Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s2 Tértörténet 113
SÁRRÉT POSZTMODERN PERSPEKTÍVÁBAN
A TÁJ TÖRTÉNETI FÖLDRAJZA: AZ EGYSÉGE-
SÜLÉS ÉS SZÉTTAGOLÓDÁS FORMÁI
(Sárrét in Postmodern Perspective.
The Historical Geography of the Landscape: Forms of
Uniforming and Dividing)
SZILÁGYI ZSOLT
Kulcsszavak:
Sárrét történeti földrajz történeti táj tájlehatárolás posztmodern
Jelen írás egy készül ő gazdaság- és társadalomtörténeti vizsgálódás előtanulmánya. Többek között arra
keresünk lehetséges válaszokat, hogy miként értelmezhet ő a táj/régió fogalma a 19. századi lecsapoláso-
kat követ ően a Sárrétre. Milyen szerepe volt a mocsárnak a települések kialakulásában? Hogyan hatá-
rozható meg egyáltalán a Sárrét, és f leg milyen módon oldható meg a táj „lehatárolása"? S végül,
ő
hogyan értelmezhet ő a kapott eredmény, amelyre a kés őbbi kutatások, elemzések épülnek majd?
Bevezetés
A földrajztudomány, a történelemtudományhoz hasonlóan az utóbbi évtizedekben
nemcsak nyugaton, hanem idehaza is jelent ős átalakuláson megy keresztül. A fo-
lyamatot jól illusztrálja úgy a 2001 őszén, Szegeden megrendezett Magyar Földrajzi
Konferencia el őadásanyaga i , mint e folyóirat eddig (témában) megjelent — f őleg
elméleti — tanulmányai.
A posztmodern egyik következménye, hogy a földrajznak újra kell gondolnia
mind a tudományokhoz, mind pedig a társadalomhoz fűződő szerepét, helyét és
viszonyát (Harrison et al. 2004; vö. Mészáros 2007). A 19. századi múltra visszate-
kintő brit Royal Geographical Society — hosszas vitát követ ően — hivatalos honlap-
ján így fogalmaz:
„A földrajz, a Föld táj ainak, népeinek, területeinek és környezeteinek tudománya.
A földrajz — egész egyszer űen — a világról szól, amelyben élünk.
A földrajz egyedülálló a társadalomtudományok (emberföldrajz) és a természettudo-
mányok (természeti földrajz) közötti áthidalásban.
A földrajz a területek és a régiók kontextusában igyekszik megérteni a társadalmi és
természeti folyamatokat — felismerni világszerte a kultúrákban, a politikai rendszerek-
ben, a gazdaságokban, a tájakban és a környezetekben a nagyobb különbségeket és az
azok közötti kapcsolatokat. Megérteni a különbségek, a területek és a társadalmi csopor-
tok közti egyenlőtlenségek okait, mely egyben az emberföldrajzon belül számos újabb
fejlődés alapjául is szolgál."2
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
114 Tértörténet TÉT XXIII. évf. 2009 s2
Hasonló konszenzusos eredmény — eltekintve néhány próbálkozástól (a teljesség
igénye nélkül: Probáld 2001; Tóth 2001; Vojkori 2004) — itthon nem született.
Egyik alapvető oka lehet a nevezett hiánynak, hogy a magyar geográfia részben
nem specializálódott olyan mértékben, mint a nyugati, részben, mert igen er ős az
empirikus tradíció (Timár J. 2004).
Az oxfordi Nigel Thrift professzor határozottan kett ő s földrajzról (double
geography) beszél. Megítélése szerint három különbség választja el egymástól az
angolszász természetföldrajz (physical geography) és az emberföldrajz (human
geography) diszciplínát. Els őnek is eltérő ismeretanyaggal dolgoznak, a vizsgálatok
középpontjában más-más kérdések állnak. Másodsorban, a természetföldrajzosok
munkáiban az ember, mint tényez ő egyszerűen csak egy újabb változó a rendszer-
ben. Végül, a természet- és emberföldrajzos geográfusok jövedelmi különbségei is
látványosan hozzájárulnak a földrajz dualitásához, illetve annak fenntartásához
(Harrison et al. 2004).
Az eddigiek alapján jól látható tehát, hogy az egyik kulcsfogalom továbbra is a tér
— esetünkben annak vetülete a táj — maradt, miközben el kell fogadnunk a földrajz-
tudomány kett ősségét (Tóth 2001) úgy, hogy nyilvánvaló: olyan kapcsolat áll fenn a
nevezett két diszciplína között, amelynek egyik pillére a lépték (scale), a másik a
tér—idő (space-time) lehet.
Úgy véljük, ilyen híd maga a történeti földrajz is, ahol az el őbbi pillérekre épül ő
munkák valóban átívelhetik e mélységet nem csak a földrajzon belül, hanem a föld-
rajz- és a történelemtudomány között is. Hogy ennek melyek lehetnek a lehetséges
(új) útjai, arról Deryck W. Holdsworth (2003) professzor a következ őképpen véle-
kedik. Eszerint ennek az új útnak (az archív fényképek mellett) fontos elemét képe-
zi az újonnan szerkesztett digitális (akár történeti GIS alapú) térképek készítése, a
történeti források interpretálása és kontextualizálása. E „csodaszerek" sikeres vagy
sikertelen alkalmazása azonban a kutató ama haj landóságától függ, hogy munkája
során ne hagyja el a hagyományos módszereket és technikákat, fóleg ne a különbö-
ző források helyes elemzését.
A következő sorok — mint el őtanulmány — egy olyan vállalkozás részét alkotják,
amely a Horthy-kori Sárrét társadalmi, gazdasági viszonyait igyekszik majd — re-
ményeink szerint a közeljöv őben — feltárni.
Néhány (alap)gondolat a térről és a léptékről
Az elmondottakhoz hasonlóan vélekedik egyik írásában a tér fontosságáról Probáld
Ferenc is: „A nemzetközi szakirodalomban a geográfia két fő ágának közeledését sürge-
tő hangok [...] nem véletlenül irányítják a figyelmet újból a táj fogalmára" (Probáld
2001, 2), mellyel nem csupán a táj, hanem a tér fogalma is fókuszpontba került
(Vojkori 2004). A továbbiakra nézve elengedhetetlen a tér, illetve a táj egykorvolt, ám
napjainkban újraformálódó jelentését — legalább — érint őlegesen körbejárnunk.
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s2 Tértörténet 115
Talán elfogadható vezérgondolat lehet az, hogy nincs értelme egy fogalom végs ő
jelentését, igazságát keresnünk (Varró 2004), hiszen az nemcsak az id őben, de tu-
dományonként, ső t adott tudományon belül is változik. Éppen ezért nem az a kér-
dés, hogy mi a tér, hanem az, hogy milyen jelent ősége van a térnek (Benedek 2002),
milyen kötés tartja össze az adott teret, s hogy milyen fokú maga a kohézió.
Napjainkra egyre szélesebb körben elfogadott, hogy a tér egy „tudatosan kialakított,
mesterséges konstrukció" (Mészáros 2006, 492), amely nem független a megfigyel ő-
től (Varró 2004), mint ahogy a megfigyel ő sem független a megfigyelttől (Faragó L.
2003), vagyis „a tér mindig szubjektív fogalom marad" (Benedek 2002, 36). Ugyan-
akkor a túlzott antropocentrikus tér/táj felfogás sem lehet eredményre vezet ő
(Kerényi 2006).
A térnek számos, pl. természeti, gazdasági, társadalmi, mentális, infrastrukturális
stb. dimenziója létezik (Tóth 2001; Vojkori 2004; Mészáros 2006); és hasonlóan
nagyszámú szintje, léptéke képzelhet ő el, illetve vizsgálható. A különféle (politi-
kai/közigazgatási, gazdasági, hétköznapi) léptékek pedig nem fix entitások, hanem
maguk is változnak, ezért viszonylagosak, relatívak (Paasi 2004). A lépték Richie
Howitt (2002) professzor szerint lehet méret (területi dimenzió), szint (hierarchiai
dimenzió) vagy akár kapcsolat (viszony dimenzió). Vagyis a lépték, amelyet az
elemzéshez választunk, meghatározza a tér kereteit. S a tér — természetesen — lehet
akár egy táj, vagy akár egy régió is.
Gondolatok a tájról, a régióról
A számos táj fogalom szinte mindegyikében fontos szerepet kap a kölcsönhatás, a
kapcsolat gondolata, (akár) mint lépték. A „táj végs ő fokon egyfajta elméleti konst-
rukció, [...] amely tartalmazza a mindenkori társadalom (és annak kultúrája) viszo-
nyát a térbeli környezetéhez." (Csatári 2006, 23-24) A táj — Marosi Sándor (1981)
szerint — alapvető en természetföldrajzi kategória, amely természeti alapokon határo-
lódik el. Míg a társadalom és környezete között fennálló kölcsönkapcsolat eredménye
a kultúrtáj, amely a társadalom hatására id ővel átalakul, s így (egészen) új kultúrtáj
ölthet formát (Nikitscher 2004; Mészáros 2006; vö. Csorba 1999). Probáld a táj fogal-
mának áttekintését követ ően arra a következtésre jutott, hogy a „tájak és az ott él ő em-
beri közösségek között régóta kialakult, bens őséges »birtokviszony« áll fenn, [...] ezért
alapvető — bár egyáltalán nem kizárólagos — környezeti térkategóriának, egyszersmind
regionális földrajzi entitásnak is tekinthet ő, következésképp társadalom-földrajzi
szempontból is tanulmányozható, illetve tanulmányozandó." (Probáld 2001, 4)
A tér, esetünkben a (kultúr)táj „már nem csupán a földfelszín egy lehatárolt része,
amelyet a térelemek lokalizációja jellemez. A tér [...] polarizációs központok körül,
centrum—periférikusan szervez ődik." (Benedek 2002, 38) Ezzel egybehangzó az a
megállapítás, hogy a központi település vagy települések azok, ahol egy adott terület
társadalmi-gazdasági-kulturális kapacitása dönt ően megtalálható. S egyben ezek
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
116 Tértörténet TÉT XXIII. évf. 2009 s2
azok a települések, amelyek köré a küls ő kapcsolatok révén a (különböz ő szintű)
régiók szervez ődnek (Faragó L. 2007).
A történeti régiókutatással kapcsolatban, a közelmúltban éles kritikát fogalmazott
meg a posztmodern előtti földrajzzal szemben Claire Townsend: „A régiókon belüli
integráció egyik mozgatórugója a nagy városközpontok voltak, ám meglep ő módon
még a regionális földrajz is kevés figyelmet fordított a régiókon belüli városok szere-
pére. [...] az új regionális földrajz a régiók képlékenységét (fluidity), többértelm űsé-
gét és szubjektivitását hangsúlyozza, s a szélesebb térbeli struktúrákkal és társadalmi
folyamatokkal való kapcsolatuk tekintetében elemzi azokat." (Townsend 2006, 293)
Tehát a kultúrtáj, mint régió elemzésekor — valójában — visszatérünk ahhoz a kanti
gondolathoz, hogy sem a 7, sem az 5 nem hordozza magában a 12 el őképét. A döntő a
két szám (pl. két település, természeti táj és épített környezet, vagy táj és társadalom)
közötti kapcsolat: 7+5=12, ahol — átvitt értelemben — az eredmény maga a régió, mint
kultúrtáj, amelyet a viszony (+,=) határoz meg (Kant 1995; vö. Faragó L. 2003).
A sárréti táj „ mentális régióvá" alakulása
A Sárrét meghatározó, jellegadó arculata — amelyr ől maga a táj is a nevét kapta —
a mocsár volt. Az ott él ő emberek mindennapjaira a láp megannyi tekintetben (dönt ő)
hatással bírt. A vízzel borított felszín mind gazdálkodási, mind közlekedési és védelmi
szempontból — végtelenül leegyszer űsítve — lényegileg „egyveret űvé" formálta a táj-
ban élő társadalom szerkezetét, homogenizálta a falvak funkcióját és struktúráját (el-
tekintve néhány kivételes fekvés ű, későbbi kisvárostól), valamint a helybeliek lelküle-
tében erős kötődést szült a vízi világhoz. Az így kialakult koherens gazdasági, társa-
dalmi forma a Sárrétet — minden bizonnyal — valóságos történeti tájjá avatta.
A 19. század második felében a lecsapolások alapvet ő változásokat indítottak el.
A jellegzetes, eredeti tájalkotó elem, a mocsár, s vele együtt a vízi világ néhány
évtized leforgása alatt, szinte máról-holnapra „felszáradt", szertefoszlott és elt űnt.
Mindezzel fizikálisan az a koherens er ő is megsemmisült, amely e történeti táj rend-
szerében a központi szerepet játszotta. A közigazgatásilag er ősen szétszabdalt sárrét
nélküli Sárrét (mint táj) az „amputációt" követ ően már csak ezért sem tudott egysé-
ges gazdasági területté, régióvá alakulni. (Még akkor sem, ha a századvég el őtti
évtizedekben felfutó, rövid élet ű gabonakonjunktúra lokálisan ezzel kecsegtetett.)
A mozaikszerű közigazgatási és piaci vonzáskörzetek még er ősebben szétszakítot-
ták a tájat. Ahol sem olyan nagyváros, de még csak középváros sem feküdt (éppen a
korábbi mocsár miatt), amely a terület regionális integrációjában vezet ő szerepet
játszhatott volna. E szerepet eme városhiányos térben a kisvárosok és a majdnem
városok, centrumfalvak vették át. Mivel azonban ezeknek a településeknek jelle-
gükből adódóan a hatósugaruk nem terjedhetett ki az egész Sárrétre, így csupán egy-
egy kisebb terület felett játszhatták el új szerepkörüket. Ez a töredezettség pedig megha-
tározó jelleggel bírt abban a folyamatban, melynek során nem alakult ki az egységes,
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s2 Tértörténet 117
koherens gazdasági régió a Sárréten. Ehelyett, e központok köré szervez ődött terek
azok, amelyek lényegében a Sárrétet átfedésekkel felosztották egymás között. Ilyenfor-
mán nem egy (egységes) Sárrétr ől, hanem egy-egy kisvároshoz (Berettyó-újfalu, Szeg-
halom) vagy centrumfaluhoz (Komádi) „köt ődő" több Sárrétről beszélhetünk.
Noha — megítélésünk szerint — a Sárrét fizikálisan szétdarabolódott, mégis az
„egységes" egykorvolt Sárrét képzete mentálisan, a helybeliek énképében, lelküle-
tében — ha nem is mindig jellegadóan, de mégis — továbbélt. A Sárrét-fogalom, a
Sárrét-kép az egymást követ ő helyi generációkban — alighanem — egyre torzultabb,
transzformáltabb és egyre halványabb formában jelent meg. Erre utal a 19. század
derekán született id ős Csontos bácsi (Móricz 1958, 654) és a fél évszázaddal fiata-
labb szeghalmi iskolaigazgató Nagy Miklós (U. Nagy 1976, 117) képe a Sárrétr ől.
Az előbbi pontos, tapasztalati képpel, míg az utóbbi már csak közelít ő elképzeléssel
bírt a Sárrétr ől. Vagyis az egykori vízi világ meghatározó (továbbél ő) képe az,
amely a településeket és így a társadalmukat — a kés őbbiek során is — a hajdani mo-
csárhoz kötötte, fő leg a helybeliek tudatában kialakítva ezzel egy, immár pusztán
lelkekben, gondolatokban létez ő „mentális régió" képzetét. Ezt a képzetet er ősítette
fel a lecsapolás után változatlan — esetenként még nagyobb — szegénység, mint közös
attribútum, mely a sárréti identitástudatot továbber ősítette az itt él őkben, s ami a két
világháború közötti helyi költészetben, fóleg sárrétudvari Nagy Imre verseiből tükrö-
ződik legerőteljesebben (Körmendi 2005). Részben e szegénység fogta össze az itt
élőket, s ez volt az, ami dönt ő jelleggel a bélyegét is rányomta a „táj", a mentális ré-
gió arculatára. Ez utóbbi pontos lokalizálása — éppen az egyénenként és generáción-
ként változó tudat, tudati kép miatt — megoldhatatlan feladat, azonban azt megállapít-
hatjuk, hogy mekkora területet ölelt fel a sárréti mocsárvilág, ahhoz mely települések
kötődtek, s hogy ezáltal hol kereshetjük a potenciális mentális régió magterületét.
Lehatárolási előzmények
Bár rendkívül kevés azoknak a tanulmányoknak és könyveknek a száma, amelyek
részben vagy egészben a Sárréttel foglalkoznak, mégis általánosan megfigyelhet ő,
hogy valamennyi írás igyekszik körülhatárolni a táj területét, leginkább a hozzá
tartozónak vélt települések alapján.
A különböző diszciplínák eltér ő tudáskészlettel közelítenek és ebb ől fakadóan el-
térő képet is festenek a Sárréthez sorolt települések számáról. Ezeket a tudomá-
nyonként eltér ő lehatárolásokat foglaltuk össze az 1. táblázat. Jól látható, hogy a
településföldrajzi (B—E oszlop) és a néprajzi (F—G oszlop) értelmezés között meg-
lehető sen csekély az eltérés, ezzel szemben a természetföldrajzi meghatározás (A
oszlop) már lényeges különbségeket mutat. A magyarázat mind az el őbbi hasonló-
ságra, mind az utóbbi elkülönülésre viszonylag könnyen megadható. Egyrészt a ter-
mészetföldrajzi megközelítés er ősen eltérő végeredményének oka, hogy napjaink
természetföldrajzi állapotára épül (Marosi—Somogyi 1990), ezért csak csekély rész-
ben fedi a hajdani Sárrét területét. Ebb ől adódóan — abban az esetben, ha az elemzés
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
118 Tértörténet TÉT XXIII. évf. 2009 s 2
fókuszába a történeti Sárrétet állítjuk - sem történeti földrajzi, sem társadalom-
történeti szempontból nem használható az el őbbi megközelítés. Másrészt, az emlí-
tett településföldrajzi és néprajzi „lista" viszonylagos egyezésének magyarázatát
abban ismerhetjük fel, hogy mind Papp Antal (1960), mind Csávás István (1941),
mind Sz űcs Sándor (1934; 1992) tudományos munkásságának egy-egy szakasza a
hajdani debreceni, m. kir. Tisza István Tudományegyetem földrajzi iskolájához
kötődött. Eredményeik „időtállóságát" mi sem bizonyítja jobban, minthogy a ké-
sőbbi szakirodalom (Kósa-Filep 1975; Csatári 1978; Beluszky 2001; 2002) sem
sokat változtatott Sárrét-koncepciójukon: többnyire a lehatárolás alapja az egykori
mocsár területe, kiterjedése maradt.
1. TÁBLÁZAT
A sárréti települések a természetföldrajz, településföldrajz és a néprajztudomány
szerint
(The Settlements of Sárrét According to the Physical and Settlement Geography and
the Ethnography Science)
A BCDE FG H I A BCDE FG H I
1. Bihamagybajom • • • • •
• • 7 • 26. Sáp • • 2 •
2. Nagyrábé • • • • •
• • 7 • 27. Ujiráz • • 2 •
3. Sárrétudvari • • • • •
• • 7 • 28. Békés • • 2
4. Szerep • • • • •
• • 7 • 29. Körösladány • • 2 •
5. Kornádi • • • •
• • 6 • 30. Furta • • 2 •
6. Vésztő • • • •
• • 6 • 31. Nádudvar • • 2
7. Dévaványa • •• •
• • 6 • 32. Vekerd • • 2 •
8. Füzesgyannat • •• •
• • 6 • 33. Túrkeve • • 2 •
9. Okány • • • •
• 5 • 34. Geszt • 1
10. Bakonszeg • •• •
• 5 • 35. Körösszakál • 1 •
11. Csökető • • •
• • 5 • 36. Külsőiszap • I
12. Darvas • •• •
• 5 • 37. Méhkerék • 1
13. Karcag • •• • • 5 • 38. Mezőgyán • 1
14. Zsáka • ••• • 5 • 39. Nagygyanté • 1
15. Szeghalom • •• • • 5 • 40. Sarkadlceresztúr • 1
16. Báránd • • •• 4 • 41. Újszalonta • 1
17. Bihardancsháza • • •• 4 • 42. Berettyóújfalu • 1
18. Biharugra • • • • 4 • 43. Magyarhomorog • 1 •
19. Zsadány • • • • 4 • 44. Ecsegfalva • 1
20. Bihartorda • • • • 4 • 45. Kertészsziget • 1
21. Bucsa • • • 3 46. Mezőpeterd • 1
22. Püspökladány • • • 3 • 47. Mezősas • 1
23. Kisújszállás • • • 3 • 48. Váncsod • 1
24. Körösnagyltarsány • • 2 • 49. Nagykerelci • I
25. Körösújfalu • • 2 50. Vértes • 1
A -Kisteg. kataszter (1990) -termész_etföldrajz F = Kósa L. - Filep A. (1975)- néprajz
B = Papp Á (1956, 1960) - település fóldrajz (t. f.) G =Szűcs S (1942) - néprajz
C= Glaser L (1939)-t. f. H= összesen
D= Csávás I (1941)- t. f. I általunk Sárréthez sorolt település (ki. kés őbb)
E= Csatár/. B. (1978)- t. f.
21. anyatelepülés (at.) Füzesgyarmat, önállósodás dátuma (ö. d.) 1941 39. Mezőgyán része
25. Körösújfalu - Ihráz, at.: Komádi, ö. cl.: 1955 44. at.: Dévaványa, ö. d: 1950
36. Kornádi része 45. at.: Füzesgyannat, ö. d.: 1952
Forrás: Saját szerkesztés.
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s2 Tértörténet 119
Alkalmazott módszer
A fent számba vett diszciplínák legelfogadhatóbb közös kiindulópontja lehet az,
ha a lehető legteljesebb „pontossággal" megpróbáljuk rekonstruálni a hajdani mo-
csár kiterjedését. Az így nyert eredményt ől pedig azt várjuk: megmutatja azokat a
településeket, amelyek közvetlen szoros kapcsolatban voltak a láppal.
Mindazonáltal a számtalan nehézség közül talán éppen e rekonstrukció bizonyult
a legnehezebb feladatnak, ugyanis amellett, hogy a mocsár kierjedése az évszázadok
alatt bizonyíthatóan módosult, még számolnunk kellett az évente ismétl ődő áradások
ciklusosságával is. A sárréti mocsárvilág határa tehát nemcsak az évszázadok alatt
változott, hanem tavasszal és ősszel is „ingadozott". Ilyenkor a mocsár vízszintjéhez
képest a magasabb térszín alacsonyabb részei is víz alá kerültek, ami periodikusan
beszűkítette az ott él ő népesség főleg gazdasági és közlekedési életterét.
Ennek tudatában a körülhatároláshoz a Berettyó és a Sebes-Körös szabályozásá-
hoz, a Sárrét lecsapolásához készített — kés őbb Papp Antal (1956; 1960) által is kö-
zölt — térképvázlatokat és Dóka Klára (1997) levéltári forrásanyagokra — többek
között a szintúgy korabeli mérnöki térképekre — támaszkodó vaskos kötetét használ-
tuk fel. Az így több időmetszetben is rendelkezésünkre álló — igaz nyomdatechnikai-
lag rosszul kivitelezett — térképek digitalizálásával készítettük el saját, kés őbbiekben
használt térképvázlatainkat. A m űvelet során különös nehézséget okozott az eltér ő
méretarányban rajzolt térképek azonos méretarányon történ ő összeillesztése i . A több-
szöri pontosítás igényével újra- és újrarajzolt részletek ellenére sem állíthatjuk, hogy a
1.B ábrán bemutatott eredmény hibáktól mentes volna, mégis úgy véljük a feladat
elvégzéséhez elegend ő támpontot szolgáltat. Ugyanakkor nem a térkép hátrányaként,
hanem ellenkez őleg, erősségeként értékeljük, hogy nem egy adott egyetlen id őpilla-
natot örökít meg, hanem több id őmetszetben felvett térkép anyagát elegyíti magába,
így tehát a 18-19. századfordulós, s őt a 19. század els ő felében fennálló állapotokat
egyszerre és hitelesen rögzíti.
Még mielőtt a sárréti magterület településeit számba vennénk, olyan kérdésékre kell
rövid választ találnunk egyrészt: miképp alakult ki a sárréti mocsárvilág, s hogy az
miként változott lassan az idők folyamán? Másrészt, hogyan tűnt el gyorsan a több
mint ezer négyzetkilométernyi kiterjedés ű (Dóka 1997) mocsaras-lápos természeti táj?
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
120 Tértörténet TÉT XXIII. évf. 2009 s2
1. ÁBRA
A Sárrét pleisztocén kori főbb folyóhátai (A) és vízjárta területei a folyószabályozás
előtt (B)
(The More Capital River Backs of Pleistocene on the Sárrét [AJ and its Water-
covered Areas before the River Control ISD
A
0 5 10 lan
= Derecske-Püspöldadány
2= Berettyóújfalu-Sun:0
3 = Berettyóújfalu-Sneghalont-KörösLad5ny
4 = Fausgyarrnal-Buesa
Forrás: Saját szerkesztés.
Mocsár születik s megsz űnik: a lassan változó táj gyorsan átalakul
A Körös-vidék az elmúlt közel két és fél millió év során folyamatosan süllyed ő
terület volt. A magasabb fekvés ű területek irányából az akkori folyók ( Ős-Tisza-
Szamos—Berettyó, Ős-Körösök, Ős-Maros, Ős-Hernád—Sajó stb.) ide találtak lefo-
lyást, így a vidéket er őteljes akkumuláció jellemezte (Papp 1956; 1960). Az ősfolyók
többszöri irányváltása következtében az évezredek során számtalan lefűződött morotva,
elhagyott folyómeder és települések helyéül szolgáló folyóhát alakult ki. A négy na-
gyobb, jól felismerhető folyóhát 1) Derecske—Püspökladány, 2) Berettyóújfalu—
Szerep, 3) Berettyóújfalu—Szeghalom—Körösladány, illetve 4) Füzesgyarmat—Bucsa
vonalában húzódik (LA ábra). A közöttük kialakult természetes, „lefolyástalan" tek-
nőkben a keleti irányból érkez ő, lelassuló folyók vize szétterülve egy „összefügg ő"
mocsaras területet alakított ki.
A Berettyó mocsarát a lecsapolások idején már Nagy-Sárrétnek, a Sebes-Körösét
pedig Kis-Sárrétnek nevezték, jóllehet a 13. század elején Anonymus (2003) még
Szerep-mocsárként említette (a Nagy-Sárrét területét). Kés őbb használatos volt még
a Nagysár kifejezés, amelyet feltehet ően a 16-17. században váltott fel a Sárrét el-
nevezés (Kósa—Filep 1975). A két mocsár nem alkotott szoros értelemben vett ösz-
szefüggő területet, mégis összeköttetésben állt egymással f őleg a Füzesgyarmat és
Furta között kialakult ereken keresztül (Sz űcs 1934).
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s2 Tértörténet 121
Dacára annak, hogy a Sárrétek vidéke a történelmi id őkben is süllyedő terület volt
(Martonné Erdős 2000), a magasabb térszínek végig lakott helyek maradtak. A Be-
rettyó a 18. századot megel őzően Bakonszegnél irányt váltott (Papp 1960), ennek
következtében megemelte a Nagy-Sárrét vízszintjét, ami a korábbi partvonalhoz szo-
rosan igazodó települések lakosságát több esetben is arra kényszeríttette, hogy elhagy-
ja lakóhelyét és a folyóhátak magasabb térszíneire költözve új telepeket (pl. Szerep
1751-es áttelepülése) hozzon létre (Osváth 1996). Időközben a nedvesebbé és h űvö-
sebbé váló éghajlat (kis-jégkorszak), a mocsarak természetes feltölt ődése, valamint az
antropogén hatások következményeként (Beluszky 2001) sűrűsödő és egyre pusztítóbb
áradások (Dóka 1997) mindinkább döntéssel fenyegették nemcsak az újonnan tele-
pült falvakat, hanem a már kezdett ől fogva magasabban épült községeket is.
A folyóhátak közötti térszínek átlagos tengerszintfeletti magassága ugyanis 84-88
méter volt. Ehhez képest a legmagasabb hátak is csak átlagosan 3-4 méterrel maga-
sodtak a mocsárszint fölé (Papp 1960; Frisnyák 1995). A Nagy-Sárrétet északról
határoló berettyóújfalu—szerepi folyóhát legmagasabb pontja is csak 91-92 méter,
míg a hát átlagos szélessége (mocsártól mocsárig) 5-13 km között változott, ráadá-
sul a Berettyó a „jobb és bal parti hátat" vágta ketté kelet—nyugati irányban. Ezzel
meglehetősen keskeny sávot hagyott az emberi telepek számára. A helysz űkével
(annak eltartó-képességével) magyarázható, hogy a magasabb térszínen települt és
fennmaradt mintegy 8 község voltaképpen aprófalvas településnek számított egé-
szen a 19-20. század fordulójáig. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a 15. században
ennél lényegesen több falu létezett a Nagy- és a Kis-Sárrét területén. A történészek
azonban gyakran megelégszenek azzal, hogy e falvak pusztulását a török id őkbeli
elnéptelenedéssel hozzák összefüggésbe, csakhogy a településszám csökkenésének
adódik egy másik, s talán sokkal teljesebb képét nyújtó magyarázata is: a már emlí-
tett mocsárgyarapodás (Papp 1960). Ilyenformán a falvak egyre kisebb területre
szorultak vissza. S ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy a nagyobb árvizek
alkalmával nemcsak a Tisza árvize öntötte el a Sárrét mocsarait a Hortobágy-folyón
s többek között a Mirhó-éren keresztül (Dóka 1997), hanem a Szamosé és a
Krasznáé is, akkor elég nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben a falvak szélei, olykor
teljes belterületei is víz alá kerülhettek.
A török időkben — részben a hódításokkal összefügg ően — elnéptelenedett Sárrét
környéki falvak lakossága a 18. században kezdte újraülni az egykorvolt telepek
némelyikét, ám a terjeszked ő mocsár erre már nem minden esetben adott lehet ősé-
get. Az ekkoriban megszilárduló (Novák 1986) sárréti települések lélekszám-
gyarapodása a 18-19. század fordulójára olyan méreteket öltött, hogy Dóka Klára
(1997) szerint emiatt és részben a hatalmas károkat okozó árvizek miatt is szüksé-
gessé, s őt elengedhetetlenné, mondhatni létkérdéssé vált a vízszabályozás, a mocsa-
rak lecsapolása. A szabályozást els őként 1772-ben Szeghalom környékén kezdték
meg a vízimalmok lebontásával, ezek ugyanis közvetve helyi árvizek okozói voltak.
Alig egy évtizeddel kés őbb már kézzelfogható eredmény volt a Szeghalom-
Csökmő környékén a víz fogságából szabadult területek használatbavétele. A kez-
deti helyi érdekű és hatású átalakításokat az 1812-ben a Berettyón is meginduló
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
122 Tértörténet TÉT XXIII. évf. 2009 s2
szabályozások követték. Az igazi áttörést azonban a Huszár Mátyás korábbi terveit
is felhasználó Bodoky Károly mérnök koncepciója alapján és személyes irányításá-
val kezdődő (1855) munkálatok hozták meg. Az átfogó rendezési terv szerint folyó
átalakítás lényegében 1879-re fejez ődött be (Frisnyák 1995; Dóka 1997). E táját-
alakítással pedig kezdetét vette a gazdasági-társadalmi transzformáció is.
A lehetséges sárréti magterület
A fentebb mondottakat továbbgondolva megállapíthatjuk, hogy a Sárrét
településföldrajzi (!) értelemben a mocsár kiterjedésével összefüggésben mást és
mást jelentett, vagyis más volt a középkor és megint más az újkor Sárrétje, azért
mert a peremét megülő települések is mások voltak. A 20. század eleji sárréti telepü-
lések közvetlen gyökerei a lecsapolások el őtti időkbe vezetnek vissza bennünket,
hiszen az új sárréti településállomány jelent ős része a 18-19. század folyamán né-
pesült be újból — olykor a korábbi falunak csak a nevét, de nem feltétlenül a hajdani
helyét megtartva. Lényegében tehát a 19. század Sárrétjének a meghatározása a
feladatunk, ugyanis az állandóan vízzel borított területek viszonylagos ismeretében
tudjuk csak megállapítani a hozzá köt ődő települések sorát.
Éppen ezért fontosnak és elengedhetetlennek véljük a Sárrét lokalizálásánál azt,
hogy három, egymásba szöv ődő alapgondolatot (és nem definíciót) ezzel kapcsolat-
ban összegyűjtve, újrafogalmazzunk.
1) A sárréti települések száma — a megítélést ől függően — változó, hiszen éppen
Györffy István írta 1922-ben a Sárrétr ől, hogy területén harminc—negyven község
osztozott (Gy őri:fi 1983). Láthatóan ő maga is bizonytalan abban, mely települések
sorolhatók az említett tájhoz, ám e tudatos bizonytalanság vagy inkább óvatosság
legkevésbé sem meglep ő, elvégre, ahogy kés őbb Teleki Pál fogalmazott: a „táj fel-
osztások sohasem lehetnek élesek, — s őt egyedüli érvényűek sem" (Teleki 1936,
437). Így aztán kutatásaink során egyre er őteljesebb formát öltött az az álláspont,
hogy a vizsgálati céltól csak erősen befolyásolt tájlehatárolás létezik.
2) Az ember, mint tájalkotó, ható tényez ő (Kádár 1943) önálló individuum, szub-
jektum. Enyedi György (2002, 14) szavaival élve: „a megélt tér élménye nem ref-
lektál a tér mesterséges felosztásaira. A tájak határa ezért soha sem pontos, hiszen
[...] sokfélék a helyi társadalom tagjainak észben és szívben él ő határai". Ezt a gon-
dolatot er ősíti Hamar József tájépítészmérnök koncepciója is: ahol a táj „térben
vagy időben bizonytalan határú, élesen nem látható, pontosan nem meghatározható,
de mégis érzékelhet ő (sokszor nem is annyira érzékelt, inkább érzett) kiterjedés ű
fogalmat jelez. Ahogy nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy a szívünk tája
(szívtája) milyen nagyságú kiterjedést is jelez a szervünk körül, [...] hasonlóan va-
gyunk [...] a táj lehatárolásával is." (Hamar 2006, 3) A Sárrét éles határai (vö.
Varró 2004) helyett inkább egy olyan területet jelölünk ki, amely mindenekel őtt egy
magterületnek fogható fel.
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s2 Tértörténet 123
3) A tájalkotó tényez ők időben nem tekinthetők állandónak, ami egyben el őrevetíti
a tájhatár lehetséges elmozdulását is, melyet rövid távon az állandóság, hosszabb
távon inkább a változás jellemez (Korpás 1934; Faragó T 1984; Kósa 1998; Győri
2005). Ilyen változásnak fogható fel a lecsapolás, mellyel maga a mocsár sz űnt
meg, s ilyen az is, amikor a táj mentális kohéziója a helyiek gondolatvilágában
generációkon keresztül torzulva változott.
Ezek után nehéz volna olyan definíciót alkotni, amely minden tekintetben helytálló
(láthattuk, ilyen nem létezik). Éppen ezért csak egy lehetséges olvasatot mutatunk
be, hangsúlyozva: ez a táj id ővel átalakult, s mint egységes tér csakis a helyiek kép-
zeletében élt tovább. Ilyenformán a Sárrét meghatározni kívánt magterülete, mint
mentális régió úgy fogható fel, ami olyan terület, ahol a lecsapolást követően a Sár-
rét elnevezésen nem a hajdani mocsaras-lápos terület helyét, hanem azokat a tele-
püléseket, települések csoportját értjük, amelyek kialakulásában, kés őbbi arculatuk
formálódásában a mocsár közvetlenül vagy közvetett módon kiemelked ő, sőt döntő
befolyással bírt (vö. Csávás 1941). Vagyis olyan tér, ahol a kohéziót az ember és az
egykori vízi világ közötti közvetlen vagy közvetett köt ődés szimbolizálja.
A 1. ábra elemzése alapján elmondhatjuk, hogy a Nagy-Sárrét mocsaras-lápos vi-
déke többek egybehangzó véleménye szerint Bakonszegnél kezd ődött (Glaser 1939;
Papp 1956; Sz űcs 1992), ott, ahol a Berettyó medrét vesztette. Északról a Berettyó-
újfalu—szerepi folyóháton Bakonszegt ől nyugatra fekvő községek: Sáp, Bihar-
dancsháza, Bihartorda, Nagyrábé, Biharnagybajom, Sárrétudvari és Szerep határolták.
A Nagy-Sárrét északi és északnyugati kiszögellését Báránd, Püspökladány, Karcag és
Kisújszállás fogta közre, azonban e települések határainak „elmocsarasodásában" már
a Tiszának is szerepe volt (Papp 1960). Közben Glaser (1939) a Sárrét és a hortobá-
gyi mocsárvilág határaként, vagy inkább átmeneti zónájaként értelmezi Püspökla-
dány—Karcag vonalát. Délnyugaton Túrkeve, délen Dévaványa, Szeghalom s
Füzesgyarmat, keleten Darvas és Zsáka övezte. (Jóllehet, Glaser a Sárréthez sorolja
még Gyomát is, ezzel szemben úgy véljük, hogy az már kevéssé a Berettyó, mint in-
kább a Hármas-Körös „mocsarához", árteréhez köt ődött.)
A Kis-Sárrét mocsarát tápláló Sebes-Köröst a szabályozás el őtt a mérnökök több
szakaszra osztották. Ebb ől különös jelentőséggel bír számunkra a fels őszakasz,
amely Nagyváradtól Körösszakálig terjedt, nem minden ok nélkül. Az utóbbi falu
és Biharugra határában a főágból kiszakadó Csiket-ér a Teker őbe, a Sebes-Körös
párhuzamos folyóágába torkollott, amely a Kis-Sárréten szétterülve táplálta a mo-
csarat (Glaser 1939; Dóka 1997). Így tehát a Sebes-Körös Sárrétje Körösnagy-
harsány, Körösszakál határában kezd ődött. Északról részben Magyarhomorog és
Komádi szegélyezte, részben pedig a két kapcsolódó Furta, illetve Füzesgyarmat-
Darvas körüli részmocsár peremén ül ő előbb nevezett három község, valamint
Vekerd, Csökmő és Szeghalom, míg nyugatról Körösladány határolta 4. A déli pe-
remet pedig a Vésztő—Okány—Zsadány vonallal rajzolhatjuk fel.
E Sárrét-koncepció talán egyik legvitathatóbb része a három nagykunvárosnak
(részben praktikussági okokból) a vizsgált tájhoz történ ő hozzáillesztése. Ez akkor
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
124 Tértörténet TÉT XXIII. évf. 2009 s2
elfogadható, ha a Sárrétet önmagában vizsgáljuk, ha azonban a környez ő tájak kon-
textusában szemlél ődünk, akkor ezek értelemszer űen inkább már a Nagykunság ré-
szeinek tekintendők.
Végül szólnunk kell Újiráz különleges helyzetér ől, hiszen ezt a községet is a Sár-
réthez soroltuk annak ellenére, hogy alapításakor az 1910-es évek elején a mocsár-
világ már évtizedek óta nem létezett, így nem is gyakorolhatott közvetlen hatást
sem a településre, sem lakóira. Mindazonáltal azt kell, mondjuk, közvetett formá-
ban mégis meghatározó jelleggel bírt. Tudomásunk van arról, hogy az 1910. évi
őszi esőzések során — egyebek mellett a lecsapolási munkálatok egyik nem kívánt
mellékhatásának, a belvizesedésnek tulajdoníthatóan — a már korábban kijelölt jö-
vőbeli falu beltelkei és utcái víz alá kerültek. Ennek okát 1912-ben a község egyik
első „krónikása" a következ őképpen fogalmazta meg: „a kit űzött helyen ugyanis
sok volt a régi zsombékokból származó kotu (t őzeg) s ez es ős időben magába veszi
a vizet úgy, hogy ember, állat méternyire süllyed benne." (Karácsonyi 1992, 12)
A település új határainak kijelölésekor — tehát — már ezeket a tényez őket is számí-
tásba vették, így azt egy magasabb térszínre helyezték át.
Csávás István és Beluszky Pál a sárréti településeknek egyaránt három típusát kü-
lönböztette meg: azokat, amelyek 1) a mocsár, rét szélén, 2) a mocsarak erei, vízfo-
lyásai mentén és azokat, amelyek 3) szigetszer űen a mocsár belsejébe települtek.
Magunk ezeket egy további kategóriával, 4) a lecsapolást követ ő időkben alapított
falvak típusával egészíthetjük ki.
Végül, a 2. ábrán egy olyan térképet mutatunk be, amelyet a dualizmus-kor végi
közigazgatási határok figyelembevételével (Magyarország... 2000) szerkesztettünk
meg. Ez együtt ábrázolja a sárréti települések 1913/14. évi — hosszú határvitákat
követően nyugvópontra jutott — közigazgatási területeit és a lecsapolás el őtti mocsár
kiterjedését. Meg kell jegyeznünk, hogy a két térkép fedésbe hozása sem volt prob-
lémamentes. A nehézséget mindenekel őtt az okozta, hogy a 19. század eleji mérnö-
ki rajzok csupán némi torzítással váltak összeilleszthet ővé a 20. század eleji vetületi
rendszerben készült térképpel. Az illesztési pontokat minden esetben a községek
belterülete jelölte ki. A m űvelet során a legnagyobb pontosságra való törekvés elle-
nére is óhatatlan torzulások léptek fel. (Számításaink szerint ezek mértéke a nyuga-
ti, északnyugati területek felé haladva elérheti az egy, maximum két—három kilomé-
tert.) Mindezek ellenére a térkép hozzávet őlegesen így is jól mutatja a községek
határainak vízjárta területeit; elegend ő , ha Püspökladány, Szerep, Füzesgyarmat
Csökmő, vagy akár Komádi zömében laposabban fekv ő részeire tekintünk.
Összefoglalóan: a Sárrét közigazgatási egységei jelölik ki számunkra azt a fiktív
közigazgatási határvonalat, amely által közrefogott területet a továbbiakban Sárrét-
nek, „sárréti magterületnek" tekintünk.
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s2 Tértörténet 125
2. ÁBRA
A sárréti magterület a lecsapolást követően az 1914-es közigazgatási határok alapján
(The Nuclear Area of Sárrét Following the Drainage Based on the Administrative
Borders of 1914)
1 = Szerep
2 = Sárrétudvari
3 = Báránd
4 = Bihamagybajom
5 = Bihardancsháza
6 = Nagyrábé
7 = Sáp
8 = Bihartorda
9 = Bakonszeg
10 = Zsáka
11 = Darvas
12 = Vekerd
13 = Furta
14 = Magyarhomorog
15 = Körösszakál
16 = Körösnagyharsány
17 = [ráz
a mocsár kiterjedése a folyószabályozások el őtt
- a sárréti magterület közigazatási értelemben vett fiktív határa 0 5 10 km
a települések 1914-es közigazgatási határa
Forrás: Saját szerkesztés.
Értelmezési keretek
Tisztában kell lennünk azzal, hogy más települések is a Sárréthez sorolhatók attól
függően, hogy a tájalkotó tényez ők melyikét domborítjuk ki vizsgálódásunknak
megfelel ően (Nemerkényi 2000). Ezért röviden meg kell említenünk ezeket a más
tudományos megközelítés szerint számításba jöhet ő potenciális sárréti településeket
is. Érintőlegesen már foglalkoztunk ezekkel (1. táblázat), azonban térképre rajzolva
láthatóvá válik, hogy mely irányban jelentik az általunk rajzolt Sárrét-kép viszony-
lagos b ővítését (3. ábra). A néprajztudomány tehát egy északkeleti „nyúlványt"
csatol a Sárréthez a Berettyó völgye mentén, s őt dél és délkelet fel ől még további
településeket tart számon. Ezzel szemben mi nem tekintjük ezeket a falvakat, esetleg
városokat a szoros értelemben vett Sárréthez tartozóknak, hiszen Békés és Gyula
kevésbé a Sárrét, mint inkább a Fekete- és/vagy a Fehér-Körös mocsárvilágához
kötődött (vö. Glaser 1939; Dóka 1997). S az említett északkeleti nyúlvány is inkább
tartozott a Berettyó (id őszakos) árteréhez, mint a Sárrét mocsárvilágához.
E helyen vázolni és indokolni szeretnénk még (az általunk) a Sárréthez sorolt te-
rület település alapú, közigazgatási, demográfiai, gazdasági és társadalom-
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
126 Tértörténet TÉT XXIII. évf. 2009 s2
szerkezeti szempontokon nyugvó térfelosztását, amit az itt nem közölt gazdasági és
társadalmi térszerkezeti vizsgálódásaink tettek szükségessé. Eredményeinket az
1910. és 1930. évi népszámlálás településenkénti bontásban vizsgált adatai alapján
(MKKSH 1912a; 1912b; 1913; 1932; 1934; 1936) klaszter-analízis segítségével (a
használt változókról ld. Győri 2006), valamint az 1925. évi piacközpontok empiri-
kus vonzáskörzetei (Néprajzi... 1925) révén kaptuk (4. ábra).
3. ÁBRA
Sárréti települések a természetföldrajz, a településföldrajz és a néprajztudomány
szerint
(Settlements of Sárrét According to the Physical and Settlement Geography as well
as the Ethnography Science)
1 =Nádudvar
2 = Létavértes
3 = Berettyóújfalu
4 = Váncsod
5 = Nagykereki
6 = Mezőpeterd
7 = Mezősas
8 = Geszt
9 = Mezőgyán
10 = Sarkadkeresztúr
11 = Méhkerék
12 = Békés
Cl sárréti magterület
E3 a természetföldrajz-,
a településföldrajz- és a néprajztudomány
által még Sárréthez sorolt települések 25 50 km
Forrás: Saját szerkesztés.
A Sárrét területén közigazgatási tekintetben négy megye s hét—kilenc járás oszto-
zott. Eredményeink alapján kialakult a Sárrét hármas (nyugat, közép és kelet) ta-
goltsága. A Nyugati-Sárrét a három nagykunsági települést: Karcagot, Kisúj szállást
és Túrkevét (Györffi 1942), valamint Püspökladányt — mely nem tartozott a Nagy-
kunsághoz — foglalta magában. Ez pedig Györfft (1983) megfogalmazásában nem
más, mint a Sárrét Kunságba átnyúló része (vö. Sz űcs 1934), melyet akár Nagykun-
Sárrétnek is nevezhetünk. A „második harmad" a Középs ő-Sárrét, amely nagyrészt
az egykori Szeghalmi járást takarja, amihez keleti irányból még Csökm ő, nyugati
irányból pedig Dévaványa csatlakozik. Az utóbbi falunak igencsak sajátságos a
helyzete, ui. közigazgatásilag a Tiszai fels ő járáshoz tartozott, melynek központja
Kunhegyes volt, ám közéjük az említett három nagykun település, mint rendezett
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 2 Tértörténet 127
tanácsú (kés őbb megyei) város ékel ődött. Így Dévaványa — melynek lakossága már
1910-ben több volt, mint 13 ezer fő — sajátos módon elszakadt járásközpontjától, s
egyszerre több irányba vonzódott (Szilágyi 2007), ám mégis leginkább a Sárréti
járás településeivel volt els ősorban rokonítható. Az utolsó a Keleti-Sárrét, ami
Bihar vármegye húsz kis- és középnagy falvait ölelte magába.
4. ÁBRA
A Sárrét különböz ő szempontú térfelosztása a 20. század els ő felében
(The Space-partition of the Sárrét with a Different Viewpoint in the First Half
of the 20 61 Century)
Hajdúszoboszlói
6 fejlettségi mutató (1910) a fejlettségi mutatók (1910),
alapján végzett klaszterelemzés a gazdasági vonzáskörzetek (1925)
szerint rokonítható területek és a közigazgatási határok (1914)
alapján végzett (vitatható, nem végleges)
komplex térfelosztás
Forrás: Saját szerkesztés.
A sárréti tájpotenciál
A természeti viszonyoknak a gazdaság és a társadalom térszerkezetére gyakorolt
hatásáról megoszlanak a vélemények. Többen gondolják úgy, hogy a földrajzi kör-
nyezet döntő en befolyásolja a gazdaság és a társadalom alakulását. Ezzel a szemlé-
lettel szemben mások úgy vélik, hogy a társadalmi fejl ődés és a természetföldrajzi
környezet között csak laza összefüggés áll fenn. A „valósághoz" alighanem akkor
járunk a legközelebb, ha sem az els őként említett földrajzi determinizmus, sem
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
128 Tértörténet TÉT XXIII. évf. 2009 s2
pedig a földrajzi nihilizmus végletes megközelítését nem tesszük irányadóvá. (A két
véglet közötti egyezményes középutat ma már egyre többen tartják elfogadhatóbb-
nak.) Eszerint a földrajzi posszibilizmus központi gondolata rámutat arra, hogy a
természeti táj a társadalom számára csupán „adottságok rendszerét kínálja", s hogy
az ezzel miként bánik, részben az id ő , részben pedig magának a társadalom fejlett-
ségének a függvénye (Hajdú 2005; vö. Timár L. 2003). Mindezt szem el őtt tartva a
továbbiakban arra keressük a választ, hogy a sárréti táj er ővonalai, helyi és helyzeti
energiái hogyan és mennyiben befolyásolták id őről időre a települések helyét, érin-
tőlegesen gazdaságát és társadalmát.
A „klasszikus településföldrajz" egyik sokat használt fogalma a vásárvonal, amely
ott alakul ki, ahol eltérő természeti adottságú területek (pl. alföldek, domb- és hegy-
vidékek) találkoznak egymással. A Kárpát-medence fő vásárvonala — amely részben
Temesváron, Aradon és Nagyváradon át húzódik — pusztán közvetett formában
„érintette" tájunkat keleti irányból (Beluszky 2005; vö. Takács 2000). Így mint vá-
sárvonalnak csak meglehető sen közvetett módon volt szerepe a Sárrét sajátos bels ő
fejlődésében. Ennél sokkal nagyobb jelentőségű volt az árvízjárta és ármentes tér-
szín ún. ártérpereme, ez esetben a tágabb értelemben vett mocsárperem (5. ábra).
A mocsarat körbeölel ő erővonal nemcsak falvakat, hanem egész sor mez ővárost
hívott életre, amelyek a különböz ő természeti környezetb ől adódó eltérő gazdálko-
dás produktumainak, a másfajta árukínálat különböz ő terményeinek, jószágainak és
termékeinek biztosított piacot, árucsere lehet ő séget. Ez a helyzeti energia voltaképpen
település-, s őt városfejleszt ő tényezőként érvényesült a tágabb értelemben vett Sárrét
nyugati és déli peremén szinte egymás mellett fekv ő Karcagtól, Mez őtúron át egészen
Békés, Gyula határáig sorakozó mez ővárosok esetében. E városok fejl ődését mind-
emellett nagymértékben segítette az a másik helyzeti energia, amelyet a rajtuk áthaladó
fő kereskedelmi útvonal áruforgalma biztosított. Láthatóan a mocsárperem, mint vá-
sárvonal — elegend ő, ha a Sárrétt ől keletre eső területre tekintünk — önmagában csu-
pán gyenge erővonalat képezett. Ahhoz, hogy városfejleszt ő hatásúvá váljon, szükség
volt folyóvízi közlekedési adottságokra is. Márpedig a Sárrét keleti peremén belép ő
Sebes-Körös és az északi részén határába ér ő Hortobágy—Berettyó közötti mintegy
50-60 km-es szakaszon mindössze egyetlen folyóvíz halad keresztül: a Berettyó,
amely a mocsárperem vásárvonal energiáját feler ősítve Berettyóújfalu helyzeti ener-
giáját növelte településtelepít ő tényezőből városfejlesztő tényezővé.
A sárréti és a Sárrétet körbeölel ő településekrő l tehát általánosságban elmondható,
hogy közülük csak azok emelkedtek akár a lecsapolást megel őzően, akár azt köve-
tően a funkcionális értelemben vett városok sorába, amelyek helyzeti energiái között a
mocsárperemi vásárvonal, a folyóvízi közlekedési lehet őség és a fontos kereskedelmi
útvonal is szerencsésen adott volt. Bármelyik hiányában a lecsapolást megel őző idők-
ben csak településtelepít ő tényező(k)ről beszélhetünk. Berettyóújfalu, Szeghalom, de
Gyoma is első sorban részben ezeknek köszönhette várossá fejl ődésének potenciális
feltételeit. Ugyanakkor sietve hozzá kell tennünk azt is, hogy eme három mez őváros,
de különösen Berettyóújfalu és Szeghalom várossá válásában egy másik tényez ő is
legalább ilyen fontos szerephez jutott. Arról az újabb helyzeti energiáról van szó,
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s2 Tértörténet 129
amelyet a hajdanvolt Kis- és Nagy-Sárrét mocsara között, azaz a Sárréten átvezet ő
északkelet—délnyugati irányú útvonal kölcsönzött az említett településeknek, mint
olyan „kapu-pozíció", amelyet a Sárrétre be- és kilép ő forgalom tartott életben.
5. ÁBRA
A Sárrét tájpotenciál viszonyrendszere a lecsapolásokat megel őzően
(The Relation System of a Landscape Potential of the Sárrét before the Drainages)
Dél-Hajdúság
S ág
Top
kari
1/—
ecO
ks I;
e):e,
Berettyóújfalu 00
Kisújszállás
Biharkeresztes felé
Túrkeve
Mezőtúr
4-- * .
/-1
,-..s ".... /
•
, .*-,5 x c-
s a rvas fele /22 x'".
e 't,
...
.
„_, Szeghalom
, a mocsár területe
t - , '---'-
,-
erő- vagy vásárvonal
---- (középkori) fontosabb útvonalak "" l,-
i í a Sárrétek közötti ármentes térszínen
0 5 10 Ion
• városok a 20. század elején
1 l áthaladó forgalom kapuja egyéb települések
Forrás: Saját szerkesztés.
Ejtsünk szót röviden azokról a településekr ől is, amelyeknél nem alakultak ki vá-
rosi funkciók (Beluszky—Gy őri 2005). Ez a táj településeinek csaknem 90%-át jelen-
tette, ami részben arra is utal, hogy ennyi településen hiányozott a fentebb számba
vett tényezők legalább egyike. Az ármentes térszíneken — mint azt már említettük —
több község „nyomorgott", osztozva az amúgy is sz űkös lehetőségeken. Ebből a
sajátságos helyzetb ől fakadóan — javarészt a Berettyóújfalu—Szerep és Berettyóúj falu-
Körösladány közötti ős-folyóhátak falvaiból — aprófalvas településhálózat alakult ki.
Ugyanakkor a lecsapolást követő en is megmaradt a Sárrét jellegzetes, „szabályos"
kis- és középnagy falvainak rendszere (Beluszky 2001), ám a folyószabályozásokat
követő (gyors) tájátalakulás megváltoztatta nemcsak az itt él ők életkörülményeit,
hanem egyfel ől a helyi gazdaságot (Dóka 1997) és másfelől a helyi társadalmat is.
A megváltozott életmód magával hozta a lakosság lelki, szellemi arculatának átfor-
málódását is. Korábban a járható főbb útvonalak Sz űcs Sándor szavaival élve:
„messzi elkerülték ezt a vidéket" (Sz űcs 1934, 3-4), szinte érintetlenül hagyva a
mocsár falvait — amelyek nemcsak a környez ő világtól, hanem gyakorta egymástól
is el voltak zárva —, s minthogy egymással is alig érintkeztek, egy rendkívül zárt,
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
130 Tértörténet TÉT XXIII. évf. 2009 s2
elzárt világ alakult ki. Ezt a többszint ű izolációt váltotta fel a folyószabályozási
munkálatok elindulásával kezdetét vett új helyzet, amely a maga teljességében a
19-20. század fordulóján bontakozott ki. A szabályozási munkálatokkal párhuza-
mosan 1857 őszén a vasút elérte a Sárrét északi—északnyugati területét. A Szolnok—
debreceni fővonal részeként Kisúj szállás, Karcag és Püspökladány is bekapcsoló-
dott a vasúthálózatba. Majd, alig egy évvel kés őbb megnyílt a nagyváradi pályasza-
kasz is, amely az utóbbi „mez ővárosból" ágazott el két, észak-sárréti község,
Báránd és Sáp határán Berettyóújfalu irányába (Erdősi 2000). Ezzel Püspökladány
fontos vasúti csomóponttá vált (vö. Beluszky 2003), amellyel helyzeti energiája is
jelentősen bővült. Többek között ez, illetve az ebb ől fakadó modernizáció és fejl ő-
dés segítette visszakapaszkodni — mint járási funkciókkal is rendelkez ő települést —
a „majdnem városok" sorába (Beluszky—Gy őri 2005).
A polgári fejl ődés (átalakulás) korszakának egy másik, számon tartott, helyzeti
energiaként is tekinthető újabb tényez ő fontosságáról, a kisebb közigazgatási szerep-
körök egyes településekre, legtöbb esetben járásközpontokba történ ő telepítéséről is
szólnunk kell. Ez a központi intézkedés jelent ősen hozzájárult több község — funkció-
ját tekintve — (kis)városi rangra emelkedéséhez (pl. Túrkeve, Kisújszállás, Szeghalom,
Berettyóújfalu esetében). E tényez ő néhány, már korábban is járásközpont „majdnem
(kis)várossá" válásához is jelentékeny mértékben hozzájárult (pl. Püspökladány).
Bár a Sárrét a vízszabályozási munkák befejeztével a századfordulóra elveszítette
korábbi természeti helyzeti energiáját, azt kell mondanunk, hogy az a történelmi
fejlődés révén átörökl ődött, új formában konzerválódott, s őt — mint láthattuk —
újabbakkal bővült. Ilyen volt a Sárréten az az „új" helyzeti energia is, amely minden
település esetében jelent ős változást eredményezett, nevezetesen: a víz alól felsza-
baduló területeken megindult, a kezdetben leginkább csak helyi igényeket kielégít ő
szántóföldi gazdálkodás. A megváltozott határhasználattal a sárréti táj értéke is új-
ból emelkedni kezdett. Lóczy Dénes (2000) kutatásaiból ismerjük, hogy 1910-re az
ármentesített — köztük a sárréti — térszínek gazdasági értéke is többszörösére emel-
kedett, meghatározva ezzel a helyi gazdaság arculatát, f ő (agrár)irányvonalát.
Végül elmondhatjuk, hogy a sárréti táj potenciáljának azt a vázlatos képét igye-
keztünk felrajzolni, amelyre lényegében a településrendszer és a népesedési viszo-
nyok épülnek, s amelyek együttesen alkotják, illetve jelölik ki a helyi gazdaság ke-
reteit (Konkolyné Gyuró 1998).
Összefoglalás helyett kérdések
Valamely táj lehatárolását természetesen számos, nemcsak más-más tudományos
oldalról, hanem egy adott tudományon belül különböz ő irányból is megközelíthet-
jük. Ezért aligha lehet kétségünk afel ől, hogy emiatt számos kérdés merül majd fel.
Hogy csak kettőt említsünk: mennyiben tekinthet ő hiteles kiindulópontnak a hajdani
mocsár által el őrajzolt viszonyrendszer a Sárrét településhálózatának akár század-
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s2 Tértörténet 131
fordulós, akár Horthy-kori vagy kés őbbi vizsgálatához; vagy hogy az e települése-
ken élő lakosság gazdasági-társadalmi jellemz őiről alkotott képünket mennyire be-
folyásolja az általunk felállított értelmezési keretrendszer?
Jegyzetek
http://geography.hu/mfk2001/ (Letöltés: 2008. augusztus 23.)
2
http://www.rgs.org/GeographyToday/What+is+geography.htm (Letöltés: 2008. augusztus 4.)
3
A feladat megoldásához a SmartSketch 4.0 szoftvert használtuk.
Látszólag a térkép alapján az utóbbi település már kevéssé tartozik a szoros értelemben vett mocsárvi-
lághoz, azonban ne feledjük, hogy a Kis-Sárrétet bemutató alaptérkép az 1815. évi állapotokat tükrözi,
ennél fogva a már korábbi Szeghalom környéki lecsapolások eredményeképp a környéken jelent ős te-
rületek — többek között a körösladányi területek — szabadultak fel, s váltak szárazulattá a térkép tanul-
sága szerint (is).
Irodalom
Anonymus (2003) Gesta Hungarorum. Béla király jegyző jének könyve a magyarok cselekedeteir ől. Szent
István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest.
Beluszky P. (2001) A Nagyalföld történeti földrajza. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Beluszky P. (2002) Két hátrányos helyzet ű terület az Alföldön: A Közép-Tiszavidék és a Berettyó-
Körösvidék. — Beluszky P. (szerk.) Vég kiárusítás II. (Válogatott társadalomfóldrajzi tanulmányok).
MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 107-127. o.
Beluszky P. (2003) Magyarország településföldrajza. Általános rész. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Beluszky P. (2005) A társadalmi gazdasági folyamatok színtere — az ország természeti adottságai. —
Beluszky P. (szerk.) Magyarország történeti földrajza L Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs. 71-101. o.
Beluszky P.—Győri R. (2005) Magyar városhálózat a 20. század elején. Dialóg Campus Kiadó, Buda-
pest—Pécs.
Benedek J. (2002) A földrajz térszemléletének hullámai. — Tér és Társadalom. 2.21-39.0.
Csatári B. (1978) Adatok a Sárrét településföldrajzához. — Alföldi Tanulmányok II. MTA Földrajztudo-
mányi Kutatóintézet Alföldi Csoportja, Békéscsaba. 201-217. o.
Csatári B. (2006) A megélt tér élménye. Gondolatok a táj, a terület- és a vidékfejlesztés kapcsolatáról.
3.23-25. o. —FaluVárosRégió.
Csávás I. (1941) A Nagysárrét monográfiája. — Közlemények a Debreceni Tisza István Tudományegyetem
Földrajzi Intézetéből. 6.1-27. o.
Csorba P. (1999) Tájökológia. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen.
Dóka K. (1997) A Körös és Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. (Egy táj átalakulása).
Közlemények Békés megye és környéke történetéb ől. 7. Békés Megyei Levéltár, Gyula.
Enyedi Gy. (2002) Bevezetés. — Enyedi Gy.—Horváth Gy. (szerk.) Táj, település, régió. MTA Társada-
lomkutató Központ — Kossuth Kiadó, Budapest. 13-17. o.
Erdősi F. (2000) Az Alföld közlekedési hálózatának kialakulása Trianonig — különös tekintettel a vasúti
fóvonalakra. — Frisnyák S. (szerk.) Az Alföld történeti földrajza. A Nyíregyházán 2000. április 18-19-én
megtartott tudományos konferencia el őadásai. MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Tes-
tülete — Nyíregyházi F őiskola Földrajz Tanszéke, Nyíregyháza. 361-368. o.
Faragó L. (2003) A tér kép egy olvasata és a „területi" tervezés. — Tér és Társadalom. 1.19-40. o.
Faragó L. (2007) Térstruktúra: térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben. — Tér és
Társadalom. 4.21-38. o.
Faragó T. (1984) Településtörténet, történeti táj, történeti térbeliség. — Történeti Statisztikai Tanulmányok. 5.
5-38. o.
Frisnyák S. (1995) Magyarország történeti földrajza. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Glaser L. (1939) Az Alföld régi vízrajza és a települések. — Földrajzi Közlemények. 4.297-308. o.
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
132 Tértörténet TÉT XXIII. évf. 2009 s2
Györffy I. (1942) Magyar nép magyar föld. Turul Kiadás, Budapest.
Györffy I. (1983) A rétes emberek. - Selmeczi K.A. (szerk.) Alföldi népélet. Válogatott néprajzi tanul-
mányok. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 99-122. o.
Győri R. (2005) A történeti Régió. - Nemes Nagy J. (szerk.) Régiók távolról és közelr ől. Regionális
tudományi tanulmányok 12. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, MTA-ELTE Regionális Tudományi
Kutatócsoport, Budapest. 63-71. o.
Győri R. (2006) Bécs kapujában. Területi fejlettségi különbségek a Kisalföld déli részén a 20. század
elején. - Korall. Június. 231-250. o.
Hajdú Z. (2005) Magyarország közigazgatási földrajza. Dialóg Campus Kiadó. Budapest-Pécs.
Hamar J. (2006) TÁJ-TÁGítás. - Tágszem (E-folyóirat). 11. http://www.tagszem.hu/files.php (Letöltés:
2008. augusztus 24.)
Harrison, S.-Massey, D.-Richards, K.-Magilligan, F.J.-Thrift, N.-Bender, B. (2004) Thinking across the
divide: perspectives on the conversations between physical and human geography. - Area. 4.435-442. o.
Holdsworth, D.W. (2003) Historical geography: new ways of imaging and seeing the past. - Progress in
Human Geography. 4.486-493. o.
Howitt. R. (2002) Scale and the other: Levinas and geography. - Geoforum. 3.299-313. o.
Kádár L. (1943) A magyar ember a magyar tájban. - Bartucz L. (szerk.) A magyar nép. A művelődés
könyvtára 9. Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt., Budapest. 69-90. o.
Kant I. (1995) A tiszta ész kritikája. ICTUS Kiadó, Gödöllő.
Karácsonyi J. (1992) Újiráz története. - Szekercés P. (szerk.) Újirázi Emlékfüzetek I. (80 éves Újiráz).
Újiráz Község Polgármesteri Hivatala, Budapest. 7-13. o.
Kerényi A. (2006) Kényelmetlen, de alapvet ő. A táj eltérő értelmezései és azok tervezési-védelmi jelen-
tősége. - Falu Város Régió. 3.18-22. o.
Konkolyné Gyuró É. (1998) A tájpotenciál hasznosításának történeti változása a Zempléni-hegységben (18-
]9. század). - Frisnyák S. (szerk.) A Felvidék történeti földrajza. A Nyíregyházán 1998. április I-3-án
megtartott tudományos konferencia el őadásai. MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Tes-
tülete - Bessenyei György Tanárképz ő Főiskola Földrajz Tanszéke, Nyíregyháza. 403-409. o.
Korpás E. (1934) Magyarország települési tájegységei. - Földrajzi Közlemények. 10-12.193-195. o.
Kósa L. (1998) Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon (1880-1920).
Planétás Kiadó, Budapest.
Kósa L.-Filep A. (1975) A magyar nép táji-történeti tagolódása. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Körmendi L. (2005) A költ ő, akinek a pámája is tövisb ől volt. - Bárka. 1.98-104. o.
Lóczy D. (2000) Az alföldi tájak változó hasznosítása és értéke. - Frisnyák S. (szerk.) Az Alföld történeti
földrajza. A Nyíregyházán 2000. április 18-19-én megtartott tudományos konferencia el őadásai. MTA
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testülete - Nyíregyházi F őiskola Földrajz Tanszéke,
Nyíregyháza. 221-228. o.
Magyarország Közigazgatási Atlasza 1914. A Magyar Szent Korona országai. (2000) Talma Könyv-
kiadó, Baja-Pécs.
MKKSH (1912a) A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. I. rész. A népesség
főbb adatai. Magyar Statisztikai Közlemények. Új Sorozat. 42. kötet. Magyar Királyi Központi Sta-
tisztikai Hivatal, Budapest.
MKKSH (1912b) Népmozgalom 1901-1910. Magyar Statisztikai Közlemények. Új Sorozat. 46. kötet.
Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.
MKKSH (1913) A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. II. rész. A népesség
foglalkozása és a nagyipari vállalatok községenként. Magyar Statisztikai Közlemények. Új Sorozat.
48. kötet. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.
MKKSH (1932) Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. Demográfiai adatok községek és külterületi
lakotthelyek szerint. Magyar Statisztikai Közlemények. Új Sorozat. 83. kötet. Magyar Királyi Közpon-
ti Statisztikai Hivatal, Budapest.
MKKSH (1934) Az 1930. évi népszámlálás. II. rész. Foglalkozási adatok. Magyar Statisztikai Közlemé-
nyek. Új Sorozat. 86. kötet. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.
MKKSH (1936) Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. I. rész. Törvényhatóságok és községek
(városok) szerint. Magyar Statisztikai Közlemények. Új Sorozat. 99. kötet. Magyar Királyi Központi
Statisztikai Hivatal, Budapest.
Marosi S. (1981) Tájkutatási irányzatok, tájértékelés, tájtipológiai eredmények. MTA FKI, Budapest.
Marosi S.-Somogyi S. (1990) Magyarország kistájainak katasztere 1. MTA Földrajztudományi Kutató
Intézet, Budapest.
Martonné Erd ős K. (2000) Magyarország természeti földrajza L Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen.
Szilágyi Zsolt : Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza:
Az egységesülés és széttagolódás formái. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 113-133. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s2 Tértörténet 133
Mészáros R. (2006) A kibertér, mint új földrajzi tér. - Kiss A.-Mez ősi G.-Sümeghy Z. (szerk.) Táj,
környezet és társadalom. Ünnepi tanulmányok Keveiné Bárány Ilona professzor asszony tiszteletére.
SZTE Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék, SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék,
Szeged. 489-496. o.
Mészáros R. (2007) Társadalomföldrajzot m űvelni a 21. század kezdetén - komplex világszemlélet.
Székfoglaló előadás a Szegedi Tudományegyetemen. - Tér és Társadalom. 4.235-243. o.
Móricz Zs. (1958) Kép a Sárrétr ől (1935. április). - Móricz Zs. (szerk.) Riportok (1930-1935). III. köt.
Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest.
Nemerkényi A. (2000) Európai nagytájak. - Probáld F. (szerk.) Európa regionális földrajza. ELTE Eöt-
vös Kiadó, Budapest. 21-84. o.
Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattár Dokumentációs Gy űjtemény 8/A. (1925) Statisztikai Gy űjte-
mény. Békés vm. 1-6. (479-506. sz.), Bihar vm. 1-6. (507-565. sz.), Hajdú vm. 1-2. (1087-1101.
sz.), Jász-Nagykun-Szolnok vm. 1-6. (1214-1260. sz.). Néprajzi Múzeum, Budapest.
Nikitscher P. (2004) Paradigmaváltás a kulturális földrajzban. - Táj, tér, tervezés. Geográfus
Doktoranduszok VIII. Országos Konferenciája, Szeged. http://geography hu/mfk2004/ (Letöltés: 2008.
augusztus 23.)
Novák L. (1986) Településnéprajz. Tanulmányok az Alföld településnéprajzához. Arany János Múzeum,
Nagykőrös.
Osváth P. (1996) Bihar vármegye Sárréti járása leírása.Bihari Önkormányzatok Szövetsége, Debrecen.
(Az 1875. évi Nagyváradon megjelent kötet tartalmilag azonos, nyelvileg, stilárisan stb. módosított
második kiadása.)
Paasi, A. (2004) Place and region: looking through the prism of scale. - Progress in Human Geography. 4.
536-546. o.
Papp A. (1956) A Nagy- és Kis-Sárrét vidékének régi vízrajza. - Közlemények a Debreceni Kossuth
Lajos Tudományegyetem Földrajzi Intézetéb ől. 27.1-7. o.
Papp A. (1960) Fiatalkori vízrajzi változások a Tiszántúl középs ő részében történelmi adatok alapján.
ől. 42.1-11. o. -KözleménykaDbrciKosuthLjTdmányegFölrajziItéb
Probáld F. (2001) Tájföldrajz, regionális földrajz: a hídépítés szükségessége. - Dormány G.-Kovács F.-
Péti M.-Rakonczai J. (szerk.) A Földrajz eredményei az új évezred küszöbén. Magyar Földrajzi Konfe-
rencia, Szeged. http://geography.hu/mflc2001/ (Letöltés: 2008. augusztus 23.)
Szilágyi Zs. (2007) A Sárrét helyzete a regionális központok által rajzolt térben 1920 el őtt és után. -
Demeter G.-Bagdi R. (szerk.) Migráció és asszimiláció Északkelet-Magyarországon és a Partiumban
(1715-1992). Studia Historico-Demographica Debrecina I. Thallóczy Lajos Alapítvány a Keleti Kuta-
tásokért, Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadója, Debrecen. 186-200. o.
Szűcs S. (1934) Bihamagybajom határának régi vízrajza és a község kialakulása (különlenyomat).
10.3. o. -DebrceniSzeml.
Szűcs S. (1992) A régi Sárrét világa. Fekete Sas Kiadó, Budapest. (Els ő kiadás: 1942.)
Takács P. (2000) Mez őváros-képző kényszerek és lehetőségek Magyarországon a XVIII. század végén és a
XIX. század első felében. - Frisnyák S. (szerk.) Az Alföld történeti földrajza. A Nyíregyházán 2000. ápri-
lis 18-19-én megtartott tudományos konferencia el őadásai. MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tu-
dományos Testülete - Nyíregyházi F őiskola Földrajz Tanszéke, Nyíregyháza. 407-414. o.
Teleki P, (1936) A gazdasági élet földrajzi alapjai II. Centrum Kiadó, Budapest.
Timár J. (2004.) Kérdések az alkalmazott társadalom-földrajzi kutatások etikájáról. - Barton G.-
Dormány G.-Rakonczai J. (szerk.) Földrajzi kutatások. II. Magyar Földrajzi Konferencia, Szeged.
http://geography.hu/mfk2004/ (Letöltés: 2008. augusztus 23.)
Timár L. (2003) Történeti földrajz és társadalomtörténet. - Bódy Zs.-Ö. Kovács J. (szerk.) Bevezetés a
társadalom történetébe (hagyományok, irányzatok, módszerek). Osiris Kiadó, Budapest. 341-370. o.
Tóth J. (2001) Gondolatok a földrajztudomány legfontosabb kérdéseir ől. - Dormány G.-Kovács F.-Péti
M.-Rakonczai J. (szerk.) A Földrajz eredményei az új évezred küszöbén. Magyar Földrajzi Konferen-
cia, Szeged. http://geography.hu/mfk2001/ (Letöltés: 2008. augusztus 23.)
Townsend C. (2006) County versus region? Migrational connections in the East Midlands, 1700-1830.
32.291-312. o. -JournalfHistorcalGeography.
U. Nagy I. (1976) Péter András emlékkönyv (1926-1976). Békés Megyei Tanács V. B. Művelődésügyi
Osztálya, Szeghalom Nagyközség Tanácsa, Péter András Gimnázium és Szakközépiskola, Szeghalom.
Varró K. (2004) A régió mint diszkurzív termék. - Tér és Társadalom. 1.73-91. o.
Vofkori L. (2004) Hagyományos és korszer ű földrajztudomány: adalékok a földrajztudomány rendszer-
tanához. - Barton G.-Dormány G.-Rakonczai J. (szerk.) Földrajzi kutatások. II. Magyar Földrajzi
Konferencia, Szeged. http://geography.hu/mfk2004/ (Letöltés: 2008. augusztus 23.)