Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
Tér és Társadalom XXIV. évf. 2010 s 1: 15-36
NYILVÁNOSSÁG ÉS RÉSZVÉTEL
A TELEPÜLÉSTERVEZÉSI FOLYAMATBAN'
(Participation in Urban Planning)
CSANÁDI GÁBOR — CSIZMADY ADRIENNE —
KŐSZEGHY LEA
Kulcsszavak:
városszociológia várostervezés településtervezés participáció
A városfejl ődés hátterében egyrészt a piacgazdaság által generált spontán folyamatok állnak, másrészt
várospolitikai-várostervezési folyamatok. Ez utóbbi folyamatok következményeként egyes társadalmi
csoportok előnyösebb, mások hátrányosabb helyzetbe kerülhetnek. Amikor várostervezési, várospolitikai
döntések szociológiai elemzésér ől gondolkozunk, nem csupán — sokszor talán nem is els ősorban — a
konkrét fizikai valójában is megjelen ő eredmény az, amelyet szemügyre veszünk, hanem az e mögött
meghúzódó nyílt, vagy rejtett társadalmi érdekek, hatalmi viszonyok, konfliktusok rendszere elemzésünk
tárgya (hogyan függenek össze a küls ő érdekek és hatalmak küzdelmeivel, mennyiben képes autonóm
működésre, saját ethosának a képviseletére, mikor és mennyiben szolgálója, illetve kiszolgálója a körü-
lötte m űködő erősebb érdekviszonyoknak.) E bonyolult kérdéskör részletes kifejtését — amelyet az egysze-
rűség kedvéért a várostervezés szociológiájának is nevezhetünk — ebben a tanulmányban a nyilvánosság
és részvétel vizsgálatával kezdjük.
Bevezetés
Hosszú idő óta nagy viták folynak arról, hogy a várostervezésben érintett területek
lakóinak milyen szintű és módszerű részvétele szükséges (célszer ű, helyes stb.)
magában a tervezési folyamatban. Szociológiailag igen érdekes kérdés, hogy a dön-
téshozás és az ehhez szükséges szakmai el őkészítő tevékenységek között miért ép-
pen ez az, ahol a lakossági részvételr ől, annak szükségességér ől és mikéntjéről egy-
általán vita folyik. Hiszen a településtervezés folyamán — sok más települési szint ű
döntéshez hasonlóan — forrásokat kell egy meghatározott módon elosztani, melynek
következményeképpen a döntések a lakosság bizonyos csoportjait el őnyösen, má-
sokat hátrányosan érintenek. E döntések a településtervezési döntésekhez hasonlóan
általános elvek, előzetes döntések alapján szakért ői előkészítést igényelnek, tehát a
konkrét részletekt ől eltekintve a településtervezés nem is különbözik olyan nagyon
egy helyi önkormányzat más típusú, alapvet ően a képviseleti demokrácia keretei kö-
zött megszülető lényeges döntéseitől (pl. költségvetés elosztása, egészségügyet támo-
gassuk-e, vagy az iskolaügyet; szociális segélyt adjunk-e, vagy vállalkozásokat
támogassunk stb.). A településtervezés lényegében csak abban különbözik ezekt ől,
hogy a térbeli-fizikai környezet megváltoztatásával foglalkozik, de ez önmagában
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
16 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
még nem indokolná azt, hogy a lakossági részvételnek itt nagyobb szerepet kellene
adni, mint más területeken. Ezért a lakossági részvétel valószín űleg elvileg nem a
várostervezés ügye, hanem a hatalom gyakorlásának és ellen őrzésének általánosan
vizsgált, vizsgálandó kérdése. A sz űkebb témánkban a várostervezés és az urbanisz-
tikai problémák terén éppen azt lehet mondani, hogy a felmerül ő kérdések szocio-
lógiai értelemben azért lényegesek, mert a várossal kapcsolatos problémák úgy te-
kinthetők, mint a társadalom alapstruktúráit, alapmechanizmusait érint ő kérdések
példái, konkrét területen való megjelenései. Nem véletlen például, hogy Peter Hall a
Garden City mozgalom és a klasszikus anarchista társadalomkoncepciók közötti szo-
ros kapcsolatra ilyen jelent ős hangsúlyt helyezett (Hall 1996; 2000). Az „anarchista"
ebben a vonatkozásban a központi, elkülönült hatalom szerepével való szembe-
helyezkedés hangsúlyozását, a közvetlen, az érdekeltek számára áttekinthet ő méretű
társadalmi egységekben való gondolkodást, döntéshozatalt stb. jelenti. Vagy
ugyanő Le Corbusier koncepcióját a paternalista, központilag irányított társadalom-
eszmével hozza összefüggésbe stb. (Athéni Charta 1979). Éppen ezért a továbbiak-
ban, amikor a várostervezésben való lakossági részvétel problémáiról beszélünk,
akkor — hasonlóan más szociológiai elemzésekhez — a társadalom m űködésének egy
meghatározott részterületén az általános strukturális vonásokat, m űködési mechaniz-
musokat vizsgáljuk. Más szóval: szociológiai értelemben tesszük vizsgálatunk tárgyá-
vá a várostervezést, annak egy aspektusát (és nem „egyszer űen" a várostervezés tény-
leges mű ködésének hatékonyabbá, demokratikusabbá stb. alakítása a célunk, bár az
sem kicsiny és egyszerű feladat). Röviden, a tervezés szociológiai elemzése egyfel ől
azzal foglalkozik, hogy a tervezés folyamataiban felmutassa a társadalom általánosan
érvényesül ő törvényszerűségeit, másfel ől pedig bemutassa azt, hogy e szabályszer ű-
ségek milyen, a társadalom speciális területéb ől adódó (vagyis itt a tervezési folya-
mattal összefügg ő) speciális körülmények között érvényesülnek.
Néhány participációs modell
A településtervezésben való participáció kérdése 2 mint téma már a 20. század ele-
jén felmerült az urbanisztikai gondolkodás történetében, els őként Patrick Geddes
vetette fel (Geddes 1915 [2000]). Kés őbb a modernista tervezéselmélet és a máso-
dik világháború utáni tervezési gyakorlat korszakában évtizedekre háttérbe szorult.
Az 1960-as években a háború utáni nagy városépítési akciók és az alapjukat adó
tervezéselmélet kritikája kapcsán, illetve a nyugat-európai és amerikai társadalmak
hatvanas évekbeli társadalmi kríziseinek hatására merült fel újra, mind az építészek,
várostervez ők részéről, tehát „felülr ől", mind a lakossági tiltakozások kapcsán
„alulról" (Fogarasi 1995). A neokonzervatív rezsimek idején, a tervezés helyzeté-
nek a hetvenes években bekövetkezett változásai nyomán sok esetben ismét csök-
kentek a lakossági részvétel lehet őségei (Jacobs—Appleyard 2000). A kortárs terve-
zéselméletekben a hatvanas évek hagyományai és a válság nyomán elfogadottá vált
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 17
a lakossági részvétel szükségessége; ma már aligha találni olyan szakirodalmi for-
rást, amelyik ne kezelné magától értet ődően fontos kérdésnek.
A lakossági részvételre vonatkozóan többféle (nagyrészt induktív módon megalkotott)
elmélet született az elmúlt évtizedekben. Közülük talán a leghíresebb Sherry Arnstein
1968-ban közzétett modellje, a lakossági részvétel „létrája". Arnstein a lakossági
részvétel legfontosabb elemének a hatalom újraelosztását, a társadalmi el őnyök és
hátrányok elosztását meghatározó döntésekben való részvételt tartja; minden olyan
modell, amelyben ez nem történik meg, véleménye szerint formális, üres, a hatalom-
nélküliek számára frusztráló folyamat (Arnstein 2000).
A lakossági részvétel lehetséges módjait egy (egydimenziós) létrával ábrázolja,
amelynek saját meghatározása szerint voltaképpen csak a legfels ő három szintje
jelenti a valódi lakossági részvételt, az ez alatti szintek annak csak valamilyen for-
mális modelljét mutatják, ám ez utóbbiak között is többféle módon alakulhat a la-
kosság megjelenése a tervezési folyamatban (1. táblázat).
1. TÁBLÁZAT
Az Arnstein féle lakossági részvétel létrája
(Arsteni's Ladder of Citizen Participation)
8. közösségi irányítás
a közösségi hatalom fokozatai (irányí-
7. átruházott hatalmi funkciók
tás lehetséges)
6. partnerkapcsolat
5. megbékítés, kiengesztelés
a jelképesség fokozatai (befolyásolás
4. konzultáció
lehetséges)
3. információ
2. terápia a részvétel hiánya (befolyásolás nem
1. manipuláció lehetséges)
Forrás: Lukovich (1997).
A manipuláció esetében nincsen lehet őség a részvételre, a döntések befolyásolására,
ám rendszerint van valamilyen testület, amelyben lakossági képvisel ők is részt
vesznek, de valódi befolyásolási képesség nélkül, tehát Jábólinthatnak" a tervre,
ezáltal legitimálva a tervezési döntéseket. Arnstein nem is ezt a fokozatot utasítja el
a leginkább, hanem a következ ő fokozatot, tehát a terápiát, ez ugyanis „ őszintétlen
és arrogáns" (Arnstein 2000, 245). 3
A következ ő fokozatok esetében már lehetséges a döntések valamilyen mérték ű
befolyásolása. Lukovich Tamás Arnstein modelljét elemezve ehhez azt teszi hozzá,
hogy itt oly módon van lehet ő ség a lakossági vélemények döntésekbe való beépíté-
sébe, hogy az még a hatalmi struktúra jelent ős átrendez ődése nélkül megoldható
(Lukovich 1997). Az informálás egyirányú információáramlást, a lakosság tájékoz-
tatását jelenti, a konzultáció már nem egyirányú információáramlás, itt már a lakos-
ságnak is lehetősége van észrevételeit megtenni (kérd őíves felmérések, megbeszélé-
sek, lakossági fórumok), azonban nincsen biztosíték arra, hogy ezeket a döntés során
figyelembe is veszik. A megbékítés, kiengesztelés esetében a lakosság javaslatokat
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
18 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
tehet, de figyelembevételük a hatalom mérlegelésén múlik — a legtöbb Arnstein által
elemzett program legfeljebb erre a szintre jutott el (Arnstein 2000, 247). Tapasztalatai
szerint e szint tipikus problémája volt egyebek mellett az, hogy a döntéshozók nem
beszélték meg a részvételre vonatkozó elvárásokat a lakossággal, a bevont lakosok
nem voltak tisztában jogaikkal, felel ősségeikkel, lehet őségeikkel, a lakosság bizal-
matlan volt a programok iránt, a bevont lakossági csoportok általában nem reprezen-
tálták a lakók összességét, csak azok dinamikusabb csoportjait, a lakosság számára
nyújtott információ kevés volt, a hatalom nem volt nyitott új megoldásokra.
A felső három fokozatban van jelen a tulajdonképpeni hatalommegosztás.
Lukovich Tamás megállapítása szerint ezek a fokozatok már a hatalmi struktúra
forradalmi átalakításával járnak. A partnerkapcsolat esetében tárgyalások folynak a
hatalommal, alkuk köttetnek, megosztják a tervezés és a döntéshozatal felel ő sségét.
A döntéshozatalban — hiszen a jogszabályok szerint választott testület feladata —
nem vehettek részt a lakossági csoportok, de ebben a fokozatban el tudták érni,
hogy az ő preferenciáiknak megfelel ően szülessen a döntés. A delegált hatalomnál
már döntéshozó jogkör (pl. vétójog) van „leadva" a lakossági csoportoknak, bár a
végső döntést itt is választott szerv hozza. A legfels ő szint a teljes irányító hatalom,
teljes felelősség valamely dolog (pl. a helyi iskola) irányításáért.
Arnstein modelljét kés őbb sokan kritizálták, noha ő maga is felhívta a figyelmet a
modell néhány korlátjára — olyanokra is, amelyek kés őbb a kritikákban szerepeltek:
1) nem foglalkozik a lakossági részvételt hátráltató tényez őkkel, így a hatalom ré-
széről a hajlandóság, a lakosság részér ől a képesség hiányával; 2) bár a modellb ől
úgy tűnik, hogy a „hatalom", illetve a „lakosság" oldalát homogénnek feltételezi, ez
természetesen nem így van, különféle néz őpontok, hasadások, érdekütközések, al-
csoportok vannak mindkét oldalon; 3) a modell figyelmen kívül hagyja a szerepl ők
korlátait: az egyik oldalon a paternalista hajlamú kormányzatot, amely jogot formál
az uralkodásra, a másik oldalon a részvételre aspirálók elégtelen ismereteit, szerve-
ződő -képességét; 4) a több hatalom nem feltétlenül jelent jobbat, hiszen igazságta-
lanabb és egyenl őtlenebb helyzeteket teremthet (Lukovich 1997); 5) az Arnstein
által vázolt participáció egy új helyi elitet képezhet, a lakosság azon részét, akik
beleszólhatnak a döntésekbe (Potapchuk 1995).
A döntéshozatalban való lakossági részvétel egyébiránt egy további fontos kérdést
vet fel, a legitimáció kérdését — ezt azért célszer ű itt kiemelni, mert számos hazai
empirikus kutatásban is felmerül ő téma, hogy a képviseleti demokrácia kereteit
„feszegető" közvetlen részvétel, a részt vev ő lakossági csoportok, civil szervezetek
milyen legitimációval bírnak, kit képviselnek, milyen alapon hallatják a hangjukat
egy-egy döntés kapcsán.
Arnsteinre reflektálva azóta számos lakossági részvételre vonatkozó modell szüle-
tett (pl. Potapchuk 1995), e helyen közülük egyet tartunk fontosnak röviden bemu-
tatni: Karl Maiernek a rendszerváltás utáni cseh tervezési gyakorlatra épül ő modelljét
(Maier 2001).
Maier (2001) a kortárs cseh várostervezés gyakorlatát vizsgálva arra a következte-
tésre jutott, hogy a lakossági részvétel modellje nem egy egydimenziós létraként
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 19
képzelhető el, nem Arnstein tipológiájának megfelel ően, hanem inkább koncentri-
kus, táguló körökben, melyek közepén a hatalmi központ található, körülötte pedig
táguló körökben az érdekcsoportok, érdekhordozók. A hatalmi központ körül talál-
hatók a partnerek, a következ ő körben a tanácsadók és az „intézményesített" ellen-
zők, majd a küzdő ellenzők és tiltakozók, a következ ő körben az informált, de nem
feltétlenül meghallgatott csoportok, mindezeken kívül pedig a csendes többség.
Az érdekhordozó és a hatalmi központ kapcsolata több arnsteini létrafokot is érint-
het. Az előbbi először legitimitásért küzd ő tiltakozó, majd ha sikeres, elfogadják
mint „rendes", legitim tiltakozót, a további tervekben a hatalom keresi vele a kon-
szenzust. A következ ő lépésekben esetleg alternatív terveket, koncepciókat dolgoz
ki, végül bekerül a fővonalbeli tervezésbe és a hatalmi centrum része lesz. A rend-
szer összességében dinamikus egyensúlyban van.
Az 1. ábrán a hatalmi központ és az azzal különféle viszonyban lév ő érdekhordo-
zók fent ismertetett legkomplexebb rendszere látszik, amely Maier elképzelései
szerint a demokratikus viszonyok között jellemz ő.
1. ÁBRA
Maier modellje a hatalom és a különféle érdekhordozók komplex kapcsolatairól a
demokratikus rendszerben
(Maier's Model of Citizens Participation)
partnerek
tanácsadók és
"intézményesített"
ellenzők
"küzdő" ellenzők
és tiltakozók
hatalmi
központ
csendes "informáltak", de
többség nem feltétlenül
meghallgatottak
Forrás: Maier (2001).
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
20 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
A modellt tehát „keresztmetszetszer űen" (vagyis nem az egyes csoportok "karrierje",
hanem egy adott pillanatban a rendszer egésze fel ől) nézve a különféle érdekhordo-
zók különféle „távolságra" lehetnek a központi hatalomtól, tehát a modell nem „az"
érdekhordozókról beszél, hanem azok plurális és a hatalommal változatos kapcso-
latban lévő világát feltételezi. E csoportok döntéshozatali folyamatokra gyakorolt
hatása eltér ő lehet, akár egy-egy döntéshozatali folyamatban is eltér ő elemek jelen-
hetnek meg. Modelljében Maier ugyanakkor arra is utal, hogy a hatalmi központ
körül megjelen ő érdekhordozók nem feltétlenül jelentik a társadalom többségét,
még csak nem is feltétlenül reprezentatívak. Egy-egy csoport fel ől nézve pedig a
modell a korábbiaknál finomabban képes annak a hatalmi központhoz való viszo-
nyát és — ez a korábbi modellekhez képest szintén újdonság — annak változását meg-
jeleníteni, s őt e modellben akár olyan helyzet is elképzelhet ő , hogy egy csoport
különféle helyzetekben, illetve helyeken eltér ő kapcsolatban legyen a hatalmi cent-
rummal. Tehát az egyes szervezetek maguk is követhetnek valamiféle stratégiát a
hatalmi központtal való kapcsolatuk alakításakor.
A lakossági részvétellel kapcsolatban számos további, modellszinten is fontos
kérdés vethet ő fel; közülük érdemes kiemelni a bevont népesség társadalmi
összetételének kérdését (lásd pl. Lukovich 1997), illetve azt a tényt, hogy a modellek
többsége kimondva vagy kimondatlanul normatív, a mind nagyobb mérték ű
társadalmi részvételt tekinti elérend ő célnak. Ezzel összefüggésben a részvétel
elő nyeit emeli ki, miközben akár deduktív, akár induktív megközelítésben a részvé-
tel számos lehetséges problémája is felsorolható (lásd pl. Lukovich 1992). A részvétel
előnyei: hozzájárulhat a demokratikus légkör, egy jobb min őségű politikai élet kiala-
kulásához, a bürokratikus apparátus kontrolljához, érzékenyebbé teheti azt a különféle
társadalmi csoportok problémái, igényei iránt, friss elképzeléseket hozhat a tervezésbe,
csökkentheti a kés őbbi konfliktusok számát, megfelel ően kezelve általánosságban is a
konfliktusfeloldás, a közösségi érzés kialakításának jó eszköze lehet. Hátrányai: n őhet a
hatalmi konfliktusok száma, több id őt és több pénzt igényel (bár ha tekintetbe vesszük
az elmaradó participáció után kés őbb felmerült konfliktusok „er őforrásrabló" hatását,
összességében ez nem biztos), parciális érdekek érvényesítéséhez vezethet, a kizárás
eszközévé válhat (amennyiben bizonyos, több er őforrással rendelkez ő csoportok „beke-
rülnek", mások pedig kimaradnak a döntés-el őkészítésből).
Kontextusfügg őség
A tervezés és a participáció kapcsolatának kérdésében egyébként Amerika és Eu-
rópa nagyban különbözik. Az amerikai kultúrában ugyanis evidencia, hogy az érde-
keltek — esetleg szövetkezve a környezetükben lakókkal — önállóan oldják meg
problémáikat. Létrehozzák saját szervezeteiket, képviselik a saját érdekeiket, és
kevésbé támaszkodnak a központi intézményrendszerre és a hatalomra. Az európai
országokban nincs hagyománya ilyen típusú kultúrának, és ebb ől következ ően
Nyugat-Európában is sok tekintetben másképpen vet ődtek fel a participációt érint ő
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 21
kérdések, mint az amerikai kontinensen. Jóllehet a nyugat-európai országokban az
utóbbi harminc évben a participáció eléggé meger ősödött, mégis úgy tűnik: a törté-
nelmi kontextusok mintha fontosabbak lennének, mint azt gyakran feltételezik. Úgy
is fogalmazhatunk, hogy a városfejl ődés neoweberianus, történeti megközelítése —
mely sok esetben min őségileg is eltérő fejlődési utakat képzel el — jobb paradigmá-
nak látszik a participációs folyamatok sajátosságainak megértésében, mint az „öko-
lógiai" — az azonos ösvényen egymás után haladó társadalmak modelljével dolgozó
—városfejlődési paradigma. Ebb ől az is következik, hogy bár az amerikai megköze-
lítések sok tekintetben tanulságosak, témánk szempontjából az európai gyakorlat és
ennek értelmezései relevánsabbak. Peter Hall (1996) megjegyzése például, misze-
rint a várostervezésnek a garden city típusú mozgalmai egyenesen az anarchista
társadalomfelfogással összekapcsolódó koncepciók voltak, azt mutatja, hogy —
hasonlóan az anarchizmus központi hatalmat támadó, kétségbevonó koncepciójához
—a városfejlesztési ideákban léteztek olyan, a gyakorlatba is átvitt elképzelések,
amelyeknek a lényegét az önálló, komplex, a „külvilágtól", tehát a központi hatal-
maktól nem függő entitások jelentették. Ráadásul ezek a települések éppen azért
látszottak elképzel őik szemében ideálisnak, mert méretükb ől, struktúrájukból kö-
vetkezően ügyeiket a lakói még át tudják látni, és ezért képesek az irányítással kap-
csolatos problémák kezelésére is. A participáció értelmezését e gondolatoknak is
megfelelően éppen a hatalmi dimenzió bevonásával lehet tovább b ővíteni.
Az ugyanis, hogy a különböző csoportok érdekképviseleti, érdekérvényesítési me-
chanizmusai hogyan működnek, valószínűleg a hatalom működési módjának össze-
függéseiből érthető meg. A kelet-közép-európai er ősen központosított, paternalista
rendszerekben — mint amilyennek a szocializmus is számít — lényegileg hiányzik a
spontán érdekképviseleti csoportok létrehozásának és intézményesítésének kultúrája,
illetve annak gyakorlata, hogy hogyan lehet a bürokratikus hatalmi struktúrával
szemben bizonyos kérdésekben befolyást szerezni. Ennek következtében esetünk-
ben nem egyszerűen az a kérdés, hogy például a különböz ő „grass root" mozgalmak
egymás közötti konfliktusai, intézményesülési nehézségei és a „hivatalos" hatalom-
gyakorlókkal vagy a professzionális tervez őkkel való kapcsolataik milyen technikai
problémákat vetnek fel. Ebben az esetben azzal a mélyebb problémával kell meg-
küzdeni, hogy ilyen mozgalmaknak milyen helyzetük lehet az adott döntési struktú-
rában, mennyiben artikulálnak meghatározott (esetleg új, korábban nem képviselt)
érdekeket, vagy mennyiben jelentik pusztán a hatalom függelékeiként az amúgy is
kiváltságos helyzetűek előnyeinek biztosítását, megerősítését.
A kelet-közép-európai volt szocialista országokban éppen a történelmi tradíciók-
ból fakadóan a helyi önkormányzatok képviseleti módon történ ő működtetése is
meglehetősen nagy változás a korábbi patriarchális, központi döntéshozatallal
szemben. A várostervezés vonatkozásában e változás kétségtelen el őnye, hogy a
döntések közelebb kerülnek ahhoz a területhez, amelyet hatásaik érintenek, ugyan-
akkor önmagában nem nyilvánvaló, hogy az adott területen érvényesül ő érdek-
konfliktusok megoldásának milyen mechanizmusai alakulnak ki. A központi direk-
tíváktól való függetlenség igénye és a vágy arra, hogy egy központi döntéshozó
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
22 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
szerv segítsen megtalálni a helyes utat, nagyon gyakran együttesen jelentkezik a
helyi döntési (várostervezési) mechanizmusokban. Ezt a képet bonyolítja a piaci
érdekek megjelenésének sokirányú következményrendszere, valamint az, hogy a
tervezéssel foglalkozók milyen módon illeszkednek be ebbe a rendszerbe.
A tervezési munka folyamán a bonyolult viszonyrendszer kezelése — mint interjú-
inkból kitűnik — egyáltalán nem egyszerű folyamat. Az intézményi szerepl ők közöt-
ti kapcsolatok működtetése a kulcspozícióban lév ők sok energiáját emészti fel.
A paternalista tradíciókból fakadóan ugyanakkor az is következik, hogy az önkor-
mányzati szinten megszerzett hatalom gyakorlása során a ténylegesen érintettek és
(civil)szervezeteik esetleges bevonása a munkába rendszerint nem t űnik sem termé-
szetesnek, sem célszer űnek, és legfeljebb a törvény formális el őírásai azok, amelyek
a korábban említett példához hasonlóan itt is m űködnek.
Magyarországon a rendszerváltás után — a helyi önkormányzatok szerepének tör-
vénybe iktatásával — a központi döntéshozatal egyeduralkodó volta természetesen
halványult. Ugyanakkor sok más egyéb terület mellett a várostervezés, városirányí-
tás kérdésében is világossá vált, hogy a döntési szint lejjebb kerülése korántsem
teszi a hatalommal rendelkez ő k számára nyilvánvalóvá, hogy a megszerzett döntés-
hozatali lehetőségekbe célszerű vagy szükséges volna az érintettek szélesebb körét
is bevonni. Általában is közismert — és empirikus kutatásunk adatai is jelzik —, hogy
a lakossági meghallgatások és ehhez hasonló intézményes formák hasznát nagyon
alacsonyra értékelik a helyi önkormányzatok tisztvisel ői. Nem kis részben ennek
következménye az, hogy ezek valóban rossz hatékonysággal m űködnek, és a lakos-
ság véleménye sem pozitívabb róluk, mint a választott képvisel őké.
A településtervezés törvényi szabályozása
A participációt az egyes nyugat-európai országokban eltér ően szabályozzák, és a
szabályok Európai Unión belüli egyesítése még nem került napirendre. Ugyanakkor
nagy elő relépést jelentett 1998 júniusában az aarhusi egyezmény 4, melyben témánk
szempontjából három igen fontos pont is szerepel (Ongjerth 1999):
1) a polgároknak joguk van a környezetük állapotára vonatkozó adatok
birtoklására;
2) joguk van megismerni a környezet alakítására vonatkozó közhatalmi döntéseket,
és azok tartalmához javaslatokat tenni;
3) ha ezeket a hatóságok nem tartják tiszteletben, az érintettek bírósághoz
fordulhatnak.
Az Európai Parlament törekvései alapján úgy látszik, hogy az egyezményben
foglaltak betartása a kés ő bbiekben feltétele lesz az EU-projektekhez való
csatlakozásnak, illetve a támogatások megszerzésének. Mindezek miatt még inkább
fontos Magyarország szempontjából a hazai gyakorlat megismerése és a lehetséges
részvételi módozatok kidolgozása.
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 23
Az egyezmény második pontjában foglaltaknak Magyarországon az épített
környezetről szóló 1997. évi LXXVIII törvény5 (Étv.) 3. és 9. paragrafusa tesz
eleget, melyek rögzítik a településfejlesztés során az együttm űködés követelményeit
a rendezési tervezés vonatkozásában (a fejlesztési koncepciók kidolgozására nincs
törvényben rögzített eljárásrend): Az Étv. 3. §-a szerint
„(...) az épített környezet alakítása és védelme során a közérdek ű intézkedéseket és
döntéseket megel őzően, illetőleg azok végrehajtása során biztosítani kell a nyilvános-
ságot és a közösségi ellen őrzés lehet őségét (...). Gondoskodni kell az érdekelt állam-
polgárok, szervezetek megfelel ő tájékoztatásáról, és lehet őséget kell adni részükre vé-
leménynyilvánításra és javaslattételre." [Étv. 3. § (2)]
A gyakorlatban két fontos ponton van lehet őség a lakosság részvételére a tervezési
folyamatban. Az egyik ilyen pont a véleményezési eljárás:
„A helyi építési szabályzatot és a településrendezési terveket a megállapítás, illetve a
jóváhagyás előtt a polgármesternek (főpolgármesternek) véleményeztetnie kell a kü-
lön jogszabályban meghatározott államigazgatási, az érintett települési önkormányzati
és érdekképviseleti szervekkel, valamint társadalmi szervezetekkel, amelyek 45 napon
belül adhatnak írásos véleményt." [Étv. 9. § (3)]
A másik pont a tervek jóváhagyás el őtti közzététele:
„A véleményezési eljárás befejezése után a szabályzatot, illet őleg a terveket a megál-
lapítás, illetve a jóváhagyás el őtt — azok magyarázatával együtt — a polgármesternek
(főpolgármesternek) legalább egy hónapra a helyben szokásos módon közzé kell
tennie azzal, hogy az érintettek a közzététel ideje alatt azokkal kapcsolatban észrevé-
telt tehetnek..." [Étv. 9. § (6)]
A törvény formálisan többé-kevésbé eleget tesz az aarhausi alapelveknek, gon-
doskodik a jogvédelemről is, a jogok sérülésekor gyors és egyszer űsített hatósági
eljárást ír elő, tehát elvileg talán jó keretet szolgáltathatna a részvételhez. A tekintet-
ben, hogy ez ténylegesen mennyire járul hozzá a valódi, tartalmi részvételhez, feltehe-
tően az a lényeges, hogy hatalmi pozícióban lév ő alkalmazói-felhasználói mennyire
tekintik olyan szabályozónak, amely tartalmi tevékenységüket meghatározza, és
mennyiben olyan korlátnak, amelynek csupán formális figyelembe vétele a célszer ű.
A másik oldalon ugyanígy kérdés, hogy azok, akiknek a megfelel ő törvényhely lehe-
tőségeket, jogokat biztosít, mennyire tudnak (és/vagy akarnak) élni ezekkel.
A participáció gyakorlata:
lakossági részvétel a bemutatott modellek tükrében
A hazai gyakorlatot Arnstein modellje keretében értelmezve megállapítható, hogy
a vizsgált esetek egyikében sem történt hatalommegosztás, tehát a hatalmi struktúra
korábbiakhoz képest vett gyökeres átalakítása, a tervezés és a döntéshozatal felel ős-
ségének megosztása (bár utóbbi, mint láttuk, amúgy a legitimáció kérdését is fel-
vetné). Arnstein modelljében a „legmagasabb fokra" a véleményezési eljárás kerülne,
melynek során a civil szervezetek kritikát és javaslatokat fogalmazhatnak meg.
Amennyiben pedig véleménykülönbség jelenik meg, a kötelez ően összehívott
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
24 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
egyeztető tárgyaláson is kifejthetik gondolataikat, tehát az Arnstein által partner-
ségnek nevezett kapcsolattípus egyik eleme, a tervezési tevékenység megosztása
megvalósulhat. A gyakorlatban azonban ennek kapcsán is alapvet ően a tervez ők és
a fő építész határozzák meg, hogy mi az a javaslat, amit elfogadnak, és mi az, amit
nem, tehát ilyen szempontból ez a bevonási forma inkább a megbékítés, kiengeszte-
lés fokozatába sorolható. A lakossági fórumok gyakorlatuk alapján általában az
Arnstein által leírt konzultáció fokozatába tartoznak, de egyes esetekben szerepük
csak az információátadás, más esetekben pusztán formális, „kipipálható" tevékeny-
ségként szerepelnek a tervezési folyamatban, amely egyúttal legitimálja is a folyama-
tot. A közzététel, noha elvben lehet ő séget biztosít észrevételek megtételére, a gyakor-
latban inkább az informálás, tehát az egyoldalú információáramlás színtere. Ugyanak-
kor a modell egydimenziós jellegének korlátait mutatja, hogy a lakossági és civil
részvétel formái nem feltétlenül a tipológia ugyanazon fokának jellegzetességeit mu-
tatják (informált, de nem feltétlenül meghallgatott lakosság, tiltakozó vagy épp kon-
zultációba bevont lokálpatrióta szervezetek, professzionális, akár partnerségi viszony-
ban is megjelenő nagyobb civil szervezet stb.). Arnstein kategóriái tehát használha-
tók a szerepl ő k közötti különféle kapcsolatok leírására, de nem egy egydimenziós
skála fokozataiként, hanem inkább kapcsolattípusokként, amelyek a szerepl ők kö-
zött a tervezés során felmerült kapcsolatok különféle fajtáit írják le.
A kapcsolatok e sokfélesége jól elhelyezhet ő a Maier által felvázolt sajátos térben
(Maier 2001). A hatalmi centrumhoz viszonylag közeli csoporthoz, a tanácsadók és
intézményesített ellenz ő k közé sorolhatóak azok a véleményezési eljárásba bevont
helyi szervezetek, amelyekkel konszolidált módon alakul az önkormányzat viszonya
(pl. lokálpatrióta csoportok), egyes esetekben idetartoznak nagyobb, professzionális
civil szervezetek, például a Leveg ő Munkacsoport is (amikor a formális véleménye-
zési eljárásban megjelenik, illetve alternatív javaslattev őként lép fel). A konfliktus-
helyzetekben megjelen ő lakosok, lakossági csoportok és egyéb szervezetek a ha-
talmi központtól messzebb, a küzd ő ellenz ők, tiltakozók közé sorolhatók. Az in-
formált, nem feltétlenül meghallgatott csoportba tartoznak egyes lakossági fórumo-
kon felbukkanó lakossági tiltakozók. A legtöbb részt vev ő civil szervezet esetében
megjelenik az a legitimációs igény, amely elfogadott, intézményesített tiltakozóvá
tenné őket, ső t nagyobb civil szervezetek esetében akár a partnerség (alternatív
tervkoncepciók kidolgozása) felé is történik elmozdulás (tehát Maier modellje
dinamikájában is értelmezhet ő a vizsgált helyzetre), utóbbi esetben ez sokszor a
szervezet által megállapított stratégia része.
Ami a többi felvetett elméleti szempont közül a reprezentativitás kérdését illeti, a
tervezési folyamatokban megjelen ő lakossági csoportok a bevonás legelterjedtebb
formáinak sajátosságai következtében számszer űen a lakosság kis arányát képviselik,
továbbá nagy valószínűséggel nem reprezentálják az érintetteket. A lakossági fóru-
mokon való részvétel alacsony szintje, illetve a megkérdezettek véleménye is arra
utal, hogy több „sz űrő " is van, melyek alakítják a résztvev ők körét: azok jelennek
meg a lakossági fórumokon, akiknek tudomására jutott, nagyfokú érintettséget
és/vagy érdekl ődést mutatnak, közülük is els ő sorban azok, akik ellenzik az adott
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 25
tervjavaslatot. Ez önmagában arra utal, hogy nem reprezentatív a megjelentek köre.
A lakossági és egyéb civil szervezetek tagsága is nagyrészt értelmiségiekb ől áll,
tehát a társadalom egyéb csoportjai közvetlenül kevéssé képviseltetik magukat, a
professzionális civil szervezetek pedig sokszor nem is közvetlenül bizonyos lakos-
sági vagy egyéb csoportok, hanem ügyek képviseletében (pl. élhet ő környezet meg-
teremtése) lépnek fel. Összességében elmondható, hogy a részvételre irányuló
törekvések csaknem kizárólag azokat érik el, akik ezért aktívan tesznek, esetleg
tettek a múltban (pl. civil szervezet alakításával). „... [a] már alkalmazott
participációs mechanizmusok a lakosságnak és a vállalkozóknak csak azon csoportjait
képesek elérni, amelyek magukat lobbiként definiálták, megnevezték" (Krémer-
Várnai 1996, 91). Az egy-egy konkrét területen kifejez ődő, a területhez kötődő érde-
kek alapján felmerülő ellenvéleményben, konfliktusban az érdekeket képvisel ő lakos-
sági csoportok vagy egyéb szervezetek feltehet ően az ott élők szélesebb körét képvi-
selik a gyakorlatban, de arra vonatkozóan, hogy ténylegesen mekkora ez az arány,
reprezentatív lakossági véleménykutatás nélkül nem adható becslés.
A hazai településtervezés gyakorlatának elemzése kapcsán számos, elméleti meg-
fontolások szempontjából is releváns kérdés lenne még kiemelhet ő ; e helyütt még
egy kérdéssel foglalkozunk: mi a vizsgált tervezési folyamatok logikája? A törvény
részletes, feszes ütemezés ű eljárásrendet állapít meg, a lakosságnak, a civil szerve-
zeteknek ehhez a logikához kell alkalmazkodniuk. A szakirodalomban több helyen
is felvetődő tétel, hogy a lakossági részvétel kétségkívül id őigényes folyamat
(pl. Lukovich 1997), amit a hazai tervezési rendszer nehezen tud kezelni. Emellett a
vizsgált esetek tanúsága szerint a tervkidolgozás során az tud figyelembevételre
nagyobb esélyű véleményt megfogalmazni, aki beszéli a tervezés szaknyelvét,
vagyis valamilyen szinten szakért őként lép fel. Ez az egyik oka a nagyobb civil szer-
vezetek professzionalizálódásának is: lényegében alkalmazkodnak a tervezés logiká-
jához (ami számos esetben a szervezet tudatos stratégiája). A folyamatok e jellege
azonban egyúttal azt is jelenti, hogy azok a lakosok, lakossági tiltakozások nyomán
létrejövő lakossági szervezetek, amelyek ezzel a tudással nem rendelkeznek, nem
képesek érdemben részt venni a tervezésben. Emiatt is fordul el ő sokszor, hogy
nagyobb, professzionális civil szervezetek segítségét kérik (amelyek aztán számos
esetben „áthangszerelik" a tiltakozás tematikáját is, az általuk képviselt általános
ügyeknek megfelel ően). A rendszer említett jellegzetességei egyébként felértékelik
az építész-várostervez ők és a főépítészek szerepét is, akik birtokában vannak a ter-
vezés bürokratikus és szakmai tudásának. A bürokratikus és szakmai orientációra
utal az is, hogy — legalábbis a vizsgált esetekben — ritkán jelenik meg valamely más
bevonási technika (ilyen volt egy-egy esetben az el őzetes kérdőíves felmérés, a
területre kivitt lakossági fórum), inkább a törvény által el őírt formákat alkalmazzák.
A tervezési folyamat sajátossága egyúttal arra is utal, hogy a hazai tervezési gyakor-
latban hangsúlyosabb a cél-, mint a folyamatorientáció szerepeli.
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
26 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
Lakossági és egyéb érdekek a tervkészítés folyamatában —
egy survey tanulságai
A participációt most a tervkészítési folyamat részeként fogjuk elemezni, és körbe-
járjuk azokat az aktorokat és a tervez ők róluk kialakult képét, akikkel a tervkészítés
során kapcsolatba kerülnek. Az elemzés f ővárosi és Pest megyei településtervez ők-
kel, főépítészekkel 2008-ban készített survey eredményein alapul.
Kulcsszerepl ők
A tervezési folyamat három kulcsszerepl őjének az önkormányzatokat, a befekte-
tőket és a lakosságot tekintettük. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a gyakorló tervez ők
szerint a jelenlegi (2008-as) helyzetben kinek van nagyobb befolyása a tervezési
munkára. A válaszadóknak a befolyás mértéke szerint 10 pontot kellett elosztaniuk
a három csoport között (2. táblázat). Az átlagos vélemény szerint az önkormányzat
és a befektető i csoport hasonlóan nagy befolyású (az átlagpontszám 4 és 4,3 volt),
míg a lakosság sokkal kevésbé (1,7 pont). A megkérdezett tervez ők ugyanakkor azt
tartanák optimális helyzetnek, ha ezek az arányok lényeges eltérést mutatnának: az
önkormányzat befolyása kicsit magasabb (4,2), viszont a vállalkozóké jelent ősen
kisebb (2,7), a helyi lakosságé pedig majdnem kétszer akkora volna, mint a most
tapasztalható (3,1).
2. TÁBLÁZAT
Az önkormányzati, befektet ői és lakossági csoportok tervkészítésre gyakorolt
befolyásának jelenlegi és optimális mértéke, 2008 (átlagérték a tízpontos skálán)
(Level of the Present and Optimal Influence of the Stakeholders in Planning, 2008)
Csoport
Időtáv Átlag Szórás
(N = 255)
Önkormányzat 4,0 1,3
Jelenlegi befolyás Befektetők 4,3 1,3
Helyi lakosság 1,7 0,7
Önkormányzat 4,2 1,2
Optimális befolyás Befektetők 2,7 0,9
Helyi lakosság 3,1 1,2
Forrás: Survey (2008).
Az adatokból az is sejthet ő, hogy a tervez ők között nagy súlya van annak a
véleménynek is, amely a lakosság beleszólását nem látja indokoltnak:
„Igény a befektet ő nél keletkezik, Önkormányzat ellavíroz ennek megfelel ően.
Lakosságnak nem kell 1-nél több befolyást adni, hiszen nem ért hozzá. Szakmai
alapon az önkormányzat jobban átlátja, neki feladata eldönteni."
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 27
A participációval szembeni ellenérvek egyikét talán a fenti idézet foglalja össze a
legjobban. A másik nem is annyira ellenérv, mint egy rendszer funkcionális
müködésébe vetett hit — mely a tervez ő szempontjából nézve nagyon is leegyszer ű-
sítené a helyzetet: „Ha feltételezzük, hogy az önkormányzat a lakosságot képviseli,
akkor jól van a jelenlegi helyzet", s őt többen látják úgy, hogy „az optimális az lenne,
ha nem tehető különbség a helyi önkormányzat és a lakosság között."
A tervezők különböző csoportjai számára érthet ő módon nem is annyira az érintett
lakosság és az önkormányzat közötti viszony a leginkább lényeges kihívás, hanem a
vállalkozók térnyerése kapcsán felmerül ő kérdések. Sokszor ambivalensek, hiszen
éppen a tőkeerős vállalkozóknak köszönhetik a munkájuk iránti kereslet dönt ő
részét, ugyanakkor az adott döntési mechanizmusokban kiszolgáltatottságuk
növekedését is tapasztalják.
A helyzettel való elégedetlenség nemcsak a várostervez ők esetében derült ki,
hanem az önkormányzati tisztvisel őkkel folytatott interjúk is err ől tanúskodnak.
A beruházók (különösen a külföldiek) er ős hatalma mögött az önkormányzatok
tőkeszegénysége áll. A lakóparkok terjedése például jól mutatta, hogy különösen az
ezredforduló környékén a beruházói igényeket, kéréseket nagyrészt teljesítették,
hiszen a kerületi/települési vezet ők úgy látták, hogy minden lehet őséget meg kell
ragadniuk ahhoz, hogy a kerület/település fejl ődni tudjon.
„Önkormányzat ki van szolgáltatva a befektet őnek, ha nem jönnek, az a település
meghalt. Tervez őt is neki kell rendezni, és még fizetni is önkormányzatnak utat,
közműveket, mert kevés a pénze. Lakosság ritka hogy véleményt alkot. Csak
tájékoztatni kell! 30 napra kifüggeszteni. [Ez] törvényi el őírás, nem lehet kihagyni."
(önkormányzati hivatalnok)
Így aztán a rendezési tervek módosításakor a tervez ők az elmúlt években számos
alkalommal olyan alkukba is belementek, amelyekr ől esetleg azt (is) gondolták,
hogy hosszú távon visszaütnek az önkormányzatokra (pl. a beruházás nyomán b űvölő
lakosságszámhoz kapcsolódó pluszszolgáltatások miatt — közlekedési infrastruktúra
fejlesztése, növekv ő létszám az egészségügyi, oktatási ellátórendszerben —, és ame-
lyek finanszírozására nem volt elég kerete az önkormányzatnak). A problémán az
utóbbi években — amikor az esetek egy részében kevésbé látják egyenl őtlennek az
esélyeket arra, hogy követelményeket támasszanak a beruházókkal szemben — úgy
próbálnak úrrá lenni, hogy a kapcsolódó fejlesztések minél nagyobb részét a beru-
házóra próbálják áthárítani. A (potenciális) befektet ők ezt természetesen méltányta-
lannak tartják, és a tervez ő szakemberekkel együtt úgy ítélik meg, hogy a „szakmai-
ság" helyett az alkuk alapja a sima er őfölény érvényesítése — rosszabb esetben a
nyílt vagy burkolt korrupció.
A befektetői befolyás tehát nagy, és a tervezési folyamatban részt vev ő tervező —
aki ugyan formálisan az önkormányzattól kapja a megbízást — rendszerint mégis
túlzottnak érzi a vállalkozói befolyást: „Ha odamegy a befektet ő , és akar valamit,
akkor az van" — fogalmaznak. Ráadásul, mivel a tervváltoztatás költségét a
beruházóval fizetteti meg az önkormányzat, a befektet ő sokkal inkább érezheti úgy,
hogy a pénzéért meghatározhatja, milyen tervekhez-döntésekhez kíván hozzájutni.
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
28 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
Ebben a helyzetben a tervez ő is kiszolgáltatottnak érzi magát, hiszen nem képes
saját értékrendszerének érvényesítésére, vagy akár a lakossági igények mélyebb
artikulálásának el ősegítésére.
„A befektet ők diktálnak, mindent meg kell csinálni nekik. A szakmailag rosszat is
megcsinálja az önkormányzat, mert ők (a befektet ők) azt találják ki." Némely tervez ő
az utóbbi évek gyakorlata alapján egyenesen olyan széls őséges helyzetet lát maga
körül, mely szerint „az önkormányzat és a befektet ő nem elkülöníthet ők", sőt „a
befektető mindig eléri a célját, a hatóságok ellenében is" 7 .
Ebben a helyzetben tehát igen nehéz egy tervez őnek, amikor saját szerepét kell
definiálnia. A tervez ők közel kétötöde (38,9%) mégis úgy érzi, hogy szükség van a
helyiek környezeti érdekeinek képviseletére a politikusokkal szemben, és elenyész ő
azok aránya (3,9%), akik a tervez ő feladatát kizárólag abban látják, hogy a helyi
önkormányzat igényeinek megfelel ő terveket készítsenek. A tervez ők több mint fele
(58%) azonban úgy gondolja, hogy a tervez ő feladata az, hogy az önkormányzattal
együttműködve, az igényeket figyelembe véve végezze a munkáját.
Participáció
A tervezési munkálatokba a törvényi el őírásoknak — és formálisan a nyugati gya-
korlatnak — megfelel ő en több esetben valamilyen módon, bizonyos mélységig meg-
próbálják bevonni azokat a szerepl őket, akik érintettek lesznek az átalakulásokban.
Bár több olyan vélemény is van, mely szerint
„(...) nincs értelme a részletes igényfelmérésnek (sem). Ha mindenkit
megkérdeznének, akkor nem lehet annyi igényt figyelembe venni és számon kérik,
hogy az övé miért nem valósult meg, nem lehet minden kérést figyelembe venni!" 8
Ebben a helyzetben akár pozitív fejleménynek is tarthatjuk, hogy a tervez ők
42,7%-a számolt be arról, hogy a tervezési munkálatok el őkészítéséhez közvéle-
mény-kutatást végeztek. (Természetesen azt nem tudjuk, hogy a véleményfelmérés
milyen mélység ű volt és mekkora mintán zajlott, mindenesetre az tény, hogy igény
volt a lakosság helyzetének és véleményének ily módon való megismerésére.) Rá-
adásul az elvégzett kutatások az esetek nagy részében (78,2%) segítséget is nyújtot-
tak — bár volt néhány eset, amikor inkább nehézséget okozott a sokféle vélemény
megismerése, különösen azoké, amelyek esetleg ellentétesek voltak a városvezetés
változtatási szándékaival.
A lakossági fórum az egyeztetési folyamatnak még mindig a legnehezebb és
legproblematikusabb része; szükségességének, hasznosságának megítélése
megosztja a tervez ő ket: 90,4%-uk válaszolta azt, hogy tervezési munkái során
tartanak ilyen jelleg ű egyeztetéseket, ám csak kicsivel több mint felük vélte úgy,
hogy a fórum segített, és egyötödük szerint inkább nehezítette a tervezés folyamatát
(és szinte ugyanekkora volt azok aránya, akik szerint semmilyen hatása sem volt).
A tervez ő k 45,6%-a úgy érzi, hogy a civil, lakossági részvétel fontos akadálya a
szaktudás hiánya. Sokan ellenzik is, mivel értelmetlennek tartják, hogy a szakmai
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 29
kérdésekben nem járatos embereket is bevonjanak: „A lakossági fórum egy
áldemokratikus baromság, eljátsszák, hogy mindenki elmondja a véleményét —
szakmai szempontból értékelhetetlen." Esetleg haszontalannak tartják, hiszen a
tervezők elég gyakran találkoznak azzal, hogy a „lakossági fórumnak nem volt
hatása — el őre lehetett tudni, hogy mi lesz" .
A tervezők szerint a lakossági fórum túlságosan függ a politikusoktól, illetve a
politikai helyzettől. Ennek jó példája egy olyan vidéki város, ahol mostanában egy
tisztán városfejlesztési problémával foglalkozó lakossági fórum más okokból feszült
politikai helyzetben valósult meg. Ez olyan szokatlan és bizonytalan körülményeket
teremtett a várostervez ők számára, hogy még a lakossági fórumok gyakorlatán is vál-
toztatniuk kellett — „nehogy belekössenek valamibe". Egy lakossági fórum korábban
általában úgy zajlott, hogy a tervek ismertetése után egy-két kérdésre még lehet őséget
adtak, de egy óra alatt befejezték az egész rendezvényt, hiszen a lakosság egy-egy
ilyen fórum során úgyis mindenről beszél, ami csak eszébe jut, mindegy, hogy a té-
mához tartozik-e, vagy sem. Ebben a helyzetben azonban kénytelenek voltak az ösz-
szes lakossági hozzászólást meghallgatni, ami id őben jelentősen kitolta a rendezvényt.
Összességében talán azt mondhatnánk, hogy egy lakossági fórum sikere függ a
politikai közegtől, attól, hogy mennyire akarják megtudni a véleményeket és attól,
hogy milyen érdekl ődésre tart számot a kérdés, mennyire ütköznek az érdekek az
adott területtel kapcsolatban: „A lakossági fórumok akkor kerülnek magasabb szintre,
ha konfliktus van." Gyakori vélekedésnek t űnik, hogy a jelenlegi tervezési folyamatba
nem fér bele, hogy a tervez ő hosszas, több alkalmas egyeztetéseket folytasson a civi-
lekkel és a lakossággal. A tervez ők több mint egyötöde úgy vélekedik, hogy a telepü-
lésfejlesztés irányainak a meghatározása során nem neki kellene a lakossági vélemé-
nyek feltárásával foglalkoznia. Ez a tervez ői munka professzionalizálódásának folya-
matába illik bele, a világmegváltó tervez ő helyett a professzionális — „mondják, meg
mit akarnak és én megcsinálom" — típus irányába kacsingat a szakma egy része: „Neki
működnie kell, nem véleményt feltárni. Tervez ő végrehajtja. A politika dolga az, hogy
tisztában legyen az igényekkel." A tervez ő leginkább hivatalnok szeretne lenni, akinek
ugyan nyilvánvaló, hogy a tulajdonképpeni megrendel ő a lakosság, de ezt ebben a pozí-
cióban távol lehet tartani, és az „aki fizet, az a megrendel ő" szemléletet lehet továbbra is
erősíteni: „Ezért vannak a szakbizottságok. Az önkormányzat feladata, az önkormány-
zat áll a lakosság és a tervez ő között."
A tervezők nagy része (77,7%) ugyanakkor a településfejlesztés irányainak a
meghatározása során saját feladatának is érzi a lakossági egyeztetéseket. A helyi
politikusoknak, a helyi szakapparátusnak, az erre specializálódott szakért őknek és a
civil szervezeteknek nagyobb, viszont a gazdasági szerepl őknek kisebb szerepet
szán ebben a feladatban (3. táblázat).
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
30 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
3. TÁBLÁZAT
,,Ön szerint a településfejlesztés irányainak a meghatározása során kinek vagy
kiknek szükséges a lakossági vélemények feltárásával foglalkoznia?" — a tervez ők
válaszai*, 2008 (%)
(Who Should Consider the Opinion of Inhabitants?)
Ki foglalkozzon a lakossági vélemé-
Szükséges (N .)
nyekkel?
Helyi politikusok 85,8 (260)
Helyi szakapparátus 74,5 (259)
Tervező 77,7 (260)
Erre specializálódott szakért ők 87,0 (253)
Civil szervezetek 78,9 (256)
Gazdasági szerepl ők 42,2 (254)
* Több válasz volt lehetséges.
Forrás: Survey (2008).
Mindenesetre leginkább a közös, több oldalról való véleményfeltárást tartanák
jónak, „mindenkinek kellene, de nincs erre id ő és pénz". De — a pénzen kívül —
többek között a szakértelem és az apparátus is hiányzik:
„(...) a civilek üt ődöttek, kellene foglalkozniuk ezzel, de nem tudják", „a
szakapparátusnak [pedig] fel kellene n őnie, ha másmilyen lenne a politika." Ráadásul
többen vélik úgy, hogy markánsabb határokat kellene húzni, és f őleg betartani az
egyes csoportok kompetenciáját figyelembe véve: „a politikusok politizáljanak, és ne
üssék bele az orrukat m űszaki dolgokba. Szakért ő kellene, de nincs pénz rá.
Gazdasági szerepl ők viszont ne tegyék, mert nem értenek hozzá. Önkormányzatoknak
kellene, csak sokkal hatékonyabban."
Ebben a csoportban is találunk azonban olyan tervez őt, aki a szakfeladaton felül
lényegesen nagyobb szerepet akar magára vállalni, és azt gondolja, hogy a
„tervez őnek kell generalistának lennie, neki kell feltárni, nem a szociológusnak
például." Ez az álláspont viszont a professzionalitás hiányán túl — hiszen a tervez ő
ritkán szociológus vagy közgazdász is egyben — ismét felveti a tervez ő mint a
társadalmi problémák világmegváltó kezel ője álláspont ismeretes dilemmáit.
A tervezők közül egyre többen (74,2%) számolnak be arról, hogy a kötelez ő
egyeztetéseken kívül vannak külön megbeszélések helyi érdekcsoportokkal, hiszen
„fontos, hogy megismerjék a terveket, észrevételek beépíthet ők legyenek", és a
megbeszélések általában pozitív viszonyban vannak a tervezési folyamattal. Mégis
vannak olyan tervez ők (9,7%), akik nem állnak lelkesen az ilyen egyeztetések
mellé. Van, aki úgy érzi, hogy „nem ők [akikkel egyeztettek] voltak hatással a
tervezésre, hanem mi voltunk hatással a csoportra". Van, akit nem a folyamat,
hanem a helyi adaptáció, a helyi viszonyrendszer átláthatatlansága is zavar:
„még nem alakult ki a kultúrája, ez ritkán jó. Például a ... esetében az
érdekcsoportok[kal] — a: gengszterek, b: őslakosok, c: új betelepül ők — csak akkor
lehet tárgyalni, ha jól körülhatárolt érdekcsoportok vannak. Itt nem is lehet tisztán
látni, ki kit képvisel."
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 31
Már sokkal ritkábban kerül sor arra, hogy a szakági tervez őkön kívül más szakmák
képviselőit (pl. közgazdászok, szociológusok) is bevonják a tervezési folyamatba, a
tervezők 61,3%-a számolt be ilyenről. Ők viszont szinte kivétel nélkül úgy
vélekedtek, hogy az együttm űködés sikeres volt, és segített nekik a megfelel ően jó
terv elkészítéséhez. Ahol ez még nem gyakorlat, ott is lenne igény rá, a tervez ők
hiányolják is; van, akik nem közvetlenül, hanem közvetve ismerkednek más szakmák
szempontjaival, például a városszociológiai irodalmon keresztül.
Konfliktusok a tervelfogadás során
A tervezési munkákban több szerepl ővel kell együttműködnie a településtervez ő-
nek, az együttműködés foka és minősége is különböző lehet az egyes szerepl ők eseté-
ben. A főépítészek és tervez ők, a szakági tervez ők, a polgármester és a szakért ők kép-
viselői között az esetek nagy részében megteremt ődik az összhang. Sokkal konflik-
tusosabb viszonyról számoltak be viszont a gazdasági szerepl ők, a képvisel ő-
testületek, a szakhatóságok, a civil szervezetek és a lakosság esetében. Nézzük meg,
milyenek ezek a konfliktusok (4. táblázat).
4. TÁBLÁZAT
Az együttm űködés jellemz ője a tervezési folyamat egyes szerepl őivel, 2008 (%)
(Typology of the Cooperation in the Planning Process)
Nem volt
Konflik- Együtt- Osz-
Szerepl ő Is-is Semleges kapcso- (N = )
tusos m űködő szesen
lata
Főépítész (a tervez ők
4,5 62,3 23,1 1,5 8,5 100,0 (199)
esetében)
Tervező (a főépítészek
0,0 75,3 23,5 1,2 0,0 100,0 (85)
esetében)
Helyi szakapparátus 3,9 60,4 25,1 5,5 5,1 100,0 (255)
Képvisel ő-testület 9,7 25,6 38,8 11,2 14,7 100,0 (258)
Szakhatóságok 9,7 38,4 41,5 5,4 5,0 100,0 (258
Civil szervezetek 9,3 29,8 34,9 10,1 15,9 100,0 (258)
Lakosság 6,6 26,4 38,0 17,1 12,0 100,0 (258)
Gazdasági szereplők 11,7 30,5 39,5 7,4 10,9 100,0 (259)
Polgármester 4,2 58,7 21,2 5,0 10,8 100,0 (256)
Szakági tervez ők 4,2 58,7 21,2 5,0 10,8 100,0 (259)
Külső szakértők
3,1 61,3 6,6 4,7 24,2 100,0 (259)
képviselői
Forrás: Survey (2008).
A korábbiakban többször felmerült, hogy bizonyos esetekben a participáció olyan
konfliktusokat is okozhat, amelyek „főleg egyéni érdek és közérdek összeütközésé-
ből adódtak", és megnehezítik, vagy éppen lehetetlenné teszik a folyamatot.
A pozitív nézet szerint „konfliktus mindig van, ki kell egyenlít ődni, nem lehet vá-
lasz nélkül hagyni, ez egy egyeztetési folyamat értelme". Ennek ellenére gyakran
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
32 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
nehéz szót érteni a résztvev őkkel, „nemcsak a laikus politikusoknak, minden laikus-
nak nehéz megmagyarázni" mindazt, ami a tervez őnek magától értetődő .
Természetesen, amikor egy tervet nem a tervez ő elképzelésének megfelel ően
fogadnak el (52,2% számolt be err ől), a tervez ő nehezen tud optimistán tekinteni az
egyeztetésekre. Ilyen esetekkel kapcsolatban két szcenárióról számoltak be: vagy csak
a terv egyes részeit szavazták le, és „a terv bizonyos elemeiben rosszíz ű kompromisz-
szumokra kényszerültünk az önkormányzat miatt", vagy az egészet elutasították:
„történt ilyen, ráírtam a tervre, hogy tervez ői javaslat ellenére történt". Akkor van
talán nagyobb gond, ha nemcsak a helyi érdekek, hanem országosak is szerepet
kapnak; ilyen esetekben a tervez ő helyzete nagyon negatívvá is válhat: „Nem csak
helyi, országos döntéshozókkal is volt olyan, hogy leszavazták a tervez ői javaslatot.
Volt olyan, hogy olyan lépett életbe, amivel nem értettem egyet, de akkor kirúgtak."
Nézzük meg részletesen is az egyes konfliktustípusokat (5. táblázat). Az, hogy a
helyi döntéshozók politikai okokból leszavazták a tervez ői javaslatot, a válaszolók
60,2%-ának praxisában fordult el ő. Az egyeztetéseket 78% szerint nagyban megnehe-
zíti, hogy „a laikus politikusoknak nehéz volt egy-egy szakmai javaslat elmagyarázása".
A terveket gyakran „politikai, illetve GAZDASÁGI okból szavazták le". Vannak
azonban olyan tervez ők is, akik jónak tartják, ha a politikai er ő időben vétót emel,
hiszen „nem a végén kell, hogy kiderüljön, hogy a politikusok nem támogatják".
5. TÁBLÁZAT
„A tervezési munkálatokhoz kapcsolódóan el őfordult-e, hogy..."
— az igen válaszok aránya, 2008 (%)
(Forms of Participation in the Planning Process)
Előfordult-e, hogy... Igen (N .)
...Ön mint tervez ő szakmailag nem értett egyet a tervvel, mégis
52,5 (255)
ez lépett érvénybe?
...a helyi döntéshozók politikai okokból leszavazták a tervez ői
60,2 (256)
javaslatot?
...a laikus politikusoknak nehéz volt egy-egy szakmai javaslat
78,0 (256)
elmagyarázása?
...a tervezést magánberuházó finanszírozta, és ezzel összefüggés-
78,0 (256)
ben befolyásolni kívánta a tervek tartalmát?
...a helyi lakosság (vagy ebb ől alakult szervezet) tiltakozására? 52,9 (261)
...civil szervezetek bevonására a véleményezési folyamatba? 84,0 (257)
...konfliktusra civil szervezettel (pl. környezetvéd ők) a tervezés
47,5 (256)
kapcsán?
...a lakossági, civil fellépés sz űkebb érdekek érvényesüléséhez
42,1 (259)
vezetett, a közérdek sérelmére?
...a civil, illetve lakossági részvétel új, használható ötleteket ho-
zott a tervezésbe? 63,7 (256)
Forrás: Survey (2008).
Gyakran (78%) okoz konfliktust az a már említett gyakorlat, hogy a tervezést a
magánberuházó finanszírozza, és ezért az esetek jelent ős részében befolyásolni is
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 33
kívánja a tervek tartalmát. Ezt a törekvést több tervez ő normálisnak tartja, s őt úgy
érzi, hogy gyakran pozitív irányba mozdította el ő a tervezést a beruházó ötlete,
célja. Az esetek egy részében a beruházó „nyertesként" kerül ki a folyamatból, más
részében viszont „el őfordul, hogy próbál befolyásolni, de nem biztos, hogy
jóváhagyják, amit szeretne" .
A tervez ők több mint a fele keveredett konfliktusba a lakossággal, és sokan érzik
úgy, hogy a konfliktusok nem visznek el őre: „itt sem érdemi dolgok szoktak lenni".
Sőt „nem logikus a tiltakozás a lakosságnál, attól függ hogy van-e helyi hangadó",
ám a kialakult konfliktus „egyeztetésekkel eddig mindig rendezésre került".
Sokkal konfliktusosabbnak érzik a helyzetet a hazai civil szervezetekkel, bár csak a
tervezők majdnem fele keveredett már komolyabb konfliktusba velük. Mivel az Étv.
szerint a véleményezési folyamatba kötelez ő bevonni őket, a bevonás a válaszolók
84%-ának praxisában meg is történt, ám a hasznosságról megoszlanak a vélemények.
Többen vélik úgy, hogy az egyeztetésnek nem volt haszna, és a civilek képzetlenek a
területet illetően, „későn jut el hozzájuk az információ, vagy képtelen-lehetetlen
dolgokat képviselnek", sőt gyakran ellenségesek és kevésbé együttm űködők: „Olyan
mértékben buták hogy nem értik-nem indokolják meg a véleményüket." Más
vélemények szerint nincs igazán haszna a civilek bevonásának, „a civil szervezetek
lényege, hogy a lakossággal foglalkozzanak", az ő szélesen vett érdekeiket
képviseljék. Ez azonban ma még gyakran nem így sikerül, ezért több tervez ő gondolja
úgy, hogy „civil szervezet fogalmát, játékszabályait pontosítani kellene".
A tervezők 42,1%-a gondolja úgy, hogy a lakossági és/vagy civil fellépés sz űkebb
érdekek érvényesüléséhez vezetett, a közérdek sérelmére. Ugyanakkor 63,7% érezte
úgy, hogy a civil, illetve lakossági részvétel új, használható ötleteket (is) hozott a
tervezésbe. A helyzet tehát igen bonyolult, konfliktusokkal teli többdimenziós
térben értelmezend ő. Sokan érzik úgy, hogy az egyeztetés semmi pluszt nem ad a
tervezéshez, hiszen a laikusok nincsenek abban a helyzetben, hogy érdemben hozzá
tudnának szólni a „dolgokhoz".
Van, amikor ezek az érdekek, ötletek nem is a civilekt ől vagy a lakosságtól
erednek, hanem láthatatlanul bár, de a politika áll mögötte: „politikus által felkeltett
módon, nem önállóan történt. Új használható ötletekre lenne szükség, de
Magyarországon ilyen nem létezik."
És van olyan is, amikor valamelyik civil szervezet ebb ől a pozícióból akar belépni
a politikai erőtérbe, bizonyos értelemben hatalmat kíván magának szerezni:
• .. kerületben sz űkebb civil érdekcsoport befolyásolta a terveket. Nagyon kevés
valódi érdeket képviselnek. Kvázi civilként akarnak bemenni a hatalomba. Az a baj a
városfejlesztési folyamattal, hogy úgy tesznek, mintha tudnák, mit játszanak. És talán
ez utóbbi a legveszélyesebb, ha meggondoljuk, hogy a döntéseknek id őben milyen
messzire nyúló hatásai vannak."
Van, hogy a tervez ők értetlenül állnak a lakosság viselkedése el őtt, mely szerintük
nem magyarázható meg a racionális keretek felhasználásával: „belvárosi slumos
tömbben az önkormányzat rendet akar vágni. A tömb lakói gazdaságilag is jobban
járnának, és mégis megakadályozzák a rekonstrukciót."
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
34 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
Az egész folyamatot gyakran inkább már csak id őpocsékolásként élik meg maguk
a tervezők is, és sok esetben tapasztaltuk, hogy már nem is igazán kíváncsiak a
véleményekre, csak „lezavarják" az egyeztetést.
Több esetben viszont kiderült, hogy mégis van értelme megismerni a véleményeket,
hol önvédelemből (a terv és a tervez ő pozíciójának védelme miatt), hol pedig azért,
mert néhány momentumban megfontolandó, esetleg jónak tartott ötletmorzsák
kerülnek elő, melyek aztán kidolgozásra, beépítésre érdemesnek találtatnak.
Konklúzió
A rendszerváltás után az építész-várostervez ők újfajta erőviszonyok közé kerültek
a várostervezési folyamatban. Újfajta kötöttségként jelentkezik a piaci befektet őktől
való erős függőség, az, hogy az önkormányzatok (eltér ően a rendszerváltás el őtti
helyzettől, amikor az állami fejlesztési forrásokért folyt a verseny) most a piaci (és
EU-s) fejlesztési forrásokért versengenek, ami újfajta dilemmákat vet fel a tervez ők
számárára (hogyan definiálják a szerepüket a befektet őkhöz képest)? Egyértelművé
vált az is, hogy a tervez ők a korábbiaknál er ősebben függnek a helyi politikától, a
tervezési folyamat sikeressége érdekében el kell hogy helyezzék magukat az adott
önkormányzat er őviszonyai között. Összességében — figyelembe véve a lakosság,
civil szervezetek növekv ő aktivitását is — megnövekedett a laikus vélemények sze-
repe a tervezési folyamatban. Mindez a korábbi tervez ői szerep elbizonytalanodásá-
val, újradefiniálásának szükségességével jár, ami viszont az építész-várostervez ő
szakma és a kapcsolódó szakmák intenzív párbeszéde, vitái, együttgondolkodása
révén formálódhat ki.
Jegyzetek
A tanulmány a település- és várostervezési folyamatnak azt az oldalát igyekszik elméletileg és empirikus
anyag mentén is bemutatni, melyben a lakossági vélemények artikulálódnak, els ősorban a várostervezés
néhány elméleti megfontolása és erre vonatkozó empirikus vizsgálatok alapján. A kutatómunka a követ-
kező kutatások keretében folyt: Studio Metropohtana Kht.—ELTE TÁTK „A településtervezés tényleges
gyakorlata az önkormányzatoknál (2002)" esettanulmányok az FVM Terület- és Településrendezési F ő-
osztálya számára (2009). Bolyai János Kutatási Ösztöndíj. Az OTKA 47142. számú „Várostervezés és a
térbeni-társadalmi szerkezet változásai Budapesten", és a 68509. számú "A városrehabilitáció társadalmi
hatásai" kutatásai, valamint a Norvég Alap által támogatott „Fenntartható termelés, fogyasztás és kom-
munikáció" kutatás „Városrehabilitáció történelmi környezetben" cím ű alprojektje.
2
A participáció kifejezés alatt — bár önmagában mindössze részvételt jelent — sokszor automatikusan a
lakossági részvételt és/vagy a civil szervezetek részvételét (amelyek valójában igen sokfélék lehetnek,
a lakossági civil szervezetekt ől a professzionális, ügyképviseleti szervezetekig) szokás érteni. Mint
később látni fogjuk, a két említett szerepl ő (szerepl őcsoport) részvétele igen eltér ő jellegű lehet.
3
Lukovich Tamás értelmezésével szemben (Lukovich 1997) Arnstein ezt nem mindkét, a részvétel hiá-
nyával jellemezhető fokozattal, csak a terápia fokozatával kapcsolatban állítja.
4
Az aarhusi egyezményt az EU és a csatlakozásra váró országok — közöttük Magyarország — miniszterei
írták alá 1998-ban Dániában.
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 35
A törvényt a 2008. évi XLIX. törvény több helyen módosította, ez azonban nem érinti az itt tárgyalt
szempontból lényeges részeket.
6
A cél- vagy folyamatorientáció kérdése a tervezéselmélet egyik alapvet ő témája az utóbbi évtizedekben
(lásd pl. Taylor 1999).
Eltekintünk az igen gyakran emlegetett, többé-kevésbé nyílt korrupció problémáitól. Nem azért, mintha
ezt az aspektust lényegtelennek tartanánk, hanem azért, mert szociológiailag az a lényeges, hogy
milyen feltételek teszik lehet ővé a működését. Itt ennek elemzésére nincs elég helyünk.
8
Nem részletezzük, de jól elgondolható, hogy az ezt az álláspontot képvisel ők hogyan vélekednek arról,
ha az érintetteknek nem csupán az igényeit próbálják felmérni, hanem a döntésbe való aktívabb
beleszólás mechanizmusainak kialakítása is felmerül.
Irodalom
Arnstein, S. (2000) A ladder of citizen participation. - LeGates, R.T.-Stout, F. (eds.) The City Reader.
Routledge, New York. 240-252. o.
Athéni Charta (1979) Az Athéni Charta. - Vidor F. (szerk.) Urbanisztika. Gondolat, Budapest. 150-161. o.
Atkinson, R. (2001) The emerging 'Urban Agenda' and the European Spatial Development Perspective:
Towards an EU Urban Policy? - European Planning Studies. 3.385-406. o.
Davidoff, P. (2000) Advocacy and pluralism in planning. - LeGates, R.T.-Stout, F. (eds.) The City
Reader. Routledge, New York. 423-433. o.
Fogarasi Gy. (1995) Területfejlesztés és participáció. - Társadalomkutatás. 1-4.24-34. o.
Geddes, P. (1915 [2000]) City Survey for Town Planning Purposes, of Municipalities and Government. -
LeGates, R.T.-Stout, F. (eds.) The City Reader. Routledge, New York. 330-333. o.
Hall, P. (1996) The City of Theory. - LeGates, R.T.-Stout, F. (eds.) The City Reader. Routledge, New
York-London. 383-396. o.
Hall, P. (2000) Cities of tomorrow. Blackwell, Oxford.
Jacobs, A.-Appleyard, D. (2000) Towards an Urban Design Manifesto. - LeGates, R.T.-Stout, F. (eds.)
The City Reader. Routledge, New York-London. 492-502. o.
Krémer A.-Várnai G. (1996) Területpolitika és kommunikáció. - Comitatus. 7-8.90-92. o.
Lukovich T. (1992) A közösségi részvételr ől. - Valóság. 11.19-29. o.
Lukovics T. (1997) A posztmodern kor városépítészetének kihivásai. Szószabó Stúdió, Budapest.
Maier, K. (2001) Citizen Participatin in Planning: Climbing a Ladder? - European Planning Studies. 6.
707-719. o.
Mayer, M. (2000) Post-fordist city politics. - LeGates, R.T.-Stout, F. (eds.) The City Reader. Routledge,
New York. 230-239. o.
Meggyesi, T. (1985) A városépítés útjai és tévútjai. Műszaki Kiadó, Budapest.
Ongjert R. (1999) A párbeszédben álló város. Gyakorlati útmutató a társadalmi részvétellel történ ő tele-
püléstervezéshez. Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ Kht., Budapest. Kézirat.
Potapchuk, W.R. (1995) Public Participation. - National Civic Review. Tavasz. Public Participation
Manual Canadian Urban Institute.
Selman, P. (2001) Social Capital, Sustainability and Environmental Planning. - Planning Theory and
Practice. 1.13-30. o.
Stephenson, R. (2000) Technically Speaking: Planning Theory and the Role of Information in Making
Planning Policy. - Planning Theory and Practice. 1. 95-110. o.
Szelényi L (1973) Bevezető tanulmány. - Szelényi I. (szerk.) Városszociológia. KJK, Budapest. 7-38. o.
Taylor, T. (1999) Town planning 'social' nor just 'physical'? - Greed, C.H. (ed.) Social Town Planning.
Routledge, London-New York. 29-43. o.
Thompson, R. (2000) RE-definig planning: The roles of theory and Practice. - Planning Theory and
Practice. 1. 125-134. o.
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a
településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p.
36 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
PARTICIPATION IN URBAN PLANNING
GÁBOR CSANÁDI — ADRIENNE CSIZMADY — LEA K Ő SZEGHY
The city development is determined partly by spontaneous processes generated by the
capitalist market economy and also by urban policy and planning. As a consequence of these
processes some groups of the society gain advantages while others suffer damages. When we
try to analyse sociologically the urban policy and planning our focus is not on realised
physical results, but on the system of explicit or hidden social interests, power relations and
conflicts. (How it is related to external interests and power structures, how much it is capable
of autonomous it functioning and representing its own ethos, when and how much it serves
or is exposed for the stronger power structures around it.) In this study we start to unfold this
very complex issue — for the sake of simplicity called: the sociology of urban planning — with
the research of publicity and public participation.