Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 69-85. p.

Tér és Társadalom                                                      XXIII. évf. 2009       s 2: 69-85


                      BUDAPEST IPARI TERÜLETEI
                        AZ UTÓBBI ÉVTIZEDBEN
              (Industrial Areas of Budapest in the Last Decade)

                                             KISS ÉVA
 Kulcsszavak:
 ipar dezindusztrializáció funkcióváltás Budapest
 A főváros tradicionális ipari területein az utóbbi évtizedben is folytatódtak azok a folyamatok (de- és
 reindusztrializáció, rehabilitáció, ipari területek csökkenése, funkcióváltás), amelyek az 1990-es évtizedben
 voltak jellemz őek, de már sok vonatkozásban különböznek is azoktól. Tulajdonképpen ezeket mutatja be
 ez a tanulmány egy újabb felmérésre alapozva.


                                                Bevezetés

    Közel egy évtized telt el azóta, hogy az 1990-es évek végén megjelent ezen folyó-
 irat hasábjain az a tanulmány, amely a budapesti ipari területeken 1989 óta lezajlott
 térszerkezeti és funkcionális változásokat foglalta össze. S, hogy mi történt a f ő-
 város ipari területein az elmúlt évtizedben, a 20. század végét ől napjainkig, azt fog-
 laljuk össze els ő dlegesen ebben a cikkben. A teljességre törekvés és az összevethe-
 tő ség érdekében azonban meg kell említeni az 1989 és 1998 közötti id őszak néhány
 fontosabb jellemzőjét is. Nem hagyhatók figyelmen kívül a korábban leírt tapasztala-
 tok azért sem, mert bizonyos fokig arra is választ keresünk, hogy az 1990-es évtized-
 beli folyamatok hogyan folytatódtak, milyen mértékben és miért változtak az új évez-
 red elején. Az ismétlések elkerülése végett eltekintünk viszont azoknak a fejezetrészek-
 nek az ismertetését ől, amelyek a kutatástörténeti el őzményeket, illetve a budapesti ipar
 és ipari területek történeti fejl ődését mutatják be (Kiss 1999). Az előbbiekhez kapcso-
 lódóan mindössze egy táblázatos kiegészítést érdemes tenni, ami a nyugati és az
 Európa keleti felének nagyvárosaiban lezajlott ipari átalakulás okait és következmé-
 nyeit, a hasonlóságokat és a különbségeket foglalja össze (1. táblázat).
    Ezen munka alapjául az a 2006-ban végzett felmérés i szolgált, amely a budapesti
 ipari területek nagyságában és funkciójában bekövetkezett változások feltárására
  irányult. Az ipari területek egyenkénti, tömbönkénti feltérképezése nagyon részletes
  információkat szolgáltatott a hasznosításukról. A vizsgálat a City kivételével, a f ő-
  város valamennyi kerületére, s az ott található összes ipari területre kiterjedt. Bázis
  térképként a kerületi térképek szolgáltak, amelyek különböz ő (1:7000 és 1:13 000
  közötti) méretarányban készültek, és a 2000-es évek elején (2002-2004 között)
 jelentek meg. Ezeken a térképeken jelölve voltak az iparinak min ősített területek,
  melyekhez viszonyítva készült el a 2006. évre vonatkozó funkcionális hasznosítás,
  azaz, hogy ténylegesen milyen tevékenységek is folytak akkor az egyes, iparinak
                 Kiss Éva : Budapest ipari területei az utóbbi évtizedben.
                      Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 69-85. p.

70     Kiss Éva                                                 TÉT XXIII. évf. 2009    s2
jelölt területeken. Ebb ől az ún. alaptérképb ől „kiszűrtük" azokat a területeket, ame-
lyeken valóban ipari tevékenység folyt, és külön térképen ábrázoltuk.

                                   1. TÁBLÁZAT
              A nagyvárosi ipar szerkezetváltásának néhány sajátossága
                (Some Characteristics of Large Towns' Restructuring)
                                       Fejlett nyugati                Posztszocialista
          Megnevezés
                                         nagyvárosok                    nagyvárosok
                                   Szerkezeti eltolódás a        Politikai rendszerválto-
          Eltérő okok
                                     világgazdaságban;              zás az 1980-as évek
                                   technológiai korszak-                  végétől.
                                            váltás
                                     az 1970-es évekt ől.
                                   Válság a tradicionális ipari ágazatokban (bányá-
         Hasonló okok
                                                       szat, kohászat);
                                               a tercierizáció feler ősödése;
                                             helyhiány a városközpontokban;
                                        nagyobb hangsúly a környezetvédelmen;
                                        erősödő globalizáció az 1980-as évekt ől;
                                      a piaci erők érvényesülése az ingatlanpiacon.
          Különböző                 Változások bizonyos             Változások az egész
        következmények              ágazatokban és/vagy           iparban és minden cég-
                                     bizonyos cégeknél.                      nél;
                                                                   új szervezeti formák
                                                                        megjelenése;
                                                                        privatizáció;
                                                                 külföldi tőkebefektetés;
                                                                  eltolódás a méretstruk-
                                                                          túrában;
                                                                   a térkapcsolatok újjá-
                                                                       szerveződése.
                                               Az ipar jelentősége csökken;
            Hasonló
                                   strukturális átalakulás, tudásalapú ágazatok el ő-
        következmények
                                                       térbe kerülése;
                                            modernizáció, technikai fejl ődés;
                                              csökkenő ipari foglalkoztatás;
                                  zsugorodó ipari területek, funkcióváltás a korábbi
                                                      ipari területeken;
                                       városszerkezeti és funkcionális átalakulás;
                                            városkép és városimázs változás;
                                                   társadalmi kihatások.
  Forrás: Kiss (2002) alapján saját szerkesztés.
  A kutatás következő fázisában az így kapott térképet összehasonlítottuk az 1998. évi-
vel, hogy feltárjuk, az akkor ipariként jelölt területekb ől mennyi maradt meg 2006-ra is
ipari területnek. Az eredmény a hipotézisünket igazolta. Nevezetesen, hogy az ipari
                  Kiss Éva : Budapest ipari területei az utóbbi évtizedben.
                       Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 69-85. p.

TÉT XXIII. évf. 2009    s2                          Budapest ipari területei       71

 területek kiterjedése tovább mérsékl ődött az elmúlt évtizedben. Így van ez még akkor
 is, ha a felmérés során felmerült esetleges pontatlansági tényez őket is figyelembe
 vesszük, amelyek részben objektív, részben szubjektív tényez őből fakadtak (pl. fel-
 mérést végz ők szubjektivitása, becslések pontosságának vitathatósága stb.).
   A nagyvárosok ipari területeinek pontos meghatározása mindig sok módszertani
 problémát vetett fel nemcsak a múltban, hanem az elmúlt évtizedben végzett felmé-
 rések alkalmával is (Prinz 1964). Ezek egyfel ől az 1989 után megszaporodott új
 cégeknek tulajdoníthatók, amelyeket részben az egykori szocialista nagyvállalatok
 területén hoztak létre. Gyakran el őfordult ugyanis, hogy egy-egy régi ipari területen
 vagy az ottani épületeken több tucat cég osztozott, miáltal a tulajdonviszonyok szinte
 „kibogozhatatlanok", követhetetlenek voltak. Másfel ől szintén megnehezítette a
 felmérést az, hogy a cégek egy részét tevékenységük jellege alapján nem lehetett
 pontosan besorolni, mivel az ipari tevékenységen kívül nem ipari (pl. javító, keres-
 kedelmi, logisztikai, egyéb szolgáltatási) tevékenységet is folytattak valamilyen
 mértékben. Arról nem is szólva, hogy az ipari területen jó néhány olyan cég is volt,
 amelyek nem ipari tevékenységet végeztek. Ezek miatt sok esetben csak becslésekre
támaszkodhatunk az ipari területek nagyságát és funkcionális hasznosítását illet ően.
A térképi megjelenítés több cég esetében azért okozott gondot, mert túl kicsik voltak
 ahhoz, hogy kisméretű térképen ábrázoljuk. Tekintettel az el őbbiekre a következ ő
 elvet követtük a felmérés folyamán. Minden esetben a cégek els ődleges tevékeny-
 ségét vettük alapul, és az ipari és nem ipari tevékenységek által elfoglalt területek
nagyságát becsléssel határoztuk meg. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a megfi-
gyelésen és szubjektív megítélésen alapuló eredmények nem teljesen objektívek, de
arra mindenképp alkalmasak, hogy a domináns tendenciákat jelezzék.
   A nagyon időigényes terepmunka során alkalmazott módszerek (megfigyelés,
munkatérképek és fotók készítése) mellett a CompLex Céghírek cégadatbázisára
támaszkodtunk és interjúkat is készítettünk. Legutóbb 2006 tavaszán kerestük fel a
f ővárosi főépítészi hivatalt és néhány olyan kerületi önkormányzati hivatalt, amelyek
(1989 után) tetemes kiterjedés ű ipari területekkel rendelkeztek, hogy a főépítészekkel
készített interjúk révén az ipari területekkel kapcsolatos legújabb álláspontokról és a
jövőjükre vonatkozó elképzelésekr ől tájékozódjunk.
   A tanulmány két fő részb ől áll a bevezetést és az összegzést nem számítva. El ő-
ször a fővárosi ipari területeken megfigyelhet ő főbb tendenciákat, sajátosságokat
foglaljuk össze, majd pedig a feleslegessé vált ipari területek lehetséges hasznosítási
módjait tekintjük át.


                    Főbb tendenciák az ipari területeken

  Budapest fejl ődése során, ahogy azt már Mendöl is leírta, egy sajátos gy űrűs-
sugaras városszerkezet jött létre, amely leginkább Burgess modelljéhez hasonlít
(Mendöl 1963; Csanádi—Ladányi 1992). A négy gyűrű kialakulásában különböző
természeti és társadalmi, gazdasági stb. tényez ők játszottak szerepet. Szabályos
                 Kiss Éva : Budapest ipari területei az utóbbi évtizedben.
                      Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 69-85. p.
72     Kiss Éva                                                 TÉT XXIII. évf. 2009   s2
kifejlődésüket egyrészt a budai oldalon a domborzati viszonyok akadályozták, más-
részt a városból kivezető fontosabb főutak törik meg. Mindegyik övezetnek meg-
volt (s részben ma is megvan) a maga speciális funkciója, melyek közül a negyedik,
a második lakóhelyi övezet kivételével az els ő három (City, els ő lakóhelyi övezet,
második munkahelyi övezet) jelentős változások színtere lett a rendszerváltozás
után, de más-más aspektusból (Berényi 1994). A budapesti iparban lezajlott változá-
sok, amelyeket nagyon sok tényez ő indukált, leginkább a második munkahelyi övezet
vagy másképp az átmeneti zóna részét képez ő ipari területeket érintették. A bekövet-
kezett változások tulajdonképpen az iparban végbement nagyhorderej ű (szervezeti,
szerkezeti, tulajdoni stb.) változások térbeli vetületeként is értelmezhet ők, azaz a
funkcionális szerkezetváltás területi konzekvenciájaként (Coffey—Bailly 1996). Az
iparban végbement változások különösen az 1990-es évtizedben játszottak markáns
szerepet az ipari területeken lezajlott folyamatokban. Majd azt követ ően egyre jobban
előtérbe kerültek azok a tényez ők (pl. piaci viszonyok, tudatos városfejlesztési politika),
amelyek már nem az iparhoz és az ipari tevékenységhez kapcsolhatók. S ma már nem
annyira az ipar, hanem els ősorban más faktorok indukálják az ipari területeken meg-
figyelhető változásokat Budapesten is. A hajtóer ők fontossági sorrendjében tehát rele-
váns változás ment végbe az elmúlt csaknem két évtizedben.
  A kelet-közép-európai fővárosok közül Budapest örökölte a legnagyobb kiterjedés ű
ipari területeket. Ez egyaránt lehet nagyon kedvez őtlen és nagyon kedvez ő adottság.
Az előbbi azért, mert a más városokkal vívott, egyre élez ődő versenyben hátrányt
okozhat az, hogy a kiterjedt, sokszor szennyezett ipari területek felszámolása sokba ke-
rül. A felmerül ő költségek ugyanis súlyos teherként nehezednek a városra, ami inkább
elriaszt(hat)ja a befektet őket. Másfelől viszont ezek az ipari területek a főváros „arany-
tartalékainak" is tekinthet ők. Következésképp rendkívül fontosak és hasznosak lehet-
nek a város számára, mert igen kevés a szabad, beépítetlen terület a bels ő városré-
szekben, szemben a más nagyvárosokban (p1. Varsóban) tapasztaltakkal (Kiss 2007).
  A főváros ipari területeit többféle megnevezéssel (barnazóna, rozsdaövezet stb.) is
szokták illetni, amelyek tartalmukban is különböznek többé-kevésbé. A barnaövezet
— szűkebb értelemben — csak a kifejezetten ipari területeket jelenti, de tágabb értel-
mezésben az egész átmeneti zónát jelöli, ahol nem csak ipari, hanem más, nagy
területigényű közlekedési és egyéb létesítmények is megtalálhatók. Éppen ezért
funkcionális aspektusból vegyes funkciójú övezetként szokták említeni az átmeneti
zónát, ami az ipari és nem ipari funkciók keveredésére utal. Az ipari területeket
szintén gyakran illetik a „rozsdaövezet" megnevezéssel is. Ez a név rendszerint
azokat az ipari területeket jelöli, amelyek korábbi ipari hasznosítása megsz űnt vagy
nagyon visszaesett, és még nem újultak meg. Ezen övezet legf őbb sajátosságai az
elhagyott ipari területek és a lepusztult, régi ipari épületek (Barta 2004; Beluszky-
Győri 2004; Kukely et al. 2006). Akadnak azonban olyan nézetek is miszerint az
összes ipari terület együttesen képezi a rozsdaövezetet. A különféle megközelítések
között az elkülönítés alapját az adja, hogy az átmeneti (barna) zóna megnevezés
elsősorban a városszerkezeti helyzetre, míg a rozsdaövezet elnevezés inkább az
ipari területek állapotára, milyenségére utal.
                  Kiss Éva : Budapest ipari területei az utóbbi évtizedben.
                       Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 69-85. p.

TÉT XXIII. évf. 2009    s2                          Budapest ipari területei        73

   Az értelmezést ől függően változik az övezetek nagysága is. A belváros és a külvá-
ros közötti átmeneti zóna a legnagyobb kiterjedés ű (Barta 2004; Beluszky—Gy őri
 2004). A barnazóna területét, amely a tradicionális ipari területeket és a közéjük
 ékelődő egyéb (közlekedési, lakó-) funkciójú területeket is magában foglalja, 13%-ra
(68 km2) becsülték a főváros területéb ől (Kukely et al. 2006). A csak kizárólag ipari
hasznosítású területek kiterjedése ennél jóval kisebbre tehet ő, elsősorban azért, mert
már eredetileg is szerényebb mérték ű volt a részesedésük, és részben azért is, mert
csökkent a területük az elmúlt évtizedekben (Kiss 1994; 1999).
   Az ipari területeken zajló változások térben és id őben differenciáltan haladtak.
A változás mértéke igen eltér ő a város különböző részeiben, de még egy ipari terü-
leten belül is, mivel az egyes ipari területek és az ott lev ő ipari létesítmények az
átalakulás, a fejl ődés más-más stádiumában vannak. Ez több tényez őre (pl. az ipari
területek elhelyezkedése, az ottani üzemek nagysága, tulajdonosi struktúrája, szer-
vezeti formája, ágazati hovatartozása) vezethet ő vissza. Lényegében ezek határoz-
zák meg az adott ipari terület és az ottani ipari cégek további sorsát, jöv őjét is. Az
elmúlt évtizedekben voltak olyan ipari területek, amelyek szinte változatlanul
fennmaradtak, legalább is külsejükben, és valószín ű egy részük a jöv őben sem vál-
tozik számottev ően. Voltak olyanok is, amelyek kisebb-nagyobb mértékben meg-
változtak, mert az ottani ipar megújult, átszervez ődött, és ez az ipari épületek külse-
jében, az ipari területek hasznosításában, bels ő rendezettségének fokozódásában stb.
is megnyilvánult. S akadtak olyanok is, nem is kevesen, amelyek teljesen elt űntek,
és a helyüket más funkciók vették át, s őt új ipari területek is létrejöttek. Ezekhez
hasonló folyamatokat a fejlett nagyvárosokban is megfigyeltek (Takeuchi 1985;
Doling et al. 1994; Cohen 1998; Moulaert et al. 2003), habár azok mindegyikének
megvannak a maguk egyedi, különleges vonásai is. A történelmi el őzményektől, a
gazdasági bázistól, a társadalmi, kulturális környezet milyenségét ől stb. függően
ugyanis mindenhol differenciáltan, bizonyos fokig sajátos módon következtek be
ezek a változások (Ernst et al. 1996).
  Budapest ipari területei az 1970-es évek elején érték el a legnagyobb kiterjedésü-
ket, amikor a város területének több mint 9%-át tették ki, s azután lassú fogyásuk
kezdődött. Az 1980-as évek közepéig mintegy 250 hektárral csökkent a területük,
ami többek között az ipari tevékenység korlátozásának, az ipar kitelepítéseknek és
az iparban végbement változásokhoz való szorosabb igazodásnak tulajdonítható. Az
 1990-es években tovább folytatódott, méghozzá egyre intenzívebben a tradicionális
ipari területek zsugorodása, ám a város különböz ő részeiben eltérő mértékben. Voltak
olyan városrészek, ahol az ipari területek fogyása a 30-40%-ot vagy akár az 50%-ot is
elérte (Kiss 1999; 2002). Bár az utóbbi id őben már általában véve mérsékeltebb az
ipari területek csökkenése, mégis néhol még mindig tetemes fogyásuk figyelhet ő meg.
Az elmúlt közel egy évtized változásait jól tükrözi az 1998. és 2006. évi felmérés ta-
pasztalatainak az összevetése is. Ma már a f őváros területének csak néhány százalékát
teszik ki az átmeneti zóna tradicionális ipari területei (1. ábra).
                Kiss Éva : Budapest ipari területei az utóbbi évtizedben.
                     Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 69-85. p.

74      Kiss Éva                                               TÉT XXIII. évf. 2009   s2
                                        1. ÁBRA
                         Budapest tradicionális ipari területei
                       (Traditional Industrial Areas of Budapest)




                     Forrás: Az 1998. évi és a 2006. évi felmérés és terep-
                     bejárás tapasztalatai alapján saját szerkesztés.
   A hagyományos ipari területek nagyfokú összezsugorodása egyben azt a kérdést
 is felveti, hogy beszélhetünk-e még ipari körzetekr ől. A válaszunk erre határozott
nem lehet, mivel azok mostanra már zömmel feldarabolódtak, „dezintegrálódtak".
Napjainkban már csak a foltokban, szórtan megmaradt régi ipari területek emlékez-
tetnek rájuk, és sejtetik az egykori el őfordulásuk körvonalát. Természetesen arról
sem szabad megfeledkezni, hogy ezek a fennmaradt, hagyományos ipari területek
már nem ugyanazok, mint régen, hiszen az ott lev ő vállalkozások zöme hatalmas
belső és részben küls ő átalakuláson ment keresztül 1989 után.
   Az 1990-es évtizedben az ipari területek kiterjedését alapvet ően két egymással
párhuzamosan zajló folyamat határozta meg, amelyek változó intenzitással érvénye-
sültek. Közülük az egyik a dezindusztrializáció, ami az ipari területek elt űnésével,
funkcionális átalakulásával járt, míg a másik, a rehabilitáció a régi ipari területek tel-
jes vagy részleges megújulását és fennmaradását célozta. Az el őbbi inkább a város
                   Kiss Éva : Budapest ipari területei az utóbbi évtizedben.
                        Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 69-85. p.

TÉT XXIII. évf. 2009    s2                           Budapest ipari területet ...      75

északi, északkeleti ipari körzeteire volt jellemz ő, ellenben az utóbbi jobbára a déli,
délkeleti ipari területekre. De az is el őfordulhatott, hogy a két folyamat egymás mel-
lett levő ipari területeken vagy egy ipari területen belül zajlott. A két f ő folyamaton
kívül néhol még reindusztrializációval is számolni kellett. Bár ezek a folyamatok elté-
rő mértékben nyilvánultak meg a különböz ő ipari területeken, a főváros egészét, az
összes ipari területet alapul véve a dezindusztrializáció volt a meghatározó folyamat.
  A 2006. évi felmérés tükrében megállapítható, hogy a főváros iparában az 1998-ig
tapasztalt folyamatok, bizonyos fokig ellentétes trendek az elmúlt közel egy év-
tizedben is folytatódtak. Továbbra is a dezindusztrializáció a domináns folyamat,
habár mostanra már egyre jobban kiteljesedik a térben. Ez feltehet ően annak a kö-
vetkezménye, hogy a városközponthoz közelebb lév ő felesleges, úgymond „szabad"
ipari területek már megfogyatkoztak, és az ilyen területek iránti növekv ő igény
miatt már a távolabb fekvő és/vagy rosszabb közlekedési kapcsolatokkal rendelkez ő
ipari területek is el őtérbe kerültek. Ezáltal a dezindusztrializáció még azokon az ipari
területeken is jelent ősebb lett a város északi (pl. IV. kerület) és f őleg déli felében
(pl. a XI. és XXI. kerületekben), ahol az 1990-es évtizedben kevésbé fordult el ő.
Mintha ezek a területek is igyekeznének „utolérni" a város északi részében el őreha-
ladott funkcíóváltást. Belejátszik ebbe a City további terjeszkedése is. Az utóbbi
évtizedben már a városközponttól távolabbi területeken is megfigyelhet ő a „cent-
rum funkciók" felbukkanása a központi üzleti negyed (CBD) „benyomulásának,
csápszerű kiágazásának" köszönhet ően.
  Az 1990-es években a város északi felében, a XIII. kerületben haladt a leggyor-
sabban a dezindusztrializáció, ami az ezredforduló után északabbra „tolódott", s az
ottani ipari területeknek is releváns jellemz őj évé vált. Ennél fogva a hajdani ipari kör-
zet napjainkra már szinte teljesen „felemészt ődött" a város északi felében. A tradicio-
nális ipari területek gyors zsugorodása annak is betudható (vagy esetleg annak is a
következménye) a XIII. kerületben, hogy ugrásszer űen nőtt a megszűnt ipari cégek
száma. (Például 1990 és 1995 között még csak 65 ipari cég sz űnt meg, 2000 és 2005
között viszont már 345.) Ma már csak apró foltokat alkotnak a kizárólagos ipari terü-
letek, a legnagyobb hányaduk ugyanis funkcióváltáson ment át (2. ábra).
  A 21. század elején az ipar tartósabb fennmaradásával már csak a város keleti ipari
területein, főleg a X. kerületben lehet számolni, melynek hátterében a kerület vá-
rosközponthoz viszonyított távoli fekvése, kedvez őtlenebb közlekedési kapcsolatai
és iparának sajátos ágazati struktúrája állhat. Ezzel magyarázható, hogy a X. kerü-
letben még a 2006-os felméréskor is igen tetemes volt az ipari területek aránya, ami
egyben a dezindusztrializáció szerény mértékére is utal. Az ipar rehabilitációjával
összefüggő beruházások leginkább a régi ipari létesítmények modernizálását, meg-
újulását célozták, amelyek a „gyárkapun kívülállók" számára sokszor kevésbé
látványosak (3. ábra).
                   Kiss Éva : Budapest ipari területei az utóbbi évtizedben.
                        Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 69-85. p.
76      Kiss Éva                                                  TÉT XXIII. évf. 2009              s2

                                      2. ÁBRA
        Az iparterületek funkcionális átalakulása a főváros XIII. kerületében
      (Functional Transformation of Industrial Areas in the 13th District of Buda-
                                        pest)


                                                                2006




                                                                               - [Pat
                                                                               mi  Vegyes (ipar és terder)
                                                                               M Kereskedelem, szolgáltatás
                                                                                   Iroda, adminisztratív
                                                                                   Lakó
                                                                               Mt Egyéb

Megjegyzés: A XIII. kerület térképe, 2004.
Forrás: Az 1998-ban és 2006-ban végzett terepbejárás és felmérés tapasztalatai saját szer-
kesztés.

  A dezindusztrializációval párhuzamosan reindusztrializáció is folyik. Jelzi ezt az
ipari cégek számottev ő szaporodása is. Ugyanakkor ellentmondani látszik a
reindusztrializációnak az, hogy a tetemes számú (2000 és 2005 között közel hét-
ezer) cégalapítás ellenére az ipari területek nem gyarapodtak nagymértékben. Oka
lehet ennek az, hogy az új ipari területek aránya csekély, a régieké pedig fogy, ezért
szinte úgy tű nik, mintha az új cégek zömének nem lenne területi vonzata, mintha
nem is nagyon kapcsolódnának a fizikai térhez. Éppen emiatt az ipari területek
nagyságára és az ipar térszerkezetére alig vannak hatással. Visszavezethet ő ez arra
is, hogy az új ipari cégek között sok a kisvállalkozás, amelyek közül több régi ipari
létesítményekben települt le, nem ritkán csak egy-egy helyiséget elfoglalva. Ennél
fogva egységnyi ipari területre egyre több ipari cég jut, vagyis n ő a cégsűrűség.
Ezzel egyidej ű leg a 2006. évi állapot-felmérés folytán az az egyel őre lassú és hal-
ványan körvonalazódó trend is kimutatható, hogy az ipari termelés súlypontja a
város pereme felé tolódik el, a bels ő kerületekb ől a külsők irányába (4. ábra).
                          Kiss Éva : Budapest ipari területei az utóbbi évtizedben.
                               Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 69-85. p.

TÉT XXIII. évf. 2009               s2                       Budapest ipari területei   77

  Az utóbbi évtizedben a különböző folyamatok ered őjeként tehát tovább csökken-
tek a tradicionális ipari területek, miáltal sok ilyen terület vált feleslegessé, „szaba-
don" felhasználhatóvá.
                                     3. ÁBRA
       Az ipari területek funkcionális átalakulása a főváros X kerületében
  (Functional Transformation of Industrial Areas in the 10th District of Budapest)


                                                                           1998




     Funkció
     NE   Ipar
     MM Vegyes (ipar és tercier)
          Kereskedelem, szolgáltatás
          Iroda, adminisztratív
     em   Lakó
          Egyéb

                                                                          2006




 Megjegyzés: A X. kerület térképe, 2003.
 Forrás: Az 1998-ban és 2006-ban végzett terepbejárás és felmérés tapasztalatai alapján
 saját szerkesztés.
               Kiss Éva : Budapest ipari területei az utóbbi évtizedben.
                    Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 69-85. p.
78     Kiss Éva                                               TÉT XXIII. évf. 2009   s2
                                        4. ÁBRA
                           Budapest ipari területei, 2006
                        (Industrial Areas of Budapest, 2006)




       Forrás: A 2006. évi felmérés és terepbejárás tapasztalatai alapján saját
       szerkesztés.


         A tradicionális ipari területek újrahasznosítási típusai

  Az elhagyott ipari épületek és ipari területek újrahasznosításának módja több té-
nyezőtől függ: például a nagyságuktól, elhelyezkedésükt ől, tulajdonosaiktól, közle-
kedési kapcsolataiktól, szennyezettségük mértékét ől, környezetük milyenségét ől, a
városfejlesztési elképzelésekt ől stb. Bár várostervezési, illetve városfejlesztési
szempontból ezek a területek nagyon fontosak, mert funkcióváltásuk révén nagy-
mértékben kihat(hat)nak a város jöv őbeni szerkezeti és funkcionális tagolódására,
mégis a helyi önkormányzatoknak, a városfejleszt őknek nagyon kevés eszközük
van (pl. beépítési szabályok a magasságra vonatkozóan) a hasznosításuk befolyáso-
lására. Kedvez őtlen továbbá az is, hogy a kerületek és a főváros között nincs mindig
összhang egy-egy ipari terület jöv őjét illetően. Nagyon nagy hátrány az is, hogy
                    Kiss Éva : Budapest ipari területei az utóbbi évtizedben.
                         Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 69-85. p.

TÉT XXIII. évf. 2009     s2                           Budapest ipari területei           79

hosszú időn (kb. tíz éven) át a fővárosnak nem volt városfejlesztési koncepciója.
Következésképp a területhasznosítás spontán módon zajlott, melynek az lett az
 eredménye, hogy sok beruházás nem úgy és nem ott valósult meg, ahol és ahogyan
 kellett volna. Mivel ezek a területek általában magántulajdonban vannak, és a „ma-
 gántulajdon szentsége" nagyon er ős — ahogy az egyik főépítész fogalmazott —, ezért
 a várostervez őknek kevés a tényleges befolyásuk. A dönt ő tényezők a piaci erők és
 az, hogy a tulajdonosoknak, a befektet őknek mi a szándéka az adott területtel.
   A politikai rendszerváltozást követ ő „zűrzavaros időkben" szinte minden nehéz-
 ség nélkül, viszonylag olcsón meg lehetett szerezni ezeket az elhagyott, felesleges
 ipari területeket. Ez utóbbi azzal is magyarázható, hogy a közép- és kelet-európai
 fővárosok mindegyike majdnem egy id őben „dobta piacra" ezeket a területeket, és a
köztük levő versenyt kihasználták a külföldi befektet ők. Könnyen és kevés pénzért
juthattak jelent ős ipari területekhez, amelyekkel most már szabadon rendelkeznek.
A passzív városfejlesztés id őszakában maguk a befektet ők, a tulajdonosok irányítot-
ták a város fejl ődését, mert ténylegesen ők döntöttek egy adott terület hasznosításáról
(Szirmai et al. 2003). Csak az utóbbi években kezd határozottabban érvényesülni a
korábbi passzív városfejlesztéssel szemben Budapesten is az aktív városfejlesztés
(csakúgy, mint a nyugati nagyvárosokban), melynek lényege, hogy a helyi önkor-
mányzatok nagyobb tudatossággal határozzák meg, hogy hol, milyen létesítmények
legyenek, s azokhoz keresnek befektet őket, s nem fordítva.
   Rendszerint azon felesleges ipari területek fejlesztése haladt gyorsabban, amelyek
kedvező(bb) földrajzi fekvéssel, jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkeztek és nem
voltak szennyezettek. A befektet ők ugyanis ezeket a „tiszta" területeket részesítették
előnyben, mert a szennyezések eltávolítása jelent ősen megnövelte volna a költsége-
ket. Nem beszélve arról, hogy sokkal id őigényesebbé is tette volna a beruházást.
   Az egykori ipari telephelyek újrahasznosítása alapvet ően kétféleképp történhet at-
tól függően, hogy az új funkció a régi ipari létesítményben vagy azok lebontásával a
régi ipari területen jelenik meg. Az el őbbi esetben a funkcióváltás a régi ipari épüle-
tekhez kapcsolódik, amelyeket többnyire valamilyen mértékben felújítottak, átalakí-
tottak. Ekkor a bels ő átalakulás külsőleg gyakran kevésbé látványos. Az ipari létesít-
mények ilyen, új kihívásokhoz való alkalmazkodását nevezte Cohen „adaptive reuse"-
nak, azaz alkalmazkodó újrahasznosításnak, mivel az épületek „igazodnak" az új funk-
cióhoz (Cohen 1998). Az utóbbi esetben a régi ipari létesítmények teljes lebontása után
az üres ipari területen egészen új, nem ipari tevékenységnek helyt adó épületeket hoz-
nak létre, amelyek már külsejükben és tartalmukban, vagyis funkciójukban is teljesen
újak. Ezek már a városképben is látványosabb változást eredményeznek, ezért ezt a
típust városi megújulásnak (urban renewal) is nevezhetjük.
   Mindkét típusnál az újrahasznosítás lehetséges módjai sok hasonlóságot mutatnak.
E tekintetben nincs markáns különbség kőzőttük, bár vannak olyan módok, amelyek
csak az egyik esetben lehetségesek (pl. a lofl-lakások nem jöhetnek létre régi ipari épü-
letek nélkül). Az is általános tapasztalat, hogy a kisebb méret ű ipari területek, ipari épü-
letek újrahasznosítása, funkcióváltása rendszerint gyorsabban halad, mint a nagyobbaké.
               Kiss Éva : Budapest ipari területei az utóbbi évtizedben.
                    Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 69-85. p.
80     Kiss Éva                                               TÉT XXIII. évf. 2009   s2
   Az ipari területek, létesítmények újrahasznosításának leggyakoribb módjai — fon-
tossági sorrend nélkül — a kereskedelmi, szolgáltató, iroda, lakó-, és raktározási-
logisztikai funkció. A vizsgálatok azt mutatták, hogy az egyes funkciók preferálá-
sában időbeli eltolódás következett be. Az 1990-es években f őleg a kereskedelmi és
a szolgáltató, valamint az iroda funkció dominált, a funkcióváltás els ősorban ezek
irányába zajlott (Kiss 2002). Összefüggött ez a kereskedelem gyors privatizációjá-
val, a nagy bevásárlóközpontok és modern irodaépületek hiányával is, amelyek
iránt óriási volt a kereslet. A rendszerváltozás utáni nehéz helyzetb ől való kilábalás,
a gazdaság stabilizálódása, a növekv ő jövedelmek és a minőségi lakásigények foko-
zódása ösztönz őleg hatottak a lakásépítésekre is az ezredforduló táján. A raktározási,
logisztikai funkciók csak az utóbbi években kezdtek egyre nagyobb szerepet kapni,
ami talán abból is fakad, hogy a középtávú városfejlesztési koncepció elfogadásával
nyilvánvalóvá váltak a fő közlekedési útvonalak futásirányát követ ő fontosabb fej-
lesztések. Természetesen az egyes funkciók jelent ősége a piaci igényektől függően
rövid időn belül is változhat. Mégis ezek tekinthet ők, különösen a lakó- és a logisz-
tikai funkció a legnépszer űbbnek napjainkban. A befektet ők a leginkább ezeket a
beruházásokat támogatják.
   A különböző funkciók a térben is differenciáltan jelentek meg a hagyományos
ipari területeken. A kereskedelmi, szolgáltató jelleg ű fejlesztések els ősorban ott
valósultak meg, ahol jók voltak a közlekedési kapcsolatok. Az egyes beruházások
nagysága igen eltér ő, de általában tízezer négyzetméter alattiak, és a küls ő megjele-
nésükben is élesen különböznek ezek a modern, „high-tech"-szer ű épületek. Szem-
ben a nagyon nagy területigény ű kereskedelmi beruházásokkal, amelyek a városon
kívül valósultak meg, és amelyek építészeti szempontból sem látványosak, mert
túlnyomórészt igen egyszer ű szerkezetű csarnokok.
   A kereskedelmi, szolgáltató funkció egyaránt megjelenhet régi ipari épületben vagy
hajdani gyárterületen. Az előbbire az egyik legels ő példa a Váci úton levő Csavargyár
épülete, amelybe felújítása, rekonstrukciója után számos, kisebb-nagyobb és dönt ően
szerényebb igényeket kielégít ő kereskedő és javító, szolgáltató cég költözött be. Az
utóbbira a Duna Plaza a klasszikus példa, hiszen a fővárosban először létesült barna-
mezős beruházás formájában régi ipari (hajógyári) területen egy ilyen modern, nyuga-
ti típusú bevásárlóközpont. 1996-ban került átadásra, ám azóta már jó néhány hasonló
színvonalú épült. Ezekben az új típusú bevásárlóközpontokban általában sokféle, ma-
gasabb szintű igényeket kielégítő üzletek és szolgáltató cégek kapnak helyet. A 21. szá-
zad elejére a bevásárlóközpont-létesítés mérsékl ődött.
   Az irodai, adminisztratív jelleg ű fejlesztések az 1990-es években voltak gyakoriak,
ami az 1989 után hirtelen jelentkez ő, rendkívül nagy igényeknek tudható be. Akkor
az is elő fordult, hogy mindenféle felújítás vagy modernizálás nélkül használták a régi
ipari épületeket irodai és adminisztratív funkcióra, mert eleinte a nagy volumen ű
mennyiségi igények kielégítésére törekvés dominált. A régi ipari épületek irodának
alkalmas helyiségeinek a bérbeadása, mint a bevételszerzés sajátos módja, szintén
hozzájárult a korábbi állami vállalatok fennmaradásához. Ez egyébként „túlélési
stratégiájuknak" is egyik lehetséges eszköze volt. Kés őbb már a gazdasági körül-
                    Kiss Éva : Budapest ipari területei az utóbbi évtizedben.
                         Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 69-85. p.

TÉT XXIII. évf. 2009      s2                          Budapest ipari területei            81

  mények megváltozása és az irodák kínálatának növekedése következtében ez a fajta
  „azonnali hasznosítás" háttérbe szorult, amit az igényesebb, magasabb szint ű elvá-
  rásokat is kielégít ő, korszerű , sok extrával ellátott irodák iránti kereslet er ősödése is
  előidézett. A kezdeti nagy boom-ot követ ően a 21. század elejére az irodák iránti
  kereslet szintén visszaesett. 2002-ben még 15 iroda épült a barnaövezetben, részben
  gyárak helyén, de 2003-ban már csak néhány ilyen jelleg ű beruházást regisztráltak
  (Ongjert 2003). Ez elsődlegesen az irodapiac telítődésével, a kereslet csökkenésével
  magyarázható, habár jó min őségű irodákat még mindig sokan keresnek. Az iroda-
  épületek között egyaránt megtalálhatók a régi ipari területen létrejött, teljesen új,
 modern irodaházak, mint barnamez ő s beruházások (pl. MOM Parki irodák) és a régi
  ipari épületek átalakításával, rehabilitálásával létrehozottak. Jó példa ez utóbbira a
 Dorottya udvar, amelyet a régi gyárépület teljes felújításával, rekonstrukciójával, de
 a tágas belső terek megtartásával „hoztak létre" a 2000-es évek elején. Ez az épület
 az egyik legjobb példa a „loft-irodaházra" a f ővárosban.
    Többnyire az új, modern irodaházak a városközpontban, ezzel szemben a felújított
 ipari épületben lev ők a központtól távolabb helyezkednek el, amit némiképp ellensú-
 lyoznak a jó közlekedési kapcsolatok, valamint a jól kiépített infrastruktúra. S mivel
 ez utóbbiak bérleti díjai rendszerint kisebbek, ezért sok kezd ő vállalkozás kedveli
 ezen irodaházak helyiségeit.
    A lakáscélú fejlesztés az ezredfordulótól került el őtérbe. Hatalmas lakásépítési láz
 bontakozott ki az egykori ipari területeken. A legf őképp azokon a régi ipari terüle-
 teken, amelyek nem szennyezettek és jól megközelíthet ők. Az ipari területek 1998-as
 felmérése során még azt tapasztaltuk, hogy a lakáscélú fejlesztés nem gyakori újra-
 hasznosítási mód. A XIII. kerületben, a város egykori északi ipari körzetében vol-
 tak erre kísérletek az 1990-es években, de ezek a vállalkozások (akkor még) nem
jártak sikerrel (Kiss 1999). A 21. század elejére viszont az el őrehaladott
 dezindusztrializáció és a városrész funkcionális átalakulása következtében sokat vál-
 tozott a kerület és a róla alkotott kép. Részben ezzel magyarázható, hogy pl. 2005-ben
 már itt épült a legtöbb új lakás (3250) a fő városban, ami messze a legmagasabb érték
 volt. Amíg az 1990-es évtized második felében évente átlagosan 80 lakás épült a XIII.
kerületben, addig 2000 és 2005 között már 1349 lakás. Szintén er ősödött a lakásépítés
üteme a város déli és keleti ipari területein. Például a IX. kerületben 1995-ben 88 la-
kást építettek, tíz évvel kés őbb már 1008-at, vagy például a XI. kerületben az 1990-es
évek második felében átlagosan 214 lakás épült évente, a 2000-es évek elején pedig
már 338. Az új lakások építésében magyar és külföldi befektet ők egyaránt részt vesz-
nek. Az utóbbi években a német, angol, holland és osztrák befektet ők mellett megnőtt
a spanyol, az ír és az izraeli befektet ők száma is. Az újonnan épített lakások általában
jól felszereltek, több szobásak, gyakran lakóparkot alkotnak.
   Az ún. „loft-lakások" Nyugat-Európában és Észak-Amerikában már jóval hama-
rabb megjelentek, mint Európa keleti felében (Cohen 1998). Jelenleg már a fővá-
rosban is vannak példák arra, hogy a régi ipari épületeket alakítják át lakóházzá.
Ezek a felújított nagy terület ű, nagy belmagasságú lakások kiválóan alkalmasak
extrém igények (pl. lakó- és munkahelyi funkciók együttes) kielégítésére. Sok
                Kiss Éva : Budapest ipari területei az utóbbi évtizedben.
                     Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 69-85. p.
82     Kiss Éva                                                TÉT XXIII. évf. 2009   s2
helyütt művészek, zenészek, fest ők költöznek be ezekbe a lakásokba, amelyek több-
nyire a város déli, délkeleti ipari körzeteihez kapcsolódnak (Sütő et al. 2004). A „loft-
lakások" gyakran „szigetszer űen" ékel ődnek be a lakóterületekbe vagy közel van-
nak azokhoz annak ellenére, hogy ipari területeken helyezkednek el. 2006 nyarán
már a főváros több helyén (pl. Óbudán a régi textilgyárban, Angyalföldön a volt
gázkészülékgyárban, Ferencvárosban az egykori Gizella malomban) is terveztek
loft-lakás kialakítást, illetve loft-lakásszer ű lakásépítést. Közülük a Gizella malom
lesz az egyik legnagyobb beruházás, ahol 100 ilyen lakást szándékoznak felépíteni.
Továbbra sem fog azonban a lakófunkció megjelenni azokon a régi ipari területe-
ken, amelyek szennyezettek és/vagy a környezetük sem kedvez ő.
  A raktározási, logisztikai funkció megjelenése a régi ipari területeken az utóbbi
években erősödött fel, s folyamatosan gyarapodik az így hasznosított ipari épületek
aránya. Ezek a nagy helyigény ű létesítmények főleg a városközponttól távolabb
levő ipari területeken gyakoribbak, de csak ott, ahol jók a közlekedési kapcsolatok.
Rendszerint a fő közlekedési útvonalak mentén helyezkednek el. A raktározási és a
logisztikai piacon igen er ős a spekulatív építés is, ami a fejlett országokban bevett
építési forma, nálunk csak nemrég jelent meg, és csak részben kapcsolhatók régi
ipari területekhez (Szirmai et al. 2003).
  A raktározási, logisztikai funkció nem ritkán nagyon lepusztult, régi gyárépület-
ben is helyt kap, amit a terepbejárás során is megfigyelhettünk. Példaként a csepeli
gyárterület említhet ő, ahol több épületen is a „raktár" vagy „raktár kiadó" feliratot
olvashattuk. Ezek a „raktárépületek" eltér ő nagyságúak voltak, s valószínű rosszabb
műszaki állapotukból fakadóan jóval olcsóbban bérelhet ők, mint az új építésűek
és/vagy a fontosabb közlekedési folyosók mentén lev ők (5. ábra).
  Az egyéb jelleg ű fejlesztések nem túl gyakoriak, és a régi ipari területeknek
és/vagy épületeknek csak a töredékét teszik ki. Ide sorolhatók a parkolók, a parkok
és az egyéb rekreációs területek, valamint a kulturális létesítmények. Ezek nagyon
elvétve és igen kis területen fordulnak el ő a fővárosban, s a jövőben sem várható
jelentős gyarapodásuk.
  Az „egyéb" kategóriával kapcsolatban még két megjegyzést kell tenni. Az egyik,
hogy a raktározási, logisztikai funkció is ezen kategóriába került besorolásra a
könnyebb kartografikus ábrázolás érdekében, hogy a kategóriák számának növelé-
sét elkerüljük. Ez viszont egyúttal azt is jelenti, hogy az egyéb kategóriába sorolt
területek dönt ő hányada logisztikai, raktározási funkciót tölt be, s csak kismérték-
ben ténylegesen is egyéb hasznosítású ipari területet. A másik, hogy a 2006-os fel-
mérés térképi megjelenítésekor szintén az el őbbi ok miatt szükségessé vált a fejlesz-
tés előtt álló, úgymond üres ipari területek ezen csoportba való besorolása is, mivel
ezek további hasznosítása nem volt ismert a felmérés id őpontjában. Ugyanez
mondható el azokról a területekr ől, amelyeken még a bezárt gyárak lepusztult épü-
letei álltak, mert ezek további sorsa, ismeretlennek, bizonytalannak t űnt akkor. Az
azonban biztos, hogy ezen területek kiterjedése sem öltött tekintélyes méreteket,
vagyis az „egyéb" területek kis részét tették csak ki 2006-ban.
                     Kiss Éva : Budapest ipari területei az utóbbi évtizedben.
                          Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 69-85. p.

TÉT XXIII. évf. 2009      s2                            Budapest ipari területei               83

                                     5. ÁBRA
           A főváros XXL kerületének ipari területei funkció szerint, 2006
        (Industrial Areas by Function in the 21st District of Budapest, 2006)




                                                          Funkció
                                                          El   Ipar
                                                          ei Vegyes (ipar és tercier)
                                                               Kereskedelem, szolgáltatás

        Megjegyzés: A XXI. kerület térképe, 2004.
       Forrás: A 2006. évi felmérés és terepbejárás tapasztalatai alapján saját szerkesztés.
  A felmérések tapasztalatai azt mutatták, hogy az ipari területek zöménél közvetlen
funkcióváltás ment végbe, például az ipar helyébe „azonnal" kereskedelmi vagy
adminisztratív funkció települt. De az is el őfordult, hogy közvetett volt a funkció-
váltás, mert többféle tevékenység követte egymást, miel őtt a „végleges" funkció
megjelent. Például az ipari funkciót el őször a kereskedelmi vagy raktározási funk-
ció váltotta fel, melyet azután a lakófunkció követett. Úgy t űnik tehát, hogy az ipari
területek döntő hányada sajátos fejlődést, „életutat" járt be.
  Manapság már az is egyre gyakoribb, hogy egy régí ípari területet többféle funk-
cióra használnak, azaz terjed a komplex hasznosítás. A XII. kerületi MOM Park
kitűnő példa erre. A régi gyárterület helyén egyszerre és egymás mellett került ki-
alakításra a lakó-, a kereskedelmi-szolgáltató és az adminisztratív, irodai funkció.
  A funkcióváltás folytán mostanra már a fő város régi ipari területeinek tekintélyes
hányadát a kereskedelmi és a szolgáltató funkciók foglalják el, de gyors ütemben
                  Kiss Éva : Budapest ipari területei az utóbbi évtizedben.
                       Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 69-85. p.
84      Kiss Éva                                                    TÉT XXIII. évf. 2009        s2
növekszenek a lakó- és a raktározási, logisztikai funkciójú területek is. A funkcio-
nális átalakulásnak a leglátványosabb példája a XIII. kerület, ahol jó másfél évtized
alatt a hajdani ipari negyedb ől üzleti negyed jött létre. Kerületi szinten eddig itt
következtek be a legnagyobb mérték ű változások, és még jelenleg is hatalmas fej-
lesztések színtere (pl. a Duna-part revitalizálása). A funkcióváltás miatt a homogén
ipari területek egyre heterogénebbek lettek a f őváros más ipari körzeteiben is, de a
főbb ipari körzetek közül a keletiben volt a legszerényebb ez a folyamat.


                                         Összefoglalás

  Az 1990-es évek végén megjelent tanulmány összefoglalójában írt megállapítások
túlnyomórészt ma is érvényesek, azzal a kitétellel, hogy az akkor jelzett folyamatok
mostanra már jóval el őrehaladottabbak lettek. Nevezetesen: tovább zsugorodtak a
tradicionális ipari területek, a funkcióváltás kiteljesedett és újabb funkciók kerültek
előtérbe, továbbá a város szerkezeti és funkcionális megújulása még szembet űnőbbé
vált. A második munkahelyi övezet mostanra már er őteljesen átalakult. Az ipari funk-
ció helyét sok helyütt a multifunkciós munkahelyi terület vette át. A funkcióváltás ma
még egyáltalán nem tekinthet ő lezárt folyamatnak. Tulajdonképpen egy „új város"
születésének lehetünk a szemtanúi, melynek iparával még hosszú távon, ám hagyo-
mányos ipari területeivel már egyre kevésbé számolhatunk a jöv őben. Mindezek
együttesen nemcsak az ott él ők fizikai környezetét, a városi életteret, hanem az ott
lakók összetételét, a helyi társadalom milyenségét is egyre mélyebben formálják át.

                                             Jegyzet

 A felmérés a T046014 sz. projekt keretében az OTKA támogatásával valósult meg, amelyért ezúton is
 köszönetünket fejezzük ki.


                                            Irodalom
Barta Gy. (2002) A magyar ipar területi folyamatai két gazdasági rendszerben, 1945-től 2000-ig. Dialóg
  Campus Kiadó, Pécs.
Barta Gy. (szerk.) (2004) A budapesti barnaövezet megújulási esélyei. MTA Társadalomkutató Központ,
  Budapest.
Beluszky P.—Győri R. (2004) A budapesti barnaövezet határai. — Barta Gy. (szerk.) A budapesti barna-
  övezet megújulási esélyei. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest. 71-79. o.
Berényi I. (1994) Budapest városszerkezetének átalakulási tendenciái. — Földrajzi Értesítő. 3-4.
  221-233. o.
Coffey, W.—Bailly, A. (1996) Economic Restructuring: A conceptual framework. — Lever, W.—Bailly, A.
  (eds.) The spatial impact of economic changes in Europe. Ashgate Publishing Ltd., Hants. 13-40. o.
Cohen, P. (1998) A transforming San Francisco industrial landscape. —Pacifica. Fall. 7-12. o.
Csanádi G.—Ladányi J. (1992) Budapest térbeni-társadalmi szerkezetének változásai. Akadémiai Kiadó,
  Budapest.
Doling, J.—Koskiaho, B.—Virkkala, S. (eds.) (1994) Restructuring in old industrial towns in Finland.
  University of Tampere, Tampere.
                       Kiss Éva : Budapest ipari területei az utóbbi évtizedben.
                            Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 69-85. p.

TÉT XXIII. évf. 2009         s2                             Budapest ipari területei                  85

Ernst, M.—Alexeev, M.—Marere, P. (1996) Transforming the core. Restructuring industrial enterprises in
  Russia and Central Europe. Westview Press, Boulder—Oxford.
Kiss É. (1994) Az ipari struktúra átalakulásának városszerkezeti konzekvenciái. — Földrajzi Értesítő. 3-4.
  251-257. o.
Kiss É. (1999) Térszerkezeti és funkcionális változások Budapest ipari területein 1989 után. — Tér és
  Társadalom. 4.119-135. o.
Kiss É. (2002) A magyar ipar térszerkezeti változásai. Földrajzi Értesítő. 3-4.347-365. o.
Kiss É. (2007) Traditional industrial areas of large cities in the post-socialist era, the case of Budapest
  and Warsaw. — Kovács, A. (ed.) Regionality and/or Locality. CRS HAS, Pécs. 143-156. o.
Kukely Gy.—Barta Gy.—Beluszky P.—Gy őri R. (2006) Barnamez ős területek rehabilitációja Budapesten. —
  Tér és Társadalom. 1. 57-71. o.
Mendöl T. (1963)Á Italános településföldrajz. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Moulaert, F.—Rodriguez, A.—Swyngedouw, E. (eds.) (2003) The globalized city. Economic restructuring
  and social polarization in European cities. Oxford University Press, Oxford.
Ongjert R. (2003) Javaslat Budapest rozsdaövezeteinek rehabilitációs koncepciójára. Döntéselőkészítő
  tanulmány, vitaanyag. Studio Metropolitana, Budapest.
Prinz Gy. (1964) A Budapesti Régió problémái. — Preisich G. (szerk.) Budapest városrendezési problémái.
  Kézirat. Budapest. 26-74. o.
Sütő A.B.—Soóki-Tóth G.—Valkó D. (2004) „Loftprogram" — a budapesti barnazóna reurbanizálásának
  esélyei. — Barta Gy. (szerk.) A budapesti barnaövezet megújulási esélyei. MTA Társadalomkutató
  Központ, Budapest. 245-257. o.
Szirmai V.—Baráth G.—Bognár J. (2003) Globalizáció és városfejl ődés Budapesten. — Társadalomkutatás. 3.
  249-274. o.
Takeuchi, A. (1985) Change of land use and industrial community in Tokyo. — Sinchini New Geography. 4.
  33-45. o.


    INDUSTRIAL AREAS OF BUDAPEST IN THE LAST DECADE

                                              ÉVA KISS

  After 1989 radical changes have started in the industry of Budapest, which have had a great
impact directly or indirectly on the location of industry and on the utilization of former
industrial areas. The main purpose of this study is to demonstrate the major processes and
changes on the traditional industrial areas taken place in the last decade. Namely, how large
these old industrial areas are and how they are reutilised. The study is based upon the results
of a survey carried out in 2006 to reveal the measure of the functional transformation of
industrial areas.
  During the last decade the former processes (deindustrialisation, rehabilitation, decrease of
industrial areas, change in their function) have been continued, but to a different degree. Due
to them the spatial pattern of the city and its functional division have significantly trans-
formed by now.