Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 121-137. p.
Tér és Társadalom XXIV. évf. 2010 s 2: 121-137
AZ 1%-OS FELAJÁNLÁSOK MAGYARORSZÁG
ÖT LEGNAGYOBB VIDÉKI VÁROSÁBAN
(1% Donations in Five Hungarian Towns)
TÓTH PÉTER
Kulcsszavak:
1% adományozás nonprofit megyeszékhelyek helyi társadalom
A tanulmány öt nagy magyar megyei jogú város, név szerint Debrecen, Gy őr, Miskolc, Szeged és Pécs
nonprofit szervezeteinek helyzetét elemzi a személyi jövedelemadóból történ ő egyszázalékos átutalások-
ból megszerzett kedvezmények megoszlása kapcsán. Az elemzéshez az APEH 2007-es és 2008-as egy-
százalékos listáit és a személyi jövedelemadóval kapcsolatos települési adatokat használtuk fel. Választ
keresünk arra, hogy az egyes települések rendszerváltás idején mutatott nonprofittal kapcsolatos képe
igaz-e napjainkban is, illetve bemutatjuk az egyszázalékos kampányt helyi szinten nagyobb eséllyel sike-
resen teljesítő szervezetek típusait is.
Az alábbi rövid írás egy formálódó kutatás els ő lépéseként definiálható. Tekintettel
arra, hogy a helyi társadalmak meghatározó szerepl ői a civilek, a nonprofit szerve-
zetek tagsága, tagozódásuk a helyi közösségbe fontos, s őt létfontosságú m űködésük
szempontjából. A kilencvenes évek elejét ől jól érzékelhet ő folyamatként a vidé-
ki városok váltak az egyesületi élet motorjává. A megyeszékhelyekre és a többi
vidéki városra jellemz őbb inkább a nagyobb tagsági létszám (Bocz et al. 1995).
Amennyiben helyzetük szilárd és elfogadottságuk megfelel ő a közösség tagjainak a
körében, akkor egyértelm űen adná magát a lehet őség, hogy amennyiben a közösség
számára megoldható, hogy számára hasznot hozó szervezetet támogasson, akkor azt
meg is fogja tenni. Legjobb lehet őség erre az 1997-t ől törvényileg szabályozott
személyi jövedelemadóból célzottan átruházható egyszázalékos összeg, amivel köz-
célokat szolgáló nonprofit szervezeteket és kiemelt intézményeket támogathatnak a
magyar adózók. Az egyszázalékos bevételek alapján a nonprofitokról kialakítható
kép azonban jócskán torzít. Az általánosan elfogadott nézettel ellentétben, ahol a
nonprofit szervezetekre a legjellemz őbb az, hogy mind létrejöttükben, mind munká-
jukban a társadalmi önszervez ődés igénye, az állampolgári és egyéni önkifejezés és
a társadalmi szolidaritás nyilvánul meg, az egyszázalékos vizsgálatok kapcsán in-
kább azon közpénzekb ől fenntartott, vagy költségvetési intézményeink kerülnek
előtérbe helyi szinten, akik a nonprofit formát egy plusz jövedelemszerz ő tevékeny-
ségnek fogják fel, amellyel alulfinanszírozott mivoltukon segíthetnek. Ebb ől a
tényb ől kifolyólag az alapítványi formában m űködő, oktatási és egészségügyi irá-
nyultságú szervezetek érhetnek el jó eredményt helyi szinten. Az egyszázalékos
felajánlások területi megoszlása kapcsán pedig arra a következtetésre jutottunk,
hogy a gazdaságilag fejletlenebbnek mondható településeken a nonprofit munka
egyfajta munkahelyteremt ő lehetőség is, melyet a nagyobb számú aktív szervezet és
nagyobb összegű egyszázalékos felajánlások bizonyítanak.
Tóth Péter : Az 1%-os felajánlások Magyarország öt legnagyobb vidéki városában.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 121-137. p.
122 Tóth Péter TÉT XXIV. évf. 2010 s2
Az 1%-os felajánlások tizenkét éve Magyarországon
Magyarország els őként vezette be a személyi jövedelemadóból célirányosan, köz-
célú feladatok ellátását végz ő szervezeteknek utalható meghatározott összeg lehet ő-
ségét, ami a köztudatban egyszázalékos felajánlásként él. El őzményeként az 1995.
évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról már a következ őket tartalmazta:
„Rendelkezés a befizetett adó meghatározott részének közcélú felhasználásáról
45. § (1) A magánszemély nyilatkozatban rendelkezhet az összevont adóalapja
adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó része (befizetett adó) egy
százalékáról, amelyet az APEH a nyilatkozatban megjelölt kedvezményezett javára
utal át.
(2) Az (1) bekezdésben említett kedvezményezett a közcélú tevékenységet folytató
vagy támogató szervezet, intézmény, alap, alapítvány lehet.
(3) Az e §-ban foglalt rendelkezést megvalósító eljárást és a kedvezményezettek
körét külön törvény szabályozza."
A fent említett külön törvényt (1996. évi CXXVI. törvény) az Országgy űlés 1996.
december 19-én fogadta el, a magyar adófizet ők tehát 1997 óta élhetnek ezzel a
lehető séggel, ami 1998-tól további egy százaléknyi szabadon „címkézhet ő" pénzzel
bővült, amit az egyházak, illetve kiemelt költségvetési el őirányzatként megszabott
kezdeményezések számára utalhat minden magyar adózó. Ezzel a két elemmel a
magyar adófizet ők merőben újszerű módon, egy egyszerű nyilatkozat kitöltésével
„adományozóvá" válhattak, jogot kaptak, hogy rendelkezzenek a közpénzek egy
része felett. A kezdeményezés Európa több országában is követésre került. Szlová-
kiában és Litvániában 2002-t ől, Lengyelországban 2003-tól, Romániában 2004-t ől
adott a magyaréhoz hasonló lehet őség az adózók számára, de Japánban is foglal-
koznak vele megyei szinten, és Csehország, Grúzia, Macedónia és Ukrajna is érdek-
lődnek a modell iránt.
A civil szektor kutatása a kezdetekt ől fogva jelentős eredményeket hozott, a szek-
tor kialakulásának és fejl ődésének pontos képét megrajzolva Magyarországon.
A témát els ődleges kutatási prioritásként kezel ő Nonprofit Kutatócsoport is m űkö-
dik hazánkban — a témához ill ően, egyesületi formában —, azonban az egyszázalékos
kampányok tényleges hatásával kapcsolatban még a mai napig nem született átfogó
jellegű kutatás. A törvény megszületése el őtt és a kezdeti évek több vitát is elindí-
tottak arról, hogy vajon szabad-e ekkora önrendelkezési jogot adni a lakosságnak
(Bossányi 1997; Mészáros—Sebestyén 1997). El tudják-e dönteni az állampolgárok,
hogy melyek a valóban fontos, támogatandó ügyek és szervezetek? A vita másik
pontja pedig arról szólt, hogy az így elvégezhet ő könnyű adakozás csökkenti-e a
társadalom támogatási kedvét az év további részében. Az eltelt 13 év részben
választ adott a kérdésekre. Egyrészt a támogatási kedvet egyáltalán nem csökkentette
az új lehetőség, másrészt pedig folyamatos b ővülésen ment át a rendszer, ami a fel-
ajánlott összegek és az összegb ől részesülő szervezetek számát illeti (1. táblázat).
▪
•
▪•
•
Tóth Péter : Az 1%-os felajánlások Magyarország öt legnagyobb vidéki városában.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 121-137. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s2 Az 1 %-os felajánlások 123
r- 300
,r ;m
1r1 101 1r1
00 M
.1" O rn^
M cs, o ob N r-
0, ,r5 o oo r-
<31, ó jr l - b o •;r
om r- ,r) o
4-1 !ON 4-1 0, 03 0 CO 43 40 03