Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 27-43. p.
Tér és Társadalom XXIII. évf. 2009 • 3: 27-43
A TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL SZEREPE
A VÁROSFEJLESZTÉS GYAKORLATÁBAN —
EURÓPAI ÉS HAZAI TAPASZTALATOK
(The Role of Community Involvement in Urban Planning —
the European and the National Experience)
FÖLDI ZSUZSA
Kulcsszavak:
társadalmi részvétel várostervezés IVS kritikai realizmus
A tanulmány adalékul szolgál a várostervezésben és a megújulást célzó beavatkozásokban történ ő társa-
dalmi részvétel nemzetközi és hazai szinten is tapasztalható növekv ő jelentőségének magyarázatához.
A vizsgált téma pontos definiálása érdekében elméleti háttérül realista modellt használ. A modell rávilá-
gít a városi társadalom és környezete közötti hajdan organikusabb és spontán kapcsolat kiüresedésére és
arra, hogy ezt miként váltja fel az esetenként alulról kezdeményezett, de többnyire felülr ől irányított
társadalmi részvétel a várostervezésben és a konkrét beavatkozásokban. A tanulmány továbbá nemzetközi és
hazai példákkal szolgál a társadalmi részvétel formáira, hatékonyságára, akadályaira és törvényi szabá-
lyozására vonatkozóan. A cikk apropója a 2008-ban országosan nagy számban készült Integrált Város-
fejlesztési Stratégiákhoz és Akcióterületi tervekhez kapcsolódó társadalmasítási folyamat változó megíté-
lésű eredményessége.
Bevezetés
Frappáns közhellyel indítva: a városi ember és lakókörnyezetének viszonya
folyamatos átalakulásban van. Bármely városrész lakókörnyezetének fizikai, illetve
társadalmi sajátosságait vizsgáljuk, ennek az átalakuló viszonyrendszernek a térbeli
leképező désével találkozunk. Általános tendencia, hogy a lakó- és városi környezet
alapelemei (épített környezet és a benne él ő ember) közötti közvetett interakciók
intenzitása erőteljesen csökken, azok érdemi tartalma er őteljesen redukálódik. A kap-
csolat jellegét természetszer űleg meghatározzák az épített környezetre helyben ható
közvetlen küls ő mechanizmusok, mint pl. az önkormányzat, hatóságok, piaci szán-
dékok; illetve a lakosság életlehet őségeire, közösségek kohéziójára, társadalmi nyi-
tottságra is ható er ők, mint a hazai és globális gazdasági, társadalmi, illetve
kultúrszociológiai változások (Földi 2006)1.
A városi tér minőségi jellemz őit leginkább befolyásoló tényez ők között hagyomá-
nyosan mindig is jelen voltak a mikroközösségek (kisebb-nagyobb lakóközössé-
gek). Ezek a közös élettér kapcsán hasonló érdekkel bíró csoportok képesek direkt
módon, avagy különféle érdekérvényesítésre alkalmas eszközöket felhasználva
(döntéshozatalban való részvétel, széls őséges esetben akár demonstráció) lakóterü-
letükön a történések befolyásolására. A folyamathoz persze elengedhetetlen az
Földi Zsuzsa : A társadalmi részvétel szerepe a városfejlesztés gyakorlatában
- Európai és hazai tapasztalatok. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 27-43. p.
28 Földi Zsuzsa TÉT XXIII. évf. 2009 s3
ember és épített környezete között fennálló hajdan jóval organikusabb kapcsolat
formalizált újrateremtése. Az utóbbi évtizedek bebizonyították, hogy erre a hagyo-
mányos demokratikus képviseleti elven történ ő, többszörös sz űrőn átmenő érdek-
érvényesítés messze nem elegend ő és hatékony fórum. A társadalom közvetlen
szerepvállalása a környezetét érint ő változások el őkészítésében és végrehajtásában
egyszerre igényként és szükségletként merül fel.
Globális háttértendenciaként a nyugati és „nyugatosodni kívánó" társadalmakra jel-
lemző lassan felszámolódó helyi közösségekr ől, társadalmi izolációról, elidegenedés-
ről, morális válságról, közönyről és mindezek következményeir ől már sokan, sokféle
elemző tanulmányt publikáltak. Hiba lenne azonban szem el ől téveszteni a növekvő
diverzifikáltságot: természetszer űleg más az általános helyzet az Egyesült Államok,
Hollandia vagy Magyarország kis-, közép és nagyvárosaiban. Mindemellett növekv ő
különbségek mutatkoznak országonként is az egyes városokon belül. A településmé-
ret szerinti és országok közötti különbségeket er ősen befolyásolja a társadalmi érett-
ség, a demokratikus hagyományok, a részvétel szabályozottsága, a társadalmi felel ős-
ségvállalás; míg az egyes városokon belül nemzetközi tapasztalatok szerint az egyes
városrészek alakításában érdekeltek szándékai mentén különbözik a viszony. Itt
azonban a tapasztalatok szerint nem feltétlenül a magasabb társadalmi státusz és
erősebb közösségi részvétel összefüggés a meghatározó, s őt. Bizonyos „kiemelt
státuszú létformák" egyenesen nullára redukálták a közösségi, kohézióra alapozott
egészséges érdekérvényesítést, felváltva azt az egyéni érdekérvényesítés különféle
kifogásolható eszközeivel (ennek példáit jóval inkább hazai viszonyok között kell
keresnünk). A társadalmi problémákkal er őteljesen terhelt területeken pedig a megújí-
tást célzó komplex szociális városrehabilitációs programok irányítói „mesterségesen"
felülről (top-down) vonják be a helyi lakosokat a döntéshozatalba és/vagy vélemény-
nyilvánításba (pl. Magdolna negyed, Józsefváros). Spontán, alulról építkez ő érdek-
képviseletről tehát ez esetben nincs szó, jobb esetben félúton találkozik a kett ő.
Európában a városfejlesztési irányok kialakítása és a konkrét beavatkozások
tervezése során a fizikai megújításon túl egyre inkább el őtérbe kerül a társadalmi
komponens, a változás tervezésében és kivitelezésében pedig a partnerség (társadalmi
részvétel). A hazai viszonyokra jellemz ő, hogy a városi környezet tervezésében és alakí-
tásában történő részvétel sok esetben még formális, jelképes — miközben vannak üdít ő
kivételek, elsősorban a helyi szinten szervez ődő civil szervezeteknek köszönhet ően.
Cikkünk célja, hogy bemutasson néhány példát arra, hogy milyen keretek között (szabá-
lyozás és gyakorlat) m űködik a városfejlesztési tevékenységet befolyásoló társadalmi
részvétel egyes uniós tagállamokban, és mindezzel szembeállítsa a hazai tapasztalato-
kat, rávilágítson a hazai gyakorlat hiányosságaira és azok valószínűsíthető okaira.
A téma kifejtéséhez a problématerület modellezését követ ően röviden körüljárjuk a
társadalmi részvétel szükségességének hátterében álló globális tényez őket. Ezt köve-
tően bemutatunk néhány példát a nemzetközi gyakorlatra, és ezt állítjuk szembe a
hazai tapasztalatokkal. A cikk hátterében álló vizsgálat alkalmazott módszerei az
absztrakció, a vonatkozó nemzetközi szakirodalom feltárása és hazai empirikus vizs-
gálatok2 másodelemzése.
Földi Zsuzsa : A társadalmi részvétel szerepe a városfejlesztés gyakorlatában
- Európai és hazai tapasztalatok. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 27-43. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 • 3 A társadalmi részvétel szerepe... 29
Kritikai realista elméleti keretek
A realista absztrakció a problématerület komplexitására világít rá, és átláthatóvá
teszi, hogy a városi tér és társadalom viszonyában milyen, újfajta reláció kialakulá-
sát és működtetését indokló változások álltak be.
A kritikai realista értelmezés a vizsgált rendszert — jelen esetben a városi környe-
zetet — alkotóelemeire bontja, vizsgálja az alkotóelemek egyedi jellemz őit és inter-
akcióit, feltárja az interakciókat meghatározó, illetve befolyásoló mechanizmusokat,
a kimenet ismeretében értékel és tesz kritikai észrevételeket a rendszeren belüli
viszonyok megváltoztatására, választ adva a „Milyennek kéne lennie?"3 lcritikai
tudományfilozófiai alapkérdésre (Panelli 2004). Mindeközben nem téveszti szem
elől, hogy dinamikus nyitott rendszerr ől van szó4, és a változás folyamatát tekinti
központi kérdésnek (Joseph 1998), illetve, hogy a vizsgált rendszer alapjellemz ői-
nél fogva a különféle er ősségű és jellegű hatásokra várhatóan hogyan reagál. Az
alapjellemzők determinálják a változás lehetséges kimeneteit, viszont a mechaniz-
musok jellege és ennél fogva az alkotóelemek egymásra hatása komoly különbsé-
geket okozhat az eredményben5.
Röviden a fentiekben foglalható össze a rendszermodellünk elméleti alapja. A vá-
rosi környezetet alkotó „elemek" (azaz értelmezésünkben a társadalmi és épített
környezet) egymásra hatását különböz ő mechanizmusok befolyásolják, amelyeket a
modell nem rendszerelemeknek, hanem rendszerm űködést befolyásoló tényez őknek
tekint. Ezek a tényez ők és mechanizmusok évezredek (!) óta jelen vannak a városok
életében, ett ől lett valójában „rend", lett szabályos, áttekinthet ő utcahálózat, város-
fal és csatorna; avagy vált működésképtelenné egy-egy város.
A fenti „egyszerű" ember és környezet reláció plasztikusabban értelmezhet ő, ha a
realista modellbe beépítjük a városi környezet rétegeinek értelmezését is (1. ábra).
A városi környezet több rétegre tagozódik Rapoport (1982) fogalmi rendszerében.
A magot a rögzített (nagyon lassan változó) környezeti elemek jelentik, ide tartozik
az épületek nagyságrendje, térbeli elhelyezkedése vagy az utcaszerkezet. Az erre
„ráhúzott" második réteget a félig kötött környezeti elemek alkotják, amelyek ma-
gukban foglalják az üzleteket, a kirakatokat, az utcabútorokat, a cégéreket stb.,
amelyek éves, évtizedes id őtávon belül változnak. Végül a nem rögzített rövid idő
alatt változó környezeti elemek már leginkább a helyi társadalomhoz köt ődnek: a
területen él ő emberek viselkedése, szokásai, kapcsolatai formálják. A rétegek
együttesen minden egyes pillanatban egy rendszert alkotnak. A rétegek között kap-
csolatok vannak, amelyek jellege és er őssége koronként változott, attól függ ően,
hogy az azt befolyásoló mechanizmusok milyen szándékkal és befolyással léptek
fel (néha lakóterületeket rombolva és újjáépítve, néha — mint Pest bels ő történelmi
lakóterületén — eszközök híján évtizedekig elhanyagolva, majd egy új gazdasági
társadalmi struktúrában felértékelve). Tény, hogy az 1. ábrán halványodó nyilakkal
jelzett direkt kapcsolatot a rétegek között a mechanizmusok által irányított szerve-
zett társadalmi részvétel váltja fel.
Földi Zsuzsa : A társadalmi részvétel szerepe a városfejlesztés gyakorlatában
- Európai és hazai tapasztalatok. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 27-43. p.
30 Földi Zsuzsa TÉT XXIII. évf. 2009 s3
Forrás: Földi (2006) alapj án saját szerkesztés.
Földi Zsuzsa : A társadalmi részvétel szerepe a városfejlesztés gyakorlatában
- Európai és hazai tapasztalatok. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 27-43. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 • 3 A társadalmi részvétel szerepe... 31
Tény, hogy évszázadokon keresztül és bizonyos tekintetben a mai napig is a társa-
dalom alapjellemzői meghatározó hatással vannak a környezet min őségére. Az adott
területen él őkön és az azt használókon múlik, hogy milyen a közterületek min ősége,
előbb-utóbb a lakóépületekre „kiül", hogy ki él benne. A közösségek tudatosan, vagy
egyszerűen csak jelenlétükkel formálják közvetett és közvetlen környezetüket.
A mindenkori mechanizmusok (önkormányzat, piaci szerepl ők, hatóságok) a ter-
vezésen, a szabályozáson és a fejleszt ői tevékenységen keresztül er ősen meghatá-
rozzák a kötött környezeti elemeket, ugyanakkor pl. az önkormányzat egy-egy
„soft" intézkedéssel (pl. privatizáció beavatkozásai) közvetlen hatással van a rögzí-
tetlen környezeti elemekre, azaz annak mobilitásán keresztül magára a helyi társa-
dalomra. Ezek végül a demográfiai jellemz őkben, társadalmi összetételben képe-
ződnek le, ami viszont kihat az épített környezet általános min őségére.
A társadalom befolyása környezetének alakulására és alakítására csak részben tár-
sadalmi tradíció kérdése, a mechanizmusok által megszabott eszközrendszer és fo-
gadókészség erőteljesen módosítja azt. Mivel a társadalom érdemi részvételének
formális keretei törvényileg nincsenek megszabva sem a helyi döntések meghozata-
lának, sem a tervezési dokumentumok készítésének folyamatában, a helyi társada-
lom esetenként eszközök híján (az egyes települési önkormányzatokban a civil kez-
deményezéseknek vétó-, illetve szavazati joga nincs, csak megfigyel őként tehetnek
észrevételeket) egyéb széls őséges beavatkozásokkal él (lásd példaként a Nagymez ő
utcai mélygarázs-építés illetve „nemépítés" esetét6). Ennél valamivel kedvez őbb az
általunk „látszatrészvétel"-nek nevezett jelenség, amely többnyire az engedélyek
kiadása, illetve esetleges fizikai beavatkozások megkezdése el őtti pillanatban törté-
nő , következmények nélküli társadalmi jóváhagyást jelent (gyors rábólintás, letud-
tuk és mehet!). Többnyire jellemz ő azonban a társadalmi közöny, amin egyedül a
közvetlen érintettség képes változtatni.
A városfejlesztést befolyásoló hosszabb távú tervezésben és döntésekben való rész-
vétel ideálisan a döntés-el őkészítés és a tervezés korai szakaszában (koncepció- ill.
stratégiakészítés) makroszintről (várostérség, város, városrész) indul, és egészen
projektszintig terjed (felölelve ott is a tervezést ől a lcivitelezésig terjed ő lépéseket).
Nemzetközi szinten ennek komoly gyakorlati tapasztalatai halmozódtak fel, de mi-
előtt ennek bizonyos példáit megnéznénk, a társadalmi részvétel növekv ő fontossá-
gának hátterében álló folyamatokról essen néhány szó.
A társadalmi részvétel növekv ő jelentőségének kiváltó okai
A városi térben koncentráltan jelentkez ő társadalmi és környezeti vonatkozású
problémák az európai nagyvárosokban korábban nem látott széls őségeket érnek el —
a vonatkozó irodalmon túl elegend ő az esti híradót végignézni (pl. Párizsi gettólá-
zadás [2005], amely az EU-politikusok számára is él ővé tette a nagyvárosi problé-
mákat). Ezek megoldására a korábbi fizikai beavatkozásokon alapuló módszerek
elégtelennek bizonyulnak (Burgers—Vranken 2004). Így egyre nagyobb teret kap
Földi Zsuzsa : A társadalmi részvétel szerepe a városfejlesztés gyakorlatában
- Európai és hazai tapasztalatok. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 27-43. p.
32 Földi Zsuzsa TÉT XXIII. évf. 2009 s3
Európa-szerte a közösségi, piaci és civil szerepl ők partnerségén alapuló új irányítási
forma, a „governance", mint a társadalmi részvétel háttérmechanizmusait megte-
remtő vezetési-irányítási keret. Az elemz ők többsége egyetért abban, hogy — tekintet-
be véve a globalizációt és társadalmunk növekv ő összetettségét — többé lehetetlen,
hogy az állam a szerepl ők és a közvetlen érintettek részvétele nélkül irányítson
(Taylor 2007). Az új irányítási forma és a részvételen alapuló városfejlesztési gyakor-
lat az indusztriális város posztindusztriálissá, illetve a modern városi társadalom
posztmodernné való átalakulásának folyamatában gyökeredzik. A városfejlesztés
oldaláról tekintve Nyugat-Európában az 1980-as és részben az 1990-es években a város-
fejlesztés és a tervezés hangsúlya — érthet ő módon — a barnamez ős területek újra-
hasznosítására és a városközpontok fizikai megújítására esett. A városfejl ődés ezen
szakaszában megerősödött az állam (és az önkormányzatok) partnerségi viszonya a
befektetőkkel és a fejlesztőkkel. Ennek hátterében az állt, hogy a jóléti állam
(„welfare state") városfejlesztésben vállalt szerepe a beavatkozásokhoz szükséges
források hiánya miatt visszaszorult. Az átalakuló gazdasági struktúrában az új típusú
partnerség küls ő, piaci források bevonását célozta (adó- és egyéb kedvezményeken
keresztül), kevésbé volt fontos a társadalmi konszenzus és társadalmi részvétel, ami
természetesen nem zárta ki annak formális meglétét. Európa nagyvárosaiban jel-
lemzővé váltak a fizikai megújulást és funkcióváltást célzó és els ősorban közös
üzleti és önkormányzati érdekeket szolgáló, speciális fejlesztési társaságok bevoná-
sával végzett mega-projektek (irodaházak, üzleti negyedek, bevásárlóközpontok,
multifunkcionális kereskedelmi-szolgáltató épületkomplexumok stb.), amelyek
ugyan megújulást, esetenként dinamizmust eredményeztek, de a neoliberális gazda-
sági berendezkedésben gyökerez ő, fokozódó városi társadalmi problémákra nem
adtak választ. S őt, mondhatjuk, hogy a beavatkozások gyakorlatilag megteremtették
és erősítették a „társadalmi polarizáció infrastruktúráját", sajátos tereket teremtve a
polarizáció fizikai megjelenéséhez. A piaci szerepl ők számára kevésbé „érdekes"
közösségi terek és lakóterületek megújítása jellemz ően háttérbe szorult.
Kutatók és felel ős EU-politikusok már a folyamat elején felismerték a jótékony
állam visszahúzódásának a városi társadalmi és térbeli struktúrákban jelentkez ő ked-
vezőtlen hatásait. Közösségi szinten (EU) az 1990-es évek közepét ől kezdtek foglal-
kozni a különböző célú, súlyú és irányultságú városfejlesztési programokkal (lásd
Barta Györgyi tanulmányát a folyóirat ezen számában). Látható, hogy az EU regioná-
lis politikájának középpontjába egyre inkább a város került. 1994-től sorban születtek
az egyre konkrétabb közösségi célokat megfogalmazó nyilatkozatok, amelyek 2007-
ben a Lipcsei Chartában csúcsosodtak ki. A Charta felhívta a figyelmet a makroszint ű
városfejlesztési koncepciók és a területrendezés terveinek szükséges összekapcsolására,
városrészeinek és projekttérségeinek (akcióterületek) területi szint ű komplex kezelé-
sére, foglalkozott a központi irányítás és — ami jelen esetben központi kérdés — a helyi
kezdeményezés szintjeinek kezelésével, vagyis a különböző területi és közösségi szin-
tek közötti „ munkamegosztással" (és ezzel a társadalmi részvétellel).
Az „ urban issue" a városi társadalmi konfliktusok feler ősödésével (szegregáció,
erősödő leszakadás, munkanélküliség, második generációs bevándorlók problémái)
Földi Zsuzsa : A társadalmi részvétel szerepe a városfejlesztés gyakorlatában
- Európai és hazai tapasztalatok. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 27-43. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 • 3 A társadalmi részvétel szerepe... 33
olyan komplex problémakört jelentett, amely hasonlóan komplex megoldásokért
kiáltott és kiált. Felismerésre került, hogy a problémák egyoldalú kezelése csak
fizikai beavatkozásokkal nem hoz hosszabb távon megoldást. A komplex problé-
mákra adandó komplex válaszok túlléptek a mechanikus tervezés és építészeti prob-
lémamegoldás körén és jóval empatikusabb megközelítést igényeltek. El őtérbe került
tehát az igény az integrált szemlélet érvényesítésére és olyan többszereplős megoldá-
sokra, amelyekben a társadalom, mint a problémákat magában hordozó — rapoporti
értelemben — nem kötött (rugalmasan változó) városi környezeti elem, maga is aktív
szerepet vállal. Miközben — különösen az új piacgazdaságok nagyvárosaiban — az
ezredforduló után továbbra is napirenden voltak az állam, az önkormányzatok és a
fejlesztők „érdekszövetségéb ől" adódó mega-projektelc, egyre gyarapodtak a kisebb,
fő leg helyi közösségeket célzó fejlesztések ís. Az EU városfejlesztési célú támogatási
rendszerében is egyre erő sebb hangsúlyt kapott a társadalmi elem.
Már közvetlenül az ezredfordulót követ ő években a városföldrajz nemzetközi szak-
irodalmában egyre nagyobb felületet kapott a „global—local" dichotómia, tehát a
globális és a helyi érdekek és szerepl ők egyidej ű jelenlétének térbeli és társadalmi
hatásának elemzéses, hangsúlyozva, hogy ez a kett ősség egyértelműen projektméret-
hez, célhoz és csoportérdekekhez kapcsolódóan, egyidej űleg kerül kifejeződésre a váro-
si térben (Földi—Van Weesep 2007; Kempen 2007; Tasan Kok 2007; Tasan Kok—Van
Weesep 2007). Jelenleg, a globális pénzügyi, gazdasági — és tegyük hozzá — társadalmi
válság idején még inkább felértékel ődőben vannak a közösségi, egyben lokális megol-
dások. Többek szerint áttörés zajlik a társadalmi részvétel szükségességét illet ően.
Látható, hogy a társadalmi részvételr ől, a civil aktivitásról, így az alulról építke-
zésrő l — nemcsak a szocializmusban, hanem a piacgazdaságban is — leszoktatott városi
társadalmakban (pl. Magyarországon is) a döntésekben és a tervezésben való részvétel
a környezet alakításában többnyire a fent említett mechanizmusok által irányítottan
(1. ábra) zajlik, jellemző en hosszabb távú stratégia vagy következetesség nélkül, ad
hoc jelleggel. Bizonyosan vitatkoznának (és tegyék is!) ezzel az általánosítással a jól
szervezett „professzionális" érdekvédelmi szervezetek (alcikkel cikkünk nem foglal-
kozik), illetve a lokális szinten m űködő, többnyire egy-egy személyhez vagy Idsebb
csoporthoz kötődő aktív civil szervezetek. Talán a lokális szinten érdemes ténylege-
sen aktívnak lenni, és a nagy ív ű, városi szintű, hosszabb távú stratégiákat érdeme-
sebb a szakért őkre hagyni. Vagy mégsem? A kérdés er őteljes hangsúlyt kapott a
2008-ban nagy számban készül ő Integrált Városfejlesztési Stratégiák esetében, ame-
lyeket egyértelm űen a NFT2. ROP integrált funkciób ővítő városközpont-fejlesztést
célzó pályázati konstnikciók hívtak életre. A témában (is) lefolytatott tervez ői és ön-
kormányzati tapasztalatolcra vonatkozó interjúlc alapján elmondható, hogy a városok-
ban általános tendencia szerint a lakosság messze nem folyamatosan részese a város-
tervezésnek, bár tagadhatatlan tény, hogy a zavaros városfejlesztési és -tervezési gya-
korlat az eddigiekben ezt nem is nagyon tette lehet ővé, bár ebben a közeljövőben ta-
lán várható némi változás (a területfejlesztésr ől és rendezésről szóló kormányrendelet-
tervezet tartalmaz már partnerségi terv készítési kötelezettséget).
Földi Zsuzsa : A társadalmi részvétel szerepe a városfejlesztés gyakorlatában
- Európai és hazai tapasztalatok. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 27-43. p.
34 Földi Zsuzsa TÉT XXIII. évf. 2009 s3
Az a tény, hogy a társadalmi részvételnek növekv ő jelentőséget tulajdonítunk,
valóban a posztmodern vagy posztindusztriális kor eredménye, de mindenképpen
olyan jelenségekhez kötődik, amelyek a globalizáció rész-, illetve ellenfolyamatai-
ként értelmezhet ők. Jól példázza ezt az alábbi, nem hazai forrásból származó idézet:
„A városrészek megújulása a közösségek igényeinek megértésével kezd ődik. A kö-
zösségeket szükséges meghallgatni és fontos velük kommunikálni, a leghatékonyabb
beavatkozások gyakran azok, amelyek tervezésében, kivitelezésében, és ahol lehet,
az irányításában is a közösségek aktívan részt vesznek." (A New Commitment...
2001, 10)
Valójában több forrást áttekintve a hazai várostervezési (-fejlesztési, illetve -rendezési)
politika csak közeledik a fentiek megfogalmazásához és gyakorlatban való alkalma-
zásához.
Az Integrált Városfejlesztési Stratégiák készítését (2007) tartalmilag és módszer-
tanilag meghatározó tematika partnerségre vonatkozó része — nyilván a nemzetközi
tapasztalatokra és EU-politikák elvárásaira alapozva — már közelít ehhez a szemlé-
lethez. Az elvárásrendszer ugyanakkor híján van a területi tervezés területi szintjei
közötti kapcsolatot végérvényesen tisztázó és a tervezésben játszott társadalmi rész-
vétel rendszerét megszabó törvényi háttérnek, amely pl. Nagy-Britanniában 2004-ben
letisztázott törvényi keretet kapott (lásd alább).
A várospolitika továbbra is nemzeti politika az EU-ban, ennek megfelel ően a leg-
változatosabb törvényi szabályozásokat és gyakorlatot találjuk a várostervezésre és
a lakosság döntésekbe történ ő bevonására.
A társadalmi részvétel formái, ideális területi szintje, hátrányai és
szabályozottsága — nemzetközi és hazai tapasztalatok
A várostervezés számos, nemzeti hagyományokból ered ő aspektusa mellett olyan
közös tervezési szempontok is felmerülnek az utóbbi évtizedben az EU országok
várostervezési és -fejlesztési gyakorlatában, mint a partnerség és a közösségi rész-
vétel kérdésköre. A téma egyre hangsúlyosabb megjelenése annak is köszönhet ő ,
hogy a participáció a városfejlesztést (rehabilitációt) célzó beavatkozások finanszíro-
zásának előfeltétele, azaz az EU és a nemzeti forrásokhoz történ ő hozzáférést befolyá-
soló tényező lett. Valós jelentősége, gyakorlatban történő megvalósítása és annak
hatékonysága a tapasztalatok szerint országonként (kultúránként) er ősen változó.
Természetszerűleg az európai gyakorlat országonként eltér, és nagyban függ a
területi és településtervezési rendszer jellegét ől, valamint a társadalmi részvétel
szabályozottságától. A részvétel bizonyos könnyen elérhet ő és jó érdekérvényesít ő
képességgel rendelkez ő társadalmi (és/vagy érdek-) csoportokra és bevett formákra
szorítkozik, így többnyire formális marad (pl. Olaszország); vagy másik „széls ő-
ségként" valamilyen írásban is rögzített szabályozott formát ölt, és tudatosan
figyelmet fordít a társadalmi részvétel rejtett aspektusaira, hatékonysága meghatá-
rozott indikátorok mentén monitoringozásra kerül (pl. Nagy-Britannia).
Földi Zsuzsa : A társadalmi részvétel szerepe a városfejlesztés gyakorlatában
- Európai és hazai tapasztalatok. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 27-43. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 • 3 A társadalmi részvétel szerepe... 35
Burgers és Vranken (2004, 51) kilenc európai ország Városfejlesztési Programok-
kal (Urban Development Programmes, UDP) kapcsolatos tapasztalatainak szintézi-
seként a részvétel különféle szintjeire (mélységére) egy létra fokainak hasonlatát
használják. A városfejlesztési program itt nem feltétlenül egy egész városra, hanem
akár egy-egy beavatkozási területre is vonatkozhat.
— A létra legalsó, legszélesebb fokán a lakosság információval történ ő ellátása
áll a Városfejlesztési Program állásáról, ami ugyan el őfeltétele a társadalmi
részvételnek, de önmagában nem tekinthet ő annak;
- a középső létrafokokon egy olyan konzultációs folyamat áll, amelynek kereté-
ben a lakosok elmondhatják kritikai észrevételeiket, véleményüket, de a dön-
téshozatalba nincs beleszólásuk, az teljes mértékben az önkormányzat kezé-
ben marad;
- a legfels ő fokokon olyan részvételi formák szerepelnek, mint az „együttes
döntés", „partnerség", „delegált er ő", „lakossági kontroll". Ezen a színten
tehát a lakosság részt vesz a végs ő döntéshozatali folyamatban is, és valóban
irányíthatja a végs ő kimenetet.
Ennek fényében a szerz ők kijelentik, hogy részvételről beszélni csak a harmadik
esetben érdemes, hiszen a részvétel az „er őviszonyok újrarendezésének" egy formá-
ját jelenti. Ugyanakkor nem lehet felugrani a legfels ő fokra, ez egy olyan folyamat,
amelyben mindig szükség van a legalsó fokra is.
A létra-hasonlat a társadalmi részvétel európai gyakorlata evolúciójának is megfe-
leltethető, mivel egyfajta időbeliséget is tükröz a részvétel gyakorlatának fejl ődésé-
ben. Természetesen nem minden európai országban és városban jutottak el a létra
legfelső fokára, és azt sem állíthatjuk, hogy Magyarországon a városfejlesztési akciók
kapcsán csak és kizárólag az els ő szint (vagy az sem) él. Tény azonban, hogy mivel a
társadalmi részvétel formái és tartalmi keretei nincsenek szabályozva (az IVS-tematika
vonatkozó részében sem szabályozták, csak ajánlások kerültek megfogalmazásra), a
tervező önkormányzatokon — így sokszor hosszabb távú politikai megfontolásokon
vagy pályázati kötelezettségeken — múlik, hogy meddig „másznak fel a létrán".
Nemzetközi vizsgálatunkban egy német tervez ő cég 1980 óta a tervezésben dol-
gozó szakértője is úgy ítélte meg, hogy „a lakosságot általában csak informálják, a
tartalmi kérdésekbe szinte egyáltalán nem szólhatnak bele". Írja ezt annak ellenére,
hogy a németországi tervezésben aktívan törekednek arra, hogy sokféle módszerrel
a lehető legtöbb helyi szerepl őt bevonják a folyamatba.
A nemzetközi gyakorlat szerint a városrészek szintjén a tervezésben és a fejlesz-
tésben létez ő partnerség „adok-kapok" viszonyként is értelmezhet ő :
— Információszerzés a lakosságtól (ez a forma értelmét veszti, s őt a hatékonyság
ellen hat, amint az önlcormányzat minden szükséges információt beszerzett a
lakossági szükségletekről).
— A lakosság oktatása, felkészítése a várospolitikával kapcsolatban, aminek az a
veszélye, hogy a lakosság készen kapja, hogy mit is kell gondolnia egyes
problémákról és azok megoldásáról. A probléma megoldható úgy, hogy
Földi Zsuzsa : A társadalmi részvétel szerepe a városfejlesztés gyakorlatában
- Európai és hazai tapasztalatok. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 27-43. p.
36 Földi Zsuzsa TÉT XXIII. évf. 2009 s3
például a stratégiaalkotásra létrehozott tematikus munkacsoportokban biztosít-
ják, hogy a döntési funkcióval rendelkez ő szereplők (várospolitika, önkor-
mányzat) kisebbségben legyenek. Ezáltal még a gyanúja sem merülhet fel an-
nak, hogy előre kitalált gondolatokhoz/eredményekhez keresik a lakosság
formális egyetértését (Funke 2008).
— A lakosság „hatalommal történ ő felruházása", bevonása a döntéshozatalba. Ez
a szociális városrehabilitációs beavatkozási területek kapcsán nyerhet valódi
jelentőséget, mivel itt él alacsony érdekérvényesít ő képességgel rendelkez ő,
„nehezen elérhet ő" lakosság. Mégis ezzel kapcsolatban jegyzik meg Mathers
és szerzőtársai (2008), hogy p1. a brit kormányzat, mindenre választ adó új
eszköze „A részvétel", a saját értelmezésében figyelmen kívül hagyja, hogy
ezek a társadalmi csoportok miként értelmezik a participációt — a küls ő erő-
feszítés ellenére egyre többen tudatosan élnek a nem részvétel jogával.
A társadalmi részvétel kérdésköre (a nemzetközi gyakorlatban is) helyi szinten leg-
több esetben a rehabilitációra (integrált fejlesztésre) kijelölt városi területekre kon-
centrálódik. Ez ugyanis az a területi szint, amelyen a nyugat-európai tervez ők haté-
konynak gondolják a társadalmi részvétel bizonyos (lakossági) formáit. Ezt alátámaszt-
ják a tervezés nemzetközi gyakorlatának megismerését célzó kérd őíves felmérés9
ő partner a szomszédsági („neighbourhood") szintet informácó.Egylasztev
jelölte meg hatékonyabb kommunikációs szintnek, amit meg is indokolt:
„ ... ez tűnik normális esetben a részvétel megfelel ő (racionális) szintjének, míg a
városi szint túl nagy és átláthatatlan." (olasz válaszadó)
Egy németországi tervez ő véleménye szerint azért ez a részvétel ideális szintje
„ ...mert a problémák, tervek és projektek ezen a szinten konkrétak, a városi szin-
ten a tervezési tartalom legtöbbször túl általános és emelkedett. Véleményem szerint
a társadalmi részvétel a városrészi szinten ígér több sikert. A szűkebb környezettel
való szorosabb kapcsolat miatt a részvételi akciók gyakrabban adnak konkrét
eredményeket. A városi szinten is van azonban el őnye, de itt a különböz ő csoportok
(ipar, kereskedelem, szolgáltatások) erősebben próbálják érdekeiket érvényesíteni."
(tervez ő cég Németországból)
Egyéb források is a városi mikroszintet (lakóterületek, ill. -közösségek) tartják a
társadalmi részvétel leghatékonyabb szintjének. Itt valósulhat meg igazán hatéko-
nyan az integrált fejlesztések egyik f ő elvi alaptétele, az, hogy a fejlesztéseket nagy
részben alulról jöv ő (bottom-up) kezdeményezésekre szükséges építeni. Dániában
egész lakónegyedek tervezése folyik ilyen szemléletben, ugyanakkor ezek finanszí-
rozására komoly kormányzati programok és források állnak rendelkezésre 19.
A témával kapcsolatban mindenképpen felvet ődik a különféle területi szintek és
speciális tervezési területek (pl. úthálózat-fejlesztés) kidolgozásában való társadalmi
részvétel formáinak, mélységének kérdése. Nagy-Britanniában, ahol a városi szint ű
tervezési dokumentumok készítésének alapfeltétele a társadalmi részvétel, különb-
séget tesznek területi szintek szerint és tervtípusonként, hogy milyen szerepl őket
milyen formában vonnak be a folyamatba. A speciális szakterületekre vonatkozó
Földi Zsuzsa : A társadalmi részvétel szerepe a városfejlesztés gyakorlatában
- Európai és hazai tapasztalatok. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 27-43. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 • 3 A társadalmi részvétel szerepe... 37
tervdokumentumok esetében a hangsúly nyilvánvalóan eltolódik a professzionális
szervezetek és partnerszervezetek felé.
A több ország tapasztalataira épül ő vizsgálatok alapján felvet ődik a társadalmi
részvétel számos negatív aspektusa is (Burgers—Vranken 2004):
— Bizonyos társadalmi csoportok jóval felkészültebbek és er őszakosabbak, ér-
dekvényesítő képességük jóval erősebb, mint a kevésbé képzett csoportoké.
Az „elitizmus" nevezhet ő a közösségi részvétel egyik csapdájának.
- Előfordul, hogy bizonyos egyének vagy csoportok úgy tesznek, mintha az
egész közösség érdekében szólnának, miközben igyekeznek bizonyos csopor-
tokat és érdekeket szándékosan kizárni a kommunikációból.
— A részvétel jelent ősége más és más a politikusok, a tervez ők és a lakosság
számára. Az alacsony érdekl ődés és részvétel félrevezet ő annak, akinek ez a
napi feladata, míg a lakosságnak — főleg ha közvetlenül nem is érinti a prob-
lémamegoldás bemutatott módja — egy id őtöltési lehetőség.
- Probléma, hogy a részvételt sokan (els ősorban a városvezetés és a politikusok)
még mindig ajándékként értelmezik, miközben az egy jog. A részvétel lehet ő-
ségét minél közelebb kell vinni a résztvev őkhöz, tehát egyes esetekben eléjük
kell menni a lehetőséggel.
A negatív aspektusok elkerülésének hatékony módja, ha egy-egy város a társa-
dalmi részvétel kereteit és feltételrendszerét annak tervezésén keresztül konkrétan
meghatározza (ez Magyarországon pl. a városmarketing tervvel ellentétben még
nem jellemző gyakorlat, és semmiféle formális kötelezettség nem létezik erre vo-
natkozóan). Példaként említhető, hogy Nagy-Britanniában a 2004-ben elindított új
területi tervezési rendszer egyik legfontosabb újítása, hogy a tervezési csomag
(Local Development Framework) kötelez ő elemeként ír elő egy olyan dokumentu-
mot, amely az önkormányzatok számára a tervezésben történ ő társadalmi részvétel
paramétereit rögzíti. Ez értelmezhető egyfajta speciális kommunikációs tervként is,
de azt tartalmában jóval meghaladja. Ennek megfelel ően az új helyi (local) tervezési
rendszer egyik fó alkotó eleme az ún. Statement of Community Involvement (társa-
dalmi részvételről szóló nyilatkozat). Ennek feladata rögzíteni, hogy a tervezésért
felelős szervek a tervek készítése során hogyan és mikor kívánnak konzultálni a
helyi lakossággal és az egyéb érintettekkel. A dokumentum célja, hogy a konzultá-
ció a tervek készítésének kezdeti szakaszában és annak is lehet ő legkorábbi idő-
pontjában megkezdödjék, annak érdekében, hogy a helyi közösség minél szélesebb
lehetőséget kapjon a részvételre a tervkészítésben, és ezzel — a terveken keresztül —
érvényesítse elvárásait. Minden kommunikációs dokumentum a helyi sajátosságok-
nak megfelelően készül, de mindegyikkel szemben elvárás, hogy tartalmazza:
— Miben számít az önkormányzat a közösségi részvételre (azon tervdokumen-
tumok listája, amelyek esetében a konzultáció megvalósul);
— A hivatal mikor és hogyan keresi a kapcsolatot a közösséggel (részvétel lehet-
séges formái, az információszerzés és -adás módjai, a politikák és tervek ala-
kításának folyamata és az alkalmazott visszacsatolási technikák);
Földi Zsuzsa : A társadalmi részvétel szerepe a városfejlesztés gyakorlatában
- Európai és hazai tapasztalatok. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 27-43. p.
38 Földi Zsuzsa TÉT XXIII. évf. 2009 s3
— Kinek a részvételére számít (a társadalom legszélesebb rétegei, f őként azon
nehezen elérhető csoportok, akik normál esetben nem vesznek részt a terve-
zésben).
A brit eset a társadalmi részvétel szabályozásának egy viszonylag széls őséges
módját jelenti, amelyben törvényileg el őírt a folyamat kereteinek meghatározása. Ez-
zel szemben Olaszországban helyi szinten (városrész és város) koordinált a társadalmi
részvétel. Számos olasz városban találunk a társadalmasításért felel ős önkormányzati
megbízottat („City Council Deputy to Participation"), de ez az „intézmény" nem köte-
lező , hanem válaszható megoldás. Tehát valós törvényi szabályozás nincs.
Németországban a társadalmi részvételt városi szinten koordinálják, az esetek
többségében a városfejlesztéshez kapcsolódó tervezési feladatokat maga a település
szervezi és bonyolítja le, nem a tervezési dokumentum elkészítésébe bevont tervez ő
cég (ahogy az Magyarországon tapasztalataink szerint jellemz ő). Participációs ter-
veket vagy stratégiákat nem készítenek, ám építenek a társadalmi részvétel szerve-
zésében nyert korábbi tapasztalataikra, amelyre egy német városi szakért ő a követ-
kezőképp utalt:
„A lakosság részvétele az itt említett tervezési folyamatban fIVSJ a korábbi akcióin-
kon, rendezvényeinken alapult, amelyek egyrészt a városi szintre, másrészt sz űkebben
a belvárosra vonatkoztak. így nézve létezik a társadalmi részvételnek egyfajta folya-
matossága, amelyből fontos tartalmi megállapítások vonhatók le. Mindazonáltal ezt
kevésbé nevezném alaposan megtervezett participációs stratégiának."
A hazai gyakorlat a társadalmi részvétel folyamatát többnyire a helyi társadalomra,
a civil szervezetekre és vállalkozók csoportjaira koncentrálja, kevésbé terjeszti ki a
partnerszervezetekre, nem beszélve a nehezen megközelíthet ő csoportokról. Korábbi
városfejlesztést célzó pályázati programokban (pl. URBAN) elvárás volt a társadalmi
egyetértés, a véleménynyilvánítás rögzítése és azok beépítése a rekonstrukciós elkép-
zelésekbe. Az Integrált Városfejlesztési Stratégia volt az els ő olyan városi szintű
átfogó tervezési dokumentum, ahol „kötelez ően" előírt elem volt az ún. társadalma-
sítás, azaz a társadalmi részvétel a forrásszerzés (pályázati dokumentáció) formális
feltételévé is vált.
Az áttekintett IVS-ek (32 db) eltér ő súllyal értékelték a részvétel jelent őségét, és
ennek megfelelő en a legváltozatosabb terjedelemben és eszközrendszerrel hajtották
végre a feladatot. Volt, ahol érvényesült az elitizmus — azaz mind az IVS, mind a
kapcsolódó Akcióterületi terv esetében csak a vezet ő civil szervezetek és az intéz-
ményvezetők kerültek bevonásra, a kész dokumentumok pedig — a formalitásnak
eleget téve — végleges dokumentációként kerültek fel a város honlapjára, tájékoztatva
a lakosságot a tervezési folyamat végeredményér ől.
Néhány esetben viszont — lássuk be ezek voltak kevesebben —, a városi és városrészi
szintű fejlesztési elképzelések azel őtt kerültek rögzítésre, miel őtt bárki egy szakértői
ajánló sort leírt volna. Folyamatosan zajlott a konzultáció a tervezés különféle (el ő-
készítő , munkaközi és végső ) fázisaiban. A legnagyobb hangsúlyt az els ő és harma-
dik szakasz kapta.
Földi Zsuzsa : A társadalmi részvétel szerepe a városfejlesztés gyakorlatában
- Európai és hazai tapasztalatok. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 27-43. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 • 3 A társadalmi részvétel szerepe... 39
Az IVS (2007) eszközrendszerében a partnerségi fejezetre vonatkozó tematika
nem nyújtott elegend ő segítséget abban, hogy a települések hogyan definiálhatják a
társadalmasítás során bevonandó célcsoportjaikat, milyen lehetséges egyeztetési,
részvételi formákat érvényesíthetnek, és azokat miként id őzíthetik. A társadalmi rész-
vétel hatékonysága azért is maradt viszonylag szerény, mert sokan, sokféle fórumon
részt vettek már, de talán nem érezték, hogy lett volna értelme, azaz nem tudták
követni, hogy javaslataik milyen formában épültek be a dokumentumokba. A
kommunikáció és konzultáció többnyire kapkodva, a tervezési folyamat végén tör-
tént. Az IVS-ek kapcsán végzett tervez ői, szakértői interjúk és a személyes tapasz-
talatok esszenciája a következ ő kérdésekben fogalmazódik meg:
- Miért várjuk el kétségbeesetten forrásokért kapkodó városainlctól — fiiggetle-
nül azok méretétől és apparátusuk szakmai felkészültségét ől —, hogy források,
tapasztalat híján olyan professzionalizmussal és eredményességgel hajtsák
végre gyakran első ízben (!) terveik társadalmasítását, mint nyugati kollégáik?
— Miért gondoljuk, hogy a helyi társadalom (definíció szerint) azonnal tudja,
hogy mit is kezdjen egy szakmai zsargonnal telet űzdelt fejlesztési stratégiával;
és gyakran miért jegyezzük meg kritikával — amikor a tervez ők stilisztikai im-
potenciáját észrevételezik, vagy legjobb esetben a helyzetértékelésben adato-
kat pontosítanak —, hogy: Többre nem futotta?
- Miért jegyezzük meg, hogy a társadalom éretlen az érdemi részvételre, mi-
közben ez egyrészt nem igaz, csak eddig nem nagyon kérdezte meg őket senki,
és nem törekedtek felkészítésükre sem; másrészt maguk az önkormányzati hi-
vatali dolgozók sem értik, hogy mi zajlik körülöttük. (Ennek oka sok esetben
a futószalagon készített pályázatok míatti túlterheltség, azok koordinálatlan-
sága az önkormányzati hivatalok osztályai és tevékenységei között.)
Lényeges lenne a társadalmi részvétel — nemzetközi gyakorlattal alátámasztott —
programszerű ütemezése és szisztematikus, egész tervezési spektrumot magában
foglaló kiépítése, az érintettek felkészítése. A problémakör tehát jóval messzebbre
visz, mint a számos egyeztetés és átdolgozás után továbbra is városrehabilitációs
háttéranyagként tekintett IVS és az Akcióterületi tervek készítésében való társadalmi
részvétel megléte vagy mibenléte. A területi tervezés szintjeinek összekapcsolása,
monitoringozása, a szerepl ők egyes szintekhez kötődő kompetenciáinak tisztázása
még mindig hiányzik ahhoz, hogy e látszólag partikuláris kérdéskör valamelyest
átláthatóbb kereteket öltsön — véletlenül sem túlszabályozott formában (!).
A kritikai realista modellbe (/. ábra) visszahelyezve a problémát: A hazai gyakor-
latban a törvényi keretek, illetve a nemzetközi gyakorlat széles kör ű ismertségének
hiányában (ami a nyílt rendszerre gyakorolt küls ő hatásokat jelentené) a helyi ön-
kormányzatok, mint a városfejlesztést irányító mechanizmusok nem kapnak olyan
impulzusokat, amelyeken keresztül felel ősnek, illetve kötelesnek éreznek a helyi
közösségek szisztematikus bevonását a város(rész)fejlesztéssel kapcsolatos tervezési
folyamatba, illetve az azokkal kapcsolatos döntésekbe. Nem csak a mechanizmusokra
gyakorolt külső hatás gyenge, hanem sokszor a helyi társadalom sincs tisztában azzal,
Földi Zsuzsa : A társadalmi részvétel szerepe a városfejlesztés gyakorlatában
- Európai és hazai tapasztalatok. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 27-43. p.
40 Földi Zsuzsa TÉT XXIII. évf. 2009 s3
hogy mi történik körülötte — mihez van, illetve lehetne joga. Ennek következtében
az a helyzet alakulhat ki, hogy a mechanizmusok kötött környezeti elemekre gyako-
rolt hatása a meghatározó (források, pályázatok menedzselése). A küls ő hatások irá-
nyító (orientáló) szerepe nélkül a helyi társadalom bevonása esetleges. Így egysze-
rű en nem csak elhalványodik az említett hajdani organikusabb viszony ember és
városi környezete között, hanem esetlegessé válik, illetve többnyire ki sem alakul az
I. ábrán jelzett módon a helyi társadalom közvetett (formális) bevonása (ez alól
kivétel a pályázati „kötelez ő" társadalmasítási folyamat).
A hazai és EU-s gyakorlati példákra alkalmazott realista modell rávilágít arra,
hogy mely viszonyrendszereken volna szükséges módosítani a rendszerben annak
érdekében, hogy az épített környezet és a helyi társadalom közötti kapcsolat jellege
normalizálódjon, akár az IVS-ek és Akcióterületi tervek tartalmát, akár a projekt-
szintű beavatkozások végrehajtását nézzük. Nem állítható, hogy ezzel választ ad-
tunk a kritikai kérdésünkre: „Hogyan kéne lennie?", de talán elemzésünkkel és eset-
tanulmányainkkal felkeltettük az érdekl ődést a téma iránt a „politikacsinálók" és
gyakorlati szakemberek körében egyaránt.
Összefoglalás
Cikkünk kritikai realista keretbe foglalva olyan témát feszeget, amely Európa-
szerte egyre jelentő sebb hangsúlyt kap a (nagy)városi problémák komplexitása és új
megoldási stratégiák szükségessége miatt. Az európai (f őleg nyugat-európai) város-
fejlesztés gyakorlatában egyre nagyobb hangsúlyt kap a tervezést és a kapcsolódó
döntéseket érintő társadalmi részvétel, amely a hazai pályán els ősorban az EU-s
pályázati források eléréséhez szükséges feltételrendszer részét képezi és nem termé-
szetes része a városfejlesztési dokumentumok és konkrét városfejlesztést célzó pro-
jektek tervezésének és végrehajtásának.
A realista absztrakció módszerével feltárjuk a város(rész) szerepl őinek dinamikus
kapcsolatrendszerét, bemutatva, hogyan halványodott el környezet és társadalom kap-
csolata és e kapcsolat miként teremt ődik (vagy nem teremtő dik) újjá közvetett, felül-
rő l szervezett társadalmi részvétel formájában. A cikk feltárja azokat az okokat és
folyamatokat, amelyek világszerte a felülr ől szervezett társadalmi részvétel szüksé-
gességéhez vezettek (globalizáció, többszerepl ő s megoldásokat kívánó komplex városi,
fizikai és társadalmi problémák). Néhány európai esettanulmánnyal bemutatásra
kerül, hogy e tekintetben is mennyire diverzifikált az európai városállomány, és az
EU-s direktívákon túl milyen mértékben múlik a nemzeti politikákon és demokratikus
hagyományokon a társadalmi részvétel fontossága. Nemzetközi szakért ői interjúk
alapján bemutatásra kerül, hogy a lokális, azaz városrészi (akcióterületi) szint a
legalkalmasabb a társadalom bevonására, a városi és városrégiók szintje már túl
absztrakt és megfoghatatlan annak komplexitása miatt.
A hazai IVS-ek kapcsán tapasztalt társadalmasítási gyakorlat nyomán végül rávilá-
gítunk néhány szereplő k közötti relációra, ami a továbbiakban beavatkozást igényel
Földi Zsuzsa : A társadalmi részvétel szerepe a városfejlesztés gyakorlatában
- Európai és hazai tapasztalatok. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 27-43. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 • 3 A társadalmi részvétel szerepe... 41
annak érdekében, hogy a társadalmi részvétel a városfejlesztés gyakorlatában ne „le-
tudandó" szükséges feladat, hanem a tervezés és a megvalósítás magától értet ődő
részévé váljon. Ezzel igyekszünk a kritikai tudományfilozófiai irány „Milyennek kéne
lennie? alapkérdésére a konkrét problémakörön túlmutató válaszlehet őséget bemutatni.
Jegyzetek
.
A viszonyrendszer kritikai realista módszertani eszközzel (absztrakció) történ ő feltárásával a szerz ő
Neighourhood Dynamics in Inner-Budapest c. (2006) az Utrechti Egyetem által angol nyelven publi-
kált doktori értekezésében részletesen foglalkozik.
2
A hazai tapasztalatokat az MTA RKK Budapesti Osztálya által, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági
Minisztérium megbízásából végzett kutatás tárta fel, els ősorban az Integrált Városfejlesztési Stratégiák
készítésének tapasztalatain keresztül.
3
Panelli a társadalomfoldrajzban hasmálatos főbb tudományfilozófiai irányzatokat a jelenségek vizsgá-
latát megalapozó kérdések mentén (is) elválasztja, amelyek a pozitivista, empirikus irányzatokban: Mi
ez?; a humanisztikus (posztmodern) irányzatokban: Mit jelent?; a radikális és kritikai irányzatokban
(amelyben cikkünk íródott): Milyennek kéne lennie? (Panelli 2004,18)
4
Ellentétben a „Iabortisztaságú" pozitivista vizsgálati kereteklcel.
5
Ez a városfejlődésben annyit jelent, hogy hasonló társadalmi összetétel ű lakosság, hasonló épített kör-
nyezeti beágyazódással egészen más fejl ődési pályát futott be 1989 óta a különféle önkormányzati
politikák és piaci szándékok hatása következtében.
6
A Nagymező utcai mélygarázs története 2000 és 2007 között zajlott, és végül, részben a helyi lakosság
és civil szervezetek kezdeményezésére (az építési engedély a lakók bevonása [értesítésen nélkül került
kiadásra 2005-ben) hosszas jogi procedúra után befejez ődik (http://www.vedegylet.hu/
jonek6/data/II.1.m3.htm.). Vitatott kérdés, hogy az eljárás jogosságán túl a beruházás valójában nem
enyhített volna-e a terület elviselhetetlen parkolási nehézségein, amennyiben a tervezés, pályáztatás és
kivitelezés előkészítése az érintett lakosság és a civil szervezetek bevonásával történik.
7
2005. december 9. Kötelez ő politikává tenné a városi dimenziót a regionális biztos: „A párízsí gettólá-
zadás ráirányította a figyelmet, hogy a strukturális politikán belül külön hangsúlyt kell adni a városi
dimenziónak — jelentette ki Danuta Hübner egy ma megrendezett konferencián." (http://www.mno.hu/
porta1/324109)
A The Netherlands Jounial of Housing and the Built Environment 2007/22. tematikus száma teljes
egészében ezzel a témakörrel foglalkozik.
9
Ez a törekvés már a kormány 2003-as Fenntartható közösségelcre vonatkozó tervében (Sustainable
Communities Plan) is tükröződött, amely előrevetíti a fenntartható közösségek vízióját, és különösen
fontosnak ítéli a hatékony közösségi részvételt.
it) .
Dan (Kvarterplan — városnegyed terv) — a lakosok tervezik a lakónegyedet. A program végrehajtása
'
mindenütt egy integrált lakónegyed-fejlesztési terv kidolgozásával kezd ődik. A helyi projekttiticárság
kezdeményezi a folyamatot azzal, hogy nyílt meghallgatásokat szervez. A felvetett témákkal kapcso-
latban bizottságok dolgoznak ki projektet és mérlegelik a javaslatokat. Így a tervezési stádiumban
megtörténik a lakosok és a helyi irányító csoport bevonása a helyi önkormányzati hivatal osztályaival tör-
ténő folyamatos párbeszédbe. Minden városnegyed fejlesztési terve konkrét javaslatokat tartalmaz intéz-
kedésekre és projektekre vonaticozóan, és részletesen eletnzi a szükséges bevonandó forrásokat. A tervet
(Kvarterplan) a városi tanács vitatja meg és fogadja el, végül a városnegyed és a városi önkormányzat kö-
zött egy szerz ődés születik. A Kvarterplant a központi kormányzat jóváhagyja, és minden évben ellen őrzi
annak megvalósulását az önkormányzat által készített el őrehaladási jelentés alapján.
Földi Zsuzsa : A társadalmi részvétel szerepe a városfejlesztés gyakorlatában
- Európai és hazai tapasztalatok. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 27-43. p.
42 Földi Zsuzsa TÉT XXIII. évf. 2009 s3
Irodalom
A New Commitment to Neighbourhood Renewal National Strategy Action Plan. Report by the Social
Exclusion Unit. (2001) Cabiet Office, London.
Barta Gy. témavezet ő (2008) Javaslatok az Integrált Városfejlesztési Stratégiák készítését segít ő Kézi-
könyv módosítására hazai IVS-ek elemzése és külföldi tapasztalatok alapján. Zárótanulmány. MTA
RKK KÉTI Budapesti Osztálya, Budapest.
Burgers, J.—Vranken, J. (eds.) (2004.) How To Make A Successful Urban Development Programme.
Experiences From Nine European Countries. UGIS Collection 3: Garant, Antwerpen/Appeldoorn.
Földi, Zs. (2006) Neighbourhood Dynamics in Inner-Budapest — a realist approac. NGS 350.
Netherlands Geographical Studies, Utrecht.
Földi, Zs.—Van Weesep, J. (2007) hnpacts of globalisation at the neighbourhood level in Budapest. — The
Netherlands Journal of Housing and the Built Environment. 22. 33-50. o.
Funke, U. (2008) Die Stadtleitbild-Entwicklung. Instrumente zur Stárkung zentraler Kernbereiche.
Hessisches Ministerium für Wirtschaft, Verkehr und Landesentwicklung, Frankfurt am Main.
The Handy Guide to Planning. Urban Forum's Handy Guide to Englands Planning System produced
with assistance of Planning Aid. Royal Town Planning Institute — Urban Forum, London.
Integrated Urban Development — a Prerequisite for Urban Sustainability in Europe. Background Study
on the „Leipzig Charter on Sustainable European cities" of the German EU Council Presidency, Berlin.
Jones, P.—Evans, J. (2008) Urban Regenaration in the UK. SAGE Publication, London.
Joseph, J. (1998) In defence of critical realism. — Capital and Class. 65. 73-107. o.
Kempen, R. van (2007) Divided Cities in the 21 st century: challenging the importance of globalisation.
22. 13-31. o. —TheNtrlandsJoulfHsingadtheBuilEnvromet.
Local Development Scheme 2007-2011. Manchester City Council, Manchester.
Mathers, J.—Parry, J.—Jones, S. (2008) Exploring resident (Non)-participation in the UK New Deal for
Communities Regeneration Programme. — Urban Studies. 3. 591— 606. o.
Panelli, R. (2004) Social Geographies — From Difference to Action. Sage Publications, London.
Rapoport, A. (1982) The meaning of the built environment: a non-verban communication approach.
Sage, Beverly Hills.
Tasan Kok, T. (2007) Global urban forms and local strategies of property market actors. — The
Netherlands Journal of Housing and the Built Environment. 22. 69-90. o.
Tasan Kok, T.—Van Weesep, J. (2007) Global—local interaction and its impact on the cities. — The
Netherlands Journal of Housing and the Built Environment. 22. 1-11. o.
Taylor, M. (2007) Community Participation in the Real World: Opportunities and Pitfalls in New
Govemance Spaces. — Urban Studies. 2. 297-317. o.
Városrehabilitáció 2007-2013-ban. Kézikönyv a városok számára. (2007) Önkormányzati és Terület-
fejlesztési Minisztérium, Budapest.
Földi Zsuzsa : A társadalmi részvétel szerepe a városfejlesztés gyakorlatában
- Európai és hazai tapasztalatok. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 27-43. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 • 3 A társadalmi részvétel szerepe... 43
THE ROLE OF COMMUNITY INVOLVEMENT IN URBAN
PLANING — THE EUROPEAN AND THE NATIONAL
EXPERIENCE
ZSUZSA FÖLDI
The study gives an explanation of the increasing importance of community involvement in
the practice of urban planning and regeneration in Europe and in Hungary. To define the
problem field the study uses a critical realist model and analyses the man-environment
relation in the urban space. By abstracting the dynamism of urban space the model highlights
the changes relative to the former organic relationship of people and their built environment
and points out the ways it is re-established in a top-down manner by the mechanisms. The
paper also provides examples for the regulation, general practice, success and failure of
community involvement and participation.
The paper calls the attention to the weak interactions and activities of the mechanisms
(influencing man-environment relations), which could be improved the make community
participation more efficient and to the benefit of all in the future of urban spaces.