Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 31-43. p.
Tér és Társadalom XXIV. évf. 2010 s 2: 31-43
A GYŐRI ELIT ÉRTÉKRENDSZERE ÉS
MAGATARTÁSA AZ 1870 ÉS 1945 KÖZÖTTI
GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI VÁLSÁGOK IDEJÉN
(The Scale of Value and Behaviur of the Elite in Gy őr during
the Economic and Political Crisis between 1870 and 1945)
SZAKÁL GYULA
Kulcsszavak:
győri elit gazdasági és politikai válság megoldási módok emberi értékek
Minden közösséget jellemez, hogy milyen elitet képes létrehozni. Az elitek kialakulása, szerkezete, a
benne megjelen ő teljesítmények és szerepkörök er ősen útfügg őek. A gy őri elit két világháború közötti
szereplése szépen bizonyítja ezt a megállapítást. A város sorsának alakulását a kedvez ő földrajzi el-
helyezkedését nem lebecsülve, sokkal nagyobb mértékben a település gazdasági, politikai és nem utolsó-
sorban kulturális elitje határozta meg. A II. világháborúig ez a három elitcsoport egymással való viszo-
nyát tekintve sokkal koharensebb volt, mint napjainkban. Gy őr befogadó jellege, az urbánus életmód és
értékrendszer, a lehetőségek megragadásának képessége, a realitás- és a szociális érzék, a személyes
felelősség- és szolidaritás tudat, a nagyobb időtávlatok iránti érzékenység meghatározó volt mind a
gazdasági, mind pedig a politikai krízishelyzetekben. Mivel a városi elit a 19. század elejét ől a II. világ-
háborúig lényegében ugyanazon kapcsolathálóból állt, erős családi stabilitással a válaszreakciók is
hasonlóak voltak. A keresked őváros kríziséb ől a korszerű iparvárossá váltást, a helyi közösségi sikert
ugyanaz az elit vitte véghez, aki szembe találta magát a II. világháborút megel őző, majd a háborús évek
megpróbáltatásaival. Több emberöltő alatt a városi gazdasági és politikai vezető réteg befogadó menta-
litása révén nagyon jól integrálta az erre amúgy is fogékony és hajlandó zsidó polgárokat. A vészkorszak
éveiben a város keresztény politikai elitje mindent megtett, hogy sorsukat megkönnyítse.
Minden kisebb-nagyobb közösséget jellemez és egyben min ősít, hogy milyen elitet
képes létrehozni, kihordani magából. Ez igaz egy nemzetre, azon belül a kisebb-
ségekre és a településekre egyaránt. Az elitek kialakulása, annak szerkezete, a benne
megjelenő szerepkörök rendkívül er ősen „útfügg ők". Ez utóbbi kifejezés alatt két
tényez ő értendő . Egyrészt a helyi elit kialakulásának és formálódásának az útja és
módja már eleve komoly nyomokat hagy a vezet ő réteg tagjainak az értékrend-
szerén, mentalitásán. A másik pedig az id őtényező . Mi az az időhorizont, ami ren-
delkezésre áll, hogy az értékek megszilárduljanak, és a hatékony magatartásformák
generációkon keresztül a családban, a civil szervez ődések, tehát a társas együttlét
különböz ő szinterein áthagyományozódhatnak a fiatal generációra? Szakmám egyik
jeles képviselője, Reinhard Koselleck „Vergangene Zukunft" m űvében írja —
amelynek egyébként semmi köze az elithez, de gondolatai bámulatosan jól átvihe-
tők egy másik gondolkodási térre —, hogy a tapasztalás tere (Erfahraungsraum) és az
új várakozási horizont tere (Erwartungshorizont) szépen bizonyítja a két pólus közé
szervez ődő magatartásminták és a közöttük keletkez ő feszültségek küzdelmét
Szakál Gyula : A győri elit értékrendszere és magatartása az 1870 és 1945 közötti
gazdasági és politikai válságok idején. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 31-43. p.
32 Szakál Gyula TÉT XXIV. évf. 2010 s2
(Koselleck 1979, 112). Egy egészen más témában és összefüggésben írja Jan
Assmann a kulturális emlékezetr ől: „Hogy az ember viszonyba léphessen a Múlttal,
az utóbbinak ilyenként kell tudatosulnia... El ő ször is a Múlt nem tűnhet el nyomta-
lanul, léteznie kell rá vonatkozó bizonyítékoknak. Másrészt, a bizonyítékoknak
jellegzetes különbséget kell felmutatnunk a Mához képest." (Assmann 1999, 32)
A gy őri elit reagálása a gazdasági válságra
Győr — mondhatnánk — szerencsés város. A szerencse azonban sohasem véletlen,
azaz a véletlen mindig a szükségszerűségek találkozásainál keletkezik. Ez a szük-
ségszerűség pedig az 1800-as évek közepét ől Győrt a korabeli gazdasági térben
földrajzilag igen kedvez ő helyzetben találta. A Dél-Alföld és a Bácska-Bánát gabo-
náját ugyanis városunkon keresztül továbbították Bécs piacára. Ezt a lehet őséget
azonban ügyesen kellett kihasználni. Akkor ez sikerült'.
A győri vizekre érkez ő al-dunai hajók és dereglyék, a Rába és a Duna-parton sora-
kozó raktárak, vagy aratás után a város utcáin óriási rakásokban álló gabona uralta a
település arculatát és hangulatát. Telente nemritkán másfélszáz hajó pihent a kiköt ők-
ben, melyek egyharmada helyi polgárok tulajdonában volt. A folyópartokon és a mai
Árpád és Bajcsy-Zsilinszky út mentén sorakozó raktárak négymillió mér ő gabona
tárolására voltak alkalmasak. Ennek a hatalmas mennyiség ű árunak a fogadása és
továbbszállítása legalább háromezer embernek, a lakosság 15%-ának adott biztos
és tisztes megélhetést. A fellendülés tovagy űrűző hatásai ennél szélesebbek voltak.
A gazdagodó, nem ritkán hatalmas vagyonokat felhalmozó helyi keresked ők ugyanis
a városban építkeztek. Az esetenként igen jelent ős beruházások számos mesterember-
nek adtak munkát és biztosítottak ezzel családjuknak jövedelmet, akik viszont
fogyasztásuk révén a kiskeresked ők egyre gyarapodó üzleteinek vev őkörét növelték.
Mint már jeleztük, az építkezésekhez szükséges anyagi er őt a közvetítő gabonake-
reskedők biztosították. A Délvidék és az Alföld terményeit Bécs felé szállították, az
ehhez szükséges utat egészen a 19. század közepéig a Duna természetes medre
nyújtotta. Kedvez ő földrajzi helyzete révén Gy őr lett a találkozóhelye a magyar
eladóknak és a nyugatról érkez ő vevőknek, akik egyre nagyobb tételben vásároltak
búzát, rozst, kés őbb árpát és kukoricát. Természetesen a Duna-parti városok, így
Moson, de különösképpen Komárom versengett Gy őrrel. Ez utóbbi sokáig igen ke-
mény ellenfélnek bizonyult, és jelent ősége abban az id őben nagyobb volt, amire a
komáromi belváros nagysága és épületeinek tekintélyes volta is enged következtetni.
Az osztrák—magyar vasúttársaság azonban 1854 és 1856 között Gy őrig építette ki
a bécsi vasutat, ami által a város szerepe rendkívüli módon megn őtt. Mivel a
mosoni Duna-ág eliszaposodásával az egyik vetélytárs kiesett, Gy őr maradt az
egyetlen központ, ahonnét az uszályokkal és dereglyékkel igencsak lassan és kö-
rülményesen szállított gabonát vasúton lehetett Bécs, majd kés őbb Sopron-
Ebenfurt, végül Szombathely—Graz felé szállítani Ennek köszönhet ően az 1850-es
Szakál Gyula : A győri elit értékrendszere és magatartása az 1870 és 1945 közötti
gazdasági és politikai válságok idején. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 31-43. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s2 A győri elit értékrendszere és ... 33
évektől kezdve a kereskedelmi fellendülés annyira látványos volt az idegenek szemé-
ben, hogy az ebben az id őben keletkezett „kalmár város" elnevezés még napjainkban
is él a városi polgárok tudatában. A bácskai és bánáti nagybirtokosok és hajósgaz-
dák, valamint az osztrák molnárok, s őt a távolabbi vidékek gabonakeresked ői egyre
sűrűbben találkoztak Gy őrben. A máig híres, délvidéki földbirtokos Lelbach,
Fernbach dinasztiák szinte kizárólag Gy őrben értékesítették terményeiket. A tranz-
akciók lebonyolítását természetesen a helyi keresked ők végezték. Ebben a nyugodt
békevilágban rengeteg t őke, szaktudás és tapasztalat halmozódott fel. A f ővárosban
is hírnévre szert tett Strasser és K őnig, a Schreiber D. és fiai, valamint a Fleisch
Samu vállalkozás Győrben kezdte meg üzleti tevékenységét. De itt alapozták meg a
sikerüket és váltak tekintélyes városi polgárokká, lokálpatriótává a Fleischman
család tagjai, melynek egyik ága Svájc legnagyobb, de még európai viszonylatban
is az egyik legtekintélyesebb családja.
A fellendülésnek ez a második szakasza azonban alig egy évtizedig tartott.
Az 1860-as évek elején megépült Buda—Trieszt vasút a f őváros szerepét teljesen
felértékelte. Az agrártérségek gabonáit így már csak Pest-Budáig kellett vízi úton
szállítani, majd innét vasúton továbbították. Ez a változás alapjaiban rendítette meg
a győri gabonakereskedelmet. Fénykorában közel 600 család foglalkozott városunk-
ban gabonakereskedelemmel és fuvarozással. Közülük 80-90 család kifejezetten
gazdagnak számított. A korábbi lehet őségek gyors megsz űnése valóságos pánik
hangulatot idézett el ő .
A helyi sajtó és a közvélemény valóságos katasztrófáról beszélt. A legtöbb nagy-
kereskedő Pestre, Nagykanizsára vagy Bécsbe tette át székhelyét, és ezáltal létszá-
muk 1881-re mindössze 17-re csökkent az öt évvel korábbi 84-gyel szemben.
A válság azonban korántsem volt olyan mély és megrendít ő, mint gondolnánk.
A város gazdasági vezet ő rétege, a korszak sikeremberei megkísérelték a védeke-
zést. Már a válság els ő jeleire megkezdődött azoknak a stratégiáknak a kidolgozása,
amelyek a kedvezőtlen gazdasági helyzetet voltak hivatva elhárítani. Az el őnyös
földrajzi fekvés önmagában még nem elegend ő a stabil növekedés biztosításához.
A technikai fejl ődés, ebben az esetben a vasút megjelenése, teljesen átrendezte e
térség gazdasági el őnyeit és hátrányait.
A városi keresked ők mindent megtettek, hogy elkerüljék a teljes cs ődöt. Az első
elképzelések és lépések azonban szinte kizárólag a régi gondolkodás továbbélését
sejtetik. A gyors és kezdeti reflexként felmerült Gy őr—Pápa—Keszthely—Kanizsa
vasút nem valósult meg, ezért tovább keresték a megoldást.
Felismerve a g őzhajózás előnyeit, 1865-ben maguk is kísérleteztek egy ilyen
társaság felállításával. Pár évvel kés őbb már öt gőzösük vontatta az uszályokat.
A forgalom csökkenését azonban nem tudták megállítani.
A túlélési stratégiák tárháza igen széles volt. Az állami segítség elnyerése remé-
nyében 1884-ben az akkor még kereskedelem- és iparügyi államtitkárt, Baross
Gábort megválasztották Gy őr országgyűlési képviselőjének. A hagyományos szerep-
kört mindenáron megmenteni akaró szándék eredménye volt a közraktárak építése is.
Szakál Gyula : A győri elit értékrendszere és magatartása az 1870 és 1945 közötti
gazdasági és politikai válságok idején. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 31-43. p.
34 Szakál Gyula TÉT XXIV. évf. 2010 s2
Az első próbálkozások nem sikerültek, de a város még mindig elég er ő s volt ahhoz,
hogy a pesti konkurencia komolyan aggódjon.
A klasszikus közvetít ő kereskedelem fenntartása az állatforgalom területén sem
bizonyult életképesnek, noha megpróbálkoztak vele. A gy őri kereskedők azonban
gyorsan és hatékonyan tértek át az iparszer ű hizlalásra. A régióból (Bakony) és a
tágabb térségb ől (Alföld) beszerzett állatok stabil forgalmat jelentettek. A város
fejlő dését azonban a kereskedelem már nem tudta biztosítani. Azok az er őfeszítések
azonban, amelyek erre irányultak, részben sikeresek voltak. Megakadályoztak egy
látványos gazdasági összeomlást, a gazdasági elit elköltözését, vagy a város jelen-
téktelenségbe süllyedését.
Győr gazdasági életének min őségi változását a gyáripar megtelepítése hozta.
Az előnyös földrajzi környezet (b őséges ipari víz, Bécs és Budapest között több-
irányú vasúti kapcsolat) önmagában még nem bizonyult volna elegend őnek. Kellett
hozzá az a polgári mentalitás, amely felismerte az ipar hatását a város fejl ődésére.
A gazdasági elit karrierútjait vizsgálva az egyik legfelt űnőbb sajátosság a város
befogadó jellege volt. Itt csak összefoglalásként jeleznénk, hogy a Gy őrbe került
sikeres vállalkozók (Mayer, Halbritter, Csermák, Lelóczky, Réthy stb.) hihetetlenül
gyorsan tudtak a régi, és talán patríciusnak mondható (Gy őr esetében ez nehezebben
értelmezhet ő, mint pl. a zártabb felvidéki városok esetében) családokkal házassági
kapcsolatba lépni. Ez egyrészt igencsak komoly, sokszor számszer űsíthető anyagi
előnyökkel is járt, ugyanakkor a kapcsolati t őkéhez való hozzájutás lehet ő ségét is
biztosította számukra, ami legalább ilyen fontos volt. A házasságok kötését és a baráti
kapcsolatok szervez ődését nagyon megkönnyítette a vallási szervez ődés. A zsidók és
az evangélikusok esetében ez teljesen egyértelm ű volt. Egy-egy 3-4 ezer fős kisebb-
ség egy katolikus püspöki székvárosban kapcsolataiban befelé fordul. A katolikus
vallásúak esetében az egyház kifejezetten — és a korabeli társadalmi nyilvánosság
szintjén is — törekedett a helyi társadalom szervezésére. Az újságok azonban arról
tudósítottak, hogy a klérus igen elégedetlen volt a katolikus vallású képvisel őkkel.
Számtalanszor elmarasztalták „a jó katolikus családok vezet ő férfiúit", hogy a libe-
rális szabadk őműves klikkel szavaznak. Élesen kikeltek a szabadk őműves páholy
keresztény tagjai ellen. Egyébként a közgy űlés a páholy minden jelent ősebb kez-
deményezését nagy többséggel támogatta. A hagyatéki anyagból és a részvénytársa-
sági jegyzőkönyvekből az is kiderült, hogy több, igen tehet ő s (nem áttért) katolikus
vállalkozó jó kapcsolatot tartott fenn zsidó pénzügyi és keresked ői csoportokkal.
A katolikus sikeremberek is jól behatárolható területen éltek. Míg az el őbb említett
és kisebbségben lév ő vallású polgárok lakóhelyi szegregációja a korábbi évszázad
vallási türelmetlenségének volt köszönhet ő , addig a katolikusok esetében az anyagi
lehetőségeik határozták meg a lakóhelyet. Ez Gy őr esetében egy T-alakot és hozzá-
juk tapadva kis fürtöket jelentett. Sikerült feltérképezni közel kétszáz vállalkozó
lakását (illetve lakásait). A többségük a két f őutcán (Baross u., Vilmos császár u.)
és a hozzájuk közeli tereken és a csatlakozó utcák elején volt. Mintánkon belül még
az is kimutatható volt, hogy az eliten belül az anyagilag kevéssé tehet ős réteg foko-
zatosan távolodott ett ől az egyébként rendkívül sz űk belső tértől. A lakóhelyhez
Szakál Gyula : A győri elit értékrendszere és magatartása az 1870 és 1945 közötti
gazdasági és politikai válságok idején. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 31-43. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s2 A gy őri elit értékrendszere és ... 35
való kötődés hihetetlen er ő sségű. Interjúalanyaink még hatvan—hetven év elteltével
is pontosan sorolták, hogy ki hol lakott.
A korabeli (19. század) befogadó jelleg, s őt szívó hatás után a másik jellegzetes-
ség a hangsúlyozottan urbánus életmód és értékrendszer volt. Az 1800-as években
még érezhet ő volt a földtulajdon jelenléte, noha szerepe egészen más volt, mint a
többi vidéki nagyváros esetében. A jómódú keresked ők vásároltak ugyan a közeli
dombokon szőlőbirtokot, vagy az alföldi részeken szántót, néha igen tekintélyes
nagyságban, de ennek gazdasági súlya igazán nem volt. A pár holdas birtokoknak
és a rajta lév ő kúriának sokkal inkább reprezentatív szerepe volt, és a társas élet
színtereként kezelték, nem gazdasági beruházásként. Egy korabeli napló és egy
meghökkentően nagy helyismerettel rendelkez ő regényíró jóvoltából megtudtuk,
hogy ezek az önmagukban ugyan egyáltalán nem kis érték ű birtokok és azok szép
jövedelme a kereskedők vagyoni szerkezetében mégsem voltak számottev őek. Ezt
támasztják alá Balázs Péter (1980) kutatásai, aki könyvében két keresked ő adófize-
tési kötelezettségét elemezve hasonló következtetésre jutott. A 20 és 30 holdnyi kert
és szántó feltételezett bevételei alig maradtak el a kávés tevékenység hasznától.
A kávékereskedések jövedelmei pedig messze eltörpültek a sertéskereskedelem
bevételei mögött. Természetesen tudjuk, hogy a különféle jövedelmek eltér ő kul-
csokkal adóztak, de ezek valóban nem voltak nagy kiterjedés ű föld-darabok.
A 20. század fordulójára azonban még ez a szolid földbirtokszerz ő magatartás is a
minimálisra zsugorodott. Az 1900-as évek elején már valóban fehér hollónak szá-
mított a jelentős földekkel rendelkez ő vállalkozó.
A hagyatéki leltárak helyrajzi adatai egyértelm űen bizonyították, hogy a nagyobb
telkek (20-40 hold) birtoklása a legtöbb esetben jelent ős telekspekulációs törekvést
takart. Az 1929-33-as cím- és lakjegyzék alig több mint 30 birtokost jegyzett föl,
többnyire 20-30 hold közötti földterülettel. Ők is inkább a város egyik falusias jel-
legű peremkerületéb ől kerültek ki.
A gazdasági (kereskedelmi, ipari) elit körében a földszerzési törekvés a húszas
évektől még inkább kuriózumnak számított. Ha találkoztunk is ilyennel, ez már
egészen egyéni célokat takart. Mint pl. a dúsgazdag r őfös Wolf testvérek az egyik
fiúknak vettek egy több száz holdas „hobbi birtokot". Ő azonban gyorsan megunta
a gazdálkodást és visszatért a pénzügyi szférába.
Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a sikeres gy őri vállalkozókat a 19. század
második felétől már egyáltalán nem érdekelte a föld. (Egy-két kivétel természetesen
akadt.) A győri földbirtokosok a megyéb ől kerültek a városba, és a helyi társada-
lomhoz csak nagyon vékony szállal kapcsolódtak. Balázs Péter, aki a 19. század
elejének és közepének legkiválóbb ismer ője, korában is hivatkozott munkájában
meg sem említette a földtulajdont, helyette viszont a t őkés vállalkozásoknak külön
fejezetet szentelt (Balázs 1980). Elmondhatjuk, hogy a gy őri társadalom gyorsan
levetkőzte a rendies sajátosságokat, de még a régi patrícius polgárok mentalitását is.
A 19. század első felében habitusuk meghatározó vonása az er őteljes piacérzékeny-
ség volt. A Balázs Péter által idézett két keresked ő 4-5 különböz ő vállalkozásban
(sertéskereskedelem, kávémérés stb.) vett részt. A felt űnően innovatív gazdasági
Szakál Gyula : A győri elit értékrendszere és magatartása az 1870 és 1945 közötti
gazdasági és politikai válságok idején. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 31-43. p.
36 Szakál Gyula TÉT XXIV. évf. 2010 s2
elit minden jövedelmez őnek tartott befektetést kipróbált. A korszakunkban érzékelt
mentalitásjegyek minden elemét megtaláltuk már az 1800-as évek közepén. Érdemes
kiemelni, hogy a kereskedelemhez kapcsolódó ipari vállalkozások már 1847-ben
meglehető en sok „kalmár" érdekl ődését felkeltették. Egy g őzmalom igazgatóságában
olyan polgárokat találtunk, akik három évtizeddel kés őbb, már igencsak id ős koruk-
ban, a gyáripar első befektetői között voltak. Számomra igen tanulságos volt a kutatá-
saimat megelőző idő szak forrásait olvasni. Kiderült ugyanis, hogy az új gazdasági
ágakhoz való vonzódás, a beruházói kísérletezés igen sok esetben apáról fiúra szállt.
Talán arra sem haszontalan felfigyelni, hogy az 1850-70-es évek kalendáriumaiban
milyen írások jelentek meg. Forrásaink töredékesek ugyan, és bizonyító erejüket sem
szabad túlbecsülni, de mégis jelzik, hogy a város értelmiségének egy része milyen
gondolatokra volt fogékony és milyen viselkedésmintát szerettek volna támogatni.
„Munka és tudomány" címmel 1857-ben, a szerz ő megjelölése nélkül, egy esszét
közöltek a városi kalendáriumban, amelyben a munkát és a tudást (tanulást) népsze-
rű sítették. A kis írás üzenete a tudás és a változtatási képesség összekapcsolása volt.
Ha „jobban és kényelmesebben akarnánk élni, mint éltek ős-apáink, ezt csak úgy
eszközölhetjük, ha tudjuk, milyen mód által munkálkodhatunk kevesebb er ővel és
kevesebb időben legcélszerűbben" (A munka... 1857, 37). A szerző nem a városról,
hanem a nemzetről beszél, az üzenete mégis mintha a gy őrieknek szólna.
Figyelmeztetett arra, hogy nem lehet ma már „egyszer űségben", „elvonultságban" és
„egyformaságban" élni. „S ő t, ha mi magyarok nem iparkodunk más nemzetek módjára
előrehaladni, nem csak nyomorgunk az életben, hanem akkor nemzetünk pusztulás-
nak is indul." A fejlő désnek a tudás és a munka az alapja, és boldogok azok az
országok, „hol a nép lelkesülve törekszik haladni" (A munka... 1857, 37). Ez a reform-
kori, romantikus haladáseszme természetesen nem gy őri jelenség. A fogadtatása
azonban mindenképpen figyelmet érdemel. A kés őbbiekben ugyanis a Gy őri Hírlap
állandóan felszínen tartotta ezt a gondolatot, és a szabadk őműves páholy még a liberá-
lis haladáseszme gyakorlati megvalósítása terén is szép sikereket könyvelhetett el.
Az igencsak hiányos források 1879-ben jeleztek egy hasonló szellem ű írást.
Stadler Károly körorvos Franklin Benjamin ismert munkája („A szegény öreg
Richard, vagy Eszköz a meggazdagodásban") nyomán a helyes „polgári" magatar-
tásról elmélkedett. Úgy vélte, mivel Magyarországon „ipar hiányában az általános
keresetek rosszak és napról napra változók", takarékosság nélkül nem képzelhet ő el
a polgári osztály gyarapodása (Stádel 1879, 57). A takarékosság mellett a szorgal-
mat tartotta a másik polgári erénynek. A meggazdagodást nem tartotta erkölcstelen-
nek, ha munkával történt. A szegénységet viszont sommásan b űnnek tekintette,
aminek oka az emberi lustaság.
A Győri Hírlap megjelenése (1886) és napilappá válása után ezek a gondolatok
heti rendszerességgel helyet kaptak a lap hasábjain. A gyakran megismétl ődő és
legtöbbször naiv gondolatokból most csak azokat emeltük ki, amelyek a legtipiku-
sabban fejezték ki a korabeli elit értékeit és mentalitását.
Munkakultuszukhoz, gyakorlatias szemléletükhöz köthet ő még az akarat és a lelemé-
nyesség tisztelete. Az akaratot a siker feltételének tartották, mely er őt ad a munkához.
Szakál Gyula : A győri elit értékrendszere és magatartása az 1870 és 1945 közötti
gazdasági és politikai válságok idején. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 31-43. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s2 A gy őri elit értékrendszere és ... 37
A polgári erényekhez tartozik a fáradhatatlanság és a szívósság. Legalább ilyen fon-
tosnak tartották a leleményességet: azokat az ötleteket, amelyek hasznot hoztak.
„Az élelmes vállalkozók üzletet csinálnak a szent természettel. Titkos barlangok
torkában sört csapolnak, tengerszemeknél bográcsgulyás készül francia szakács-
könyv után, lovagvárak színtereiben cip ősuvickolók fogják el a turistákat, a kunyhó-
ban nem szerelem, nem is a szegény juhászlegény, hanem 'Nanák'-at és
'Félszűzek'-et árulnak..." (Gy őri Hírlap 1896, 1)
Nagyon korán felismerték, hogy a város jöv őjét csak a gyári jelleg ű ipar megtele-
pedése biztosíthatja. Felismerték a váltás szükségességét, és megvolt az akarat,
amivel a tudatos iparpártoló politikát megvalósították. A gy őri polgárban igen er ő -
teljesen fogalmazódott meg saját fontosságának tudata. „Egy országot gazdaggá,
naggyá és hatalmassá keresked ői és iparosai, tönkre pedig csak proletárjai tehet-
nek." (Neveljünk... 1896, 1-2) Meg kell jegyezni, hogy sem a sajtóban, sem pedig a
közgyűlési jegyzőkönyvekben nem találkoztunk a gyáripar legcsekélyebb ellenzé-
sével sem. A Dunántúli Hírlap felvállalta ugyan a romantikus antikapitalizmus egy-
némely értékét, de ez korántsem a gy őri polgárság véleménye volt.
Az önbizalom és az öntudat mögött a szorgalom és a szaktudás tisztelete áll. Szilár-
dan hitték, hogy kemény munkával és vasakarattal lehet csak eredményeket elérni.
A polgári nyilvánosság színterei: a helyi sajtó, a kiadványok és a szakmai egyesüle-
tek fennmaradt jegyz őkönyvei a munka ma már szinte ismeretlen, kultikus felfogá-
sáról tanúskodnak. „Aki sánta, dolgozzék a kezeivel — akinek nincs jobb keze, dol-
gozzék a ballal, segíteni csak azt kell, aki egyáltalán sehogy sem képes dolgozni."
(A társadalom... 1896, 2)
Nagyon világosan érezték és érzékelték, hogy a város sorsa t őlük függ. Az ő adó-
juk, iparkodásuk tesz egy települést sikeressé. „Csak a munka, az embert foglalkoz-
tató, anyagot cserél ő , forgalmat árasztó munka az, ami egy városnak jelent ad és
jövőt biztosít." (Győr gyárváros 1896, 1)
A munkaszeretet mellett azonban kitapintható volt egy, már szinte a sz űklátókörű-
ség határát súroló prakticizmus. M űveltségképükben szinte kizárólag csak a szak-
mai ismeretek domináltak. Az egyetemi tanulmányokat és így a diplomát, nem iga-
zán becsülték. „Kínlódunk a jogi pályán, mert az illet ő úrfi, ki egy fejjel magasabb-
nak érzi magát a keresked ő, vagy iparos pályára men őtől — holott valódilag
szánalmas pária, ki vaktában megy neki az életnek, eltöltve egész életét zárt leveg őjű
szobába, lassú el őrehaladással, szánalmas kis fizetéssel. A jogi kurzuson mindenki
feszít elkülönítve magát a keresked ő- és iparos pályára men őktől, kik eközben ha-
talmas vagyonra tesznek szert. [...] Legyünk végre mi is praktikus nemzet, s járjunk
a biztos megélhetés útján, s ne a csillogó, de koldus pályához keressük a megélhe-
tést." (Gy őri Hírlap 1896, 1)
A győri polgár perspektivikus gondolkodása azonban nem volt azonos a túlzott koc-
kázatvállalási hajlammal. A gázgyár és a vízvezeték építésekor figyelték a többi város
példáját, amelyek már megfizették a tanulópénzt. Az iskolák alapításakor is nagyobb
önbizalommal vágtak bele olyan intézmények építése'be, amilyen már több m űködött az
országban. A város iparpártoló politikája az 1890-es években még úttör ő cselekedet volt
Szakál Gyula : A győri elit értékrendszere és magatartása az 1870 és 1945 közötti
gazdasági és politikai válságok idején. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 31-43. p.
38 Szakál Gyula TÉT XXIV. évf. 2010 s2
és végrehajtása komoly elszántságot igényelt. Az is érzékelhet ő volt, hogy az eseten-
kénti kudarcok (amelyekb ől volt azért bőven), megérleltek egy óvatos magatartást.
A Monarchia gy őri polgárát a higgadt, de mégis karakteres liberális értékrend, a
gyors alkalmazkodás, a jól informáltság és a nyugati életminták átvétele jellemezte.
A húszas évektől azonban mindinkább előtérbe kerül a stabilitásra való törekvés és
az óvatosság.
A győri elit reagálása egy politikai, emberi válságra
A gazdasági mentalitás fontos részét képezi az el őnyszerzés, el őnymegtartás és a
hátrányelhárítás. Azt láthattuk, hogy az 1850-es évekt ől az 1890-es évek váltásáig
minden magatartási jegy megjelent Gy őrben. Minek volt köszönhet ő ez a rugalmas-
ság és a realitás érzék? Itt kell visszakanyarodnunk az útfügg őségre és az id őténye-
zőre. Városukban — akárcsak az ország egészében — a helyi társadalom szerves fej-
lődését az 1848-49-es szabadságharctól a II. világháborúig, vagy annak el őszeléig
(itt a zsidótörvényeket értjük) a küls ő politikai erőtér nem zavarta meg. A családon
belül és a városi elit mikro- és makro szöveteiben két-három generációs tapasztalat
és magatartásminta hagyományozódhatott át 2.
Ennek a magatartásmintának a gyökerei pedig a város régebbi múltjába nyúlnak
vissza. A katonaváros, püspöki székváros, patrícius jelleg ű polgárváros, nyitott
keresked őváros, majd iparváros változtatási igényében és küzdelmében az új el-
fogadása mindig győzött. A gazdasági és emberi kapcsolatok mindig nyitottak vol-
tak. Ennek köszönhet ő a város befogadó jellege.
A győri elit magatartását a realitás- és szociális érzék, a szolidaritás és a szemé-
lyes felel ősségtudat jellemezte. Ezek a saját megállapítások sok hasonlóságot
mutatnak Dolores L. Augustine és Pamela Pilbeam egész más id őpontból levont
megállapításaival, ahol a sikeres polgár magatartásjegyeinek tartják a barátság min-
táit, a társadalmi kötelezettségek mértékét és a foglalkozási (professzionális) kap-
csolatok milyenségét (Augustine 2001; Pilbeam 2001).
A gazdasági válságon és a sikeres modellváltáson túl a városi elitet — mind gazda-
sági, mind pedig politikai szerepl őit — a II. világháború eseményei és a vele kapcso-
latos zsidótörvények jelent ősen érintették. Gy őr zsidó társadalma a 19. század köze-
pétől igen gyorsan szervesült a város más vallású népességéhez. Ez a település zsidó-
ságának elsöprő többségű neológ vallásából, az ebből következő külső megjelenésé-
ből és döntően a mentalitásából következett. Ehhez természetesen partnerként kellett a
keresztény gazdasági-politikai elit befogadó, lehet őségmegragadó szemlélete is.
A helyi gazdasági életet modernizálni kívánó ipari részvénytársaságoknál, vagy akár
a társadalmat jobbítani igyekv ő szabadkőműves páholyoknál a város legkiválóbb
polgárai felekezeti hovatartozás nélkül tudtak együttm űködni. Ennek egyik, ha nem
döntő oka, hogy a vállalkozási konkurencia nem etnikumokhoz, hanem személyes
teljesítményekhez kötődött. Ha az évente legsikeresebb vállalkozók vallási megosz-
Szakál Gyula : A győri elit értékrendszere és magatartása az 1870 és 1945 közötti
gazdasági és politikai válságok idején. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 31-43. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s2 A gy őri elit értékrendszere és ... 39
lását elemezzük, az derül ki, hogy Gy őrben éppen a zsidó származású sikeremberek-
nek kellett keresztény társaik után kapaszkodni. A leggazdagabb vállalkozók köré-
ben kimutatható egy jelent ős zsidó túlreprezentáltság, de ez nem volt magasabb,
mint evangélikus vallású társaik körében i. Ha a látványos, mindenki által érzékelhet ő
elemeket vizsgáljuk, úgy a Baross úti keresked ők, vendéglősök és háztulajdonosok
körében jelenlétük inkább szolidnak tekinthet ő . A korábbi évtizedekben megalapozott
befogadó jelleget nem tudta megbontani az ország más városaiban érzékelhet ő anti-
szemita ellentét. Bizonyosan ennek köszönhet ő, hogy Pfeiffer Fülöp (1845-1930), a
zsidó hitközség aktív szerepl ője a város tiszti főorvosa lehetett. Ugyancsak itt kell
megemlíteni az Auschwitzban tragikus sorsot ért Erdélyi Ern őt, aki ugyancsak
közismert zsidó közéleti szereplése ellenére a városi t űzoltóságot megszervezte.
A közismert nevek kiragadása mellett a hagyatéki leltárak áttekintéséb ől az is ki-
derült, hogy a keresztény közéletben pozíciót betölt ő polgárok igen gyakran válasz-
tottak zsidó származású háziorvost.
Egy társadalom — és ez a lokális közösségekre még inkább igaz — min ősítője az, mi-
képpen bánik a betelepült idegenekkel, kisebbségi vallási, etnikai csoportjaival. Gy őr
esetében a századfordulót követ ően a lakosság 10%-a tartozott a zsidó vallásúak kö-
rébe. A gazdasági elit körében stabilan 30% körüli pozíciót birtokoltak, míg a tör-
vényhatósági bizottságban a képvisel ők 20-30%-os arányát jelentették. Meg-
kerülhetetlen szerepl ői voltak tehát a város gazdasági és politikai életének. Ha a
korabeli polgári társadalom kapcsolatrendszerét, érintkezési kultúráját vizsgáljuk,
akkor nem találkoztunk olyan feszültséggel, melyet kifejezetten a zsidó és keresz-
tény közösség ellentéte indukált volna. A gazdasági társaságok és a különböz ő civil
szervez ődések tagságát áttekintve nagyfokú együttm űködés mutatható ki. A legjobb
példája ennek az 1901-ben alakult Philantrópia szabadk őműves páholy, amelynek a
munkájába keresztény polgárok is bekapcsolódtak. A két vallási csoport közötti
zavartalan kapcsolatra utal két visszaemlékezés (Quittner 1996; Körner 2005),
amelyben nem említenek sérelmeket. Szólni kell viszont a Gy őri Püspökség által
megjelentetett Dunántúli Hírlapról, amelyben rendszeresen jelentek meg óvatosabb,
esetenként durvább, csipkel ődő írások. Ezek hatása viszont elenyész ő volt. A sike-
res vállalkozók leszámozottai, a második generáció még képes volt emlékezni az
1910-es és az 1920-as évekre, de ők sem érzékeltek ilyen gondot.
Ezt a zavartalan kapcsolatot, a társadalmi események és kötelezettségek m űködé-
sét jelzi egy ünnepségsorozat, amely az I. világháborúban elesett 85 gy őri, zsidó
származású h ősi halott nevét megörökít ő márványtáblának a felavatását kísérte.
1923 őszét írtunk ekkor még. Az avató ünnepségen részt vett a Honvédelmi Minisz-
térium küldöttsége, a gy őri honvédezred díszszázada, a városi és megyei közigazga-
tás vezetői és a keresztény egyházak képvisel ői4 (Lónyai 2004). A győri megyés-
püspök, Fetser Antal maga is megható szavakkal emlékezett. A békesség hangja
folytatódott és kiteljesedett az 1930-as évekre is. 1931 tavaszán a megyéspüspök
beiktatásának negyed százados jubileumán dr. Schwarz Mór, Gy őr főrabbija feltűnő
tisztelettel — nyilván szónoki fordulatoktól sem mentesen — méltatta a f őpap tevé-
Szakál Gyula : A győri elit értékrendszere és magatartása az 1870 és 1945 közötti
gazdasági és politikai válságok idején. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 31-43. p.
40 Szakál Gyula TÉT XXIV. évf. 2010 s2
kenységét. Szinte minden zsidó vallású gy őri emlékezett még arra, hogy az 1920-as
évek kezdetén megjelen ő antiszemita hullám a várost lényegében elkerülte.
Az együttélés és a segít ő kapcsolat több színtéren m űködött. Míg a századforduló
környékén az egykori dúsgazdag gabonakeresked ő család egyik leszármazottja,
Schreiber Ignác diákokat támogató alapítványt hozott létre, amely felekezeti hova-
tartozástól függetlenül segítette a rászorulókat, Back Hermann — noha a család már
régen kikeresztelkedett — alapítványa kezd ő vállalkozókat segített.
Az első világháborút követ ően is öt zsidó vallású gy őri polgárhoz köthető alapít-
vány létrehozása. Kohn Berta és testvére, Jenny a városi kórházat támogatta olyan
jelentő s összeggel, amit még Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter is méltatott.
Buchwald Lajos és Schmiedl H. János gyárosok 1925 júniusában munkásokat segé-
lyező alapítványt jegyeztetett be. Nem csodálkozhatunk, ha a város mértékadó polgári
elitje nem engedett a maga közelébe semmilyen antiszemita hangot. 1934 augusztu-
sában dr. Szauter Ferenc polgármester méltatta dr. Schwarz Mór f őrabbi, közgyűlési
tag tevékenységét, amit a törvényhatósági bizottság határozatában rögzített.
Nem tekinthetjük véletlennek, hogy Gy őrben a liberális és szociáldemokrata pártok
együttes támogatottsága a Horthy-rendszer átlagában messze meghaladta a konzerva-
tívakét. S ő t, amikor 1939-ben liberális pártok hiányában csak a Magyar Szociál-
demokrata Párt létezett, a helyi választóktól százalékosan messze nagyobb támoga-
tást kapott, mint Budapesten. Az el őbb leírt kapcsolatok tehát nemcsak a gazdag
polgári elit prenditását tükrözik, hanem a gy őri lakosság széles rétegének az érték-
rendszereit is megjelenítik.
És mi történik azután? Míg korábban a gazdasági, most a nagypolitikai er őtér ren-
deződött át. A II. zsidótörvény megszüntette a Gy őri Hírlapot, és 1939. október
1-jétől a Győ ri Nemzeti Hírlap megjelenésével a városi polgárok tájékoztatását tel-
jesen a jobboldali, s őt a széls őjobboldali médiumok vették át. A helyi polgárság
körében, ugyancsak központi akaratra, már korábban megkíséreltek egy átrendez ő-
dést megindítani. Az 1919-ben létrehozott Baross Szövetség 1937 júliusában Gy őr-
ben is megalakult5 . Első helyi, tétova lépései csak a fő városi hírek és a központi
magatartásminták (elvárások) közvetítésében merültek ki. A szövetség helyi tag-
névsorának áttekintése arra enged következtetni, hogy a mértékadó városi polgárság
kellő óvatossággal közeledett a szervezethez. Az el őnyökkel való csábítás ellenére
rengeteg apró-csepr ő személyi üggyel voltak elfoglalva. A helyi nyilvánosság meg-
szervezéséig ismertségük sem volt túl jelent ő s. Nem csak a mértékadó gy őri polgár-
ság tartotta magát távol t őlük, még a vezet őik sem örvendtek túl nagy presztízsnek.
Az úgymond nemzeti keresztény iparosok és keresked ők tömörítését segít ő szerve-
zetnek el őbb egy ügyvéd, majd egy orvos lett a helyi vezet ője. Igaz, az utóbbi rend-
kívül ambiciózus volt, de rajta kívül kevesen dolgoztak.
A háborús eseményekkel egyidej ű leg a helyi sajtóban állandósult az antiszemita
formanyelv. Ez elég egyszer űen épült fel. Hol külföldi ügynököknek segítettek,
hogy háborús győ zelmi esélyeiket rontsák, más híradásokban fiatal keresztény lá-
nyokat kísérelnek megrontani, vagy éppen rémhíreket terjesztenek. A faktoidok
tömkelegével bombázzák a gy őri polgárokat. 1944-t ől pedig a zsidók elleni intéz-
Szakál Gyula : A győri elit értékrendszere és magatartása az 1870 és 1945 közötti
gazdasági és politikai válságok idején. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 31-43. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s2 A győri elit értékrendszere és ... 41
kedésekről tudósítanak rendszeresen. Természetesen nem maradhattak ki azok a
hírek sem, amelyekben a zsidókat segít ő keresztény polgárokat ítélték el, kiemelve,
hogy ezért milyen büntetést szabott ki rájuk a törvény.
Számunkra az a kérdés, miképpen reagált erre a gy őri lakosság. Az újság által lel-
kesen szított antiszemitizmus hatásával nem voltak megelégedve a szerkeszt ők,
amit több esetben er ős rosszallással közöltek is. S őt, 1944. április 21-én a gy őri
József Attila Kör 15-20 tagja tüntet ő sétát tartott a Baross úton, kabátjukban sárga
szegfűvel. Hozzátehetjük, nem kis bátorság kellett ennek az egyszer ű tettnek a vég-
rehajtásához ezekben az id őkben. Itt lényegében a kulturális elit egy megnyilvánu-
lásával találkozhatunk. De legalább ennyire fontos számunkra, hogy mit csinált
ezekben a hetekben a városvezet ő politikai elit. Legnehezebb próbatételnek a gettó-
sításról szóló rendelet végrehajtása bizonyult. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy
olyan zsidó polgárokkal szemben is foganatosítani kellett a rendeletet, akik hosz-
szabb-rövidebb ideig a képvisel ő testület tagjai voltak, tehát munkatársi kapcsolat-
ban álltak a polgármesterrel, illetve a rendelet kidolgozóival. Számuk nem volt
kevés, hiszen az elmúlt b ő 20 év során 50 és 100 között volt azok száma, akik
virilisként vagy választóként, vagy a vallási képviselet tagjaként megfordultak a
törvényhatósági bizottságban.
A város polgármestere, Koller Jen ő a lehető leghumánusabb megoldást terjesztette a
miniszterelnök elé. A fővárosi minta alapján három házcsoportot alakított ki. Esze-
rint lettek volna tiszta zsidó, tiszta keresztény, illetve vegyes utcák. Az els ő tervet
megvizsgálva láthatjuk, az ún. zsidó utcákon, illetve tereken (a Bisinger sétány, a
Batthyány tér, a Deák, a Kisfaludy, a Király, a Dunaszer, a Czuczor, illetve a dr.
Kovács Pál utcák) már eleve sok zsidó tulajdonú ház, illetve lakás volt található,
valamint ezek az épületek nagy alapterület űek voltak és folyóvízzel, fürd őszobával
való ellátottságuk is nagyon jó volt. A lehet ő legkevesebb embernek kellett volna
költöznie, a családok segíthették volna egymást, illetve a higiéniás körülmények is
jók voltak. Már megkezd ődött a költözködés, de Jaross Andor belügyminiszter nem
értett egyet ezzel a megoldással, mondván, a gy őri zsidó lakosságot egy jól ellen-
őrizhető és elzárható területre kell telepíteni. A gettó új helyét 1944. május 15-én
jelölték ki, ami a Mosoni Duna, a Rábca és a Bercsényi liget határolta területen
helyezkedett el. Mondani sem kell, hogy a belügyminiszter részér ől ez egy kifeje-
zetten embertelen megoldás volt. A gy őri zsidó és nem zsidó lakosság lakóhelyei az
1870-es évekt ől fokozatosan keveredtek. Az egykori zsidó városrészr ől a tehető-
sebb polgárok beköltöztek a város központi részeibe. 1904-t ől Sziget és Győr egye-
sítésével pedig ez a folyamat még inkább felgyorsult. Az üresen maradt, alacsony
komfort fokozatú kisebb házakat, lakásokat a keresztény polgárok vásárolták meg.
Itt is volt tehát alapos keveredés és elzárni sem lehetett. Viszont a körülmények
sokkal rosszabbak voltak. A házak kicsik, a tér sz űk és a higiéniás feltételek is igen
rosszak voltak. A belügyminiszternek még ez sem tetszett. A város még próbálta
halasztani a harmadik és teljesen borzalmasnak nevezhet ő gettóba való áttelepítést,
de a győri elit ekkor már teljesen tehetetlen volt. Az új helyszín a Buda utcai barakk
volt, ami az I. világháborúban épült. Katonai szükségkórháznak épült, és 1944-re
Szakál Gyula : A győri elit értékrendszere és magatartása az 1870 és 1945 közötti
gazdasági és politikai válságok idején. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 31-43. p.
42 Szakál Gyula TÉT XXIV. évf. 2010 s2
szinte lakhatatlanná vált az állapota. Ki gondolta volna,hogy ez a romhalmaz még
ezreknek lesz hajléka, még ha csak rövid id őre is. Méltatlan volt ez nemcsak az
emberekhez,hanem ahhoz a kapcsolathoz is, ami 1848 után a város különböz ő val-
lási csoportjai között kialakult. A nagy történelmi er őtér azonban felülírta az ország
sorsát és benne a települések életét is.
Befejezés
Győr történelmében 1870 és 1945 között egy b ő emberöltő telt el. A kollektív
nemzeti emlékezet ezeket az éveket a „boldog békeid ő", illetve a „vészkorszak"
jelzőjével tartja számon. Értékekben, mentalitásokban és emberi sorsokban össze
nem vethet ő időszakok szabtak új irányt a település életének. Mégis mi a közös
ebben a szinte összekapcsolhatatlan történeti folyamatban? Ez pedig nem más, mint
a családi és nemritkán az egyéni életek folytonossága, ami összekapcsolja a legkü-
lönfélébb politikai időszakokat. Azon gy őri polgárok közül, akik az 1870-es évekt ől
új és sikeres fejlő dési pályára állították a várost, sokan még megérték a II. világhá-
borút és az 1944-es évet. A gy őri siker abban gyökerezett, hogy a városi elit befo-
gadó jellegű volt, a változást nemcsak elfogadta, hanem maga is kezdeményezte, és
ami a legfontosabb, alapvet ően egységes volt. A küls ő politikai erőtér azonban
1944-ben ezt a generációs magatartásmódot alapjaiban változtatta meg.
A virilizmus intézményén keresztül a különböz ő vallási csoportok, közöttük igen
jelentő s arányban a település zsidó polgárai évtizedeken át együtt vettek részt a
város politikai vezetésében. Ezen kívül gazdag üzleti és magánéleti kapcsolatok
szövődtek. Igaz, hogy fels ő és igen erőteljes nyomásra most jó ismerő söknek, eset-
leg barátoknak kellett végrehajtani ezeket a borzalmas rendelkezéseket. A régi ér-
tékrendszer még m űködött. Igyekeztek elviselhet ővé tenni az állapotokat, de ehhez
már gyengék voltak.
Sajnos a korábban és hosszú id ő alatt kiformálódott értékrendszer és magatartás-
mód nem tudott generációk során áthagyományozódni, hiszen az ország és a telepü-
lés élete az 1940-es évekt ől többször is törést szenvedett, és a múlt folytatása mel-
lett annak megtagadása vált a vezérl ő elvvé.
Jegyzetek
Ezeket a gondolatokat részletesebben ld. Szakál (2002).
2
Az L világháborút követ ő traumatikus változások során a határszéli nagyvárosok közül talán Gy őrt érte
a legkisebb veszteség. (Erre külön vizsgálatok nincsenek.)
3
A leggazdagabb gy őri polgárok — az adólisták szerint —, vagy éppen a korabeli közvélekedés szerinti
vállalkozók négy évtized alatt némileg változó b ő tucatnyi csoportjában a zsidó származásúaknak csak
szolid megjelenését tapasztaltuk. Ugyanez vonatkozik a város vezet ő kereskedelmi utcájára, a Baross
útra is: a zsidó üzletek csak nehezen és szolid megjelenéssel tudtak bekerülni ebbe az exluzív térbe.
A két világháború közötti éveket és a vészkorszak eseményeit ez idáig ebb ől a szempontból csak
Lónyai Sándor tekintette át röviden. Az események részletes ismerete még sok kutatást igényel.
Szakál Gyula : A győri elit értékrendszere és magatartása az 1870 és 1945 közötti
gazdasági és politikai válságok idején. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 31-43. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 2 A győri elit értékrendszere és ... 43
Győr Megyei Város Levéltára X/1. A Baross Szövetség gy őri csoportjának az iratai 1937-1944.
Az iratanyag még teljesen feldolgozatlan.
Irodalom
Assmann, J. (1999) A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magas kultúrák-
ban. Atlantisz, Budapest.
Augustine, D.L. (2001) Beérkezés a fels őosztályba — A vilmosi Németország vagyonos üzleti elitje.
űhely. 2. 68-80. o. —M
Balázs P. (1980) Győr a feudalizmus bomlása és a polgári forradalom idején. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Győr gyárváros. (1896) — Győri Hírlap. 68. 1. o.
Győri Hírlap. (1896) 17. 1. o.
Koselleck, R. (1979) Vergangene Zukunft. Zur Semantik geshichtlicher Zeiten. Suhrkamp Verlag, Frank-
furt am Main.
Korner A. (2005) Kóstoló a múltból. Egy XIX. századi magyar zsidó háziasszony mindennapjai és konyhája.
Vince Kiadó, Budapest.
Lónyai S. (2004) A Numerus Clausustól Auswitzig. Labor Press, Budapest.
A munka és a tudomány. (1857) — Új Képes Gy őri Czím és Ügynaptár 1857. évre. Győr. 37. o.
Neveljünk iparosokat — A polgármester el őterjesztéséhez. (1896) — Győri Hírlap. 9. 1-2. o.
Quittner, E. (1996) Az emlékezés kavicsai. Magánkiadás, Győr.
Pilbeam, P. (2001) Kik voltak a középosztálybeliek? — Műhely. 2. 61-67. o.
Stádel K. (1879) Kereslet és szükséglet. —Nagy-Gy őri Naptár az 1879-es közönséges évre. Győr. 57. o.
Szakál Gy. (2002) Vállalkozó gy őri polgárok. L'Harmattan, Budapest.
A társadalom elégületlenei — Levél a szerkeszt őhöz. (1896) — Gy őri Hírlap. 57. 2. o.
THE SCALE OF VALUE AND BEHAVIUR OF THE ELITE IN
GYŐR DURING THE ECONOMIC AND POLITICAL CRISIS
BETWEEN 1870 AND 1945
GYULA SZAKÁL
Communities can be valued upon what type of elite they create. The way elite groups are
being created or the way they come to live is very much connected to the historical ambience
in which they nurture. The elite in Gy őr exemplifies this paradigm in the time lapse between
the two World Wars. Although the town had a geographically excellent position it was rather
the economic, political and cultural elite that determined the faith and prosperity of the commu-
nity. The cohesion of the three elite groups were much stronger till up to the und World War,
than they are at present. The cultural phenomenon, like the hospitality, the urban lifestyle and
value system, the opportunities provided by the council, the social responsibility of the elite,
the feeling of solidarity all played a crucial role in handling both the economic and political
crises. As from the beginning of the XIXth century till the end of the und World War the
elite groups of Gy őr derived from the same network of families, the responses to challenges
proved to be consequential and stable. The change from a merchant town to an industrialised
one, just as the crises of the World Wars were managed by the same elite, which was
hospitable enough for instance to integrate Jewish communities throughout several genera-
tions. In the era of the holocaust the Christian members of the town's elite groups did all they
could to support or aid this Jewish community.