Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 13-25. p.
Tér és Társadalom XXIII. évf. 2009 • 3: 13-25
ELLENTMONDÁSBAN? KÖZPONTI HELYEK
ELMÉLETE ÉS A VÁROSOK SPECIALIZÁCIÓJA1
(Central Place Theory and the Specialisation of Cities:
a Contradiction?)
CZIRFUSZ MÁRTON
Kulcsszavak:
városfejlesztés központi helyek növekedési pólusok Németország Brandenburg
A tanulmány a központi helyek elméletét és a terüle«ejlesztésben ezzel szembenálló, a városok specializáló-
dása irányába ható irányzatokat 0)olicentrikus városhálózat, növekedési pólusok) ütközteti a németországi
Brandenburg tartomány példáján. A cikk rámutat arra, hogy a központi helyek elmélete a német-
országi tervezési gyakorlatban a rendszerváltozást követ ően annak ellenére megmaradt, hogy az állami
szféra társadalmi és gazdasági folyamatokat meghatározó szerepe lényegesen csökkent. Emellett újon-
nan megjelentek olyan elemek-, mint a növekedési pólusok fejlesztése, vagy városi szinten a város-
marketing, a városok profilírozásának igénye. A városi szinten, mint a brandenburgi fels ő fokú központok
integrált városfejlesztési koncepcióit elemz ő fejezet bemutatja, ezek az egymásnak ellentmondó tervezési
elméletek párhuzamosan vannak jelen, a hangsúlyokat pedig nagyrészt az egyes városok adottságai és
egyéni érdekei határozzák meg.
Bevezetés
Napjainkban reneszánszukat élik a városhierarchia-vizsgálatok az európai és hazai
elméleti kutatásokban, valamint kifejezetten a gyakorlati megfontolásokat szem
előtt tartó területfejlesztésben. Utóbbi, uniós, nemzeti, regionális szinten írott
dokumentumok az ellátott funkciók alapján sorolják be az egyes településeket kü-
lönböző hierarchiaszintekbe, azaz homogenizálódás, adott szinten egymással meg-
egyező, de legalábbis nagyon hasonló funkciójú-szerepkör ű központi helyek felé
mozdítják a településállományt. Ugyanakkor napjaink városversenyében minden
település (egy hierarchiaszinten belül különösen) egymás versenytársaként lép fel,
ami a városi szintet vizsgálva a specializálódás irányába tolja el a városokat, a
városfejlesztést és a városmarketinget. Ezt a szempontot er ősítik tervezési oldalról a
növekedési pólusokat preferáló, vagy a policentrizmust célként megfogalmazó
irányzatok (például az Európai Területfejlesztési Perspektíva — European
Commission 1999). A két irányzat elméleti oldalról tekintve szemben áll egymással,
ám a gyakorlatban sokkal inkább együttélésükr ől beszélhetünk.
A tanulmány, a németországi Brandenburg tartományt mintaterületként választva
(ahol a városfejlesztési tervek jól definiált rendszere áll rendelkezésre, valamint
amelynek városfejlesztési gyakorlata több ponton hasonlóságot mutat a magyar-
országi példával), az elméleti bevezet ő után ezen eltérő álláspontok, érdekek ütkö-
Czirfusz Márton : Ellentmondásban? Központi helyek elmélete és a városok specializációja.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 13-25. p.
14 Czirfusz Márton TÉT XXIII. évf. 2009 s3
zését elemzi különböző területi szinteken: a tartományi és az országos szint ű fejleszté-
si politikában, illetve az egyes városok fejlesztési terveiben. Áttekinti a tartományi terü-
leti tervezés vonatkozó dokumentumait, a városi szint ű specializálódási/profilírozási
stratégiákat pedig a hat fels őfokú központként definiált város integrált városfejlesz-
tési stratégiájából fejti ki.
Központi helyek elmélete: megközelítési módok és következmények
A központi helyek egy olyan térgazdaságtani-társadalomföldrajzi elmélet, amely
különböző szolgáltató tevékenységek területi elhelyezkedését írja le és magyarázza
meg. A klasszikus vizsgálatok arra voltak kíváncsiak, hogy dönt ően a piaci folya-
matok révén hogyan valósul meg a társadalom ellátása különböz ő javakkal és
szolgáltatásokkal.
A központi helyek elméletének elhelyezéséhez segítséget nyújt Faragó László
(2007) tanulmánya, aki a településhálózat struktúrájának áttekintéséhez négy kü-
lönböző modellt vázol. Ezek közül a központi helyek rendszere alapesetben szigorú
vertikális feladatmegosztáson nyugvó centripetális struktúrát fed, amelynél a szin-
teken belül nincsenek kooperációs kapcsolatok. Ha az egyes szinteken belül vala-
milyenfajta funkciómegosztás történik (szintenként kooperáló hierarchikus struktúra),
a rendszer a specializálódás irányába mozdul el, és a központi helyek viszonylag
merev rendszere oldódik.
A magyarországi és a nemzetközi vizsgálatok a kés őbbiekben rámutattak, hogy a
városok közötti verseny növekedésével a klasszikus forgatókönyv (a nagyobb városok
magasabb szintű funkciókat látnak el) és a hagyományos vonzáskörzet-rendszer fel-
bomlik, a városok többnyire specializáltabbá válnak, a településállomány egyre nehe-
zebben „hierarchizálható" kutatási szempontból (Beluszky 1985; Meijers—Romein
2003; Beluszky—Gy őri 2004; Markusen—Schrock 2006; Seelig 2007). Ugyanígy ágaza-
tonként is különbségek lehetnek: a kiskereskedelemben például (f őleg a nagy népsű-
rűségű területeken) egymást átfed ő-kiegészítő, kevésbé hierarchikusan szervez ődő
vonzáskörzetek alakulnak ki, melynek tervezésében és irányításában a központi
helyek elmélete kevés fogódzót ad (Koschny—Mensing—von Rohr 1998).
A központi helyek elméletét az 1960-as évekt ől a területi tervezési gyakorlatba is
átültették (Magyarországon ennek szellemében készült az 1971-es Országos Tele-
püléshálózat-fejlesztési Koncepció), ebben az esetben viszont az elmélet egy irányí-
tási modellé alakul át, melynek segítségével település-, gazdasági és infrastrukturá-
lis fejlesztést végeznek (Blotevogel 2005). Elsődleges szerepe, hogy az azonos
funkciójú városok közötti egyenlőtlenségeket csökkentse azáltal, hogy a hierarchi-
kus szintekhez ellátandó feladatokat — funkciókat rendel (éppen ez hiányzott rész-
ben a magyar OTK-ból — Beluszky 1985). Ennek a modellnek a m űködéséhez és
működtetéséhez „szükség volt" az állami szféra jelent ős (sok esetben kizárólagos)
szerepvállalására a lakosság ellátásában, amelynek igazi kísérleti laboratóriumát a
szocialista tervgazdaságok adták. Ugyanakkor a rendszerváltozás után a tervekben
Czirfusz Márton : Ellentmondásban? Központi helyek elmélete és a városok specializációja.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 13-25. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 • 3 Ellentmondásban? 15
(és a fejekben) láthatólag továbbél a központi helyekhez való ragaszkodás, a piacivá
vált folyamatok minél szélesebb kör ű irányításának vágya vagy az abba vetett hit.
Az elméletet nem váltotta fel új teória, az újabb megközelítések a központi helyek
mellé sorakoztak fel.
A tervezési gyakorlat kritikáit már a rendszerváltozás el őtt is felvetették, így töb-
bek között a központi helyek rendszerének túlságosan merev jellegét (például a
városok specializálódása ellen ható voltát). Ehhez kapcsolódva az országos szinten
gondolkozó elmélet nem keresett speciális megoldásokat a különleges településhá-
lózati problémákra (Beluszky1985). A döntéshozás ráadásul igencsak direkt és cent-
ralizált maradt a mai napig, amelynek újraszabályozása is javasolt (Pálné Kovács
2008; Somlyódyné Pfeil 2008).
Természetesen az álláspontok az irányítással, sz űkebben a funkciómegosztással
kapcsolatosan sem egyöntet űek. Stiens és Pick (1998) például azt vetik fel, hogy a
szinteken belüli feladatmegosztás kontraprodulctív és környezeti fenntarthatósága
sem megfelelő, hiszen az „egy helyen elintézhető" dolgok helyett bizonyos szolgál-
tatások igénybevételéért több településre szükséges elutazni, azaz nem valósul meg
az utazási távolságok minimalizálása. A szerz ők gondolatának hátterében áll egy-
részt a központi helyek elméletének egyik, Johnston és Sidaway (2004) által hang-
súlyozott alapja, vagyis, hogy az egyes személyek racionális gazdasági szerepl ők —
legalábbis az utazási költségek tekintetében; másrészt nem veszik figyelembe
Beluszky Pál (1985) azon meglátását, hogy a településfunkciók megosztásával ma-
gasabb szintű funkciók ellátására is lehet őség nyílhat.
Összességében a reálfolyamatok szintjén a rendszer a Faragó-féle kategóriákat
használva a szintenként kooperáló hierarchikus strulctúra irányába mozdul el, ezzel
szemben a tervezés és a tervek viszonylatában megmarad a szigorúan hierarchizált
szerkezet. S őt, a megnevezésekben a policentrikusságra hangsúlyt fektet ő magyar-
országi tervek egy része is valójában hierarchiákban gondolkozik: az új magyaror-
szági településhálózat-fejlesztési koncepció megalapozását el ősegítő tanulmány
például alig foglalkozik magával a hálózattal (azaz a települések közötti kapcsola-
tokkal — főleg azok nem jogi természet ű oldalával és sokféleségével), sokkal inkább
a teriileti különbségek összefoglalásával, vagy a települések/térségek hierarchíkus
szintekbe sorolásával (MTA RKK—VÁTI 2008).
A brandenburgi gyakorlat
Brandenburg tartományban (mint volt keletnémet országrészben) a központi
helyek rendszere több évtizede er őteljesen jelen van a területfejlesztési gyakorlat-
ban, amelyhez újonnan jelentek meg egyéb, a specializálódás irányába ható jegyek.
A tartományi kormányzat 1995-ben fogadta el a központi helyek ma érvényben
levő rendszerét, amely szerint a tartomány „településhálózata a központi helyek
elveire alapozva fejlesztendő " (GLBB 2002, 2). Ezzel tervezéspolitikai néz őpontból
továbbra is a hatvanas—hetvenes évek alapvet ően felülről irányított modelljét alkal-
Czirfusz Márton : Ellentmondásban? Központi helyek elmélete és a városok specializációja.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 13-25. p.
16 Czirfusz Márton TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
mazták (annak ellenére, hogy a központi helyek rendszerének kidolgozásába bevon-
ták magukat a városokat), amely azon a tudományelméleti paradigmán is alapul,
hogy a társadalmi változások tudományosan és objektíven tervezhet ők (Seelig
2007)2. A kialakított többszint ű hierarchia — melynek szintjeihez hozzárendelték az
általuk ellátandó funkciókat is (ebb ől közöl egy részletet az 1. táblázat) megkü-—
lönböztet egymástól fels őfokú, középfokú, alapfokú és kiscentrumokat; altípusként
néhol megjelennek a részleges jelz ővel kiegészített kategóriák, valamint azok a
várospárok, amelyek együttesen látnak el bizonyos szintíí funkciókat. Ezzel az ösz-
szetett nómenklatúrával ugyan a tervez ők számára bonyolították a szerkezetet,
viszont a rendszer merevségét is oldották, hiszen a részleges központok kategóriá-
jával különbségeket „engedtek" azonos hierarchiaszint ű városok között.
A táblázat az ellátandó funkciókról jól példázza azt a tényt, hogy az állam az általa
irányítani és befolyásolni képes ágazatokkal, intézményekkel képezi le a város-
hierarchiát. Valamennyi területen (az egyéb szolgáltatásokat kivéve) az állami
(városi) tulajdon a domináns. Vagyis a központi helyek hierarchiája a brandenburgi
felfogásban sem a piaci folyamatok és a piaci szerepl ők döntései révén alakul ki a
települések között.
1. TÁBLÁZAT
Felsőfokú központok ellátandó funkciói Brandenburg tartományban
(Providing Functions of High-level Centers in Brandenburg Province)
Terület Ellátandó funkciók
Képzés/Ifjúság egyetemek, főiskolák, kisegítő iskolák, fels őfokú szakkép-
zési központok
Kultúra színház, konferenciaközpont-koncertterem, múzeumok,
tudományos könyvtár
Sport stadion lelátókkal, egyéb sportágakhoz szükséges létesít-
mények
Egészségügy, súlyponti vagy általános ellátást adó kórház, speciális
Szociális ellátás klinikák, számos területen szakorvosi ellátás
Egyéb szolgálta- áruház, speciális igényeket kiszolgáló bevásárlási lehet ő-
tások ségek, nagyobb bankok és hitelintézetek
Hatóságok felső- ill. felsőbb szintű tartományi hatóságok és bíróság
Közlekedés autópálya-csatlakozás, vasútállomás
Forrás: GLBB (2002, 10 - 11).
A piaci (gazdasági) folyamatok a tervezési gyakorlatban a központi helyekkel
párhuzamosan jelennek meg, méghozzá a policentrikus fejlesztési modellen keresz-
tül: szövetségi szinten 1993 óta a decentralizált koncentráció az egyik legfőbb terü-
letpolitikai alapelv (Somlyódyné Pfeil 2006). A 2006-ban megfogalmazott három
területfejlesztési irányelv közül a növekedésre, specializációra alapozott területfejlesz-
tés megelőzi a központi helyek rendszerében, az ellátásban gondolkodó irányelvet
(Ministerkonferenz... 2006). Ermek megfelel ően fogadták el 2006-ban Branden-
Czirfusz Márton : Ellentmondásban? Központi helyek elmélete és a városok specializációja.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 13-25. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s3 Ellentmondásban? 17
burgban az „erősségek erősítése" alapelvet (Masterplan Starke St űdte — Landtag
Brandenburg 2006). A városfejlesztési források koncentrálása ugyan megvalósul-
hatna a központi helyek rendszerében a források egyes hierarchiaszintekhez való
rendelésével, ám a decentralizálódás és specializálódás irányába való elmozdulás
jeleként ágazatilag is priorizálták a városhálózat-fejlesztést, növekedési pólusok
kijelölésén keresztül. A (központi helyek rendszerével csak részben megegyez ő)
növekedési pólusok meghatározásától azt várják, hogy a különböz ő eredetű, de
csökkenő összmennyiségű pénzügyi források felhasználása hatásosabb és irányítot-
tabb lesz. Növekedési pólusok lettek azok a 20 000 f őnél népesebb városok, ame-
lyek átlagon felüli gazdasági potenciállal rendelkeznek (azaz a gazdasági sokszín ű-
ség jegyében a tartomány számára kulcsfontosságú 16 gazdasági — zömmel ipari —
ágból több is képviselve van a településen), és/vagy átlagon felüli tudományos po-
tenciáljuk van (fels őoktatási intézménnyel vagy kutatóintézettel rendelkeznek).
Egyes esetekben a gazdasági munkamegosztás miatt több, egymás közelében fekv ő
várost soroltak egy növekedési pólushoz (Land Brandenburg 2007). Összességében
tehát a brandenburgi koncepció ezen része Georges Benko fogalmait használva a
technológiai pólushoz áll közel (Benko 1992). A növekedési pólusok gazdasági
szempontú fejlesztéseit a településekben a telephelyfejlesztési koncepciók
(Standortentwicklungskonzept) rögzítik, amelyek a városfejlesztési koncepciókhoz
hasonlóan a helyzetelemzést ől a stratégiaalkotáson keresztül a kulcsprojektek meg-
fogalmazásáig terjed ő dokumentumok.
A fentiek adják azt a hibrid, a központi helyeken keresztül a kiegyenlít ődést, a
növekedési pólusok révén pedig éppen a városok közötti különbségek növekedését
eredményez ő keretfeltétel-rendszert, amelyhez az egyes településeknek saját fej-
lesztési terveik kidolgozásakor igazodniuk szükséges.
A tartományi és települési szint fejlesztési szempontjai közötti kapcsolatra további
hatással van az integrált városfejlesztési koncepciók kidolgozását segít ő kézikönyv,
amelyet a tartomány Infrastrukturális és Területrendezési Minisztériuma (Ministerium
für Infrastruktur und Raumordnung) megbízásából készített el két tervez ő cég. A kézi-
könyv maga (Arbeitshilfe... 2006) határozott elmozdulást mutat a tartományi területfej-
lesztési alapelvek tekintetében, hiszen már címében is azt hangsúlyozza, hogy a város-
fejlesztést az erősségek erősítése alapelv alapján végzik. A kereteket meghatározó,
hivatkozott dokumentumok között emellett különböz ő EU-s anyagok szerepelnek
(hiszen a pénzügyi források jelent ős része egyelőre az EU-tól származik). Az EU
fenntartható városfejlesztési alapelvét a kézikönyv alulról, a településeken (és azok
integrált és fenntartható fejlesztési koncepcióin) keresztül kapcsolja a tartományi
szinthez ugyanebben a fejezetben, közvetlenül az er ősségek erősítése irányelv említé-
se után. A megoldás indokolható, hiszen a fenntarthatósági szempontok átfogóan ér-
telmezendők, nem szűkíthetők le kizárólag a "kiválasztott" városok (növekedési pólu-
sok) esetére; ugyanakkor vitathatatlanul összemossa a kapcsolatokat, alá-, fölé- és mel-
lérendeltségi viszonyrendszereket a területi szintek között. Ráadásul a kézikönyv emlí-
tést sem tesz a központi helyek rendszerének dokumentumáról, csökkentve annak legi-
Czirfusz Márton : Ellentmondásban? Központi helyek elmélete és a városok specializációja.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 13-25. p.
18 Czirfusz Márton TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
timáltságát, éppen annak felülvizsgálati id őszakában (az új rendszer Berlin—Branden-
burg közös területfejlesztési tervébe integrálva várhatóan 2009-ben kerül elfogadásra).
Összességében a tartományi szint ű tervezést egy egyensúlyozási folyamat jellemzi
az elfogadott, érvényben lev ő dokumentumok, tervek és alapelveik rendszerében,
utalásokkal mind a központi helyek szigorú hierarchizáltságára, mind a városok
profilírozására-specializálására. Ez természetesen a városok fejlesztési stratégiáira
is hatással van, ám hogy pontosan milyen szempontból, arról közvetve maguk a
tervek nyújtanak információt.
Felsőfokú központok integrált városfejlesztési koncepciói
Brandenburg tartományban a városi tervezés legfontosabb dokumentumává az
utóbbi években az integált városfejlesztési koncepció (Integrierter Stadtent-
wicklungskonzept, INSEK) vált, amely a magyarországi integrált városfejlesztési
stratégiákhoz (IVS) nagyban hasonlító terv. Integrált szemléletmódja több dimenzió-
ban is megnyilvánul, amelyek közül számunkra az ágazatok (tématerületeken átível ő
jelleg) és a területi szintek összefogásának szempontja fontos.
Vizsgálatunkban a teljes és részleges fels őfokú központok koncepcióinak els ősor-
ban a stratégiai fejezeteit elemezzük. Ezek a városok a következ ők: Potsdam
(151 ezer lakos), Cottbus (103 ezer lakos), Brandenburg an der Havel (73 ezer lakos),
Frankfiirt an der Oder (62 ezer lakos), Eberswalde (41 ezer lakos), Neuruppin (32 ezer
lakos); amelyek közül a két utóbbit az új központi helyek rendszerében feltehet ően
középfokú centrummá sorolják vissza (GLBB 2002; 2007). Arra vagyunk tehát kíván-
csiak, hogy vajon a központi helyek elméletének jobban megfeleltethet ő komplex, ellá-
tási hangsúlyokat előtérbe helyez ő, vagy egyes ágazatokat-témákat az er ősségek erő-
sítése elv alapján kiemelő szemlélet a hangsúlyosabb a városok fejlesztési alapdoku-
mentumaiban. Természetesen a koncepciók sokkal összetettebbek tartalmukban, mint
hogy csak az ellátási és gazdasági-gazdaság-fejlesztési oldalra koncentráljanak; ám
mégis iránymutatásul szolgálhatnak a kérdés megválaszolásában.
A vizsgálatban az INSEK-kézikönyv vonatkozó ajánlásaiból érdemes kiindulni
(Arbeitshilfe... 2006, 21). Ezek szerint a koncepciók jellemz ője:
— a célok következetes levezetése és konkrét megfogalmazása,
— a fejlesztési célok koncentrálása a városfejlesztés lényegi pontjaira,
— az EU horizontális céljainak figyelembe vétele,
— minőségi és mennyiségi eredményességi ismérvek megadása,
— világos területi jöv őkép (ábra) megfogalmazása a város egészére vonatkozó
fej lődés megj elenítésével.
Látható, hogy a központi helyek dokumentumához való illeszkedés kritériuma
nem jelenik meg az ajánlásrendszerben, a források koncentrálása (a második ponton
keresztül) viszont igen. Emiatt feltételezhetjük, hogy a tervek kevésbé foglalkoznak
a város helyével a központi helyek rendszerében. Ezt a feltételezést er ősítheti, hogy
a városok egy része integrált város- és telephelyfejlesztési koncepciót készített,
Czirfusz Márton : Ellentmondásban? Központi helyek elmélete és a városok specializációja.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 13-25. p.
TÉT XXIII. évf 2009 s3 Ellentmondásban? 19
amelyben értelemszer űen a gazdasági-gazdaságfejlesztési kérdések hangsúlyosab-
bak egy „egyszerű" INSEK-nél.
A városokat népességszám szerinti csökken ő sorrendben tekintjük át.
Potsdam városának koncepciója különbözik a többi városétól annyiban, hogy
(legalábbis bevezet őjében) nem reagál a központi helyek rendszerére. Egy tartomá-
nyi fő város szempontjából természetesen ez nem létkérdés, hiszen fels őfokú köz-
ponti szerepköre — ahogy a helyzetelemzésben ki is emelik — biztos és megkérd ője-
lezhetetlen, annak ellenére, hogy bizonyos területeken (kiskereskedelem, sport- és
szabadidő s létesítmények) Berlin közelsége miatt kevésbé jó ellátottságú. A kon-
cepció bevezetőjében így a regionális növekedési pólusokra és a városfejlesztési
kerettervre (Masterplan Starke Stüdte) történik utalás. A város jöv őkép-szlogenje
„Mozgásban Potsdam 2020" ugyan dinamikára utal, de semmilyen egyediséget-
specializáltságot nem sugall. A célkitűzéseket négy tematikus pont (főváros, tudás-
város, kultúrváros és szül őváros) alá rendezték, amelyek a szándékok szerint kevésbé
szektorális-ágazati, inkább integrált jelleg űek. A fővárosi célrendszer alá tartozik a
felső fokú központból adódó funkciók többsége (ilyen módon mégis utalás történik a
központi helyek rendszerére), az elérhet őség javítása, de városrészi preferenciák is
megjelennek a belváros kapcsolódó megújításával. A tudásváros pont els ősorban az
oktatásra-képzésre koncentrál, de annak gazdasági, munkaer ő-piaci következmé-
nyeinek tervezése is ez alá a cél alá került. A kultúrváros célrendszerébe a kultúra
mellett turisztikai és gazdasági (kultúrgazdaság) vonatkozások is bekerültek. Töb-
bek között a lakókörnyezeti megújulást, a szociális ellátórendszer fejlesztését, a
városrészi adottságok és a városi identitás javítását t űzi ki célul a szül őváros pont,
amely ilyen módon inkább „befelé", a helyi lakosság ellátására irányul
(Landeshauptstadt Potsdam 2007).
Ezzel szemben kifejezetten a központi helyek tartományi rendszerére reagál annak
második legnagyobb városa, Cottbus stratégiája. Megállapítja, hogy a központi he-
lyek rendszerének 1995-ös kidolgozása óta (ahol a várost fels őfokú központtá
minősítették) minőségileg bő vült központi szerepköre (mennyiségileg már kevésbé,
hiszen a város népességszáma csökkent). A megújított beosztásban várhatóan
lényegesen csökkenni fog a közép- és fels őfokú központok száma, amellyel kapcso-
latosan számítanak a város szerepkörének növekedésére (mivel szükséges lesz át-
vállalnia bízonyos feladatokat más, „megsz űnő", amúgy is népességszám-
csökkenéssel szembenézni kénytelen településekt ől). Másik oldalról a terv részlete-
sen tárgyalja a központi szerepkör gazdasági vetületét: regionális növekedési pólus-
szerepét és következményeit. A dokumentumban ezen túl megjelenik a megélt
funkciók elemzése, hiszen a város szerint a rossz elérhet őség miatt a funkciók meg-
élésének megvalósulása alacsony. A fejlesztési alapelveknél a tanulmányban felve-
tett két alapelv közötti egyensúlykeresés figyelhet ő meg, azaz a fels őfokú központi
funkciókat próbálják meg összeegyeztetni a régió adottságaival, profiljával. A vá-
rosfejlesztés jöv őkép-szlogenje (Cottbus 2020 — Energiával a jöv őbe) részben utal a
város gazdaságában az energiaipar jelent őségére. A részletezésb ől viszont az is
Czirfusz Márton : Ellentmondásban? Központi helyek elmélete és a városok specializációja.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 13-25. p.
20 Czirfusz Márton TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
kiderül, hogy a városfejlesztést is kifejezetten err ől az oldalról közelítik meg: csak a
gazdaság stabilizálásával lehet társadalmi, kulturális és városépítészeti min őségi
változásokat elérni. A célkitűzéseket három fő területre (gazdasági tér, jöv őbeli tér,
élettér) összpontosítják. Ezek közül az els ő, a gazdasági tér a gazdaság, ezen belül
is az ipar fejlesztésére vonatkozik. A dokumentumban keverednek a város gazdasá-
gát elsődlegesen meghatározó szekunder szektor és a fels őfokú központ jellegből
adódó, elsősorban a tercier szektor fejlesztését el őirányzó elképzelések. A második
pont — összekötve a két el őbbi szempontot — a képzésre és a kutatásra összpontosít.
A harmadik csoportba tartozó, a városi élettérre vonatkozó tervek a kultúra, a sport
és a turizmus ágazataihoz kapcsolódnak, ilyen módon kevésbé jelentik a fels őfokú
központi szerepkör er ősítését (Stadtverwaltung Cottbus 2007).
Brandenburg a tartomány harmadik legnagyobb városa. Integrált városfejlesztési
koncepciójának helyzetértékel ő része megállapítja, hogy az utóbbi években minden
felsőfokú intézményt kiépítettek, csak a kiskereskedelmi kínálat terén vannak még
kisebb elmaradások. A dokumentum — Cottbushoz hasonlóan — megkülönbözteti
egymástól a fels őfokú központ jellegből adódó kijelölt és a lakosság által megélt
funkciókat. Megállapítja, hogy — ugyan az utóbbi években minden fels őfokú intéz-
ményt kiépítettek, tehát különösebb elmaradások a kiskereskedelmi kínálat kivételével
nincsenek — a felmérések alapján a lakosság a jelenleginél is több funkciót szeretne a
városban tudni. A jövőkép-szlogen — talán a funkcionális gazdagság miatt — az inkább
semmitmondó „A város a folyóban" lett, amely ugyan a határozott nével ővel az egye-
diséget sugallja, valójában azonban a tartomány nagyobb városai közül el-vétve talá-
lunk olyat, amelyik nem vízparton fekszik. Ennek megfelel ően a fejlesztési alapelvek
is inkább átfogó, horizontális jelleg űek (esélyegyenl őség, fenntarthatóság, integrált-
ság, participáció stb.), mintsem határozott profilírozás irányába hatnának. A stra-
tégiai fejlesztési célok tematikus csoportosításánál ugyan részletesebben is el őke-
rülhettek volna a fels őfokú központ szerepéb ől adódó ellátási feladatok, ám ezeket a
dokumentum egy külön csoportba (Centrum—Régió—Szolgáltatások) foglalta össze.
A központi helyek hierarchiájában való gondolkodás megnyilvánul abban is, hogy a
kulcsintézkedéseket az ágazatok mellett ezek alapján csoportosítják: elkülönítenek
általános jellegű, regionális / fels őfokú központi hatású és a városi szinthez köthet ő
intézkedéseket (Stadt Brandenburg... 2006).
Frankfurt an der Oder a tartomány legkisebb fels őfokú központja lesz a megújí-
tott központi helyek rendszerében. Ugyanakkor a stratégia bevezet őjében ezt a sze-
repkört nem említik, csak a város regionális növekedési pólus-szerepét, valamint a
városfejlesztésben a különböz ő adottságokkal rendelkez ő városrészekre való kon-
centrálást. Frankfurt ennek ellenére nem integrált település- és telephely-fejlesztési
stratégiát készített, hiszen ez utóbbi már 2006-ban elfogadásra került egy, a közeli
Eisenhüttenstadttal közösen megírt dokumentumban. A városfejlesztési stratégiában
ugyanakkor a gazdaság helyzetelemzésénél a tartományi szint ű, növekedési póluso-
kat meghatározó dokumentumban a városnak „kiutalt" ágazatokat veszik sorra (ez a
rendező elv), majd egészítik ki az ott nem említett, de a város számára jelent ős ága-
zatok helyzetének és lehet őségeinek elemzésével; némileg ellenében hatva a specia-
Czirfusz Márton : Ellentmondásban? Központi helyek elmélete és a városok specializációja.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 13-25. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s3 Ellentmondásban? 21
lizálódásnak. A város jöv őképe meghatározásának elméleti bevezet őjében a települé-
sek egyediségének hangsúlyozását emelik ki, vagyis a központi helyek egységesít ő
szemléletével szemben a profilírozás mellett foglalnak állást, ugyanakkor kiemelik a
magasabb területi szint ű tervekhez való illeszkedés szükségességét is. Ezek alapján
döntöttek végül a „Frankfurt (Oder) egyetemi város — ötletek piactere egy egysége-
sült Európában" szlogen mellett, amely véleményük szerint a város egyedülálló-
ságát mutatja be abban, hogy egyetemmel rendelkez ő határon átnyúló szerepkör ű
felső fokú központról van szó. Pusztán Brandenburg tartományt nézve ez az egyedi-
ség természetesen igaz (hiszen Frankfurt az egyetlen határközeli fels őfokú köz-
pont), ám országos viszonylatban nem, hiszen a fels őfokú központok mindenképp
egyetemmel rendelkez ő települések, amelyek közül több is a határ közelében fek-
szik. A jövőkép négy komponense közül az els ő kifejezetten a fels őfokú központi
(közte a határon átnyúló) szerepkör er ősítését célozza meg. A második pont a gaz-
daságfejlesztési elképzeléseket mutatja be, a kiemelked ő szerepű ágazatok (tarto-
mányi szintű tervekből is adódó) erősítése mellett, ennek ellentmondva a sokszín ű-
ség növelését is hangsúlyozva. A város képzési és kulturális szerepkörét kívánja
erősíteni a harmadik pont, amely els ősorban az oktatás-képzés horizontális beágya-
zódását (hálózatosodás, gazdasággal való kapcsolatok kiépítése-javítása) er ősítené.
A negyedik pont az életminőség javítását és a város attraktivitásának növelését t űzi
ki célul, amely így a turizmustól a szociális ellátórendszer fels őfokú központ jelleg-
ből adódó funkcióin keresztül az épületek felújításáig tág területet fog át
(Stadtverwaltung Frankfurt... 2007).
Eberswalde stratégiájának példája jól mutatja, hogy a tervdokumentumok milyen
módon reagálhatnak a megváltozó keretfeltételekre (jelen esetben az átdolgozott köz-
ponti helyek rendszerére). Ennek egyik vonulata a középfokúvá visszasorolandó
központ részleges fels őfokú központ-voltának er ősítése a dokumentumban. Ilyen
módon Brandenburghoz hasonlóan (a hasonlóság hátterében az azonos, tervkészí-
tésben közreműködő cég állhat) bemutatják, hogy a megélt funkcionális vonzáskör-
zet sokkal nagyobb annál, mint amelyet a középfokú központ tervében leírtak, így
próbálva ellenében hatni a tartományi szint ű elképzeléseknek. A jövőkép-szlogen,
eltérően a többi várostól, nem tematikusan meghatározott, hanem a múlt és a jöv ő
összekapcsolásán alapul. (Eberswalde macht mehr! Tradition trifft Moderne. —
Eberswalde többre képes! A hagyomány találkozik a modernitással.) A fejlesztési
alapelvek hat pontja közül három részben vagy egészében kapcsolható a tartományi
fejlesztési dokumentumokhoz: er ősíteni és továbbfejleszteni kívánják a meglév ő
városi funkciókat, ezt regionális kontextusba helyezve a környez ő települések ellá-
tására is gondolva. Ugyanakkor a priorizálás (er ősségek erősítése) és a területi kon-
centrálás fogalma is el őkerül az ellátás kapcsán, ám inkább a településrészek közötti
funkciómegosztás vonatkozásában. A tematikus súlypontok között az ágazatok vi-
szonylag nagy hányada el őkerül a képzést ől a kultúrán át a turizmusig; a központi
helyekhez (és a város középfokú/részleges fels őfokú szerepkörhöz) leginkább a
városszerkezet—lakás—városrégió pont kapcsolódik. A tervdokumentumokra való
utalás másik vonulata a gazdasági tartalom el őtérbe helyezése, a város is integrált
Czirfusz Márton : Ellentmondásban? Központi helyek elmélete és a városok specializációja.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 13-25. p.
22 Czirfusz Márton TÉT )0(III. évf. 2009 • 3
város- és telephely- (gazdaság)fejlesztési koncepciót írt. Ezáltal hangsúlyos célként
jelenik meg a gazdasági profil szélesítése, új gazdasági ágazatok meghonosítása.
Ezt erő síti, hogy a tematikus célok között is az els ő a gazdaság—munka—képzés
hármast fogja össze (Stadt Eberswalde 2008).
Neuruppin jövő képét a „Város—Kultúra—Víz 2015" szlogennel fejezik ki, amely-
ben a fels ő fokú központok által ellátandó funkciók közül egyértelm űen a kultúra
válik hangsúlyossá, annak ellenére, hogy a dokumentum maga integrált jelleg ű város-
és gazdaságfejlesztési koncepció. A részletes jöv őkép (külső cég által a város meg-
rendelésére készített!) értékelése a területi elhelyezkedésre való er ős támaszkodást
emeli ki, ami egyrészt egybevág a központi helyek rendszerének figyelembevételével
(a helyzetértékelés a központi funkciókból indul ki), másrészt megjelenik a fejlesztési
alapvetések sorában is (meglév ő funkciók és központi szerepkör ű intézmények bizto-
sítása-megerő sítése). A konkrét stratégiai fejlesztési célok középpontjában az el őbbi-
ekkel összhangban az elérhet őség és a fóldrajzi helyzetb ől adódó következmények
állnak (ugyan a hangsúlyokat az egyediségek kidomborítására és a policentrizmusra
helyezik); az ágazatok közül a gazdaság mellett a kultúra (nem els ősorban a kínálat
megfelelése a fels ő fokú központ szintjének, hanem a kultúra révén a helyi identitás
javítása), a turizmus és a képzés (a központi helyek dokumentumával szemben szak-
képzési, gazdasággal való együttm űködési hangsúllyal) jelenik meg. A fels őfokú
funkciók közül a szolgáltatások (szolgáltatások diverzifikálása, amely egyéb, fenti
ágazatokat is érint, például a kultúrát) áttételesen, a belváros fejlesztésének területi
célján belül kerülnek említésre (Fontanestadt Neuruppin 2007).
Összefoglalás
A tanulmány a brandenburgi fels ő fokú központok integrált városfejlesztési straté-
giáinak elemzésén keresztül arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon ténylegesen
ellentmondások feszülnek-e a központi helyek elméletének szigorú hierarchizáló és
homogenizáló jellege és a városverseny révén szükséges profilírozási-specializálódási
szükségszerű ségek között. A valójában két eltér ő tervezési megközelítést megteste-
sítő alapelv a gyakorlatban, amint a tervek elemzése rámutatott, közös nevez őre
hozható (erre talán leginkább Frankfurt példája idézhet ő), mégha esetlegesen
konfúz módon is.
A városok integrált fejlesztési koncepciói — szemben sok magyarországi integrált
városfejlesztési stratégiával — általában a helyzetértékelésre épül ő megalapozott
jövőképet és stratégiát határoznak meg maguk számára. Emellett — f őleg a megújuló
központi helyek rendszerében nagy valószín ű séggel középfokú centrummá vissza-
sorolandó települések esetében — a dokumentumok kifelé er ősséget mutató, a város
pozícióját a tartományban meger ősítő szemléletet is sugallnak, például a helyzetér-
tékelésben az ellátás funkciób ő vülésre utaló javulásának bemutatásával. Eberswalde
példája pedig jól mutatja, hogy a tervdokumentumban a központi helyekhez nem
közvetlenül köt ődő gazdaság hangsúlyosabbá tételével lehet a központi helyek
Czirfusz Márton : Ellentmondásban? Központi helyek elmélete és a városok specializációja.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 13-25. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s3 Ellentmondásban? 23
rendszerében a város számára kedvez őtlen változásból „menekülési utat" találni.
A központi funkciókból adódó ellátási feladatok tervben való megjelenítésére a vá-
rosok különböző megoldásokat alkalmaztak: ezeket egyrészt megjeleníthették külön
cél alá rendezve (Brandenburg), vagy „szétdarabolva" (Potsdam, Cottbus). Utóbbi
megoldás esetén a dokumentumok a témák-ágazatok közötti összefüggést hangsú-
lyozzák, ami ugyanakkor a központi szerepkörök strukturálását is eredményezheti,
például külön célcsoportban lehet megjeleníteni az inkább kifelé mutató kapcsola-
tokat előtérbe helyez ő képzést-oktatást, valamint az inkább a helyi lakosságra irá-
nyuló és elemeiben városrészek között is differenciálandó szociális ellátórendszert.
A városfejlesztési dokumentumok megírása a tartományban összekapcsolódik
egy, a várost meghatározó jöv őkép-szlogen (általában a helyi szerepl ők bevonásá-
val végzett) megfogalmazásával. Ezek a rövid mondatok markánsan közvetíthetik a
városok állásfoglalását a specializáció és a homogenizálódásra utaló központi szerep-
körön alapuló ellátás tekintetében. A semmitmondóbbak (azaz általános, az ország
rengeteg városában ugyanúgy használható — Potsdam, Brandenburg) mellett bizonyos
ágazatokat kiemel ő (Frankfurt, Neuruppin; illetve gazdasági oldalról Cottbus), így a
specializációt a tervek szintjén er ősítő szlogenek szintúgy el őfordulnak.
Összességében a tanulmány rámutatott arra, hogy két, egymástól különböz ő ter-
vezési elmélet a gyakorlatban mind fels őbb (tartományi, országos), mind alsóbb
(városi) szinten jelen lehet egymással párhuzamosan. Az viszont, hogy ez a kett ős-
ség nem hátráltatja-e a tervezést és a városfejlesztés megvalósítását egy önálló vizs-
gálatot igényel.
Jegyzetek
A tanulmány alapkérdései az MTA RKK Budapesti Osztályán a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági
Minisztérium megbízásából végzett Javaslatok az Integrált Városfejlesztési Stratégiák készítését segít ő
Kézikönyv módosítására hazai IVS-ek elemzése és külföldi tapasztalatok alapján cím ű kutatás során
fogalmazódtak meg; részben felhasználja a kutatócsoport zárótanulmányban leírt eredményeit.
2
A társadalmi folyamatok objektív tervezhet őségének doxáját a társadalomföldrajzban (a háttérr ől lásd
Kitchin 2006) és általában a társadalomtudományokban (p1. Bourdieu 1986) tudományelméleti alapo-
kon eredményesen támadták a hatvanas évek végét ől.
Irodalom
Arbeitshilfe zur Erstellung von Integrierten Stadtentwicklungskonzepten INSEK auf Grundlage des
„Masterplan Starke Stödte" des Landes Brandenburg. (2006) complan DV, Brandenburg.
—
Beluszky P. (1985) Néhány gondolat az Országos Településhálózat fejlesztési Koncepció felülvizsgálatakor. —
-
Területi Kutatások. 7. 19 38. o.
-
Beluszky P.—Győri R. (2004) Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt pozícióinak
változásai a 20. században.) — Tér és Társadalom. 1. 1-41. o.
Benko, G. (1992) Technológiai parkok és technopoliszok földrajza. MTA Regionális Kutatások Köz-
pontja, Budapest.
Blotevogel, H-H. (2005) Neuformulierung des Zentrale Orte Konzepts. Kurzfassung eines Vortrags im
- -
Rahmen einer Fachtagung des Ministeriums des Innem und für Sport, Oberste Landesplanungsbehörde,
am 14.07.2005 in Budenheim bei Mainz. Kézirat.
Czirfusz Márton : Ellentmondásban? Központi helyek elmélete és a városok specializációja.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 13-25. p.
24 Czirfusz Márton TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
Bourdieu, P. (1986) Social space and symbolic power. — Bourdieu, P. (1990) In Other Words. Essays
Towards a Reflexive Sociology. Polity Press, Cambridge. 123-139. o.
European Commission (1999) European Spatial Development Perspective. Towards Balanced and Sus-
tainable Development of the Territwy of the European Union. Office for Official Publications of the
European Communities, Luxembourg.
Faragó L. (2007) Térstruktúra: térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben. — Tér és
Társadalom. 4.21-38. o.
Fontanestadt Neuruppin (2007) »NeuruppinStrategie 2020« Gesamtkonzept 2007 lIntegriertes Stadtent-
wicklungskonzept und Standortentwicklungskozept]. Neuruppin.
GLBB (2002) Landesentwicklungplan Brandenburg. Zentralörtliche Gliederung. Gemeinsame Landes-
planungsabteilung Berlin—Brandenburg, Potsdam.
GLBB (2007) Landesentwicklungplan Berlin—Brandenburg (LEP B-B). Gemeinsame Landesplanungsab-
teilung Berlin—Brandenburg, Potsdam.
Johnston, R.J.—Sidaway, J.D. (2004) Geography & Geographers. Anglo-American Human Geography
since 1945. Sixth Edition. Arnold, London.
Kitchin, R. (2006) Positivistic Geographies and Spatial Science. — Aitken, S.—Valentine, G. (eds.)
Approaches to Human Geography. Sage Publications, London—Thousand Oaks—New Delhi. 20-29. o.
Koschny, R.-P.—Mensing, K.—von Rohr, G.H.-G. (1998) Weiterentwicklung der Zentrenstruktur in Verdich-
tungsffiumen. Das Beispiel Nordraum Harmover. — Standort — Zeitschrift flir Angewandte Geographie. 2.
12-20. o.
Land Brandenburg (2007) Operationelles Programm des Landes Brandenburg flir den Européiischen
Fonds für regionale Entwicklung (EFRE) in der Förderperiode 2007-2013. Ziel „Konvergenz". Land
Brandenburg, Potsdam.
Landeshauptstadt Potsdam (2007) Integriertes Stadtentwicklungskonzept. Stand 23. November 2007.
Postdam.
Landtag Brandenburg (2006) Starke Stödte — Masterplan Stadtumbau. Stand 09.01.2006. Bericht des
Ministers fúr Infrastruktur und Raumordnung, Postdam.
Markusen, A.—Schrock, G. (2006) The Distinctive City: Divergent Patterns in Growth, Hierarchy and
Specialisation. — Urban Studies. 8.1301-1323. o.
Meijers, E.—Romein, A. (2003) Realizing Potential: Building Regional Organizing Capacity in Polycentric
Urban Regions. — European Urban and Regional Studies. 10.173-186. o.
Ministerkonferenz fúr Raumordnung (2006) Leitbilder und Handlungsstrategien fiir die Raumentwick-
lung in Deutschland. Geschöftsstelle der Ministerkonferenz hu- Raumordnung im Bundesministerium
für Verkehr, Bau und Stadtentwicklung, Berlin.
MTA RKK—VÁTI (2008) A magyar településhálózat helyzete és távlatai. Országos Településhálózat-
fejlesztési Koncepció szakmai megalapozása. Aktualizált Munkaváltozat 3.1.2008. november 5. MTA
RKK—VÁTI, Pécs—Budapest.
Pálné Kovács I. (2008) Az új várospolitika kormányzási filozófiája. — Tér és Társadalom. I. 45-57. o.
Seelig, S. (2007) Stadtumbau und Aufwertung. Thesen zur Bewertung der Umsetzung des Programm-
teils Aufwertung im „Stadtumbau Ost" — Eine Untersuchung am Beispiel der Hansestadt Greifswald. —
Graue Reihe des Instituts flir Stadt- und Regionalplanung. 4. Technische Universitk, Berlin.
Somlyódyné Pfeil E. (2006) Nemzetállami várospolitilcák és az Európai Unió policentrizmus koncepciója. —
Tér és Társadalom. 4.31-47. o.
Somlyódyné Pfeil E. (2008) A városi térségek a közigazgatási struktúra és a „governance" keresztmet-
szetében. — Tér és Társadalom. 1.27-43.
Stadt Brandenburg an der Havel (2006) Masterplan Stadt Brandenburg an der 11~1. Brandenburg an
der Havel.
Stadt Eberswalde (2008) »Strategie Eberswalde 2020« Gesamtkonzept 2007. Integriertes Stadtentwick-
lungskonzept (INSEK) und Wirtschafts-Standortentwicklungskonzept. Eberswalde.
Stadtverwaltung Cottbus (2007) Integrierter Stadtentwicklungskonzept. Cottbus 2020 — „mit Energie in
die Zukunft". Cottbus.
Stadtverwaltung Frankfurt (Oder) (2007) Integriertes Stadtentwicklungskonzept (INSEK) Frankfurt
(Oder). Abteilung Stadtentwicklung, Frankfurt (Oder).
Stiens, G.—Pick, D. (1998) Die Zentrale-Orte-Systeme der Bundeslönder. Aktuelle Stnikturen und Steue-
rungsfunktionen. — Raumforschung und Raumordnung. 5-6.421-434. o.
Czirfusz Márton : Ellentmondásban? Központi helyek elmélete és a városok specializációja.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 13-25. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s3 Ellentmondásban? 25
CENTRAL PLACE THEORY AND THE SPECIALISATION
OF CITIES: A CONTRADICTION?
MÁRTON CZIRFUSZ
The paper scrutinises the contradiction between two theoretical approaches in planning: the
strictly hierarchical central place theory and certain specialisation theories (such as
polycentrism and growth poles), supported with the case study of the State of Brandenburg,
Germany. As presented in the paper the central place theory still has a deterministic role in
regional policy and planning in Brandenburg, which means that the planning approach has
not gone through substantial transformation compared to the socialist practice dominating
regional planning.
During the 1990s, more timely theories also emerged in planning practice on the state levet
defining growth poles. This theory and the related planning policy focus on the specific
properties of cities, using them as resources in the competition of places.
These approaches equally manifest themselves in the integrated urban development
strategies of the six higher-order cities of Brandenburg. In the paper it is concluded that these
strategies combine the necessity of providing services demanded by central place theory with
the need to establish, maintain and most of all strengthen the unique characteristics of cities,
this way matring them competitive in the globalised socio-economic context.
To sum up, different planning theories are present on the same and on different levels
(state, region, city) as well. Theoretically they are in contradiction, but they seem to coexist
well in the practice.