Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 193-201. p.
Tér és Társadalom XXIV. évf. 2010 s 3: 193-201
AZ MTA REGIONÁLIS TUDOMÁNYOS
BIZOTTSÁGA HÍREI
RÉGIÓK KIALAKULÁSA ÉS VÁLTOZÁSA:
VÉLETLEN VAGY SZÜKSÉGSZERŰSÉG?
(Genesis and Change of the Regions: Chance or Necessity?)
Akadémiai székfoglaló előadás
PROF. DR. BENEDEK JÓZSEF
„Babes-Bolyai" Tudományegyetem, Földrajztudományi Kar,
Társadalomföldrajzi Tanszék
Több mint tíz éve foglalkoztat a társadalom egyik alapvet ő jellegzetességének, a
térbeliségnek a vizsgálata (Benedek 1998; 2000; 2001; 2002; 2003; Benedek-
Jordan 2007; Benedek 2008a, 2008b). Úgy gondolom, hogy a fenti kérdéskörnek
egyik leglátványosabb és célravezet őbb megközelítési lehetőségét jellegzetes térbeli
képződmények, a régiók kialakulásának és m űködésének elemzése kínálja. Tanul-
mányaim lényegi következtetése, hogy a tér egymaga mint relatív fogalom egy mó-
don operacionalizálható: régiók és helyek lehatárolásával és elemzésével. El őadá-
som vezérfonala a fenti gondolathoz igazodik, célja a térbeliség konkrét megjelené-
si formáinak elemzése, különböz ő regionalizálási módozatok alapján.
Régióképz ődés a modern regionális földrajz megközelítésében
A társadalmi konstruktivizmus szemléletében a régió társadalmi, gazdasági és
politikai interakciók hálózataiból épül fel. Ezek szerint a társadalmak ugyanúgy
létrehozzák saját földrajzukat, mint saját történelmüket is, azaz saját térképzeteiket
éppúgy, mint időbeosztásukat. Ebb ől adódóan a régió is egy társadalmi konstrukció,
azaz intézmények és cselekv ő egyének által kialakított térbeli képz ődmény, ellen-
tétben a kvantitatív paradigma és a tradicionális regionális földrajz realista régió-
fogalmával, amely szerint a régió objektív, tudattól és társadalomtól független,
abszolút léttel rendelkez ő entitás.
A regionális kutatások konstruktivista irányzatai közül kiemelkedik az új vagy
modern regionális földrajz (new regional geography), amely néhány alapvető újí-
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 193-201. p.
194 MTA Regionális Tudományos Bizottsága hírei TÉT XXIV. évf. 2010 s3
tással járult hozzá a régiók kialakulására vonatkozó vitában (Pred 1994; Thrift
1996; Werlen 1997; Gregory 1998; Allen—Massey—Cochrange 1998):
— a régió a társadalmi kapcsolatok közege és ugyanakkor eredménye is;
—a régió a történelem terméke, amelynek kialakulása nem anyagi folyamatnak,
hanem jellegzetes, úgymond strukturáló társadalmi kapcsolatok és kölcsön-
hatások eredményének tekinthet ő. A történelem, és ezzel tulajdonképpen a vé-
letlennek a beemelése a regionális kutatásokban els ősorban Allan Pred „hely-
elméletének" érdeme. Szerinte a régió a gazdaság, politika, nemek, osztály és
etnicitás történetének összetett eredménye, amely két alapvet ő társadalmi
folyamat során alakul ki: a tér kisajátítása és a természet átalakítása során.
Allen—Doreen—Massey—Cochrange 1998-ban kiadott nagyhatású könyvükben
(„Rethinking the region") a régió konceptualizációját szoros összefüggésbe
hozzák a tér és hely konceptualizációjával, azt a provokációnak is számítható
gondolatot fogalmazván meg, hogy a régiókat a térbeli-társadalmi kapcsolatok
és az ezekrő l alkotott elbeszélések (narrációk) építik fel. A régió nem küls ő,
objektív realitás, amelyet csupán fel kell fedezni, hanem a humán alany jelleg-
zetes konstrukciója.
—további fontos újítása a modern regionális földrajznak arra vonatkozik, hogy a
regionalizációnak létezik egy finalitása, egy küls ő ok hozza létre, azaz nem
belülrő l determinált. Ez azt jelenti, hogy nem léteznek „reális" régiók, hanem
csak a regionalizálás céljából meghatározott régiók, függetlenül attól, hogy ez
interszubjektíven konstituálódik vagy objektív-pragmatikus módon.
—az új regionális földrajz további novumának számított a regionális identitás-
kutatás. Legjelentősebb képviselői (H. H. Blotevogel, G. Heinritz, H. Popp és
J. Pohl) szerint egy ilyen irányú regionális kutatás aktívan járulhatna hozzá bizo-
nyos össztársadalmi problémák megoldásához, illetve a kultúrgeográfiai térfel-
osztások kidolgozásához (Blotevogel—Heinritz—Popp 1987; Pohl 1993;
Blotevogel 1996). Szerintük az identitástudathoz tartozik a tér reprezentációja is,
ami interszubjektíven/kollektíven alakul ki. Ez azt jelenti, hogy minden egyén ki-
alakít egy képet arról a régióról, amelyben él, vagy más régiókról, ez a folyamat
viszont meghatározóan köt ő dik a többi egyénnel kialakított interakciókhoz és
ennek függvényében kap tartalmat, illetve módosítja tartalmát. Ebben a megkö-
zelítésben megfogalmazódott egy sor központi kérdés, amelyre az eddigi kutatá-
sok még nem találtak általánosan elfogadható és megnyugtató válaszokat:
- hogyan alakulnak ki a térreprezentációk regionális léptékben;
- hogyan változnak, esetleg hogyan tű nnek el bizonyos regionális tér-
reprezentációk;
- milyen kommunikációs környezet, forma és milyen szerepl ők fontosak a
térreprezentációk kialakulásában és változásában;
- hogyan határolódnak el az identitástudat térbeli megfelel ői.
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 193-201. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 MTA Regionális Tudományos Bizottsága hírei 195
Regionalizálási módozatok
Alapul véve a fentebb röviden bemutatott központi fogalmakat (dialektikus jelleg,
történelem és identitás, régióalkotás célfügg ősége), és figyelembe véve három
további központi elemet: „regionalizáló" intézmények, régióalkotási mechanizmu-
sok, létrejött régiók jellege, a továbbiakban a regionalizálási módozatok három
típusát különböztetem meg:
— normatív-formális regionalizálás: a regionalizálás intézményes hálózatára
vonatkozik és ennek legjobb példáját a társadalmak (államok) területi-
adminisztratív felosztása alkotja;
— szimbolikus-informális regionalizálás: a köztudat szintjén, azaz a szubjektu-
mok szintjén lezajló regionalizálás, amely kultúra- és csoportjelleg ű;
— pozitivista regionalizálás: a tudomány által alkalmazott regionalizálásra és az
általa létrehozott terekre vonatkozik.
Ez a felosztás nem jelenti azt, hogy a tudomány csupán az utóbbi regionalizálási
típussal foglalkozik. Különbséget kell tennünk a regionalizálás mint régiólehatáro-
lási, régióépítési módszer és az empirikus regionálgeográfiai analízis között. Az
utóbbi egyértelműen mind a három módozattal lehatárolt régiótípusra kiterjed. Ebben
a megközelítésben nyilvánvalóan a földrajz, a tudomány általában, mint társadalmi
intézmény, létrehozza saját tereit („regionalizál"), rendszerint egy pozitivista világ-
szemlélet alapján, amely feltételezi, hogy létezik egy tudattól független, küls ő való-
ság, amelyet a tudomány objektíven feltárhat. Egyértelm űen a másik két, a formális
intézmények és a társadalmi egyének térköt ődöttségét tükröz ő regionalizálás régió-
képződményei a tudomány tárgyát képzik, de ezek nem a tudomány mint társadalmi
intézmény jellegzetes képz ődményei.
A regionalizálás abból az alapfeltételezésb ől indul ki, hogy a megfigyelt tartalmak
között összefüggés létezik, tehát bizonyítékokat hozhatunk egy régió létezésére.
Ilyen bizonyíték a formális regionalizálás esetében a jogszabályok összessége, ame-
lyek intézményesült régiók határait, intézményeit és m űködési mechanizmusait
határozzák meg, illetve az informális regionalizálás esetében a regionális identitás-
tudat, a régióhoz tartozás szimbolikus jelentéstartalma. Ehhez adódnak a tudomány
regionalizálási módszerei, amelyek a realitást próbálják tudományosan, azaz szisz-
tematikusan és elméletorientáltan magyarázni.
Normatív-formális (intézményesült) regionalizálás
A terület, a tér a modern államok alapvet ő komponense. Ennek a területnek a köz-
igazgatása, a hatalomnak az egész területen érvényes gyakorlása a tér vagy terület
regionalizálása alapján történik, ami nem jelent egyebet, mint az államot alkotó
terület jogrendszer által biztosított normatív jelleg ű téregységekre történ ő felbontása.
A normatív-formális regionalizálás az állam intézményeinek hatáskörébe tartozik.
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 193-201. p.
196 MTA Regionális Tudományos Bizottsága hírei TÉT XXIV. évf. 2010 s3
Ezek közül ebben a vonatkozásban különös jelent őség a politikai szférának jut. Itt
születnek meg azok a döntések, amelyek a teret regionalizálják, azaz felosztják,
lehatárolják különböz ő szintű egységek formájában.
Függetlenül a létrehozott téregységek típusától, a normatív-formális regionalizálás
során vegyes lehatárolási kritériumokat használunk, amelyek magukban foglalnak
mind a hasonlóság, mind a kapcsolatok elvén alapuló kritériumokat is, a helyi és
regionális földrajzi, történelmi, kulturális és gazdasági adottságoknak és sajátossá-
goknak megfelelően. Ehhez adódnak még a politikai jelleg ű kritériumok, amelyek
rendszerint meghatározóak.
A normatív-formális regionalizálás bizonyos korlátokat szab az egyéni célok
elérésére felhasznált eszközök hozzáférhet őségét illetően. Ennek megfelel ően a
közigazgatási, tervezési vagy bármilyen más típusú normatív-formális régió m űkö-
dését szabályozó törvények és rendelkezések a cselekvések kontextusát alkotják, a
térstruktúrák részei, amelyek bizonyos cselekvéseket lehet ővé tesznek, illetve má-
sokat megakadályoznak.
A program-régiók és tervezési régiók (Weichart 1996) mellett, amelyek rendsze-
rint a területtervezés és a regionális politika célrégiói, megkülönböztetünk még egy
alapvető normatív-formális téregységet, a területi-közigazgatási egységeket. Ezek
határait, működésüket törvények, szabályozzák. Ennek megfelel ően, ha különböző
társadalmak többszintes adminisztratív térfelosztását összehasonlítjuk, nagyon hete-
rogén képet kapunk, ami a szintek számát, a téregységek nagyságát, népességét,
illetve különböző szintek mű ködési mechanizmusait és kompetenciáit illeti. Szük-
ségszerű en minden állam legalább két közigazgatási szintet határol le. Az utóbbi
évtizedek regionális mozgalmainak meger ősödése, illetve az EU követelései nyo-
mán több európai ország háromszintes területi-adminisztratív rendszert dolgozott ki.
Ugyanakkor az adminisztratív-területi felosztás nagymértékben meghatározza a
pozitivista regionalizálást is, mert a területi statisztikák a meglév ő közigazgatási egy-
ségekre épülnek fel. Az EU regionális politikája és statisztikai térrendszere (NUTS)
hatására a tagállamok és a csatlakozni kívánó államok egy harmadik (regionális) szintet
is létrehoztak, nagyon eltér ő kompetenciákkal, a föderalisztikus rendszer törvényhozó
regionális testületeitő l (Németország, Ausztria, Spanyolország) egészen a centralizált
államok többnyire kirakat jellegű regionális szintjéig (Románia).
Pozitivista regionalizálás
Fő szereplője a tudomány mint társadalmi intézmény, amely sajátos régiókat hoz
létre. A lényeges különbség a normatív-formális regionalizáláshoz képest abban rej-
lik, hogy a tudomány régióképz ődményei nem koercitív, azaz nem norma jelleg űek a
társadalom számára. Nyilván az más kérdés, hogy a tudomány által meghatározott
régiók milyen mértékben befolyásolják a normatív szféra regionalizálását. Az utóbbi,
első sorban a területi-közigazgatási egységek létrehozásakor bizonyos mértékben a
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 193-201. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 3 MTA Regionális Tudományos Bizottsága hírei 197
tudományos eredményekre épít vagy ezeket politikai célok legitimálására használja
fel. További különbségek a regionalizálási eszközök használatában, illetve a regio-
nalizálás céljainak meghatározásában jelennek meg; míg a normatív-formális
regionalizálás kemény, koercitív eszközöket használ állami funkciók racionális ellátása
céljából, addig a pozitivista regionalizálás puha eszközöket alkalmaz a valóság
tudományos, szisztematikus magyarázására.
A pozitivista regionalizálás célja a valóság szisztematikus, elméleti alapú rende-
zése, illetve bizonyos részdoméniumokra érvényes törvényszer űségek felfedezése
és magyarázása. Rendszerint a lehatárolási kritériumok és az alkalmazott módszer-
tan alapján ez a regionalizálási módozat két régiótípust határoz meg: homogén régió
(struktúra régió) és funkcionális régió (polarizált vagy nodális régió).
Homogén (struktúra) régió
A homogén régiók lehatárolása a hasonlóság elvén alapszik, bizonyos struktúra-
jelzőket vagy ezek index formájában történ ő aggregációját használva fel. Ez azt
jelenti, hogy a homogén régiót az alkotó térstruktúra egyedisége határozza meg.
Például a Mez ő ség egy homogén régió, amely határozottan lehatárolható a szom-
szédos régióktól bizonyos sajátos, a szomszédos régiókban hiányzó tulajdonságok,
struktúrák alapján: városok hiánya, településeket alkotó háztartások magas fokú szét-
szóródása a térben, a jó min őségű altalajvíz hiánya, előrehaladott aridizáció stb.
A lehatárolásnál figyelembe vehetünk egy vagy akár több struktúrajelz őt is, illetve az
utóbbi esetben ezek kombinációját komplex mutatók formájában (pl. a ruralitási
index). Attól függ ően, hogy milyen struktúrajelz őket használunk a lehatárolásnál,
illetve hogy milyen doméniumot (település, gazdaság, természet stb.) elemzünk a leha-
tárolt egységen belül, több homogén vagy struktúra régiót különböztetünk meg: termé-
szetföldrajzi régiók, agrárrégiók, ipari régiók, város régiók, turisztikai régiók stb.
A homogén régiók lehatárolásával kapcsolatban felmerül ő problémák közül kett őt
említünk meg ( Weichart 1996):
- a regionalizálást erő sen befolyásolja az elemzett ismérvek (tulajdonságok) terü-
leti vonatkoztatási egységeinek kiválasztása. Ez az ismérvek jellegét ől is függ,
például népességi adatokat csak község-, legjobb esetben településszinten
tudunk elemezni. Mindenesetre a kiválasztott területegység (legyen az admi-
nisztratív vagy statisztikai jelleg ű) meghatározza a regionalizáció eredményét;
- a regionalizálást meghatározza az értékskála felépítése, azaz az értékinterval-
lumok és az ezeknek megfelel ő kategóriák kiválasztása. Erre a célra statiszti-
kai eljárásokat használunk, de tudjuk, hogy a statisztika is csupán el őírásokat
fogalmaz meg, nem pontos „recepteket" az értékintervallumok szerkesztésére
(pl. legyen elegendő esetünk minden intervallumban, anélkül, hogy pontosan
megtudnánk, mennyi stb.).
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 193-201. p.
198 MTA Regionális Tudományos Bizottsága hírei TÉT XXIV. évf. 2010 s3
A fentiekb ő l következik, hogy a homogenitás elvén nyugvó regionalizálás befo-
lyásolja a módszernek az eredményeit is, vagy más szóval: a létrejött régiók jelent ős
mértékben a módszernek az eredményei, módszertani képz ődmények.
Funkcionális (polarizált) régió
A polarizált vagy funkcionális régiót a polarizáló központ és a polarizált részek
közötti kapcsolatrendszer határozza meg. A polarizált régiók funkcionális központ-
periféria típusú kapcsolatrendszer lehatárolása alapján kerülnek elemzés alá. Az
utóbbi során rendszerint megállapítják a polarizáló központokat (csomópontok) és
az ezeket összeköt ő fejlő dési tengelyeket. A funkcionális lehatárolásban általában
megelégednek azzal, hogy releváns polarizáló pontoknak (rendszerint városok)
funkcionális tereket osztanak le.
A funkcionális kapcsolatok nagyon változékonyak a homogén (strukturális) terek-
hez képest, mivel a központi intézmények állandóan változnak a gazdaság-politikai
kontextus függvényében. A fontosabb polarizációs pontok átvészelik a kisebb vagy
nagyobb konjunktúraváltozásokat, mert már létrejöttüket, illetve helyüket a regionális
településrendszerben lokalizációjuk min ő sége és a történelmileg kialakult hatalmi
viszonyok határozzák meg.
Módszertanilag a polarizált régiók lehatárolása azon alapszik, hogy kvantifikáljuk
és mérjük a különböz ő központok-vonzáskörzetek között kialakult kapcsolattípusokat.
Pontosabban ezeknek három dimenzióját mérik:
— egyes kapcsolattípusok gyakorisága,
— a kapcsolattípusok intenzitása,
— a kapcsolatok irányítottsága.
Miután ez megtörtént, vizualizáljuk minden kapcsolattípus rádiuszát, azaz von-
záskörzetét, végül pedig a vonzáskörzetek fedéséb ő l lehatároljuk a régió magját, azt
a részt, ahol minden vonzáskörzet areálja fedi egymást. Rendszerint a magterületet
egy átmeneti sáv veszi körül, ahol a kapcsolatok ritkábbak és alacsonyabb intenzi-
tással lépnek fel. Végül egy periferikus sáv következik, amelyben csak kis számú és
gyenge intenzitású kapcsolat van jelen.
Mint a lehatárolási eljárásnál láthattuk, a funkcionális régió, akárcsak a homogén
régió, erő sen függ a lehatárolás módszerét ől, attól, hogy egyes szerz ők miként értel-
meznek bizonyos kapcsolattípusokat, illetve milyen határértékeket használnak fel
az interakciók gyakoriságának és intenzitásának mérésére. Ezért állíthatjuk abban az
esetben is, hogy a lehatárolt régiók módszertani képz ődmények. A pozitivista
regionalizálással Weichart szerint (1996) a térrészeket perszonalizáljuk, amihez
hozzáadhatjuk, hogy ez lényegében a cselekv ő szereplők deperszonalizációját
eredményezi. Mindez azt jelenti, hogy a regionalizáció során alapjában véve a
népességre vagy egyes társadalmi csoportokra vonatkozó paramétereket használunk
fel, amelyeket térbe vetítünk ki, különböz ő régiótípusok formájában.
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 193-201. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 3 MTA Regionális Tudományos Bizottsága hírei 199
Szimbolikus-informális regionalizálás
A szimbolikus-informális regionalizálás a mindennapi térhasználók térfogalmait,
regionális identitását, illetve azt a módozatot tükrözi, amellyel az egyének szimbó-
lumokkal, jelentésekkel ruháznak fel helyeket, régiókat, térségeket.
A cselekvő egyének mindennapos rutinszerű tevékenységeik során kialakítanak egy
képet arról a régióról, amelyben élnek, illetve más, szomszédos vagy távolabbi régiók-
ról. Más szóval a szimbolikus-informális regionalizálás során meghatározott régiók
szociálpszichológiai konstrukciók, amelyek a modern regionális paradigma egyik
jellegzetes kutatási tárgyát képezik. A regionális identitástudat, a különböz ő régiók-
ról alkotott kép alapvet ően közvetlen és közvetett tapasztalat során alakul ki. A máso-
dik esetben a következ ő közvetítő csatornák alakítják ki és formálják újra a regionális
ikonográfiákat:
— „mások" verbálisan közölt tapasztalatai,
— média (újság, TV, rádió, internet),
— szocializáció (család, iskola, munkahely),
— politikai diskurzus.
Az egyének életvilágát felölel ő régióról kialakult identitáskép els ősorban a direkt
tapasztalat eredménye, de nyilván fontos szerepet játszik a média és az iskolai szo-
cializáció is. Az utóbbi esetében a legfontosabb identitásépít ő eszköz a földrajz és a
történelem. Ezen a ponton kapcsolódik a pozitivista és a normatív-formális
regionalizálás a szimbolikus szinthez, ugyanis a tudomány által eszközölt realitásdis-
kurzusok — ebben az esetben a térr ől, a régióról — beépülnek az iskolai tankönyvekbe
és bizonyos identitásképek folytonos újratermelését biztosítják. Ez azt jelenti, hogy
a szimbolikus-informális regionalizálás mechanizmusát az iskola, mint a már emlí-
tett regionalizálások legfontosabb identitásformáló eszköze, jelent ősen befolyásolja.
A szomszédos vagy távolabbi régiókról kialakult kép (itt már nem beszélhetünk
identitástudatról) viszont rendszerint már csak másodlagosan közvetített és csak
ritkábban a direkt tapasztalatok eredménye. Ebben az esetben a fejezet kezdetén
felsorolt tényez ők játsszák a fő szerepet. A tapasztalatok (direkt vagy indirekt)
bizonyos anyagi jellegű elemek, a népesség, illetve a cselekvések értelmezésére
vonatkoznak. Az anyagi és társadalmi valóság fent leírt mindennapos konceptualizálását
reifikációnak nevezik (Weichart 1996). Ennek során a társadalmi szerepl ők bizonyos
dolgok jellegzetességeit anyagi fogalmakká alakítják át. A népesség értelmezésében
a hasonlóságokra és interakciókra figyelünk, ez pedig bizonyos sztereotípiák kiala-
kulásához vagy újratermeléséhez vezet. Az így kialakult kollektív kép bizonyos
régiókra vetítő dik, amelyek ugyanakkor a személyes „én" és a szimbolikus „mi"
projekciós felületei. A regionális identitás meg őrzésének egyik mechanizmusa az
elzárkózás, amely elsősorban az etnikai tartalmú regionális identitások esetében
rendkívül erős lehet.
A helynevek és régiónevek a nyelvidentitás helyeit alkotják, különböz ő vonatko-
zással: kulturális, vallásos, politikai, természeti. Például a Mez őség és a Nyírség
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 193-201. p.
200 MTA Regionális Tudományos Bizottsága hírei TÉT XXIV. évf. 2010 s3
természeti környezetet tükröz ő elnevezések, Normandia és Erdély történeti régiók,
Párizs városrégió, a Massif Central geológusok által meghatározott régió, míg a
Mezzogiorno a fejletlenség régiója. Mindegyik megtalálható a szimbolikus-informális
regionalizálásban, annak ellenére, hogy eredetileg nem ennek a jellegzetes konstruk-
ciói voltak, hanem a tudományos és politikai diskurzus és információ közvetítési
csatornáinak, első sorban az iskolának és a médiának hatására alakultak ki a szimbo-
likus-informális szférában.
A szimbolikus tartalmú régiók ugyanakkor az aktív regionalizmus vonatkozási
egységei is lehetnek, els ő sorban etnikai és vallásos szimbólumokkal felruházott
régiók esetében: Baszkföld és Katalónia Spanyolországban, Korzika és Bretagne
Franciaországban, Észak-Írország az Egyesült Királyságban stb. Ebben az esetben a
mindennapi szimbolikus regionalizálások alappillére, a kultúra, nyelv és vallás mel-
lett rendszerint a közös múlt, a közösen átélt történelem. Ez érvényes megállapítás
nem csupán a föderalisztikus államok esetében (Németország), hanem er ősen cent-
ralizált nemzetállamokban is, mint Franciaország vagy Románia, ahol konfliktusok
forrása is lehet (Bretagne, Korzika).
Összegzés
Arra a kérdésre, hogy mi határozza meg a régiók létrejöttét és változását, az új
regionális földrajzi kutatás kereteiben próbáltam választ találni. A megközelítés
konstruktivista jellege kétségtelenül a választ a véletlent ől a szükségszerű ség irá-
nyába tolja el, és ezt annak ellenére, hogy a történelem fontos régióképz ődési
tényező . Meg kell jegyeznünk, hogy itt nem valamilyen determinált, kauzális szük-
ségszerűségrő l van szó, hanem különböz ő jellegű intézmények interszubjektíven
létrehozott térprojekcióinak eredményeir ől.
A fenti elemzési keret lehet ővé tette számunkra, hogy Romániában megfelel őképpen
értelmezhessük a normatív-formális regionalizáció folyamatát, úgy az 1998-ban létre-
hozott fejlesztési régiók, mint az 1968-ban véghezvitt megyésítés vonatkozásában.
Ugyanakkor a szimbolikus-informális regionalizáció mechanizmusainak vizsgálata el-
vezetett a regionalizmus kérdéskörének teljesebb értékeléséhez, beleértve kapcsolódását
a normatív-pozitív regionalizáláshoz. Ez különösen Romániában kiemelt kérdéskör,
tekintettel arra, hogy a legaktívabb regionalizmus hordozója az erdélyi magyarság.
Anélkül, hogy polémiába keverednénk, végezetül ki szeretném hangsúlyozni,
hogy az elő adásban vázolt gondolatmenetnek megfelel ően, a regionális kutatás
egyik legfontosabb feladata abban rejlik, hogy a döntéshozók számára olyan isme-
reteket és információkat gy űjtsön és rendszerezzen, amelyek lehet ővé teszik olyan
döntések meghozatalát, amelyek a helyi és regionális közösségek esélyeit javíthat-
ják. Ez megfelel a Derek Gregory által bevezetett „dialogical action" fogalmának,
amely a regionális geográfia er ő s normatív és kritikai irányultságának igényét foglalja
magában (Gregory 1998). Ez ugyanakkor implicit azt a képességet is tartalmazza,
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 193-201. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 MTA Regionális Tudományos Bizottsága hírei 201
hogy a regionális tudomány a helyi és regionális közösségeket problémáik megol-
dására mobilizálhatja. Ennek megfelel ően a térkutatás, mint regionális társadalom-
kutatás, csakis normatív és kritikai lehet.
Irodalom
Allen, J.-Massey, D.-Cochrane, A. (1998) Rethinking the Region. Routledge, London.
Benedek, J. (1998) Ideological constructs, social connections and geographical thought. - Wardenga, U.-
Wilczynski, W. (eds.) Religion, Ideology and Geographical Thought. WSP Kielce Studies in
Geography 3. International Geographical Union, Kielce. 58-65. o.
Benedek J. (2000) A társadalom térbelisége és térszervezése. Risoprint, Kolozsvár.
Benedek J. (2001) Normativ-formális (intézményesült) regionalizálás és Románia intézményesült térszintjei. -
Ekéné Zamárdi L (szerk.) 10 éves a Debreceni Egyetem Társadalomlöldrajzi és Területfejlesztési Tanszéke.
DE Területfejlesztési Tanszék, Debrecen. 159-170. o.
Benedek J. (2002) A földrajz térszemléletének hullámai. - Tér és Társadalom. 2.21-40. o.
Benedek J. (2003) Tér és regionalizálás. - Süli-Zakar I. (szerk.) A terület- és településfejlesztés alapjai.
Dialóg Campus, Budapest-Pécs. 85-124. o.
Benedek, J. (2008a) The emergence of new regions in transition Romania. - Scott, J. (ed.) De-coding
New Regionalism. Shifting Socio-political Contexts in Central Europe and Latin America. Urban and
Regional Planning Series. Ashgate, Aldershot. 233-246. o.
Benedek J. (2008b) Jelenkori térkoncepciók. - Bodó B. (szerk.) Európai Unió és regionális politika.
Scientia Kiadó, Kolozsvár. 43-64. o.
Benedek, J.-Jordan, P. (2007) Administrative Dezentralisierung, Regionalisierung und Regionalismus in
den Transformationslandem am Beispiel Rumániens. - Mitteilungen der österreichischen
Geographischen Gesellschaft. 149 Jg., 81-108. o.
Blotevogel, H.H.-Heinritz, G.-Popp, H. (1987) Regionalbewusstsein-Überlegungen zu einer geographisch-
landeskundlichen Forschungsinitiative. - Informationen zur Raumentwicklung. 7/8. Bonn. 409-418. o.
Blotevogel, H.H. (1996) Auf dem Wege zu einer `Theorie de Regionalitat`: die Region als
Forschungsobjekt der Geographie. - Brunn, G. (rsg.) Region und Regionsbildung in Europa. Nomos
Verlagsgesellschaft, Baden-Baden. 44-68. o.
Gregory, D. (1998) Explorations in critical human geography. Druckagentur Jürgen J.-Sause,
Heidelberg.
Pohl, J. (1993) Regionalbewusstsein als Thema der Sozialgeographie. - Münchener Geographische
Hefte. 70. Michael Lassleben, Kallmünz, Regensburg.
Pred, A. (1994) The Social Becomes the Spatial, the Spatial Becomes the Social: Enclosures, Social
Change and the Becoming of Places in Skane. - Gregory, D.- Urry, J. (eds.) Social Relations and Spa-
tial Structures. MacMillan, London.
Thrift, N. (1996) Spatial formations. SAGE Publications, London.
Weichart, P. (1996) Die Region-Chimare oder Strukturprinzip sozialer Systeme? - Brunn, G. (ed.)
Region und Regionsbildung in Europa. Nomos Verlagsgesellschaft, Baden-Baden. 25-43. o.
Werlen, B. (1997) Sozialgeographie alltéiglicher Regionalisierungen. Franz Steiner Verlag, Stuttgart.