Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 35-48. p.

1989. 3. évf. 2. sz. pp. 35-48.

HUNYA GÁBOR:

TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS ÉS TELEPÜLÉSRENDEZÉS
ROMÁNIÁBAN

1. A program

Tulajdonképpen igen keveset tudunk a falurendezési programról és a végre-
hajtás állásáról. Három forrásra támaszkodhatunk: a f őtitkári beszédekre, melyek az
egyetlen programadó forrásnak tekinthet ő k, a beszédeket követ ő magyarázó és példá-
lózó sajtócikkekre, valamint saját és mások személyes megfigyeléseire, értesüléseire.
Eleget tudunk róla ahhoz, hogy céljait, ideológiáját és a falusi lakosságra gyakorolt ha-
tását megvilágsítsuk. Emellett ismeretesek az elméleti és gyakorlati el ő zmények.
A program ideológiai háttereként érdemes idézni az RKP 1987 decemberi or-
szágos konferenciája határozatának ide vonatkozó részét. 1 „A leghatározottabban
munkálkodni kell különösképpen azért, hogy 2000-ig befejezzük a városok és községek
rendezésére, szervezésére és korszer űsítésére, a beépített területek lesz ű kítésére vonat-
kozó programokat, aminek nyomán még inkább er ősödni fog a szövetség a munkásosz-
tály, a parasztság, az értelmiség között, a dolgozók összes rétegei között, meggyorsul a
román szocialista társadalom homogenizálódásának folyamata, megsz űnnek a lényeges
különbségek a falu és a város, a különböz ő társadalmi osztályok és rétegek között, ki-
alakul a szocializmust és a kommunizmust tudatosan épít ő dolgozó nép egységes társa-
dalma." E mondat minden szava konkrét tartalommal bír, tömören összefoglalja azt
az ideológiai alapot, amivel az RKP igazolja társadalompolitikáját. Tulajdonképpen ez
a klasszikus sztálini totalitarianizmus. Részét képezi a társadalmi érdektagoltság elve-
tése, az egyéni szabadságjogok tagadása, illetve társadalmiként és ebb ő l következ ően
centralizálva elvonhatóként való felfogása.
Praktikus elemzésünk szempontjából itt annak van jelent ősége, hogy az idé-
zett határozat a településrendezési tervek felgyorsítására szólít fel. A kés őbbiekben
visszatérünk a településrendezés múltjára és tartalmára, most csak a gyorsítás tényét
állapítjuk meg. Ezt követte a gyorsítás tartalmának meghatározása az 1988. március
elején tartott tanácsi elnökök — megyei, városi és községi tanácsok elnökei, akik egy-
ben párttitkárok — országos konferenciáján N. Ceausescu beszédében itt ismertette,
hogy mit ért a falurendezési programon. 2
— Közigazgatási rendezés, aminek során a községek számát 2000-re kívánják
csökkenteni, minden község legalább 3000 lakossal rendelkezzen. (Romá-
nia 13123 faluja 1985-ben 2705 községbe és 135 város környéki községbe
volt sorolva, ezek közül 900 lakossága nem érte el a 3000 f őt.)
Hunya Gábor :Településhálózat-fejlesztés és településrendezés Romániában
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 35-48. p.

— ',Radikálisan csökkentenünk kell a falvak számát — a jelenlegi körülbelül
13000-rő l legfeljebb 5000-6000-re."
— Mindenki, aki községekben dolgozik, költözzön munkahelytelepülésre.
(F ő leg az értelmiség és a vezet ő k ne lakjanak máshol.)
— Mind az 558 agráripari tanács körzetében épüljön ki egy agráripari város,
vagy központ, ami körülbelül három községet tömörít. A program szerint
1990-ig minden megyében 2-3 ilyen központot kell létrehozni, 2000-ig
pedig az összeset.
— Az agráripari városokban sokoldalú kulturális, oktatási és egészségügyi ellá-
tást kell biztosítani.
E konferencia határozata néhány feladatot is konkretizált a tanácsi vezet ő k
részére. 3 Felhívták figyelmüket a településrendezési tervek betartására, az engedély
nélküli építkezés és tervt ő l eltér ő területfelhasználás megakadályozására, a községek
szerkezeti koncentrációjának növelésére. „A nem megfelel ő módon használt területet
vissza kell juttatni a mez őgazdaságnak."
Az RKP Politikai Végrehajtó Bizottsága 1988. április 29-i ülésén a f őtitkár is-
mét szólt a falurendezésr ő l. 4 Kiemelte, hogy
— csökkenteni kell a beépített területet,
— összevonás útján néhány százzal csökkenteni kell a községek számát,
— „közel felére kell csökkenteni a falvak számát, meghatározva a megmara-
dókat, azok nagyságát — és az összes új épületeket csak ezeken a települé-
seken emeljék, hogy bizonyos id ő múlva megvalósuljon a többi falu felszá-
molása. Ehhez persze hosszabb id ő re van szükség, nem kell er ő ltetnünk a
dolgokat."
— 1990-ig pontosítani kell az agráripari tanácsok területét és szervezetét,
2000-ig ki kell alakítani a központjukat képez ő városokat. Mintaközpon-
tok, így a Bukarest környékiek létrehozása azonnali feladat.
Valószín ű , hogy a falufelszámolással kapcsolatos mérsékeltebb állásfoglalás
a nem várt külföldi reakció nyomán született. Ugyanakkor más probléma is felmerült,
mégpedig az, hogy az ország mez ő gazdaságában még viszonylag nagy az egyéni és a
községi tulajdon szerepe, így bizonyos területek nem illeszkednek bele az agráripari ta-
nácsokra alapozott rendezési koncepcióba. A f őtitkár kijelentette, hogy az egész pa-
rasztságot be kell kapcsolni az agráripari tanácsok keretébe. A domb- és hegyvidékeken
új állami és szövetkezeti farmokat (tehát nem gazdaságokat, hanem azok üzemegysé-
geit) kell létrehozni. „Cselekedjük oiy módon, hogy növekedjék a szövetkezeti és álla-
mi tulajdon szerepe és er ő södjön ez a tulajdonforma a mez őgazdasági termelés minden
területén — biztosítsuk, hogy az egész parasztság alapjövedelme szorosan kapcsolódjon
a mezőgazdság szocialista szektorához." Ezzel a mez őgazdasági terület 9,5 százalékán
gazdálkodó, és kisközségek keretébe szervezett egyéni gazdálkodók további államosí-
tása menne végbe. (Meg kell jegyezni, hogy az egyéni gazdaságok eddig is tervkötele-
zettek voltak, földtulajdonosi jogaikat er ő sen korlátozták.) Felszámolásra kerülne az a
mező gazdasági üzemforma, ami teljesen a kisfalusi léthez köt ődik.
A gyakorlati lépésekr ő l sokat elárul a sajtóban indított támogató, magyarázó
kampány. A Máramaros megyei néptanács alelnöke arról írt, hogy a megyében N.
Ceausescu 1986-os látogatása óta felgyorsult a községrendezés és a beépített terület
Hunya Gábor :Településhálózat-fejlesztés és településrendezés Romániában
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 35-48. p.

csökkentése. 5 Felülvizsgálták a beépítési terveket, és 61 százalékkal csökkentették a
beépíthet ő területet. „Ennek alapján a kis és szétszórt települések, valamint a mez őgaz-
dasági területeken lév ő egyéni gazdaságok áttelepítésére, csoportosítására vonatkozó
megyei programban foglalt el ő irányzatokat 1987-ben teljes egészében megvalósítottuk,
s az így felszabadult területek már vissza is kerültek a mez őgazdasági körforgásba." Ki-
jelölték a tíz agráripari tanács központját, háromnak elkészítették a rendezési tervét;
ezek lesznek a mintatelepülések.
Az idézett cikk rávilágít arra, hogy a lakosságáttelepítés és a beépített terüle-
tek mezőgazdasági célra történ ő felszabadítása nem egészen újkelet ű program. A f ő-
titkári beszédek tehát valóban egy folyamat felgyorsítására vonatkoztak. Feltételez-
hető , hogyha ezzel nem kezdi el szell őztetni a programot, ugyanúgy csendben folyha-
tott volna tovább mint addig, különösebb nemzetközi publicitás nélkül.
Úgy tű nik, hogy 1988 nyara folyamán a román sajtó megpróbálta más irány-
ba terelni a közvéleményt. Az elemzések és példák csak építésr ől, korszerűsítésrő l, nem
áttelepülésr ő l, rombolásról szóltak. Ilyen értelemben tájékoztatta N. Ceausescu Grósz
Károly magyar miniszterelnököt is aradi találkozójukon augusztus 28-án. Más küls ő
elemzőt azonban ezzel nem lehetett megnyugtatni, és kés őbb a hivatalos magyar poli-
tika is hangsúlyozta, hogy nem nyílt a román tájékoztatás, van ok feltételezni, hogy
nem került le a napirendr ő l a falufelszámolás, már csak azért sem, mert integráns része
a falufejlesztési és mez őgazdasági politikának. A román propaganda sem állítja, hogy
elálltak volna a kistelepülések felszámolásának tervét ől.
A gyakorlatról ellentmondásosak az értesülések. Több megyére ismertté vált
az áttelepítend ő falvak listája. Arra is vonatkozik értesülés, hogy mit is jelentene a nem
erő ltetett áttelepítés: mindennem ű állami szolgáltatás (oktatás, posta, villanyszolgál-
tatás) leállításával kicsikart távozást. A falusi lakosokat jelenleg bizonytalanságban tart-
ják sorsuk fel ő l, pedig úgy t űnik, hogy az államigazgatás tervei elkészültek a fejlesz-
tend ő és felszámolandó falvakról.
Július elején N. Ceausescu meglátogatott néhány Bukarest környéki minta-
falut, ahol nagyszabású építkezéseket tekintett meg. Magam is felkerestem néhány
héttel késő bb ezeket a községeket. Kizárólag a községközpontok átépítése folyik; la-
kótelep épül a parasztházak helyén. Mez őgazdasági célú területnövelést, a beépített
terület ilyen célú sz ű kítését nem lehet látni. Ilyenre a f őtitkár sem utalt látogatása
során. A felépült házak egyrészében nincs vízvezeték, fával kellene f űteni a lakásokat,
az ígért kereskedelmi és kulturális létesítmények kivitelezéséhez nem kezdtek hozzá.
A továbbiakban a napí események helyett a már biztosan megtörtént dolgo-
kat elemezzük: a településhálózat-fejlesztési koncepció és politika történetét 1968 és
1988 között, a romániai faluhálózat szerkezetét, és az agrárpolitika intézményi aspek-
tusait, kiemelve az agráripari tanács jelent őségé t .

2. A román településhálózat-fejlesztési törvénykezés

Regionális fejlesztési politika Romániában két síkon folyik. Az egyik a me-
gyék fejlettségi színvonalának egymáshoz való közelítése, ami f ő leg az ipari, kisebb
mértékben a mez őgazdasági termelés egy f ő re jutó értékének közelítésére irányul.
Hunya Gábor :Településhálózat-fejlesztés és településrendezés Romániában
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 35-48. p.
38

Ehhez a munkaer ő letelepítéséhez szükséges minimális beruházások adódnak. Minél ké-
sőbb ért el egy megyét a nagyarányú központi fejlesztés, annál nagyobb volt a különb-
ség az iparosodottság és a lakosság anyagi ellátottsága között. Egyre széls őségesebb
méreteket öltött a fejl ődés termeléscentrikus felfogása.
A regionális fejlesztési politika másik szempontja a város és falu közti különb-
ség csökkentése. Ez jelent bizonyos szociális, ellátási, kommunális és politikai szociali-
zációs prioritásokat. És jelenti a nagyüzemi mez ő gazdasági és ipar befogadására alkal-
mas települések létrehozását.
A településrendezést, mint az egész román jogalkotást is jellemzi a jogi túl-
szabályozottság, illetve a nem valós állapotokon alapuló jogi szabályozás. Ugyanakkor
a jogbizonytalanság és korrupció miatt alig lehet érvényt szerezni a legtöbb rendelet-
nek. Ebbő l következik azután, hogy politikai kampányokkal, azonos tartalmú rende-
letek egyre szigorúbb formában való újrafogalmazásával igyekszik az állam napirenden
tartani a törvényeket.
A településkoncentráció és a települések arculatának állami beruházások nyo-
mán történ ő megváltoztatása 1968 óta szerepel az RKP programjaiban. Akkor a köz-
igazgatási átszervezésnek csak egyik részét jelentette a megyerendszer létrehozása, a
párthatározat hasonló súllyal foglalkozott a településrendezés fontosságával is. A tele-
pülésrendezés azért került a legfels ő döntéshozás körébe, hogy a települések infrastruk-
turális fejlesztésér ő l, általában a városfejlesztés irányáról szülessen döntés. Ekkor még
fő leg a városok túl alacsony néps ű r űségét kritizálták, mert ez költségessé tette a kom-
munális beruházásokat. A városoknak alkalmassá kellett válniuk a nagy extenzív iparo-
sítási hullám befogadására, az ehhez kapcsolódó munkaer ő letelepítésére. Új ipari terü-
leteket (,.platformokat"), lakótelepeket kellett elhelyezni, gondoskodni legalább a víz-,
csatorna- és úthálózatról. Ezek a feladatok különösen akkor kerültek el őtérbe, amikor
a gyorsított iparosítás zöld utat kapott az 1972-es országos pártkonferencián, legy őzve
a fontolva haladó, gazdasági reformokkal kacérkodó irányzatot, kiteljesítve Ceausescu
főtitkár hatalmát.
Az RKP 1967. október 5-6-i ülése elfogadta az „Alapelveket Románia köz-
igazgatási-területi megszervezésének javítására és a falusi helységek szisztematizálására
vonatkozólag". A rendelkezés 1968-ban lépett életbe és ennek huszadik évfordulója
kapcsán került az idén ismét el őtérbe. A falvakra vonatkozó rész már húsz éve leszö-
gezte, hogy a falvakat koncentrált településekké kell tömöríteni, ami lehet ővé teszi a
néps ű rű ség növelését, az igénybe vett terület csökkentését; a koncentrált falvaknak al-
kalmassá kell válniuk arra, hogy nagyüzemi mez őgazdaság központjai legyenek és ipart
is befogadjanak. Ekkor azonban még sem a mez őgazdaság fejl ő dése, sem az iparosítás
területi menete nem tartott a falvaknál. 6
1972-ben az RKP országos konferenciája megállapította, hogy „Noha már
több éve leszögeztük, hogy új épületek csak a községek belterületén emelhet ő k, to-
vábbra is mindenki mindenhol épít, a néptanácsok pedig nem gyakorolnak kell ő ellen-
ő rzést és nem intézkednek mindazoknak a felel ő sségre vonásáról, akik megszegík az or-
szág törvényeit ebben a tekintetben." 7 Példa is elhangzott erre a negatív jelenségre: a
Bukarest—Pitesti közti út mentén folyamatos település jött létre. A falusi építkez ő knek
ekkor még több lehet őségük volt, mint később, és igyekeztek felhasználni azokat a te-
Hunya Gábor :Településhálózat-fejlesztés és településrendezés Romániában
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 35-48. p.

rületeket, ahol valamilyen közlekedési, infrastrukturális berendezés megkönnyítette a
letelepedést.
Szintén az 1972. évi pártkonferencián határoztak a településhálózat fejleszté-
sérő l. Akkora mérték ű iparosítást akartak kezdeni, ami túln őtt az addigi városok kere-
tén. Célul t űzték ki, hogy minden megyében négy-öt város legyen, országosan 1990-ig
250 új város alakuljon ki.
Nagy iramban hozzá is kezdtek a fejlesztéshez, mindenekel őtt a várossá nyil-
vánítás megel ő legezésével. A következ ő évben 40 új várost avattak — azóta azonban
csak egyet. Az elmaradottabb területeken várossá nyilvánított tízezer körüli lakosság-
számú települések a hetvenes évek végéig nem indultak fejl ődésnek, a várossá fejlesztés
elakadt. A hetvenes évek második felében a célok között inkább a megyeszékhelyek
szocialista, későbbi megfogalmazás szerint, illetve legújabbén a „Ceausescu korszakot"
tükröző arculatának kialakítása került el őtérbe. Ennek jellegzetes tartozéka a nagy tö-
megdemonstrációkra alkalmas f őtér, a reprezentatív pártház, a gy ű léstermet magában
foglaló kultúrház, egyik épületen erkély, ahonnan a „conducator" szólhat a népéhez.
Az utolsók között, már a nyolcvanas évek közepén került sor a bukaresti városközpont
kiépítésére, központjában az állami és pártirányítást egybefoglaló adminisztratív palo-
tával. Az átépítések nyomán megváltozott több város karaktere, hagyományos város-
képi, műemléki együttesek estek áldozatul az építést megel őző rombolásnak.
Az 1972-es Országos Pártkonferencia határozata nyomán 1974-ben a korábbi-
nál szigorúbb tartalmú településrendezési törvényt hoztak. Ennek továbbfejlesztése
1986-ban ismét csökkentette a beépítésre el ő irányzott területet, és újraszabályozta a
fejlesztend ő települések kövét. Tulajdonképpen ez utóbbi program az, aminek végre-
hajtását 1988-ban a f őtitkár fel kívánta gyorsítani. A program a szervezett fejlesztésre,
építésre, a falusi térségek potenciális központjainak városias kiépítésére helyezte a
hangsúlyt. Ujszer ű benne, hogy a helyi ipar, kisipar fejlesztését is támogatta, ami kap-
csolódott a falusi önellátás eszméjéhez, a szállítási és kooperációs nehézségekhez.
A kisvárosi hálózat kiépítése, mint láttuk a hetvenes évek közepén lekerült a
napirendrő l, és ennek felélesztéseként értelmezhet ő az 1986-1988-as program agrár-
ipari városokról, településekr ő l szóló része. Még a fejlesztend ő települések száma is kö-
zeláll egymáshoz a két programban. Lehet ez azért is, mert bár nem történt várossá
nyilvánítás az utóbbi 15 évben, kijelölt községközpontokban folyt már az emeletes
házak építése, több falut kiszolgáló oktatási, egészségügyi és kiskereskedelmi egységek
létesite'se. 8
A központosított ellátásfejlesztésnek természetesen megvan a nyugati el ő-
képe. A központi helyek elmélete, a településgazdaságossági vizsgálatok meger ő sítették
bizonyos funkciók kötöttségét az ellátandó lakosok számához. Egy polgári szabadság-
jogokon és piacgazdaságon alapuló országban azonban nem volt szó egységesítésr ő l, ho-
mogenizálásáról a lakosság és a gazdaság totális adminisztratív alárendelésér ő l a köz-
ponti terveknek. A központi és helyi állami fejlesztések a kommunális szférára szorít-
koztak, illetve a kommunikáció feltételeit javították. A termel őerő k mobilitását és
nem helyhez kötését fokozták. A gazdaság és az egyén ehhez alkalmazkodott, ezt ala-
kította, interakción keresztül többségében el is fogadta. A fejl ődés organikus módon
ment végbe. A kistelepülések jórésze kifejlesztett vagy meg ő rzött olyan funkciókat la-
kóhelyként és üdül ő körzetként, amik az általános urbanizálódás és iparosodás id ősza-
Hunya Gábor :Településhálózat-fejlesztés és településrendezés Romániában
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 35-48. p.
40

kában is vonzóvá tették ő ket, sőt a városok tágabb vonzáskörzetében növekedésüket is
gerjesztette.
A kelet-európai szocialista településhálózat-fejlesztési gyakorlatok leképezték
az államigazgatás, a gazdasági mechanizmus vertikális függ ő ségi viszonyok szerinti szerve-
ző dését. A mez ő gazdaságban és az iparban az irányító szervek igyekeztek csökkenteni
az alárendelt egységek számát, valamilyen homogénnak t ű n ő profil szerint összevonva
ő ket. A települések fejl ődésének irányításában is ez a gyakorlat uralkodott. Az admi-
nisztratív hierarchiát er ő sítette az anyagi források redisztribuciójától való függés. A fel-
ső bb szint el ő szeretettel tartott vissza eszközöket saját céljaira. 9 így a községek szintjén
is érvényesült az alá-fölé rendeltség, még akkor is, ha a központi tervezés településcso-
portokban és azokon belül egyenl ő jogú településekkel számolt. (A hetvenes évek má-
sodik felében pl. Magyarországon és Bulgáriában.) A társadalmi kezdeményezések hát-
térbe szorultak, a falut er őteljes jövedelemelvonás sújtotta. A magyar településhálózat-
fejlesztés múltjából közismert a tanyafelszámolási kampány és az 1971-es Országos Te-
lepüléshálózat-fejlesztési Koncepció, aminek nyomán a falvak felét ő l elvették a tanácsot,
az iskolát és az orvost. Ennek a politikának a hivatalos elvetése csak 1985-ben követ-
kezett be. Hasonló fejlemények zajlottak Lengyelországban és Bulgáriában is. Romá-
nia tehát egy korábban általános kelet-európai gyakorlatnak megfelel ően cselekszik,
igaz, hogy a rá jellemz ő radikális formában. Egyik kelet-európaí ország radikalizmusa
sem ment el odáig, hogy a központi forrásokból gazdaságtalanul m ű ködtethető telepü-
léseket, mint lakóhelyeket is felszámolja.

11-40
42-51
53-58
63-65
66-68

69-81

1. ábra A falusi lakosság aránya, %
Hunya Gábor :Településhálózat-fejlesztés és településrendezés Romániában
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 35-48. p.
41

3. A romániai falu

Románia lakossága viszonylag gyors urbanizáción esett át az utóbbi húsz év-
ben, ennek ellenére felerészben ma is falusi lakos. Az országos átlagnál lényegesen ki-
sebb a falusi lakosság aránya Erdélyben, különösen annak déli részén (1. ábra). Az or-
szág többi területén csak a ritkán lakott és egy-egy nagyobb város által dominált me-
gyében mutatható ki viszonylag alacsony falusi arány (Braila). Igen szoros korreláció
áll fenn az egyes megyék mez őgazdasági jellege, falusias településhálózata és elmara-
dott infrastrukturális helyzete között. Minden téren elmaradott, falusias vidékek az or-
szág déli és északkeleti megyéi. Alig vannak jobb helyzetben a Kárpátok küls ő el őteré-
nek s űr ű n lakott megyéi, de ezeket az utóbbi húsz évben már elérte az iparosítás. Az
ország legiparosodottabb és legurbanizáltabb területei a Temesvár—Szeben—Brassó-
Ploiesti—Bukarest vonal mentén találhatók. Ez az a terület, ahol a legtöbb nem mez ő-
gazdasági jelleg ű falu is elhelyezkedik.

fő

1403-1590

990-1129

840 — 958

726 —824

608 — 642

286 — 543

2. ábra A falvak átlagos lélekszáma

A falvak mérete a hegyvidékeken, különösen a déli és nyugati Kárpátokban
a legkisebb, de ennél alig valamivel nagyobbak Kolozs és Maros megye falvai (2. ábra).
Az alföldi területeket és az északi medencéket az 1000 f ő nél népesebb falvak jellem-
zik. Különösen a legkésőbb (XIX. század) betelepült Havasalföld Duna-menti területei-
nek mez ő gazdasági népessége él viszonylag nagyobb településeken. Ezen a vidéken, a
magas arányú falusi népesség viszonylag nagy települései valószín ű leg kevésbé vannak
veszélyben a településrendezés során, mint más vidékek. Szintén kisebb veszély kelle-
Hunya Gábor :Településhálózat-fejlesztés és településrendezés Romániában
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 35-48. p.
42

ne, hogy fenyegesse általában az erdélyi falvakat, mert azok viszonylag kis területen,
kompakt módon helyezkednek el. Méretük alapján azonban a magyar lakta falvak jó-
része nem üti meg az életképesnek nyilvánítás határát. A legkisebb, legkevésbé életké-
pes falvak f ő leg azok lehetnek, amelyek völgyek mélyén, beköt ő út végén helyezked-
nek el. Sok közülük a természetes fogyás állapotában van. Brassó és Szeben megye
szász falvai hagyományosan nagyobb méret űek és viszonylag jól felszereltek, s ű r ű be-
építés ű ek, amin kevés kivetnivalót találhatnak a rendez ő szervek, viszont az átlagszem-
lélet miatt itt is végre kell hajtani a programot.
Ugy tű nik, hogy a fennmaradás kritériumainak legkevésbé a Kárpátok el őteré-
nek román falvai felelnek meg. A párhuzamos folyóvölgyek peremén szinte megszakí-
tás nélkül húzódnak a házsorok dél felé, a falvak alig válnak el egymástól. A házak
közti távolság viszonylag nagy, a kisüzemi sz ő l ő és gyümölcstermesztés családi kert-
nagyságai szabják meg. Ezeken a területeken hiányzik az alapvet ő városhálózat, az
infrastrukturális ellátottság rossz. Hasonló helyzetben van Moldva nagy része is.
A falvak fejl ődése jellemz ő módon a mez ő gazdasághoz köt ődik. A törvények
a közelmúltig nem tették lehet ő vé a mező gazdasági termel ő szövetkezetek számára
nem mez ő gazdasági üzemek létesítését. A napi ingázás távolsága általában kicsi (köz-
lekedési nehézségek ► , a nagyobb iparvidékek kivételével alig jellemz ő . Az ipari munka-
vállalás fő leg irányított áttelepülés útján történik, ami egyben a népesség területi keve-
redését is el ő segíti. A vegyes funkciójú falvak kialakulását, alulról jöv ő urbanizációs
folyamatát az állami szabályozás szinte teljesen megakadályozza.
A falvak épületállománya elöregedett. Az ötvenes és hatvanas évek fordulóján
volt Romániában az utolsó nagy falusi építkezési fellendülés. Azóta csak legfeljebb a
karbantartás a jellemz ő .

Falusi lakásépítés (átadott lakások száma)

Összesen Lakossági eszközökb ő l

1951-1955 339432 327897
1956-1960 591236 580213
1961-1965 556625 545260
1966-1970 260734 253010
1971-1975 189459 178774
1976-1980 84820 64058
1980-1985 64680 39432

Forrás: Anuarul Statistic, 1986, 248. oldal.

A falusi lakásépítés az 1968-as településrendezési határozatok megszületése
nyomán kezdett gyérülni. Közben egyre nagyobb lett a nem-magáner ő s építkezés
aránya, ami nyilván a várossá fejlesztend ő településekbe koncentrálódott. A magán-
építkezést adminisztratív eszközökkel és épít őanyag-hiánnyal gátolják. A korszer űsítés
egyéni kezdeményezés ű útjainak lezárása után az állam a falvakban is modernizáló sze-
repben tetszeleghet. Ennek fejében természetesen saját épít ő ipari lehet őségeihez (nagy
szervezetek, rugalmatlan, el ő regyártott technológia) idomítja az építési módot és he-
lyet, ami minél koncentráltabb építési területet kíván.
Hunya Gábor :Településhálózat-fejlesztés és településrendezés Romániában
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 35-48. p.

1988-tól az 1. pontban ismertetett program szerint mintegy 5000 lesz a fej-
leszthet ő községek száma. A többi, a falusi lakosság mintegy felével megszüntetésre,
átköltözésre lesz ítélve. Ezek alapján 5-6 millió ember lakóhely-változtatását kívánják
elrendelni. Az ennek megfelel ő mintegy 1,5 millió lakást központilag tervezett és kivi-
telezett, többemeletes házakkal kívánják megoldani. Nehéz megítélni, hogy mennyi id ő
kellene ennyi lakás felépítéséhez. Jelenleg évi százezer, a gazdasági válság el őtt évi száz-
ötvenezer lakás felépítését tudták biztosítani. Ebb ő l a falusi építés aránya egyre csök-
kent, 1985-ben csak tízezer volt. Maximálisan ötvenezer lakás falusi felépítését lehet
elképzelni a kapacitások nagyarányú átcsoportosítása és az érintett lakosság munka-
erejének igénybevétele mellett. Igy a 10-15 évesre tervezett program legalább 30 évet
venne igénybe. Nem valószín ű , hogy akár egy évtizedig következetesen és er ő ltetett
formában folyna a megvalósítás. Általában nincs olyan kampány, ami néhány év alatt
ki ne fulladna. Attól tehát nem kell tartani, hogy a program maradéktalanul megvaló-
sul. Éppen elég kárt és szenvedést okozhat azonban a megyénkénti 3-5 példastatuálás.
A program el ő készítése, mintafalvak kijelölése már évek óta folyik, f ő leg Bu-
karest környékén. A falusi mintalakótelepeken két-három emeletes házak épülnek,
sokszor küls ő WC-vel. A régi kis boltok zsúfoltak és rosszul ellátottak. A város és falu
közti különbség fennmaradt az ellátás és a kommunális szolgáltatások terén, az új min-
tatelepülés csak néps ű rűségében különbözik a hagyományostól. Ezzel a létrehozás leg-
kevésbé racionális indoka, a term őterület felszabadítás teljesülhet csak. Megvalósulnak
viszont a be nem vallott célok, így az életkörülmények, az életmód állami diktálása, az
egyéni választás lehető ségének csökkentése, ellen őrzése.
A fejlesztési programok és szólamok ellenére fennmaradt a romániai társa-
dalom- és gazdaságpolitika mez ő gazdaság- és parasztságellenessége. Él az összes hagyo-
mányos ideológiai gyanú a nem munkás osztályokkal és a nem állami tulajdonnal szem-
ben. A falusiaknak önellátóknak kell lenniük élelmiszerb ő l, csak saját termékért cseré-
ben részesedhetnek feldolgozott élelmiszerb ő l. A nyugdíjrendszer és más szociális jut-
tatások értéke fele-harmada a városiakénak. Ugyanakkor a háztáji intézményén keresz-
tül sokáig bizonyos szabadsággal rendelkeztek, amit a nyolcvanas évek közepén sz ű kí-
tett az állami szabályozás. Kötelez ő termelési szerkezetet és szerz ődéskötési kvótát ír-
tak el ő , tovább korlátozták a háztáji föld nagyságát. A parasztság jövedelme 1980-ban
40 százalékkal volt kevesebb mint a munkásoké. A piacokon maximált, alacsony áron
adhatja el a termékét az, aki teljesítette a beszolgáltatást. A jövedelemszerzés és ter-
mékcsere a nyolcvanas években jelent ő s részben a feketepiacra vonult vissza.
A falusiak emeletes házakba való költöztetése megfoszthatja ő ket létfenntar-
tásuk legalapvet őbb eszközét ő l, a ház körüli kertt ő l és az állattartási lehet ő ségtő l. Meg-
szű nik személyi autonómiájuk az élelmiszer-termelés, a f űtés és számos más szolgálta-
tás terén, kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek az állami ellátással szemben, ami általában
nem m ű ködik.
Az ország egyes területeinek falvai természetesen etnikai összetételük, törté-
neti múltjuk, építészeti és kulturális kincseik alapján er ő sen különböznek. Hogy ezt
miképpen veszik majd figyelembe a településrendezés során, arra az ezekhez a kérdé-
sekhez való hivatalos viszonyból következtethetünk. A nem román történeti múlt em-
lékeit inkább fel kívánják majd áldozni. Jellemz ő , hogy több erdélyi falu maga igyek-
szik bizonyítani dák eredetét, ezzel küzdve a fennmaradásért.
Hunya Gábor :Településhálózat-fejlesztés és településrendezés Romániában
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 35-48. p.

4. A mezőgazdasági termelés koncentrációja l°

A falurendezési terv lényegéhez tartozik, hogy a koncentrált falvak egyben
nagy agráripari termel őegységek központjaivá váljanak.
Ennek a fejlesztési politikának az el ő képe a Szovjetunióban Hruscsov idején,
az ötvenes évek közepét ő l követett mez ő gazdaság-fejlesztési politikában található meg.
A nagy szervezeti egységek mind a mez őgazdasági termelés adminisztratív irányítása,
mind a lakosság ellen őrzése szempontjából el ő nyösnek látszottak. A gazdaságosság
nem igazolta mindezt, a koncentrált fejlesztés általában aránytalanul sokba került, a
mezőgazdaság hozamai nem n őttek, felduzzadt a bürokrácia. A mez ő gazdasági dolgo-
zók bérmunkásokká váltak, termelési érdekeltségük, gazdaszellemük elsorvadt. Igaz,
ezzel megfeleltek a profitmotivációt kikapcsoló szocialista embereszménynek, a hiva-
tali irányító apparátus kiszolgálóivá váltak. A kelet-európai országokban ebben a szel-
lemben zajlott el ő ször a kollektivizálás, majd a tsz-ek összevonása.
A koncentrálás leginkább Bulgáriában teljesedett ki, amikor 1971-ben létre-
hozták az agráripari komplexumokat, amelyek már átlag 15-20 ezer hektáron gazdál-
kodtak. A mintegy 170 ilyen nagy szervezet területi egységként is funkcionált, megfe-
lelt az ún. településrendszereknek, központjukban egy-egy agráripari várossal. Azonos
idő pontban Magyarországon tsz-összevonás kezd ő dött, és elfogadták az Országos Te-
lepüléshálózat Fejlesztési Koncepciót. A tsz-központok általában a központi települé-
sekre települtek, de a koncentráció nem érte el azt a mértéket, amit Bulgáriában. A ház-
táji mez ő gazdaság és a magánlakás-építés mindkét országban enyhítette a központi kon-
centrációs politika hatását.
A koncentráció hátterében olyan klasszikus szocialista elv is állt, hogy a vá-
ros és a falu közti különbséget meg kell szüntetni. Ez azonban nem településméret,
hanem általánosabb életkörülmények kérdése. Alapfeltétele a mez őgazdasági népesség
emancipációja, politikai, társadalmi megkülönböztetésének eltörlése. Bulgáriában ép-
pen azért sikerült viszonylag nagy szervezetet kialakítani, az állami és szövetkezeti for-
mákat összemosni, mert a parasztok jövedelmét, részben szociális ellátását is er őtelje-
sen közelítették az ipari munkások szintjéhez.
Utóbb bebizonyosodott, hogy a paraszti emancipációnak nem feltétele a kon-
centrált település és munkahely. A mez ő gazdasági termelés hatékonysága er őteljesen
romlik ilyen feltételek között. Bulgáriában 1979-ben megindult, majd 1987-ben kitel-
jesedett az agráripari komplexum rendszerének kritikája. Az újabb reformok a kisebb
szervezetek önállóságát, a szövetkezés jelent őségét az egyéni gazdasági motiváció fon-
tosságát hangsúlyozzák. Magyarországon 1982 majd 1987-t ő l van új szemlélet a mez ő-
gazdasági nagyüzemen belüli vállalkozási formákat lehet ővé tev ő intézkedésekkel.
Románia gyakorlatilag a kudarcot vallott bolgárhoz hasonló utat kíván meg-
késve, erő ltetve és több alapfeltétel hiányában befutni. A szövetkezetesítést követ ő
összevonások után 1963-ra kialakult Romániában az átlagosan 2000-2500 hektáros
mez ő gazdasági üzemnagyság, ami nagy vonásokban míndmáig fennmaradt. A koncent-
ráció csak az irányításban er ő södött. Az összes lényeges gazdálkodási döntés a megyei
agráripari igazgatóságokon születik. Megtartották a gépállomások rendszerét, a gépek
állami beszerzését és elosztását, a munkák ilyen módon való felügyeletét. A hetvenes
években az állam vált a nagyüzemi állattenyészt ő telepek beruházójává, amihez társu-
Hunya Gábor :Településhálózat-fejlesztés és településrendezés Romániában
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 35-48. p.

Iások formájában vonta össze szövetkezeti és állami mez őgazdasági egységek pénzalap-
jait is. 1978-ban merült fel, hogy az egy gépállomáshoz tartozó üzemek, a közös állat-
tenyészt ő telepeket m ű ködtető egységek agráripari tanácsot alkossanak. Számos kap-
csolódó szervezeti átalakítás ellenére az üzemek meg őrizték a tanácsokkal szembeni
viszonylagos önállóságukat és a megyei irányítás sem adott le jogköréb ő l. 1988-ban
radikálisabb elképzelés látott napvilágot: az agráripari tanács legyen alapvet ő tervezési
és gazdasági egység, az eddigiek alapján azonban egyetlen feltétel sem vált kedvez ő bbé
ennek megvalósításához.
Mi hátráltatja és hátráltatta korábban is az összevonást Romániában? A szö-
vetkezeti parasztságot nem kívánták emancipálni, jövedelme 60%-a az állami alkalma-
zottakénak. Az állami és szövetkezeti mez ő gazdaság közötti bér és munkafeltétel kü-
lönbség olyan nagy, hogy nem lenne egyszer ű felszámolni. A parasztok még teljesebb
államosításának politikai célja ütközik a falu közvetlen gazdasági kizsákmányolásának
céljával, aminek fenntartását gazdaságilag tarthatják szükségesnek.
A term ő terület-növelés nagyszabású el ő képe szintén a Hruscsovhoz kapcso-
lódó sz űzföldprogram, azaz a mez őgazdaság extenzív tartalékainak feltárása. Romániá-
ban 1980 óta er ő södött ismét az a szemlélet, hogy a term őterület nagysága és az álla-
tok száma jelentik az alapvet ő agrárpolitikai sikermutatókat. Nagy összegeket fordíta-
nak korábban meg nem m űvelt területek termelésbe vonására. Megkezdték a Duna-
delta páratlan ő stermészetének átalakítását. (1980-85 között 150 ezer ha szántóterü-
letet (1,5%) nyertek, f ő leg a rétek rovására. (Az élelmiszerellátás ett ő l függetlenül rom-
lott.)

5. Összegzés

Magyar és nemzetközi tiltakozást váltott ki az RKP f őtitkárának az a bejelen-
tése, hogy felére kívánja csökkenteni a falvak számát a lakosságot agráripari városokba
koncentrálva. Fél ő , hogy a rombolás és átépítés során egyetemes kulturális értékek
mennek veszend ő be és felbomlasztják a még meglev ő , m ű köd ő magyar helyi közössé-
geket is. Ezzel kapcsolatban véleményem szerint a következ ő szempontokat is figye-
lembe kell venni.
A modernizáció minden formája, de különösen a felülr ő l vezérelt szocialista
iparosítás ellentétes a helyi közösségek meg őrzésére irányuló törekvésekkel. Az egyéni
és kollektív szabadságjogok er őteljes korlátozottsága kiszolgáltatottá teszi a társadal-
mat az állami beavatkozásokkal szemben. Romániában er őteljesen jelentkezik a társa-
dalmi és egyéni élet államosítása. Céljai és eszközei a sztálini és általában a totális ál-
lamról alkotott képnek megfelel ően alakulnak.
A felülr ő l vezérelt társadalom és gazdaságirányítás el őszeretettel törekszik az
emberek és kapacitások koncentrálására a jobb ellen ő rzés céljából.
A nemzetiségi autonómia, a kulturális és oktatási intézmények felszámolása
1947 óta folyamatos Romániában. Ez ellen hivatalos magyar felszólamlás a közelmúl-
tig nem történt. A megváltozott magyar külpolitikai mozgástér és új hivatalos nemzet-
szemlélet adott alkalmat arra, hogy éppen a településrendezési határozat kapcsán rob-
banjon ki a magyar nemzetiség ügye.
Hunya Gábor :Településhálózat-fejlesztés és településrendezés Romániában
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 35-48. p.
46

A gazdasági és társadalmi programok radikalizmusa Romániában az ország vál-
ságával arányosan n ő tt. A hétköznapi létfeltételeket ideológiai mannával és politikai
rituálékkal helyettesítik. A román naiconalizmus és a társadalom homogenizálásáról
vallott elképzelések feler ő södtek az anyagi életkörülmények romlásával, a vezetés bi-
zonytalanságérzetével párhuzamosan. Nem jött azonban létre egy alapvet ően új ideoló-
gia, a sztálinizmus jelenti az eszmei alapot. Ezt az ország körülményeire annyiban
adaptálták, hogy nem a nagyhatalmi státusz, hanem a kialakulatlan nemzetállamiság
jelenti az összerendez ő szempontot. A pártf őtitkár a forradalmári erényeket hangoz-
tatja: gyors átüt ő sikert hajszol a társadalom véleménye ellenében egy elképzelt arany-
kor reményében.
Az 1988-as településrendezési program radikalizmusa a mindent átfogó jelleg-
ben és elsorvasztandó települések felszámolásában van. Míg a hetvenes évek eleji ma-
gyar, bolgár, román koncepciók a nem fejlesztend ő településeket lassú elsorvadásra
ítélték, Románia új megoldása ezeket fel is kívánja számolni. Éppen, amikor a többi
említett ország hivatalosan is szakított a sztálini—hruscsovi településpolitikával, Romá-
nia az el ődöket túllicitálva akarja azt megvalósítani.

JEGYZETEK

1. El ő re, 1987. december 19.
2. El ő re, 1988. március 5.
3. Elő re, 1988. március 8.
4. El ő re, 1988. május 5.
5. Suta Ambroziu: A települések szisztematizálása — az ország sokoldalú fejl ődésének objektív kö-
vetelménye. El ő re, 1988. június 15.
6. Hunya Gábor: Románia regionális iparfejl ő désének f ő tendenciái. Földrajzi Közlemények,
1985/4.
7. A Román Kommunista Párt országos konferenciája, 1972. július 19-21. Politikai Könyvkiadó,
Bukarest, 1972.
8. Alin Teodorescu: A tudományos területrendezés — az életmin őség javításának lényeges össze-
tevője. El ő re, 1988. július 23.
9. Vági Gábor: Verseny a fejlesztési forrásokért, KJK, Budapest, 1985.
10. Az agrárviszonyok részletes kifejtését lásd Hunya Gábor: Feszültségi pontok a román mez őgaz-
daság szervezeti és irányítási rendszerében. Medvetánc 1986/4.-1987/1.

HUNYA, GÁBOR

SETTLEMENT NETWORK DEVELOPMENT AND
SETTLEMENT PLANNING IN ROMANIA

Summary

In March 1988 the secretary general of the Romanian Communist Party announced an overall
program for village network development and village planning („sistematizarea") which sentenced
8000 villages to liquidation. Later, due to international protest, the plan of destruction was not
mentioned by the Romanian propaganda but it was not rejected either. The present paper deals
with the background of this program, its historical and conceptual antecedents and its relationship
with the program of agricultural development.
Hunya Gábor :Településhálózat-fejlesztés és településrendezés Romániában
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 35-48. p.
47

Within the strongly centralized system of decision making in Romania where a citizen must
not freely decide where to live or work where family house construction is hardly licensed, where
generations are confined to move into blocks of buildings, it is hard to imagine anything else than
a strongly selective development policy which favours large settlements. Units of agricultural
production are also concentrated, possibilities for individual and household farming are limited.
This development model follows Soviet ideas of the late 1950s which gained adherents all over
Eastern Europe but when the drawbacks of overconcentration in production and in settlernent
development were becoming obvious, this model was more or less rejected.
The acts of 1968 and 1974 on settiement network development were the antecedents of the
above mentioned program in Romania. A project of developing small towns, included in these acts,
was struck off from the agenda in the mid-1970s then it cropped up again in 1986.
From a study of the Romanian village network it emerges that the planned tiny villages can
be found on the southern slopes of the Carpathians. Nevertheless, it was not here where the execu-
tion of the program started, but it did around Bucharest and in four-five model villages in each
county.
All forms of modernization, but particularly socialist industrialization which is controlled
from the top and striving for prompt results, find themselves opposed with endeavours to preserve
local communities. The nationalization („etatization") of society is gaining larger and larger di-
mensions and the possibilities of individual life are getting ever smaller in Romania in the 1980s.
Earlier the peasantry was mainly exploited by economic means — the reorganization of its home
place is a new phenomenon.

Translated by Eta Daróczi

XYHF1, rABOP:

PA3BilTWE CET14 HACErIEHHbIX I1YHKTOB N OP•AHMALDIR nocEnEHM B PYMb1H1411

(Pe3lome)

B mapre 1988-ro roAa reHepanbHbiA eexpeTapb PKI1 o6i.askin aceoxearbmaiowyto npor-
pammy pa3BMTIIFI CeTM Ce/lbCKMX HEICefleHHMX nyroaoe M opraHmsaumm («ekicrema -rmsaumm»)
CellbCKVIX rlOCeJleH141, B pamxax KOTOpOirt npmeyAmn 1114KBHABLIMII 8000 Aepeeerib. rloA BrIVIR-
Hwem me*,eyHapoAHoro nporeera pyMbIHCK8f1 nponaraHAa nosAHee nepecrana r0B01311Tb O
nnaHe paapyweHme AepeEleHb, HO, B TO *e apeme, II He oraeprna ero. B HOCTOALL4eVi CT8Tbe pacc-
marpmealoTea 1.13H8HKEI, meropmtieexme m 51443AHble npeAnocbinxm AaHHo'M nporpammbi, 8 TaroKe
ee CBFI3b C n po rpa m moi,"1 p83BNTNA GaWbCKOf0 X03RACTBa.
B CMIlbH0 1.4eHTp8111130B8HHOil emel- eme npmFmmia peweHmk no Koropoi7i rpa*AaHe He MOryT
CB060AH0 Bb1611138Tb meero*wrenberea M p860TM, M eAaa paspewaeren CTp0MTb CBOA AOM,
o3Havaer, ‘ITO HOBble r1OKOIleHMR 8b1HyX9:1,8FOTCfl nepecenwrbca B HOBble mmxpopai,loHbi, camo
co6oM pa3ymee -res pa3BNTNe xpynHbix kaCefleHHMX nywcroa. CTapaioTea r10A4MHMTb KOHLkeHT-
paumm M CefIbCKOX03FIACTBOHHb1e r1p0M3BOACTBeHHble eAMHML{M, OrpaHYHMTb yenoeme NHAVIBM-
AYBIlbH0f0 M npmyeaAe6Horo xoaerierea. ,B,aHHae moAenb 1383BMTMFI cneAyer COBeTCKOMy npm-
mepy 1950-x f0A06, KOTOpMV..1 r103,14Hee Hawen CTOpOHHMKOB no Bceii BOCTO4HOV"1 EBp0fle.
"

041.18KO, B nocneAy,oLumx 40K83811MCb HeAOCT8TKI1 4pe3mepHoi."1 KOVIL43HTp8U1111 npomaBoAcrea
pacceneHma, M COOTBeTCTBVOU.k8R moAenb p83814T1111 B TOVi mnm NHON CTerleHil BO ecex erpaHax
661118 o-reeprHyTa.
B PyMbIHMM npeueAeHrom nporpammbi 6611111 38KOHbl O pa3BMTLIM Ce144 HaceneHHbix nyHKroe
OT 1968 - ro N 1974 - ro roAoa. l•porpamma CO3481~1 CeTil manbix ropoAoa, c4DopmyrimpoeaHHae
B 3TVIX aaKoHax, 661118 CHAT8 C noaemm AHA B eepeAmHe 1970-x r0,140B, HO OH8 BHOBb nosiew
nacb B 1986 - m May.
Hunya Gábor :Településhálózat-fejlesztés és településrendezés Romániában
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 35-48. p.
48
LICCfleA0BaHlIfl CeTN CerNaCKNX HaCEITIOHH61X TlyHKTOB PyMbIHNN noKa3bm81Or, 4TO Haii6onee
HeyCTpOeHHble MefIKHe AepeBHN HEIXOAATCR B 10*HbIX npeAropHbix p8i7mH8x Kapnar. Bce *e,
ocyt4ecTe11eHme nporpammbi CNCTeMaTN38L{NN H848110Cb He TaM, 8 B 0KpeCTHOCTH ByXapeCTa, a
TaK)Ke, B Kavecree Lierbipex-nwrm 06p834oabix noceneu»', no acem ye3,c‘a m.
J11o6as ckopma mo,r.kepHm3aumm, m OCO6OHHO COL llafINCTII‘leCKaA ilHAycrpwa11m3awAn, ynpaa-
nRemas caepxy m paccvm .rbomotion Ha 6bicrpme ycnexii, npormeopetim . cTpemneHmo coxpa-
HNTb II0KarlbHble 061IAOCTB8. B 1980-e TOAbl 8 PyMblIIIIII BCO 6011bWIIX p83mepoe A ocrkiraeT rocy-
AapCTBEIHHblA KOH1:1011b Ha,14 061.4eCTBOM II cy*akyrcri BO3MO*HOCTII 11144H0i"I*113HN. B TO apems
KaK KpeCTbAHCTBO paHbwe 8 OCHOBHOM 6blf10 3Kcn11y8impoa8Ho 3KOHOMII4eCKII, peopraHmaa-
LIMA *e er0 mecra 0611TaHlIR C4IIT8eTCR HOBbIM Beriermem.

rlepeeen: Tamen, BayKo