Tér és Társadalom 22. évf. 2008/3. 109-126. p.
Tér és Társadalom XXII. évf. 2008 s 3: 109-126
HATÁRON ÁTNYÚLÓ INGÁZÁS A SZLOVÁK—
MAGYAR HATÁRTÉRSÉGBEN
(Transborder Commuting on the Slovakian—Hungarian Border
Region)
HARDI TAMÁS — LAMPL ZSUZSANNA
Kulcsszavak:
ingázás határ munkaügyi körzet munkaer őpiac
Tanulmányunk a határon átnyúló ingázást vizsgálja. Egyrészt el kívánja különíteni az államon belüli
ingázástól, valamint a nemzetközi munkaügyi migrációtól egyaránt. Kitérünk az ingázás helyi munkaer ő-
piacra gyakorolt hatására, majd empirikus adatok alapján bemutatjuk a szlovák—magyar határtérségben
zajló folyamatokat.
Bevezet ő
Tanulmányunkban a határtérségekben kialakuló, határon átnyúló mozgások egy
válfajával, az államhatárt átlép ő, napi ingázással kívánunk foglalkozni. A jelenségre
vonatkoztatott megállapításainkat empirikus adatokkal támasztjuk alá, amelyeket a
magyar—szlovák határon szereztünk az elmúlt években. F ő kérdésünk, hogy hol,
milyen intenzitással alakul(hat) ki határon átnyúló ingázás, mi segíti el ő, mi gátolja a
jelenséget, s milyen hatást gyakorol a határtérség gazdaságára és társadalmára. Kuta-
tásaink érdekes módon világítanak rá az államhatár fetisizált szerepére, hiszen a két
ország közötti és a hármashatár térségben, a nyugati határ esetében az elmúlt 15-20
év távlatában az eltér ő ideológiai—politikai rendszerek elzárt határaitól a teljesen libe-
ralizált schengeni bels ő határokig az államhatár típusok valamennyi válfaja létezett.
A neoliberális felfogás egyszer űen egy akadálynak látja a határt a munkaer ő és a
tőke mozgása előtt (Krakover 1997; Niebuhr—Stiller 2002). Azonban tapasztalhat-
juk azt is, hogy nem egyszer űen az államhatár jelensége az, ami a munkaer ő moz-
gását akadályozza, vagy módosítja annak természetes irányait. Az államhatár csu-
pán egy adminisztratív megjelenítője a nemzetállami rendszerek térbeli érvényesü-
lésének. Napjainkra a határ elválasztó funkciója jelent ős mértékben leépült vizsgá-
lati térségünkben. Magyarország, Ausztria és Szlovákia egyaránt a schengeni övezet
tagjai, tehát közös határaik fizikai értelemben nem jelentenek akadályt a mozgások
előtt. Adminisztratív szempontból ugyan Ausztria állít még korlátokat a szlovák és
magyar munkavállalók bizonyos szegmensei el őtt, de várható ezek leépülése is,
miközben a magyar—szlovák munkaer ő-áramlás lényegében szabadnak tekinthet ő.
Hardi Tamás – Lampl Zsuzsanna: Határon átnyúló ingázás a szlovák–magyar határtérségben.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 3. 109–126. p.
110 Hardi Tamás — Lampl Zsuzsanna TÉT XXII. évf. 2008 s3
Az államhatár nyitása azonban nem általában a mozgások intenzitásának növeke-
dését hozza, hanem a gazdasági szerepl ők és a lakosság egyes csoportjainak mozgá-
sát bizonyos irányokba. A mozgások irányai és intenzitása eltér a nemzetállami
területen belüli mozgások irányától és intenzitásától. Tehát a „szabad határ" átlépése
előtt is adódhatnak akadályok, ugyanakkor egyes csoportok számára el őnyöket is
jelenthet a határ másik oldala a hazai területekhez képest (Hardi 2005).
Megállapíthatjuk, hogy határtérségeink számára a határok kinyitása egyszer űen a
határok/határtérségek funkcióváltását hozta: eddig az elválasztó funkció volt a
hangsúlyos, míg jelenleg az eltér ő rendszereket összeköt ő szerep kerül el őtérbe
annak minden negatív vagy pozitív hozadékával együtt. Ezek a nemzetállami eltéré-
sek — úgy tűnik — hosszabb távon fennmaradnak, így a határtérségek sajátosságai,
különleges gazdasági-társadalmi szerepe is.
Tanulmányunk empirikus alapjait két kérd őíves felmérés adja. Az els ő, amelyet a
Tér és Társadalom jelenlegi számának több tanulmánya is felhasznál, egy reprezenta-
tív lakossági felmérés a határ mindkét oldalán. A másikat a Fórum Kisebbségkutató
Intézet készítette az MTA RKK NYUTI-val együttm űködve. Ez utóbbi felmérés kere-
tében 500 szlovákiai munkavállalót kérdeztünk meg, akik Magyarországra ingáznak.
A szlovákiai munkavállalók magyarországi alkalmazása az EU-csatlakozás el őtt
is létezett, már az 1990-es évek végét ől sokan jártak át a határhoz közeli munkahe-
lyekre. Ezt el ősegítette a két állam megállapodása, a közös nyelv és kultúra, s a
határhoz közeli szlovák járások magas munkanélkülisége. A csatlakozás utáni id ő-
ben talán a leggyorsabban növekv ő, legintenzívebb határon átnyúló folyamattá vált
az országban, így komoly figyelmet is keltett. 2004-2005-ben az ingázók számát 30 ezer
körülire becsültük. Napjainkra a kép részben megváltozott: Szlovákia gyors gazdasági
növekedésének köszönhet ően a bérek kezdenek kiegyenlít ődni, sőt egyes ágazatokban
és az árfolyam-hatásoknak, az alacsonyabb adóelvonásnak köszönhet ően szlovák
oldalon néhol még magasabbak is. (Igaz, tapasztalataink szerint az alacsonyabban
kvalifikált tevékenységek esetében Magyarországon magasabbak a bérek — els ősorban
a magasabb minimálbérnek köszönhet ően, miközben az alacsony minimálbér és az
egykulcsos adórendszer következtében Szlovákiában nagyobbak a bérek közötti kü-
lönbségek reginálisan és beosztástól, munkahelyt ől függően.)
Ugyanakkor a legutóbbi években új jelenségekre is felfigyelhettünk . Pozsony agg-
lomerációját kiterjesztette Magyarországra és Ausztriára; sok pozsonyi család vásá-
rolt ingatlant, s költözött a közeli, de szomszédos országban lév ő településekre. Ők
is lényegében a határon át ingázók számát gyarapítják, mivel munkahelyüket, isko-
lájukat temrészetesen megtartották a szlovák fővárosban. A határ keleti részén pe-
dig megindult a magyarországi szakemberek ingázása szlovákiai munkahelyekre.
Ez ugyan még kisebb volumenű, mint a dunai szakaszon a Szlovákiából Magyaror-
szágra áramlóké, de vélhet ően növekvő jelenséggel van dolgunk.
Hardi Tamás – Lampl Zsuzsanna: Határon átnyúló ingázás a szlovák–magyar határtérségben.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 3. 109–126. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s3 Határon átnyúló ingázás ... 111
Az államhatár és a munkavállalás
A határon átnyúló ingázás sajátosságai
Az ingázó munkavállalás az indusztriális társadalom egyik alapvet ő jelensége.
A közlekedési lehetőségek javulásával lehet ővé vált, hogy a munkahely és a lakó-
hely térben különváljon egymástól. A munkahelyek térbeli koncentrációjának er ő-
södésével egyre nagyobb lett a jelentősége az ingázó forgalomnak, melynek fő irá-
nya a vidék és város között alakult ki.
Ingázónak nevezhetjük azokat a munkavállalókat, akiknek munkahelye és lakóhe-
lye eltérő településeken található, s mozgásuk napi vagy heti rendszerességgel való-
sul meg a két pont között. Kutatási eredmények azt mutatják, hogy az ingázó forga-
lom nagysága függ a megközelítési id őtől, s egy-egy munkahelyre ingázók nagy
hányada a 60 perces zónán belül mozog. Jellemz ő, hogy minél nagyobb egy munka-
helyeket kínáló központ, annál nagyobb a munkaügyi vonzáskörzete, annál hosszabb
lesz az ingázók által az utazással eltöltött átlagos id ő. A klasszikus ingázás motivációi
között elsősorban a munkahely, mint ingázási cél szerepel, tehát az ingázó saját lakó-
helyén nem, vagy csak nagy kompromisszumok árán juthatna munkához. Így szük-
ségszerű, hogy naponta egy másik településre járjon dolgozni.
Az iskolásnak tűnő bevezető szükségességét az indokolja, hogy rávilágítsunk arra,
hogy egy államon belüli térben az ingázás irányát és távolságát a térségen belül a
munkaerőpiacon tapasztalható kínálat-kereslet és a közlekedési lehet őségek befo-
lyásolják. Ettől eltér egy határ menti térség munkaer őpiacának helyzete. Az állam-
határ módosítja az ingázás irányára és távolságára ható tényez őket. Ez a módosulás
a határ funkcióitól függően különböző mértékű és minőségű lehet. Mik lehetnek
ezek a hatások? Két jellegzetes tényez ő csoportot különböztethetünk meg.
Térszerkezeti hatások. A határ két oldalán elhelyezked ő területek közötti er ős
térszerkezeti kapcsolatok az államhatár torzító hatásait csökkentik, s egy térbeli
természetes rend helyreállásának irányába hatnak. Ezek: a határokon átnyúló lé-
tező vagy potenciális vonzáskörzetek, gazdasági fejl ődési tengelyek, fejlett köz-
lekedési vonalak. Ugyanakkor a periférikus területek találkozása, a határ nehéz
átjárhatósága, a kevés átvezet ő közlekedési pálya akadályozhatja a határon át-
nyúló ingázás megjelenését, fejl ődését.
— A határ menti térségek ingázó forgalmára a legtartósabb hatást a térszerkezeti
szükségszerűségek gyakorolják. Amennyiben a határ valamelyik oldalán gazda-
ságilag növekvő centrumtérség található, akkor annak a további növekedéshez
újabb és újabb erőforrásokra van szüksége, beleértve a szabad munkaer őt is.
A határ menti centrumtérség hamar kimeríti saját er őforrásait, hiszen vonzáskör-
zete csonka, összehasonlítva egy nem határ menti központtal, s a növekedéséhez
szükséges újabb erőforrások biztosítására a határ másik oldala jöhet számításba.
A történelmileg kialakult jellemző térszerkezeti irányok és térségek általában a
mai államhatároktól függetlenül alakultak ki. Így a gazdaságilag fejlett tenge-
Hardi Tamás – Lampl Zsuzsanna: Határon átnyúló ingázás a szlovák–magyar határtérségben.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 3. 109–126. p.
112 Hardi Tamás — Lampl Zsuzsanna TÉT XXII. évf. 2008 s3
lyek, a foglalkoztató központok potenciális vonzáskörzetei átterjednek az állam-
határokon. Így van ez különösen a Kárpát-medencében, ahol a jelent ősebb vá-
rosok nagy része államhatár mellett található, így vonzáskörzete torz, potenciális
munkaerő -bázisának csak egy részét használhatja ki. A szabad munkaer ő áram-
lás hozzásegítheti ahhoz, hogy gazdasági potenciálj ának megfelel ő munkaügyi
vonzáskörzetre tegyen szert. Ezt a lehet őséget használják ki a szlovák—magyar
határ dunai szakaszának városai (Esztergom, Komárom, Gy őr), a szlovák oldal
foglalkoztató centrumai messzebb találhatók a határ menti településekt ől, mint a
magyarországi városok. Hasonló elv alapján (is) jöhet számításba az osztrák—
magyar viszonylatban Bécs, mint ingázási központ.
— Hasonlóképpen az ingázásra nézve el őnyöket biztosít a határon túlnyúló nemze-
tiségi szállásterület (mint pl. a magyarság Dél-Szlovákiában), mivel a munkavál-
lalás kulturális, nyelvi akadályai nem állnak fenn.
A határon átnyúló ingázás mértékére hatással vannak a határtérség közlekedési
viszonyai. Mint a bevezet őben említettük, az ingázás nagyobb részt a hatvan
perces megközelíthet őségen belül zajlik. Nincs ez másként a határtérségekben
sem. Itt a közlekedési id őhöz azonban hozzájárul még a határátlépéshez szüksé-
ges időtartam. Fontos szemponttá válik a határátkel ők sűrűsége, nyitvatartási
ideje, megközelíthet ősége. Így a határon átnyúló (els ősorban napi) ingázás ki-
mondottan a határ mentén, vagy a határt átszel ő közlekedési tengelyek mentén
élők számára adott lehetőség.
— Az eltérő gazdasági rendszerek találkozása olyan térbeli mozgási, ingázási fo-
lyamatokat indíthat el, amelyek alapvet ően eltérhetnek a „hagyományos", orszá-
gon, rendszeren belüli ingázási mozgásoktól. Hatásuk ugyanakkor kevésbé tar-
tós, s gyors változások is bekövetkezhetnek. Az eltér ő rendszerek találkozása
legkorábban és legszembet űnőbben az árak és bérek különbségében nyilvánul
meg, amelyek a munkaerő mozgására a leger ősebb hatást gyakorolják. Mind-
emellett azonban a mozgás irányára hatással vannak más rendszerbeli különbsé-
gek is: a munkakörülmények, szociális ellátások különbségei. Fontos szempont
lehet, hogy a határ menti térség munkaer őpiacán bizonyos szegmensekben hiány
mutatkozik: szakképzettség szerint, életkor szerint stb., így ezeket a hiányokat a
másik oldalról tudja csak pótolni a térség. Ez a probléma hatványozottan jelent-
kezik az osztrák—magyar határtérségben: az osztrák oldal szakember elszívó ha-
tása olyan mértékben érvényesül, hogy a magyar régióban több szakmában je-
lentős munkaerő hiány alakult ki. Érdekes lehető ség, hogy egy osztrák—szlovák-
magyar közös regionális munkaügyi stratégia felvázolásával ezt a hiányt a ma-
gyar oldal pótolhatná Szlovákiából is. Az adók, járulékok, jogi lehet őségek kü-
lönbségei szintén erő síthetik a határon átnyúló ingázást. Szlovákiában, pl. a
munkaerő kölcsönző cégek szabad működése lehetővé teszi, hogy a magyaror-
szági alkalmazó nagyvállalatokkal szerz ődést kössenek, s mindig a megfelel ő
létszámú dolgozót ingáztassák Magyarországra. Így a hazai cégek egy-egy na-
gyobb megrendelés esetén rugalmasabban jutnak több dolgozóhoz, s a végén a
leépítésük is „problémamentes". Mindenesetre ezek a különbségek id őlegesen
Hardi Tamás – Lampl Zsuzsanna: Határon átnyúló ingázás a szlovák–magyar határtérségben.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 3. 109–126. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s3 Határon átnyúló ingázás ... 113
erősebbek lehetnek a térszerkezeti meghatározottságoknál, akár azokkal szem-
ben is hathatnak. Az osztrák—magyar határ esetében a jövedelmi különbségek
miatt gyakran a hagyományos városokból (Szombathely, Sopron) ingáznak a
munkavállalók a burgenlandi vidéki térségekbe, kisvárosokba.
Mint láttuk tehát, az államhatár menti területek munkaer őpiacára jelent ős hatást
gyakorolhat az államhatár jelenléte. E két hatás er ősítheti, s gyengítheti is egymást.
A rendszerbeli különbségek ráer ősíthetnek egy térszerkezeti adottság hatására, vagy
ki is olthatják azt. Az osztrák—magyar határ menti munkavállalás mozgási irányai-
ban egyértelműen a két rendszer közötti eltérés a fó alakító tényez ő, a földrajzi tér-
szerkezet hatásai csak másodlagosan érvényesülnek, a munkavállalás célterületei
elszórtan helyezkednek el, kicsi a földrajzi koncentráció. Ezzel szemben a szlovák—
magyar határ esetében a térszerkezeti hatások történelmi léptékben meghatározzák
az ingázási irányokat, itt az átjárás jellemz ően néhány központra koncentrálódik.
A határon átnyúló ingázás és a helyi munkaerőpiac
A határon átnyúló ingázás érdekességét az adja, hogy jogilag egy nemzetközi
migráció valósul meg, de zömében lokális körülmények között. A munkaügyi adat-
gyűjtés általában külföldiek munkavállalására vonatkozik, s hasonlóképpen a munka-
vállalás szabályozása is. Maga a jelenség azonban eltér a hagyományos „külföldi"
munkavállalástól, hiszen a munkavállalók életvitelszer űen a szomszédos államban
élnek, míg munkahelyük a másik állam területén van. Ez a szituáció kiemeli ezt a
munkavállalói kört a külföldiek közül, hiszen helyzetük sajátos, ami egy sor kérdést
vet fel: a napi közlekedés megszervezését ől a közszolgáltatások igénybevételén át
az adózásig és a jövedelem átváltásáig számos különleges helyzet merülhet fel.
Az általunk vizsgált jelenséget tehát el kell választanunk az általános, nemzetközi
térben jelentkez ő munkavállalástól, mivel az tipikusan egy határon átnyúló munka-
ügyi térséget, vonzáskörzetet érint. Tehát egy olyan jelenséggel van dolgunk, amelyet
a nemzetállami téren belül már ismerünk, azonban a piac törvényeinek engedve, s a
felmerülő lehetőségeket (a határok átjárhatóságát, az intézményi integrációt, s a
szomszédos határtérség széles értelemben vett elérhet őségének javulását) kihasz-
nálva egyes lokális munkaer ő-piaci térségek átnyúlnak a közeli államhatáron, s
kapcsolataik egy részét kiépítik annak másik oldalán is.
Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az egyik állam munkaer ő-piaci térsége egy
az egyben terjed ki a szomszédos határ menti területekre. Az uniós integráció elle-
nére az általunk vizsgált lokális szinten az állam szabályozó, fiskális stb. funkciója
erős. Márpedig az állam (általában) hivatalosan nem tesz kivételt a szomszédos
állam polgárai között, pont az állami szintű integrációnak köszönhet ően nem alkal-
mazhat más szabályozást a határ mentén él ő külföldiek fogadására, mint a távolabb
élőkére. A „határtalan" világ jelenleg optimista elképzelésnek t űnik, mivel a nem-
zetközi munkaügyi migráció egy nemzetállami keretekb ől építkező térben valósul
Hardi Tamás – Lampl Zsuzsanna: Határon átnyúló ingázás a szlovák–magyar határtérségben.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 3. 109–126. p.
114 Hardi Tamás — Lampl Zsuzsanna TÉT XXII. évf. 2008 s3
meg. A nemzetállami határ kevésbé átereszt ő jellegű a munkaerő, mint a tőke vagy
a javak el őtt (Amin 1996).
Tehát a határon átnyúló munker ő-piaci térségünk sajátossága, hogy a belföldi
mellett olyan kapcsolatokra is kiterjed, amelyek lokális, térségi szint űek, de a nem-
zetközi kapcsolatok makro-szint ű szabályai vonatkoznak rá. Ugyanakkor a térségen
belül eltérő állami szabályozási, társadalmi, gazdasági, közigazgatási, közszolgálta-
tási rendszerek találkoznak. Ezek még az uniós integráció ellenére is megtartják
különbözőségeiket. Ezek a különbségek el őnyöket is jelenthetnek a térség számára
(pl. az adórendszer eltérései), de gyengíthetik is a térségen belüli áramlásokat, kap-
csolatokat (pl. társadalombiztosítás eltérései, közigazgatás rugalmatlansága).
A nemzetközi migráció és a helyi munkaer őpiac viszonya többarcú lehet. Egyes
esetekben a nemzetközi beáramlást a gazdasági növekedés egyik motorjának tart-
ják, mint pl. az USA esetében a kilencvenes években (Aydemir—Borjas 2006;
Shuttleworth 2007), azonban, különösen a képzetlen s rosszul fizetett tevékenységek
kapcsán a bevándorló munkaer ő rovására írják a helyi munkaer őpiacok egyensúlyá-
nak felbomlását, polarizációját. Ezek a tanulmányok azonban zömében a nagyvárosi,
világvárosi kategóriákkal foglalkoznak, miközben a külföldi munkaer ő gyakran a
vidéki térségekben t űnik fel a nehezen betölthető, rosszul fizetett állásokban.
A határtérségen belüli ingázás — tapasztalataink szerint — sokkal inkább igazodik a
helyi munkaerőpiac kereslet-kínálati tradícióihoz, mint a nemzetközi migráció álta-
lában, így inkább erőforrást, mint a lokális munkaerőpiac egyensúlyát veszélyeztet ő
túlkínálatot jelent. Ők a helyi munkaerőpiac meglév ő keresletére építve lépik át a
határt, amennyiben nem találnak munkát, vagy megsz űnik a munkahelyük, azonnal
visszatérnek a másik állam területére, hiszen ott van a lakásuk.
A határon túlra kiterjeszthet ő ingázási vonzásterület egy település vagy agglome-
ráció gazdasága számára növekedési lehet őséget teremt, egy másik állam költségén
kiképzett munkaerő és tudás felhasználását, miközben a munkaer ővel kapcsolatos
esetleges problémák (munkanélküliség, szociális problémák) a szomszédos térség-
ben maradnak, mivel a foglalkoztatottak lakhelye ott található. Az ingázó munka-
vállalók megítélése is más általában, mint a távolról jöv ő nemzetközi migránsoké,
közelebb áll a helyi alkalmazottakéhoz.
A térségi jellegű megközelítés azért is fontos, mert hasonlóan a belföldi kapcsola-
tokhoz, a határon átnyúló kapcsolatok sem feltétlenül egyirányúak, hanem különböz ő
csoportok (képzettségi szint, szakma stb. szerint) különböz ő irányba mozoghatnak.
Az ingázó munkavállalás a szlovák—magyar határtérségben
Az ezredforduló óta az egyik legdinamikusabban fejl ődő határon átnyúló mozgás
az ingázó munkavállalás. Ennek kapcsán több felmérés is készült, uniós program
keretei között megindult a munkaügyi régió definiálása, kutatása (Hárs 2006). Látni
kell azonban, hogy a kölcsönös munkavállalás már hagyományosan létezik a tér-
ségben. Az ipari fejlettség tengelyei, valamint a nyelvi-kulturális akadályok hiánya
Hardi Tamás – Lampl Zsuzsanna: Határon átnyúló ingázás a szlovák–magyar határtérségben.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 3. 109–126. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s3 Határon átnyúló ingázás ... 115
miatt már a szocialista időszakban is létezett, de a rendszerváltás körüli id őszak
gazdasági hanyatlása miatt átmenetileg megsz űnt a határon átnyúló kölcsönös mun-
kavállalás. A stagnálás után, 1999 óta gyorsan növekedett a Szlovákiából Magyar-
országra átjáró munkavállalók száma. A nyugati határtérségben szlovák oldalon
magasabb munkanélküliséggel találkozunk, mint Magyarországon, s a határ közelé-
ben jelentős ipari központok helyezkednek el (Győr, Komárom, Almásfüzit ő-
Esztergom—Dorog tengely, Tatabánya, s őt Mór), amelyek a helyi munkaer ő kapaci-
tást már kimerítették. A rendszeres ingázást megnehezíti ugyanakkor a hidak cse-
kély száma. Mosonmagyaróvár, Győr és Komárom kapcsolatainak jelent ős indiká-
torai voltak a Duna-hidak, (s ez a szerep jutott az újjá épített Mária Valéria-hídnak
is Esztergomban és környékén). A múlt század hetvenes éveit ől jelentős szlovákiai
létszámot alkalmazó Almásfüzit ő—Lábatlan—Nyergesújfalu térség esetében viszont
hajóval oldották meg az ingázást, Esztergomban korábban komppal. Ez a közleke-
dési forma viszont bizonytalan, nagymértékben függ az id őjárástól, s az évszakos
tényezőktől (jégzajlás, árvizek, kisvizek). 1999-t ől az ingázás fejl ődését a két or-
szág közötti keretegyezmény is segítette, ami lehet ővé tette, hogy mind többen vál-
lalhassanak munkát a másik országban (értelemszer űen ez Magyarországot jelentet-
te elsősorban), sőt, az uniós csatlakozás el őtti évben olyan b őven szabta meg a kere-
teket, hogy a gyakorlatban már ekkor megsz űnt a korlát az átjárás el őtt. 2004 máju-
sa tehát nem érte felkészületlenül a munkaer őpiacot. 2005-ben a Magyarországon
munkát vállaló szlovák állampolgárok számát már 30 ezer f ő körül becsülték. Pon-
tos számokat mind a mai napig nem ismerünk, mivel a munkavállalás adminisztrá-
ciója az uniós csatlakozással megsz űnt, a foglalkoztatónak kötelez ő ugyan bejelen-
teni a külföldi munkavállalót a munkaügyi szerveknél, azonban ennek elmulasztása
különösebb szankcióval nem jár, tehát a bejelentés is bizonytalan. Az uniós csatla-
kozással mindenképpen ugrásszer űen megnőtt az ingázók száma. Az EU-
csatlakozás óta Szlovákia egy nagyon gyors gazdasági fejl ődést él át. Ez a tény ter-
mészetesen kihatással van az ottani munkaer őpiacra is. Így a nyugati szakaszon is
csökkenőben van az átjárók száma, valószín űleg egy egészséges szinten stabilizá-
lódni fog, s azok fogják a magyarországi munkahelyeket választani, akik számára a
hazai város térbeli el őnyt jelent. Ugyanakkor tapasztalható, hogy megindult az el-
lentétes irányú folyamat is. A hazai munkavállalókat szlovák vállalkozások csábít-
ják át a határon. Els ősorban a strukturális problémák megoldására, vagyis a szak-
ember hiány leküzdésére keresnek Magyarországon szakmunkásokat. Így pl. Komá-
rom-Esztergom megyéb ől még Nagyszombatba is járnak munkások, akiket az autó-
ipar foglalkoztat. A legutóbbi id ők újdonsága, hogy a keleti, lényegesen magasabb
munkanélküliséggel küzd ő területeken is tapasztalható, hogy szlovákiai vállalkozók
Magyarországon keresnek munkaer őt. Nyilván itt is a szakmunka igény dominál,
különösen az olyan határ menti, periférikus térségekben, ahonnan a szakmunkás
réteg már javarészt elvándorolt. A gazdasági fejl ődés mindenképpen érdekes hatá-
ron átnyúló mozgásokat produkál.
Szlovákiában, a határ nyugati szakaszán, a határhoz közeli járásokban az országos
átlag körül mozog a munkanélküliség (10% körüli), illetve azt némileg meghaladja.
Hardi Tamás – Lampl Zsuzsanna: Határon átnyúló ingázás a szlovák–magyar határtérségben.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 3. 109–126. p.
116 Hardi Tamás — Lampl Zsuzsanna TÉT XXII. évf. 2008 s3
Térképünkhöz kerületi szintű adatok álltak rendelkezésünkre, de ezek az adatok is
kiválóan mutatják a nyugat—kelet lejt őt (1. ábra). Természetesen a kerületeken belül
járási szinten, s a járásokon belül is jelent ős eltérések lehetnek a munkanélküliség
tekintetében. Az Érsekújvári járás esetében például a határhoz közeli területeken a
munkanélküliség lényegesen meghaladja az országos átlagot. A keleti szakaszon
pedig a határ menti periférikus területek munkaer ő-piaci helyzete sokhelyütt tragi-
kusnak mondható. Mindehhez hozzájárul, hogy ezeket a területeket a képzettebb
lakosok elvándorlása is sújtja, így fel kell készülni arra, hogy ezekben a térségekben
még a kisebb, megtelepülő vállalkozások számára is csak a határ két oldala közösen
tud megfelel ő szakember létszámot biztosítani. Így ezekben a térségekben a gazda-
sági fejlődést közvetlenül szolgálhatja a kis, összeköt ő utak helyreállítása.
1. ÁBRA
A határ menti NUTS3 területi egységek munkanélküliségi rátája a
Kárpát-medencében
(Unemployment-rate of NUT3 Level Border Regions in Carpathian Basin)
Munkanélküliségi ráta
2005 (%)
▪ 20 - 30 (4)
▪ 12 - 20 (4)
E 10 - 12 (3)
E 9 - 10 (2)
E 8 - 9 (4)
E 7 - 8 (4)
E 6 - 7 (3)
El 5 - 6 (5)
El 4 - 5 (2)
u ma. (4)
Forrás: Eurostat és nemzeti statisztikai hivatalok (CRO) adatai alapján
szerkesztette Hardi Tamás.
A Duna magyar oldalán kedvez őbb a kép a határ teljes hosszában. A nyugati sza-
kaszon magas az ipari foglalkoztatás. A kilencvenes évek elején a korábban itt m ű-
ködő, sok alkalmazottat foglalkoztató üzemek (pl. timföldgyártás, cementgyártás,
műanyagipar) leálltak vagy csökkentették létszámukat, így az országos átlagot meg-
haladó munkanélküliségi ráták alakultak ki a térségben. Az ezredfordulóra a tendencia
megváltozott, Esztergom és a komáromi Ipari Park munkaer ő-szükséglete következ-
tében a ráták ismét az országos átlag alatt maradnak. Ezzel szemben keleten hazai
viszonylatban magas, de a szlovák oldalénál alacsonyabb a munkanélküliek aránya.
Hardi Tamás – Lampl Zsuzsanna: Határon átnyúló ingázás a szlovák–magyar határtérségben.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 3. 109–126. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s3 Határon átnyúló ingázás ... 117
Mindezek fényében érdekes jelenség, hogy a keleti határszakaszon napjainkban
megindult a Magyarországról Szlovákiába ingázás. A Kassa környékén alakuló
vállalkozások a magas munkanélküliség ellenére keresik a szakképzett munkaer őt, s
így a magyar határ menti területeket is célba veszik. A jöv őt mutatja a 2. ábra,
amely lakossági kérdőívünk eredményeib ől született. A lakosok véleményét kértük
arról, hogy a szomszéd országban történ ő munkavállalás szempontjából el őnyösnek
érzik-e a határ mentén elhelyezked ő lakhelyeiket? Érdekesen kiemelkedik a dunai
térség, amely a leginkább érintett a határon átnyúló ingázásban (az ingázók mintegy
harmada mozog ebben az övezetben). Itt a szlovák oldali válaszadók értékelték ma-
gasan a munkavállalás lehet őségét. Még érdekesebb a keleti határszakasz. A hegyvi-
déki övezetben mindkét oldalon kevés a munkahely, így ott az ingázás lehet őségét
viszonylag alacsonyan értékelték, viszont Kassa vonzáskörzetében kiegyenlít ődnek a
várakozások, a magyar oldali válaszadók is nagyobb arányban érezték el őnynek határ
menti lakhelyeiket: számítanak a szlovák növekedés által kínált munkahelyekre!
2. ÁBRA
A szomszédos országhoz való közelség inkább el őnyökkel vagy inkább hátrányokkal
jár az Ön és családja életében a munkalehetőség tekintetében?
(Does the Proximity to Neighbour Country Mean Rather Advantage or Disadvan-
tage in Your and Family Life Respect of Employment Opportunity?)
Forrás: Lakossági kérd őívek (2008).
A munkaügyi kapcsolatok története
A kölcsönös munkavállalás története a hetvenes évekre vezethet ő vissza, amikor
már alkalmaztak Pozsonyban, Győrben, Komáromban és Nyergesújfalun a határ
másik oldaláról érkezett munkavállalókat. A két állam, Csehszlovákia és Magyaror-
szág 1985-ben írt alá nemzetközi egyezményt a kölcsönös munkavállalásról
Hardi Tamás – Lampl Zsuzsanna: Határon átnyúló ingázás a szlovák–magyar határtérségben.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 3. 109–126. p.
118 Hardi Tamás — Lampl Zsuzsanna TÉT XXII. évf. 2008 s3
„Egyezmény a Magyar Népköztársaság Kormánya, valamint a Csehszlovák Szocia-
lista Köztársaság Kormánya között a magyar és a csehszlovák állampolgárok határ
menti területeken történ ő kölcsönös foglalkoztatásáról" címmel, amelyet miniszter-
tanácsi rendelettel hirdettek ki. Az egyezmény el őírta, hogy évenként határozzák
meg a következ ő évre szóló létszámkeretet. Ebben az id őszakban jelentős volt mind
a két irányba az ingázás. Mosonmagyaróvár térségével szemben Pozsony helyezke-
dik el, amely a nyolcvanas években mint a Csehszlovákián belüli Szlovák Szocialis-
ta Köztársaság székhelye jelent ős gazdasági-ipari fejl ődésen ment keresztül. Így
Mosonmagyaróvárról és környékér ől számos munkavállaló járt át a pozsonyi üze-
mekbe, s a jelentős méretű építkezések is magyar segédlettel történtek (a Petrezalka
városrész építésében, valamint a Duna-híd építésében vettek részt magyar — gy őri—
vállalatok és szakemberek). Gy őrtől kezdődően viszont általában magyar oldalon
jelentkezik a magasabb gazdasági fejlettség és a jelent ősebb munkaerőigény. Győr-
ben főleg a textiliparban helyezkedtek el a határ másik oldaláról érkez ők.
Arányait tekintve Komárom helyzete kiemelked ő. A kettős város tulajdonképpen
egy egységnek tekinthet ő, melynek történelmi központja (maga a történelmi Komá-
rom) az északi, szlovákiai parton helyezkedik el. A két várost voltaképpen csak a
határ, illetve az államhatárt alkotó Duna választja el egymástól. Az egymásrautalt-
ság megjelent a kölcsönös munkavállalásban is. Itt mindegyik oldalon dolgoztak a
másik ország állampolgárai is. A Komáromi Lengyár 200-250 f őt — főleg nőket —
alkalmazott Révkomáromból és környékér ől, míg Magyarországról els ősorban a
Haj ógyárba jártak át férfiak dolgozni.
A Komáromtól Almásfüzit őn át Esztergomig húzódó fejl ődési tengely jelentős
munkaerő felvevő volt már a nyolcvanas években is. Els ősorban a Timföldgyárban,
de a többi üzemben is találtak munkát a határ másik oldaláról érkez ők.
Ingázó munkavállalók az empirikus adatok tükrében
Arról, hogy a szlovák állampolgárok közül hányan dolgoznak Magyarországon,
nincsenek pontos adatok. A becslések 30 ezer személyr ől szólnak. Ebben a számban
benne van a munkavállalóknak mind a négy típusa: 1) a napi ingázók, 2) azok, akik
munkavállalásuk ideje alatt Magyarországon laknak, ezért nem naponta, hanem
ritkábban járnak haza, 3) a magyarországi telephely ű cégek közvetlen alkalmazásá-
ban állók, valamint 4) a szlovákiai telephely ű munkaerő-kölcsönző cégek alkalma-
zásában állók.
A 30 ezer munkavállaló rétegz ődését is csak becsülni tudjuk. Területi szempont-
ból vizsgálva kb. kétharmaduk Nyugat-Szlovákia határ menti járásaiból, a magya-
rok és szlovákok által vegyesen lakott dunaszerdahelyi, komáromi, érsekújvári és
lévai járásból származik. A fentebb említett négy típust szempontul véve, a rendel-
kezésünkre álló adatokból arra következtethetünk, hogy ebben a térségben a szlová-
kiai munkaerő-kölcsönző cégek alkalmazottai vannak enyhe többségben, akik egy-
ben napi ingázók. 2007 decemberében ugyanis a négy leginkább érintett járásból
Hardi Tamás – Lampl Zsuzsanna: Határon átnyúló ingázás a szlovák–magyar határtérségben.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 3. 109–126. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s3 Határon átnyúló ingázás ... 119
összesen 9 780 személy állt magyarországi cég közvetlen alkalmazásában — a
dunaszerdahelyi járásból 2 200, a komáromi járásból 6 000, az érsekújvári járásból
1 200, a lévai járásból pedig 380 munkavállaló'. A többiek, vagyis nagyjából
10 000-10 200 személy szlovákiai munkaer ő-kölcsönző cégen keresztül dolgozott
Magyarországon. A Közép- és Kelet-Szlovákiában él ő kb. 10 ezer munkavállalónak
az említett szempontok szerinti megoszlásáról nincsenek számszer ű információink,
csupán feltételezzük, hogy esetükben is hasonló tendenciák érvényesülnek, mint
Nyugat-Szlovákiában.
Esettanulmányunk célcsoportját olyan napi ingázók képezik,_akik szintén egy
szlovákiai munkaerő-kölcsönző cég alkalmazottai. Pozsonyi bejegyzés ű cégről van
szó, amely a lévai járásban fekv ő Ipolyságról naponta 300 embert szállít autóbu-
szokkal Magyarországra. Önkitölt ős kérdőívünkkel az összes ingázót megszólítot-
tuk. A visszaérkezett kérd őívekből 195 felelt meg a feldolgozás követelményeinek,
bár hozzá kell tennünk, hogy ez a 195 személy sem válaszolt maradéktalanul az
összes kérdésre. Értesüléseink szerint azonban még Szlovákiában nem készült ilyen
felmérés az ingázó magyarországi munkavállalók körében, így mindenképpen fon-
tosnak tartjuk az amúgy érdekes és tanulságos eredmények közzétételét.
A minta jellemzése
A válaszadók többsége a lévai és a szomszédos nagykürtösi járásban él (az utóbbi
már Közép-Szlovákiához tartozik). Egyharmaduk városi (Ipolyság, Nagykürtös,
Léva), kétharmaduk a környékbeli falvak lakója (Ipolynyék, Ipolyvisk, Csáb, Pa-
lást, Felsőtúr, Inám, Ipolyszakállos, Rakonca). A válaszadók 71%-át n ők, 29%-át
férfiak alkották. Átlagéletkoruk 34 év, a legfiatalabb 19, a legid ősebb 55 éves. Kor-
csoportok szerinti megoszlásuk jelzi (3. ábra), hogy az 50. életév egyfajta határt
képez: míg a negyvenesek csaknem egyharmadát alkotják a mintának, addig 50
éven felüli ingázó már csak elvétve akad. A nemek és korcsoportok kombinációjá-
ból az derül ki, hogy míg a férfiak között a 18-30 évesek (53%) és a 41-50 évesek
(30%) vannak túlsúlyban, s kisebb a 31-40 évesek jelenléte, a n ők korcsoportos
eloszlása kiegyensúlyozottabb. Külön-külön nagyjából egyharmaduk tartozik az
első három korcsoportba, bár közöttük is a legfiatalabbak vannak a legtöbben.
A válaszadók közül minden negyedik n őtlen/hajadon. 55%-uk házas, 10%-uk élet-
társi viszonyban él. A minta kétharmadát 3-5 tagú családok alkotják. 36%-uknak egy
kiskorú, 25%-uknak két kiskorú gyermeke van.
Iskolázottságukat tekintve a középfokú végzettség űek vannak túlsúlyban (92%),
ebből legalább 64%-uk érettségi bizonyítvánnyal rendelkezik 2. Mindenképpen a
szakképesítéssel rendelkez ők alkotnak többséget, azaz a szakmunkásképz őt (26%)
és szakközépiskolát (56%) végzettek. A férfiak iskolázottabbak: 64%-uk rendelke-
zik szakközépiskolai érettségivel, a n ők körében ez az arány 53%. Ugyanakkor a
férfiakhoz képest a n ők között kétszeres a szakmunkások részaránya. A korcsopor-
tonkénti elemzés azt mutatja, hogy minél fiatalabb a megkérdezett, annál inkább
jellemző rá a szakközépiskolai, s annál kevésbé a szakmunkási végzettség.
Hardi Tamás – Lampl Zsuzsanna: Határon átnyúló ingázás a szlovák–magyar határtérségben.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 3. 109–126. p.
120 Hardi Tamás — Lampl Zsuzsanna TÉT XXII. évf. 2008 s3
3. ÁBRA
Az ingázók korcsoportok szerinti megoszlása (%)
(Breakdown of Commuters by Age Groups)
s 1630 éves
O 31-40 éves
O 41-50.es
O 50 éven fel0li
Forrás: Foglalkoztatotti kérd őívek (2008).
A továbbiakban vegyük szemügyre, milyen volt a megkérdezettek munkaer ő-piaci
státusza, miel ő tt Magyarországon kezdtek dolgozni. Beleszámítva azon 10%-ukat,
akik nem válaszoltak, de akikr ő l más válaszok kapcsán okkal feltételezhetjük, hogy
munkanélküliek voltak, a következ ő képet kapjuk: 73%-uk foglalkoztatott, 14%-uk
munkanélküli, 13%-uk inaktív volt. A foglalkoztatottak dönt ő többségét (70%) az
alkalmazottak alkották, az inaktívak között a tanulók és a gyermeküket gondozó,
munkahellyel nem rendelkez ő anyák csoportja volt a legnépesebb. Az iskolai vég-
zettség hatása ennél a kis mintánál nem mutatható ki, egyébként pedig a többség
iskolai végzettségt ő l függetlenül alkalmazotti státuszban dolgozott. A minta gerin-
cét a korábban Szlovákiában beosztottként dolgozó fizikai munkások alkotják: els ő-
sorban a nem mező gazdasági szférában alkalmazott fizikai munkások (22% szak-
munkás, 38% betanított munkás, 8% segédmunkás), valamint a mez őgazdasági
munkások (7%).
Ezek az emberek jelenleg valamennyien legális alkalmazottak, fizetésüket a szlo-
vákiai munkaerő-kölcsönző cégtő l kapják Szlovákiában. 84%-uk a váci Zollner
Kft.-ben dolgozik, a többiek Balassagyarmaton. A leggyakrabban említett szakmák:
operátor, szalagmunkás, vizuális ellen őr, minőségi ellenőr, gépszerel ő, varrónő,
asztalos, de sokan csak annyit írtak, hogy munkás, szakmunkás.
Összehasonlítva a megkérdezettek korábbi szlovákiai státuszát a jelenlegivel el-
mondhatjuk, hogy akárcsak korábban Szlovákiában, dönt ő többségük Magyaror-
szágon is munkás: háromnegyedük betanított munkás, 10%-uk szakmunkás. Sem-
miképp sem tűnik tehát úgy, hogy lecsúsztak volna a társadalmi ranglétrán. Épp
ezért figyelemreméltó, hogy 85%-uk azt mondta, nem talált a végzettségének meg-
felelő munkát, s csupán 14%-uk dolgozik a képzettségének megfelel ő pozícióban.
Hardi Tamás – Lampl Zsuzsanna: Határon átnyúló ingázás a szlovák–magyar határtérségben.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 3. 109–126. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s3 Határon átnyúló ingázás ... 121
Igaz, a megkérdezettek egyharmada ezt nem nehezményezi, mert saját bevallásuk
szerint az alulképzett munkáért Magyarországon magasabb fizetést kapnak, mint
otthon a képzettségüknek megfelel ő munkáért. Úgy tűnik azonban, hogy a többiek
(52%) mintha alsóbbrendű munkának tartanák a mostanit a korábban Szlovákiában
végzett munkánál, holott a tények ismeretében objektíven nézve nem igazán van rá
okuk. Mindenesetre ezekb ől a finom jelzésekb ől arra következtethetünk, hogy az
ingázók körében létezik egy ilyesfajta bels ő feszültség.
A magyarországi munkavállalás
Egy ember kivételével, aki 1996-tól dolgozik Magyarországon, a többiek a 2000-es
évek közepétől vállalnak itt munkát. Válaszaik alapján a munkavállalás két hulláma
rajzolódik ki: az egyik 2004-ben, vagyis az EU-tagság idején kezd ődött (45%-ukat
érinti), a másik 2007-ben, amikortól 55%-uk dolgozik Magyarországon. A magyar-
országi munkavállalás lehet őségéről személyes kapcsolataikon (36%), a munkaügyi
hivatalon keresztül (27%) és a szlovákiai cég toborzásával (22%) értesültek.
A megkérdezettek döntő többsége (78%) most dolgozik el őször Magyarországon.
Csupán 38-an (20%) mondták, hogy nem ez az els ő munkavállalásuk, de azt, hogy
korábban hányszor és hány hónapig került erre sor, nem nagyon akarták elárulni.
Csak tizenheten válaszoltak: közülük 14 személy a mostanit megel őzően egy alka-
lommal dolgozott Magyarországon, hárman pedig több alkalommal. Ezeknek a
munkavállalásoknak az id őtartama egy hónaptól öt évig terjedt.
Első munkavállalása óta a megkérdezettek 87%-a folyamatosan Magyarországon
dolgozik. 96%-uk főállásban, a többiek mellékállásban, illetve id őszaki munkát
végeznek. 61 %-uk egész évben Magyarországon dolgozik, a többiek ennél rövidebb
időszakokban. Az átlagos munkaidő heti 40 óra, amely háromnegyedükre jellemz ő.
A lakóhelytől a magyarországi munkahelyig számított elérési id ő átlagosan 67 perc.
A megkérdezettek 54%-a legfeljebb egy órát utazik, a többieknek ennél tovább tart
az út (a leghosszabb 3 óra, amit egy személy említett).
Felmérésünk egyik legfontosabb kérdése, hogy mi késztette a válaszadókat a ma-
gyarországi munkavállalásra. A megadott tényez ők közül egyiknek sem volt kima-
gaslóan nagy jelent ősége, de a következők azért fontos szerepet játszottak: a maga-
sabb jövedelem (36%), a kedvez őbb munkakörülmények (15%), az, hogy Szlováki-
ában, illetve a szakmájában nem tudott elhelyezkedni (15% és 11%), ki kellett egé-
szíteni az otthoni keresetet (6%). A magyarországi munkavállalást tehát nem olyan
„magasabb" szempontok hívták el ő, mint a szakmai karrierépítés vagy a nemzeti
elkötelezettség, s önmagában nem is olyan nyilvánvaló tényez őknek köszönhet ő,
mint a földrajzi közelség, jobb közlekedés vagy a magyar nyelvtudás. A magyaror-
szági munkavállalást egész egyértelműen a több pénz és az elhelyezkedés lehet ősé-
ge motiválta. Az előbbit elsősorban azok preferálták, akik Szlovákiában is dolgoz-
tak, az utóbbit pedig a munkanélküliek. A magasabb jövedelem els ődleges motiváló
erejét az is mutatja, hogy a megkérdezettek 52%-a csak addig akar Magyarországon
Hardi Tamás – Lampl Zsuzsanna: Határon átnyúló ingázás a szlovák–magyar határtérségben.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 3. 109–126. p.
122 Hardi Tamás — Lampl Zsuzsanna TÉT XXII. évf. 2008 s3
dolgozni, amíg ez anyagilag megéri (30%-uk hosszú távon is Magyarországon, a
többiek amint lehet, Szlovákiában akarnak elhelyezkedni).
Ezek után jogosan kíváncsiskodunk, amikor tudni akarjuk, vajon mennyit keres-
nek az ingázók. Az igazán jó kérdés persze az lenne, hogy mindent összevetve tény-
leg többet keresnek-e, mint Szlovákiában, de ahhoz, hogy erre válaszolhassunk,
nagyon sok adatot kellene összehasonlítanunk, az adott szakmák jövedelmét ől egé-
szen a fogyasztói kosárig. Erre azonban egyrészt most nincs lehet őségünk, másrészt
pedig elhisszük a megkérdezetteknek, hogy valóban megéri nekik Magyarországon
dolgozni. Annál is inkább, mert saját becslésük szerint átlagosan 20%-kal keresnek
többet Magyarországon, mint Szlovákiában.
Az ugyanolyan munkát végz ő magyar állampolgár havi nettó jövedelmét átlagosan
86 560Ft-ra saccolták, vagyis 10 ezer Ft-tal többre a saját átlagfizetésüknél, amely 75
312Ft. A megkérdezettek havi nettó átlagjövedelme egyébként 60 ezer és 90 ezer Ft
között mozog. Ennél többet 10 személy említett (a maximum 120 ezer Ft volt) 3.
Ha a megkérdezetteket havi nettó jövedelmük szerint 75 ezer Ft alatt és 75 ezer Ft
felett keres őkre csoportosítjuk, akkor 44%-uk az els ő csoportba, 56%-uk a második
csoportba tartozik.
A válaszadók háztartásának átlagos havi nettó jövedelme 147 153Ft. Ha abból in-
dulunk ki, hogy a megkérdezettek nagyrészt négytagú családban élnek, ahol egy
vagy két keres ő van, akkor elmondható, hogy a havi nettó átlagjövedelemnek meg-
felelő összeg kb. dupláját keresik meg ketten. Ett ől átlagosan kb. 120 ezer Ft-tal
többre vágynak, ugyanis a család megfelel ő életszínvonalához saját bevallásuk sze-
rint átlagosan 267 511Ft-ra lenne szükségük. Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy
a megkérdezettek háromnegyede (78%) azt válaszolta, hogy nem tud spórolni, s
csupán 22%-uknak nyílik lehet ősége megtakarításra.
Maradjunk azonban még egy rövidke elemzés erejéig a havi jövedelemnél. A kor-
csoportok és az iskolai végzettség szerint nem tapasztalunk különbségeket, ami arra
utal, hogy valószínűleg nem az számít, hány éves az alkalmazott és milyen az isko-
lázottsága, hanem az, hogy milyen munkát végez (ez persze nem okvetlenül függet-
len az iskolázottságtól, de a két változó közötti kapcsolat ezen a mintán nem mutat-
ható ki). Nemek szerint viszont szignifikáns különbségek mutatkoznak. A havi net-
tó jövedelem két szintjét figyelembe véve azt látjuk, hogy a férfiak jobban keres-
nek, mint a nők. A férfiak 26%-a keres 75 ezer Ft-nál kevesebbet, 74%-uk pedig
ennél többet. A nőknek viszont csupán a fele keres többet 75 ezer Ft-nál. Ez való-
színűleg a férfiak és a n ők által végzett szakmák különböz őségével függ össze.
A férfiak általában operátori, gépszerel ői, villanyszerel ői munkakörben dolgoznak,
a nők inkább szalagmunkások — vagyis a férfiak a szakmunkások, a n ők a betanított
munkások. S ezen a ponton újra érvényesülhetne az iskolázottság hatása, hiszen
korábban említettük, hogy a férfiak iskolázottabbak a n őknél, de nem érvényesül.
Még a férfiaknál sem — a mintában a kevésbé iskolázott férfiak többet keresnek az
iskolázottabbaknál. Hogy ez véletlen-e, vagy pedig Magyarországon az iskolázott-
ságnak a felsorolt munkák esetében nincs jelent ősége, nyitott kérdés.
Hardi Tamás – Lampl Zsuzsanna: Határon átnyúló ingázás a szlovák–magyar határtérségben.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 3. 109–126. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s3 Határon átnyúló ingázás ... 123
A nettó havi jövedelem kihat a spórolási lehet őségekre. Azok közül, akik 75 ezer Ft-nál
kevesebbet keresnek, nagyjából csupán minden ötödik (18%) tud félretenni, a
75 ezer Ft-nál többet keres ők közül viszont minden negyedik. Az összefüggés a
másik oldalról megközelítve is érvényes: a takarékoskodni tudók kétharmada keres
75 ezer Ft-nál többet, egyharmaduk 75 ezer Ft-nál kevesebbet.
A fogyasztás Szlovákiában koncentrálódik. Felsoroltunk 13 területet a napi élel-
miszer-bevásárlástól egészen a turisztikai szolgáltatásokig, s egyértelm űen kiderült,
hogy ezeket szinte kizárólag lakóhelyükön vagy a környez ő nagyvárosban (amely a
lévaiak és az ipolyságiak esetében egyben lakóhelyük is) veszik igénybe. Magyar-
országot elvétve említették, s akkor is csak a turisztikai szolgáltatások és a vendég-
látóhelyek kapcsán.
Vélemények, tapasztalatok
A megkérdezettek többsége a magyarországi munkahellyel kapcsolatban nem em-
lít sem pozitív, sem negatív megkülönböztetést. Ugyanakkor 28%-uk említett olyan
dolgokat, amelyeket a pozitív megkülönböztetés kategóriájába soroltak. Pedig, ha
elolvassuk a megjegyzéseiket, rájövünk, hogy igazából nem is pozitív diszkriminá-
cióról, hanem sokkal inkább emberségr ől, barátságos hozzáállásról és a jól végzett
munka elismeréséről tanúskodnak. „Értékelik a munkást, a munkáját", „segít őké-
szek és emberszeret ők", „kedvesek, közvetlenek", „mindenki köszön mindenki-
nek", „nagyon szeretnek a magyar lányok és a fónököm a jó munkámért", „a ma-
gyarok kedvesebbek, szimpatikusabbak", „tudják értékelni a munkámat szóban és
pénzben is" stb. Erre minden negyedik munkavállaló felfigyel, amib ől arra követ-
keztethetünk, hogy számukra korábban nem ez volt a természetes, nem ilyen mun-
kahelyi légkörhöz szoktak.
Ugyanakkor a válaszadók 30%-a negatív megkülönböztetést is tapasztal. Ez leg-
inkább abban nyilvánul meg, hogy szerintük a magyarországiak nem szeretik a
szlovákokat, s mivel őket is annak tekintik — bár ők nem azok, hanem szlovákiai
magyarok —, őket sem szívlelik. E téren persze nem lehet figyelmen kívül hagyni
azt sem, hogy a válaszadók 9%-a a munkahelyén, közvetlen munkája során szlová-
kul szól egymáshoz, mely alapján a magyarországiak a „nyelvében él a nemzet"
egyébként ez esetben is jogos feltételezéséb ől kiindulva, szlováknak tartják őket
(ezzel nem azt akartuk mondani, hogy akkor megbocsátható az utálatos magatartás).
Továbbá a magyarországiak attól félnek, hogy a „szlovákok" elorozzák el őlük a
munkát. "Betolakodónak hívtak, szlováknak neveztek", „letótoztak", „nehéz a beil-
leszkedés, éreztetik veled, hogy szlovák vagy", „szlovák állampolgárként több az
elvárás", „a szlovákokra hagyják a nehezebb munkát" stb.
Mindent összevetve az ingázók 56%-a szembesült valamilyen problémával magyar-
országi munkavállalása során. A problémák sokrét űek: ilyen maga az ingázás (16%),
a családi kapcsolatok sérülése a távollét miatt (6%), de leginkább a munkahelyi beil-
leszkedés, amellyel minden negyedik válaszadónak volt ilyen-olyan gondja. Egyrészt
Hardi Tamás – Lampl Zsuzsanna: Határon átnyúló ingázás a szlovák–magyar határtérségben.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 3. 109–126. p.
124 Hardi Tamás — Lampl Zsuzsanna TÉT XXII. évf. 2008 s3
főleg az eltérő munkakultúra és munkahelyi elvárások miatt (6%), másrészt az álta-
lában eltérő szokások és gondolkodásmód miatt (10%), s újra említették a negatív
diszkriminációt is (6%). Minden bizonnyal ezek a tapasztalatok is közrejátszanak a
munkavállalói szándék jövő beli alakulásában. Abban, hogy aránylag alacsony
(30%) a hosszú távon/véglegesen Magyarországon dolgozni akarók részaránya, s
abban, hogy a munkavállalók 94%-a nem akar Magyarországra költözni. A többség
tehát nemcsak, hogy a szül őföldjén akar élni, de ott is akar dolgozni. Viszont az
előforduló rossz tapasztalatok — talán éppen az ugyancsak el őforduló jó tapasztala-
toknak (is) köszönhet ően — nem befolyásolják a magyarországi magyarokról alko-
tott képet. A megkérdezettek ugyanis a magyarországi magyarok tíz legjellemz őbb
tulajdonságának a következ őket tartják: vidámak, tiszták, barátságosak, segít őké-
szek, vendégszeret ők, együttérz ők, magabiztosak, anyagiasak, kreatívak, precízek 4.
A magyarországiakról alkotott kép tehát egyértelm űen pozitív. Negatív tulajdonsá-
gokat is felsoroltunk, de ezeket kevésbé tartották rájuk jellemz őnek.
A munkahellyel kapcsolatos véleményeken, tapasztalatokon túl megkértük a leg-
alább három éve folyamatosan Magyarországon dolgozókat, hogy értékeljék, meny-
nyiben változtak az elmúlt id őszakban a munkavállalás körülményei. Többségük
úgy látja, hogy jelenleg
— nincs akkora szükség a szlovák munkaer őre, mint korábban (58%), viszont a
szlovákiai munkaerő megbecsültsége inkább n őtt (53%), mint csökkent;
— nehezebb munkát találni (67%);
— a vásárlóértéket alapul véve rosszabbul fizetnek (76%);
— keményebben meg kell dolgozni a fizetésért ((77%).
A munkakörülmények változását illet ően a huzamosabb ideje ingázók fele javu-
lást, másik fele rosszabbodást tapasztal. Arra a kérdésre pedig, hogy a mai szlováki-
ai viszonyok között jobban megéri-e Magyarországon dolgozni, mint korábban,
„döntetlen állás" született: a válaszadók egyik fele szerint megéri, a másik fele sze-
rint nem. Azok a válaszadók, akik szerint még most is érdemes Magyarországon
dolgozni, többnyire a korábban Szlovákiában munkanélküliek közül kerülnek ki.
Nagyon valószínű , hogy odahaza most sem tudnának elhelyezkedni, tehát számukra
még mindig a magyarországi munkavállalás a ment őöv. Azok a válaszadók pedig,
akik szerint már nem éri meg ingázni, nagyrészt azonosak a korábbi szlovákiai állá-
sukat a jobb kereset reményében magyarországi munkavállalásra váltókkal. Ők ma
rosszabbul járnak, mint korábban, mivel egyrészt a bérszint változatlan maradt,
másrészt a forint-korona árfolyam számukra kedvez őtlen alakulása, valamint az
árak rohamos növekedése miatt csökkent a keresetük reálértéke. Tehát vannak, akik
örülnek, hogy Magyarországon dolgozhatnak, mert más lehet őségük nem nagyon
van, mások pedig nem örülnek ugyan, mert a magyarországi munkavállalás kezdeti
előnyei veszni látszanak, de úgy t űnik, egyelőre nekik sincs más lehetőségük.
Kutatásaink során kiderült, hogy a határon átnyúló munkavállalás jelensége a tér-
ségben nem csupán konjunkturális elemektől függ. Válaszadóink fontosnak érezték
ugyan a másik oldalon elérhet ő magasabb béreket, de ugyanolyan fontos a munka-
Hardi Tamás – Lampl Zsuzsanna: Határon átnyúló ingázás a szlovák–magyar határtérségben.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 3. 109–126. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s3 Határon átnyúló ingázás ... 125
hely térbeli közelsége is. Így nyugodtan elmondhatjuk, hogy térségünkben az ingázó
munkavállalás nem hagyományos nemzetközi migráció, hanem klasszikus
város—vidék kapcsolatokon alapszik. Intenzitását, volumenét befolyásolják az elér-
hető bérek, de látni kell, hogy az ingázók többsége az alacsonyabban fizetett tevé-
kenységi körökben dolgozik, ahol a bérkülönbségek nem különösebben fognak vál-
tozni a két ország között. Az euró bevezetése szlovák oldalon nyilván vissza fogja
vetni némileg a mozgást, de eltüntetni nem fogja. Érdemes lenne e tekintetben is a
szakmai egyeztetéseket tovább folytatni, s a munkaügy még szélesebb együttm űkö-
dését szorgalmazni a szakképzés, átképzés stb. területén is, s ezzel a határon átnyúló
munkaerő-piaci térségeket meger ősíteni.
Jegyzetek
1
Forrás: Eures Danubius konferencia, Dunaszerdahely, 2008. márciuS-14.
2
A szakközépiskolai (55,6%) és gimnáziumi (9,6%) végzettség űekről vat szó. A szakmunkásképz őt
i—
végzetteknél (26,4%) ez nem derül ki, ugyanis vannak érettségivel végz ődő és érettségit nem biztosító
szakmunkásképzők.
3
Ezek az összegek alacsonynak t űnnek a hivatalosan közzétett 2007-es havi keresetekhez képest — se-
gédmunkás 99 924Ft, betanított munkás 137 365 Ft, szakmunkás 154 327 Ft, mester 241 362 Ft (For-
rás: Eures Danubius konferencia, Dunaszerdahely, 2008. március 14.)
4
A szlovákiai magyarok legjellemzőbb tíz tulajdonsága a megkérdezettek szerint: tiszták, vidámak, szor-
galmasak, együttérz ők, segítőkészek, barátságosak, vendégszeret ők, hűségesek, alaposak, precízek.
Irodalom
Amin, A. (1996) An institutional perspective on regional economic development. — International Journal of
Urban and Regional Research. 23. 365-378. o.
Aydemir, A.—Borjas, G.J. (2006) A Comparative Analysis of the Labor Market Impact of International
Migration: Canada, Mexico, and the United States. NBER Working Paper Series 12327. National
Bureau of Economic Research, Cambridge.
Hardi T. (2005) Határon átnyúló ingázás, munkavállalás az osztrák—magyar határtérségben. — Tér és
Társadalom. 2. 65-82. o.
Hárs Á. (2006) A szlovák és magyar határ menti régió a Duna két oldalán. Megvalósíthatósági tanul-
mány. Kopint-Datorg Zrt., Budapest.
Krakover, Sh. (1997) Boundary Openness Model Applied to Israel, Egypt and Gaza strip Tri-border
Area. Paper presented at the European Regional Science Association Summer Institute, Are.
Niebuhr, A—Stiller, S. (2002) Integration Effects in Border Regions —A Survey of Economic Theory and
Empirical Studies. Paper presented: Congress of the European Regional Science Association „From
Industry to Advenced Services." August 27-31. Dortmund.
Shuttleworth, I. (2007) Reconceptualising local labour markets in the context of cross-border and
transnational labour flows: The Irish example. — Political Geography. 26. 968-981. o.
Hardi Tamás – Lampl Zsuzsanna: Határon átnyúló ingázás a szlovák–magyar határtérségben.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 3. 109–126. p.
126 Hardi Tamás — Lampl Zsuzsanna TÉT XXII. évf. 2008 s3
TRANSBORDER COMMUTING ON THE SLOVAKIAN-
HUNGARIAN BORDER REGION
TAMÁS HARDI — ZSUZSANNA LAMPL
Our study examines the cross-border commuting. The study wants to divide it from com-
muting within the state and from the intemational labour migration as well. The examination
shall include the impact on local labour market and then the ongoing processes in Slovakian-
Hungarian border region shall be represented according to empirical data.
The transborder commuting has a 30 years old tradition on the Slovakian—Hungarian border
region. Both countries have been an EU-member since 2004, and this new situation can help
make the organisation of transborder economic contacts easier. Due to the very good geo-
graphical position of this region, multinational companies, such as Philips, Siemens, IBM,
Nokia etc. are already seizing on the opportunities of the transborder region, and are expand-
ing in this region. There is a growing automotive cluster in Hungary (Audi, Suzuki), in Slo-
vakia (VW, Peugeot, Citroan). The growing region needs labour force. The differences in the
earnings and in the possibility of works make an always stronger commuting between the
border areas.
In Hungary, for Győr-Moson-Sopron and Komárom-Esztergom counties, the nearby Hun-
garian-inhabited areas in Slovakia are important sources of labour force for the industrial
branches serving economic boom, also, subcontractors are oflen found there (e. g. cleaning
businesses etc.).
In this paper we would like to present an empirical research (2008) in this topic. In our research
we asked the commuters in a questionnaire about the changes of their life, decisions, work-place
etc. We have made interweaves with employers, employment agencies etc. We examine the de-
velopment of the number of commuters in the last decade, the motivation of workers and em-
ployer, and the change of the labour market under the effect of the growing flows and we would
like show the effects, that this flows make in the economy of border regions.