Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 63-77. p.
Tér és Társadalom XXIII. évf. 2009 • 3: 63-77
MOBILIZÁCIÓ:
AZ UTAZÁSI ÉLETÚT VIZSGÁLATÁHOZ
(Mobilization: Analysis of Mobility Biographies)
MAYER PÉTER
Kuksszavak:
mobilitás életút utazási szokások
Jelen tanulmány az utazási szokásokat a tágabb mobilitási élettörténettel és a jelenlegi gyakorlattal
összefiggésben vizsgálja. A mobilitási életút kvalitatív vizsgálata alapján három olyan ideáltípust mutat
be, amelyek a mobilitás fejl ődésének eltérő módjait reprezentálják. A mobilizáció fogalmának megraga-
dásával egyrészt a mobilitási dimenziók közötti kölcsönhatás, másrészt a mobilitás fejl ődésének változása
áll a középpontban. A cikk továbbá rávilágít arra, hogy a turisztikai magatartás korántsem magyarázható
pusztán az egyéni utazó fogyasztói döntéseivel, abban a társadalmi kapcsolatrendszernek és az egyén
intézményi beágyazottságának is jelent ős szerepe van.
Elméleti keretek
Tér
A tér fogalmával kapcsolatosan két paradigma áll szemben egymással. Az abszolút
térfelfogás a teret egy önálló sajátosságokkal rendelkez ő entitásnak tekinti, mely a
benne található dolgok számosságától és tulajdonságaitól függetlenül létezik és
objektíven megfigyelhető. Ezzel ellentétben a relatív térfelfogás értelmében a teret
csak a dolgok (emberek, tárgyak) pillanatnyi konstellációja határozza meg. Jellem-
zően a tér abszolút jellegét feltételez ő gondolkodók a relatív teret az abszolút tér
egy konkrét részének tekintik. Itt tehát a relatív tér az abszolút térnek logikailag
alárendelt entitás, mely örökli, és kézzelfoghatóvá teszi az abszolút tér sajátosságait.
Alapvetően eltér ett ől a tér relatív elméleteinek felfogása, melyek közös pontja a tér
abszolút jellegének tagadása. A tér ebben a felfogásban, mint az együttlétezés egy
adott rendje, mintája adott: a helyeket elfoglaló dolgok e relatív térfelfogás szerint a
köztük levő viszony révén alkotnak teret (Löw 2001). E viszony jellegére vonat-
kozóan három megközelítés létezik. Az els ő szerint a térbeni viszonyok az
euklidészi geometria szerint rendez ődő természeti adottságokon (nyersanyag-
lelőhelyek, közlekedésre alkalmas domborzati és vízrajzi viszonyok stb.) alapulnak.
Másrészt, Leibnitz szerint a rendez ő viszony eredete a kultúrában rejlik, vagyis a
térbeni viszonyok nem a természet puszta létéb ől, hanem annak használati módjá-
ból adódnak. E felfogás alapján a tér (és ennek egy elemeként: a természet) az em-
ber által alakítható, mivel a cselekvések egymáshoz f űződő viszonya adja meg a tér
jellegét és kiterjedését is. E felfogás alapján a teret a helyek között viszonyokat te-
Mayer Péter : Mobilizáció: Az utazási életút vizsgálatához.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 63-77. p.
64 Mayer Péter TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
remtő társadalom határozza meg tevékenységei, cselekvései révén. Harmadik meg-
közelítésként Kant szerint a tér nem objektív anyagi-fizikai, vagy a cselekvés által
meghatározott viszonyrendszer, hanem ideológiai-szellemi fogalom, a külvilág ér-
zékelési sémája. Szerinte mindenfajta térhasználatot megel őz és meghatároz a teret
alkotó dolgokról a cselekv őben kialakult felfogás. A kanti felfogás szerint tehát
értelmezési rendszerünk alapján helyezzük el az érzékelt dolgokat térben és id őben.
Utóbbi két felfogásból az következik, hogy egyazon természeti térben különböz ő
emberek vagy társadalmi csoportok eltér ő cselekvési tereket érzékelnek, illetve ala-
kítanak ki (Mayer—Pénzes 2007).
Mobilitás
A társadalomtudományokban a mobilitás két megközelítésben jelentkezik. Egyfe-
lől fizikai, térbeli mozgást, másfel ől a társadalmi státuszban bekövetkezett változást
jelent. Míg a térbeli mobilitás a tudományok munkamegosztási rendszerében els ő-
sorban a földrajztudományokban vált dominánssá, a társadalmi mobilitás a szocio-
lógiai elemzések felségterülete lett. A nyolcvanas években ez a határvonal a kett ős
törekvéseknek köszönhet ően kezdett összemosódni, és megkezd ődött az elméletek
integrálása és a közös tudományos diskurzusok kialakítása. Ez érintette az életteret,
helyszíneket, lokalitásokat, mint kulturális és társadalmi kategóriákat (Gregory—
Urry 1985). Ahogyan Lash és Urry (1994) rámutattak, a mobilitásnak abban is
szerepe lesz, hogy az egyének hogyan értelmezik a világot. A mobilitás más típusai
mellett a turizmus a másság megtapasztalásának élményét biztosította — kezdetben a
kiválasztott kevesek (Towner 1985), majd a 19. századtól kezdve a tömegek számára
is (először Angliában, majd a 20. század folyamán a fejlett társadalmakban minden-
hol). Ez els ősorban a technológia fejl ődésének és számos jogszabályi, társadalmi és
szervezeti intézkedésnek köszönhet ő, mint például a szabadsághoz való jog, növekv ő
hatékonyság a munkában, a szabadidős tevékenységek intézményesülése. Az utazás
során — akár szabadid ős, akár üzleti céllal történik — szándékok és nem szándékolt
formában kulturális csere megy végbe. Ez a tényleges interkulturális verbális kom-
munikáció mellett a megszokottól eltér ő mindennapi élethelyzetek megfigyelésének
és azok megoldására kialakított intézményesült megoldások megtapasztalásának az
eredménye. A mobilitás és ezen belül a turizmus ezért mindig is hozzájárult a hétköz-
napi élet relativizálódásához és kozmopolitává válásához (Beck 2004).
Általánosabb szinten nézve, a mobilitás és kifejezetten a turizmus nyomán a hét-
köznapi életben zajló változások és választások növekv ő elfogadottságát az indivi-
dualizáció elméleti keretébe helyezi a témával foglalkozó szakirodalom. Az individu-
alizáció a modernizáció egyik aspektusa, mely szerint „az egyén a legf őbb referencia-
pont lesz mind a társadalom, mind saját maga számára" (Junge 2002, 7). Ebben az
összefüggésben az egyénileg kiválasztott és felépített életvitel ("Lebensführung") a
növekvő mobilitási szint nyomán az egyénre nehezed ő piaci kihívásokra adott vá-
laszként funkcionál. Ezt jól reprezentálja a társadalmi valóság érzékeltetésére al-
kalmazott metaforák változása: a homogén csoportokból álló, hierarchikus társa-
Mayer Péter : Mobilizáció: Az utazási életút vizsgálatához.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 63-77. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s3 Mobilizáció 65
dalmi struktúrából egy képlékenyebb és heterogénebb hálózat-típusú társadalmi
rendszerbe való átmenetet. Ennek során a társadalmi kapcsolatok háromféleképpen
individualizálódnak: társadalmi, id őbeli és életrajzi, valamint térbeni viszonylatban
(Appadurai 1990; Albrow 1996; Urry 2000; Keupp et al. 2001).
A térbeli mobilitásban BonB és Kesselring (2001), a „lehet őségek terét" szélesít ő
és alakító eszközt lát. A mobilitás itt a homogén és stabil kapcsolatok felbomlásá-
nak folyamataként jelenik meg azáltal, hogy kibontakoztatja az individualizáció
emancipatív aspektusát (Beck 1986) — együttesen a tér és a társadalom dimenzióiban.
A térbeli (de nem szükségszerűen testi) és a társadalmi mobilitás tehát egyszerre, ösz-
szekapcsolódva van jelen. A térbeni mobilitást Kaufmann (2004) két komponensre,
a térbeli mozgásra és a motilitásra bontja. Analitikusan nézve a mozgás oka mind az
egyéni aspirációkra (motilitásban), mind a társadalmi nyomásra és kényszerekre
visszavezethet ő . A mobilitás a térbeli mozgásnak csak egyik, a motilitás eredmé-
nyeként létrejöv ő típusa. Mobilitásról így akkor beszélünk, ha a mozgás célja a
motilitási potenciál megvalósulása, ha az a választható terek és ezzel a döntési al-
ternatívák b ő vítésének eszköze. A térbeli mozgás másik típusa az egyén kontextu-
sából következ ő mozgás, amely a strukturális változások individualizálódó hatásá-
nak eredménye (Beck 1986). Az empirikus kutatási adatok alapján a mobilitás egy-
felő l magában foglalja a virtuális mobilitást, pl. az új technológiák használatával
megvalósuló „telejelenlétet" (Vogl 2005), másfel ől a mobilitási infrastruktúra új
használatát — mind egyéni, mind intézményi szinten.
Kaufmann (2004) az egyéni mobilitási stratégiákat elemzi az interakciók, struktú-
rák és kontextusok szempontjából. Három tényez őt azonosít, amelyek meghatároz-
zák az egyének mobilitási szintjét és mintáját. Ezek közül az els ő a hozzáférés a
mobilitási „terekhez" (ide értve a lehet őségeket meghatározó közlekedési- és kom-
munikációs infrastruktúrát). Ez mind a fizikai rendelkezésre állást, mind pedig a
társadalmi-gazdasági hozzáférést (mint például árszint, id őpont) tartalmazza. A kom-
petencia azokra a képességekre, készségekre utal, amelyek a hozzáférhet ő mobilitá-
si terek használatához szükségesek (így pl. menetrendek használata, foglalási mó-
dok ismerete). Harmadik tényez ő a megfelelés, amely tartalmaz minden olyan vi-
selkedési elemet, amely a mobillá váláshoz szükséges, pl. a terek használatának
igényét és hajlandóságát. Fontos kiemelni ezeknek az egyéni cselekvéseknek és
interakcióknak, valamint az ezekhez kapcsolódó mobilitásoknak az intézményesü-
lési tendenciáit. A hétköznapi élet növekv ő mobilitása lehet ővé teszi a Pries által
(1998) a migráció vonatkozásában bevezetett „pluri-lokális" életforma-fogalom
átértelmezett, szélesebb kör ű használatát. A Pries-i migráns kett ős társadalmi-
kulturális beilleszkedését (amely a kirekesztés/integráció fogalmait relativizálja)
általánosíthatjuk ezzel a társadalmi-földrajzi terek használati módjainak
kontinuumára. Pluri-lokális életformaként tehát az emberekhez és tárgyakhoz való
kötődés különböző szintjeit és mintáit azonosíthatjuk. Ezzel a fogalommal ragad-
hatjuk meg a társadalmi és a földrajzi tér különválásának jelenségét, a társadalmi és
a földrajzi távolság függetlenedését egymástól (Appadurai 1990).
Mayer Péter : Mobilizáció: Az utazási életút vizsgálatához.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 63-77. p.
66 Mayer Péter TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
Az életút és az utazási szokások id őbeni változása
Az életút, mint társadalmi konstrukció a kés ő modernitásban jelent ős változáso-
kon ment keresztül. Kohli (1989) a modern társadalmakban az életút intézményesü-
lését a „normál életút" fogalommal ragadja meg. Ez a munka köré szervez ődve há-
rom, egymástól markánsan elkülönül ő fő szakaszra tagolható. Az els ő a felkészülés
időszaka, vagyis a gyerek- és fiatalkor munkavégzés el őtti időszaka. A második
szakasz a formális munkavégzés, vagyis a jogi és munkaer ő-piaci intézményekkel
körülbástyázott alkalmazotti státusz id ő szaka. Az első és a második korszak közötti
átmenetet egyebek között az iskolai végzettség megszerzése, az els ő munkába állás és
a jogi értelemben vett nagykorúság mérföldkövei jelezték. A harmadik szakasz a
nyugdíjas évek munka utáni id őszaka. Ennek elérését a nyugdíjba vonulás, a biológiai
öregedés és az id őskori intézményekbe (pl. nyugdíjas szervezetekbe) való bekapcso-
lódás jelezték. Kohli és mások (Kohli 1989; Osterland 1990) a normál életutat mindig
is elméleti konstrukciónak tekintették, amely mögött réteg- és nem-specifikus empiri-
kus változatok sokasága áll. Egy átfogó változás azonban megfigyelhet ő az utóbbi két
évtizedben: az életút egyértelm ű irányultsága, vagyis a normál életút karrierként, fej-
lődésként való megragadása mind kevésbé állja meg a helyét.
A turisták utazás alatti viselkedésének vizsgálata a turizmussal foglalkozó szak-
irodalom egyik központi témája. Ennek ellenére is elenyész ő azon kutatások aránya,
amelyek e magatartás-együttest egységes dinamikus keretben, a turista életútja során
bekövetkező változásokat középpontba állítva vizsgálják. A szabadid ő-kutatásban
Rapoport R. és Rapoport R.N. (1975) mutatott rá a családi életciklus alapján történ ő
vizsgálat fontosságára. Az elmélet gyakorlati alkalmazhatóságát mindazonáltal be-
határolja a tradicionális családmodell és életút felbomlása és individualizálódása
(Zimmermann 1982; Bojanic 1992; Opperman 1995). A turista-viselkedés dinami-
káját más oldalról közelítik meg a „turista karrier-létra" elemzések (Pearce 1982;
1988; Ryan 1998; Correira et al. 2007). Pearce ebben átveszi Maslow-tól a szük-
ségletek hierarchizált felfogását, valamint magát az öt szükségleti szintet is, bár ma-
gukat a szükségleteket valamelyest módosított formában alkalmazza. Pearce modellje
a jelenlegi turisztikai viselkedés magyarázatát a múltbeli utazási tapasztalatokkal kap-
csolja össze. Ezt egyben fejl ődésként mutatja be, amikor az összeadódó utazási ta-
pasztalatok nyomán egyértelm űen magasabb szintű szükségletek kielégítésének igé-
nyét látja a változó utazási szokásokban (Pearce 1982; 1988). Az utazási létra modell
így az utazási szokások változásának irányultságát feltételezi, hiszen — az egyéni be-
lépési szintek ellenére is — intézményesült el őrehaladási mechanizmust ábrázol.
Módszertan
A tanulmány alapjául szolgáló kutatás a mobilitás különböz ő dimenzióinak hatá-
sát vizsgálja a hétköznapi életre. A hétköznapi mobilitás, a migráció és a turizmus
dimenzióiban és az életút folyamatában vizsgált mobilitást ennek során társadalmi-
Mayer Péter : Mobilizáció: Az utazási életút vizsgálatához.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 63-77. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s3 Mobilizáció 67
kulturális konstrukciónak tekintettük, vagyis tartalmukat, kiterjedésüket és a köztük
húzódó határokat a vizsgálati alanyok értelmezését ől tettük függővé.
A kutatás során három szinten szembesültünk kiválasztási problémával. Els őként
a kutatás tematikus kiterjedését kellett lehatárolni. A mobilitási dimenziókat és a
mobilitást befolyásoló tényez őket a térbeni mobilitás szociológiai irodalma alapján
határoltuk le az elméleti kereteknél meghatározott témakörökre és fogalmakra. A má-
sodik döntés a kutatás id őbeli dimenziójára vonatkozott. Itt a három lehetséges
megközelítésmód (egyszeri, összehasonlító és életrajzi megközelítés) közül az ösz-
szehasonlító elemzés nem volt lehetséges, mivel ebben a témakörben nem csak a
jelenlegi vizsgálat alanyairól nem állt rendelkezésre panel jelleggel felhasználható
korábbi információ, de általánosabb, trend jelleg ű összehasonlításra alkalmas ko-
rábbi kutatási eredmény sem volt fellelhet ő. Az egyszeri adatfelvételre épül ő vizs-
gálatot a kutatás megcélzottan dinamikus jellege zárta ki. A fennmaradó életrajzi
megközelítés — számolva az emlékezés korlátaiból adódó torzításokkal — ígéretes
perspektívát nyújtott. A kutatás alanyainak kiválasztásában a kvalitatív kutatási
módszernek megfelel ően a változatosság volt az els ődleges szempont. Els őként olyan
élethelyzeteket kerestünk, amelyekben a várakozások szerint a mobilitásnak a legki-
sebb a szerepe. Ennek megfelel ően a kiinduláskor rurális környezetben él ő és idős
válaszadókat kerestünk. A kés őbbiekben ezt a kört tágítottuk úgy, hogy vidék—város,
férfi—nő, fiatal—idős és felsősokú—nem felsőfokú végzettség ű dimenziókban változatos
mintát kapjunk. A kutatás során összesen 20 személlyel készült mélyinterjú, ami ösz-
szesen 137 életszakaszban, illetve a köztük lev ő átmenetben tette lehet ővé a mobilitás
három dimenziós vizsgálatát. Az interjúk három részb ől álltak: egy narratív életútinter-
júból, egy-egy probléma-orienált mobilitás-történeti és turizmus-történeti részb ől. Utób-
biak a narratív interjú alapján lehatárolt életszakaszokban vizsgálták a hétköznapi mobi-
litást és a turizmust. A kapott információk értelmezése az Atlas.ti kvalitatív elemz ő
szoftver felhasználásával történt, a kódlistát nyitott és in vivo módszerrel állítottuk
elő . Az életút és az életszakaszok mobilitási és kapcsolathálózati információit a to-
vábbi elemzéshez sematikus térképek segítségével jelenítettük meg.
Mobilitási ideáltípusok
Beágyazott
P.M. 69 éves nyugdíjas gyári munkás, aki jelenleg is szül őfalujában lakik az ipari
központ várostól 8 km-re. Jelenlegi mobilitási mintájára a hétköznapi és a turiszti-
kai mobilitás éles térbeni elkülönülése a jellemz ő.
A hétköznapokban mobilitása legnagyobb része a megszokott környezeteként meg-
élt faluján belüli mozgás, ahol napi rendszerességgel mozog lakóháza és a sz őlője
között. Ehhez legalább heti gyakorisággal a presszó, az unoka általános iskolája, a
templom és a kóruspróbáknak helyet adó kultúrház társulnak. A tágabb környezetet
tekinti erőforrásokat biztosító otthonának: a sz őlők, az erdők, a gombászás vissza-
Mayer Péter : Mobilizáció: Az utazási életút vizsgálatához.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 63-77. p.
68 Mayer Péter TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
térően megjelenő fogalmak. A mobilitás célja a falun belül a társadalmi kapcsolatok
ápolása. A megszokott környezet teréb ől való kilépés valamilyen feladat elvégzésé-
hez kapcsolódik: orvoshoz vagy bevásárolni kell a közeli városba beutazni. Hétköz-
napi mobilitási mintája egy állandó időstruktúrába ágyazódik be, amely a munka-
hely külső kényszere nélkül is meghatározza a térhasználati minták elrendezését. A mo-
bilitást a tradíciók által meghatározott napi rutin vezérli, a döntési helyzetek ritkák,
az információszükséglet elenyész ő .
Jelenlegi turisztikai célú utazásait két csoportba oszthatjuk. Rendszeresen részt
vesz feleségével és szomszédaival, illetve barátaival egynapos szervezett termék-
bemutatókon, ahol a kötelez ő programon (a bemutatón) kívül ellátást is kapnak, és
lehetőség nyílik a bemutató helyszínének megismerésére. Az utazások másik típusa
kórusbeli tagságához kapcsolódik: havi rendszerességgel járnak els ősorban kör-
nyékbeli helyekre fellépésekre, illetve kétszer a falu testvértelepülésére Ausztriába.
A meglátogatott helyek többségében újak, a visszatérés eleme hiányzik. Az utazá-
sok célpontjai nem b ővítik az általa tudatosan megélt teret. Az utazások során szer-
zett élmények nem hatnak a hétköznapokra, a látottak érdekesek, de idegenek ma-
radnak, valamint az utazás során sem lép ki hazai társadalmi környezetéb ől. Az
útitársakkal közös tevékenységek az otthoni életb ől származnak: a beszélgetések
témái, a tréfák, az iszogatás.
A mobilitási életutat vizsgálva az látható, hogy az id őre és térre vonatkozó képze-
tek rendkívül nagy stabilitást mutatnak. Az otthonként megélt térnek sem a kiterje-
désében, sem pedig a szerkezetében nincsen változás, pedig elköltözik egyszer a
falun belül egy újonnan épül ő utcába, hasonlóan más fiatalokhoz. Az együttes köl-
tözés miatt a társadalmi tér nem változik, a kapcsolatok és a szerepek pontosan úgy
élnek tovább az új helyen, mint korábban.
Az ipari munkahelyre ingázás évtizedeiben a mobilitási mintája lényegesen válto-
zik: új hely jelenik meg a térképen, a városi gyár, amely csak egy hely marad, és
nem válik a teret alakító tényez ővé, nem bír jelentéssel. A társadalmi tér értelmében
a gyár nagyszámú kapcsolatot jelent, de ezek nem er ősödnek meg, mélyebb szolida-
ritásról csak a falubeli munkatársai esetében számol be. Mégis a gyár révén jelenik
meg a turizmus az életében. Turisztikai életútjában a támogatott szociálturizmusnak
kiemelkedő szerepe van. A gyárban kapott beutalókkal jut el nyaralni családjával az
országon belül, illetve volt szocialista országokba. Nem kéri, nem kezdeményezi és
nem is szervezi ezeket az utakat, nem nyaralni megy, hanem nyaralni küldik. E nya-
ralásokon kívül rokonlátogatások fordulnak el ő, amelyek évente egy-kétszer, kizá-
rólag a meglátogatott személyekkel való kapcsolattartásra korlátozódnak. Rend-
kívüli eseményként még egy, 100 km-re lev ő kórházban kapott kezelés fordul el ő.
A mobilitás szervezésében élete legnagyobb részében a közösségi megoldások és
minták jellemz őek. A közlekedési módok közül a tömegközlekedésé a f őszerep,
nincs olyan utazási igénye, amely ilyen módon ne lenne kielégíthet ő. A turizmus
terén egy id őben használ saját autót, de ennek szerepe soha nem jelent ős életében,
nyugdíjba vonulása után a kocsit eladja. A személyes mobilitás e szimbólumának
csekély jelentősége jól jellemzi mobilitással kapcsolatos attitűdjét: nem törekszik
Mayer Péter : Mobilizáció: Az utazási életút vizsgálatához.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 63-77. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s3 Mobilizáció 69
annak bővítésére, tökéletesen megfelel számára a megszokott, tradicionális környe-
zeten belüli mozgás. Követi azokat a mintákat, amelyek sz űkebb társadalmi kör-
nyezetét jellemzik, így a mobilitás nem gyengíti, hanem er ősíti társadalmi beágya-
zottságát. P.M. számára a térnek egyértelm ű határai vannak, és ezek a határok tapasz-
talata szerint nem változnak. Mobilitása így a megszokott környezet rendelkezésre
álló terét kitölti, de nem alakítja. A tér- és id őhasználatra vonatkozó attit űdjei mögött
a tradicionalitás olyan alapvet ő mintái húzódnak meg, amelyekre a modernizációs
hatások (saját házba költözés, ipari munkahely) sem voltak lényegi hatással. Turiszti-
kai mobilitása sem az individualizáció, hanem éppen az er ős társadalmi beágyazott-
ság következménye: mobilitási mintáját a földrajzi térben való mozgás mellett a
társadalmi tér állandósága jellemzi.
Kontingens
H.A. 28 éves értékesít ő, elvált, két gyermekkel, jelenleg szül őfalujában lakik, bár
élete során többször elköltözött onnan. Hétköznapi mobilitásában a magánélet-
szabadidő és a munka életszférái két, térben markánsan elkülönül ő szegmenst al-
kotnak. A magánélethez kapcsolódó mobilitása falujához, illetve a közeli kisvárosra
terjed ki. Napi rendszerességgel szülei, testvére háza, a gyerekek iskolája a felkere-
sett helyek, melyekhez heti vagy annál nagyobb gyakorisággal a közelben lakó ba-
rátainak otthonai, az egyik falubeli presszó (ahol a barátokkal találkozik) és a városi
üzletek adódnak. Távoli barátaival a mobilitás minden formáját alkalmazza a kap-
csolatháló fenntartása érdekében: Internet, mobiltelefon, személyes találkozások.
Beszámolóiban otthonként mindig csak a szül ői házra utal. A lakóhelyen kívüli
mozgást lehető ségteremtésnek tekinti, amely felszabadítja az otthon kötöttségei
alól. A jelenlegi turisztikai célú utazások az ő esetében is két csoportba oszthatók.
Egyrészt nagy fontosságot tulajdonít az éves családi nyaralásnak, amelyet anyagi
lehetőségei függvényében tágabb családjával — szüleivel, testvére családjával — kül-
földön töltenek el. Emellett rövidebb barát- és rokonlátogatások, illetve a velük
harmadik helyszínre tett néhány napos utak évente többször is el őfordulnak.
Az élettörténet egészének mobilitására a változatosság jellemz ő. Rövid, néhány
hónapos időszakokra többször költözik el otthonról, de ezek mögött mindig valami-
lyen kényszer húzódik meg (középiskola, a szül ői ház átmeneti foglaltsága, munka-
nélküliség, új kapcsolat). A gyermekkorban megszokott szabadság kés őbbi életsza-
kaszainak mobilitásában már tudatosan van jelen. Míg a gyermekkori barangolások
a tér egészét állandónak, bejárhatónak és adottnak tekintik, addig otthonról való
első elkerülése, a hazajárás, majd az újbóli hazakerülés után az eljárás kialakítja
benne a múlandóság érzését. A helyek munkatapasztalatok és jöv őbeni munkalehe-
tőségek, szerelmekkel, barátokkal, üzleti partnerekkel folytatott interakciók repre-
zentációiként jelennek meg. A tér csak, mint leküzdend ő távolság jelenik meg,
amely a kapcsolattartást és így az életvitelt költségessé teszi. Térhasználatában a
szelektivitás lesz jellemz ő : a tudatos választások és a spontán események kiemelnek
és jelentéssel töltenek meg bizonyos helyeket, a köztük lev ő tér azonban nem válik
Mayer Péter : Mobilizáció: Az utazási életút vizsgálatához.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 63-77. p.
70 Mayer Péter TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
fontossá. A térrel kapcsolatos, látszólag ellentétes attit űdjeit (lehetőség vs. akadály)
egyrészt az id őhöz való viszonya oldja fel (minden állapotot átmenetinek tekint,
nem hisz az állandóságban, jöv őbeli stratégiáit a változásra való felkészülés, a lehe-
tőségek nyitva tartása határozza meg). Másrészt a mobilitás különböz ő formáit is az
egyensúlyozásra használja ki: a jobb munka érdekében elköltözik, de hazajár, hogy
barátságait ápolja, majd hazaköltözik, és üzleti utakra jár el.
Ebbe a folyamatos változatosság- és egyensúlykeresésbe illeszkedik turisztikai
élettörténete is. Az utazás a család életében normális tevékenység, az éves nyaralá-
sokon kívül rendszeresek a rövidebb saját szervezés ű hétvégi kirándulások. A szer-
vezett, programokban gazdag családi nyaralások mellett a gyerekkor visszatér ő
programja a balatoni iskolai tábor. A középiskolás évekt ől kezdve osztálytársakkal,
barátokkal utazik, saját szervezésben, kötetlenül (kempinges nyaralás, rövid kirán-
dulások a jellemzőek). Az iskola nem az érettségi társadalmilag meghatározott mér-
földkövével zárul, terhessége lendíti át egy új életszakaszba és egy más kapcsolat-
rendszerbe. Ebben az utazást els ő gyerekének születése egy id őre háttérbe szorítja,
de igénye megmarad. A szül ők támogatásával (gyerekfelügyelet) hamarosan újra
lehetősége nyílik az utazásra: ekkor nem az együtt utazás, hanem a barátok felkere-
sése (rokon és barátlátogatás) a jellemz ő . Ez élete egyik kiemelked ő kalandját, egy
afrikai utat tesz lehet ővé számára. Az utóbbi években, a család anyagi helyzetének
javulásával és a családi kapcsolatrendszer konszolidációjával rendszeressé válnak
utazásszervez ők által szervezett nyaralások. A szervezett külföldi utak a közös csa-
ládi (szülő, gyerekek, testvér családja) együttlét mellett kapcsolatépít ő szerepet is
betöltenek, minden alkalommal új barátokat is hoznak. Barátait évente többször
meglátogatja, a hangsúly ilyenkor a kikapcsolódáson és a közös szórakozáson van,
mindennemű előzetes szervezés nélkül. Havonta vagy gyakrabban jár el gyerekeivel
egynapos kirándulásokra a környékbeli városokba spontán ötletként, pl. egy fagy-
lalt, vagy egy mozi az utazás célja. Az utazásokon való részvétel els ősorban anyagi
helyzetétől függ: „ebben az őrületes felel őtlenségben nem tudok változni. Ha van
pénzem, megyek mindenfelé. Aztán meg sehová, ha elfogyott". Ezt az esetlegessé-
get tompítja, hogy családja a közös nyaralásoknál szükség esetén kisegíti, akár
pénzzel, akár az utazáshoz autó biztosításával. Összességében tehát a turizmus szá-
mára egyszerre a megszokott környezet élményvilágából való kilépés és a kapcso-
latápolás természetes közege is.
A mobilitás szervezésében az individualitás és a spontaneitás jellemzi. Utazásai
során a tömegközlekedés mint kényszer űség jelenik meg: nem azért használja, mert
együtt akar utazni valakikkel, hanem azért, mert mindenképpen el akar jutni valahová.
Amikor anyagi vagy társadalmi er őforrásai lehetővé teszik, autóval utazik: ez egy-
szerre jelenti egy vágyott és részben megvalósított státusz szimbólumát és a mobilitás
adta szabadság élvezetét. Elmenni valahová: tér- és id őfelfogására a tér, mint fontos
helyek sorozatának megélése jellemz ő, az ezekre irányuló mobilitásnak tulajdonít
jelentőséget. Erőfeszítéseket tesz e helyek folyamatos, vissza-visszatér ően való meg-
élésére, az e helyeken létrejött kapcsolatai fenntartására, de ebben sok az esetleges,
spontán döntés és a küls ő kényszer is. Mobilitási szándéka így nem valódi motilitás,
Mayer Péter : Mobilizáció: Az utazási életút vizsgálatához.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 63-77. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s3 Mobilizáció 71
inkább az esetleges lehető ségekre reagál, pontos és tudatos célkit űzés nélkül. Sok-
szor azonban a strukturális kényszerek, az életszférák földrajzi helyek közötti szét-
esése, a kényszer űségből vállalt pluri-lokális életmód mozgatja a helyek között.
Időbeliségében az egyes helyek önálló szakaszokként jelennek meg, melyek között
nincs szerves kapcsolat. Mivel egész életét jellemzi a keresés, a turizmus nem
emelkedik ki a másság élményével. A mobilitás így számára a múlandóság és vesz-
teség élményét is hordozza.
Regresszív
K.A. lelkész, jelenleg egy vidéki városban lakik. Hétköznapi mobilitásában hiva-
tásának gyakorlása és a magánszféra is jelent ős szerepet játszik. E két életszféra
mind a földrajzi, mind a társadalmi térben átfedésben van egymással. Lelkészi szol-
gálatához kapcsolódó heti rendszeresség ű tevékenységek hasonló mobilitási mintát
eredményeznek: ebben gyülekezeteinek templomai és intézményei a fő célpontok.
A magánéletben ezzel szemben a mobilitás id őbeli mintáját a napi rutinfeladatok
határozzák meg: a gyerekek óvodája, a bevásárlás. A rendszeres mobilitáson kívül a
város és környezete számos pontja jelenik meg eseti célpontként: temetések, családi
találkozók, barátok felkeresése, valamint családjával közös séták és kirándulások
során „fogyasztja" tágabb környezetének terét. Kiterjedt kapcsolatrendszerének és
intenzív mobilitásának köszönhet ően otthonosan mozog e tágabb térben, annak egé-
szét megszokott környezetének tekinti. Otthonként azonban csak e kett ős mobilitási
minta közös centrumára, a parókiára tekint. Ezt els ősorban az otthon érzelmi tartal-
mával magyarázza: rutin tevékenységei, családi kapcsolatai és a lakás tárgyi kör-
nyezete is er ősíti itt az idetartozás-érzést. Mindazonáltal nincsen sem éles határ,
sem pedig kontraszt az otthon és a megszokott környezet rendszeresen bejárt terei
között. A hétköznapi tevékenységek e két térben keverten, határokon átnyúlóan
vannak jelen. Hivatása és múltbeli gyakori költözései miatt azonban kapcsolatrend-
szere még e tágabb megszokott környezetb ől is kinyúlik. A földrajzilag távol lev ő
rokonok, barátok érzelmi és társadalmi értelemben nem feltétlenül távoliak: közöt-
tük többen vannak, akikkel akár napi rendszerességgel tartja a kapcsolatot. Ezt az
Internet mellett munkahelye bels ő mobilhálózata is lehet ővé teszi: ebben kollégái
mellett családtagjaival és több barátjával is ingyenesen beszélhet. A virtuális mobi-
litás az, ami életében a földrajzi és társadalmi tér különválását lehet ővé teszi: erős
kapcsolatai lakóhelyén túlra is kiterjednek.
Mobilitásában heti rendszerességgel fordul el ő e megszokott környezetb ől történő
kilépés, elutazás. Ennek célpontjai, bár a térben nem tartoznak a rutinszer űen felke-
resett helyszínek közé, mégsem különlegesek a szó turisztikai értelmében. Egyfel ől
ide sorolhatjuk az otthon térben elkülönül ő szegmenseit: szülei felvidéki és anyósa
dunántúli otthonát. Mindkett ő életének színtere, sz űken vett otthona volt egy-egy
korábbi életszakaszában. Az ide történ ő elutazás egyfajta hazatérés: a köt ődés a
felkeresett családtagokhoz és a tárgyi hely otthonossága együttesen eredményezi
ezt. Ahogy az otthon-fogalom is térben szegmentáltan jelenik meg nála, úgy a
Mayer Péter : Mobilizáció: Az utazási életút vizsgálatához.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 63-77. p.
72 Mayer Péter TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
tágabb megszokott környezet is hasonló jegyeket mutat. Egyháza budapesti köz-
pontja és néhány nagyobb budapesti bevásárlóközpont és áruház meglátogatása
visszatérően előfordul. Ezek az utazások nem jelentenek különlegességet életében,
tartalmilag hétköznapi tevékenységeihez sorolja őket, még ha gyakoriságuk nem is
mérhető más, rutinszerű tevékenységekhez. Mind a sz űkebben vett otthonra, mind a
tágabban értelmezett megszokott környezetre igaz, hogy a földrajzilag elkülönül ő
szegmenseket a múltbeli tapasztalatok és a jelenbeli virtuális mobilitás már tárgyalt
eszközei integrálják a megszokott környezetbe. E két tényez ő és nem a földrajzi
távolság az, ami a turizmus helyett a hétköznapi élethez sorolja őket.
A térbeni mozgás mintái itt valójában „ráer ősítenek" társadalmi terének ezen ele-
meire: a virtuális és tényleges mobilitás együttesen adja meg e helyek pozícióját éle-
tében. Ennek a komplexitásnak a gyökerei korábbi életszakaszának mobilitásához
nyúlnak vissza: ezt egyrészt a sokféle hatás jellemzi, másrészt pedig ez nagyfokú vál-
tozatosságot eredményez. Az egyik fontos tényez ő természetesen a tágabb család
szerkezete és szokásai, illetve az ezekb ől adódó mobilitás. A család más települése-
ken élő tagjainak — nagyszül ők, unokatestvérek — felkeresése legalább havi
rendszeresség ű. A határhoz közel él ő szlovákiai magyar családként a magyarországi
látogatások szintén a rutin utazások közé tartoznak — bevásárlási és kulturális céllal.
A mobilitás másik dimenzióját intézményei köt ődései adják: a sportklub, az énekkar,
édesapjának vadásztársasága. Ezek napi—heti programjai, valamint a barátokkal szer-
vezett programok helyben is a kisvároson belüli intenzív mozgást eredményeznek.
Ezenkívül az intézményekkel távolabbra is kimozdult: nem csak Szlovákia jelent ős
részét járta be, de Közép-Európa más országait is. E kapcsolatok révén alakulnak ki
azok az attitűdök — a mobilitás az élet alapvet ő szervezési módja — és kompetenciák —
országok, városok, utazási módok, közlekedési rendszerek ismerete —, amelyek lehe-
tővé teszik számára mai mobil életvitelét. Ezek az attit űdök és kompetenciák a kö-
zépiskolás évek után is jelent ősen tágítják az elérhet ő alternatívák körét és hivatásá-
ban való elmélyedést: magyarországi továbbtanulással, amerikai részképzéssel, a
Kárpát-medence számos helyszínén tett gyakorlattal. Ezek a helyszínek kapcsolat-
rendszerében ma is élnek: a térbeli távolság ellenére sikerrel igyekszik fontos kap-
csolatainak megóvására.
A turizmus ebben a mintában legtöbbször nem válik el élesen a mobilitás más
formáitól vagy akár a hétköznapinak tekintett élett ől. Utazásai általában több célt
szolgálnak, nehezen lehetne azokat valamely turisztikai termékbe egyértelm űen
beszorítani. Az utazások célpontjait tekintve többségben vannak a rokonok, barátok
lakóhelyei vagy a közösségi helyszínek, mint egyháza nyaralója. Ezeken a helyszí-
neken egyszerre van jelen a pihenés és a kapcsolatápolás. A turizmus egyértelm űen
eszköz számára élete alakítására.
Mobilitásának szervezésében ma már egyértelm űen az individuális megoldások
játsszák a fő szerepet. Szinte kizárólag autóval közlekedik, de ennek ellenére a tömeg-
közlekedéssel kapcsolatban sincsenek ellenérzései: több életszakaszában gond nélkül
szervezte ilyen módon akkor is bonyolult és egyedi mobilitását. Összességében mobi-
litására a nagyfokú tudatosság jellemz ő : a térbeni mozgást életének, lehet őségeinek,
Mayer Péter : Mobilizáció: Az utazási életút vizsgálatához.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 63-77. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s3 Mobilizáció 73
társadalmi terének tágítására használja fel. Mobilitásával aktívan alakítja mind
megszokott környezetének földrajzi térbeni határait és struktúráját, mind tágabb
társadalmi terét. A mobilitás adja meg többszörös és pluri-lokális társadalmi be-
ágyazottságának lehet őségét.
Eredmények
Mobilitási dimenziók közötti kölcsönhatás
A mobilitás Kaufmann (2004) által meghatározott tényez ői közül a kompetenciák
és a megfelelés személyes képességekként jelentkeznek. A turizmus esetében a
kompetencia fogalmát két további tényez őre bonthatjuk tovább: az utazási szándék
alakulására és az utazással kapcsolatos technikai tudásra. Ezek a képességek a gya-
korlatban a technológiailag és társadalmilag meghatározott, térben és id őben meg-
szervezett mobilitási szakért ői rendszerre, vagyis a hozzáférésre vonatkoztatva ér-
telmezhetők. Az élettörténetekb ől kiderül, hogy az egyéni mobilitási minta és a
mögötte meghúzódó kompetencia és attit űd időben jelentős fejlődést mutatnak.
E mögött a mobilitás különböz ő dimenziói (hétköznapi mobilitás, migráció, turizmus)
közötti kölcsönhatások húzódnak meg: ezek a dimenziók kölcsönösen hatnak egy-
másra, az egyik dimenzióban szerzett tapasztalatok a többi dimenzióban tanúsított
viselkedésre is hatást gyakorolnak. Az egyéni turisztikai élettörténet dinamikájának a
megragadásához ezért bevezetjük a mobilizáció fogalmát, amelyet az egyén térbeni
mobilitására gyakorolt hatásként fogunk értelmezni. A fenti életutakban a mobili-
záció következ ő mechanizmusai bomlanak ki:
a) a mobilitás hiánya kompetenciahiányhoz vezet
A beágyazott esetben az egész életpályán végighúzódó, a megszokott környezet
terére korlátozódó mobilitás mind az utazási szándék, mind pedig az utazási tudás
felhalmozódásának gátja. Ezek hiányában, bár a környezet hatására sor kerül turis-
tautakra (szakszervezeti üdülés, kórusfellépés), nem jelenik meg sem az önálló uta-
zási döntés, sem az önálló szervezés. Ebben az esetben a földrajzi tér — hangsúlyo-
zottan átmeneti és kényszerű — kibővülése nem érinti a társadalmi tér szerkezetét,
kiterjedését. Ennek okát els ősorban abban láthatjuk, hogy a megszokott környezet-
ből kilépő mobilitás nem jár sem az utazási kompetencia b ővülésével, sem a kap-
csolatháló megváltozásával.
b) a hétköznapi mobilitás b ővülése felkelti a turisztikai érdekl ődést (a hétköznapi
mobilitás mobilizál)
A kontingens esetben az iskola- és munkahelyváltásokhoz kapcsolódó hétköznapi
mobilitás és a migráció változó interakciós szerkezetet és kapcsolathálót jelez. A tár-
sadalmi tér változása képz ődik le a földrajzi tér használatában: a mobilitás különböz ő
formái — így a turizmus egy része is — a korábbi mobilitási cselekmények eredmé-
nyeként kialakult szokások és ismeretségek fenntartására tett kísérletként jelennek
meg. A mobilitás intenzitása így els ősorban az utazási szándékra hat, melyt ől elmarad
Mayer Péter : Mobilizáció: Az utazási életút vizsgálatához.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 63-77. p.
74 Mayer Péter TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
a szervezési kompetencia: a közvetlen és rövid távú rokon- és barátlátogatásokon
kívül (vagyis amikor kilép a megszokott környezet társadalmi teréb ől) minden nya-
ralás szervezését küls ő szakemberre bízza.
c) a turizmus hatással van a hétköznapi mobilitásra (a turizmus mobilizál)
Közvetlen hatásként a kontingens és a regresszív esetekben is láthatjuk, hogy a tu-
rizmus során kialakult új kapcsolatok fenntartására irányul a kés őbbi hétköznapi
mobilitás. Mélyebb szinten a turisztikai élmények a hétköznapi életben is a változa-
tosság keresést motiválják — és ennek eszközeként a hétköznapi mobilitás b ővülését
eredményezik. A turizmus így ebben az esetben áttételesen a hétköznapi élet teré-
nek bővülésére és átstrukturálódására is hatást gyakorol.
d) a mobilitás minden dimenziójában együttesen van változás
A regresszív esetben a mobilitás különböz ő formái az egész életút folyamán,
egymással párhuzamosan, nagy változatossággal jelen vannak. Ez egyrészt a meg-
szokott környezet folyamatos kitágulásához vezet, mind a hétköznapi interakciók,
mind a személyes kapcsolatháló vonatkozásában, mind a földrajzi tér használatának
folyamatosan változó mintái révén. E változások egymással kölcsönhatásban zajla-
nak le, váltakozva a térhasználat b ővülése nyit meg új kapcsolatokat és cselekvése-
ket, majd a társadalmi tér megváltozása, új tevékenységek és/vagy ismer ősök hatá-
sára látogat meg új helyeket. Esetében a mobilitási élmények komplexitása rend-
kívül változatos utazási szándékok (síelés, családi nyaralás, kerékpártúra, egyházi
találkozók, hegymászás, továbbképzések, családlátogatás) mellett a szervezési is-
meretek generalizálódásában is jelentkezik. Képes szakért ői segítség nélkül meg-
szervezni bármilyen utazást, megszokott környezetének társadalmi terén kívülre is.
A mobilizáció formái
A turisztikai szakirodalom a keresleti döntést három, az utazó szintjén értelmezett
tényezővel magyarázza (Mill—Morrison 1985; Lengyel 1992; Formádi—Mayer
2002). Az utazási szándék (motiváció) az a tényez ő, amely a döntést megalapozza,
míg az utazó rendelkezésére álló szabadid ő és jövedelem olyan korlátozó tényez ők,
amelyek az érdekl ődésre számot tartó utazások elméletileg végtelen elemszámú
halmazát néhány konkrét utazásra sz űkítik le. Ezt a modellt az élettörténetek dina-
mikájába helyezve azt láthatjuk, hogy a korábbi mobilitási tapasztalatok határozzák
meg az aktuális utazási szándékokat. Ez utóbbit nevezhetjük individuális mobilizá-
ciónak is. Mindazonáltal empirikusan a vizsgált élettörténetekben az egyéni dönté-
sen túlmutatóan a mobilizáció további két formáját azonosíthatjuk: a kollektív és az
intézményesült mobilizációt.
a) az individuális mobilizáció
Az utazási élettörténetet vizsgálva egyértelm ű, hogy a korábbi mobilitási tapaszta-
latok motiválják az utazási döntések jelent ős részét. Az utazási motivációk fejl ődé-
sének elméletei ezt a hatást fejl ődésként írják le (Pearce 1982; Ryan 1998). A vizs-
Mayer Péter : Mobilizáció: Az utazási életút vizsgálatához.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 63-77. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 • 3 Mobilizáció 75
gált eseteknél azonban az elméleti feltevésekkel szemben, a korábbi tapasztalatok
nem jelentenek feltétlenül fejl ődést: a gyerekkori szocializáció az elfogadott státus-
szimbólumokon (a kontingens eset tengerparti nyaralásai) vagy az önképen (reg-
resszív eset kulturális és természeti túrái) keresztül rutinszer űen is rögzítheti az uta-
zási szokásokat.
Az utazási tudás esetében a tapasztalatszerzés következménye az utazás megszer-
vezésének képessége, vagyis a turizmus szakért ői rendszerétől való függetlenedés.
A vizsgált esetek közül a regresszív típus az, amelynél ezt láthatjuk: az utazások
szervezését maga végzi el, a kockázatokat átlátja és képes kezelni.
b) a kollektív mobilizáció
Az utazási szándékok alakulásának második mechanizmusa a személyes kapcso-
latok révén történ ő mobilizáció. Itt kétféle hatást figyelhetünk meg: az utazási szán-
dékok megfeleltetését és a kapcsolatháló fenntartásának és változásának szándékát.
A jelentős mások (család, barátok) utazási célokra (desztinációkra) és formákra
(turisztikai termékekre) vonatkozó javaslatait a velük közös program lehet ősége
miatt fogadja el az egyén. A részvétel azonban olyan utazási tapasztalathoz juttatja,
amely korábbi élményeib ől, késztetéseib ől nem következett volna, de amely a
későbbi döntéseire hatást gyakorol (újbóli utazás, továbblépés az adott termék
fogyasztásában). A kollektív tapasztalatszerzés másik formája a kapcsolattartás és -
építés igényéből származik, és mint ilyen els ősorban a mobilitási élettörténet migrá-
ciós dimenziójával van összefüggésben. A vizsgált eseteknél ez a hatás megfigyel-
hető mindhárom típusnál. A beágyazott típusnál ez magában az utazás tényében
jelenik meg, a kontingens típusnál a kapcsolatháló fenntartása, míg a regresszív
típus esetében mind a kapcsolatháló fenntartása, mind a javasolt új utazásokon való
részvétel megfigyelhet ő .
A kollektív tapasztalatszerzés az utazási tudásra is hatást gyakorol, amennyiben a
tapasztalt útitársak, illetve a kollektív szervezés az egyéni kompetenciákat helyette-
síti, az így létrejött utazás ugyanakkor fejleszti azokat. Ennek révén az egyén olyan
utakra is vállalkozik, amelyeket saját kompetenciája alapján nem vállalna.
c) az intézményesült mobilizáció
Az intézményi beágyazottság említése ezen a helyen látszólag ellentmond a
turizmus individualizációját kimondó modelleknek és elméleteknek (Urry 1995;
Prebensen et al. 2003). Empirikusan azonban az élettörténeteket vizsgálva számos
ponton látható, hogy a mobilitási tapasztalat csak egy nem szándékolt következmé-
nye valamilyen intézményi tagságnak. Ezek a tagságok nem a mobilitási lehet ősé-
gek kihasználása céljából jönnek létre, hanem az adott szervezet m űködésébe való
bekapcsolódás szándékával (kórus, sportklub stb.). Ezekben az esetekben az intéz-
mények mobilitása válik az egyéni mobilitás forrásává, és gyakorol ugyanakkor
mobilizáló hatást is. Mint minden utazás, az ilyen intézményi szervezés ű, konkrét
szervezeti céllal létrejöv ő utazások is tapasztalatokat biztosítanak, igényeket ébresz-
tenek. A beágyazott típusnál ez is az utazás tényében és egyben változatosságában
jelenik meg, a kontingens típusnál az intézményi hatás a hivatásturizmus elkülönül ő
Mayer Péter : Mobilizáció: Az utazási életút vizsgálatához.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 63-77. p.
76 Mayer Péter TÉT XXIII. évf. 2009 s3
szegmensében jelenik meg és a szabadid ős utakra kevés hatást gyakorol, a regresz-
szív típusnál viszont a sokrét ű intézményi beágyazottság egyértelm ű szerepet ját-
szik a komplex mobilitási minta kialakulásában (1. táblázat).
Az utazási tudás vonatkozásában hasonló hatást figyelhetünk meg, mint a kollek-
tív tapasztalatnál: a szervezés és kockázatkezelés terén biztonságos körülmények
között lehet tapasztalatokat szerezni, a kompetenciákat fejleszteni.
1. TÁBLÁZAT
A turisztikai mobilitás fejl ődésének mintái
(Patterns of Tourism Mobility Development)
A turisztikai mobilitás fejl ődése
A mobilizáció
kontingens
beágyazottsága beágyazott típus regresszív típus
típus
a gyerekkori a (gyerekkori) mo-
nyaralások bilitás élménye —
Individuális élménye az utazás gazdagít-
—nyaralni kel ja az életet
minimális: rövid felkeresi életé- széles körű: új uta-
utak, termékbe- nek korábbi zási formák a bará-
Kapcsolathálózati mutatók a szom- helyszíneit tok kezdeményezé-
szédság hatására sére (pl. síelés,
hegymászás)
kényszerű: az a munkahelyi sokféle: az intéz-
intézmények, mobilitás nem mények, amelyek-
Intézményi amelyeknek a gyakorol hatást nek a tagjai, tanít-
tagjai, „viszik el" a turisztikai ják meg utazni
utazni választásokra
Forrás: Saját szerkesztés.
Irodalom
Albrow, M. (1996) The Global Age. State and Society Beyond Modernity. Stanford University Press,
Stanford.
Appadurai, A. (1990) Disjuncture and Difference in the Global Cultural Economy. — Theory, Culture
and Society. 295-310.
Beck, U. (1986) Risikogesellschaft. Suhrkamp, Frankfurt a.M.
Beck, U. (2004) Der Kosmopolitische Blick oder: Krieg ist Frieden. Suhrkamp, Frankfurt a.M.
Bojanic, D.C. (1992) A Look at Modernized Family Life Cycle and Overseas Travel. — Journal of Travel
and Tourism Marketing. 1.61-79. o.
BonB, W.—Kesselring, S. (2001) Mobilitat am Übergang vom Ersten zur Zweiten Moderne. — Beck, U. —
Bon13, W. (Hrsg.) Die Modernisierung der Moderne. Suhrkamp, Frankfurt a.M. 177-190. o.
Correira, A.—Santos, C.M.—Barros, C.P. (2007) Tourism in Latin America. A Choice Analysis. — Annals
of Tourism Research. 3.610-629. o.
Formádi —Mayer P. (2002) Bevezetés a turizmusba társadalomtudományi megközelítésben. Kézirat.
Veszprémi Egyetem, Veszprém.
Gregory, D.—Urry, J. (1985) Social Relations and Spatial Structures. Palgrave Macmillan, London.
Junge, M. (2002) Individualisierung. Campus, Frankfurt a. M.
Mayer Péter : Mobilizáció: Az utazási életút vizsgálatához.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 63-77. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 • 3 Mobilizáció 77
Kaufinann, V. (2004) Motility: a Key Notion to Analyse the Social Structure of Second Modemity? —
Bon13, W.—Kesselring, S.—Vogl, G. (eds.) Mobility and the Cosmopolitan Perspective. Workshop at the
Munich Reflexive Modemization Research Centre (SFB 536) München. 75-82. o. www.cosmobilities.net
Keupp, H.—Höfer, R.—Jain, A.—Kraus, W.—Strauss, F. (2001) Soziale Landschaften in der reflexiven
Moderne — Individualisierung posttraditionale Ligaturen. — Beck, U.—Bonf3, W. (eds.)Die Modernisie-
rung der Moderne. Suhrkamp, Franlcfurt am Main. 160-176. o.
Kohli, M. (1989) Institutionalisierung und Individualisierung der Erwerbsbiographie. Alctuelle Verande-
rungstendenzen und ihre Folgen. — Brock, D.—Leu, H.R.—Prei13, Ch. (Hrsg.) Subjektivitöt im gesell-
schaftlichen WandeL Deutches Jugendinstitut/Juventa, München. 249-278. o.
Lash, S.—Urry, J. (1994) Economies of Signs and Space. Sage, London.
Lengyel, M. (1992) A turizmus általános elmélete. KIT, Budapest.
Löw, M. (2001) Raumsoziologie. Suhrkamp, Frankfurt am Main.
Mayer P.—Pénzes E. (2007) A szolgáltató vidék. Első turizmusföldrajzi szimpózium. MTA
Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest.
Mill, R.C. —Morrison, A.M. (1985) The Tourism System: An introductory text. Englewood Cliffs, Prentice Hall.
Opperman, M. (1995) Travel Life Cycle. — Annals of Tourism Research. 3.535-552. o.
Osterland, M. (1990) "Normalbiographie" und "Normalarbeitsverhaltnis". — Berger, P.A.—Hradil, S.
(Hrsg.)Lebenslagen, Lebenslöufe, Lebensstile. Soziale Welt. Sonderheft 7., Göttingen. 351-361. o.
Pearce, P.L. (1982) Perceived Changes in Holday Destinations. — Annals of Tourism Research. 1.145-164. o.
Pearce, P.L. (1988)] The Ulysses Factor: Evaluating Visitors in Tourist Settings. Springer Verlag, New York.
Prebensen, N.—Svein, L.—Abelsen, B. (2003) I am not a Typical Tourist: German Tourists' Self-
Perception, Activities and Motivations. — Journal of Travel Research. 4.416-420. o.
Pries. L. (1998) Transnationale soziale Rüume. — Beck, U. (ed.) Perspektiven der Weltgesellschaft.
Suhrkamp, Frankfurt am Main. 55-86. o.
Rapoport, R.—Rapoport, R.N. (1975) Leisure and the Family Life Cycle. Routledge—Kegan Paul, London.
Ryan, C. (1998) The Travel Carreer Ladder. An Appraisal. — Annals of Tourism Research. 4.936-957. o.
Towner, J. (1985) The Grand Tour. A Key Phase in the History of Tourism. — Annals of Tourism Re-
search. 12.297-333. o.
Urry, J. (1995) Consuming Places. Routledge, London.
Urry, J. (2000) Sociology Beyond Societies: Mobilities for the Twenty-First Century. Routledge, London.
Vogl, G. (2005) Mobilizing the Net. Workshop at the Wissenschaftszentrum Berlin, 13-14 October.
www.cosmobilities.net
Zimmermann, C.A. (1982) The Life Cycle as a Tool for Travel Research. —Transportation. 1.51-69. o.
MOBILIZATION: ANALYSIS OF MOBILITY BIOGRAPHIES
PÉTER MAYER
This study develops an analysis of the relationship between mobility biography and actual
mobility patterns. Based on the qualitative analysis of mobility biographies three idealtypes
have been developed, representing the distinct personal mobility development patterns. With
unfolding the term `mobilization' the study provides insight into the interaction between
migration, everyday mobility and tourism, as well as provides and analytic tool to capture
mobility change patterns. Furthermore, it is argued that travel behaviour can not be explained
on the basis of individual decisions only, but it is also influenced by the individual's social
ties and institutional embeddedness.