Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 97-113. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s 4 Gyors ténykép 97
AZ ALIG BÓL VALAMI
A TAKARÉKSZÖVETKEZETEK M ŰKÖDÉSE ÉS
A TELEPÜLÉSI EGYENL ŐTLENSÉG
(Something from Almost Nothing.
Regional Disparities of the Capital Flow in the Savings
Cooperatives)
BÉRES TIBOR — NAGY ANDRÁS
Kulcsszavak:
fenntartható fejlődés helyi gazdaság elmaradott települések fejlesztés finanszírozás
A jövedelmi, vagyoni mutatók szemléletesen kifejezik az egyes térségek elmaradottságát, ugyanakkor
még a legszegényebb településekbe is áramlik jövedelem. Tanulmányunkban a Dél-Dunántúl takarék-
szövetkezeteinek példáján arra keressük a választ, milyen magtakarítások képz ődnek az elmaradott
településeken, milyen összefüggés mutatható ki a fejlettség és a betétgy űjtés, hitelkihelyezés intenzitása
között. Igaz-e, hogy az elmaradott települések megtakarításai a helyi fejlesztések helyett inkább a fejlett
térségek beruházásait finanszírozzák?
Bevezetés
Egy település fejlettségét többnyire a lakosság jövedelmi, vagyoni viszonyainak
mutatóival jellemzik. A jövedelmi és vagyoni helyzetet leíró mutatók önállóan vagy
összetett mutatók részeként szinte minden esetben részét képezik a fejlettségi
vizsgálatoknak.
De vajon igaz-e, hogy a hátrányos helyzet ű településeken valóban nincs pénz? Az
egyszerű kérdés mögött természetesen összetettebb probléma áll, ugyanis nyilván-
való, hogy még a legrosszabb gazdasági helyzet ű településre is áramlik jövedelem,
ha más nem, szociális transzferekb ől, alkalmi munkavállalásból, sok esetben a feke-
tegazdaságból. Ez a jövedelem azonban — egy fő re számítva — természetesen ala-
csonyabb, mint a jól működő gazdasággal rendelkező településeken, de érdemesnek
tűnik annak vizsgálata, hogy lehetséges-e felhalmozás ebb ől az alacsony jövede-
lembő l, s ha igen, mi jellemzi ennek a megtakarított pénznek a felhasználását.
Vizsgálatunk során arra voltunk kíváncsiak, van-e összefüggés a települések fej-
lettsége, valamint a helyi jövedelmekb ől származó megtakarítások és a helyben
kihelyezett hitelek nagysága, a betétek és hitelek aránya közt? Tanulmányunk nem
foglalkozik a nem banki intézményrendszerben megjelen ő megtakarításokkal, azok
felhasználásával (pl. uzsora).
Egyre többet kerül mind a tudományos, mind a közéleti érdekl ődés középpontjába
a fenntartható fejl ő dés elmélete. Jelen tanulmány nem vállalkozhat a kiterjedt elméleti
háttér és szakirodalom részletes bemutatására, de érdemes a fenntartható fejl ődés
Béres Tibor - Nagy András : Az aligból valami. A takarékszövetkezetek működése
és a települési egyenlőtlenség. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 97-113. p.
98 Gyors ténykép TÉT XXII. évf. 2008 s4
egyik, közgazdasági irányú megközelítését kiemelni, melynek kérdésfelvetése ösz-
tönözte munkánkat.
A leszakadó, fejletlen gazdasággal rendelkez ő települések egyik fő gondja a ko-
rábban organikusan működő — főleg mezőgazdaságon alapuló — gazdaság felszámo-
lása, külső szolgáltatásoktól és áruktól való függ ővé tétele. Ezek a települések ko-
rábban képesek voltak az önellátásra, s a keletkezett feleslegb ől származó árbevé-
telük olyan többletet jelentett, amely a fejlesztést és felhalmozást is lehet ővé tette
(Juhász 1986; 1987). A helyben megtermelt javakhoz helyben m űködő, sokszor a
cserén alapuló (Polányi 1976) piac is társult, ami lehetővé tette az értékarányos
(méltányos) árképzést, a t őke helyben áramlását — így a helyi gazdaság fennmaradá-
sát. Mindez persze visszafelé is igaz, hiszen a közigazgatás m űködésével hozzájá-
rult a helyi gazdaság m űködéséhez.
A helyi árutermelés és szolgáltatások megsz űntével az árukat és szolgáltatásokat a
településeken kívülről kellett megvásárolni, ezáltal a települések sok esetben ki-
szolgáltatottaivá váltak annak a versenynek, amelyben — az adott gazdasági, techno-
lógiai fejlettségük mellett — nem tudták fenntartani önállóságukat, gazdasági életké-
pességüket. Ehhez a — globalizáció-kritikusok által leírt — folyamathoz járult hozzá
a volt szocialista országok kistelepüléseit sújtó számos politikai, gazdasági intézke-
dés, így a mezőgazdaság iparosítása, a körzetesítés (Nemes Nagy 1997), az infrastruk-
túra fejlesztésének hiánya (Ladányi 2005). Mindezt még a Magyarországra jellemz ő
második gazdaság, háztájizás sem tudta ellensúlyozni.
Napjainkban ez a kiszolgáltatottság úgy jelenik meg, hogy ha nincs saját t őkéje
egy közösségnek, településnek, akkor kisebb valószín űséggel fog hozzáférni a fej-
lesztési támogatásokhoz. Nemcsak a saját er ő előteremtése jelent gondot számukra,
hanem a projektek el őkészítésével és lebonyolításával kapcsolatos költségek (terve-
zés, pályázatírás, el őfinanszírozás) is. De igaz-e az, hogy nincs egyáltalán megtaka-
rítás ezeken a településeken? Igaz-e az, hogy nincs lehet őség a saját megtakarításon
alapuló helyi gazdasági kezdeményezések fejlesztésére, a helyi forrásból történ ő
hitelnyújtásra? Valóban forráshiányról beszélünk, vagy rossz forrásallokációs me-
chanizmusok okozzák ezt a viszonylagos forráshiányt? Van-e mozgósítható t őke
ezekben a falvakban, ami újabb források beáramlását indíthatja el? Képesek volná-
nak-e ezek a települések — a fenntartható fejl ődés elvének megfelel ően — magasabb
szintű önellátásra, hozzájárulva ezzel nemcsak fennmaradásukhoz, hanem esetleg
egy lassú és nem a hatalmas ipari parkokkal büszkélked ő településeken jellemz ő
fejlődési pályán való elinduláshoz?
Távol áll tőlünk azonban, hogy az önellátás apoteózisával egyfajta naiv, romantikus
ideálképet fessünk fel a hátrányos helyzet ű kistelepülések számára, amely a bezárkó-
zást jelenti. Semmiképp nem lenne szerencsés, ha a nemzetgazdasági folyamatokból
való „kiiratkozás" ahhoz vezetne, hogy egy újfajta „duális társadalom" alakulna ki —
hasonló mechanizmusokkal, de némileg új tartalommal, mint az a rendszerváltozás
(és világháború) el őtti korszak sajátja volt (Hajnal 1942; Erdei 1976).
Tanulmányunkhoz az ösztönzést a kilencvenes évek végén, egy észak-
magyarországi leszakadó kistérség takarékszövetkezeti vezet őjével készített interjú
Béres Tibor - Nagy András : Az aligból valami. A takarékszövetkezetek működése
és a települési egyenlőtlenség. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 97-113. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Gyors ténykép 99
adta, ami egy kistelepülésrő l szóló tanulmányhoz szolgált információkkal. A taka-
rékszövetkezeti vezet ő elmondta, hogy pénzintézetük egyaránt fenntart fiókot lesza-
kadó, kifejezetten fejletlen falvakban és Kecskeméten is. Amíg a fejletlen, szegény
településeken — bár nagyon kis összegekben és nem a teljes lakosságra jellemz ő
módon — főként a betétgyűjtés zajlik, addig a kecskeméti fiókot azért nyitották, mert
ott tudják kihelyezni vállalkozásfejlesztési vagy fogyasztási hiteleiket.
A takarékszövetkezeti hálózat
A takarékszövetkezetek magyarországi jelenléte a 19. század végére (1886) nyú-
lik vissza. A német (elő ször az erdélyi szászok körében meghonosodott) modellt
Magyarország viszonylag hamar átvette, és az 1875-ös Kereskedelmi Törvény adott
jogi keretet mű ködésükhöz, akkor még hitelszövetkezet néven. A takarék-
szövetkezetek működésének térbeliségét nagymértékben meghatározta egy 1975-ös
és egy 1985-ös stratégiai döntés: Míg az el őző alapján a takarékok „bemehettek a
városba", azaz ott is nyithattak fiókokat, addig a második változás lehet ővé tette a
megyeszékhelyeken való megjelenést. Több évtizedes tendencia a járási-kistérségi
székhely központúság, mely elv a gyakori egyesülések és az egyes (kis)tér-
ségi forráspotenciálok különböz ősége miatt nem tud tisztán megvalósulni.
Ma 159 takarékszövetkezet m űködik az országban mintegy 1 700 fiókkal. Ezek a
fiókok többnyire (90%-ban) olyan kistelepüléseken m űködnek, ahol egyedüli pénz-
intézetként nyújtanak szolgáltatást. Ez a helyzet a piaci szerepüket is meghatározza:
a takarékszövetkezeti hálózat küldetésének tekinti a „vidékfejlesztést, a kistérségek
megerősítését, a hátrányos helyzetű térségek fejlesztését...". I
A takarékszövetkezetek piaci helyzete egyszerre hordozza a lehet őséget és a
regionális fejlettségbeli egyenl őtlenségb ől fakadó hátrányokat. Szinte minden kis-
térségben jelen vannak, és településeiken egyedüli szerepl őkként gyakorlatilag nem
kell számolniuk versenytársakkal, ugyanakkor a legelmaradottabb települések gaz-
dasági potenciálja jelenleg nemigen kedvez a széles kör ű banki szolgáltatásokon
alapuló klasszikus banki tevékenységnek (alacsony betétgy űjtési potenciál, hitelez-
hető gazdasági aktivitások hiánya).
A kutatás adatbázisa
Tanulmányunk a Dél-dunántúli régióban 2006-ban m űködött összes takarék-
szövetkezeti fiók ötéves hitel- és betétállományára vonatkozó adatsoron alapul. Az
üzleti titkok védelme érdekében munkánkban kerüljük a településekhez egyértelm űen
hozzárendelhető adatok közlését 2 . Az adatok a Takarékszövetkezetek Megyei Szövet-
ségétől származnak. Az els ő adatsor 2001-re, míg az utolsó 2006-ra vonatkozik.
A 252 fiókra vonatkozó adatok a következ ők voltak: a takarékszövetkezetek fiók-
jainak településenkénti megoszlása, az említett évekre vonatkozó hitel- és betétál-
lomány, valamint a baranyai fiókokra vonatkozóan a hitelállomány hitelfajtánkénti
Béres Tibor - Nagy András : Az aligból valami. A takarékszövetkezetek működése
és a települési egyenlőtlenség. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 97-113. p.
100 Gyors ténykép TÉT XXII. évf. 2008 s4
megoszlása (fogyasztási, építési, vállalkozói stb.). Adathiányt a vonatkozó évek
során csak a takarékszövetkezeti hálózatból kilépett Mecsekvidéke Tsz. esetében
tapasztaltunk.
Módszertan
Vizsgálatunk során minden takarékszövetkezeti fiókra kiszámoltuk az egy lakosra
jutó betét és hitel nagyságát, továbbá a betét- és hitelállomány egymáshoz való ará-
nyát, azaz, hogy a betétállomány hány százalékát helyezik ki helyben hitelként. Ezt
vetettük össze a különböz ő fejlettségi mutatókkal, melyek forrásai a KSH TSTAR
és az APEH SZJA adatbázisok voltak.
A kutatás során igyekeztük kizárni a takarékszövetkezetek mellett m űködő keres-
kedelmi bankfiókok hatását, azaz, hogy az érintett településeken más pénzintézet is
folytat betétgyűjtő, hitelkihelyez ő tevékenységet. A kistelepüléseken a legnagyobb
vidéki fiókhálózattal rendelkez ő OTP jelent legnagyobb valószínűséggel konkurenciát
a takarékoknak. Mivel saját gyűjtésből az OTP honlapjáról rendelkezésünkre állt az
OTP-fiókok településeinek listája, a „mintánkból" ki tudtuk venni ezt a 40 települést.
(A Dél-Dunántúlon Sellye [2005-ben 2970 lakos] az a legkisebb település, ahol még
működik OTP-fiók.) Két lépésben jártunk el: El őször megvizsgáltuk az OTP nélküli
települések értékeit, ezt követ ően pedig „visszatettük" az OTP-fiókkal rendelkez ő
településeket.
A nem formális, hagyományos bankfióki hálózatra települ ő banki szolgáltatások
jelenléte olyan tényez ő, amellyel vizsgálatunkban nem tudtunk megfelel ő mélysé-
gig foglalkozni. Feltételezzük, hogy az ügynöki vagy postafiók bázisú pénzügyi
tevékenység eloszlása egyenletes az érintett településeken, volumenére azonban
nincs megbízható információnk.
Sajátos és nehezen kikerülhet ő elemzési problémát jelent, hogy a kistelepülések
vállalkozói is a nagytelepülési fiókba mennek hiteleik ügyintézése céljából. Ennek a
torzításnak talán valamennyire tompítja a hatását az a tény, hogy ezek a kiemelt
ügyfelek számlakezelésüket, betétvezetésüket is a központi fiókban bonyolítják, így
az elemzésünk szempontjából fontos településtípusonkénti hitel/betét arány eltérését
ez nem befolyásolja jelent ősen.
Hipotézisek
1) A leghátrányosabb települések jellemz ője az alacsony egy főre jutó jövedelem,
de ennél talán még jobban sújtja őket a fejlesztési források hiánya, az alacsony szint ű
(főként szociális transzferekb ől származó) jövedelem kiáramlásának magas aránya
és a megtakarítások alacsony szintje. A megtakarításokat nem helyi fejlesztési
forrásként használják fel, a betétekb ől más településeken folytatnak hitelezési
tevékenységet, vagy nem a helyi gazdaságban megvalósuló pénzügyi tevékenységet
finanszíroznak (például állampapírokba történ ő befektetés).
Béres Tibor - Nagy András : Az aligból valami. A takarékszövetkezetek működése
és a települési egyenlőtlenség. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 97-113. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Gyors ténykép 101
2) A hitel/betét arány alacsonyabb a fejletlenebb településeken, azaz a képz ődött
betétek kisebb hányadát helyezik ki helyben hitelként.
3) Az alacsonyabb hitel/betét arány a t őkekiáramlás viszonylagos gyorsaságát is
jelenti.
4) Az egyébként is tőkehiánytól, illetve -kiáramlástól sújtott települések a banki
rendszerben (takarékszövetkezeti hálózatban) még rosszabb helyzetbe kerülnek,
mivel az igen szerény felhalmozott t őke is kifelé áramlik a településekr ől.
5) Ez a folyamat öngerjeszt ő módon épp a fejlesztési források hiányától leginkább
érintett településeket jellemzi, leszakadásukat felgyorsítja, s a széles kör ű és rugal-
mas banki termékkör (a helyi igényhez illeszked ő hitelkonstrukciók) hiánya eltávo-
lítja az e településeken él őket a banki szolgáltatásoktól.
Fiókhálózat
A vizsgált 252 fiók a Dél-dunántúli régióban m űködő takarékszövetkezetekhez
tartozik, de nem feltétlenül ebben a régióban van: pl. Budapest, Kecskemét, Duna-
újváros. A fiókok 26 takarékszövetkezethez tartoztak, de egy takarékszövetkezet
(Mecsekvidéke) fiókjairól nem rendelkeztünk feldolgozható adatokkal, így az elem-
zésbe végül 25 szövetkezetet és 247 fiókot vontunk be. Ez — mivel településenként
előfordulhatott több fiók is — 215 települést jelentett.
A régió takarékszövetkezetei leginkább Tolnában fedik le a megye területét. Itt
van a legtöbb olyan település, ahol több fiók m űködik (Dombóvár, Tamási, Tolna,
Paks, Szekszárd), a másik két megyében csak Kaposvár, Siófok és Pécs rendelkezik
több fiókkal. A legtöbb „fehér folt" a Kaposvár és Pécs között húzódó sávban és
Dél-Baranyában található (ugyanakkor a somogyi Dráva mente gyakorlatilag telje-
sen lefedett) (1. ábra).
A takarékszövetkezetek m űködési területe és a kistérségek határai alig néhány
esetben esnek egybe, mindössze a régió négy, igen elmaradott kistérségében m űkö-
dik egy takarékszövetkezet (Lengyeltóti, Sásdi, Barcsi, Sellyei). A legsokszín űbb
kép elsősorban a tolnai kistérségekre jellemz ő (4-5 szövetkezet), a Pécsi, Kapos-
vári, Pécsváradi kistérségekben pedig 6 különböz ő takarékszövetkezet szolgáltatása
is elérhető .
A lakosságszámhoz viszonyítva azok a kistérségek a legrosszabbul ellátottak taka-
rékszövetkezeti fiókokkal, amelyek nem csak nagy népesség űek, de egyéb banki
kirendeltséggel is rendelkeznek (Siófoki, Kaposvári, Pécsi, Komlói, Siklósi kistér-
ségek). Az országos viszonylatban leghátrányosabb helyzet ű kistérségekben az ala-
csony népesség eredményezí a viszonylagosan jobb mutatót, ez azonban csak kis-
térségi összesítésben igaz, a települések többségében hiányzik a takarék-
szövetkezeti fiók, valójában tehát a szolgáltatás elérhet ősége jóval rosszabb.
Béres Tibor - Nagy András : Az aligból valami. A takarékszövetkezetek működése
és a települési egyenlőtlenség. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 97-113. p.
102 Gyors ténykép TÉT XXII. évf. 2008 s4
1. ÁBRA
Takarékszövetkezetek fiókhálózata a Dél-Dunántúl településein, 2006
(Savings Cooperatives Network in Southern Transdanubia, 2006)
Nagymányok
Völgység-Hegyhát
CS2 több takarékszövetkezet
által érintett települ ő
Forrás: Saját szerkesztés.
A vizsgálatba bevont takarékszövetkezetek térbeni elhelyezkedése szinte teljesen
egyenletesnek tekinthet ő , mivel még a legkisebbnek számító településeken is talá-
lunk fiókokat (Ibafa: 235, Porrog: 259, Miszla: 317 lakos). Természetesen el őfordult,
hogy egy-egy településen több takarékszövetkezet is m űködtetett fiókot. Ez
jellemzően csak a városokban fordult el ő (kissé igazolva is hipotéziseink egy részét).
Pécsett, Kaposváron, Szekszárdon komoly verseny van a fiókok közt, így Pécsett
például kilenc takarékszövetkezeti fiók is található. A községek közül egyedüli kivétel
Kozármisleny3 volt, ahol két takarékszövetkezet is m űködtet fiókot.
Hitel-betét mutatók
A vizsgált fiókokban a teljes betétállomány 2006 4-ban 198 milliárd forint volt. Ez
átlagosan 823 millió forintot jelentett fiókonként, takarékonként pedig 7,92 milliárdot.
(2006-ra 4, korábban működött takarékszövetkezet megsz űnt, illetve integráció
keretében összeolvadt más takarékszövetkezettel). A legkisebb betétállomány 2 millió
forint volt (egy nagyvárosi fiókban), majd a következ ő értékek 34, 42 és 42 millió forint
voltak. A legnagyobb betétállománnyal két pécsi fiók (10 és 12 milliárd forint)
rendelkezett. 6 fiókban viszont nem kezeltek egyáltalán betétet, melyek közül négy
működik kistelepülésen, kett ő az adott takarékszövetkezet központi (Pécs) fiókja volt.
Béres Tibor - Nagy András : Az aligból valami. A takarékszövetkezetek működése
és a települési egyenlőtlenség. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 97-113. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Gyors ténykép 103
A hitelállomány 2006-ban (június hónapban) 95,8 milliárd forint volt, ami
átlagosan fiókonként 398 millió, takarékszövetkezetenként 3,73 milliárd forintot
jelentett. 20 fiókban nem végeznek hitelezési tevékenységet. Ezek közül csak kett ő
található városban, ugyanakkor az egymillárd feletti hitelállománnyal bíró fiókok
(26) mindegyike városban található. Tíz fiókban a hitelállomány kisebb mint
10 millió forint.
A betétek esetében 2001-t ől 2006-ig 195%-os, míg a hitelek esetében 185%-os
volt a növekedés mértéke.
Külön is megvizsgáltuk azoknak a fiókoknak a mutatóit, amelyek olyan településeken
működnek, ahol nincs OTP-fiók (így más kereskedelmi banki fiók sem).
Ez esetben azt tapasztaltuk, hogy mind a betét-, mind a hitelállomány növekedett,
ugyanakkor ez a növekedés nem volt egyenl ő mértékű sem a településkategóriák
között, sem a hitelek és betétek tekintetében. A hitelállomány bár minden település-
kategória esetében jelent ősen növekedett, kiugró növekedésr ől (247,9%) az ötszáz
főnél nagyobb, ezer főnél kisebb települések esetében beszélhetünk. A betétállo-
mány változásánál csupán a legkisebb településkategtória növekedési üteme tér el
kissé negatív irányban a többi települését ől.
A betétgyűjtési aktivitás — mint a takarékok tulajdonképpeni fő tevékenysége — je-
lentős növekedésen ment keresztül, a hitelezésé azonban ezt az ütemet némileg
meghaladta. A hitelállomány mértéke így a felét sem éri el a teljes betét-
állományénak még az itt vizsgált legnagyobb településtípus esetében sem. A többi,
kisebb településtípus esetében ez az arány még alacsonyabb.
Meg kell még említeni, hogy a hitelösszegek növekedését nem indexáltuk, így az
éves inflációs hatást nem vettük figyelembe.
Települési szinten meghatározóan betétgy űjtő területek összefiigg ően Szekszárd
és Mohács környékén rajzolódnak ki, ezek zömmel olyan települések, ahol nincs
más bankfiók. A nagyobb városokban, ahol más banknak is m űködik fiókja, inkább
az alacsony egy főre jutó betétnagyság jellemző .
Ugyanakkor várakozásainknak megfelel ően épp a nagyvárosok azok, ahol magas
az egy főre jutó hitelállomány. Hasonló képet mutat néhány dél-baranyai (egyéb
bankfiókkal szintén nem rendelkez ő) település is, melynek hátterében az állhat,
hogy az adott térségben nagyon ritka a fiókhálózat. Viszonylag alacsony a hitel-
állomány a Balaton partján és a szintén viszonylag fejlett észak-tolnai területeken,
ennek oka más fiókok jelenléte lehet.
Hipotézisünk szerint a legfontosabb kérdést az jelentette, hogy a betétek és hitelek
aránya mennyiben tér el az adott település fejlettségének függvényében. E célból
egy mutatót dolgoztunk ki, amely azt fejezi ki, hogy a betétek mekkora részét
helyezik ki hitelként, ez 2006-ban a teljes mintára vetítve 40% volt.
A hitelek és betétek egymáshoz viszonyított aránya alapján a Barcsi, Szigetvári,
Szentlőrinci kistérségek tekinthet ők leginkább hitelkihelyezőknek, de hasonlóak
Baranya és Tolna más kistérségei is, míg a somogyi térségekben a betétgy űjtés a
jellemzőbb (2. ábra).
Béres Tibor - Nagy András : Az aligból valami. A takarékszövetkezetek működése
és a települési egyenlőtlenség. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 97-113. p.
104 Gyors ténykép TÉT XXII. évf. 2008 s 4
2. ÁBRA
Takarékszövetkezetek betét-/hitelállományának aránya, 2006
(Deposit/Credit Rate of Savings Cooperatives, 2006)
1 Ft betétre jut6 hitel Ft
me 0.75 - 2 86
elle 050 - 0.74
flta 025 - 0.49
0 - 0 24
t t nincs adat
Egyéb bankfiókkal
0 is rendelkező település
Forrás: Saját szerkesztés.
Az aprófalvas térségekben, így Somogy perifériáin, Baranya nagy részén a telepü-
lések nem rendelkeznek fiókkal. A társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott
településeken inkább betétgy űjtést végeznek a takarékszövetkezetek (ha egyáltalán
jelen vannak), mindössze négy tekinthet ő hitelkihelyez őnek (a hitel/betét arány át-
lagon felüli), 3 tolnai és egy somogyi.
Tolnában több, a másik két megyében kevesebb az olyan település, amely fejlet-
tebb, és utóbbiak is inkább betétgyűjtést végeznek. A fejlettebb települések közül a
hitelkihelyező k szinte mindegyike rendelkezik más bankfiókkal is (3. ábra).
A hitelkihelyezés fejlettséggel való összefüggését vizsgálva megállapítható, hogy
megközelítő en kétszeres különbség mutatkozik a csak takarékszövetkezeti fiókkal
és az egyéb bankfiókkal is rendelkez ő települések között a hitel/betét arányt tekintve.
Ez nem meglepő, mivel első sorban a nagyobb településeken működik egyéb keres-
kedelmi bank, utóbbi léte tehát egyben fejlettségi változónak is tekinthet ő . Ha külön
választjuk az OTP-fiókkal is rendelkez ő és csak takarékszövetkezettel rendelkez ő
településeket, a többi fejlettségi változó már kevésbé differenciál a két csoporton
belül. Az OTP-fiókkal is rendelkező településeken belül az ipar űzési adó átlagon
felüli fajlagos nagysága és a nem elmaradott státusz az, ami jelent ősen növeli a
hitelkihelyezés arányát. A csak takarékfiókkal rendelkez ő településeken pedig az
Béres Tibor - Nagy András : Az aligból valami. A takarékszövetkezetek működése
és a települési egyenlőtlenség. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 97-113. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Gyors ténykép 105
egyéni vállalkozások aránya jelent különbséget a hitelkihelyezés arányában, de itt is
csak alig magasabb (0,42), mint a viszgálatba vont összes település hitel/betét ará-
nya (0,4) (1. táblázat).
3. ÁBRA
Településtípusok a takarékszövetkezeti ellátottság és a takarékszövetkezetek
betét/hitel mutatói alapján, 2006
(Settlements Types by Savings Cooperatives Network and
Deposit/Credit Rate, 2006)
település, takszév. fiák nélkül
el maradott település, betetgyaj t ő takszövli &kel
fej lettebb település, betétgyűjtétakszöa.fiákkal
ISM e maradott település, hitel ki helyez ő takszöviiókkal
fej lettebb település,hitd kikel yez ő takszöLfi ékkal
Kip takszövliókon mel lett egyéb bankfiák
nincs adat
Forrás: Saját szerkesztés.
Az OTP-fiókkal nem rendelkez ő települések esetében valemelyest nagyobb a ki-
helyezett hitel aránya az egyéni vállalkozások száma és az ipar űzési adó nagysága
esetében, valamint az utolsó öt évben épült lakások száma mintegy 5%-kal alacso-
nyabb hitelezési aktivitást eredményez a kevesebb házat épített településeken.
Béres Tibor - Nagy András : Az aligból valami. A takarékszövetkezetek működése
és a települési egyenlőtlenség. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 97-113. p.
106 Gyors ténykép TÉT XXII. évf. 2008 s4
1. TÁBLÁZAT
Hitel/betét-arány a fejlettségi változókhoz való viszony szerint
(Deposit/Credit Rate by Development Indicators)
OTP-fiókkal OTP-fiókkal nem
rendelkez ő rendelkez ő
települések települések
Fejlettségi változó
Megfelel a Nem Megfelel a Nem
kritérium- felel kritérium- felel
nak meg nak meg
Társadalmi-gazdasági és
infrastrukturális szempontból 0,23 0,50 0,23 0,33
elmaradott település (2006)
Az országos átlagot legalább
1,75-szörösen meghaladó
0,39 0,50 0,25 0,33
munkanélküliségtől sújtott
település (2006)
Területfejlesztési szempontból
0,36 0,50 0,25 0,34
kedvezményezett település (2006)
Egy főre jutó jövedelem (2005)
0,60 0,54 0,30 0,31
átlag alatt
Ezer lakosra jutó regisztrált
egyéni vállalkozás (2005) átlag 0,58 0,53 0,26 0,42
alatt
Ezer lakosra jutó regisztrált társas
0,59 0,54 0,29 0,33
vállalkozás (2005) átlag alatt
Száz lakosra jutó adófizet ők
0,56 0,58 0,31 0,34
száma (2005) átlag alatt
Egy lakosra jutó ipar űzési adó
0,54 0,82 0,27 0,37
(2004) átlag alatt
Utolsó öt évben épült lakások
0,61 0,59 0,34 0,29
aránya (2005) átlag alatt
Forrás: Saját számítás.
Az adatokból látható, hogy a települések nagysága és fejlettsége (jellemezzük azt
bármilyen változóval is) egyértelm űen valószínűsíti, hogy a településen működő fiók
nagyobb hányadát helyezi ki a helyben gy űjtött betéteknek hitelként (2. táblázat).
Ha a küszöbérték 5 000 fő, azaz azt vizsgáljuk, hogy a takarékokon belül mekkora
az átlagos, hitel/betét arány 5 000 f ő feletti és alatti településeken m űködő fiókok
esetében, akkor a kisebb településeken gy űjtött betétek átlagosan alig 29%-át helye-
zik ki helyben hitelként. A nagyobb településeken ez az arány 118%, tehát a gy űj-
tött betéteket meghaladó mértékben helyeznek ki hitelt. A 18%-nyi többletet tehát a
kistelepülések betétesei biztosítják a nagyobb településeken végzett hitelezési tevé-
kenységhez (3. táblázat).
Béres Tibor - Nagy András : Az aligból valami. A takarékszövetkezetek működése
és a települési egyenlőtlenség. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 97-113. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Gyors ténykép 107
2. TÁBLÁZAT
Hitel/betét arány, településnagyság szerint, 2006
(Deposit/Credit Rate by Population Size Group, 2006)
OTP-fiókkal rendelkez ő
Településnagyság OTP-fiók nélkül
településekkel
0-499 lakos 0,13 0,13
500-999 lakos 0,18 0,18
1 000-1 999 lakos 0,24 0,24
2 000-4 999 lakos 0,43 0,47
5 000-9 999 lakos 0,63
10 000-49 999 lakos 0,64
50 000-99 999 lakos 0,43
100 000 és a feletti
lakosságszám 0,49
Budapest 2,86
Forrás: Saját számítás.
3. TÁBLÁZAT
Hitel/betét arányok takarékokon belül, 2006
(Deposit/Credit Rate by Population, 2006)
Településméret szerinti
Alatta Felette
osztályozás
Küszöbérték: 5 000 fő
0,296 1,182
lakos
Küszöbérték: 15 000 fő
lakos 0,384 1,101
Forrás: Saját számítás.
Ha a küszöbérték 15 000 fő , akkor a nagyobb települések hitel/betét aránya csök-
ken valamelyest, de még így is mintegy 10%-nyi „hitel-többlet" mutatható ki. Azaz
kimutatható, hogy a nagyobb (és fejlettebb) települések a gy űjtött betéteiknél (átla-
gosan) magasabb összeget helyeznek ki hitelként helyben.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az arány folyamatosan n ő, egészen addig, amíg
a takarékszövetkezet teljes rendelkezésre álló szabad forrása (gy űjtött betétek) teljes
egésze hitelként kerül kihelyezésre, hanem megáll egy 10%-os többletnél. De mi
lehet az oka annak, hogy a küszöbérték növelésével ez az érték csökken, nem pedig
nő — ahogy a feltételezésünk alapján várhatnánk? Ennek a piaci verseny (kereske-
delmi bankok a nagyobb településeken) és a takarékszövetkezetek kereskedelmi
bankokhoz képest óvatosabb hitelpolitikája is lehet az oka.
A nem saját hitelezési tevékenységre szánt forrásaikat a takarékszövetkezetek a
takarékszövetkezeti integráción keresztül felkínálják a Takarékbanknak, de ha jobb
befektetési lehető séget találnak, önállóan is elhelyezhetik szabad forrásaikat a
pénzpiacon. A szabad forrás nagyságának és az integráció szorosságának köszönhe-
Béres Tibor - Nagy András : Az aligból valami. A takarékszövetkezetek működése
és a települési egyenlőtlenség. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 97-113. p.
108 Gyors ténykép TÉT XXII. évf. 2008 s 4
tően a Takarékbank ma Magyarországon a legnagyobb vásárlója az állami érték-
papíroknak. Ez a fajta forrásfelhasználás bár nem illeszkedik bele teljes egészében
abba a tendenciába, miszerint a fejletlen településr ől a fejlettebbre tart a t őke, mégis
igaz, hogy — az állami költségvetésen keresztül — nem feltétlenül és kizárólag a le-
szakadó települések fejlesztésére fordítódik.
Betétállománytól a fejlesztési hitelekig
A Dél-dunántúli régió takarékszövetkezetei 2006-ban mintegy 198 milliárd
forintnyi betétállományt és 96 milliárdnyi hitelállományt kezeltek. Mint korábban
már láttuk, ez azt jelenti, hogy a betétek kevesebb mint fele szolgál a takarékok saját
hitelezési tevékenységének alapjaként. A másik részr ől csak annyit tudunk, hogy nem
helyben kihelyezett hitelek fedezetét jelenti. De miért okoz az problémát, ha a
takarékok a betéteseik pénzét magasabb és biztonságosabb hozamú befektetésekben
helyezik el, nem pedig a kockázatos (vagy annak ítélt) helyi hitelezést finanszírozzák?
Hogyan lehetne azt elvárni, hogy az egyes takarékok maguk fejlesszenek hitel-
termékeket és találjanak meg hozzá olyan hanyatló gazdaságú településeken biztos
(fejlesztési célú) projekteket és ügyfeleket, ahová maguk a fejlesztési célú hitelek is
csak korlátozott mértékben jutnak el (Az I. Nemzeti... 2006)? Nem az lenne-e éppen-
séggel a kockázatosabb és kárhoztatandóbb hitelpolitika, ha a hátrányos helyzet ű
települések betéteseinek pénzét a megkérd őjelezhetőbb hozamú helyi projektek
finanszírozására fordítanák?
A kérdésekre nem könny ű választ adni, mint ahogy nem könnyű annak a
fejlesztéspolitikai dilemmának a feloldása sem, hogy a területfejlesztési forrásokat
vajon az elmaradott térségek felzárkóztatására vagy a már fejlettebb gazdaságú
régiók versenyképességének növelésére kellene-e fordítani?
A tanulmányunk tárgyát képez ő ellentmondás, a betétek kiáramlása a hátrányos
helyzetű településekről a fejlettebbek irányába is hasonló jellemz őket mutat: Ha a
betétállomány helyben marad, akkor (jelen állapotban) nem lehetséges vagy nincs
rá takarékszövetkezeti hajlandóság, hogy helyben váljon fejlesztési forrássá. Ha
viszont a banki gyakorlatban elfogadható hiteltermékek finanszírozására kívánnák
felhasználni — akár fejlesztésekhez —, akkor az ügyleteket, projekteket nem helyben
kell keresni, hanem jobb adottságú településeken.
Az ellentmondás feloldására csak úgy kerülhet sor, ha megvizsgáljuk, mi az oka,
hogy nem lehetséges a hátrányos helyzet ű településeken a betétállomány
kihelyezése. Itt rögtön markáns különbséget kell tennünk a fogyasztási és fejlesztési
hitelek között.
A fogyasztási célú hitel nemhogy a hátrányos helyzet ű települések lakosságának
fejlődéséhez nem járul hozzá, hanem épp ellenkez őleg: tovább szítja a bevételekkel
arányban nem álló túlfogyasztást. Ez, mivel nem termel ő beruházásokról van szó,
többszörösen ront az egyébként is rossz gazdasági helyzet ű települések pozícióján,
a fogyasztás „haszna" végül ugyanígy a településen kívül realizálódik. A keres-
Béres Tibor - Nagy András : Az aligból valami. A takarékszövetkezetek működése
és a települési egyenlőtlenség. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 97-113. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Gyors ténykép 109
kedelmi bankok fogyasztási hiteltermékeik fedezeteként vagy jövedelmet, vagy ren-
dezett és terhelhet ő vagyoni hátteret követelnek meg, ami az elmaradott települése-
ken, nehezebben biztosítható a potenciális ügyfélkör esetében'. Ez a „piac" azonban
lassacskán kezd összesz űkülni, a banki oldalon a kereskedelmi bankok kivonulása
(átadva a terepet az obskúrus pénzügyi vállalkozások és uzsorások számára), másrészt
— ügyfél oldalon — a korábbi nevén BAR-lista, jelenleg Bankközi Információs Rend-
szer működése miatt. A rosszhiszem ű ügyfelek „karrierjének" végét a kereskedelmi
bankok esetében az erre a listára történ ő felkerülés jelenti 6.
Fejlesztési célú hitelnek a vállalkozásfejlesztéssel kapcsolatos termékeket tekin-
tettük, valamint az egyes fejlesztési projektek végrehajtásához nyújtott folyószám-
lahiteleket. (Ez utóbbiak elválasztása az önkormányzati hitelkonstrukciótól azonban
majdnem lehetetlen, ehhez fiókszintű, egyenkénti adatgyűjtésre volna szükség, ami
egy későbbi kutatás tárgyát képezhetné.)
Mindezeknek megfelelően három hitel-kategóriát alkalmaztunk: fogyasztási-, fej-
lesztési- és lakhatási célú hitelkonstrukciók. A hitelek összetételére vonatkozóan
csak a baranyai takarékokra vonatkozóan rendelkeztünk információkkal, így az
elemzésnek ez a része nem a teljes Dél-dunántúli régióra, hanem csak Baranya
megyére vonatkozik. 74 településr ől kaptunk adatokat, ugyanakkor 4 településen
semmiféle hitelezési tevékenység nem volt a vizsgált id őszakban, így az elemzés-
ben 70 település (85 fiókjának) adatai szerepelnek.
4. TÁBLÁZAT
A hitelek megoszlása a három f ő kategória szerint, 2006. június
(Types of Credit, Jun. 2006)
A hiteltípus aránya a
Kihelyezett összeg
Hitelkategória teljes hitelállományon
(millió forint)
belül
Fogyasztási 8 027,4 14,1%
Fejlesztési 32 164,0 56,6%
Lakhatási 16 639,5 29,3%
Forrás: Saját számítás.
Ha az egyes hitelkategóriák egymáshoz való arányát vesszük figyelembe, fej-
lesztési szempontból kifejezetten kedvez ő képet kapunk: a teljes hitelállomány több
mint fele fejlesztési célú tevékenységet, projektet finanszíroz 7, míg a fogyasztási
célú hitelezés mindössze 14,1% (4. táblázat).
Ha azonban az adatokat bontjuk a települések fejlettsége szerint, a következ ő
értékeket kapjuk (5. táblázat).
A fogyasztási hitelek aránya mind az elmaradott, mind a magas munkanélküliség ű
települések csoportjában jóval magasabb mint az átlagos 14%, míg a fejlesztési célú
hitelek aránya csökken. Azaz a fejletlen településeket a betétek nem helyben történ ő
kihelyezése, a hitelezési tevékenység passzivitása, hanem a hitelezésen belül a
fogyasztási célú hitelezés irányába való elmozdulás is sújtja.
Béres Tibor - Nagy András : Az aligból valami. A takarékszövetkezetek működése
és a települési egyenlőtlenség. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 97-113. p.
110 Gyors ténykép TÉT XXII. évf. 2008 s4
A lakhatási célú hiteltermékek esetében ilyen drasztikus változást nem, csak
valamelyes csökkenést figyelhetünk meg a magas munkanélküliséggel küszköd ő
települések fiókjainál.
5. TÁBLÁZAT
A hitelek megoszlása a három fő kategória, illetve a fejlettségi változókhoz való
viszony szerint, 2006. június
(Types of Credit by Development Indicators, Jun. 2006)
Kihelyezett összeg A hiteltípus aránya a teljes
Hitelkategória
(millió forint) hitelállományon belül
Társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott települések
(12 település)
Fogyasztási 183,4 67,0%
Fejlesztési 5,9 2,2%
Lakhatási 84,6 30,9%
Az országos átlagot legalább I ,75-szörösen meghaladó munkanélküliséggel sújtott
települések (25)
Fogyasztási 992,3 43,8%
Fejlesztési 769,8 34,0%
Lakhatási 501,5 22,2 %
Forrás: Saját számítás.
Megvizsgáltuk az OTP-fiókok jelenlétének hatását a hitelezési tevékenységre (bár
az OTP-fiókok jelenlétét vizsgáltuk, de természetesen számolhatunk más kereske-
delmi fiókok jelenlétével is, illetve azzal, hogy az OTP-fiókok a népesebb, fejlet-
tebb településekhez köt ődnek). A háromféle hitelkategória nagyjából kiegyenlítet-
ten szerepel egymás mellett (6. táblázat). Ennek magyarázata lehet a fogyasztási
hitelek terén tapasztalható nagyobb verseny, valamint az, hogy ezek jobbára
nagyobb, fejlettebb települések — több fejlesztési hitelnek alapot biztosító, megala-
pozott projekt-ötlettel.
6. TÁBLÁZAT
A hitelek megoszlása a három fő kategória szerint az OTP-fiókkal rendelkez ő
településeken, 2006. június
(Types of Credit in the Settlements with Branch of OTP Bank
[National Savings Bank], Jun. 2006)
Hitelkategória Kihelyezett összeg A hiteltípus aránya a teljes
(millió forint) hitelállományon belül
OTP-fiókkal rendelkez ő települések (70 település, 85 fiók)
Fogyasztási 2 215,1 33,8%
Fejlesztési 2 250,9 34,4%
Lakhatási 2 078,3 33,8%
Forrás: Saját számítás.
Béres Tibor - Nagy András : Az aligból valami. A takarékszövetkezetek működése
és a települési egyenlőtlenség. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 97-113. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Gyors ténykép 111
Elmondható tehát, hogy minél fejletlenebb egy település, annál valószín űbb, hogy
a helyben gyűjtött betétekb ől mind kisebb arány fordítódik — amúgy meglehet ősen
indokolt — fejlesztési célú hitelekre, így projektekre. Mi lehet az oka, hogy ilyen
kevés fejlesztési célú hitelt helyeznek ki ezeken a fejletlen településeken? A koráb-
ban már említett konzervatív hitelpolitika csak az egyik ok. A másik — és ennél
sokkal valószínűbbnek tűnő — ok, hogy nincs elegendő hitelkérelem, ami mögött
persze további okokat kereshetünk: Vagy valóban nem léteznek olyan fejlesztési
célú elképzelések, amelyekhez hitelek kellenének, vagy ismerve vagy feltételezve a
rigorózus hitelelbírálási rendszert és a várható elutasítást — eleve nem is fordulnak a
helyi takarékokhoz hitelért.
Az Európai Unió támogatási rendszere épp a területi, regionális egyenl őtlenségek
felszámolására jött létre. Minél elmaradottabb egy térség, annál nagyobb valószín ű-
séggel kellene eljutnia a fejlesztési forrásoknak ezekre a helyekre, hogy ez az
I. Nemzeti Fejlesztési Terv esetében nem valósult meg tökéletesen, nem kérdéses
(Az I. Nemzeti... 2006, 27). A takarékszövetkezetek, bár ideális társnak t űnnének
ebben a fejlesztési tevékenységben, kockázatvállalási kedvük, készségük, támoga-
tásosztási rendszerekkel kapcsolatos tapasztalatlanságuk és centralizált m űködésük
visszatartja őket attól, hogy részt vegyenek ezekben a projektekben (természetesen
itt is vannak kivételek). Az is igaz azonban, hogy ezeken a településeken nem is
igen találni olyan elképzeléseket, amelyek jelen formájukban életképesek volnának
a túlbürokratizált támogatási rendszerben történ ő boldogulásra.
Mégis érdemes volna megfontolni a helyi források helyi fejlesztésre történ ő fel-
használását. Ennek el őfeltétele, hogy legyen mit fejleszteni és legyenek, akik ezt a
fejlesztési tevékenységet magukra vállalják, illetve mindez egy olyan fejlesztési
stratégiába illeszkedjen, amely a leszakadás strukturális okainak felszámolását is
célozza (Laki 2007). Ezt a II. Nemzeti Fejlesztési Terv esetében több támogató
programmal kívánják el ősegíteni: tanácsadás, mentorálás, indikatív forráselosztás,
helyi aktorok intenzívebb bevonása, global grant támogatási mechanizmus. Ha ezek
a kezdeményezések sikeresnek is bizonyulnának, a források (t őke) kiáramlásának
folyamata még nem fog nagymértékben lelassulni, és nem áll helyben rendelkezésre
flexibilis és a helyi fejlesztések sikerében érdekelt pénzügyi háttér. Ha a leszakadó
kistérségek esetében a helyben gy űjtött betétek kezelésére megtervezésre kerülne
egy olyan — államilag valamilyen módon garantált — alap, amely kifejezetten helyi
fejlesztési projektek finanszírozásával foglalkozna, lehet ővé válna a betétek helyben
történő felhasználásával a tőkekiáramlás megakadályozása (lassítása), további fej-
lesztési források bevonása és egy átláthatóbb finanszírozási rendszer kialakítása.
Ugyanis a kamattámogatás (például EQUAL és HEFOP programok) ismét csak a
helyi résztvevők számára jelentenek bevételt, hiszen az végs ő soron a helyi betéte-
sek számára jelentene bevétel-növekedést. (Ellentétben a jelenlegi, kereskedelmi
bankoknak kedvez ő rendszerrel.)
A „kistérségi befektetési alapok" kamattámogatást és a m űködés biztonságát je-
lentő, de a hitelkihelyezést nem felel őtlenné tevő állami hitelgaranciát kaphatnának.
Béres Tibor - Nagy András : Az aligból valami. A takarékszövetkezetek működése
és a települési egyenlőtlenség. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 97-113. p.
112 Gyors ténykép TÉT XXII. évf. 2008 s4
Ehhez nemcsak egy transzparens és prudens hitelpolitikát kellene kidolgozni az
„Alap" részéről, amely számol a korábbi támogatásfelhasználás tapasztalataival is,
hanem a kistérségi aktorok tényleges bevonásával valóban fejleszt ő hatású,
számonkérhet ő és reális indikátorokat tartalmazó helyi fejlesztési koncepciókat és
projekteket is.
Összefoglalás
Tanulmányunkban egy, a fenntartható fejl ődés kérdéséhez kapcsolódó jelenség, a
fejletlen településeket jellemz ő tőkekiáramlás kérdését elemeztük a dél-dunántúli ta-
karékszövetkezeti hálózat 2001-2006 közötti m űködésén keresztül. Azt vizsgáltuk,
hogy a helyi betétgy űjtés és hitelezési tevékenység eltér-e a vizsgált települések fej-
lettségének függvényében. A változó értékének alakulása követi a települések fejlett-
ségét jellemző mutatók (munkanélküliség, jövedelem, vállalkozások száma) változását.
Bemutattuk, hogy feltételezéseink megállják helyüket, amikor azt állítjuk, nem
igaz, hogy a fejletlen településeken ne volna — még ha korlátozott mértékben is —
megtakarítási képesség, ugyanakkor az itt képz ődő megtakarítások (betétek) a taka-
rékszövetkezeti hálózaton keresztül más — többnyire fejlettebb — települések fejlesz-
téseit finanszíroznak, vagy a takarékszövetkezeti integráción keresztül passzív,
állampapírokba történ ő befektetés hátterét jelentik.
A betétek és hitelek egymáshoz képesti aránya mellett (kisebb, csak a baranyai fiókok-
ra vonatkozó adatbázison vizsgálva) eltérést tapasztaltunk a hitelek bels ő megoszlá-
sát tekintve is. Amíg a fejletlenebb településeken a fogyasztási hitelek aránya ma-
gasabb a teljes hitelezési tevékenységen belül a fejlesztési jelleg ű hitelekhez (vál-
lalkozói, agrár, önkormányzati) képest, addig a fejlettebb településeken pont fordí-
tott a helyzet: a hitelezési tevékenység a fogyasztási hitelekr ől a fejlesztési célúak
irányába tolódik el. E mögött nemcsak a takarékszövetkezetek konzervatív hitelpo-
litikája áll, hanem a helyi fejlesztési ötletek és megvalósítók hiánya is.
Jóllehet, nemzetgazdasági szempontból nem jelent ős a fejletlen településeken be-
tétként felhalmozódó összeg nagysága, egy ösztönz ő és körültekintően kialakított
kistérségi alap (finanszírozási mechanizmus) jó lehet ő séget teremthetne a takaré-
koknak a betétek fejlesztési célú, helyben és garantált módon történ ő kihelyezésére;
a leszakadó települések további gazdasági leszakadásának megállítására vagy lelas-
sítására (fejlesztési projektek elindítására), és a támogatásosztó mechanizmus is
bővülhet a saját erő vagy a projektek likviditási problémáinak kezelésére hivatott
újabb forrással.
Jegyzetek
http://www.takarekszovetkezetek.hu/ — a takarékszövetkezeti hálózat hivatalos honlapja.
2
Az adatokért köszönettel tartozunk dr. Kiss Györgynek, a Takarékszövetkezetek Baranya Megyei
Szövetsége elnökének.
Kozármisleny 2007-ben, az adatgyűjtési periódus végén lett csak város.
Béres Tibor - Nagy András : Az aligból valami. A takarékszövetkezetek működése
és a települési egyenlőtlenség. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 97-113. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s 4 Gyors ténykép 113
4
Az adatok minden év decemberére vonatkoznak, kivéve a 2006-os évet, amikor június vége az adat-
gyűjtés időpontja.
5
Tisztában vagyunk azzal, hogy ezt a jelenséget tendenciaszer űnek és nem törvényszer űnek kell tekinte-
nünk, mivel — saját munkánk során tapasztaltuk ennek súlyát — még a legkevésbé rendezett körülmé-
nyek között él ő k is hozzá tudnak férni fogyasztási hitelekhez (hamis munkáltatói igazolások, más ne-
vére felvett hitelek, érvényesíthetetlen ingatlan-jelzálog stb.), ezekben az esetekben azonban a keres-
kedelmi bankok épp azokat a hiteleiket bukják be, amelyekhez a hátteret épp a jobb adottságú fiókok-
ban gyűjtött betétek jelentik — azaz épp ellenkez ő irányú folyamatról beszélhetünk, mint a tanulmá-
nyunk tárgyát képező problémakör.
6
A tanulmány egyik szerz ője többéves gyakorlatot szerzett az ún. csoportos hitel magyarországi
bevezetésével kapcsolatban. E terméket fő ként a leghátrányosabb településeken kívántuk bevezetni.
Több esetben előfordult, hogy a hiteligényl ők (csoportok) zöme — rokoni kapcsolataikkal egyetemben
— már fenn volt ezen a listán, így eleve nem is tárgyalhattunk vele a hitelr ől.
Itt ismét fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nem tudtuk elkülöníteni az egyes önkormányzati folyó-
számla hitelek esetében a m űködési és a fejlesztési célú hiteleket, így az adatok tartalmaznak nem kife-
jezetten fejlesztési célú hiteleket is.
Irodalom
Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv forráselosztási mechanizmusai. (2006) Kutatási összefoglaló. HBH
Hungaricum Kft. http://www.fejlesztespolitika.gov.huiengine.aspx ?page=dokumentiuntar, Letöltés
időpontja: 2007.08.28.
Erdei F. (1976) Agrárgazdasági tanulmányok 1-3. — Fekete F. (szerk.) A magyar tanyák. Akadémiai
Kiadó, Budapest. 271. o.
Hajnal I. (1942) Az osztálytársadalom. — Domanovszky S. (szerk.) Magyar m űvelődéstörténet, V. Az új
Magyarország. Babits Kiadó, Szekszárd. (Reprint 1993) 163-200. o.
Harcsa I.—Kovách I.—Szelényi I. (1994) A posztszocialista átalakulási válság a mez őgazdaságban és a
falusi társadalomban. — Szociológiai Szemle. 3. 15-43. o.
Juhász P (1986) Mai képünk a parasztságról és a falusi társadalom néhány jellegzetességér ől I.
4. 5-19. o. —Medvetánc.
Juhász P. (1987) Mai képünk a parasztságról és a falusi társadalom néhány jellegzetességér ől II.
o. —Medvtánc.15-7.
Ladányi J. (szerk.) (2005) Szociális és etnikai konfliktusok. Tanulmányok a piacgazdasági átmenet
időszakából (1987-2005). Új mandátum, Budapest.
Nemes Nagy J. (1997) Régiók, regionalizmus. — Educatio. 3. 407-423. o.
Polányi K. (1976) Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet. Gondolat, Budapest.
Laki L. (2007) A „krízishelyzetű" kistérségek. — A falu. Tavasz. 13-24. o.