Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Gyors ténykép 79
SZOCIÁLIS ALAPSZÜKSÉGLETEK MÉRÉSE
MAGYARORSZÁG RURÁLIS KISTÉRSÉGEIBEN
(A Survey of the Basic Social Needs in Rural Subregions
in Hungary)
PEISSER-PULI EDIT
„A fizikai életesélyek egyenl őtlensége ma azt
jelenti, hogy a társadalmi és települési hie-
rarchia, a hatalmi helyzet, a végzett munka
jellege, a pénz és a kulturáltság nagymér-
tékben meghatározzák hogy ki hány évet él,
mennyire beteg vagy egészséges, mennyire
kellemes körülmények között él, azaz hogyan
lakik, eszik, alszik. Ezt a meghatározást ma
is érvényesnek tartom. (Ferge 1989 — idézi
Ferge 2005, 3)
Kulcsszavak:
szociális alapszükségletek szolgáltatás-szervezés rurális kistérség
A tanulmány három, a rurális terekben élő emberek számára fontos szociális alapszolgáltatáshoz kap-
csolódó szükségletek mérését és annak modellszer ű megoldását kereső kutatás részeredményeit mutatja
be. Jelen írás a Nyugat-dunántúli régió rurális kistérségeivel kapcsolatos szükséglet-centrikus adatbázis-
elemzés els ő tapasztalatait adja közre. A Központi Statisztikai Hivatal T-STAR területi statisztikai adat-
bázisából gyűjtött adatok elemzése, a vizsgálati minta kiválasztását alapozó mutatók rendszerbe foglalása
előtt a Szerző a kutatás hátteréről, mint a közelmúlt kutatási eredményeinek összevetésér ől tájékoztatja
az Olvasót, majd az adatok elemzésével hidat épít a modell-alkotás következ ő lépése felé.
A kutatási téma multidimenzionális háttere
A magyar szociálpolitika legéget őbb kérdése ma az, hogy azok a szociális alapszol-
gáltatások, amelyek a törvényi szabályozás szerint minden településen elérhet őek
kell, hogy legyenek, vajon hogyan válhatnak valóban azzá? A válasz ma leginkább
az elaprózott, „egy település— egy önkormányzat" elvén m űködő önkormányzati
rendszer megújítására épül azáltal, hogy ösztönz ő támogatást nyújt az önkormány-
zatok társulásos együttműködéséhez, a közös szolgáltatás-szervezéshez. Ezt nevezi
a magyar közigazgatási rendszer „többcélú kistérségi társulásos együttm űködés-
nek", amely a statisztikai kistérségek szociális ellátórendszerének fejlesztésében
2004 óta törvényi szinten szabályozott lehet őséget, ugyanakkor a gyakorlatban
finanszírozási és szolgáltatási kényszert is jelent az egyes önkormányzatok számára.
A szolgáltatásszervezés vagy önkormányzati feladattelepítés újragondolásának
oka az, hogy óriási szakadék tátong a jogszabályi elképzelések, a szociális szolgál-
Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p.
80 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s 1
tatások finanszírozása és a valós szükségletek ismerete között. Minél kisebb egy
település — azaz lakosságszáma minél kevesebb — annál nehezebben tudja saját for-
rásaival kiegészíteni a központi költségvetésb ől kapott normatív állami támogatást,
így hiába szeretné, nem tudja megszervezni a kötelez ő alapszolgáltatásokat sem,
holott a szociális szükségletek éppen ezeken a településeken sokszorozódnak meg,
és maradnak kielégítetlenek. A téma multidimenzionalitása tehát a közigazgatás —
gazdaság — társadalom tengelyre fűzhető fel, kiegészítve ezt a szociálpolitika és a
vidékfejlesztés dimenzióival, mint egy-egy kiinduló- illetve végponttal.
Kutatásunk, amely a szociális szükségletek mérésér ől szól, arra kíváncsi, hogy
milyen adatok, ismeretek birtokában készülnek el a többcélú kistérségi társulások
mű ködéséhez szükséges helyzetelemzések, és ezek felfoghatók-e a kistérségben él ő
emberek szociális szükségleteinek megfogalmazásaiként, vagy „csupán" a törvény-
nek való megfelelési kényszerek? Kissé naiv kérdésünkre sejtjük ugyan a választ,
mégis érdekes, hogy milyen konkrét adatokból vonnak le döntéshozók szükséglet-
orientáltnak hitt következtetéseket, és vannak-e modellérték ű kezdeményezések
ezen a téren? Célunk az, hogy ezekkel vagy ezek hiányában létrehozzunk egy, a
rurális terek többcélú kistérségi társulásos szolgáltatás-szervezésében értelmezhet ő
és használható szociális szolgáltatástervezési modellt arra a három alapszolgáltatás-
ra, amelyek közül kettő lakosságszámtól függetlenül minden településen kötelez ően
szervezend ő , egy pedig ugyan a rurális terekre Magyarországon kevésbé jellemz ő
10 ezer fát meghaladó településeken kötelez ő, de a szükségletek vonatkozásában
már jogszabályi szinten is kapcsolt szolgáltatása az el őbbieknek. Az I. táblázat
áttekintést ad a szociális alapszolgáltatások rendszerér ől; a kutatásban vizsgálandó
szolgáltatások d őlt betűvel szedve olvashatók.
Nem beszélhetünk addig az életmin őség széles körű javításáról vagy annak szán-
dékáról, amíg nem célzott társadalmi csoportoknak hozunk létre célzott szolgáltatá-
sokat. Különösen nem, ha figyelmen kívül hagyjuk az életmin őséget befolyásoló
szolgáltatásszervezési szempontokat, mint valódi együttm űködés. Azaz kistérségi
szemlélet a különböz ő települési aktorok között, integráció; hatékonyabb és színvo-
nalasabb ellátások kialakítása, átláthatóság; elérhet ő, informált, akadálymentes
szolgáltatások, szakmai min ő séget és fenntarthatóságot mutató szolgáltatások ter-
mészetesen a különböz ő területi szinteknek megfelel ően — településen, mikro-
térségben, kistérségben, megyében, régióban.
Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Gyors ténykép 81
1. TÁBLÁZAT
Szociális alapszolgáltatások Magyarországon
(Basic Social Services in Hungary)
A szolgáltatás
neve A szolgáltatás célja Lakosságszám
Etkeztetés Az étkeztetés keretében azoknak a szociálisan rászorultaknak a Minden
napi legalább egyszeri meleg étkeztetésér ől kell gondoskodni, településen
akik azt önmaguk, illetve eltartottjaik részére tartósan, vagy
átmeneti jelleggel nem képesek biztosítani, különösen koruk,
egészségi állapotuk, fogyatékosságuk, pszichiátriai betegségük,
szenvedélybetegségük vagy hajléktalanságuk miatt.
Házi segítségnyúj- A házi segítségnyújtás keretében a szolgáltatást igénybe vev ő Minden
tás személy saját lakókörnyezetében biztosítani kell az önálló településen
életvitel fenntartása érdekében szükséges ellátást: az alapvet ő
gondozási-ápolási feladatokat, az ellátott és lakókörnyezete
higiéniás körülményeinek megtartásában való közrem űkö-
dést, a veszélyhelyzetek megel őzésében és azok elhárításában
való segítségnyújtást.
Falu- és tanya- Célja az aprófalvak vagy tanyasi lakott helyek intézményhiányá- 600 ró alatt,
gondnoki szolgál- ból eredő hátrányainak enyhítése, az alapvet ő szükségleteket max. 660 fóig;
tatás kielégítő szolgáltatásokhoz, közszolgáltatásokhoz, valamint egyes illetve és 40-700
alapszolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása, továbbá az fóig
egyéni és közösségi szükségletek teljesítésének segítése.
Családsegítés A szociális vagy mentálhigiénés problémák, illetve egyéb 2000 fő felett
krízishelyzet miatt segítségre szoruló személyek, családok
számára az ilyen helyzethez vezet ő okok megelőzése, a krí-
zishelyzet megszüntetése, valamint az életvezetési képesség
megőrzése céljából nyújtott szolgáltatás.
Nappali ellátás Koruk, egészségi állapotuk, pszichiátriai vagy szenvedélybe- 3000 ró felett
tegségük, fogyatékuk vagy autizmusuk miatt önellátásra
részben képes személyek számára biztosít lehet őséget a nap-
közbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra, alapvet ő higiéni-
ai szükségleteik kielégítésére, igény szerinti étkeztetésre.
Jelzőrendszeres A saját otthonukban élő, egészségi állapotuk vagy szociális 10 ezer fő felett,
házi segítség- helyzetük miatt rászoruló, a segélyhívó készülék megfelel ő de többcélú
nyújtás használatára képes id őskorú vagy fogyatékos személyek, kistérségi társu-
pszichiátriai betegek részére az önálló életvitel fenntartása lásos együttm ű-
mellett felmerül ő krízishelyzetek elhárítása céljából nyújtott ködéssel minden
ellátás. településen
Támogató Fogyatékkal élő emberek lakókörnyezetben való ellátása, a 10 ezer fő felett
szolgálat lakáson kívüli közszolgáltatások elérésének segítése, önálló
életvitelük fenntartása, lakáson belüli speciális segítségnyújtás.
Közösségi A pszichiátriai, illetve szenvedélybetegek részére nyújtott 10 ezer ró felett
ellátás közösségi alapellátás és a szenvedélybetegek részére nyújtott
alacsonyküszöbű szolgáltatás: lakókörnyezetben nyújtott
segítség az önálló életvitel meg őrzéséért, meglév ő képessé-
gek megtartása és fejlesztése, szakorvosokkal való kapcsolat-
tartás, folyamatos figyelemmel kísérés, megkeres ő progra-
mok szervezése, ártalomcsökkentő szolgáltatások és krízis-
kezelés.
Utcai szociális Az utcán tartózkodó hajléktalan személyek helyzetének, 50 ezer ró felett
munka életkörülményeinek figyelemmel kísérése, szükség esetén
ellátásának kezdeményezése, a kapcsolódó intézkedések
megtétele.
Forrás: Saját szerkesztés a többszörösen módosított 1993. évi III. törvény a szociális igazga-
tásról és a szociális ellátásokról 56-65/F. § alapján.
Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p.
82 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s 1
1. ÁBRA
Hármas-metszet: szabályozás - finanszírozás - ismeret
(Triple-segment: Regulation - Financing - Knowledge)
Szolgáltatások
finanszírozása
Törvényi
szabályozás Szükségletek
minősége és
mennyisége
Forrás: Saját szerkesztés.
Az 1. ábra üzenete nem más, mint az a sajátos gondolkodásmód, amely ma
meghatározza a szociális alapszolgáltatások szervezését és m űködését. Látható,
hogy a törvényi szabályozás - a szolgáltatások finanszírozása - és a szükségletekr ől
való tudás hármasa tetsz őlegesen kerül egymás mellé, egymáshoz való kapcsolódásuk
nem rendezett, ezáltal funkciójuk is megkérd őjeleződik. Példaszerűen támasztja alá a
fenti állításokat az is, hogy az Állami Számvev őszék 2007 nyarán készítette el jelen-
tését az önkormányzatok szociális alapszolgáltatási tevékenységének ellen őrzéséről.
Berényi és szerzőtársai (2007) összegz ő megállapításai lényeglátóak és egyben jó
alapot adnak a helyzet megváltoztatásának elindításához. Ezek szerint:
- a szociális alapszolgáltatások intézményrendszerének kialakításakor, 1993-ban
készültek lakossági szükségletfelmérések, de az ellátások átalakítására nem ké-
szült sem rövid, sem hosszú távú koncepció;
- „(...) nincsen naprakész nyilvántartási rendszer, amely követhet ő adatokkal
támasztaná alá a működő szolgáltatások típusait, az ellátottak számát és az
egyes szolgáltatások iránti szükségleteket" (Berényi et al 2007, 10);
- az, hogy az étkeztetést és házi segítségnyújtást lakosságszámtól független kö-
telező alapszolgáltatásként határozták meg, nem járt együtt az önkormányzatok
teherbíró képességének figyelembevételével és a valós lakossági szükségletek
mérésével;
Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p.
TÉT XXIII. évf 2009 s 1 Gyors ténykép 83
- a számos alapszolgáltatás miatt az ellátórendszer szétaprózódott és annak sza-
bályozása túl bonyolult;
- a 15 éve hatályban lév ő Szociális törvény 49 alkalommal módosult;
- az állandó módosítások ellentmondásos jogszabályi környezetet eredményeztek;
- miután nincsenek meghatározva a szolgáltatások minimális ellátottsági muta-
tói, az önkormányzatok igen heterogén mennyiség ű és minőségű szolgáltatá-
sokat működtetnek;
- nem biztosított valamennyi településen a szolgáltatások célzottsága, az igazsá-
gosság és az esélyegyenl őség elve sérül;
- az ellátórendszer nem átlátható, és ugyan vannak törekvések a kommunikáció
szintjén a költséghatékonyság és gazdaságosság követelményének teljesítésére,
nincsenek ilyen irányú minisztériumi vizsgálatok;
- nőtt a települési egyenl őtlenség, az ellátási hiátusok éppen azokat a települése-
ket érintik, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk;
- torz a rendszer, mert miközben leírja az alapszolgáltatások és szakosított ellá-
tások egymásra épülésének elvét, éppen ennek a folyamatnak az ellenében
működik: a hiányzó alapszolgáltatások a szakellátások felé tolják el a szükség-
leteket abszolút nem preventív, hanem korrektív módon, így az önellátásra
épülő alapszolgáltatási rendszer elve önmagát semmisíti meg;
- a lakosságszámhoz, feladatmutatóhoz kötött támogatási rendszer egyensúlyta-
lanságot okoz a finanszírozásban; a szükségletek koordinációja nélkül befoga-
dott szükségletek többletkiadásokat okoznak;
- nem készültek elemzések arra vonatkozóan, hogy a társulásos feladatellátás ösz-
tönző támogatásai hogyan hatottak a szolgáltatások mennyiségére és min őségére';
- a hátrányos helyzetű kistérségek fejlesztésére 2001 óta működő kistérségi szociális
felzárkóztatási programok nem jártak érdemi eredménnyel, mert a fejlesztési pro-
jektek nem igazodtak a Szociális törvény szolgáltatásainak biztosításához, illetve
hiányoznak azok a mutatók, amelyek mentén értékelést lehetne végezni;
- „(...) a normatíva 2004-ben 66,6, 2005-ben 64,4%-át fedezte a szociális szol-
gáltatások működtetésének, önkormányzati forrásokra minden évben szükség
volt, ezek azonban csak 8-8,6%-át biztosították a kiadásoknak, tehát a forrás-
hiány mindkét évben egyértelm ű volt." (Berényi et al 2007, 14);
- az étkeztetést az egyik legfontosabb szociális alapszolgáltatásként említi a je-
lentés, „(...) amely 2001-től évente több mint 100 000 ember számára elérhet ő,
az adatok szerint az étkeztetésben részesül ők száma emelkedik, évente 10%-kal,
2005-ben 3956-an étkeztek a vizsgált 333 település 335 069 f ős népességéből,
így megvalósult az a jogalkotói szándék, hogy a kistelepüléseken többen része-
süljenek a szolgáltatásban." (Berényi et al 2007, 14);
- „(. •.) a házi segítségnyújtásban részesül ők száma 2004-ről 2005-re 17,6%-kal
emelkedett, sőt, a tízezer 60 éven felüli lakosra jutó ellátottak száma az 1000 ró
alatti településeken az országos átlagot meghaladó, mert a fiatalok elköltözése
miatt az idősödő népesség nagyobb arányban igényli ezt a szolgáltatást."
(Berényi et al 2007, 14);
Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p.
84 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s 1
- a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás társulásos támogatása ösztönzi az ön-
kormányzatok együttműködését, mert saját forrásokat nem kell mozgósítani a
szolgáltatás megszervezéséhez;
- a többcélú kistérségi társulások megjelenésével az önkormányzatok feladatel-
látása átalakult, általuk növekszik a hiányzó szolgáltatások megszervezése.
Az ÁSZ javasolja a szociális alapszolgáltatások iránti igények és szükségletek fel-
mérésének bevezetését, a meglév ő statisztikai adatbázisok tartalmának felülvizsgá-
latát és a Szociális törvény módosítását annak érdekében, „hogy a szociális alap-
szolgáltatások minden településen elérhet őek legyenek." (Berényi et al 2007, 17)
Mindjárt fel kell erősítenünk a szakmai kutatások (Papházi 2002; Hodosán 2003;
Bácskay 2005) és az Állami Számvev őszék jelentésének (Berényi et al 2007) ellent-
mondását az étkeztetés és a házi segítségnyújtás vonatkozásában, hiszen el őbbiek
szolgáltatási csökkenést, utóbbi évi 10%-os növekedést mond, hovatovább kiemeli
a kistelepülések hozzáférési egyenl őtlenségének csökkenését is. Ezzel a paradoxon-
nal kutatásunk ismét alátámasztást nyer, hiszen mindegyik állítás kutatási eredmé-
nyekre alapozott, saját vizsgálódásunk az adatbázisokban valószín űleg hozzáad
újabb információkat az eddigiekhez.
Papházi Tibor (2002) Kistelepülések szociális ellátó tevékenységér ől statisztikai
adatok alapján című tanulmányában az alapszolgáltatásokról a következ ő megálla-
pítást teszi: „Ha a szociális törvényszerinti településnagyságokat összevetjük az
adatbázisból vizsgálható alapellátásokkal 2, akkor kiderül, hogy els ősorban a kiste-
lepüléseken nincsenek ellátottak, bár a szociális törvény az ellátást ezeken a telepü-
léseken is kötelezővé teszi. Részletesebben nézve 2000-ben az 1163 db 600 fó alatti
település 55,3%-ában nem volt étkeztetett, 89,8%-ában nem volt házi segítségnyúj-
tásban részesül ő, 85,1%-ában nem tartottak nyilván olyan személyt, aki mindkét
ellátásban egyszerre részesült." (Papházi 2002, 17) Két nagyon fontos reflexió kí-
vánkozik ide. Az egyik az, hogy a törvényi településméret vagy lakosságszám a
meghatározsj ilgátaspemzéldáuakor,i-
kor 70-400 fó lakoshoz köti a tanyagondnoki ellátás és 600 f ő alatti településeken
teszi lehetővé a falugondnoki szolgálat megszervezését. A fenti kutatás ezekhez a
paraméterekhez alkalmazkodik, és ugyan tudjuk, hogy a valóságban nincsenek
számottev ő különbségek az 500 illetve 600 fős települések gazdasági-társadalmi
helyzetei között, mégis némi diszkrepancia keletkezik a települések lélekszám sze-
rinti besorolása és elemzése között. A másik fontos észrevétel a kutatás tartalmával
kapcsolatban az a paradoxon, amely a településnagyság-kategória kifejezés mögött
húzódik: „(...) a kisebb településeken a népességszámhoz viszonyított összes ellá-
totti arány átlagosan magasabb, mint a nagyobb településeken." (Papházi 2002, 17)
Hodosán Róza (2003) Alapellátási kötelezettségek - kistelepülési stratégiák című
tanulmányát fontosnak és kutatásunk szempontjából továbbgondolásra alkalmasnak
tartjuk. Integratív szemléletével, az ezredfordulón elkészült szakmapolitikai felmé-
rések és reflexiók beemelésével és azok tapasztalatainak kiterjesztésével, az 500 fó
Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Gyors ténykép 85
alatti aprófalvak mellett a rurális terekben egyre veszélyeztetettebbnek látszó kis-
településekre fókuszáltan vizsgálja meg és elemzi a szociális alapszolgáltatások
feltételrendszerét, m űködését és hiányait, minden fontos kapcsolódó jellemz őjét,
amely a szociális szükségletek modellezése szempontjából alapvet ő . Két meghatá-
rozó szakmai vizsgálatra, illetve dokumentumra hivatkozik a szerz ő már kiindulási
alapként. Az egyik „A szociális és gyermekjóléti alapellátások helyzetének áttekin-
tése" (2001), a másik a „Szociális ellátási térkép 1997-2000" cím ű elemzés. Ez a
két írás azt tárgyalta, hogyan feleltek meg az önkormányzatok a vonatkozó törvényi
előírásoknak szolgáltatási kötelezettségeik tekintetében. Mindkét elemzés
summázata szerint a törvényi kötelezettségek ellenére hiányosságok és visszaesések
tapasztalhatók a hagyományos alapszolgáltatásokban, főként az étkeztetés és a házi
segítségnyújtás terén, növekedés a családsegítésben, a gyermekjóléti szolgáltatá-
sokban és a falu- és tanyagondnoki szolgáltatások vonatkozásában látható. Itt is
megjelenik az „urbanizációs lejt ő" abban a megfogalmazásban, hogy „(...) a telepü-
lések létszámcsökkenésének mentén csökken az ellátások biztosítottsága, (...) és
létezik a településeknek egy olyan köre, amelyik nem vagy kevésbé tudja teljesíteni
kötelezettségeit." (Hodosán 2003, 2) A kutatás célja els ősorban4 az volt, hogy fel-
térképezze: hogyan tudja a helyi közösség kielégíteni a szociális intézményekkel
nem lefedett, de létez ő szociális alapszolgáltatási szükségleteket? 30 település há-
rom lakosságszám kategóriájában: 500 fő alatti, 501-1000 fős és 1001-2000 fős
készült el az elemzés. Nézzük meg e kutatás tapasztalatait sorban ahhoz, hogy ref-
lektálni tudjunk a szükségletek mérésének kérdésére.
Az 500 fő alatti települések összefoglalt jellemz ői:
- elöregedés;
- alacsony gyermekszám;
- a tanácsi körzetesítés okán megsz űnt intézmények: iskolák;
- elvándorló fiatalok;
- megszűnt munkahelyek, visszafordíthatatlannak t űnő láncreakcióban;
- ezzel párhuzamosan az infrastruktúra fejl ődése, ha kisléptékben is, de minden
településen;
- az önállósodás eufemisztikus érzése megszépíti a jelent, az önálló települési dön-
tések és az önálló gazdálkodás a fejletlenséget is átértelmezi a lakosság körében;
- ezért az önkormányzatok nem keresik a társulásos együttm űködési lehetősége-
ket, még akkor sem, ha az önállóság valamely szolgáltatás m űködtetését veszé-
lyezteti;
- vezetői agilitás determinációja az infrastruktúra fejlesztésében, emellett össz-
települési összefogás, pályázati lehetőségek kutatásában, lobbytevékenységben;
- hiszen az önkormányzati öner ő nem elegendő;
- a földrajzi elhelyezkedés jelent ősége a rossz közlekedési helyzettel és elzárt-
sággal küzdő falvakban a munkalehetőségek szempontjából is kiemelked ő,
- mert növelik a munkanélküliséget, a szociális ellátásokra szoruló lakosok számát;
Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p.
86 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s 1
- az önkormányzati bevételek szinte teljes hányadát a központi költségvetés
redisztribúciój a adja;
- a helyi saját bevételek elenyész őek, melynek következménye a rendkívül sz űk
mozgástér a nem kötelez ő feladatok ellátásában;
- magas, egyharmadnyi az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került ön-
kormányzatok aránya, azaz fokozott a központi kiegészítés a kötelez ő felada-
tok ellátásában.
A mintába került tíz 500 fó alatti településb ől kettőben működik falugondnoki
szolgálat, sem étkeztetés, sem házi segítségnyújtás nincsen négy településen, csak
étkeztetés van kett ő településen, étkeztetés és házi segítségnyújtás is m űködik négy
településen, miközben szociális térkép, azaz a valós szükségletek felmérése egyet-
len településen sem készült, a „jól ismert okok" miatt: „mindenki ismer mindenkit".
Általános kutatási tapasztalat a szakdolgozati szint ű elemzésekben is a „szubjektív
ismeretanyagra" (Hodosán 2003, 6) való támaszkodás a szükségletek felmérése
helyett vagy azok elfedésére. Ösztönszer ű cselekedet ez és egyben védekezési me-
chanizmus is: a rövid távú ellenérdekeltség a finanszírozási nehézségek miatt hosz-
szú távú veszteségeket, irreverzibilis folyamatokat generál. A kutatás lényege, hogy
hasonlóan rossz tendenciákat vél felfedezni az 501-1000 fós települések vizsgálata-
kor is, azzal a meglepő megállapítással, hogy ezek „(...) a településeink minden
tekintetben - gazdaság, infrastruktúra, munkaer őhelyzet - rosszabb képet mutatnak,
mint a legkisebb települések." (Hodosán 2003, 8). Ugyanakkor relatíve több szol-
gáltatást biztosítanak az étkezetés és a házi segítségnyújtás terén (a tízb ől mindösz-
sze egy településen nem elérhet ő egyik szolgáltatás sem). Meglep őnek tűnő ered-
mény a következ ő település-kategória típusban (1001-2000 fó) is akad: itt már lé-
nyegesen nagyobbak a különbségek az egyes települések helyzete, ebb ől adódóan
lehető ségei szempontjából, mert a földrajzi elhelyezkedés, a többszörösen hátrányos
helyzetű régióban vagy kistérségben való elhelyezkedés a generális kötelezettséget
ellehetetleníti. Vitatkozunk a szerz ővel abban, hogy jól működ ő immunrendszer
lenne a falu, ahol a szubjektív ismeretanyagra lehet támaszkodni a szükségletek
beazonosításakor, hiszen a közelség, a másikról való tudás nem jár együtt minden
esetben a szükségletek jelzésével, vagy azok kielégítésével közösségi szinten.
Bácskay Andrea statisztikai adatelemzésen alapuló 2004-es kutatása a népesség-
nagyság-kategória szerinti alapszolgáltatási hozzáférést írja le. Olyan megállapítá-
sokat tesz, miszerint: „ (...) minél nagyobb településen élnek a rászorulók, annál
kisebb valószínű séggel jutnak ellátáshoz.,, vagy „(...) az összes ellátott népesség-
számhoz viszonyított hányada a kisebb településeken magasabb, mint a nagyobba-
kon." és „Ez ellentmondani látszik annak, hogy minél kisebb egy település, annál
rosszabb az intézményes ellátottság." (Bácskay 2005, 32). Ez a kutatás 0-499, 500-999,
1000-1999, 2000-4999 (...) 100 000 feletti lakosságszám szerinti beosztásban
gondolkodik, és csak az 500 fő alatti településeket emeli ki a kisebb, illetve na-
gyobb település egzaktabb meghatározásaként. A kutatás összefoglaló ismeretei szerint:
Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Gyors ténykép 87
- „(...) a házi segítségnyújtás és az étkeztetés biztosításában visszaesés figyelhet ő
meg, az ellátásokat igénybevev ők száma 1993 óta csökkent, miközben az id ős-
korúak - különösen a nagyon id ősek, 80 éven felüliek - száma és aránya nőtt;
- elő bbi szolgáltatás a települések felében, az utóbbi pedig a települések egy-
negyedében nincsen biztosítva;
- megfigyelhető az „urbanizációs lejt ő" hatása, azaz minél kisebb a település
lélekszáma, annál hiányosabb az ellátás;
- az ellátási problémák a kistelepüléseken koncentrálódnak;
- a kistelepüléseken a szociális ellátórendszer fenntartásának feltételeit a gazdál-
kodás keretei szabják meg;
- egyre nagyobb számban jelennek meg a nem állami szervezetek, melyek rész-
ben a hiányzó önkormányzati szolgáltatásokat pótolják, részben szélesítik az
igénybe vehető szolgáltatások körét, ez a folyamat azonban dönt ően a bentla-
kásos ellátás terén zajlik;
- az alapellátás, étkeztetés, házi segítségnyújtás túlnyomórészt még mindig a te-
lepülési önkormányzatokra hárul;
- a kisebb településeken jelent ős arányban jelennek meg a több önkormányzat
fenntartásában, illetve másik önkormányzattal kötött ellátási szerz ődés kereté-
ben működő szolgáltatások is;
- civil szervezetek, vállalkozások elenyész ő számban szerepelnek ellátóként,
ami vélhetően gazdasági okokkal magyarázható els ősorban." (Bácskay 2005,
35; 13-14)
Mindenképpen nagyon is meghatározó hármas metszetr ől lenne szó tehát akkor,
ha tisztázott lenne a szükségletek köre els ősorban minőségi és másodsorban meny-
nyiségi vonatkozásban, ha ezen ismeretekre alapulna a törvény szabályozta szolgál-
tatás-szervezési kötelezettség, és erre épülne a szolgáltatások finanszírozása a
2. ábra szerint.
Mindenképpen elmondható végül, hogy az idézett elméleti írások inkább alátá-
masztják a kutatás problematikáját: azaz a szociális szükségletek mérésére most
különösen szükség van, hiszen egymásnak ellentmondó adatokkal írhatók le az
alapszolgáltatások. Ennek térbeli vetülete az, hogy a rurális térségek szolgáltatási
egyenlő tlenségének nagyfokú ténye miatt - a szociálpolitikában aprófalvas térség-
ként vagy településként definiált közegben - ez fokozott szakmai és igénybevev ői
érdek, amely ugyan nem találkozik önkormányzati, döntéshozói érdekekkel, mégis
befolyásolhatják azokat.
Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p.
88 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s 1
2. ÁBRA
Mért és valós szükségleten alapuló szolgáltatás-szervezés
(Service Organisation Based on a Survey of Real Needs)
2
3
Megjegyzés:
1) Mért, ezáltal valós szükségletek; 2) Szükséglet-
centrikus szabályozás; 3) Hatékonyabb, a szükségletek-
hez alkalmazkodó finanszírozás.
Forrás: Saját szerkesztés.
A kutatási minta kiválasztása — hátrányos helyzet ű rurális kistérségek
Ahhoz, hogy a rurális kistérségek szociális alapszolgáltatási rendszerét a szükség-
letek oldaláról vizsgálni lehessen, olyan mutatókra van szükség, amelyek önma-
gukban egyenként is, de együtt is leírhatják a három kiemelten vizsgált alapszolgál-
tatás: az étkeztetés, a házi segítségnyújtás és/vagy a jelz őrendszeres házi segítség-
nyújtás szükségleteit. Els ő lépésben tehát meg kell találni az egymással kapcsolatba
hozható mutatók körét, amelyek jelenleg szétszórtan állnak rendelkezésre a külön-
böző statisztikai leírásokban és adatbázisokban.
A minta kiindulási nagysága a Nyugat-dunántúli régió s 25 statisztikai kistérsége volt,
amelyek természetesen nem felelhetnek meg a „legalább egy szempontból homogén
minta" szabályának, hiszen városias és vidékies tereket egyaránt jelentenek.
A 120 fő/km2 alatti népsűrűségű településeken élő k aránya mutatószámmal mért
ruralitás szerint 25-r ő l felére csökken a mintába vonható kistérségek száma, hiszen
városias kistérsége csupán egy akad a régiónak, a Gy őri kistérség. Ezen túl abszolút
vidékies, illetve erő teljesen vidékies és vidékies a kistérségek közül 12 6, amint azt a
3. ábra is mutatja.
Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Gyors ténykép 89
3. ÁBRA
Magyarország és a Nyugat-dunántúli régió vidékies kistérségei
(Hungary and the Rural Subregions in the Western Transdanubian Region)
• Avidékiaor Idoténégek
♦ vidékies térségek
a 120 föfkm2 alatti nepsürüsépü településeken él ő k aranya
E 100s ,,bsxolt vidékies (40)
El 75 -100%. erőteyesen vidékies (19)
ffi 50 - 75% - vidéldes (41)
El 25 - 50% - véro0/14, vklékies jelleggel (41)
@MTA RKK ATI, Kecskemét D 25% elatl vérosies (26)
Megjegyzés: A 2007. évi CVII. törvény alapján 174 kistérség van az országban.
Forrás: MTA RRK ATI.
Az egyes megyei' statisztikai tükrökben, kistérségi leírásokban, a kedvezménye-
zett térségek lehatárolásáról szóló területfejlesztési jogszabályokban további elem-
zési mutatókat találtunk:
- a település szerkezet,
- a települések átlagos lélekszáma,
- a korszerkezet vagy öregségi index,
- a nyugdíjban vagy nyugdíjszerű ellátásban részesül ők száma,
- a kistérségi átlagnyugdíj,
- a szociális ellátások és igényeik alakulása,
- a kistérségi komplex mutató
- és a kedvezményezett kistérségek száma, összetett mutató-rendszerrel.
Ezek az adatok megtalálhatók a fent említett forrásokban, tehát az aktuális helyzet-
elemzésre minden bizonnyal felhasználhatók. A mutatórendszer két funkciót tölt be
egyszerre, egyrészt természetesen a rurális terek pontosabb lehatárolásához segít hozzá,
azaz kiemeli azokat a kistérségeket, ahol a legalapvet őbb három alapszolgáltatásra a
legnagyobb szükség lehet, másrészt kiindulási alapja és továbbfejleszthet ő mutató-
rendszere a szükségletek mérhet ővé tételének. Ez a két funkció ugyanannak az érem-
nek a két oldala, de mindkét oldal a szükségletek mérése felé jelenti az els ő lépcsőt.
Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p.
90 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s 1
4. ÁBRA
Mutatók rendszere a szükségletek méréséhez
(The System of Indicators for Measuring Needs)
Szociális
szükségle-
tek
mérése
Kistérségi
komplex
mutató
Forrás: Saját szerkesztés.
A nyolc mutató (4. ábra) közül az egyik legösszetettebb a kistérségi komplex mu-
tató, amely a kistérségek kedvezményezetti helyzetének meghatározására szolgál
gazdasági, infrastrukturális, társadalmi, szociális és foglalkoztatási mutatók (össze-
sen jelenleg 31) segítségével. A kistérségi komplex mutató alapján a kutatási min-
tába bekerült kistérségeket a 2. táblázat mutatja.
Láthatjuk, hogy az országos átlagnak (2,9) mindössze három kistérség tudott fölé-
kerekedni, mégis a minta nagyon informatív tagjai lesznek, hiszen átmenetileg ked-
vezményezett besorolást kaptak alacsony komplex mutatójuk alapján. „Társadalmi-
gazdasági szempontból elmaradott térségnek kell min ősíteni azokat a statisztikai
vonzáskörzeteket, amelyeknek az 5 mutatószám csoportból képzett komplex muta-
tója nem éri el az országos átlagot." — mondja a 67/2007. (VI. 28. ) Országgy űlési
határozat melléklete.
Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Gyors ténykép 91
2. TÁBLÁZAT
A nyugat-dunántúli régió vizsgálható rurális kistérségei
(Rural Subregions in Western Transdanubia for Examination)
Komplex
Kedvezményezett/
mutató Lakosság-
Megye Kistérség átmenetileg kedvez-
(1-5 pont- szám
ményezett kistérség
szám)
Győr-
Átmenetileg
Moson- Téti 2,99 19 246 fő
kedvezményezett
Sopron
Átmenetileg
Csornai 3,15 39 904 fő
kedvezményezett
Vas Vasvári 2,55 14 552 fő Hátrányos helyzetű
Átmenetileg
Celldömölki 3,06 25 670 fő
kedvezményezett
Őriszentpéteri 2,63 6 937 fő Hátrányos helyzetű
Zala Letenyei 2,56 17 391 f"ó Hátrányos helyzetű
Pacsai 2,59 10 792 fő Hátrányos helyzetű
Zalakarosi 2,63 13 196 fő Hátrányos helyzetű
Zalaszentgróti 2,80 18 238 f"ó Hátrányos helyzetű
Forrás: Saját szerkesztés.
„A szociális ellátások és igényeik" mutatószám a másik nagyon meghatározó mu-
tató a szociális szükségletek mérésének szempontjából, ezekre a tanulmány els ő
fejezetében már hivatkoztunk adatokat.
A következő, egyben lényegi fejezete a tanulmánynak az adatbázis-elemzés rész-
eredményeit foglalja össze és veti egybe a szakmai-állami adatokkal, kifejezetten
azért, hogy a mutató-rendszer felépítése után láthassuk a mintába bevont 9 kistérség
szociális szükségleteit. Ezzel tulajdonképpen a helyzetelemzés fázisának teszünk
eleget.
Kistérségek főbb jellemz ői szekunder adatok alapján
A továbbiakban a három szociális alapszükséglet mérési modelljéhez szükséges
adatbázis elemzésére és eredményeinek összefoglaló leírására kerül sor, összevetve
az első fejezetben citált szakmai és döntéshozói megállapításokkal. A nyolc mutató-
ból képzett mutató-rendszer (4. ábra) adta a Központi Statisztikai Hivatal és annak
T-STAR alrendszerében aktuálisan megtalálható adatok kiválasztási szempontjait,
amelyeket a szociálpolitikai szakirodalom, a különböz ő adatbázisok (KSH, T-STAR,
Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p.
92 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s 1
TeIR) kínálata és az ún. állami-döntéshozói dokumentumok (pl. Állami Számvev ő-
széki Jelentés [Berényi et al 2007]) segítségével gy űjtöttük össze. Ezek azok a muta-
tók, amelyek az említett forrásokban szinte mindig megjelennek, azaz használatosak,
de eleddig nem kapcsolódtak össze egymással a szociális alapszükségletek szempont-
jából. Az alábbi elemzésben fontos szempontnak tartjuk a ruralitáshoz kapcsolódó
szükséglet-centrikus keretet, ezért el őször a település-szerkezet és a települések átla-
gos lélekszáma kerül bemutatásra, majd ezt követi az öregedési index, a nyugdíjban
részesülők száma és az átlagnyugdíj, végül, de nem utolsó sorban a „szociális igé-
nyekként" aposztrofált adatcsoport. A komplex mutató és a kedvezményezetti besoro-
lás már teret kapott a tanulmány második fejezetében, ezekre csak hivatkozunk.
Település-szerkezet és népességszám
3. TÁBLÁZAT
Település-szerkezet és népességszám
(Settlement Structure and Number of Population)
2000 fő 5000 fő alatti 5000 fő feletti
5000 fő alatti
alatti településen településen
Területi egység települések
települések élők száma élők száma
aránya (%)
aránya (%) (fő) (fő)
Győr-Moson-
96,7 83,5 196 400 242 616
Sopron megye
Vas megye 97,2 93,2 125 844 141 585
Zala megye 98,0 95,3 145 682 152 171
Ország 91,2 75,1 3 237 827 6 904 535
Forrás: KSH (2006) alapján saját szerkesztés.
A Nyugat-dunántúli régió mindhárom megyéjében s mindenütt meghaladja az or-
szágos átlagot a kistelepülések aránya, különösen a zalai kistérségek aprófalvas
település-szerkezete szembeötl ő . A 2000 fős települési lélekszám a szociális alap-
szolgáltatások biztosításának küszöbét mutatja, így egyértelm ű, hogy Magyarország
ezen régiójának kistérségei magukon hordozzák a kistelepülések és aprófalvak so-
kaságának terheit. A lakosságszám tekintetében vitatkozunk Bácskay Andreával
(2005), mert bár a régióban jószerével alig található város városi funkcióval — 2008-ban
mindössze 29 város volt a 626 község mellett —, mégis városban lakik a lakosság
nagyobb része és nem a kistelepüléseken. A funkcionális városhiány a kistérségek
önkormányzati szervez ődéseit is alapvet ően befolyásolta és befolyásolja ma is, a
többcélú kistérségi társulások központjai ma ugyan többségében városok, de városi
funkcióhiánnyal.
Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben.
▪
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Gyors ténykép 93
5. ÁBRA
A kistérségek átlagnépessége és az aprófalvak aránya, 2004
(The Average Population of Sub-regions and the Proportion of Small Villages, 2004)
ta 100
7 000
• 90
6 300 • • • •
5 600 • • • 80
4 900 • 70
4 200 60
3 500 50
280D 40
2 100 30
1 400 20
700 10
0 • MI 0
a Es T> = 'D 'c
Mos onmagy aróvári
Kesz thely - H év íz i
'ee 9 ó m
—
Za begers zegi
;g i• % a
'
,..
C T
0 14
4,
O
2 1
E ›C. 31
, c Q
...I > %
I