Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 1-20. p.
Tér és Társadalom XXII. évf. 2008 s 4: 1-20
ÚJRAIPAROSODÁS A NAGYVILÁGBAN
ÉS MAGYARORSZÁGON
(Reindustrialization in the World and in Hungary)
BARTA GYÖRGYI — CZIRFUSZ MÁRTON —
KUKELY GYÖRGY
Kulcsszavak:
újraiparosodás delokalizáció dezindusztrializáció ipar külföldi m űködőtőke
Az ipar világméretű munkamegosztásában napjainkban is gyors átrendez ődési folyamatok mennek végbe.
Tanulmányunk a dezindusztrializáció, a delokalizáció, az újraiparosodás és az iparosodás fogalmait és
térségtipusait mutatja be. Külön hangsúlyt fektetünk Magyarország rendszerváltás utáni ipari fejl ődési
pályáján keresztül az újraiparosodás értelmezésére.
Bevezet ő
2008-ban a Kolozsvár melletti Nemeszsukra költözött az eddig Bochumban m ű-
ködő Nokia-gyár. Alapjában véve ez az esemény is beleillik abba a delokalizációs
trendbe, amely szinte mindennapossá vált az elmúlt évtizedekben Európában.
Ebben az esetben viszont a külföldi t őke keletebbre költözése mellett arról is szó
van, hogy a határainkhoz közel egy új ipari-technológiai központ, és akár egy új
kelet-európai növekedési pólus körvonalai bontakozhatnak ki.
Az ugyancsak német Schaub Lorenz International, egy plazma- és LCD-TV gyár-
tással foglalkozó vállalat, Kínából a dél-olaszországi Nolába teszi át a székhelyét a
nemrégiben megjelent hírek szerint (Pressetext 2008). Ugyancsak Kínából költözött
vissza Magyarországra a vezeték nélküli telefonokat összeszerel ő francia cég, a
Robust Plastik Assembling (Hunya—Sass 2006). Ezeket az eseteket akár „visszaköl-
tözésnek", a delokalizáció irányváltozásának is tekinthetjük.
A folyamatok nem egyértelmű voltát két, egymásnak némileg ellentmondó hír
segítségével illusztrálhatjuk: egyikük mintegy 150 ezer munkahely megszüntetésével
járó.jelentő s leépítést prognosztizál a német gazdaság egyik húzóágazatának számító
autóiparban, Kelet-Európába és Ázsiába költöztetve az autógyárak (Volkswagen,
Mercedes, BMW, Porsche, Opel) termelésének jelent ős részét (Dudenhöjfer 2008).
A Spiegel egyik februári számában (Reiermann 2008) viszont arról írnak, hogy
megkezdő dött a német ipar reneszánsza, melynek középpontjában a gépipar áll.
Ebben az évben, Németországban mintegy 300 ezer új munkahely létrehozását jó-
solják a gazdasági szakemberek, melynek egyharmada az iparban fog megvalósulni.
Az innovatív német gépipar termék- és szolgáltató csomagokat, komplett termelési
láncokat exportál az USA-ba; kulcsra kész acélm űveket, gépgyártó sorokat Kínába és
Barta Györgyi – Czirfusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és
Magyarországon. - Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.
2 Barta Györgyi — Czirfusz Márton — Kukely György TÉT XXII. évf. 2008 s4
Indiába. A német ipari export jelent ő sen növekedett az elmúlt évtizedekben, a gép-
gyártás, az autóipar és a vegyipar termelésének több mint a felét külföldön értékesítik.
Nem kétséges, erőteljes átrendez ődés megy végbe az ipar világméretű munka-
megosztásában. A dezindusztrializáció és a delokalizáció egymással összefügg ő
folyamatai jelenleg is zajlanak.
A nemzetközi szakirodalomban újonnan jelent meg a reindusztrializáció fogalma,
melynek magyar fordítása újraiparosodás, illetve újraiparosítás. E fogalom tar-
j
talmi magyarázata viszont mindezidáig eléggé ködös maradt. Vajon ez a korábbi
iparral összefüggő folyamatok — az ipar leépülése és a gyárak, ágazatok elköltözése,
áttelepülése más térségekbe — megfordulását jelenti? Vagy inkább csak az ipar által
elhagyott térségek, települések, épületek újra ipari funkcióval történ ő megtöltésére
vonatkoznak? Milyen új ipari tevékenységr ől van szó, talán az elköltözött, elt űnt
szakmák újraélesztésér ől? És, ha mindez így van, akkor milyen mozgatóer ő képes
megfordítani a korábbi folyamatokat?
Tanulmányunk célja, hogy eligazodjunk ebben a „kavalkádban", és megpróbál-
junk választ adni arra, hogy (mm) mit nevezünk újraiparosodásnak, és ez mely térsé-
geket jellemzi els ősorban. Nem könnyű a feladat, els ősorban azért, mert jelenleg is
intenzív mozgásban van az ipar, de azért is, mert a hiányos és sokszor nem kompa-
tibilis adatokat igen átgondoltan kell kezelnünk. Például közel sem mindegy, hogy
mit választunk vizsgálatunk kiindulási id őszakának, illetve, hogy milyen földrajzi
egységekre koncentrálunk.
Vizsgálódásunk középpontjába az újraiparosodás bemutatását helyeztük. Az újra-
iparosodás — véleményünk szerint — a globális ipari átrendez ődés és fejlődés egyik
részfolyamata, amelynek tartalmát egyrészt a nemzetközi tendenciák, másrészt a loká-
lis sajátosságok formálják. Nem ellentmondás tehát, hogy a szakirodalom a helyi spe-
cialitásoknak megfelelő en más és más tartalommal tölti meg ezt a fogalmat.
Tanulmányunk első része az újraiparosodás fogalommagyarázatával, második része
a nemzetközi, míg a harmadik része a magyarországi újraiparosodással foglalkozik.
Az újraiparosodás fogalma és területi folyamatai
Évtizedeken keresztül az érdekl ődés középpontjában állt a dezindusztrializáció
(angolul de-industrialisation, franciául désindustrialisation), mint a poszt-
indusztriális átalakulás jellemz ő folyamata, amely alatt azt értjük, hogy az ipar je-
lentő sége, részaránya csökkenni kezd a gazdasági szerkezetben, illetve, hogy az
ipari munkahelyek száma abszolút és relatív értelemben — vagyis a foglalkoztatottak
száma és részaránya a foglalkozási szerkezetben — visszaesik. A dezindusztria-
lizációval párhuzamosan tercierizálódás, vagyis a szolgáltató szektor meger ősödése
megy végbe. Ez a folyamat a fejlett országokra vonatkozott — vonatkozik els ősor-
ban, bár a fejl ődő országokban is megjelenik (Manzagol 1993).
Az 1980-as évek közepét ől—végétől — főleg a nyugat-európai szakirodalomban —
egyre gyakrabban említik az újraiparosodás (reindusztrializáció) folyamatát.
Barta Györgyi – Czirfusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és
Magyarországon. - Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s 4 Újraiparosodás a nagyvilágban és ... 3
Az újraiparosodás azt a képzetet kelti, mintha egy jól ismert folyamat — a
tercierizálódás — megállna, s ő t, visszafordulna. Vagyis az ipar a korábban elvesztett
terét foglalná vissza.
Korántsem erről van szó!
Véleményünk szerint, az újraiparosodás összetett folyamat, amelynek különböz ő
elemei vannak:
- A technológiai fejl ő dés eredményeképpen új — az információs technológiai
eszközök el ő állításával foglalkozó — iparágak jelentek meg a gazdaságban. Az
információs és kommunikációs technológia (IKT) egy része a statisztika sze-
rint a feldolgozóiparba sorolódik. Ezt akár az „új gazdaság" fogalmához kö-
tő dve „új iparnak" is nevezhetnénk. Az IKT más része — az információs és
kommunikációs technológiai szolgáltatások — viszont a tercier tevékenységhez
tartozik. (Az információs gazdaságot természetesen tágabban is lehet értel-
mezni: magában foglalja azt az új technológiát, amely gyökeresen áthatja a
gazdaság/ipar többi tevékenységét is, s őt, lehető vé teszi a gazdasági/ipari te-
vékenység növekvő fizikai és földrajzi fragmentálódását, vagyis alapvet ően
hozzájárul a gazdaság/ipar térbeli átrendez ődéséhez [Nagy 2002; Csatári—
Kanalas 2003; Jakobi 2007]).
- Az ipari szerkezetváltás korábbi folyamata is folytatódik egyszersmind: a fej-
lő dés során a nagyobb hozzáadott értéket termel ő ágazatok kiszorítják a ki-
sebb hozzáadott érték ű ágazatokat. Vagyis a járm űipar, a gyógyszeripar, az
elektronika stb. egyre nagyobb súlyú a fejlett ipari szerkezetben; visszaszorul,
sőt nem ritkán el is tűnik a tömegtermelő könnyűipar, a vas- és acélipar, az
építőanyag-ipar, s őt az élelmiszeripar is.
- A gazdasági/ipari átstrukturálódáshoz tartozik a bonyolultabb tevékenységre,
a korszerű , high-tech termékek gyártására, illetve a stratégiai elemek er ősíté-
sére való törekvés. Az újraiparosodás lényege a növekv ő termelékenység,
amely egyaránt köszönhet ő az új technológiának és az ágazati, tevékenységi,
illetve termékszerkezeti változásoknak.
Az újraiparosodás egyaránt jelenti tehát új ágazatok, tevékenységek, termékek
megjelenését ott, ahol eddig ilyesmivel nem foglalkoztak. Egyúttal jelenti azt a szer-
kezeti változást, amikor tradicionális ipari tevékenységek megsz űnnek vagy jelent ő-
sen visszaszorulnak, és helyüket más ipari tevékenységek veszik át.
Az újraiparosodás folyamatának mérése felveti a kérdést: a teljesítményt vagy a
munkahelyek számát vegyük-e alapul? Az abszolút változást vagy a struktúrában
elfoglalt részarány változását mérjük? Ez korántsem csak technikai kérdés. Egyrészt
a munkahelyek tömeges megsz űnése, gyárak bezárása, s őt, egyes ipari ágazatok
eltűnése súlyos szociális kérdés, még akkor is, ha az országos mutatók összességé-
ben növekvő foglalkoztatást mutatnak. Hiszen nem ugyanazok és nem ugyanott
váltanak munkahelyet. Másrészt, ipari kultúrák t űnhetnek és tűnnek el egyes, akár
országoknál is nagyobb régiókból. Az EU megkülönböztetett mez őgazdasági politiká-
jának egyik magyarázata éppen az, hogy fenn kell tartani Európa egész térségében a
Barta Györgyi – Czirfusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és
Magyarországon. - Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.
4 Barta Györgyi — Czirfusz Márton — Kukely György TÉT XXII. évf. 2008 s4
mező gazdasági kultúrát... de mi van az ipari kultúrával? Vajon ez nem tartozik az
Európai Unió prioritásai közé? Mindez azt tükrözi, hogy az ipari munkahelyek,
az ipari foglalkoztatás az újraiparosodás érzékeny — a közvélemény számára legfon-
tosabb — tartalmi eleme. Az viszont kétségtelen, hogy a gazdasági/ipari szerkezet-
váltás a fejlő dés talán legfontosabb eszköze, módja. (A termelékenység növekedése
bekövetkezhet annak révén is, hogy csökken a foglalkoztatás). Joggal állítható,
hogy a korábbi évszázadok során is ágazatok, termékek t űntek el a gazdaságból.
Miért ragaszkodnánk akkor most az egyes, a gazdaságokból kiszoruló ágazatokhoz,
termékekhez? Választás helyett inkább kompromisszumot ajánlunk: elemzésünkben
fenntartjuk mindkét — a foglalkoztatást és a termelést is figyelembe vev ő — megkö-
zelítést.
Az iparban zajló folyamatok új nemzetközi munkamegosztást alakítanak ki. A vi-
lág nagyrégiói annak révén is jellemezhet ők, hogy milyen — iparhoz köthető — fo-
lyamatok mennek végbe térségük gazdaságában.
Területi szempontból térségeinket a következ ő főbb csoportokba soroltuk:
— Ahol meghatározó az ipari tevékenység visszaszorulása és elköltözése az or-
szág gazdaságából, vagyis az olyan gazdaságok, amelyeket a dezindusztria-
lizáció és az ipari delokalizáció jellemez els ősorban. Ezekben a gazdaságok-
ban is jelentő s ipari szerkezeti átalakulás ment végbe: a korábbi tradicionális,
alacsonyabb hozzáadott értéket termel ő ágazatok helyét a nagy hozzáadott ér-
tékű iparok, a high-tech, a nagy termelékenység ű ágazatok, illetve az új ipar
foglalta el. Ezért ebbe a körbe többnyire a fejlett országok tartoznak, ahol az
ipari munkahelyek száma drasztikusan csökkent, de az iparból származó GDP
akár növekedett is az elmúlt években. Jellemz ő ezekre az országokra az er őteljes
tercierizáció, vagyis az elvesztett ipari munkahelyeket a tercier szektorban meg-
jelenő új foglalkozási lehetőségek pótolták; sőt, ezen országok gazdasági telje-
sítménye az ipari delokalizációval párhuzamosan számottev ően növekedett.
Dezindusztrializáció és ipari delokalizáció ment végbe a fejlett nyugati orszá-
gokban, mely az Amerikai Egyesült Államokban az 1960-as években, Nyugat-
Európában az 1980-as években kezd ődött, és különösen az ezredfordulóra
erősödött fel.
— Újraiparosodó térségekben, országokban az egész gazdasági fejl ődést megha-
tározó ipari szerkezetváltás megy (ment) végbe. Új ipari ágazatok (nem csak
az IKT körébe tartozóak) jelentek meg, els ősorban a külföldi működőtőke-
beruházásoknak köszönhet ően. Az elvesztett tradicionális ipari munkahelye-
ket az újonnan megjelen ő ipar jórészt pótolta, de a lassúbb tercierizáció kö-
vetkeztében a foglalkoztatási szint csökkent, és általában növekedett a munka-
nélküliség. Az ipar termelékenysége látványosan növekedett, sokszor annak
ellenére, hogy a high-tech iparnak többnyire az egyszer ű, viszonylag kis hoz-
záadott-értéket termel ő részét (az autóiparban például az összeszerel ő tevé-
kenységet) helyezték ki a külföldi befektet ők ezekbe az országokba. Az is az
Barta Györgyi – Czirfusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és
Magyarországon. - Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Újraiparosodás a nagyvilágban és ... 5
újraiparosodás jellemzője, hogy az ipari beruházások ágazatilag és területileg
az ipar korábbi szerkezetéhez képest koncentráltabban, sokszor csak néhány
vállalatban összpontosulva jelennek meg. Az újraiparosodás els ősorban egyes
nyugat-európai periférikus országokra (Írország, Finnország, Spanyolország),
valamint a gyorsabban átalakuló kelet-közép-európai országokra jellemz ő
(Visegrádi országok, Szlovénia, Baltikum).
A gazdasági/ipari válság hosszabban tartó folyamat, vagyis a dezindusztria-
lizációból az újraiparosodás irányába történő váltás lassabban zajlik más ke-
let-európai országokban (Oroszország, Románia, Bulgária stb.). Ezekben az
országokban is elindult az újraiparosodás, de hogy milyen intenzitással mi-
lyen változásokat fog eredményezni, még nem lehet tudni.
A dinamikusan fejlődő országok — mint Kína, a délkelet-ázsiai országok,
India, a latin-amerikai országok — jelenleg még az indusztrializáció folyamatát
élik, ahol a tradicionális ipari ágazatok is még b ővülnek, ugyanakkor megje-
lent, sőt, dinamikusan fejl ődik már az új ipar és a korszer ű, high-tech tevé-
kenység is. Ezekben az országokban tömegesen jönnek létre új ipari munkahe-
lyek, mindazonáltal már itt is lassan csökken ő tendenciát mutat az ipar rész-
aránya a foglalkoztatásban.
Delokalizáció, iparosodás és újraiparosodás a világban
A dezindusztrializáció, az újraiparosodás és az iparosodás fogalmai sem térben,
sem időben nem választhatók el egymástól, tiszta típusok nem léteznek. Ezek a fo-
lyamatok párhuzamosan zajlanak egy-egy országon vagy régión belül, gyakran még
azonos ágazatokban is. A karakterisztikus térségi csoportok el őbbi szerkezetben
való áttekintése azonban segíthet tisztázni az újraiparosodás körüli fogalmi vitákat.
A világszintű, valamennyi nagyrégiót érint ő átrendez ődési folyamatok nagyság-
rendjét jól mutatja a világ néhány országát tartalmazó adatsor (1. táblázat), amely-
ben elkülöníthetővé válnak az el őbbiekben nevesített térségtípusok is. A fejlett vi-
lág egyes országaiban már az 1960-as, 1970-es évekt ől is jelentősen csökkent, vagy
stagnált az ipari foglalkoztatottak száma, illetve az összes foglalkoztatottakon belüli
aránya. Ehhez a csoporthoz csatlakozott 1990 után a kelet-ázsiai térség néhány or-
szága (például a táblázatban szerepl ő Dél-Korea). 1990 után jelent ős visszaesés
történt a volt szocialista országokban is, de egyes országokban az 1990-es évek
közepétől, máshol időben eltolva, az ezredforduló után az ipari munkahelyek száma
újra emelkedni kezdett. 2 A harmadik térségtípus az iparosodás jellemz őit mutatja:
Európa határán ide tartozik Törökország, de hasonlóan nagy ütem ű és több millió-
nyi új ipari munkahelyet eredményez ő folyamatok rajzolódnak ki Kelet-Ázsiában és
Latin-Amerikában is. Ezeket a térségtípusokat mutatjuk be a következ őkben néhány
jellegzetes országot, példát kiemelve.
Barta Györgyi – Czirfusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és
Magyarországon. - Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.
6 Barta Györgyi — Czirfusz Márton — Kukely György TÉT XXII. évf. 2008 s4
1. TÁBLÁZAT
Ipari foglalkoztatottak száma a világ néhány országában (ezer fő)
(Industrial Employment in Selected Countries of the World — in Thousands)
változás
1995-
Ország 1985 1995 2005
2005
között
Dezindusztrializálódó országok
Japán 20 250 21 670 17 750 -3 920
Németország 10 684 13 003 10 849 -2 154
Egyesült Államok 30 048 29 984 28 074 -1 910
Nagy-Britannia 8 430 6 951 6 224 -727
Dél-Korea 4 415 6 827 6 137 -690
Franciaország 6 768 5 782 5 514 -268
Svájc 1 194 1 133 993 -140
Svédország 1 283 1 033 939 -94
Újraiparosodó országok
Spanyolország 3 377 3 769 5 637 +1 868
Írország 313 361 537 +176
Magyarország 1 496 1 199 1 265 +66
Szlovákia 835 859 +24
Finnország 777 571 619 +48
változás
1990-
Iparosodó országok 1990 2005
2005
között
Kína 121 220 *130 480 +9 260
Indonézia 10 416 17 065 +6 649
Mexikó 6 503 11 021 +4 518
Brazília 14 093 **17 757 +3 664
Törökország 3 599 5 452 +1 853
Megjegyzés: *2002, **2004
Forrás: OECD ALFS Database; KSH (2004); ILO (2007).
Első csoportunkhoz a dezindusztrializáció térségei tartoznak, ahol egyszersmind
általában az ipari tevékenységek más országokba való áthelyez ődéséről (delokalizá-
cióról) is beszélhetünk. Az ipari foglalkoztatottság csökkenése az Egyesült Álla-
mokban kezdődött: a feldolgozóiparban foglalkoztatottak részaránya az 1965-ös
csúcsévről (28%) 2006-ra 10,8%-ra csökkent. A gazdaságszerkezeti átalakulás
viszont itt is egy hullámzó, megélénkül ő és lelassuló-visszaforduló szakaszokból
álló folyamatot takart. Az ipari munkahelyek száma nagyjából változatlan maradt
1970 és 1994 között (Rowthorn—Ramaswamy 1997), ám közel 3 millió fővel csök-
kent 2000 után (Bureau of Labor Statistics 2008).
Barta Györgyi – Czirfusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és
Magyarországon. - Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Újraiparosodás a nagyvilágban és ... 7
Nyugat-Európában a folyamat kés őbb indult, és nem is volt olyan gyors ütemű,
mint az Egyesült Államokban. 1970 és 2005 között az EU-15 tagállamok körében
az ipar súlya a foglalkoztatásban a legtöbb esetben 10-20 százalékponttal csökkent.
1995 és 2005 között a csökkenés abszolút értékben Németországban a kétmillió f őt,
Nagy-Britanniában a hétszázezer főt, Franciaországban a kétszázötvenezret is meg-
haladta. A dezindusztrializációs folyamatok megítélésének nem egyértelm ű voltát
jól mutatja, hogy az értéktermelésben — szemben a foglalkoztatással — az ipar rész-
aránya nem változott a termelékenység növekedése miatt (Haahr—Hansen-
Andersen 2006). Összességében tehát a fejlett térségekben a gazdaság olyan módon
alakult át, hogy a kisebb hozzáadott érték ű, alacsonyabb termelékenység ű ágazato-
kat, termelést felváltották a termelékenyebb ágazatok. Ebb ől pedíg az országok
gazdasága és társadalma egyértelm űen profitált. Igaz ez annak ellenére, hogy
Nyugat-Európában a megszűnő ipari munkahelyekről szóló vállalati delokalizációs
döntések bejelentését legtöbb esetben a közvélemény élénk elutasítása kíséri.
A kelet-közép-európai térség átmenetet képez az els ő (dezindusztrializációs) és a
harmadik (iparosodó) csoport között, jellegzetes, ám a nyugat-európaitól eltér ő újra-
iparosodási folyamatokat mutatva. A piacgazdasági átmenet során megsz űnő tradi-
cionális ipari munkahelyeket — a nyugat-európai példával szemben — az 1990-es
évtizedben nem tudta pótolni a szolgáltató szektor b ővülése. Viszont a felszabadult
volt ipari munkaerő munkaerő-piaci szempontból is lehet őséget adott az 1990-es
évek közepét ől (Oroszországban és más FÁK-tagállamokban kés őbb) felgyorsuló
újraiparosodásra, dönt ően nyugat-európai m űködőtőke-befektetések révén. Az ipari
foglalkoztatottak számának b ővülése a Visegrádi országok körében Magyarorszá-
gon már 1996-tól megindult, Csehország és Szlovákia 2000-t ől, Lengyelország
2003-tól kapcsolódott be. Az ezredforduló után néhány országban (Csehországban,
Magyarországon) rövid, két—három éves stagnáló-visszaes ő átmeneti időszak kö-
vetkezett be az ipari munkahelyek számának változásában, amelyet a legfrissebb
2006-os adatok alapján valóban átmenetinek tarthatunk. Hasonló folyamatok men-
tek végbe az Európai Unió nyugati perifériáján, Írországban, ám itt a dönt ően az
Egyesült Államokból érkez ő befektetések már az 1990-es évek elejét ől új lendületet
vettek (Breathnach 1998).
A nyugatról keletre történ ő átrendez ődést alátámasztják a makroszint ű adatok
(foglalkoztatottak száma) mellett a vállalati adatok is, melyek szerint a vállalati
delokalizáció következtében Nyugat-Európában megsz űnt munkahelyek száma az
utóbbi években döntően az ipar (és nem a szolgáltatások) különböz ő ágazataiban
magas. Többek között a gép- és villamos gépgyártásban kíséri a nyugat-európai
csökkenést kimutatható kelet-közép-európai növekedés. Ugyanakkor mindkét
országcsoportban visszaesett a low-tech ágazatokban (élelmiszeripar, textilipar)
való foglalkoztatás (Eurofound 2006), ezen szükségletek kielégítése így a jelek sze-
rint például a gyorsan b ővülő ázsiai térségre hárul.
Barta Györgyi – Czirfusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és
Magyarországon. - Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.
8 Barta Györgyi — Czirfusz Márton — Kukely György TÉT XXII. évf. 2008 s4
Harmadik csoportunkból az ipari tevékenységek áthelyez ődésének egyik mintate-
rületét vizsgáljuk részletesen, Kelet-Ázsia iparosodó országait (NIC-országok3). Az
országcsoport elnevezése némileg leegyszer űsítő abban a tekintetben, hogy ezen
államok az iparosodás el őtt is rendelkeztek kisebb volumen ű és zömmel tradicioná-
lis iparral, mindazonáltal jól érzékelteti az iparosodás és újraiparosodás közötti
különbségeket. A munkamegosztás révén az iparosodás több generációját különböz-
tetik meg a szerz ők (NIC1: Tajvan, Szingapúr, Hongkong, Dél-Korea; NIC2:
Malajzia, Thaiföld, Indonézia, Fülöp-szigetek; NIC3: Kína, Vietnam), amelyek a
gazdasági fejlettség különböz ő szintjeivel társíthatók (Probáld 1998). A több gene-
rációra való felosztás ugyanakkor azt is jelenti, hogy az országok maguk is külön-
böző iparosodási szakaszokon mennek keresztül. Azonban ismét hangsúlyoznunk
kell, hogy az ipari átalakulás nem egyszer ű, lineáris pályán valósult meg ebben az
országcsoportban sem (Bernard—Ravenhill 1995).
A kelet-ázsiai folyamatok elindításában nagy szerepe volt a japán m űködőtőke-
kivitelnek és a befogadó országokban rendelkezésre álló munkaer őnek. Az átalaku-
lások eredményeképpen kereskedelmi háromszög alakult ki: a kelet-ázsiai ipari
termelést irányító transznacionális vállalatoknál a megszokottnál er ősebb tőke- és
technológiai függést írnak le a japán (tajvani, dél-koreai) anyavállalattól, a harma-
dik pillért pedig Európa és az Egyesült Államok adja, amelyek a késztermékek ex-
portjának legfontosabb céltérségei (Bernard—Ravenhill 1995). Ehhez hasonló ke-
reskedelmi háromszög a kelet-közép-európai térségben nem alakult ki: a készter-
mékek döntő hányada visszakerül a t őkebefektető nyugat-európai régióba.
Ha az elméletek és a szakirodalom után magukat a számokat vizsgáljuk meg, ki-
zárólag az ipari részarányok elemzése — éppen a foglalkoztatottság általános növe-
kedése miatt — némileg félrevezet ő lehet. Rowthorn és Ramaswamy tanulmánya
(1997) például Hongkonghoz és Szingapúrhoz hasonlóan Tajvanon is
dezindusztrializációt említ az elmúlt harminc évben, holott 1975-höz képest 2005-ig
1,2 millió új ipari munkahely jött létre (2. táblázat). Dél-Koreában a foglalkoztatási
részarány változatlansága kétmillió új ipari munkahelyet jelentett, a Fülöp-
szigeteken az aránycsökkenés mellett megkétszerez ődtek az ipari munkahelyek.
Malajziában, Thaiföldön és Indonéziában az arányok változása összhangban van az
abszolút értékek növekedésével. A régió egészét nézve az 1975 és 2005 közötti
harminc évben nagyfokú átrendez ődés ment végbe. Japánban 2,5 millió, Hong-
kongban félmillió ipari munkahely sz űnt meg, ezzel szemben a többi államban ösz-
szesen 19,7 millió új jött létre. Vagyis minden megsz űnt ipari munkahely helyett az
országcsoport más tagjainál nyolc újabb létesült. A részarányok stagnálása bizo-
nyos országokban pedig arra is utal, hogy az iparosodás mellett egyáltalán nem el-
hanyagolható tercier b ővülés is végbement.
Barta Györgyi – Czirfusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és
Magyarországon. - Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s 4 Újraiparosodás a nagyvilágban és ... 9
2. TÁBLÁZAT
A feldolgozóipari foglalkoztatás változása néhány kelet-ázsiai országban
(1975-2005)
(Changes in the Manufacturing Employment in Selected East Asian Countries,
1975-2005)
A feldolgozóipar
A feldolgozóipari
Ország arányának változása
munkahelyek
a foglalkoztatottak
változása (ezer fő)
között (százalékpont)
Japán -2 469 -7,2
Tajvan NIC1 1 208 -0,1
Szingapúr NIC1 266 -4,8
Hongkong NIC1 -514 -38,0
Dél-Korea NIC1 2 029 0,3
Malajzia NIC2 1 823 12,2
Thaiföld NIC2 4 271 8,1
Indonézia NIC2 8 711 5,1
Fülöp-szigetek NIC2 1 393 -2,2
Forrás: Timmer de Vries (2007) adatai alapján saját számítás.
—
Újraiparosodás Magyarországon
Magyarországon a szocialista gazdaságpolitikában kiemelt szerepet élvez ő ipar
súlya a szocializmus utolsó éveiben már valamelyest visszaesett, majd a rendszer-
váltás első éveiben válságba került: a nagyvállalatok szétestek, jórészük cs ődbe
jutott és megszű nt. Az iparban foglalkoztatottak száma 1994-ig 40%-kal, félmillió
fő vel csökkent, s visszaesett az ipar GDP-részaránya is. 1992-ben az ipari kibocsá-
tás mindössze az 1989. évi háromnegyedét tette ki (ez megfelel az 1975. évi érték-
nek). Erőteljes dezindusztrializáció zajlott, mely a rendszerváltás utáni gazdasági
térszerkezetre is rányomta bélyegét.
Az 1990-es évek közepét ő l — bár egyes térségekben a dezindusztrializáció tovább-
ra is jellemz ő maradt (pl. Budapest, Borsod-Abaúj-Zemplén megye) — a gyorsuló
gazdasági fejl ő désben az ipar meghatározó szerepet töltött be. A gazdasági növeke-
dés motorja az újraiparosodás lett. Az ipar fejl ődési üteme meghaladta a nemzet-
gazdaságét, következésképpen a legtöbb tercier ágazatét és természetesen a mez ő-
gazdaságét. A fejl ő désben igen fontos szerepet játszottak a külföldi m űködőtőke-
befektetések. Az újraiparosodás új munkahelyek létrehozásával is járt, az ezredfor-
dulóig százezerrel n őtt az ipari foglalkoztatottak létszáma. Az 1990-es évek második
felében a gyors gazdasági fejl ődésnek az ipar volt a fő hajtóereje, az ipar szerepe a
GDP-növekedésben jóval nagyobb volt, mint a GDP-aránya, különösen vidéken.
1994-2001 között a GDP-növekedés egyharmadát (a f ővárost leszámítva a 40%-át)
az ipar adta. A beruházások egyre nagyobb hányada az iparban valósult meg (1994:
28%, 2000: 36%). Az újraiparosodás els ő sorban az észak-dunántúli megyékben
Barta Györgyi – Czirfusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és
Magyarországon. - Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.
10 Barta Györgyi — Czirfusz Márton — Kukely György TÉT XXII. évf. 2008 s4
játszott fontos szerepet, ugyanakkor az ország többi (Budapesten kívüli) térségében
is a GDP-növekedésben nagyobb szerepe volt az iparnak, mint azt az adott térség
gazdasági struktúrájában betöltött szerepe indokolta volna.
Az ezredforduló után dönt ően a világgazdasági folyamatok begy űrűzésének hatá-
sára a növekedés dinamizmusa csökkent, a beruházások volumene visszaesett, az
ipar vesztett a súlyából, s a foglalkoztatottak létszáma is visszaesett az 1990-es évek
közepének szintjére. Ezzel párhuzamosan azonban jelent ős struktúraváltás zajlott az
iparban: egyes munkaintenzív, alacsony hozzáadott érték ű ágazatok (könnyűipar,
egyes elektronikai tevékenységek, kábelköteg-gyártás stb.) leépültek (megindult a
delokalizáció Magyarországról: pl. IBM, Marc, Flextronics), miközben a korábbit
meghaladó mértékben emelkedett a termelékenység és növekedett a t őkeintenzív és
magasabb hozzáadott-értékű tevékenységek súlya. Az ezredfordulót követ ő recesz-
sziós évek után 2003-tól az ipar újra a — korábbinál csekélyebb mérték ű — gazdasági
fejlődés motorja lett. Az ipari fejl ődés visszatért a gyorsabb, bár az 1990-es évek
végi ütemet már el nem ér ő sebességre. Az ipar súlya a GDP-ben 2005-ben az
1994-es értéknek felelt meg (25%). Jelenleg is a feldolgozóipar az egyik legdinami-
kusabb ágazat a magyar gazdaságban, az export túlnyomó részét adva.
1. ÁBRA
Az ipari fejl ődés különböz ő szakaszainak jellemz ői
(Characteristics of Stages of Industrial Development in Hungary)
%150 38 °'
140 * 36
130 $ ‘ • 414,
34
•
120
I
# 32
I
110 ...1mir
4
30
100
_
28
90 I
80 26
70 24
Oli IS 22
60 IS
50 I I ,
20
\,°‚
s \g
cf5-\' d ' e)5' d'2 oic
) \g
ipari foglalkoztatottak ipari termelés
'm ipari beruházás ipar aránya a GDP-b ől
ipar aránya a beruházásokból
Megjegyzés: a bal oldali skálán jelzett ipari foglalkoztatottak, termelés és beruházások értékei az
1990-es szinthez képesti változást jelzik, a jobb oldali skála mutatja az ipar arányának alakulását
a GDP-ből és beruházásokból.
Forrás: KSH.
Barta Györgyi – Czirfusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és
Magyarországon. - Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Újraiparosodás a nagyvilágban és ... 11
A rendszerváltás után tehát az ipar volumene és aránya a termelésben és a beruházá-
sok terén is változott, annak dinamikája alapján több fejl ődési szakasz rajzolódik ki
(1. ábra): visszaesés (általános dezindusztrializáció) (1989-1992), stabilizáció és
beruházások (1993-1996), ipari „boom" (általános reindusztrializáció) (1997-2000),
megtorpanás (2001-2002), lassú növekedés (2003 után). E szakaszok ipari dinamiká-
ját nagymértékben meghatározták a világgazdasági folyamatok, a privatizáció és az
erősödő verseny. Az egyes szakaszokban a nemzetközi vállalati mozgások dinami-
kája is különbözött.
Az újraiparosodás átalakította az ipar bels ő szerkezetét. A szocialista gazdaságpo-
litikában kiemelt szerepet játszó anyag- és energiaigényes nehézipari ágazatok visz-
szaszorultak, majd az ezredforduló után ugyancsak visszaesett a munkaer őigényes,
s az 1990-es évek második felében még felfutó könny űipar is. A magyar ipar húzó-
ágazataivá — els ősorban a külföldi működőtő ke-befektetések révén —a gépiparhoz
tartozó, új technológiával termel ő, exportorientált, nagy termelékenység ű, illetve
korábban a magyar ipari struktúrából hiányzó ágazatok kerültek (közúti járm űgyár-
tás, elektronikai és híradástechnikai ipar). Egyes megyékben'már a gépipari ágaza-
tok hozzák létre az ipari GDP kétharmadát (Komárom-Esztergom, Gy őr-Moson-
Sopron), de egy-két kivételt ől eltekintve (Budapest, Tolna, Csongrád megye) min-
denhol a gépipar vált a legfontosabb iparággá (Rédei—Jakobi—Jeney 2002; Kukely
2004). Ez hozzájárult ahhoz, hogy az egyes téregységek ipari struktúrája hasonlóvá
vált: a dezindusztrializációs szakaszhoz képest — a Dél-Dunántúl és részben a Dél-
Alföld kivételével — minden régióban az országos iparszerkezettel többé-kevésbé
analóg struktúra alakult ki (3. táblázat). A hasonló szerkezeti jelleg azonban az
egyes téregységekben igen különböz ő volumennel, s a külföldi t őke erősen diffe-
renciált jelenlétével párosul.
3. TÁBLÁZAT
Az egyes régiók iparszerkezetének az országos átlaghoz képest számított korrelációs
értékei az ipari GDP alapján
(Rank Correlations between National and Regional Industrial Structures Measured
by the Industrial GDP)
Régió 1994 2005
Közép-Magyarország 0,91 0,93
Közép-Dunántúl 0,80 0,92
Nyugat-Dunántúl 0,84 0,93
Dél-Dunántúl 0,43 0,57
Észak-Magyarország 0,82 0,98
Észak-Alföld 0,91 0,98
Dél-Alföld 0,82 0,84
Forrás: Kiss J. adatai alapján saját számítás.
Barta Györgyi – Czirfusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és
Magyarországon. - Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.
12 Barta Györgyi — Czirfusz Márton — Kukely György TÉT XXII. évf. 2008 s4
Az újraiparosodás területi következményei
A rendszerváltás után az ipari térszerkezet jelent ős átalakuláson ment keresztül
(Nemes Nagy 1999; Barta 2002; Kiss É. 2002). A korábbi struktúrát egy attól alap-
vetően eltérő , új térszerkezet váltotta fel. Az ipari termelés súlypontja nyugat felé
tolódott el, a területi egyenl őtlenségek növekedtek (2. ábra).
2. ÁBRA
Az ipari hozzáadott-érték területi különbségei Magyarországon
(Spatial Differences of Industrial Gross Value Added on County Level)
Ipari GDP
(milliárd Ft, 2005)
250
Ipari GDP változása 1994-2005
(országos átlag=100)
e 130 és felette (3)
s 110 —129 (2)
90 — 109 (5)
70 — 89 (7)
70 alatt (3)
Forrás: Kiss J. adatai alapján saját szerkesztés.
A budapesti ipari koncentráció csökkent, a f őváros gazdaságában a tercier ágazatok
töltik be a húzószerepet. Ugyanakkor kisugárzó hatása egyre nagyobb térségre terjed
ki, a metropolizálódás révén a főváros és térsége között új, a korábbinál szorosabb
munkamegosztás alakul ki: az ipari termelés egyre inkább a főváros körüli agglome-
rációs gyűrű területére „vonul ki", az új ipari beruházások itt koncentrálódnak.
A vidéki térségek differenciálódásában az iparnak meghatározó szerepe volt: a
legdinamikusabb észak-dunántúli megyék fejl ődésüket els ősorban ipari növekedé-
süknek köszönhetik. Ugyanakkor a szerkezetváltás problémáival (vagyis többnyire
a leépülő iparral) küzdő térségek lemaradása fokozódott. Az ipari jelleg ű4 régiók az
1990-es években a fejlettségi rangsor széls ő pólusain helyezkedtek el (Kiss J.
1998). Az ezredforduló után azonban Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön is
előre mozdult az ipar, új ipari beruházások jöttek létre, a dél-magyarországi régiók
leszakadása viszont fokozódott (4. táblázat).
Barta Györgyi – Czirfusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és
Magyarországon. - Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s 4 Újraiparosodás a nagyvilágban és ... 13
4. TÁBLÁZAT
Az ipari bruttó hozzáadott érték területi koncentrálódása (%)
(Regional Concentration of Industrial Gross Value Added, %)
Régiók 1994 2000 2005
Fejlettek Közép-Mo., Nyugat-Dunántúl,
60,5 66,9 68,5
Közép-Dunántúl
Kapaszkodók Észak-Mo., Észak-Alföld 21,6 18,5 19,8
Leszakadók Dél-Dunántúl, Dél-Alföld 17,9 14,6 11,7
Összesen 100,0 100,0 100,0
Forrás: KSH; Kiss János számított adatai alapján.
Az újraiparosodásban meghatározó ágazatok között a nagy termelékenység ű, ex-
portorientált, a külföldi t ő ke által is preferált tevékenységek játszottak meghatározó
szerepet. Ezek területi eloszlása alapján kirajzolódó kép is rámutat az észak—déli
megosztottságra: az ipari termelés szempontjából meghatározó megyék az ország
északi és középs ő részében összpontosulnak (5. táblázat).
5. TÁBLÁZAT
A megyék sorrendje az ipar egyes jellemz ői alapján
(County Rankings Using Different Industrial Indicators)
Medium- Sorrend
Húzó- Hozzá-
Ipari Ipari és high- Termelé- az összes
ágaza- adott-
export KiVIT tech kenység mutató
tok* érték
ipar * * alapján
Komá- Komá- Buda- Komá- Komá-
1. Budapest Budapest
rom-E. rom-E. pest rom-E. rom-E.
Győr- Győr- Győr-
Buda-
2. Moson- Moson- Pest Moson- Pest Budapest
pest
Sopron Sopron Sopron
Győr- Győr-
Buda- Komá- Komá-
Moson- Pest Fejér Moson-
3. pest rom-E. rom-E.
Sopron Sopron
Győr- Győr-
Koma-
4. Pest Pest Moson- BAZ Moson- Pest
rom-E.
Sopron Sopron
5. BAZ BAZ Fejér BAZ Zala BAZ BAZ
Megjegyzés: * iroda- és számítógép, villamosipari gépek, ill. híradástechnikai termékek gyártá-
sa, közúti gépjármű gyártás; **vegyi anyag és termék, gép és berendezés, iroda- és számítógép,
villamosipari gépek, ill. híradástechnikai termék és m űszer gyártása, járm űgyártás.
Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés.
Barta Györgyi – Czirfusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és
Magyarországon. - Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.
14 Barta Györgyi — Czirfusz Márton — Kukely György TÉT XXII. évf. 2008 s4
Az ipari termelés abszolút mérete mellett az elmúlt másfél évtizedben az ipari fejl ő-
dés dinamikájában is számottev ő területi különbségek figyelhet ők meg (6. táblázat).
6. TÁBLÁZAT
A megyék sorrendje az ipari termelés növekedési ütemét tekintve
(County Rankings on the Basis of Industrial Production Growth Rates)
1990-1995 1995-2000 2000-2005 1990-2005
között* között között között
Komárom- Komárom-
1 Vas Fejér
Esztergom Esztergom
Győr-Moson-
2 Fej ér Heves Fej ér
Sopron
Komárom-
3 Somogy BAZ Vas
Esztergom
Győr-Moson-
4 Zala Somogy Pest
Sopron
Komárom- Jász-Nagykun-
5 Baranya Somogy
Esztergom Szolnok
6 Tolna Zala Zala Zala
7 Hajdú-Bihar Vas Bács-Kiskun Pest
8 Pest Pest Veszprém Heves
Bács-Kiskun- Szabolcs-
9 Hajdú-Bihar Hajdú-Bihar
Szolnok Szatmár-Bereg
Győr-Moson- Jász-Nagykun-
10 Hajdú-Bihar Budapest
Sopron Szolnok
Megjegyzés: *1990 1995 között Vas és Fejér megye kivételével az ipari termelés visszaesett,
-
a listán szereplő megyékben kisebb mértékben.
Forrás: Nemes Nagy (1999) és a KSH adatai alapján saját szerkesztés.
Ötéves időszakokat tekintve, alapjaiban különböz ő kép rajzolódik ki. Ebben sze-
repet játszott az, hogy egy-egy nagyberuházás nagy befolyással bír egy-egy megye
termelésének alakulására, másrészt a növekedés üteme általában azokban a terület-
egységekben magasabb, ahol az ipar kisebb szerepet tölt be, mérete kisebb. Mind-
össze három olyan megye volt, amely mindhárom szakaszban a legdinamikusabb
megyék között található (Komárom-Esztergom, Pest, Zala), s csupán négy (Békés,
Csongrád, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg), amely soha nem jelent meg az ipari
termelés növekedési rangsorának els ő felében. Ez egyrészt azt is jelenti, hogy a
beruházók új tényez őket (pl. munkaerőt) keresve továbbléptek, s új térségek is be-
kapcsolódtak az (újra)iparosodásba, ami kedvez ő folyamatként értékelhet ő. Az újra-
iparosodás fázisa az egyes területegységekben különböz ő időszakban jelentkezett:
Győr-Moson-Sopron és Fejér megyében az 1990-es évek közepén, Komárom-
Esztergom megyében az ezredforduló éveiben, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
pedig csak 2003 után. Az ezredforduló után több olyan megye jelent meg a rangsor
első felében, amely korábban nem volt jelen, köztük néhány olyan, amely tradicioná-
Barta Györgyi – Czirfusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és
Magyarországon. - Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Újraiparosodás a nagyvilágban és ... 15
lisan jelentő s iparral rendelkezett, de az 1990-es években tartós dezindusz fializáció
jellemezte. Az újraiparosodás tehát térben kiterjedt, így e térségekben is struktúra-
váltást eredményezett.
Ugyanakkor a növekedési ütem mögött az egyes szakaszokban eltér ő volumenek
jelennek meg: az elmúlt másfél évtized ipari fejl ődésében az „ipari boom" id őszaka,
tehát az 1990-es évek második fele volt a meghatározó, ennek megfelel ően a fejl ő-
dési ütemet tekintve is azok a megyék emelkednek ki, amelyek ekkor markáns nö-
vekedést produkáltak (bár Komárom-Esztergom fejl ődésében az ezredforduló utáni
évek a meghatározóak). Kevésbé látványos, de az 1990-es évek végét ől folyamatos
növekedés zajlott a fő városhoz közeli megyékben (Pest, Heves és Jász-Nagykun-
Szolnok). A szocializmus évei alatt kevésbé iparosodott megyék közül a nyugati
határ menti Vas és Zala pozíciója változott lényegesen. 5 Ugyanakkor néhány — szo-
cialista ipari fellegvárnak tartott — megye megújulása máig várat magára, például
Veszprém vagy Nógrád megye jelenlegi pozíciója messze elmarad a korábbitól, s itt
az új beruházások ellenére még a dezindusztrializáció is jellemz ő.
Az újraiparosodás motorja: a külföldi működőtőke-beruházások
A rendszerváltás utáni gazdasági növekedés és az újraiparosodás motorjai a kül-
földi működőtő ke (KMT)-befektetések voltak és maradtak (Barta—Kukely 2007).
A KMT-befektetések segítettek túljutni a gazdasági transzformáció okozta válsá-
gon, biztosították a tartós és gyors növekedést, valamint szerepet játszottak a gazda-
ság modernizálódásában. Mára a külföldi m űködőtőke mélyen behatolt a magyar
gazdaságba, meghatározó tényez ővé vált a gazdaság tulajdoni, ágazati, foglalkozási
és területi szerkezetében, a technológiai fejl ődés motorja lett. A magyar gazdaság
sikeressége, növekvő gazdasági teljesítménye szorosan kapcsolódik a külföldi válla-
latok tevékenységéhez. A rendszerváltás óta eltelt másfél évtizedben Magyarország
gazdasági növekedését az exportorientált és beruházásvezérelt szektorok, els ősor-
ban a feldolgozóipar új elemei határozták meg.
2005-ig több mint 60 milliárd dollár külföldi m űködőtőke áramlott az országba.
A külföldi vállalkozások igen nagy, nemzetközi szinten is kiemelked ő (mindössze
Írországgal összevethet ő) súlyra tettek szert a magyar gazdaságban. A külföldi ér-
dekeltségű vállalkozások állítják el ő a bruttó hozzáadott-érték közel felét és az ex-
port több mint 80%-át. A külföldi beruházások közel fele az iparba, azon belül is
első sorban a feldolgozóiparba irányult. A feldolgozóipari termelés 70%-át külföldi
tulajdonú cégek állítják el ő. 2002 óta azonban a külföldi tő ke egyre nagyobb há-
nyada a tercier szektorba áramlik, így — bár továbbra is meghatározó, de — kissé
csökken a feldolgozóipar súlya mind a foglalkoztatást, mind az értékesítést, mind a
vállalatok saját t őkéjét illetően (7. táblázat). A külföldi tőke az újraiparosodás mel-
lett a tercierizációban is növekv ő szerepet játszik.
Barta Györgyi – Czirfusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és
Magyarországon. - Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.
16 Barta Györgyi — Czirfusz Márton — Kukely György TÉT XXII. évf. 2008 s4
7. TÁBLÁZAT
A feldolgozóipar arányának változása a külföldi m űködőtőke-befektetésekben (%)
(Changes in Manufacturing Shares of Foreign Direct Investments, %)
Külföldi,
Külföldi, Külföldi, Külföldi,
ebből: feldolgozó-
feldolgozó- feldolgozó- feldolgozó-
külföldi ipari cégek
ipari cégek ipari cégek ipari cégek
tőke nettó
aránya saját tőkéje létszáma
árbevétele
1995 17 37 41 41 53
2000 15 38 41 48 59
2002 14 47 47 53 60
2005 13 50 42 50 55
Megjegyzés: Legalább 10% külföldi tulajdonrésszel rendelkez ő vállalkozások.
Forrás: KSH Statinfo.
A KMT-befektetések számottev ő szerepet játszottak a gazdaság területi szerkeze-
tének formálásában is. A fővárosi térségben ugyan a tercier beruházások a meghatá-
rozóak, de így is az összes ipari KMT több mint egyharmada a Közép-
magyarországi régióba került. Minden más régióban a feldolgozóipar volt a külföldi
befektetések fő célpontja. Nyugat- és Közép-Dunántúlon a külföldi befektetések
90%-a a feldolgozóiparba került, Észak-Magyarországon és Dél-Alföldön emellett
az energetikai ipar beruházásai is jelent ős tőkét vonzottak. Nincs olyan vidéki régió,
ahol az ipari beruházások nem tették ki a külföldi befektetések legalább háromne-
gyedét! (8. táblázat)
8. TÁBLÁZAT
A feldolgozóipar aránya a külföldi m űködőtőke-befektetésekben 2005-ben (%)
(Manufacturing Share in Foreign Direct Investments on Regional Level, 2005, %)
Külföldi,
Külföldi, Külföldi,
ebből: feldolgozó-
feldolgozó- feldolgozó- feldolgozó-
külföldi ipari cégek
ipari cégek ipari cégek ipari cégek
tőke nettó árbe-
száma saját tőkéje létszáma
vétele
Közép-
8 37 21 29 32
Magyarország
Közép-Dunántúl 24 89 90 88 81
Nyugat-
20 90 91 86 81
Dunántúl
Észak-
33 80 74 83 84
Magyarország
Dél-Dunántúl 25 76 81 75 83
Észak-Alföld 16 86 88 71 82
Dél-Alföld 23 47 47 56 78
Összesen 13 50 42 50 55
Megjegyzés: Legalább 10% külföldi tulajdonrésszel rendelkez ő vállalkozások.
Forrás: KSH Statinfo.
Barta Györgyi – Czirfusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és
Magyarországon. - Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Újraiparosodás a nagyvilágban és ... 17
A külföldi beruházásokon belül az ipar dominanciája minden vidéki régióra jel-
lemző, ám továbbra is a Közép-magyarországi régióban koncentrálódik a külföldi
feldolgozóipari cégek több mint 40%-a. A három legfejlettebb régióba került az
összes külföldi feldolgozóipari beruházás négyötöde, s az elmúlt évtizedben e térsé-
gek súlya még valamelyest n őtt is (9. táblázat). Tehát a külföldi tőkének köszönhető
újraiparosodási folyamat a regionális különbségeket tovább fokozta. A vidéki tér-
ségek közül különösen az észak-dunántúli megyék profitáltak a külföldi feldolgozó-
ipari beruházásokból, az itt magyarországi székhellyel rendelkez ő cégek tőkeállo-
mánya több mint kétszeresen haladja meg a másik négy vidéki régióét.
9. TÁBLÁZAT
A külföldi feldolgozóipari cégek regionális struktúrájának változása (%)
(Changes in Regional Structure of Foreign-owned Manufacturing Firms, %)
Külföldi t őke a
Nettó árbevétel Létszám
saját tőkéből
1995 2000 2005 1995 2000 2005 1995 2000 2005
Közép-
48 39 34 42 28 36 37 30 31
Magyarország
Észak-Dunántúl 31 38 46 33 48 41 32 35 35
4 kevésbé fejlett
22 23 20 25 24 22 31 36 34
régió
3 legfejlettebb
78 77 80 75 76 78 69 64 66
régió
Megjegyzés: Legalább 10% külföldi tulajdonrésszel rendelkez ő vállalkozások.
Forrás: KSH Statinfo.
A delokalizáció szerepe az újraiparosodásban
Az újraiparosodásban meghatározó szerepet játszott a delokalizáció, azaz a fejlett
országokból Magyarországra áthelyezett ipari tevékenység. Magyarország a deloka-
lizációs tevékenység nyertesei közé tartozik. A delokalizáció okai között a legfonto-
sabb szerepet az alacsony termelési költségek játsszák, mely különösen a nagy
munkaerő-intenzitású tevékenységek s a könnyen exportálható termékek terén ér-
vényesül. Magyarország (s hasonlóan más kelet-közép-európai országok), mint az
európai magterülethez közel fekv ő , stabil gazdasági-politikai rendszerrel jellemez-
hető uniós tagország a külföldi vállalatok számára egyre vonzóbbnak bizonyult.
Több cég jelentős beruházást létesített Magyarországon, miközben Európa más tér-
ségeiben megszüntette vagy redukálta termelését, vagy adott termék b ővülő piacá-
nak ellátásához új magyarországi telephelyet létesített. A magyarországi termelés
jelentős hányada nem a hazai keresletet célozta meg, hanem nyugat-európai piacokra
került. Az újraiparosodásban az új befektetések mellett a már jelenlév ő vállalatok
pótlólagos beruházásai válnak egyre inkább meghatározóvá. Azonban már nemcsak a
kapacitások b ővítése, hanem a termékskála magasabb hozzáadott-érték ű szegmensei
Barta Györgyi – Czirfusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és
Magyarországon. - Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.
18 Barta Györgyi — Czirfusz Márton — Kukely György TÉT XXII. évf. 2008 s4
felé történő eltolódás is egyre jellemz őbb. Az ezredforduló óta a termelésáthelyezés
Magyarországról is megindult. Jellemz ően az alacsony hozzáadott érték ű tevékeny-
ségek terén jelent meg a Magyarországról történ ő kivonulás6 (s nemcsak a tradicio-
nális ágazatok, hanem az új ipar területén is), azaz a domináns újraiparosodással
párhuzamosan, kisebb mérték ű dezindusztrializáció is zajlik. A kett ő eredőjeként
lejátszódó technológiai és termék-szerkezetváltás hozzájárul a gazdaság és az ipar
fejlő déséhez, a nagyobb hozzáadott érték ű termeléshez.
Mindezek a folyamatok jelzik, hogy Magyarország az újraiparosodás egyik jel-
lemző példája, ahol ezek a folyamatok el ő ször koncentráltan jelentkeznek, majd
fokozatosan kiterjednek.
Összegzés
Tanulmányunkkal azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy az újraiparosodás semmi-
képpen sem jelez valamiféle új trendet a gazdasági fejl ődésben. Olyan ismert ipari
folyamatok jelenleg is fontos szerepér ő l számolunk be, amelyek innovativitásuk,
illetve térbeli kihatásaik következtében a figyelmet újra az iparra terelték.
Az újraiparosodás — tartalma szerint — két fontos változást jelez:
Egyrészt a technológiai fejl ő déssel új ágazatok jelennek meg (IKT), ame-
lyek részben a feldolgozóipar részét képezik, és az IKT mint új technológia
átitatja, innovatívvá teszi a gazdaság/ipar más (tradicionális) ágazatait. (A
statisztikusoknak kell megoldani az IKT ipari és szolgáltató kett ősségének
kezelését, amelyre már megoldások is születtek.) Az innovatív ipar jelenleg
is a gazdasági növekedés meghatározója a fejlett országokban.
Másrészt átstrukturálódási folyamat megy végbe az iparban, a dezinduszt-
rializációs folyamatban elt űnnek a tradicionális ipar alacsony hozzáadott ér-
tékű ágazatai, és helyüket a high-tech vagy más, magasabb termelékenység ű
ágazatok foglalják el. A korábbi szerkezetváltási folyamatokhoz képest új-
donság, hogy ennek legfontosabb mozgatói a multinacionális vállalatok.
Külföldi beruházásaik révén korábban nem létez ő tevékenységek, és/vagy
magasabb termelékenységű , high-tech ágazatok kerülnek a kevésbé fejlett
országok gazdaságába.
Megemlítjük, hogy sehol sem zajlottak és zajlanak „tiszta" folyamatok: a
dezindusztrializáció, a delokalizáció, az új innovatív ipar és a multinacionális válla-
latok ipari beruházásai mindenütt egy id őben, egymással párhuzamosan, egymást
kiegészítve és keresztezve jelennek meg. Az ipar területi típusait a domináns folyama-
tok határozzák meg: a fejlett világban az ipar visszahúzódása mellett nagy az innova-
tív ágazatok jelentősége. A fejlett és a fejl ődő világ határán lév ő kelet-(közép)-európai
országokban a versenyképtelen, túlméretezett szocialista ipar a rendszer összeomlását
követő en nem bírta a nemzetközi konkurenciát, viszont vonzó terepe lett a fejlett vi-
lágból származó működőtő ke-befektetéseknek. Az iparosodó térségekben (NIC) is
jelen van az új ipar, az ipar innovatív ágazatai, de emellett a tradicionális ágazatok
is tovább b ővülnek.
Barta Györgyi – Czirfusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és
Magyarországon. - Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Újraiparosodás a nagyvilágban és ... 19
Az újraiparosodás valójában nem is teljesen megfelel ő szó e tanulmányban jelzett
folyamatok átfogó megnevezésére, mivel nem az iparosodás megállásáról, majd
újraindulásáról, és még kevésbé a korábbi trendek visszafordulásáról van szó, ha-
nem egy olyan összetett folyamatról, amely egyrészt új, innovatív ipari fejl ődésre,
másrészt az ipar ágazati és térbeli átstrukturálódására vonatkozik.
Jegyzetek
Az újraiparosodás egy többé-kevésbé spontán folyamatot ír le, míg az újraiparosítás politikai beavatko-
zást állít a középpontba. A tanulmányban mi az el őbbire fókuszálunk.
2 Az újraiparosodás kezdete sok tényez őtő l függ. A piacgazdasági átmenet sebessége, a tradicionális
(nehéz)ipari ágazatok gazdasági súlya, leépülésének üteme alapvet ően befolyásolta azt.
3
A szakirodalomban elterjedt újonnan iparosodott országok (newly industrialized countries) helyett mi
az iparosodó megnevezést használjuk. Ezzel az el őbbi fogalom (a valóságos folyamatok által nem
megerő sített) befejezettséget sugalló tartalmát kiküszöböljük, valamint elkerüljük a kis elnevezésbeli
különbségekb ő l (újraiparosodó — újonnan iparosodó) adódó, Kelet-Közép-Európával való esetleges
összekeverést.
Ipari jellegűnek tekintjük azokat a megyéket, ahol a foglalkoztatottak legalább egyharmada az iparban
dolgozik.
A statisztikákban kiemelked ő pozíciókat elérő Somogy nem tekinthet ő iparosodott megyének, kedvez ő
pozícióját elsősorban az ország négy megyéjében termelést végz ő, de tabi székhelyű Flextronicsnak
köszönheti (s őt az ipari GDP alapján Somogy a legkevésbé iparosodott megye).
6
A textil-, bőr- és cip ő iparban 2000 és 2005 között 50 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak létszáma, s a
külföldi tőke aránya radikálisan redukálódott.
A 2008-ban megújított TEÁOR-ban (A gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rend-
szere) a statisztikában is önálló nemzetgazdasági ágként jelent meg az Információ és kommunikáció.
Ez termel ő és szolgáltató tevékenységet is magában foglal, melyeket korábban az ipar, a távközlés, a
gazdasági szolgáltatások stb. ágazatokba soroltak.
Irodalom
Barta Gy. (2002) A magyar ipar területi folyamatai 1945-2000. Dialóg-Campus, Budapest—Pécs.
Barta, Gy.—Kukely, Gy. (2007) The role of foreign direct investments in Hungary's regional development. —
Moravian Geography Report. 2.2-12. o.
Bernard, M.—Ravenhill, J. (1995) Beyond Product Cycles and Flying Geese: Regionalization, Hierarchy,
and the Industrialization of East Asia. — World Politics. 2.171-209. o.
Bureau of Labor Statistics (2008) Industries at a glance. Manufacturing: NAICS 31-33.
www.bls.gov/iag/manufacturing.htm
Breathnach, P. (1998) Exploring the `Celtic Tiger' Phenomenon: Causes and Consequences of Ireland's
Economic Miracle. —European Urban and Regional Studies. 4.305-316. o.
Csatári B.—Kanalas L (2003) Bevezetés. Az információs ágazat súlya a nemzetgazdaságon belül. — Kana-
las I.—Nagy G. (szerk.) Régiók az információs társadalomban. MTA RKK ATI, Kecskemét. 5-7. o.
Dudenhöffer, F. (2008) Autobranche verliert in 10 Jahren 150.000 Jobs. http://www.fh-
gelsenkirchen.de/ffill/homepages/dudenhoeffer/duden.html
Eurofound (2006) Restructuring and employment in the EU: Concepts, measurement and evidence.
Office for Official Publications of the European Communities, Luxembourg.
Haahr, J.H.—Hansen, M.E.—Andersen, T. (2006) Restructuring in Europe. The Anticipation of Negative
Labour Market Effects. Danish Technological Institute.
Hunya G.—Sass M. (2006) Nyer-e Magyarország a termeléskihelyezéssel? — Külgazdaság. 2.33-53. o.
ILO (2007) Key Indicators of the Labour Market (KILM). Fifth Edition. CD-ROM.
Jakobi Á. (2007) Az információs társadalom térbelisége. Regionális Tudományi Tanulmányok. 13. EL-
TE Regionális Tudományi Tanszék, Budapest.
Barta Györgyi – Czirfusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és
Magyarországon. - Tér és Társadalom, 22. 2008. 4. 1–20. p.
20 Barta Györgyi — Czirfusz Márton — Kukely György TÉT XXII. évf. 2008 s4
Kiss É. (2002) A magyar ipar térszerkezeti változásai. — Földrajzi Értesítő. 3-4. 347-365. o.
Kiss J. (1998) Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
1-2. 138-162. o. —Tér sTársadlom.
KSH (2004) Nemzetközi Statisztíkai Évkönyv. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.
KSH Statinfo adatbázis. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.
Kukely Gy. (2004) Szerkezetváltás a magyar ipar húzóágazatában, a gépiparban. — Földrajzi Értesítő. 1-2.
93-110. o.
Manzagol, C. (1993) La localisation des activités specifiques. — Bailly, A.—Ferras, R.—Pumain, D. (eds.)
Encyclopédie de Géographie. Vol. II. Economica (Suisse) S.A. 507-533. o.
Nagy G. (2002) Nagyvállalati típusok — m űködési stratégiák. — Tér és Társadalom. 2. 41-52. o.
Nemes Nagy J. (1999) Elágazó növekedési pályák az ezredvégi Magyarországon. — Nemes Nagy J. (szerk.)
Helyek, terek, régiók. — Regionális Tudományi Tanulmányok. 4. ELTE TTK Regionális Földrajzi Tanszék,
Budapest. 65-86. o.
OECD Annual Labour Force Statistics (ALFS) Database. http://stats.oecd.org
Pressetext (2008) Schaub Lorenz verlegt Produktion von China nach Italien. www.pressetext.ch/
pte.mc?pte=080205011
Probáld F. (1998) Ázsia, Ausztrália és Óceánia földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
Rédei M.—Jakobi Á.—Jeney L. (2002) Regionális specializáció és a feldolgozóipari tevékenység változása.
4.87-108. o. —Tér sTársadlom.
Reiermann, Ch. (2008) Überraschende Renaissance. — Der Spiegel. 7. 66-67. o. www.spiegel.de/spiegel/
0,1518,534216,00.html
Rowthom, R.—Ramaswamy, R. (1997) Deindustrialization — Its Causes and Implications. — Economic
Issues. 10. International Monetary Fund, Washington, D. C.
Timmer, M.P.—de Vries, G.J. (2007) A Cross-Country Database For Sectoral Employment And
Productivity In Asia And Latin America, 1950-2005. Groningen Growth and Development Centre.
REINDUSTRIALIZATION IN THE WORLD AND IN HUNGARY
GYÖRGYI BARTA — MÁRTON CZIRFUSZ — GYÖRGY KUKELY
Rapid change occures recently in the global industrial division of labour, with growing
relocation activities after the turn of the millennium. Industry is moving from one country to
another; in some cases (such as in the United States and in Western Europe) deindustrialisa-
tion, in others industrialisation became a typical process. Developing countries are increasing
their shares in global industrial labour and output values, as both the traditional and the new
(or high-tech) industries are showing high growth rates. The peripheries of Europe, so as East-
Central-European countries are characterised by reindustrialisation where traditional industries are
declining, industrial structure is changing but industry as a sector is leading the economic deve-
lopment further on. In these processes, foreign direct investment and international relocation have
a considerable influence. The mentioned distinction (deindustrialisation, industrialisation and
reindustrialisation) can be also useful when a country is examined/studied. 1n this paper, the
Hungarian shifts are presented in particular: from the mid-1990s more and more counties show
reindustrialisation pattems, most apparently the Western counties. Apart from the regional
differences, industry is the key sector in the economic development in the whole country.