Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 108-111. p.
KRÓNIKA
EURÓPAI KAMPÁNY A VIDÉKI TÉRSÉG ÉRT, 1987-1988
1Az NSZK-rendezvények néhány tapasztalata)
1987. június 12-én Lisszabonban ünnepélyesen megnyitották az „Európai kampány a vi-
déki térségért" elnevezés ű rendezvénysorozatot. A mozgalom az Európai Tanács égisze alatt szerve-
ző dött, s annak 21 tagján kívül Jugoszlávia és Finnország is csatlakozott hozzá.
A 23 európai ország közös akciója azt a felismerést tükrözi, hogy jöv ő nk szempontjából
megn őtt a vidéki térségek gazdasági, szociális és ökológiai funkcióinak jelent ő sége. Ugyanakkor
ezekben a régiókban olyan mélyreható változások és átalakulások is történtek az elmúlt id őszak-
ban, amelyek szintén méltóak a megkülönböztetett figyelemre. Röviden összefoglalva: a nemzet-
közi kampány azt t ű zte ki célul, hogy a figyelem középpontjába állítsa a vidéki térséget, mint kul-
turális és természeti örökségünket.
A mozgalom keretében az egyes érintett országokban rendezvények tömegére került sor,
ezek áttekintésére nyilvánvalóan nincs mód. Mindössze arra vállalkoztunk, hogy az NSZK-ban és
Nyugat-Berlinben megrendezett konferenciák, kiállítások és egyéb események alapján egyfajta átte-
kintést adjunk arról, hogyan is zajlott itt az európai kampány a vidéki térségért.
1988. január 29.—február 7. között rendezték meg Nyugat-Berlinben a „Nemzetközi
Zöld Hét" elnevezésű nagyszabású kiállítást, amelynek elsődleges célja az volt, hogy információkat
adjon a mező gazdaságnak. Ennek megfelel ően a rendezvény roppant szerteágazó volt, egyik súly-
ponti témaként azonban kiemelték a vidéki térséget. Két szempontból mutatták be els ősorban: mi-
lyen az élet vidéken, s mit tud nyújtani a vidék a városi lakosságnak. Az itt látottak és hallottak el-
mélyítését és kiegészítését szolgálta valójában a „Vidéki települések és régiók jöv ője" c. nemzetközi
szimpózion, ami 1988. február 1-3. között zajlott le.
A tanácskozáson közel háromszázan vettek részt, közülük több mint negyvenen Nyugat-
Európa 14 országából. A résztvev ő k jelent ős része nem volt a tudomány mun kása, hanem a gyakor-
lat számos területét képviselte: a finn farmert ő l az NSZK kormányának miníszteréig húzódik az ív.
A kampány rendezvényeire ez általában jellemz ő volt, az üléseket nem lehetett kimondottan tudo-
mányos tanácskozásoknak nevezni, mert jelent ő s számban hangzottak el el ő adások politikai veze-
tő ktő l, a hozzászólók között pedig b ő ségesen akadtak „aktív" parasztok is.
A nyugat-berlini konferencián elhangzott el ő adások a vidéki térségek számos problémáját
érintették, s els ősorban tényközl ő , informatív jelleg ű ek voltak. A tanácskozás egyik f ő témája a
vidéki térségek településhálózata és népességfejl ő dése volt, ezek jellemz ő irő l jó áttekintést kaphat-
tak a résztvev ő k. Többször felmerült a Közös Piac agrárpolitikája is, ami nyilvánvalóan nemcsak a
tagországok, hanem Európa legtöbb országának mez őgazdaságát, s ezzel vidéki térségeit is jelent ő s
mértékben érinti.
A kampány egy másik nagyszabású rendezvénye már közelr ő l érintett bennünket is:
1988. június 20-22-én Passauban és Linzben került megrendezésre a „Területi fejl ő dés és környe-
zetvédelem a dunai térségben" c. konferencia, melynek f ő rendez ője a bajor Területfejlesztési és
Környezetvédelmi Minisztérium, valamint a Münchenben m ű köd ő Délkelet-Európa Társaság volt.
A tanácskozás rendez ő inek első dleges célja az volt, hogy fórumot teremtsenek a Duna ál-
tal összekötött országoknak a közös problémák felvezetésére. Ez azonban csak részben valósult
meg, mert Romániából és a Szovjetunióból senki nem vett részt a megmozduláson. Ett ő l függetle-
nül a tanácskozás megnyitásakor a passaui városháza patinás nagyterme nem kongott az ürességt ő l:
mintegy kétszáz résztvev ő — köztük tucatnyi magyar — hallgatta az ilyenkor szokásos üdvözl ő és
tájbemutató beszédeket. Ezekb ő l kiderült, hogy a Duna, az Inn és az Ilz összefolyásánál fekv ő
Passau nemcsak gazdag történelmi múlttal, hanem a jöv ő re nézve is biztató perspektívákkal rendel-
kezik. A város múltjából kiemelésre kívánkozik, hogy itt van eltemetve I. István királyunk felesége,
EURÓPAI KAMPÁNY A VIDÉKI TÉRSÉGÉRT, 1987-1988
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 108-111. p. 109
a Bajorországból származó Gizella királyné. Síremlékét a Maróthy László vezette magyar delegáció
megkoszorúzta, ezzel is adózva a nagy múltra visszatekint ő bajor—magyar kapcsolatoknak.
A mintegy 53000 lakosú Passau hagyományosan gazdasági, kulturális és tájszervez ő köz-
pontja tágabb környékének, a történelmi Alsó-Bajorország keleti részének. Elmúlt évtizedekben
történt fejl ődését nézve, f ő leg a kulturális és oktatási funkció meger ősödése figyelemre méltó: 1952
óta kerülnek megrendezésre a nívós nyári játékok, s 1978 óta Passau is az egyetemmel rendelkez ő
városok közé tartozik (kb. 5000 hallgató). A város jöv őjét nézve, nagy reményeket f űznek a Rajna-
Majna-Duna csatorna megnyitásához, ett ő l várják a dunai hajózás olyan mérték ű megélénkülését,
ami Passaut is kedvez ően fogja érinteni.
A város tágabb környékének, Alsó-Bajorországnak a jöv ője kevésbé biztatóan rajzolható
meg. A térség jelentő s mértékben meg ő rizte agrárjellegét, a mez ő gazdasági kereső k aránya 20% kö-
rül van, ami lényegesen meghaladja a bajor átlagot. A munkahelykínálat mennyiségileg és min ő ségi-
leg sem megfelel ő , ennek következtében nagyon magas a munkanélküliek aránya (10-15%, ez kb.
duplája a bajor átlagnak). A fentiekhez még a jelent ős elvándorlás is kapcsolódik, ami elsősorban
a fiatal korosztályokat érinti. Összességében itt egy strukturális problémákkal küzd ő térségr ő l van
szó, de az NSZK szintjén. Ennek megfelel ően a színvonal azért nem állítható párba pl. a Cserehát
fejlettségével, illetve fej letlenségével.
A fentiekrő l és még számos más problémáról beszélt el őadásában KARL RUPPERT, a
müncheni egyetem professzora, amikor a bajor vidéki térségeket a hagyomány és a megújulás olda-
láról is bemutatta. A rendkívül gondolatgazdag és impulzív el őadás méltán aratott nagy sikert, s mi-
vel a konferencia anyaga nyomtatásban is meg fog jelenni, az elhangzottak közkinccsé is válhatnak.
A folytatásban a szerz ő k azt a megoldást választották, hogy a tudomány emberei mellett
politikusok is kifejthették nézeteiket. A négy tudományos el ő adás egyikében KÖSZEGFALV I
GYÖRGY, a magyar vidéki térségek településhálózatának átalakulását mutatta be. (Személyesen
nem tudott jelen lenni, ezért el ő adását felolvasták.) Hasonló témát bontott ki VLADIMIR KLE-
MENCIC is, amikor Jugoszlávia vidéki térségeinek problémáit elemezte. A két csehszlovák el ő adást
mű szaki szakemberek tartották, s els ősorban a falvak építészeti problémáival foglalkoztak.
Minden részrehajlás nélkül kijelenthet ő, hogy a politikusok közül a legjobb el őadást
MAR6THY LÁSZLÓ környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter tartotta. Sokoldalúan áttekin-
tette a hazai környezetvédelem problémáit, azok területi aspektusait, különös tekintettel a vidéki
térségekre. A miniszter megtalálta a lehet őségét annak is, hogy ezen a fórumon is tiltakozzon a ro-
mán falumegsemmisít ő tervek ellen.
Az ebben a blokkban elhangzott többi el őadás nem hozta t űzbe a hallgatóságot, s olyan
is akadt, aminél csak a jólneveltség tartotta benn a teremben a jelenlev ő ket. Nagy kár, mert elvileg
adott volt a lehet ő ség a kutatók és a politikusok közötti eszmecserére, ami azért korántsem min-
dennapos esemény.
A konferencia záró ülésére már Linzben került sor, ahová a résztvev ő k szép dunai hajóút-
tal jutottak. A B ő s-Nagymaros körüli pengeváltások korában különösen érdekes volt az átkelés a
három osztrák vízlépcs ő n...
A Linzben elhangzott el ő adások a könnyen felejthet ő k közé tartoztak, a konferencia ere-
deti célkit ű zéséhez meglehet ő sen lazán kapcsolódtak. A leginkább hasznosíthatóak azok az infor-
mációk voltak, amelyek a város környékére vonatkoztak.
A zárszó elhangzása után a legelszántabb résztvev ő k azonnal egy másik konferenciára
utaztak: 1988. június 23-24-én Altöttingben (Délkelet-Bajorország) a kampány újabb rendezvé-
nyére került sor. A megmozdulás fE célja Bajorország vidéki térségeinek bemutatása volt, igazán
maradandó élményt azonban éppen két „tájidegen" elem jelentett.
A konferencia első napja terepbejárással telt el: a résztvev ő k két „háromszöggel" ismer-
kedhettek meg. El őször az ún. „fürd ő háromszög" (Baderdreieck) került bemutatásra. Nevének
megfelel ően három település tartozik ide: Bad Füssing, Bad Griesbach és Birnbach. Maga a térség
Passautól délre, az Inn és a Rott folyók mentén, az osztrák határ közelében fekszik. Ezen a vidéken
a fürdő kultúrának semmiféle el ő zménye vagy hagyománya nincs, egy agrártérségbe mesterségesen
létrehozott funkcióról van szó.
Az elő zmények mindössze fél évszázadra nyúlnak vissza. 1938-ban k ő olajat kerestek a
térségben, s az akkor kb. 600 lakosú Füssing mellett a fúrásból olaj és gáz helyett 56 °C-os termálvíz
EURÓPAI KAMPÁNY A VIDÉKI TÉRSÉGÉRT, 1987-1988
110 Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 108-111. p.
tört fel, percenként 3000 literes hozammal. Ezzel azonban automatikusan még nem lett fürd ő város
a szerény faluból, mert a Németország által éppen akkor visszaszerzett Szudéta-vidéken ott volt há-
rom tradicionális fürd ő hely (Karlsbad, Marienbad, Franzensbad), így semmiféle érdek sem f ű z ő dött
egy új fürd ő hely létrehozásához. Megváltozott viszont a helyzet 1945 után, amikor a fenti fürd ő k a
németek számára elérhetetlenek lettek.
A nagyhatású gyógyvíz kihasználása 1955-ben kezd ő dött, és azóta minden szempontból
egyre növekszik a fürd ő hely: 1957-ben 470 ágy állt a vendégek rendelkezésére, 1986-ban már
12654. A vendégéjszakák száma 1957-ben még csak 48000, 1987-ben pedig már 2,9 millió volt. Ez
utóbbi messze a legmagasabb az NSZK fürd ő helyek között, a második helyen álló Bad Reichenhall
esetében ez az érték „mindössze" 1,7 millió. Bad Füssing európai léptékben is a leglátogatottabb
fürdő helyek közé tartozik.
Az 1963-ban és 1964-ben fúrt újabb két kút hosszú távra is megoldotta a fürd ő hely
gyógyvízellátását, a jöv ő re nézve gondot jelent viszont, hogy a tervezett egészségügyi reform követ-
keztében várhatóan kb. 20%-kal csökkenni fog a vendégek száma.
A másik két fürd ő hely lényegesen rövidebb „fürd ő múltra" tekint vissza: az 1970-es évek
első felében mindkét település határában fúrásokkal hozták felszínre a gyógyvizet, s 1976 óta hasz-
nosítják is. Az is közös vonás a két település esetében, hogy nem egy apró faluból lettek fürd ő -
hellyé, hanem évszázadok óta kistérségi központként funkcionálnak. Bad Griesbach esetében a
központi helyi jelent ő séget a városi jogállás is alátámasztja. Mindkét helyen a fürd ő - és gyógyító
komplexumot a települést ő l elkülönítve építették fel, de a fürd ő kultúra természetesen jelent ő sen
átformálta a két kisvárost is. Bad Griesbach esetében a fürd ő negyed építészeti szempontból is na-
gyon jól sikerült, ritkán látható esztétikus m ű vi környezetet sikerült itt létrehozni.
A „fürd ő háromszög" történetét és fejl ő dését át tekintve talán említésre érdemes, hogy az
első események szinte teljesen igy zajlottak le Hajdúszoboszlón is, ahol ugyancsak k ő olajat keres-
tek, s el ő ször gyógyvízet találtak. Az NSZK és Magyarország eltér ő mérete és fizet ő képes kereslete
miatt Hajdúszoboszló soha nem fog úgy felfutni, mint Bad Füssing, de mindkét példa bizonyítja,
hogy a gyógyvizek milyen dinamizáló hatással lehetnek egy-egy település, vagy kistérség esetében.
Nem kevésbé érdekes a fürd ő vidéktő l délnyugatra, az Inn, a Salzach és az Alz összefolyá-
sának környékén kialakult ún. „vegyipari háromszög" (Chemiedreieck ► . A térség fejl ő dése jól il-
lusztrálja, hogy miként formálja át az ipar egy elmaradott, isten háta mögötti agrárvidéket. Itt a
történet korábbra, még az els ő világháború idejére nyúlik vissza. Dr. Alexander Wacker 1914-ben
München központtal egy elektrokémiai céget alapított, en nek első üzeme azonban már térségünk-
ben, Burghausen mellett épült fel. A Wacker egyik jellegzetes alakja volt annak a szakmailag kit ű -
nő en képzett és vállalkozó kedv ű német m ű szaki gárdának, aminek kiemelked ő szerepe volt abban,
hogy a múlt század utolsó évtizedeiben Németország Európa els ő számú ipari nagyhatalma lett —
megel ő zve Angliát is. Szakmailag els ő sorban acetilén vegyészettel foglalkozott, ezért az új gyár f ő
profilja is a karbidból történ ő acetiléngyártás lett. Az egyetlen telepít ő tényez ő a térségben bő sé-
gesen rendelkezésre álló vízienergia volt: a gyár a villamos energiát az Alz, majd az Inn folyókon
épített vízier ő m ű vekbő l kapta — s részben kapja ma is.
Az I. világháború utáni infláció megrendítette a családi vállalkozásként létrehozott
Wacker-Chemie-t, s kénytelen volt a részvények 50%-át átadni a Hoechst AG-nek. Igy már ez a cég
is érdekelt volt a térségben, s kés ő bb átvett egy 1939-1941-ben épített vegyiüzemet, ami ma fes-
tékgyár. A háromszög harmadik csúcsát a Marathon nev ű olajipari cég által 1965-1968 között épí-
tett k ő olajlepárló alkotja: ez kizárólag vegyipari alapanyagokat állít el ő , első sorban etilént. Ez tette
lehető vé, hogy a Wacker-Chemie az 1960-as évek végét ő l felhagyjon a karbid felhasználásával. Az
állandóan fejl ő d ő vegyipari vállalat ma mindössze három alapvet ő nyersanyagot használ fel letilén,
k ő só és szilícium), de ezekb ő l több mint 2000 terméket állít el ő . A gyár mintegy 10 ezer dolgozó-
jából kb. 2000 osztrák állampolgár: a nyugatnémet—osztrák határ mentén ezen a szakaszon a leg-
intenzívebb az országhatárt átlép ő munkaer ő mozgás.
A nagy vegyiüzemek ellenére sem lepusztult azonban a táj, a környezetvédelmet itt való-
ban szigorúan veszik. A Wacker-Chemie az elmúlt 25 évben egy háromlépcs ő s szennyvíztisztítót
épített ki kb. 60 millió márkás költséggel. Ebbe azért nem ment tönkre, mert az évi termelési ér-
téke közel 3 milliárd márka. A megtisztított szennyvíz min ő ségét nagyon egyszer ű módszerrel el-
len ő rzik: halakat tartanak ebben a vízben. Amíg a halak élnek, a víz tiszta...
EURÓPAI KAMPÁNY A VIDÉKI TÉRSÉGÉRT, 1987-1988
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 108-111. p. 111
Burghausen a vegyiparon kívül két másik nevezetességgel is rendelkezik: itt van Német-
ország legnagyobb középkori várrendszere (1100 m hosszú!) és a világ egyik legrangosabb jazz-fesz-
tiválja.
A konferencia második, s egyben utolsó napján az el ő adások hangzottak el. Az ülésre
a mintegy 10 ezer lakosú járási Székhelyen Altöttingben került sor. A patinás kisváros híres búcsú-
járóhely, évente közel egymillió zarándok keresi fel. Itt van Németország egyik legrégibb temploma,
az ún. Szent Kápolna. Ez annyira régi, hogy már a kalandozó magyarok is fel tudták perzselni.
Az öt el őadás közül JÖRG MAIER professzoré (Bayreuth) kívánkozik kiemelésre, aki a
vidéki térségek elhatárolásának elvi-módszertani problémáit vette sorra. Esetenként széls ő séges
megfogalmazásaival ugyan nem mindig lehetett egyetérteni, el őadása azonban mindenképpen a
problémák továbbgondolására ösztönzött.
A kampány záró konferenciájára az NSZK-ban 1988 októberében került sor Travemün-
deben és Lübeckben.
Dövényi Zoltán