvtára számára is megrendelt ( ő volt a könyvtáros), de né-
hány újságcikktől eltekintve, olvasmányélményekről alig-alig esett szó elbeszéléseiben. Ő is
a Dunántúlt járatta, néhány textil szaklapot és a t őzsdei árfolyamok miatt a Pesti Hírlapot. A
reprezentációs funkciójú könyvsorozatokkal szemben az újságok szolgáltatták számára a tényle-
ges olvasmányanyagot.
A magyar nemzethez való tartozás, a tudatos asszimilációs törekvés alapvet ő eszközeként
és egyben e szándék szimbólumaként említettem a magyar nyelvhasználatot, és a gyermekek-
nek az üzleti érdekekhez kapcsolódó, fels őfokú taníttatását, illetve az ezirányú családi célokat.
Ami ugyanezekből a törekvésekb ől következett, de csak igazán kevesekre volt jellemz ő, az egy
„társasági stíl", az alkalmankénti „úri stílusú" szórakozás. Mind a parasztok, mind az iparos
kispolgárok erkölcsi kételyekkel telve beszélnek még ma is a Kaszinóról, ahol mindenféle gya-
nús dolgok történtek. A tivornyázásban F űrész úr járt el ől, aki a mohácsi Koronában éppúgy
törzsvendég volt mint a budapesti Arizonában." Ha Németbólyban mulatott, mindig akadt né-
hány társa, s legtöbbször ő fizette a számlát, ahogy az egy „úriemberhez" illett. Nemigen volt
más, aki ezt meg akarta vagy tudta volna engedni magának. Összefüggött ez azzal is, hogy a
dzsentroid gesztusokra, az olcsó munkaer őt kihasználó dologtalan életre a német paraszt és
iparos polgárok nem voltak olyan fogékonyak, mint egyes vidékeken magyar társaik. Az ormán-
sági falvakban a 25-30 holdas parasztpolgárok jó része már nem dolgozott, hanem földjét bérbe
adta, vagy nagyrészt dolgoztatta, míg ő maga főleg irányított, és módjával végzett fizikai mun-
kát. Németbólyon vagy Nagynyárádon a hatvan holdas paraszt is keményen dolgozott. Nem-
csak kiadta a munkát, hanem saját mozdulataival diktálta a ritmust, az iramot. S ha F űrész
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
ÉT 1990.1 Polgárok egy sváb faluban 43
ózsef alkalmanként megmutatta, hogy nem marad el egyetlen „Vagány magyar úr" mögött
em, úgy nem munka és takarékosság helyett, hanem munka után és spórolás mellett mulatott."
ársai pedig élvezték bőkezűségét, s nemigen foglalkoztak (6k sem) e gesztusok szimbolikus
elentőségével: a kékfest ő mester például, akinek bátyja ügyvéd, „igazi úriember" volt Pesten,
gyszerűen „hülyének" tartotta rendszeres vendéglátóját. 32
Az eddigiekben a két világháború közötti németbólyi iparosság fels ő rétegét úgy próbáltam
eg leírni, hogy azokat a jellegzetes vonásokat ragadtam ki életvitelükb ől, amelyek a náluk
zerényebb körülmények között élő iparosoktól, „kispolgároktól" elválasztotta őket, s egyben
okhoz a rétegekhez vitte közelebb, amelyek felé törekedtek, akiknek öltözködését, viselkedé-
ét stb. mintaként követték. 33 Az elegáns, jó min őségű, városi szabónál varratott ruha szimboli-
us jelentősége tehát kettős volt: egyszerre fejezte ki az elkülönülést, a tudatos távolságtartást
társadalom azon csoportjaitól, amelyekhez képest a ruha visel ője magát legalábbis másnak,
e általában felette állónak, különbnek akarta láttatni, és az odatartozást a mintát szolgáltató,
rsadalmi pozícióit tekintve fölötte álló csoporthoz, amely felé éppen a hasonlóságot, az egy-
nrangúságot , az azonosulást volt hivatott demonstrálni pl. az öltözködés, de emellett sok más,
zimbolikus jelentőséget kapó tárgy, gesztus stb. is.
Weberi kategóriákkal élve, úgy vélem, mondhatjuk azt, hogy az iparosságnak ez a legfels ő
étege, miután piaci pozíciója talaján az őt körülvevő gazdasági térben a vagyonosodó közép-
olgári osztályba érkezettnek érezhette magát, kivívott státusza alapján a társadalmi térben is
eg kívánta szerezni az őt megillető pozíciókat, amelyek szükségképpen, per definitionem ele-
yei az osztály-jelleg ű , tehát a piacon, és a rendi jelleg ű , tehát a fogyasztás, a viselkedés, a
csület színterein való megmérettetésnek és elkülönülésnek.
A Kaszinó volt az az intézmény, amely a módos polgárok társas érintkezése rendies szervez ő-
ésének színteréül szolgált, és egyben biztosította a szükséges exkluzivitást. Amint említettem
ár, az iparosság fels ő rétegébe tartozó férfiak közül nem volt mindenki Kaszinó-tag, s más
ldalról nemcsak iparosok léptek be, illetve vétettek fől a Kaszinóba."
Összevetve a Németbólyi Kaszinó alapszabályát például a siklósival, azt tapasztalhatjuk,
ogy az előbbiben nagyobb hangsúlyt kapott a szórakozás, így a táncos rendezvények, határo-
ottabban volt exkluzív (2 ajánló és választmányi szavazás kellett a tagfelvételhez további meg-
ötésekkel; a jelölt elutasítás esetén egy évig nem próbálkozhatott újra), és politikai tekintetben
ifejezetten konzervatív volt amaz liberális beállítottságával szemben. A vizsgált periódusra ab-
zolút túlsúlyba került a szórakozás a Kaszinó életében. Legfényesebb rendezvénye volt az
'vente egyszer megrendezett Kaszinó-bál, ahová egyszer a herceg is ellátogatott „bál-képes"
ostohalányával. Éttermében cigányzenekar muzsikált, és alkalomadtán itt folytak a falusiak
öbbségének nem éppen tetsz ő, „nagyszabású" tivornyák. A ráér ő tagok azonban minden vas-
'rnap délután eljöttek beszélgetni, újságot olvasni, sokan kártyázni. Mindent játszottak itt, amit
falu többi egyletében. Egyetlen kizárólagos kártyajáték volt a Kaszinóban, éspedig a tarokk.
z is jellemző, a konzervativizmussal és a tekintélyelvvel összefügg ő vonása a helyi közélet-
ek, hogy a papok és tanítók nem tarokkoztak a Kaszinóban — efféle világi, illetve kétes játék
em illett nyájvezetői szerepeikhez —, hanem vasárnap esténként felváltva hol egyikük, hol
ásikuk lakásán tartották a tarokkpartikat.
Az egyesületeknél maradva, de rátérve a „módos (iparos) polgárok rendjéb ől" kimaradó
parosság bemutatására, a Róm. Kath. Iparos Kör, és az 1989-ben 100 éves jubileumát ünneplő
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
44 Kovács Katalin TÉT 1990.1
Római Katholikus Legényegylet volt az az egymással szervezetileg is összekapcsolt két intéz-
mény, 35 amely az iparos középréteg és a szegény iparosság társasági életének színtere volt. Em-
lítettem már, hogy a Római Katolikus Legényegylet születése felett az akkori plébános bábásko-
dott, sőt, Németh Béla szerint némi erőszakot is bevetett, hogy Kolping Adolf eszméinek
szellemében az iparos ifjúságot összefogja egy kulturális egyesületbe. „Alig volt Streicher Jó-
zsef plébános a községben, élesen látó szeme rögtön észrevette mit kell tennie a kor veszedelmes
liberális áramlataival szemben, hogy a németbólyi iparoslegényekb ől komoly, vallásos, jelle-
mes munkára kész fiatalokat neveljen. ... Az 50 évvel ezel őtt elhintett mag meghozta b őséges
termését. ... az akkor lefektetett célkit űzések az id ők szellemének megfelel ően ma is élnek
..."36
(Kiemelés tőlem — K. K.) A fenti célok mellett még két, igen fontos funkciója volt a Legé-
nyegyletnek, illetve az Iparos Körnek. Az egyik a fels őbbségek oldaláról kezdeményezett sze-
rep, a magyar nyelv használata és általában a magyarosító törekvések érvényesítése, a másik
a "legények" (vagyis a felszabadult tanoncok) társas érintkezésének, a szórakozásnak és to-
vábbképzésnek a biztosítása volt, mégpedig függetlenül attól, hogy az illető milyen vagyoni
helyzet ű család sarja volt. Kétségtelen, hogy a németbólyi társadalom fels ő rétegét átható kon-
zervativizmus mély nyomokat hagyott az egyleti életben, mindenekel őtt a kirívó paternalizmus
tekintetében. A fiatalok egyleti elöljárókhoz f űződő viszonya mindazonáltal nemigen vezetett
konfliktusokhoz, egyrészt mert összhangban volt a családok, a m űhelyek," a parasztgazdasá-
gok életének és munkaszervezetének tekintélyviszonyaival, másrészt mert kárpótlásul a szigorú
rendelkezések betartatásáért, maguk között az ifjak között az önbecsülés, a méltóságérzet, az
egyenjogúság érzése dominált, amelyre életük alkonyán is jóles ően emlékeznek vissza.
A Legényegylet tisztikarának élén az egyházi elnök, a mindenkori plébános állt. A világi
elnököt és helyettesét az egylet választmánya választotta meg, amely a pártoló tagokból, vagyis
az Iparos Kör tagjaiból állt össze. A „feln őtt" tisztikar mellett az ifjúság is megválaszthatta
titkos szavazás útján a maga „dékány'l ját, ennek helyettesét és a rendez őket, akik szalaggal
a gomblyukukban vigyáztak arra, hogy a rendet senki meg ne sértse.Hetente háromszor volt
egyleti est, kétszer hétköznap, amikor el őadások is voltak, vagy ha más nem, gyakorlás: szám-
tan, írás, versmondás. (A Historica Domus bejegyzései szerint a papok évente 60-60 el őadást
tartottak az iparosok és a parasztok egyletében.) Szombaton pedig tekéztek, sakkoztak, kártyáz-
tak az ifjak, s a 18 éven felüliek bort vagy sört is ihattak, amint illett: mértékkel. Egy évben
hat bált rendeztek az iparosok egyletében és ugyanennyit a parasztoknál. A fiatalok ezen alkal-
makkor, vezetőik előzetes „tárgyalása" után, átmehettek a másik csoport egyletébe, de ott-
tartózkodásuk korlátozott volt, csak „három sort" táncolhattak. Aki leány csak tehette, minden
báli szezonra varratott magának új ruhát, s nagy volt a szomorúsága annak, aki otthon nem
kapott erre fedezetet. 38 Bármilyen volt is a leány ruhája, kicsi esélye volt annak, hogy nem
akadt táncosa, mert a rendez ők gondoskodtak arról, hogy senki se érezze magát rosszul, meg-
szégyenülve azért, mert nem volt legény, aki felkérje. A fiatalemberek is mindent elkövettek,
hogy elegáns öltözékben jelenjenek meg; a januári bálban — ez volt a legel őkelőbb és a legto-
vább, három napig tartott —, kötelez ő volt a sötét ruha és a fehér glaszékeszty ű, s máskor is
a polgárias divat szerint, a Heil vagy Bende szabóságban, a Kresz-féle boltban vásárolt anyagból
varratott öltönyben, fűzős félcipőben, nyakkendővel jelentek meg a legények. A legszegényebb
család is törekedett arra, hogy fiuk ünnepi ruházata megfelel ő legyen. A szabályok betar-
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
TÉT 1990.1 Polgárok egy sváb faluban 45
tásának egységesen kötelez ő volta, a tisztikar, a vezetők titkos megválasztása, a vagyoni kü-
lönbségeket lehetőleg elfedő öltözködési normák, a glaszékeszty űben járt francia négyes, ame-
lyet az egyszerű "stricker" is emelkedett lélekkel táncolt, mind-mind a Legényegylet m űködé-
sének „felfelé nivelláló" hatásáról vallanak. Nagy szerepet játszott az egylet abban, hogy az
iparosság egységes középréteg látszatát keltette, holott igen sok kifejezetten szegénysorsú csa-
lád volt körükben. A Római Katolikus Legényegyletben a tárgyalt id őszakban cigányzenekar
muzsikált, a huszas években volt már tánctanítás, s őt néhányan a negyvenes években fiatal legé-
nyek közül arra is emlékezni vélnek, hogy a zenekarok repertoárjában a dzsessz is megjelent.
Az Egylet „hivatalos nyelve" a magyar volt, ezért természetesen így vezették a jegyz őkönyve-
ket is, ami nem jelentette azt, hogy a fiatalok egymás között ne németül beszéltek volna. Az
egyletek téli életében központi szerepe volt a színjátszásnak: egy német és egy magyar nyelv ű
művet adtak el ő minden télen többször is, ami főleg a közös szórakozást és m űvelődést célozta,
de bevételi forrást is képezett az Egylet számára. Nem kis büszkeséggel jegyzi meg az 50 éves
jubileum alkalmából készült kiadvány, hogy „Az 1929-t ől 1937-ig előadott magasnívójú darab-
jai mellett, az 1938-as új gárdánk már operett darabok el őadására is vállalkozott. A siker fényes
volt. Háromszori telt ház hangos kacagásának örvendhettünk, úgy, hogy el őadásunk bevételé-
ből a „Magyar a magyarért" mozgalomra is tudtunk nagyobb összeget juttatni.""
1939-ben készült a fent idézett jubileumi kiadvány, a háború kitörésének évében, amikor a
községben is három éve m űködött már a Volksbund szervezet. Attól kezd ődően még nagyobb
jelentősége volt annak, hogy az egyletekben hangsúlyt kapjon a magyar nemzethez való tarto-
zás, a „magyarság", a hazafiság eszméje, s mivel a „Heim", a Volksbundisták „otthona" közel
sem volt képes az együttlét, a szórakozás akár csak megközelít ő mértékű színvonalát nyújtani,
az egyleteknek nyilvánvalóan jelent ős szerepük volt abban, hogy a mozgalom nem terjedt el
széleskörűen Németbólyon. (Összesen 160 tagja volt a Vollcsbundnak.)" Az egyletekb ől nem
zárták ki ugyanis a Volksbundistákat, csupán jelvényeik viselését tiltották meg nekik, és tovább-
ra is kötelezték őket a szabályok betartására.
A Volksbund-mozgalom megjelenését ől kezdve a magyar nyelvhasználat szimbolikus jelen-
tősége mind az érintett társadalmi csoportok, mind a reprezentáció színterei tekintetében meg-
növekedett. Hogy ki milyen nyelven köszönti az utcán szembejöv őt, az ebben a korban kapott
jelentőséget, s így lett pl. "Herr Jónapot" az akkori parasztegylet világi elnöke is. Ezúttal már
a köszöntő formula nyelve is másodlagos jelentést kapott: a nemzetválasztás, illetve a
Volksbund-mozgalommal kapcsolatos állásfoglalás kódját.
Ettől eltekintve: parasztok és iparosok — mondják — "másképpen" beszélték mind a német,
mind a magyar nyelvet. Voltak, akik e különbséget úgy jellemezték, hogy az iparosok „osztrá-
kos" kiejtéssel szóltak, mások szerint az írott német nyelvhez közelebb álló volt a beszédük.
A magyar nyelv használata, a tájnyelvi és a köznyelvi változat között nem érzékeltek különbsé-
get, de úgy tartották, hogy a magyart nagyobb arányban használták gördülékenyen az iparos
férfiak, minta parasztok. Természetesen kicsiny, a kívülálló számára nem vagy alig érzékelhet ő
különbségekről lehetett szó csupán,'" amely megint csak tendenciaszer űen, sok pro és kontra
kivétellel tartható érvényesnek. E nyelvi különbségnek volt azonban tényszer ű alapja is, amely
a két foglalkozási csoport szakmai szocializációjának eltéréseiben gyökerezett. A Monarchia
felbomlásáig ugyanis az iparos legények — bár nem minden iparágban — leggyakrabban oszt-
rák műhelyekben csiszolták néhány évig szaktudásukat, ami egy kívánatos továbbképzési mód
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
46 Kovács Katalin TÉT 1990 • 1
volt, s határozottan megnövelte az illet ő mester szakmai tekintélyét. 1920- tól lényeges változás
következett be e tekintetben: a vándorlás presztizse lecsökkent, nem Ausztriába, hanem Ma-
gyarországra (els ősorban Budapestre) irányult; főleg az elsőként említett szempont miatt, s
mert a válság múltával nem volt oly mértékben kényszerít ő a helyi piacon való késleltetett meg-
jelenés, végül mert azután a háború lehetetlenítette a külföldre vándorlást. Summa summarum,
felszabadulása után kevesebb legény vállalt Németbólyon kívül hosszabb-rövidebb id őre mun-
kát.
Volt már szó arról, hogy a Legényegylet „hivatalos nyelve" a tízes években is a magyar volt,
ami akkor még nem volt jellemz ő a parasztfiatalok egyletére. Ez a tény is nyilvánvalóan er ősítet-
te a szakmai szocializációból következ ő, a nyelvhasználatban az iparos fiatalok javára megmu-
tatkozó különbségeket. Ugyanakkor — bár erre vonatkozóan sajnos nem végeztem rendszeres
adatgyűjtést —, a huszas évekig néhány parasztcsalád élt az etnikailag vegyes összetétel ű terüle-
teken elterjedt intézmény, az ún. „cseregyerek" vagy gyerekcsere adta lehet őségekkel. Ők
nagyharsányi magyarokhoz küldték gyermekeiket magyar szót tanulni, s cserébe fogadtak gye-
reket onnan egy-egy évre. Úgy gondolom azonban, ha rendszeres kutatást végeztem volna gyer-
mekcsere tárgyában, akkor sem találkoztam volna sokkal több esettel mint így (két személyr ől
tudok, akik a századforduló táján voltak „cseregyerekek" Nagyharsányon), mert az els ő világ-
háború utáni években a parasztcsaládoknál is az iskoláztatás vált a nyelvi és a m űveltségbeli
elszigeteltségből való kilépés — tegyük hozzá, sokkal hatékonyabb — eszközévé.
A parasztpolgárság
Nem véletlenül esett egyre több szó a parasztságról abban a fejezetben, amely az iparosság
középrétegéről szólt. Ennek az a már említett, szükségképpeni körülmény az oka, hogy az ipa-
rosság középrétegének distinkciós, elkülönít ő reprezentációja a parasztokhoz képest nyert szim-
bolikus, demonstratív értelmet. A Legényegylet — amint erről már szó esett — a vagyoni kü-
lönbségeket elmosó, ugyanakkor paternalisztikus jelleg ű , a felsőbbségek iránt mindenkor
tiszteletet követel ő szervezetként m űködött. Ilyen értelemben egyrészt az iparosság együvé tar-
tozását (beleértve a legmódosabb iparosréteget is, mert ők valamennyien pártoló tagok voltak),
és a parasztságtól való elkülönülését demonstrálta. Másrészt az öltözködési mód, a muzsika,
a ceremóniák üzenete az volt, hogy a bólyi iparosság döntő többségében tisztes (jó)módban
él — egyet s mást úgymond „megengedhet magának"" —, hogy haladott, a városi mintákat
követni képes, és ami ezzel egyet jelenthet — tudniillik a reprezentáció szintjén — „magya-
rabb':
Ezek az üzenetek azonban sem tartalmukat, sem formájukat nézve nem voltak függetlenek
azoktól, akikhez mindenekel őtt szóltak. A szimbolikus formák kialakításában a parasztoktól
való elhatárolódás mellett a kompenzálás szándéka tükröz ődött az iparosság oldaláról. Ráadá-
sul hatások és ellenhatások e tekintetben kölcsönösek voltak. A németbólyi paraszttársadalom
ugyanis határozottan módos volt, s t őkeereje, gazdagsága öntudatossá, a kívülrekedtek, s őt az
egyszerű kívülállók szemében is mondhatni gőgőssé tette. A huszas évek végéig a parasztok,
kevés kivétellel, ragaszkodtak népviseletükhöz, és még a háború alatt is csak a legfiatalabb
asszonyok jártak városias ruhában, a 30-35 éven felüli korosztály zömmel még "sokszoknyá-
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
TÉT 1990.1 Polgárok egy sváb faluban 47
an" öltözködött. E tradicionális ruházathoz képest — amely népviseletként igen polgárosodott
olt — a modern világ üzenetét jelentette az iparosok öltözéke. S miként a viselet, úgy a muzsika
s tánc, a nyelvhasználat is jobban kötődött a tradícióhoz a paraszti kultúrában. Mivel emez
émet népi kultúra volt, az iparosság elkülönülésének szimbólumrendszerében a magyar ele-
ek is szükségképpen nagy hangsúlyt kaptak. S ami ennek a másik oldala: ily módon a paraszt-
ág számára is valami mást, többet jelentett hagyományos öltözékeikhez, táncaikhoz, stb. való
agaszkodás: e tradicionális jegyek vállalásával éppen úgy az iparostársadalomtól való elkülö-
ülésnek adtak hangsúlyt mint amazok e jegyek elvetésével. A leghívebben az új asszonyok vise-
te mutatja e státuszjelz ő szerepet a harmincas évek végén. A parasztlányok ekkor már városia-
an jártak, a „sokszoknyát" el őször menyasszonyként, s őt esetleg csak a lakodalom után
ltötték magukra. Az iparoslegényhez kerül ő leány pedig kénytelen volt olcsón eladni stafí-
ngjában összegyűjtött parasztruháit, mert sohasem hordhatta őket.
A németbólyi paraszttársadalmat az iparosoktól elválasztó kulturális jegyeket két alapvet ő
nyezőnek tulajdoníthatjuk. Az egyike társadalom paraszt mivolta, a másik a módos középré-
eg nagy aránya soraikban. A parasztcsaládok között is volt 4-5 család, amelyik kiemelkedett
többi közül, és kifejezetten vagyonosnak volt mondható, nem rendelkeztek azonban a náluk
evésbé vagyonos családok javainak többszörösével, mint az iparos társadalom fels ő rétege:
íg a „középrétegnek" 30-40 hold földje volt, ez a néhány család 50-60 katasztrális holdon
azdálkodott.
Németbólyban 1930-ban, az akkori népszámlálási statisztika szerint a keres ők 47,4 % -a volt
ezőgazdasági keres ő. (Ugyanez az arány Dunaszekcs őn 76,8 %, Pécsváradon 47,7 %, Bere-
enden 63,7 %, Sellyén 51,5 %, Siklóson 38,1 %, Mohácson 50,8 %.) 43 A 3. és 4. táblázat
datai azt bizonyítják, hogy azoknak a településeknek a sorában, amelyeket az ipari tevékenysé-
et elemezvén már szemügyre vettünk, Németbólyon volt a legmagasabb a 10-50 k. holdon
azdálkodó önállók aránya, s 1941-re ez az arány nem csökkent, hanem keveset emelkedett:
6,6 % -ról 47,4 % -ra. 1930-ra vonatkozóan nem tudjuk megállapítani, hogy a mez őgazdaság-
an önálló keresőként dolgozók mekkora hányada művelt 20-50 k. hold közötti birtokot, de
1941-ben felvett adatok szerint akkor Németbólyon az önállóak 32,9 % -a tartozott ebbe a
tegóriába, háromszor annyi, mint p1. Dunaszekcs őn. Sajnos az 1941-es népszámlálási adatok
elentős része elveszett, ezért a hat település helyett csak kett ővel, Pécsváraddal és Dunaszek-
sővel tudjuk a németbólyi adatokat összehasonlítani. E két községhez képest csak Bólyon volt
önálló mezőgazdasági keres ők legjelentősebb csoportja a 20-50 k. holdon gazdálkodóké,
ind Dunaszekcsőn, mind Pécsváradon az 5-10 k. holddal rendelkez ő birtokosok vagy bérlők
oltak túlsúlyban az önálló mezőgazdasági keres ők között. Mindez abból következett, hogy
mezőgazdasági önállóak között Bólyban volt a legmagasabb az osztatlan öröklés elvét alkal-
azó sváb parasztok aránya.
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
48 Kovács Katalin TÉT 1990 s 1
3. TÁBLÁZAT
A mezőgazdasági keres ők megoszlása birtokkategóriák szerint
Baranya megye néhány központi szerepkör ű községében és Mohácson 1930-ban
Az
1 kh-nál 50 kh-nál
1-10 kh 10-50 kh összes
kisebb nagyobb
területen gazdálkodó önálló birtokosok és bérl ők mező- az ön-
gazdasági önálló állóak
száma % a* - száma %-a száma - a száma %-a kereső aránya**
Dunaszekcs ő 14 1,6 591 69,0 230 26,9 11 1,3 1819 856 47,1
Pécsvárad 9 3,6 167 67,6 70 28,3 1 0,4 583 247 42,4
Beremend 1 0,5 114 55,9 81 39,7 3 1,5 656 204 31,1
Sellye 97 69,3 39 27,9 1 0,7 496 140 28,2
Siklós 11 4,1 154 57,7 78 29,2 11 4,1 820 267 32,6
Mohács 64 4,0 1077 67,5 365 22,9 15 0,9 3630 1595 43,9
Németbóly 12 5,5 92 42,0 102 46,6 12 5,5 590 219 37,1
* Az önálló mezőgazdasági keres ők %-ában.
** A mezőgazdasági keres ők %-ában.
Forrás: Népszámlálás, 1930.
4. TÁBLÁZAT
A mezőgazdasági keres ők megoszlása
birtokkategóriák szerint 1941-ben három alsófokú központban
a
Összes me-
Ebből
Települések zőgazdasági 0-1 1-3 3-5 5-10 10-20 20-50 50-
önálló
kereső
kh-on gazdálkodó b rtokosok és bérl ők száma
Németbóly 633 240 16 34 22 38 35 79 8
Dunaszekcs ő 2020 954 122 189 132 200 170 105 14
Pécsvárad 641 270 34 65 35 64 61 11 -
Az önálló birtokosok
0-1* 1-3* 3-5* 5-10* 10-20* 20-50* 50- •
és bérl ők aránya"
Németbóly 37,9 6,6 14,2 9,2 15,8 14,5 32,9 3,3
Dunaszekcs ő 47,2 12,8 19,8 13,8 21,0 17,8 11,0 1,5
Pécsvárad 42,1 12,6 24,1 13,0 23,7 22,6 4,1 -
*Az önálló mezőgazdasági keres ők %-ában.
**A mez őgazdasági keres ők %-ában.
Forrás: Népszámlálás, 1941.
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
ÉT 1990.1 Polgárok egy sváb faluban 49
Parasztnak lenni Erdei szerint azt jelenti, hogy a földm űVes társadalmi leszodtottságban él,
végeredményben ugyanez a magja Redfield s számtalan követ ője definíciójának, melyben a
araszttársadalmat résztársadalomként határozzák meg." Résztársadalomként, amelyet sajátos
ltúra jellemez, s ez bár az ún. „magas kultúrától" nem független, mégis föltétlenül jellemzi
gyfajta lépéshátrány. Redfieldet és követ őit többen bírálták, 45 éppen azért, mert kritikusai sze-
int téziseit az európai paraszttársadalom sajátosságaira építve fogalmazta meg.
A németbólyi parasztságot jellemezve a paraszttársadalom mivoltából következ ő jegyek kö-
ül két vonást tartok fontosnak kiemelni. Az egyik a hagyományos kultúrához való, többször
mlített, nagyobb mérv ű ragaszkodás, amely a mindenkori, nem paraszti környezethez képest
rtendő, a másik a társadalmi presztízsnek egy bels ő, többé-kevésbé önálló rendszere.
Ami a tradíció és a viszonylag független „belső" értékelési rendszer szerepét illeti, a német-
lyi paraszttársadalomban ezek az alapvonások a gazdasági racionalitás szolgálatában állot-
, és ilyen tekintetben egyfajta szabadságot is nyújtottak a paraszttársadalmon kívüliekkel
zemben. Némi leegyszerűsítéssel: egy módos bólyi parastnak nem kellett ahhoz hajnalig hú-
tni a vonót, hogy gazdasági és társadalmi pozícióit kiegyensúlyozottnak érezze: nem akart
ri módon viselkedni, öltözködni, fogyasztani. A németbólyi parasztcsaládok a legfontosabb-
, mindenek el őtt valónak a birtok sorsát tekintették. Azt valakinek mindenáron tovább kellett
inni, egy fiú vagy egy vő mindenképpen gazdálkodó maradt; a harmincas évek végére kirajzo-
ódó tendenciák szerint vélhetőleg egyre kevésbé paraszt, egyre inkább egyszerűen csak föld-
- velő polgár. Ezért — bár a harmincas években felnövekv ő paraszt fiatalok (fiúk és lányok
gyaránt) lényegesen képzettebbek voltak az el őző generációnál, és sokan, hacsak tehetségük
iánya nem gátolta őket ebben, legalább a négy polgárit elvégezték —, a paraszcsaládoknak
gyermekek iskoláztatásával kapcsolatos stratégiái mégis szignifikáns különbséget mutattak
iparosság felső és felső-közép rétegéhez képest. Nem látszik nyoma annak a törekvésnek,
ogy az öröklésből kimaradó gyerekek fölső, de legalább középfokú végzettséget szerezzenek,
ert többségük a házassági preferenciák révén szintén birtokossá lett. A parasztok els ősorban
arasztot akartak gyermekeikből nevelni, s csak különös ok késztette őket — általában a gyerek
önyörgése és a tanító unszolása —, hogy ett ől eltérjenek, de magas iskolákba kivétel nélkül
sak akkor engedték gyermeküket, ha a törzsvagyon sorsa biztosítva volt. S mivel legtöbb föld-
űves családban legfeljebb két gyermek volt, nem kerülhetett ki közülük oly sok diplomás.
Köztudomású, hogy a német parasztközösségeket — szemben például a magyar paraszttársa-
almakkal (de vidékünkön maradva: a szerb és sokac parasztokkal való összehasonlításban is)
szinte mindenütt a polgári értékek, főleg a szorgalom és takarékosság érvényesítésével jelle-
ezték a környezetükben él ők, és általában sikereiket is ennek tulajdonították.
A magyarázó tényezők után kutatva igen sok elméletileg tisztázandó, nyitott kérdésre bukka-
unk. Hiszen nyilvánvalóan nem hagyható figyelmen kívül a magukkal hozott kultúra, amely,
ár a környező német telepes falvakkal tömböt alkotva, mégis egy más kultúra közegében, szi-
etszerű helyzetben élt tovább, és így er őteljesebben őrizte meg eredeti vonásait. Bizonyára
egalábbis egyenrangú szerepe van a polgári értékvilág dominanciájában a bevezet őben már
mlített telepes ethosz érvényesülésének, ráadásul "szigetszerűség" és „telepesség" egymás
tását felerősítő tényez őkként m űködhettek. A polgárosodás tendenciájának irányába hatott
ég két tényező, mindkettőre Andrásfalvy Bertalan hívta fel a figyelmet." Az egyik, hogy a
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
50 Kovács Katalin TÉT 1990.1
német telepesfalvak nem vagy csak mérsékelten illeszkedtek be a táji munkamegosztásnak a
magyar falvak között kialakult rendszerébe, és a szűk kistáji piacon átívelő, nagytáji rendszerek-
hez kapcsolódtak. A másik az, hogy a német parasztcsaládok bels ő munkamegosztásának rend-
szerében az asszonyok és a férfiak által végzett munkák között lényegesen kisebb az eltérés.
A német parasztasszony éppúgy hajtott fogatot, rakott szénát, mint az ura, s nem ült a 20. szá-
zadban is a szövő szék mellett, hanem megvásárolta a kívánt vásznat, valamikor takáccsá lett
atyafiától. E két tényez ő mind a termelés mind a fogyasztás polgárias rendszerének kialakulásá-
hoz hozzájárult.
Visszatérve Németbólyhoz, véleményem szerint a tradíció a gazdasági hatékonyság szolgá-
latába állított sikeres eszközrendszerként működött a helyi paraszti kultúrában. Nevezetesen:
mindvégig fentmaradt az osztatlan öröklés, azaz a törzsöröklés rendje, vagyis csak különleges,
a közösség szemében általában elítélend ő esetekben fordult el ő, hogy a „birtokot", a törzsva-
gyont megosztották a gyerekek között. Túlnyomórészt a legid ősebb fiú vagy a legid ősebb leány,
illetve a vő vitte tovább egy tagban a birtokot. (A két világháború közötti id őszakban a családok
tulajdonában álló területek már különböz ő kiterjedésűek voltak, de eredetileg egységesen 32
kat. hold volt egy-egy "birtok". A már idézett Németh könyv szerint 1878-ban 105 ilyen birtokot
osztottak, és amennyire a statisztikai adatokból ez megbecsülhet ő, ennél kb. hússzal kevesebb
volt a harmincas években.)
Az első világháborút megelőző időszakban, amikor a születésszabályozás még csak korláto-
zott gyakorlatként létezett, az osztatlan öröklés e rendszeréb ől következően igen sok parasztcsa-
ládból származó fiú tanult iparos mesterséget. A kés őbbiekben azonban inkább a családok szü-
lési és házasodási stratégiái szolgálták azt a célt, hogy ne jussanak szegény sorba az öröklésb ől
kimaradó fiúgyermekek, mert a leányok számára preferált eshet őség maradt a módos iparos
sarjakkal kötend ő házasság. Parasztcsaládokban a huszas évek után átlagosan jóval kevesebb
gyerek született, mint az iparosok családjaiban, ritka volt a kett őnél több gyerek, s volt termé-
szetesen néhány gyermektelen házaspár, valamint néhány egykés család is." A birtokok meg-
tartását szolgálták az ún. „csereházasságok", amikor pl. „A" család egyik örököse összeháza-
sodott „B" család nem örökös tagjával, míg „B" család örököse elvette „N' családnak a
törzsvagyon öröklésébő l kimaradó leányát. Ez a gyakorlat mindkét családban érintetlenül hagy-
ta a „birtokot"." Emellett el őfordultak unokatestvér házasságok is, és az szinte törvényszer ű,
-
hogy ha voltmég nőtlen vagy hajadon testvére egy elhalálozott házas embernek vagy asszony-
nak, akkor az elvette özveggyé vált sógorn ő illetve feleségül ment sógorához. (A birtokmeg-
jét,
őrző házassági stratégiák gyakorlata nemcsak a németbólyi parasztoknál volt eleven és haté-
kony, hanem pl. a szomszédos Nagynyárádon is. Két birtok „összeházasítása" el őfordult, de
nem volt jellemző törekvése sem a nagynyárádi, sem a bólyi parasztcsaládoknak.)
Ha a fenti módozatok egyike sem volt alkalmazható, akkor lehet őleg olyan házasságot próbált
kötni az örökös gyermek, hogy házastársa annyi hozományt kapjon, amennyi elegendő az örök-
lésbő l kiszoruló testvér (testvérek) kifizetésére. Bár erre szolgáltak azok a birtokdarabok, ame-
lyek nem képezték a törzsvagyon részét, legel őnyösebb mégis az volt, ha a háztartás új tagjának
hozománya (a személyes holmikon és a bútoron túl legtöbbször pénz vagy búza) képezhette
a testvérek kielégítésének legfőbb vagy egyedüli forrását.
A bólyi parasztság 32-40 holdas birtokain a kor mez őgazdasági kistermelésének színvonalá-
hoz képest átlagon felülien haladott gazdálkodást folytatott. A szántóföldeken vetésforgót alkal-
mazva főleg búzát, kukoricát és pillangósokat termeltek, s egy ekkora birtok kb. 10-15
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
ÉT 1990.1 Polgárok egy sváb faluban 51
rvasjószág tartását tette lehet ővé. A harmincas években kezdték építtetni az ún. svájci istálló-
, amelyek legmodernebb változataiban csillék szállították a takarmányt be és a trágyát ki,
friss víz a vályúba folyt, a jószágok „teljesítményeikhez" és igényeikhez mérten kapták a
karmányt, azaz egymástól elválasztva etették őket. A szarvasjószágtartás volt az állattartás
ghangsúlyosabb ágazata: általában szimentáli fajtát tartottak, de voltak kifejezett tenyészt ők
, akik Svájcból hozott, törzskönyvezett, ellen őrzött teheneket vagy bikákat tenyésztettek. 49
őtájt zajlott: a községi kanok még mangalicák voltak, de két paraszt- sertéfajválizd
azdának is volt már kornwald kandisznója. Legalább három, de inkább négy lovat tartottak
agy becsben) egy-egy parasztbirtokon, mert legalább egy „munkás" és egy kisegít ő fogatra
olt szükségük a mezei munkáknál.
A családi munkaerő befolyásolta a fogadott szolgalegények és -leányok számát, de legtöbb
elyen egy (valamelyik környez ő településről) felfogadott legény és egy leány szolgált. A mun-
szervezetben mindenki dolgozott, beleértve a gazdát és a gazdasszonyt is. A legtöbb helyen
szolgafiúk és -leányok a gazdacsaláddal együtt étkeztek, azt és annyit vettek az asztalról, amit
s amennyit akartak. 5° A szolgalány általában a konyhában aludt, a legény az istállóban, de
emcsak ő, mert a gazdacsalád férfitagjai közül az egyik szintén kint hált, nehogy a jószágoknak
aja essék." Tavasztól őszig egy parasztcsalád reggel 4-5 órától este 9-10 óráig dolgozott.
Az állatállományon és a búzán kívül jelentős bevételi forrást jelentett a parasztgazdaságok
zámára a bortermelés általában 1- 2 kat. hold sz őlőterülete volt egy-egy birtokosnak. Nem
—
allottam olyan parasztcsaládról, amelyik vincellérrel m űveltette volna a sz őlőket, de napszá-
osokat a szőlőmunkánál és az aratás-cséplésnél minden nagy gazdaságban alkalmaztak.
Szemben a szolgálókkal, napszámosokat általában a faluból fogadtak a gazdák, jobban mond-
a tartós, helyenként több generációra terjed ő munkáltatói - munkavállalói kapcsolat alakult
a föld nélküli vagy törpebirtokos, 2-3 gazdacsaládnál rendszeresen napszámos munkát válla-
családok és egy-egy gazdacsalád között. E kapcsolatot általában számos paternális mozzanat
‚díszítette", „emberítette", így pl. a gazdáék ingyen fuvarral, pénzkölcsönökkel stb.-vel segí-
tték a házát építő szegény családot. Olyan családokkal, amelyekkel ilyen tartós munkakapcso-
t alakult ki, nem alkalmazták az igás munka/gyalogmunka szigorú elszámolási rendjét, általá-
an például kukoricaszárért szántottak. (A takarmányhiány képezte a jószágtartás
gkeményebb korlátját, ezért a bólyiak 20 km-nyi távolságra voltak kénytelenek réteket bérel-
i. Így a kukoricaszárnak nagy értéke volt.) A sz őlőkben legtöbbször a család egy id ősebb
érfi vagy nő tagja irányította a munkát. A sz őlőföldek több darabban helyezkedtek el, egy-egy
•ebb területe mindenkinek volt a falut övez ő alacsony dombokon, az értékesebb term őhelye-
et azonban Versend és Monyoród határában vásárolták a bólyiak, parasztok és módos iparosok
gyaránt. Németbólyban már az 1880-as évek elején négy csépl őgéptulajdonos volt." A har-
incas években volt már néhány családnak kéverakó aratógépe is, és két gazda traktort is vásá-
olt. A vetőgépek, fűkaszák, villanymeghajtású darálók és szecskavágók általánosan elterjedtek
oltak.
A parasztgazdaságokhoz általában másfél-két kat. hold erd őrész is tartozott. Jellemz ő a né-
etbólyi birtoklás individuális tendenciájára, hogy az erd őt nem ún. „erdőbirtokosság" kere-
ében művelték a gazdák, amint az a környéken is széleskör űen elterjedt közös m űvelési mód
olt, hanem mindenki a maga darabját gondozta.
Ami a parasztgazdaságok piacait és fogyasztását illeti: helyi és mohácsi terménykeresked ők
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
52 Kovács Katalin TÉT 1990 s 1
vásárolták fel a gabonát helyi és környékbeli vásárokon (évente 4 vásár volt Bólyon). A szarvas-
jószágok ezen felül pécsi és budapesti kiállításokon, valamint a Kaposváron székel ő Déldunán-
túli Állattenyésztési Kamara közvetítésével keltek el (utóbbi testületnek két bólyi gazda is tagja
volt), s lovakért a helyi vásárokra olasz keresked ők éppúgy jöttek mint a hadsereg megbízottai,
s környékbeli parasztok. A tejet a helyi tejszövetkezet gy űjtötte be, és a hercegi család tulajdo-
nában lévő sajtüzemben dolgozták fel, ahol rokfort-jelleg ű sajtot készítettek. A bólyiak nem
törekedtek szoros értelemben vett önellátásra: a táji munkamegosztásba ők elsősorban vásárló-
ként kapcsolódtak be a növénytermesztés oldaláról: legfeljebb a háztartás burgonyaszükségletét
termelték meg, a zöldségféléket jobbára megvették a heti piacokon Siklós-környéki falvak kis-
gazdáitól.
Szemben az iparos polgársággal — beleértve annak fels ő rétegét is —, a parasztházaknál nem
takarékoskodtak a „betév ő falattal". Egyrészt nem szorultak rá (évi 5-6 hízót vágtak, és igen
sok baromfit tartottak), másrészt úgymond kellett a kalória mindenkinek, így a családi munka-
szervezetben dolgozó szolgáknak és napszámosoknak is.
Ami a viseletet illeti: volt már róla szó, hogy bár a vizsgált korszakban az asszonyok viseleté-
ben elindult a „kivetkőzés" folyamata, a túlnyomó többség a háború utáni évekig — ha paraszt-
házban maradt vagy oda került férjhez —, megtartotta a népviseletet. Iparosok és parasztok
kislányai egyformán, városiasan öltöztek, amiben talán a zárdának, mint a leányok társas életét
egységesen szervező intézménynek is szerepe lehetett. A harmincas évek elején az irgalmas
nővérek gondoskodása alól kikerül ő, eladósorba lépő leányok, az évtized végét ől pedig már
csak és legfeljebb a férjhezmen ők „öltöztek be" lakodalmukra és a házasságkötés után.
Télen át, id ő sebb parasztasszonyok által fenntartott "varrodákban" (1-1 szoba, amelyekben
2-3 varrógép állt) a leányok 6-8 fő s csoportokban maguk varrták alsóruháikat, s az útmutatásért
2-3 q búzát tartoztak fizetni a háziasszonynak. Fels őruháikat varrón ők készítették.
A férfiak esetében els ősorban a kalap formája, az ing és a cip őviselet, az öltöny színe tért
el az iparosok öltözékétől. A parasztok általában alacsony, kerek kalapot viseltek, el őbb fűző
nélküli, ún. „cúgos cip őt", majd magasszárú, fekete f űzőset, az ünnepl ő ing fehér volt, apró
ráhajtásokkal díszítve, szigorúan kemény gallérral és nyakkend ő nélkül," s az öltöny mindig
sötét tónusú volt.
A paraszt fiatalok társas összejöveteleinek színtere, amint arról a második fejezetben már
szó esett, az Ifjúsági Egylet volt. Ez egy évvel a Legényegylet után, 1890-ben alakult meg.
Az Ifjúsági Egylet szervezeti felépítése megegyezett a Legényegyletével, csak éppen „szeni-
or'Inak és nem „dékány'lnak hívták az ifjúság vezet őjét, helyettesét pedig „vice-szenior'Inak.
A pártolótagok itt is az id ősebb gazdák Római Katolikus Olvasóköréből kerültek ki, akik maguk
közül választották meg az Ifjúsági Egylet választmányának tagjait, s titkos szavazás döntötte
el, hogy közülök ki lesz a világi elnök, annak helyettese és a pénztáros. Az egyházi elnök itt
is a mindenkori plébános volt.
1934-ig németül vezették az egyleti jegyz őkönyveket, s a jubileumi kiadvány szerint is gyako-
ribb volt a német szó, mint a Legényegyletben. Ugyanannyi bál volt a paraszt mint az iparos
fiatalok egyletében, de az el őbbiek sváb fúvószenére táncoltak, s csak a harmincas évek végét ől
tanította őket tánctanár.
Talán az iparos tevékenységek sokfélesége az oka, de az Iparos Körben nem m űködött szak-
mai jellegű könyvtár, ellentétben az Olvasókör könyvtárával; ide az újságokon kívül szaklapok
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
TÉT 1990.1 Polgárok egy sváb faluban 53
jártak, és a gazdák a szakkönyveket is olvasták. ("1913-ban 109 kötetes FM könyvtárat" kapott
az Olvasókör.")
Ahogy az iparosság föls ő rétege szervesen „benne volt" még a középrétegben, legalább
annyira odatartozónak érezte magát, mint az "úriemberek" közé, úgy a legmódosabb paraszt
polgárok (4-5 család) is belesímultak a „birtokosok" széles és er ős, öntudattal teli csoportjába.
Ketten azok közül, akiknek egy parasztbirtoknál nagyobb földterületük volt, a Kaszinónak is
tagjai voltak, de mint említettem már - legalábbis F űrész József emlékei szerint - nem vettek
részt a Kaszinó életében, csupán a tagdíjat fizették. Kaszinóbéli tagságuknak tehát f őleg szim-
bolikus jelentősége volt: azt volt hivatott jelképezni, hogy ők nemcsak a parasztok, hanem a
község társadalmának legfels ő rétegébe is beletartoznak, azaz, hogy nincsenek közöttük rendi
korlátok.
Pedig voltak, még ha a parasztokon múlott is, hogy m űködni hagyták őket. Voltak, még ha
nem kívánták is élni, gyakorlattá tenni a vagyonos iparosok kialakulóban lév ő, úri mintákat
bőven követő rendjének életvitelét. Azzal, hogy nem vettek részt a rendies elkülönülését „meg-
szentelő ' intézmény, a Kaszinó életében, végs ő soron mégis a rendi elkülönülést demonstrál-
ták, bár tagságuk azt is jelezte, hogy osztályhelyzetük, vagyonosságuk, t őkeerejük a rendi beta-
gozódást is bármikor lehet ővé tette volna számukra. Maradtak tehát saját "rendjükben"?
Egyáltalán: „rendies alakulatot" képeztek-e a parasztbirtokosok s ha igen, mennyiben volt más
ez a „rend", mint a "vagyonos iparosok rendje"?
Úgy gondolom, hogy igen, mondhatjuk, hogy a németbólyi parasztok „rendies" alakulatot
képeztek a lokális közösségben, a vagyonos iparosok rendjét ől azonban alapvetően különböz őt.
A parasztok rendje úgy volt exkluzív, hogy a rendbe kerülés végeredményben születési el őjog
volt. 55 A paraszttársadalom zárt volt, bár paradox módon egyetlen, mégpedig mélyen e társada-
lom alatt lévő csoportból érkez ők, a paraszti munkát végző szolgák számára néhány kivételes
esetben bebocsátást engedett. Azért jöhettek csak ők számításba, és pédául nem az „urak",
mert a rendben maradás legfontosabb garanciája a munkavégzés, a szorgalmat és szakértelmet
ötvözr5 paraszti elhivatottság volt. A rendhez tartozást rendi jelvények is kifejezték, így min-
denekelőtt az 5-6 szobás, reprezentatív küllem ű ház, a bútor, az öltözék. F őleg a férfiaké, akik
többségükben vállalták ruházatuk úri, városi mintáktól eltér ő "viseleti" jegyeit, s nem sóvárog-
tak a nyakkend ő, magas kalap, drapp vagy galambszürke könny ű nyári öltöny, netán barna f űzős
félcipő után.
A „vagyogyos iparosok rendjébe" ehhez képest nem kellett beleszületni, a vagyon, valamint
egy vállalt és/vagy vágyott életvitel elegend ő volta belépéshez és befogadáshoz. A rendi elkülö-
nülés reprezentációja nem — mint a parasztoknál — els ősorban a termelői, hanem a fogyasztói
magatartásmódok, a társas érintkezés színterein zajlott. Míg tehát az egyik, a parasztok rendje
magában hordta azoknak az archaikus érintkezési viszonyoknak a nyomait, amelyek közegében
megformálódott — tudniillik, hogy nem egy már kialakult osztályhelyzet függvényében, hanem
amellett születő alakulatként jött létre, mint a bólyi "vagyonos iparosok rendje': hanem egy
olyan korszakban, amelyben "osztályhelyzet" és „rendi helyzet" differenciálatlanul együtt lé-
tezett. Ezért jutott nagyobb hangsúly a munkavégzéssel kapcsolatos imperatívuszokra, és ezért
őrződött meg a rendbe kerülésnek születési el őjogként megfogalmazható kritériumrendszere.
Így mondhatjuk, hogy míg a parasztoké egy rendies vonásokat maradványként őrző, addig a
vagyonosoké egy születő félben lév ő rendies alakulat volt Németbólyon.
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
54 Kovács Katalin TÉT 1990.1
Nincsenek próbáink, hogy kijelenthessük: er ős földm űvelő polgársággá alakulhatott volna
a bólyi parasztpolgárság, ha a kapitalista tendenciák er ősödtek volna tovább a termelési és érint-
kezési viszonyokban, és nem torpantak volna meg ezek a tendenciák már a huszas években,
nem szólva a háborút közvetlenül megel őző időszakról, magáról a háborúról és az 1949-ben
bevezetett nyers kommunista diktatúráról, amely széttörte a háborút átvészel ő paraszttársada-
lom maradványait is. (Szándéka szerint legalábbis.) Mégis úgy gondolom, hogy azzá alakulha-
tott volna. Hiszen gazdasági teljesít őképessége tekintetében a bólyi parasztság megmérettetett,
és még a szélesre nyílott agrárolló melletti nyomott árak korszakában sem találtatott könny ű-
nek. Így lett volna, mert az a németbólyi parasztokat jellemz ő polgári habitus lett volna erre
a fő garancia, amely „barátságos" (polgári) és nem ellenséges ("szocialista") viszonyok köze-
pette az érintkezési viszonyokban is minden valószín űség szerint a polgári tendenciákat er ősí-
tette volna. Annál is inkább, mert a tradíció már a két világháború közötti id őszakban is „piac-
konform" módon működött, mondhatni: jobb híján. És főleg azért, mert földm űves
polgárokként a politikai érdekképviselet, egyáltalán a politizálás irányába is megmozdultak a
németbólyi parasztok, ha ebben több üröm is termett részükre, mint öröm. Az egyetlen német-
bólyi képviselőjelölt parasztember volt — igaz, csak miután átadta fiának a birtok irányítását!
Ő , bár a választásokon megbukott, és így semmiképpen sem mondható, hogy példája jó, s f ő-
ként vonzó lett volna a következ ő generáció számára", az elzárkózásból való kilépés, a politika
színterén való szereplés szándékát azonban feltétlenül jelezte. Erősítette ezt a tendenciát a Kis-
gazda Párt megjelenése a harmincas évek közepén, amikor Németbólyon is megalakult egy
helyi szervezet, tudomásom szerint az egyetlen tulajdonképpeni párt a faluban. A körzetben
olyan jelentő s bázisa volt a Kisgazda Pártnak — amelybe ekkor még csak a parasztok léptek
be —, hogy egyik képvisel őjelöltjét sikerült bejuttatni a parlamentbe is. Máig tisztázatlan okok
miatt azonban a képvisel ő átállt a Kormánypártba, amit az akkori politizáló parasztok fiai sze-
rint senki nem tudott megbocsátani neki.
A Kisgazda Párt fiaskója egybeesett a Volksbund- mozgalom kialakulásával és meger ősödé-
sével, ami a politizáló energiákat az ezzel kapcsolatos állásfoglalás irányába terelte. A
Volksbund-mozgalommal, tágabban a nemzetválasztással kapcsolatban nehéz bármit is leírni,
mert az érintetteket nincs mód megkérdezni: ki meghalt, ki Nyugat-Németországban él. Az
iparosság fölső, módos rétegének már említett, tudatos asszimilációs törekvéseib ől következik,
hogy őket még csak meg sem érintette a Volksbund-mozgalom szele. 5' Más oldalról az is érthe-
tő , hogy a Volksbund szociális demagógiája miért hatott éppen a legszegényebb rétegnél. Ami
igazán magyarázatra szorul, az a módos parasztság viszonylag nagymérv ű csatlakozása a moz-
galomhoz. A faluban közkézen forog egy lista, amelyben azok a családok, illetve egyének van-
nak feltüntetve, akiket kitelepítettek és akik kivándoroltak. A lista nem teljesen pontos, az ará-
nyokat azonban jól tükrözi. Eszerint 33 parasztcsalád (14,3 %) élt Nyugat-Németországban
a háború után, részint elmenekül ő Volksbund-tagok, részint 1946-ban kitelepítettek, 58 20 önál-
ló iparos (8,7 %) — többek között egy-egy remek asztalos- és cipészmester, aki f őleg a módos
parasztoknak dolgozott —, 11 értelmiségi (4,8 %), 86 nem önálló iparos (37,3 %), 50 napszá-
mos, fuvaros, kisparaszt (21,6 %), 9 cseléd (3,9 %), 4 új kivándorló (1,7 %) — 18 f őt nem
tudtam azonosítani foglalkozása és üzeme/gazdasága nagysága szerint (összesen 231 családf ő,
100 %).
A magyarázattal, hogy miért csatlakozott a birtokos parasz családf ők közel kb. egynegyed
része a Volksbundhoz, adós maradok — a válaszadás kísérletéhez is további kutatásokra van
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
T 1990• t Pólgárok egy sváb faluban 55
ég szükség. Sem a parasztság (német) hagyomány őrző magatartása, sem a családi alapon be-
egezett gazdag parasztok hatékony toborzása," sem a kisgazda politikusokban való csaló-
sra való reakció emlegetett indokaiban nem találok sem egyenként, sem együtt elég magyará-
erőt. Ráadásul itt ismét olyan jelenségr ől van szó, amelyet egyéni jellemvonások erőteljesen
folyásolnak, hiszen családokon belül is, tehát a szociológiai paraméterek tekintetében majd-
em azonos helyzetű egyének különbözőképpen foglaltak állást.
Összegzés
Talán sikerült érzékeltetni e tanulmányban, hogy miért is ér el napjainkig a két világháború
özötti németbólyi társadalom kisugárzó ereje. A széles középrétegek családjainak gazdasági
atékonysága (autonómiája); a helyi társadalomban él ők szinte teljes körét lefedő, spontán mó-
on és „felülről" kieszközölve létrejött szervezetek gazdagsága, e szervezetekben ható, „felfe-
nivelláló" tendenciák, amelyek megadták a méltóság és önbecsülés lehet őségét a szegény
áttérből érkezőknek is; az éles társadalmi különbségek bénító hatásait tompító — bár paterna-
sta színezetű , de a gondoskodás mégiscsak „értékes" gesztusaival telített —, érintkezési vi-
onyok munkaadók és munkavállalók között: ezek a legvonzóbb vonásai a bólyi polgárok által
ialakított társadalmi rendnek. Átfogóan érvényesül ő érték-konszenzus talaján képzelhet ő el
supán az ilyen tetemes egyenl őtlenségeket is áthidalni képes rendszer m űködése, amellyel
mmiképpen sem szeretném azt sugallni, mintha valamiféle konfliktusoktól mentes, békés
odellről volna szó. De az ellentétek elmélyülése ellen hatottak az elkülönül ő társaságok, szer-
ezetek, amelyek folyamatosan megmérk őző riválisai voltak egymásnak, s ez az el őrehaladás,
hatékonyság egyik mozgató erejeként m űködött. Míg az egyleteknek, társaságoknak konflik-
st kioltó szerepük volt, addig a németbólyi társadalomban aktívan m űködő konzervativizmus
s tekintélyelv konfliktus elfed ő hatást fejtettek ki.
Utóbbi vonásokból következett az is, ami kevésbé volt vonzó a németbólyi társadalomban:
ár bővelkedett autonóm háztartásokban és szervezetekben, szabad akaratú személyiségekben
intha hiány mutatkozott volna. A társadalmat áthatotta a fels őbbségek iránti tisztelet, amely
gyben az egyéni akaratok megtörésének egyik legfontosabb eszköze volt. A polgári viszonyok,
vábbfejlő dvén bizonyára nagyobb teret engedtek volna az egyéni autonómiák kialakulásának,
konzervativizmus, paternalizmus háttérbe szorítása révén, és — f őleg — a tradicionális meg-
ldásoktól eltérő , új utak, vállalkozások, törekvések sikere nyomán. Végül is a minták léteztek
ár, csak a rendszerváltozás tette őket értelmezhetetlenné és alkalmazhatatlanná.
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
56 Kovács Katalin TÉT 1990.1
Jegyzetek
' 1930-ban 3018 katolikus vallású, 28 izraelita és 49 más vallású személy élt Németbóly közigazgatási határain belül.
A belterületen azonban csupán 25 olyan egyén tartózkodott a népszámlálás idején, akik nem tartoztak sem a katoli-
kus, sem az izraelita hitközséghez. Ugyanakkor 2078 fő vallotta magát német anyanyelv űnek, 982 fő magyarnak,
35 fő szerbnek, horvátnak vagy bunyevácnak. A helyi adatgy űjtés alapján azonban az a meggy őződésem, hogy az
a 14,7 %-os csökkenés, amely 1910 óta a német anyanyelvet vallók arányában bekövetkezett (1910-ben 2698 f ő, az
akkori népesség 81,8 %-a vallotta német anyanyelv űnek magát), nem az anyanyelvi viszonyokról informál bennün-
ket. Föltétlenül tükrözi, hogy kb. ilyen arányban növekedett azoknak a száma, akik jól beszéltek magyarul, jóllehet
anyanyelvük a német volt. Igazából azonban az identitástudat, a magyar nemzethez való tartozás tudatos megjelené-
se, az e tekintetben bekövetkezett változás hatása húzódik meg e számok mögött. Ugyanezt fejezi ki az 1930 és
1941 közötti 5,3 %-os növekedés a német anyanyelvet vallók arányában. (Ekkor 3085 f ő közül 2290 német anyanyel-
vű lakost írtak össze.)
Bólyban még a szegény eredetű új betelepül ők is „másként viselkedtek", mint a környez ő településeken, amelyben
bizonyára igen nagy szerepet játszott a zaklatottságában is kontrollképes helyi közösség. A környékbeli falvakhoz
képest itt lényegesen kisebb volt az olyan családok aránya, akik miután fölélték egy vagy több parasztporta javait,
továbbálltak. Az erre vonatkozó felmérés szerint a 40-es évek végén 443 Bólyban lakó férfi családf ő közül 90,5
% maradt a faluban. A Bihar megyéből érkezett 26 családfő közül például mindössze egy költözött Pécsre. Az asszo-
nyok közül is egy fő távozott. A második generációban a teljes vizsgált populációban (706 f ő) 67,6 % a nem költözők
aránya a férfiaknál, és 66,3 % a n őknél (674 főből). A bihari eredet ű, második generációs férfiaknál 61,5 %, a
nőknél 68,0 % a megfelel ő arány, a férfiak közül tehát valamivel többen költöztek el az átlagnál, a n ők közül valami-
vel kevesebben, az eltérés azonban egyik esetben sem számottev ő. Forrás: saját gy űjtés.
Németbólyban 1890-ben 3045 fő lakott (jelenlévő népesség). A mai közigazgatási körzetéhez tartozó 5 község (Bor-
jád, Kisbudmér, Nagybudmér, Pócsa, Ráctöttös) átlagos lakosságszáma ugyanakkor 707 f ő volt. 1930-ban 3107 fő
lakott Németbólyban, és 612 fő volt a környező községek átlagos lakosságszáma.
Tekintettel a háború utáni z űrzavaros politikai helyzetre, az utolsó képvisel őtestület is két ciklusban m űködött, de
a Historica Domus tanúsága szerint arra máskor is volt példa, hogy egy bíró hat évig hivatalában maradt. 1931-ben
jegyezte be a plébános: „Ez évben igen élénk hatást váltott ki a pol. községben a bíróválasztás, melynek hullámai
... lassan ültek el. A főjelölttel szemben Hauptmann Ferenc most már másodszor lett bíró. Igaz, derék polgár, aki
a község érdekeit tűzön-vizen képviseli. A nehéz gazdasági krízis közepette hatalmas ínségakció indult a nyomor
enyhítésére."
Németh, 161, 122. o.
Németh, 241. o.
' Az első-második osztályosoké volta „Kisded Jézus Társaság"; az ő szalaguk rózsaszín volt. A harmadik-negyedik
osztályosok az „ Őrző Angyal Társaság'=ba tartoztak, s lila szalagjuk volt, az ötödik-hatodikosok piros szalagot visel-
tek a ruhájukra t űzve, s társaságuk neve: „ Ő rangyal Társaság". Sárga szalag volt az iskolából frissen kimaradt lányok
„Eucharisztikus Társaság"-ának a jele, zöld az „Esd ő Mária Társaság'Ibelieké és világoskék a „Mária Társaság"
tagjaié — ők voltak a 16-17-18 évesek.
8 Ezekrő l Németh Béla és Kubinyi Elek is említést tesz. Ld. Németh 1900, Sonkoly 1988.
9 Az Ipartestület iratanyagát az egyik bólyi kisiparos, Reisz János mentette meg. 1950-ben, a feloszlatáskor eldugta
a könyveket és az íveket, s csak jó 20 évvel kés őbb, a konszolidáció biztos tudatában vette őket újra elő.
" Forrás: Schlinghoffer Miklós épít őmester feljegyzései (Zoltai Jánosné tulajdona).
" Németh, 168-171. o.
12 "Öregapám szülei békási cselédek voltak. Mikor önálló lett 1871-ben, elment az öregapám a Sziebert családhoz,
aki egy gazdag család volt, és azt mondta: „Sziebert úr, én önálló lettem, ha kaphatnék 500 korona kölcsönt!"
Azt mondta erre neki az a dúsgazdag ember: „Maga olyan rendes, becsületes ember, hogy adok magának 5000
koronát." És öregapám elfogadta, és egykett ő re a többi iparosokon, akik mondjuk gazdag polgárlányokat vettek
el, azokon túltett."
13 "Volt itt két zsidó, az mindig azt mondta az én édesanyámnak: „F űrészné, maga rosszabb, mint hat zsidó". Egy
egyszerű 6 elemis parasztlány volt az édesanyám. Az fólment 1916- ban Pestre, mert benzinmotorunk volt és nem
lehetett benzint kapni. Volt két fonott kosarunk, azt becsomagolta zsírral, liszttel, sonkával, szalámival, a létez ő
mindennel. Jön a fiákeres, fiatal ember volt, megfogja, azt mondja: „F űrészné, mi van ebben? Terméskő?" Elment
egy horvátországi benzinlerakat budapesti képviseletéhez. Megkérdezte a portást, hol lakik a vezérigazgató. Megad-
ta neki a címét, beült egy fiákerbe és elment a vezérigazgató lakására. Bemutatkozott: „Én vagyok a F űrészné Né-
metbólyról . (A vezérigazgató nem tudta, ki az a Fű részné Németbólyról, ugye.) Ezt meg ezt hoztam a vezérigazgató
úrnak." Másnap reggel az édesanyám bement a vezérigazgató irodájába. Azt mondta: „F űrészné, öt hordó benzin
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
ÉT 1990 • 1 Polgárok egy sváb faluban 57
megy a maga címére, de hogy ne legyen szemrehányás, a Reisznek, a Müllernek és a Czelhánnak is küldtem két-két
hordót." Édesanyám eljött haza, betettek egy hordó benzint próbaképpen. Nem megy a motor. Nem olyan keverék
volt, mint ami nekünk kellett volna. Azt mondja édesanyám a háztartási alkalmazottnak: „Mári! Elmész és hozol
2 petróleumlámpát béllel. És holnap elmész haza és akkor jösz vissza, amikor akarsz. Nem kell neked itt lenni
este hétkor." A lány elment, meggyújtotta az édesanyám a petróleumlámpát, kiég az egész. Meggyújtja még egyszer,
este nyolcig megint kiég az egész, nem robban. Azt mondta erre az anyám a munkásoknak: „Holnap mindenki
jöjjön el a petróleum kannájával és kap egy kanna petróleumot." Ezek a munkások vagy egy iparosnál vagy egy
parasztnál laktak, otthon meggyújtották a petróleumlámpát, s a házigazdák megkérdezték: „Honnan van ez?" "A
Fűrésznétől." Közben jött a m űmalmos: „Fűrészné, magának állítólag van benzine." Egy korona volt akkor a ben-
zin, s az 10 koronát ígért érte. Elfogadta az anyám, az nem volt szívbajos. Én nem fogadtam el soha, hiába ígértek
a fonálért feketén többet. ... Akkor 1918-ban vett az édesanyám Babarc határában 58.000 négyszögöl földet."
A piacok kiépítése csak részben történt egyszer ű és békés úton, egy kefékkel is ügynököl ő utazó segítségével. A
konkurensek kiszorítása éppúgy fontos szerepet játszott, méghozzá a legfontosabb gócpontokban, Pécsett, Baján,
Bátaszéken.
Jól szemlélteti ezt az a levél, amelyet 1942. november 3- án F űrész József írt Horváth István alispánnak.
Méltóságos Uram!
Baranya vármegye szegény sorsú magyar gyerekeinek téli ruha segélyezésére a fronton lév ő társam és a magam .
nevébflajáok10-pregyséfonálbókzütjgi.
Tisztelettel kérem közölni, hogy az árut hova szállítsam. Arra kérem Méltóságodat, hogy ha ezen felajánlás a napi-
lapba kerülne, úgy név nélkül kérem betenni.
Alázatos tisztelettel:
Fűrész József
Ahhoz, hogy egészen pontos adatokat lehessen mondani, még további kutatásra volna szükség, mert néhány család-
nak nem él ma a faluban leszármazottja, s igen nehézkes így (szomszédok, jó ismer ősök, munkásaik visszaemlékezé-
sei alapján) csoportokba sorolni őket.
' Tudomásom szerint cselédlányt az alábbi családok tartottak: K őnig (szitás), Göller (földm űves) Arnold (hentes),
Dr. Schneider (orvos), Dr. Róth (orvos), Keszler (sajtmester), Dr. Kutas (orvos), Kresz (keresked ő), Hirman (pék),
Beck (kereskedő), Fűrész (gyapjúfonó), Járomi (gyapjúfonó), Csikos (gyapjúfonó), Dr. Guth(orvos), Guth (keres-
kedő), Elm (kereskedő), Schneider (asztalos), Eöry (patikus), Czelhan (asztalos), Maninger (uradalmi intéz ő), Piry
(uradalmi számtartó).
Négy-öt módos iparos családnak Pécsett is volt háztulajdona, amelyet bérbe adtak. De F űrészék pl. Bólyon vettek
több házat, hogy alkalomadtán a munkásaiknak bérlakást is tudjanak adni, vagy ha az üzem fejlesztése úgy kívánná,
fel tudják ilyen célra használni őket.
"Mentem a körúton és volt egy Sugár és Barna nev ű üzlet. Ez egy rövidáru és r őfös kereskedő volt. Kint a kirakatban
megláttam egy zöld árnyalatú inget és egy zöld krepdesin nyakkend őt, sötétebb zöld lencse nagyságú pöttyökkel
rajta. Bementem, kértem azt a zöld inget, ... látok egy szövetet, mondom: "Mutassa csak meg!" Angol szövet volt.
„Mennyibe kerül?" "Hatvan pengő." "Hatvan pengő?" (Negyven pengő volt Mohácson a Káldornár egy tropikál
ruha készen csináltatva méretre!) Mondom a főnöknek vagy a segédnek, hogy most vettem a Senglernél (Váci u.)
negyven pengőért két ruhát, angol szövetet. Azt mondia: „Uram, ebb ől ha vesz, csak 50 lesz az országban, mert
évente 50 ruhára valót kapunk egy kis angol gyárból. Es ezt csak mi kapjuk. Magyarországon nincs még valakinek
ilyen ruhája." Mert minden öltöny más mintájú volt. A Pet őfi Sándor utcában az Egyetem templommal szemben
volt egy Kovács nevű cipős. (A Ferenciek templomával szemben.) Elmentem oda, vettem egy pár cip őt 42 pengőért,
fekete. ... Hazajövök, kérdezi a húgom: "Mennyibe került?" Mondom: „26 peng ő." "Bolond vagy, a Sugár és
Barnánál 16-ért kapsz egy ... Sevrót!" "Angol szövetruhája minden embernek volt a Kaszinóban. Csak mondjuk
az a minta speciel."
Az idézőjelek csupán azt jelzik, hogy ez volt a megszólító terminus.
A Fűrész testvérekkel sohasem fordult el ő például, hogy ne együtt mentek volna valamelyik vendégl őbe vasárnap
délutánonként, ahol legtöbbször egy-egy zónapörköltet s egy-egy korsó sört fogyasztottak.
"A mi pincetársaságunk volt a 'keddisták'. Egy írnok, két szaktársam, a főjegyző, egy tanárember, egy segédjegyz ő
és két malomellenőr volt benne. Minden kedden mentünk a pincébe. Hozta mindenki a vacsoráját, bor volt, s mehe-
tett a duma." (Fűrész József)
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
58 Kovács Katalin TÉT 1990.1
23 A Fű rész gyerekek nagy nehezen tudták a középiskolát is elvégezni — arra utaló nyilvánvaló jelekkel, hogy az alap-
vető ok a papa „kulák, kizsákmányoló" bélyegzettsége volt. De aki eljutott az egyetemre vagy f őiskolára, az sem
volt biztonságban — a Közgazdasági Egyetemen vörösdiploma várományos Zoltai Józsefet pl. az utolsó évben távolí-
tották el az egyetemr ől az ötvenes évek elején, mert nem volt hajlandó megtagadni vallását.
24 1932-től könyvelő dolgozott a Fű rész Testvérek cégnél, s az általa vezetett üzleti könyvek természetesen magyar
nyelvűek.
23 Fűrész Viktor 1942-ben írta egy tábori levelez őlapra az alábbi sorokat, amelyekb ől szinte kihallatszik az általa be-
szélt magyar nyelv.
Kedves Józsi!
Teírtál márnem vónult besenki az üzemb ő l, akkór teljesen mehet az üzem. Légy szives Józsi tetöbször begy ősz
Pécsre vegyél nekem egy önmüköt ő borotva készletet 50 dr penkével és szappan hozó a mihozávaló. Meriten kevés
borbélyvan és minten másnap mekkel borotválkózni, a tisztasákvékett gyobban, mintothon... légy szives és külteszt-
nekemel, Meren aszthiszem lehet akkór mikkor külteni mereznem élelem Az Annusnak írtam hogy monja mek
neket teén neketis megíróm. Akkór ... szépen tolkoszkatok bár csakénis othonlennék lenem lehet. Mintenkit üdvöz-
lök. Sokszor Csókól: Viktor
S jól érzékelteti a nyelvi és íráskészség különbségét a válaszlevél:
Kedves Viktor!
Lapodat megkaptam. Örülök, hogy még jól vagy és csak nézd, hogy egészségesen haza kerülj. A papát vett egy
borotva készüléket Elm Dezs őnél, amit el is küldtek már. — Bizonyára már meg is kaptat.
Az üzem még megy. Jelenleg mind a két fonoda megy néhány napig, aztán az öreg megint leáll. Gyapjút nagyon
keveset kapunk. — Rongyot kaptunk eddig elég szép mennyiségben és azért tudunk még dolgozni.
Itthon mindenki jól van még. —
A viszontlátásig minnyájan sokszor csókolunk. —
Józsi
26
A leány később még jobb partit csinált — ha lehet egyáltalán ilyet mondani —, mert egy bognármester ügyvédnek
tanult fiához ment feleségül, aki Budapesten praktizált. Az ügyvéd fivére Németbólyon volt módos kékfest ő mester.
27
Az elhagyott mohácsi leány, akivel véletlenül találkoztam a szomszéd községben folytatott kutatásaim során, 60
évvel a történtek után úgy ítélte, hogy a fiatalúr h űtlensége mögött nagyon is racionális tények húzódtak meg, gyanús
egybeesés volt ugyanis az udvarló elmaradása és a leány édesapjának cs ődbe jutása között. Fűrész József meglehető-
sen sokáig, hat évig várt az esküv ő re, mert Kászdorf Károly igazgató tanító úr csak tanítói oklevéllel a zsebében
engedte leányát férjhez menni. Egyébként Ká'szdorf Károly igazgató tanító nem lelkesedett a gazdag iparos v őért.
A rossznyelvek szerint azért, mert a fiatalúr bizony kicsapongásairól is híres volt, F űrész úr azonban nejével együtt
úgy tudja, hogy egy bizonyos „lehányt kép ű" tömzsi tanítónak szánta a lányát. (A jelz ő természetesen a riválistól
származik.)
28
Dlusztus Antalék a családfő nek szánt német szaklapon túl járattak egy német nyelv ű, havonként megjelen ő képesla-
pot, a Stadt Gottest, amelyet a család minden tagja olvasott, egy Rafael cím ű képeslapot a fiúknak, s egy Schutzengel
nevezetű t a kicsiknek, amelyben mesék voltak, a „Mónika" cím ű képes újságot pedig a nagylányok és az édesanya
olvasták.
29
Jellemző, hogy a család egyik Pécsett él ő jogász tagja kezdeményezésére összeállították a familia családfáját a 18.
század végéig visszamenően. A családi krónika szerint 3 Dlusztus testvér indult el Morvaországból a 18-19. század
fordulóján. Közülök ketten Németbólyban telepedtek le, ők azok (Anton és Johannes), akik b őrfeldolgozással fog-
lalkoztak, és felvétettek 1822-ben a varró céhbe. A harmadik testvér Horvátországba vándorolt tovább, s a feltevések
szerint az ő unokája lehetett az a Dlusztus Ljuboje, akit a Révai Nagylexikon 5. kötetének 626. oldala az 1912.
évi kiadásban úgy említ, mint horvát pedagógust és költ ő t. (A Dlusztus család 300 éve. 6. o.) A Bólyban maradt
testvérek leszármazottai az I. világháború után indultak el ezen az úton, és — mint a családi krónika írója büszkén
megjegyezte a 7. lapon —, „1977-ben mintegy 20 f ő egyetemi, 40 fő felsőfokú képesítéssel rendelkezik: orvos, jogász,
teológus, bölcsész, m ű szaki, illetve pedagógus vagy technikus". Néhai Rózsás Józsefné (1919-1984) arra a kérdésre,
hogy ki volt az a családban, aki a tudóspályák felé irányította a gyerekeket, így válaszolt: „... szüleim mind a ketten,
mert már édesapám is tanulni akart, de akkor olyan viszonyok voltak, hogy nem tanulhatott, meg hát egyetlen gyerek
volt, négy leánytestvére kiskorában meghalt... Ő volt az egyetlen fiú a családban, s akkor az természetes volt, hogy
ő neki az apja mesterségét kell megtanulnia. Hát nálunk is volt egy ilyen vita a legkisebb fiúval, a Mátyással, mert
(édesapám azt akarta), hogy azt tanulja meg (a kádár szakmát). Ő meg azt mondta, hogy megtanulom, de el őbb
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
1990• 1 Polgárok egy sváb faluban 59
leérettségizek. És hát akkor nagyon nehezen tudtuk (taníttatni), mert jogot tanult az egyik, a másik Szegeden járt
egyetemre, 6 Pécsett volt az egyik nagynéninknél, aki kevés pénzért el tudta látni. ... lehetett volna elhelyezkedni
a jezsuitáknál, vagy hát ők a ciszterekhez jártak, de ... annyi pénzt édesapám nem tudott keresni, hogy kollégiumot
tudjon fizetni. ... Hát, amikor leérettségizett — 6 mindig fizikus akart lenni —, egyszer hazajött és azt mondta,
hogy pap lesz. És hát így pap lett. ... Elég az hozzá, hogy novíciátusba került, és így került aztán Rómába. ...
a műhelyt az édesapám egészen a haláláig folytatta. 80 éves volt, amikor meghalt. ... 6 sokakat tanított, mindig
volt nála inas, és akkor ezek úgy visszasegítettek neki, mikor id ős lett."
A következő történet ugyan egy másik nevezetes "mulatóhelyen" játszódott, de több szempontból is tanulságos:
"Mondom a húgomnak: Ide figyelj! Volt egy nagy b őrönd, azt becsomagolta, tiszta angol ruha, fehérnem ű, minden,
mondom az anyátok hétszentségit, elmegyek a Magyar utcába. Ott volt a kupi. Elmegyek oda, így felöltözve, nem
egy csúnya gyerek voltam, jó ruha, elegáns, minden, benyitom az ajtót, a kurvanénik éppen sminkölték egymást,
be se csukva az ajtót, azt kérdezi: na fiacskám, mi újság van vidéken? Úgy elszégyeltem magamat, én cepelem
azt a nagy bőröndöt a jó ruhákkal és egyb ől a pofámba olvassák, hogy „mi újság van vidéken .." Volt egy pesti
haverom, megkérdeztem t őle, hogy honnan tudták ezek, hogy vidékr ől vagyok. Hát, azt mondja, onnan, hogy pesti
ember józanul este nyolckor nem megy kupiba csak éjfél körül, amikor már félig be van rúgva."
3 Hogy mennyire betartotta a takarékosság követelményeit F űrész József, számtalan példát írhatnék például az étkezés-
ről, a papírfelhasználásról, a villannyal való takarékoskodásról úgy saját üzemében, mint a Temaforg vállalatnál,
ahol főművezetőként is ő volt az állandó lámpaoltogató, mert nem bírta elnézni a pocsékolást. Takarékos szemléleté-
nek számomra egyik legkedvesebb — nyilván, mert személyes — dokumentuma akkor született, amikor kértem
át, hogy küldjön el bizonyos fényképet, hogy közölhessük Őket. Nem tudtam pontosan a fényképek méreteit, ezért
nem a legkisebb borítéktípust küldtem el neki felbélyegezve, hogy a képeket csak bele kelljen csúsztatnia a borítékba,
s ne legyenek kiadásai, bár tudtam, hogy ez nem fog neki tetszeni. A következ ő válaszlevelet kaptam: .... Nem
vagy bent ebben az MSZMP-ben? Tiszta pocsékolás. Nagy boríték, express, ami egy 5 Ft-os borítékban odaért
volna, ahová kell. Bélyeget nekem ne küldjél. Holnap kapok nyugdíjat és meg tudom venni a bélyeget is. ..."
3
Amiről volt inasa és segédje számolt be.
34
Jellemzőnek tartom, hogy ki kire figyelt, milyen életmódot tartott követend őnek, és milyet vetett el. Fűrész József
például Piry számtartóék étkezési szokásait éppúgy számon tartotta, mint az őt közelítő vagyoni helyzetű szaktársáét.
Igazi példaképei a magukat semmiből felverekedő kapitalista nagyvállalkozók voltak, így a simontornyai bőrgyár
tulajdonosa is. „Amikor megvolt még az üzemem, tekintve hogy sok b őrtalppal dolgoztam és gyapjúval, járattam
a textilipari újságot és a b őr szaklapot. Ebben olvastam, hogy Simontornyán volt egy hercegi uradalom, ahol szintén
időközönként vágtak egy marhát a dolgozók részére szétosztva. Ástak egy gödröt és a marhab őrt elásták. Az öreg
Szrit egy handli zsidó, bement az uradalmi igazgatóhoz, és azt mondta, hogy ezt a b őrt adják neki, és adjanak
egy kocsifészert. Azt mondták mit akar? Hát abba a kocsifészerbe ások egy gödröt, azt mondja, beteszem a b őrt,
kimegyek az erd őbe és szedek makkot, ami jó cserz őanyag, és 7 hónap múlva lesz egy príma talpbár. A háború
alatt az ország egyik legjobban, legszebb árut termel ő bőrgyára volt a simontornyai. Igy született ebb ől a handli
zsidóból a híres simontornyai bárgyár. Aki saját magát kizsákmányolta, gödröt ásott, makkot szedett, vizet hozott
rá, és csinált egy jó minőségű krupon talpat. Ilyen és hasonló emberek voltak ezek a rohadt kapitalisták." (Kiemelés
tőlem: K.K.)
3 A hajdani Kaszinó- tagok közül csak F űrész József él, így csak a levéltári iratok feldolgozása során nyerhetünk
pontosabb adatokat. Azt tudjuk feldolgozásokból (Móró Mária Anna 1977, 184. o., Mádi Attila 1986, 204), hogy
a németbólyi Kaszinó 1864-ben alakult Német Casino néven. Alapszabályát 1895-ben magyar nyelv űre módosította,
akkor 38 tagja volt, 1912-ben pedig tízzel több, 48 f ő.
Az 1895-ös módosított alapszabály szerint a „Németbólyi Kaszinó"-nak tagja lehetett „minden tisztességes, feddhe-
tetlen jellemű , önálló polgár, ki magát e célból két (2) rendes egyleti tag által ajánitatja." (6. paragrafus) ... „A
felvétel iránta választmány ... titkos szavazattal határoz." (7. paragrafus) „A határozat érvényességéhez az elnökön
és jegyző n kívül legalább három (3) választott választmányi tagnak jelenléte és a szavazók kétharmadának a hozzájá-
rulása szükséges." (8. paragrafus) A herceg jelenléte természetesen megtiszteltetésnek számított, tag volt az intéz ő
és számtartó, a jegyző , az orvosok és a patikus, a papok és a tanítók, két zsidó nagykeresked ő, két parasztember
és hat iparos. Fű rész József emlékei szerint egyik parasztpolgár sem járt el a Kaszinóba, csak tagok voltak. (Valószí-
nű síti ezt, hogy az érintettek fiai sem tudtak arról, hogy édesapjuk járt-e Kaszinóba vagy sem.) Az alapszabály
szerint „Az egyesület célja a hazafias szellem ápolása, a művelt társasélet fejlesztése, barátságos összejövetelek
által a kellemes szórakozás és olvasás". (2. paragrafus) „Az egylet céljának megfelel ően annak helyiségeiben min-
den politikai pártoskodás és törvényileg meg nem engedett játék tilos; netán sorshúzások rendezését vagy bármily
aláírási ívek köröztetését is egyedül a választmány engedélyezi." (3. paragrafus) "Az egylet, a tagok szellemi üdülése
céljából, rendelkezése alá bocsátja könyvtárát; járat irodalmi, gazdasági és politikai lapokat; barátságos estélyeket,
szórakoztatásokat és táncvigalmakat rendez, valamint tanulságos mulattatós felolvasásokat tart." (4. paragrafus)
Érdemes a Németbólyi Kaszinó alapszabályainak ezt a négy paragrafusát összevetni a „Siklósi Casinó és Olvasóegy-
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
60 Kovács Katalin TÉT 1990.1
let" 1860-ban megfogalmazott szabályzatának megfelel ő paragrafusaival. Eszerint utóbbi „rendes" tagja lehetett
„minden feddhetetlen jellem ű , önálló, kellő műveltséggel bíró egyén, ki egy rendes tag ajánlata folytán a bizonyít-
vány által felvétetik és nevének az egyesületi fő könyvbe történt aláírása által magát az alapszabályok megtartására
kötelezvén az meghatározott tagdíjt befizeti." (4. paragrafus) „Az egyesület czélja: a hazafias és szabadelvű koresz-
mék és társadalmi m űveltség fejlesztése, a megyei és járásbeli érdekek el őmozdítása, végre a társadalmi élet kelle-
mesbítése." (I. paragrafus) „Az egyesületi czél elérésére tisztességes és a czélnak megfelel ő helyiség, hol a tagok
egymással háboríthatatlanul érintkezhessenek, továbbá hírlapok, tanulságos könyvek szolgálnak eszközül." (2. pa-
ragrafus) (Márti Attila, 1986. 209. o.) (Kiemelések t őlem — K. K.)
35
Az 1910-ben megalakult Római Katolikus Iparoskör a házas, id ősebb mesteremberek egyesülete volt. A Legényegy-
let épületében m űködött, tagjai a Legényegyletben pártolótagok voltak, közülük kerültek ki a választmányi tagok,
így a Legényegylet elnöksége is.
36
A németbólyi Római Katholikus Legényegylet 50 éves jubileuma alkalmából felolvasott jelentése. Összeállította
és felolvasta Budavári László káplán, egyleti titkár. Pécs, 1939.
37
A paternalista viszonyt munkás és tulajdonos között jól tükrözi az alábbi levélváltás egy fronton lév ő katona és Fűrész
úr között: Tisztelt Fűrész Úr! Tisztelettel tudatom a F űrész Úrral, hogy még egészséges vagyok, amit viszont szívvel
kívánok az egész Fűrész családnak. Hogy vannak más különben a fatalpas pacskerek mennek és vagy talán talpat
sem lehet kapni. Gyapjút lehet-e sokat venni. Miújság más különben oda haza az üzlet hogy megy reménylem hogy
már talpas pacsker van raktáron. A nagyságos asszony és a b. család reménylem, hogy ők is még egészségesek
és az öreg urak mit csinálnak dolgozgatnak azt hiszem hogy őnekik is sok a munka hisz most van a permeteszés
ideje. Tisztelt Fű rész a Dalos Úr már oda haza van már, vagy talán még Pécsváradon. A suszterok mit csinálnak
és a fonoda dolgoszgatnak dolgoszanak hisz énis szívesen dolgosznék kösztük ha lehetne. Zárom soraimat a viszont
látásig csokolok és üdvözlök mindenkit Feri
Tekintetes
Maul Ferenc honvéd,
Tábor posta szám: 220/45. 2.VII.8.
Kedves Feri!
Lapját a mai napon megkaptam. —Remélem, hogy korábban irt lapomat és a küldött 6 doboz pástétomot megkapta?-
Én még itthon vagyok. — Dalos ur pedig elsején leszerelt.-Két honapig volt Pécsváradon.-
Örülök,hogy még jo meg van és csak vigyázon magára ,hogy miel őbb jóegészségben viszontlássuk.-Mi az egész
családom jo megvagyunk.-
Fatalpat kapunk és legujabban az öreg varrógéppel varjuk fel.- Egész jól megy és lényegesen gyorsabban mint kezel.-
Ma délelőtt felvart a Nándor 4o párat.-Sándor elment Bajára a láda gyárba dolgozni,mert az orvosok szerint nem
tesz jó néki ha ül és most egy állo munkát vállalt.-
A Wirtman Jóska irt egy levelet a Stelzammer Józsinak.-Együt van Telkes,Fischer és egyik Mork
irta,hogy mégegyszer szeretne otthon lenni.-
Ha esetleg valamire szüksége van amit a felesége nem tud küldeni irjon nekem és ha van küldök.-Összes munkás
társai és én sokszor üdvözlik.
36
Szegény Elm (Élő ) Márta néhány héttel azután, hogy elkezdte írni „kedves naplóját", agyhártyagyulladásban meg-
halt. Élőék kereskedők voltak, a módos iparossághoz tartoztak, ha nem is a leggazdagabbak közé. Mégis három
dolog keserítette az 1946-ban 17 éves leányka napjait: a legnagyobb fájdalma az volt, hogy mivel ő volta legidősebb
lány, nem tanulhatott tovább, hanem a boltban kellett dolgoznia. A másik, hogy a család gúnyosan nyilatkozott a
zongorázásról, mert akkor néhány fiatalt már taníttattak zongorára. A harmadika báli ruha-ügy volt, hogy tudniillik
nem volt pénz új báli ruhára Él őéknél, miközben a „Csikós Emmus" gyönyör ű új ruhát varratott. (A napló Zoltai
Jánosné tulajdona.)
39 Jubileumi Kiadvány, 13. o.
40 A Volksbund tagok listájának másolatát a Nemzeti Bizottság iratanyaga tartalmazza. (F űrész József tulajdona.)
" A kékfestő nél inas, majd segéd Sárdi János, aki nagynyárádi fiú volt, csak azt érzékelte, hogy a bólyiak német
tájszólása másféle volt, mint a nyárádiaké, de a parasztok és iparosok közötti különbség nem t űnt fel neki.
" Zónapörkölt fogyasztása nélkül nem is volt iparos az iparos. Szegény mesterekr ől szólnak az alábbi idézetek: "...
elmentem egyik árusunkhoz, mondom: Ide figyelj! Holnaptól kezdve 13 peng őt kapsz egy tutyiért. Nem kell Pécsre
menni — 6 pengő 20 fillér volt oda-vissza a költség, nem kell elmenni a Bergmannhoz, megenni a pörköltet és
3 üveg sört meginni, itthon maradsz és dolgozol. Érted?" (F űrész J.) "... el tudja maga azt képzelni, hogy az ember-
nek ne legyen más vágya, mint hogy fölszabaduljon, bemehessen egy kocsmába és megehessen egy zónapörköltet
és ihasson egy sört? .." (Kovács János)
43 Forrás: Népszámlálás, 1930.
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
ÉT 1990• 1 Polgárok egy sváb faluban 61
"A paraszt és a paraszt-típusú társadalmak struktúrája tartalmazza a kulturális hatás és példa mozzanatát a nagyobb
társadalmi rendszer „elit" és „paraszt" része között. Ez a viszony nem feltétlenül úgy írható le, mint uralkodók
és alávetettek vagy kizsákmányolók és kizsákmányoltak viszonya, ámbár ezek az elemek nagy valószín űséggel jelen
vannak. ... A paraszt „vidéki" és ezt tudja. A m űvelt ember, akinek élete részben a falusi közösségben, de részben
— leginkább mentálisan — urbanizáltabb körökben zajlik, lenéz a parasztra. ... A paraszt úgy tekint magára, mint
aki nem ér fel a „magas kultúrához", de mindazonáltal olyan életvitelt folytat, amely erkölcsileg a városiaké felett
áll." (Redfield, 1969 38. o. Ford.: K.K.)
Ld. erről részletesen: Silverman Sydel, Ethnographia, 1983. 89-105. o.
Ld. Andrásfalvy Bertalannak a táji munkamegosztásról írott cikkét. In: Ethnographia, 1978. 231-243. o.
Természetesen mindez anyakönyvi elemzéssel volna legtisztábban igazolható, de a statisztikai adatokból is kiolvas-
ható, mert pl. 1930-ban a népszámlálás szerint 594 "őstermelő" keresőre 663 eltartott jutott és 533 ipari keres őre
702 fő. Forrás: Népszámlálás, 1930.
Egyik 65 éves adatközl őm saját generációjában hat ún. "csereházasságot" említett. Ez a kérdés természetesen csak
anyakönyv vizsgálatokkal tisztázható megnyugtatóan.
Valamikor a harmincas évek elején hozatott a herceg Molnár Antal szerint hat svájci üsz őt, amelyek közül három
maradt az uradalomban, kett ő bólyi és egy nagynyárádi gazdához került. Vannak olyanok is, akik szerint a svájci
tehenek azért adtak sok tejet, mert igen igényes volt a takarmányozásuk. Tény, hogy Bachesz János pl. az alábbi
összetétel ű takarmánnyal etette a teheneket: kukoricaszárat, répaszeletet, takarmányrépa levelet, melaszos vizet
30-40 cm-es rétegenként raktak le, vizet adtak még hozzá 6 héten keresztül leveg őtlen helyen erjedni hagyták, s
azután kezdték etetni.
Id. Simon Ferenc arra a kérdésre, hogyan határozott úgy, hogy inkább szolgának áll parasztcsaládhoz, az alábbi
választ adta: "Egyszer űen. Mert az ipar nem volt érték. Olyan szegény volt az ipar, ugye, tegyük föl, több gyerekek
voltak akkor. Rengeteg inasok voltak akkor itten. Gyerekek. Ugye mink gyerekek beláttunk a családok asztalára
is. És kérem szépen akkor el őfordult az, hogy olyan silányan tartották az inasokat, ha vidékr ől jött az a gyerek,
akkor kosztot kellett neki adni, pedig őnekik se volt sok. Hát el lehet képzelni, hogy kosztolták azt a gyereket.
Nagyon szerényen. És volt az, hogy hazulról köllötött a krumplit hozni, meg búzát hozni, meg ezt-azt, hogy a kosztot
fedezze. De hát akkor annak az iparosnak is voltak gyerekei, ugye, nagy volt az asztal, és sok köllötött neki. Minden-
ből. És ez nekem nem tetszett, hogy ilyeneket láttam, akkor inkább elhatároztam azt, hogy elmegyek cselédnek,
meg mégis egy telt lábosból eszek, és nem amit kiporcoznak reggelenként, egy fél liter tejet, és más semmi. Én
ott az asztalnál ettem ugyanúgy, mint 8 — tetszik megérteni? — és meró7hettem a tálból. De ennek az inasnak nem
az volt a sorsa. Annak oda lett merítve 1-2 kanál leves vagy akármi, és akkor volt neki egy helye ahol megette."
(Kiemelés tőlem: K.K.)
''Abban az időben, mikor én legény voltam, akkor már nemigen akartak az istállóban aludni a fiatalok. Az én apám
is mindig mondta, hogy 'hogy-hogy nem akarnak az istállóban aludni? Majd én megmutatom, hogy az én fiam
kint fog aludni!' De nem sikerült megmutatni neki, mert nem aludtam kint." (E. Guth József)
Kubinyi plébános naplójában számol be erről. 14. Sonkoly, 1988. (Kézirat)
Az ünneplő ingeket egy ezt a tevékenységet foglalkozásszer űen űző asszony vasalta a paraszt férfiak nagy része
számára.
Móró, 1973. 184. o.
A tradicionális exkluzivitást és a paraszti öntudatot egyaránt tükrözik az alábbi sorok. „... Nem volt vita az iparosok
és a földművesek között. A hentes vette a borjúkat és a disznókat, mi a ruhákat és a cip őket — ők ránk voltak szorulva.
Paraszt nem lehetett csak úgy valaki, arra születni kellett. Ahhoz föld kellett, és azt csak a szül őktől lehetett örökölni.
(Kiemelés tőlem: K.K.)
Annál is kevésbé, mivel a korteskedésre 10 hold föld is ráment, amit bár fia soha nem hányt a szemére (legalábbis
a család nyilvánossága el őtt nem, amint azt Schneider József egyik unokája elmesélte), de a falusiak annál inkább
megjegyezték. Mindazonáltal a bólyiak őt támogatták, amikor jelöltette magát. A Historica Domus egy 1931-es
bejegyzése a következőképpen rögzíti a történteket: „E kerületben a hivatalos jelölt Bleyer Jakab, egységes párti
programmal. Bleyer meglehet ős népszerűtlen. Régi propaganda szavai a „Muttersprache'--r ől már nem hatnak. A
múlt cyklusban tapasztalt tehetetlensége — ugyanis választóinak semmit nem tudott kijárni — teljes bukásra kárhoz-
tatták, de Bethlen miniszterelnök tartotta és rémít ő erőszakoskodással mandátumhoz jutott. Vele szemben fellépett
Schneider József németbólyi kisgazda, szintén egységes párti programmal. A nép hangulatára vallnak egyes epizó-
dok — így Bleyer Németbólyban a választás estéjén „Le vele", „Abcug" stb. kiáltással, k őzáporral és zábtojással
fogadtatott. Talán jobb belátásra jutott Bleyer."
A „keddista" pincetársaságnak volt tagja a postamester is, akivel F űrész József éveken át levelezett, miután áthelyez-
ték Várpalotára. A levelezés központi témái a háború, a Volksbund- mozgalom (=bundások) és a bólyi közös ismer ő-
sökkel megesett sztorik voltak. Jól tükrözi a levelez őtársak közös véleményét a "bundásokról" az alábbi levél:
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
62 Kovács Katalin TÉT 1990.1
Kedves Pali barátom!
A szüret meg volt, 120 HLiter termett az apámnak.
A bundás társaság nagyon hallgat mostanában.-Ugyanis egy németbólyi és az összes borjádi, nagynyárádi, kisnyárá-
di, olaszi stb. községekből a környékböl bent voltak a hivatalos lapban, hogy elvesztették állampolgárságukat.-Ez
már nem tetszik a pofáknak, de ugy kell nekik.-Amit főznek azt egyék meg.
" 1946-ban a még Bólyban maradt volt Volksbundistákat, azokat, akik az 1941-es népszámlálás alkalmával német anya-
nyelvűnek vallották magukat, és az SS soraiba önként jelentkez őket telepítették ki.
" Faulstich Egyed tudniillik egy olyan családba n ősült, ahol a családfő (órásmester) felesége egy gazdag parasztcsalád-
ból származott, és még három leánytestvére volt. Nagy szerepe volt állítólag ezeknek az asszonyoknak abban, hogy
a gazdag parasztcsaládok közül ilyen nagy számban léptek be a Volksbundba.
Irodalom
Andrásfalvy B. (1978) „A táji munkamegosztás néprajzi vizsgálata" Ethnographia 2: 231-243.
A Németbólyi Kaszinó alapszabálya. Mohács, 1906.
Bácskai V. (1989) A vállalkozók el őfutárai. Budapest: Magvet ő.
Bourdieu, P. (1982) A társadalmi egyenlőtlenség újratermelődése. Budapest: Gondolat. Budavári L. (1939) A németbó-
lyi Róm. Kath. Legényegylet 50 éves jubileuma alkalmából felolvasott jelentése. Pécs.
Gunst P. (1976) „A kapitalista mez őgazdasági termelés megszilárdulása a századfordulón (1890-1914). (In: Gunst P.
— Hoffmann T.: A magyar mez őgazdaság a 19-20. században. Budapest: Akadémiai Kiadó): 275-400.
Hadas M. (1989) Harcok égen és földön. Kézirat
Hanák P. (1983) Magyarország társadalma a századforduló idején (In: Magyarország története 1890-1918): 403-517.
Kövér Gy. (1982) Iparosodás Agrárországban. Budapest: Gondolat.
Márfi A. (1986) Baranya vármegye egyesületei (1867-1914). Baranyai Helytörténetírás. Pécs: 193-214.
Mohay T. (1983) Felvidéki telepesek Baranyában. Kézirat
Móró M. A. (1977) Olvasóegyletek és népkönyvtárak Baranyában 1914- ig. Baranyai Helytörténetírás. Pécs: 169-196.
Németh, B. (1900) Geschichte der Grossgemeinde Német-Bóly, Pécs.
Redfield, R. (1969) Peasant Society and Culture. Chicago and London: The University of Chicago Press.
Service, E. R. — Sahlins, M. D. — Wolf, E. R. (1973) Vadászok, törzsek, parasztok. Budapest: Kossuth.
Silverman, S. (1983) A parasztság-tanulmányok alakulása az antropológiában: a paraszt fogalma és a kultúra fogalma.
Ethnographia 1: 89-105.
Sonkoly K. (1988) Kubinyi Elek, bólyi plébános naplója az 1852-1885 közötti évekb ől (Kézirat).
Tóth T. (1983) A dunántúli kisüzemek termelése és gazdálkodása az 1930-as években. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Weber, M. (1967) Gazdaság és társadalom. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Weber, M. (1979) Gazdaságtörténet. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Weber, M. (1982) A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Budapest: Gondolat.
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
TÉT 1990 • 1 Polgárok egy sváb faluban 63
Források
Historica Domus. Plébániahivatal, Boly.
— Az ETE jegyzőkönyve. Abai Ferenc tulajdona.
— Elm Márta naplója. Zoltai Jánosné tulajdona.
Schlinghoffer Miklós munkanaplója. Zoltai Jánosné tulajdona.
— A németbólyi Róm. Kath. Ifjúsági Egylet jubileumi kiadványa. (Pécs, 1940.)
— Ipartestületi indexek.
— Fűrész József irattára: üzleti könyvek, levelezés.
— A Legényegylet és az Ifjúsági Egylet közgy űléseinek jegyzőkönyvei. Előbbit a Plébániahivatal, utóbbit Bárdos Já-
nosné őrzi.
— A Dlusztus család 300 éve. (Pécs, 1978.)
Statisztikai adatforrások
— A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. 1. rész. A népesség főbb adatai községek és népesebb
puszták, telepek szerint. Budapest 1912, Magyar Statisztikai Közlemények új sorozat 42. kötet. A Magyar Szent Koro-
na országainak 1910. évi népszámlálása. 2. rész. A népesség foglalkozása és a nagy-ipari vállalatok községenkint.
Budapest 1913, M.S.K. új sorozat 48. kötet.
— Az 1920. évi népszámlálás. 1. rész. A népesség f őbb demográfiai adatai községek és népesebb puszták, telepek
szerint. Budapest 1923, M.S.K. új sorozat IV. 40. Az 1920. évi népszámlálás. 2. rész. A népesség foglalkozása és
a nagyipari és kereskedelmi vállalatok községenkint. Budapest 1925, M.S.K. új sorozat 71. kötet.
— Az 1930. évi népszámlálás. 1. rész. Demográfiai adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint. Budapest 1932,
M.S.K. új sorozat 83. kötet. Az 1930. évi népszámlálás. 2. rész. Foglalkozási adatok községek és külterületi lakotthe-
lyek szerint, továbbá az ipari és kereskedelmi nagyvállalatok. Budapest 1934, M.S.K. új sorozat 86. kötet.
Az 1941. évi népszámlálás. Demográfiai adatok. Budapest 1947, Stephaneum nyomda 697 o.
Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. Budapest Stephaneum, M.S.K. új sorozat 99. 102. kötet 1. rész.
Törvényhatóságok és községek (városok) szerint. 1936. 99. 1050 o.
z alábbi személyekkel készített interjúkat használtam fel (magam készítettem az interjúkat azokkal a személyekkel,
iknek neve mögött nem szerepel monogram; Hadas Miklós, Váradi Mónika Mária és a magam nevének kezd őbetűi
lzik, hogy ki, vagy kik készítették a felhasznált többi interjút):
bai Ferenc (K.K., V.M.M.), Abai Ferencné, Bachesz Antal, Bárdos János, Bárdos Jánosné, Bischoff Árminné, Bos-
ák Józsefné, Bulla József, Bulla Józsefné, Csépl ő György, Csikós Károlyné (H.M.), néh. Édelmann Józsefné, Fögler
nosné, Fűrész József (H.M., K.K.), Ifj. F űrész József, Gajdos Ferenc, Gajdos Ferencné, Gajdos Gyula, Gajdos
yuláné, Guth József, E. Guth József, néh. Huba Gyula (H.M.) Húsvét Márton (H.M., K.K.) Kászdorf Gyuláné,
ovács János, Körözsi Éva, Magyari János, Mausz Mihály, Metzing Antalné, özv. Mihályi Istvánné (V.N.M., K.K.),
olnár Antal, Molnár Kálmánné (H.M. K.K.), Morvai Gyula (H.M., K.K.), Morvai József, Nagy Józsefné, Nagy
sigmondné, Neidhardt Ádám, Neidhardt Ádámné, Neidhardt Rozika, ifj. Rózsás József, Rózsás Józsefné, néh. id .
ózsás Józsefné, Sárdi János, Sárkány Attila, id. Simon Ferenc, ifj. Simon Ferenc, Simon Ferencné, Szilas Károly
.M.), Trischler Ferenc, Trischler József, Vajta Pálné (V.M.M.), Várkonyi Antal (V.M.M.), Wehring János, Werner
zsef, Witzl Frigyes, Zoltai János, Zoltai Jánosné.
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
64 Kovács Katalin TÉT 1990 • 1
Elődök és utódok
A gyermekes fiatal házaspár Schlingholfer Miklós (szül. 1883) épít őmestert ábrázolja családja körében. Öltözéke ele-
gáns, fehér keményített állógallért, nyakkend őt visel. A kép kb. 1912-ben készült. A jobb fels ő képen (3.) Schlinghoffer
Miklós szülei láthatók kb. 1910-ben. Édesapja k őműves volt, édesanyja parasztlány. A férfi viseletében a legfontosabb
jegyek mutatják, hogy iparos ember hordja őket (magas kalap, csokornyakkend ő), de az öltöny fazonja nem különböztet-
hető meg — legalábbis így képr ől — a parasztviselettől. Feleségének ruházata azt is jelzi, hogy az ő korosztályukban
nem jelentett még azonnali kivetk őzést az iparossal kötött házasság. A fels ő sori képek a fiatalasszony szüleit ábrázolják
kb. ugyanebb ől az időből; ők birtokos (40 holdas) parasztok voltak.
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
Polgárok egy sváb faluban 65
Lányok, asszonyok
1. képen leánybarátok álltak a fényképez őgép elé a huszas évek elején: egyikük parasztlány, másikuk édesapja iparos
mber, aki nem tartozott a módos iparosok körébe. Annál inkább módos volta 2. képen látható elegáns fiatalasszony
kép kb. 1910-ben készült), akinek édesapja kékfest ő, férje keresked ő volt. Ő városi divat szerint öltözött, miként
3. képen látható fiatal leány is. A kép azt a pillanatot örökíti meg, amikor 1942-ben az iskolába indult: egy budapesti
leánynevelő intézetbe.
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
66 Kovács Katalin TÉT 1990.1
Esküv ők
Paraszt párokat ábrázolnak a fels ő sor fotói, előkelő iparos párt az alattuk lévő kép. Hihetnénk: az els ő kép előbb
készült, minta második, de nem így van. Mindkett ő a huszas évek végén kötött házasságot örökít meg, s módosságban
sem volt különbség a két család között. A férfiak viseletében nincs is eltérés, de a 2. kép mutatja, hogy ekkortájt már
voltak olyan parasztlányok, akik városi divat szerint választották ki esküv ői ruhájukat. A 3. kép 1936-ban készült, a
leggazdagabb iparos: Fűrész József esküvő jén. Látszik, hogy az ő családjában is több ágon találunk paraszt el ődöket:
mind a vőlegény, mind a menyasszony édesanyja parasztházból származik.
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
T 1990.1 Polgárok egy sváb faluban 67
Parasztcsalád
képen látható parasztcsalád nagynyárádi, de a történet, amelyet a kép megörökített, bólyi is lehetett volna. A szül ők
parasztbirtokkal rendelkeztek, s mert két gyermekük volt, az egyiket tanulni engedték: a legényke a pécsi Pius gimná-
um legjobb tanulója volt a maga évfolyamán. Sajnos meghalt a birtok örökösének szánt testvér, így a fiúcskának
haza kellett jönnie, sem a maga sem tanárai kérlelése nem befolyásolhatta a szülők döntését.
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
68 Kovács Katalin TÉT 199( • I
Házak
Az 1. képen látható épület egy zsidó származású földbirtokos gabona- és lókeresked ő család tulajdonában állt. 1989
decemberéig a 2. képen megörökített házban lakott a volt fő jegyz ő, s a mellette álló, mára már elbontott épület egy
pékmester háza volt. A Fő utca egyik jellegzetes paraszt-polgár épületét ábrázolja a 3. kép. és Fűrész József módos
iparosét a 4. fotó.
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
T T 1990. 1 Polgárok egy sváb faluban 69
Műhelyek
F sz József gyapjúfonó és köt ő üzemének udvarán készült az I. kép. A fiatal úr akkor még csak az üzem várományos
ő köse volt, maga is munkásruhában látható (álló sor, jobbról a harmadik, magas fiatalember). Kb. ugyanakkor,
a rmincas években készült a második kép: Schmidt István asztalosmester családjával, a segédekkel és tanoncokkal.
A kép a familiaritást sugallja, amely az üzem dolgozóinak és a háztartás tagjainak viszonyát áthatotta.
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
70 Kovács Katalin TÉT 1990.1
Testületek
A Mária Lányok Társaság zászlóavatásán készült az els ő kép 1942-ben. A herceg-lányok állnak a zászló alatt, ők voltak
a zászlóanyák. A kép előterében a hercegi pár látható. A Mária Lányok ruházata a többségnél magyaros stílusú „egyen-
ruha': amelyet parasztok és iparoslányok egyaránt viseltek. 1947-ben örökítette meg a falu fiatalságát
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
TiT 1990.1 Polgárok egy sváb faluban 71
a kép, amint egy Mária-szobor felavatására vonulnak zászlóik alatt. El ől a Mária lányok, utánuk a Legényegylet
fi a ljai, majd az Ifjúsági Egylet következett. A harmincas évek közepének képvisel őtestületét ábrázolja a harmadik
Akkor éppen Hauptmann Ferenc földm űves volta bíró, az ülő sorban balról a harmadik, bal oldalán Schlinghoffer
klós építőmester, jobb oldalán Hirmann Márton ő f jegyz ő, aki egy helyi pék családból származik. (Ma is él. )A parasz-
tok és iparosok képvisel ői kétséget kizáróan felismerhet ők a nyakkend ő megléte vagy hiánya alapján.
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
72 Kovács Katalin TÉT 1990.1
Rekruták
Azonos évben születetteket örökítenek meg e képek. Az els ő a herceget, amikor 50 éves volt 1942-ben, a második az
1887-ben születetteket ábrázolja sorozás előtt. Ezen a képen a fejviseletre érdemes odafigyelni: jól látható rajta a pa-
rasztlegények alacsony, kerek kalapja. Két diákot örökített meg a kép: az egyik balról a 4. az álló sorban csokornyak-
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
T T 1990• 1 Polgárok egy sváb faluban 73
ke őben és sapkában, a másik balról a 3. az ülő sorban: ő nem sapkát, hanem városias kalapot visel. A harmadik
sz tén sorozás előtti kép 1939-b ől, amelyet a Legényegyletben fotóztak. A terem felirata ugyanaz, mint az egyleti zász-
lóé: Isten áldja a tisztes ipart. (Az Ifjúsági Egyletben a zászló felirata: Isten áldja kezünk munkáját.)
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
74 Kovács Katalin TÉT 1990.1
Pincetársaságok
Idős „úriemberek" évtizedek óta m űködő pincetársaságát örökítette meg az első kép 1972-ben, tarokkparti közben.
Volt közöttük tanár és jogászember, a kép jobb sarkában Fűrész József ül. Középkorú iparos mestereket ábrázol a máso-
dik kép a harmincas években, és fiatal parasztfiúkét kb. ugyanabban az időben a harmadik.
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
Tér és Társadalom 4. 1990.1: 33-76.
THE BASIC FEATURES OF LOCAL SOCIETY IN NÉMETBÓLY
BETWEEN THE TWO WORLD WARS.
A SOCIO-HISTORICAL OUTLINE
KATALIN KOVÁCS
The present paper describes the most important characteristic features of local society in
a (local) central village in Baranya county between the two World Wars. That time the village
was called Németbóly, and it is Bóly today.
The two, probably interconnected, most important features of íts local society to be men-
tioned: the exceptionally high level of bourgeois development and social organization. The lat-
ter took form mostly in organizations initiated from the „top" and the control of associations
also remained in the hands of the local élite (priests, teachers, „the elderly" or „the authori-
ties"), nevertheless they still had a fundamental role in consciousness- formation. The associa-
tions of both peasant and artisan youth were characterized by „upward levelling", at least as
far as the appearance, clothing and behaviour were concerned, and thereby they indeed did
play the role of „social group formation": the rules were obligatory for everyone, the officials
were elected by secret vote, clothing standards facilitated to hide financial differentials, and
all this raised the self-esteem of the members of associations.
Organizations operated by and for men reflected an almost balanced and symmetric structure
along three axes: profession, age and authority. Thus e.g. the youth associations of artisan and
peasant bourgeois, who represented roughly similar proportions in the community, operated
so that they were linked to the organizations of adults via their supporting members and the
leaders elected from among them. Peasants and artisans could delegate the same number of
members to the communal corporation. There has been also an informal form of social meet-
ings, which is still lively nowadays, the „wine-cellar club". 6-8 men, usually of the same age,
formed these clubs, who spent an evening a week together talking, singing, playing cards, and
of course, drinking wine, in one of the wine-cellars in the outskirts of the village.
Girls from age 6 to 18 were supervised by the Sisters of Mercy who organized their spending
the leisure time as it was thought to be the most proper, most useful and most beautiful, grouping
them into six „societies" by age. Taking into account the symmetric arrangement of various
informal groups, associations and clubs—organized from the top or self-organized—by their
members' sex, we can fend a major asymmetry to the men's benefit, since married women had
no organized social life at all.
Members to associations were accepted regardless of their wealth differentials, on the basis
of their status defined by occupation alone. This stood for the richest artisan and peasant bour-
geois, too, who could also be members of the casino, which "consecrated" the order of the
rich, íf this was in line with, or even desireable for, the individual taste and family aspirations
for the future. The „order of the rich" also included wealthy artisan bourgeois of Németbóly
who claimed the title of „gentleman" besides their status in economic lífe acquired on the
market, or in a wider sense: who claimed a social prestige being in harmony with their fortune.
KOVÁCS KATALIN : POLGÁROK EGY SVÁB FALUBAN
A két világháború közötti Németbóly társadalmának alapvonásai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/1. 33-76. p.
76 Katalin Kovács TÉT 1990.1
The „order of the rich" was therefore a relatively open formation based on lifestyle and pres-
tige, it was organized besides class status, while the other, the peasantry, which preserved feudal
features as reminiscent of the past, formed a closed society, their members being linked together
much more by an admitted lifestyle than a desired one. This lifestyle places work and austerity
in its focus, which could only be accepted with a peasant sense of vocation, but its fruits were
incontestable: the widest stratum of peasant society in Németbóly was made of well-to-do farm-
ers having 30-70 acres of land.
The bourgeois values of hard-work and austerity were the ordering values of not only the
peasants' but also the artisan bourgeois' lifestyle, and it was thanks to the overall prevalence
of these values that the level of bourgeois development in Németbóly was relatively high when
compared to its usual level in Hungarian villages between the two World Wars. All this is obvi-
ously not independent of the fact that it is about a settled German Catholic community in which
the „settlers' ethos", having the above values in its very centre, was a long affecting factor.
The relatively balanced division of labour between men and women also characterizing other
German settlers' communities much more than any other ethnic groups, and the production
structure going beyond the limited local market, fitting in directly a wider circulation system,
also contributed to the formation and christallization of a bourgeois-type structure of produc-
tion and consumption.
The dominance of autonomous households and firms, the wide spectrum of self-reliant or-
ganizations and social groupings were the attractive features of the local society in Németbóly
between the two World Wars because they represented sings of an advanced stage of bourgeois
development. At the same time, eternal loyality to superiors, anti-liberalism, an overall preva-
lence of the principle of authority and paternalism saturating all contacts and relationships,
as well as the related relative scarcity of autonomous personalities, were undoubtedly also
present in the local society of Németbóly of the time. And since the war and then fourty years
intervened, one cannot teli what would have happened if... , one can only hope that the previous
features have become more marked while the latters have reduced in number.
Transl. E. Daróczi