Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 167-180. p.

TÉT XXIII. évf. 2009         s   1                                           Kitekint ő               167



      A FÉL ÉVSZÁZADOS MÚLTÚ FRANCIA
    TERÜLETFEJLESZTÉS (AMÉNAGEMENT DU
   TERRITOIRE) ÉS EGY KÖZÉPVÁROS BEMUTA-
  TÁSA A VÁLTOZÓ PARADIGMÁK FÓKUSZÁBAN
   (The Evolution of French Regional Policy [aménagement du
   territoire] and its Impact on the Development of a Peripheric
                           Mid-size Town)

                                       EGYED ILDIKÓ

Kulcsszavak:
növekedési pólus métropole d'équilibre Párizs ellenpontjai Grenoble technopolisz Minalogic
versenyképességi pólus
A tanulmány a FranQois Perroux elméletére alapuló francia növekedési pólus politika tanulságaiból
kiindulva jut el a 21. századi Grenoble-i technopolisz és versenyképességi pólus tárgyalásához. A Szerz ő
a felülről vezényelt növekedési pólus politika elméletével ellentétben kifejti, hogy egy periférikus fekvés ű
középváros csak úgy válhat térsége számára növekedési centrummá, ha a bels ő folyamatokat tükröz ő
városfejlesztési elképzelések és a nemzeti gazdaságpolitikai célok egymással ötvöz ődnek.


                                              Bevezetés

  Mely területi szintek képezhetik a területfejlesztési politikák f ő alanyát egy olyan
országban, amelyet a rendkívül nagyfokú területi elaprózottság és sokféleség jelle-
mez? A központi politikák „felkapott" kedvezményezettjei képesek voltak-e bevál-
tani a hozzájuk fűződő sokszor grandiózus és illuzórikus reményeket? Mi az oka az
állami politikák gyakori fókuszváltásának, amely befejezetlenségre és töredék meg-
oldásokra enged következtetni? A növekedési pólus politikák f őszereplői, a Párizs
ellenpólusának tervezett vidéki nagyvárosok vajon képesek voltak-e felzárkózni az
európai színvonalú és méret ű metropoliszokhoz? Léteznek-e a növekedés általános
receptjeként szolgáló gyógymódok, vagy pedig a vizsgálatokat alulról kell kezdeni,
a helyi és specifikus sajátosságok szigorú szem el őtt tartásával? A választ a két
elem ötvözetében kell keresni: erre szolgál a jelen tanulmány második felében sze-
replő Grenoble technopolisz sajátos fejl ődésű miliőjének bemutatása.
                                          Egyed Ildikó :
A fél évszázados múltú francia területfejlesztés (aménagement du territoire) és egy középváros
bemutatása a változó paradigmák fókuszában. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 167-180. p.
   168     Kitekint ő                                           TÉT XXIII. évf. 2009     s   1

                        A francia állami növekedési pólus politika

     A felülről jövő állami elképzelések egyoldalúságának illusztrálására szolgál a
   Fran9ois Perroux elméletére épül ő állami növekedési pólus politikák bemutatása.
   A területfejlesztés irányítójaként m űködő DATAR a hatvanas évek elején a területi
   kiegyenlítő dés grandiózus céljával jelölte ki a nyolc métropole d'équilibre-t, azaz
   Párizs 300-1000 km-es körzetében fekv ő és a főváros hegemóniáját ellensúlyozó
   vidéki nagyvárost. A nagyvárosi centrumok versenypozíciójának javulását, volta-
   képpen a meglévő erő források harmonikusabb eloszlását célzó beruházások, az ipa-
   ri munkahelyek, a tő ke és a lakosság területi átcsoportosítása a várakozások szerint
   egy kiegyenlítettebb regionális térszerkezet kialakulását eredményezte volna.
     A növekedési pólus stratégiák sikertelenségének megértéséhez azok elméleti alap-
  jaihoz — mindenekelőtt Fran9ois Perroux definícióihoz kell visszanyúlni. Perroux
   növekedési pólusként egy olyan ipari komplexumot ír le, amelyben a propulzív
   (gyakran innovatív) iparág köré csoportosuló vállalatok input—output kapcsolatai
  további gazdasági növekedést gerjesztenek. A növekedési pólusok létét és egyenl őt-
   len térbeli eloszlását úgy magyarázza Perroux, hogy a növekedés nem általános, pl.
   egy egész ország területére kiterjed ő jelenség, hanem meghatározott földrajzi pon-
  tokban (a növekedési pontokban vagy pólusokban) jelenik meg váltakozó intenzi-
  tással. Ezek a pontok a gazdasági térben elhelyezked ő növekedési pólusok, vagyis
  egy adott iparágon vagy szektoron belüli vállalatok tömörülései. A pólusok földrajzi
  dimenzióban való elhelyezkedésér ől Perroux csupán azt állítja, hogy a gazdasági
  tevékenységek területi agglomerációiban egy növekedési pólus versenyképessége és
  növekedési potenciálja er ősödhet (Asheim 1996). Az egy adott szektoron belüli fej-
  lő dés paradigmája helyett a francia területfejlesztési gyakorlatban a földrajzi terekre
  alkalmazták Perroux elméletét, tehát a tervezett növekedési pólusoktól várták a to-
  vábbgyűrűző növekedés jótékony hatásainak továbbítását térbeli agglomerációjuk,
  sőt a centrumvárosok hinterlandja felé is.
     Különbséget kell tenni a természetes és a tervezett növekedési pólus között. Az előbbi
  kifejezés ugyanis minimum 250 ezer fő s lakosságú spontán fejl ődésű gazdasági
  centrumra alkalmazható, az utóbbi pedig a gyakorlati alkalmazásban ennél sokkal
  kisebb is lehet. A növekedési pólus stratégia sikeres megvalósítása azt jelenti, hogy
  a tervezett pólus egyre inkább a természetes pólus jegyeit mutatja, melyek a követ-
  kezők: dinamikusan növekv ő ipar, az iparágak közötti kapcsolatok intenzitása,
  nagyfokú tőke és munkaerő vonzó képesség, a növekedés spontán természete, a
  régióban elfoglalt gazdasági és társadalmi súlya (Parr 1999a). Az új beruházások
  nagy fordista szektorokhoz tartozó ipartelepek létrehozatalát jelentették (autógyár-
  tás, vegyipar, acélgyártás).
                                            Egyed Ildikó :
  A fél évszázados múltú francia területfejlesztés (aménagement du territoire) és egy középváros
  bemutatása a változó paradigmák fókuszában. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 167-180. p.
TÉT XXIII. évf. 2009    s   1                                      Kitekint ő          169

  A következ ő alaphiedelmekre támaszkodhatott a központi fejleszt ők két évtizeden
át népszerű pólusstratégiája:
   1) A lemaradó, hátrányos helyzetű térségekben az ipari zónák, a pénzügyi támo-
      gatások és infrastrukturális fejlesztések folytán a támogatásoktól való függ ő-
      ség fokozatosan leépül, a régiók vonzereje megn ő .
   2) Ha a nagy „nemzeti bajnokok" leányvállalatait sikerül a térben dekoncentrálni, a
      növekedés eredményei igazságosabb eloszlást fognak mutatni a nemzeti térben.
  Az elvárásokkal szemben a megvalósulás egészen más képet mutatott. A kezdeti
látványos sikerek (1955-75 közötti periódusban megvalósuló 2745 decentralizációs
művelet, a 429 489 új munkahely, 3200 vállalkozás) jelent ős eredménynek tekint-
hetők. Azonban a munkahelyek több mint fele Párizs környékén létesült, míg a ki-
emelt déli és délnyugati régiókban a munkahelyek negyede, az ipari szerkezetátalakí-
tási gondokkal küzd ő régiókban pedig csupán 8%-a. Kevés pólusba települtek straté-
giai döntési központok, és a pólusok fővárostól való függése nem sz űnt meg (Merlin
2007). A pénzügyi támogatásoktól és a nagyszabású infrastrukturális fejlesztésekt ől
várt eredmények nem valósultak meg. Lewin 1965-ben kimutatta, hogy a pólus nagy-
városokban a munkaer ő növekedésének aránya alacsonyabb volt, mint a városi hie-
rarchiában utánuk következ ő szintek városaiban (Parr 1999b). Nem vették figyelem-
be, hogy az infrastrukturális beruházások egy hátrányos helyzet ű régió problémáinak
megoldásához korántsem elegend őek, és hogy a lemaradásért nem csupán a fizikai
tőke, hanem a kedvez ő intézményi, társadalmi és földrajzi feltételek hiánya a felel ős.
  A pólusokkal szemben megfogalmazott elvárásként szerepelt az is, hogy háttér-
régiójuk fejl ődését kedvez ően befolyásolják. Ezzel szemben a tapasztalatok azt mu-
tatták, hogy a pólus hatása környezetére közömbös (sivatagi katedrális, enklávé,
fejlődési sziget), sőt negatív (kilúgozó hatások) is lehetett (Parr 1999b). Negatív,
„kilúgozó" hatás akkor lépett fel, ha a növekedési pólus sikeres, alacsony költséggel
működő vállalatai, amelyek főként régión kívüli piacokra termeltek, háttérrégiójuk
korábban a helyi regionális piacra termel ő kisvállalatait kiszorították a piacról.
A sikeres pólusban a háztartások megnövekedett jövedelme miatt a háttérrégió ter-
mékei iránti kereslet helyébe a drágább import termékek iránti kereslet lépett.
Amennyiben pedig a háttérrégióból a munkaer ő a pólusba vándorolt, a helyi közös-
ségek elestek a legprogresszívebb, legnagyobb termelékenység ű elemeiktől. Sú-
lyosbította a helyzetet, hogy a pólusokban a beruházások javuló feltételei miatt a
hinterlandból a tőke is a pólusokba vándorolt, tovább mélyítve a centrum és periféria
közti szakadékot. Legtöbbször a pozitív hatások a régió keretein kívül valósultak meg,
a negatív, kilúgozó hatások pedig a régión belül jelentkeztek. Ez azt jelentette, hogy
ami előnyös volt a régió egészének, nem feltétlenül kedvezett a háttérrégió igényeinek.
Parr (1999b) úgy vélekedik, hogy ha a stratégia készít ői terveikbe a kompenzációs
mechanizmusokat — a régiókon belül a hátrányosan vagy a növekedés által nem érintett
térségek kárpótlásának költségeit — is integrálták volna, akkor a stratégia nem vált volna
olyan népszerűtlenné a kedvezményezettek közé nem tartozó szerepl ők körében. Ilyen
                                          Egyed Ildikó :
A fél évszázados múltú francia területfejlesztés (aménagement du territoire) és egy középváros
bemutatása a változó paradigmák fókuszában. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 167-180. p.
    170     Kitekint ő                                           TÉT XXIII. évf. 2009     s   1

    intézkedésekre azonban még tervezet sem született, ez jól mutatja, hogy a tervez ők
    nem fordítottak figyelmet a növekedés el őnyeinek régión belüli arányos elosztására.
      A legnagyobb probléma mégis az volt, hogy a stratégia tervez ői figyelmen kívül
    hagyták a helyi jellegzetességeket, a kijelölt térségekben spontán m űködő folyama-
    tokat, támogatott gazdasági tevékenységeket. A stratégia végs ő bukását a hetvenes
    évek válságától bekövetkez ő gazdasági fordulat hozta el. A munkahelyteremtés, a
    fordista szektorok támogatása a dics őséges évtizedek gazdasági és demográfiai
    növekedésének kontextusában nyerhette el létjogosultságát. A hetvenes évek köze-
    pétől kezdve a DATAR kénytelen volt er őforrásait a dezindusztrializációban érintett
    régiók válságtüneteinek kezelésére, a több ezer munkahely megsz űnésének kom-
    penzálására, különféle t űzoltó munkálatokra összpontosítani.
      Az ötvenes—hatvanas évek növekedési pólus stratégiái tehát egy adott korszak nö-
    vekedési kontextusában értelmezhet ők, az elért látványos eredmények (a félmillió
    új munkahely, a 3200 vállalkozás létrehozása) nem csupán a stratégia túlzott egyol-
    dalúsága és Perroux elméletének félreértése miatt, hanem a gazdaság irányváltása
    következtében sem vezethettek hosszú távú versenyképességhez.


                                    Megváltozott feltételek

                            A területfejlesztés paradigmaváltása

      A hatvanas években uralkodó szemlélet a nyolc metropolisz — Párizs ellenpólusai-
    nak — fejlesztését ől kívánta a főváros hegemóniájának mérséklését megoldani. A terü-
    letfejlesztési politika céljául a 20. század végére a f őbb agglomerációk népességé-
    nek megkétszerez ődését, illetve megháromszorozódását t űzte ki. E politika irreali-
    tása mára már igazolódott, hiszen akkor a maival ellentétben magas volt a születé-
    sek száma (egy n őre átlagosan három gyermek jutott), s a demográfiai növekedés
    üteme miatt a nagyvárosok felé áramló vándorlás er őteljes volt. Azt, hogy a nem-
    zetközi versenyben a nyolc nagyváros (métropole d'équilibre) fejlődése elmaradt a
    várt ütemtől, demográfiai növekedésük középvárosokénál is alacsonyabb üteme
    mutatja. A nemzetközi városversenyben csupán Lyon, Marseille és Lille érte el a
    kritikus tömeget ahhoz, hogy (szerényebb módon) felvehesse a versenyt más európai
    metropoliszokkal. A metropoliszok specializációjára nem került sor, s a regionális
    felosztást (22 régió) sem igazították a kiemelt nagyvárosok számához és fejlesztéspo-
    litikájához. A fővárosból a DATAR által irányított autoriter politika célkit űzései pe-
    dig nem vették figyelembe a helyi gazdasági mili őt és a helyi politika érdekeit.
      A hetvenes években a francia területfejlesztési politika fókuszába a 20-100 ezer
    fős középvárosok kerültek. E várostípussal szemben olyan követelmények fogalma-
    zódtak meg, mint a vidéki foglalkoztatottak megtartása és fogadása, a nagyvárosoké-
    nál kedvez őbb életfeltételek biztosítása, valamint a nagyvárosokból érkez ő fejlődési
    impulzusok térségük felé való közvetítése. Az intézkedések a középvárosok sz űk
                                           Egyed Ildikó :
 A fél évszázados múltú francia területfejlesztés (aménagement du territoire) és egy középváros
 bemutatása a változó paradigmák fókuszában. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 167-180. p.
TÉT XXIII. évf. 2009    s   1                                     Kitekint ő          171

körét érintették, e politikára nagy költségeket nem fordítottak (csupán néhány
százmillió frankot). 1983-ban, a decentralizációs törvények évében ez a politika is
feledésbe merült. A helyi közösségek pénzügyi autonómiája ugyanis feltételezte, hogy
a projektek megvalósítása a városok hatáskörébe kerüljön. A középvárosok fejlesztése
— hasonlóan tíz évvel korábban a metropoliszokéhoz — a DATAR fó prioritásai közé
került, megszabva a területfejlesztési politika fó irányát, majd ugyanilyen hirtelen
feledésbe merült.
  A decentralizáció és regionalizmus által fémjelzett nyolcvanas években a városhá-
lózatok fejlesztése került az állami területfejlesztési politikák középpontjába, kül-
földi példákból merítve az inspirációt (Baden—Würtenberg, Randstad Holland,
Emilia-Romagna). Két típusuk jött létre: a középvárosok hálózata, amelyek elhe-
lyezkedésük, helyi potenciáljaik és együttműködési készségük függvényében szer-
veződtek; valamint az egy nagyváros köré csoportosuló szervez ődések (Lille, Lyon,
Toulouse, Strasbourg) és azok befolyása alá tartozó városok, amelyek a maguk
számára el őnyöket kovácsolhattak a fejl ődési lehetőségekből. A városhálózatok
dinamikáját azonban nagymértékben gátolta, hogy a társuló városok egymással
rivalizáltak, és ha a DATAR ösztönzésére hajlandóak is voltak társulni, ez minde-
nekelőtt az állam pénzügyi közreműködéséből való részesedés reményében tör-
tént. A pénzügyi autonómia garantálásával az állami területfejlesztési politikát fe-
nyegette a „kétsebességes" regionális fejl ődés veszélye: a jelent ős erőforrásokkal
rendelkező, nemzetközi versenypozíciókért is harcoló fejlett ipari régiók (ile-de-
France, Rhőne-Alpes, Provence Alpes-C őte d'Azur), a rurális régiók (Limousin,
Auvergne) és az önerőből való megújulásra képtelen, alacsonyan fejlett ipari régiók
(Nord Pas-de-Calais, Lorraine) között mélyül ő szakadék.
  A nagyfokú centralizációval jellemzett dicsőséges három évtizedet követően az
állam szerepe átalakult. Míg a nyolc ellenpólus nagyvárost az állam jelölte ki, és a
fejlesztések is centralizált forrásokból valósultak meg, a decentralizáció után a helyi
közösségek stratégiai irányaikat és szervez ődésüket saját maguk határozták meg.
A decentralizációval a helyi közösségek fejlesztéseiben az állam partnerségen ala-
puló részvételét szerz ődéses viszonyok fejezik ki (tervszerz ődések, régióval, a vi-
déki területekkel, agglomerációkkal, metropoliszokkal kötött szerz ődései).
  A kilencvenes években a klasszikus területfejlesztési politikáról (politique
d'aménagement du territoire) eltolódott a hangsúly az endogén, helyi kezdeménye-
zéseket ösztönz ő területfejlesztési stratégiára. A DATAR a javak kiegyenlített el-
osztása helyett a térségek szervez ődésének feladatát, a redisztributív területrendezés
helyett pedig a "kívánt, szervezett és megosztott" fejlesztéseket helyezte el őtérbe; a
kilencvenes évek nagyszabású kormányzati vitája a területfejlesztésr ől (Aménager
la France de 2020) kiemeli, hogy az egyes térségek jöv őjét nem kell előkészíteni,
hanem hagyni szabadon megvalósulni. E paradigmaváltás a helyi közösségek nö-
vekvő szerepére, a döntési kompetenciák helyi szintekre való decentralizációjának
szükségére utal.
                                          Egyed Ildikó :
A fél évszázados múltú francia területfejlesztés (aménagement du territoire) és egy középváros
bemutatása a változó paradigmák fókuszában. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 167-180. p.
    172    Kitekint ő                                           TÉT XXIII. évf. 2009     s   1

                                    A globalizáció hatásai

     A globalizált gazdasági tér részeként, ha egy régió termékeinek versenyképessége
   csökken, vagy ha versenytársainál alacsonyabb termelékenységi szintet ér el, akkor
   központi források hiányában elkerülhetetlenül hanyatlásnak indul és elnéptelenedik.
   Emiatt e régiók számára a versenyképesség fenntartása létkérdéssé vált, vonzerejük
   megőrzése megkívánja, hogy a meglévők mellett folyamatosan újabb tevékenysé-
   gekre specializálódjanak. A verseny tétje már nem a komparatív, hanem a kompeti-
   tív előnyök megszerzése, hiszen a sikeres régiónak a nemzetközi munkamegosztás-
   ban való szerepét csak versenyképes termékei és vonzereje garantálják (ellentétben
   a saját nemzeti valutával rendelkez ő országokkal, amelyek élhetnek annak leértéke-
   lésével, vagy az árak és bérek csökkentésével). A t őke és a termelési tényez ők vagy
   olyan térségek irányába áramolnak, ahol alacsonyak a költségek, vagy amelyekben
   a magasabb költséget a kiemelked ő hatékonyság és termelékenység kompenzálja, a
   tér pedig felértékel ődik, mint externáliák forrása.
     A nyolcvanas évek „remetropolizációja" fóként az agglomerációk fóvárosainak fel-
   értékelődését jelenti, eközben a kis- és közepes városok fejl ődése stagnál. Ez a fejl ődés-
   beli divergencia fóként a posztindusztriális gazdaság megjelenésével magyarázható.


                        A kutatás és az innováció növekv ő szerepe

     A posztindusztriális gazdaságban a kutatás és az innováció kiemelt szerepet kap a
   helyi fejlesztésben. Ezt támasztja alá a versenyképességi és innovációs pólusok, a
   helyi termelési rendszerek (SPL) és a klaszterek gazdag irodalma. A kutatás haté-
   konysága annak függvénye, milyen mértékben képes limitált számú versenyképes-
   ségi pólus köré szervez ődni (az európai térben mintegy 30). A kiegyenlített területi
   fejlődés követelménye viszont megkívánja a pólusok térbeli diszperzióját (főleg a
   középvárosokban).
     A huszadik század végén a K+F terén egyre n ő Franciaország lemaradása: a regi-
   onális kutatási pólusok európai pozíciója gyengül (1995 és 2001 között Párizs — 20-25%,
   Rhőne-Alpes — 8%, Midi-Pyrénées — 8%) (Theys Bain 2007). A francia kutatások
                                                          —



   egyszerre magasfokon centralizált (Ile de France területén) és polarizált jellegét
   mutatja, hogy a tudományos és technológiai hálózat 85%-a csupán hat régióban
   (Párizs, Bretagne, Rhő ne-Alpes, Loire vidéke, Midi-Pyrénées, Provence-Alpes-
   Cőte-d'Azur) és hat városban koncentrálódik (Párizs és környéke, Brest, Nantes,
   Lyon, Toulouse, Grenoble) (Theys Bain 2007).
                                         —



     A francia gazdaság problémáit (technológiai innovációs hátrány, francia termékek
   skálájának szűkülése, a csúcsiparágakban való lemaradás) orvosolandó, 2005-ben
   megvalósult nagy célokkal kecsegtet ő versenyképességi pólus programban már nem a
   DATAR kezdetek óta gyakorolt defenzív „t űzoltó" politikája érvényesül, hanem egy
   olyan offenzív politika, amely „célul olyan valódi technológiai-gazdasági programok
                                           Egyed Ildikó :
 A fél évszázados múltú francia területfejlesztés (aménagement du territoire) és egy középváros
 bemutatása a változó paradigmák fókuszában. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 167-180. p.
TÉT XXIII. évf. 2009     s   1                                     Kitekint ő          173

konstruálását tűzte ki, amelyek az ipari, kutatási és a fels őoktatási szférák közti sziner-
giákra épülnek." (Merlin 2007, 71) A pólusok specializációja a siker alapvet ő feltétele.
   Bár korai még mérleget vonni a közelmúltban indított programról, a problémák
közül néhány már körvonalazódni látszik. A pólusok túlzottan nagy száma (67)
mellett az egyetemek és a kutatói szféra kapcsolata sok esetben csak szimbolikus
jelentőségű, a kijelölt ágazatok nem mindig azok, ahol az innováció a legsürget őbb,
illetve a legelőrehaladottabb; a pólusok specializációja nem mindenhol egyértelm ű;
a remélt szinergiák nem kell ően valósulnak meg; a pólusok földrajzilag nem ponto-
san definiáltak (egy vagy több régió); a nemzetközi jelent őség követelménye nem
teljesül és a pénzügyi eszközök (1500 millió euró a 2006-2008-as id őszakra) szét-
aprózódásának veszélye is fennáll. A pólusok finanszírozásában a DATAR pénz-
ügyi hozzájárulása elenyész ő, ez a feladat a helyi közösségekre és más szervekre
hárul (gyakran az állam—régió közti szerz ődések keretén belül) (Merlin 2007).
   A DATAR 2003-ban meghirdetett metropoliszok együttműködésének politikája
nem annyira az els ő urbánus térségek számára jelent újszer ű kihívást (ile de France,
Lyon, Marseille, Lille és Toulouse urbánus régiói), hanem a féltucatnyi város számá-
ra, amelyek szerényebb méretük miatt nem sorolhatók az európai metropoliszok kö-
rébe (Strasbourg, Bordeaux, Nantes, Nice, Montpellier, Grenoble, Rennes), viszont
nagyvárosiasodási tendenciáik miatt kiemelkednek a középvárosi agglomerációk so-
rából. E sajátos helyzetű városok közül jelen írásban Grenoble példáját emeljük ki.


                 Egy francia hegyvidéki középváros fejl ődése
                        a változó ideológiák tükrében

                       Az „arany háromszög" és előzményei

  Grenoble történetének nagy részében kis város, szerepe főleg katonai és admi-
nisztratív. Vanier (2005) szerint Grenoble sikerének alapja az a folyamatos, nagy
gazdasági kilengések nélküli folyamat, amely során a „vízienergia bölcs ője" (vas-
kohászat, elektrokémia), kés őbb az elektronikai alkatrészek gyártása (a hetvenes
évek végén Merlin Gerin 10 ezer fót foglalkoztat egy tucatnyi telepen a város térsé-
gében), a nukleáris fizika (CENG-CEA betelepedése 1956-ban, ILL 1971-ben,
Synchroton 1994-ben), majd az elektronika (Thomson), az informatika (Hewlett-
Packard), a szoftver ipar (Sun System) és végül a nanotechnológiák (ST-
Microelectronics) területei váltak Grenoble gazdasági életének meghatározóivá.
  A technológiai innováció kultúrájának kialakulásánál számos tényez őt kell egy-
idejűleg figyelembe venni. Mindenekel őtt Grenoble sajátos földrajzi helyzetét.
Grenoble hegyek közti fekvése korlátok közé szorítja és be is határolja területi ex-
panzióját: a várost az Alpok láncai minden oldalról körülzárják, megakadályozva az
ipari telepek és cégek terjeszkedését, egyúttal gátat szabnak a tömegtermelésnek.
A földrajzi adottságok körébe tartozik a hegyekhez köt ődő víz, mint a modernitás, a
                                          Egyed Ildikó :
A fél évszázados múltú francia területfejlesztés (aménagement du territoire) és egy középváros
bemutatása a változó paradigmák fókuszában. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 167-180. p.
    174    Kitekint ő                                           TÉT XXIII. évf. 2009     s   1

   hatalom és folyamatos megújulás szimbóluma. A hidroelektromosságra épül ő ipari
   tevékenységek képezték a huszadik század els ő felében a helyi innovációs rendszer
   alapját. A műszaki egyetem és a helyi vállalkozások között a 19. század vége óta
   szoros és termékeny kapcsolatok bázisán épültek ki az informális kapcsolatok szi-
   lárd és tartós hálózati rendszerei (Grossetti 1999). A 19. század végét ől kezdve a
   vízienergiára épül ő ipari tevékenységek szoros szinergiában fejl ődtek a mérnökkép-
   zéssel, s ez a rendkívül szoros kohabitáció szolgált kedvez ő táptalajként az ötvenes
   évekre a nukleáris fizika, informatikai kutatások megjelenésének.
     Mivel a városban nem alakult ki a metropoliszokra jellemz ő pénzügyi (üzleti és
   kereskedelmi) burzsoázia rétege, az ipari, tudományos és kutató intellektuális elit
   szabad teret kaphatott a város profiljának meghatározásában. Ennek is évszázados
   múltja van: az egyetem 1898-ban elhatározta, hogy forrásainak legnagyobb részét az
   elektromossághoz kapcsolódó műszaki képzés fejlesztésére fordítja (Grossetti 1999).
   A helyi társadalomban az évszázad során egyre inkább felértékel ődött a mérnökök és
   a kutatók szerepe, ők a városfejlesztés irányítói és a helyi kultúra letéteményesei.
   A fizika és kapcsolódó kutatások tudományos elitje i játszott kiemelked ő szerepet a
   nagy tudományos komplexumok térségbe vonzásában (CENG — mai nevén CEA-G —
   1965-ben, CNET 1974-ben, ESRF 1989-ben). Az egyetem—ipar—kutatás évszázados
   múltú arany háromszögét az emberi találékonyság hozta létre, s nagyrészt ennek kö-
   szönhetően kapott állami támogatások táplálják az alapkutatásokat és a K-FF tevé-
   kenységeket (nagy nemzeti laboratóriumok betelepedése: CENG, ILL).


          A tudományos elitista fejl ődés színtere: a Grenoble i technopolisz
                                                                        -




      A globális verseny kihívásai miatt feler ősödő metropolizáció következményeként
   a stratégiai tevékenységek a legnagyobb városok között oszlanak meg, másrészt az
   egy domináns gazdasági centrumból kisugárzó fejlő dés helyett csak bizonyos terüle-
   tek értékel ődnek fel a többpólusú nagyméretű urbánus régiókban. Ez a jelenség a szi-
   getcsoportok gazdaságához vezet (Veltz 1996, 147), amely a versenyképességi pólu-
    sok vagy innovációs szigetek között funkcionáló hálózatos kapcsolatokra épül ő gaz-
   daságot jelenti. Grenoble közel 400 ezer főt számláló agglomerációja, a 721 ezer fős
   és 243 községb ől álló urbánus régió (RUG) belsejében nem számít európai méret ű
   metropolisznak, bár annak számos jegyével rendelkezik (1. táblázat).
      Miért tartozott mégis az állami politikák kedvezményezettjei közé? Ennek szelle-
   mi gyökereibe is érdemes betekinteni.
      Ha megvizsgáljuk a 20. század végén létrejött Grenoble-i technopoliszt, minden
   jegyében megfelel az amerikai Szilikon-völgy prototípusának, vagyis egy csúcs-
   technológiai inkubátorokká alakult periurbánus övezetnek, ahol a technológiai for-
   radalom termékeként létrejöv ő utópisztikus közösség tagjaként a modernitás képvi-
   selője, a tudós, az új társadalmi technokrata elit válik a város fejl ődésének és arcula-
   tának ró megtestesítőjévé. A Grenoble-i technopolisz a technopoliszok többségéhez
                                           Egyed Ildikó :
 A fél évszázados múltú francia területfejlesztés (aménagement du territoire) és egy középváros
 bemutatása a változó paradigmák fókuszában. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 167-180. p.
TÉT XXIII. évf. 2009    s   1                                      Kitekint ő         175

hasonlóan az informatika-robotika-elektronika, majd a biotechnológia pólusa köré
épült ki, amelyek az állami források, a privát szféra, az egyetemi know-how egyesí-
tett erőfeszítéseib ől jöttek létre a kiválasztott régiókban a technológiai fejl ődés és a
régió egészének gazdasági növekedése céljából. További közös jellemz őik a munka-
helyek gyorsütemű növekedése, a KKV-k nagyarányú jelenléte. A technopoliszok
egyetlen ideálban egyesítik a társadalmi haladás motorjaként a kalandvágyó felfedez ő
hőst, a tudományosság és a technológia képét és az egyéni sikerek megtestesülését.
Franciaországban ugyanakkor szül őhelyei is voltak az új technológiai társadalom, az
új ember születésének, aki kedveli a kockázatot, a szakértelmet, és hisz abban, hogy
bármi lehetséges. A mérnök-tudós a modern ember archetípusát testesítette meg, a
tettek emberét, aki nem csupán filozófiai és morális gondolkodó, hanem konkrét tu-
dással bír az emberr ől és tapasztalattal a felel ősség és irányítás területén (Wakeman
2003). Utópisztikus urbánus terekként az ellenpólus-városok és utódjaik, a
technopoliszok privilegizált helyet foglalnak el a városhierarchiában. Uniform felépí-
tésük, a racionális területrendezés és a szimbolikus építészeti formák a tudományos
tevékenységeket kulturális és területi ideál-keretbe foglalják.
                                    1. TÁBLÁZAT
                         A város és agglomerációja jellemzői
                       (Grenoble: Territoires et Rangs en France)
                                                                           Nemzeti
                                           Lakosság        Községek
                                                                           pozíció
      Grenoble                              156 200            1             18.
      Grenoble-Alpes-Métropole              396 800           26             12.
      agglomeráció
      Agglomeráció INSEE                    419 300            34               12.
      Urbánus régió INSEE                   515 000           130               14.
      Urbánus régió                         721 000           243                7.
   Forrás: Vanier (2005).
  A technológiai transzfer földrajzi eszközeként szolgáló technopoliszok a tudo-
mány láthatóságát, presztízsét növelik, létrehozva egy elkülönített, differenciált
teret az alkalmazott tudományos módszerek, eszközök és gyakorlat legitimációjá-
nak céljából. A Grenoble-i technopolisz-program a többi francia példához hasonlóan
kifejezi a helyi közösségek önálló építkezésre, az állami gyámkodás alól felszabadu-
lásra irányuló akaratát, saját er őforrásaik és adottságaik el őtérbe helyezésével. Ez az
akarat egybeesik a decentralizáció és a liberalizmus térhódításával, a helyi képvise-
lőknek azon törekvésével, hogy a technopolisz imázs segítségével a régióközpontokat
felélesszék. A legnagyobb nyertesek természetesen a metropoliszok, illetve a gazdag és
befolyásos középvárosok, vagyis a hatvanas évek ellenpólus-nagyvárosainak utódjai,
amelyek az állam kiváltságos tárgyalófeleiként részt vesznek az iparpolitika meghatá-
rozásában. A helyi autonómiát azonban megkérd őjelezi az állami szerepvállalás nagy
aránya, amely Grenoble esetében az állami kutatóközpontok jelenlétében s a külföldi
érdekeltségű multinacionális cégek nagy arányában nyilvánul meg.
                                          Egyed Ildikó :
A fél évszázados múltú francia területfejlesztés (aménagement du territoire) és egy középváros
bemutatása a változó paradigmák fókuszában. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 167-180. p.
     176    Kitekint ő                                           TÉT XXIII. évf. 2009     s   1

       A hagyományos centrum—periféria viszonyok felszámolásához a technopolisz
     programok hozzájárultak, mivel a perifériák felemelkedése egybeesett a f ővárosi
     kutatóközpontok dekoncentrálásának igényével (kiváltképp az alkalmazott kutatá-
     sok területén). Ez magyarázza a Grenoble-hoz hasonló technopoliszok, pl. Sophia-
     Antipolis és Toulouse létrejöttét. Általános tapasztalat, hogy a technopoliszok sikere
     annak függvénye, mennyire képesek a teret rendszerré alakítani. Helyi iparpolitikai
     eszköznek mégsem tekinthet ők, mivel a csúcsipar köré nem szervez ődik valódi
     társadalmi-gazdasági egység, sikerük ezért az esedékesség tartományában marad
     (Rouban 1994). A technopoliszok ellen számos kritika elhangzik. Els őként említend ő,
     hogy régiójukat legértékesebb humán er őforrásaitól fosztják meg, a centrum-
     periféria viszonyokat újratermelik, a hatalmi szintek számát b ővítik, súlyosbítják az
     urbánus és a rurális térségek közt feszül ő ellentétet. A Párizs és a francia sivatag
     helyébe a nemzetközi jelent őségű (high-tech) technopolisz övezetek — hagyomá-
     nyos republikánus politikai rendszer ellentéte lép. Az innováció és a modernitás
     „templomaiként" funkcionáló technopoliszok a szolgáltatások, nemzetközi pénz-
     ügyek és a csúcsipar által megszabott hatalom képvisel ői. A területi tervezés új mo-
     delljeként megvalósítják a technológiának a mindennapi életbe történ ő harmonikus
     integrációját. Valóban utópisztikus társadalom képét jelenítik meg, a város-
     laboratóriumot, amelyben az aktorok szabadon oldódó és köt ődő informális partner-
     ségei és társulásainak kölcsönös megtermékenyít ő hatásaként születnek az innová-
     ciók. Ezek az utópisztikus terek a társadalmi kísérletezés színterei, ahol az esztéti-
     kus természeti környezet és kimagasló életmin őség miatt elmosódnak a munka és a
     szabadidő közti éles határvonalak, megterem a ‚játszva alkotás" illúziója.
       A szereplő k tudatában vannak, hogy folytonosan megújuló, bizonytalan kísérlet-
     ben vesznek részt, amelyben a siker saját személyes elkötelezettségük függvénye.
     Ez az oka a bels ő kommunikáció rendkívül fejlett szintjének. A technopolisz lakója
    privilegizált egyén, mivel részt vesz a jöv őt alakító „itt és most" megvalósuló dön-
    tések formálásában.
       A technopolisz-modell a policentrikus döntési pontok megsokszorozásával az ál-
     lam irányító funkciója helyébe az egymással kooperáló „szabad községek" képét
     lépteti, amelyekben minden megfelel ő erőforrásokkal rendelkez ő szereplő keresleti
     és kínálati oldalon is részt vehet a szolgáltatások cseréjében. A Grenoble-i
    technopolisz egyfelő l összehangolja a tudósok, politikusok, és várostervez ők társa-
    dalomra vonatkozó vízióit, másfel ől megtestesíti Le Corbusier vízióját, amelyben a
    város nagy parkként szerepel (az építész az agglomerációt zöld övezetnek képzelte)
    (Crow 1989). Hasonlóan Le Corbusier nézeteihez, ebben az utópikus rendben a tudó-
     sok a városhierarchia csúcsán helyezkednek el, akik racionalizáló cselekvésük által
    jólétet, rendet és szépséget hoznak a társadalom életébe. Azonban a technopolisz nem
    hasonlít Le Corbusier urbánus központként funkcionáló „Ragyogó Városához", mivel
    olyan szuburbánus térként épült ki, ahol a munka jelenti a legfőbb örömforrást, s az
    oktatási intézmények és egyetemek az identitás hordozói az amerikai campus mintá-
    jára. A tudományos elit számára kialakított és elkülönített racionális térhasználattal
    jellemezhető szuburbánus pólus a hagyományos város alternatívájaként szolgál, más-
                                           Egyed Ildikó :
 A fél évszázados múltú francia területfejlesztés (aménagement du territoire) és egy középváros
 bemutatása a változó paradigmák fókuszában. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 167-180. p.
TÉT XXIII. évf. 2009     s   1                                     Kitekint ő          177

felő l pedig körülzárja és elszigeteli a jöv ő zálogát jelentő elit társadalmi csoportot. Ez
az utópia annyiban is leképezi Le Corbusier eszményét, amennyiben a város, mint
eszköz szerepel. Le Corbusier utópiájában a racionális térbeli elrendezés a leghangsú-
lyosabb elem, a geometria tükröz ő désének mértéke pedig a városnak a hierarchiában
való helyét tükrözi (Crow 1989). Az idealista építész-várostervez ő elképzeléseihez
hasonlóan a technopolisz egyúttal kifejezi a tudományos racionalitás által uralt utó-
pisztikus társadalmi rend megvalósításának igényét is.


                         A Grenoble-i innovációs pólus

   Az innovációs kultúra jelent ő ségét mutatja a Grenoble-i innovációs pólus három
 kiemelt szektora, a mikro-nanotechnológiák és a szoftverek, a biotechnológia és
 élettudományok, valamint az alternatív energiaforrások. A Minalogic (Micro-
 Nanotechnologies et Logiciel Grenoble-Isére Competitivité) — a 2005-ben kijelölt
 hat nemzetközi versenyképességi pólus egyike — az a pólus, amely leginkább meg-
 felel a versenyképesség alapját jelent ő folyamatos innováció kritériumának. Két
 klaszter alkotja a pólust: a Micro-nano (új elektronikai anyagok) és az EmSoc
 (szoftverek). 2006-os adatok szerint 27 gazdasági tevékenység, 46 intézmény és
 11 ezer foglalkoztatott alkotja a pólust (amely a Rh ő ne-Alpes régió foglalkoztatott-
jainak 7%-át, Isére megye foglalkoztatottjainak 22%-át jelenti). Két évvel megala-
 kulása után 115 tagja volt: 79 vállalat, 13 kutatóközpont és egyetem, 16 helyi kö-
 zösség és 6 gazdaságfejlesztési szervezet (pl. AEPI — Grenoble-Isére Gazdasági
 Fejlesztési Ügynökség). Működése során 113 kutatási projektet jelölt meg és
 73 projektet finanszírozott 315,5 millió euró értékben (www.grenoble-isere.com ).
   A 46 intézmény egyharmad részét a nagy elektronikai alkatrészeket gyártó cégek,
másik harmadát a fejleszt ő partnerek alkotják, kiemelten a szoftverfejleszt ő cégek.
Ezek a kisvállalkozások gyakran a pólus más nagyobb cégeinek alvállalkozói. A ke-
reskedelmi intézmények (10-20%) termékértékesítéssel és a fejlesztési források fel-
kutatásával foglalkoznak. A nem kooperáló intézmények az összes szerepl ő ötödét
alkotják. Ezek nagyrészt nemrégiben alakult kisebb cégek, amelyek még nem képesek
együttműködési kapcsolatok kiépítésére, és a közös fejlesztési projektekben sem
vesznek részt, mivel szabadalmak híján nem látnak bennük megtérülési lehet őséget.
A két alapvető tevékenység (elektronikai alkatrészek és szoftverek) az alkalmazottak
felét foglalkoztatja, közülük is nagyobb számban vannak jelen az alkatrészek gyártói.
Az intézmények fele kevesebb, mint 100 főt foglalkoztat, vagyis az összfoglal-
koztatotti létszám 7%-át, míg a pólus hét legnagyobb intézménye a foglalkoztatottak
59%-át koncentrálja. Míg 1996 és 2006 között Grenoble térségében a foglalkoztatot-
tak létszáma 13%-kal nő tt, a póluson belül ennél sokkal erő teljesebb növekedés volt
tapasztalható (elektronikai ágazatok: 160%-os; szoftverfejlesztés: 68%-os).
  Az együttműködési kapcsolatok többségét a mikro-nanotechnológiák és a szoftver
intelligencia területén a hiányzó kompetenciák megszerzése motiválja. Az intézmé-
nyek a pólusban való részvétel nyújtotta el ő nyök közül a legfontosabbnak az emberi
                                          Egyed Ildikó :
A fél évszázados múltú francia területfejlesztés (aménagement du territoire) és egy középváros
bemutatása a változó paradigmák fókuszában. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 167-180. p.
    178    Kitekint ő                                           TÉT XXIII. évf. 2009     s   1

   és anyagi erőforrásokhoz való hozzájutás lehet őségét, valamint a piaci igényekhez
   rugalmasan alkalmazkodó bels ő struktúra kiépítését tekintik.
      Az állami segélyek jelent ő sen hozzájárultak a gazdasági és innovációs tevékeny-
   ségek, partnerkapcsolatok elindításához és b ővítéséhez. (Ezt mutatja, hogy 2002 és
   2005 között a pólus belsejében az üzleti forgalom megduplázódott, a tevékenységek
   pedig 50%-kal növekedtek). A szoftverfejleszt ő cégek a fejlesztési segélyek fő ha-
   szonélvez ő i, ezek gyakran inkubátorokból kikerült cégek. A szerepl ők ellenben a
   termelékenység növekedéséhez, a termékek forgalmazásához nem kapnak támoga-
   tást. Az innováció legnagyobb akadálya a pénzügyi eszközök hiánya. A kis cégek
   önerőből való fejlesztési lehető ségei korlátozottak, a pólus pedig nem képes biztosí-
   tani tevékenységük folyamatos finanszírozását. Az innováció másik korlátja az in-
   novációs termékek iránti kereslet nagyfokú bizonytalansága, az együttm űködő part-
   nerek hiánya, a nagyobb cégek számára pedig az innováció tetemes költségei.
      A pólus léte alátámasztja azt a nagyon fontos tényt, hogy a területi versenyképes-
   ség kritériuma a „kicsi szép" helyett az „együtt szép" fogalmat részesíti el őnyben.
   Mivel az egyes szerepl ő k önmagukban nem, csupán a hálózatok (akár városi, akár
    ipari) alkalmasak a nemzetközileg látható kritikus tömeg elérésére, a területfejlesz-
   tési céloknak e hálózatok m űködésén keresztül kell megvalósulniuk. Bár a
    Grenoble-i versenyképességi pólusok azt mutatják, hogy a kritikus tömeg és a kon-
    centráció nélkül nem létezhet innovációs pólus, a francia versenyképességi pólus
    programban ezek mégsem alapvető feltételei a részvételnek. Léteznek pólusok,
    amelyek sokkal lazább szervezettség űek, tevékenységeik K+F tartalma kevésbé
   jelentő s, ezért hatékonyságuk inkább függ gazdasági szervezettségük fokától, mint-
    sem a kritikus tömeg elérésétő l (ezt illusztrálja a legtöbb helyi termelési rendszer).


                                         Összefoglalás

      Az állami területfejlesztési politikának a 21. század hajnalán számos kihívással
    kell szembenéznie (vidéki térségek elnéptelenedése, a városok túlzsúfoltsága, Fran-
    ciaország szerepe Európában, ile de France és a metropoliszok szerepe, decentrali-
    záció, foglalkoztatás). Míg a klasszikus területfejlesztési politika — a regionális poli-
    tika fogalmának szinonimájaként — az állami grandiózus gazdaságpolitika céljait
    kiszolgáló eszközként, majd t űzoltóként működött évtizedeken át, a területi tervezés
    csekély szerephez jutott (a városfejlesztési dokumentumokon kívül). A tradicionáli-
    san kettészakadt országok (Párizs és a francia sivatag, — Budapest és vidéke) a
    globalizáció kontextusában nem értelmezend ő fogalmak, hiszen e térben a nagy-
    városi kapcsolatok és globális hálózatok mentén polarizálódik a tér. Az európai
    városversenybe bekapcsolódni esélyes nagyvárosok (pl. Lille, Lyon, Marseille,
    Toulouse) azok a régiócentrumok vagy befolyásos alközpontok, amelyek nagyrészt
    lefedik a hatvanas években Párizs ellenpólusaiként kijelölt városokat.
                                           Egyed Ildikó :
 A fél évszázados múltú francia területfejlesztés (aménagement du territoire) és egy középváros
 bemutatása a változó paradigmák fókuszában. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 167-180. p.
TÉT XXIII. évf. 2009    s   1                                     Kitekint ő          179

    A globális térben a településhálózat hierarchikus felépítés ű piramismodelljét fel-
 váltó hálózatos gazdaságban (a „szigetcsoportok gazdaságában"), a perifériák és
 lakóik végleges leszakadásának veszélye, a problémákat átfogni képes transzverzális
 intézmények hiánya jelentik a legfő bb megoldásra váró problémákat. A periférikus
 fekvésű városok közül a Grenoble-i technopoliszra fókuszált a jelen tanulmány,
 illusztrálva a technopolisznak a hagyományos centrum—periféria viszonyokat átala-
kító funkcióját, új területrendezési modellként való megjelenését.
   Az állami gazdaságpolitikai célok (területi versenyképesség, innovációs hátrány
 felszámolása, csúcsipari fejlesztések) és a helyi gazdaság élénkítésére vonatkozó vá-
rosfejlesztési célok párhuzamos megvalósításának példája a MINALOGIC versenyké-
pességi pólus. A pólusban való részvétel Grenoble számára középváros rangja ellené-
re erő síti a nagyvárosiasodás jegyeit (döntési központok jelenléte, stratégiai munkahe-
lyek száma), nemzetközileg is elismert csúcsipari klaszter hírnevét, ezzel kiutat je-
lenthet középvárosi stagnálásából, periférikus helyzetéb ől adódó elzártságából.
   A Grenoble-i sikertörténet jól példázza, hogy nem csak MEGA lehet verseny-
képes központ. Az emberi találékonyság és ebb ől fakadóan az innovációs kultúra év-
százados múltja, a fels őoktatás és az ipar szimbiózisa, a külföldi szakképzett munka-
erő nagyarányú jelenléte, valamint a tudományos elit városvezetésben kiemelked ő
szerepe állt a nemzetközi hírnev ű csúcsipari klaszter fejlődésének hátterében. Ez a
fejlő dés az állami és helyi fejlesztéspolitikai célok találkozása nélkül azonban el-
képzelhetetlen lett volna.
   A központi és helyi fejlesztéspolitikai célok koherenciája lehet a jöv őbeni fejlődés
záloga a magyar településhálózat szerepl ői számára is. A településhálózat kirívó
egyenlőtlenségeinek felszámolását a Perroux elméletére épül ő központilag vezé-
nyelt növekedési pólus program nem valósította meg, a fordista növekedés kontextu-
sában megvalósult ipari dekoncentrációs m űveletek ellenére. Azok a vidéki városok
válhattak — nagyrészt öner őből — valódi növekedési centrummá, amelyek korukon
túlmutató jövőre vonatkozó határozott koncepcióval és érdekérvényesít ő képességgel,
a város fejlesztési profilját megszabó szakembergárdával rendelkeztek (Grenoble
esetében ez a tudományos technokrata elit), emiatt a központi forrás elnyerése szá-
mukra következmény volt, nem pedig ok. Grenoble esetében az autonómiára törekv ő
helyi tudományos-politikai-fels őoktatási szereplők arany háromszöge jelentette a si-
keres városfejl ő dés zálogát a 20. század végéig. Azonban a 21. századra feler ősödő
kihívások, az interkommunális szervez ődések igénye, a közös területpolitikai célok
megvalósításának érdekében indított nagyvárosi együttm űködési projektek a városi
kereteken túlmutató együttm űködési hajlandóságot, a versengésen alapuló városi
kapcsolatok felszámolását kívánják meg. Emiatt a város identitását a sz űkebb hatá-
rain túlmutató funkciói: az interkommunális szervezetekben való részvételének
mértéke, régiójában betöltött funkciói s a több régiót átfed ő nagyvárosi hálózatok-
ban való szerepe fogja befolyásolni.
                                          Egyed Ildikó :
A fél évszázados múltú francia területfejlesztés (aménagement du territoire) és egy középváros
bemutatása a változó paradigmák fókuszában. - Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 167-180. p.
    180       Kitekint ő                                                   TÉT XXIII. évf. 2009        s   1

                                                   Jegyzetek

         .
        Line, Nancy-Metz, Lyon, Marseille, Toulouse, Nantes, Bordeaux, Strasbourg.
    2
        A strasbourgi egyetem mágneses fakultása Louis Néel Nobel díjas professzorral az élen 1939-ben a
        Grenoble-i Joseph Fourier m űszaki intézetbe költözött. Végleges letelepedésük oka, hogy a CNRS
        megalapítja a Fémek Elektrosztatikája és Fizikája Laboratóriumot, ahol az Oktatási Minisztérium
        posztokat teremt. 1955-ben Néel ösztönzésére az Atomenergiai Kormányközi Bizottság (CEA) létre-
        hozza Grenoble-ban a nukleáris kutatások központjaként funkcionáló CENG-t, amely a város tudomá-
        nyos fejlődésének meghatározó szerepl ője lesz (több mint 40 innovatív vállalkozást hozott létre, 3000
        kutatót és 150 kutatócsapatot fog össze). Néel professzor szlogenje: ,Az ipart szolgálni a jöv ő előké-
        szítésében". (Frappat 1997, 35.)


                                                   Irodalom

    Asheim, B.T. (1996) Industrial districts as `learning regions': A condition for prosperity?" — European
      Planning Studies. 4.379-400. o.
    Crow, D. (1989) Le Corbusier's Postmodern Plan. — Theory Culture Society. 6.241-261. o.
    Frappat, P. (1997) Grenoble, métropole des sciences. Editions Glénat, Paris.
    Goigou, J.L. (2000) Aménager la France de 2020. www.lesrapports.ladocumentationfrancaise.fr
    Grossetti, M. (1999) Genése de deux systémes urbains d 'innovation en France: Grenoble et Toulouse.
      Réalités Industrielles, Annales des Mines, ESKA Paris. 68-72. o.
    Merlin, P. (2007) L 'aménagement du territoire en France. La documentation Francaise, Paris.
    Parr, J.B. (1999a) Growth-pole Strategies in Regional Economic Planning: A Retrospective View. —
       Urban Studies. 7.1195-1215. o.
    Parr, J.B. (1999b) Growth-pole Strategies in Regional Economic Planning: A Retrospective View. —
      Urban Studies. 8.1247-1268. o.
    Rouban, L. (1994) Les politiques technologiques entre centre et périphérie: l'expérience des technop őles.
      — International Political Science Review. 15.43-59. o.
    Theys, J.—Bain, P. (2007) Contributions á la réflexion sur les pöles de competitivité. www.recherche-
      innovation.equipement.gouv.fr/IMG/pdf/CPVS22-1 cle527b83.pdf
    Vanier, M. (2005) Grenoble: quelle alliance métropolitaine? — Territoires 2030. 159-172. o.
    Veltz, V. (1996) Mondialisation, villes et territoires : une économie d 'archipel. PUF, Paris.
    Wakeman, R. (2003) Dreaming the New Atlantis: Science and the Planning of Technopolis. — Osiris. 18.
      255-270. o.