Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2.
1987. 1. évf. 2. sz. pp. 31-48.
ENYEDI GYÖRGY—RECHNITZER JÁNOS:
AZ INNOVACIÓK TÉRBELI TERJEDÉSE A MAGYAR MEZ őGAZDA-
SAGBAN
Bevezetés
Az innovációk térbeli terjedése HÁGERSTRAND híres könyvének megjele-
nése (azaz 35 év) óta fontos területe a földrajzi kutatásoknak (HÁGERSTRAND,
1952). A szerz ő kis területen, Dél-Svédországban vizsgálta három mez őgazdasági és há-
roM általános újítás elterjedését. Az innováció fogalmat eléggé tágan értelmezte (pl.
szarvasmarha tuberkulózis ellen őrzése, postai csekkek bevezetése), végeredményben
maguk az elterjed ő innovációk kevéssé érdekelték. F ő kérdése az volt, hogyan terjed-
tek ezek a térben? Milyen általános modellbe foglalhatók az elterjedések? Milyen mód-
szerrel szimulálhatóak? A szabályszer űségek feltárását megkönnyítette, hogy viszony-
lag kicsiny, viszonylag homogén agrárterületet vizsgált, amelyben nagyobb városok
nincsenek. így — f ő leg a mez őgazdasági innovációk — eléggé egyenletesen terjedtek a
térben. HÁGERSTRAND különös jelentőséget tulajdonított az egyének között szaba-
don terjed ő információknak, a szomszédsági hatásoknak.
Mgerstrand vizsgálatai — amelyeket az 1960-as és 1970-es években tovább
csiszolt — új perspektívába helyezték a társadalmi-gazdasági folyamatok tér—id ő kap-
csolatát. A kutatási irány módszertani apparátusát és elméleti hátterét tovább b ővítette
a Lund-i iskola és az észak-amerikai elméleti földrajz. (BUNGE 1962, YUILL 1965,
CHORLEY—HAGGETT 1965, PEDERSEN 1971.) F ő jelentőségét térbeli jelenségek
sikeres modellezésében látták.
A kelet-közép-európai geográfiában ez a kutatási irányzat eleinte nem sok fi-
gyelmet kapott, hazánkban fel sem bukkant. Új jelent ő ségre akkor tett szert a módszer
és a szemlélet, amid ő n — az 1970-es évek végét ő l, a válság évei alatt cs ődbe jutott növe-
kedésre alapozott területfejlesztési politika felváltására — egy „innováció-orientált" te-
rületi politika fogalmazódott meg. (ENYEDI 1981, EWERS—WETTMAN 1980.)
A hagyományos területfejlesztési politika a különböz ő régiókat növekedési
kapacitásuk szerint osztályozta: a helyi természeti er őforrásokat, a rendelkezésre álló
munkaer őt, a közlekedési-szállítási lehet őségeket vette számba. Az új területfejlesztési
politika aszerint próbálja megkülönböztetni az egyes régiókat, hogy milyen az innová-
ciókat kibocsájtó, továbbító és felvev ő képességük, mennyire képesek a korszer ű gaz-
dasági szerkezet kialakítására és a technológiai megújulásra. Az innovációs képesség
pedig olyan tényez ő kkel fejezhet ő ki, hogy mekkora a régió K+F kapacitása, milyen a
gazdaság ágazati szerkezete, milyen a vállalatok nagyságrendi megoszlása stb.
E tanulmány az innovációk hazai területi terjedését vizsgálja. HÁGER-
Enyedi György – Rechnitzer János:
Az innovációk térbeli terjedése a magyar mezőgazdaságban.
32 Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 31–48. p.
STRANDhoz hasonlóan, minket is els ő sorban a területi terjedés hogyanja, általános le-
írhatósága érdekel. A következ ő kérdésekre keresünk választ:
1. Leírható-e az innováció életpályája — tehát a megjelenés, elterjedés és megsz ű-
nés szabályossága?
2. Meg tudunk-e különböztetni innovációs központokat, befogadó és akadályte-
rületeket?
3. Megállapítható-e területi szabályosság az innovációk terjedésében?
4. A fentiek megvalósíthatósága esetén el őre jelezhetjük-e az innovációk jöv őbeni
pályáját?
Az innovációk területi terjedésének vizsgálatához olyan jelenséget kellett vá-
lasztanunk, amely
a) általánosan, az ország egész területén elterjedt; b) elterjedése szabad döntéseken (te-
hát nem központi utasításokon) alapult; c) többéves megbízható adatsorral rendelke-
zünk a jelenségr ő l. A vizsgálatra kiválasztott jelenség: a mezőgazdasági termelési rend-
szerek, a fenti ismérveknek megfelelnek. A mez őgazdaság gazdaságunk leginkább inno-
vatív — hacsak nem az egyetlen innovatív — ágazata. A termelési rendszerek jelent ős
technológiai — szervezeti innovációt hordoznak. Adatbázisuk megfelel ő ; elterjedtségük
az ország területén általános.
I. A termelési rendszerek
A termelési rendszerek mez ő gazdaságunk egyik legfontosabb innovációját je-
lentik, elterjedésük nagymértékben járult hozzá a magyar mez őgazdaságnak az 1970-es
évek elejét ő l az 1980-as évek elejéig tartó különlegesen sikeres évtizedéhez. A termelési
rendszer technológiai újítás is: a mez őgazdasági termelési folyamat pontos, iparszer ű
megszervezését jelenti. De egyúttal szervezeti-társadalmi újítás is: a mez őgazdasági üze-
meket különböz ő társulásokba fogja össze. A termelési rendszerek kibontakoztatták az
áru- és pénzviszonyokat mez őgazdaságunkban: a gazdasági reform tette lehet ővé elter-
jedésüket, de maguk is — piaci helyzetet teremtve népgazdaságunk egy szektorában —
er ősítették a reform-folyamatot.
A termelési rendszerek lényege a következ ő : a rendszer-gazda kidolgoz egy
pontos termelési eljárást valamely termék el őállítására, beleértve ebbe az alkalmazandó
technológiát, vet őmagvakat, az elvégzend ő munkák idejét és jellegét, a m űtrágya meny-
nyiségét, összetételét stb. Ezt a rendszert alkalmazásra kínálja más gazdaságoknak; ott
ezt bevezeti, szolgáltatásokkal (pl. a min őségi vet ő mag szállításával) ellátja, ellen őrzi a
technológia betartását, mindezek fejében nagyobb termést garantál és díjat számít fel.
A termelési rendszereket el őször az Egyesült Államokban dolgozták ki, f ő leg nagy élel-
miszeripari vagy kereskedelmi cégek és az egyetemek mez őgazdasági tanácsadó szolgá-
latai. Hazánkban mintegy 20 évvel ezel ő tt kezdtek elterjedni, a Bábolnai Állami Gazda-
ság kezdeményezésére. Érdekes megjegyezni, hogy Magyarországon az innovációs lánc
szinte teljes egészében a mezőgazdasági üzemi szférán belül maradt, csupán néhány
ipari növény esetében kapcsolódtak be feldolgozóipari üzemek. Mindez f ő leg a köz-
pontok falusi településeire volt nagy hatással, hiszen oda kereskedelmi és kutatási tevé-
kenységeket végz ő részlegek (és szakemberek) telepedtek. A termelési rendszerek m ű-
Enyedi György – Rechnitzer János:
Az innovációk térbeli terjedése a magyar mezőgazdaságban.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 31–48. p.
33
ködését számos publikáció ismerteti. (DIMÉNY 1974, GAZDAG—CSINGÁR 1981,
OSMAN 1985, CSÁK! CS. 1982, GÖNCZI 1977.)
A termelési rendszerek gyorsan terjedtek a magyar mez őgazdaságban. A
broi ler-csirke, tojás-, kukorica-rendszerek voltak az els ő k, amelyeket kés őbb valameny-
nyi fontos termékre kiterjed őek követték. Egy-egy termékre több rendszer is létrejött,
nem alakultak ki monopol-helyzetek. Az 1970-es évek közepének rendkívül gyors nö-
vekedését — a többtermelésre való törekvésen kívül — némi „csodavárás", a nyugati
technológiákhoz való hozzájutás jobb esélye is ösztönözte. Olyan gazdaságok is csatla-
koztak a rendszerekhez, amelyek a szigorúbb technológiai és beruházási követelmé-
nyeknek nem tudtak eleget tenni. Ezek azután ki is hulltak néhány év után. Az 1970-es
évek végére a rendszerek elterjedése telít ődött, sőt, az 1980-as évek elejét ő l, a szétnyíló
agrárolló szorítása alatt, visszahúzódásuk tapasztalható.
1985-ben 64 termelési rendszer m ű ködött a magyar mez őgazdaságban: 20
foglalkozott szántóföldi növényekkel, 22-22 pedig állattenyésztési, illetve kertészeti
termékekkel. A nagyüzemi búzatermesztés 89%-át, a kukorica 91%-át, a cukorrépa
96%-át, a bor kétharmadát, az alma 60%-át a termelési rendszerek állítják el ő . A nagy-
üzemi állattenyésztésben a fej őstehenek 71%-a, a sertések 89%-a és a tojótyúkok 99%-a
tartozik hozzájuk.
Nyolc termelési rendszernek kétszáznál több taggazdasága volt; a legtöbbje
azonban csak 10-15 taggal m ű ködött. A rendszerközpont és a taggazdaságok vállalat-
közi kooperációs szervezetben tevékenykednek. A taggazdaságok csak üzemkörük egy
részével (egy-egy termék el őállításával) kapcsolódnak a rendszerhez. E termék el őállítá-
sában, elsősorban a technológiai szférában, önállóságuk korlátozott, a döntések a rend-
szerközponttal együtt születnek. Önállóságuk ennek ellenére nem csorbul: a rendszer-
hez kapcsolódó ágazat méretér ő l, az el őállított termékek értékesítési módjáról, a jöve-
delem felhasználásáról stb. szabadon döntenek (FEKETE—SEBESTYÉN, 1986.)
A termelési rendszerek földrajzi elterjedését is vizsgálta néhány dolgozat
(ENYEDINÉ 1980, PAPPNÉ—PROKSZÁN É 1978, VUICS 1985.). Ezek nem próbál-
ták meg az elterjedés modellezését, illetve szembesítését H4erstrand modelljével. Erre
jelen dolgozat vállalkozik.
H. Az adatbázis
A részletesebb vizsgálatra 3 termelési rendszer növényét választottuk ki
(1. táblázat).
A 3 rendszer a következ ő : az Iparszerű Kukoricatermelési Rendszer (I K R) Bá-
bolna, amely el őször honosította meg hazánkban 1970-ben, a Bábolnai Állami Gazda-
ság 6000 hektárnyi területén az iparszer ű kukoricatermesztést; a Nádudvari Kukorica-
és Iparinövény-termelési Együttm űködés (KITE), amelyet 1972-ben kilenc hajdúsági
termel őszövetkezet hozott létre a nádudvari Vörös Csillag Tsz szervezésével, valamint
a Kukoricatermelési Szocialista Együttm űködés (KSzE), amelyet, ugyancsak 1972-ben,
a Szekszárdi Állami Gazdaság dolgozott ki. A rendszerek m ű ködése több növényre
terjed ki.
Enyedi György – Rechnitzer János:
Az innovációk térbeli terjedése a magyar mezőgazdaságban.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 31–48. p.
34
A kutatásba bevont termelési rendszerek és növényenként rendelkezésre álló adataik
1. sz. táblázat
Termelési ÉVEK
rendszer Növény
1971. 1972. 1973. 1974. 1975. 1976. 1977. 1978. 1979. 1980. 1981.
KSZE búza x x x x x
KSZE napraforgó x x x x x x
KSZE kukorica x x x x x x x x x
IKR búza x x x x x x
IKR napraforgó x x x x x x x x
IKR cukorrépa x x x x x x x x
IKR kukorica x x x x x x x x x x x
KITE kukorica x x x x x x x x
KITE cukorrépa x x x x x x x x
KITE búza x x x x x x
KITE napraforgó x x x x x x x
Forrás: Eke Pál és Vuics Tibor adatgy ű jtése
Az itt bemutatott elemzés két rendszer kukoricatermel ő területének elterjedé-
sét vizsgálja: az IKR-ét és a KITÉ-ét, amelyek a legnagyobbak. Az adatgy űjtés záró évé-
ben, 1981-ben a KITÉ-nek 348, az IKR-nek 260 taggazdasága volt. A kukorica hazánk-
ban a legelterjedtebb szántóföldi növény, az 1970-es években jól jövedelmezett, ezért
a gazdaságok szívesen foglalkoztak vele. 1982-ben az országban 1431 mez őgazdasági
nagyüzem volt, ebb ő l 1217-ben termeltek kukoricát, 81%-uk valamelyik termelési
rendszer tagjaként.
A kukoricatermesztési rendszerek földrajzi elterjedését 1971 és 1981 között
évenként vizsgáltuk.
III. Az elemzés
a) Mindkét termelési rendszer fejl ő désének három jól megkülönböztethet ő
szakasza van (1. ábra).
Az első az e/rugaszkodás szakasza, amikor a taggazdaságok száma gyorsan nö-
vekszik. Ez korábban kezd ő dött Bábolnán, de a különbségek gyorsan kiegyenlít ődtek,
és 1975 körül e szakasz mindkét rendszerben befejez ődik. A második szakasz (1975-
1980) a lassú, kiegyenlített továbbfejl ődés id ő szaka, a rendszer megszilárdul, törzs-
tagsága kialakul s nem nagyon változik. A két rendszerben e szakasz eltér ő volt: a
KITE 1977 után (kisebb) újabb fellendülése mutatott; elhódította a korábbi IKR-tagok
egy részét. Az IKR jelent ő sen visszavonult Észak-Magyarországról, ahol viszonylag
kedvez ő tlen ökológiai feltételek között próbálta elterjeszteni termelési rendszerét. Az
1970-es évek végén a kukorica-termesztés jövedelmez ő sége lényegesen romlott, ami mi-
att a növény a kedvez ő tlen adottságú területekr ő l kiszorult, és termesztésének súlya
jobban áthelyez ő dött az alföldi löszhátakra, a KITE által könnyebben elérhet ő terüle-
tekre.
Enyedi György – Rechnitzer János:
Az innovációk térbeli terjedése a magyar mezőgazdaságban.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 31–48. p.
35
A KITE ÉS IKR RENDSZER KUKORICATERMEL Ő TAGGAZDASÁGAI SZÁMÁNAK ALAKULÁSA
1971 - 1981
l'AGGAZOA SÁGOK SZÁMA
• A,
290 -
KITE
280 -
260 -
240 -
z20 - IKR
z00 -
180
160
140
120
100
80
60 -
40 -
20 -
>Év
1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 19'79 1980 1981
1 ábra
A rendszerek területi kiterjedésének változásai differenciáltabbak. A 2. és a
3. sz. ábra mutatja a kukorica vetésterületének változásait a két rendszerben, megyén-
ként.
Az IKR (2. ábra) Magyarország valamennyi megyéjében jelen van. Az elrugasz-
kodás szakasza mindegyikben világosan kirajzolódik. Megjelenésének évében 4 dunán-
túli megyében voltak taggazdaságai, de volt megye, amelybe csak 1974-ben jutott el.
1977-ben csaknem mindenütt hirtelen lecsökken a kukoricaterület, ami az ágazat gaz-
daságosságának gyors romlásával magyarázható. Az üzemanyag- és a m űtrágyaárak er ős
emelése — a kukorica változatlan felvásárlási ára mellett — a gazdaságokat a vetésterület
csökkentésére kényszerítette. Ez ugyan el őre kiszámítható volt, de sajnos, a felvásárlási
árak egyre jobban elmaradnak a mez őgazdaságban felhasznált ipari eredet ű termékek
áremelését ő l, a felvásárlási árak id ő nkénti emelését pedig csak a termelés drasztikus
esése, export-árbevételek elmaradása, a mez őgazdasági termel őer ő k részleges pusztulása
képes csak kikényszeríteni. A kukorica-áremelés után a kukorica-terület ismét növe-
kedni kezdett — de nem míndenütt, s nem a korábbi ütemben. Néhány megyében a
telít ő dés (tehát amikor a rendszernek már nincs további növekedési lehet ő sége) már
1979-ben bekövetkezett. A visszaesés el őtti területi kiterjedést a vizsgált id őszak végéig
egyetlen megye sem érte el ismét. A kukorica-terület egyre jobban koncentrálódik a
kedvez ő ökológiai feltétel ű vidékeken.
Enyedi György – Rechnitzer János:
Az innovációk térbeli terjedése a magyar mezőgazdaságban.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 31–48. p.
36
AZ IKR RENDSZER PARTNERGAZDASÁGAINAK VETÉS TERÜLETE MEGYEI BONTÁSBAN
19 71 —1981
ha (ezer/
30
29
28
27
26
25
\ .
0
24
/°
23
22
/° \ O.
0 0 000 00. Komárom
7 \ O.
21 / ...••••
\ O O ° 2,‘F ' ' e ° Békés
o
20 ... \
/ \7 /
19 Fejér
/ /I
.' / \\
/ o \ • Baranya
/
Csongrád
/ 4111k • •i • A •" Győr-Sopron
/
lv Bács
o
4".••••
....•••• . , _ — —....—... s „.. / \ Somogy
o• /
/ 7'
13
1i Szabolcs-Szol már
7/irri \\‘ S ,
\ 000, Hajdú-Bihar
11 O Pest
Borsod
10 Vas
/
B
7 /
o/
6
o / I .:
s o , /1/ 1. 1 'lir
/ /
Tolna
4 o 1 / .. /
Zala
3 I
Szolnok
....... Heves
2
.• • • Veszprém
Nógrád
>Ér
1971 1972 1973 1974 19 75 1916 1977 1978 197 9 1980 1981
2. ábra
A KITE rendszer (3. ábra) későbbi alapítása következtében az elrugaszkodás
id őszaka eltolódott. A rendszer területe kevésbé szétszórt: 5 dunántúli megyéb ő l nin-
csenek tag-gazdaságai. Az 1977. évi visszaesés enyhébb volt, mint az IK R területén — az
Enyedi György – Rechnitzer János:
Az innovációk térbeli terjedése a magyar mezőgazdaságban.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 31–48. p.
37
IKR rendszer technika-intenzívebb, ezért nagyobb a költségérzékenysége is. A vissza-
esést ismét kifejezett növekedés, majd 1980-ban újabb (enyhe) csökkenés követte. A
rendszer összefügg ő mag-területe három megye (Békés, Hajdú-Bihar és Szolnok ► , ame-
lyek területén hazánk három legtermékenyebb lösz-hátsága található. Ezen a területen
az els ő , elrugaszkodási szakasz még teljes er ő vel tart. Néhány megyében jelentkezik a
kiegyenlít ődési szakasz, de egészében véve az innováció még nem érte el telít ődését
1981-ben.
b) Következ ő kérdésünk az volt, hogy a rendszer elterjedése térben folyama-
tos volt-e? Természetesen a földrajzi folyamatosság több helyen megszakadt, részben a
természeti feltételek különböz ősége miatt, azután amiatt is, hogy az információkat
nem a szomszédok közvetítették egymásnak, mint H $ GERSTRAND modelljében.
Mindkét rendszerközpont igyekezett magát országosan ismertté tenni, szolgáltatásait
mindenütt ajánlotta.
Mindazonáltal a rendszer eredeti, induló területe, amelyb ő l a mai mag-terület
kialakult, világosan megkülönböztethet ő . Ez érthet ő : a rendszerközpontok el ő ször a
környez ő gazdaságokat próbálták a rendszerbe bevonni, amelyekkel korábban is kap-
csolatban álltak. A rendszer alkalmazása is egyszer űbb volt hasonló ökológiai feltételek
között. Az IKR rendszer elrugaszkodási szakasza Komárom megyében és Gy őr-Sopron
megye K-i részén, tehát Bábolna közelében kezd ődött (4. ábra). A következ ő össze-
függő terület Gy ő r-Sopron megye Ny-i része és Vas megye volt, majd a Délkelet-Alföld,
Fejér megye és a Szerencsi-sziget lösz-vidékei következtek. A vizsgált id őszak végén
csatlakozó gazdaságok jelent ős földrajzi szétszóródást mutattak.
A magterületek részletesebb elemzése (5. és 6. ábra) is bizonyítja a földrajzi
kapcsolódások fontosságát.
Tér—idő elemzésünk következtetéseit az alábbiakban foglalhatjuk össze:
(1) A rendszerek életciklusa szabályos görbével leírható. Az IKR-rendszer már
telít ő döttnek látszik; a KITE-rendszerben több a dinamizmus. A „telít ődés" persze
nem a rendszer, hanem a további területi növekedés végét jelenti. Ilyen esetben a rend-
szerközpont igyekszik tevékenységét b ő víteni és új termékekre kidolgozni az iparszer ű
termelési eljárásokat.
Azok a falusi települések, amelyekben a rendszerek központja m ű ködik, or-
szágos, s ő t, egyes termékek esetében innovációs központtá válnak, teljes rendszereket
exportálnak. Településük funkció-gazdagodására és általános fejl ődésére nagy hatással
vannak.
(2) A rendszerek földrajzi terjedésében is van szabályosság. Az elrugaszkodás
szakasza földrajzilag koncentráltan jelenik meg; kés őbb helyi alközpontok is kialakul-
nak, amelyek a rendszerközpontból átvett innovációt továbbítják a szomszédos fal-
vakba.
IV. A modellek
Az empirikus adatok elemzése után megpróbáltuk modellekbe foglalni a ter-
melési rendszerek térbeli terjedésének általános összefüggéseit.
Enyedi György – Rechnitzer János:
Az innovációk térbeli terjedése a magyar mezőgazdaságban.
38 Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 31–48. p.
A KITE RENDSZER PARTNERGAZDASÁGAINAK VETÉSTERÜLETE MEGYEI BONTÁSBAN
1973-1981
60 É/seri
48
Békés
47
46
Hajdú- Bihar
45
44
43
42
41
40
39 Szolnok
38
37
36
35
34
33
32
3
30
29
28
27
26
25
24
23
22
20
19
18
Szako ( -Szatmár
s
17
16
15 Somogy
14
Bács-Kiskun
13
12
11 est
Heves
Baranya
rád
1971 1972 1973 1974 1975 1981 E'
3. ábra
Enyedi György – Rechnitzer János:
Az innovációk térbeli terjedése a magyar mezőgazdaságban.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 31–48. p. 39
Enyedi György – Rechnitzer János:
Az innovációk térbeli terjedése a magyar mezőgazdaságban.
40 Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 31–48. p.
A KITE RENDSZER KIEMELT MEGYEINEK TAGGAZDASÁGAI
A BELÉPÉS ÉVÉT Ő L
1973
1974
1975
1976
1977
1978
1979
1980
1981
5 ábra
(a) A távolság szerepe a termelési rendszerek terjedésében: a súlypont-elemzés
A súlypont-elemzés gyakran használatos a népesség-földrajzban. Egy adott te-
rület népesség-elhelyezkedésének változásait fejezi ki a népesedési súlypont vándorlása.
A súlypontot (a rendszerek elhelyezkedésére) az egész országra és megyénként is ki-
számítottuk. A számítás során az egyes tag-gazdaságok helyét (földrajzi koordinátáit)
súlyoztuk az adott gazdaság kukorica-vetésterületével. A számításokat minden évre
elvégeztük 1971 és 1981 között.
Az elrugaszkodás id őszakában az IKR rendszer súlypontja Komárom megyé-
ben helyezkedett el, közel a rendszer központjához. A súlypont vándorlásában három
szakasz különböztethet ő meg. 1971 és 1974 között a súlypont „átkelt" a Dunán és
Pest megyébe helyez ődött át, a rendszer jelent ő s alföldi elterjedése következtében.
A kiegyenlítődés id ő szakában (1974-1980) a mozgás iránya megváltozott, a súlypont
kissé közelebb került a Dunántúlhoz (a rendszer visszavonult Észak-Magyarországról ►.
Enyedi György – Rechnitzer János:
Az innovációk térbeli terjedése a magyar mezőgazdaságban.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 31–48. p.
41
Enyedi György – Rechnitzer János:
Az innovációk térbeli terjedése a magyar mezőgazdaságban.
42 Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 31–48. p.
1980-81-ben a súlypont ÉK-re mozdult el, amely a Dunántúl er ős telítődését és az
alföldi expanzió lassú folytatódását jelzi.
A KITE-rendszer esetében a súlypont mozgása egyenletesebb pályát követ. Az
elrugaszkodás szakaszában a súlypont nyugatra mozgott, amint a rendszer az Alföld
nyugati részén és a Dunántúlon is megjelent. Kés őbb a mozgás lelassult, és a súlypont
mindvégig ugyanazon a régión belül maradt.
A megyénkénti súlypont-elemzés a fenti képet er ő síti: az IKR rendszer az
egyes megyében belül is intenzívebb súlypont-mozgással jellemezhet ő , mint a KITE.
A mozgás f ő iránya D—DK-i volt. (2. sz. tábl.)
Az IKR-rendszer súlypont-vándorlásának iránya négyévenként (1971-1981)
2. sz. táblázat
É
1. Szolnok 1. Komárom
2. Heves 2. Fejér
3. Békés 3. Szabolcs-Szatmár
Ny K
1. Vas 1. Veszprém
2. Somogy 2. Nógrád
3. Bács-Kiskun 3. Hajdú-Bihar
4. Baranya
5. Csongrád
6. Borsod-Abaúj-Zemplén
7. Pest
8. Győ r-Sopron
9. Tolna
D
A megyék sorrendje a mozgások növekv ő intenzitásának felel meg.
A KITE rendszer súlypontmozgása kevésbé volt jelent ős. Néhány megyében
az elmozdulás oly csekély volt, hogy gyakorlatilag elhanyagolható. A legtöbb esetben a
mozgás iránya É—ÉK-i volt. (3. sz. tábl.)
Érdekes megjegyezni, hogy a mozgásirány mindkét rendszernél azonos volt
hat megyében, f ő leg ÉNy-i elmozdulás esetén. Feltételezhetjük, hogy e megyékben a
rendszerek között intenzív versengés folyt a jó kukoricaterm ő területekért.
(b) A taggazdaságok csoportjai — a klaszter-elemzés
A modell-vizsgálatok másik szintjén a taggazdaságokat kíséreltük meg térbeli
sajátosságaik alapján csoportokba sorolni (e térbeli sajátosságok a kukoricatermelési
rendszerek elterjedésére vonatkoztak). Gazdaságonként az alábbi változókat vontuk a
vizsgálatba:
Enyedi György – Rechnitzer János:
Az innovációk térbeli terjedése a magyar mezőgazdaságban.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 31–48. p.
43
A KITE-rendszer súlypont-vándorlásának iránya négyévenként 11973-19811
3. sz. táblázat
É
1. Szolnok 1. Baranya
2. Békés 2. Hajdú-Bihar
3. Heves 3. Bács-Kiskun
4. Csongrád
5. Fejér
Ny
1. Borsod-Abaúj-Zemplén 1. Nógrád
2. Szabolcs-Szatmár 2. Pest
3. Somogy
D
1. a gazdaságok elhelyezkedése (földrajzi koordinátái),
2. a rendszerbe való belépés (vagy újra-belépés) éve,
3. a kukorica vetésterület nagysága és változásai.
A két rendszerre külön-külön végeztünk klaszter-elemzést. Itt példaként az
IK R rendszer taggazdaságainak csoportosítását ismertetjük.
A 260 taggazdaságot 7 csoportba (klaszterbe) sorolhattuk.
Az első csoportba csak két gazdaság tartozik: a Bábolnai, illet ő leg az Agárdi
Mez ő gazdasági Kombinát. Kukorica-területük gyorsan növekedett — e két vezet ő álla-
mi gazdaság kitüntetett szerepet töltött be a termelési rendszer elterjesztésében. Az újí-
tást Bábolna dolgozta ki, ám Agárd kés őbb innovációs társ-központtá fejl ődött.
A második csoportba (15 gazdaság) az innováció helyi továbbító központjai
tartoznak. E gazdaságok az els ő szakaszban (1972-1974) csatlakoztak a termelési
rendszerhez, és nagy kiterjedés ű (1,500-4,000 ha) a rendszerbe vont kukoricaterüle-
tük. E helyi központok, amelyek környékükön terjesztették el az innovációt az ország-
ban szétszórva, 10 megyében találhatók.
A harmadik csoportban (22 gazdaság) és a hetedik csoportban (55) szintén az
elrugaszkodás periódusban csatlakozott mez őgazdasági üzemek találhatók. A harmadik
csoport gazdasága i nagy területtel léptek be, de ezt kés őbb fokozatosan csökkentették,
vagy legalábbis hirtelen visszaeséseket produkáltak. A hetedik csoport gazdaságai a
rendszer stabil elemei: a rendszerbe vont kukoricaterület nem különösen nagy (1.000-
2.000 ha ► , de a terület ingadozása jelentéktelen volt.
Ismét csak 2 gazdaság van a negyedik csoportban. Közel állanak a harmadik
csoporthoz. Korán és nagy területtel léptek be a rendszerbe, amely terület a vizsgált
időszakban a felére csökkent.
Az ötödik és a hatodik csoport (32 ill. 132 gazdaság) jelenti a rendszer terjedé-
sének második hullámát. E gazdaságok 1977-ben és 1978-ban csatlakoztak. Az ötödik
csoport gazdaságai stabilak, kukoricaterületük (800-1.000 ha) az évek során változat-
lan maradt, vagy valamelyest b ővült. A hatodik csoport gazdaságai a rendszer szem-
pontjából marginálisak maradtak. Kukoricaterületük (500-800 ha) minimális (mint-
Enyedi György – Rechnitzer János:
Az innovációk térbeli terjedése a magyar mezőgazdaságban.
44 Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 31–48. p.
V
w
)-
0
w
•W
V)
O
•:(
V)
CL
O
O
N
V) w 2
w f-
Z
O
O 0_
>-
-J
•
V)
V)
• LLI
•sX
Enyedi György – Rechnitzer János:
Az innovációk térbeli terjedése a magyar mezőgazdaságban.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 31–48. p.
45
egy 800 hektár föld szükséges a rendszer komplex technológiai láncának teljes kihasz-
nálásához). E gazdaságok közül néhány kilépett, majd újra belépett. Ezek a gazdaságok
hagyják el els ő nek a rendszert a gazdasági feltételek romlása esetén.
V. Összefoglalás
Elemzésünkb ő l a következ ő megállapítások tehet ő k:
1. Bebizonyítottuk a vizsgált innováció (a kukoricatermelési rendszerek) elter-
ésének térbeli szabályosságát. Meg tudtunk különböztetni innovációs központokat
az innovációt különböz ő mértékben befogadó taggazdaságokat.
2. Le tudtuk írni az innováció életciklusát, megkülönböztetve az elrugaszko-
d s, a kiegyenlítődés és a telítődés szakaszait. Az életciklus-görbét megzavarta a kuko-
ri aterület 1977 évi er ő s csökkenése, amelyet a kukoricatermesztés jövedelmez őségé-
nek el ő z ő évi drasztikus visszaesése okozott. A görbe szabályos futását csak az inno-
váció terjedésének többé-kevésbé állandó feltételei között várhatjuk. Az élet-ciklus
modell-szer ű leírása lehet ő vé teszi a telít ődés idejének el ő rejelzését és a rendszer to-
vábbi terjeszkedésére alkalmas helyek kiválasztását.
3. Meghatároztuk a rendszerek terjedésének f ő irányait, s ezzel a távolság sze-
r pét az innováció terjedésében.
4. A taggazdaságok elkülönül ő csoportjait határoztuk meg, amely a rendszere-
n belüli, illetve az innováció terjesztésében betöltött szerepüket is kifejezte.
5. Végül a vizsgálat azt is bizonyította, hogy a magyar gazdaságban lehet ő ség
van innovációk kidolgozására, rövid id ő n belüli általános elterjesztésére, s hogy a falusi
térségek sem az innovációk kezdeményezésére, sem befogadás szempontjából nem je-
lentenek akadályt. Alapvet ő feltétele volt az elterjedésnek természetesen az, hogy a be-
f adó vállalatoknak érdeke legyen az újítás által kínált többlet-nyereség megszerzése,
S lezért hajlandók és képesek legyenek kockázat vállalására is.
IRODALOM
B NGE, W. 1962: Theoretical Geography Lund Studies in Geography, Series C, General and
, Mathematical Geography. 1. Lund.
ORLEY, R. J. and HAGGET, P. 1965: Trend-surface Mapping in Geographical Research. lnsti-
C.1
, tute of British Geographers, Publications, 37. London.
AKI CS. 1982: Mezőgazdasági rendszerek tervezése és prognosztizálása. Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó, Budapest.
AVIES, St. 1979: The Diffusion of Process Innovations Cambridge: Cambridge University Press.
IMÉNY I. 1974: A termelési rendszerek kialakulása és társadalmi hatása a mez ő gazdaságban.
Közgazdasági Szemle, 9. sz. pp. 1016-1028.
E YEDI GY.-né 1980: Az iparszer ű termelés hatása a mez ő gazdaság területi szerkezetének módo-
sulására. Közgazdasági Szemle, 6. sz. pp. 725-738.
E YEDI GY. 1981: A területfejlesztési politika néhány új elemér ő l. Területi Statisztika, 31. 2. sz.
pp. 139-148.
E RS, H.J.—WETTMAN, R.W. 1980: Innovation Oriented Regional Policy. Regional Studies, 14.
3. sz. pp. 161-179.
Enyedi György – Rechnitzer János:
Az innovációk térbeli terjedése a magyar mezőgazdaságban.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 31–48. p.
46
FEKETE F.—SEBESTYÉN K. 1986: A korszer ű agrártermelési rendszerek közgazdasági tartalmá-
ról és távlatairól. Közgazdasági Szemle, 5. sz. pp. 560-570.
GAZDAG L.—CSINGÁR P. 1981: Az iparszer ű termelési rendszerek a mez ő gazdaságban. Közgaz-
dasági Szemle, 10. sz. pp. 1240-1250.
GAZDAG L.—VUICS T. 1985: A termelési rendszerek területi elrendez ődése. Gazdálkodás, 29.
6. sz. pp. 14-18.
GÖNCZI I. 1977: Üzemi rendszerek iparosodó mez őgazdaságunkban. Közgazdasági és Jogi Könyv-
kiadó, Budapest.
HAGGETT, P. 1966: Locational A nalysis in Human Geography St. Martin Press, New York.
HAGERSTRAND, T. 1952: The Propagation of Innovation Waves. Lund Studies in Geography,
Series B. Human Geography, 4. pp. 3-19.
HECSEI J.—PÉTER B.—TÓTH T. 1977: A kukoricatermelési rendszerek gazdasági értékelése.
Mező gazdasági Kiadó, Budapest.
HUNYADI L. 1978: Egy terjedési folyamat elemzése. (A hólabda-modell). Szigma 2-3. sz. pp.
191-209.
MÁRTON J. 1978: A termelési rendszerek megszilárdulása és fejlesztési lehet ő ségei. Tudomány és
Mezőgazdaság, 6. sz. pp. 4-8.
OSMAN P. 1985: A mező gazdasági termelési rendszerek innovációs szerepér ő l. Közgazdasági
Szemle, 11. sz. pp. 1360-1370.
PAPP E.-né—PROKSZA I.-né 1978: A kukoricatermelési rendszerek term ő tájankénti elhelyezkedé-
sének és a termelés eredményességének összefüggése. Gazdálkodás, 11. sz. pp. 19-24.
PEDERSEN, P.O. 1971: Innovation Diffusion in Urban Systems. In = lnformation Systems for
Regional Development (Högerstrand, T.—Kuklinski A.R. Editors) C.W.K. Gleerup, Lund.
PRED, A. 1977: The Choreography of Existence: Comments on Högerstrand's Time Geography and
Its Usefulness. Economic Geography, 53. 3. sz. pp. 207-221.
ROGERS, E.M. 1962: Diffusion of Innovations. Free Press, New York.
SÁRKÁNY P. 1975: Termelési rendszerek a szántóföldi növénytermesztésben. Mező gazdasági Ki-
adó, Budapest.
SI KOS T.T. (szerk. 1984): Matematikai és statisztikai módszerek alkalmazási lehet őségei a területi
kutatásokban. Földrajzi Tanulmányok, 19. Akadémiai Kiadó, Budapest.
VUICS T. 1985: A kukoricatermelési rendszerek fejl ő désének gazdasági földrajzi értékelése. Föld-
rajzi Értesítő 34, 3. sz. pp. 259-275.
YUILL, R.S. 1965: A simulation Study of Barrier Effects in Spatial Diffussion Problems. Michigan
Inter-University Community of Mathematical Geographers, Discussion Papers, 5.
GYÖRGY ENYEDI—JÁNOS RECHNITZER:
THE SPATIAL DIFFUSION OF INNOVATIONS IN THE HUNGARIAN
AGRICULTURE
(Summary)
The paper presents the results of a study on the diffusion of an agricultural innovation, the
production system, over the territory of Hungary. The objective of the investigations was to es-
tablish the temporal and Spatial regularities of innovation diffusion and to compare them with the
models developed by Högerstrand's disciples.
Production systems have spread in the Hungarian agriculture from the beginning of the
1970s. The essential features of a production system are as follows: the model farm or innovator
elaborates a detailed and precise technology, similar to an industrial one, for the production of
some produce. It introduces this on payment of a fee in a large-scale farm, which is willing to ac-
cept the programme, and controls its putting into practice, provides the farm services and thereby
Enyedi György – Rechnitzer János:
Az innovációk térbeli terjedése a magyar mezőgazdaságban.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 31–48. p.
47
guarantees a high output. This entire innovation chain has remained within the Hungarían agri-
cultural sector; research and development as well as marketing are done by the model state- or co-
operative farms, the so called system-masters.
In 1985 there were 64 production systems operating in the Hungarian agriculture, 20 in
field crop production, 22 in animal husbandry and 22 in gardening. 89 percent of the wheat,
91 percent of maize, 96 percent of sugar beat, 89 percent of eggs of large-scale farms were produced
in production systems. E ight systems had more than 200 member-farms. Most of the systems, how-
ever, operated with only 10-15 members.
The present paper examines the spatial diffusion of two maize production systems between
1971 and 1981. The first system, abridged as IKR in Hungarian, was introduced by the Bábolna
State Farm in 1971 and by 1981 it counted 260 member-farms. The second, named KITE, was
formed in 1982 under the auspices of the Vörös Csillag (Red Star) Agricultural Cooperative of
Nádudvar. The research findings:
1. The diffusion of both production systems had three distinct stages: the period of take-off
up to 1975; the period of propagation (1975-1980); and the state of saturation following 1980.
The IKR is present in each of the 19 counties of Hungary, KITE has no member-farms in four
West-Hungarian counties. The spatial extent of IKR varied more widely (e.g. in 1977 it was sharply
reduced due to a drop in profitability) than that of KITE which had a relatively even diffusion
with some concentration on the loess ridges of the Alföld (the Great Hungarian Plain).
2. The role of distance in the propagation of the production systems was studied and in this
respect the question was raised if the diffusion was spatially contiguous or not. First a fairly con-
centrated hard core formed around the settlement where the model farm is situated. New member-
farms at considerable distances only appeared in a scattered way, in the period of propagation. An
analysis of the centre of gravity was made to identify the direction of diffusion of both systems,
by counties and for the country as a whole.
In the period of take-off the centre of gravity of the IKR system was in Komárom county
where the model farm is located (Bábolna ► . Then it moved swiftly eastward indicating the rapid ex-
pansion of the IKR in the Alföld. In the period of propatagion, the direction of diffusion changed,
the centre of gravity got closer to Transdanubia again, indicating the exodus of the system from
North-Hungary. The centre of gravity of KITE followed a smoother path. In the beginning, from
the time the system appeared in West-Alföld and in Transdanubia, it moved westwards. Later the
movement slowed down and remained within the same region.
3. The member-farms of the two systems were classified in a cluster analysis with regard to
spatial characteristics of the diffusion. The following groups were identified: (1) farms which
were innovators and promoted the innovation diffusion; (2) centres of local innovation trans-
n7ission; (3) farms which joined the system with large fields in the period of take-off and remained
stable members; (4) farms which are similar to the previous group but which later reduced their
areas involved significantly; (5) farms which are located far from the model-farms and which joined
systems at the end of the take-off period; (6) the 'marginal' farms of the production systems: they
entered the system with a small arca, some left then re-entered etc. The analysis has proved that the
spatial regularities of innovation diffusion can be modellized; the process of innovation diffusion in
a planned economy is similar to that in a marked economy in case of autonomous entrepreneur
decisions and profit orientation.
Translated by Eta Daróczi
3HbEAll, FIHOW:
IIPOCTPAHCTBEHHOE PACrIPOCTPAHEHHE HOBAL010 B CEllbCKOM X0311ACTBE
0 BEH rpkiki
( Pe álo m e)
B AaHmok pa6ure paccmarpmeaercn pacnpocrpaHeHme oquoA N3 Cel1bCK0X03Ri1CTBel4HbIX
isoeaLnIA, npokisaoAcrael-woi4 CkICTeMbl Ha TeppwropHH BeHrpim. Uenbro 4arnioro mccneóosaHmn
Enyedi György – Rechnitzer János:
Az innovációk térbeli terjedése a magyar mezőgazdaságban.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 31–48. p.
48
AenHeTCR onpeAeneHme epemeHHb4x N npocTpaucTeeHHbox 3aKoHomepH0cTeA paCnpoCTpaHeHmÁ
Hoeaumm, a TaK)Ke conocraeneHme NX C mogenmmm Xarepc -raHAa.
Beurepexom CellbCKOM X0314CTBe npom3BoAcTeemHbie CHCTeMbl Havanm pacnpocTpaHmTb-
CR C 1970-x roAoe. Cyrb npom3eoAcTeeHHoA CHCTeMbl 3aKmo4aercm 8 pa3pa6orKe opraHm3a4meA,
eHeApFmoweA Hoeaukmo 11041306H031 N TO4H031 npocI3eccmoHanbHoA TexHonormm Ansi npom3eoAcTea
AaHHoro npoAyKTa. 3a onpeAeneHHro onnary oHa eHeApmeTcm 8 AaHHoe X0311ACTBO, npoeepneTcm
ee mcnonHeHme, npeAocraenmaTcm ycnyrm, npovem rapawmpyeTcm BbICOK1431 ypoeeHb ypowairtHoc-
Tli. B BeHromm BCA cmcTema Hoeaumm cPyHKgmoHmpyeT B pamKax CellbCK01-0 X0311;ICT8a, mccneAoea-
Hite N pa3ewrme, a TaKmce mapKeTkoir npoeop,mTcm focyAapereeHHbamm X03/1171CTBaM31 N cenbcxoxo-
31:1ACTI3eHHb1M11 KoonepaTmeamm, A1311/110WHMHCA gewrpamm ClICTeM.
13 1985 rogy 13 CellbCKOM X0314ACTBe Be141-OHIA pa60rano 64 np0m3BoAcTeeHHbi cmcrembi, 20
H3 H14X B pacTeHmeeoAcTee 11011eBbiX KyribTyp, 22 — 8 *HBOTHOBOACTBe 31 22 — B Ca40130ACTBe. B
pamKax 3THX cmc-rem npom3soAwrcm 89% nweHmubi, 91 % KyKypy3b1, 96% caxapHoACBeK1113111 89%
13 BOCbM11 npom3eoAcTeeHHb1x cmcremax 6onbwe 200 411eHOB BX0A141131 B cocTae; a Fi
F1110.
6onbwwHcree cnymaee cocTae CYICTaMbl BX0AIIT 10-15 1411eHOB.
B AaHHoA pa6oTe mccneAyeTcm npocTpaHcreeHHoe pacnpocTpaHeHme geyx cmcrem no
npoo3eoAcTey KyKypy3ba 8 nepmoA 1971-1981 rr. napom; cmcrema — MKP — 6bIna co3AaHa 8
focyAapcTeeHHom X03RACTBe C. 5a6011Ha 8 1 971 roAy; 8 1 981 r. B ee cocTae exogmno 260 4neHoe-
X03/1i1CT8. iXpyran cmcTema — KOT3 — 6bina co3AaHa e 1982 rogy noA pyKoeoAcTeom
CenbcKoxo3RAcTeeHHoro KoonepaTmea «KpacHam 3ee3Aa» C. HaAyAeap.
OCHO8Hble 136180/4131 mccneAosaHmm:
1. flepmoA pacnpocTpaHeHmm o6ekix cmcrem Ami -ma Ha Tpm cf3a3b1: orranKmeaHme (take - off)
Ao 1975 roAa; ypaeHeHme (1975-1980) M 1-§acbgeHme nocne 1980 roma. Cmc -rema MKP
ckyHxgmoumpyer B Ka*Aoil o őnacTM BeHrpmm, a 134 o6nacTmx HOT 411eHOB-X03313- CTBCMCTeMMKIIT3.
1
TeppmTopma VI KP 60116We MeHReTCF1, Hanpmmep 13 1977 rogy pe3Ko CH143H11aCb (113-3a CHYOKCHI4R
pewra6enbuocTW,, J pa3meptd Teppwropmm cmcrembi KMT3 otiopmmpoaanmob 6onee paeHomepHo,
oHa cocpeAoToymeaeTcm Ha neccoeux ceAnax 60116W031 Be111-111pCK031 H313MeHHOCTH (AnbcpiánbAa).
2. Bbina mccneAoeaHa ponb paccromHmk B pacnpocTpaHeHmm CHCTaMbl, B BCR331 C 3THM 6bIn
paccmoTpeH eonpoc O HenpepbwHocTm npocTpaHcTeeHHoro pacnpocTpaHeHmm. CHavana npoo-
30W110 41opmmpoBaHme nnoTHoro gewrpa Teppwropmm CHCTaMbl BoKpyr gewrpanbHoro noceneHmm,
1411eHb4-X03/074CTBa COCO8,1:101.04018alllICb Ha 3ToA Teppwropmw TO116K0 B cka3e ypaeHeHmm nomenm-
1111Cb Hoeue 4/1eH131-X03FIACTI3a,
pa36pocaHHbie B 3Ha411TellbHOM paccrommmm OT geHTpa. Bbin
npoAenaH aHanm3 gewrpa TmocecTm AGA onpeAeneHmm Hanpaerielmil pacnpocTpaHeHma o6emx
cmcTem no Teppwropmm BeHrpmm N OT/4e1161461X o6nacTeA To*e.
80 epemn orranKmeaHmm geHTp TfOKeCTH CHCTeMbl 11KP 6bin pacnonoweu B o6nacTo
Komapom, rAe pacnonowem N gewrp cmcTembi (6a6onua). flocne 3TOrO gewrp Tm*ecTm 6bacTpo
HepeAemHyricsi K BOCTOKY, yKa3bieam Ha 6b+crpoe pacnpocTpaHeHme IIKP Ha Allb11:1&16Ae. B nepM0A
YPaeHeHmm HanpaeneHme Aem*eHmm mameHmnocb, a gewrp TmwecTm npm6nm3mncm K 3aAyHaAcKomy
KpaK3, yKaableam Ha coKpaweHme 4.11eHOB-X03/41CTB 13 ceeepHoi71 4aCTII Be311131131. LieHTI3 TAXXeCTH
cmcrembi KLIT3 noKa3bleaeT 6onee paeHomepHoextekmeHme. CHavana OH AemHyricR K 3anaAy, KorAa
cmcTema nomemnacb 8 3anaAHok' vacTm Anbckénbga m Ha 3agyHaAcKom Kpae. flo3*e Aem*eHme
3amenmnocb N He B601043100 3a npeAenm permoHa.
3. Ha ocHoee flOCTpaHCTBeHHMX 3aKoHomepHocTeA pacnpocTpaHeHmm 411eHbl-X031431CTBa
oóeMx cmcrem MO*H0 6bino pa3Aenm -rb Ha cneArowme rpynnbi (c nomoutbK3 meroAa KnacTepHoro
aHanm3a): 1. xo3mAcTea, pa3pa6a -rwea sowme Hoeagmio 3111131111101101eCfl mHmumaTopamm ee pacnpocT-
paHeHmm; 2. gewrpbi mecTHo‘i nepeóavu H08aL4MM; 3. c7a6mnbrio coxpaHmewmecm xo3mAcTea,
ecrynmewme 8 cmcremy C 6onbwok71 noceeHoi:i nnowaAbio ao epemm orrankmaaumn; 4. noA06Hble
X03/071CTBa, 8 3Ha4wrenbHol;i epe coKpaTmewme ceolo noceeHro nnowaAb, npmeneveHHro
cmcTeme; 5. xo3RAcTea, npmcoeAmumewmeca K ckicTeme e KoHge orranKmeaHma, N pacnono*eHuble
AaneKo OT gewrpa cmcrembi; 6. umap*mHanbHbie» X03/1171CTBa cmcTembi, ecTynmewme C He6onbwoi:t
noceeHoA nnowai:Abio, yweAwme N3 ClICTeMbl N nomKe onFrrb eepHyewsecm N Ap. B pe3ynbTaTe
aHanm3a 6bino AoKa3aHo, 4TO npocTpaHc -reeHHble 3aKoHomepHocTm pacnpocTpaHeHma Hoea4mi7i
mo*Ho m306pa)Karb 8 moAenmx; e cnriae npwrwrma npeAnpmmTmem ceo6oAHbtx peweHmA N npki
Hanw4mm 3amHTepecoeaHHocTm npeAnpmmTmm 8 npm6binm pacnpocTpameHme HO8aL11414 oKa3bmaercm
0A14HaK01361M KaK 8 nnaHoeom x03mgcree, TaK N B 13613104H031 3KOHOM14Ke.
Fordította: dr. Molnár Lászlóné