Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 1-14. p.
Tér és Társadalom XXIV. évf. 2010 s 1: 1-14
A KLÍMAVÉDELEM EDDIGI MÉRLEGE ÉS
KILÁTÁSAI
(The so far Achievements of Climate Protection and
its Perspectives)
ERDŐS' FERENC
Kulcsszavak:
klímaváltozás klímapolitika klímavédelem alkalmazkodás stratégiaváltás globalizáció
ÜHG-emisszió antropogén hatások
A klímapolitika két „frontja" közül korábban nyitott a megel őzésen alapuló klímavédelem (mitigation)
volt. Ez arra irányult, hogy az üvegházhatású gázok emissziójának csökkentésével lassítsa, illetve megállítsa
a globális felmelegedéshez vezet ő, az extrém id őjárási jelenségek gyakoriságát és intenzitását növelő és
ezzel az emberiségnek sokféle és súlyos kárt okozó klímaváltozást.
Azonban a nemzetközi (világszervezeti) és nemzeti keretekben folytatott küzdelem a klímaváltozás ellen
(főként egyes ágazati és nagyhatalmi ellenérdekek miatt) nem vezetett eredményre. A számos nemzetközi
egyezmény ellenére az emissziót nem sikerült a kell ő mértékben csökkenteni, a felmelegedési folyamat
pedig az elvárttal szemben felgyorsult. Ezért századunk elején a klímapolitika kénytelen volt megújítani a
„második frontot": előtérbe került a klímához való alkalmazkodás.
Jelen tanulmány második része a Tér és Társadalom egy későbbi számában fog megjelenni. Következ ő
cikkünkben (az el őbbi gondolatok mentén) részletesebben foglalkozunk az éghajlat-politika ma minden-
nél időszerűbb oldalával, az alkalmazkodással, a benne rejlő lehetőségekkel.
Légkörünkben az ipari civilizáció óta végbement, az él ővilágot/emberiséget kü-
lönféle módon, mértékben és helyen kedvez őtlenül érintő, illetve veszélyeztet ő lég-
köri változások közül az ózonpajzs kritikus mérték ű elvékonyodása és a savas es ők
keletkezése elleni küzdelem megnyugtató részeredményeket hozott. Ezekhez képest
összehasonlíthatatlanul nagyobb és végtelenül nehezen kezelhet ő gond a természe-
tes (az ekliptikai paraméterek ingadozásából — „sarokvándorlásból" — adódó) klímain-
gadozásoknál már erősebbnek bizonyuló antropogén tényez ők hatására (1. táblázat)
bekövetkez ő, alapvetően a világ legnagyobb részén felmelegedésben, szárazosodás-
ban és időjárási széls őségekben manifesztálódó globális klímaváltozás.
A globalizáció következményének is tekinthet ő éghajlatváltozás (Kondorosi 2008)
nem csupán a természeti környezetet, a gazdaságot és az emberi élet ökológiai felté-
teleit kedvez őtlenül befolyásoló, hanem áttételesen a nemzetközi békét és bizton-
ságot is veszélyeztet ő, minden más világproblémát megel őző, felkiáltójelet érdeml ő,
az egész Földet érint ő jelenség — ahogyan arra többek között Al Gore (2006) is
figyelmeztetett. Ennek ellenére a döntéshozók részér ől a témához való viszonyulás
többnyire abban merül ki, hogy korunk számos generális problémája közül csupán
az egyiknek tartják a klímaváltozást, pedig a f ő globális gondok közötti kapcsolat
kevésbé horizontális, mint inkább hierarchikusan vertikális (1. ábra).
2
s<
<
•
)-4 so.)
CL)
'0)
:
o.)
.4j
s0
sz,
sói
t'e
r.on '
o)
ty,
o))
CX)
E!
%)
o.>
.••••s
.,.
93
;.s
'YO
N..,
ee
Z
bt
Ü
Erdősi Ferenc
,
t
._,
`.
Y-v
y
E
','
C3
11.7
M
•
'
-2 '''
M `,6,'
A
''
• .,
2 :. s;
›, .
''.«> 2
ve t ke z m én y e k
veg h áz ha t ás (' g ázo kfe ldnsulasa a lég kör ben ( közve te tt ha t ásu k a fe lme leg e désre)
Tér és Társadalom 24:(1) pp. 1–14. (2010)
H ő lea dás ( közve t len ha t ás a fe lme leg e désre )
íz( f)e lhaszn álás — a víz áta la ku l ása átmene t ileg v ízg özz é ( közve te tt ha t ás a fe lm e leg e désre )
Ke dve z ő t len (r és zben ke dv ha t áso k az em ber körny ez e t ér e
Erdősi Ferenc : A klímavédelem eddigi mérlege és kilátásai.
, andorlás"következt ében)
Forrás: A szerző saj át szerkesztése.
TÉT XXIV. évf. 2010 • 1
Erdősi Ferenc : A klímavédelem eddigi mérlege és kilátásai.
Tér és Társadalom 24:(1) pp. 1–14. (2010)
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 A klímavédelem 3
1. ÁBRA
A klímaváltozás helye a globális problémák között kétfajta megközelítésben
(The Placing of Climatic Change among Global Problems in Two Approaches)
L Horizontális kapcsolatok az egyenl ő rangú tényez ők között
Vízhiány, Funda- El-
Városokba Jár- Éghajlat-
földek — Éhínség — mentalista — szegé- —
menekülés ványok változás
elhagyása terrorizmus nyedés
II. Vertikális kapcsolatok — a klímaváltozás egyenes következményei
1. Klímaváltozás 2. Politikai tényez ők
Egyenlőtlen kapcsolatok a fejlett
Vízhiány, földek elhagyása és nyomorországok között
Éhínség
Elszegényedés
Városokba menekülés
Járványok
Fundamentalista terrorizmus
Forrás: A szerző saját szerkesztése.
A nemzetközi klímapolitika történetének f ő időszakai
A klímavédelem történetében Faragó (2008) három id őszakot különböztet meg:
- Az 1987 és 1992 közötti pionír időszakot, amikor kormányok és világszerve-
zetek hívták fel a figyelmet arra, hogy a környezeti problémák közül a klíma-
változás igényli a legnagyobb összefogást.
- Az 1993-1997. éveket a hivatkozott szerz ő „ nem elég" id őszaknak aposztro-
fálta, amikor az éghajlatváltozás veszélyének problémája ugyan bekerült a
kiemelt jelentőségű világpolitikai ügyek sorába, azonban jó néhány ország
(különböző okok miatt) nem volt hajlandó radikális változtatásokra.
- Az 1998-2006. évi „hezitálási időszak" elején kiderült, hogy az éghajlatválto-
zás gyorsulása miatt még a Kiotói Jegyz őkönyvben rögzítetteknél is nagyobb
mértékű kibocsátás-csökkentésre van szükség rövid id őn belül, továbbá
komoly figyelmet kell fordítani most már az alkalmazkodásra is. Az USA
kezdeményezésére lehet őség nyílott a nemzetközi emisszió-kereskedelemre.
Az EU 2005. évi állásfoglalása szerint meg kell akadályozni — az üvegház-
Erdősi Ferenc : A klímavédelem eddigi mérlege és kilátásai.
Tér és Társadalom 24:(1) pp. 1–14. (2010)
4 Erdősi Ferenc TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
hatású gázok (ÜHG) emissziójának még radikálisabb csökkentésével —, hogy
a Föld átlagos h őmérséklete az ipari korszak el őttihez képest 1 °C-nál nagyobb
mértékben növekedjen.
- A 2007. évet Faragó a lehetséges fordulat évének tartja az IPCC minden
korábbinál részletesebb és meggy őző jelentésének megjelenésével, melynek
nyomán az arra hamarosan pozitívan reagáló több, 2009. évi nemzetközi kor-
mányfői konferencia magáévá tette a gyors cselekvés szükségességének
parancsát, 2 °C-ban maximálta a még kezelhet ő felmelegedést 2100-ig, és sor
került a koppenhágai klímaértekezletre.
A megelőzés mint a klímavédelem alapja
A „kezelhetetlen elkerülése" (Szlávik 2008) érdekében végzett klímavédelem a
megelőzésen alapul. A megelőzés (mitigation) lehet őségének két alapvet ő módja
van, nevezetesen az ÜHG-kibocsátás mérséklése, visszafogása, továbbá az ÜHG
elnyeletése („közömbösítése").
Meghatározó jelentősége a gyakorlatban még jó ideig az emisszió visszafogásá-
nak lesz. Ennek
- közvetlen módja az épületek, üzemek, közlekedés m űködtetésére, ipari/
mező gazdasági termelésre, szolgáltatásokra stb. elhasznált szénalapú energia-
felhasználás csökkentése els ő sorban a CO 2 mindenkori minimalizálása érde-
kében. E körbe tartozik a szennyvízkezelés és a hulladékgazdálkodás, az
állattenyésztés stb. során a légkörbe direkt módon exhalálódó metán (CH 4) is.
A csökkentési elvárások egyaránt vonatkoznak
- az emisszió abszolút mennyiségére, akár a gazdasági teljesítmény vissza-
fogásához is vezet ő „elegend őség" stratégia (Szlávik 2008) égisze alatt,
továbbá
- a fajlagosra, (az egységnyi gazdasági tevékenységre jutó) ÜHG-
kibocsátás csökkentésével a „hatékonyság" stratégiájának is eleget téve.
- Az emisszió mérséklésének áttételes, közvetett módja a termelés (munka-
helyek) és fogyasztás (lakóhelyek) közötti közlekedési távolság lerövidítése,
azaz a funkciók térbeli közelebb telepítése egymáshoz
- a közlekedési emisszió csökkentése,
továbbá többféle er őforrással/energiával való takarékosság (pl. a kisebb
hűtési energia, a járm űvek élettartamának növelése) érdekében els ősor-
ban a városi vonzásterületeken belüli, de akár interkontinentális vi-
szonylatokban is. (A helyi/közeli a szép és a jó — global sourcing helyett
localsourcing.) Lehet, hogy kibékíthetetlen ellentmondásban van a glo-
bális éghajlatváltozáshoz vezet ő globalizáció és a lokális/kistérség klí-
mabarát ellátási rendszer? Ismét id őszerű lenne Thünnen ideája?
Erdősi Ferenc : A klímavédelem eddigi mérlege és kilátásai.
Tér és Társadalom 24:(1) pp. 1–14. (2010)
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 A klímavédelem 5
Az ÜHG-elnyeletés fokozásának, azaz a gázok légkörb ől való kivonásának termé-
szetes módjára, az erd őterületek lényeges növelésére globális szinten a közeljöv ő-
ben aligha lesz mód, mert miközben némi eredményt érnek el e téren egyes fejlett
és közepesen fejlett országok, ehhez képest többször nagyobb erd őket irtanak ki a
harmadik világ országaiban, a FÁK-országokban.
Elméletileg ugyan a CO 2-elnyelés mesterséges módjára is van m űszaki lehetőség
óriási abszorbeáló berendezések létesítésével, de ez a megoldás még alig jutott to-
vább az ötlet, illetve a vázlatos tervezés szintjénél.
A klímavédelemre alapozó klímapolitika egyoldalúsága és kudarca
világszerte
A globalizáció és a klímaváltozás interdependens viszonyából következik, hogy
az emberiség túlnyomó része számára nem kívánatos, valósággal sokkoló követ-
kezményekkel járó, felgyorsult folyamatok ellen csak a világméret ű, a nemzetközi
összefogáson alapuló küzdelem járhat sikerrel Ennek felismerése késztette a világ-
szervezeteket és nemzeti kormányokat klímapolitikai lépésekre. Az érdemileg az
1980/90-es évek fordulójától kibontakozott klímapolitika központjában a változáso-
kért fő felelősnek talált ÜHG kibocsátásának csökkentése állt. A csupán a klímavéde-
lemre szorítkozó egyetlen „front" nyitásával a klímapolitika jó ideig megelégedett a
változásokat kiváltó okok megszüntetésére irányuló er őfeszítésekkel, mindenekel őtt a
CO2, továbbá az NO 2 és CH4-emisszió ellen irányulókkal. Az ózonpajzshoz és
savas es őkhöz képest a klímaváltozás azonban nehezen megfordítható vagy leg-
alábbis leállítható, mivel a folyamatért felel ős emissziók
- forrásai valamilyen formában és mértékben az egész Földön jelen vannak
(túlnyomóan természetes formában még a tengereken is),
- a kibocsátást el őidéző fő tevékenységek (h őerőművek, kohászat, ipar,
fűtés/hűtés, közlekedés, állattenyésztés, autósport) folytatásához, fenntartásá-
hoz kőkemény (gazdasági, életmin őséggel kapcsolatos) érdekek fűződnek.
A kibocsátó pontszerű (helyi) vagy vonalas létesítmények nemcsak hogy három-
dimenziós hatást generálnak a légkörben, hanem összegez ődve az egész Glóbusz
éghajlatát képesek módosítani.
A helyzetfelismerés és az annak szellemében történ ő cselekvés között sajnálatos
módon nagy különbségek mutatkoznak. A még az elvileg valamilyen szinten kör-
nyezettudatos emberek is vagy az elkényelmesedés okán, vagy a különböz ő külső
(főként gazdasági) kényszerít ő erők hatására elveiket feladva (vagy azokkal meg-
alkudva) másként cselekszenek, engedményeket tesznek.
▪
•
Erdősi Ferenc : A klímavédelem eddigi mérlege és kilátásai.
Tér és Társadalom 24:(1) pp. 1–14. (2010)
6 Erdősi Ferenc TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
d
: 8*
'
ifi
5 ,-,
t7,,
.7.-:
ád
.4 g4
S _ ,:i.,' El 'Z' —g 2 'g"'
p., bln:€,
%.,. k ip ,.,....0. x°.-3 : —
5 ' b• k.,
1
"g' ő '3
,
'6 A '"'r" IDD 1 . , 0 .
2 ›"2" K -'4 #i '° -' ;
6
-.-J, 8 .'2 r.2. .m ,.:,' :§ ,
-
..d'.@.Égl,..,—§
,,E —. .,.
▪ ''2 9, .=,92• .2 "5:-g17 ,
.T.
`',?,;
Es ',
!..
Erdősi Ferenc : A klímavédelem eddigi mérlege és kilátásai.
Tér és Társadalom 24:(1) pp. 1–14. (2010)
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 A klímavédelem 7
Bármennyire nagy (sok vonatkozásban tiszteletre méltó) er őfeszítések történtek is
az ÜHG csökkentésének érdekében a nemzetközi egyezményeket tet ő alá hozók, a
világkonferenciák szervez ői és jó néhány nemzeti kormány részér ől (2. táblázat), a
klímavédelmet szolgáló intézkedések méretükben és hatékonyságukban még a kü-
szöbértéket sem érik el, ezért az éghajlat Josszabbodása" a Föld legnagyobb részén
folytatódik. Mindaddig, amíg a természetes éghajlat „torzulásához" vezet ő okokat
(üzlet, hatalmi érdekek, a kényelem prioritása az életmódban stb.) nem sikerül kiik-
tatni, nem várható, hogy megindul a jobbító folyamat. A gazdasági növekedés a
demográfiaival együtt a mai és a belátható jöv őbeni általános technológiai szinten
óhatatlanul valamilyen arányú (a légkört is kedvez őtlenül befolyásoló) további kör-
nyezetterheléssel jár. A klímavédelmi kiadásoktól való ódzkodásnak, illetve az
azokra való korlátozott hajlandóságnak különleges motivációi is vannak, mint pl. a
katonai, illetve űrkutatási kiadások felzárkóztatása az ország méreteihez, illetve
nagyhatalmi pozíciójához, ahogy ez Kínában, részben Indiában történik.
A klímaváltozás eddigi és várható főbb területi jellemz ői
Földünk átlagos hőmérséklete az ipari korszak beköszöntét ől, az 1790-es évekt ől
2006-ig 0,6 °C-kal emelkedett az IPCC 2007. évi jelentése szerint. Ezzel szemben
Solomon et al. (2007) csupán az utóbbi, 1906 és 2005 közötti mintegy száz évre
0,74 °C-os melegedést mutatott ki. Az utóbbi id ő második felében a folyamat már két-
szer gyorsabb volt, mint korábban. A meteorológiai mérések kezdete óta számított tíz
legmelegebb évből pedig kilencet az 1990 óta eltelt másfél évtizedben regisztráltak!
A csapadékcsökkenés az 1960-as évekt ől kimutatható Afrika és Ázsia trópusi és
szubtrópusi területein, mégpedig jelent ős mértékben, 1980 óta pedig a világ száraz-
földi területein tendenciaszer űen, de nagy területi különbségekkel. Növekedést csak
viszonylag kevés helyen, pl. a Csendes-óceán mérsékelt övezeti területein mértek.
A tengerszint-emelkedés a sarkvidéki kontinentális jég olvadása és a felmelegedés
miatti víztömegtágulás következtében az utóbbi 100-150 évben max. 20 cm-t tett ki.
Németországban a 20. században a légh őmérséklet 1 °C-kal lett melegebb, és
1901 óta az utóbbi tíz éven belüli (1999, 2000, 2002, 2006, 2007 és 2008) évek
voltak a legmelegebbek (Daten des DWD 2008). A 2007. évi leger ősebb hőhullámok
még a „kiegyenlített éghajlatú" atlanti Nyugat-Európában is több tízezer ember
halálát okozták.
Magyarországon 1975 és 2004 között a nyári max. h őmérséklet 2-3 °C-kal növe-
kedett (NÉS 2007) és a hőhullámok gyakorisága az 1990-es évek óta növekszik:
1992 és 2000 között 6 hőhullám következett be. A valaha mért leghosszabb és leg-
melegebb hőhullámot a lakosság 2007-ben szenvedte el, 5 napon keresztül 30 °C
felett volt a napi átlagos h őmérséklet (Páldy—Bobvos 2008). A 2007. évi három hő-
hullámból a második idején 38%-kal (600-800 f ővel) többen hunytak el.
Ugyan a jövőre vonatkozó modellszámítások adatai egymástól nem jelentéktelen
mértékben különböznek, valamennyi szerint a változás folyamata gyorsuló, a
Erdősi Ferenc : A klímavédelem eddigi mérlege és kilátásai.
Tér és Társadalom 24:(1) pp. 1–14. (2010)
8 Erdősi Ferenc TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
hőmérséklet hatványszer űen emelkedik. A globális hőmérséklet-emelkedést a 20. század
végétől 2100-ig tartó id ő szakra 1,1-6,4 °C intervallumban adták meg a különböz ő
források (a 2009. éviek már ennél is nagyobb felmelegedéssel számolnak). A 2025-ig
terjedő két és fél évtizedre 1 °C-kal számoltak (NÉS 2007), de a 2009. évi
szcenáriók már a közeljöv őben is gyorsabb melegedést valószínűsítenek.
Az IPCC 2007. évi rendkívül részletes el őretekintést tartalmazó jelentéséb ől az
egyes kontinensekre az alábbi főbb megállapítások tehet ők:
- A klímaváltozás várhatóan a leger ő sebben Afrikát érinti, mégpedig a Szahara
északi és déli irányú terjeszkedésével, továbbá Fekete-Afrika északi régióiban
és különösen Kelet-Afrikán belül nyugaton a Kalahári hódít újabb területeket,
míg új jelenségként a korábban füves-cserjés, illetve szavanna vegetációjú
Kelet-Afrikában megy végbe drámai, a félsivatagosodáshoz vezet ő drasztikus
szárazosodási folyamat. Afrika nagy édesvízi tavainak halállománya oly mér-
tékben csökken, hogy elveszti a népélelmezésben betöltött jelent ő ségét.
- Kelet-, Délkelet-, Dél- és Közép-Ázsia vízellátásában meghatározó szerepe
van a Himalája/Hindukus/Tien San stb. magashegységi hótömegek, gleccse-
rek olvadékvizéb ő l táplált folyamoknak. A magashegységi vízutánpótlás
nagy részének elmaradása beláthatatlan következményekkel járhat a mez ő -
gazdaságra, különösen Indiában, Észak-Kínában, Közép-Ázsiában.
- Ugyancsak a magashegységb ől (Andokból) származó öntöz ővíz hiányával
kell számolni Dél-Amerika nyugati sávjában, míg az Amazonas-medence
keleti részén a trópusi ő serdő szavannává degradálódhat 2050-ig. Részben a
tengeráramlások átrendez ődése következtében bekövetkez ő vízmelegedés
oda vezethet, hogy eljelentéktelenedik a peremi partok el őtti világjelentő ségű
halászat.
- Észak-Amerikát els ő sorban a csapadékhullás még széls őségesebbé válásának
következményei (áradások, növényi kártev ők tömegei) sújthatják.
- Óceánia alacsonyabb fekvés ű szigeteit, továbbá Bangladest a tengerszint-
emelkedés fenyegeti.
Európában a 2040-2050. években a Földközi-tenger térségében a nyári hőmér-
séklet több mint 2,5 °C-kal növekedhet az 1961-1990. évek átlagához képest, mi-
közben Közép-Európa legnagyobb részén csupán 1 °C-nál valamivel kisebb emel-
kedést valószínűsít a REMO A 18 szcenárió. A téli hónapokban viszont az 1,5-2,0 °C-os
melegedés a Földközi-tengert ő l Skandináviáig csaknem egész Európára kiterjed.
Csak az Atlanti-óceán közvetlen hatása alatt álló nyugati övezetben (az Egyesült
Királyságban, Portugáliában, Spanyolország egyes részein) várható az átlagosnál
kisebb téli hő mérséklet-növekedés. A 21. század utolsó évtizedére a felmelegedés
értéke szinte az egész kontinensen (télen és nyáron egyaránt) eléri a 3 °C-ot.
A csapadék mennyisége a 21. század derekára a Földközi-tenger térségében a
felére esik vissza valamennyi évszakban, miközben Skandináviában télen akkor már
több csapadékkal lehet számolni. A nyári hónapokra Észak- és Közép-Európa nagy
részén is csapadékcsökkenés (pl. az Egyesült Királyságban több mint 30%-os) várható
Erdősi Ferenc : A klímavédelem eddigi mérlege és kilátásai.
Tér és Társadalom 24:(1) pp. 1–14. (2010)
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 A klímavédelem 9
az A1B szcenárió szerint — az Azon maximum észak felé történ ő áthelyeződése
következtében. A 21. század végére a 2050-re érvényes trendek egész Európában fel-
erősödnek oly módon, hogy a Mediterráneumtól egészen Dél-Skandináviáig a nyári
csapadék mennyisége tovább csökken.
A hőmérsékleti széls őségek várható fokozódására jellemz ő a fagyos napok
(Tmin < 0 °C) és a h őségnapok (Tmax > 30 °C) ellenkez ő előjel szerinti alakulása.
Az A1B szcenárió szerint a fagyos napok száma már egész Európában kevesebb,
miközben a hőségnapoké 2100-ig 5-50-nel több lesz — csak Angliában és Skandi-
náviában nem kell több h őségnappal számolni (Jacob 2009).
Az Európa déli felének évszakonkénti id őjárási viszonyait befolyásoló mediterrán
ciklonok útvonalának, gyakoriságának és intenzitásának utóbbi évtizedekbeli válto-
zása a klímaváltozás mozzanatának értékelhet ő, mely jelentős mértékű regionális
éghajlat-változást okozhat a közepes földrajzi szélességeken (Bartholy et al. 2007).
Az előbbiek tükrében a klímaváltozástól leginkább fenyegetett térség a
Mediterráneum. Amennyiben a jelzett változások valóban bekövetkeznek, Dél-
Európa éghajlata nagyjából olyan lehet, mint a mai Észak-Egyiptomé, és a vízhiány
olyan méreteket ölt, hogy a mez őgazdasági termelés a harmadára csökken, így nem-
hogy a turisták sok tízmilliós tömegeit, de a saját népességet sem tudja eltartani.
(Európa többi nagytérségében várható változásokkal helysz űke miatt e helyen most
nem foglalkozunk.)
Németországban évszázadunk végére a hőmérséklet 2,5-3,5 °C-kal növekszik.
A legerősebben (több mint 4 °C-kal) a déli és délkeleti országrészek melegszenek
fel az 1961-1990. év átlagában, míg a Keleti-tengerhez közeli térségekben a felme-
legedés (2,8 °C) valamivel er ősebb lehet, mint az Északi-tenger partján (2,5 °C).
Az évi csapadék mennyisége hosszú távon átlagosan keveset változik, de megoszlá-
sa jóval szélsőségesebben alakul. Télen több lesz a csapadék a déli és délkeleti or-
szágrészben, azonban ezen belül a magasabb h őmérséklet miatt jóval kevesebb hóra
lehet számítani. A nyári csapadék viszont az ország legtöbb táján kevesebb lesz.
(A legerősebb nyári szárazosodási folyamatra a déli és délnyugati, valamint az
északkeleti országrészben lehet számítani [Jacob 2009]).
Magyarországon a 2071-2100. években minden évszakban melegedés várható, de
a legerősebb nyáron (4-5 °C), a legkisebb tavasszal (3,0-3,5 °C). A h őmérséklet
emelkedése nyáron É—D irányban, télen és tavasszal Ny—K irányban er ősödik
(Bartholy et al. 2007).
A hazai Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) irreális céljai
és a környezettudatosság kérdőjelei
A 2007-ben készült, 2025-ig szóló NÉS-ben megfogalmazott célok egy része
életszerűtlen, megvalósítása sok tekintetben lehetetlen. Az egyik legfontosabb megál-
lapítása szerint „Az egy főre jutó ÜHG-kibocsátás nem haladja meg az ökológiailag
fenntartható szintet." Holisztikus néz őpontból a fenntarthatóságnak igazából csak
Erdősi Ferenc : A klímavédelem eddigi mérlege és kilátásai.
Tér és Társadalom 24:(1) pp. 1–14. (2010)
10 Erdősi Ferenc TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
globális dimenziója van. Ezért lényegében közömbös, hogy mely országok idézik el ő
a klíma földi méretű fenntarthatóságát vagy éppen fenntarthatatlanságát, vesznek
vagy eladnak-e emissziós kvótát. A fenntarthatóságért globális szinten folyik a küzde-
lem. (Arról nem is beszélve, hogy ha már a jelenlegi globális folyamat is veszéllyel
fenyeget, akkor a fenntarthatóság említése inkább csak retorikának t űnik.)
A NÉS-ben kitűzött villamosenergia- (ezen belül a háztartási) fogyasztás rend-
kívül ambiciózus csökkentése nemzetközi összehasonlításban is példátlan méretek-
ben fogalmazódott meg az egyik f ő célkitűzésként. Az energiaszerkezetünk megvál-
toztatásával összefügg ő hazai emissziócsökkentési elképzelés csak valami csoda
bekövetkeztével valósulhat meg, ha őszintén szembenézünk Magyarország mai és
belátható időn belül ugrásszer űen nem változó társadalmi-gazdasági helyzetével:
„...a jelenlegi villamos energia felhasználása 70%-ban (kiemelés tőlem - E. F.)
lecsökken, és a jelenlegi h ő felhasználásának 5%-ára lesz szükség a hálózati meleg-
víz előállításához, illetve egyéb ipari folyamatok m űködtetéséhez. A lakásállomány
közel 40%-a már ÜHG-kibocsátás nélkül fog m űködni. A nem passzív technológiá-
val készült házak kibocsátása is 75%-ban csökken..." „...el őtérbe kerül a nem
motorizált közlekedés, valamint a tömegközlekedés..." „...az ország erd ő sültsége
27,4%-ra emelkedik..." (NÉS 2007, 22).
A kijelentő módban (kész tényként) felsorakoztatott várt eredmények magas eu-
fémia-tartalmúak. Közülük leginkább még az erd ő sültség mennyiségi növelésének
lehet realitása. Azonban e vonatkozásban is számolni kell a fajösszetétel degradáció-
jával. A szárazosodás már a nem is távoli jöv őben a dombvidéki bükkösök, gyer-
tyános tölgyesek és a nyugati határ széli lucfenyvesek fennmaradását er ősen veszé-
lyezteti, ezért a következ őkben az erdőtelepítések fő színterei a még kell ő nedves-
ségtartalmú (mélyfekvés ű) talajok lehetnek. Egyre nagyobb területeken a szárazság-
tűrő fajok (az alacsony használati érték ű, a talajt savanyító akác, feketefeny ő stb.)
kényszerszerűen magasabb részarányával kell számolni (Mátyás 2009).
De hol vannak a garanciák a korunkbeli tapasztalatok és tendenciák alapján az
energiafogyasztás ilyen méret ű csökkentésére, illetve a légkört kímél ő megújuló
energiák széles körű használatára (az atomenergián kívül - Paks V. és VI. blokk),
illetve az épületek (különösen az értékes többemeletes budapesti és vidéki nagy-
városi stílépületek) igen nagy hányadának er ősen energiatakarékossá tételére.
A közlekedés átalakulásáról megfogalmazottak az ideális helyzetet célozzák meg.
E téren a megvalósulást még aggályosabbnak látjuk, amikor
- a tömegközlekedés részaránya évr ől évre kisebb, részben a vasúti és (menet-
rendi) autóbusz-közlekedési szolgáltatási kínálat mennyiségének csökkenése
és minő ségének folyamatos romlása folytán, ami a kereslet csökkenéséhez és
az egyéni közlekedésre átálláshoz vezet;
- amikor az individualizmus egyik tárgyiasult formája és a mozgásszabadság
megtestesítője a személygépkocsi, és amikor a globalizált kereskedelem térben
rendkívül szövevényes szállítási hálózati textúrájának logisztikai feltételeit
Erdősi Ferenc : A klímavédelem eddigi mérlege és kilátásai.
Tér és Társadalom 24:(1) pp. 1–14. (2010)
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 A klímavédelem 11
(just in time, revolving stock stb.) kiemelked ő fölénnyel csak a kamionok
képesek teljesíteni (aránytalanul sok baleset el őidézése árán);
- amikor az autóipar a gazdaság „királya" (húzóágazata), melynek világválság-
kor megingott trónját óriási állami anyagi segítséggel szilárdítják meg;
- amikor a hazai közlekedéspolitika (az uniós elvárásokkal szemben) nem a
környezetbarátabb, hanem a legnagyobb tömeg ű ÜHG-emissziót produkáló
közúti közlekedést preferálja. (Autópályák építését a vasúti f ővonalak mi-
előbbi, a gyors közlekedést lehet ővé tevő teljes átépítésével szemben.
A MÁV-tól 2009-ben ugyanakkora összeget, 40 Mrd Ft-ot vont el a kormány,
mint amekkorával a kecskeméti Mercedes gyár építését támogatja.)
Egy nemzeti program megvalósulása nagyban függ a lakosság támogatottságától,
hogy milyen népakarat áll mögötte. Abban a legtöbb kutató, szakpolitikus és gon-
dolkodó polgár egy véleményen van, hogy a globális éghajlati katasztrófa (szám-
szerűen az évi átlaghőmérséklet 2 °C-nál nagyobb mérték ű növekedésének) elkerü-
lésére csak gyökeres (a növekedés hajszolása helyett az er őforrásokkal/energiával
szigorúan takarékoskodó, az energiatermelésben a valóban klímabarát megújuló
energiákat el őnyben részesít ő) gazdaságpolitikai, életmódbeli, életeszménybeli stb.
paradigmaváltással lehet esélye az emberiségnek. Ehhez azonban az emberek maga-
tartásában a mainál feltétlenül jóval erősebb környezet-, illetve klímatudatosságra
lenne szükség, hogy ne csak elvileg azonosuljanak a klímapolitika törekvéseivel,
hanem következetes cselekedeteikben is tetten érhet ően tegyenek, küzdjenek is a
maguk és még inkább utódjaik érdekében.
Egy 2006. évi hazai reprezentatív felmérés válaszadóinak igen nagy hányada
ugyan fontosnak tartja az üvegházhatású gázok elleni védekezés legkülönböz őbb
módjait, azonban a tényleges magatartása és a nyilatkozata között még meglehet ősen
nagy a különbség. (Pl. ugyan a megkérdezettek 46%-a autóját ritkábban használná a
klímavédelem érdekében [Mosoniné Fried et al. 2007], azonban a meghirdetett autó-
mentes nap tökéletes kudarca, a kényelem felülkerekedése az ésszer űség felett, a né-
hányszáz méteres, illetve 1-2 km-es autózásokról való lemondás képtelensége cáfolja
a válaszok őszinteségét.) Egy iparvidéki (tatabányai) középiskolában végzett attit űd-
és viselkedésvizsgálatból pedig az derült ki, hogy a klímaváltozást a tanulók dönt ő
többsége világviszonylatban ugyan súlyos problémának tartja, de Magyarország és
Tatabánya tekintetében már nem, vagyis valami távoli veszélyt lát csak benne. Nem
érzékelik, hogy a globális folyamatok egyik alkotója a mi országunk is. Még meg-
döbbentőbb, hogy mennyire nem ismerik a klímaváltozás okait és az ellene tehet ő
lépéseket. Az ezzel kapcsolatos tévhitek miatt a saját lehet őségeiket leginkább a sze-
lektív hulladék-gyűjtésben, a szemetelés elkerülésében és (a legjobb esetben) a villany-
nyal való takarékosságban látják (Andocs—Takács-Sánta 2009). A tájékozottság hiánya
tehát éppen az „internetgenerációt" jellemzi, ami arra utal, hogy önmagában a világháló-
használat gyakorisága és az intellektuális, illetve a társadalom léte szempontjából is
fontos, használt ismeretek között nem elég szoros az összefüggés.
Erdősi Ferenc : A klímavédelem eddigi mérlege és kilátásai.
Tér és Társadalom 24:(1) pp. 1–14. (2010)
12 Erdősi Ferenc TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
A környezetvédelem (és ezen belül a klímavédelem) harmadlagos kérdés a
magyarországi politikában, közéletben, tárcájának finanszírozása méltatlanul gyenge,
vezetői erő tlenül képviselik az egész társadalom szempontjából fontos ügyet. Pedig
a klímavédelem, a klímapolitika súlyos problémáival, a kibontakozás esélyeinek
korlátozottságával valamilyen mértékig és szempontból valamennyi volt magyar kör-
nyezetvédelmi miniszter tisztában volt és van. Ez derült ki a „Környezetvédelem" lap
szerkesztő ségében rendezett beszélgetésen, ahol a következ ő megállapítások hangzot-
tak el: „Torz a közlekedési struktúránk", „Nem várhatunk nagy paradigmaváltást,
mert nem ébredt fel a hazai társadalom, de a politika sem", „A multinacionális világ
újfajta értékrendjébe nem tudjuk az új kihívások eszközrendszerét beépíteni",
„Beszélhetünk klímavédelemr ől, de a munkanélküliség réme sokkal nagyobb mozga-
tóerő az emberek számára", „Társadalmi felemelkedés nélkül ne várjunk környezet-
tudatosságot", „A környezetvédelemnek az tehet a legrosszabbat, ha hitbeli kérdéssé
válik... Azokban az országokban, ahol m űködik a környezetvédelem, a politikának
meghatározó szerepe van ebben" stb. (Környezetvédelem 2009, 5).
Bármennyire is érzékelik, illetve őszintén elismerik szakmai oldalról a gondok
súlyosságát, (politikus) kormánytagként annak idején másként igyekeztek kommu-
nikálni „kifelé" a helyzetet.
A további klímaváltozásra való reagálás alternatívái
Ellentétben az eddigi klímaváltozásokkal, melyekr ől földi méretekben már megle-
hető sen részletes és eléggé megbízható információk állnak rendelkezésre, a jöv őbeni
várható változásokról sokféle (egymástól többé-kevésbé különböz ő) adat áll rendel-
kezésre (2. táblázat). Azonban még átlagolásukból is mindenképpen az következik,
hogy gyorsuló felmelegedési folyamattal kell szembenéznünk, amennyiben az embe-
riség szoros összefogással és rövid id ő n belül nem képes változtatni a kiváltó okokon.
Ma ott tartunk, hogy a szakértők között mind többen kételkednek e veszélyes folyamat
megállításának lehetőségében, annak ellenére, hogy ahhoz a m űszaki feltételek meg-
lennének, de az ellenérdekeken kívül a megfelel ő elkötelezettségen alapuló elhatáro-
zás, motiváltság, nemtör ő dömség („utánunk az özönvíz" fíling) szinte lebénítja (vagy
legalábbis lefékezi) a helyes szándékokat.
Természetesen a klímaváltozás megállításával kapcsolatosan megnyilvánuló
szkepszis mélysége a kutató specialisták körében nem egyforma:
- Hecht (2009) szerint „a klímaváltozást nem kerülhetjük el teljesen";
- Frommer (2009) már kategorikusabban fogalmaz: „a klímaváltozást már nem
lehet feltartóztatni." Erre a következtetésre jutott az IPPC is a negyedik,
2007. évi jelentésében, mely szerint „Többé már nem kétséges, hogy az
ÜHG-k antropogén eredet ű kibocsátása miatt a Föld éghajlatában a felmele-
gedés tovább folytatódik. Erre az éghajlati rendszer tehetetlensége miatt a
következő évtizedekben még akkor is sor kerül, ha sikerül stabilizálni a mai
szinten vagy akár csökkenteni is az emissziót."
Erdősi Ferenc : A klímavédelem eddigi mérlege és kilátásai.
Tér és Társadalom 24:(1) pp. 1–14. (2010)
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 A klímavédelem 13
- Az Európai Bizottság szerint - ha elfogadjuk, hogy az ÜHG a felel ős a felme-
legedésért - a kibocsátások eddigi és a közeljöv őre nagy biztonsággal el őre
jelezhető trendje alapján a klímaváltozás nem akadályozható meg
(Kommission... 2007).
Lomborg (2007) szerint a folyamat ugyan eredményesen befolyásolható, azonban
költségei olyan ijeszt ő nagyságúak lennének, és csak igen nagy id őkéséssel érvé-
nyesülnének, hogy az elkerülési intézkedések helyett nagyobb mértékben az alkal-
mazkodásban elérhet ő eredményekre kellene inkább törekedni.
Szlávik (2008) pedig az alkalmazkodás alatt mindössze „az elkerülhetetlen
kezelését" érti.
A klímapolitika mai aspektusai, az alkalmazkodás el őtérbe kerülése
A klímapolitika öt aspektusa közül három közvetlenül a klímaváltozás következ-
ményeinek kezelésével kapcsolatos:
- Az éghajlati jellemzőkben, illetve id őjárási elemekben, illetve a Föld vízháztar-
tásában, a világtenger szintjében stb. eddig végbement és a jövőben várható
globális, valamint regionális változások tudományos igényű feltárása, ezekben
az emberi beavatkozások mértékének tisztázása, a tendenciák megállapítása
(stratégiai elem). Ez interdiszciplináris tudományos kutatási feladat, a gya-
korlati élet szerepl őinek tapasztalatát és segítségét is felhasználva.
- A végbement klímaváltozások kedvez őtlen és kedvez ő természeti, gazdasági
és társadalmi következményeinek a lehető legpontosabb felmérése („leltárba"
vétele), az ember egészségében, az er őforrásokban, a növény- és állatvilág
életfeltételeiben, az épített környezetben/tárgyakban okozott károk megisme-
rése (stratégiai elem). A környezetvédelmi szakszolgálatok, a területi állam-
igazgatás szervei és tudományos szférabeli értékel ők kooperációja.
- Az éghajlatváltozás gyors lefolyású és heves (széls őséges időjárási helyzetek-
kel kapcsolatos) jelenségeib ől (árvíz, szélvihar stb.) adódó károk szervezett fel-
számolására való felkészülés, a helyreállítás szervezeti kereteinek és forrásai-
nak biztosítása - dönt ően a katasztrófavédelemre alapozva (taktikai elem).
- A lassú és beláthatatlan idej ű klímaváltozás lassítása (esetleg megállítása) az
ÜHG-emisszió csökkentésére alapozott klímavédelmi intézkedésekkel, melyek
csak az egész Földre kiterjed ő összefogással ígérhetnek esélyt a tényleges
kedvező folyamatok megindulásához (stratégiai elem). Alapvet ően makro-
közösségi (regionális, nemzeti, nemzetközi szervezeti) keretekben végzend ő,
szerteágazó feladat, de eredményessége nagyon függ az egyes személyek
hozzáállásától.
A bekövetkezett és el őre láthatóan a jövőben még jó ideig elkerülhetetlen további
éghajlatváltozásokhoz való alkalmazkodás (taktikai vagy éppen stratégiai elem)
nagyobb részt az egyes személyek, csoportok, kollektívák döntéseire alapozható feladat.
Erdősi Ferenc : A klímavédelem eddigi mérlege és kilátásai.
Tér és Társadalom 24:(1) pp. 1–14. (2010)
14 Erdősi Ferenc TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
Végtelenül nehéz felel ősségteljes döntést hozni a klímapolitika két frontja közötti
arányokról. Erre utal Láng (2007) akadémikus is a költőinél erőteljesebb kérdésfel-
vetéssel: „...csökkentés, alkalmazkodás, mindkett ő?"
Irodalom
Andocs N.—Takács-Sánta A. (2009) Középiskolások klímaváltozással kapcsolatos attit űdjei és
viselkekedése. — „KLÍMA- 21" Füzetek. 56.76-90. o.
Bartholy J.—Pongrácz R.—Gelybó Gy. (2007) A 21. század végén várható regionális éghajlatváltozás
Magyarországon. — Földrajzi Értesítő. 3-4.147-168. o.
Daten des DWD. (2008) Deutscher Wetterdienst. www.dwd.de
Faragó T. (2008) Klímaváltozás és a nemzetközi együttm űködés. — „KLÍMA- 21" Füzetek. 52.45-50. o.
Frommer, B. (2009) Handlungs- und Steuerungsfühigkeit von Stüdten und Regionen im Klimawandel.
2. 128-141.o. —Raumforschung dRaumordn g.
Gore, A. (2006) Kellemetlen igazság. A bolygónkat fenyeget ő globális felmelegedés és leküzdésének
lehetőségei. Göncöl Kiadó, Budapest.
Hecht, D. (2009) Anpassung an den Klimawandel. — Raumforschung und Raumordnung. 2.157-169. o.
IPCC (2007) Intergovernmental Panel on Climate Change 2007. www.ipcc.ch
Jacob, D. (2009) Regionalisierte Szenarien des Klimawandels. — Raumforschung und Raumordnung. 2.
89-96. o.
Komission der Europüischen Gemeinschaften. (2007) KOM 354. Európai Bizottság, Brüsszel.
Kondorosi F. (2008) Klímaváltozás és az emberi jogok. — KLÍMA- 21" Füzetek 52.16-33. o.
Környezetvédelem. (2009) www.muszakilapok.hu/ujsag/kornyezetvedelem
Láng I. (2007) A klímapolitika rejtelmei: csökkentés, alkalmazkodás, mindkett ő? — KLÍMA- 21" Füzetek.
49.91-92. o.
Mátyás Cs. (2009) Klimatikus stressz és a fafajok genetikus válaszreakciója az elterjedés szárazsági
határán. — KLÍMA- 21" Füzetek. 56.65-75. o.
Mosoniné Fried J.—Pálinkó É.—Stefan E. (2007) Klímaváltozás a közvéleménykutatások tükrében.
49.45-48. o. —KLÍMA-21"Füzetk.
NÉS (2007) Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2008-2025. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium,
Budapest.
Páldy A.—Bobvos J. (2008) A 2007. évi magyarországi h őhullámok gyakorisága. — KLÍMA- 21" Füzetek 52.
3-15. o.
Solomon, S.—Qin, D.—Manning, M.—Chen, Z.—Marquis, M.—Averyt, K.—Tigner, M.—Miller, H. (eds.) (2007)
Climate Change 2007: The Physical Science Basis. Cambridge University Press, Cambridge—New York.
Szlávik J. (2008) A klímastratégia gazdasági kérdései. — KLÍMA- 21" Füzetek 52.34-44. o.
UNFCCC (1992) United Nations Framework Convention on Climate Change. ENSZ, Rió de Janeiró.
THE SO FAR ACHIEVEMENTS OF CLIMATE PROTECTION AND
ITS PERSPECTIVES
FERENC ERD ŐSI
Climate policy should be focused adaptation instead of protection but it is not known yet
what concrete climatic conditions we should adjust to through the various forms of accom-
modation. Of the three components of adaptation the active relationship of human population
to climatic changes is the most critical factor as even 'climate researchers' do very little
about preventing or slowing down changes leading to harmful consequences. Without clearing
the relationship between climate protection and the adaptation to climatic conditions climate
policy may get on wrong track. Care should be taken for avoiding (technocracy-minded)
adaptation methods not harmonising with climate protection. The selection of the most
adequate adaptation strategy cannot be based on purely economic considerations.