Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 221-228. p.

TÉT XXII. évf. 2008 s 4 Maradékok boltja 221

MARADÉKOK BOLTJA
(Egy visszavonuló levelei)

Kedves B.!

Alábbi hevenyészett írásom nyolc éve született, már akkor is B.-nek címezve, az-
tán különböző okok miatt — öncenzúra! -, ahogy mondani szokás, íróasztalom fiók-
jában maradt. Tán ott is marad végleg, ha kiváló pályatársunk, Probáld Ferenc nem
jelenteti meg ugyanezen témáról írt gondolatait a Tér és Társadalom 2007. évi
1. számában, majd nem reagálnak ketten is, Enyedi György és Dusek Tamás e cikkre.
(Nem mellesleg Mészáros Rezs ő is értekezett a földrajz és a regionális tudomány
viszonyáról a Magyar Tudományban [2006./1.]) Úgy t űnik, a regionális tudomány
és a geográfia viszonyáról felmerül ő kérdések nem vesztették el aktualitásukat a
regionális tudomány hazai intézményesülése, „megszilárdulása" után sem. Az aláb-
bi néhány oldalt erő s felindultságból követtem el — így nem is okadatoltam kell ően —,
nem érinti a kérdéskör jó néhány összetev őjét (a regionális tudomány kialakulásának
okai, története, a két tudományág — vagy ágazat, terület, ki tudja — viszonyának ma-
gyarországi alakulása, a geográfia e kérdésben tanúsított passzivitásának oka stb.),
mégis úgy döntöttem, eredeti formában, a 2000-ben írtakon mit sem változtatva adom
közre, még akkor is, ha ma már talán „higgadtabban" — hja, 72 év! — fogalmaznék, s
írásom néhány következtetése meg is egyezik Probáld Ferenc gondolataival.

Tehát:

Kedves B!

Engedd meg, hogy egy merő ben szubjektív megjegyzéssel kezdjem soraimat. Be-
szélik, hogy Manuel Castells új háromkötetesét („Az információs kor") els ősorban
a hálózatoknak szenteli, a hálózatoknak, melyek alapstruktúráját képezik a társada-
lom morfológiájának, a termelésnek, de a hatalom és kultúra m űködésének is. S mindaz
ill. mindazok lehetnek sikeresek, akik a lehet ő legközelebb kerülnek a hálózati
csomópontokhoz — ahol a dolgok eld őlnek —, ha már nem maguk alkotják a csomó-
pontokat. Hallván eme bölcselmeket, mondtam magamnak; így hatvanon is túl már
megjöhetne a józan eszem, ideje lenne jobb pozíciót kiügyeskedni a hálón. Na, de
milyen az ember, megint olyasmirő l hümmögök itt, ami — könnyen lehet — nem visz
közelebb az áhított csomópont-közeli pozícióhoz. Most már nem Castellsel, hanem
a „nép egyszerű fiával" szólva, megint magam alatt vágom a fát. (A „nép egyszerü
fia" mellesleg ezt markánsabban is meg szokta fogalmazni, de ennek bet űhív visz-
szaadása a szép- s nem a szakirodalom feladata.)
Beluszky Pál: Maradékok boltja (egy visszavonuló levelei).
Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 221–228. p.

222 Beluszky Pál TÉT XXII. évf. 2008 s4
De a lényegre, a regionális tudomány szárba szökkenése nyomán felvet ődő né-
hány kérdésre.
Először: némi tudományelméleti (tudományfilozófiai?) közelítés: a társadalom
mozgása nem szociológiai, közgazdasági, demográfiai stb. folyamatokból tev ődik
össze, hanem egységes folyam. Ezt az egységes „áramlást" bontja fel a tudomá-
nyosság különböz ő „részfolyamatokra", megfigyelési egységekre, a tudományágak
által magukénak vallott terrénumokra, kényszer űségből. Kényszerűségből, elismerve,
hogy a véges egyes emberi elmék nem képesek felmérni, leírni, magyarázni e fo-
lyam (a társadalom állapota és mozgása) mindenfajta tulajdonságát, a folyamatot a
maga összetettségében. Erre az antikvitásban még volt remény, történtek is re-
ménykeltő kísérletek, majd jódarab ideje osztogatjuk az „utolsó polihisztor" címet,
elismerve, hogy egyre reménytelenebb az össztudományok m űvelése egyetlen elme
részéről. Aligha foglalkozhat valaki a siker reményében hétf őn Kant kategorikus
imperativusának kritikájával, kedden Rásonysápberencs helyi társadalmának szocio-
lógiai rétegeivel, szerdán összehasonlító nyelvészettel, csütörtökön az özönvíz motí-
vumának felbukkanásával egyes népek hagyományában, pénteken jogdogmatikával,
hogy a hétvégéről ne is szóljak. A társadalom életének eseményei tehát nem „bomla-
nak szét" az egyes tudományágak vizsgálta „részterületekre", a valóságban nincsenek
is valaminő hatások az egyes „aspektusok" között, ám kétségtelen, hogy a legegysze-
rűbb emberi (társadalmi?) cselekvés-sor analizálásához egy sor szakember szükségel-
tetik, akiknek persze megvan a maguk sajátos érdekl ődési köre, szemlélete, módszere
stb., ismétlem, kényszer űségből, ill. az emberiség egyik legnagyobb találmányának, a
munkamegosztásnak köszönhet ően. (Nem akarom elviccelni a dolgot, de hát jelenjen
meg előtted a kép, kedves B., amint főtt paprikás tokaszalonnát vacsorálok, s ezen
„eseménysor" értelmezéséhez tucatnyi társadalomtudós üli körül asztalom: a táplál-
kozástan tudósa szomorúan ingatja fejét a koleszterin-bomba láttán, a szociológus
megkérdi, ugye, azért e szalonnázás, merthogy els őgenerációs meg a rurális kör-
nyezet a gyermekkorban, mire a közgazdász megjegyzi, hogy egy frászt, de az aka-
démiai fizetések meg a fogyasztói kosár, nálunk egy negyven éve dolgozó tudósféle
hogy ehetne csirágfejeket cs őben sütve lyoni mártással, a derék etnográfus meg
megkérdi, errefelé a kies Föls ő-Vízivárosban e szalonnafajtát abált vagy abárolt
szalonnának nevezik-é, bejelölendő ezt a Néprajzi Atlaszba. Én meg csak szalonná-
zom tempósan, népieschen). Így tehát a társadalomtudományok tudományszakokra
való elkülönülése nem a „valóság leképezése", hanem a praktikum diktálta, vélet-
lenszerű és kényszerű munkamegosztás, s tudományelméleti szempontból nem is
igazán lényeges kérdés. Az oly gyakori határvillongások mögött többnyire pillanat-
nyi és parciális érdekek búzódnak meg. E határok relatív és esetleges voltát az „in-
terdiszciplináris" szavak szaporodása is jelzi. Akadémiánk kebelében a közelmúlt-
ban zajlott diszciplína-vita, a verejtékkel-könyökkel kialakított hierarchia, ill. az
illetékességi területek szigorú kicövekelése a vázoltakat elfogadva legfeljebb elnéz ő
mosolyt kiváltó játszadozás. Nincs tehát különösebb jelent ősége az újabb jelz őkarók
leverésének, az „illetékességek" deklarálásának, a diszciplináris hovatartozás betartá-
sának. Újabban történeti-földrajzi témákkal is foglalatoskodom, de zavarban lennék,
Beluszky Pál: Maradékok boltja (egy visszavonuló levelei).
Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 221–228. p.

TÉT XXII. évf. 2008 s4 Maradékok boltja 223

ha eközben tisztáznom kellene, most a geográfus vagy a történész énem munkálko-
dik-é, esetleg történeti-földrajzossá lényegülök-é át, ha Lika-Krbava vármegye szá-
zadelős adataival bíbel ődöm. A „történeti regionális tudomány" m űvelőjének lehe-
tő ségét már nem is említem. (Csak zárójelben ezt a „regionális tudományt" „ragozni"
sem könnyű!) Ha nincs jelent ősége a tudomány-rendszertani huzakodásnak, akár ez-
zel zárhatnám is soraimat. De úgy vélem, minden újabb parcella elkülönülése a tudo-
mány mezején csak nehezíti a dolgok egységben-látását, így erre csak ténylegesen
indokolt esetben, helyzetben kellene sort keríteni.
Másodszorra ezért vesszük fel a kérdést: szükség volt-e — tudományelméleti
szempontból — a regionális tudomány gründolására, különös tekintettel arra, hogy
már volt a mező nyben egy, — ab ovo és par excellente — a társadalmi mozgások tér-
beliségével foglalkozó tudományterület, a társadalmi földrajz. Ez a földrajz persze
olyan volt, amilyen ... nem volt talán eléggé oknyomozó, nem tudta eredményeit
kellő egzaktsággal prezentálni, képletekbe foglalni, az „általános" síkjára emelni,
modellezni. (Habár a regionális tudományok legtöbb „modellje" second-hand áru!)
Hunfalvy János geográfiája ma már meglehet ősen száraz, olykor naiv, mindenképp
„leíró", de még Prinz „Magyar Földje" is alig vesz tudomást a társadalom bonyo-
lultságáról, csak azt kutatja, hogy mily látható hatást gyakorolt környezetére. Ám a
tudományok története a megújulások — „paradigma-váltások" — története s ez el-
mondható a geográfia történetér ől is. Csak akkor állíthatjuk egy tudományterületr ől,
hogy alkalmatlan feladata betöltésére, ez esetben nevezetesen a társadalomba zárt
tér, térbeliség feltárására, magyarázatára, ha feltételezzük, hogy m űvelői genetikai-
lag alkalmatlanok az újonnan jelentkez ő igények, feladatok megoldására. Igy na-
gyon is kérdéses, hogy célszerű volt-e a meglévő „tértudomány" esetleges megújí-
tása helyett új tudományágat kialakítani, megduplázni a „tértudományokat". (Mai
szemmel a múlt századi történettudomány is elég naivnak s „leírónak" t űnik, a tör-
téneti folyamatokat e munkákban az uralkodók jelleme, a gonosz tanácsadók s a
földöntúli hatalmak irányították — mégsem lépett a színre az id ő-tudomány.) E „duplá-
zás" nyomán persze fel kell tennünk a kérdést: mi a két tudományterület között a
különbség? Mennyiben s miben ad többet vagy mást a regionális tudomány, mint a
társadalomföldrajz, ha tárgyuk ugyanaz, a társadalom részét képez ő térbeliség vizs-
gálata — s nem, mint mondani szokás, a társadalmi folyamatok „térbeli vetülete"! Le-
het persze azt feltételezni, hogy a geográfia majd szerényen „ leír", a regionális tudo-
mány pedig elemez, modellez, ő a gazdag rokon. Mert mi van, ha a geográfus túllépi
a számára szabott határokat, s őt, tud-e csak „leírni" a geográfus? A következ ő pont-
ban erre még visszatérek. Van regionális kutató, aki megenged ően úgy véli, hogy a
geográfia betölthet közismereti szerepet (TIT-el őadás: „Két hét vízi-biciklivel az
Orinocon"), vagy lehet iskolai tantárgy, afféle Hármas Kis Tükör. Ha tehát felvál-
laljuk a tértudomány megduplázását, világossá kell tenni köztük a különbségeket
(célkitűzésekben, más tudományágakhoz való viszonyban, kutatási terrénumokban,
szemléletben, módszerekben, az ismeretanyag prezentációjában stb.). Ha e különb-
ségtétel nem eléggé meggyőző, felvetődik: szükség van-e a kétféle tértudományra,
célszerű-e kettéválasztásuk, vagy ami ennél is perdönt őbb: létez-het-e egyáltalán a
Beluszky Pál: Maradékok boltja (egy visszavonuló levelei).
Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 221–228. p.

224 Beluszky Pál TÉT XXII. évf. 2008 s4
két tudományág egyid őben, egymás mellett. Megjegyzéseim harmadik csokra e
kérdést is érinti.
Harmadszor: ha új tudományt „teremtünk", kötelességünk azt elhelyezni a tudo-
mányok rendszerében — akár tulajdonítunk jelent ő séget e rendszernek, akár nem —,
illetve tisztázni viszonyát a többi tudományággal, különösen, ha ezen új tudomány-
nak eleve „interdiszciplináris" illata van, különösen, ha tudjuk, hogy a legtöbb tár-
sadalomtudomány maga is vizsgálja tárgyának területi vonatkozásait, különösen, ha
nyilvánvaló, hogy építeni óhajt e tudományágak ismeretanyagából. E nélkül az „új"
tudománynak nincs önmeghatározása, szerepzavarba kerül, mindennapi munkájá-
ban is zavarok mutatkozhatnak, s félreértések adódhatnak e társtudományok (?)
„vonatkozásában". Mert vitathatatlan, hogy pl. a szociológiának a területi érdekl ő-
dése nem lebecsülend ő — falu- és városszociológia, szegregáció-kutatás, városöko-
lógia, városszerkezeti modellek készítése stb.! —, csakúgy, mint a közgazdaságtané
— területi gazdaságtan! —, a társadalom- és gazdaságtörténet is egyre nagyobb fi-
gyelmet fordít a regionális történésekre, s őt még az irodalom, meg az irodalomtu-
domány sem érintetlen, gondoljunk Szabó Zoltán „Szerelmes földrajzára", melynek
olvasása az Alföld megismeréséhez-átéléséhez nem kevés segítséget adhat.
Milyen lehet tehát a viszonya e tudományágaknak s a regionális tudománynak?
Sokféle. Induljunk tehát ki abból, hogy a társadalomtudomány tortájának szeleteit
adó tudományágak maguk is foglalkoznak „területi kérdésekkel". Ezt próbálom
szemléltetni az alábbi kis rajzzal:

Politológia Szociológia 1 = tudományterület
2 = a tudományág területi
vizsgálata
Közgazdaságtan Néprajz

3 = a sajátos helyzetű
Közigazgatástan Földrajz
társadalomföldrajz,
melynek kutatásai par
excellente a térbeliségre
Településtudomány vonatkoznak
Beluszky Pál: Maradékok boltja (egy visszavonuló levelei).
Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 221–228. p.

TÉT XXII. évf. 2008 s4 Maradékok boltja 225

A) Az első lehetséges „viszonyt" szemléltesse a következ ő ábra:

V VVV = Regio-
nális
tudomány

E felfogás szerint, tehát ha valamely társadalomtudományban — szociológia, polito-
lógia, közgazdaságtan, közigazgatástan stb. — területi vizsgálatok folynak, e vizsgála-
tok eredménye automatikusan a regionális tudomány részévé válik, s e tudományágak
„területiségével" rendszeresebben foglalkozó kutató regionális kutatóvá válik anélkül,
hogy hátat fordítana „eredeti" szakmájának. Az, hogy ezen értelmezés nem nélkülözi
a realitást, mutatja: a magyar tudományos életben is jó néhány ilyen „kétlaki" kutató
tevékenykedik, ha ki is mutatható némi distancia az „echte" regionalisták s a
„gyöttmentek" között. (Kérdés: mi történik, ha akadémikusi kontingenseket kell szét-
osztani a két csoport között?) E felfogást, amely szerint „csak" területi témát kell m ű-
velni, s ettő l valami vagy valaki regionális tudománnyá ill. tudóssá válik — fiiggetlenül
más „viszonyulásoktól" — „ izolazionista" felfogásnak nevezhetjük.

= Regio-

VV V V •

A második lehetséges felfogás szerint a különféle tudományágakban született te-
nális
tudo-
mány

rületi vizsgálatok összessége adja a regionális tudományt. Természetesen az
„addatív" értelmezés szerint felépített regionális tudomány nem egyszer ű „össze-
adást" jelent, hanem gondolatok cseréjét, közös kérdésfelvetést, közös célkit űzése-
ket, esetleg általánosítást, közös értékelést stb., vagyis az összegzett eredmények
magasabb szintre emelését. Ezen értelmezés sem elméleti konstrukció, cégünk, az
RKK jórészt ily metódus szerint dolgozik. Ez a felfogás feltételezi, hogy a regioná-
lis tudomány „ többszakmás " interdiszciplína, amelyen belül m űvelői többé-
kevésbé megtartják eredeti szakmájukat.
Beluszky Pál: Maradékok boltja (egy visszavonuló levelei).
Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 221–228. p.

226 Beluszky Pál TÉT XXII. évf. 2008 s4

= Regio-
nális
• • tudo-
mány

A regionális tudomány „ integratív" felfogása szerint az egyes területi vizsgálati
eredmények nem egyszer űen összegződnek, hanem a különböző tudományágak
szoros együttműködése nyomán születnek, közös célok kit űzése nyomán, egymás
eredményeit magyarázó okként is használva, „korrelációkat" keresve, a fogalmak
használatában konszenzusra — vagy legalábbis a csereszabatosságig — jutva és így
tovább. Ilyen „együttkutatás" során az egyes eredmények, módszerek és kutatók
„hovatartozása" („szakmája") el is veszítheti jelent őségét. Az eredmények általáno-
sítása, „komplex" modellbe foglalása, magasabb szintre emelése ilyen konstelláció-
ban elvárható. Ily megközelítésben az általánosítás oly szintjére juthatunk, amin pl
a modernizáció területi differenciáit vizsgálva a régiókat a „ligaturákkal sújtott", a
tradicionalista vagy a konzervatív jelz őkkel is illethetjük.
D) A következ ő „lépcsőn" a regionális tudomány öntörvény űen létezik; elkülönül-
ten létezik „saját" célkitűzésekkel, szemlélettel, ismeretanyaggal (melyet lehet, hogy
más tudományágakból „desztillál" a maga számára), módszerekkel, önálló foga-
lomhasználattal, törvényszerűségekkel és így tovább. Ekkor sem izolálódik a társa-
dalomtudományok területi szektoraitól, de azokat szervesen magába olvasztja — el is
szakítván eredeti közegét ől —, vagy irányítása alá vonja azokat, „megrendel őjükké"
válik. Produktumaikat nem szintetizálja, hanem átemeli, miközben saját „rendsze-
rén" — szemlélet, módszerek, fogalmak stb. — át is sz űri. Az efféle regionális tudo-
mányban a karmesteri pálca a regionalistáké, s legfeljebb „Janus-arcú" kutatók m ű-
velhetik még, akik ugyan specialistái lehetnek egy-egy szakterületnek — közigazga-
tástan, szociológia, közgazdaságtan stb. —, de tökéletesen bírniuk kell a regionális
tudomány teljes kelléktárát. („ Domináns” értelmezés.)
Beluszky Pál: Maradékok boltja (egy visszavonuló levelei).
Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 221–228. p.

TÉT XXII. évf. 2008 s4 Maradékok boltja 227

E) Végül elképzelhető oly „erő s" és „kifejlett" regionális tudomány, amely telje-
sen a „saját lábán áll", s a többi tudományág az adat- és információ-szolgáltató sze-
repét tölti be. (Elképzelhet ő, de nem valószínű változat.)
A világ — hál' istennek — nem szorítható klisébe, de egy tudományterület
gründolásakor a fenti „viszonyulásokat" számba kell venni, velük kapcsolatban
állást foglalni, következményeit levezetni".

S most visszatérve a második pontunkhoz, a geográfia és a regionális tudomány
viszonyához: Hol van a helye a társadalomföldrajznak a fenti „modellekben"? Ho-
gyan illeszthet ő a tudományterületek fent vázolt „viszonylataiba"? Hát nem nagyon.
Ugyanis: a geográfia teljes produktuma területi jellegű, vagyis a fenti „modellek" a
geográfiát mindenest ő l „beemelik" a regionális tudományba (legalábbis az A—D ese-
tekben). Ez esetben nem is lehet duplázódás, bármely modell választása — a regionális
tudomány részéről — implicite a geográfia felfalását is jelenti. A területi tudományok
megduplázása nem csak hogy nem célszer ű, ezek szerint nem is lehetséges. Emellett
Beluszky Pál: Maradékok boltja (egy visszavonuló levelei).
Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 221–228. p.

228 Beluszky Pál TÉT XXII. évf. 2008 s4

csak mellékes probléma, hogy a geográfia is használja más tudományágak eredmé-
nyeit — egyetlen falu földrajzi vizsgálata sem mell őzheti pl. a demográfia, a szocio-
lógia [miért és hova költözik el a falubeli?], az agrárgazdaságtan stb. eredményeit —;
így aztán kérdéses pl., hogy a „magas szint ű tudományos eredményeket átvéve",
hogy tudja azt a „saját nyelvére fordítva" egyszer ű leírássá lúgozni (a „földrajz ma-
radjon a kaptafánál" — a leírásnál szlogen tarthatatlansága). De még a „bekebelezés-
elméletet" tagadva sem lehet a földrajzot a maga szatelit rendszerével egyetemben
könnyűszerrel beilleszteni valamely prezentált modellbe.
(Csakhogy még némi töprengeni-valóval szolgáljak a regionalistáknak: mi a hely-
zet a településtudománnyal, már ha van ilyen? Szinte ugyanaz elmondható err ől a
tudományterületr ől is, ami a regionális tudományról. Majdhogynem ugyanabból
élnek — kicsit több m űszaki tudományból s némi művészetb ől-esztétikából
ugyanúgy „viszonyulhatnak" a többi tudományághoz, de min ő a kapcsolatuk a re-
gionális tudománnyal? Pl. ténykedik tudományos életünkben olyan kutató, aki szo-
ciológus képzettsége-munkahelye mellett az MTA regionális tudományos és telepü-
léstudományi bizottságának a tagja!)
Máshogy vetődik fel a kérdés a „gyakorlat mezején"! Praktikus okokból jó, ha
van, lesz regionális tudomány is. Egy „új" tudomány új pályát, pályákat jelent...
tudományos bizottság, kuratóriumok, egyetemi tanszékek, pályadíjak... s a kétség-
telen vonzó végcél: a regionális tudomány levelez ő tagja! Na, hát ezt tényleg nem
kínálja a geográfia! Kedves B, át kellene igazolni?
Budapest, 2000 májusa

Ölel: Beluszky Pál

P. S. I.: Jutott eszembe, nem lapoztam át levelem írása el őtt újólag G. Benko füzetét
a regionális tudományról. Megtettem. Nem kellett újrafogalmaznom fenti soraimat.

P. S. II.: Utolsó, utólagos (!) megjegyzés 2008-ból: talán többre megyünk ketten — a
geográfia és a regionális tudomány —, együtt!