Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 227-229. p.
Tér és Társadalom XXIV. évf. 2010 s 3: 227-229
KÖNYVJELZ Ő
KISS ÉVA:
TERÜLETI SZERKEZETVÁLTÁS A MAGYAR
IPARBAN 1989 UTÁN
(Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs, 2010. 224 o.)
LUX GÁBOR
A gazdasági szektorok térbeli megjelenése, m űködésük és kölcsönhatásaik a területi
tudományok legérdekesebb kutatási területei közé tartoznak. Kiss Éva monográfiájá-
ban a hazai ipari terek átalakulását vizsgálja meghatározó nemzetközi folyamatok
tükrében: egy olyan id őszakról ír, amikor egyszerre érvényesült Magyarországon az
ipar szerepének posztfordizmusként vagy posztindusztrializmusként említett globális
átalakulása, valamint a posztszocializmus korábbi ipari struktúrákat részben lebontó,
részben erőteljesen átrendező „teremtő pusztulása". A munka mind az országos, mind
a szubnacionális (regionális és lokális) terek léptékén végbemen ő változásokat figye-
lemmel kíséri, témájáról empirikus kutatásokkal jól alátámasztott képet ad az
olvasóknak. Különleges jelent őséget ad megjelenésének, hogy a posztszocialista gaz-
daságokban még mindig els ősorban ipari alapú versenyképességr ől beszélhetünk.
A fővárosokon és néhány nagyvároson kívül a legfejlettebb üzleti szolgáltatások itt
még nem játszanak a nyugatihoz mérhet ő szerepet, és a globális válság hozta —
a kötet által is dokumentált — termelésben és foglalkoztatásban bekövetkezett visz-
szaesés dacára nem várható a helyzet radikális módosulása.
A könyv központi fogalma a szerkezetváltás. Mint a rövid, de jó elméleti szinté-
zist nyújtó első fejezet is hangsúlyozza, egyszerre funkcionális (a termelési rend-
szerekben megjelenő) és területi jelenségr ől van szó. A hagyományos fejl ődési köz-
pontokban koncentrálódó régi ipari térségek tartós növekedését és megingathatatlan-
nak tűnő stabilitását a 20. század második felében bizonytalanabb, id őben és térben is
gyorsabban változó iparszerkezet vette át. Egyszerre jellemezte a folyamatot a szol-
gáltatásalapú gazdaságok felé mutató dezindusztrializáció (ipartalanodás), a hagyo-
mányos iparágak alkalmazkodása és az új tevékenységek, szervezeti formák elterjedé-
sével járó diverzifikáció. Ugyanez az átstrukturálódás térben a nagyvárosoknak ked-
vező térszerkezetet hozott létre, az ipar telephelyválasztásában pedig a hagyományos
ipari terekb ől kilépő terjeszkedési folyamatokat indított el. A szocializmus össze-
omlása után ipari válsággal küzd ő közép- és kelet-európai országok így a termelés
számára kedvez ő feltételeket kínáló lehetséges telephelyekként, t őkeberuházások
célterületeiként jelentek meg az új európai munkamegosztásban.
KÖNYVJELZŐ
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 227-229. p.
228 Könyvjelz ő TÉT XXIV. évf. 2010 s3
A második rész jól bemutatja az átalakuló magyar ipar meghatározó szervezeti és
telephelyi változásait. Különösen lényegeseknek tekinthetjük a szerz ő telephelyvá-
lasztásra vonatkozó megállapításait: az ipartelepítésben egyre nagyobb jelent ősége
van a telepítési tényez ők komplex kapcsolatrendszerének; egyedi el őnyök helyett
azok széles skálája válik a döntések alapjává. A korábban meghatározó szállítási
feltételek és költségtényez ők mellett új minőségi és mennyiségi tényez ők jelennek
meg: a képzett munkaer ővel való ellátottság és a nehezen mérhet ő, de a legértéke-
sebb ipartípusok települését nagyban befolyásoló soft tényez ők (települési környe-
zet, életminőség, a helyi kormányzat segít ő szerepe stb.). Mindezek az el őnyök az
ipartelepítéssel nem merülnek ki, hanem a tapasztalatok szerint még tovább fokozód-
nak: az ipar újratelepülése által átformált területi szerkezet stabilizálódik, az új területi
különbségek tartósan fennmaradnak és így évtizedekig meghatározzák a régiók és
városok versenyképességét. A kötet külön alfejezetet szentel a közlekedés és távköz-
lés lényeges, de a fejlesztéspolitikában gyakran csodatév ő erőként kezelt szerepének,
megállapítva, hogy bár a közlekedési hálózat Tóvonalainak t őkevonzó szerepe jelent ős
marad, önmagában már nem jelent garanciát a befektetések letelepülésére.
Bár az ipari átalakulást a közvélemény els ősorban mennyiségi mutatóin (üzem-
létesítések és bezárások) keresztül érzékeli, valójában a posztszocialista térségben
egyszerre folyik mennyiségi és min őségi szerkezetváltás. A szerz ő mindkét irányt
figyelemmel kíséri. Korábbi, relokációs tevékenységeket vizsgáló kutatásait is fel-
használva megállapítja, hogy Magyarországon az ipari termelés áttelepítésének eddig
elsősorban nyertese volt, a kitelepülés pedig fóként az alacsony hozzáadottérték-
tartalmú tevékenységeket érintette. (Ugyanakkor hozzátehetjük: a könny ű- és élelmi-
szeriparban a termelés „relokalizációja" nálunk els ősorban nem áttelepítéssel, ha-
nem üzemek megszünésével és küls ő versenytársak piacszerzésével megy végbe.)
Másrészt fontosak a min őségi változásokra vonatkozó eredményei is: az egyre érté-
kesebb ipari tevékenységek elterjedésével járó szerkezetváltás jelei hazánkban is
megfigyelhetők, és ez a lassabb újraiparosodási folyamatok mellett is fontos el őrelépést
jelent. E változások közé tartoznak a könyv által kiemelten vizsgált új térszervez ő
formák: egyrészt a korábban tisztán t őkevonzó tevékenységet folytató, ma viszont
egyes térségekben már a specializáció jeleit mutató ipari parkok, másrészt a vállalatok
hálózatos együttműködése felé mutató ipari klaszterek. Mindkét forma nyugati adap-
táció, és a spontán fejlődés mellett fejlesztéspolitikai eszközként jelent meg Magyar-
országon. Sajnos, amint a könyv is jelzi, működésüket még mindig hátráltatja a vilá-
gos fejlesztési prioritások hiánya (ebben Szlovénia és Csehország el őttünk jár), a sze-
lekció nélküli befektetésvonzási kényszer és a specializáció gyengesége.
A második rész utolsó fejezetében alapos felmérés olvasható az ipari ágazatok
területi szerkezetér ől. A friss, 2008-as adatokból dolgozó bemutatás azért is elisme-
résre méltó, mert a rendszerváltást megel őzően született, jó minőségű empirikus
munkák (így p1. Markos, Kóródi — K őszegfalvi és Tatai monográfiái) sora után ez a
kérdés kevesebb figyelmet kapott a gazdaságföldrajz és a regionális tudomány
munkáiban. A térszerkezeti vizsgálatok a területi különbségek növekedésér ől adnak
képet. A fejlettebb iparágak er őteljesebben koncentrálódnak az Észak-Dunántúlon
KÖNYVJELZŐ
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 227-229. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Könyvjelz ő 229
és a fővárosban, míg a perifériákon a gyengébb teljesítmény ű, gyakran ma is súlyos
versenyhátránnyal küzd ő tevékenységek rendelkeznek nagyobb részaránnyal. Ezt a
térszerkezetet a szerz ő tovább elemzi és adatokkal illusztrálja a harmadik részben.
Az elsősorban a külföldi tulajdonú ipar telephelyválasztása által formált új térstruk-
túrában a szocializmus ÉK—DNy irányú ipari tengelye „megd őlt", a Bécs—Budapest
tengely térségei és Közép-Magyarország kerültek kedvez ő pozícióba, míg a koráb-
ban erős Észak-Magyarország súlyos depressziós folyamatokon ment keresztül.
2007-re azonban az országban ismét egy észak—déli iparosodottsági megosztottság
tűnt meghatározónak: nem következett be radikális területi szerkezetváltás.
A kötet utolsó, negyedik része léptékváltással az ipari szerkezetváltás lokális
folyamatait tárgyalja a főváros bőséges (Helsinki, Tokió és Varsó folyamataival
összehasonlított) és néhány vidéki nagyváros kisebb terjedelm ű elemzésével. Buda-
pesten, az ország (még ma is!) legnagyobb ipari térségében a dezindusztrializációs
folyamatok és a szolgáltatásalapú gazdaság új jelenségei együttesen modern város-
szerkezet kialakulását hozták magukkal, amely az ipari zónák visszaszorulásával járt
együtt. Valójában a funkcionális átalakulással nem történt meg az ipar teljes elt űnése:
jelentős megállapítás, hogy kisebb térigénye, a korábbinál kevésbé látványos térhasz-
nálata, valamint nagyobb mobilitása miatt sokkal kevésbé kötött a konkrét térhez,
a felhagyott területeken pedig új funkciók letelepülésével egy korábbinál heterogé-
nebb, sokszínűbb térstruktúra emelkedik ki, amelyben az ipar a korábbitól eltér ő
mértékben és formában, de a városi tér része és formálója marad.
Kiss Éva monográfiája, mint a recenzióból következik, jelent ős összefoglaló munka
a magyar területi kutatásokban. A munka erénye adatgazdagsága, a szöveget végig-
kíséri!, kartográfiai és illusztrációs anyag (beleértve az átalakuló térhasználat formáit
ábrázoló fényképmellékletet) változatossága. Világos nyelvezete, közérthet ő, de össze-
tett érvelése, a feldolgozott források köre és a saját kutatások ért ő szintézise a kötetet
figyelemreméltó, remélhet őleg széles körben forgatott referenciamunkává teszik.