Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 37-49. p.

Tér és Társadalom                                                  XXIV. évf. 2010       s   1: 37-49



     FAKTORANALÍZIS, A LÁTSZATMEGOLDÁSI
                      (Factor Analysis: a Pseudo-Solution)

                                 CZIRFUSZ MÁRTON
Kulcsszavak:
faktoranalízis összetett fogalmak mérése absztrakció térfetisizmus területi szintek
A területi elemzések a faktoranalízisre, mint az összetett fogalmak mérését megoldó eljárásra tekintenek
A tanulmány a módszer „mögött" lev ő elméleti problémákat elemez, megkérd őjelezi a faktoranalízis által
kínált megoldás univerzalitását. A cikk feltár néhány, a faktoranalízis absztrakciós lépéseiben megbúvó
ellentmondást, valamint vizsgálja a térbeliség és a területi szintek szerepét az eljárás lefolytatásában.


                                             Bevezetés

  A területi elemzési módszerek lehet őségként való használata mellett — számos
tanulmányban a módszerek hasznossága doxává (Bourdieu 2002) vált — kevés írás
foglalkozik a módszerek korlátainak elemzésével. Az eljárások adta lehet őségek rossz
színvonalú kihasználása inkább a módszerhasználat hiányosságaira vezethet ő vissza
(Nemes Nagy 1988), ezzel szemben a korlátok elemzése összetettebb, hiszen a háttér-
ben meghúzódó elméleti, filozófiai megfontolások számbavételét is szükségessé teszi.
Foucault (2001) terminológiájával élve utóbbi elemzéseknek az els ődleges viszonyok
(a valós világon, a vizsgált tárgyon belüli kapcsolatok) rendszere fel ől a másodlagos
és harmadlagos viszonyok (gyakorlatok, diskurzusok) rendszere felé szükséges el-
mozdulniuk. A módszereket így nem önmagukban, hanem elméletekkel és kutatói
gyakorlatokkal együttesen szükséges elemezni (Aitken—Valentine 2006).
  Tanulmányunkban a faktoranalízist ebb ől a nézőpontból vizsgáljuk, a szakiroda-
lomban jobbára mell őzött, a módszer „mögött" lev ő, legtöbbször nem kifejtett el-
méleti megfontolásokra koncentrálva. Vagyis a faktoranalízis kritikájával foglalko-
zunk, rést kívánunk nyitni a faktoranalízis fekete dobozán (Latour 1999). Ennek
következtében írásunk szükségszer űen destruktív (Belina 2008). Nem mondja meg,
hogy „mit kell tenni" (Foucault 2007); pusztán problematikus pontokra mutat rá a
módszer gondolatiságában és használatában.
  A tanulmányban érintett kérdésköröket két részre bontottuk. Egyikük a módszer
alkalmazása során a kutatók által hozott absztrakciós döntésekre és az absztrakciós
folyamatra összpontosít. A másik a faktoranalízis és a területi kutatások viszonyával
foglalkozik, a földrajz és a regionális tudomány számára is létkérdésnek számító tér és
hely szerepén keresztül. Állításainkhoz példákat az elmúlt években publikált hazai terü-
leti kutatásokból társítottunk. Ezek közül részletezettsége folytán kiemelten kezeltük a
(második) klasszikus magyarországi falutípus-vizsgálatot (Beluszky—Sikos T. 2007), de
a vitatott pontok valamennyi hasonló területi vizsgálatra is vonatkoztathatók.
                 Czirfusz Márton : Faktoranalízis, a látszatmegoldás
                    Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 37-49. p.

38     Czirfusz Márton                                        TÉT XXIV. évf. 2010   s   1

                                     Absztrakció

   A faktoranalízis absztrakción alapul. A körülöttünk lev ő világot bizonyos előre
 meghatározott szempontok (szabályok, törvények) mentén leegyszer űsíti, interpre-
tálja. Paul Feyerabend rámutat, hogy az absztrakción alapuló módszerek eredmé-
nyei nem a valóságot adják vissza. Amennyiben valaki ennek ellenkez őjét állítja, az
 a vallásból (hitb ől) ered, így nincs köze magához az absztrakcióhoz. Ugyanakkor
Feyerabend nem kérd őjelezi meg, hogy az absztrakció révén új információkhoz
jutunk és új technikákat hozunk létre (Feyerabend 1998). Ezeket a kutatói konst-
rukciókat viszont általában a valóság (egyetlen) helyes leképezésének tartják
 (Boudon 2006), sem a kutató, sem kutatótársai nem dekonstruálják.
   A faktoranalízis során megvalósuló absztrakciós folyamat három csomópontját
emeljük ki a továbbiakban. El őször a módszer használatának elején szerepet játszó
dimenziók és változók, valamint az eredményként kapott, a változókkal kapcsolatban
álló faktorok problematikáját elemezzük. A második gondolatsor a faktoranalízis
magjához, a korrelációszámításhoz vezet. Végül a módszer által feltárható világban
honoló rend feltételezésének és keresésének következményeivel foglalkozunk.
   A faktoranalízis módszerének alkalmazásában megfigyelhet ő egy de- és rekonstruk-
ciós láncolat. Általában dimenziók meghatározásával konceptualizáljuk a vizsgálandó
jelenséget, majd azokat mennyiségi változókkal képezzük le. A változók összevoná-
sával a faktoranalízis eredményeként faktorokat, ismét dimenziókat kapunk (Székelyi—
Barna 2002). A kezdeti és a végs ő dimenziók ugyanakkor eltérő tulajdonságokkal
bírnak: a kezdetiek között összefüggések vannak (Nemes Nagy 2009), ezzel szem-
ben a faktorok egymástól — legalábbis látszólag — függetlenek.
   Székelyi és Barna (2002) rámutatnak, hogy a faktoranalízis használatakor a hát-
térben látens, mérhet ő változókkal leképezhet ő dimenziók munkálását kell feltételez-
nünk. A rejtett dimenziók feltételezése a területi vizsgálatokban gyakran elsikkad.
Pedig a gondolat nem kellene, hogy újdonságként hasson. A látens dimenziók és a
régiók objektív létének feltételezése ugyanazon ismeretelméleti álláspontot hordozza,
ahol logikus vizsgálati célként merül fel ezen objektív létez ők (a dimenziók, illetve a
régiók) feltárása. Míg az utóbbi gondolatot (a régiókat csak fel kell fedezni — Tóth
2004) a szakmai közvélemény egy része gyanakvással kezeli (Enyedi 2005), addig az
előbbi megkérd őjelezése teljesen hiányzik. Holott a megfogalmazások helyenként
ellentmondóak. Nemes Nagy említi, hogy a fejlettségi vizsgálatokban a faktoranalízis
eredményeként gyakran „megjelenik egy-egy urbanizáltsági dimenzió, faktor, anélkül,
hogy az eredeti adatbázisban a városi fejlettséget tükröző adatok elkülönült csoportja
megjelent volna" (Nemes Nagy 2009, 310). Az urbanizáltsági dimenzió nem objektív
létező, amelyet a faktoranalízis (illetve az azt végz ő elemző) felfedezett, hanem a
megnevezés aktusával létrejött kutatói konstrukció.
  A látens dimenziók tényként kezelésének hátterében egy nem megalapozott általá-
nosítási folyamat, módszerhasználati felületesség állhat. Nemes Nagy rámutat, hogy a
területi kutatásokban a fejlettség és hasonló sokdimenziós fogalmak mérésének igénye
                     Czirfusz Márton : Faktoranalízis, a látszatmegoldás
                        Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 37-49. p.

TÉT XXIV. évf. 2010    s   1                             Faktoranalízis a ...    39

vezetett a faktoranalízis elterjedéséhez (Nemes Nagy 2009). Ezzel szemben több
vizsgálatban is meglehet ősen ködös marad, hogy milyen jelenséget vizsgálnak fak-
toranalízissel, és az valóban sokdimenziós-e. Egyszer űen megelégednek azzal, hogy
a módszerrel „olyan új, komplex (latens) változók számíthatók, amelyek kapcsolat-
ban vannak a kiinduló adatokkal" (Nemes Nagy 2009, 306).
  Ebből a szempontból Beluszky és Sikos T. elemzése is ellentmondásos. Könyvük
bevezetőjében hangsúlyozzák, hogy a faluformáló folyamatokat kívánják feltárni, a
faktoranalízist bevezet ő gondolatokban viszont az életkörülmények mérhetővé téte-
léről írnak (Beluszky—Sikos T. 2007). Nyilvánvalóan a két dolog között átfedések
vannak, viszont semmiképpen sem ragadhatók meg ugyanazokkal a dimenziókkal.
Hasonlóan problematikus Adler és munkatársai vizsgálata (Adler et al. 2001).
Tanulmányuk címében a gazdasági fejlettség szerepel (természetesen ez is egy sok-
dimenziósnak elfogadható jelenség), a bevezet ő célkitűzése alapján viszont az
elemzés a gazdaság térbeli szerkezetét kívánja bemutatni. A hiba jól szemléltethet ő
a területi adatmátrixon: az egyik megközelítés a területi adatmátrix soraival, a
másik annak oszlopaival dolgozik, a két közelítés nem összemosható (Czirfusz 2007).
  A végeredményként kapott faktorok esetében az interpretációs nehézségeket egy
nem feloldható kettősség adja. A faktorok azt sugallják, hogy a valóság egymástól
független részekre osztható fel (hiszen a faktorok egymással korrelálatlanok), ugyan-
akkor a faktorok a változókon keresztül mégis kapcsolatban állnak egymással (vagyis
a valóság egy-egy szelete közös). A korrelálatlanság ténye mindenképpen írástechni-
kai előny, az egyes faktorok egymás után, egymástól függetlenül tárgyalhatók anél-
kül, hogy a módszer logikájának ellentmondanánk. Amíg csak F 1, F2 stb. faktorokról
beszélünk (Beluszky—Sikos T. 2007), valójában nincs gond: léteznek absztrakt faktorok,
amelyek a modellezett valóság egymástól független vetületeit képezik le (Fassman[n]
 1991). Ez a megállapítás viszont a folyamatok megértéséhez nem nagyon visz köze-
lebb. A megnevezés mozzanata az, amelynek révén a faktorok által kifeszített tér
megismerhető, racionalizálható, ám a problémák is itt lépnek fel.
  Az első probléma a faktorok korrelálatlanságára vezethet ő vissza. Beluszky és
Sikos T. harmadik faktora a demográfiai helyzet elnevezést kapta, negyedik faktora
pedig a népességszám-változás dinamikáját ragadja meg (Beluszky—Sikos T. 2007).
Mivel a faktorok korrelálatlanok, a demográfiai helyzet szükségszer űen független-
nek minősül a népességszám-változástól és fordítva is. Ez a kijelentés viszont hét-
köznapi tapasztalatainknak ellentmond. Nem biztos, hogy segíti a valóság megérté-
sét, épphogy elbizonytalanító hatású.
  Másodsorban a faktorok elnevezését érdemes összehasonlítani a kezdeti dimen-
ziók elnevezésével. Ha ugyanis ez utóbbiakat a faktorokkal visszakapjuk (és a modell
magyarázó ereje magas), a hipotézis megfelel ő volt, de a számítások hozzáadott
értéke elhanyagolható. Egyéb esetekben viszont logikai ellentmondás tapasztalható.
Adler és munkatársai a vizsgálat elején gazdasági, jóléti, infrastrukturális, demográ-
fiai és közigazgatási „részfejlettségeket" (dimenziókat) különítettek el, eredmény-
ként pedig gazdasági, jóléti és demográfiai faktorokat kaptak. Ezzel azt is sugallták,
hogy az infrastrukturális és közigazgatási dimenziókat leképez ő változók „estek ki"
                  Czirfusz Márton : Faktoranalízis, a látszatmegoldás
                     Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 37-49. p.

40      Czitfusz Márton                                        TÉT XXIV. évf. 2010   s   1

 a faktoranalízis alkalmazásakor, azok alkotják a modell nem magyarázott részét.
 Viszont, ha ez a helyzet, akkor a módszer logikájában gondolkodva a kezdeti felté-
 telezés (öt dimenzió) hibás volt, azaz az infrastrukturális és közigazgatási helyzet
 nem önálló magyarázója a vizsgált jelenségnek, a fejlettségnek. Továbbá hang-
  súlyozták, hogy a települési jogállástól és mérett ől független fejlettséget kívántak
 leírni, ám az elemzésben számtalan helyen kiemelték, hogy a településméret számít,
 vagyis dimenzióként szükséges lett volna figyelembe venni (Adler et al. 2001).
 Szélső séges esetben a módszer helytelen használata önigazoló jelleget ölthet: a ku-
 tató addig alakítja a kezdeti változó- és dimenzióhalmazt, amíg a faktorokkal visz-
 szakapja a feltételezett dimenziókat, ezzel magas magyarázó er őt elérve.
   A faktorok létrejöttükkel, megtalálásukkal — a kutató aktív közrem űködésével —
 néha önálló életre is kelnek, cselekv ő vé válnak. Az absztrakció nem vállalható szintjét
 jelenti az az állítás, hogy a „változók közötti korrelációs kapcsolatokat több faktor
 hatása idézi elő " (Beluszky—Sikos T. 2007, 118), a világban ugyanis a jelenségek
 anélkül is hatnak egymásra, hogy azt bárki is faktoranalízissel megvizsgálta volna.
 Ráadásul a módszer nem feltételez ilyen hatásokat a faktoroktól, hiszen a faktorok
 „alakulnak ki" a változókból. Sem a módszerek, sem azok eredményei nem önálló
 cselekvők (azaz, szemben a szerz ő k állításával, nem a klaszteranalízis osztályozza a
 falvakat [Beluszky—Sikos T. 2007]). Mindezek absztrakt dolgok, amelyeket a kutatók
 azért hoznak létre, hogy a körülöttük lev ő világot jobban megértsék.
   A faktoranalízis deduktív tudományos módszer. Kiinduló feltételeket határoz meg —
jórészt ezekhez kapcsolható problémákról szól ez a tanulmány —, majd egy el őre
 meghatározott eljárásrendet alkalmazva leírja az empirikusan tapasztalt jelenségeket.
 A törvények a dedukció logikájából adódóan kikerülhetetlenek (Barnes 2004). A fak-
 toranalízis esetében a háttérben meghúzódó „törvények" a korrelációszámítás (Székelyi—
 Barna 2002) és a regresszióanalízis, vagyis az, hogy két jelenség között kapcsolatot
feltételezve a köztük lev ő kapcsolat leírható egy regressziós egyenessel. A kétváltozós
 korreláció- és regressziószámításnál a változók módszerhasználat révén konstruált
 kapcsolatai (át)láthatóbbak: előre tudjuk, hogy milyen változók között számolunk.
 A faktoranalízis esetében nem; de éppen ez az eljárás „értelme": a változók, jelensé-
 gek közötti „rejtett" kapcsolatok vagy együttmozgások feltárása. Viszont az együtt-
 mozgás nem feltétlenül jelent ok-okozati kapcsolatokat. Nyilvánvalóan kevéssé járul
hozzá a körülöttünk lev ő világ megértéséhez, ha olyan pontokon feltételezünk oksági
kapcsolatokat, ahol általános tapasztalataink (egyedi tapasztalataink összessége) sze-
rint inkább véletlen együttmozgás feltételezhet ő (lásd még Kitchin 2006).
   Talán a problémát itt is a számszer űsített eredmények verbalizálása okozza.
A verbális leírás matematikai formalizálása segíti a megértést (Dusek 2004), ám
fordítva, a matematizált tartalom szavakba öntése az interpretációs lehet ő ségek mi-
att sokszor veszélyeket rejt.
   A kapott faktorok és a kezdeti dimenziók közötti kapcsolatok interpretálása során
Beluszky Pál és Sikos T. Tamás beleesett abba a csapdába, amelyet az alapadatok
és alapdimenziók „alattomosan" felkínálnak. Miután felsorolták a faktoranalízis
során használt 27 változót, er ő síti a választás legitimációját, ha a változókat részle-
                      Czirfusz Márton : Faktoranalízis, a látszatmegoldás
                         Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 37-49. p.

TÉT XXIV. évf. 2010    s   1                              Faktoranalízis a ...    41

tesen is bemutatják; ez a mintegy ötvenoldalas A falvak helyzete a vizsgálatba
bevont mutatók alapján című rész. A probléma abban áll (és ez nem a módszer kor-
látja!), hogy itt megel őlegezik a faktoranalízis eredményeit, egy verbális (számok
nélküli) faktoranalízist hajtanak végre, ahol az alapváltozók eloszlásgörbéi és a te-
lepülési adatok térképezése mellett a változók közötti kapcsolatok (a hatótényez ők)
intuitív és a szerz ők szakmai felkészültségén alapuló bemutatása is hangsúlyos. S őt,
ezek dimenziókba („faktorokba") való összevonása is megtörténik (pl. aprófalu-
tünetcsoport). A logikai bukfenc nyilvánvaló: ha a változókon keresztül bemutatha-
tók a településformáló folyamatok és azok összefüggései, akkor közel teljes képpel
rendelkezünk a valóságról, nem léteznek a kutató számára rejtett dimenziók, vagyis
a faktoranalízis elvégzése teljesen szükségtelen. A könyvben viszont ellentmondá-
sokkal terheltté válik a vizsgálat: a term őföldek értékszáma a „verbális faktor-
analízis" alapján összefüggésben van a települések méreteivel, ezt az alapmutatók
korrelációs mátrixa nem er ősíti meg (a két mutató között 0,2 alatti a korrelációs
együttható értéke), s őt, az agráradottságok önálló faktorként jelentek meg (amely-
ben kizárólag a term őföldek értékszáma szerepel, a települések népességszáma
nem) (Beluszky—Sikos T. 2007). Az ilyen és hasonló jellegű ellentmondásokra saj-
nos a szerzők nem voltak tekintettel, így nem tettek kísérletet feloldásukra sem.
  További, a módszer lehetőségeiből adódóan nem egyértelműen eldönthető kérdés,
hogy a faktoranalízis használatakor a mutatókon (változókon) vagy a köztük lev ő
relációkon van a hangsúly. A módszer mechanizmusai alapján a kapcsolatok az
elsődleges mozgatók, az eljárás technikailag nem változik meg, ha más mutatókkal
végezzük el. Másrészr ől viszont a konkrét elemzésekben a mutatók az els ődleges
fontosságúak (főleg, ha a változók számának csökkentése a cél), bár kiválogatásuk a
módszertől független konceptualizálás és operacionalizálás része. A két eltér ő meg-
közelítés (amely jól kapcsolható az abszolutista és relativista térfelfogás megkülön-
böztetéséhez) eltér ő interpretációt eredményez. A mutatók középpontba helyezése
vezet a megfigyelési egységek faktorértékeinek megszövegezéséhez. Ez az irány
szükségszerűen leíró jellegű; a faktorértékek térképezhet ők, de a módszer alkalma-
zásával nem magyarázhatók és nem magyarázandók. A magyarázandók az eljárás-
sal feltárható kapcsolatokra hangsúlyt helyezve, így a faktorértékekt ől eltekintve
azok a mechanizmusok, amelyek a kapcsolatokat létrehozták. A két irány vélemé-
nyünk szerint kiegészíti egymást, teljesen eltér ő kérdésekre keres választ, aminek
tudatosítása minden vizsgálat szempontjából szükségszer ű.
  A faktoranalízis segítségével jelenségek közötti kapcsolatok, valamiféle rejtett
rend tárható fel. A rend (a törvények) keresése er ősen jelen van a társadalomföld-
rajz tértudományi irányzatában és a regionális tudományban, a faktoranalízis hasz-
nálatában ugyanakkor mindenképp ellentmondásos a szerepe.
  A rend és a rendezetlenség viszonya megbillen annak következtében, hogy a
módszer társadalmi tartalmat vizsgál. Gregory (Foucault nyomán) utal rá, hogy
a természettudományok történetében a törvényeket, az „objektív tudományokat"
megfigyelésekből (mérésekb ől, számszerűsítésekből) vezették le (Gregory 1994).
A területi kutatások kvantitatív módszereinél ugyanez a helyzet: „Mérj, hogy követ-
                Czirfusz Márton : Faktoranalízis, a látszatmegoldás
                   Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 37-49. p.

42     Czirfusz Márton                                        TÉT XXIV. évf. 2010   s   1

kezhess!" (Nemes Nagy 1988, 70). Ezen nézetek a természettudományos gondolko-
dásmódba helyezik a kvantitatív területi kutatásokat, ahol a „kísérletek" megismé-
telhetők és megismételend ők ahhoz, hogy általános törvényszerűségeket állapíthas-
 sunk meg. Ugyanakkor a cikkírási gyakorlat inkább ellentmond ezeknek a követel-
ményeknek. A legtöbb tanulmány alapján nem lehetne reprodukálni a faktoranalízi-
seket, hiányzik a vizsgált változók bemutatása, az eljárások pontos ismertetése, a
keretfeltételek — például a dimenziók meghatározásának — leírása. Az egyébként
nagy részletességgel bemutatott magyarországi falutípus-vizsgálat azon megállapí-
tása, hogy „egyes konkrét vizsgálatok mások által nem ismételhet ők meg"
(Beluszky—Sikos T. 2007, 116) így teljesen indokolatlanul megkérd őjelezi bármely
faktoranalízis tudományos voltát.
   A természettudományokban (és több esetben a társadalomtudományokban) a rend
keresése a tudományok els ődleges célja. A rend keresésének és megtalálásának
négy módja közül — teológiai mód, esztétikai és érzelmi út, a józan ész használata,
valamint tudományos eljárások — nyilvánvalóan ez utóbbi bizonyult a legfonto-
sabbnak (Johnston—Sidaway 2004). A faktoranalízis szempontjából a problematika
abban ragadható meg, hogy „teljesen" tudományosan az eljárás nem hajtható végre,
a vizsgálat „minden objektivitása ellenére szubjektív elemeket tartalmazó döntése-
ket is igényel" (Beluszky—Sikos T. 2007, 116), els ő sorban a dimenziók és változók
már említett kiválasztása kapcsán.
  A rend keresésének másik, ám az el őzőekkel összefüggő vonulata érthet ő meg
Doreen Massey gondolatmenetéb ől. A szerző a "kvantitatív korszak" korrelációszá-
mításaira visszautalva teszi fel a költ ői kérdést, hogy „mi lehet determinisztikusabb a
magas R2 keresésénél?" (Massey 1995, 15) A faktoranalízis kapcsán is van a kér-
désnek létjogosultsága: a „legjobb" változat keresése a magas magyarázó er őhöz
való ragaszkodás révén sajátságos determinizmus által sújtott. A módszertani útmu-
tatókban (Székelyi—Barna 2002; Nemes Nagy 2005) jól érzékelhet ők ezen, kifejezet-
ten módszerhasználati hibára csábító iránymutatások: a magyarázó modell jóságát
pusztán különböz ő kimeneti számértékek (sajátértékek, kumulált R 2, korrelációs
együtthatók stb.) alapján ítéljük meg, kimerítve a latouri feketedoboz-effektus
(Fassman[n] 1991; Latour 1999; Barnes 2001) ismérveit. Feyerabend nyomán egy
olyan absztrakciós folyamatról beszélhetünk ebben az esetben, amelynél eltekintünk
bizonyos dolgoktól, a maradékhoz hozzáteszünk bizonyos konstrukciókat, így szá-
mokat (R2 ) kapunk. A számok esetenként hasznosak lehetnek, de nem hihetjük,
hogy ilyen módon az objektív valósághoz jutottunk el (Feyerabend 1998).
  Elő bbi gondolatokban a racionális rend keresése és az esztétikum összeér. A fak-
toranalízis nemcsak az objektív, hanem a szép és elegáns valóságot hivatott le-
képezni. Az átlagostól (a törvényszer űtől, a regressziós egyenesek által meghatáro-
zott determinisztikustól) eltér ő információk a faktorok kialakítása során elveszten-
dők, értéktelenek. A faktoranalízis célja a „szép faktorstruktúrák" létrehozása
(Székelyi—Barna 2002, 108). Az alacsony magyarázó erej ű változókat ki kell ven-
nünk a vizsgálatból (Nemes Nagy 2005). Az a harmonikus, ha a faktorértékek vala-
mennyi megfigyelési egységben egyaránt jók (Adler et al. 2001). Ez az esztétikai
                       Czirfusz Márton : Faktoranalízis, a látszatmegoldás
                          Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 37-49. p.

TÉT XXIV. évf. 2010     s   1                             Faktoranalízis a ...        43

vonulat a tértudományi irányzatnak általában is nem titkolt sajátja: Haggett szerint a
szimmetria és az elegancia nagyon gyakran kéz a kézben jár az igazsággal (idézi
Gregory 1994), a mennyiségi elemzéseknek kultúrája van (Nemes Nagy 1988).

                                 A földrajz halála?

   A faktoranalízis általánosan használt társadalomtudományi módszer, amelyet a
területi kutatások is felfedeztek maguknak. Ugyanakkor az eddigi vizsgálatok nem
fordítottak túlságosan nagy figyelmet a módszer területi vizsgálatokat illet ő jellem-
zőire, következményeire. A továbbiakban azt a problematikát elemezzük, amely a
területi tartalom, illetve a megfigyelési egységek lokalizálása körül fellép.
   Immanuel Kant szerint az osztályozások logikai és fizikai alapon történhetnek. Els ő
esetben a dolgokat hasonlóság alapján helyezzük egy csoportba (tulajdonképp ez tör-
ténik egy faktor- vagy egy klaszteranalízis során), utóbbinál (ide sorolta Kant a föld-
rajz- és a történettudományt) a közelség az egy osztályba sorolási ismérv (Gregory
 1994). A két eljárás különbözik, a faktoranalízis esetében els ő közelítésben a földrajzi
tartalom teljes halálát jelentve. A továbbiakban arra a kérdésre keressük a választ,
hogy vajon a földrajzi tér megjelenik-e valamilyen módon a faktoranalízis alkalmazá-
sakor, vagy a tér és a hely pusztán adatgy űjtési entitásként van jelen?
   A módszer elsődlegesen kevéssé tekinthet ő tér- vagy regionális tudományinak,
hiszen a (küls ő) térbeliségnek nincs kitüntetett szerepe az eljárás során (Nemes
Nagy 2009). A térbeliség-területiség a területileg csoportosított adatokon keresztül
jelenik meg: azok magukat a megfigyelési egységeket jellemzik (Dusek 2004),
illetve a módszer segítségével területegységekre vonatkozóan fogalmazhatunk meg
állításokat. Azonban az eljárás lefolytatásában teljesen mindegy, hogy megfigyelési
egységeink például települések vagy kistérségek, illetve hogy hol helyezkednek el.
Ez a tény viszont egyaránt vezet térfetisiszta és térnihilista-totalizáló álláspontok-
hoz, ami bels ő ellentmondásokat hordoz a módszer használatában.
   Hagyományos értelemben térfetisisztának nevezzük azokat a megközelítéseket,
amelyek önálló (és sokszor kizárólagos) magyarázó er őt tulajdonítanak a térbeli
elhelyezkedésnek. Ezen vélemények szerint így létezik a térbeli jelenségek tudomá-
nya, sőt, a térbeli szabályszer űségek térbeli tényez őknek köszönhet ők (Massey
 1985). A faktoranalízist ől alapesetben igen távol állnak ezek az elképzelések,
hacsak nem térbeli elhelyezkedést leíró változókból indulunk ki. Az eredmények
interpretálásában-magyarázatában viszont a térfetisizmus visszalopakodik, Nemes
Nagy például az egyes társadalmi-gazdasági dimenziók térszerkezetének kölcsönös
függőségéről ír (Nemes Nagy 2009). Pedig a faktoranalízis alkalmazásával csak a
társadalmi és gazdasági tartalomról (a dimenziók és változóik kapcsolatairól)
tudunk megállapításokat tenni, a térbelir ől (a területegységek kapcsolatairól, a tér-
szerkezetr ől) egyáltalán nem. A módszer regionalisták számára szomorú valósága,
hogy általános megközelítésmódjukkal szemben (ahol a térbeliségnek vezet ő, de
legalábbis hangsúlyos magyarázó ereje van [Massey 1985]) a társadalmi (gazdasági)
                Czirfusz Márton : Faktoranalízis, a látszatmegoldás
                   Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 37-49. p.

44     Czirfusz Márton                                        TÉT XXIV. évf. 2010   s   1

tartalom válik els ő dlegessé, a térbeliség alárendelt. A térbeliség magyarázó erejét az
eljárás lefolytatása után a faktorértékek térképezése lenne hivatott bemutatni.
  A faktorértékek térképezése, csakúgy mint a tértudományi irányzat valamennyi
térképező projektje esetében, az objektívnek tartott valóság megjelenítését szolgálja.
Descartes és Kant számára az ilyen eljárások a saját tudás („az igazság szigetei")
legitimálását és minden ezen túli ismeret elértéktelenítését („az illúzió óceánja")
egyaránt jelentik (Gregory 1994). Nyilvánvalóan a faktoranalízis tudomást vesz a
többi ismeretrő l (erre példa Beluszky és Sikos T. már említett „verbális faktoranalí-
zise"), ugyanakkor Gregory látványosan mutat rá a hiányosságokra.
  Éppen amiatt, hogy a módszer maga nem használ területi, csak térségi adatokat
(Dusek 2004), a térképezés interpretálása nem könny ű. A faktorértékek térképeinek
„elemzése" nem mutathat túl a térképek egyszer ű megszövegezésén (hol magasabbak
és hol alacsonyabbak az értékek). A leírások során így a határok meghúzogatása és a
regionalizálás (alacsonyabb és magasabb értékekkel rendelkez ő térségek elhatárolása)
dominál, ez utóbbi viszont problémákat jelent a területi szinteket illet ően (lásd ké-
sőbb). Ha viszont az elemzések a leírásnál többre vállalkoznak, szükségszer űen eltávo-
lodnak magától a faktoranalízist ől, ellentmondásba is kerülhetnek vele. A gondot az
okozza, hogy a faktoranalízissel a sokaság egészére tudunk kapcsolatokra vonatkozó
állításokat megfogalmazni, egyes megfigyelési egységek közötti különbségek ebb ől a
szempontból nem létezhetnek. Így szembekerül egymással a módszer térnihihsta,
generálisat állító (azaz determinista [Sayer 1985]) és a térképezés különbségeken
alapuló (ha a tér homogén lenne, nem kellene térképezni) térfetisiszta álláspontja.
  A faktoranalízis módszerével a kutató maga is tereket teremt. Bottlik Zsolt például
faktortereit Descartes-féle koordinátarendszerben ábrázolja. Amint viszont a gazda-
sági helyzet kétdimenziós faktorterébe egy újabb, az eredeti mutatóktól addig füg-
getlenként kezelt változó (a nemzeti kisebbségek száma) tapasztalati értékek alapján
megrajzolt izovonalait is feltünteti (Bottlik 2008), a vizsgálat problematikussá válik.
Ugyanis ezzel a szerz ő szükségképpen azt is állítja, hogy minden faktorértékpárhoz
egyértelműen hozzárendelhetünk egy nemzeti kisebbségi létszámot. Az ok-okozati
viszonyok pedig csak ebben az irányban lehetnek érvényesek, hiszen adott kisebb-
ségi számhoz az ábra alapján végtelen számú, de más-más faktorérték-
kombinációjú pont tartozik a faktortérben, tehát a kisebbségek számából nem
következtethetünk egyértelm űen a térségek gazdasági helyzetére.
  A térfetisiszta állásponttal szemben — a földrajz idiografikus és nomotetikus jelle-
géről szóló vitához (lásd többek között Probáld 1995) visszakanyarodva — a helyek
egyediségét hangsúlyozó álláspontok helyezkednek el, amelyek az 1970-es évekt ől
a hangsúlyt a társadalmi folyamatok által létrehozott térbeli jelenségekre helyezték.
Ezzel ugyan az okok vizsgálata közvetlenül kikerült a földrajz vizsgálati terrénu-
mából (hiszen az irányzat képvisel ő i szerint nem a térbeli, hanem a társadalmi okok
a mozgatórugók), de a gondolat egy nagyon er ős lokalizálási mozzanattal (adott
helyeken konstruált tudás) is együtt járt (Massey 1985; Barnes 2001; 2004). A fak-
toranalízises vizsgálatok során viszont a két álláspont keveredik, ismét logikai
ellentmondásokat okozva. Amint már az el őbbiekben kifejtettük, a faktoranalízis a
                       Czirfusz Márton : Faktoranalízis, a látszatmegoldás
                          Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 37-49. p.


TÉT XXIV. évf. 2010     s   1                             Faktoranalízis a ...       45

sokaság egészére fogalmazza meg a relációkat, azaz ebb ől a szempontból
térnihilista; feltételezi, hogy a változókészlet univerzális, valamint, hogy a jelensé-
gek (változók) közötti kölcsönkapcsolatok minden egyes megfigyelt helyen ugyanúgy
érvényesülnek. Ennek fényében különösen izgalmas Nemes Nagy eszmefuttatása a
(faktoranalízissel végzett) fejlettségvizsgálatok tanulságai kapcsán. Ha nem létezik
tértől és időtől független dimenzió- és mutatószám-rendszer a fejlettség mérésére,
akkor nem lehet ugyanazzal a mutatórendszerrel több id őpontra és eltérő megfigyelési
egységekre bontott entitásokra faktoranalíziseket készíteni (Nemes Nagy 2009). Ezen
túl viszont az állítás (és err ől Nemes Nagy már nem ír) szükségszerűen meg-
semmisítőleg hat valamennyi faktoranalízisre, hiszen így az alapfeltételezés, miszerint
a kölcsönkapcsolatok valamennyi megfigyelési egységnél ugyanazok, sem elfogadható.
Ezen a tényen Nemes Nagy egyértelm űen átsiklik Tény, hogy állításunkkal ugrottunk
egy területi szintet (azaz a magasabb szinten érvényes állítást kiterjesztettük az ala-
csonyabb szintre), de ez nem befolyásolja annak érvényességét.
  A területi szintek problematikája — az előbbieket továbbgondolva — a faktoranalízis
során abban áll, hogy az elemzések nem mindig veszik figyelembe, hogy a vizsgált
jelenség térségi szinttől függően teljesen eltérő tartalmú lehet. Ennek az el őbbiekkel
összhangban két vonulatát elemezzük részletesen: a területi szintek szerepét az alap-
változók kiválasztásában, valamint a változók közötti kapcsolatok interpretálásában.
  A faktoranalízis absztrakciós folyamatának elején a vizsgált kérdéskört mutatók-
kal szükséges leképezni. Az adatok kiválogatásában természetesen azok rendelke-
zésre állása fontos szempontként merül fel. Ugyan „tisztázni kell, hogy az elméleti
alapkérdések milyen térbeli aggregátumszinten érvényesek" (Fassman[n] 1991,
75), de a kérdésre a legtöbb vizsgálat nem fordít kell ő figyelmet. Ez pedig a területi
szintek összemosását eredményezi a faktoranalízisekben.
  A módszerhasználati hiba több munkában egyértelműen látszik. Adler és munka-
társainak vizsgálata célként t űzte ki, hogy bemutassa a gazdaság térbeli szerkezetét,
amelyet, mint az előzőekben utaltunk rá, ők hibásan a megyék—régiók fejlettségével
és elmaradottságával azonosítottak (Adler et al. 2001). Ha viszont a megyék vagy a
régiók fejlettségi különbségeinek feltárása a feladat, akkor ilyen területi szint ű ada-
tokkal kell dolgozni, és nem településiekkel, mint ahogy a szerz ők tették. Ennek
oka egyrészt, hogy teljesen eltér ő mechanizmusok teljesen különböz ően működhet-
nek különböző szinteken, másrészt még ha elfogadható absztrakciónak is tekinthet ő,
hogy a kapcsolatok ugyanazok, a módosítható területi egység problémájának skálá-
zási hatása mindenképpen fellép (Dusek 2004). Így hibás Bíró és Molnár (2004)
kistérségi fejlettségvizsgálata is, amely minden kommentár nélkül az el őbbi telepü-
lési—megyei elemzés dimenzióiból indul ki.
  A területi szintek közötti ugrás (jumping scales), a jelenségek-mechanizmusok át-
skálázása (Füller—Michel 2008) később a másik irányban is megvalósul. A települési
faktorértékeket Adler és munkatársai valamilyen nem részletezett eljárással aggregálták
megyei szintre, valamint településtípusok (településméret) szerinti csoportokra (Adler et
aL 2001). Faluvégi Albert még durvább módszertani hibát követ el a kistérségi
faktorpontértékek népességszámmal súlyozott regionális szint ű átlagolásával
                Czirfusz Márton : Faktoranalízis, a látszatmegoldás
                   Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 37-49. p.

46     Czirfusz Márton                                       TÉT XXIV. évf. 2010   s   1

(Faluvégi 2005). A szöveges interpretációk nagy részét ezen adatok elemzése (az
egyes csoportosított faktorértékek sorrendbe helyezése és összehasonlítása) teszi ki.
Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy minden egyes, területileg eltér ően csoportosított
adatmátrixra külön lett volna szükséges a faktoranalízis módszerét alkalmazni, a
vizsgálat csak így lett volna érvényes.
  Hasonló módon problematikusak azok az eredmény-megszövegezések, amelyek-
ben az esetlegesen térképezett faktorértékek verbálisan kerülnek aggregálásra. Egy
települési adatokból kiinduló elemzésben csak óvatosan mondhatjuk például, hogy
Győr-Moson-Sopron megyében az els ő faktor értékei magasak, hiszen a faktorok
csak a települési szinten jönnek létre a módszer alkalmazásakor, a megyei szinten
valójában nem „léteznek".
  A változók közötti, faktoranalízis során feltárt kapcsolatoknál szintén fontos az ér-
vényesség kritériumának megfelel ő területi szint megtalálása. Minden vizsgálatnál
indokolandó, hogy milyen módon járhatók át a területi szintek a relációk interpretálá-
sa során. A probléma ismét az absztrakció és a köznapi valóság ütközése miatt lép
fel. Induljunk ki települési adatokból, és tételezzük fel, hogy az egy f őre jutó jöve-
delem és a személygépkocsi-ellátottság mutatói között magas korrelációs együtt-
hatót kaptunk. A korrelációs kapcsolatok interpretálásakor csak a településekre
vonatkozóan fogalmazhatunk meg állításokat és nem az egyénekre vonatkozóan
(Dusek 2004; Werlen 2008). A vizsgálattól és annak absztrakciójától eltekintve azt
mondanánk, hogy a kapcsolatok egyéni (egyedi) szinten valósulnak meg: az egyes
személyek jövedelmükkel a pénztárcájukban veszik meg az autót; a jelenség meg-
figyelési egységei a személy és az autó. Mégis, ett ől a háttérismerett ől egy faktor-
analízises vizsgálat eredményeinek értékelésekor el kell tekinteni, mivel az absztrak-
ció részeként adatainkat területileg csoportosítottként kezeljük.
  El kell fogadni, hogy a faktoranalízis a relációkat közvetlenül egyetlen területi
szinten tudja értelmezni, mégpedig azon, amelyiken az alapadataink vannak. Ezt a
vizsgálatok legtöbbször figyelmen kívül hagyják. Beluszky és Sikos T. például azt
írják, hogy „a vizsgálatban használt 27 mutató (...) elegend őnek bizonyult a telepü-
lésformáló folyamatok megragadására" (Beluszky—Sikos T. 2007, 126), illetve hogy
ezen mutatók által megragadott tényez ők differenciálják a faluállományt. A telepü-
lési adatok közötti kapcsolatok keresésével viszont nem lehet megragadni azokat a
hatásokat, amelyeket például az országos település-, gazdaság- vagy társadalom-
politika gyakorol a települések életére (általában, de nem mindig, a település lako-
sain keresztül). A koncepcionalizálási fázis tehát sokkal összetettebb, mint aminek
látszik: ésszer ű kompromisszumot kell hozni arról, hogy a valóságot milyen mér-
tékben szabad egy adott területi szintre redukálni, hogy az még ne min ősüljön túl-
ságosan nagy mértékű absztrakciónak. Hasonló megfontolásokat érdemes tenni az
idő beli érvényesség kapcsán is, mert a módszer a változók egymásra hatását csak
egy időkeresztmetszetben tudja mérni, amely legtöbbször — ha az alapadatok egy
időpontból származnak — az egyidej űségre redukálódik.
                               Czirfusz Márton : Faktoranalízis, a látszatmegoldás
                                  Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 37-49. p.


TÉT XXIV. évf. 2010             s   1                                       Faktoranalízis a ...                  47

                                                Összefoglalás

  A faktoranalízis az utóbbi évtizedekben a hazai területi elemzések eszköztárának
részévé vált, köszönhet ően annak is, hogy látszólag sikerrel oldja meg a vizsgálandó
változók számának csökkentése mellett az összetett fogalmak mérésének problémá-
ját is. Ugyanakkor a módszer mögött álló gondolatokról — az angolszász gazdaság-
földrajzhoz hasonló módon (Barnes et al. 2007) — kevés vita zajlik. Egyetértünk
Werlen azon, a faktorökológiai vizsgálatokról szóló, de valamennyi „területi szem-
pontú" faktoranalízisre kiterjeszthet ő megállapításával, mely szerint el őfordul, hogy
a lényeges elméleti kérdéseket a kutatások eljárástechnikai fejtegetésekkel váltják
fel, kevesen kérdezik meg, hogy mire is használható ténylegesen a módszer (Werlen
2008). Ahhoz, hogy a módszerekr ől valóban termékeny vitákat folytathassunk, nem
elég nézőpontot (point of view) váltani, hanem szemléletmódot (way of seeing) is
szükséges (Gregory 1994). A kizárólag az inputokra és outputokra figyel ő
feketedoboz-jelenséget szükséges felszámolni (Latour 1999), amire a kvantitatív és
a kritikai nézőpont közeledését indítványozó tanulmányok (Barnes 2009; Kwan-
Schwanen 2009) lehetőséget látnak.
  Az eddigi hazai viták inkább a faktoranalízist, mint módszert elemezték különböz ő
nézőpontból. Egyáltalán nem gondoljuk, hogy ezek hiábavaló eszmefuttatások, és
azt sem, hogy az eljárás bizonyos kérdések vizsgálatára ne lenne alkalmas, ebben az
írásban is feltett problémákon elgondolkozva és azokra válaszokat keresve. A ta-
nulmányban annak a kérdésnek a mentén indultunk el, hogy valóban tekinthetünk-e
a faktoranalízisre úgy, mint amely megoldja az összetett jelenségek mérésének
problémáját. Ezt kizárólag olyan szemléletmóddal lehetett eredményesen megtenni,
amellyel a megoldás univerzalitását megkérd őjeleztük.

                                                     Jegyzet

  Ezúton köszönöm a tanulmány el őző, 2009. szeptember 25-én az ELTE Regionális Tudományi
  Tanszék Regionális Tudományi Esték rendezvénysorozatának keretében el őadott változatát vélemé-
  nyező kollégák hasznos észrevételeit.


                                                    Irodalom
Adler J.—Barta J.—Benyó B.—Bíró P. (2001) A gazdasági fejlettség területi különbségei és ezek okai.
                        6.517-533. o.                                                                  —TerültiSatiszka.
Aitken, S.—Valentine, G. (2006) Ways of knowing and ways of doing geographical research. — Aitken, S.—
  Valentine, G. (eds.) Approaches to human geography. Sage — Thousand Oaks, London — New Delhi. 1-12. o.
Barnes, T.J. (2001) Lives lived and líves told: biographies of geography's quantitative revolution. —
  Environment and Planning D: Society and Space. 4.409-429. o.
Barnes, T.J. (2004) A paper related to everything but more related to local things. — Annals of the
  Association of American Geographers. 2.278-283. o.
Barnes, T.J. (2009) "Not only... but also": Quantitative and critical geography. — The Professional
  Geographer. 3.292-300. o.
                       Czirfusz Márton : Faktoranalízis, a látszatmegoldás
                          Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 37-49. p.

48        Czirfusz Márton                                                          TÉT XXIV. évf. 2010              s   1

Barnes, T.-Peck, J.-Sheppard, E.-Tickell, A. (2007) Methods matter: Transformations in economic
  geography. - Tickell, A.-Sheppard, E.-Peck, J.-Barnes, T. (eds.) Politics and practice in economic
  geography. Sage - Thousand Oaks, London - New Delhi, Singapore. 1-24. o.
Belina, B. (2008) Geographische Ideologieproduktion - Kritik der Geographie als Geographie. - ACME:
  An International E-Journal for Critical Geographies. 3.510-537. o.
Beluszky P.-Sikos T. T. (2007) Változó falvaink (Magyarország falutípusai az ezredfordulón). Magyar-
  ország az ezredfordulón. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest.
Bíró P.-Molnár L. (2004) A kistérségi szint ű relatív fejlettség meghatározása. - Területi Statisztika. 6.
  564-585. o.
Bottlik Zs. (2008) A regionális és etnikai különbségek összefüggései Bulgáriában az ezredfordulón.
                       3.334-343. o.                                                                      -TerültiSatisz ka.
Boudon, R. (2006) A dimenzióelemzés megoldatlan problémái. - Bertalan L. (szerk.) A kvantitatív tár-
  sadalomkutatás modelljei. Klasszikus módszertani írások. Helikon Kiadó, h. n. 91-140. o.
Bourdieu, P. (2002) A gyakorlati észjárás: A társadalmi cselekvés elméletéről. Napvilág Kiadó, Budapest.
Czirfusz M. (2007) Regionális gazdaságszerkezeti egyenl őtlenségek. Diplomamunka. Eötvös Loránd
  Tudományegyetem Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest.
Dusek T. (2004) A területi elemzések alapjai. Regionális Tudományi Tanulmányok. 10. ELTE Regioná-
  lis Földrajzi Tanszék, MTA - ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest.
Enyedi Gy. (2005) Milyen régió kell nekünk? Hozzászólás a Tóth József-interjúhoz. - Területi Statisztika. 4.
  307-308.
Faluvégi A. (2005) A társadalmi-gazdasági jellemz ők területi alakulása az átmenet id őszakában és az új
  évezred küszöbén. - Fazekas K.-Faluvégi A.-Nemes Nagy J.-Németh N. A hely és a fej - Munkapiac
  és regionalitás Magyarországon. KTI Könyvek. 6. MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Budapest.
  9-46. o.
Fassman[n], H. (1991) Faktorökológia - kutatási koncepció zsákutcában? - Tér és Társadalom. 1.
  73-87. o.
Feyerabend, P. (1998) A tudomány módszerének misztifikálása ellen. - Magyar Lettre Intemationale. 31.
  64-67. o.
Foucault, M. (2001) A tudás archeológiája. Atlantisz Kiadó, Budapest.
Foucault, M. (2007) A por és a felh ő. - Benda Gy.-Szekeres A. (szerk.) Az Annales. A gazdaság-, társa-
  dalom- és m űvelődéstörténet francia változata. Atelier füzetek. 9. L'Harmattan-Atelier, Budapest.
  437-462. o.
Füller, H.-Michel, B. (2008) Zur poststrukturalistischen Kritik des Scale-Konzepts. Für eine
  (topologische) Machtanalyse. - Wissen, M. (Hrsg.) Politics of scale: Ráume der Globalisierung und
  Perspektiven emanzipatorischer Politik. Westfálisches Dampfboot, Münster. 144-168. o.
Gregory, D. (1994) Geographical imaginations. Blackwell, Cambridge.
Johnston, R.J.-Sidaway, J.D. (2004) Geography & geographers: Anglo-american human geography
  since 1945. Arnold, London.
Kitchin, R. (2006) Positivistic geographies and spatial science. - Aitken, S.-Valentine, G. (eds.)
  Approaches to human geography. Sage - Thousand Oaks, London - New Delhi. 20-29. o.
Kwan, M-P.-Schwanen, T. (2009) Guest editorial. Critical quantitative geographies. - Environment and
  Planning A. 2.261-264. o.
Latour, B. (1999) Pandora's hope. Essays on the reality of science studies. Harvard University Press,
  Cambridge, Mass.
Massey, D. (1985) New directions in space. - Gregory, D.-Urry, J. (eds.) Social relations and spatial
  structures. Macmillan, London. 9-19. o.
Massey, D.B. (1995) Spatial divisions of labour: Social structures and the geography of production.
  Macmillan, London.
Nemes Nagy J. (1988) A hazai területi kutatások mennyiségi elemzési kultúrája. - Tér és Társadalom. 4.
  68-81. o.
Nemes Nagy J. (szerk.) (2005) Regionális elemzési módszerek. Regionális Tudományi Tanulmányok. 11.
  ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, MTA-ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest.
Nemes Nagy J. (2009) Terek, helyek, régiók. A regionális tudomány alapjai. Modern regionális tudományi
  szakkönyvtár. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Probáld F. (1995) A regionális földrajz helye a geográfiában (Háttérvázlat). - Nemes Nagy J. (szerk.)
  Földrajz, regionális tudomány (Tudományelméleti tanulmányok). Regionális Tudományi Tanulmá-
  nyok. 2. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest. 35-62. o.
Sayer, A. (1985) The difference that space makes. - Gregory, D.-Urry, J. (eds.) Social relations and
  spatial structures. Macmillan, London. 49-66. o.
                         Czirfusz Márton : Faktoranalízis, a látszatmegoldás
                            Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 37-49. p.


TÉT XXIV. évf. 2010        s   1                                Faktoranalízis a ...             49

Székelyi M.—Barna I. (2002) Túlélőkészlet az SPSS-hez. Többváltozós elemzési technikákról társadalom-
  kutatók számára. Typotex, Budapest.
Tóth J. (2004) Kell-e nekünk régió? — Hitseker M.—Szilágyi Zs. (szerk.) Mindentudás egyeteme. 3.
  Kossuth Kiadó, Budapest. 193-212. o.
Werlen, B. (2008) Sozialgeographie. Eine Einfiihrung. Haupt Verlag, Bern, Stuttgart, Wien.


                FACTOR ANALYSIS: A PSEUDO-SOLUTION

                                    MÁRTON CZIRFUSZ

  Factor analysis is often regarded as being the general solution to measure and quantify
multifaceted terms, like development. The article questions this standpoint and argues for
more theoretical debate about methods and methodology with examining the factor analysis
more thoroughly. The first half of the paper deals with the problems of abstraction in using
the method (dimensions, variables, factors and its associations) and dissects the practices of
mapping, writing about the world and creating order. In the second half contradictions between
a spatial fetishist and a spatial nihilist argumentation throughout the usage of the method, as
well as special issues of geographical scales are shown. The article uses theoretical-
philosophical literature to open up the black box of the factor analysis and brings question-
able examples from the Hungarian literature of the past decades.