Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2.
1987. 1. évf. 2. sz. pp. 19-30.
NEMES NAGY JÓZSEF—RUTTKAY ÉVA:
A M ŰSZAKI INNOVÁCIÓ NÉHÁNY FÖLDRAJZI JELLEMZ ŐJE
MAGYARORSZÁGON
Az innovációs folyamatok területi jellemz ő inek, fő ként a modern technológia
eszközei térbeli terjedésének vizsgálata a regionális tudományok egyik legdinamikusab-
ban fejl őd ő kutatási irányzata. 1
A földrajzi szempontú innovációkutatás eredményeire támaszkodva kialakuló-
ban van egy új területfejlesztési gondolatrendszer is, az ún. innováció-orientált terület-
fejlesztési politika (ENYEDI GY. 1981). Újdonságjellege egyben azt is jelenti, hogy tá-
volról sem mindenki által egységesen értelmezett fogalomrendszerr ő l, kiváltképp nem
bárhol könnyen adaptálható fejlesztési metodikáról van szó. Értelmezésünk szerint
olyan koncepció ez, amelynek középpontjában a társadalmi-gazdasági térszerkezet
(vagy más oldalról a regionális társadalom és gazdaság) fejl ődésserkent ő átalakítása áll.
A f ő ként Nyugat-Európában elterjedt fogalomrendszer kialakulásában az el-
múlt évtizedben kibontakozott új technológiai robbanás aktív szerepet játszik. E fejl ő-
dés egyik új vonása — s f ő ként ez adja az új elmélet sajátos jellegét is —, hogy a m ű-
szaki-gazdasági megújulás alapvet ő en nem egy-egy gazdasági tevékenységhez, s így köz-
vetve nem valamifajta egyedi területi adottsághoz köt ődik, hanem a társadalmi-gazda-
sági tevékenység egészében hatni képes szférákat, metódusokat és konkrét eszközöket
teremtett, például, bár távolról sem kizárólagosan, az elektronika-informatika-számítás-
technika szorosan egybekapcsolódó rendszerét.
Az új fejl ődési szakasz konkrét, kézzelfogható eszköztárának egyik önmagá-
ban is sajátos területi jellegzetességet, er ő s térbeli koncentráltságot mutató részét jó-
részt a m űszaki fejl ődés új elemeinek, eszközeinek kifejlesztése képezi.
A másik oldal az alkalmazásra, felhasználásra való képesség, nyitottság tágan
értelmezett feltételrendszerének kialakítását jelenti. Az innovációk térbeli terjedésének
konkrét lehet őségei, sikerei egy adott országban, térségben nem kis részben ezen az ol-
dalon múlnak. Az adaptációs képesség, hajlam szempontjából szemlélve a „fogadó kö-
zeg", az egyes régiók, térségek nagyon is differenciáltnak t ű nnek, igaz, már nem a ha-
gyományos földrajzi adottságok (pl. természeti er őforrások) szempontjából. Itt olyan
tényező k szerepe kerül el őtérbe — hogy az egyszer űbben megfogható faktorokkal
kezdjük —, mint a képzettség, a m űszaki, szervezési kultúra szintje vagy — hogy mesz-
szebbre tekintsünk — az újításban való gazdasági és társadalmi érdekeltség, a kihívások-
ra való reagálás szüksége és lehet ősége.
Önálló eleme a gondolatrendszernek az újító és alkalmazó összekapcsolásának
NEMES NAGY JÓZSEF—RUTTKAY ÉVA:
A műszaki innováció néhány földrajzi jellemzője Magyarországon
20 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2. 19-30.p.
térbeli aspektusa, annak el ő segítése, hogy a partnerek — az „újítók" és az alkalmazásra
készek és képesek — megtalálják egymást. Ennek — egyebek között — konkrét térbeli
feltételei is vannak, mindenekel őtt a kapcsolatteremt ő , a legtágabban értelmezett kom-
munikációs háló fejlettsége. Ha ez a háló szakadozott, s ezért is lassú az innováció tér-
beli terjedése, nemcsak a gazdasági haszon koncentrálódik és korlátozódik térben er ő-
sen, hanem a folyamat halmozottan tovább er ősíti az adaptációs képességben meglév ő
különbségeket, még magasabb térbeli terjedési gátakat emel, s egyúttal sz ű kítve az al-
kalmazói piacot, magára az újító tevékenységre is gátló hatással van.
A fenti elemek mindegyike önmagában és együttesen is konkrét (térbeli) fej-
lesztési dilemmákat hordoz. Tudatos fejlesztési stratégia részeként az újítás—kapcsolat-
rendszer—alkalmazás hármas közötti prioritássorrendhez egymást részben átfed ő , rész-
ben egymástól eltérő gazdaságfejlesztési hangsúlyok (pl. m űszaki fejlesztés — infra-
struktúra-fejlesztés — oktatásfejlesztés) rendelhet ő k. Mindegyik elem esetében önálló
területfejlesztési dilemma ugyanakkor a térbeli koncentráció-decentralizáció mértéké-
nek meghatározása a fejlesztésben.
A problematika ilyen hármas felbontása is világosabbá teszi, milyen sokféle,
a konkrét országtól, annak adottságaitól, általános társadalmi-gazdasági fejlettségét ő l, s
ezen belül egyes részszférák relatív fejlettségét ő l függő lehet az innováció-orientált fej-
lesztéspolitika tartalma, még abban az esetben is, ha az innovációt a m űszaki szférára
szű kítjük le.
Tanulmányunkban konkrét empirikus vizsgálatok alapján — a területi infor-
mációbázis szoros korlátai közé szorítva — a m ű szaki innováció térszerkezetének né-
hány hazai jellegzetességét vázoljuk fel, s részben ezekhez kötve fejtjük ki véleményün-
ket az el őző ekben elméletileg érintett problémakör hazai vonatkozásairól.
Már itt ki kell emelnünk, hogy a következ ő kben felrajzolt kép nem az említett
új műszaki fejlődési szakaszt (a "high technology" korszakát) tükrözi, err ő l hazánkban
ma még alig beszélhetünk. Az adatokból napjaink adott szint ű és jellemző kkel bíró
hazai m ű szaki innovációjának az a térszerkezete tárul fel, amellyel — többek között —
mint adottsággal belépni kívánunk (kényszerülünk) a legújabb fejl ődési szakaszba.
(E starthelyzetre jellemző az 1980. évi népszámlálás adata, miszerint hazánkban a kézi
anyagmozgató, szállító munkát végz ő k száma több mint hatszorosan múlta felül a szá-
mítástechnikai foglalkozásúakat, rendkívüli területi szórtság mellett.)
I. A m űszaki innováció erős területi koncentráltsága
Miközben az elmúlt évtizedeket alapvet ő en a magyar gazdaság, s különöskép-
pen az ipar er őteljes térségi és települési dekoncentrációja jellemzi, beleértve a termelés
szellemi bázisának, a munkaer ő általános és szakképzettségének ugyancsak végbement
területi nivellálódását, a m ű szaki fejlesztés centrumait továbbra is er őteljes területi-
települési koncentráció jellemzi még ma is. Ezt a kett ő s területi sémát érzékeltetik az
1. sz. táblázat adatsorai. A termelési tényez ő k és a termelési érték viszonylagos térbeli
szétterülése és a kutató-fejleszt ő potenciál vele szemben álló er ős koncentrációja —
amely egyben azt is jelenti, hogy kiterjedt térségekben, szinte egész megyékben nincs
lényegében egyetlen számottevő m ű szaki-fejlesztési központ (mag) sem — olyan nem
NEMES NAGY JÓZSEF—RUTTKAY ÉVA:
A műszaki innováció néhány földrajzi jellemzője Magyarországon
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2. 19-30.p.
21
is egyedi relációkat is magában foglal, mint hogy korszer ű vidéki nagyüzemek fejleszt ő
intézetei is a f ővárosban találhatók (pl. VIDEOTON).
Az ipar és a m űszaki fejlesztés néhány megyei jellemz ője a nyolcvanas évek elején
1. táblázat
Felsőfokú vég- Az összes
Ipari foglal- Belföldi
zettség ű ipari kutató-fejleszt ő
koztatottak szabadalom
Megyék aktív kereső hely
1983 1984 1982 1982
megoszlása NI
Központi k.
Budapest 23,5 41,3 50,2 76,9
Pest 5,9 5,8 3,9 3,9
Észak-Dunántúl
Komárom 4,1 3,2 0,6 0,8
Fejér 4,6 4,8 1,6 1,2
Veszprém 4,3 5,0 2,6 6,3
Győ r-Sopron 4,6 3,4 3,9 1,2
Vas 2,2 1,5 0,4 -
Dél-Dunántúl
Tolna 2,2 1,0 0,1 0,4
Somogy 2,1 1,5 0,6 -
Baranya 4,4 3,6 6,3 0,4
Zala 2,9 2,6 1,4 0,5
Észak-Alföld
Szabolcs-Szatmár 3,8 2,7 1,4 0,1
Hajdú-Bihar 4,1 2,7 7,2 1,6
Szolnok 3,9 2,4 1,0 1,5
Dél-Alföld
Bács-Kiskun 4,2 3,1 1,5 1,8
Békés 3,5 1,5 0,8 0,2
Csongrád 3,9 3,3 10,4 1,4
Észak-Magyarország
Nógrád 2,6 1,4 0,3 -
Heves 3,2 2,3 1,8 -
Borsod 9,4 7,0 4,0 1,8
Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0
Forrás: KSH adatok
Ez a séma nem magyarázható kizárólag valamifajta „természetadta", a helyi
adottságok különbségeib ő l egyenesen adódó determinizmussal. Bizonyíthatóan hozzá-
járult e kett ősség kialakulásához a gazdálkodó egységek széles körében a legkülönbö-
ző bb ágazatokban a hatvanas-hetvenes évek folyamán végrehajtott szervezeti koncent-
ráció is, amelynek hatása hozzáadódott a szellemi potenciál, az elkülönült kutató-fej-
leszt ő intézeti bázis és az egyetemi-f ő iskolai hálózat települési koncentrációjához.
NEMES NAGY JÓZSEF—RUTTKAY ÉVA:
A műszaki innováció néhány földrajzi jellemzője Magyarországon
22 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2. 19-30.p.
A nagy szervezetekben tömörített gazdálkodó egységek funkciói közül az irányító,
szervez ő és fejlesztő tevékenységet egyértelm ű en a nagyvárosi vállalati központokhoz
rendelték, a speciális kutató-fejleszt ő részlegeket, telepeket itt fejlesztették. (A vállalati
kutató-fejleszt ő helyek kétharmada 1982-ben Budapesten m ű ködött, ugyanez az arány
a kutató-fejleszt ő intézetek esetében 75% feletti, a fels őoktatás egészét tekintve 42%3 2
A hivatalosan publikált, általában megyei szinten aggregált adatok a m űszaki
fejlesztési potenciálról és a produkcióról 3 lényegében csak az er ős térbeli koncentrált-
ság megállapítására és a fent jelzett ellentét érzékeltetésére alkalmasak. Ahhoz, hogy
— továbbra is er ős tartalmi és metodikai korlátok között — újabb információkhoz, a
m űszaki innováció más területi jellemz ő inek érzékeltetéséhez eljussunk, speciális forrá-
sok másodlagos feldolgozása kínál némi lehet ő séget. Ilyen forrásfeldolgozás f őbb ered-
ményeinek bemutatása képezi tanulmányunk újszer ű empirikus magját. Az elmúlt
években, mindenekel őtt a „szellemi élet" decentralizálásának problémaköréhez kap-
csolódva több tanulmány, hivatalos el őterjesztés és dokumentum a is foglalkozott dol-
gozatunk témájával rokon kérdésekkel, célunk itt nem az ezekben már feltárt össze-
függések, tények reprodukálása, hanem az említett adatfeldolgozás alapján részbeni
kiegészítése.
Vizsgálatunk alapjául a Magyar Kereskedelmi Kamara gondozásában és patro-
nálásával megjelent „Hasznosítható hazai m űszaki-szellemi alkotások" (KJK, Budapest,
1979-82.) c. tájékoztató jelleg ű kiadványsorozatban közölt m űszaki eljárások szol-
gáltak.
Olyan m űszaki elgondolásokat, szabadalmakat, újításokat, egyéb m űszaki
megoldásokat gy űjtöttek ezekben a kiadványokban össze, amelyek részben a gyakorlat-
ban beváltak, részben túljutottak a kísérleteken, és e kísérletek eredménnyel zárultak.
A vizsgált m űszaki megoldások az 1970-es évek elejét ő l az 1980-as évek elejéig repre-
zentálják a hazai újítási-találmányi tevékenységet. A közölt m űszaki eredmények nagy
része konkrét eszköz, gép, m ű szer stb., és csak elenyész ő része m űszaki vagy szervezési
eljárás, elv.
A feldolgozott kiadványokból minden találmány esetében kideríthet ő , mely
vállalat, mikor szabadalmaztatta az adott m űszaki elgondolást. Jól azonosíthatók a vál-
lalatok székhelyei is, ami lehet ővé teszi a területi elemzést is. A szerz ő k, feltalálók szá-
ma és lakóhelye az esetek kb. 80%-ában azonosítható, míg a fennmaradó hányadnál
csak az deríthet ő ki, hogy egy vagy több alkotó m űve-e az adott m űszaki alkotás.
A hasznosulás módjáról, az innováció terjedésér ő l is nyerhetünk információkat oly mó-
don, hogy kizárólag helyben, a találmányt gondozó vállalatnál hasznosították-e, vagy
másutt is, esetleg több helyen. A „fogadó" vállalatok földrajzi helyér ő l viszonylag ke-
vés az adat. A Magyarországon kívüli terjedés jellemz ő it a külföldön történt szabadalmi
bejelentések száma alapján lehet érzékelni.
Összesen 1288 találmány, szabadalom, újítás, m űszaki eljárás került vizsgála-
tunkba. Ezek 311 különböz ő gazdaszervezetnél születtek. E szervezetek többsége
(75,2%) állami vállalat, jelent ős a m űszaki fejlesztéssel, kutatással foglalkozó intézetek
aránya (19,3%), ugyanakkor a m ű szaki fejlesztésben eredményt felmutató egységek
aránytalanul kis része volt a tanácsi vállalat, szövetkezet, illetve fels őoktatási intéz-
mény (kb. 5%).
Azt, hogy az eredeti újító tevékenység a magyar vállalatok, intézetek milyen
NEMES NAGY JÓZSEF—RUTTKAY ÉVA:
A műszaki innováció néhány földrajzi jellemzője Magyarországon
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2. 19-30.p.
23
szű k körére terjed csak ki, jól érzékelteti, hogy a fenti 311 egység közül is 241-nél
mindössze 1-5 találmányt dolgoztak ki, az ellentétes pólust (20-nál több találmány)
jelentő kör 8 szervezetet ölel fel. A vizsgált minta szerint 60-70 vállalattól, intézetb ő l
kerül ki a felmért magyar innovációk zöme. Az újdonságok nagyfokú szervezeti kon-
centrációja er ő s területi-települési összpontosulással párosul.
A főváros—vidék dualizmus a m űszaki innovációban
2. táblázat
A szervezet székhelye
Találmányok száma
Budapest Vidék Összesen
1— 5 121 112 233
6 — 10 31 20 51
11 — 20 16 3 19
21 és több 6 2 8
Összesen: 174 137 311
A m űszaki innovációk többségét (63%) budapesti székhely ű szervezetnél dol-
gozták ki, ső t, a nagyobb újítási tevékenységet mutató egységek közül (ahol ötnél több
ezek száma) már a 70%-ot közelíti meg a f ő város súlya.
A m ű szaki innovációs folyamatban résztvev ő vidéki vállalatok, intézetek na-
gyobb része — követve a gazdaság települési megosztását — városban m ű ködik, ezen
belül is jelent ő s számban a megyeszékhelyeken (31 egység ► . Mindössze 21 községben
települt szervezetnél regisztráltak újításokat, szabadalmakat. Ezek közé olyan nagyvál-
lalatok tartoznak, mint a Bábolnai Mez őgazdasági Kombinát vagy egyes nagyobb vegy-
ipari, illetve bányavállalatok. Az ország több mint 3000 települése, közel 100 városa
közül 63 település volt a minta szerint kibocsájtó központ.
Az érintett települések közül a legtöbb helyen (38 település) mindössze egyet-
len innováló szervezet van, 13 településben 2-3 egység, 6 településben 4-5 szervezet,
míg a többiben hatnál több egység kínál hasznosításra m űszaki újdonságot. Ez utóbbi
csoportba (Budapest mellett) Debrecen, Miskolc, Pécs, Székesfehérvár és Szeged tarto-
zott, amelyek egyben a legjelent ősebb, többfunkciós, vállalati, akadémiai és fels őokta-
tási kutatóhelyeknek egyaránt helyet adó központok.
A vizsgált mintában külön min őségi kategóriát jelentenek azok a találmányok,
amelyek külföldön is szabadalmaztatásra kerültek. A teljes minta 311 szervezete közül
109 rendelkezett ilyennel. Ezek származási helyét vizsgálva az el őzőekhez alapvet ően
hasonló, de a teljes mintánál még polarizáltabb települési szerkezet rajzolódik ki.
NEMES NAGY JÓZSEF—RUTTKAY ÉVA:
A műszaki innováció néhány földrajzi jellemzője Magyarországon
24 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2. 19-30.p.
Külföldön is bejelentett innovációval rendelkez ő szervezetek
3. táblázat
Az innovációtulajdonos szervezet székhelye
Találmányok száma
Budapest Megyeszékh. Egyéb város Község Együtt
1—5 61 13 16 10 100
6-10 4 1 1 — 6
11 — 20 2 — — — 2
20 és több — 1 — — 1
Összesen: 67 15 17 10 109
A fenti adatokból is leolvasható, hogy a vállalatok, intézetek többsége egy-
két, legfeljebb öt, külföldön is védett találmánnyal rendelkezett. Mindössze kilenc
olyan szervezet van, ahol a szám ennél nagyobb. E szervezetek közül kiemelésre érde-
mes az energiagazdálkodás területe, amelyben az Energiagazdálkodási Intézet (a Buda-
pesti M ű szaki Egyetemmel karöltve) 18 találmányra kért és kapott a világ számos or-
szágából oltalmat, s ő t, jónéhány országban ténylegesen is hasznosultak a szabadalmak
(pl. a Heller—Forgó rendszer ű h űtő tornyok). Említést érdemel még a Tatabányai Szén-
bányák fejleszt ő mérnökeinek a bányabiztonság és a szénmedd ő újrahasznosítása terén
végzett fejleszt ő tevékenysége. A vizsgált közel 1300 találmány közül 11 olyat talá-
lunk, amely húsznál több országban áll szabadalmi védettség alatt. Ezek közé — az
energiagazdálkodásba sorolt találmányok mellett — egy bauxitfeldolgozási eljárás, né-
hány vegyipari, ezen belül gyógyszeripari készítmény, továbbá néhány orvosi m űszer
tartozik. Összességében az elemzett találmányoknak mintegy 20%-a került külföldi
bejelentésre is.
Miként említettük, az innovációk terjedésér ő l rendelkezésre álló információk
a vizsgált mintában korlátozottak. Az adatokból azonban megállapítható, hogy a talál-
mányok 52%-a a közzététel id ő pontjáig csak a gazdaszervezetnél került alkalmazásra,
ezek nagy része feltehet ő en speciális igényt elégít ki. Nem ismerjük a mintában szerep-
l ő találmányok 6%-ának hasznosulási helyét, 17% még csak a kísérletek után van. A
fennmaradó kb. egynegyed rész esetében történt csak másutt is alkalmazás (322 talál-
mány), ezek közül 170-et több helyen is bevezettek. 5 A részletes adatok szerint a vidé-
ki szervezetekben kidolgozott találmányok nagyobb arányban kerültek összességükben
külső hasznosításra, mint a f ő városiak. A kedvez ő bb vidéki „átlag" ez esetben azonban
megtéveszt ő , mivel ezek szinte kizárólag egyetlen jelent ő s egyetemi-kutatóintézeti köz-
pont, Veszprém együttm ű ködő szervezeteinek termékei. A Veszprémi Vegyipari Egye-
tem (9 „terjed ő " találmány), a M ű szaki Kémiai Kutató Intézet (17) és a Magyar Ás-
ványolajipari Kutató Intézet (16) együttesen a vidéki „terjed ő " találmányok kb.
háromnegyedét adta. E találmányok hasznosításának földrajzi köre azonban sz ű k, a
környéken települt nagy vegyipari kombinátokra, üzemekre terjed ki.
Veszprém mellett a már ugyancsak említett Tatabányai Szénbányák Vállalat,
az OKGT Nagyalföldi Gyára, valamint a Nagyk ő rösi Konzervgyár, a f ővárosban a
Tungsram Rt. (18 terjed ő találmány), valamint a K ő bányai Gyógyszerárugyár említhe-
tő a több, másutt is hasznosított találmányt felmutató vállalatok között.
NEMES NAGY JÓZSEF—RUTTKAY ÉVA:
A műszaki innováció néhány földrajzi jellemzője Magyarországon
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2. 19-30.p.
25
A vidéki nagyobb központokban folyó — egy-egy nagyvállalathoz köt őd ő —
m ű szaki fejleszt ő tevékenységre általában er ő s specializáltság, ágazati determinizmus, a
helyi gazdasághoz való köt ődés jellemző . A m űszaki fejleszt ő tevékenység és a terme-
lésnek új, korszer ű termékekben, eljárásokban realizálódó megújulása között többfázi-
sú, áttételes kapcsolat van. Igy önmagában a fenti információk, ha a hazai m űszaki
eredmények viszonylag sz ű kkör ű terjedésére utalnak is, nem adnak képet magának a
termelés korszer ű sítésének területi jellemz ő irő l.
Az innovációs lánc termelésen belüli szakaszáról kiegészít ő információkat
nyerhetünk a beruházások területi vizsgálata alapján. A legutóbbi években két — rész-
ben összekapcsolódó — beruházási szegmens, egyrészt a nem szocialista relációból szár-
mazó beruházási célú gépimport, másrészt az exportb ővít ő hitelek igénybevételének
területi jellemz ő i kapcsolhatók legszorosabban a m űszaki innovációs folyamathoz. (Sa-
játos módon épp két „küls ő " import-, illetve export-oldalról meghatározott elem.) Az
els ő általában a relative, a többi forráshoz viszonyítva legkorszer űbb termel őeszközök
felhasználását jelzi, a második pedig, legalábbis potenciálisan, a legkorszer ű bb termé-
kek kibocsájtását.
A rendelkezésre álló kutatási eredmények részletes megismétlése (RUTTKAY
É. 1984.) nélkül ehelyütt csak az itt is szembet ű nő er ős területi szelektivitást, koncent-
rációt emeljük ki. 1980-82 között a folyó áron számbavett ipari beruházásokból Bu-
dapest, Pest megye és az észak-dunántúli megyék 47,3%-kal, ugyanezen térségek a nem
szocialista relációból származó gépimportból pedig 58,8%-kal részesedtek. Még er őtel-
jesebb a területi összpontosulás a konvertálható árualapokat b ővít ő , ipari és mez őgaz-
dasági vállalatok által igénybevett hitelek esetében, amelyekb ő l 1978-83 között a
fenti térség 76,3%-kal részesedett, ezzel szemben a Dél-Dunántúl és a Dél-Alföld együt-
tes részesedése például csupán 7% volt.
Világosan kell látni ugyanakkor azt, hogy az így kialakuló területi arányok
(vagy aránytalanságok) csak következményei a meglévő ágazati, vállalati fejlesztési cél-
kitű zéseknek, f őként a meghatározott termékekhez, ágazatokhoz köt őd ő exportorien-
tációnak. Tudatos területi szempontú fejlesztés- vagy elosztáspolitikáról, térségi prefe-
renciákról nincs szó, egy kifejezetten „nem területi - folyamat vezet adott területi
szerkezethez.
II. Néhány területfejlesztési következtetés
Egy területi problémákkal foglalkozó tanulmánynak — bár szerz ő inek tudatá-
ban kell lenniük a nem területi, átfogó, társadalmi-gazdasági, érdekeltségi, irányítási,
pénzügyi és reálösszefüggések meghatározó szerepér ő l — következtetéseiben s esetleges
javaslataiban nincs alapja a maga speciális gondolati ösvényér ő l messze eltérni. A m ű -
szaki fejlesztés területi problémáját viszonylag tág szemléleti keretbe illesztve, záró
gondolatainkban sem merészkedünk ett ő l nagyon messzire.
A fenti információkból kirajzolódó kép mind a kutatás-fejlesztés, mind a ter-
meléskorszer űsítés relációjában a jöv őt tekintve is egyértelm ű alapkérdésként veti fel a
területi koncentráció-decentralizáció problémáját. A látszólag magától értet őd ő válasz
— a decentralizáció általános igenlése — megítélésünk szerint azonban távolról sem
NEMES NAGY JÓZSEF—RUTTKAY ÉVA:
A műszaki innováció néhány földrajzi jellemzője Magyarországon
26 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2. 19-30.p.
olyan magától értet őd ő , s f ő ként nem egyszer ű en véghezvihet ő. Nézzük első ként a m ű -
szaki fejlesztés fázisát!
Erős és logikusnak t ű nő — bár minden „magáért beszél ő " információ ellenére
még ma is további tudományos meger ősítésre váró — hipotézis azt állítani, hogy a fen-
tiekben vázolt térszerkezet, az innovátorok sz ű k köre és koncentrációja gátja a terme-
lés modernizációjának, a térségileg kiegyensúlyozottabb gazdálkodásnak, jövedelemter-
melésnek. Az igazi gond megítélésünk szerint azonban nem ebben van, s a megoldás
sem önmagában az innovációs központok er őteljes térbeli decentralizálásában kere-
send ő.
Az a tény, hogy bár a „szellemi élet" decentralizálása már másfél évtizede
deklaráltan egyike a területfejlesztési célkit űzéseinknek, s az elmozdulás csekély (külö-
nösképpen a sz ű ken vett m ű szaki fejlesztésben), arra a következtetésre vezetett ben-
nünket, hogy — ha a célt nem is szabad feladni — be kell látni, hogy a megvalósítás ha-
gyományos eszközei (pl. a kutató-fejleszt ő szervezetek „kitelepítése") önmagukban
elégtelenek az érdemi el őrelépéshez. Ennek egyik f ő okát, ha kissé sarkítva is, de abban
látjuk, hogy az említett fejlesztési metódus nem ágyazódott bele egy, a decentralizál-
tabb fejleszt ő hálózat m ű ködéséhez elengedhetetlenül szükséges, tágan és sz ű kebben
egyaránt értelmezhet ő infrastruktúra fejlesztési politikába.
Az innovációs képesség egyik lényegesebb feltétele például az információhoz
való hozzájutás gyors és hatékony biztosítása. Amíg ennek esélykülönbségei a kilomé-
tertávolságban mérhet ő különbségeket többszörösen meghaladóak f őváros—vidék,
nagyváros—kisváros viszonylatban, alig lehet hatékony bármely er ősen óhajtott intéz-
ményi-szervezeti decentralizáció. A többek között információs gát formájában megje-
lenő infrastrukturális elmaradottság hatása a fejl ődés legújabb szakaszában különösen
felerő södhet, hisz — míként azt a bevezet ő ben már említettük — ennek a „kapcsolat-
orientáltság" talán leglényegesebb jellemvonása. Más oldalról közismert az is, hogy az
infrastrukturális vonzó, illetve taszító tényez ő k a jövedelemkülönbségeket többszörö-
sen meghaladó súllyal esnek latba az értelmiség csekély, illetve lényegében egyirányú,
a fő városba mutató területi mobilizálhatóságában is.
Ha — többek között — a hatékony térbeli kapcsolatokat biztosító infrastruk-
turális alapok kifejlesztése nélkül er ő ltetjük a decentralizációt, az, ha egyáltalában el ő-
rehalad, egy szétaprózott, elszigetelt elemekb ő l álló hálózat kiépülésének veszélyét
hordozza magában, miként azt sok szempontból a hazai f ő iskolai hálózat fejlesztése
példázza. (A fels ő oktatási intézményrendszer itt nem részletezett területi problémái
közül csak jelezzük, hogy az ország legnagyobb agrárfels őoktatási központja ma is a
főváros.)
A hazai fejlesztés és az adaptáció „fizikai" közelítése a m ű szaki fejlesztésben
azért sem kulcskérdés, mivel közismert a hazai fejlesztések er ős külső függése, ami a
legmodernebb technológiára különösképpen áll. (Ennek feltehet ően ugyancsak er ős te-
rületi koncentrációjára utaltak az el őzőekben említett adatok a t ő kés gépimport meg-
oszlásáról.)
Mindezekb ő l következ ően — már itt színt vallva a bevezet őben érintett fejlesz-
tési prioritásokról — egy stratégiai gazdaságfejlesztési koncepció els ődleges elemének
tartjuk hazánkban a „termel ő " és „nem termel ő " szektorokra egyre kevésbé szétvá-
lasztható kiemelt infrastruktúrafejlesztési politikát. Ennek bázisán er ő s decentralizálás
NEMES NAGY JÓZSEF—RUTTKAY ÉVA:
A műszaki innováció néhány földrajzi jellemzője Magyarországon
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2. 19-30.p.
27
nélkül is közelebb kerülnek egymáshoz az innovációs központok és a perifériák, várha-
tóan mindkét oldalon hatékonyságemelkedéssel együtt.
Az infrastrukturális háttérnek természetesen távolról sem csupán az innová-
ciós lánc kezd ő pontján van szerepe, s így nemcsak a kutató-fejleszt ő hálózat térszerke-
zetével hozható kapcsolatba. Legalább ilyen akadályt jelent az infrastrukturális lemara-
dás — a szervezeti, érdekeltségi, pénzügyi akadályok mellett — az innovációs lánc köz-
bülső és végső elemeiben, a gyártásban és a termékértékesítésben is. 6
Az innovációs folyamatok térbelileg kiegyensúlyozottabb felgyorsításának
más okok miatt is csak az infrastruktúra fejlesztését preferáló gazdaságpolitika része-
ként van realitása. Csak ily módon egyeztethet ő össze ugyanis ma és a közeljöv őben
viszonylag feszültségmentesen a konkrét adottságok miatt kezdetben csak szelektíve,
térben, településileg koncentráltan megvalósítható, differenciáló hatású m űszaki mo-
dernízáció a tágan értelmezett életkörülmények területi és települési közelítését célzó,
er ős társadalompolitikai töltés ű fejlesztési iránnyal.
A hatékony fejlesztés és a területi kiegyenlít ődés közötti feszültséget a nyolc-
vanas évek szigorodó feltételei között zajló területi folyamatok a korábbinál egyértel-
m ű bben jelzik.
Említettük már azt a vonást, hogy a modernizáció a fejlett térségekbe, nagy-
vállalati központokba koncentrálódik. Ehhez hozzátehet ő az, hogy a gazdasági megszo-
rító intézkedések egy sajátos szervezeten belüli térbeli megosztással els ő ként gyakran a
perifériák alacsony hatékonyságú, függ ő telepein csapódnak le, akár a felszámolás for-
májában is. Más, az innováció nem kifejezetten m űszaki megnyilvánulásai közül említ-
hető k itt az új vállalkozási formák, amelyek területi elterjedését ugyancsak rendkívül
er ő s területi-települési koncentráció jellemzi. Ezek a folyamatok tipikus megjelenései
az innovációk térbeli terjedésének, modellekkel is feltárt jellegzetes szakaszainak, s
ezekt ő l lényeges eltér ő térbeli lefutás elképzelhetetlen központi területi preferenciák
nélkül (egy ilyen példát mutatott be az RSA konferenciáján AHO, S.K. (1985).
Ilyen központi célok és eszközök hiányában a fenti folyamatok közvetlen be-
folyásolása kívül esik a hazai területfejlesztési politika hatókörén, mivel ezeket alapve-
tően vállalati, illetve egyéni döntések alakítják.
A jelen konkrét hazai feltételek között, akár tágan, szemléleti cselekvési alap-
állásként, akár sz ű ken, a technikai szférára korlátozva értelmezzük is az innováció fo-
galmát, a térbeli terjedés akadályai — az adott társadalmi-gazdasági fejlettségi szint át-
fogó, az innovációs hajlamra, az adaptációs képességre is kiható következményein túl —
jórészt a terjedést és az adaptációt gátló infrastrukturális elmaradottságban keresend ő k.
Az innováció-orientált területfejlesztés fogalma nálunk csak akkor lehet több egyszer ű
elnevezési újításnál, ha — legalábbis a közeljöv ő ben — középpontjába az alapokat képz ő
infrastrukturális elemek kiemelt fejlesztését állítjuk, mivel az innovációs folyamatok
egyéb tényez ő i területfejlesztési oldalról alig befolyásolhatók.
A fejlettebb infrastrukturális háttér ugyanakkor nagy valószín űséggel nem
csupán a terjedés és az adaptáció számára teremt kedvez ő feltételeket, hanem — anél-
kül, hogy ez lenne a m ű szaki fejlesztési politika területi célkit űzése — az innovációs
központok decentralizáltabb hálózatának kialakulása irányában is hat.
A területfejlesztéssel szorosan összekapcsolódó infrastruktúra-fejlesztés az
adott gazdasági feltételek között bels ő prioritások részben kényszer ű kijelölése útján
NEMES NAGY JÓZSEF—RUTTKAY ÉVA:
A műszaki innováció néhány földrajzi jellemzője Magyarországon
28 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2. 19-30.p.
folyhat. E prioritások kapcsán — s ez a m űszaki fejl ődés és az infrastruktúra közötti
kapcsolat másik iránya — fel kell figyelni arra, hogy a legmodernebb technika, az elekt-
ronika, informatika, számítástechnika elemeinek megjelenése épp sajátos, ágazathoz
nem köt őd ő jellegük miatt nem csupán a termelési technológiák modernizálásához já-
rulhat hozzá, hanem lényegében egy új infrastrukturális környezet kiépülésének lehe-
tő ségét is megteremti. Ebben a felfogásban ez a látszólag els ősorban m űszaki szféra
koncepcionálisan és konkrétan is beépülhet az infrastruktúra fejlesztésére beállítódott
terület- és településfejlesztési mechanizmusba. Például úgy, ha a rendelkezésre álló
pénzeszközök felhasználása felett a VII. ötéves tervid őszakban megn őtt döntési önálló-
sággal rendelkez ő megyei és helyi tanácsok a fenti szférák fejlesztését tanácsi pénzesz-
közökb ő l is ösztönzik (a céltámogatások rendszerével), támogatják.
JEGYZETEK
1/ Meggyőző en dokumentálta ezt az RSA XXV. Európai Konferenciáján P. NIJKAMP el ő adása. Itt
nem tekintjük feladatunknak a rendkívül szerteágazó szakirodalom értékelését, a térbeli ter-
jedés elméleti és modellezési kérdéseinek nemzetközi áttekintésen nyugvó bemutatását, lásd
Nemes Nagy (1983).
2/ A K+F tevékenység — alapvet ően nem területi szempontú — jellemz ő it, fejl ődését, a szervezeti
rendszer átalakulását is vizsgáló tanulmányként, lásd az újabb irodalomban GROLMUSZ V.
(1985) munkáját.
3/ A legújabb ilyen kiadvány: A tudományos kutatás és fejlesztés területi adatai. KSH, Budapest,
1984.
4/ A terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatainak kidolgozása kapcsán készült például:
A termeléssel összefüggő szellemi háttér fejlesztése, területi irányelvek kidolgozása. ÉVM,
Budapest, 1984.
5/ Részben a fejlesztés és az adaptáció térbeli elkülönülésének negatív hatására, a terjedés lassúsá-
gára utal a legfrissebb irodalom egyik, empirikus adatokon nyugvó megállapítása, miszerint
a vállalatok esetében „csekély a küls ő forrásból származó ötletek aránya. Ez vonatkozik a
kutatóintézeti hálózatra és a kereskedelmi partnerekre, akiknek a piaci lehet őségeket kellene
közvetíteniök és a termel ő partnerekre." HOVÁNYI GÁBOR (1985) p. 1068.
6/ Ezt tükrözi az is, hogy a m ű szaki fejl ő désnek az infrastruktúra-fejlesztéssel való szétválaszthatat-
lan kapcsolata a m ű szaki fejlesztési koncepciókban is megjelenik: „ ... szükségesnek tartjuk
kiemelni a technológiai fejl ő dés fő irányzataíval egyenérték ű prioritásként az infrastruktúra
széles kör ű en értelmezett fejlesztését", írja SZTAKÓ LÁSZLÓ (1985) p. 28.
IRODALOM
AHO, S.K. 1985.: Small-scale enterprises as agents of innovation andstructural change in a peri-
pheral region: the case of Finnish Lapland. R.S.A. XXV. Európai Konferenciája, Kézirat,
p. 16.
FARKAS J. 1984.: Az innováció társadalmi-gazdasági akadályai, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,
Budapest.
ENYEDI GY. 1981.: A területfejlesztési politika néhány új elemér ő l, Területi Statisztika XXXI.
2. sz. pp. 131-147.
GROLMUSZ V. 1985.: Kutatás-fejlesztés Magyarországon 1983-ban, Kutatás-Fejlesztés 3-4. sz.
pp. 227-253.
HOVÁNYI G. 1985.: Vállalataink innovációs képességének néhány bels ő tényező je Közgazdasági
Szemle, XXXII. 9. sz. pp. 1058-1072.
NEMES NAGY JÓZSEF—RUTTKAY ÉVA:
A műszaki innováció néhány földrajzi jellemzője Magyarországon
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2. 19-30.p.
29
Az 1984. évi mikrocenzus adatai, KSH, Budapest 1985.
Magyar Kereskedelmi Kamara: Hasznosítható hazai m ű szaki-szellemi alkotások. Közgazda-
sági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
NEMES NAGY J. 1983.: Térbeli terjedési folyamatok és modelljeik, Kézirat, p. 30., megjelenés
alatt.
NIJKAMP, P. 1985.: 25 years of regional science: retrospect and prospect, R.S.A. XXV. Európai
Konferenciája, Kézirat, p. 20.
RUTTKAY É. 1985.: Az ágazati (ipari, mez ő gazdasági) eszközök szerepe a településfejlesztésben,
Kutatási beszámoló, V ÁTI, p. 94.
SZTAKÓ L. 1985.: Az ipar m ű szaki-fejlesztési céljai a VII. ötéves tervid őszakban, Ipari Szemle
V. évf. 3. sz. pp. 15-24.
JÓZSEF NEMES-NAGY—ÉVA RUTTKAY:
SOME GEOGRAPHICAL CHARACTERISTICS OF TECHNICAL INNOVATIONS 1N
HUNGARY
(Summary)
In the introduction the authors review the main factors that influence the spatial diffusion
of innovations: the location of innovation centres, the role of adaptability in application, and the
communication network between innovators and users. Ön the basis of the analysis of about 1,300
Hungarian technical innovations, the authors point out the extremely strong concentration of
innovating activities in certain regions, particularly in Budapest. 63% of the innovations under con-
sideration were elaborated in the capital itself, and the share of Budapest in the innovations pat-
ented abroad is even greater.
The sample shows that out of the total number (more than 3,000) of Hungarian settlements
63 produced some kind of innovation. Despite the extremely strong regional concentration of such
activities, it is not the regional decentralization of innovation centres that is considered to be the
most important path of development by the authors. They maintain that the infrastructural back-
wardness has to be decreased. Infrastructure serves as a basis for the innovation process: without a
well-developed transport and communication system it is not possible to have a more decentralized
network that would operate properly. The development of the infrastructure is also a precondition
of an acceleration of innovation diffusion and a more proportionate distribution of the users. This
path of development deserves special attention because it is the development of infrastructure that
is in the focus of regional development policy and therefore this is the channel through which
regional development can enhance innovation diffusion the most.
Translation by ~ina Szentessy Éva
HEMEW HAQb, 00>KEO—PYTTKAM, EBA:
HEKOTOPbIE rEOFPACDWIECKHE XAPAKTEPLICTIIKH
KACATE11bH0 TEXHIILIECKHX HOBWECTB B BEH(4111
(Pe3rome)
B BBOAH0i,-1 4aCTIA ceoe;1 CTaTbil aBTOpb1 paccmarpwealor ea>xueüwkie c)ax -ropbi, arimmume
Ha npocrpaHereeHHoe pacnpocrpaHeHme HOBbIX AOCTII)KeHlik TeXHIAKII: reppwropmanbHoe pa3me-
.
u4eHme uern- poe TexHi44eckmx Aocrowerli4, ponb cnocoő Hoc-rm K a,oanTaLow e xooe eueApeHi«, a
NEMES NAGY JÓZSEF—RUTTKAY ÉVA:
A műszaki innováció néhány földrajzi jellemzője Magyarországon
30 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2. 19-30.p.
TaK>Ke3HaveHme mecTHoi s-i ceTM KOM MYHY1Kauki H, CBM3b1BalOu.keil HOBaTOPOBH norpe6mTeneM. 1413Y4148
OKOTIO 1300 TeXHIALleCKNX HOBWeCTB, OHM no,qTBep)K,qa1oT 4pe3eb14ai;tHo cmnbHyi.o TeppwTOpNanb-
Hye3 — e nepeyio ovepeAb, CT051144HY10 — KoHLAeHypaumio HOBaTOPCKO - H306PeTaTefibCK0171
AeRTeIlbHOCTil e BeHrpmki. 63% VICCfleA0BaHHbIX HoeoeeeneHmi,1 6binm pa3pa6oTaHbi 13 6ynanewT-
CKIAX opraHm3aumex. £011/4 CT011141-161etile eywkrenbuee, ecnH rOBOPHTb O HOBWeCTBaX, aanaTeHTo-
BaHHIMX N 3a rpaHkilyeik
CDopmanbHo Ha 6onee 9em 3000 BeHrepckmx nocenem4 npuxoxelTce 63 TaKmx noeneHmn, 8
KOTOPbIX poAkimicb 'KHeAwee
HanpaeneHme pa3emTme BHAaT npe>Kqe ecero He 8 TeppwropmanbHoA AeuewpanmsauHm ueHrpoB
TexHmvecKmx AOCTII>KeHNil, a B ceepTbieaHom OTCTaflOCTH VgokpoCTpyKTypHON 6a361, FIBTIFIK3LLIeli1CF1
OCHOB0171 HOBaTOPCK01-13 npouecca, flOCK0/1bKY paaeliTan muchpacTpyKTypa — OCHOBH0e ycnoeme
6onee 6bicrporo npocTpaHcreeHHoro pacnpocTpaHeHmn HOBOBBeAeHHH , a Taiosce 6onee nponop-
.
umoHanbHoro poca s-imcna norpe6wreneA. Ynoms HyToe HanpaeneHme pa3emTmn 3acny>KmaaeT
oco6oro eHmmaHmn etue N nOTOMY, 4T0 3epHom 1-10MITY1K14TeppmTopmanbHoro pa3awron B BeHrpmm
FIBOReTCR pa3emTme mHchpacTpyKTypbi, pa3amTme TeppwropmA moxcer npmeecTm K ycKopeHmo
pacnpocTpaHernin HOBOBBea,eF114, B nepeye3 ovepenb, Km< Pa3 6naronapa Ha3BaHH0171.
Fordította: dr. Molnár Lászlóné