Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 155-173. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Kitekint ő 155
FORMÁLÓDÓ ÚJ EURÓPAI NÖVEKEDÉSI
KÖZPONTOK? A KÖZÉP-EURÓPAI TÉRSÉG
METROPOLISZRÉGIÓINAK SAJÁTOSSÁGAI
ÉS KIHÍVÁSAI
(Formulating New European Growth Poles? Special Features
and Challenges of the Central European Metropolregions)
SCHNEIDER GÁBOR
Kulcsszavak:
regionális versenyképesség növekedési központok metropoliszrégió többszint ű kormányzás
funkcionális makro régió
A tanulmány az európai növekedési központok er ősödő gazdasági szerepe és egyedi sajátosságai felől
mutatja be a közép-európai térség metropoliszrégióit. A regionális versenyképesség vizsgálatában a
szerz ő összekapcsolja a területi adottságokat a társadalmi, az igazgatási és irányítási szerepkörrel.
Az uniós rendszerezés alapján jellemzi a közép-európai (f ővárosi) növekedési központokat, rámutatva
azok fejlettségi szintjére, illetve elmaradásaira.
E tanulmány az európai növekedési központok ) erősödő gazdasági szerepét és
egyedi sajátosságait mutatja be kiemelten a területi adottságokra, a társadalmi, az
igazgatási és irányítási szerepkörükre fókuszálva 2. E régiók ugyanis az európai
regionális versenyképesség els ő számú területi szerepl ői és letéteményesei.
Az egyedi speciális sajátosságaik mellett fontos nemzetközi hálózatteremtési képes-
ségük kiemelése is, amellyel e régiók a transz- és interregionális, valamint a határ
menti együttműködések legfontosabb mozgatói.
A globális pénzügyi és gazdasági válság nyomán bebizonyosodott, hogy a legtöbb
közép-európai régió különösen sérülékeny, melyet a Régiók 2020 uniós jelentés és
a Barca-jelentés is egyaránt kiemeltek (Európai Bizottság 2008a; 2009a). A jelenté-
sek egymástól függetlenül megállapították, hogy leginkább sebezhet őek a dél-
európai térség, valamint az újonnan csatlakozott tagállamok régiói 3. Komoly visz-
szaesés következett be az ipari termelést végz ő régióknál, de a szolgáltatás-orientált
régiók esetében is, például a pénzügyi szektorban (Európai Bizottság 2009b).
Az OECD elemzése és az Európai Bizottság Hatodik el őrehaladási jelentése pedig
arra hívták fel figyelmünket, hogy azok a régiók lábalhatnak ki a válságból a legsi-
keresebben, amelyek helyi sajátosságokon alapuló, magas technológia-orientált
fejlesztéseket alkalmaznak (Európai Bizottság 2009c; OECD 2009).
Közép-Európában a növekedési központok szerepét a f ővárosi régiók látják el,
amelyek fejlettségük alapján kiemelkednek országuk többi régiója közül, felzárkó-
zási ütemük sokkal gyorsabb a legfejlettebb európai régiókhoz. Ezen felül e régiók
Schneider Gábor : Formálódó új európai növekedési központok? A közép-európai térség
metropoliszrégióinak sajátosságai és kihívásai. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 155-173. p.
156 Kitekint ő TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
nemzetközi együttműködése is a legintenzívebb a térségben, ami funkcionális mun-
kamegosztáson és specializáción alapul (Enyedi 2003, 5). Elemzésünkben a Bécsi
régió, a Közép-magyarországi régió, a Mazóviai vajdaság, a Prágai régió és a
Pozsonyi régió országon belüli különleges helyzetét mutatjuk be oly módon, hogy
egyben egymással összehasonlíthatóvá is tesszük őket a területi t őke vizsgálatával.
Amolyan legjobb példaként emeljük ki a Bécsi régiót, amely eltér ő történelmi fej-
lődés okán Közép-Európa legfejlettebb növekedési központja.
Az uniós fejlesztéspolitika rendszerében mélyreható változások megindulása ér-
zékelhető . A versenyképességi célok egyre következetesebb megjelenítését érzékel-
jük, amely minden bizonnyal változással lesz a kohéziós politika jelenlegi rendsze-
rére. Így például a meglév ő fejlesztési struktúrák átalakulásának irányába hatnak a
következ ő programozási célok: az integrált szemlélet fokozatos kiteljesedése, a
terület-alapú szempontok érvényesítése, illetve a transz- és interregionális, valamint
a határ menti együttm űködési programok számának és intenzitásának folyamatos
növelése. Mindezen lépések folyamatos elmozdulást eredményeznek a fejlesztés-
politika bázisának számító NUTS2-es területi szintr ől.
A nagyvárosi régiók versenyképessége egyre komplexebbé vált, a gazdasági kér-
dések mellett szociális, társadalmi, kormányzási és fejlesztési szempontok is megje-
lentek (Begg 1999; Camagni 2009; Szirmai 2009). Mindez olyan duális elemzési
szempont alkalmazását indokolja, amely a társadalmi és a területi t őke együttes
vizsgálatát teszi lehet ővé4.
Az interdiszciplináris megközelítésünkben a területi adottságok (területi t őke)
mellett a társadalmi t őke sajátosságait meghatározó struktúrák — mint például a
többszintű regionális kormányzás, a hálózati kapcsolatok meger ősítése stb. — össze-
kapcsolására kerül sor. Európa regionális fejl ődésében ugyanis jól látható tendencia,
hogy a területi sajátosságokon alapuló, egyedi értékeib ől merítő , sokszínű régiók
Európája felé halad.
Tanulmányunkban az ESPON és METREX empirikus kutatásokat, valamint
Roberto Camagni (2009), Iain Begg (1999) és Harald Baldersheim—Pawel
Swianiewicz (2003) területi sajátosságokat összefoglaló elméleteit felhasználva
mutatjuk be az európai növekedési központok sajátosságait. A közép-európai növe-
kedési központokat a geográfiai elhelyezkedés, a térszerkezet, az infrastrukturális
fejlettség és a humán er őforrás jellege, valamint az egyes régiók innovációs és kuta-
tás-fejlesztési adottságai alapján értékeljük és hasonlítjuk össze. Rámutatunk, hogy
a régiók sajátos karaktere jelent ősen meghatározta a regionális fejl ődést és a fejlesz-
tési lehetőségeket, befolyásolva ezzel a regionális versenyképességet (ESPON
2007; Camagni 2009). Továbbá, hogy minél több speciális funkcióval rendelkezik
egy régió, annál meghatározóbb gazdasági és politikai központként m űködik5 .
A régiók kormányzási struktúrája a fejlesztéspolitikai célok végrehajtásában
kulcsfontosságúvá vált. A területi kormányzás szerepl ői a kibővült partnerségi
hálózatok eredményeként fokozatosan meger ő södtek. A nagyvárosi régiók kiterjedt
transznacionális kapcsolatokkal bírnak, amelyben a hagyományos közigazgatási
szereplők mellett a civil és a magán szféra szerepl ői is képviseltetik magukat. Fontos
Schneider Gábor : Formálódó új európai növekedési központok? A közép-európai térség
metropoliszrégióinak sajátosságai és kihívásai. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 155-173. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Kitekint ő 157
ezért az aktorok kapcsolatának mind horizontális, mind vertikális aspektusban tör-
ténő elemzése. A régiók érdekérvényesít ő képessége nemcsak az egyes országokon
belül növekedett meg, hanem, mint ahogy német, spanyol, olasz, dán vagy francia,
portugál példákkal igazolható, aktív formálói is lettek az uniós döntéshozatalnak.
Egyre komplexebb kormányzási rendszerekkel találkozhatunk, amelyet Ágh Attila a
„glokalizmus jelenségeként" ábrázol (Ágh 2010). Ily módon a szubnacionális régi-
ók transzregionalizációs folyamatának lehetünk tanúi helyi és térségi szinergiák
kiaknázásával.
A metropoliszrégiók, mint növekedési központok meghatározása
A nagyvárosi régiók és az urbanizáció meger ősödését jelzi, hogy az Európai Unió-
ban 2020-ig a lakosság 80%-a városlakó lesz. Mindez jelent ős súlyponti eltolódást
eredményez a rurális és a városi térségek viszonyában, amelyet a kohéziós és el őrehala-
dási jelentések egyre markánsabban tartalmaznak (Európai Bizottság 2008b; 2009c).
Az európai területi fejl ődést egyre jelent ősebb mértékben befolyásolják a növeke-
dési központok (ESPON 2006a; 2007; METREX 2007), amelyek regionális centru-
mokként dinamizálni képesek a vonzáskörzetükbe tartozó városi térségeket 6.
A növekedési központok meghatározásához a metropoliszrégiók fogalma áll a leg-
közelebb. Elemzésünkben ezért a növekedési központ megfelel őjeként használjuk a
metropoliszrégiót. Értelmezésünkben a metropoliszrégió egy rendkívül er ős tőke,
gazdasági, humán és infrastrukturális koncentrációval rendelkez ő funkcionális
nagyvárosi térség, amely több milliós lakosságú. A növekedési központok esetében
tehát olyan régiókról beszélhetünk, amelyek már meghaladják az európai területi-
statisztikai rendszer általunk vizsgált NUTS 2-es szintjét'.
A növekedési központok jellemzéséhez elengedhetetlen annak szubregionális és
transzregionális tagolása. Szubregionális szinten a három szint ű városhálózati struk-
túra bemutatásával jellemezzük a növekedési központokat. A térstruktúrában beöl-
tött szerepük alapján ugyanis a régiók az alábbi rendez őelvek mentén csoportosíthatók:
— Nemzetközi szerepkört ellátó régió.
— Regionális, térségi vonzáskörzettel rendelkez ő régió.
— Helyi fejlesztési pólus.
A térstruktúra alulról integrált módon épül fel. Nemzetközi szinten meghatározó
szerepet a metropoliszrégiók töltenek be, amelyek változatos körét az 1. ábra szem-
lélteti. A térstruktúrában a metropoliszrégiókat követik azok a regionális központok,
amelyek gazdasági és társadalmi térformáló ereje továbbra is meghatározó, de a nem-
zetközi szerep helyett els ősorban az ország egy-egy területének irányítását végzik.
Végezetül a térszerkezet bázisai azok a helyi pólusok, amelyek települési és kistér-
ségi szinten töltenek be irányító és központi funkciókat. A nemzetközi térstruktúra
modellje akkor működik hatékonyan, ha az egyes szintek integráltan egymásba
Schneider Gábor : Formálódó új európai növekedési központok? A közép-európai térség
metropoliszrégióinak sajátosságai és kihívásai. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 155-173. p.
158 Kitekint ő TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
épülnek, ily módon az egyes metropoliszrégiókban több meghatározó helyi pólus,
esetleg térségi központ is m űködik.
1. ÁBRA
A nagyvárosi térségek rendszerének bemutatása — a térstruktúra hálózati felépülése
(The Classification of the Metropolitan Growth Poles — the Network
of Spatial Structure)
Á
(rletropliszrégiók (több milliós na gyvárosi régiók)
Vilagyarosoki,globalis városok (global nodes)
Európa motorja( (European engines) Nemzetközi
szinten
Efés menni) olisaé,giók (Strong NIECiAs)
megjelenő
Lehetséges térségi közp outok (Potentiáll\IEGA)
régiók
Leszakadó, gyenge nagyTárosi központok (Weák kIE(iAs)
(ESPON emp ortositas alapján)
[—
Regionális központok
Az egy es országok, országrészek fejl ődését meghatározó pélumk
L. . .
Közép-Eurép ában dönt ően 15C-200 ezres funkcionális városi teaegek. amelyek Országon
2gioliális gazdasági, ir any itási pólus szerepét latiak el ."1:Írlian Audit) belüli
pólusok
Helyi térségi pólusok
régión b eltili gazdasági és irányító funkciót ellató központok
Forrás: Schneider (2009).
A transzregionális megközelítésben Európa több gazdasági térségre és övezetre
osztható fel. Nagyságuk alapján mega-, makrorégiókat különböztethetünk meg.
A megarégiók rendszerint egész kontinenseket átölel ő gazdasági térségek (NAFTA,
MERCOSUR, ASEAN, Európai Gazdasági Térség stb.), amelyekkel e tanulmány
keretei között nem foglalkozunk. A makrorégiók jogilag lehatárolt, országok men-
tén meghatározott gazdasági övezetek. Olyan földrajzilag összefügg ő térségek,
amelyekben a növekedési pólusok gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsola-
tok mentén együttműködésben vannak egymással.
Az Európai Balti Stratégiával jelent meg el őször a funkcionális markorégió
fogalma az Európai Unióban; e dokumentum országok mellett (helyett) már régiók
és fejlesztési tengelyek speciális gazdasági kapcsolatait tartalmazza. A funkcionális
makrorégió (horizontális) meglév ő intézményi struktúrák mentén formálódó térség.
Eltérően a makrorégiótól a térségi együttm űködések javítására fejlesztési források is
rendelkezésre állnak, jellemz ően az európai transzregionális együttm űködést elő-
segítő uniós fejlesztési források keretéb ől. A hagyományos értelemben vett
makrorégióval szemben ezt a térséget funkcionálisan, vagyis konkrét célok és prio-
ritások mentén alakították ki.
Schneider Gábor : Formálódó új európai növekedési központok? A közép-európai térség
metropoliszrégióinak sajátosságai és kihívásai. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 155-173. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Kitekint ő 159
A növekedési központok tulajdonságai
A globalizált világgazdaság jellemző vonása, hogy nem els ősorban államokban,
hanem gazdasági központokban öltenek formát (Friedmann—Wolff 1982, 310). John
Friedmann elhíresült ún. világváros elméletében (The World City Hypothesis)
(Friedmann 1986) lényegében megalapozta a növekedési központokra a mai napig
is használt feltételeket. Ezek a következ ők:
- Meghatározó pénzügyi központ szerepének betöltése;
- Transznacionális vállalatok székhelyei, regionális központjai;
- Nemzetközi szervezetek és intézmények központjai;
- A szolgáltatási szektor dominanciája;
- Termelési központ szerepe, döntéshozatali és irányító funkcióval;
- Közlekedési csomópont;
- Jelentős népességszám és néps űrűség.
Az ESPON hetvenhat európai növekedési központot határozott meg Európában.
Az uniós kutatás nagyban támaszkodik John Friedmann elméleti munkájára, amely
hét rendezőelvet alakított ki a metropoliszrégiók csoportosítására (ESPON 2004).
Ezek a következ ők:
- Magas népességszám. Azokat a magas néps űrűségi rátájú régiókat tekintik
metropoliszrégióknak, amelyek ,jóval" meghaladják az uniós területi átlagot,
a 107 fő/km2-t9;
- Közlekedési infrastruktúra fejlettsége és a nemzetközi elérhet őség;
- Gazdasági fejlettség;
- Döntéshozó központok aránya a magánszférában;
- Nemzetközi szervezetek súlya;
- Turizmus és idegenforgalmi vonzer ő;
- Regionális tudásbázis, a fels őfokú intézmények száma, továbbá a humán er ő-
forrás koncentrációja és a kutatás-fejlesztésben dolgozók aránya.
Az ESPON az ipari termelés arányát, a közlekedés fejlettségét, az egyetemek és
oktatási intézmények számát, az adott régió szerepét a nemzeti vagy a nemzetközi
döntéshozatali folyamatokban, a központi igazgatás szerepét (els ősorban a transz-
nacionális vállalatok tekintetében), valamint a turizmus arányát vizsgálta. A kutatási
empíriák szerint a gazdaságilag legfejlettebb régiókban az ipari termelés szerkeze-
tében hangsúlyeltolódás ment végbe az elmúlt évtizedekben (Enyedi 2003; ESPON
2007). Ezekben a régiókban nemzetközi összehasonlításban is kiemelked ő arányú a
magas fejlettség ű, tudás-intenzív szektorok súlya. Michael Kr űtke a nagyvárosi
régiók fejlődését elemezve vizsgálataiban rámutatott azokra a termelés-szerkezeti
tendenciákra, amelyek a technológiai szerkezetváltás nyomán jelentek meg (Krőtke
1995). A nagyvárosi régiók legjellemz őbb ilyen sajátossága a szolgáltatási szektor
döntő súlya az ún. termelési szektor struktúrájában").
Schneider Gábor : Formálódó új európai növekedési központok? A közép-európai térség
metropoliszrégióinak sajátosságai és kihívásai. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 155-173. p.
160 Kitekint ő TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
Jól látható általános jelenség a nagyvárosi régiókban a „klasszikus ipari funkciók"
fokozatos kitelepülése. Els ő ütemben a regionális vonzáskörzetbe (agglomerációs
térségbe) települnek át a régióközpontokból a hagyományos termelési egységek,
majd következő lépésben a régión túli (periférikus) térségekbe. A fejlett nagyvárosi
régióban alkalmazott (ipari) termelés korszer ű technológiákon alapul, magas szak-
képzettséget igényel. Ennek empirikus szemléltetésére talán az egyik legmegfele-
lőbb az Európai Bizottság gazdasági és társadalmi kohéziót vizsgáló Ötödik el őre-
haladási jelentése, amely a konvergencia, az átmeneti és a regionális versenyképes-
ség, mint régiókategóriák legfontosabb jellemz őit hasonlította össze (Európai Bi-
zottság 2008b). A növekedési központok tulajdonságait legjobban a regionális ver-
senyképesség régiók jelenítették meg.
Az ún. regionális versenyképesség régiókban a pénzügyi és üzleti szektorhoz
kapcsolódó szolgáltatások esetében a legmagasabb a foglalkoztatottsági ráta, amely
meghaladja az 50-60%-ot is. Fontos, hogy a magas hozzáadott érték ű csúcstechnoló-
giákat előállító termelési ágazatok" is dönt ően a versenyképességi régiókban kon-
centrálódnak. További sajátossága a regionális versenyképesség régióknak, hogy az
ipar termelése a bruttó regionális termelésben megegyezik a konvergencia régiók ter-
melési arányával, de ezt lényegesen kevesebb foglalkoztatottal és fejlettebb technikai
eszközökkel állítják el ő . A regionális versenyképességi régiók emellett átlagosan
háromszor többet költenek kutatás-fejlesztésre, mint a konvergencia régiók.
Speciális helyzetben a fővárosi régiók vannak, amelyek kiterjedt nemzeti, nemzet-
közi funkciókkal rendelkeznek. Ehhez társulnak még a regionális és települési igazga-
tási szerepek, amelyekkel nemzetközi és szupranacionális, nemzeti, regionális és tele-
pülési funkciókat, valamint feladatokat látnak el (Ágh 2005; Szente 2007).
A globalizált gazdasági folyamatok sajátosságának is tekinthetjük az egyes gazdasági
központok összekapcsolódásának igényét, a pólusokban megjelen ő erőteljes koncentrá-
cióját a tudás- és a pénzügyi t őkének, a humán erőforrásnak és a kutatás-fejlesztésnek.
Ennek transznacionális megnyilvánulása a földrajzilag összefügg ő makrorégiók kialakí-
tása, ahol a regionális fejlesztési pólusok összekapcsolódnak egymással.
Ugyanakkor az ESPON kutatások azt is megállapítják, hogy a régiók bels ő tér-
struktúrájában a helyi pólusoknak kiemelt szerepük van. Az arányos területi meg-
oszlással csökkenthet ő a területi aszimmetria. A növekedési központok vizsgálatá-
nak további gyakorlati tanulsága ugyanis, hogy ezek leggyakrabban a mellettük
lévő hasonló fejlesztési csomópontokkal alakítanak ki különböz ő hálózati együtt-
működési formákat funkcionális kapcsolatok mentén.
A kis- és közepes lakosságszámú országokban a többmilliós f ővárosi régiók
monocentrikus helyzetben vannak. A magyar és a cseh példához hasonló struktúrát
láthatunk például Dánia, Portugália vagy Görögország esetében. A több tíz milliós
népességű országok esetében már árnyaltabb képet kapunk. Ide sorolható Német-
ország, Hollandia, Olaszország és Spanyolország, illetve Közép-Európából
Lengyelország. Ezek az országok térstruktúrájukat tekintve policentrikus jelleg űek,
több meghatározó súlyú pólussal — regionális központtal — rendelkeznek. Ugyan-
akkor Franciaország vagy Anglia esetében továbbra is kiemelt szerepkörben vannak
Schneider Gábor : Formálódó új európai növekedési központok? A közép-európai térség
metropoliszrégióinak sajátosságai és kihívásai. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 155-173. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Kitekint ő 161
a fővárosi régiók. Az államberendezkedés formája is er ős befolyással van arra, hogy
az egyes országokban a régiók fejlettsége között milyen mérték ű az eltérés. A föde-
rális vagy regionális decentralizált országokban a policentrikus(abb) térstruktúra a
jellemző, míg a centrális, unitárius államok esetében dönt ően a fővárosi régiók
azok, amelyek domináns, monocentrikus régiókként m űködnek, erős térségi és gaz-
dasági aszimmetriát kialakítva.
A területi különbségek gyakori velejárója a fő város—vidék szembenállás is.
Közép-Európára jellemz ő, hogy a fővárosi régiók országuk legfejlettebb régiói, és
hogy a fejlettségbeli különbség a legfejletlenebb régióval szemben az elmúlt év-
tizedben folyamatosan tovább növekedett (ESPON 2006a; EUROSTAT 2009).
A konfliktust erő sítette, hogy az európaizáció és a strukturális politika forrásai sok
esetben a legfejlettebb régiók felzárkózását segítették el ő.
Ezek a fő városi régiók tudtak az EU15 fejlettségi szintjéhez leginkább felzárkózni.
Ebben magas és képzett lakosságszámuk, irányítási és szolgáltatási központ funk-
ciójuk nagy szerepet játszott. Meghatározó feltétel továbbá, hogy az egyes növeke-
dési központok Európa mely térségébe, övezetébe tartoznak. Empirikus kutatások-
kal alátámasztott, hogy a gazdaságilag leginkább homogén nyugat-európai térsé-
gekben a legszélesebb kör ű az együttműködés az egyes növekedési pólusok között
(Mehlbye 2000; ESPON 2007; Európai Bizottság 2009a). Az ún. Globális Integrá-
ciós Zónán (Global Integration Zone, GIZ) belül érvényesül leginkább a régiók
közötti specializáció és funkcionális munkamegosztás. A GIZ-re jellemz ő a legma-
gasabb fokú térségi specializálódás, a magas fokon képzett humán er őforrás kon-
centráció és az infrastrukturális hálózat, melynek s űrűsége gyors közlekedési lehe-
tő ségeket és info-kommunikációs összeköttetést biztosít. Ez utóbbi vonatkozásában
jelenik meg az ún. „csillagpont" vagy „kerékagy" (hub) fogalma, amely a legfejlet-
tebb növekedési központokra jellemz ő adottság (METREX 2007).
Az EUROSTAT és az ESPON Atlas és az OECD Territorial review empirikus
kutatásai igazolták, hogy a korszer ű info-kommunikációs és infrastrukturális háló-
zatok mentén jelentő s kutatás-fejlesztési potenciál, magas fokú, korszer ű technoló-
giák széles körű alkalmazása terjedt el, amely jelent ős regionális versenyel őnyhöz
juttatta a legfejlettebb gazdasági térségeket és a bennük érintett régiókat (ESPON
2006a; EUROSTAT 2009; OECD 2009).
A gazdasági kapcsolatok azokban a transzregionális térségekben, makrorégiókban
a legintenzívebbek, amelyek gazdasági és társadalmi fejlettség szempontjából a leg-
egységesebbek és a fejlettségi szintjük a legmagasabb. Az Európai Térség-fejlesztési
Koncepció (European Spatial Development Perspective), az EPSON Zoom In és a
METREX PolyMETREX Plus programjai alapján végzett rendszerezésünk pedig jól
mutatja Európa gazdasági térségeinek sokféleségét, eltér ő fejlettségi állapotát (1. táb-
lázat). Az egyes gazdasági térségek eltér ő fejlődési irányt jártak be, amelyben nagy
szerepük van a gazdasági, társadalmi és kulturális hagyományoknak és okoknak.
Schneider Gábor : Formálódó új európai növekedési központok? A közép-európai térség
metropoliszrégióinak sajátosságai és kihívásai. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 155-173. p.
162 Kitekint ő TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
1. TÁBLÁZAT
Az Európai Unió gazdasági és földrajzi térségeinek, övezeteinek besorolása
(The Classification of Economic Areas and Territorial Spaces
of the European Union)
ESPON Zoom In
Besorolás ESDP alapján PoIyMETREX alapján
alapján
Európa központi 1) Északnyugati 1) Közép-európai 1) Globális Integrációs
része az EU15-ben, övezet Zóna
amely a klasszikus a) Magtérség
centrum (GIZ) b) Rajna — Észak-
térség fogalmát Alpok
jelenti
c) Niedersachsen
London és térségét 2) Brit övezet 2) Északnyugati 2) Északi szigetek
leszámítva az Egye- zóna
sült Királyság és
Írország, amely az
ESPON és
METREX lehatáro-
lásnál kibővül az
Északi-tenger or-
szágaival
Az északi államok 3) Északi tér- 3) Dél-skandináv 3) Baltikum térsége
térsége. Kezdetben ség — balti övezet
a skandináv orszá- a) Nyugat-Baltikum
gok és Finnország,
b) Kelet-Baltikum
majd a Baltikum
Dél-Európa térsége 4) Mediterrán 4) Ibériai térség 4) Ibériai-félsziget
térség a) mediterrán
5) Déli térség b) atlanti
(Biscay öböllel) c) déli része
5) Biscay öböl
6) Potenciális 6) Alpok —Mediterrán övezet
keleti övezet a) Rhone — Alpok
b) Déli Alpok térsége
c) Közép-Mediterrán
térség
7) Égei térség
Az általunk közép- 7) Kelet-közép- 8) Közép-európai térség
európai térségként európai térség a) Berlin és térsége
definiált földrajzi 8) Lengyel zóna b) Szász háromszög
terület az uniós 9) Duna medence c) Dunai térség
kutatásokban
d) Lengyelország
Forrás: ESPON (2006b); METREX (2007).
Schneider Gábor : Formálódó új európai növekedési központok? A közép-európai térség
metropoliszrégióinak sajátosságai és kihívásai. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 155-173. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Kitekint ő 163
Az európai növekedési központok kategorizálása
Az európai régiók csoportosítása alkalmával lényeges szempontnak tartjuk a
transznacionális és szubnacionális értelmezés megkülönböztetését. A transz-
regionális szemlélet esetében mega-, illetve funkcionális makrorégiókat 12 különböz-
tethetünk meg. Ez több száz milliós lakosságú gazdasági és földrajzi térségeket
foglal magában. Ennek részét képezik a szubnacionális régiók, amelyek a térstruk-
túrát alkotó nagyvárosi régiók.
Az uniós városhálózati piramis tetején az ún. globális csomópontok (global nodes)
(ESPON 2004; 2006a; METREX 2005) állnak. Ezeket a metropoliszrégiókat nevez-
hetjük világvárosoknak is. Európában a Greater London régió, illetve a Párizst ma-
gában foglaló Ile-de France régió tartozik ebbe a csoportba (2. táblázat).
Az uniós városhálózati struktúrában a globális csomópontokat az „Európa motor-
jaiként" (European Engines) nevezett metropoliszrégiók követik, amelyek kiemel-
kedő gazdasági és elérhetőségi mutatókkal rendelkeznek, magasan képzett humán
erőforrás koncentráció jellemzi őket regionális sajátosságokkal. Ugyanakkor lakos-
ságszámuk és/vagy nemzetközi vonzóképességük tekintetében elmaradnak a világ-
városoktól. Ilyen típusú metropoliszrégióból az ESPON tizenhetet tart nyilván
(ESPON 2005). A „globális csomópontok" és az „Európa motorjaiként" jellemzett
régiók Európa legfejlettebb és legversenyképesebb metropoliszrégiói. Közép-
Európából egyedül a Bécsi régió tartozik ebbe a kiemelt körbe. Ezek a metropoliszré-
giók alkotják az európai térstruktúra csúcsát, amelyet legels ő csoportként tart nyilván
az uniós terminológia. Fontos, hogy ezek a metropoliszrégiók már nem csak Európa
legfejlettebb gazdasági térségében, a Pentagon térségben összpontosulnak, hanem
például ilyen északon a Koppenhágai és a Stockholmi régió; a mediterrán térségben a
Madridi, a Barcelonai és a Római (Laziói) régió (2. táblázat). Lakosságszámukban is
jelentős különbségek vannak, amely másfél és öt millió fő között oszlik meg.
Ún. „Erős MEGÁ-knak" (Strong MEGAs) tekinthet ők azok a nagyvárosi régiók,
amelyek egy-két sajátosság tekintetében versenyképesek. Rechnitzer János például a
humán erőforrás magas arányát emeli ki (Rechnitzer 2007), de további ilyen jellem-
zők az elérhetőség, vagy a népességszám, vagy a döntéshozatali funkciók. Ugyan-
akkor az összhatás tekintetében már gyengébbek az Európa motorjaiként megneve-
zett metropoliszrégióknál. Er ős MEGA-ként az ESPON nyolc nagyvárosi régiót
kategorizált, amelyek a második csoportot alkotják.
A harmadik csoportba az uniós terminológia ún. „Potenciális MEGA központok-
ként" (Potentional MEGAs) határozza meg azokat a metropoliszrégiókat, amelyek
több versenyképességi tényez őben is elmaradnak az első két csoporttól. Alacso-
nyabb gazdasági fejlettség, rosszabb elérhet őség, kevesebb nemzetközi vállalat és
intézmény regionális döntéshozatali központja a jellemz ő. Ebbe a körbe tartozik a
közép-európai fővárosi régiók közül a Közép-magyarországi régió, a Mazóviai vaj-
daság és a Prágai régió. Az EU27 térségéb ől összesen huszonhat metropoliszrégiót
sorol az ESPON a városhálózati struktúra harmadik szintjére (2. táblázat).
Schneider Gábor : Formálódó új európai növekedési központok? A közép-európai térség
metropoliszrégióinak sajátosságai és kihívásai. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 155-173. p.
164 Kitekint ő TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
Végezetül azok a nagyvárosi régiók, — amelyek az uniós átlag alatti gazdasági fej-
lettséggel rendelkeznek, továbbá strukturális gondokkal jellemezhet ők, valamint nem-
zetközi elérhet őségük sem megfelel ő — ún. gyenge metropoliszokként (weak MEGAs)
szerepelnek a szakirodalomban. Ide tartozik például a román vagy a bolgár f őváros
régiója, vagy azok a korábban meghatározó ipari nagyvárosi régiók, amelyekben acél-
és vaskohászat, vagy bányászat dominált. Az ESPON csoportosítás a Pozsonyi régiót
is ide sorolta. A negyedik csoportba huszonhárom metropoliszrégió került.
2. TÁBLÁZAT
Az európai metropoliszrégiók besorolásáról
(The Classification of the Europen Metropolregions)
Példák a Globális Integrációs
Metropoliszrégió típusa
és besorolása az európai Metropoliszrégiók Zónán (GIZ) belüli, illetve az
száma azon kívüli földrajzi térségek
térstruktúrában
metropoliszrégióiról
Globális csomópont — 2 Greater London, Ile-de France
Első csoport régió
Európa motorjai — Első 17 GIZ-en belül: Hamburgi,
csoport Müncheni, Milánói és Amsz-
terdami régió stb.
GIZ-en kívül: Koppenhágai,
Stockholmi, Madridi, Római
és Bécsi régió
Erős MEGÁ-k — 8 GIZ-en belül: Torinoi régió
Második csoport GIZ-en kívül: Dublini-, Athé-
ni, Oslói, Genfi régió
Potenciális MEGÁ-k — 26 GIZ-en belül: Rotterdami,
Harmadik csoport Lyoni, Brémai régió
GIZ-en kívül: Prágai régió,
Mazóvia vajdaság, KMR,
Lisszaboni, Glasgowi és a
Valenciai régió
Gyenge MEGÁ-k — 23 GIZ-en belül: nincs
Negyedik csoport GIZ-en kívül: Pozsonyi, Szó-
fiai, Bukaresti, Portói, Sevillai,
Vilniusi és Ljubljanai régió
Forrás: ESPON (2005); Schneider (2009).
A nemzetközi együttműködésekbe bekapcsolt növekedési központok érdemi módon
enyhítették az uniós területi egyenl őtlenségeket az Európai Bizottság kohéziós jelen-
tései szerint (ESPON 2004; 2007; Európai Bizottság 2009a; 2009b; 2009c). Ennek
eredménye, hogy amíg az 1990-es évek elején a legfejlettebb és a legfejletlenebb tér-
ségek esetében növekv ő különbségek voltak tapasztalhatók, addig az ESDP 1999-ben
— az EU15-ök esetében — már a különbségek lassú csökkenésér ől beszélt. 13 E tekintet-
Schneider Gábor : Formálódó új európai növekedési központok? A közép-európai térség
metropoliszrégióinak sajátosságai és kihívásai. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 155-173. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Kitekint ő 165
ben azóta is folyamatos felzárkózás mutatkozik az EU15-nél (ESPON 2006a).
Az ESPON 1.1.3-as kutatása ugyanakkor azt igazolta, hogy az Európai Unió 2004-es
első keleti bővítésével a legfejlettebb és a legszegényebb régiók közötti gazdasági
fejlettségi arány az egy f őre jutó GDP tekintetében a korábbi 1:10-hez 1:30-ra romlott
(ESPON 2005, 23). Ez az arány Románia és Bulgária belépésével még kedvez őtle-
nebbé vált.
Közép-európai növekedési központok sajátosságai
Közép-Európa úgy zárkózik fel az uniós átlaghoz, hogy a legfejlettebb régiói — a
fővárosi régiók — folyamatosan fejl ődnek, ezáltal motorfunkciót töltenek be. Eköz-
ben az országokon belül viszont fokozatosan mélyül(t) a fejlettségbeli különbség.
Az OECD felmérése alapján a legnagyobb különbséget Szlovákia esetében talál-
tuk14, amit az EUROSTAT 2009-es Regionális Évkönyve is alátámasztott
(EUROSTAT 2009).
A 3. táblázat két markáns dologra hívja fel a figyelmet. Egyfel ől az 1980-as évek-
ben az Unióhoz csatlakozott Spanyolország és Portugália is sikeres kohéziós politikát
tudott folytatni, amely a területi különbségek jelent ős csökkenéséhez vezetett 15.
Másfelől az újonnan csatlakozott országoknál is a területi különbségek növekedése
volt tapasztalható. A közép-európai térségben csak a f ővárosi régiók tudtak érezhet ő
felzárkózást és fejl ődést elérni. Ugyanakkor motorfunkciójuk korlátozott mértékben
érvényesült, a többi régió felzárkózása jól láthatóan lassúbb ütem ű.
3. TÁBLÁZAT
A területi felzárkózás és leszakadás néhány uniós tagország esetében
(Territorial Convergence and Divergence in Case of Some EU Member Countries)
Konvergencia Divergencia
Felzárkózás Leszakadás
Ország Időszak mértéke Ország Időszak mértéke
(%) (%)
1980- 1990-
Spanyolország 2007 5,1 Csehország 2007 4,4
1980- 1990-
Portugália 2007 4,9 Magyarország 2007 5,1
1980- 1980-
Olaszország 2007 2,1 Írország 2007 11,3
1980- 1990-
Ausztria 2007 4,4 Lengyelország 2007 5,5
1990-
Szlovákia 2007 8,6
Forrás: OECD (2009).
Schneider Gábor : Formálódó új európai növekedési központok? A közép-európai térség
metropoliszrégióinak sajátosságai és kihívásai. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 155-173. p.
166 Kitekint ő TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
Az országos térhálózat valamennyi országban súlyos aszimmetriát mutatott. A f ő-
városi régiók monocentrikus helyzetben vannak Közép-Európában. Országuk egyet-
len nemzetközi funkciókkal rendelkez ő nagyvárosi régiói (4. táblázat). Milliós lakos-
ságszámmal egyedül a fővárosi régiók rendelkeznek, a Pozsonyi régiót leszámítva.
Ausztria és Lengyelország esetében találtunk több meghatározó (fél milliós lakos-
ságszámot meghaladó) funkcionális városi térséget, amelyek regionális, térségi fel-
adatokat és adminisztratív funkciókat töltenek be. A policentrikus térstruktúra e két
országban tapintható ki a leginkább, ami a föderális államberendezkedésnek köszönhet ő,
illetve a mezoszinten választott önkormányzati régiók m űködésével is magyarázható.
Csehország esetében a f ővárosi régiót leszámítva két regionális pólust találtunk.
Szlovákia vizsgálatakor a Pozsonyi és a Kassai régiók kerültek be ebbe a csoportba.
Magyarország esetében ugyanakkor nem volt olyan nagyvárosi térség, amely tény-
leges regionális vonzáskörzettel bírt volna (4. táblázat).
Általánosságban valamennyi közép-európai ország esetében megoldatlan probléma,
hogy nincsen, illetve nagyon kevés a fél milliós lakosságszámmal rendelkez ő nagy-
városi térség, amely megfelel ő gazdasági, igazgatási regionális pólusként szimmet-
rikusabb térstruktúrát alakítana ki.
4. TÁBLÁZAT
Az öt közép-európai ország térstruktúrájának összehasonlítása
(The Comparison of Spatial Structure in Five Central European Countries)
Regionális vonzáskörze-
Nemzetközi vonzáskörzet ű Helyi térségi fejleszté-
tű funkcionális városi
metropoliszrégió si pólusok
térségek
Országos
vagy regi- Közepes
Nemzetközi Nagyvárosi Kisvárosi
KE-i országok onális városi térség
kisugárzással térség térség
funkcionális vonzás- (50 és 150 ezer
rendelkező (150-200 ezres (50 ezer
városi térség- közötti lakos-
körzettel lakosságú alatti
metropolisz- ságú funkcio-
struktúrája rendelkező funkcionális lakosságú
régió nális városi
régió városi térség) térség)
térség)
Csehország 1 2 1 14 9
Lengyelország 1 12 9 29 39
Ausztria 1 3 2 5 4
Magyarország 1 2 13 26
Szlovákia 1 1 8 13
Forrás: ESPON (2007).
A lakosságszám és a gazdasági kapacitás tekintetében aránytalan koncentráció
ment végbe a fővárosi régiókban. A közép-európai f ővárosi régiók területi és lakos-
sági arányuknál lényegesen nagyobb súllyal bírnak országuk gazdaságában
(5. táblázat). Valamennyi régió esetében kiemelkedik a szolgáltatási szektor domi-
nanciája és a kutatás-fejlesztési kapacitás koncentrációja.
Schneider Gábor : Formálódó új európai növekedési központok? A közép-európai térség
metropoliszrégióinak sajátosságai és kihívásai. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 155-173. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Kitekint ő 167
5. TÁBLÁZAT
A közép-európai fővárosi régiók gazdasági túlsúlyának bemutatása
(The Economic Power of Central European Capital City Regions)
A fővárosi régió A fővárosi
A fővárosi régió
lakosságának régió K+F
Fővárosi régió által előállított
nagysága az kapacitása az
(NUTS 2-es lehatáro- GDP aránya az
ország népessé- országos
lás alapján) országos GDP-
gének arányá- teljesítmény
hez viszonyítva
ban tükrében
Bécsi régió 28% 16% 40%
Mazóviai vajdaság 26% 13,5% 30%
Közép-magyarországi
45,5% 28% 50%
régió
Prágai régió 25% 11,7% 40% 16
Pozsonyi régió 26% 17 11,6% 47,7%
Forrás: Saját számítás.
Tekintettel arra, hogy a növekedési központok gazdasági teljesítménye nem jel-
lemezhető egyetlen tervezési-statisztikai régió adataival, ezért a f ővárosokat termé-
szetes vonzáskörzeteikkel együtt is megvizsgáltuk. Az egy f őre jutó GDP vásárlóerő-
paritáson mért id ősoros elemzés szemléletesen mutatta a f ővárosi metropoliszrégiók
kiemelkedő fejlettségét. A 2. ábra ugyanakkor némileg árnyalja a f ővárosi metro-
poliszrégiók erőfölényét, amikor a fővárosokkal összefüggő vonzástérségek gazdasági
fejlettségi szintjét is megjeleníti, és az összefügg ő gazdasági térségek fejlettségi álla-
potára vonatkozóan hasznos információkkal szolgál. Így jól látható, hogy a f ővárosok
vonzáskörzete mindenhol szembet űnően alacsonyabb fejlettségi mutatókkal rendelke-
zik. A bemutatott növekedési központokra jellemz ő technológiai szerkezetváltás, a
kutatás-fejlesztés és innováció még mindig a f ővárosokba koncentrálódnak. A von-
záskörzetek ugyanakkor egyre szorosabb gazdasági és társadalmi kapcsolatban van-
nak a régióközpontokkal, de valamennyi közép-európai fővárosi metropoliszrégió
erőteljesen monocentrikus struktúrájú. Kisebb helyi pólusokat, amelyek gazdasági és
irányítási funkciókkal bírnak a Bécset körülvev ő Alsó-Ausztria és Burgenland tarto-
mányok által kialakított Bécsi metropoliszrégió, illetve a Dunántúl nagyságú
Mazóviai vajdaság esetében találtuk. Azonban az osztrák és a lengyel esetben sem
tudtak egy policentrikus — több pólusú — metropoliszrégiót kialakítani.
Krkke (1995) és Friedmann (1986; 1995) megállapításai a közép-európai növe-
kedési központok esetében is érvényesültek. A speciális funkciók, a kreatív ipar-
ágak, a magas hozzáadott érték ű termelés és a közlekedési csomóponti szerep er ő-
teljesen koncentrálódtak a fővárosi régiókban. Igazolható az a tendencia, hogy a
szolgáltatási szektor aránya folyamatosan növekedett, ugyanakkor az ipari termelés
szerepe fokozatosan kiszorult a vizsgált régiókból. A legmagasabb hozzáadott érték ű,
innováció-orientált szolgáltatásokat a Bécsi és a Prágai régióban találtuk. Ezt meg-
erősíti, hogy a Bécsi régióban több mint 350 nemzetközi intézet, illetve nemzetközi
vállalat regionális döntéshozatali és kutatásfejlesztési központja található. Vizsgála-
Schneider Gábor : Formálódó új európai növekedési központok? A közép-európai térség
metropoliszrégióinak sajátosságai és kihívásai. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 155-173. p.
168 Kitekint ő TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
tunk alátámasztja Lengyel Imre és Rechnitzer János által felállított tipológiát is,
hogy a legfejlettebb gazdasági és társadalmi tulajdonságokkal rendelkez ő fővárosi
régiókban mutatható ki az ún. tudásteremt ő , innováció-vezérelt regionális struktúra
(Lengyel—Rechnitzer 2000; Lengyel 2003).
2. ÁBRA
A fővárosi régiók összehasonlítása az 1 főre jutó GDP vásárlóerő-paritás alapján
(The Comparison of Central European Capital City Regions in GDP
per Purchasing Power Parity)
összehasonlítás az 1 f ű re jutó GDP vásárlóer ő-paritás alapján
45 000 E • 2000
s2001
40 000 €
O 2002
35 000 € O 2003
30 000 • '004
25 000 O2005
s 200G
20 000 E
15 000
10 000 E
5 000 E
0E
0 0 0 0, 0 • 0, 1• 0 Q- 0> • 03 .0 ,3, :5)
11' ,0" 0s ‹tag
,., s; 4,- sig,c' 'i,'
,,,,, •P 't" i. .,‘,
'L' '0)
0 ..,
4, '
<°' ,1,9.
0) 13'
,.S.'7 , b
I, ''' ..,,1?. ,,,,.e.<'
\'''
' ,i e>'
"
' b.'
.,,,,
\''
. ‹,,''
,z,
‘-‘‘)
,,q,
C, e >
l
ZD ''
s
Q, f>'
,5\
Q\s' 4' c
,,,‘
P- ,, ,4 0.
,..).,, '17
e‘`''. gr
Q°
. 'I.''' \'
49
Forrás: EUROSTAT adatok alapján saját szerkesztés.
Ugyanakkor a közép-európai növekedési központok funkcióikat és specializációikat
tekintve is még elmaradásban vannak a nyugat-európai országok metropoliszrégiótól.
A fent említett Bécsi régiót leszámítva továbbra sem olyan magas a nemzetközi
döntéshozatali központok száma. A Prágai régióban és a Közép-magyarországi
régióban meghatározó súlyú a szolgáltatási központok aránya, amelyek regionális
szinten látnak el konkrét feladatokat. A Pozsonyi régióban az ipari termelés mérté-
két találtuk jelent ő sebbnek, amely az autóipari beszállítói klaszterrel hozható össze-
függésbe, ugyanakkor a magas hozzáadott érték ű szolgáltatási ágazatok kisebb
súlyúak voltak. A Mazóviai vajdaság esetében pedig a nagyvárosi régióknál szokatla-
nul erős mező gazdasági szektorral találkoztunk, amely a régióban foglalkoztatottak
19,1%-ának adott munkát. A lengyel fővárosi régióban jelentős fejlettségi különbségek
vannak, a régió valójában egy fejlett fő városi térségre és egy rurális területre bontható.
Valamennyi fővárosi régió kiváló elérhet őséggel rendelkezik — saját országa
viszonylatában. Az elérhet ő ség területi adottságait tekintve a Közép-magyarországi
régió rendelkezik a legtöbb transzeurópai közlekedési hálózati csomóponttal, amely
versenyképességet növel ő lehető ség. A közlekedési infrastruktúra-hálózat fejlettsége
— az országos fejlettséghez viszonyítva — mindenütt átlagon felüli. A Bécsi régiót
Schneider Gábor : Formálódó új európai növekedési központok? A közép-európai térség
metropoliszrégióinak sajátosságai és kihívásai. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 155-173. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Kitekint ő 169
leszámítva ugyanakkor a régión belüli közlekedés — az el ővárosi közlekedési együtt-
működések — a másik négy fővárosi régió esetében továbbra is fejlesztend ő szempont.
A közép-európai növekedési központok el őtt álló kihívások — elmélyí-
tett specializáció és további együttm űködések
Bemutattuk, hogy a növekedési központok szerepét Közép-Európában a f ővárosi
régiók látják el. Helyzetük speciális, melyet e régiókban összpontosuló területi és
társadalmi tőke koncentrációja is jól mutat. Ugyanakkor motorfunkciójukat csak
korlátozottan tudják ellátni. Ennek okai közé sorolható többek között, hogy a több-
szintű városhálózati struktúra aszimmetrikus, hiányoznak a megfelel ő gazdasági
vonzerővel rendelkező regionális és helyi pólusok. Másrészr ől a funkcionális
specializáció is csak korlátozott mértékben — fejlesztési tengelyek mentén — alakult
ki, melyben a horizontális együttm űködések aránya továbbra is alacsony. Ez utóbbi
szempont átvezet minket a társadalmi t őke kiaknázatlanságának problémájára a
térségben. A regionális specializációhoz szükséges cross-szektorális kapcsolatok
terén valamennyi közép-európai f ővárosi régió komoly elmaradásban van. Ez a
szereplőknek a döntéshozatali folyamatból való távolmaradása, illetve nem kell ő
mértékű bevonása kapcsán jól tapasztalható.
Az egész közép-európai térségre jellemz ő hiányosság, hogy kevés az átfogó és
stratégiai együttműködés. Ugyan az uniós területi együttm űködést szolgáló projek-
tek segítségével megindultak a határ menti, a transz- és interregionális projektek, a
közép-európai fővárosok közötti infrastrukturális hálózatok is nagymértékben fej-
lődtek az elmúlt időszakban, de — a többi európai térséghez viszonyítva — még min-
dig kevés (funkcionális) együttm űködési program van. Jelent ősebb transznacionális
együttműködéseknek, amelyek Közép-Európát, mint egy homogénebb gazdasági
térség felzárkózását el ősegítenék, egyel őre nem lehetünk tanúi. A metropoliszrégiók
közötti gazdasági együttm űködések nagysága továbbra is alacsony szint ű.
Az Európai Területi Együttműködés keretében rendelkezésre álló uniós források a
növekedési központok közötti együttm űködés ösztönzését — korlátozott nagyságuk
okán — sem tudják ellátni. A közép-európai f ővárosi régiók közül egyedül a Bécsi
régió tudott meghatározó nemzetközi kapcsolati hálót maga körül kialakítani.
A Lisszaboni Stratégia és az Európa 2020 Stratégia is olyan f ő prioritásokat és célo-
kat fogalmaznak meg, amelyek teljesítése jellemz ően a legversenyképesebb régiók-
hoz köthető. A közép-európai térségben — a Bécsi régiót leszámítva — ugyanakkor
nincsen megfelel ő hazai és uniós fejlesztési forrás e metropoliszrégiók támogatására,
összefügg ő gazdasági térségek létrehozására. Az osztrák példa esetében sem nem-
zeti fejlesztési forrásról beszélhetünk, hanem az együttm űködésben részt vevő tar-
tományok által a területi együttm űködés elmélyítésére szánt támogatásról.
A regionális versenyképesség növelése érdekében indokolt az új programozási
időszakban a kohéziós és regionális politikában új eszközök alkalmazása, amelyek a
Schneider Gábor : Formálódó új európai növekedési központok? A közép-európai térség
metropoliszrégióinak sajátosságai és kihívásai. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 155-173. p.
170 Kitekint ő TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
legfejlettebb régióközpontok és vonzáskörzetük közötti integrált fejlesztési szem-
pontok megvalósítását is támogatják. Ez nem a konvergencia szempontok feladását
jelenti, hanem olyan gazdaság- és fejlesztéspolitikai célok alkalmazását, amelyek
képesek tovább dinamizálni a legfejlettebb régiókat, el ősegítve ezzel motorfunkció-
juk hatékonyabb kiaknázását. A területi kohézió, mint horizontális szempont,
ugyanis az egyes régiókra egyedi, differenciált válaszokat javasol, ami a fejlett és
a fejletlenebb térségek közötti együttm űködést is ösztönzi. Ez a magyar esetben az
egyes regionális operatív programok közötti átjárhatóságot jelentené, továbbá a
szektorális programok esetében átfogó területpolitikai szempontok érvényesítését.
A növekedési központok strukturáltabb együttm űködésében meghatározó szerepet
játszhat a formálódó új funkcionális makrorégió, a Duna térség. A közlekedés és
elérhetőségi szempontok fejlesztésével, továbbá a cross-szektorális kapcsolatok
elmélyítésével véleményünk szerint tovább javítható a régiók közötti együttm űkö-
dés, s ezáltal a bekapcsolódás az európai metropoliszrégiók rendszerébe. A dunai
funkcionális makrorégió egyben érdemi el őrelépést jelenthet az eurorégiós háttérrel
nem rendelkező közép-európai fővárosi régióknak is egy makroregionális együtt-
működésben való részvételhez.
A közép-európai növekedési központok kedvez ő területi adottságai ellenére sin-
csen a fővárosi régiók profilja és arculata meghatározva. A nyugat-európai növeke-
dési központok esetében elvárt igény a régiók profiljának és jöv őképének pontos
meghatározása. E szempontok meglétét ugyanakkor a közép-európai régióknál csak
elméleti szinten találtuk meg a fejlesztési programokban. Azok összehangolása és
gyakorlati megvalósítása továbbra is megoldásra váró probléma. A régiók komoly
versenyben vannak azért, hogy meg őrizzék, illetve tovább javítsák helyzetüket az
állampolgárok, az üzleti szféra, a nemzetközi befektet ők vagy a régióba látogató
turisták körében. Ezen célokhoz kapcsolódnak a régió attraktivitása és vonzereje,
valamint a növekedési képességük és modernizációs törekvéseik. Ennek érdekében
egyszerre kell magas gazdasági növekedést és foglalkoztatottsági szintet biztosíta-
niuk, miközben élhető környezetet, tartós egyensúlyt és fenntarthatóságot szükséges
nyújtaniuk. A növekedés párosul a fenntarthatósággal, és jelent ős gazdasági, társa-
dalmi és intézményi szerkezetváltást igényel. Itt olyan szempontok jelentek meg,
mint például a tudás- és az információs társadalom kihívásai, vagy a hálózati
együttműködések összetettsége. Napjainkban ehhez párosuló további szempont a
hatékony regionális válságkezelés, a munkahelyek meg őrzése. A fent említett pél-
dák is szemléltetik a regionális versenyképesség összetettségét, valamint a közép-
európai fővárosi régiók számára megjelen ő átfogó problémákat és kihívásokat.
Jegyzetek
Az ún. growth pole fogalmát a területfejlesztési szempontok elve alapján növekedési központként vagy
centrumként alkalmazzuk. Ugyanakkor például a növekedés-orientált gazdaságfejlesztés a „növekedé-
si pólus" kifejezést használja.
Schneider Gábor : Formálódó új európai növekedési központok? A közép-európai térség
metropoliszrégióinak sajátosságai és kihívásai. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 155-173. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Kitekint ő 171
2
A tanulmány „A magyar régiók versenyképessége az Európai Unióban" cím ű 77659 számú OTKA
kutatás keretében készült.
3
Ausztria helyzetét mindenképpen külön kell választani a többi közép-európai államétól az eltér ő törté-
nelmi fejlődés okán.
4
A kérdéskörre! átfogó módon foglalkozunk „A közép-európai f ővárosi régiók versenyképességének
vizsgálata. Hogyan növelhet ő a Közép-magyarországi régió versenyképessége?" cím ű PhD disszertá-
cióban (2009).
s Michael Krűtke (1995) és John Friedmann (1986; 1995) anyagait felhasználva a helyi adottságok és a
régiók specializálódásának kapcsolatát jellemezzük.
6
Érdemes megemlíteni, hogy Jacques Boudeville elméleti munkájában már az 1960-as években modellezte
Franciaországban a növekedési pólusokat (BBR 2004). Kutatásában megállapította, hogy ezek a köz-
pontok motorfunkciójukat nem tudták kell ő módon betölteni, azaz a térség gazdasági fejl ődését nem
tudták megfelelő módon segíteni. Az Európai Unió és az ESPON az ezredfordulót követ ően mégis
egyre nagyobb hangsúlyt helyezett e nagyvárosi központok meger ősítésére.
7
Az egyes metropoliszrégiók között nagyon komoly eltérések mutatkoznak, amelyek félreértésre is okot
adhatnak. A lakosságszám és a nemzetközi funkciók száma alapján ennek a csoportnak tagjai a nem-
zetközi térstruktúra csúcsán lév ő globális városok, illetve világvárosok. A funkcionális nagyvárosi tér-
séget a nagyváros és agglomerációs térségének kapcsolataként jellemeztük, míg a metropoliszrégiót
egy ennél lényegesen nagyobb lakosságszámú és területi egységként.
8
Az Európai Tanács és az Európai Parlament 1059/2003-as rendelete lakossági nagyság alapján alakí-
totta ki a térszervez ődés struktúráját kötelez ő jelleggel a NUTS 1-3 szinteken. A 3 milliós lakosság-
számot meghaladó térségek kerültek a NUTS 1-es csoportba. A NUTS 2-es csoportba a 800 ezer és
a 3 millió közötti lakosságszámú régiók tartoznak.
9
Az ESPON ezzel kikerüli a kérdést, hogy konkrét lakossági számot határozzon meg.
10 .
A primer szektor a mez őgazdasági termeléshez kapcsolódik, a szekunder az ipari termeléshez, a terci-
er a szolgáltatási szektorhoz, az ún. kvaterner szektor pedig a tudásalapú technológián és a kutatás-
fejlesztésen alapul. Krűtke (1995) vizsgálatai alapján a nagyvárosi térségekben a szolgáltatási és az ún.
negyedik szektor — az info-kommunikációs ágazat — aránya a legmagasabb.
Elektronikus és optikai felszerelések, orvosi m űszerek, repülőgép és űrkutatás, gyógyszerkészítmé-
nyek gyártása stb. (Európai Bizottság 2008c).
12
A gazdasági és földrajzi térségek különböznek az EU által definiált funkcionális makrorégióktól.
Ez utóbbi kialakítására több próbálkozás is volt, de uniós szinten két ilyen térségr ől született döntés: a
Balti térségről és a Duna térségről. A funkcionális makrorégiók és a földrajzi, gazdasági térségek kö-
zötti legnagyobb különbség, hogy amíg az els őt intézményrendszerrel, uniós fejlesztési projektekkel —
egységes keretek között — próbálják kialakítani, addig a gazdasági térségek lehatárolása földrajzi, ke-
reskedelmi és közlekedési szempontok mentén történik. Ez utóbbi esetében nincsenek tudatos fejlesz-
tési programok, a területi adottságok határozzák meg az együttm űködés formáit.
13
Az Európai Unióban a területi egyenl őtlenségek és a fejlettségbeli különbségek nem új kelet ű prob-
lémák, már a keleti b ővítés előtt is jelen voltak. Az 1970-es, nyolcvanas és kilencvenes évek növekv ő
területi különbségei új területfejlesztési koncepciók térnyerését eredményezték. Ezek a kiegyenlítet-
tebb térstruktúra kialakításával a regionális pólusok meger ősítését, valamint a metropoliszrégiók és a
vidéki rurális térségek együttm űködését kívánták el ősegíteni. Ennek jól látható jele, hogy az 1990-es
évek második felétől csökken az EU15 országaiban a legfejlettebb és a legfejletlenebb régiók közötti
fejlettségi különbség.
14
Az öt fővárosi régió esetében az adott f ővárosi régió és országának legfejletlenebb régiója közötti
fejlettségi különbség:
— a Bécsi régió esetében 1,57%;
— a Közép-magyarországi régió (KMR) esetében 2,57%;
— a Prágai régió esetében 2,68%;
— a Mazóviai vajdaság esetében 2,32%;
— a Pozsonyi régió esetében 3,43% (OECD 2009).
15 -
Irországban tovább növekedtek a területi különbségek, melyek a fejlett nagyvárosi térségek és a
rurális térségek közötti erős gazdasági különbségekkel magyarázhatók.
Schneider Gábor : Formálódó új európai növekedési központok? A közép-európai térség
metropoliszrégióinak sajátosságai és kihívásai. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 155-173. p.
172 Kitekint ő TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
16
A kutatóintézetek kétharmada, a vállalati kutatás-fejlesztési központok több mint harmada található a
Prágai régióban.
17
Az ország ipari termelésének több mint 40%-át adja a Pozsonyi régió.
Irodalom
Ágh A. 2005) Budapest, mint európai regionális f őváros. - Ágh A. (szerk.) Budapest a Közép-
magyarországi régióban: A közös versenyképesség perspektívái. IDEA, Budapest. 5-15. o.
Ágh, A. (2010) Danube Strategy as a challenge of globalized locality (glocality):
The Europeanization of a Functional Macro-Region in the Danube Valley. Kézirat.
Baldersheim, H.-Swianiewicz, P. (2003) The Institutional Performance of Polish Regions in an Enlarged
EU. - Keating, M.-Hughes, J. (eds.) The Regional Challenge in Central and Eastem Europe. Peter
Lang, Brüsszel - Bern - Berlin. 121-145. o.
Barta Gy. (2005) Nemzetközi funkciók. Munkamegosztás a hét nagyvárosi régió között Magyarorszá-
gon. - Falu-Város-Régió. 3-4. 35-43. o.
BBR (2004) Die Stödte Europas. Heft 115. Bundesamt für Bauwesen und Raumordnung, Bonn. 3-77. o.
Begg, I. (1999) Cities and Competitiveness. - Urban Studies. 5-6. 795-810. o.
Camagni, R. (2009) Territorial capital and regional development. - Capello, R.-Nijkamp, P. (eds.)
Handbook of Regional Growth and Development Theories. Edwar Elgar Publ., Northampton. 118-132. o.
Enyedi Gy. (2003) Városi világ - városfejl ődés a globalizáció korában. - Habilitációs Előadások 4.
Pécsi Tudományegyetem KTK Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola, Pécs. 1-25. o.
ESPON (2004) The Role, specific situation and potentials of urban areas as nodes in a policentric
development. European Spatial Planning Observation Network 1.1.1. http://www.espon.eu/mmp/
online/website/content/projects/259/648/file_1178/2.ir_1.1.1.pdf (Letöltés: 2005. 12. 20.)
ESPON (2005) Enlargement and polycentrism. European Spatial Planning Observation Network 1.1.3.
http://www.espon.eu/mmp/online/website/content/projects/259/650/file_1190/full_revised_version_11
3.pdf. (Letöltés: 2006. 06. 23.)
ESPON (2006a) Mapping regional competitiveness and cohesion: European and global outlook on territorial
diversities. ESPON Atlasz. http://www.espon eu/mmp/online/website/content/publications/98/855/file_1500/
espon-briefing2.pdf (Letöltés: 2006. 10. 25.)
ESPON (2006b) Zoom in project. European Spatial Planning Observation Network 2.4.2.
http://www.espon.eu/mmp/online/website/content/proj ects/243/388/file_4022/fr-2.4.2-full-r.pdf
(Letöltés: 2007. 08. 23.)
ESPON (2007) ESDP Impact. European Spatial Planning Observation Network 2.3.1.
http://www.espon.eu/mmp/online/website/content/projects/243/366/file_2183/fr-2.3.1-full_rev_Jan2007.pdf .
(Letöltés: 2008. 04. 27.)
Európai Bizottság (2008a) Régiók 2020-ban. Értékelés az EU régiói el őtt álló jövőbeni kihívásokról.
http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docoffic/working/regions2020/pdf/regions2020_en.pdf
(Letöltés: 2009. 03. 30.)
Európai Bizottság (2008b) Ötödik el őrehaladási jelentés. http://ec.europa.eu/legislation.../pr0001_en.htm
(Letöltés: 2008. 10. 20.)
Európai Bizottság (2008c) A European Economic Recovery Plan. COM(2008) 800
Európai Bizottság (2009a) An Agenda for a Reformed Cohesion Policy. Barca jelentés.
http://ec.europa.eu/regional_policy/policy/future/pdf/report_barca_v0306.pdf (Letöltés: 2009. 05. 22.)
Európai Bizottság (2009b) Metropolitan regions in the EU. http://ec.europa.eu/regional_policy/
sources/docgener/focus/2009_01_metropolitan.pdf (Letöltés: 2009. 05. 25.)
Európai Bizottság (2009c) Hatodik helyzetjelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról. COM 2009 (295).
http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docoffic/official/reports/interim6/com_2009_295_hu.pdf
(Letöltés: 2009. 05. 22.)
EUROSTAT (2009) Regionális évkönyv 2009. http://epp.eurostarec.europa.eu/cache/ITY_01-NPUB/KS-
HA-09-001/EN/KS-HA-09-001-EN.PDF (Letöltés: 2009. 08. 21.)
Faludi, A. (2009) Territorial Cohesion under the Looking Glass. Synthesis paper about the history of the
concept and policy background to territorial cohesion. http://ec.europa.eu/regional_policy/
consultation/terco/pdf/lookingglass.pdf. (Letöltés: 2009. 05. 10.)
Friedmann, J. (1986) The world city hypothesis. - Development and Change. 17. 69-83. o.
Schneider Gábor : Formálódó új európai növekedési központok? A közép-európai térség
metropoliszrégióinak sajátosságai és kihívásai. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 155-173. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Kitekintő 173
Friedmann, J. (1995) Where we stand: a decade of world city research. — Knox, P.—Taylor, T. (eds.)
World Cities in a World-System. University Press, New York — Cambridge. 21-47. o.
Friedmann, J.—Wolf, G. (1982) World city formation: an agenda for research and action. — International
Journal of Urban and Regional Research. 6.309-344. o.
Krlltke, S. (1995) Stadt, Raum, Ökonomie. Birkhlluser Verlag, Basel.
Lengyel I. (2003) Verseny és területi fejl ődés. Térségek versenyképessége Magyarországon. JATE Press,
Szeged. 3-433. o.
Lengyel 1.—Rechnitzer, J. (2000) A városok versenyképességér ől. — Horváth Gy.—Rechnitzer J. (szerk.)
Magyarország területi helyzete és folyamatai az ezredfordulón. MTA RKK, Pécs. 130-152. o.
Mehlbye, P. (2000) Global Integration Zones — Neighbouring Metropolitan Regions. — Metropolitan
Clusters. Informationen zur Raumentwicklung. 11-12.755-762. o.
METREX (2005) Towards a Polycentric Metropolitan Europe. Interim Report on the PolyMETREX
Plus Project. METREX The Network of European Metropolitan Regions and Areas, Glasgow.
http://www.eurometrex.org/Docs/PolyMETREX/Interim/EN_PolyMETRExplus_interim_report.pdf
(Letöltés: 2006. 11.5.)
METREX (2007) PolyMETREX Plus közös kutatás az ESPONNAL. http://www.eurometrex.org/
Docs/Bulletins/METREX ESPON research needs note.pdf (Letöltés: 2008.02.01.)
OECD (2009) Investing for Growth: Building Innovative Regions. http://www.oecd.org/dataoecd/
60/38/42531915.pdf (Letöltés: 2009.05.20.)
Rechnitzer J. (2006) A gazdaság térbeli s űrűsödési pontjai. — Vértes A.—Viszt E. (szerk.) Tanulmányok
Magyarország versenyképességéről. Stratégiai kutatások — Magyarország 2015. Új Mandátum Könyv-
kiadó, Budapest. 231-254. o.
Rechnitzer J. (2007) Az európai regionális politika és városfejl ődés. — Magyar Tudomány. 6.692-708. o.
Schneider G. (2009) A közép-európai fővárosi régiók versenyképességének vizsgálata. Hogyan növelhet ő
a Közép-magyarországi régió versenyképessége. PhD értekezés.
Szente Z. (2007) Status of Capital Cities. Kézirat.
Szirmai V. (szerk.) (2009) A várostérségi versenyképesség társadalmi tényez ői. Hogyan lehetnek a magyar
nagyvárosok versenyképesebbek? Dialóg Campus Kiadó, Pécs—Budapest. 7-27. o.
Tavares, R. (2004) Contribution of macro-regions to the construction of peace: A framework for
analysis. — Journal of International Relations and Development. 7.24-47. o.
Taylor, P. (1995) World Cities and Territorial States: The rise and fall of their mutuality. —Knox, P.-
Taylor, P. (eds.) World Cities in a World-System. Cambridge University Press, New York—Cambridge.
48-62. o.
Taylor, P. (2002) Is there a Europe of cities? World cities and the limitations of geographical scale analysis.
— McMaster, R.— Shepherd, E. (eds.) Scale and Geographic Inquiry. Blackwell, Oxford. 130-142. o.