Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
Tér és Társadalom XXIV. évf. 2010 s 3: 93-135
GYORS TÉNYKÉP
ELZÁRT MÚLT — HATÁRTALAN JÖV Ő? —
ESZTERGOM VONZÁSKÖRZETE A HUSZADIK
SZÁZADBAN ÉS AZ EZREDFORDULÓN
(Past and Future around Borders — The Hinterland of Esztergom
in the 20th Century and on the Beginning of the New Millennium)
JASCHITZ MÁTYÁS
Kulcsszavak:
Esztergom Ister-Granum Eurorégió vonzáskörzet gravitációs modell térszerkezet szlovák—
magyar határ határ menti együttműködés
A tanulmány Esztergom vonzáskörzetének változását vizsgálja a 20. században, illetve a 21. század elején.
Vizsgálat alá kerülnek a határmódosítások térszerkezetre gyakorolt hatásai, Esztergom és a szomszédos
térségközpontok gravitációs er őviszonyai. A munka részletes helyzetelemzést ad az ezredfordulót követ ő
állapotról, a szlovák—magyar határ mindkét oldalát figyelembe véve. A kutatás legf őbb módszereként
gravitációs-modelleket vonultat fel.
Bevezet ő
Európa szövevényes történelmében a kulturális sokszín űség gyakran okozott köz-
vetve vagy közvetlenül konfliktusokat, háborúkat. A relatíve kis területen sok határo-
zott identitású nép fejl ődött ki és került szembe egymással mozaikos érdekei szerint.
Ez a sokszor fájó történelmi tapasztalat a 20. század második felére elvezette Európát
az egységesülés bölcsebb útjára. Ma a bels ő sokszínűségből előnyt, az érdek-
különbözőségek helyett összeköt ő kapcsot kell kovácsolni. E cél elérésének egyik
útja a határ menti regionális együttm űködések lehetősége, amely egyébként az
Európai Unióban pénzügyileg is komoly támogatottságnak örvend. A természetes,
regionális vonzáskörzetek olyan önállósodási, integrálódási és fejl ődési lehetőségek-
kel rendelkeznek, amelyeket jól felismerve és kihasználva nagyobb eséllyel vehetik a
saját kezükbe sorsuk egy részének irányítását. A határok elmosódásával jobban
érvényre juthatnak ésszer ű térségfejl ődési folyamatok, melyek egyes régiók
depresszióból való kilábalását is nagyban megkönnyíthetik. Különösen így van ez
az olyan területeken, ahol évezredes szerves és közös fejl ődést felszabdaló határ-
vonások csonkították a természetes vonzáskörzeteket, és taszították az új határok
mindkét oldalán lemaradó pozícióba a településeket. Az olyan nagytájakon, mint
amilyen a Kárpát-medence is (gyakorlatilag a mai magyar határvonal mentén végig),
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
94 Gyors ténykép TÉT XXIV. évf. 2010 s3
számos ilyen, az elszigeteltségt ől torzított térszerkezeti mozaikot találunk, mely
nyilvánvalóan minden fél számára negatív következmény (Kovács 1990). A köz-
pontok számos esetben a határ egyik, míg vonzásterük egy része a határ másik olda-
lára került (Győri 2006). Ezzel olyan sajátos, „mesterségesen városhiányos" térsé-
gek alakultak ki a határ mindkét oldalán, melyek súlyosabb esetben megtorpantak,
leszakadtak a fejl ődésben, kevésbé súlyos esetben pedig új, hiánypótló központok
kialakítását segítették, rosszabb esetben er őltették (pl. Párkány esete is ilyen).
A földrajzi és történelmi meghatározottság mellett a határok etnikai, társadalmi,
gazdasági és közlekedési szempontokból is megtörik a térbeli folytonosságot, gátol-
ják a térkapcsolatok, áramlások zökken őmentes alakulását (Nárai—Rechnitzer
1999). Magyarország határai mind földrajzi, történelmi, mind etnikai, társadalmi,
gazdasági és közlekedési szempontból valós és jelent ő s gátaknak minősültek a leg-
utóbbi idő kig, a határvonalak mindkét oldaláról nézve. Határ menti együttm űködé-
seink sikeressége tehát nem csupán a határainkon belül, illetve kívül él ő magyarság
sorsát, de az egész Kárpát-térség közös jöv őjét is nagyban befolyásolhatja.
Ezen együttm űködéseknek tehát különös jelent ősége van ebben a térségben. Egy-
részt, mert az országok kis mérete és a határok s űrű (és sokszor tájmegtör ő futású)
hálózata miatt aligha lehet nagyobb volumen ű fejlesztési programokat beindítani az
egyes országokon belül anélkül, hogy azok a szomszédokra ne gyakorolnának átnyúló
hatást (Illés 2002). Másrészt, habár az államközi kapcsolatok jelent ősen javultak az
utóbbi két évtizedben, mégis azok még mindig olyan problémákkal terheltek, amelyek
az áramlások akadályát jelenthetik. A sokszor alulról építkez ő, regionális együttmű-
ködések azonban mentesülnek e gátak alól, és olyan társadalmi, gazdasági együtt-
mű ködési kérdésekre összpontosíthatnak, amelyekben nincs vesztes, és amelyek
mindkét fél számára előnyösek (Illés 2008). Továbbá az egyes települések egyedi
igényeire is könnyebb úgy forrást találni, ha több település fog össze. Ezeknek a
helyi kezdeményezéseknek tehát nagy szerepet lehet szánni a határaink mentén
jellemző, történelem által ütött sebek gyógyításában (Hardi—Mezei 2003a).
Esztergom város, a megosztott vonzáskörzetek Kárpát-medencéjében
Ma egy sok ponton torzult térszerkezettel rendelkez ő, természetes kapcsolatait
nagyrészt elvesztett területen bontakozik ki az újraszervez ődés egy sajátos formája
a Kárpát-medencei határtérségek környezetében.
Esztergom és tágabb várostérsége is tökéletesen beleillik ebbe az állapotjellem-
zésbe. Itt is egy olyan kisrégióról beszélhetünk, amelyet táji és történelmi szem-
pontból is egyfajta egység, szerves összekapcsoltság jellemez. Ráadásul az érintett
szlovák országrészen igen magas a magyar lakosság aránya (Sikos T.—Szarka 2008).
A vizsgálati terület egészén, a nagyvárosokkal együtt is 50% fölötti, de a települé-
sek túlnyomó részén 90%-nál is magasabb (Kocsis—Bottlik—Tátrai 2006). Így az
együttműködés sem igazán ütközik nyelvi vagy etnikai akadályokba. A vizsgálat
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Gyors ténykép 95
célpontjául választott központ egyike azon csonkított vonzáskörzet ű Kárpát-
medencei városnak, melyek a magyar határon belül maradtak. A terület sikeres
együttműködési lehetőségei mellett szól az is, hogy „a gyakorlat azt bizonyítja,
hogy az együttm űködés kialakítása legkönnyebben a hasonló vagy legalábbis kevéssé
különböz ő fejlettség ű térségek között valósítható meg" (Illés 2008, 195). Márpedig
Esztergom térsége a határ mindkét oldalán igen hasonló adottságokkal rendelkezik
mind társadalmi, mind gazdasági szempontból.
A kutatás mintaterületéül választott régíó tehát alkalmas a magyarországi határ
menti együttműködések egy típusának érdemi vizsgálatára. Munkánk célja azonban
nem elsősorban az együttműködés vagy a területen, esztergomi központtal létrejött
Ister-Granum Eurorégió bemutatása, értékelése. Sokkal inkább szándékunk a
jellemző térkapcsolatok, vonzáskörzetek, illetve ezek változásainak feltárása,
amellyel az együttműködési, tervezési munkát is segíteni szeretnénk. Jelen dolgozat
legfőbb célja tehát, hogy a tárgyalt térség (Esztergom és „rivális" városkörnyezete:
Ipolyság, Léva, Érsekújvár, a két Komárom, Tata, Tatabánya, Budapest, Vác és
Rétság, továbbá a vonzásterület köztes települései) 1900 óta végbement település-
hálózati fejl ődéstörténetét röviden összefoglalja. Továbbá kísérletet teszünk az ez-
redfordulós és a jelenlegi vonzáskörzet elméleti modellek segítségével történ ő,
demográfiai, gazdasági szempontokból is végrehajtott vizsgálatára, egy, a valóságot
lehető legjobban közelít ő lehatárolásra. Meg kívánjuk világítani, hogy a természeti
és történeti-társadalmi viszonyaiból adódóan szervesen összefonódó térség városfej-
lődését a trianoni határmegvonás és a szocialista id őszak miként deformálta. Ki-
térünk arra is, hogy az egykori Esztergom vármegye a mai térszerkezettel milyen
viszonyban áll, illetve, hogy napjainkban lehet-e egyáltalán Esztergomot valódi
térségközpontként értékelni. Továbbá, ha igen, akkor pontosan mekkora térség köz-
pontja valójában Esztergom és mindebb ől (pl. az Ister-Granum Eurorégió számára)
milyen területfejlesztési lehet őségek, feladatok adódnak. Feltételezésünk szerint az
Európai Unió új politikai légkörének következményeként a térségben egyfajta tér-
szerkezet-visszarendez ődési folyamat zajlik. A régi, Trianon el őtti városhierarchia
és a régi településkapcsolatok új, mindeddig ismeretlen folyamatok kíséretében
rendeződnek vissza, lélegeznek fel a több évtizedes elzártság alól. E folyamatok
erősségét és irányait azonban a lehet ő legpontosabban ki kell mutatni, hiszen túlér-
tékelésük épp olyan hiba lehet, mint figyelmen kívül hagyásuk. Az egyik legfőbb
kérdés az, hogy ez a térszerkezet-fejl ődés mennyire jelent „visszarendez ődést",
illetve milyen mértékben mutat új térkapcsolati irányokba. A másik f ő kérdés pedig,
hogy maga Esztergom város rendelkezik-e (illetve rendelkezhet-e a jöv őben) olyan
térszervez ő potenciállal, amely a térség valódi központjává emelheti.
E kutatás tulajdonképpen hiánypótló-jelleg űnek is felfogható, hiszen a szakiro-
dalmi előzmények között, célzottan Esztergom vonzáskörzetével foglalkozó tanul-
mányt nem találunk. Magára az esztergomi térségre és az utóbbi évtizedek határ menti
folyamataira irányulóan persze számos publikációban találunk színvonalas, átfogó
információkat (Hardi—Mezei 2003c; Mezei 2005, 2005a; 2005b; 2008; Sikos T.—Tiner
2007; 2008; Hardi 2008; Hardi—Lampl 2008; Mezei—Tóth 2008), de kizárólag a
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
96 Gyors ténykép TÉT XXIV. évf. 2010 s3
vizsgált területre koncentrálva, illetve Esztergom vonzáskörzetének lehatárolására
mindezidáig nem történt kísérlet. Tematikai és módszertani szempontból is, minden
bizonnyal Győri Róbert nyugat-dunántúli, hasonló irányú és célú kutatásai e munka
legfontosabb elő- és példaképei (Győri 2006). A vizsgálatokban szerepl ő módszerek
publikált elméleti háttéranyaga, mérvadó táptalaja némileg gazdagabb (Bajmócy P.—
Kiss 1999; 2001; Dusek 2005). Így már most világos, hogy a vizsgálat várhatóan
számos további kérdést, kutatási lehet őséget vet majd fel.
Adatbázis, kutatási módszerek
A kutatás során a legnagyobb munkát, kétségkívül a megfelel ő adatok összegyűjtése,
és a megfelelő módszerek kiválasztása jelentette. Ezért az elvégzett vizsgálatok ered-
ményeinek tárgyalása el őtt elengedhetetlen, hogy röviden bemutassuk az adatokat
és a módszereket érintő problémákat, illetve ezekre a problémákra kidolgozott fel-
oldási kísérleteket.
Az elsőként felmerülő kérdés a vizsgálati terület lehatárolása és a konkurens köz-
pontok, Esztergom ellenpólusainak kiválasztása volt. A terület kijelölése nagyjából
egyértelmű en adta magát: az Ister-Granum Eurorégió 2008-as kiterjedése, illetve
ennek a régiónak minden közvetlen (egyes esetekben, ahol az ellenpólus távolabb
helyezkedett el, második) szomszédja adta azt a térséget, mely Esztergommal együtt
összesen 130 településb ől áll. A fenti 130 településhez jött még hozzá a 10 db ellen-
pólus város, melyek mind egy Esztergom középpontú, kb. 50 km sugarú kör szélein
helyezkednek el, és súlyukban, funkciójukban a város valódi, egyenrangú ellenpont-
jait képezik a térben. Ezek az ellenpólusok a következ ők: Tata, Tatabánya, Budapest,
Vác, Rétság, Ipolyság, Léva, Érsekújvár és a két Komárom. Már itt ki kell térni ezzel
kapcsolatosan néhány felmerül ő problémára. Rétság például településszerkezeti
súlyában, bár kisebb, mint Esztergom, de a környezetében fellelhet ő speciális termé-
szet- és településföldrajzi viszonyok miatt mégis reálisabb ellenpontja, mint a távo-
labb fekvő , de Esztergomhoz hasonló hierarchiaszint ű Balassagyarmat. Budapest
esetében az óriási túlsúly okozott számos problémát, de ezekre a módszertani tagla-
lásoknál még többször visszatérünk. Mivel Tatabányát 1947-ben vonták össze Alsó-
és Felsőgallából illetve Bánhidából, az ezt megel őző időszak adatain természetesen
e három település összegzett adatait kell érteni. Komoly fejtörést jelentett, hogy
Komáromot végül egy vagy két városként szerepeltessük-e. Végül kompromisszu-
mos megoldás született. Bár véleményünk szerint Komárom eredend ően, természe-
tesen egy város, illetve a mai tendenciák is egyre inkább mutatják az (újra-) egybe-
kapcsolódás jeleit, mégsem tárgyalhatjuk a vizsgálat során végig egy településként,
hiszen a régióban 1921-ben meghúzott határ (ha a második világháború néhány évé-
ben átmenetileg el is tűnt) a gyakorlatban alapvet ően és egyértelműen kettéosztotta.
A településszerkezetben többé sajnos nem m űködött egy városként, és mivel köz-
igazgatásilag ma is két városról van szó (eltér ő vonzásterületekkel), ezért az új id ő-
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Gyors ténykép 97
szakokban is (egyel őre) külön kezelendők. (Mint ahogy a szintén sok tekintetben
összefonódó Esztergomot és Párkányt sem vesszük egy kalap alá). 1921-ig azonban
nyilvánvalóan egy városról volt szó, így a trianoni határmódosítást megel őző idő-
szak elemzésekor természetesen egy Komáromot vizsgáltuk. Mindazonáltal hozzá
kell tenni, hogy véleményünk szerint ebben a kérdésben igazán jó megoldás nem
létezik; minden érv mellett ugyanannyi ellenérv is felsorakoztatható, így most végül
ezt az „öszvér-megoldást" választottuk.
Mivel a térség ma két állam területén helyezkedik el, az egyik f ő nehézséget a két
statisztikai hivatal mutatóinak összeegyeztetése jelentette. A b őségesen rendelke-
zésre álló magyar adatok mellett a gyakran fellép ő szlovák adathiánnyal kellett
szembenézni. Összességében távlati vizsgálatokhoz egyedül a népességszám-adatok
álltak rendelkezésre (ezek is csak a nagyobb településekre), illetve a közeli id ő-
szakokban egyetlen összehangolható, érdemi mutatót, a vállalkozások számát sike-
rült megszerezni és összeegyeztetni minden településre. A határmódosítások, a tele-
pülés összevonások, illetve szétválások eseteit is kitüntetett figyelemmel kellett
kezelni. Komárom problémáját már említettük, a többi esetben pedig a 2006-os
településkört vettük figyelembe.
A rendelkezésre álló adatok alapján kellett kiválasztani azt a módszertani eszköz-
készletet, mely segítségével a lehet ő legbiztosabban tudjuk megválaszolni az ere-
dendően feltett kérdéseket. A már elkészült számos hasonló vizsgálati kör ű kutatás
során (Bajmócy—Kiss 1999; Győri 2006) szakmailag többé-kevésbé elfogadottá vált,
hogy a mindenkori népességszám adatokból megfelel ő következtetéseket vonhatunk
le a városok, falvak térszerkezetben elfoglalt pozíciój áról. Már önmagában a népes-
ségváltozások elemzése, a népességi súlypont eltolódása, illetve maguk a települé-
sek közötti távolságok közelít ően jól jelzik a köztük fennálló mindenkori kapcsolat-
és hierarchiarendszert. Ha azonban ezt a két tényez őt (elhelyezkedés és „nagyság")
együttesen vesszük számításba, kit űnő modellezési lehetőséget kínálnak az éppen
erre az esetre kifejlesztett gravitációs-modellek. I Különböző megfontolások után két
típusú gravitációs-modellt vontunk használatba. Az egyik az „egyszer ű" gravitációs-
modell, melynél ki kell térni a tömegek, a távolságok és a hatványkitev ők kiválasztá-
sára, hiszen ezek a tényez ők alapvetően befolyásolják a módszer interpretálhatósá-
gát. A 2006-os évet leszámítva, ahol a vállalkozások számát is alkalmaztuk tömeg-
ként, mindig a népességszám szerepel, ennek használhatóságára már hivatkoztunk.
A távolság megválasztásának kérdése azonban további lehet őségeket vet fel. Bár a
szakirodalomban többnyire légvonal-távolság alapján számítottak gravitációs mo-
delleket, a legtöbb esetben azért azt is megjegyzik, hogy a közúti- vagy id őtávolság
alkalmazása lett volna a legcélszerűbb (Bajmócy—Kiss 1999). A rengeteg többletmun-
kához mérten azonban kevés eltérést mutatott volna a modell az egyszer ű légvonal-
távolsághoz képest, ezért ez szinte minden esetben elmaradt. Mivel az általunk
vizsgált terület nagysága lehet ővé tette, hogy vállalható pluszmunkával hozzájus-
sunk a települések közti legrövidebb közúti távolságokhoz, ezért 2001-re és 2006-ra
(hiszen ebben a két vizsgált évben volt ennek igazán értelme) ilyen
viszonyításban is elvégeztük a számításokat. Ennek Esztergom esetében azért van
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
98 Gyors ténykép TÉT XXIV. évf. 2010 s3
különösen nagy jelentősége, hiszen a földrajzi adottságok miatt (pl. Duna, Ipoly,
Börzsöny nehezebb átjárhatósága) sok esetben az elméleti légvonal-távolság és a
valós közúti távolság között jelentős eltérések tapasztalhatóak. A közúti távolsá-
goknál nem vettük figyelembe az olyan folyami átkelési lehet őségeket, amelyeken
komp üzemel (hiszen ezek a mindennapi kapcsolattartásban is csupán er ősen korlá-
tozott szerepet töltenek be), csak a hidakkal ellátott átkel őket használtuk. További
nagy kérdése minden gravitációs-modell alkalmazásának, hogy a távolság-értékek
milyen hatványkitev őt kapjanak. Ennek kiválasztását alapvet ően a vizsgált probléma
sajátosságai, illetve a kutatói tapasztalat határozzák meg (Dusek 2005). Általában a
2-es vagy a 3-as kitevőt alkalmazzák a leggyakrabban. Ebben az esetben azonban
egy speciális problémával kellett megküzdenünk, amit Budapest óriási túlsúlyának
torzító hatása okozott. Habár a többi ellenpólussal, 3-as kitev ővel számítva reális-
nak mondható vonzáshatár-értékek jöttek ki Esztergommal, azonban Budapestet is
ezzel a kitev ővel vizsgálva tulajdonképp értelmetlenné vált a modell. Ugyanis né-
hány, a többi városhoz szomszédos települést leszámítva minden a f ővároshoz von-
zódott. (Amely jelenségnek egyébként nyilván van bizonyos mérték ű realitása is, de
mivel most Esztergom térbeli kihatásait szerettük volna vizsgálni, ezen a torzuláson
változtatni kellett.) Kísérletet tettünk a kiugró népességi értékek (tehát a „tömegek")
logaritmikus elsimítására is, de végül ez a módszer sem vált be, mert túlságosan is
elfedte a jellegzetességeket. Ezek után 4-es és 5-ös kitev ővel számított modellek
készültek. Végeredményben a távolság differenciáló erejének 4-es hatványkitev ővel
megnövelt értéke t űnt a legjobb, gond nélkül vállalható kompromisszumnak. Ezt
támasztja alá, hogy egyrészt bár Budapest túlereje még jól kivehet ő, az már nem
olyan mértékű, hogy elnyomja Esztergom és a többi központ között fennálló ará-
nyokat. Másrészt pedig a gyakorlati tapasztalatok szerint, a központokban megtalál-
ható funkciók vonzóereje jobban függ a távolságtól, mint a „vonzó" város nagysá-
gától (Bajmócy—Kiss 1999). A módszer alkalmazásával tehát minden esetben az
alapcél az, hogy a központok köztes településekre kifejtett elméleti vonzás-mértéke
és a valós területi kapcsolatok a lehet ő legjobban közelítsék egymást. E modellek
eredményeit grafikusan, térképen ábrázoltuk.
A gravitációs modell egy speciális (ún. Reilly-képlettel kifejezett) változatát is
alkalmaztuk. Ez a módszer nem az egyes (köztes) települések vonzódási „hova-
tartozását" mutatja meg, hanem két központ között, a központok tömegét és távol-
ságát figyelembe véve azt a pontot, ahol vonzáserejük kiegyenlít ődik. Máshogy
fogalmazva, vonzási er őtereik határát (Dusek 2005). Esztergom esetében, ha az őt
körülvevő 10 ellenpólus vonzáserejét összevetjük Esztergom vonzáserejével, és a
kapott határpontok koordinátáit kiszámítjuk, majd e pontokat összekötjük, ilyen
formán is megkaphatjuk Esztergom elvi vonzásterületét. Ezeknél a vizsgálatoknál a
tömeget a népességszám, a távolságot pedig az egyszer ű légvonaltávolság adta.
Ezek a modellek, illetve az általuk nyert értékek nem pontos, településr ől telepü-
lésre azonosítható adatokat jelentenek, sokkal inkább arányokat, tendenciákat jelez-
nek (Győri 2006). További hiányosságuk, hogy csupán egyetlen (igaz, bizonyítottan
meghatározó) kapcsolattípust vesznek számításba. Ezen felül, a regionális összetar-
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Gyors ténykép 99
tozás szempontjából természetesen szintén meghatározó tényez őkre most nem vol-
tunk tekintettel (pl. munkaer ő-áramlások, migráció, táji-történeti hagyományokon
alapuló együvé tartozás, közös identitás stb.) Mindezért csupán elméleti területi
egységek lehatárolására alkalmasak (Bajmócy—Kiss 2001). Ezen eljárások tehát
valójában csak egy (bár tudományosan elfogadott) kísérletet jelentenek a valós tér-
kapcsolatok megjelenítésére.
Esztergom mindenkori vonzáskörzetének vizsgálatai
Mivel Esztergom nem egy minden irányban azonos könnyedséggel járható, sík,
egyveretű tájon fekszik, vonzáskörzetének (mindenkori) határait mer őben befolyá-
solja a domborzat, a vízrajz (illetve természetesen az ezekhez alkalmazkodó telepü-
léshálózat is). Domborzati szempontból a településközi kapcsolatokat igazából a
Pilis és kiváltképp a Börzsöny alakítja jelent ősen, sok esetben az áramlásokat igen
megnehezítve, lelassítva (Marosi—Somogyi 1990). Talán a domborzatnál is lényege-
sebb erőtér-formáló tényez őt jelent a régió vízrajza, az átjárási pontok sok esetben
szűk, meghatározott száma miatt. A legfőbb akadályt természetesen a Duna jelenti,
melynek komáromi, esztergomi, illetve budapesti hídjait leszámítva csupán néhány
komp-átkel ő segíti a két part közti érintkezést. Bár hozzá kell tenni, hogy ez egy újabb
keletű jelenség, hiszen a régió hosszabb lépték ű történetében „a Dunának sohasem
volt sem gazdasági, sem társadalmi, esetleg etnikai elválasztó szerepe" (Hardi—Mezei
2003b, 67). Ezen kívül a Garam és az Ipoly számít jelent ősebb vízfolyásnak, melyek
közül az Ipolyon problémásabb az átkelés. Ez nyilván annak a friss történelmi örök-
ségnek is betudható, hogy a folyó évtizedekig elválasztó, nem pedig összeköt ő határ-
ként (is) funkcionált. A természetföldrajzi adottságok sok helyen megnehezítik tehát a
települések közötti kapcsolattartást. Bár az elérési lehet őségek nagyjából kielégít őek,
bármilyen közlekedési fejlesztés nagyban növelné a régió kohézióját.
A Kárpát-medencében, a határmentiség kérdésével foglalkozó kutató abban a
szerencsés helyzetben van, hogy a jelenben kirajzolódó, vizsgálandó vonzáskörze-
tek, településhálózati egységek talán mindegyike rendelkezik valamilyen közigaz-
gatásilag is jórészt egybefügg ő (és éppen ezért a korábbi tanulmányokban is együtt
tárgyalt) történelmi el őddel. Ez az el őkép Esztergom esetében egyértelm űen azono-
sítható az egykori Esztergom vármegyével, melyet még Szent István alapított, és
sokáig nem csupán prímási székhelyként, de az ország f ővárosaként is funkcionált
(Borovszky 1908). A fényes régmúltat azonban viharos századok követték, melyek
Esztergom esetében sem mindig jártak pozitív következményekkel. El őbb fővárosi
rangját vesztette el a tatárjárás után, Buda felemelkedésével párhuzamosan, majd
néhány évszázadnyi „stagnálást" követ ően a török kor helyezte a frontvonalra mint-
egy másfél évszázadon át. A Habsburg-id őkben újra központi szerepet töltött be, de
környezetének dinamikusabb városfejl ődése sohasem engedte már hajdani rangját
visszatérni. A pozícióvesztés els ő komolyabb jelei már 1874-ben jelentkeztek, amikor
is az Országgyűlés Esztergom vármegyét egyesíteni kívánta Komárom vármegyével
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
100 Gyors ténykép TÉT XXIV. évf. 2010 s3
(Komárom központtal) (Borovszky 1908). Végül ez nem történt meg, és Esztergom az
első világháború végéig betölthette még környezete természetes központjának szere-
pét. A második világháború lezárultáig tartó z űrzavaros és sokszor változó id őszakot
követően hosszú időre perifériára került a városfejl ődés történetében (Beke 2004).
A településhierarchiában betöltött szerepek szempontjából már az is árulkodó
lehetne, ha pusztán a régió városainak népességszám-változásait vennénk szemügyre.
Hiszen a városok népességváltozásai jól mutatják a mögöttük megbúvó történelmi,
társadalmi folyamatokat, ezáltal jól rávilágítanak a városhierarchiában betöltött
szerepekre is (Bajmócy—Kiss 1999). Ebben a régióban vizsgálódva talán ez az a
mutató, mely a város településhierarchiában betöltött szerepére legösszefoglalóbban
utalhat. Ebben a tekintetben Esztergom esetében több helyütt is találunk, a többi
várost jellemző átlagos változásoktól er ősen elütő értékeket. Mindezek az eltérések
minden esetben visszavezethet ők az aktuális történelmi fordulatokra.
A népességi súlypont alakulásából szintén következtethetünk a vizsgált városok egy-
máshoz viszonyított, településhierarchiában elfoglalt helyére. De mivel számításaink
során a régió népességi súlypontjának mozgásaiból is ugyanazokat a következtetéseket
lehetett levonni, amelyeket az érzékletesebb, gravitációs-vizsgálatokból, ezeket terje-
delemi okokból és az önismétlés megel őzése érdekében most külön nem közöljük.
Esztergom ellenpólusaihoz viszonyított gravitációs tere
a régió 20. századi történetében
A kutatásban a gravitációs-modellek jutottak főszerephez. Egészen pontosan az
elméleti vonzáshatár megállapítására kidolgozott ún. Reilly-képlettel alkalmazott
gravitációs modell.
Az 1. táblázatban tételesen nyomon követhetjük a vizsgálat minden id őpontjában,
az összes ellenpólus városra vonatkozóan Esztergom elméleti vonzáshatár-
értékeinek pontos változásait.
Az 1900 és 1910 közötti id őszakban egy általános, egyenletes, lassú pozícióvesz-
tés figyelhető meg2. Az időszakban végbemen ő változások a még egységes térszer-
kezet szerves fejl ődésének egyenletes nyomait hordozzák, nagy eltéréseket nem talá-
lunk. Az azonban látszik, hogy Esztergom településszerkezeti súlyának enyhe csök-
kenése már az ezt az id őszakot követő történelmi viharok, határmódosítások el őtt
megindult. Köszönhető volt ez egyfel ől Budapest akkori erős prosperálásának, más-
felől az akkor még szintén vármegyeszékhely Ipolyság és Komárom fellendülésének.
1910 és 1921 között a határmódosítás és Komárom kettészakítása komoly változást
okozott a gravitációs er őtérben3. Egyrészt a szomszédos államra átnyúló vonzás-
terület nyilván csak erősen elméleti. Másrészt Komáromból két, eltér ő tömegű város
válik, így a magyarországi szakaszon abban az irányban Esztergom kihatása jelent ő-
sen megnyúlik. A hasonlóan perifériára szoruló és még Esztergomnál is nehezebb
helyzetbe kerülő Ipolysággal szemben szintén érzékelhet ő egy halvány pozíciónyerés.
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Gyors ténykép 101
1. TÁBLÁZAT
Az egyes, Esztergomhoz viszonyított vonzáshatár-értékek méterben kifejezett változásai
az egymást követ ő időpontokban
(Changes of Esztergom 's Theoretical Hinterland in Meters
Correlate to the Neighbouring Cities in all Periods)
1900— 1910— 1921— 1931— 1941— 1965— 1980— 1991— 2001-
1910 1921 1931 1941 1965 1980 1991 2001 2006
Buda-
-337 -105 -239 205 -754 264 10 253 93
pest
Érsek-
-880 -921 -1106 1140 719 -1019 -1653 85 270
újvár
Ipolyság -78 1340 -607 -762 1409 -1950 -450 230 134
Révko-
0 1352 -1198 0 1887 -289 -1062 -10 249
márom
Koma- 2776 3867 190
- 397 - 1490 - 785 - 2388 - - 42 157
rom
Léva -582 -148 -1589 1368 -4 -2343 -1844 - 445 197
Rétság 169 -856 -1457 611 -220 494 -359 1182 114
Tata -1813 2523 -2841 978 -1239 -387 -209 84 122
Tata- 58
-401 -910 -3024 183 -4952 3 -79 165
banya
Vác -263 -56 -431 701 - 414 - 46 - 62 - 80 132
Forrás: A www.world-gazetteer.com , SLOVSTAT, KSH, T-STAR, www.populstat.info,
adatai alapján saját számítás.
Ezt követően, a perifériára került Esztergom szerepvesztése egyértelm ű: minden
„fronton" negatív értékeket könyvelhet el. Vitathatatlanul mutatkozik meg az a
tapasztalat, mely szerint a határmódosítások térformáló szerepének általában leg-
fontosabb következménye a városi vonzásterületek átrajzolása (Hardi 2008). Azt a
sorscsapást, hogy a város elvesztette vonzáskörzetének több mint felét, ráadásul
úgy, hogy közben határperifériára került (Dávid 1993), kitűnően kiolvashatjuk az
elméleti népességi gravitációs tér csökkenéséb ől is. Az új határhelyzet, a hirtelen
felbomló, sok évszázados, szerves kapcsolatok drasztikus megváltozása, a határ-
perifériára szorulás eseményei komolyan megmutatkoztak Esztergom vonzóerejének
csökkenésében. Mindez a határtól beljebb es ő Lévánál és Érsekújvárnál jelent ős,
hiszen e városok népességi löketet kaptak az újonnan megalakuló csehszlovák
állam berendezkedésekor. Komárom esetében is mindkét oldalon csökkenés tapasz-
talható, különösen a magyarországi városféllel 4 szemben. Tata átvett valamennyit a
megingó Komárom és Esztergom központi súlyából, így szintén teret nyert Esztergom
rovására. Budapest és Vác nagyjából stagnált, Ipolyság viszont szintén perifériára
került, így ezen a téren alig vesztett Esztergom területet. Rétság pedig a szintúgy
leszakadó Ipolyság funkcióiból vett át valamennyit, Tata esetéhez hasonlóan, itt is
Esztergom kárára történt vonzásterület-módosulás.
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
102 Gyors ténykép TÉT XXIV. évf. 2010 s3
Igen tanulságos a második határmódosítás, id őszakos visszacsatolások ideje is,
hiszen a két, szintén újra fellendül ő határváros (Komárom és Ipolyság) kivételével
minden más településsel szemben pozíciót nyert Esztergom. Eredeti vonzásterületé-
nek átmeneti visszatérése, újra „helyreállította" az eredeti településhierarchiát, és ez-
zel a központok vonzásereje is arányaiban nagyjából visszaállt az els ő világháborút
megelőző szintre. Tulajdonképpen néhány év alatt összességében bepótolódott az a
népességfogyás, amelyet az elszigeteltség megel őző évei okoztak. Itt is világosan
megmutatkozik, hogy egy-egy város vonzáskörzetének mesterséges változtatásai
magának a város népességének (esetünkben gravitációs tömegének) befolyásolásá-
ban is milyen óriási hatással vannak (Beluszky—Gy őri 2004).
Ezt követően a rendszerváltásig lényegében töretlen Esztergom gravitációs teré-
nek zsugorodása. Az 1941 és 1965 közé es ő időszak ismételt határmódosítása és a
megszilárduló trianoni határok visszafordították a második világháború alatt meg-
induló folyamatokat. Bár a háború végéig tulajdonképpen az el őző időszak tenden-
ciái folytatódtak, 1965-re a másik két határváros (Ipolyság és az újból két részre
szakadó Komárom) kivételével minden ponton zsugorodott Esztergom vonzásterü-
lete. Az erőltetett szocialista iparosítás eredményeként a szomszédos Dorog vált az
iparvidék egyik fő munkahely-központjává, így Esztergom is el őnyösebb hellyé
léphetett el ő, mint az iparosítást megel őző években; bár településhierarchiában el-
foglalt helye kétség kívül jelent ősen visszaesett (Lettrich 1964).
A szocializmus id őszakának második felében apadt talán a legkisebbre Esztergom
vonzástere. A határon túli területekre teljesen elvesztette a hatását, de a hazai tele-
pülésszerkezetben is hátrébb sorolódott. Egyrészt Tatabánya mesterséges felduz-
zasztása következtében. (Ez a törekvés Csehszlovákiában is megfigyelhet ő volt,
ráadásul kiegészült a határ menti városok ehhez mért elhanyagolásával.) Másrészt
rangjában a dorogi iparterület fejl ődése is háttérbe szorította az egykori központot
(Lettrich 1964). Továbbá Budapest ebben az id őszakban nőtt (arányaiban is) a leg-
nagyobbra. Az id őszak végén pedig, a szénre alapuló ipar pozícióvesztésének
köszönhetően a Dorog melletti fekvés el őnye is fokozatosan elhalványult (E. Nagy
1993). Az 1980-ra kialakuló állapot ennek a folyamatos szerepvesztési folyamatnak
az eredménye. Érdemes azonban kiemelni a Tatabánya és Budapest irányából
gyakorlatilag megsz űnő zsugorodást. Ez egyrészt a már említett, szénre alapozódó
ipar (és ezzel Tatabánya) szerepének a jelent őségvesztését, másrészt pedig Buda-
pest növekedésének sikeres visszafogását jelzik.
Az átmenet éveiben (1980-1991) Esztergom számára a visszaesés egyértelm űen
folytatódott. Ennek legfőbb okát abban kereshetjük, hogy Esztergomot a gazdasági
átalakulás kezdeti krízisei mélyebben sújtották, mint a vizsgálatunkban szerepl ő
többi várost (Lados 1995). A legnagyobb mértékben Érsekújvárral és Lévával
szemben könyvelhetünk el esztergomi szerepvesztést. E kapcsán azonban érdemes
megjegyezni, hogy az itt észlelhet ő területvesztés alapvet ően nem Esztergom fogyá-
sának, hanem Léva és Érsekújvár ez id őszakbéli nagyobb növekedésének tudható be
leginkább. A határ magyar oldalán belül a zsugorodás jelent ős lassulása, megtorpaná-
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Gyors ténykép 103
sa már a rendszerváltás idején kimutatható volt. Ez főként a gazdasági átalakulás tele-
püléshálózatra gyakorolt hatásának hozománya. Tatabánya és Vác esetében a vissza-
szoruló ipari lehetőségek, Budapestnél pedig a feler ősödő szuburbanizáció (népesség-
csökkentő hatása) folytán stabilizálódott az er őtér kiterjedése.
Az 1990-es évtizedben a hosszú ideje töretlen zsugorodás el őbb lelassult, megtor-
pant, majd átment némely vizsgálati ponttal szemben egy kismérv ű terület-
nyerésbe. Az átalakulás további szakaszában Esztergomot már kevésbé érintették a
korszak nehézségei, hiszen a többi várossal ellentétben Esztergomnak nem kellett
megküzdenie kiterjedt hanyatló ipari örökséggel, s őt, egy igen komoly foglalkoztató,
a Suzuki-gyár is betelepülésével segítette a felzárkózásban, fejl ődésben (igaz ennek
jótékony hozadékai 1994-1995-re értek el igazán érzékelhet ő szintet). Az új gazda-
sági, politikai, társadalmi viszonyok azonnal megmutatkoznak a vonzástér nagysá-
gában, a településhálózatban is. Jelent ősebb elmozdulás egyedül Rétsággal szemben
található, méghozzá pozitív irányban. Ett ől eltekintve azonban gyakorlatilag annyi-
ban foglalhatjuk össze a folyamat lényegét, hogy a több mint fél évszázada tartó
zsugorodás megállt, hozzávet őlegesen egy stagnáló er őtér alakult ki. Véleményünk
szerint mindez még nem jelzi egyértelm űen a régi térkapcsolatok újraéledését (mint
pl. 1941-ben), bár kétségtelenül a határok újbóli fokozatos megnyílása is hozzájárul a
kép formálódásához. Azonban az id őszak olyan jelentős (főként) gazdasági átalakulá-
sokat hozott, melyek komolyan érintették a térség központjainak erejét (és ezáltal
befolyásolják az eredményeket). A kapott értékek egyfajta befagyó térszerkezet-
állapotra is utalhatnak. Az azonban még egy ilyen óvatos megközelítéssel is vitatha-
tatlan, hogy míg korábban a határ menti fekvés egyértelm ű hátránynak számított, az
ezredfordulóra ez a helyzet nemcsak megsz űnt, de fokozatosan egyre inkább el őnnyé
is vált. Egy szétszakított, egymástól elzárt, hosszú korszak végét jelentette az ezred-
forduló abban az értelemben is, hogy 2001. október 11-én végre elkezdhette betöl-
teni összekötő szerepét az újraépített Mária Valéria híd. Ezzel Esztergom ismét reá-
lis térszervez ő tényezőként jelenhetett meg a vizsgálati terület szlovákiai részén is.
Így már egyre inkább a valós földrajzi fekvés-el őnyök újbóli előtérbe helyez ődésé-
ről kell beszélnünk. A rendszerváltozás tehát, ha nem is nagyon látványos mérték-
ben, de mindenképp „jót tett" Esztergomnak, megállította leszakadását, s őt javított
településhálózati pozícióján.
Új évezred, új lehet őségek — Esztergom vonzástérségének alakulása
2001 és 2006 között
2001-től új időszámítás kezdődött a térségben, amikor az el őző időszak halványan
kirajzolódó tendenciái teljes hatásukban mutatkoztak meg. A változó politikai hely-
zet új lehetőségeket hozott. Az államhatárt átlép ő mozgás, a kapcsolattartás többé
nem (de legalábbis egyre kevésbé) ütközött falakba. Nem lehet eléggé hangsúlyozni
az egészséges településközi kapcsolatok kialakulása szempontjából oly lényeges
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
104 Gyors ténykép TÉT XXIV. évf. 2010 s3
közlekedési vonalak meglétét, illetve azok átjárhatóságának fontosságát. A Mária
Valéria híd természetesen egy alapvet ő jelentőségű kapocs a térségben, de ugyan-
ilyen lényeges szerepe van minden egyes Ipoly-hídnak, hegyi útnak stb. A térségr ől
alapvetően elmondható, hogy bár a kapcsolattartási lehet őségek lényegesen javultak
(többek közt a közlekedési fejlesztéseknek köszönhet ően) a régió egyes pontjai
között, további fejlesztésekre is szükség van. A (számos szakember szerint a jöv őt
jelentő ) vasúti közlekedés fejlesztése mellett új hidakra is szükség lenne, mind az
Ipolyon, mind pedig a Dunán (pl. Nagymaros és Visegrád között). Ezek a beruházá-
sok minden bizonnyal egészen más, a jelenleginél is racionálisabb (és ezzel minden
fél számára gazdaságosabban, hatékonyabban m űködő) erőtereket rajzolnának ki.
Mindamellett e kívánatos fejlesztések nélkül is 2001-t ől fogva komoly változások-
ról beszélhetünk a térségben.
Esztergom vonzáskörzete, főként munkaerő-áramlási szempontból kezdett túl-
nyúlni az országhatáron, ami tovább er ősíti (egyébként az ellenpólusokhoz mérten
még így is csak közepes) pozícióját s . Bizonyos mértékben a város kezdte vissza-
nyerni természetes központ szerepét, és ez bizony megmutatkozik a gravitációs
értékek enyhe javulásában is (1. táblázat), illetve a szélesebb kör ű, a határokon is
átnyúló foglalkoztatás terén is (Bódiné Vajda 2004).
A vizsgálatot egészen pontossá teszi, hogy erre az évre (2001) már nem csupán a
központok egymáshoz viszonyított erejét modelleztük, hanem a térség összes tele-
pülésének centrumokhoz mért relációit is feltártuk. Ráadásul a légvonaltávolság
szerinti vizsgálatokat is kiegészítettük a valóságot sokkal jobban tükröz ő (különö-
sen a régió sajátos közlekedési lehet őségei miatt), közúti távolság adatokkal számí-
tott modellekkel. A térképen (1. ábra) gravitációs modell alapján mutatjuk be az
erőtér rajzolatát, Esztergom vonzás-er ősségének szemszögéb ől. A vizsgált települé-
seket mind Esztergommal, mind pedig a 10 ellenpólus várossal összevetettük. Azt
kutattuk, hogy Esztergom hány esetben bír az összes többi központnál er ősebb gra-
vitációs erő t kifejteni az egyes településekre. Azonban azokat az eseteket is külön
(árnyaltan) jelöltük, ahol Esztergom gyengébbnek bizonyult (itt a színezés azt is
mutatja, hogy hány városnál tapasztalható Esztergoménál er ősebb vonzás). A szag-
gatott határvonal (minden térképen) az Ister-Granum Eurorégió (2008-as) kiterjedé-
sének határvonalát
Az /. ábrán a 2001-es év esztergomi vonzáskörzetét szemléltetjük, a szlovák terület
etnikai összetételének feltüntetése mellet. Habár a jelenlegi elemzésnek, vonzás-
körzet-lehatárolási kísérleteknek eredend ően nem része az etnikai elemzés, mégis
elengedhetetlen kitérnünk erre a szempontra is, hiszen a térség magyar többsége ko-
moly pozitív potenciált jelent a sikeres határ menti együttm űködések szempontjából
(Mezei 2005b).
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Gyors ténykép 105
L ÁBRA
Esztergom elméleti vonzáskörzete közúti távolság és népességszám alapján,
a vizsgált szlovákiai terület etnikai arányaival (2001)
(The Hinterland of Esztergom by Population and Vehicular Distance,
and the Ethnic Rate of the Slovakian Territory, 2001)
•
s
_
jj
)
,
Ersekújvár
Révkomá rom
4
Nemzetiségi arányok
43 000
21 500
4 300 ▪ Esztergom és ellenpólus városai
O 3 vagy több város erősebb vonzása
2 város erősebb vonzása
szlovák
• magyar 1 város erősebb vonzása
• egyéb E Tisztán Esztergom vonzásterülete
Forrás: A KSH T-STAR, SLOVSTAT, http://maps.google.com adatai alapján saját számí-
tás, illetve szerkesztés.
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
106 Gyors ténykép TÉT XXIV. évf. 2010 s3
A térképre tekintve szembet űnik, hogy nagy számban találunk egyértelm űen
magyar többséggel rendelkez ő településeket. Az is látszik azonban, hogy e települé-
sek jobbára a kisebb falvakból kerülnek ki; minél nagyobb városról beszélünk, an-
nál magasabb a szlovákok aránya is, illetve természetesen minél északabbra helyez-
kedik el a vizsgált település, annál kisebb a magyarok aránya. Az Esztergom vonzása
által leginkább érintett területen azonban a magyarok túlnyomó többségi helyzete
egészen egyértelm ű, mely tényező nem csupán a területi együttm űködés, de a napi
társadalmi kapcsolati irányok alakulása szempontjából is dönt ő jelentőségű lehet. Egy
magyar anyanyelvű munkavállaló nem csupán azonos, de még akár kevéssel rosz-
szabb feltételek mellett is valószín űsíthetően a magyar Esztergom, nem pedig a
többségében szlovák Léva vagy Érsekújvár mellett fog dönteni (Bódiné Vajda
2004). Ezt bizonyítja az is, hogy Szlovákiából többen keresik fel Magyar-országot,
mint fordítva (Hardi 2008). 6
Mindazonáltal az általános kutatói tapasztalat szerint igen jó közelítéssel ábrázol-
hatjuk e számítási forma segítségével a valóságot. A térképen (1. ábra) világosan
kirajzolódik egy er őtér, ahol egyértelműen Esztergom vonzása a meghatározó.
Ráadásul ez, a valóságot jobban tükröz ő, közúti távolság alapján számított modell
Esztergom számára lényegesen kedvez őbb képet mutat, mint az egyszer ű légvonal-
távolság alapján számított, absztraktabb modellek. Ennek a megközelítésnek segít-
ségével 50 darab, egyértelm űen vonzott települést regisztrálhatunk. A vonzástér
tehát keleti és nyugati irányból enyhén összezsugorodik, ennél jelent ősebb azonban
az északi, délnyugati megnyúlás (ami jórészt szlovákiai térnyerést jelent). De szin-
tén érdekes fejlemény, hogy a nem tisztán Esztergomhoz vonzódó települések ese-
tében is 53 darab olyan helyiséget találunk, amely egyetlen városhoz vonzódik csak
jobban. Feltétlenül ki kell emelnünk, hogy az 50 települést felölel ő vonzásterületb ől
mindössze 17 esik a magyar állam területére, míg 33 Szlovákia részét képezi. Ezek
az arányok ismét magyarázzák azt az érzékenységet, mellyel Esztergom a határvál-
tozásokra reagált a történeti vizsgálatok során. Továbbá megkérd őjelezhetetlenné
teszik a térségben kialakuló határ menti együttm űködési igények létjogosultságát.
Míg a határ innenső oldalán egy bizonyos mértékű szerepvesztettség, csonka vonzás-
tér tapasztalható, addig a szlovák oldalon egy komoly térnyerési lehet őség látható.
Az évtizedeken át természetes központjukat nélkülöz ő települések újra visszatalál-
hatnak eredeti kapcsolataikhoz. Ha mindezt kiegészítjük például Léva és Érsekújvár
esetében a fentebb tárgyalt etnikai alapú el őnyökkel, könnyen lehet, hogy a tényle-
ges erőtér e két város irányába tovább b ővülhetne további egy-két településsel.
Budapest egyértelm ű túlsúlya természetesen ezen a modellen is kiütközik (ami
egyébként Esztergom súlyát is reálisabban mutatja).
Bár a 2001-esnél frissebb népszámlálási adat még nem áll rendelkezésre, mégis
érdemes egy kés őbbi időpont alapján folytatni a vizsgálódást, ellen őrizni az ezred-
fordulón meginduló folyamatok utóéletét. A tanulmány írásának idejében legfris-
sebb, rendelkezésre álló, a két országban az összes településre összeegyeztethet ő,
ilyen kontroll-időpontnak a 2006-os év bizonyult.
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Gyors ténykép 107
2. ÁBRA
Esztergom elméleti vonzáskörzete közúti távolság és népességszám alapján (2006)
(The Hinterland of Esztergom by Population and Vehicular Distance, 2006)
Révkomárom
Komárom
Esztergom és ellenpólus városai
3 vagy több város erősebb vonzása
El 2 város erősebb vonzása
El 1 város erősebb vonzása
ffl Tisztán Esztergom vonzásterülete
Forrás: A KSH T-STAR, SLOVSTAT, http://maps.google.com adatai alapján saját szá-
mítás, illetve szerkesztés.
A 2. ábrát 2001-es elődj ével (1. ábra) összevetve a következ ő megállapításokat
tehetjük. A vonzásterület egyetlen településsel gyarapodott, 50 darabról, 51-re.
Változások nem történtek a tisztán vonzott települések körében, mindössze Búccsal
kiegészült a lista. Mindez egy nagyon lassan és gyengén, szlovákiai irányba er ősödő
esztergomi erőteret mutat.
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
108 Gyors ténykép TÉT XXIV. évf. 2010 s3
3. ÁBRA
Esztergom és szomszédainak Reilly-képlet alapján megállapított,
népességi vonzáshatár-változása, 2001-2006
(Changes of Esztergom 's Hinterland by Reilly-formula to Correlate to
Neighbouring Cities, 2001 to 2006)
48,3
• Városok
• 2001
48,2
Léva 2006
48,1 Ipolyság
•
Érsekújvár +197 m
48,0 +134 m
• Rétség
•
47,9 +270 m +114 m
47,8 Révkomárom +249 m
+132 m •
+157 m Vác
+93 m
47,7 Komárom
+122 m
+165 m
•
47,6 Tata
•
47,5 Tatabánya •
Budapest
47,4
18,0 18,1 18,2 18,3 18,4 18,5 18,6 18,7 18,8 18,9 19,0 19,1 19,2
Ny-K
Forrás: A www.world-gazetteer.com , SLOVSTAT, KSH, T-STAR,
www.populstat.info, http://maps.google.com , http://earth-info.nga adatai alapján saját
számítás.
A két időpont folyamatainak els ődleges összevetésére ismét a Reilly-képletes,
központ-összehasonlító gravitációs modellt használtuk. E modell eredményei
követhetők nyomon a 3. ábrán. Mint ahogyan azt már az 1. táblázatban korábban
megfigyelhettük, a 2006-os év (bár enyhe, de) a 20. század során soha nem látott
fordulatot hozott magával: nevezetesen Esztergom az összes ellenpólussal szemben
vonzásterület gyarapodást könyvelhetett el. Mivel az elmozdulások nagyon szerény
mértékűek és ezért nehezen kivehet ők, azok pontos, méterben kifejezett értékeit is
feltüntettük minden egyes vizsgálati pont mellett. (Mindez persze továbbra is csupán
elméleti vonzásterület-változást jelent!) Érdemes tehát sorra vennünk, minek is
köszönhető ez a pozitív elmozdulás. Általános okként ez esetben is a nemzetközi
politikai fejleményekben kell keresnünk a választ. A híd megépülését követ ően
jelentősen és dinamikusan nőtt évről évre az Esztergom—párkányi határforgalom, de
a 2004-es évet követ ően (hazánk és Szlovákia európai uniós csatlakozása után)
további, ugrásszerű növekedés tapasztalható. Az ezt követ ő években azonban ezen a
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Gyors ténykép 109
magas szinten állt be az átkelések száma. Majd 2007. december 21-e után
a schengeni egyezmény hatásai következtében újabb határforgalom-növekedés
következett be. Tehát Esztergom számára a 2001 utáni id őszak mind „politikai-
környezeti", mind gazdasági szempontból (elég, ha csak a Suzuki-gyár ez id őszaki
folyamatos termelésb ővülésére gondolunk) kedvező feltételek teremtődtek egy enyhe,
a többi központénál nagyobb intenzitású fejl ődésre7.
Ha az egyes ellenpólusok szerint vizsgáljuk meg a kérdést, el őször is a két Komá-
rom esetét kell kiemelnünk. Bár a dolgozat elején kifejtettük az álláspontunkat az
„ikerváros" külön kezeléséről, és az ábrán is külön szerepelnek, a teljesebb rálátás
érdekében azért szólunk arról is, hogy mi lenne, ha együtt vennénk számításba őket.
Tegyük fel, hogy 2001-ben és 2006-ban is egy egységes, „nagy" Komáromot hasonlí-
tunk Esztergomhoz vonzáserő tekintetében. Habár a vonzáshatár nyugatról nyilván
(negatív irányban) behorpad kissé mindkét esetben, a 2006-os év, a 2001-eshez viszo-
nyítva ebben a vizsgálatban is enyhe, esztergomi pozíciónyerést mutatott. A korábbi
megállapításokat támasztja alá, hogy a legnagyobb térnyerés a szlovákiai ellenpólu-
sokkal szemben tapasztalható, míg a magyarországi településhierarchiában jobbára
stabil Esztergom helyzete (bár itt is árnyalatnyi javulás látszik). Érsekújvár,
Révkomárom és Léva a legnagyobb vesztesei Esztergom térnyerésének, ami jelzi,
hogy bár Esztergom magyarországi város, mára igenis jelen van a szlovákiai telepü-
léshálózat terében is. A pozíciónyerés ráadásul éppen abban az irányban tapasztal-
ható leginkább, ahol a meglév ő etnikai arányok is kedveznek e folyamatnak, ami
tovább erősítheti a jelenséget. Ellenben Ipolyság irányában a térnyerés jóval szeré-
nyebb mértékű, ami viszont azt jelzi, hogy Ipolyság pedig a (hagyományosan is)
holdudvarába tartozó magyar „települési-térben" van jelen. Így kevesebb hátrányt
szenved el Esztergomtól, mint északnyugatabbi társai. A magyar szakaszon Tatabá-
nyával szemben vehet ő ki a legerősebb térnyerés. Ez egyrészt mutatja Tatabánya
halvány pozícióvesztését a térség újra magára találó hagyományos központjaival
(Komárom és Esztergom) szemben, másrészt nagyban belejátszik a jelenségbe Ta-
tabánya nagyobb arányú szuburbanizációja is. (A megállapítás els ő felét hiba volna
tehát túlértékelni!) Esztergom magyarországi vonzáshatára (f őként Budapest jelen-
tős túlsúlyának következtében) tehát nagyjából stabilnak mondható, a szlovákiai
szakaszon viszont már 2006-ban megmutatkoztak a térnyerési lehet őségek.
A megfigyelt vonzáskörzet-növekedés persze nagyon lassú és egyel őre igen
kicsiny mértékű. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy ez esetben
nem tíz, csupán 5 év változásairól beszélünk! (Illetve 2006 óta a határok még er ő-
teljesebb „olvadáson" mentek keresztül, ezáltal elméletileg Esztergom további lehe-
tőséghez juthat.) Szintén nagyon fontos kiemelni, hogy e megfigyelt vonzástér-
gyarapodás nem egy mesterségesen fejlesztett, torzan szabdalt térszerkezet eredmé-
nyeit tükrözi, hanem éppen a szerves, közös fejl ődés lehetőségének megnyílásával,
természetesen visszaálló folyamat hatásairól van szó. A folyamat kétségkívül na-
gyon lassú, de végs ő soron ez is természetességét bizonyítja, hiszen a természetes
mozgásokra éppen a lassú, megfontolt haladás jellemz ő.
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
110 Gyors ténykép TÉT XXIV. évf. 2010 s3
Más, ésszerű szempontok szerint is lehetséges a modellalkotás. Tovább közelít-
hetjük a valósághoz a modellezett képet, ha valami más, például valamilyen gazda-
sági mutató alapján próbáljuk meghatározni a települési tömegeket. Erre a leg-
alkalmasabb, települési szinten is hozzáférhet ő, illetve a két ország közt egymásnak
megfeleltethető mutatónak a településen bejegyzett összes vállalkozások száma
bizonyult. Míg a népességszám egyfajta átfogóbb, általánosabb er őt, e mutató egy-
fajta gazdasági jellegű potenciált tár fel. Véleményünk szerint jó közelítéssel alkal-
mazhatjuk ezt a mutatót egyfajta „gazdasági tömeg" modellezésére. Hozzá kell tenni,
hogy a két ország vállalkozás-alapításra irányuló jogszabályai a vizsgált id őszakban
különböznek valamelyest. Mégpedig oly módon, hogy Szlovákiában könnyebb és a
kedvezőbb adófeltételek miatt érdemesebb vállalkozást létesíteni. Sok magyar cég
is Szlovákiába teszi át székhelyét (Grosz—Tilinger 2008). Ez tehát azt jelenti, hogy a
kapott eredményeket is ennek tükrében kell vizsgálni. Mivel még ezzel a helyzettel
együtt is a magyarországi vállalkozáss űrűség a magasabb, a térképen látott el őnyö-
ket gondolatban halványan még további szlovákiai irányú esztergomi er őtér-
növekedéssel toldhatjuk meg.
4. ÁBRA
Esztergom elméleti vonzáskörzete közúti távolság és vállalkozások száma alapján (2006)
('The Hinterland of Esztergom by Number of Enterprises and Vehicular distance, 2006)
ar
• Esztergom és ellenpólus városai
3 3 vagy több város er ősebb vonzása
▪ 2 város erősebb vonzása
lig 1 város er ősebb vonzása
E Tisztán Esztergom vonzásterülete
Forrás: A KSH T-STAR, SLOVSTAT, http://maps.google.com adatai
alapján saját számítás, illetve szerkesztés.
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Gyors ténykép 111
Ha a vállalkozások száma szerinti térképet (4. ábra) összevetjük a népességszám
szerinti párjával (2. ábra) érdekes dolgot tapasztalhatunk. A két modell között alig
van eltérés! Mindkét esetben 51 település vonzódik egyedül Esztergomhoz, a diffe-
rencia csupán annyi, hogy a népességszám szerinti vizsgálathoz képest Csolnok
kikerül az er őtérből, Kisújfalu pedig a részévé válik. Azok az esetek pedig, ahol
Esztergomnál csak egyetlen város fejt ki er ősebb hatást 52-ről 54-re emelkednek.
Reilly-képlet segítségével is kiszámítottuk a népesség és a vállalkozások-száma
szerinti modellek közti eltéréseket. Ez a modell is tovább er ősítette a korábban meg-
fogalmazott következtetéseket. Budapest túlsúlya ez esetben még egyértelm űbb,
mint népességi szempontból (ez azt is jelzi, hogy Budapest a valóságban az egész
térségre mennyire komoly er őhatást fejt ki). Érsekújvár, Léva és Ipolyság felé
viszont Esztergom gazdasági potenciálja a népességinél is magasabb, ami az etnikai
faktor mellett további térnyerési lehet őséget sejtet. Ipolyság esetét külön ki kell
emelni, hiszen a legnagyobb abszolút értékű eltérés itt tapasztalható, méghozzá a
vállalkozások száma szerint Esztergom javára. Ennek valószín űsíthetően közvetve
fekvési okai vannak. Hiszen Esztergom egy gazdaságilag dinamikusabb térbe kap-
csolódik, míg Ipolyság egy természetföldrajzilag is tagoltabb, „elszigeteltebb",
gazdaságföldrajzilag is hátrányosabb településstruktúra része. Ez közvetve alacso-
nyabb vállalkozási mutatót eredményez.
A modellek összevetéséb ől látszik tehát, hogy mindkét esetben megközelít ően
hasonló eredményeket kapunk, ám arra mindenféleképp alkalmas e kísérlet, hogy
eltérő szempontok szerint, némileg árnyaljuk vizsgálatunkat. Talán ezzel is köze-
lebb jutunk a valós vonzástér helyesebb megbecsléséhez.
A fejezet összefoglalásaként megállapíthatjuk, hogy az ezredfordulót követ ő leg-
frissebb események Esztergom enyhe pozícióer ősödését hozták a vizsgált régióban.
A népességszám szerinti modellekb ől minden esetben egy lassú, kis mértékű, de
egyértelmű térnyerés olvasható ki. Ha ezt kiegészítjük a gazdasági potenciállal (vál-
lalkozások száma szerinti modellek), illetve az etnikai arányokkal, a kép tovább
árnyalódik. Ugyanis mindkét szempont alapján az derül ki, hogy míg a magyaror-
szági településstruktúrában Esztergom helyzete nagyjából stabilnak látszik (nagyon
halvány erősödéssel), addig úgy t űnik, hogy a szlovákiai területeken jelent ősebbnek
mondható erőtér-növelési lehetőségek kínálkoznak. A 2006-os helyzetkép a múlt
ismeretében tehát mindenféleképpen kedvez ő Esztergom szemszögéb ől nézve.
További bizakodásra ad okot, ha figyelembe vesszük azt a határ menti területek
áramlásaiban cseppet sem elhanyagolható tényt, mely szerint 2007. december 21-e
óta Szlovákia és Magyarország között a schengeni egyezmény értelmében megsz űnt
a határellenőrzés. Ez vélhetően további komoly lehetőséget jelent Esztergom pozí-
cióerősítése szempontjából. De mindemellett persze a 2008-ban, fokozatosan kiala-
kuló gazdasági válság (amely például az autóipart, tehát a Suzuki-gyárat és ezzel
közvetve Esztergomot is komolyan érintheti) ma még jórészt ismeretlen következ-
ményeivel is számolni kell. Persze ezeken túl is számos (sokszor véletlenszer ű)
tényező játszik közre egy-egy város valós vonzáskörzetének kialakulásakor. A ten-
denciák azonban már ebb ől a vizsgálatból is jól kiolvashatók: a lehet őség adott,
kérdés, hogy tud-e vele élni a város, a térség.
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
112 Gyors ténykép TÉT XXIV. évf. 2010 s3
Összegzés
A számos elvégzett vizsgálat eredményeként igen összetett képet kaphattunk az
esztergomi térség településhierarchiájáról, településközi kapcsolatairól. Megismer-
hettük Esztergom városfejl ődési történetét, illetve a várostérségben elfoglalt min-
denkori pozíciójának változását.
Az elmúlt bő évszázad során a centrumvárosok közül Komárom és Ipolyság mel-
lett talán éppen Esztergom volt az, amelyik a legrosszabbul „jött ki" a határváltozta-
tásokból (és az ezzel kapcsolatos vonzáskörzet-torzulásokból), a szocialista id őszak
településpolitikájából és az átmenet elején tapasztalható gazdasági visszaesésb ől
(Lados 1995). Emellett viszont talán éppen Esztergom (és Komárom) az a város,
amely a legjobban járt az európai integrációval összefüggésbe hozható határ-
elmosódási folyamattal (Bódiné Vajda 2004). Le kell szögezni, hogy térszerkezet-
fejlődés szempontjából az utolsó évtized eseményei (a határok újbóli, fokozatos
megnyílása miatt) ismét a valós, természetes és történetileg is összefügg ő település-
szerveződési térbe kezdik helyezni a régiót, annak városait pedig várhatóan egészen
más, a Trianon el őtti állapotokhoz hasonló kapcsolati irányokba mozdítják. A mes-
terséges elszigeteltség megsz űntével új településközi viszonyok alakulhatnak ki.
Ez pedig várhatóan egy, a (mára, lassanként sok szempontból képzeletbeli) határ
mindkét oldalán pozitív irányú társadalmi-gazdasági hatásokkal kecsegtet ő, termé-
szetesen és önmagától is m űködő folyamat lehet.
A teljes időskálát tömören összefoglaló 5. ábrán Esztergom elméleti vonzáshatá-
rának változásait olvashatjuk le három kitüntetett id őpont alapján. A kezdeti (1900)
és a záró időpont (2006) mellett feltüntettük a szocialista id őszakot is legjobban
jellemző köztes állapotot (1965), a jobb viszonyítás érdekében. Az ábrán méterben
kifejezve jelöltük az 1900 és 2006 között tapasztalt elméleti vonzástér-zsugorodás
mértékét is.
Esztergom vonzáskörzete a mintegy száz év során folyamatosan zsugorodott.
A történelem viharai, a határmódosítások, a szocialista id őszak nehézségei megtet-
ték hatásukat, és bár id őszakonként változó mértékben, de összességében folyama-
tos pozícióvesztést okoztak Esztergomnak. Ez a pozícióvesztés az egyes ellenpólu-
sokkal szemben azonban korántsem egyveret ű. Az erőtéren legjelentősebb mértékű
horpadást természetesen Budapesttel szemben találjuk. Ez különösebb magyarázatra
nem szorul, nyilvánvalóan a főváros hatalmas népességi túlsúlyából adódik.
Érdekes azonban, hogy ez a „horpadás" a kb. száz év során nagyjából megegyez ő
mértékű, mely a két város (Budapest és Esztergom) egymáshoz való viszonyának
többé-kevésbé kiegyensúlyozott voltát jelzi.
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
TÉT XXIV. évf 2010 s3 Gyors ténykép 113
5. ÁBRA
Esztergom és szomszédainak Reilly-képlet alapján megállapított, népességi vonzás-
határ-változása, 1900-2006
(Changes of Esztergom 's Hinterland by Reilly-formula to Correlate to
Neighbouring Cities, 1900 to 2006)
48,3
A számok a 2006-os és az • Városok
Léva
1900-as vonzáshatár-értékek • — a — 1900
48,2 — — 1965
különbségeit jelölik.
2006
48,1 Ipolyság
-5390 m •
Érsekújvár -735 m
48,0
• Rétság
•
-3365 m
47,9 321 m
O .1
JI
47,8 Révkomárom (+598 m)
-519 m •
Vác
1-4968 m (+4677 ni)
-611 m
47,7 Komár
-2782 rr:r
•
47,6 Tata -8957 m
•
Tatabánya •
47,5
Budapest
47,4
18,0 18,1 18,2 18,3 18,4 18,5 18,6 18,7 18,8 18,9 19,0 19,1 19,2
Ny-K
Forrás: Saját számítások alapján. Adatforrás: www.world-gazetteer.com , SLOVSTAT,
KSH, T-STAR, www.populstat.info, http://maps.google.com , http://earth-info.nga .
Vác és kisebb ingadozásokkal Rétság, illetve Ipolyság esetében is hasonló állan-
dóságot tapasztalunk az er őtér határait illetően. Ezen a négy ponton, vagy másképp
fogalmazva: az er őtér keleti oldalán a vonzáshatár nagyjából állandó. A 2006-os
értékek (bár átlagosan 0,5 km-el gyengébbek) igen közel helyezkednek el az 1900-as,
még teljesen szerves fejl ődés következtében kirajzolódó értékekhez. Az er őtér
nyugati felén azonban egészen más arányokat tapasztalunk. Komárom esetét persze
most is külön kell tárgyalnunk, hiszen ha két városról beszélünk, akkor bizonyos
mértékű (látszat-) szerepnövekedés érzékelhet ő. Azonban a jobb összevethetőség
érdekében feltüntettük azt az adatot is, amit abban az esetben kapnánk, ha 2006-ban is
egy egységes Komáromról beszélhetnénk. Ez az adat bizony közel 5 km-el sz űkebb
vonzásteret jelentene Esztergom számára az 1900-as szinthez képest. Tatabánya
esetében a legmarkánsabb a pozícióvesztés (majd' 9 km), ami nyilvánvalóan annak
tudható be, hogy a bányászváros bámulatos gyorsasággal vált a térség népességi
szempontból második legmeghatározóbb városává. Tatával szemben, ennek is
köszönhetően kisebb mértékű a hátrálás. Érsekújvár és Léva irányából azonban
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
114 Gyors ténykép TÉT XXIV. évf. 2010 s 3
szintén kiugró mérték ű a bő száz év pozícióvesztése, ami egyértelm űen a határmó-
dosítások torzult térszerkezetének, illetve a két állam ehhez igazodó településpoliti-
kájának következménye. Ne felejtsük el, hogy éppen ezeken, az er ősebben vesztes
pontokon tapasztaltuk az ezredforduló után a legkomolyabb térnyerési tendenciákat,
lehetőségeket! Ez ismét a hagyományos térkapcsolatok bizonyos mérték ű vissza-
rendeződését (vagy legalábbis annak lehet ő ségét) jelzi, ami jórészt a kezdeti hipoté-
zist is alátámasztja.
Alapvető célkitűzésünk volt Esztergom jelenlegi er őterének lehatárolása is. Az el-
készült modellek közül a 2006-os népességszám és közúti távolság szerintit tekint-
hetjük a mai állapotot leghübben visszaadónak (2. ábra). Ha mindezt kiegészítjük
azzal a tapasztalattal, miszerint az etnikai arányok és a gazdasági potenciál is to-
vábbi enyhe észak—északnyugati (főként Érsekújvár és Léva irányában) térnyerést
feltételez, ezt a vonzástérséget ebben az irányban, gondolatban talán még kib ővít-
hetjük egy-két településsel. De Esztergom er őterének túlbecslésétől semmiképp
nem kell tartanunk a 2. ábrán látottak elfogadásakor.
Munkánk elméleti kérdése volt, hogy vajon a jelenlegi vonzástér milyen kapcso-
latban áll az Ister-Granum Eurorégióval, illetve az egykori vármegye kiterjedésével.
Mindhárom vizsgált határvonal között igen jelent ős eltéréseket tapasztalhatunk.
(Természetesen három, egészen különböz ő jellegű határvonalról van szó.) A mai
vonzás-vonal egy er ősen elméleti lehatárolás eredménye, a vármegye vonala egy
régi közigazgatási határ (ami nyilván nem jelent feltétlenül tényleges vonzáskörzetet
is — ahogyan ezt a központ-vizsgálatoknál láttuk is korábban), az eurorégió határa
pedig egy friss, „puhább" együttm űködésen alapuló körvonal csupán. Konkrét ösz-
szemérésük ezért nyilván értelmetlen. Ha azonban azt vesszük, hogy az 1900-as
vonzásterület vajon hogyan viszonyulhatott a vármegye területéhez, nagy valószí-
nűséggel azt kell mondanunk, hogy ekkor volt a közigazgatási határ a legközelebb a
valós térkapcsolatok kiterjedéséhez. S őt, néhány északkeleti település esetében még
szű kebb is volt a közigazgatási lehatárolás Esztergom város akkori térszervez ő ható-
körénél. A jelenlegi vonzástér éppen abból az irányból zsugorodott az évtizedek
során, ahol a mai vonzáshatár nem éri el az egykori vármegyehatárt (Léva, Érsekúj-
vár, Komárom, Tata, Tatabánya fel ől). A legérdekesebb összevetés természetesen
az eurorégió és a jelenlegi vonzáskörzet egymás mellé állítása. A vonzásterület lé-
nyegesen kisebb, mint az eurorégióba foglalt települések köre. Ha tehát nyersen a
vonzásterület szempontjából vizsgáljuk a kérdést, elmondható, hogy Esztergom
nem uralja száz százalékosan a köré szervez ődő határ menti együttműködés terét.
Ennek azonban az egyes határszéleken különböz ő mértékeivel találkozunk. Kelet
felől (Budapest, Rétság, Vác, Ipolyság) jelent ős a rivális erők mértéke. Dél—dél-
nyugat fel ő l (Tatabánya, Tata, Komárom — különösképp, ha ez utóbbit egyként kezel-
jük) is tapasztalható egy, az el őzőnél enyhébb arányú ellenhatás. Észak—északnyugat
(Érsekújvár, Léva) fel ől azonban (a vállalkozási és etnikai megállapításokkal kiegé-
szítve) vélhető en egészen jól azonosítható az Esztergomhoz vonzódó és az Ister-
Granumba integrált települések köre. Ezen a részen közelíti tehát a két határ a legjob-
ban egymást. Összességében így Esztergomnak jelenleg nem vonzáskörzete az Ister-
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Gyors ténykép 115
Granum Eurorégió, viszont az eltérés sem akkora, hogy esztergomi központtal ne
lehetne sikeres határ menti együttm űködési munkát végezni a vizsgált területen.
Állást kell foglalni Esztergom vonzáserejének ügyében is. Ha abból a szemszög-
ből vizsgáljuk a kérdést, hogy maga Esztergom város milyen mértékben jelenti e
vizsgált régió valódi központját, illetve milyen jöv ője van a köré szervez ődő, hatá-
rokon is átnyúló, településközi együttműködéseknek, árnyalt képet kapunk. Egyfel ől a
teljes térséget szemlélve nem beszélhetünk Esztergom egyöntet ű centrum-
fölényéről (még esetleg Budapest kérdését zárójelbe téve sem). Esztergom városnak
a főváros hatalmas, déli irányból „leküzdhetetlen" ellenpólust jelent, de néhány
kivétellel (pl. Rétság, illetve bizonyos módon Tata, Vác és Ipolyság esetében) a
többi központ is egyenrangú, ha nem er ősebb félként jelenik meg a térben. Tiszta
vonzáskörzete tehát ehhez a helyzethez mérten teljesen racionálisan, az eurorégió
kiterjedéséhez képest viszonylag sz űken jelenik meg. A modellek tükrében egy, a
múltban folyamatosan gyengülő, ám a közelmúltban, ha lassan is, de egyértelm űen
újra erőre kapó erötér rajzolódik ki. De még ez alapján a nyers, elméleti kép alapján
is egyértelműnek mondható a térség határ menti együttm űködéseinek létjogosultsága,
hiszen Esztergom potenciális vonzáskörzetének nagyjából háromnegyede nem
magyarországi, hanem szlovákiai településeket érint. S őt, az elemzések alapján
megállapítható, hogy a további térnyerési lehet őségek is sokkal inkább szlovák te-
rületeken kínálkoznak, mintsem a nagyjából szilárd, magyar térszerkezetben. (A
terület jórészt egyveret ű etnikai szerkezetéről még nem is beszéltünk.) Ha a most
nem vizsgált „puha" térszervez ődési tényezőket is figyelembe vennénk (pl. munka-
erő-áramlások, nyelvközösség, hagyományos kapcsolatok, identitás stb.) Esztergom
szerepe valószínűleg pozitív irányba változna. S őt, mutatkoznak arra is jelek (pl.
schengeni határ), hogy a közeljöv őben a város pozíciónyerése nem áll meg, ráadásul
további településekkel gazdagodhat erőtere. Mindezek értelmében tehát kijelenthet-
jük, hogy a város a jövőben, még abban a bizonyos szempontból talán nagyra szabott
régióban is képes lehet a központi szerep betöltésére, az együttm űködési kapcsolatok,
szándékok összefogására, mint amilyen enyhén „túlméretezett" teret jelent számára
2006-ban az Ister-Granum Eurorégió. Néhány határ menti együttm űködéssel szemben
ez a kezdeményezés valóban sikeres lehet, hiszen a területén többnyire természetes
erőviszonyok állnak vissza, valós kapcsolatok élednek fel, a kisebb arányú, új folya-
matok mellett (pl. Esztergom er őterének északkeleti kiterjedése).
Ha ezen együttműködés területfejlesztési kilátásait értékeljük, megállapíthatjuk
tehát, hogy viszonylag jó eséllyel várhatunk racionálisan (mesterséges gerjesztés
nélkül) is működő kapcsolatokat, létrejöv ő programokat. Azt azonban nem szabad
elfelejteni, hogy az eurorégió további b ővítését semmi sem indokolja, sokkal inkább a
meglévő terület belső kapcsolatainak, áramlásainak fejlesztésére érdemes koncent-
rálni. Ezek fejlesztése éppen a hagyományos, beavatkozások nélkül is m űködő von-
zódások miatt gazdaságosabban, jobban funkcionáló er őtereket eredményezhet. Ezért
minden félnek érdeke, hogy akár direkt területfejlesztési szempontokból is támogassa
e természetes településszervez ődések mielőbbi, akadálytalan el őmozdulását.
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
116 Gyors ténykép TÉT XXIV. évf. 2010 s3
Szólnunk kell a 2008-ban kialakult gazdasági világválságról is. Ezen eseménysor
hatásai a vonzáskörzetekre ma még teljesen kiszámíthatatlanok. Feltételezhetnénk
azt is, hogy az újra kedvez ővé váló határhelyzet átsegíti Esztergomot a nehézségeken,
és pozícióját meger ősíti. De legalább ilyen könnyen el őfordulhat (a szerz ő is inkább
efelé hajlik), hogy a gazdasági recesszió jelent ős, akár erőtér-zsugorodással is járó
problémát okozhat. Elég, ha a város legnagyobb gazdasági potenciálját jelent ő (a vál-
ságra különösen érzékeny autóiparba tartozó) Suzuki-gyárra, illetve a gyár kapcsán
már ma is zsugorodó munkaer ő-felszívó hatásra gondolunk. E tényez ők mellett, mivel
két állam területérő l beszélünk, kiemelt fontosságú lehet a térség jöv őjét illetően a
terület- és településfejlesztési együttm űködések mértéke, színvonala. Konkrétabban,
akár magának az Ister-Granum Eurorégiónak a sikeressége. Különösen nagy a jelen-
tősége az ilyen alulról jöv ő kezdeményezéseknek az olyan légkörben, mint amilyet a
két állam, sajnálatos módon egymással szemben generált (Mezei 2005b). A vizsgált
ellenpólusok közül pedig egyértelműen az egységesed ő Komárom lesz az a város,
amely a jövőben Esztergom leger ősebb riválisa lehet. Bár teljes és pontos képet a ma
rendelkezésre álló adatok alapján nem kaphatunk, a központok 2010-es becsült népes-
ségadatai alapján elvégeztük a Reilly-képlettel meghatározott vonzáshatár-vizsgálatot.
Az előzetes eredmények egyel őre a 2006-ban felvázolt pozitív folyamatok lassulását
mutatják. Az adatok alapján stagnálás látszik 2006-hoz képest.
Zárásként, bár többször megtettük, még egyszer hangsúlyozni kell, hogy az elvég-
zett vizsgálatok alapján feltett kérdések csupán jó közelítéssel, de nem maradékta-
lanul válaszolhatók meg. E vizsgálatokat a jöv őben ki lehetne egészíteni más,
„puhább" tényez őket is jobban figyelembe vev ő kutakodásokkal, módszerekkel.
Illetve a következ ő , a schengeni határhelyzet és a válság hatásait is feltáró népszám-
lálás hasonló elemzése is nyilván fényt vetne néhány, most nyitva maradó kérdésre;
új megvilágításba helyezne számos feltételezést. Az azonban nem lehet kétséges,
hogy a Kárpát-medence hosszú évtizedeken át szétszabdalt térszerkezete kiváló
terep lehet a hasonló kutatásokra, a hasonló határ menti együttm űködésekre, a teljes
térség kedvez őbb közös jövőjének érdekében.
Jegyzetek
„A newtoni tömegvonzás analógiáján alapuló, a területi kutatásokban el őször Reilly által 1929-ben
alkalmazott eljárás kiindulópontja, hogy a központok 'vonzereje' a többi településre nagyságukkal
egyenesen, távolságuk valamely hatványával pedig fordítottan arányos. Ilyen módon közvetlenül model-
lezhetők a valóságban létező igazgatási-ellátó funkciók által kiváltott térbeli áramlások irányai — els ősor-
ban azoké, amelyek esetében az ellátott terület adminischatíve nem rögzített, am igénybevételük helye
az érintettek választásától függ. Ezt persze nem csak a szóba jöhet ő centrumok elérhetősége befolyásolja,
hanem több esetben szolgáltatási kínálatuk, választékuk, valamint számos egyéb, gyakran véletlenszer ű
tényező is — de az elméleti modell jó támpontot nyújthat e tényez őknek a valóságos térkapcsolati rendsze-
rek kialakításában játszott szerepének becsléséhez." (Bajmócy—Kiss 1999, 35)
A „két" Komárom itt még nyilvánvalóan egyként szerepel, ezért nem találunk adatot a Révkomárom
felirat mellett. Jóllehet, a két város közül éppen a ma „Révkomárom"-nak mondott rész a történeti
Komárom. A Duna jobb partján fekv ő városrészt, Újsz őnyt csak 1896-ban csatolták Komáromhoz.
A magyarországi Komárom városa Trianon után kezdett el fejl ődni, ezért dinamikus a növekedése a
két háború közötti időszakban.
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Gyors ténykép 117
3
A Komárom felé történ ő pozitív elmozdulás csupán a kettészakítottság eredménye, ha továbbra is
együtt tárgyalnánk a város két felét, az összérték csökkenne.
4
A magyarországi Komárom a két világháború között látványos és gyors fejl ődésnek indult, hiszen a
korábbi központ, „Révkomárom" elvesztésével komoly, központhiányos térség alakult ki.
5 .
Mindez a kedvező helyzet persze a válság el őretörésével egészen más — ma még ismeretlen — irányokba
is fordulhat.
6
Fel kell hívnunk a figyelmet az általunk használt er őtér-modellek korlátaira, hiszen az ilyen (pl. etnikai
indíttatású) kapcsolatokat ez a módszer nem fedi fel.
A gazdasági világválság 2008-as begy űrűzése okán, ma még jórészt ismeretlen folyamatok indultak /
indulnak meg a térségben. Ma még nem tudni pontosan, hogy ezek hogyan érintik Esztergom vonzás-
körzetének kiterjedését. Az mindenesetre már látszik, hogy a város határon átnyúló munkaer ő-felszívó
képessége (habár erre továbbra is volna igény a szlovák oldalon) egyel őre csökkent.
Irodalom I
Bajmócy P.—Kiss J. (1999) Megyék, régiók és központjaik — modellek tükrében. — Tér és Társadalom. 1-2.
31-51. o.
Bajmócy P.—Kiss J. P. (2001) Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön.
1.65-89. o. —Tér sTársadlom.
Beke M. (2004) Esztergom, a Magyar Sion : a királyi és egyházi székhely. — Honismeret. 3.60-67. o.
Beluszky P.—Gy őri R. (2004) Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt pozícióinak
változásai a 20. században) — Tér és Társadalom. 1.1-41. o.
Bódiné Vajda Gy. (2004) Külföldiek foglalkoztatása Komárom-Esztergom megyében. — Területi Statisz-
tika. 3.289-299. o.
Borovszky S. (szerk.) (1908) Magyarország vármegyéi és városai. Esztergom vármegye kötet. Budapest.
Dávid Z. (1993) Esztergom megye rövid népesedéstörténete. — Regio: kisebbség, politika, társadalom. 4.
87-98. o.
Dusek T. (2005) A gravitációs modell.— Nemes Nagy J. (szerk.) Regionális elemzési módszerek. Regio-
nális Tudományi Tanulmányok 11. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, MTA—ELTE Regionális Tu-
dományi Kutatócsoport, Budapest. 237-242. o.
E. Nagy L. (1993) Településtörténeti kalauz Komárom-Esztergom megyér ől. —Honismeret. 1.99-101. o.
Grosz A.—Tilinger A. (2008) A gazdasági szerepl ők határon átnyúló tevékenysége. — Tér és Társadalom. 3.
81-96. o.
Győri R. (2006) A határ két oldalán (Városi vonzáskörzetek és a trianoni határmegvonás a Nyugat-
Dunántúlon). — Győri R.—Hajdú Z. (szerk.) Kárpát-medence: Települések, tájak, régiók térstruktúrák
Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja, Dialóg Campus Kiadó, Pécs —
Budapest. 279-292 o.
Hardi T. (2008) A határtérség térszerkezeti jellemz ői. — Tér és Társadalom. 3.3-25. o.
Hardi T.—Lampl Zs. (2008) Határon átnyúló ingázás a szlovák—magyar határtérségben. — Tér és Társada-
lom. 3.109-126. o.
Hardi T.—Mezei I. (2003a) Királyhelmect ől Somorjáig: eurorégiók a szlovák—magyar határon. — Falu
város régió. 8.16-18. o.
Hardi T.—Mezei I. (2003b) A racionalizmus és a nacionalizmus küzdelme: eurorégiók a magyar—szlovák
határon. — Comitatus. 9.67-74. o.
Hardi T.— Mezei I. (2003c) A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái. — Tér és Társada-
lom. 4.126-154. o.
Illés I. (2002) Közép- és Délkelet-Európa az ezredfordulón. Átalakulás, integráció, régiók. Dialóg ./1
Campus Kiadó, Budapest — Pécs.
Illés I. (2008) Regionális Gazdaságtan — Területfejlesztés. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi
Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Közgazdaságtudományok Intézet, Typotex, Budapest.
Kocsis K—Bottlik Zs.—Tátrai P. (2006) Etnikai térfolyamatok a Kárpát-medence határainkon túli régióiban
(1989-2002). Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest.
Kovács Z. (1990) A határ menti területek központhálózatának átalakulása az els ő világháború utántól
napjainkig. — Földrajzi Közlemények. 1-2.3-16. o.
Lados M. (1995a) Komárom-Esztergom megye az átmenet éveiben I. — Falu város régió. 1-2.39-42. o.
Jaschitz Mátyás : Elzárt múlt - Határtalan jövő? -Esztergom vonzáskörzete a huszadik században
és az ezredfordulón. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 93-118. p.
118 Gyors ténykép TÉT XXIV. évf. 2010 s3
Lados M. (1995b) Komárom-Esztergom megye az átmenet éveiben II. — Falu város régió. 4-5.11-13. o.
Lettrich E. (1964) Esztergom, a dorogi iparvidék városa. Akadémiai Kiadó, Budapest. 61-67. o.
Marosi K.—Somogyi S. (1990) Magyarország kistájainak katasztere. Magyar Tudományos Akadémia,
FKI. Budapest.
k, Mezei I. (2005a) A szlovák—magyar határ menti kapcsolatok jelent őségéről. — Észak-magyarországi
stratégiai fizetek. 1.1-21. o.
Mezei I. (20056) A magyar—szlovák együttm űködés kilátásai. — Comitatus. 6.20-26. o.
Mezei I. (2008) Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén. Fórum Kisebbségkutató Intézet—MTA
RKK, Pécs.
Mezei I.—Tóth P. (2008) A települési és területi önkormányzatok kapcsolatai a magyar—szlovák határ
mentén. — Tér és Társadalom. 3.51-80. o.
Nárai M.—Rechnitzer J. (szerk.) (1999) Elválaszt és összeköt — a határ. MTA Regionális Kutatások Köz-
pontja, Pécs—Gy őr.
Sikos T. T.—Szarka L. (2008) Kisebbségek és kulturális közösségek az Ister-Granum Eurorégióban.
Selye János Egyetem Kutatóintézete, Komárom.
Sikos T. T.—Tiner T. (2007) Egy város — két ország, Komárom — Komárno. Selye János Egyetem Kutató-
intézete, Komárom.
Sikos T. T.—Tiner T. (2008) Határmentiség és fejlődési térpályák. A regionális együttm űködés lehetőségei-
nek vizsgálata településmarketing eszközrendszerével a magyar—szlovák határ déli oldalán. Modern
Üzleti Tudományok Főiskolája, Tatabánya.