Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 49-73. p.
1989. 3. évf. 2. sz. pp. 49 - 73.
RECHNITZER JÁNOS:
TERÜLETI SZEMPONTOK AZ IPARSZERKEZET
ATALAKÍTASAHOZ
Bevezetés
A gazdasági folyamatok nem pontszer űek, hanem térben szétterülnek, vagyis
az ország területi szerkezete, térbeli hálózata alapvet ően befolyásolja a gazdaság fejl ő-
dését. A hatásrendszer természetesen kölcsönös, hiszen a gazdaság jellege, struktúrája
is meghatározza a településhálózatot, ezen belül az egyes térségek, települések, telepü-
lésegyüttesek kialakulását, fejl ődési és mozgáspályáját. A gazdaság térbeli meghatáro-
zottságainak tudatos számbavétele és beépítése a jöv őt alakító folyamatokba ma már
nélkülözhetetlen. Olyan új, min őségi — és ezáltal nem vagy nehezen számszer űsíthető
— faktor a térbeliség, amely eddig nem ismert vagy kell ően még nem értékelt erőforrá-
sok tömegét hozhatja mozgásba. Ezek a tényez ő k integrálódva a m űszaki-technológiai
fejl ődés általános trendjébe, alkotó elemei lehetnek a modern gazdaságnak.
Elérkeztünk gazdasági erőforrásaink határához; a természeti er őforrások
klasszikus elemei fokozatosan kimerülnek, a munkaer ő-tartalékok úgyszintén, a nagy
szerkezetátalakító beruházások korszaka lezárult. Maradnak tehát egyrészt a technikai-
technológiai és szervezeti-irányítási-érdekeltségi rendszerek megújítása, másrészt a gaz-
daság térbeli elhelyezkedéséb ő l adódó meghatározottságok; a regionális innovációs po-
tenciál (ENYEDI GY. 1981) — mint új er őforráselemek — felfedezése és hasznosítása.
Tanulmányunk célja az ipar tervezett szerkezetátalakításához néhány területi,
térbeli meghatározottság felvázolása, vagy pontosabban, az ipar térbeli szerkezetének
soktényez ő s feltételrendszeréb ő l kiemelni azokat a faktorokat, amelyek segítik vagy
gátolják az ipar modenizációs programját.
I. AZ IPAR ÉS A TERÜLETI SZERKEZET KAPCSOLATA
A gazdaság ágazatai közül az ipar terület- és településformáló szerepe az el-
múlt évtizedek során meghatározó volt, és a jöv ő ben is az marad. Az egyes térségek
és települések mennyiségi és min őségi növekedésének hordozója az ipar, annak fejlesz-
tése által indult meg a településhálózat átalakulása, a települések közötti kapcsolatok
egyre differenciáltabb rendszerének kialakulása. A kapcsolat szorossága — az ipar és a
településhálózat között — tehát vitathatatlan, azonban jellege már egyre nehezebben
definiálható. Ezen megállapítás értelmezéséhez röviden tekintsük át az elmúlt id őszak
iparfejlesztésének sajátosságait, a területfejlesztés szempontjából.
Rechnitzer János:
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
50 Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
A hatvanas évek közepét ő l megindult ipartelepítési programok a termel őerő k
növekedésén túl azt is szolgálták, hogy az ország térszerkezetében meglév ő különbsé-
gek mérsékl ődjenek, a foglalkoztatás teljes kör ű biztosítása mellett. Az ipartelepítés
első nagy hulláma er ő s lökést adott az urbanizációs folyamatnak, hiszen megindította
az egyes központok népességének növekedését, ösztönözte ezen települések termelési
és fogyasztói (lakossági) infrastruktúrájának kiépülését, fokozta a közlekedési hálóza-
tok és interakciók gyakoriságát mind a centrumok, mind a centrum és a környezetük
között. Az ipartelepítés társadalmi átalakulások sorozatát indította meg, ezek a válto-
zások nemcsak az iparral rendelkez ő központok szerkezetét formálták át, hanem azok
jellegére, arculatára is alapvet ően hatottak.
Az extenzív fejlődéssel illetett korszak dönt ően a munkaerőforrásokra épített,
megnyújtotta a termelés kapacitásait a nagyobb él ő munka-felhasználással, emellett a
helyi területi er őforrások közül a természeti tényez ő k kiaknázásának fokozását állí-
totta el őtérbe. Szabad munkaer ő hadrendbe állítása nem a korszer ű , megújítást hor-
dozó technológiákban, és ezzel együtt ágazatokban jelentkezett számottev ően, hanem
a tömegtermelésre beállítható gyártásnál, az ún. biztos piacra szállító gazdasági egysé-
geknél. (A KGST és a szocialista piac, valamint a devizabevételi kényszer miatt a nyo-
mott áras t ő kés piacokra gondolunk itt.) A centrumból (dönt ően Budapestr ő l) és a
vidéki ipari központokból (innen csak kisebb mértékben és jóval kés őbb) kitelepül ő
ipar a szakismerettel, és ezáltal ipari termelési kultúrával nem rendelkez ő viszonylag
olcsó munkaerő re építette a vidéki ipartelepítést. (Nem vette figyelembe ez az ipartele-
pítés például a falusi ipar korábbi termelési hagyományait és kultúráját, így a szervezet
és a mechanizmus idegen formációként hatott, ami aztán a teljesítményekben, azok
alacsonyabb szintjében volt lemérhet ő .)
Ezen gyáregységek, üzemek és telephelyek — éppen a fentiek alapján — rész-
feladatot láttak el, bedolgozó jelleg űek maradtak, szervezeti önállósággal nem, vagy
csak minimális mértékben rendelkeztek. A műszaki fejlesztés, a piaci kapcsolatok, az
irányítás és a szervezés (management) a központban koncentrálódott, így csak vissza-
tükröz ő i vagy egyszer űen végrehajtói lehettek vagy lettek a „vidéki" egységek a köz-
pont utasításainak. A szervezeti függések természetesen a gazdasági kényszer hatására
lazultak (gondolunk a nyolcvanas évek szervezeti decentralizálására és a tröszti nagy-
vállalati egységek felbomlására). Az ismeretek és tapasztalatok hiányában a területi
management azonban nem, vagy csak nehezen tudott kialakulni. Ugyanez mondható el
a m űszaki fejlesztés háttérrendszereir ő l is. A kutatóhelyek, fels őoktatási intézmények
és egyéb vállalati K + F tevékenységet végz ő szervezetek az ipar tradicionális központ-
jaiban a közvetlen megrendel ő és felhasználó bázisok mellett alakultak ki és m ű köd-
tek. Kapcsolatuk rendkívül laza, vagy áttételes volt a részlegekkel, tehát a m űszaki fej-
lesztés, a gyártás és gyártmányszerkezet megújítása csak közvetít ő mechanizmusokon
keresztül érvényesülhetett.
A szervezeti rendszer ellentmondásain túl a fejl ődést hosszú távon akadályoz-
ta a telepítések monokulturális jellege, továbbá az ágazatok közti kooperációk hiánya.
Az első kivétel annyit tesz, hogy egyoldalú technológiai rendszerek épültek ki az or-
szág különböző részeiben, így a szakképzettség is hasonló maradt, ami a munkaer ő ki-
szolgáltatottságát fokozta, illetve a szerkezetváltásra — kés őbbiek során — érzékennyé
tette. A helyettesítés az egypólusú iparban nem megoldható, az átképzés költséges,
Rechnitzer János:
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
51
52
Rechnitzer János:
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
2. ábra A sz oc ia lista ip a r állóesz köz- ál lomány ána k te r ü let i e lhe ly ez ke dése ágaza to k szer in t (1 985 )
Rechnitzer János:
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
53
3. ábra Asz oc ia lista ip ar fog la lkoz ta to ttja ina k ter ület i e lhe ly e z ke dése ág aza to k szer in t (1 985 )
Rechnitzer János:
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
54
ugyanakkor az erő sen specializált, többségében első generációs munkásság munkahely-
választási hajlandósága is alacsony.
A térség és település extenzív faktorait szem el őtt tartó telepítés nem számolt
a kooperációval. A végtermékcentrikus területi gyártás helyett a technológiai rendszert
felszabdaló — éppen a sz ű k keresztmetszetet feloldó és egyben kapacitásmegnyújtó jel-
lege miatt — félkésztermék el őállításra helyező dött a hangsúly. Ezáltal természetesen
megnőttek a termékek szállítási és munkába vételi költségei is. Ezek a tényez ő k szin-
tén elszakították a termel ő t a piactól, vagyis a költségérzékenység csak az irányítási
rendszer mechanizmusain keresztül jelentkezett, mint „végrehajtandó" feladat, és nem
mint konkrét termelési, gazdálkodási kényszer.
A terület- és településfejlesztésben az ipartelepítés hatásai egyértelm űen érvé-
nyesültek. Néhányat emelünk ki tanulmányunkban, azokat, amelyek a jöv ő szempont-
jából is meghatározóak lehetnek.
Az első ; bizonyos térségekben, településekben az ipartelepítések és -fejleszté-
sek hatására is a népességszám nagyságrenddel megugrott az egyik id őszakról a má-
sikra. Ezen centrumok tömegszer ű fejlődése erős szívást gyakorolt az infrastruktúrára,
annak kiépítésére. Az els ő idő szakban a lakosság letelepedését és életkörülményeit
fizikai ellátását szolgáló háttér gazdasági rendszerek kiépülése történt meg. (Lakásállo-
mány, kereskedelmi és egészségügyi alapellátás, oktatási és részben közüzemi rendsze-
rek.)
Az infrastrukturális fejlesztés a továbbiakban nem tudta követni az ipartele-
pítés hatására egyre fokozódó népességnövekedés ütemét. A lemaradás egyre n őtt,
ami az infrastrukturális rendszerek kapacitása hiányától (pl. közüzemi rendszerek)
kezdve a sz ű k keresztmetszeten át (pl. telefonállomány) egészen az ellátás min őségi
megosztottságáig terjedt (pl. oktatási és egészségügyi ellátás színvonalának nagyfokú
különbségei). Napjainkban és hosszú távon is mindezek nemcsak az egyes ipari telepü-
lések fejl ő dését akadályozzák, hanem — azokon keresztül és közvetlenül — magának az
iparnak a modernizációját is.
Második; a munkahely és a lakóhely különválásából való ingázás és annak
rendkívül magas aránya. A 1. ábra az ipari ingázókat mutatja be, az összes helyben dol-
gozók arányában, kiemelve ezen belül a fizikai foglalkozású bejárókat. Országos szin-
ten a helyben dolgozók 34,0%-a az ipari munkahelyeken tevékenykedik, ennek 27,4%-a
bejáró és annak is 79,8%-a fizikai munkaterületen dolgozik. Vagyis minden negyedik
iparban dolgozó nem ott lakik, ahol dolgozik, s ezek közül is a legtöbben a fizikai állo-
mányúak. A kettő s életmódot — ipari és mez ő gazdasági tevékenység együttes m űvelé-
sét — mindez determinálja, ami aztán a szakmakultúrát, a fogyasztást és természetesen
a munkahely és munkakör választást is befolyásolja. Az ingázás hosszú távon nem mér-
sékl ő dik, körülményei javulhatnak, társadalmi-gazdasági költségei csökkenhetnek, en-
nek a feltételei viszont az infrastruktúra fejlesztésében keresend ő k, amely a pénzügyi
erő forrásait a gazdaságból meríti, a kör tehát bezárult.
Végezetül a harmadik tényez ő az ipartelepítés területi hatásainál abban össze-
gezhető , hogy a terület- és a településfejlesztés költségei az ipari — és természetesen
más gazdasági — szervezetekben és azok gazdálkodásában nem jelennek meg (HEGE-
D Ű S M. 1986). A térségek és települések bevételei elszakadnak, vagy csak nagyon át-
tételes módon, az újraelosztás bonyolult mechanizmusain kapcsolódnak a helyben
Rechnitzer János:
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
55
m ű köd ő ipari üzemekhez. Ezzel szemben a térségeknél vagy településeknél merülnek
fel a munkaer ő újratermelésének költségei, valamint azon tevékenységek ráfordításai
is, amelyek az ipari termelés hatékonyságát hosszú távon befolyásolhatják és alakíthat-
ják (pl. kommunikációs rendszerek fejlesztése, környezetvédelem és gazdálkodás, ok-
tatási és közm űvel ődési bázisok kiépítése stb.).
Az ipar fejlesztése nem választható el az egyes településekt ő l, térségekt ő l, ha-
tásrendszereik kölcsönösek és tág id ődimenzióban érvényesülnek. A kialakult ipari
struktúrák természetesen bizonyos fejlesztéseket eleve determinálnak. Az ipar szerke-
zetátalakításánál és -módosításánál tehát nem lehet és nem szabad a területi feltételek-
től és meghatározottságoktól elvonatkoztatni, mert ebben az esetben a ma és a holnap
rövid távú hasznosságáért feláldozzuk a jöv ő alakítását hordozó er őforrásokat.
II. AZ IPARI SZERKEZETÁTALAKITÁS F ŐBB IRÁNYAI
Az ipar szerkezetátalakítását összefoglaló 1. táblázat egyértelm űen tükrözi az
iparirányítás azon törekvését, hogy a nyersanyagtermel ő és magas alapanyag-felhasz-
náló ágazatok szükségszer ű visszafejlesztése mellett a csúcstechnológiát hordozó kisebb
anyagfelhasználást és munkaer őt mozgósító ágazatok fejlesztése kapjon prioritást. Az
átalakítás f ő iránya a technológia intenzív fejlesztése, magas szellemi munkaráfordítás-
sal, rendszerelv ű termékek és termékcsaládok kifejlesztésével, építve a nemzetközi
munkamegosztásra és szükségszer ű en figyelembe véve rövid távon az egyensúly biztosí-
tását, hosszú távon pedig a gazdaság pozícióinak meg ő rzését.
A szerkezetváltás munkaer ő mozgással jár együtt, a tervezetek az ezredfor-
dulóig 200000 ipari foglalkoztatott átcsoportosításával és felszabadításával számolnak.
Az átalakítás legnagyobb mértékben a kohászatot érinti, itt várhatóan 13-15000 f ő a
felszabaduló létszám. Az 1990-ig kijelölt munkaer ő mozgás területileg koncentráltan
jelentkezik, mivel a vaskohászat néhány centrumban található (Ózd, Miskolc, Salgótar-
ján, Budapest, Dunaújváros, ezen utóbbit a termelés leépítése nem érinti). A munkaer ő
egyoldalúan képzett ezen ágazatban, átképzés tehát nélkülözhetetlen és ezt olyan ter-
mel őhelyekre kell programozni, amelyek a húzóágazatokat tömörítik. A kohászat köz-
pontjaiban az ágazati szerkezet egypólusú, ezenkívül a dolgozók nagyrésze bejáró, ami-
bő l a fizikaiak aránya számottev ő . Például Miskolc, Ózd, Kazincbarcika ingázóinak
adatai ismertek 1984. I. 1-re vonatkozóan. A 2. táblázatból egyértelm ű en kiderül,
hogy a kohászat — és Kazincbarcikán a nehézvegyipar — visszafejlesztése nem csak
ezekben a városokban okoz feszültséget, hanem azok ellátó térségeiben is, amelyek le-
fedik Borsod megye nagy részét.
A bányászat szintén munkaer őkibocsátó ágazat a következ ő időszakban.
A mélym űvelésű bányák bezárásával a jelentkez ő szabad munkaer őt ágazaton belüli
átcsoportosítással kívánják foglalkoztatni, ellenben a k őolaj- és földgáztermelés várha-
tóan „ugyan kismértékben" létszámfelvev ő lesz. Területileg az utóbbi ágazatnál az igé-
nyek szétszórtan jelentkeznek, míg a szénbányászatnál a leépítések koncentráltan, egy-
egy településben, térségben, ám a keletkez ő feszültségek ágazaton belül feloldhatók.
A gépiparnál a tervek 15-16000 fő átcsoportosításával számolnak, Budapestre
összpontosítva. A felszabaduló munkaer őt részben az ágazaton belüli munkaer ő hiány
• •
• Rechnitzer János:
• Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
• •
•
56 Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
`c0
co
1990- 1 995
{‘
i
(0 T--
8 O S m a)
a) a) V, 0
.- CN ,s-• .— .--
C
▪ 0
:7 4,5 s
-c 2 -0 E Q.
N C
Összefoglaló táblázat az ipari szer keze táta la kítás vár ható létszám, tevékenység hatása iró l
.17 0
:3 .2 a) o) -o N
.Ó ,§
ri) M CO N
«P
. Lfi Z a) QN a. Z O co CO YY
CO
m.03
co ,co 4-.
NI •17.,
: • `Th
m
— ,_
a) N T. o
. -2
g .0 ,‚„, y
.(I' 8
C ,... . ,— .0..
J3 0
C E ,o, g>
Z
0 _,, ,..,.,
_Ne a w ..0
,. ‘... 0
Tervezett sze r kezet
0, ta .(1) T..
,.... .o 8- E
'D
2W co ..... U«
Co E zo ,., co Co
ke zet áta la kítása
,A' -c.
ő ó ..... .0 N 0 ),
03
a;
'33 2m
m,.' 0. .F6 m 3 . '<° :- co
c» ,
0 O 51.!
,1, o. 0
-110 .'''
co x
".2' ._P•i>. .
3 33 O
r) r,
4_
a)
g- -N,
0
,.., ....
.k-NC "C
,
—
•q
N _Y
E :ég ,o I., CO .2
E '4' E
E. o_ N É E E E :o .?..,' ..(0 N 0 co
ter me lés rac iona lizálása
ön tödékleállít ása
CO
m
431 -1.0 .2
CO
..<0 N ‹,, T .8 "C N
...N0 m -Co C Ni' , .a
Érintett mun kaer ő
•7 N -10
C a.
T Co c. xi 'é 2 4» hP E
<1) 2 c -a °3
(13
-N0
,,. ,..,,;
.i.-
-Y N (3)
4:2 O 0 y N
`` a)g" 43 :0 's C
T . 0 o ,„ ,,, o. . CO
<0 ;. , C o — ,3.1 -el,
.c :6 S
,,_
g> Cr>
0 M
*.a., a... ...Ne ''
.E E
N
en ?r N N ,,, 0 'co
S ,.,.. 4•••
O3 o. I a3 0 vi 4jj 0 ...
'S :o 0 á •-' t. `N N 03 r E cli
>
.00 T C.
0 41c
c. ' N e: 2 8 1 ' oc -'4 a
<:,
co C •4) 01 2 N c
2: 0 o. 0 2. 0 > _NG
co csiN ,a) 0 .co CO N — N
a) 0 ' 4 .00 -)0
Co
a (0 -g ,— . o .1a E .15 ,
co ;.0 4,7;
alum ín iu m ko hászat
Q
CD
2)
ön tvénygyártás
... •a CC
N U.r
?6 ....:
<0
I-- 9 :.:-
- co Co cr) I.... ici
2
N o
u) _y
C 3 E
'0 X) , Q ‘Q .
N-Y r -4 IX >
-.I 0
',C
CO '.«. Q,
-
Rechnitzer János:
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
57
CO Ps,
-Ne
T> W
)... ..7e T
_Ne TD a)
0 O. >. .c
Wa a) .- c. ):, ° > *- a)
4
. ).. +; -,T, 2 ..-7 ,c. c -'‘ ›.. 1,-.
; 1 ,5,' 3›,
. - a)
a) - ..-. 9, 713- 0 C) 4-, >,.. .0
7)
8. -+ ..6 O. ? - - 0 as .0 °' a
. Y -ő, co >. co ...Y ..... 7„- a 0 ..w -14 1124-
O. .3
-0 "D ,., •CD -3 C - M .0 on 4" .0 0
7 2 3 N ffl" 0 3 '=' 0 .. r0
73
m '; 2 co .0 c S CO > a > .., co *>' o, 2
,g) _y
co a)
u) 4.' N 9- '" .8
,,, , >
, .0 ,,,,
.1«, N , •s ,..«. • • •
1... CL m °. •a) „s- > - as
.-- .0 >
.. ,9 c> o.,7
,C0 ..g) CD
C . >. ..V = 0 C 0 .c .0
ca
0 .0
.... «,-,
0, 4...
o.
.01 E T, -
, h..
2, E :2 o. %
uz. .0 `E .0 ,,.. .. ... .2
Cl r. ,40 ,,, ,1?, N 444 w cp ''' ,1)0 N
N 0
CO .,.. 9.' '4' '
N .0 , cn .., E .> E -c
'1> -. 'a' N 4. =
<10O 0 <-. . C 0 '= '2 0
. 4 O - .a3 .-
N M .<3 co
a>21 T) E E c .0 o L° 2 0 CO
C 0 03 °:' - T> .. .0
'-' :..'. to .0 • "" ?,', _Ne .0 co c .c
O .... l' Ó 1 Z j-0 WTo ° 0 o -2 ',2 co 0. r'£ 2 .2 § i,',,i
..• <0
•0 o. 0 11,3 t „.?, I' .0 -,9, Q)
T> 3 0 o '.7. «) ..a> >x •a> «o ,, ".• 0Z1 E £1
0M
•' c
zra % •,
c`,5 2 .2
0 0
•0 •co
2 E _y _y ..)e r.., ,.. ¥3 cr) 4 0..,.
E
VI ,,, Q. 1.9 '0 9-
0 0 -
• o '''" lA 4'
:3 c E ..Ne <) „;« >
N 100. ,,.% CO
,..•
N ,c, .I...
N .4 ,..).; '`k> d. T., '0> .."' (73 .-'
E .Nlé 2 `8, s‘;'
` .0 N C <-• O.
01 `CD ".' <-• C° L. TU m > '-'
- c .. 2 2 -1d <0 s 12 «0
.5. i, ..1, a. c, - 0 . .,
E A ..y ,, ....
, ...., ,4> v, .0
)-.
`M N .: 0 .9, za 7... c c ,,... ‹,. 7 ,a>_> ., . , L>,
, . . 6) , , 0>:
.... a) 0 4 ,, cm .. - 0 . ,) : < * , . 7) . c : 7 a , .1 s?.
T
•o N N j2 4) +!..) -'£ .,., =
. „ 3 •<::: m ril .tT) a>
ch a> . '4' M
E 40C° 0 :, c
=.-. • 0) CO 0 -.- •'-" CO -.-
ca «24 a) ,0 c _y
,4, .-' -
N E a) 4= n-
, ° N
,„ 0 U.. -£ °
.0 m a,
20 a >
o»<,.5 1,',-', f3 «.
, ''' p,, cp E
c> u
2 .."' ..0 ,,,, r -.zo. a„.3 Is
ri + .: • !
2N . 0
D != S d - ,! .e.
«' . 5
G 0 N C ...14 3 t 2, t'
.
.. , '°
7
co N •CO ° :7 a p...E, N 0 • .., °> .,-
.... '<0 ...... ..
° 9
N N ,., LN , _%, g, •cl) W
, w ..e, a.> N )9 -)£ «9
• .., k
TI -4-, °
,_ C <0 ..-. . -.
- - -••.0C)
1.< CO 7 .,,,,
L. •0 ''"'
.,-. '... co 0) 0 2 0
_N£
2 0)
g› ,, > ,., 'CO -1C Y ...4 c
'
.7) «, a) ›. 0 c ° « .... ,4- ..x. E
- '`. o 6 °
(«e') > ‘CD C% 6
' . R E _c ',;,' E= :," (;)
- ) 4-, CD 4-, .- .0 -0
vil lamosgépipar
0. 0
<12_ m
.01 -a> ..,
y N .13 -14
2 É
O «C . . 4r 2 2 '
C .., :7
;
a. a
13 3
r
0. ' 4-'
- N 4) .-
c- E .7 .a> E E ,,,,, D
.
• 0 , a a)
a) -v +N 0 oz) 0 . -m
.
+ l,
c,, .'-' ,7
-g ó. D. "c3- .0 u) c"
io ._)7 y « Z
l 33 33 -0 .;• ., 0 .2 a>
7 -Y
-q to -..• > -co .
7 ,•,•• ••• •0 )-. 33 c
-° u3 'C> . 2 a)
II;
3
02 3 ; • co 0 Cl N % co Y i .c > 4n .... 4m T.)
.,
>. 0 :2
a, . c)
cl) -0 . _)e > 5,. . 2
0 e. 1;', 2
-0 7_ co cm c 2
.0 .
"° o. .._ E
:0 CL
I '
,
3 á)
'-' 3: E sÁ' I O. N o3 -",o
.33' co m 'm 0 .-'
•:): "' a> 0, V- 19
4-, . •co 1-
,9, .., ›..
.., a. d
,- -'3 33 fp
— 33
CU
•-
• co .40 '47
, ."
(0 <0 y
6 0 cr) ;,' .0 ,
N 13 4- u_ ,•3', Kp
co -,r, CD , c„, i 73 ..'-'
r
2 4- -0 (0 + CL
'••• -, `02 -0
>
• 0) 0. Y <, c. ...,c co
—_ 33 g
cis g E 3. '- 0 •., N c
a) cu
. -, a) •;.. •••7 •-•
.
> -- ..-. > .,..:
.. . •-• ..1 zo
Forrás: Az I p Málta l ren de l kez és re bocsátott a ny ag o k a lapj án.
cr) ,a) . 5 0 N '3:3•
CD
OD co .0 ,.. a)
CD a) <31 0 (1)
> . .:-• . a) -
, .)-. u :,
N y .0 ,- 0
'
cu
. 1... .:2
..,
3 y C ,,,, . • C CD <, .c
T) O ... 0 ... 5, 9 0 n' .c co
«I CU O. .= a) 8 -w .— :.ei.
0
. E O
c} ?
... , D >„ u) .2 ..)e -5'
; 6 ::1 E cn
,.. r, ,g; ;,., CV g,1 DE
,.- 0, r 03 •,-. a :0
(1:1 4-. > `<0 C
á 4r, :0 '' al 6'
' 1 42
0 -V 0 .-.a .-2
0 C ... 41) -V
O " C N 6.
° 3 C N '3 -cp 0 0 3 E 2 "?..
10 C. :0 Q> f.`017
N LC)
.-- E 4' 'N _0 LS C'
5 - ,- .cD "0 c •4.0 -Y
- •
Rechnitzer János:
• •
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
59
co
2. tábláza t
co
6 co ›...
E ..., -co
CO) N (° .1-, 03
o m ici a od. '2 «3
N CO
? gl
0
• 8"
C.)
C.) •-•
LO
M
Cl'
0 z
z
.2
.2
)
:0 •-• V 0
-2
0 co c
.0
N
a)
.0
E CD ›.
CD
C).‘' .,T,
• >. ..c
0 cn
a> co E
> cu
M Co .4 ,i. C
co d N 1• C.0 N
0 :6 .0
N
CO .- cu 0
.- :"F c.
•- 0 cm
••co N —
. 0
T .11
2 -0
. .•
d . ..7,
eb
. .0
C)/ Cg Co ,- N N
,- . j E
co CNI 0) 5 C" CO
N 12) M Cri. 3 :6
2. t0 N .-
— E ,s:,
Forrás: A napon ta ingázó k adata i 1984. 01. 01. KSHB AZ m egye i Iga zga tósága, 1 985, Mis ko lc.
«X
W
— CO W
"-
_d .... ó
C 0 .- C°
> >. co
-2 to 0)
m an
Q > cl
C
•- cn
p co
2 0, "
2 co. co co
0,
0 V)Cl)
E
.0 Y ILD ..- N .- N .- ,e)
C-
‘5 -°
4, 0) 'er N 0 CO .0?
O )L co
E E c co .c
cn c • 'É `m
:g a> co
m —1 <3.
>. Y ....
co 9
03
0 = .0 a°
. r../ — 0
E •c) '',1
a
C Tzo
•
o
a á_
0 0)..
c..) co
N.
— Co c‘i
0
7-
2
....
sc
d
« +ZF)
3. g N N g " = m 0 -,
E
•
Y
.g
• .. Na ..1" N C .0
- 4-.
‘°
N
N ,- C 03 CO 40
,„
4- 0 1-, N
19 .0 N V) C
•
3
:-(c ,-N,_ — •c
- ,?... ..7. c,
0
'« 03 0) -C) ' •
-0 c : 0 'a3 .6-E N
c
.I- .0 p .
2.
R S .70 2 .,;‚.... c,
> •-• , ..
ő >. .0 O O q -
cf
Co T) 1,•'
, m c) m c5 co 0 E ' ' :6 .° D
.c cr, co 0 r, 0 co 0 0 .c?1.0, >.d
.— .— 0 ,— c,) ,— ... .0 * (1) ,
N 0 0 c..) co -co ,., ,..... o, C
N -0 LO L Zi- (,) p,,
:ó *9
(0
„, .0 o ,
-g E :D
Lo •• , N •.. ...- •
Lo ••- .03.. —.
o> .c Ni,
..Nez .c
c - ,., 2 o.
-.Y
13) J 3. :(° )L (..2
c — co
N —
co :Q
0) 03 N
2 .0. Q :0
.co N '< 3
.;< "2
> O a)
,...
°3 E
U ..c...
.) -4d N
O O Z
N
Y
Rechnitzer János:
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
60 Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
feloldására mobilizálhatják, részben pedig más ágazatok fokozódó munkaer ő-szükség-
letének — gondolunk itt a szolgáltatásra — kielégítésére. Budapestnél számolni kell az
iparkitelepítés folytatásával is. Számos munkaer ő-igényes gyártási folyamatot vidéki te-
lephelyre kívánnak áthelyezni, mindez megfigyelhet ő még az ország más gépipari cent-
rumánál is (Győ r, Székesfehérvár). A vidéki dinamikus ágazatokat tömörít ő központok
(megyeszékhelyek — kivétel Tatabánya és Békéscsaba — Esztergom, Gödöll ő és Gyön-
gyös) éppen a szerteágazóbb iparszerkezetük miatt, jobban fel tudják szívni a felszaba-
duló munkaer ő t (PAPP J. 1986). A több lábon álló iparuk és gazdaságuk egyre er ősebb
szívást gyakorol a tercier ágazatokra és azok kiépülésére.
A vegyipar szerkezetátalakításánál a nehézvegyipar visszafejlesztése az irány-
adó, emellett a gyógyszergyártás, az intermedier-gyártás és a biotechnika térnyerése a
cél. A tervezett létszámmozgás 15000 f ő , döntően vállalaton belüli átképzéssel számol-
nak az el őzetes elképzelések.
A könnyűipart érinti legsúlyosabban a megújítási program. A munkaer ő hatá-
sát 15-25000 f ő között jelölik meg az el őzetes anyagok. Számottev ő a budapesti
munkahelyek megszüntetése, els ődlegesen a textil és textilruházati iparon belül. A ka-
pacitások nagyrésze vidékre települne, az ottani központok b ővítésével és újabbak ki-
építésével oldanák meg a termelés volumenének megtartását.
Az ipar ágazatait a fentiek alapján három kategóriába soroltuk: válságágazatok
(bányászat, kohászat, textil- és textilruházati ipar), dinamikus ágazatok (villamosener-
gia ipar, gépipar, vegyipar és a könny ű ipar fennmaradó ágazatai) és tradicionális ágaza-
tok (építő anyag-ipar, élelmiszer- és egyéb ipar ► . Az ágazati csoportosításnál a rendelke-
zésre álló statisztikai bázis jelentette az egyik kényszermegoldást. A bányászatnál pél-
dául nem tudtuk leválasztani a bauxitbányászatot, vagy a vegyiparnál a nehézvegyipart,
így csak ágazati szinten jelezhettük a dinamikus és válságágazatok területi megjelené-
sét. (Az ipar területi szerkezetére vonatkozó átfogó kutatásoknál már a telephelyi ada-
tokból kiindulva nemcsak az ágazati szerkezetet tehetjük árnyaltabbá, hanem a telepü-
lés szint ű információkkal az ipar térbeli megosztását is pontosabban feltérképezhet-
jü k.)
A másik megjegyzés, hogy a könnyűipart nem a tradicionális ágazatokba, ha-
nem a dinamikus ágazatokhoz soroltuk a textil és a textilruházati ipar kivételével. Vé-
leményünk szerint a min ő ségi termékeket gyártó, optimális vállalati rendszerben m ű -
ködő , megfelel ő háttériparral rendelkez ő magyar könny ű ipar, és annak több alágazata
egyes térségek fejl ő dése, de — talán — az egész ipar szempontjából is dinamikus szektor
lehet. (Gondoljunk itt egyrészt a KGST és szocialista piac lehet ő ségeire, másrészt a
közép-olaszországi min őségi könny ű ipar megújhodására, és ezzel együtt annak a térség-
nek az aktivizálódására.)
A 2. és a 3. ábra ezen ágazati megoszlás szerint csoportosítva mutatja be az
egyes megyék szocialista iparának állóeszköz-állományát és foglalkoztatottjainak meg-
oszlását. Az utóbbi mutató szerint a válságágazatok területileg koncentrálódnak (Fejér,
Komárom, Baranya, Borsod megye ► , míg ugyanezen ágazatcsoport ál lóeszköz-állomány-
bólvaló részesedése már megosztottabb és nagyobb különbségeket mutat (Fejér, Bor-
sod, Baranya, Veszprém, Komárom megye ► . Az alföldi és a dél-dunántúli megyékben
a foglalkoztatottak alapján a tradicionális ágazatok túlsúlyban vannak mindkét mutató
alapján, csupán néhány megyében (Zala, Hajdú-Bihar, Szolnok megye) meghatározó a
Rechnitzer János:
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
61
hagyományos ágazatok aránya. Budapest és Pest megye vezet ő helyen áll a dinamikus
ágazatok felhalmozásában, emellett számottev ő még Győr-Sopron, Veszprém, Heves és
Tolna megyében ezen ágazatcsoport súlya. A területi szerkezet tehát már kiegyensú-
lyozottabb, a hagyományos nyersanyag-kitermel ő térségek billentik ki az arányokat,
és a korábban elmaradott, iparszegény megyék felzárkóztak, szerepük a dinamikus ága-
zatok térbeli struktúrájának alakításában nemcsak számba veend ő , hanem meghatá-
rozó is.
III. SZERKEZETÁTALAKITÁSI PROGRAMOK ÉS TERÜLETI
FELTÉTELRENDSZEREIK
Az ipari szerkezetváltás a világ legtöbb országában nehézségeket jelent. Intéz-
kedési, cselekvési programok és ezzel együtt megoldási módok sorozata lát és látott
napvilágot. Az átalakítás nem lezárt folyamat, így a megoldáshoz vezet ő utak sokasága
közül választhatunk, ám ezekb ő l már most kijelölhetjük azokat, amelyek nagy valószí-
nűség szerint a hazai társadalmi-gazdasági környezetünkben megvalósítható.
Elöljáróban hangsúlyozni és kiemelni szeretnénk, hogy az ipari tárca és annak
irányítása, továbbá egységeik a vállalatok önmaguk a szerkezet modernizálását megol-
dani nem tudják. Elsődlegesen nem ágazati intézkedésekre van szükség, hanem gazda-
ságpolitikai lépéssorozatra, egy tudatos, jöv őt alakító fejlesztési program alapján.
Olyan programra, amely a gazdaság mechanizmusait a piacon érvényesítve a vállalato-
kat, a gazdasági egységeket kényszerítve képessé teszi a szerkezetátalakításra.
Az új szerkezetkialakítás, egy válságágazattal terhelt ipari térség megújítása,
iparszegény övezetek aktivizálása, tradicionális ágazatok csúcstechnológiájának inten-
zív fejlesztése, emellett csak er ős és hosszan tartó központi támogatással s megfelel ő
pénzügyi ösztönz ő rendszer együttes alkalmazásával lehet sikeres. A megújítási prog-
ramok két fő csoportját (STÖHR W. 1987) elemezzük, kimutatva azt, hogy hazánkban
ezek milyen feltételek mellett alkalmazhatók és esetlegesen milyen hatásaik lehetnek
a térségek, települések fejl ődésére.
Az első megoldási módot „az iparosítás új hullámának" nevezhetjük. A köz-
ponti kormányzat ebben az esetben „villámprogramok" alapján akciót dolgoz ki a
meglév ő erodált területi iparszerkezet megmentésére, a gyors szerkezetátalakítással és
a felszabaduló munkaer ő foglalkoztatásával.
A magas koncentráltságú, az els ődlegesen feldolgozást végz ő ipari központok-
ban a kormányzati szintű szerkezet megújító programoknak a hatása eredményes lehet
a következ ő k figyelembevételével:
— a munkaer ő mobilitása ezen centrumokban minimális. Hazánkban a lakások
fenntartásának költsége és a jövedelmek jelent ősen elszakadtak egymástól. Lakáspiac
nem létezik, felértékelt, az átlagfogyasztó jövedelmét ő l jelentősen eltér ő lakásárak a
munkaerő területi mobilitását akadályozzák. Igy a szerkezetátalakításnál számolnunk
kell a munkaer ő helyben maradásával és az ottani foglalkoztatási lehet őségeinek biz-
tosításával.
— Az ipari munker ő jelentős hányada ezen térségekben ingázó. (Lásd 1. ábra.)
Falusi környezetben él, életmódját a kett ősség jellemzi, ugyanígy a jövedelmének az
Rechnitzer János:
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
62
alakítását is. A társadalmi mobilitás, mint munkahelyválasztás lezajlott, azonban mind-
ez az életmódban, az életkörülményekben vagy egyszer űen a fogyasztásban az el ő ző
társadalmi lépcs őfokhoz köt ődik. Ezen er ős emberi-társadalmi és természetesen jöve-
delmi hatás szintén akadályozza a területi mobilitást, ám nem gátolja az azonos telepü-
lésben történ ő más, korábbitól eltér ő munkafolyamat elvégzését és az ehhez szükséges
átképzésben való aktív részvételt.
— A válságágazatokkal rendelkez ő térségek központjai egyoldalú iparszerke-
zettel rendelkeznek (PAPP J. 1986). Ezen struktúrák a foglalkozásban is monokultú-
rát teremtenek. A szakmai ismeretek, a kapcsolatok egyirányúak, mindehhez párosul,
hogy a szervezeti rendszerek nem mozgékonyak, er ő sen hierarchizáltak, a területi
management nem piac- és költségorientált gondolkodású, továbbá a felhalmozott gaz-
dasági terhek meggátolnak mindennem ű belső erőbő l fakadó megújítást.
A megoldás természetesen az, hogy a gazdasági szerkezetet ezen ipari térsé-
gekben és központokban diverzífikálni kell. A termelési profil megváltoztatása mellett
kapcsolódó-kooperáló ágazatok telepítésével, a kereslet élénkítését el ő idézhetjük.
A felszabaduló munkaer ő átképzéssel a háttéripari, helyettesít ő vagy kapcsolódó gaz-
daságba helyezkedhet el. A tercier ágazatok munkaerőfelszívó hatásával ezen térségek-
ben mértékadóan nem számolhatunk. Az egyoldalú iparszerkezet nem képes a szolgál-
tató ágazatokat eltartani, ugyanakkor a személyi, lakossági szolgáltatás a jövedelem- és
igénystruktúra miatt nem lehet meghatározó, egyszóval nem munkaer őfelszívó és szer-
kezetalakító. A közösségi szolgáltatást végz ő egységek munkaer ő igénye ellenben szá-
mottevő lehet, azonban itt a szakirányú alapképzés a követelmény (pl. egészségügy,
oktatás, kultúra ► , amelyet az átképzési programokkal megoldani úgyszintén lehetetlen.
Természetesen ezen ágazati szerkezetmódosítás és/vagy -b ővítés csak akkor
jár sikerrel, ha megfelel ő szervezeti rendszerben valósul meg, olyanban, amelynél érvé-
nyesülnek a piaci értékítéletek. A központi beavatkozások csak fokozatosan vezetnek
eredményre, le- és átépülés éppen a magas és egyoldalú eszközkoncentráció miatt hosz-
szadalmas, a munkaer ő átképzési aktivitása ugyan a területi köt ődés miatt jelent ő s, de
a településkörnyezet, a helyi társadalom, valamint a szellemi er őforrások hiányában
csak lassan valósulhat meg. A válságágazatokkal rendelkező térségek gazdasági és tár-
sadalmi terhei hosszú távon nyomasztják a népgazdaságot és folyamatos beavatkozáso-
kat igényelnek.
A központi fejlesztési programok másik megjelenési formája és az új iparosí-
tási hullám további módja az iparkitelepítések és azok aktív támogatása. Lényegében a
válságágazatok centrumaiból vagy az er őforrásokkal már nem rendelkez ő ipari közpon-
tokból ugyanolyan kitelepítések történnek meg, mint a vidéki iparosítás els ő szakaszá-
ban (hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje). A kedvez őtlen hatásairól már szóltunk,
összefoglalva rövid távon gyors eredmények érhet ő k el; a munkaer ő-felesleg felszívó-
dik, az anyavállalat termelése megn ő , azonban konzerválódik a területi munkaer ő-
struktúra, növekszik a periféria kiszolgáltatottsága, továbbá ezek a programok a válság-
vállalatok bújtatott támogatását is szolgálják. Nem vagy minimálisan számolnak ezen
akciók a helyi erőforrásokkal, az infrastrukturális ellátottsággal, a kommunikációs kap-
csolatokkal, a gazdaság kooperációs lehet ő ségeivel. A meghirdetett vagy tervezett kite-
lepítések jelentő s részénél érezhet ő , hogy azok első dlegesen a budapesti nagyvállala-
tokra — az ún. szelektív és intenzív fejlesztés jegyében vonatkoznak. Egyrészt a munka-
Rechnitzer János:
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p. 63
erő igényes, hagyományos — budapesti bérszínvonalon nem m ű ködtethet ő — techno-
lógiai sorokat, másrészt a környezetkárosító tevékenységet folytató termelést helyezik
vidékre. Ezen vállalatok közül nem egy jelent ő s állami támogatással tartja fenn magát,
vagy éppen szanálási eljárás vagy annak megindítása el őtt áll. (Csak néhány példa: a
több milliárddal támogatott GANZ-MÁVAG vonatalkatrész lakatosipari üzem létesíté-
sét tervezi Békés megyében, Zalában a TUNGSRAM Rt. új csomagolóanyag-gyártó bá-
zist létesít, és végül a szanálás keretében kisegített KONTAKTA gyár elektronikai al-
katrészgyártás kitelepítését fontolgatja Borsod megyében.) Az ipartelepítés „újra meg-
jelenése" ebben a formában a válsággal küszköd ő területek újabb, jöv ő beli krízisét ala-
pozza meg.
Az ipari szerkezetmegújítás másik csoportja már eltér az el őbbiektő l. Nem a
nagy programok, koncentrált beruházások és ipartelepítések jellemzik, hanem a terü-
leti, helyi erőforrások számbavétele. Ezeket maximálisan érvényesíteni szándékozó
megoldásokban gondolkodva a hosszú távú területi érdekérvényesítéssel oldják meg az
ipari szerkezetátalakítást. Az eredményei nemcsak gazdaságilag kedvez ő bbek, hanem a
terület fejl ődése szempontjából is hatékonyabbak, mint az el őzőekben említetteké.
Az erő források fogalma át- és újraértékel ődött. Számos nem mennyiségi té-
nyez ő ma már társadalmi-gazdasági er ő forrásként funkcionál, olyan faktorként, amely
a jöv ő hordozója és meghatározója.
Induljunk ki a természeti erőforrásokból. A szerkezetátalakítás zökken ő men-
tesebben, gyorsabban és nagy hatékonysággal fog lezajlani olyan ipari térségekben,
amelyek az élelmiszergazdasághoz intenzíven köt ődnek. Ezen ágazati együtteshez kap-
csolódó háttéripar egyik fókusza lehet a csúcstechnológia térnyerésének és terjedésé-
nek. A mező gazdasági gépgyártás, az élelmiszeripari feldolgozás gép- és eszközrendsze-
rének el ő állítása hosszú távú fejlesztési feladatot jelenthet. Azon ipari térségek és köz-
pontok aktivizálódását segítheti, ahol a megfelel ő m űszaki-gazdasági és piaci informá-
ciók, valamint pénzügyi eszközök rendelkezésre állnak. Igy a nagyobb térség termé-
szeti er őforrását hasznosító, a mez ő gazdaságra épít ő iparszerkezet a megfelel ő rugalmas
szervezeti rendszerével, háttériparával, kis- és középüzemi bedolgozó hálózatával a
megújhodás egyik formájává válhat. Természetesen ezen ipari térségekben a technikai
és szociális infrastruktúra mellett a szellemi er őforrások b ővítését is szorgalmazni kell,
hogy a m ű szaki-gazdasági-szervezeti innováció feltételei tartósan biztosítva legyenek.
A földrajzi fekvés is egyfajta er ő forrás lehet, hiszen a gazdasági kapcsolatok
tengelyében található települések mindig harmonikusabban fejl ődtek, mint az attól
távolabb lév ő k. A kelet-nyugati gazdasági kommunikáció hazai gyújtópontjaiban lev ő
ipari térségek nagyobb nyitottságot, rugalmasságot teremtve részei és alakítói már a
kapcsolatoknak, ugyanakkor infrastrukturális rendszereik a jöv ő ben köt ődhetnek a
nemzetközi struktúrákhoz, így a fokozatosan kialakuló tercier szektor, mint munkaer ő-
felszívó ágazat a gazdasági struktúra alakítását és az ipari szerkezetek hatékonyabb m ű -
ködését is szolgálhatja.
A több lábon álló, sokoldalú ipari szerkezet ű térségek olyan területi er őforrá-
sok, amelyek megítélésünk szerínt a szerkezetátalakítás igazi — hosszú távon is érvé-
nyesül ő — letéteményesei lehetnek.
A több pólusú iparszerkezetek egy-egy térségben már eleve valamilyen fejl ő -
dési folyamat eredményei. Az ágazatok közötti kapcsolatok, a helyettesítés vagy egy-
Rechnitzer János:
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
64
szer ű en az összemérés és -hasonlítás lehet ő vé teszi a csúcstechnológiák alkalmazását, a
technológia intenzív fejlesztésének megvalósítását. A munkaer ő ezen térségekben ép-
pen a mozgáslehet ő ség és a kibontakozó piaci kényszer folytán képzettebb, a m ű szaki
fejlesztésre jobban reagál. Kialakult az a szellemi háttér, amely nemcsak a fejlesztés és
ezáltal a technikai, hanem a gazdasági és intézményi innováció hordozója is egyben.
Az innováció lehető sége azonban még nem maga az innováció. Az ország ku-
tatói munkahelyein dolgozók 67,1%-a, a kutató-fejleszt ő helyek 50,2%-a, a kutatási
ráfordítások 71,4%-a, a kutatás és fejlesztés alatt álló feladatok 68,5%-a és a belföldön
elfogadott szabadalmak 76,9%-a a f ővárosba koncentrálódik (3. táblázat).
A jelentő s ipari térségekben a kutatásban-fejlesztésben dolgozók aránya ala-
csony (4. táblázat), az intézményi ellátottság kedvez őtlen, és csupán a vállalati kuta-
tás-fejlesztésben tevékenyked ő k részesedése a számottev ő , ami jelzi a jöv őt el ő revetítő
alapkutatások mérsékelt, szórványos területi voltát.
A kutatás és a termelés egyértelm ű kapcsolata ma már mindenki számára ter-
mészetes, a korábbi elegáns elkülönültség mindkét félnek maradandó károkat okozott.
Az integráció csak az érdekérvényesítés mechanizmusaival lehetséges, vagyis olyan
szervezeti rendszerben, amelynél a tevékenység és az eredmény (kutatási és termelési)
az igazi cél, majd ezt gyorsan követik az anyagi és pénzügyi értékesítés folyamatai.
Az egyetemi és akadémiai kutatóhelyekkel rendelkez ő ipari központokban
ennek az együttm ű ködésnek a lehet ő ségei az innovációs parkok keretében megoldha-
tók. Itt az innováció már több mint technológiai és termelési megújítás, ez már vállal-
kozás, piaci kapcsolatok építése és b ővítése, egyben szervezet- és tevékenységfejlesztés.
Lényegében egy új funkció:a termelést szolgáló tudomány, amely vonzza a szolgáltató
rendszereket (információ, számítástechnika, kommunikáció, pénzügyi és egyéb gazda-
sági szolgáltatás stb.). Mindehhez egy háttéripari struktúra is kapcsolódik, amely a kis-
és középüzemi hálózaton keresztül köt ődhet az innovációs parkhoz, biztosítva a haté-
kony foglalkoztatást és ezen központok átlagost jelent ősen meghaladó fejl ődését.
A kutatás-termelés kapcsolatrendszerébe épít ő és a vállalkozás alapján szerve-
ző dő területi ipari tudományos központok több típusát különböztetjük meg. Az els ő
csoportba tartoznak az agrárháttérrel rendelkez ő , az élelmiszergazdasághoz er ősen kö-
tőd ő kutatóhelyek és azok ipari háttereinek kooperációja. Szegeden, Gödöll ő n terve-
zett ínnovációs parkok a biotechnika fejlesztésére és termelésbe állítására jönnének
létre, így aktivizálhatják a térség, továbbá az agrárszférához és az élelmiszergazdaság-
hoz kapcsolódó ipari egységeket is. A másik csoport a vegyipari kutatáshoz kötődik,
a gyógyszergyártás, az intermedier anyagok el őállítása és növényvéd ő szerek el őállítá-
sára szakosodnának.
A Veszprémben és Debrecenben szervez őd ő innovációs parkok mozgósíthat-
ják és átalakíthatják a hagyományos vegyipari termelést, továbbá a gyógyszergyártás-
nak, mint húzóágazatnak is újabb lendületet adhatnak. A harmadik típus a mikroelekt-
ronika, m ű szergyártás és robottechnika, az automatizálás irányában kialakítandó par-
kok Miskolcon és Budapesten. Az el ő bbinél a szerkezetátalakítás kényszere, amely
nemcsak az iparban jelentkezik, hanem annak hatására a központ felső oktatásában is —
például új szakok felállításával — fokozatosan b ővítve a térség szellemi er őforrásait.
Budapesten szervez őd ő innovációs park közvetlenül a szélesebb ipari háttérhez köt ődik,
Rechnitzer János:
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
65
3. táblázat
A kutató-fejleszt ő helyek és dolgozók területi megoszlása
11982)
Megye, város Összes dolgozók Kutató-fejleszt ő helyek Vállalati
létszám megoszlás száma megoszlás kut.-f ej.
(fő ) (%) (%) helyeken dol-
gozók az ösz-
szes %-ában
Budapest 53 716 67,1 644 50,2 41,8
Baranya 1 955 2,4 81 6,3 17,3
ebbő l: Pécs 1 940 2,4 80 6,2 15,6
Bács-Kiskun 791 1,0 19 1,5 7,7
Békés 717 0,9 10 0,8 -
Borsod-Abaúj-Zemplén 2567 3,2 51 4,0 62,7
ebbő l: Miskolc 1 804 2,3 39 3,0 32,6
Csongrád 3 268 4,1 134 10,4 6,5
ebbő l: Szeged 3 063 3,8 125 9,8 -
Fejér 1 933 2,4 21 1,6 81,3
Gy őr-Sopron 1 367 1,7 50 3,9 57,9
ebbő l: Gy ő r 759 0,9 9 0,7 82,2
Sopron 307 0,4 23 1,8 -
Hajdú-Bihar 3 056 3,8 93 7,2 34,9
ebbő l: Debrecen 3 056 3,8 93 7,2 34,9
Heves 708 0,8 23 1,8 31,0
Komárom 682 0,8 8 0,8 100,0
Nógrád 143 0,2 4 0,3 100,0
Pest 4 160 5,2 50 3,9 52,9
ebbő l: Gödöll ő 2 210 2,3 38 3,0 8,0
Somogy 241 0,3 8 0,6 -
Szabolcs-Szatmár 779 1,0 18 1,4 81,8
Szolnok 970 1,2 13 1,0 75,9
Tolna 76 0,1 1 0,1 -
Vas 155 0,2 5 0,4 69,4
Veszprém 226t 2,8 33 2,6 31,0
ebbő l: Veszprém 1666 2,1 24 1,9 3,9
Zala 537 0,7 18 1,4 2,0
ebből: Keszthely 533 0,7 17 1,3 -
ÖSSZESEN: 80 082 100,0 1 284 100,0 42,5
Forrás: A tudományos kutatás és fejlesztés területi adatai. KSH, Bp. 1984.
Rechnitzer János:
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
66
4. táblázat
A kutatás és fejlesztés területi potenciálja
(1982)
A kutatásban dolgozók száma
Megye 1000 foglal- az átlag 1000 ipari az átlag
koztatottra százalékában foglal koz- százalékában
(fő l tatottra
(f ő )
Fejér 12 57 28 54
Gy őr-Sopron 9 43 19 37
Komárom 6 29 11 21
Veszprém 16 76 34 65
Vas 2 10 4 8
Észak-Dunántúl összesen 10 48 21 40
Baranya 13 62 29 56
Somogy 2 10 7 14
Tolna 1 5 2 4
Zala 5 24 12 23
Dél-Dunántúl összesen: 6 29 16 31
Hajdú 17 81 49 94
Szolnok 6 29 16 31
Szabolcs-Szatmár 4 19 14 27
Észak-Alföld összesen 10 48 27 52
Békés 5 24 13 25
Bács-Kiskun 4 19 12 23
Csongrád 12 57 54 104
Dél-Alföld összesen: 9 43 27 52
Heves 6 29 14 27
Nógrád 2 10 4 8
Borsod-Abaúj-Zemplén 9 43 18 35
Észak-Magyarország összesen: 7 33 15 29
Pest 14 67 46 89
Budapest 67 319 143 275
Központ összesen: 53 252 124 238
Mindösszesen: 21 100 52 100
Forrás: Területi Statisztikai Évkönyv, 1982. KSH, Bp. 1983. A tudományos kutatás és fejlesztés te-
rületi adatai. KSH, Bp. 1984.
Rechnitzer János:
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
67
nagyobb szellemi alkotóenergiákat koncentrálhat és hatással lehet egyben a f őváros
iparszerkezetére is.
Sajnos nem indult meg, éppen a kutatóhelyek hiányában a jelent ős gépipari
centrumokban az innovációs parkok szervezése, Gy őr, Székesfehérvár esetében a válla-
lati kutató-fejleszt ő helyek vannak túlsúlyban, így a belső megújítás lehet őségei adot-
tak csupán. Hosszú távon csak a kutatóbázisok kiépülésével valósulhat meg ezen prog-
resszív ipari központok és térségek további fejlesztése.
A kutatóhelyek, a fels őoktatási intézmények térbeli elosztása mindezek elle-
nére aránytalan, szerkezetük nincs szinkronban az egyes térségek gazdasági struktúrá-
jával. Az intézményhálózat fejlesztése pedig független volt a termel őegységektő l, bizo-
nyos jelentős és számottev ő ipari bázisok nem rendelkeznek kutató-fejleszt ő appará-
tusokkal (például Pécsett nincs természettudományos képzést nyújtó intézmény és
ezzel együtt kutatás sem ► , így a szerkezetátalakításuk a jöv őben a m űszaki-fejlesztés
oldaláról is nehézségekbe fog ütközni, hiszen a megújítás motorja hiányzik. A kutató-
helyek területi decentralizálása és a termel őegységekkel való integratív együttm ű kö-
dése vezethet el tartósan az ipar ágazati szerkezetének modernizációjához.
Természetesen az ipar m űszaki fejlesztésének nem az innovációs parkok az
egyetlen feltétele. Ezek a szervezetek is csak egy piacorientált, költségérzékeny társa-
dalmi-gazdasági környezetben tudnak m űködni, ennek hiányában csupán újabb intéz-
ménnyé válnak, amelyek betölthetik id ő legesen a csodaszer szerepét, de az ipar tartós
megújítását nem oldhatják meg.
A területi er őforrások felismerésének és aktivizálódásának kiváló lehet őségét
adják a szervezeti és irányítási rendszerek átalakítása, illetve olyan egységek létesítésé-
nek támogatása, amelyek hosszú távon kapcsolódnak az ipar különböz ő vállalataihoz,
azokat kiszolgálva, ellátva.
A szervezet és irányítás modernizációjának területi hatásai egyértelm ű ek.
A centrumtól való hierarchizált és er ő szakolt függés a termel ő helyet (telephelyet, gyár-
egységet, üzemet stb.) elszigeteli a településben. A decentralizáció — amely a szervezeti
önállóságon túl az önelszámoló egységek önfinanszírozó, érdekeltségen alapuló vállal-
kozási formáinak alkalmazását és elterjedését is jelenthetik — aktivitást eredményez-
het, a közvetlen területi kapcsolatok kialakítását szolgálhatja és ezzel együtt az opti-
málisabb termékszerkezet megteremtésére is ösztönözhet.
Kisvállalkozások dinamikus terjedése és formáinak b ővülése lehet a szervezeti
megújítás következ ő formája. Az 5. táblázatban illusztráljuk az egyes megyék vállal-
kozói hajlandóságát, amit a kisvállalkozási formákban dolgozók és az összes foglalkoz-
tatottak számának viszonyításával fejezünk ki. Az ipari térségekben a kisvállakozási
formákban dolgozók aránya nagyobb, ezt jelenleg a VGMK-ban dolgozók kiugróan ma-
gas részesedése okozza. Egyúttal azonban jelzi a vállalkozási formák fogadókészségét és
azok kötődésének er ősségét az ipari térségekhez.
A háttéripari bázisok kis- és középüzemi formáinak létesítésével tágítható a
szerkezetátalakítás mozgástere, az ipari térségekben erre a fogadókészség er ősebb, így
azok tartós és hosszú távon biztonságot adó szabályozásával növekedhet integrációjuk
az ipar és a gazdaság egészében. A jövőben tágítani kell emellett a kis- és középüzemek
alapítóinak körét is. Például a települések is hozzanak !étre vállalkozásokat egyrészt a
foglalkoztatási gondok oldására, másrészt a bevételeik fokozására, vagyis a településel-
• Rechnitzer János:
•
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
68
4...
M C»
N C u
',532 :. M
JO 0 -0 ,e N CO CO 0 CO MN .-- 0) ,e- N e- r") ezt CO 0) CO f,
Cn. N O
Yo
4o
iri
..256
o '0) 0 -
,R-k°,'',18 co o, ,_ o, ,. r
0 O0 (1) r: cri cri r-: cd r: ui rsi Ni e= ui cci m ui co le;
e-
. cr) Nt s:t u) r- 00 QD me co co uo N u) co
« «
O
co
«
eLP,''
O --
CNclONclNMclerMea. N0Ca.MNM000,
Csi US. 05. cci un Wi ui mr Vcri CO co r- co
,- N 1-•
0 ,- ,-,-- 0§0MMMMNUaMMNMmo g
MOcrWOO
MNMMM MC0e-mMOD COMMMO0a- m
MMNWCOMMNMMMCOclCON00 ,-MM
MMe-MMcrs-MCDMcicrNNctMa- COMci• M
• e- e- ....... N N N O
M
C QD M CO Ca M CO Ca ct N M CO a- Ca M CO cl CD C) cr CO M
O
o M CO C) M CD N cr m N N a- M M W a- Ca 00 C) N N Cr
m r- co co co c) re (D Ch CO u) ry r- Le) c) e- oo co co m co N
N M r- V M N re r- Ni- u) re re m re O mra r- CO M cr M
. r4 Cr M 0)
,- M
M
U
..Y
V
. ......
ci >a W$
4, s S
N
N 0 C a ü) m co V co N N r- co co co 0 M CD M CO CO CD CD N
O co ..(4 0 1-.. 0) N N co VLr)o mco co co co uo o o
o m 03 to .0
Y0) :Fa> cl M e- 03 re CO re uo m N V V V re ra M NM M V 'M
-a a- (D Ca ra r- r- Ts re r- (...4 Nt
N M 2
Th '~- -‹
2 . iii
Cr .(0
..., N
O
Y
6 t ,-.
o 76
2
%I/ 2 8. C° 0 M M re m re cr CO QD a- N M C) N M 0) C) 0 V ra .7c,
o
-Y
,»N
.4» m
n C) N C) M 31- cn — M N ce) co rn co to 0) co M M N co
o«m oacNoocomoNcom«m«com co
re e- C.') e- Cl
_ y 0 e- r- N e -...» ra CO e- a- C) cl ct -V
]í L N M M 0
-)C
N
C
m
M
N m >
O >
= , C
„, 0
my
4-.
e.>
O 411
1-,
T, M
N _NL
C 0.c.;
`N Y N
. 7'1!
E To)7;
, o _ o «
No Z "1v v)
E l'J -0 7)
O C ,- N
, - OT) s')
.0 _c m E „,...
o. E E Y Q «. W .a
o , a) co >. .. No EIS -< .
92 N ,ch ,
cn 4,, , > m ' ' 2 c 15 13
Nu CLCOM Y ,c a) `3 u 0 0 . CO ..., m) M 'm
m
m
'; S,- £2 3
'
e? > 0 m m m 0 0 m -m .m . m N N 0 m '0 0 =
'6) -
<0
e>
u) 4— .,.
u- (D 04. :CD *
4 :› :› M 0 I- KI 00 00 C) :C QD cn 02 :C Z CL 03
Rechnitzer János:
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
69
látást kapcsolják össze gazdasági tevékenységgel és így csökkenthetik a közszolgáltatás
sok „ráfizetéses" jellegét.
A területi belső erőforrások felhasználására épít ő ipari szerkezetátalakítási
programoknál fentieken kívül még a következő tényezőkkel is számolni kell (BOKOR
P.-né—BORA GY.—KULCSÁR D. 1986).
A jövőben a helyi társadalom a közösségek szerepe feler ősödik, növekszik a
településért, a térségért való tenniakarás, felel ősségérzet, a területi identitás. B ővül a
terület- és településirányítás demokratikus intézményrendszere, így egy-egy fejlesz-
téssel, átalakítással szemben valós társadalmi ellenállás nagyobb lehet, és szervezett for-
mát is ölthet.
A környezetgazdálkodás területén várható a legnagyobb társadalmi aktivizá-
ció. A helyi közösségek a környezetkárosító tevékenységek ellen határozottan fellép-
nek, és így több telepítést és kitelepítést megnehezíthetnek, illetve megakadályozhat-
na k.
A települések képe is átalakul. Igényesebb, magasabb ellátást és életmódot kí-
vánó környezet kiépítését szorgalmazzák a lakosok, fokozatosabb követeléssel az el-
látó és infrastrukturális rendszerek modernizálására. Mindez jelent ősebb differenciá-
kat jelenthet a társadalom rétegei között, amelyek végül is a tevékenységek választá-
sában és ellátásában is éreztetik hatásukat.
Ezen utóbbi faktorok közvetlenül nem érintik az ipar szerkezetátalakítását,
azonban a területi szerkezetben, annak igénylésében és megítélésében bekövetkezett
változások egyértelm ű en befolyásolják és meghatározzák az ipar modernizációjának
menetét.
IV. ÖSSZEFOGLALÁS
Az ipar szerkezetátalakítását alapvet ően befolyásolja az ágazatok térbeli szer-
vez ő dése, területi elhelyezkedésük. Ugyanakkor az ország területi struktúrája, az egyes
térségek és települések jellege, fejlettsége visszahat az ipar m ű ködésére, azaz el ősegít-
hetik vagy gátolhatják az ipar szerkezeti modernizációját, megújítását.
A dolgozat alapján a következ őben foglalhatjuk össze a szerkezetátalakítást
befolyásoló területi tényez ő ket.
1. A szerkezetátalakítás „hatékonysága" dönt ően a szabályozó rendszer és a
gazdaság egészének szervezeti-intézményi, valamint irányítási struktúrájának változá-
sától és korszer űsödésének ütemét ő l függ. A piacorientált, önálló, kemény korlátok
között él ő és m ű köd ő ipari egységek éppen ezen tényez ők kényszere alapján dolgozzák
ki és valósítják meg a fennmaradásuk és fejl ődésük modernizációs programját. Termé-
szetesen a vállalati vagy pontosabban az üzemgazdasági szempontokat érvényesít ő ma-
gatartások nem lesznek és nem lehetnek tekintettel a településekre és térségekie. Igy
jelentkezhetnek területi feszültségek kisebb vagy nagyobb mértékben, ezek feloldása a
helyi, a területi er ő források számbavételével és aktivizációjával lehetséges csupán.
2. Kiemelést érdemelnek azon területek, térségek, ahol a válságágazatok (bá-
nyászat, kohászat, egyes könny ű ipari ágazatok) koncentráltan találhatók, és ezek az
ipari egységek jelentik az egyetlen és legfontosabb munkalehet őségeket. A munkaer ő
Rechnitzer János:
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
70
területi mobilitása — a kialakulatlan lakáspiac és a bérekben nem érzékelhet ően reali
zált lakásköltségek miatt — mérsékelt, így nagyobb áttelepülésekre nem számíthatunk,
a felszabaduló munkaer őt ezen központokban vagy térségekben kell továbbra is foglal-
koztatni.
Az ingázók magas aránya miatt nemcsak egy-egy központban vagy annak köz-
vetlen környezetében érz ődnek majd a foglalkoztatási gondok, hanem azok tágabb
környezetében is. A munkaer ő szakképzettsége egyoldalú, nehezen mobilizálható, az
átképzési programoknál a konvertálható szakismeretekre kell a hangsúlyt helyezni.
Az ipari munka ezen térségekben tradicionális, így az átképzés iránti igények is foko-
zottabbak, er őteljesebbek lesznek.
A központi beavatkozás ezen központokban és térségekben elengedhetetlen.
A szerkezetmegújító és -átalakító programok lehetnek sikeresek. A meglév ő termelési,
technológiai szerkezet piacképes elemeinek modernizálása elengedhetetlen, emellett
a kapcsolódó technológiák kiépítését vagy telepítését kell szorgalmazni. A megújítási
programokban nem lehet cél csak a munkaer ő foglalkoztatása. A települések megújí-
tása is szükséges, így az átképzett munkaer ővel és a meglevő , de modernizált termel ő i
infrastruktúrával újabb, korszer űbb termelési tevékenységek fogadásának feltételei te-
remt ődhetnek meg.
3. A térségek, települések helyi, területi er őforrásainak feltárása és mobilitása
lehet az egyik megoldási módja a szükségszer ű szerkezetátalakítás hatásai mérséklésé-
nek vagy éppenséggel (foglalkoztatási feszültségek) er ősítésének. Ezen helyi, területi
erőforrások széles kört ölelhetnek fel, tartalmazhatják a termelési hagyományoktól
(munkaer ő szakismerete, összetétele) kezdve, a meglev ő szervezeti rendszerek korsze-
rűsítésén (vállalkozási formák terjedése) át, egészen a települési térségi környezetben és
ellátottságban meglév ő lehetőségek ki- és újrahasznosítását. (Termel őbázisok és oktató-
kutatóhelyek gazdasági-piaci kooperálása, termel ő i infrastruktúra kiépítése, vagy új
ipar fogadására történ ő el ő készítése, termelési hagyományok felélesztése stb.).
Korlátot jelent a helyi, területi er őforrások aktivizálásánál az infrastruktúra,
amely egyre jobban elavult vagy pontosabban elmaradt az igényekt ő l (pl. telefónia).
Ma számos térségben, központban éppen a korszer űtlen háttérgazdaság akadályozza az
ipar megújítását vagy a korszer ű ipar fogadását. (Természetesen itt nemcsak a termel ő i,
hanem a lakossági infrastruktúrára is gondolunk.) A fejlesztési programokban kiemelt
szerepet kell szánni ezen korlát feloldásának, amelyhez nemcsak a központi er őforrá-
sok határozottabb, koordinált és célirányos mozgatása szükséges, hanem a helyi lakos-
sági pénzeszközök korszer ű vállalkozási és t ő keátcsoportosítási formákkal való élén-
kítése is.
4. A helyi, területi er őforrások el őtérbe állításához elengedhetetlen a helyi
településszint ű gazdálkodás rendszerének átalakítása. El ő ször a település rendelkezzen
nagyobb mértékben az ott megtermelt jövedelmekb ő l, vagyis a település önfinanszíro-
zással teremt ődjön meg a közvetlenebb kapcsolat a település és annak gazdasága között.
(Ennek feltételei talán a személyi jövedelemadó rendszer életbe lépésével megterem-
tődnek.) Másodszor: a település mint vállalkozó és mint gazdálkodó jelenjen meg a
piacon. Erőforrásainak termel ő i és lakossági hasznosításával növelje a bevételeit, járul-
jon hozzá a helyi gazdaságfejlesztési feladatok megvalósításához mint vállalkozó, vagy
mint tő ketárs.
Rechnitzer János:
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
71
A településgazdálkodás egész rendszerének átalakítása és ennek a tág, sokol-
dalú erő forrás rendszernek az intenzívebb bekapcsolása a gazdaság vérkeringésébe az
egyik el ősegít ő je lehet az ipari szerkezetátalakítási program megvalósításának.
IRODALOM
BOKOR P.-né—BORA GY.—KULCSÁR D. 1986: A termelésszerkezet-váltás és a településfejl ő dés
kölcsönhatásai. — Településtudományi Közlemények 34. pp. 53-61.
ENYEDI GY. 1981: A területfejlesztési politika néhány új elemér ő l. Területi Statisztika 2. pp.
139-147.
A fő városi ipar racionalizálásának, szelektív-intenzív fejlesztésének programja. — Ipari Miniszté-
rium, Bp., 1987. Kézirat.
A hazai innovációs/tudományos parkok szervezésének helyzete. — Ipari Minisztérium, Bp., 1987.
Kézirat.
HEGEDÜS M. 1986: Az iparfejl ő dés, valamint terület- és településfejl ő dés nagy távlatú meghatáro-
zottságai. — Közgazdasági Szemle 1. pp. 41-53.
Az ipar szerkezetátalakítási feladatai. — Ipari Minisztérium, Bp., 1987. Kézirat.
A naponta ingázók adatai 1984. január 1. Részletes eredmények. — KSH Borsod-Abaúj-Zemplén
megyei Igazgatósága, Miskolc, 1985.
Az ország területi iparszerkezetének kutatása. V ÁTI Bp., 1984-85. Témafelel ős Baráth E. Házi
sokszorosító.
PAPP J. 1986: Ipari struktúraváltás és városdifferenciálódás. — Közgazdasági Szemle 11. pp.
1364-1374.
STÖHR, B. W. 1987: A területfejlesztési stratégiák változó küls ő feltételei és új koncepciói. — Tér
és Társadalom 1. pp. 96-112.
RECHNITZER, JÁNOS
SPATIAL ASPECTS FOR INDUSTRIAL RESTRUCTURING
Summary
The aim of the present paper is to reveal some important aspects of the spatial and settle-
ment structure of Hungary which are likely to influence the program of industrial restructuring.
The first part reviews the process of industrialization during the past decades, its spatial and
regional conditions and impacts. Industrialization essentially involved an extensive type of develop-
ment, í. e. growth via enlarged inputs. It was mainly based on labour resources: cooperation links
in production were mininal and transportation costs were high. The number of residents in the
centres affected by industrialization was growing by leaps, infrastructural development of settle-
ments could not keep pace with it. The separation of home and work places has resulted in impor-
tant commuting, therefore great masses of labourers with dual life-styles are severely affected by
industiral restructuring.
In the second part of the paper the author outlines the major directions of industrial re-
structuring. Almost 200 000 workers are affected by the program. Some 13-15000 jobs are
planned to be eliminated in metallurgy. Since this industry has a concentrated spatial location, the
settlements concerned need to elaborate overall re-employment programs.
Due to closing up unprofitable coal mines, employment problems are also coming up in
mining districts.
Another 15-16 000 jobs are considered to be eliminated with the labour force re-employed
within the machine industry.
Rechnitzer János:
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
72
A similar number of workers will be transferred within the chemical industry via re-training
on the spot.
Finally, light industry is the most keenly touched by restructuring: 15-25 000 jobs will be
eliminated.
The spatial distribution of dynamic, crisis and traditional industries is shown by Figures 2
and 3. (The author emphasizes that the present statistical data base — due to aggregating industries
— can only roughly illustrate the sectoral categories presented.)
The third part includes an analysis of the major types of such programs which aim to renew
the economic structure of individual regions. The author groups them into two categories. The first
group includes central government interventions which are considered as "the new wave - of in-
dustrialization by the author and he calls the attention to its hazards and contradictions. Ende-
avours to employ more and more labour, characteristic of the 1960s and 1970s, are also discernible
in these programs. But they can only be successful on the short run. The second group includes
those plans which base their attempts to modernize the economy on local and regional resources.
The author presents some of their fields: industries of the agribusiness, economic links facilitated
by geographical location, cooperation links based on complex sectoral structure.
The paper dwells on innovation parks, it presents their major types. The diffusion of new
undertakings, the changing industrial structure and their joint impact on restructuring are analysed
among local and regional resources. Finally, it calls the attention to the fact that local society and
environment protection will have an ever growing importance in revealing and activating local and
regional resources in the future.
Translated by Eta Daróczi
PEXHMTUEP, FIHOW:
PERIOHAllbHblE ACrlEKTbl B 11PEOBPA3OBAHMH CTPYKTYPbI nPombiwnEHHOCTI1
(Pe3rome)
B pa6oTe CTaBHTCR BCKpbITb Te aCrleKTbl, KOTOpble, HCX0AR N3 TeppwropHanbRoA opraHH-
3a4ni H crpywrypbi pacceneimn CTpaHbl, BRHRIOT Ha nporpammy ripeo6pa3oBaHma crpywrypbi
npoMblWrieHHOCTH.
B nepeoi,1 macTH CTaTbil AEleTC14o63op npoumcca HHAycrpH8r1l43£1W111 B nocneAHHe AeCFITKL4 JleT,
a TaK)Ke MeCTHbIX N perHoHanbHbix ycnoaHA N nocrleAcTa4 3Toro npouecca. Pa3meinel-ne
HOB011 np0MbIllineHHOCTI1 crly*Hno, B nepeylo 04epeAb, CpeACTBOM ARFI 3KCTeHCHBH0f0 pa3e1A-
THR. (11314 3TOM rnaaHbim ycnoamem 6b1RH pe3epabl p86o4eA CNnbI , TaKHM o6pa3om Koonepa-
Ll140HHble CBR3k1 rIp0H3BOACTBa 6611111 MHHHMailbHb1MH, a pacxo,abi Ha TpaHcnopTHpoaxy, Hao6o-
poT, BbICOKIIMH. B 1.4eHTp8X, CBR3aHHbIX C HOBOA HHAycrpHankisaimek 4HCRO HaCelleHHR CKa4-
Koo6pa3Ho noebicHnocb, oAHaxo, p83aHTHe HH43pacrpywrypbt HaCerleHHbIX RyHKTOB He CMOMO
POCReA0BaTb 3a 3THM. Pa3«beAHHeHme mecTa pa6oTb1 H MeCTOMPITerlbCTBa, T.e. yLlacTme B e)Ken-
HeBHOM MaRTHHKOBOM ABH*eHHH, CTELRO 3Ha4LITerlbHb1M. TaKHM o6pa3om, npeo6pasoearme
crpyraypb1 flp0MbIWI1eHHOCTH CHI1bH0 3aTparmaaer maccbi pa604nix, *1113yLLIMX B3,[4130eHHbn1
o6pa3*113HH.
Bo BT0p0i71 48CTM CTaTbH aErrop nepevHcriner rnal3Hble Hanpaenemin npeo6pa3o8aHme crpyx-
Typbi np0MblWr1EIHHOCT41. nporpamma xacaerca 200 TbICRLI 38HRTbIX. B meTannyprkni nnaHHpyeTcn
mixekinmpoaarb 13-15 TbICFN pa6o4kix MeCT. nal-1H» oTpacnb xapaxTepH3yeTcm Teppwropktanb-
.
H0i4 KOHLteHrpaumei,í, H n03Tomy B HeKOTOpbIX ropo,rox (03,a, Mmunconbu) Heofixo,ammo pa3pa6o-
TaTb umpoxylo nporpammymn o6ecne4emin 3aHRTOCTil.
B ropHom nelle pa6o4an CHTla 6W:443T OCB060)KAaTbCR acneAcTaHe 3aKpbITHR Heperfra6enbHbtx
waxT; npo6nembi 3aHRTOCTH B 3TOA orpacnii 6yAyr PORBRRTbCA Tal0Ke no onpeneneHHum pa-
iÁoHam.
Rechnitzer János:
Területi szempontok az iparszerkezet átalakításához.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 49–73. p.
73
B mawmHourpoeHHH npeAnonaraerce ynpaap,HeHme 15-16 Tblelq‘i pa6o4ix MeCT 11 neperpyn-
rwpoeKa pa6oLiell C141161 eHyTpH orpacnH.
n0a06H0e 4NCn0 pa6o4ix 6yeeT nonyvarb HOBOe 3aHRTMe B XIIMMLIeCK0171 flp0MbIWIleHHOCTIA
nocne nepeKearminocaL4HH 8 pamkax npeAnpHRTHA.
HaKoHeLk, npeo6pa3oBaHme crpywrypbi HaH6onee cHnbHo 3aTparHeaer nencylo npombniineH-
HOCTb, B KOT0p014 0>KHAaeTCATIIIKBH,C1aumR 15 - 25 Tb1C11 14pa6o4mx MeCT.
Teppl4TOpNallbH0e pacfipepeneHNe no MeAbe AHHamwiHoro pa3eHeatowmxce, KI:114314CHbIX M
TpaAl41.1110HHbIX oTpacnei:i noKa3aHo H8 pHc. 2. H
3. (Awrop orme4aeT, LITO cyLuecTeytoukan CTaTMC-
T1,14eCKaA kiHcbopmatmoHHas 6838 p aAT 1303M0>KHOCTb 14306pa314Tb orpacneebie KErreropkul 1114186
np146nii3wrenbH0, TaK KaK B CTaTHCT11Ke orpacrill npmeopwrce crpynnmpoeaHHo.)
B Tperbei‚i vacTii CTaTb14 aHanHampylorce rnaeHble THrIbl nporpamm, HanpaeneHHbix Ha 06Hoe-
neHme 3KOHOMM4eCK0{1 crpyKTypb s OTAerlbHbIX peri4OHOB. 3TH nporpammbi COCTa1317810T ,Ekee
rpynnbi. B nepeol1 CO 3aep>KEITCF1 Te 1.103HTpallbHble 111381311TenbCTBOHHble HHTepBeHLI,MH, KoTopbie
a BTOp Ha3bleaer 111.10B01 BOIIHOri» HHAycrpHanHaaLIHH. OH o6paLeaer eHmmaHHe Ha MX onac-
HOCTb H npoTHB0p0411BOCTb, M El 3TMX nporpammax MO)KHO npocneAHTb Te CTpeMIleHl4R, KOTOpble
xapaicrepHbi A/11,1 11.118HOB paeeHTHe I1pOMbILLIfleHHOCTI1 B 1960-x M 1970-x ro,eax, H no KoTo-
pbim npeAnona raerce npiienevb PanbHellWNA maccbi pa6o4ei;i CH.1161. 3TH K0111.1,03111.11114 MOryr 6bITb
ycneWHbIMo rniwb e HeAarieKoi:i nepcneKTwee. Broppo Tpynny cocraenelor Te nporpammbi, no
KOTOpbIM moeepHmsaume 3KOHOMIIKH npeAnonaraeTce Ha 6a3e MeCTHbIX TeppHropHanbHbix
pecypcoe. flpHBOAFITCF1 HeKOTOpble npkimepHble o6nacTH: npombuneHHoe npomeoAcTeo
KOHTaKTe C nmu.leebim X03111.4CTBOM; 3KOHOMM4OCKMe CB8314 M 381314CHMOCTII OT reorpackm4ecKoro
pacnonoweHwe; KoonepaLkHoHHbie CBA3H, 6a3lipy10114MeCR Ha mHororpaHHat orpacneeoi 1
,
crpyKType.
B pa6oTe rIOA4erIKIIBaeTCF1 OCO6eHHEIFI Ba*HOCTb napKoe IIHHOBal1,1414 M paccmarpmealoTce NX
ErlaBHble Tl4r1b1. £1,anee, aHankisHpyerce pacnpocTpaHeHHe npeenpHHHmaTenbcrea KaK cnoco6
mo6HnH3auktH MeCTHbIX TeppkiTopHanbHbix pecypcoe, HameHeHHe OptaHM381.1,MOHH01:1 ClICTeMbI
npombiwneHHocTH, a TEnoKe COBMOCTHOe 131114FIHIle npeAbi,eytwix Ha npeo6pa3oBaHme crpyK-
Typbi. HaKOH*31{, aBTOp o6paukaer eHmmaHme H8 TO, 4T0 noKan bH043 o6u.kecTeo, TaK Nre KaK M Aé3110
3au.kmTbi oicpywalowei:i cpeAbi, BCe 60nee ea>«Hoe 3Ha4eHme 6yeaT npi4o6peTarb B 6yAyL.L1eM BO
BCKpb1T1411 M aKTI4B14381.401MeCTHbIX TeppkiTopHanbHbIX pecypcoe.
rlepeaen: TaMaw 5ayeo