Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 161-171. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s3 Gyors ténykép 161
A HAZAI ZÖLD CIVIL SZERVEZŐDÉSEK
SZEREPE, LEHET ŐSÉGEI A HELYI KÖRNYEZETI
KONFLIKTUSOK MEGOLDÁSÁBAN
STRATÉGIAI PEREK: SZŰKÜLŐ MOZGÁSTÉR?
(Green Groups/NGOs in Local Environmental Conflicts
in Hungary: the Strategic Lawsuits)
GERGELY GYÖNGYI
Kulcsszavak:
zöld civil szervez ődések helyi környezeti konfliktusok stratégiai perek
Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogyan változtak a zöld civil szervez ődések pozíciói a helyi környezeti
konfliktusok 'menedzselését' tekintve az elmúlt közel negyven évben Magyarországon; javultak-e érdek-
érvényesítési esélyeik az új érában, vagy — akár saját hibájukból, a probléma komplexitásából adódóan —
kezdeményezéseik eleve kudarcra vannak ítélve. A téma azért (is) érdekes, mert nálunk is kezdenek
divatba jönni az Észak-Amerikában és Nyugat-Európában már 'bejáratott' ún. stratégiai perek; ezeket
mutatjuk be az elemzés utolsó blokkjában.
A pártállami évek
Hazánkban az 1970-es évek elejét ől közel másfél évtizeden át kizárólag a hivata-
los mandátummal rendelkez ő, politikailag és anyagilag támogatott állami illetve
társadalmi szervezetek (Hazafias Népfront, Kommunista Ifjúsági Szövetség, Ma-
gyar Úttörők Szövetsége, Szakszervezetek Országos Tanácsa stb.) 'szakmai' cso-
portjai foglalkoztak (?) környezetvédelemmel. A kádárizmus sajátos keretfeltételei
miatt zöld pártok egyáltalán nem léteztek; az illegalitás mezsgyéjén — különböz ő
konfliktusok kapcsán — szervez ődött autonóm polgári kezdeményezések pedig in-
formális mozgalmak, szubkultúrák formájában a 'második nyilvánosságban', sz űk
társadalmi bázissal m űködtek (Ramet 1991). A mozgalmi létet kényszerb ől vállal-
ták más, legális lehet őségek híján. Látens közösséget alkottak, hiszen a hatalom
nagyjából azonos módon korlátozta őket a pénzügyi források el őteremtésében, a
mobilizálást segítő szervezeti struktúra kialakításában. A hivatalos szervek tevé-
kenységére a látványpolitizálás volt jellemz ő; a legkülönfélébb bizottságok létreho-
zásával, konferenciák szervezésével stb. jelezték a nyilvánosság, a külföld felé,
hogy környezetvédelemhez kapcsolódó feladataikat 'letudták'. Valós tevékenysé-
gükről azonban a lakosság szinte semmit sem tudott, mert a hatalom és a 'nép' közti
kommunikáció — a társadalmi kérdéseket illet ően — kizárólag egyirányú volt. Az
ökológiai problémákat a 'szebb nevet adás' taktikájával elfedték; azonosításukból, a
megoldásukra irányuló döntésekb ől a többség kirekesztődött. Mivel a politikai szí-
nezetet kapott ügyek csak politikai mez őben voltak értelmezhet ők, az érdemi kom-
Gergely Gyöngyi : A hazai zöld civil szerveződések szerepe, lehetőségei a helyi környezeti
konfliktusok megoldásában. Startégiai perek: Szűkülő mozgástér?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 161-171. p.
162 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
munikációhoz — konkrét esetekben — a zöld témákat is át kellett politizálni. Ezzel
(is) magyarázható, hogy az alternatív, környezetvéd ő mozgalmak olyan ügyekre
fókuszáltak, amelyek a közvélemény érdekl ődését nagymértékben felkelt ő voltuk
miatt képesek voltak a politikai szereplés lehet őségét is biztosítani számukra. Saj-
nos ez a stratégia azóta is jó néhány szervezet m űködésének els ődleges/kizárólagos
mozgatórugója, ami visszahat a mozgalom egészének legitimációjára.
A nyolcvanas évek közepét ől kezdtek megjelenni olyan új típusú, kifejezetten
akciócentrikus 'képz ődmények', mint a B ős—nagymarosi er őmű elleni tiltakozás
kapcsán alakult Duna Kör. A Duna Kör el őhírnöke volt a rendszerváltásnak. Miután
az állam a vízlépcs ővel kapcsolatos adatokat titkosította, az aktivisták mozaikok-
ként gyűjtötték össze mindazt, ami tudható. Világossá vált, hogy erre a problémára
nemcsak környezetvédelmi, de politikai válaszokat is adni kell (információhoz jutás
szabadsága, társadalmi szervezetek bejegyzésére és m űködésére vonatkozó jogsza-
bályok hiánya stb.). A Kör 1985-ben — szakmai tevékenységének elismeréseként —
megkapta a The Right Livelihood Award-ot, az alternatív Nobel-díjat. Az ezzel járó
pénzösszeg bankszámlán való elhelyezésének feltétele a szervezet bejegyzése lett
volna, ami előrevetítette az egyesülési és gyülekezési törvény létrejöttét. A hatalom
azt tanácsolta, hogy integrálódjanak az id őközben a KISZ KB keretei között létre-
jött környezetvédelmi tagozatba; ám ezt a változatot elutasították, és kitartottak egy
saját szervezet létrehozása mellett. Így 1989-ben ez volt az els ő bejegyzett társa-
dalmi szervezet. Vita folyt arról, párttá alakuljanak-e, és bár abban egyetértettek, hogy
az erőket koncentrálni kell, a kérdésben nem jutottak konszenzusra; ezért a tagok és
támogatók a legkülönböz őbb pártokban találták meg a helyüket (Vargha 1989).
A Duna Körhöz hasonló szervez ődések általános követelések jegyében léptek fel;
azt a társadalmi, politikai strulctúrát támadták, amelyben az állami környezetvédelem
is létezett. A nyugati mozgalmak által meghaladott gazdasági-társadalmi modell lét-
rehozását sürgették. Az államszocializmus alatt a civil szervez ődések a nyugati tár-
sadalmakat tekintették mintának; még nem merült fel a piacgazdaság, a multinacio-
nális vállalatok stb. kritikája. Nem is merülhetett fel, hiszen ezek nálunk még nem
léteztek (Szirmai 1999).
Az egyre gyakoribbá váló zöld tüntetések, egyéb megmozdulások arra is lehet ő-
séget adtak, hogy a lakosság az aktuális rendszerrel szembeni fenntartásait, ellensé-
ges érzületét kifejezésre juttassa. Így a zöld mozgalmak elvileg igen kiterjedt társa-
dalmi bázisra építkezhettek; ám valójában nem volt egyértelm ű, kik a környezetvé-
delem igazi elkötelezettjei és kik azok, akik az akciókban pusztán a hatalom, a szo-
cialista rendszer elleni tüntetés lehet őségét látják. A zöld mozgalmak politika-
álcázó szerepe aztán a rendszerváltás után értelmét vesztette; ezáltal arra is fény
derült, hogy a lakossági bázis valójában igen kicsi.
Gergely Gyöngyi : A hazai zöld civil szerveződések szerepe, lehetőségei a helyi környezeti
konfliktusok megoldásában. Startégiai perek: Szűkülő mozgástér?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 161-171. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s3 Gyors ténykép 163
Mi történt 1990 után?
A kilencvenes évek elejét ől a demokratizálódás új feltételeket teremtett; az addig in-
formálisan működő csoportok számára lehetővé vált, hogy tevékenységüket intézmé-
nyes formában — párt vagy más politikai/társadalmi szervezet keretein belül — folytas-
sák, bár a 'mozgalom vagy párt' döntést ez csak elvben könnyítette meg. A pártállam
hivatalos struktúrája — monopolpozíciójának meg őrzése, átmentése érdekében —
hatalmi eszközökkel próbálta korlátozni, illetve versenyképtelenné tenni az alterna-
tív szervez ődéseket. Jól példázza ezt a Duna Kör egyesületalapítási kísérletének a
joggal való visszaélés révén történ ő meghiúsítása (Sólyom 1985).
A fentebb említett látens közösség — a közös 'ellenség' elt űnésével/megszűnésével —
felbomlott, összetartó erő nélkül maradt; az atomkonfliktus például, amely Németor-
szágban — a volt NSZK-ban — és még jó néhány államban mind a mai napig a legfon-
tosabb integráló tényez ő, Magyarországon egyáltalán nem játszott/játszik szerepet
(Fiam 1994). A korábban egymással szolidáris mozgalmak gyakran szembekerül-
tek, és még azok is veszítettek lendületükb ől, amelyek a nyolcvanas években látvá-
nyos tiltakozó akciókat szerveztek.
A változás már 1989 els ő felében, a Németh Miklós által vezetett kabinet tényke-
dése alatt elindult; a rendszerváltást megel őző évtizedek talán legnagyobb
'dobásának', a B ős—Nagymaros konfliktusnak államközi/nemzetközi jogvitává
válásával, átértékel ődésével.
Magyarország és Csehszlovákia tárgyalásai a `Dunaszauruszról' 1952-ben kez-
dődtek, a tényleges szerz ődéskötésre azonban csak 1977-ben került sor Moszkvában,
az akkori szovjet elnök, Leonyid Brezsnyev 'atyai' közrem űködésével. Az eredeti
elképzelésekben szerepl ő létesítmények — a dunakiliti mederzáró duzzasztóm ű, a
Csallóközben húzódó üzemvíz-csatorna, a vízlépcs ő stb. — tervezésénél energiaterme-
lési, árvízvédelmi és mez őgazdasági/élelmiszer-el őállítási szempontok (az ezekb ől
származó haszon) domináltak; a természet megóvása sokadrangú kérdés volt. Politi-
kai-környezetvédelmi tiltakozások robbantak ki; a „végre tehetünk valamit" érzése, az
ötletes jelszavak sokakat az ügy mellé állítottak. A kommunista rezsimet burkoltan
támadó, százezres megmozdulások a beruházás mögül kihátrálni akaró Németh-
kormánynak is kapóra jöttek; jó ötletnek t űnt mindent a zöldekre hárítani (a demok-
ratikus szocializmus 'feelingjében' ez még a szovjet vezetés számára is elfogadható
lett volna). Végül 1989-ben a magyar fél egyoldalúan felmondta a megállapodást,
és leállt a dunakiliti, valamint a nagymarosi létesítmény építésével.
A szlovákok mindkettőt be akarták fejezni, akár egyedül, a csehek támogatása
nélkül is. Előbbi azonban megmaradt saját maga torzójának; a rendkívül drága,
gyakorlatilag teljesen kész létesítményt ma sem használják (a szlovákok helyette
Csúnynál hoztak létre saját duzzasztóm űvet), a vízlépcs őt pedig az osztrákok építet-
ték tovább, a lebontásról szóló döntés megszületéséig — nekik a tartozást 2016-ig
törlesztjük, áramban.
Gergely Gyöngyi : A hazai zöld civil szerveződések szerepe, lehetőségei a helyi környezeti
konfliktusok megoldásában. Startégiai perek: Szűkülő mozgástér?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 161-171. p.
164 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
A konfliktus átsúlyozódása — az osztrák, illetve főként az ellentétes csehszlovák,
majd szlovák igényekkel szembeni artikulálódása — 1990 után már nem tette lehet ővé
széles körű, átfogó politikai tiltakozás megszervezését. Így egészen a Horn Gyula és
Vladimir Mee'iar vezette kormányok megegyezési kísérletéig, valamint a Duna Charta
által létrehozott mozgalom megjelenéséig ez inkább ellenszakért ői, propaganda, illet-
ve információs tevékenységet jelentett; bár a Duna Kör utódszervezetei egy ideig még
az építkezés körüli z űrzavarból táplálkoztak (Mándi 1999).
A Bős—Nagymaros ügy ma sem 'alszik'; noha a magyar és a szlovák kormány az
1997-es hágai döntés óta — amely a folyóelterelést, valamint a vízlépcs ő-szerződés
felmondását jogtalan cselekménynek minősítette, egyúttal körvonalazta a kölcsönös
engedményeket — ezt 'szent tehénként' kezeli, és próbál a „ha nem tudunk meg-
egyezni, hagyjuk egymást békén" mottó jegyében politizálni. 2007 októberében a
szlovák elnök, Ivan Gasparovi'e úgy nyilatkozott b ősi látogatását követ ően, hogy
hazánknak végre be kell látnia, s őt, nyíltan el kell ismernie: szükséges az építkezés
befejezése, mert gazdaságilag el őnyös, műszaki problémáklcal nem kell számolni, a
környezet pedig nem károsodott. További fejlemény, hogy a felek átfogó stratégiai
hatásvizsgálatot terveztek, 2008 végéig (Bagyarik 2007).
A Duna-konfliktust követ ően lokális problémákra szakosodott tematikus, illetve
regionális együttműködések jöttek létre; ilyen volt az 1988-ban az ELTE Termé-
szetvédő Klub, a BME Zöld Kör és az Eszperantista Természetvéd ők által alapított
Levegő Munkacsoport budapesti hálózata, vagy a gy őri Reflex Környezetvéd ő Egye-
sület (Kaiser 1999; Musza 1999). A lakosság, a civil szervezetek és más, a korábbi
évtizedekben az ökológiához kapcsolódó döntésekb ől (is) kizárt csoportok a legkülön-
félébb akciók révén igyekezték tudatosítani: polgári társadalmat, modern környezet-
védelmet akarnak. A felpezsdülést érzékelve többen úgy gondolták, az átmenet kitel-
jesedésével megsokszorozódnak majd az ilyen és ehhez hasonló követelésekre épül ő
konfliktusok, ám épp az ellenkez ője történt; a politikai intézményrendszer megszilár-
dulásával, azzal, hogy a pártok, a minisztériumok stb. többé-kevésbé elfogadható vá-
laszokat adtak a felmerül ő problémákra, a nyílt konfrontáció veszített jelent őségéből.
Annak azonban, hogy az újonnan létrejöv ő helyi/regionális szerveződések képtelenek
voltak a rendszerváltás adta mozgásteret kitölteni, más okai is voltak.
A magyar társadalom például ökoügyekben eleve megosztott volt; a szocialista gaz-
daságot jellemző lcrónikus áruhiány megsz űnésével sokak számára a fogyasztás növe-
lése jelentette az 'egyedül üdvözít ő utat', ami a posztmateriális értékek megszilárdu-
lása (kialakulása) ellen hatott. Hiányoztak a tömegmozgósításra alkalmas alternatív —
a hivatalos gazdasági-politikai eszmerendszert ől eltérő, de nem depolitizált —, kohe-
rens, gyakorlatba átültethet ő módszerek; persze a komoly anyagi áldozattal járó
és/vagy az uralkodó piacorientált felfogásnak gyökeresen ellentmondó változtatási
törekvések nem jöhettek szóba. Az ökológiai ügyeket leegyszer űsítve, néha kifeje-
zetten sarkítva tálalták; a technikaellenes vagy etikai alapú megnyilvánulások sok
esetben a vallásosság, a racionális-tudományos érvelések pedig speciális szakmai
irányokba terelték a problémákat, érdektelenné téve ezzel bizonyos társadalmi
csoportokat. A szennyezett településeken él ők legtöbbször 'némák' maradtak;
Gergely Gyöngyi : A hazai zöld civil szerveződések szerepe, lehetőségei a helyi környezeti
konfliktusok megoldásában. Startégiai perek: Szűkülő mozgástér?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 161-171. p.
TÉT XXIII. évf 2009 s3 Gyors ténykép 165
egzisztenciaféltésb ől tudomásul vették a helyben m űködő vállalatok környezetrom-
boló tevékenységét, így hiányzott az a bázis, amelyre a cégek adó- és foglalkozta-
táspolitikájától, valamint az autonómiájukat korlátozó állami intézkedésekt ől erősen
függő önkormányzatok legitim módon támaszkodhattak volna. A civil szervezetek
tagjai nem számíthattak a parlamenti képvisel őkéhez vagy a pártaktivistákéhoz
hasonló karrierre, ezért a kreatív mozgalomszervez ők is egyre kevesebben lettek. Az
egyesületeken stb. belüli munkamegosztás önkéntes vállalásokon alapult; a hierarchi-
kus kapcsolatok hiánya azonban — a hatékony m űködés szempontjából — inkább
hátrány volt, mint előny, nem is beszélve a személyeskedésekr ől, az erkölcsi táma-
dásokról/támadhatóságról, a túlzott szereplési vágyról (Beliczay—Szirmai 2000). Az
emberek informális elszigeteltsége, a média manipulatív információközlése, az új
demokrácia bürokratizmusa, a szabadid ő hiánya tovább csökkentette a politikai
mobilizációs hálózatok kialakulásának esélyét; a környezetvédelmi tiltakozási po-
tenciál csak ritkán testesült meg olyan, nagy tömegek érdekl ődésére számot tartó
rendezvényekben, mint a Föld Napja vagy a főváros XI. kerületében zajló út-ellenes
(anti-road) megmozdulások.
A helyzet napjainkra alig változott; az ökológiai mozgalom ugyan sokszín ű — la-
kossági és egyéb kezdeményezések —, de hiányzik a kapocs, az integráló er ő, így a
heterogenitás inkább fragmentálja a mozgalmat. Az állam visszavonulásával a
gyenge támogatói bázisú, kevés pénzzel m űködő, gyakran amatőr/próféta zöld szer-
veződések — amelyek léte, aktivitása továbbra is leképezi a településhierarchiát,
vagyis nagyváros-centrikus! — t őkeerős, profi marketingeseket, kommunikációs szak-
értőket alkalmazó vállalkozásokkal állnak szemben; túl általános, nehezen
operacionalizálható értékek ütköznek tehát jól artikulált érdekekkel. Az öko-
kérdéseket pozitív programok, illetve az ezek kidolgozásához, elfogadtatásához szük-
séges magatartás-modellek hiányában a zöldek gyakran politikaivá transzformálják,
ami azt eredményezi, hogy egy-egy környezetvédelmi beruházásnak éppen ők lesznek
a legfőbb ellenzői. Az is előfordul, hogy egyszerűen szemet hunynak a hétköznapi
természetrombolás felett (parkolóban leeresztett olaj, erd őben elásott akkumulátor
stb.), mert érdekeiket jobban szolgálja a nagyobb volumen ű, az országos média
érdeklődésére is számot tartó ügyek (Duna-gát, atomer őmű) felvállalása.
Az állampolgárok jelent ős részét a `Not in my backyard' — attit űd jellemzi;
vagyis elfogadják, hogy adott beruházásra — hulladéklerakóra, er őműre, útra — szük-
ség van, de a lakóhelyükön történ ő megvalósítás ellen határozottan tiltakoznak.
Előfordulhat ennek az ellenkez ője is, amikor egy országosan/globálisan környezet-
szennyezőnek ítélt létesítmény — autópálya, ipartelep — elhelyezése, építése érdekében
lép fel a helyi közösség, mert azt remélik, a beruházás tényleges haszna ellensúlyozza
majd a negatív hatásokat ('Put in my backyard'). El őbbinél világosan kirajzolódik az
érintettek közti konfliktus, utóbbinál viszont ez hiányzik, illetve rejtve marad. A fel-
ügyelő szerveknek általában nem áll érdekükben ezt kiprovokálni; így az engedélye-
zési folyamatok sok esetben megfelel ő kontroll nélkül zajlanak. Határozott kereteket
adó ágazatpolitikára van tehát szükség, amely az el őzetes befektet ői szándékokat — a
tartalmi és formai szempontok figyelembevételével — hatékonyan sz űri, továbbá
Gergely Gyöngyi : A hazai zöld civil szerveződések szerepe, lehetőségei a helyi környezeti
konfliktusok megoldásában. Startégiai perek: Szűkülő mozgástér?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 161-171. p.
166 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
garantálja a fels őbb szintű szakmai ellenőrzést úgy, hogy egyúttal kijelöli a lakosság-
gal való egyeztetés formáit is; így elkerülhet ő, hogy a kormányzati, ágazati szervek —
magukra hagyva — elvakultan képviseljék saját szempontrendszerüket.
A társadalom tagjai még nem elég felkészültek/érettek ahhoz, hogy preaktív kez-
deményezésekkel irányítsák sorsukat, hiszen általában az érdekeiket, életmin őségüket
közvetlenül veszélyeztet ő önkormányzati intézkedések, hatóságilag elt űrt visszaélések
ellen tiltakoznak; de öntudatosabbak, tájékozottabbak, hozzászólásaik pedig tárgysze-
rűbbek, jogi szempontból megalapozottabbak, mint korábban. Esélyeik az érdekérvé-
nyesítésre, az érdekvédelemre az új érában sem javultak számottev ően; gyakran éve-
kig tartó, elkeseredett harcot vívnak a befektet őkkel, a helyi közigazgatás szerveivel,
mert hiányoznak az érdemi párbeszéd feltételei. A döntéshozatalnál nem teljes érté-
kű partnerek, javaslataikat, ötleteiket, elvárásaikat legtöbbször figyelmen kívül
hagyják a tervek készítése során. A probléma tehát rendkívül összetett, kezeléséhez
— a zöld szervez ődések pozícióinak javításához — azonban több kell, mint a jogsza-
bályok időnkénti módosítása.
A stratégiai perek (SLAPP)
SLAPP (Strategic Lawsuit Against Public Participation), azaz 'stratégiai per a
társadalmi részvétel ellen' — hazánkban a környezetszennyez ő(nek gondolt)
beruházásokban érdekelt cégek/befektet ők 2006 óta sorozatban indítanak személyi-
ségi jogi pereket a tiltakozó civilek, a zöldek képvisel ői ellen.
A deklarált ok minden esetben a jó hírnév megsértése; ám az érintettek szerint a
megfélemlítési szándék több mint nyilvánvaló. A felperesek károkozóként általában
nem az akciózó zöld szervezeteket, hanem azokat az aktivistákat nevezik meg, akik
a legeredményesebben mozgósítanak a beruházás ellen. Azzal érvelnek, hogy a
hitelrontás miatt projektjük zátonyra fut, így az összes addigi kiadásuk megtérítését
követelik. Az eljárás mindig bizonytalan kimenet ű; a sajátos 'dupla vagy semmi'
játékban a beruházók legfeljebb a perköltséget veszíthetik el, ami aligha rengeti
meg ő ket; az alperesek számára viszont a kudarc egyet jelenthet a teljes anyagi elle-
hetetlenüléssel (a hatástanulmányok, engedélyek megszerzése többmilliós tétel, ami
a nagyobb szervez ő déseket is padlóra küldheti, pláne egy-egy magánszemély°. Azt,
hogy mi számít a jó hírnév megsértésének, nyilván a bíróság dönti el; egy környe-
zetvédelmi indíttatású szakmai fellépés esetén azonban nehéz kikerülni, hogy adott
beruházás valószínű sített hatásait a nevükön nevezzék (környezetszennyez ő, egész-
ségkárosító, tájcsúfító stb., amely állításokat bizonyítékokkal is alá kell támasztani,
különben 'megállhat' a jó hírnév megsértésének vádja). A zöldek úgy vélik, ha egy
ilyen perben elmarasztaló ítélet születik, helyrehozhatatlanul sérül a vélemény-
nyilvánítás szabadsága. Lényegében épp abban akadályozzák/akadályozhatják őket
— lekötve energiájukat, forrásaikat, idejüket —, ami a dolguk: független szakért őket
bevonva, a lakosság szempontjait el őtérbe helyezve mérlegelni egy-egy projekt
környezeti kockázatait. A megoldást a véleménynyilvánítás határainak pontos kije-
Gergely Gyöngyi : A hazai zöld civil szerveződések szerepe, lehetőségei a helyi környezeti
konfliktusok megoldásában. Startégiai perek: Szűkülő mozgástér?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 161-171. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s3 Gyors ténykép 167
lölése, továbbá olyan független intézmény létrehozása jelentheti, amely tudományos
hitelességgel foglal állást a beruházásokkal, a technológiával stb. kapcsolatban.
Jelenleg ez ügyben az állami zöldhatóság mondja ki a dönt ő szót, els ő- illetve má-
sodfokon gyakran homlokegyenest eltér ő eredménnyel, igencsak megnehezítve
ezzel az ellenz ők, sőt, olykor a támogatók dolgát is (Hargitai 2007).
Az eddigi leghosszabb, legnagyobb horderej ű, a nyilvánosságot erősen megosztó
eljárást egyébként — világviszonylatban — a McDonald's kezdeményezte 1990-ben, a
London Greenpeace nevű csoport két aktivistája (Helen Steel és David Morris) ellen,
akik 1986-ban „What's wrong with the McDonald's. Everything they don't want to
know." címmel a gyorsétterem-lánc tevékenységét bíráló szóróanyagot juttattak el
több ezer angliai háztartáshoz, utcai demonstrációkkal is hangot adva véleményüknek
(a füzetecske a http://www.mcspotlight.org/case/pretrial/factsheet.html oldalon is
megtalálható). Többek között azzal vádolták a céget, hogy munkásait alulfizeti, meg-
tévesztő reklámokkal (tápláló, vitamindús ételek?) próbál nagyobb forgalmat generál-
ni, termékei pedig veszélyeztetik a fogyasztók egészségét. A hét évig tartó huzavona a
felperes győzelmével zárult; az alpereseket összesen 24 ezer font kártérítés (hírnév-
rontás), valamint a perköltség megfizetésére kötelezték — bár tiltakozó akcióikat a
bíróság erőszakos cselekménynek min ősítette, a vállalat által valótlannak ítélt állítá-
sok közül jó néhány igaznak bizonyult (pl. a méltatlanul alacsony bérek). Az esetr ől
film is készült „McLibel" címmel 1999-ben (Delfino—Day 2002).
Nézzük a magyarországi példákat. 2005 májusában a Leveg ő Munkacsoport elnöke,
Lukács András „Az Auchan csodái" címmel a kereskedelmi lánc egyes beruházásai-
nak törvényességét firtató cikket jelentetett meg a Népszabadságban. A vélemények-
nek helyt adó rovatban közölt írásból — amely interneten is elérhet ő a
http://nol.hu/archivum/archiv-362065 oldalon — megtudhatjuk többek között, hogy
a budaörsi áruház kivitelezési munkáit egy ideig építési engedély nélkül végezték; a
dunakeszi bevásárlóközponthoz vezet ő út megépítését pedig sokáig azért tiltotta a
természetvédelmi hatóság, mert nyomvonala egy ökológiai szempontból védett lápon
vezetett volna keresztül — ám egyszerre csoda történt, mondja a szerz ő, és a cég meg-
kapta a szükséges dokumentumokat. Az M0-ás közpénzb ől finanszírozott
káposztásmegyeri csomópontja is a multinak jött jól (dunakeszi egységének megköze-
lítése szempontjából); hiába tiltakoztak a helyi lakosok, a zöld civil szervezetek a fel-
duzzadt gépjárműforgalom, a fokozott környezeti terhelés miatt, a bíróság az Auchan
javára döntött. A cikk miatt, a jó hírnév megsértése okán a cég beperelte Lukácsot.
Az elsőfokú bíróság a felperesnek adott igazat, és egymillió forint megfizetésére
kötelezte a környezetvéd őt, mert azt a látszatot keltette, hogy az említett beruházá-
sok korrupciógyanúsak. A döntést megfellebbezték, és 2006 szeptemberében a F ő-
városi Ítélőtábla kimondta, hogy Lukács a véleménynyilvánítás jogával élt, amikor
hangot adott aggályainak az építkezések jogszer űségével kapcsolatban; nem ténye-
ket közölt, hanem adatokkal alátámasztott személyes véleményt, ráadásul bizonyít-
ható, hogy valóban történtek szabálytalanságok, amit a cég részben el is ismert.
A döntés precedensérték ű (Gergely 2006).
Gergely Gyöngyi : A hazai zöld civil szerveződések szerepe, lehetőségei a helyi környezeti
konfliktusok megoldásában. Startégiai perek: Szűkülő mozgástér?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 161-171. p.
168 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
2007 júliusában a BEGAS Kraftwerk GmbH és a Biomassekraftwerk Heiligenkreuz
Betriebs GmbH kezdeményezett eljárást az eisenstadti Tartományi Törvényszék és
Járásbíróságon a Pro Natura St.Gotthard (PRONAS) nev ű civil összefogás vezetőségi
tagja ellen. A fő vád: a PRONAS a http://sznh.atw.hu/civil/d_index.html oldalon, illetve
a saját honlapján közzétett egyik tájékoztató anyagában a felperesek jó hírnevét csor-
bító, üzleti hátrányt okozó félmondatot közölt. A zöldek szerint ezeket rosszul fordí-
tották, és szövegkörnyezetükb ől kiragadva értelmezték; de nézzük részletesebben.
2007 márciusában a PRONAS aktivistái közel 200 tonna illegálisan tárolt kom-
munális hulladékra bukkantak a heiligenlcreuzi biomassza-er őmű közelében; 21
pontban foglalták össze azokat a gyanús körülményeket, amelyek arra utaltak, hogy
ezt akár az er őműben is el lehetne égetni, s őt, egy hulladékgazdálkodási szakember-
rel is megnézették a helyszínt, akinek ugyanez volt a véleménye. Észrevételeiket
azonban nem tényként, hanem feltételezésként közölték. (A kifogásolt konlcrét
mondat: „... feltételezhet ő, hogy a biomasszával együtt hónapok óta égetnek szeme-
tet is, szabálytalanul." (Forrás: http://sznh.atw.hu/civil/d_index.html) A vádirat a
„feltételezhet ő" szót nem tartalmazta, így tényként állította be a leírtakat.) A
PRONAS egyébként az illetékes osztrák hivataltól is vizsgálatot kért, még miel őtt
eljuttatta volna hozzá a 21-es kiegészít ő 'csomagot'; konkrét kérdéseikre azonban a
három hónapos határid őn belül nem kaptak választ. A második vádpont a BEGAS
egyik projelcttájékoztatójában megjelent, a Heiligenkreuz—Szentgotthárd ipari par-
kot ábrázoló légi felvételhez kapcsolódik; az eredeti fotóról levágták a környez ő,
sűrűn lakott területeket, a maradék szentgotthárdi, küls ő városrészeket pedig három
felhő takarja, ami a nyomtatási min őség miatt úgy néz ki, mintha ott sem lennének
épületek — ez a tény a tervezett hulladékéget ő elleni széles körű tiltakozás egyik fő
érve. A PRONAS tett néhány megjegyzést a látottakkal kapcsolatban, „amely az
alábbiak szerint (is) értelmezhet ő" bevezetéssel. (A kifogásolt konkrét mondat: „A
BEGAS már megint manipulál". „Az eredeti képre mintha még egy kicsit rá is segí-
tettek volna a nyomtatott anyagban" (Forrás: http://sznh.atw.hu/civil/d_index.html) .
Arra is céloztak, hogy nagy valószínű séggel ugyanilyen helyszíni ábrázolás szere-
pel majd a hatástanulmányban is („...valahogyan így adhatják el ő a kiválasztott
helyszínt a hatástanulmány során" [Forrás: http://sznh.atw.hu/civil/d_index.html]) .
Feltételezésük végül beigazolódott, mert a dokumentum egyetlen szót sem ejtett
Szentgotthárdról, illetve Magyarországról; kizárólag Ausztriára korlátozódott.
A BEGAS szerint az említett félmondatokat több osztrák médium is átvette; a vo-
natkozó sajtóközleményeket azonban nem nevezték meg — követeltek ellenben fize-
tett hirdetések formájában sajtó-helyreigazításokat, fordítási költségeket az egyéb-
ként 60 ezer eurós kártérítés mellé. A PRONAS szerint a cég számára kezdett egyre
kínosabbá válni a hulladékéget ő elleni, erősödő civil fellépés, ezért akarták őket per
útján megfélemlíteni, félreállítani, ellehetetleníteni. Szinte biztos volt, hogy vesz-
tesként nem tudják majd kifizetni a felmerül ő költségeket, ezért szorgalmazták a
peren kívüli megegyezést, amely végül létrejött — a keresetet visszavonták —, és
amelynek érdekében még a kifogásolt szövegrészeket is levették a honlapról, holott
Gergely Gyöngyi : A hazai zöld civil szerveződések szerepe, lehetőségei a helyi környezeti
konfliktusok megoldásában. Startégiai perek: Szűkülő mozgástér?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 161-171. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 • 3 Gyors ténykép 169
azok korrektek voltak. Azt viszont sérelmezték, hogy a befektet ő előzetesen nem
kereste meg őket, hanem rögtön a bírósági utat választotta (Dröszler 2007).
Perbe fogták a Pusztazámorra tervezett — hazánlcban egyedülálló — szennyvíziszap-
szárító és -égető ellen sikeresen fellép ő civileket is, 2007 novemberében. A beruházást
kezdeményez ő UTILIS Kft. a 2007 márciusi eredményes, elutasító népszavazást
követően azért nyújtott be keresetet Nyitray András, az Egészséges Zámorért
Értékvédő Társaság szóvivője, Réder Ferenc helyi lakos és Lelkes Zoltán, a Budapesti
Műszaki Egyetem docense ellen, mert azok mérgez ő technológiát alkalmazó,
környezet- és egészségkárosító üzemnek min ősítették az eredeti elképzelések szerint
évi 20 ezer — később, igény szerint 120 ezer — tonna kapacitással m űködő
létesítményt, megsértve ezzel a cég jó hírnevét (Szuhi 2007).
Az ellenzők szerint a település már a Hulladékkezel ő Központ megépítésével is
óriási dolgot vállalt, hiszen annyi szemetet fogad be, amennyit több ezer év alatt
sem termelne; nem értették, miért kell a f őváros szennyvízproblémáját is a nyalcukba
venniük. A kommunális szennyvíztisztítóból származó, víztelenített, nem rothadó
szennyvíziszap kezelésére és hasznosítására szolgáló egység negatív hatásait ráadá-
sul csak sejteni lehetett, mert a cég nem bocsátotta rendelkezésre a szükséges hatás-
tanulmányt (ha egyáltalán készült ilyen). A helyi polgárok, önkormányzati képvise-
lők közül többen szervezett üzemlátogatásra utaztak az osztrák Bad Vöslau-ba, ahol
hasonló technológiával, jóval kisebb kapacitású egység m űködik; az itt készített
beszámoló képein jól látszódtak a szennyezés hatásai: a kéményen ftistgázok kimo-
sódásának nyoma, a gépi keverés, a szálló toxikus porral fedett munkaeszközök és
falak. A klórtartalmú tisztítószerek használatával szinte biztos, hogy az égetés során
rákkeltő dioxinok, furánok keletkeztek volna. Nem lehetett kizárni, hogy veszélyes
vegyianyag-megsemmisítéssel is foglalkozna az üzem, hiszen maga a technológia az
ipari szennyvíziszap ártalmatlanítását is lehet ővé tette. A környez ő utakat terhelte
volna a növekv ő gépjárműforgalom, nem beszélve a fokozódó légszennyezésr ől.
Tisztázatlan volt az égetésb ől visszamaradó hamu sorsa is; valószín űleg veszélyes
anyagnak minősítették volna, amit zárható, fedett lerakóban kell tárolni. A folyama-
tos ellenőrző vizsgálatok lebonyolítására sem volt garancia (egy minta analízise kb.
nettó 120 ezer forint; évi hússzal számolva ez már jelent ős összeg). További járulé-
kos hatásként lehetett számolni a helyi lakóingatlanok 10-15%-os értékcsökkenésé-
vel. Sokakat felháborított, hogy a polgármester a képvisel ők nevében támogatta,
sőt, egyesek szerint kifejezetten szorgalmazta a beruházás megvalósítását, holott
nem volt olyan testületi ülés, ahol a tagok egyöntet űen rábólintottak volna a dolog-
ra; nem álltak rendelkezésre konkrét számadatok sem, amelyek igazolták volna a
település 'els ő emberének' azon kijelentését, miszerint Pusztazámor összességében
csak nyerhet a projekttel. A beruházó cég szakért ői elismerték, hogy a szennyvíz
tartalmazhat kórokozókat, de a többlépcs ős tisztítási folyamat radikálisan csökkenti
ezek túlélését, így nem fenyeget járványveszély. A sok kérd őjel miatt tehát a több-
ség 'nemmel' szavazott; az alperesek pedig úgy látták: csak az Alkotmányban biz-
tosított szabad véleménynyilvánítási jogulckal éltek, amikor a problémákra felhívták
a figyelmet — a bíróság végül az ő javukra döntött (Bohus 2007).
Gergely Gyöngyi : A hazai zöld civil szerveződések szerepe, lehetőségei a helyi környezeti
konfliktusok megoldásában. Startégiai perek: Szűkülő mozgástér?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 161-171. p.
170 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s3
Hazai vonatkozású a Verespatakon aranybányát tervez ő Rosia Montana Gold
Corporation esete is; a kanadai cég a rosiamontana.org honlap miatt indított eljárást
2007 decemberében az Alburnus Maior egyesület ellen, mert véleményük szerint a
romániai civil szervezetnek nem volt joga az említett néven internetes oldalt
létrehozni — amelyet történetesen a magyarországi székhely ű Egyetemes Létezés
Természetvédelmi Egyesület üzemeltet, a Zöld Pók Alapítvány budapesti szerverén,
így minimum megkérd őjelezhető az AM elleni per ésszerűsége (Szabó 2007).
Három év után, 2008 októberében, a helyi önkormányzat építési engedélyével sza-
bad utat kapott a Holcim Hungária Zrt. Nyergesújfalura tervezett zöldmez ős beruhá-
zása. A vállalat 2005 augusztusában jelentette be, hogy hozzávet őlegesen 70 milliárd
forintos költséggel Európa legkorszer űbb cementgyárát hozná létre a településen; az
átadást követő öt—tíz éven belül bezárnák az elöregedett, évi félmillió tonna éves ka-
pacitással működő lábatlani üzemet, és az ott foglalkoztatott 230 fő átvétele mellett 52
új munkahelyet teremtenének. A gyár az évi másfél millió tonna cement el őállítása
mellett 75 ezer tonna hulladékot is elégetne a termelési folyamat során (Bogád 2008).
A hír komoly ellenállást váltott ki a helyi lakosok és a környezetvéd ő civil szerve-
zetek körében. A környez ő települések: Esztergom, Mogyorósbánya, Tát, Tokod és
Tokodaltáró az érvényes népszavazásokon elsöpr ő többséggel utasították el a tervet;
a nyesgesújfalui ügydönt ő népszavazás érvénytelen volt ugyan, de a megjelentek
67%-a igent mondott a beruházásra. Alapvet ő kifogásként merült fel, hogy a léte-
sítmény közvetlen környezeti hatásai az Esztergom—Dorog—Párkány térség egészét
érintenék/érintik. Azt a területet, ahol korábban is voltak problémák; a 2004-es esz-
tergomi vízszennyezés országos visszhangot kapott, de az itteni hulladéklerakó láng-
jaira is jól emlékeznek a helybéliek. Az Esztergomi-medence köré rajzolt tíz kilomé-
teres sugarú körben találjuk a lábatlani és a párkányi papírgyárat, a párkányi hulladék-
lerakót, a Richter Gedeon gyógyszergyárát, a Baumit dorogi üzemét, a Zoltek szén-
szálgyárát, illetve a dorogi hulladékéget őt. A környék flóráját 'gazdagítja' továbbá a
dorogi hőerőműből kikerülő salak és a Suzuki-gyár oldószer-kibocsátása. A gyönyör ű
tájképi adottságú vidék tehát, úgy t űnik, elérte ökológiai teherbíró képességének hatá-
rát. Ráadásul a vonatkozó kormányrendelet értelmében új légszennyez ő forrást tilos
telepíteni, ha a közvetlen hatásterületen a szennyezettség mértéke meghaladja az éves
határértéket (Esztergom és Dorog esetében a szállópor-szennyezettség határérték fe-
letti). A beruházás-pártiak legfőbb érve az új munkahelyek létrehozása volt. Kérdés,
hogy egy olyan kistérségben, ahol a foglalkoztatottsági mutatók nagyságrendekkel
jobbak, mint másutt, a légúti és daganatos megbetegedések aránya viszont az országos
átlagot meghaladóan nő évről-évre, ez elegend ő érv-e a telepítés mellett; a high-tech
gyár pedig háromszor akkora kapacitással működne, mint elődje, így a korszerűbb
technológia ellenére is jósolhatóan n őni fog a szennyezőanyag-kibocsátás.
Mindenesetre a Holcim nem bízta a véletlenre az ügyet. A közvélemény megnye-
rése érdekében ígéretet tett arra, hogy a joger ős és végrehajtható építési engedély
megszerzését követ ő hatvan napon belül létrehozza a `Nyergesújfalu fejlesztéséért'
közalapítványt, 300 millió forintos indulóvagyonnal; költségtérítés címén további
100 millió forintot fizet az önkormányzatnak az együttm űködési megállapodás alá-
Gergely Gyöngyi : A hazai zöld civil szerveződések szerepe, lehetőségei a helyi környezeti
konfliktusok megoldásában. Startégiai perek: Szűkülő mozgástér?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 161-171. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 • 3 Gyors ténykép 171
írását követő 30 napon belül, és 2007. december 31-ig egy uniós szabványoknak
megfelelő játszóteret, valamint extrém sportpályát is építtet a településen. Rajzpá-
lyázatot írt ki iskoláknak, a civil szervez ődéseknek viszont perrel fenyeget ő levele-
ket küldött, az esztergomi népszavazás eredményét pedig bírósági úton meg is tá-
madta (Schiffér 2006). Végül, mint fentebb említettük, a sorozatos tiltakozások el-
lenére az engedélyt megkapta, így várhatóan 2010-ben évi 1,7 milliós kapacitással a
cementgyár megkezdheti a m űködést.
Bár hazánkban még kevés a SLAPP kategóriájába tartozó, lezárt esetek száma,
nem árt, ha a zöld civil szerveződések, mint potenciális szerepl ők, tisztában vannak
a módszer lényegi jellemz őivel; hatékonyabban védekezhetnek például, ha jogvéd ő
szervezetekkel is együttm űködnek, illetve a többi társadalmi szervezet is szolidari-
tást vállal azokkal, akik ellen az eljárást kezdeményezték.
Irodalom
Bagyarik C. (2007) Áldozat a rendszerváltás oltárán: a B ős—Nagymaros sztori.
http://www.hetek.hu/?q=node/13875 (letöltve: 2007.11.15.)
Beliczay E.—Szirmai V. (2000) Fórum a társadalmi részvételr ől. http://www.mtapti.hu/mszt/
20003/beliczay.htm (letöltve: 2007.10.11.)
Bogád Z. (2008) Épülhet a nyergesújfalui cementgyár. http://index.hu/gazdasaWmagyar/hice081001/
(letöltve: 2008.12.05.)
Bohus A. (2007) Pusztazámor: lerakó után jöhet az éget ő? http://www.greenfo.hu/hireld
hirek_item.php?hir=15272 (letöltve: 2008.02.16.)
Delfino, M.—Day, M. (2002) Be Careful Who You SLAPP. MoBeta Publishing, Los Altos, California.
Dröszler F. (2007) A birodalom visszavág! http://www.kormend.hu/?ugras=hirolvaso&hirszama=14879
(letöltve: 2008.02.16)
Fiam, H. (1994) States and Anti-Nuclear Movements. University Press, London.
Gergely Zs. (2006) Legy őzte a kömyezetvéd ő az Auchant. http://www.origo.hu/itthon/
200609141egyozte.html (letöltve: 2007.05.12.)
Hargitai M. (2007) Perrel hűtött zöldindulatok. http://nol.hu/archivum/archiv-472368 (letöltve:
2008.01.15.)
Kaiser T. (1999) A Reflex Környezetvéd ő Egyesület. — Szabó M. (szerk.) Környezetvédelmi civil
kezdeményezések Magyarországon (1988-1998). Villányi úti könyvek, Budapest. 163-183. o.
Lukács A. (2005) az Auchan csodái. http://nol.hu/archivum/archiv-362065 (letöltve: 2008.03.19.)
Mándi T. (1999) A Duna Charta. — Szabó M. (szerk.) Környezetvédelmi civil kezdeményezések
Magyarországon (1988-1998). Villányi úti könyvek, Budapest. 204-217. o.
Musza I. (1999) Leveg ő-munkacsoport. — Szabó M. (szerk.) Környezetvédelmi civil kezdeményezések
Magyarországon (1988-1998). Villányi úti könyvek, Budapest. 90-110. o.
Ramet, S. (1991) Social Currents in Eastern Europe. Duke University Press, Durham.
Schiffer A. (2006) „Sem a füstje, sem a lángja" — Magyar Hírlap. 2006. május 31.
Sólyom L. (1985) A társadalom részvétele a kömyezetvédelemben. — Medvetánc. 4. 217-242. o.
Szabó A. (2007) Pofon a zöldelmek? — Stratégiai perek. http://zoldhullam.blog.fn.hu/
index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=33589&bejcim=Pofon_a_zoldeknek Strategiai_perek&todo=/
fietöltve: 2008.03.21.)
Szirmai V. (1999)A környezeti érdekek Magyarországon. Pallas Stúdió, Budapest.
Szuhi A. (2007) Perben az éget őt ellenzők. http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir--17158
(letöltve: 2008.02.17.)
Vargha J. (1989) Duna Kör. — Bossányi K. (szerk.) Szólampróba. Láng Kiadó, Budapest. 60-68. o.
"What's wrong with the McDonald's. Everything they don't want to know." (1986)
http://www.mcspotlight.org/case/pretrial/factsheet.html (letöltve: 2008.03.19.)