Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 53-69. p.
FÓRUM
KRAJKÓ GYULA:
A GAZDASÁGI TÉRSZERKEZETEK ÉS A
KÖZIGAZGATÁS ÖSSZEFÜGGÉSE
A város környékek kialakítása a hazai közigazgatási beosztásnak olyan módo-
sulását jelenti, amely fontos lépés egy korszer ű bb, a gazdasági térszerkezethez jobban
igazodó, rugalmasabban m ű köd ő szisztéma létrehozása felé. Ugyanakkor ez nem feled-
tetheti el, hogy elég sok megoldásra váró probléma nehezíti a megyei igazgatás m ű kö-
dését. Többek között továbbra is megválaszolatlan kérdés, mekkora terület ű megyék
tekinthető k optimális nagyságúaknak, vagy a megyék beosztásának, határaiknak meny-
nyiben kell igazodniuk a gazdasági térszerkezetekhez?
Ezért csak üdvözölni lehet Tóth József a Tér és társadalom hasábjain megje-
lent „Régiók és/vagy megyék?" c. tanulmányát, amely az említett kérdésekre igyekszik
választ adni.
A téma felvetése lényegében egyid ős a gazdasági körzetkutatással. A Szovjet-
unióban és számos szocialista országban a gazdasági és közigazgatási térségek összehan-
golását következetesen megvalósították. Tehát létezik olyan példa, amely azt bizonyít-
ja, hogy a kérdés nemcsak elméleti, hanem gyakorlatban is kivitelezhet ő. Hazánkban
sokkal bonyolultabb a helyzet és a két térszerkezeti elem szinkronjának megteremtése
egyre reménytelenebbnek látszik. Már az összhang szükségességét és lehet őségét ille-
tő en is er ősen megoszlanak a vélemények.
A gazdasági körzetek és a közigazgatás összhangjának szükségességét hangsú-
lyozza a gazdasági körzetkutatással rövidebb, vagy hosszabb távon foglalkozók többsé-
ge, pl. Tóth József így fogalmaz: „Nem közömbös tehát, hogy a gazdasági (és nemcsak
gazdasági) tér szubjektív, társadalmi oldalról és különböz ő szempontok alapján történ ő
felosztása mennyire veszi figyelembe a termelés ez objektív egységeit. Ha a tér felosztá-
sai inadekvát módon tükrözik vagy figyelmen kívül hagyják a termelés területi egysé-
geit, nem segítik, hanem akadályozzák a termel őer ő k kifejl ődését". (TÓTH J. 1987.
p. 73.)
Ugyancsak az ellentmondásos helyzetre hívja fel a figyelmet Pálné Kovács
llona—Csefkó Ferenc: „... de mindezek ellenére sem vállaljuk magunkénak azt a véle-
ményt, mely szerint le kell mondanunk az optimális területbeosztás igényér ő l, mint
jelenlegi helyzetünkben irreális célkit űzésrő l. A szinkron el ő nyei egyel őre ugyan csak
elméleti és nagyon hipotetikus szinten bizonyítható, hogy ennek ellenére már számta-
lan modell variáns született a végrehajtásra vonatkozóan." (PÁLNÉ KOVÁCS I.—
CSEFKÓ F. 1982. p. 99.) A gazdasági térszerkezet és a közigazgatás összehangolását
fontosnak tartják továbbá az olyan geográfusok is, akik a témát a földrajz és a törté-
nelem oldaláról közelítik meg.
Krajkó Gyula :
A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 53-69. p.
54
Az ellenkező véleményt képvisel ő k tábora sem csekély, ide sorolhatók azok a
személyek, akik a gazdasági körzet létét kétségbe vonják (Beluszky Pál, Wiener György
stb.). Továbbá azok, akik egyértelm űen nem foglalnak állást a gazdasági körzetek létét
illető en, de nem tartják szükségesnek a közigazgatással való összhang megteremtését.
„Nézetem szerint nincs különösebb indoka annak, hogy az államigazgatás egységei gaz-
dasági körzetek legyenek, mivel az államigazgatás nem terjed ki a gazdasági élet irányí-
tására. (Soha nem terjedt ki.) A megyehatárok megváltoztatásának nincs gazdaságirá-
nyítási indoka. (Más indoka ett ő l még lehet)" (ENYEDI GY. 1982. p. 54.)
Az államigazgatással foglalkozó szakemberek többnyire a közigazgatás oldalá-
ról közelítik meg a kérdést, és a gazdasági térszerkezett ő l függő területi beosztás kidol-
gozását tartják fontosnak (Bibó István, Kovács István, Hencz Aurél stb.).
Végül, de nem utolsósorban külön csoportot képviselnek azok, akik a köz-
igazgatási beosztást a települések vonzáskörzetével kívánják összehangolni (Perczel Ká-
roly, Gerle György, Bartke István, Beluszky Pál stb.).
A közigazgatási beosztás és a gazdasági térszerkezet közötti összefüggésr ő l lé-
nyegében minden regionális kutatással foglalkozó kutatónak van véleménye, de vala-
mennyit felsorolni nem áll módunkban, úgy véljük nem is szükséges, elegend ő a prob-
léma bonyolultságának érzékelésére a f őbb csoportokkal foglalkozni.
A felsorolt álláspontokra a kés őbbiekben még visszatérünk, el ő bb azonban
szükségesnek véljük a gazdasági térszerkezet összefüggéseit, valamint a közigazgatás
utóbbi évtizedekben megtett fejl ődését vázlatosan ismertetni.
A térben lejátszódó gazdasági, társadalmi folyamatok rendszereket alkotnak,
amelyeknek tanulmányozása a bonyolult összefüggés feltárása, az ebb ő l adódó területi
különbségek és ellentmondások kimutatása, a regionális kutatások alapvet ő követelmé-
nye. A területi fejl ő dés konkrét feltételeit, feltételrendszereit a gazdasági térszerkeze-
tek adják és ezek határozzák meg a fejl ődésben jelentkező sajátosságokat, területi kü-
lönbségeket. A gazdasági térszerkezeten — tömören fogalmazva — az egymáshoz szoro-
san kapcsolódó gazdasági, társadalmi, természeti tényez ő k, folyamatok térbeli rend-
szerét értjük.
A gazdasági térszerkezetek egy egységes átfogó rendszert alkotnak, amelyet
leegyszerű sítve ábrázolni is lehet (1. ábra). Eszerint az alsó szférát, a kiindulási bázist,
a természeti potenciál összessége jelenti, amelyre közvetlenül támaszkodnak a terme-
lési szféra különböz ő alkotóelemei. Igy: a bányászat, alapanyagípar, feldolgozóipar és a
mező gazdasági tevékenység. A felsorolt ágazatok mindegyikéhez kapcsolódik a termel ő
infrastruktúra és egyben valamennyi ágazat hordozója a m űszaki fejl ődésnek. A népes-
ségi szféra szintén nem homogén, számos eleme (átrétegz ődés, vándorlás, ingázás, kép-
zettség, lakosság összetétele stb.) szorosan kapcsolódik els ősorban a termelési szférá-
hoz, és végül az egész szisztémát a településhálózat — beleértve a funkcióit — koro-
názza meg oly módon, hogy els ő sorban a népességgel és ezen keresztül a termeléssel áll
szoros összefüggésben. A közigazgatás nem jelent külön szférát, mivel a funkciója ré-
vén a gazdasági térszerkezet fontosabb elemeit fogja össze. A vázolt modell egyszer űsí-
tett, de arra alkalmas, hogy a térszerkezeti elemek közötti legfontosabb összefüggése-
ket jelezze. Ezek a következ ő k:
a) A térszerkezet egyes elemei között kölcsönösen igen szoros hatásmechaniz-
mus van, ha bármelyik részén változás történik, ez kisebb-nagyobb mértékben kihat
Krajkó Gyula :
A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 53-69. p.
55
1. ábra
A gazdasági térszerkezetek összefügg ő rendszere
eü.
Települési szféra
ker .
bányásait
Term környezet
valamennyi szférára, pl. ha természet környezet károsodik, vagy egyik-másik erőfor-
rás kiapad, ez hatással van a termelés valamelyik ágazatára (f ő leg a bányászatra, vagy a
mezőgazdaságra) ezen keresztül megsz ű n ő vagy visszafejl őd ő iparág révén) befolyá-
solja a népesség mozgását és a település fejl ődését is. A környezetkárosodás, közvetle-
nül is súlyos következményekkel járhat a településekre, illetve a lakosságra nézve. Az
összefügg ő rendszer bármelyik pontjáról indulunk el, az említett példához hasonló lánc-
reakció mutatható ki, pl. egy adott területr ő l a lakosság hosszan tartó er őteljes elván-
dorlása nemcsak következmény, hanem kedvez őtlenül befolyásolja a népesség összeté-
telét, az újratermel ődését, az aktív korosztályok arányát, amely hátrányos a termelésre
és a települések fejl ődésére egyaránt. Vagy egyes régiókban a lakosság képzettségi
szintje alacsony, kevés a jól képzett szakember, ez az állapot fékezi a termelés haté-
Krajkó Gyula :
A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 53-69. p.
56
konyságának növelését, ami f ő leg napjainkban súlyos következményekkel jár a gazda-
sági és társadalmi életre.
A gazdasági térszerkezetek közötti er ő s kölcsönhatásokból logikusan követke-
zik, hogy mivel egyetlen tényez ő megváltozása befolyásolja szinte valamennyit, a terü-
leti tervezésnél ezekkel az összefüggésekkel számolni kell. Tehát távolról sem elegend ő
a tervezés során az ágazatok mutatóit területi egységekre, többnyire megyékre lebon-
tani, hiszen ez lényegében még mindig ágazati tervezés marad, ha a helyi sajátosságok-
ból adódó, területenként változó hatásmechanizmusokat figyelmen kívül hagyjuk.
A gazdasági térszerkezet elemei a nyilvánvaló szoros összefüggések ellenére
sem képviselnek azonos értékrendet, meghatározó szerepe a termelési szférának van,
és ehhez igazodik a többi. Az alapvet ő változás is innen indul ki és gy ű r ű zik tovább.
Ez határozza meg többnyire a népességben lejátszódó folyamatokat, a településrend-
szerek fejl ődését, a fogyasztási szféra alakulását. Természetesen a visszahatást sem sza-
bad lebecsülni, hiszen az ezzel kapcsolatos rendellenességek is kelthetnek a területi fej-
l ődésben komoly zavarokat. A várható változások mértéke és „kisugárzásának ereje"
többnyire nem véletlenszer ű , kiszámítható és mérhet ő , a területi tervezésbe beépíthet ő
és ily módon szabályozhatóvá tehető . Tehát a területi tervezést, ha egyéb indok nem
támasztaná alá (természetesen még számos felsorolható) önmagában ez az egy is elegen-
dő a létjogosultságának bizonyítására, hiszen ennek kapcsán kialakult ellentmondások
a területi egységek sajátosságát magukon horodzzák, és csakis ezen belül oldhatók meg,
a központi tervezés nyilván az említett kérdésekkel nem foglalkozik.
b) A gazdasági térszerkezetek közötti összefüggés mellett igen fontos kérdés
a megfelel ő arányok kialakítása, ha ez elmarad, akkor ellentmondás, feszültség képz ő-
dik, amely akuttá válhat, vagyis területi válság alakulhat ki. (E problémával részletesen
foglalkozott Lackó László akadémiai, doktori értekezésében.) Ezt a legkülönböz őbb
okok el ő idézhetik:
— A fejlesztésnél gyakori, hogy egyik vagy másik elem lemarad, p1. ipari vagy
mez őgazdasági beruházást nem kíséri megfelel ő termel ő i infrastruktúra, vagy a lakos-
ság ellátását célzó kommunális fejlesztés. A termelést akadályozhatja a településhálózat
fejletlensége, vagy a lakosság nem kell ő szinten történ ő ellátása. (Lényegében ezt ta-
pasztaljuk a túlnyomórészt aprófalvas körzetekben.) Az összhang megbomlásáról ta-
núskodik a Balaton környékének túlzsúfoltsága, amely sajnos a területi válság tipikus
példájául szolgál.
— A gazdasági térszerkezetek közötti szükséges összhang , hiánya tapasztal-
ható a kedvezőtlen természeti adottságú területeken. Az ásványi kincsekben szegény
terület, amennyiben gyenge term ő képesség ű talajjal párosul, ennek hatásaként a mez ő-
gazdasági hozamok alacsonyak, a népességet nem tudja kell ő szinten foglalkoztatni,
sem pedig eltartani, így az elvándorol, következésként a településhálózat sem fejl ődik.
Ezek a területek saját er ő forrásaikra támaszkodva megújulni, a helyzetükön változtatni
nem képesek, a lemaradásuk más vidékekhez viszonyítva egyre nagyobb. Napjainkban
központi támogatásban részesülnek, de a kedvez ő tlen folyamatot ez sem képes vissza-
fordítani.
— A területi fejl ődésben megtorpanást vagy zavart okozhat, ha egy adott terü-
leten az erő forrás kimerül, pl. szén, vagy néhány év múlva a Dél - Alföldön a k őolaj stb.
Ez esetben a kialakult termel ő i infrastruktúra kihasználatlan marad, a munkaer ő t át
Krajkó Gyula :
A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 53-69. p.
57
kell csoportosítani, erre új termel ő kapacitást kell kialakítani, vagyis az adott területen
a gazdasági térszerkezet alapos átrendez ő désére kerül sor, amely megfelel ő el ő relátás-
sal, kisebb konfliktusokkal is megoldható, ellenkez ő esetben a feszültség akuttá válhat,
és területi válságot okozhat. Hasonló szituáció állhat el ő , ha vezet ő ágazatok válságba
kerülnek, és egy körzetben viszonylag több üzem kénytelen a termelését lényegesen
csökkenteni, profilt váltani, vagy esetleg felszámolásra kerül. A következ ő években fel-
tehet ő en a területi tervezés során ezzel a jelenséggel is számolni kell.
— A gazdasági térszerkezetek összhangja súlyosan sérülhet, ha ezt mestersége-
sen széttépik. Az I. világháborút követ ő trianoni határ a korábban kialakult kapcsolat-
rendszert teljesen megszüntette, és ez a határ menti térséggé váló települések többségére
súlyos következményekkel járt, pl. Szeged, korábban közlekedési csomópont, jelent ő s
vonzáskörzettel rendelkez ő város volt, az eseményt követ ő en szerepkörét jórészt el-
vesztette, és fejl ődése évtizedekre megrekedt. Nem véletlen, hogy a kedvez őtlen adott-
ságú, fejletlen területek jelent ős hányada a határ menti térségben található.
— A gazdasági térszerkezet fejl ő désének összhangja nincs biztosítva kell ően a
megyehatárokat kísér ő övezetben. A megyéket valóságos „gyepük" választják el egy-
mástól, amelyek többnyire — bárhonnan is közelítjük meg — perifériának számítanak.
Az itteni települések mint ismeretes, nem kapják meg azt a támogatást, amely a fejl ő-
désükhöz szükséges. Fokozza a hátrányukat, hogy az itt él ő knek szükségleteik beszer-
zése céljából nagyobb távolságot kell megtenniük, tehát ezekhez az eszközökhöz „költ-
ségesebben" jutnak hozzá, mint a központban él ő k. Ugyanez a helyzet a terményeik
értékesítésénél, a piac távolságával járó többletkiadás ő ket terheli. Ezekben a települé-
sekben többnyire az infrastruktúra is fejletlen. A helyzet jól ismert, nem szükséges
részletezni, csupán azt szeretném megemlíteni, hogy ezért nem lehet egyértelm űen a
megyerendszert hibáztatní, hiszen az itteni településeken a legtöbb esetben az sem segí-
tene, ha a megyehatárokat kiigazítanák, mert ugyanúgy periférián maradnának. Kivéve
néhány esetet, Kecskemét-, Nagyk ő rös-, vagy Szolnok-Abony stb. relációban nyilván-
való a probléma egyedüli megoldása a megyehatárok korrekciója lenne.
A határ menti települések hátrányos helyzetéért nem lehet csak a megyéket
okolni, hiszen bármilyen közigazgatási beosztást határok választanak el, és függetlenül
attól, hogy területük kicsi, vagy nagy, az érintkezésüknél periféria mindig kialakul. Át-
hidaló megoldásnak kínálkozik, hogy a területi fejlesztésben a megyék fokozzák az
együttm ű ködést, a hátrányos helyzet ű területek fejlesztése érdekében. Az ellátási
funkciókat fel lehet bontani, pl. az orvosi ellátást, a legkönnyebben megközelíthet ő
központnak kellene nyújtani, függetlenül a megyei hovatartozástól. Továbbá a megyék-
nek szorosabban együtt kellene m ű ködni a határaikon is túlterjed ő folyamatok, tér-
szerkezeti elemek összehangolt fejlesztésében, mint pl. az er őforrások (energia, nyers-
anyag, víz, munkaerő stb.) felhasználása, infrastruktúra fejlesztése, raktárak telepítése,
valamint a szállítások programozásában.
— A gazdaságí térszerkezetek vázolt összefüggése, kölcsönhatása, a regionális
tervezés fontos elemét kell, hogy alkossa. Napjainkban ez a problémakör is módosuló-
ban van, másként vető dik fel a kérdés, az er ő sen központosított ágazati tervezés és a
várható, kiszélesített jogkörrel rendelkez ő gazdasági egységek esetén, az el őző ekben
egy új iparág fejlesztésének hatása a környezetre, népességre, a településhálózatra
könnyebben kiszámítható, mint az utóbbinál, ahol elképzelhet ő , hogy egy adott terü-
Krajkó Gyula :
A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 53-69. p.
58
leten egyszerre több vállalat is m ű ködésképtelenné válik, és ily módon „munkaer ő -
felesleg" képz ődik, amely szintén kihatással van valamennyi gazdasági térszerkezetre.
Ugyanakkor, mivel a döntések zömét egy adott térségben (megye vagy gazdasági kör-
zet) kell meghozni, és nem a „központban", a helyi adottságok, különböz ő potenciá-
lok jelentő sége, a termelés hatékonysága, a versenyképesség szempontjából megnövek-
szik, és éppen ezért a jöv ő ben a területi tervezés szerepe nem csökkenhet, s őt ellenke-
ző leg a gyakorlati hatásában növekedni fog, és sokkal rugalmasabbá kell, hogy váljon.
A gazdasági irányításban a hatáskörök várható további decentralizálása nyilván átala-
kítja a központi tervezés jelenlegi rendszerét, viszont ezzel egyid őben felveti a regio-
nális tervezés új körülményekhez igazodó feladatkörének kidolgozását.
c) A gazdasági térszerkezet modellje jól szemlélteti a településhálózat és a ter-
melési szféra kapcsolatát, valamint a gazdasági körzetek és a települések vonzáskörei
közötti különbséget. A települések rendszert alkotnak, és ezek igen szoros szálakkal
kapcsolódnak a térszerkezet valamennyi tényez őjéhez, de oly módon, hogy a megha-
tározó szerepe a termelési szférához tartozó gazdasági térszerkezeteké. Ebb ő l logiku-
san következik, hogy a településföldrajzi kutatásoknak és az ide vonatkozó fejlesztési
terveknek figyelembe kell venni az említett összefüggéseket. Sajnos gyakran találko-
zunk az ellenkez őjével, ahol legfeljebb a népességgel számolnak, de a termelésr ő l és a
földrajzi környezetr ő l, potenciálról teljesen megfeledkeznek.
A gazdasági térszerkezetek közötti hatásmechanizmus a regionális tervezés
számára akkor válik használhatóvá, ha ez területileg lokalizálható, és konkrét formá-
ban megfogalmazást nyer. Tehát ismét eljutottunk a gazdasági földrajz egyik legbo-
nyolultabb, eléggé vitatható kérdéséhez. A gazdasági térszerkezet térbeli folyamatai
megszakíthatók-e? Területileg elválasztott, elhatárolt kapcsolatrendszerek a valóság-
nak mennyiben adekvát tükrözései, vagy esetleg a szubjektum rendszeralkotó képes-
ségének a tényleges helyzetet meghamisító és ezért torz szüleményei?
A gazdasági térszerkezet elemeinek egyenkénti területi elhatárolása — bár itt
is egységes folyamat mesterséges megszakítása történik — módszertanilag megoldott,
mivel az egyes folyamatok iránya, intenzitása területileg tagolt. Így jutunk el a homo-
gén, illetve ágazati körzethez. Ugyanez összevontan is elvégezhet ő , ha rendez ő erő egy
vagy több központból indul ki. Ezek a települések vonzáskörei. További kérdés, mit
kezdjük azokkal a térszerkezeti elemekkel, amelyeket a központ rendez ő ereje csak
áttételesen tart befolyása alatt, pl. a természeti potenciál, a termelési struktúra, a me-
z ő gazdaság terre:;lési profilja, a termel ő i infrastruktúra stb.? Megítélésünk szerint az
azonos érdekeket képvisel ő települések csoportja területileg elkülöníthet ő az érdekér-
vényesülés alapján (és nem a vonzáskör szerint!). Ez következmény (vagyis jelenség),
az okokat vizsgálva eljutunk a természeti potenciálhoz, az alacsony színvonalú ipari és
mező gazdasági termeléshez, a munkaer ő vándorlásához stb. Tehát a gazdasági térszer-
kezet teljes kapcsolatrendszeréhez. Korábbiakban hangsúlyoztuk, hogy a bemutatott
modell bármely pólusáról indulunk el, az összefüggések láncolatán keresztül, egy tel-
jes rendszer bontható ki. Ez nem jelenti természetesen, hogy az okot és az okozatokat
felcserélve, a meghatározott faktorokat szem el ő l tévesszük.
A modellben a fontosabb kritériumaít tekintve elkülöníthet ő a települések
vonzáskörzete a gazdasági körzetekt ő l. Az el ő bbi fő leg a települési és a népességi szfé-
rát foglalja magába, az utóbbi pedig felöleli valamennyi elemét úgy, hogy a prioritást
Krajkó Gyula :
A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 53-69. p.
59
a termelési szférának adja. Ez a különbség számos tartalmi és módszerbeli eltérést is
eredményez, pl. a vonzáskörzetek kevesebb gazdasági térszerkezetet tükröztetnek, de
ugyanakkor olyanokat, amelyek térben könnyebben lehatárolhatók. A gazdasági kör-
zetek fogalma gazdagabb és olyan térszerkezeteket is figyelembe vesznek, amelyek a
térben élesen nem határolódnak el. A felsoroltakon kívül gondot jelent az, hogy egyes
gazdasági térszerkezeti elemek — mivel a központokból kiinduló rendez ő erő hiányzik
— gyakran nincsenek szinkronban, területileg nem esnek egybe. Pl. a mez ő gazdaság ter-
melési típusai területileg eltérhetnek az egyik, vagy másik ágazati ipari körzett ő l. A fel-
sorolt ellentmondások miatt több szakember bár a települések vonzásköreit elismeri, a
gazdasági körzetek létét kétségbe vonja. Arra hivatkozva, hogy a termelésben, ha ki is
alakulnak a térben bizonyos s ű rűsödési gócok, ezek lehatárolása, elkülönítése objektív
módszerrel nem tehetséges, de nem is szükséges, hiszen a gyakorlatban hasznavehetetle-
nek, még didaktikai célokra sem lehet felhasználni.
A gazdasági körzetek határainak megvonásakor számolni kell valamennyi tér-
szerkezeti elemmel, amelyek szoros kölcsönhatásban átszövik az egész ország területét.
A termelés prioritásából kiindulva az iparnál és a mez őgazdaságnál egyaránt találunk
területi különbségeket, térbeli tömörüléseket, ahol az említett ágazatok tevékenysége
nagyobb intenzitással jelentkezik, vagy specializáltabbá, hangsúlyozottabbá válik. En-
nek számos oka lehet, kedvez ő bb természetföldrajzi adottság, jobb infrastrukturális
háttér, vagy a népesség magasabb színvonalú szakképzettsége stb.
A termelésben kialakult területi különbségekhez igazodik a népesség mobili-
tása, a településrendszerek fejl ődése, funkcióinak er ő ssége, térbeli kisugárzása. Mivel
valóban nincs olyan mutató, amelynek segítségével az ipari és a mez ő gazdasági terme-
lést, vagy ennek csak a specializálódását, a térben egzaktan el lehetne különíteni egy-
mástól településszint ű pontossággal, ezért meg kell elégednünk a hatásmechanizmus
felmérésével, körvonalazásával és az így nyert területi egységeket össze kell vetni a ter-
melési szférával és a természeti környezettel. A határok sehol sem fognak kirajzolódni
élesen, hiszen ezek sávok — amelyek tendenciákat különítenek el — és az átmeneti, a
periférikus területeket is tartalmazzák. Az itt vázolt módszer természetesen nem tér
el lényegesen a települések vonzásköreinek lehatárolásától. Akkor miért vonzáskör az
egyik és miért gazdasági körzet a másik? Megítélésünk szerint a tartalmat nem az szabja
meg, hogy a határokat milyen módszer szerint pontosítjuk, hanem tartalmilag milyen
térszerkezeti elemeket foglal magába és milyen funkciói vannak, és ebb ő l a szempont-
ból a két területi szisztéma eltér egymástól. Ezek a problémák a közigazgatás szem-
pontjából sem közömbösek, hiszen pontosan tudni kell, hogy a gazdasági térszerkezetek
területileg mennyiben lokalizálhatók és ezekhez a megye határa hogyan igazítható?
A válasz mint kés ő bb kiderül, távolról sem egyértelm ű .
Mint ismeretes, az 1950-ben végrehajtott közigazgatási reform a megyebeosz-
tást alapjában nem változtatta meg, csupán a trianoni határ következtében feldarabo-
lódó, kisebb megyéket vonta össze és néhány helyen hajtott végre határmódosítást. Az
ily módon kialakított új megyrendszer nem vette figyelembe a gazdasági körzeteket, de
más alapvető en fontos gazdasági térszerkezetre sem támaszkodott, mivel a reformot
ilyen irányú részletes kutatás nem el őzte meg.
A több mint 3 évtizedes gazdasági, társadalmi fejl ődés számottev ő befolyással
volt a közigazgatási beosztásunkra, viszont fordítva is igaz, hogy a megyék befolyása
Krajkó Gyula :
A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 53-69. p.
60
sem volt közömbös a termel őerő k területi eloszlására. A kölcsönös összefüggést feltét-
lenül hangsúlyoznunk kell, mivel a korábbi idézetekb ő l is kiderült, hogy vannak kuta-
tók, akik tagadják a megyék szerepét a gazdasági irányításban. A megyei központok ál-
talában gyorsabb ütemben fejl ődtek, mint a többi város, ily módon vonzáskörzetük lé-
nyegesen megerő södött és kiterebélyesedett. Ez a folyamat növelte a megyék homoge-
nitását, együvé tartozását. A vidék iparosítása nem központi irányítással, hanem a me-
gyék tevékeny közrem ű ködésével ment végbe. Ez a folyamat markánsabbá tette a f ő
közlekedési útvonalak mentén kialakult „er ővonalakat", amely kétségkívül a megyei
határok elhomályosításának, fontosságának csökkenése irányában hatott. Ugyanakkor
nem szabad elfelejteni, hogy az iparosítás menetét, szerkezetének milyenségét a me-
gyék határozták meg, és ezzel a területi munkamegosztás átformálásában számottev ő
mértékben részt vettek, következésként a gazdasági térszerkezet jelent ő s hányadát si-
került saját képükre formálni.
A vázolt folyamat az országban távolról sem egységesen, azonos formában ját-
szódott le. Az ásványkincsekben viszonylag gazdagabb, hagyományosan iparosodott
megyék fejlesztésében az újonnan létesült ipartelepek helykiválasztása többnyire adott
volt, és kevésbé függött a megyékt ő l. A telephely megválasztásában a központi szervek
döntöttek, hiszen a beruházási költségek is jórészt innen származtak. Ennek következ-
tében Észak-Magyarországon és Közép-Dunántúlon az iparban kialakult szerkezetnek,
térkapcsolatoknak kevés köze van a megyék beosztásához. Ebb ő l adódik, hogy az
egyéb gazdsági térszerkezet, így a települések vonzáskörzetei, a népesség mobilitása, a
közlekedési hálózat stb. nem mindenben igazodott a megyékhez, a két szisztéma kö-
zött jelentő s eltérés tapasztalható.
A vázolt területi különbségb ő l adódik, hogy az Alföldön alkörzeti szinten a
megyék a gazdasági körzetekkel — kisebb eltéréseket nem számítva — lényegében egy-
beesnek, ugyanakkor az iparilag fejlettebb területeken a különbség számottev ő . Ezt a
kérdést fontosnak tartjuk, ha elfogadjuk azt az elvet, hogy a megyék a gazdasági tér-
szerkezethez területileg közelítsenek, akkor az országban történelmileg kialakult kü-
lönbségeket figyelembe kell venni. Ebb ő l adódik, hogy az említett elveket az Alföldön
lényegesen könnyebb a gyakorlatban megvalósítani.
A gazdasági körzettel foglalkozók körében az 50-es években, de még kés ő bb is
(sőt napjainkban is el őfordul) a közigazgatás és a gazdasági körzetek szinkronjának a
megteremtése rendkívül egyszer ű feladatnak t ű nt. (Ebbő l is kiderül, hogy ezt a problé-
mát akkoriban alaposan nem vizsgálták meg.) Napjainkban már tudjuk, hogy ezt a kö-
vetelményt nem is olyan egyszer ű érvényesíteni és távolról sem csak döntés kérdése.
Korábbiakban részletesen foglalkoztunk azzal, hogy a gazdasági térszerkezet lehatárol-
ható egységei és a gazdasági körzetek területileg szükségképpen nem fedik egymást.
Ebbő l adódik a kérdés, hogy melyik megoldás lenne célszer űbb, ha a közigazgatás a
gazdasági körzetekhez, vagy a gazdasági térszerkezet egyes, esetleg néhány eleméhez
igazodna, hiszen a kettő területileg nem ugyanaz. Továbbá, ha elfogadjuk az utóbbi
elvet, akkor a gazdasági térszerkezet melyik elemét célszer ű szinkronba hozni a köz-
igazgatással, hiszen mindegyikhez nem igazodhat, mivel területileg ezek sem fedik telje-
sen egymást. Itt konkrétan kell megvizsgálni, hogy a közigazgatásnak melyik térszer-
kezeti elemmel van legszorosabb kapcsolata, m ű ködését, funkciójának teljesítését me-
lyik segíti el ő legnagyobb mértékben.
Krajkó Gyula :
A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 53-69. p.
61
Továbbá nem közömbös a taxonómiai rendszer sem. Jelenleg a közigazgatás-
nak három fokozata — település, városkörnyék és megyerendszer — funkcionál, de el-
képzelhető ettő l lényegesen eltér ő taxonómiai felépítés is. A legalsóbb szinten az össz-
hang kérdése nem vet ődik fel. Itt a probléma az, hogy egy vagy több település alkos-
son-e egy közigazgatási egységet, ez pedig nem annyira a nagy térszerkezeti egységek,
mint inkább a mikroszint ű térkapcsolatok és az igen differenciáltan jelentkez ő érdek-
azonosság függvénye.
A közelmúltban kialakított városkörnyékek rendszere többnyire a települések
vonzáskörzeteire támaszkodott, bár ett ő l található eltérés is. A m ű ködésével kapcsola-
tos tapasztalatok összegy űjtése és értékelése a következ ő évek kutatási feladata. Az ön-
állóságuk fokozásával párhuzamosan lehet a megyék feladatát csökkenteni, és ez
egyben érinti a nagyságukat is. Tehát tulajdonképpen a megyebeosztásnál találkozunk
a legtöbb nézetkülönbséggel, és az elképzelések között itt találunk legnagyobb eltérése-
ket. Az első kérdés, mekkora kiterjedés űek legyenek a megyék? A második kérdés,
szükséges-e újabb taxonómiai egységek beiktatása? És végül, melyek azok a térszerke-
zeti elemek, amelyekkel célszer ű a területi szinkront megteremteni?
A megyék nagysága
Megyerendszerünk reformjára vonatkozó javaslatok között megtalálható a kis-
megyerendszer 39-42 egységgel, a 24-es beosztású közép-, a 13 és 14-es beosztású
nagymegyés rendszer, vagy a két végletet magába foglaló, az országot 6 kerületre és 42
kismegyerendszerre osztó tervezet. Lényegében hasonló megoldás csak más színtek
képviseletével a 6 kerület és 15-ös megyebeosztás. Lényegében az el őző javaslathoz áll
közel Tóth József koncepciója, amelyben hazánk 4 makrokörzet szintjére növelné a
megyék területét és az alatta lév ő fokozatokat, vagyis a mai városkörnyékeket az általa
lehatárolt 38-as beosztású gazdasági térszerkezeti egységekkel hozná területileg össz-
hangba.
A megyék nagyságára jelenleg jellemz ő , hogy a legkisebb megye (Komárom)
és a legnagyobb (Bács-Kiskun) területe közötti különbség elég nagy, közel 4-szeres,
ugyanakkor a többség közel azonos nagyságú, az átlag (4700 km 2 ) közelében van. Ha-
sonló a helyzet a népességet illet ő en is. Pest megye 3,5-szer nagyobb Nógrádnál, de a
legtöbb megye népességének száma az átlagos érték (450 ezer f ő ) körül ingadozik.
Az utóbbi évszázad során a megyék kiterjedése csekély mértékben változott,
az igazgatás feladatai és feltételei ugyanakkor alaposan módosultak. Érdekes, hogy
ezen a területen a vasúti és kés ő bb a közúti közlekedés, valamint a modern híradás-
technikai hálózat kiépítése sem hozott jelent ő sebb változást.
A megyék meglep ő konzervativizmusa, a határaikhoz való görcsös ragaszko-
dás — amit a technikai fejl ődés sem volt képes számottev ő en módosítani — társadalmi
okokkal magyarázható. Évszázadokon keresztül a feudális uralkodó osztály hatalmi
szervei voltak, és a viszonylagos autonómiát saját céljaikra, uralmi pozícióik er ő sítésére
használták fel. Ez a réteg félt a társadalmi változástól, ugyanígy a megyei igazgatás,
vagy annak határainak módosításában, a kiváltságainak csorbítását vélte felfedezni.
A két világháború között ehhez a revízió állandó élesztése, felszínen tartásának politi-
Krajkó Gyula :
A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 53-69. p.
62'
kája is kapcsolódott. Tehát alapjában véve társadalmi okok miatt merevedett meg, és
maradt a megyehálózat a technikai feltételek által túlhaladott nagyságrendben.
A megye kiterjedése, napjainkra kialakult nagysága, első sorban történelmi és
a történelem során változó társadalmi, politikai tényez ő kkel függ össze. Ugyanakkor a
gyakorlat azt mutatja, hogy ezenkívül települési viszonyok és a domborzat is fontos
tényező ként hatott.
A kisebb megyékre Nógrád, Vas, Zala stb. er ő sen tagolt térszín és többnyire
aprófalvas településhálózat a jellemz ő . Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar, Pest megye ezeknek
mindenben az ellentéte. Természetesen kivételt is találunk (Borsod-Abaúj-Zemplén),
melynek neve is jelzi a történelmi kialakulását. A példák felsorolásával azt szeretnénk
illusztrálni, hogy a megyék kiterjedésének megváltoztatása esetén a történelmi körül-
mény mellett, figyelemmel kell lenni a konkrét természeti, földrajzi adottságokra, vala-
mint a közlekedési hálózatra, települési viszonyokra stb. is.
Melyek azok a fontosabb tényező k, amelyek a megyék nagyságának növelése
irányába hatnak?
— A közlekedési és hírközl ő eszközök fejl ődése lehet ő séget nyújt arra, hogy
közel azonos létszámmal egyre nagyobb területeket lehet irányítani.
— A területi hatáskörrel rendelkez ő intézmények többsége a megyehatárokat
átlépte és fennhatóságuk 2 vagy 3 megyére terjed ki. (Néha még ennél is többre.) Ezek
száma az utóbbi évtizedekben nagymértékben megszaporodott, jelezve, hogy a jelen-
legi technikai felkészülés mellett nagyobb területi egységet átfogó intézmények haté-
konyabban tudnak m ű ködni. (Ugyanakkor decentralizációs folyamattal is találkozunk.)
— Az elmúlt 3 évtized alatt átalakult a társadalom struktúrája pl. a mez őgaz-
daság kollektivizálásával, a falusi tanácsok irányítási feladata egyszer űbbé vált.
— Az igazgatási reformmal várhatóan a tanácsi munka kevésbé lesz bürokra-
tikus, és ily módon azonos létszámmal, nagyobb területen is hatásosan tud m ű ködni.
— A megyei település- és területfejlesztési tervek olyan feladatokat is tartal-
maznak, amelyeket 2-3 megyére kiterjesztve lehet jól végrehajtani, pl. az er ő források
együttes felhasználása, infrastruktúra fejlesztése, környezetvédelem, vízgazdálkodás
stb.
— A megyék jelenlegi területének 2-3-szorosára való növelése esetén csökken-
ne a periférikus területek aránya, és megszüntethet ő lenne az azonos érdekek által
összekapcsolt területek szétdaraboltsága.
A felsorolt tényez ő k tendenciában a jöv őben általában erő södni fognak, ső t
újabb feltételekkel egészülnek ki, ugyanakkor más tényez ő k a megyék jelenlegi nagy-
ságának meg ő rzését, illetve csak csekély mérték ű növelését indokolják.
— A megyék nagyságát mint korábban említettük, nagymértékben befolyásol-
ja a taxonómiai rendszer, vagyis adott szinten, az irányításnak milyen funkcióját kell
elvégezniük. Feltételezve a jelenlegi feladatkörüket, a megyék nagyságát nem célszer ű
számottev ő en növelni, mert a hozzájuk tartozó városkörnyékek száma lényegesen
megemelkedne, ami a gépezet m ű ködését nehézkessé tenné. A városkörnyékek önálló-
ságának fokozásával viszont ez az akadály elhárítható, és a megyék területe számot-
tev ően növelhető .
— A tanácsi szervek a szocialista demokrácia fontos, nélkülözhetetlen pillérei.
A demokratizmus realizálása, a tömegek hatalomban való részvételének lehet ő ségei ki-
Krajkó Gyula :
A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 53-69. p.
63
sebb területen, közel azonos érdekeltség ű lakosság körében jobban kibontakoztatható,
jól megfogalmazott társadalmi célok érdekében a lakosság könnyebben mozgósítható.
Általában az identitás tudata kisebb tájegységekhez köt ődik. A magyar nép gondolko-
dásában, érzelmi világában nem tudott mélyebben meggyökerezni a nagyobb tájegység,
pl. Dunántúl, az Alföld vagy Észak-Magyarország stb. Ezek a területi egységek senkit
sem tettek lokálpatriótává. Ugyanakkor egyes vidékeket, mint pl. Viharsarok vagy Sza-
bolcs stb. az emberek jobban magukénak érzik, esetleg büszkék rá, és hajlandók sz ű -
kebb hazájuk fejl ődéséért erő feszítéseket tenni. Tehát a tanácsok funkcióikat jobban
el tudják látni, ha a történelmileg kialakult, homogén, hagyományosnak számító egysé-
gek keretei között m ű ködnek.
— A gazdasági mezokörzetek vagy régiók bels ő homogenitása gyenge, egyes
területei között jelent ő s különbségek találhatók, pl. Dél-Alföldön, Békés és Bács me-
gye, vagy Észak-Tiszántúlon, Szolnok és Szabolcs között. Igy a területi tervezés során
a gazdasági térszerkezet területi szintézise, kapcsolatrendszere, hatásmechanizmusa ki-
sebb területen — alkörzeti szinten — jobban kidolgozható és megteremthet ő, mivel
ezek az egységek messze homogénebbek. Ebbő l logikusan következik, hogy a gazdasági
térszerkezetek legfontosabb elemei és a megyék határai közötti összhang könnyebben
kialakítható.
— A település és területfejlesztés magába foglal több olyan folyamatot — mint
korábban említettük —, amelyek nem korlátozódnak a jelenlegi megyehatárok közé,
határaík felméréséhez nagyobb területi egység szükséges. Ez a feladat a megyék együtt-
m ű ködésével megoldható, tehát önmagában a területi változást nem indokolja.
— Az átlagos utazási távolság optimális mértéke a megyék jelenlegi nagysága
mellett jobban elérhet ő , a régiók szintjén ez a távolság már lényegesen megemelkedik.
Ugyanakkor a perifériának számító területek arányát számottev ően nem csökkentené.
(Ezzel a kérdéssel a késő bbiekben még foglalkozunk.)
— A közigazgatási mechanizmus és a megyék nagysága szerves egységet képez,
a megyei tanácsoknak több olyan osztálya is van, amelynek m ű ködése nagyobb terü-
leten nehézkessé válna, pl. az oktatás, egészségügy stb.
— A nagyobb egységek 2-3 megye összevonásával történ ő kialakítása, vagy a
jelenlegi helyzet teljes átalakítása, jelent ő s anyagi ráfordítással járna anélkül, hogy vala-
milyen garanciát lehetne nyújtani arra vonatkozólag, hogy az új rendszer jóval hatéko-
nyabban m ű ködne, és az átszervezésre fordított kiadás gyorsan megtérülne. Úgy véljük,
az elkövetkező évtizedben az ország nem lesz olyan gazdasági helyzetben, hogy egy
ilyen nagyszabású átszervezés aktuálissá váljék, nem beszélve arról, hogy a következ ő
évek gazdasági stabilizációt szolgáló programjának végrehajtása, a gazdasági reform
kiszélesítése kerül el őtérbe, és egy átfogó közigazgatási átszervezés a tanácsi apparátus-
ban a bizonytalanságot növelné, és ez megnehezítené, s őt veszélyeztetné az alapvet ő
célok elérését.
A megyei központ helyzete
A történelem során a települések fejl ődése egyenl ő tlen volt, részben ezért,
részben pedig a megyehatárok változása miatt a megyeszékhelyek gyakran változtak.
Krajkó Gyula :
A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 53-69. p.
64'
Pl. Csongrád megyében ezt a szerepkört Csongrád kivételével valamennyi város betöl-
tötte.
Az elmúlt 4 évtized során a megyeközpontok többnyire dinamikusan fejl őd-
tek oly mértékben, hogy szinte egyetlen megyében sem akad versenytárs, amely veszé-
lyeztetné a rangjukat. Ebb ő l is következik, hogy még akkor is, ha egyik-másik központ
a feléjük támasztott követelménynek nem tud mindenben megfelelni, a jelenlegi me-
gyeszékhelyeket fontos tényez ő ként, kiindulási pontként kell elfogadni, és a határok
korrekciójánál velük számolni kell. Tehát nem járhatunk el oly módon, hogy egy esz-
ményinek tartott megyebeosztást a térképen megrajzoljunk, és ezt követ ő en jelöljük
ki hozzá a székhelyet.
A megyék központjai felé fontos követelmény, hogy könnyen megközelíthe-
tő k legyenek, az optimális elérhet ő ség elvének sajnos a többség nem felel meg, viszony-
lag kedvez ő a fekvése Debrecennek, Pécsnek, Kaposvárnak stb., ahol a két extrém ér-
ték — a legtávolabbi és a legközelebbi megyehatár — közötti különbség a legkisebb, és
éppen ezért a területeikhez viszonyított átlagos utazási távolság is a legkedvez ő bb (1.
táblázat). Ebb ő l a szempontból hátrányos a helyzete Gy ő rnek, Kecskemétnek, Szol-
noknak, Tatabányának. A többi megyeszékhely fekvése is eltér a geometrikus központ-
tól, de a torzulás kisebb mérték ű .
Az izokron adatai önmagukban nem tükrözik teljesen a helyzetet, mivel a fel-
sorolt városok rendszerint közlekedési csomópontok is. Ez önmagában kedvez ő meg-
közelítést biztosít, esetleg jobban, mint egy geometriai középpontban fekv ő település-
nek, amely a f ő közlekedési útvonalak szempontjából viszont periférikus fekvés ű .
A megyeszékhelyek közlekedési fekvésének megítélésénél célszer ű az átlagos
utazási távolsággal számolni, és a megyehatárok módosítása esetén ez a mutató jól jelzi,
hogy a korábbihoz viszonyítva az új határ ebb ő l a szempontból mennyiben vált hátrá-
nyosabbá, vagy esetleg kedvez őbbé.
Gyakran hangoztatott követelmény, hogy a megyéket szinkronba kell hozni
a központjaik vonzásterületével. Jelenleg e vonatkozásban is igen differenciált kép tárul
elénk. A regionális központok az említett követelménynek teljes mértékben megfelel-
nek. Nagyságrendben a soron következ ő városok közül Nyíregyháza — mivel t ő le ke-
letre hasonló nagyságú település a megyében nincs —, maradéktalanul vonzza a megye
területét, a többi központnál már jelent ő s átfedések találhatók. Kecskemét esetében,
ha eltekintünk a közigazgatásból származó vonzási elemekt ő l, akkor Baja térsége Pécs-
hez és részben Szegedhez is ugyanúgy kapcsolódik. Székesfehérvárnál a bicskei város-
környék, Kaposvárnál Siófok, Barcs és Csurgó környéke, Egernél Hatvan körzete,
Veszprém és Szolnok esetében a megye északi része, Szekszárd és Salgótarjánnál pedig
a megye nyugati térfele tartozik az általuk gyengén vonzott területekhez.
Az említett példák kiegészülnek olyan esetekkel, amikor a domináns vonzás-
körbe tartozó település viszont nem tartozik a közigazgatási hatásköréhez, pl. Kecske-
métnél Nagykő rös, Szolnoknál Adony stb.
Más kérdés, hogy a közigazgatási beosztásnak mennyiben kell eleget tenni a
vonzáskörzetek szabta követelményrendszernek, és ett ő l mennyiben térhet el. Kétség-
kívül a gazdasági térszerkezeti elemek közül a települések vonzáskörzeteinek — amely
maga is összetett — kitüntetett helyzete van, egyik igen fontos tényez ő a közigazgatási
Krajkó Gyula :
A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 53-69. p.
65
,
1;7 a)
N
CO M CO N CO CO M CO 0 1- N M LD M CO CO
-Q
-0 •
N a N a LO a (0 I ect N
NI) C
..s , 0 .--""
:3
ö (,) O O o N O o o CO M M 4' CO Lf) CO a r- o
F: 61 co s— ON.-- NC00000 0 I NNMNNCNO0
a3 C N=
,
-
N N CO N N CO LO CO 0 N •-• N t0 a- CO CO CO m
Cf) cr CO CO CN n a 0) LO M N 1- CNN. ,- 0 N c- Cl N (1(0(0(00 co a m m N CO e-• O)
0)
a, co cs, co co C•1 M CN M N N M I M M C'') CO CN co Cl N
E
2 2
f0 Y
C
▪ r- .4 CO CO CN CN CO '4' CN 0) t0 cocn—oLO CO CO
A megy ékhe ly zete az u tazási távolság a la pján
vN CO M N N CN (1 N N N I M M cn co CNC M N CN
.0 r
- , O
O
g,
'D E Y
(s) —
O cs j N cs j
1..) m co co co co >1)
.4' CO r, CO CO CV ,
0) 0 N
(s, 0,
Ó a c..i N I
-2)
-
cn M <4- o r- CO LO CO .4 LO CO 0 a L() o 4' CO 4' M M
N M N CO
4'
c1)
„, N M M 4' M .4 M 4' M CO M
.7 t
I-
:(7)
07 C
a5 N
N. r-- m 0 M [-s co C') 0 N N 0 4' a 4 - 0) M N.
.4 M 4'
r•-• m cl. •:t M M M .7 cl. m M .4 a 4' 4' M
N N
• (1)
>a a>
2
co c,1
r- co a a> o CO N 0 4' 0) CO CO CO C) CO LO
N 4' Cl CD N N LO .4 a .4 a CO a N co a a
Vár
N CO M N N o o a Cl a co co m N r, a> m> m
CO 00 M 4' CO M LC) N a 0) M 0 M 0 Cl co m CO
MCO NN N CO N c.) m co m CD N CD N CO
co In N a a CO M N a N - 7,,,^ Q., o -0 ), I 2 7,
c.) (...9 x x u. z o_ >>N
Krajkó Gyula :
A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 53-69. p.
66
rendszer felépítésében, de ez a szerepkör sem kizárólagos, mivel kisebb-nagyobb mér-
tékben az egyéb tényez ő ket is figyelembe kell venni.
A megyehatárok korrekciójánál nem közömbös az alközpontok helye és von-
záskörzete sem, s őt figyelembe kell venni a kisebb központok integrációs kapcsolatait,
mivel ezeket területi egységekként célszer ű kezelni, és a határváltozásokat a központ-
juk orientációja alapján lehet megítélni. Ez különösen a periférikus területek esetében
válik fontossá.
A megyeszékhelyek funkcióinak száma abból a szempontból érdekes, hogy a
tanácsi koordináció és ellen ő rzés lényegesen könnyebb, ha a megye központja rendel-
kezik a legtöbb funkcióval.
A területi termelési komplexumok és a megyék kapcsolata
A területi termelési komplexumok egy vagy több vezet ő ágazathoz kapcso-
lódó, a vertikumot kiegészít ő , területileg szorosan összefügg ő termelési rendszerek ha-
zánkban is kialakultak. A jelent ő sebb vertikumok a jelenlegi közigazgatási rendszert ő l
függetlenül jöttek létre, az irányításuk és területi elhelyezkedésük a megye határait
átlépik, pl. az alumíniumvertikum jól körülhatárolható, de 5 megyére terjed ki. Ha-
sonló a helyzet az acélgyártásnál is. A szénbányászat és az erre támaszkodó villamos-
energia-termelés átfogja hazánk egész ipari övezetét és Baranya megyét. A szénhidro-
gén-vertikum pedig gyakorlatilag felöleli az ország jelent ős hányadát. A példát tovább
szaporíthatnánk, de az eredmény ugyanaz, tehát az iparban kialakult területi kapcso-
latokban is a vertikális irányítás dominál, és ezekbe a közigazgatás nem szól bele.
A vertikális rendszer irányításán kívül azonban számos olyan kérdés van,
amely már az illetékes közigazgatás, vagy egyéb helyi szervekre tartozik, p1. a borsodi
kohászat része egy hatalmas vertikumnak, de helyben kapcsolódik a szénbányászathoz,
a villamosenergia-termeléshez, továbbá szoros szálak f ű zik a gépiparhoz, vegyiparhoz
stb. Az így kialakult több f ő hatósághoz tartozó komplexum már területi rendszert
képvisel, de a közigazgatástól gyakorlatilag még ez is függetlenül funkcionál. A példá-
nál maradva, a gondolatmenetet tovább folytatva, a vázolt területi rendszernek szük-
sége van vízre, munkaer ő re, termel ő i infrastruktúrára, oktatási intézményre, a munka-
erő t szolgáló szociális infrastruktúrára, és a lakosság ellátására stb. Ezek megszervezése,
összehangolása, m ű ködtetése, továbbá a környezet megóvása egy regionális tervezés
nélkül nehezen képzelhet ő el. Ez pedig zömében már tanácsi feladat. Nem beszélve
napjainkban a szerkezetváltásból adódó munkaer ő -átképzés és -átcsoportosítási felada-
tokról és az ezzel járó feszültségek feloldásáról.
Tehát a vertikumok m ű ködéséhez szükséges feltételek kialakításában a köz-
igazgatás is közrem ű ködik, éppen ezért nem hátrány, ha egy összefügg ő rendszer nagy
része egy megyéhez, a példánál maradva Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozik,
ugyanakkor az a tény, hogy Nógrád megye része ennek a komplexumnak, egymagában
még nem elég indok a két terület közigazgatási együvé tartozásához, hiszen számos
egyéb tényez ő , pl. a közlekedés ennek ellene szól.
Hazánkban a borsodihoz hasonló területi termelési komplexum kevés van, a
Közép-Dunántúlon kialakult területi rendszer zöme 3 megyére terjed ki, de egy köz-
Krajkó Gyula :
A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 53-69. p.
67
igazgatási egységgé alakításukat önmagában ez a helyzet sem indokolja, mivel a tanácsi
szervekre háruló feladatokat megfelel ő koordináció segítségével meg lehet oldani.
A jóval kisebb területeket felölel ő agráripari kombinátok, területi komplexu-
mok szintén nem tartoznak tanácsi irányítás alá, de a vonzáskörzetek vizsgálatának
fontos elemét jelentik, és így áttételesen hasznos adatot szolgáltatnak az alsóbb szint ű
közigazgatási egységek, vagyis napjainkban a városkörnyékek határainak kialakításához.
A megyék gazdasági tevékenysége
A megyék gazdasági fejl ő désének üteme, iránya egymástól lényegesen eltér ő ,
lényegében mindegyiknek, mint gazdasági-területi egységnek, önálló mozgása van.
Ugyanez a mezokörzetr ő l, vagy a nagyobb régiókról nem mondható el.
A megyék a regionális terveiket egymástól függetlenül dolgozták ki, az együtt-
m ű ködési törekvések ellenére, kell ő en nem hangolták össze, és több fontos kérdésben
sem teremtettek kapcsolatot. Számos olyan tényez ő van, amelyet régiókeretben el-
helyezve. kellene vizsgálni, pl. átlépi a megyehatárokat, településhálózat fejlesztése,
szemmel láthatóan mostohább helyzetben vannak a periférikus határmenti térségek.
Hasonlóan közös téma a környezet és természetvédelem, a vízgazdálkodás, a munka-
erő -gazdálkodás és egyéb er ő forrás összehangolt felhasználása, nem beszélve a számos
regionális íntézmény m ű ködésérő l. A megyék területfejlesztési tevékenységeik össze-
hangolását el ősegítené a mezokörzet funkcióinak er ő sítése, ha a regionális tervek leg-
fontosabb elemei ezen a szinten is el készülnének. Ezt az is indokolja, hogy több folya-
matot, nagyobb területen pontosabban lehet elemezni.
A tanácsi szervek munkáját nehezíti, hogy az ágazati tervek és a regionális
elvek sokszor az ágazatokon keresztül realizálódnak, ily módon a tanácsi szerveknek
kevés lehet ő ségük és eszközük van arra, hogy az ellentmondásokat feloldják, és érvényt
szerezzenek a regionális tervek megvalósításának. Az ágazatokat többnyire csak a saját
problémájuk érdeklik, nem igen tör ődnek az általuk kiváltott regionális folyamatokkal,
ebbő l adódik, hogy egy-egy területi egységen belül az ágazatok között nincs kell ő össz-
hang.
Az ágazatok m ű ködése, fejl ő dése csak részben függ a tanácsi szervekt ő l, pl. a
megyék nagy részében az iparnak közel fele van csak helyi irányítás alatt.
A gazdasági térszerkezetek és egyéb területi struktúrák gyakran nem fedik
egymást, hiszen rendeltetésük sem egyforma, mindegyik egy meghatározott feladattal
és ennek megfelel ő en — jó vagy rossz — optimális nagyságra való törekvéssel jött létre,
alakult, vagy alakították ki, így szükségszer ű en nem is Kehet követelmény az azonos te-
rületi csoportosulás. A kérdés jogosan vet ődik fel, hogy amikor egymás között sincs
kell ő összhang, a változás irányát tekintve is gyakran ellentétes tendencia érvényesül,
megkövetelhet ő -e, hogy a megye határa ezektő l függjön, velük területileg szinkronban
legyen? Továbbá van-e egyáltalán, illetve kialakult-e elszakíthatatlan kapocs egyik vagy
másik térszerkezeti elemmel?
A kötő dés nem annyira szoros, de nem is függetlenek egymástól. A gazdasági
térszerkezetek térben és id ő ben egymástól nem függetlenül alakultak ki, mindegyik
erő sen függ néhány másik struktúrától, tehát található rendez ő elv, csakhogy ez nem
Krajkó Gyula :
A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 53-69. p.
68
determinál területi nagyságot. Alapvet ően fontos struktúrának tekinthet ő a település-
hálózat mellett a közlekedési hálózat és egyéb termel ő i infrastruktúra konfigurációja.
Ezekkel szoros összefüggésben alakult ki az ipar területi elhelyezkedése és kapcsolat-
rendszere. Mégpedig Dunántúlon és Észak-Magyarországon sokszor az ásványkincsek-
hez orientáltan fejl ődött az infrastruktúra, az Alföldön pedig a meglév ő település - és
közlekedési hálózathoz települt az ipar és teremtett magának termelési kapcsolatot.
A népesség mozgása, az intézmények irányítási rendszere, a szociális infra-
struktúra intézményei, ide sorolhatjuk az ágazati körzeteket és a vonzáskörzeteket,
amelyek a korábban említett alapstruktúrától függnek, és sok tekintetben hozzájuk
igazodnak.
A közigazgatási beosztás kisebb vagy nagyobb mértékben köt ődik, illetve
kapcsolódik a felsorolt területi struktúrákhoz, nem is lehet független, mindegyik tár-
sadalmi tevékenységet testesít meg. A kérdés az, hogy az összefüggés milyen mérték ű ,
illetve milyen er ő snek kellene, hogy legyen? A tapasztalat az, hogy a közigazgatásnak
az alapstruktúrák közül els ő sorban a településhálózattal és a közlekedéssel van igen
szoros kapcsolata, viszont eléggé índifferens az ipar területi elhelyezkedéséhez, irányí-
tási rendszeréhez.
A vázolt tendencia nem jelenti azt, hogy a közigazgatási beosztás tetszés sze-
rinti nagyságú egységekb ő l állhat, vagy teljesen indifferens lenne a térszerkezeti ele-
mek iránt, csupán azt szeretnénk hangoztatni, hogy egyík sincs abban a helyzetben,
hogy bármelyik magának determináns funkciót kaphatna. Ez leegyszer űsítése lenne a
valóság igen bonyolult kapcsolatrendszerének. Továbbá a közigazgatási egységeknél
a határok megvonásának is van mozgástere, a feladatoktól, az igazgatási mechanizmus-
tól függő en, pl. a városkörnyékek önállóságának fokozásával a megyék területe növel-
hető , vagyis számuk csökkenthet ő .
A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás kapcsolatában fontossági sorrend
alakult ki, viszont ez esetenként és helyenként változik, és éppen ez teszi szükségessé
valamennyi tényező feltárását, ismeretét, a konkrét körülmények megfelel ő mérlegelé-
sét, a legcélszer űbb megoldások megkeresése érdekében.
Olyan közigazgatási beosztás nem lehetséges, amely a korábban felsorolt vala-
mennyi tényez ő nek teljes mértékben megfelel. Kétségkívül valamennyi tényez ő a terü-
leti munkamegosztás alkotóeleme, és éppen ezért nem volna hátrány, ha területileg
szinkronban lennének, csakhogy ilyen követelmény soha nem fogalmazódott meg, és
az egyes elemek önállósulva fejl ő dtek, egymástól szinte függetlenül alakították ki kap-
csolatrendszerüket. A gazdasági térszerkezetek többsége átlépte a megyehatárokat,
ezektő l szinte függetlenül egzisztál, és az összhang megteremtése szinte lehetetlen.
Ugyanakkor más oldalról is jelentkeznek nehézségek, p1. a településhálózat fejlesztésé-
ben, ezen belül a megyeközpontoké évtizedeken keresztül a mai közigazgatási beosz-
táshoz igazodott, a feladatkörüket ennek megfelel ően alakították ki, ebb ő l adódik,
hogy ha a megyék nagyságát nagymértékben 2-3-szorosára növelnék, akkor olyan űr
keletkezne, amelyet a regionális központ nem tudna betölteni, pótolni.
A jelenlegi közigazgatási rendszer területi struktúrája által képz ődött ellent-
mondásokat, kompromisszumos megoldásokkal fel lehet oldani, illetve csökkenteni le-
het. Ezért is szeretnénk hangsúlyozni, hogy megítélésünk szerint egyetlen gazdasági
térszerkezetet sem lehet abszolútnak és változtathatatlannak tekinteni, vagy a határ-
Krajkó Gyula :
A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/3. 53-69. p.
69
módosításoknál, illetve az új közigazgatási egységek kialakításánál abszolút domináns
szerephez juttatni. Ez azt eredményezné, hogy bizonyos ellentmondások megoldódná-
nak, de újakat hoznánk létre. Csak akkor van értelme a változtatásoknak, ha ezzel a
problémák mennyiségét lényegesen csökkenthetjük.
IRODALOM
BARTKE I. 1986: A területi egységek (körzetek) szerepe a területi tervezésben. Területi Statisztika
XXXV I. 2. pp. 117-134.
BARTKE I. 1985: A vonzáskörzetek gazdasági (társadalmi) tervezése. MTA RKK Dunántúli Tu-
dományos Intézete. Közlemények 32. Pécs, pp. 21-36.
BE LUSZKY P. 1982: A szerkeszt ő vitaindítója. A komplex gazdasági körzet — hit, remény vagy va-
lóság? Területi Kutatások 5., pp. 3-24.
BIBÓ I. 1975: Közigazgatási területrendezés és az 1971. évi településhálózat-fejlesztési koncepció.
MTA Igazgatástudományi Bizottsága. Budapest
ENYEDI GY. 1982: Temetés, vagy a tetszhalott élesztése. Területi Kutatások 5. Budapest, pp.
52-54.
HENCZ A. 1973: Területrendezési törekvések Magyarországon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,
Budapest.
KOVÁCS I. 1969: Az állam területi beosztásáról általában. Magyar Államjog, 3. kiad. Tankönyvki-
adó, Budapest.
PÁ LN É KOVÁCS I.—CSEFKÓ F. 1982: A közigazgatás és a gazdasági körzetek viszonya. Területi
Kutatások 5. Budapest, pp. 91-100.
PERCZE L K.—GERLE GY. 1966: Regionális tervezés és a magyar településhálózat. Akadémiai Ki-
adó, Budapest.
TÓTH J. 1987: Régiók és/vagy megyék? — Meditáció egy alapkérdésr ő l. Tér és társadalom I. 2.,
pp. 77-80.