Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1. 109-123. p.
Tér és Társadalom XXII. évf. 2008 • 1: 109-123
A VÁROS(KÖZÖSSÉGI) ÖNKORMÁNYZÁS
KIALAKÍTÁSÁNAK ELVI ALAPJAI1
(The Theoretical Basis of the Urban [Community]
Self-governance)
CSEFKÓ FERENC
Kulcsszavak:
önkormányzati feladat, hatáskör város(közösségt) önkormányzás kiemelt városi szerepkör
A tanulmány fölvázolja azokat a legfontosabb problémaköröket és kodifikációs feladatokat, amelyek a
különböz ő nagyságrendű városoknak a településhálózat fejlesztésében betölthet ő újfajta súlyponti (a
többi település fejl ődésére döntő módon kiható) szerepükkel kapcsolatban merülhetnek föl. Míg ugyanis
a település- és terül0ejlesztési dokumentumokban a városok kiemelt szerepe egyértelm űen megjelenik,
addig ennek a majdani megvalósítását jelentő jogi szabályozás legalapvetőbb tételei (legalábbis az
önkormányzati igazgatás oldaláról) szinte teljesen kimunkálatlanok. A dolgozat az önkormányzati fel-
adatok és hatáskörök oldaláról folytatott vizsgálatokat, s tett koncepcionális javaslatokat arra, hogy a
jelenlegi önkormányzati szabályozási keretek részbeni megtartásával, részbeni változtatásával hogyan
lehetne eljutni egy város(közösségi) önkormányzati rendszer kialakításának els ő lépcsőihez.
A tanulmány célja, hogy fölvázolja azokat a legfontosabb problémaköröket és
kodifikációs feladatokat, amelyek a különböz ő nagyságrendű városoknak a telepü-
léshálózat fejlesztésében betölthet ő újfajta súlyponti (a többi település fejl ődésére
döntő módon kiható) szerepével kapcsolatban merülhetnek fel.
Azért tartjuk fontosnak e kérdéselcr ől értekezni, mivel a település- és területfej-
lesztési dokumentumokban a városok kiemelt szerepe egyértelm űen megjelenik, e
cél majdani megvalósítását jelent ő jogi szabályozás legalapvet őbb tételei (legalább-
is az önkormányzati igazgatás oldaláról) azonban szinte teljesen kimunkálatlanok.
Természetesen arra nem vállalkozhattunk, hogy e rendkívül bonyolult, több tu-
dományág és a gyakorlat oldaláról is számtalan aspektust felölel ő kérdéskomple-
xum valamennyi összetevőjét érintsük, csupán arra, hogy az önkormányzati felada-
tok és hatáskörök oldaláról folytassunk vizsgálatokat, s tegyünlc koncepcionális
javaslatokat arra, hogy a jelenlegi önkormányzati szabályozási keretek részbeni
megtartásával, részbeni változtatásával hogyan lehetne eljutni egy város(közösségi)
önkormányzati rendszer kialakításának els ő lépcsőihez.
Alkotmányossági szempontok
A város(közösségi) önkormányzás elvi jelleg ű megalapozása alkotmányossági,
jogállami szempontból olyan következményeket fogalmaz meg, amelyekre a kon-
cepcionális kérdések között figyelemmel kell lennünk, így:
— a területbeosztás alapegységeinek mibenléte az önkormányzás alanyai szem-
pontj ából;
Csefkó Ferenc: A város(közösségi) önkormányzás kialakításának elvi alapjai.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 1. 109–123. p.
110 Csefkó Ferenc TÉT XXII. évf. 2008 s 1
— a helyi választópolgárok közösségét megillet ő önkormányzáshoz való jog;
— az egyszintű önkormányzati rendszer;
— az önkormányzatok közötti egyenjogúság;
— az önkormányzati alapjogok és kötelességek egyenl őségének elve;
— az alkotmányos alapjogok minden képvisel ő-testületet megillet ő volta (és en-
nek megfelelő alkotmányos védelme);
— a szabad társulás joga;
az állami/államigazgatási és önkormányzati szféra által ellátandó feladatok
hatáskörök, szervezet, intézmény, finanszírozás stb. elválasztása;
— a differenciált feladat- és hatáskör-telepítés elvi, jogszabályi lehet őségei.
Figyelembe kell venni, hogy ezek a kérdések az önkormányzati rendszer strukturá-
lis elemeit érintik, tehát kétharmados támogatást igényelnek:
— az alkotmányos alapjogokat érint ő kérdések;
— az Ötv. 2 az alapvető jogok, kötelességek szabályozása tekintetében;
egy új struktúra, települési, területi önkormányzati egység beépítése az ön-
kormányzati igazgatás területi rendszerébe az alkotmány település és terület-
beosztási rendszerét is érintené;
— az alkotmány a szabad társulást alapjogként rögzíti minden önkormányzat
(pontosabban: képvisel ő-testület) számára, ennek megváltoztatása;
— az általunk javasolt rendszer részben felül kell, hogy írja, nagyobb területi
egységekre is adaptálva tovább kell, hogy fejlessze a nemrégiben kialakított
többcélú kistérségi társulási rendszert kötelez ő erővel;
— a megyei önkormányzás, mint területi szint ű önkormányzatok bármilyen mó-
don való megváltoztatása;
— a minden települést megillet ő önkormányzás jogának, tartalmi összetev őinek,
szervezeti kereteinek, az önálló hivatal alakítás jogának módosulása.
E tanulmánynak nem célja aktuál politikai kérdésekkel foglalkozni. Viszont azt
sem teheti meg, hogy ne hívja fől a figyelmet arra, hogy az önkormányzati rendszer
alapjait érintő bármilyen változtatáshoz (a fentebb felsoroltak miatt is) szükséges a
mindenkori ellenzék és a mindenkori kormánypártok konszenzusa. A konszenzus
hiányának is tudható be ugyanis, hogy (az 1994-es esztend őt kivéve) az Ötv.-n az
elmúlt 16 év alatt érdemi változtatást egyik kormányzati ciklusban sem lehetett
elérni a 2/3-os támogatás szükséglete miatt. 3
Kormányzati dokumentumok a városok önkormányzati szerepkörének
növeléséről
Az önkormányzati rendszer reformját egy évtizede újra és újra felvetik szakmai és
politikai körökben egyaránt. A meglehet ősen gazdag szakirodalom mellett számta-
lan kormányzati dokumentum született az eltelt évek alatt. Az Önkormányzati és
Területfejlesztési Minisztériumban készített, „A helyi önkormányzati rendszer
Csefkó Ferenc: A város(közösségi) önkormányzás kialakításának elvi alapjai.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 1. 109–123. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s 1 A város(közösségi) önkormányzás ... 111
továbbfejlesztésér ől" szóló vitaanyagot elsőként azért emeljük ki, mivel témánk
szempontjából olyan jelentős kiinduló pontokat ad, amelyek a korábbi kormányzati
reformelképzelésekben nem, vagy csak érint őlegesen szerepeltek.
Ebben — egyebek mellett — a következ őket olvashatjuk: „A városok ... a jöv ő épí-
tésének zálogai, a fejl ődés motorjai. Ennek felismerése révén az Európai Unió és
tagországai, így hazánk is törekszik a városok kiemelt kezelésére. ... A nemzeti
fejlesztéspolitikánk kiemelt céljává kell, hogy váljon a városi dimenzió. A lipcsei
charta tervezetével összhangban szükséges a városok és a velük szervesen össze-
függő városkörnyéki települések gazdaságilag, szociálisan és környezeti szempont-
ból kiegyensúlyozott integrált stratégián alapuló fejlesztése. ... élénkíteni kell a
városok, valamint a városok és községek közötti együttm űködést. ... Segíteni kell a
kistérségi székhelyvárosokat a területi központ szerepük betöltéséhez szükséges
fejlesztések megvalósításában... a differenciált feladat- és hatáskör-telepítés jegyé-
ben célszerű az európai értelemben vett nagyvárosok és agglomerációjuk igazgatási
rendszere specialitásainak vizsgálata és érvényesítése." (Vitaanyag... 2007, 3-4)
A vitaanyag a főváros és a kerületek kapcsán megállapítja a közöttük lév ő mun-
kamegosztás ésszer űtlenségét, s azt, hogy „nem történt el őrelépés abban a kérdés-
ben sem, hogy a főváros a regionális átalakulásban milyen szerepet játsszon: agg-
lomerációjával együtt alkosson területi önkormányzatot, vagy ezt a funkciót saját
területén gyakorolhassa és az agglomerációval más típusú együttm űködést valósít-
son meg". (Vitaanyag... 2007, 4)
A szervezeti, strukturális átalakítás meghatározó területei között rögzíti a doku-
mentum, hogy a feladatok, hatáskörök újrarendezésével „a községek teljesít őképes-
ségét meghaladó közszolgáltatások egy részét a városhoz indokolt telepíteni" ... „a
megyei jogú városi kategória megszüntetésével párhuzamosan indokolt lehet az
Ötv-ben megjeleníteni a nagyvárost — a differenciált hatáskör-telepítés eszközét
alkalmazva — mint széles feladatkörrel rendelkez ő európai értelemben vett nagy
lakosságszámmal és regionális vonzáskörzettel rendelkez ő települést". Ezt követ ően
azonban egy ezzel ellentétesnek t űnő megállapítást tesz: „ez azonban csak cím
lenne, de nem eredményezne kiemelt jogállást." (Vitaanyag... 2007, 13)
Az előző kormányzati előterjesztéssel szemben, egy kés őbbi (2007. november)
dokumentum már jóval mérsékeltebben (mondhatnánk: alig) foglalkozik a városok
kiemelt vagy kiemelésre érdemes szerepével, olyannyira nem, hogy míg a f ővárosi
önkormányzati rendszer újraszabályozása külön pontban is szerepel (9.), addig a
városi, nagyvárosi kérdések „csupán" a regionalizmus kihívásaira adható válaszok
között kapnak helyet (8.).
A dokumentum a középszint átalakításával párhuzamosan tartja szükségesnek „a
megyei jogú városi jogállás szabályozásának átalakítását, s a nagy lakosságszámú
térségi központok, a nagyvárosok sajátosságaihoz illeszked ő munkamegosztás kiala-
kítását — elsődlegesen a településtípusokhoz rendelt differenciát feladattelepítéssel."4
Csefkó Ferenc: A város(közösségi) önkormányzás kialakításának elvi alapjai.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 1. 109–123. p.
112 Csejkó Ferenc TÉT XXII. évf. 2008 • 1
A feladat- és hatáskör-telepítés hatályos szintjei
Az önkormányzati hatás- és feladatkörök telepítése során a jogalkotó (beleértve a
helyi jogalkotást is) „ma" az alábbi önkormányzati (szervezeti) egységekben gon-
dolkodik (gondolkodhat):
— Települési szint:
- község,
- nagyközség (gyakorlatilag csak területszervezési szem-
pontként),
— város,
- megyei jogú város,
fővárosi kerület (településinek min ősül),
— főváros.
— Területi szint:
- megye,
- fóváros (telepítés szempontjából),
- megyei jogú város (a telepítés szempontjából a városi fe-
ladatok mellett saját közigazgatási területén ellátja a megyei
önkormányzatra telepített feladatokat).
Településrészi önkormányzatok (az adott településrészt illet ően, átruházott ha-
táskörben eljárva).
— Társulások (ugyancsak átruházott hatáskörben eljárva, a társulásban részt vev ő
önkormányzatokra kiterjed ően).
— Kistérség — többcélú kistérségi társulás — a részt vev ő önkormányzatokra kiter-
jedően, de erre a szintre kötelez ő önkormányzati feladat nem telepíthet ő, tehát
szintén csak önkéntes átruházással (egyebekben csak ösztönz ő támogatásokkal)
működtethető — és működik — a rendszer.
— Kisebbségi önkormányzatok:5
— településiek mint funkcionális önkormányzatok törvényben rög-
zítettek, valamint a települési, megyei önkormányzat
— megyeiek
által átruházott hatáskörben eljárva.
A várossá válás jogszabályi követelményei
Annak érdekében, hogy a probléma nehézségeire rávilágítsunk, nézzük el őször a
jelenlegi helyzetet, amely — a fővároson kívül — egy általános „városfogalommal"
operál, s e mellett épült be az önkormányzati rendszerbe a megyei jogú városi kate-
gória. Egyéb várostípusokat az Ötv. „nem ismer", illet őleg néhány relációban al-
kalmazza a „székhely" megjelölést (pl. körjegyz őségek esetében).
A hatályos szabályozás nem köti lakosságszámhoz, hanem (alapfeltételként) a
nagyközségi státuszhoz a városi cím elnyerését. S őt, az önkormányzati és a hatásköri
Csefkó Ferenc: A város(közösségi) önkormányzás kialakításának elvi alapjai.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 1. 109–123. p.
TÉT XXII. évf. 2008 • 1 A város(közösségi) önkormányzás ... 113
törvény nem tesz jogállásban érdemi különbséget városok és községek között. Ez a
tény „liberalizálta" a várossá nyilvánítási gyakorlatot is.
Az utóbbi évtizedekben végbement tömegesnek tekinthet ő várossá nyilvánítás
részben azzal függött össze, hogy a kiemelten fejlesztett nagyközségek egy része
erre az időszalcra érte el a kisvárosi fejlettségi szintet.6 „Az 1990-es évelct ől és azt
követően várossá vált települések közül már csak kevés olyan volt, amelyikben
10 000 fónél többen élnek, de már sok olyan is el őfordult, ahol a lakosok száma
nem érte el az 5000 fő t. Az új városok többsége tehát az 5000-10 000 lakosú tele-
pülések kategóriájába tartozott. De mint az ismert, számtalan 5000 fónél kisebb
lakosságszámú nagyközség is városi címet kapott, ami éppen a térségközponti
funkciók tekintetében aggályos." (Szigeti 1995, 9)
A területszervezési eljárásról szóló, jelenleg hatályos 1999. évi XLI. törvény alap-
ján nagyközségi képvisel ő-testületnek a várossá nyilvánítás kezdeményezésekor
fejlettségét, térségi szerepét különösen a következ őkben indokolt értékelni:
— a nagyközség helye a térség településhálózatában, fejl ődésének fő jellemzői,
történeti, társadalmi értékei, hagyományai;
— a nagyközség népességének alakulása, demográfiai, társadalmi szerkezetének
j ellemzői;
— a nagyközség gazdasági fejletsége, szerkezete, jelent ősebb gazdasági társaságok;
— kereskedelmi, szolgáltató funkciók, ezek térségi kihatása, az üdülés, az ide-
genforgalom és a vendéglátás jellemz ői;
— a gazdasági aktivitás, foglalkoztatottság a nagyközségben, a térségi ingázás, a
képzettség jellemzői;
— a nagyközség infrastrukturális fejlettsége, közm űvesítettsége: az ivóvíz-
ellátottság, a szermyvízelvezetés, -tisztítás (-kezelés), -elhelyezés, a rendszeres
hulladékgyűjtés, -elhelyezés, a fútés módja, a hírközlés, a szilárd burkolatú út-
hálózat kiépítettsége;
— a nagyközség településszerkezete, arculata, fejlesztési koncepciói, rendezési,
szabályozási tervek jellemz ői;
— a nagyközség intézményei, főként a térséget is ellátók jellemz ői, elsősorban az
oktatás, a kultúra, a tudomány, a kutatás, az innováció, az egészségügyi és
szociális ellátás, egyéb intézmények területén, az igazgatási és rendészeti
szervek;
a nagyközség szellemi, kulturális, sportélete, társadalmi szervezettsége, a civil
szerveződések tevékenysége, mindezek kihatása a térségre;
— az önkormányzati vagyon és gazdálkodás bemutatása, az önkormányzat társu-
lásos kapcsolatai, térségi szervez ő munkája.'
Csefkó Ferenc: A város(közösségi) önkormányzás kialakításának elvi alapjai.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 1. 109–123. p.
114 Cseflcó Ferenc TÉT XXII. évf 2008 s 1
A városok kiemelt szerepét jelent ő önkormányzati feladat-ellátási
rendszer jogi alapjai
Koncepciónk alapján az el őző pontban írtak a következ ők szerint módosulnának:
Lennének olyan települések, önkormányzati egységek, amelyekre önkormányzati
feladatokat és hatásköröket lehetne telepíteni, és továbbra is maradnának olyan
feladatok, amelyeket minden önkormányzatot alakítani tudó település elláthatna.
E településtípusok:
főváros,
regionális központi funkciót betölt ő pólusközpontok,
- nagyvárosok,
kistérségi központ városok,
- mikrokörzeti központok, központi funkció nélküli városok. 8
Ezekhez a várostípusokhoz az önkormányzati közszolgáltatási feladatellátás szem-
pontjából törvény által rendelt települési, térségi körzetek tartoznának. Az utolsó
típusnál a többes szám használatát az indokolja, hogy a kisebb hatókör ű városok,
miközben saját vonzáskörzetükre rendelkeznek bizonyos szolgáltatási-ellátási ha-
táskörrel, addig — meghatározott feladatok kapcsán — egyúttal a nagyobb hatókör ű
városhoz is tartoznak vonzáskörzetükkel együtt, a mikrokörzeti központoktól a
pólusközpontokig.
Ha az itt felsoroltak szerinti feladat- és hatáskör-telepítési rendszert alakítanánk
ki, azzal az önkormányzati rendszer paradigma-váltását jelent ő struktúrát hoznánk
létre. Ehhez viszont definiálni kell, hogy melyek az öt várostípus legalapvet őbb
fogalmi jegyei, amelyek a körzeti, térségi feladatellátásra alkalmassá teszik, és
amelyek révén egyik vagy másik kategóriába sorolható egy-egy város. Meg kell
tehát határozni az adott várostípus fogalmát, a többihez képest eltér ő jegyeit.
Nos, tehát a jogalkotó el őtt álló feladat (lenne), hogy meghatározza az általunk
megjelölt várostípusok lényegi elemeinek rögzítése mellett a várossá nyilvánítási
fenti szempontrendszert, így pl.
a főváros helye az ország/térség...
- a pólusközpontok helye a régió...
- a nagyvárosok helye a térség/megye (?)...
- a kistérségi központ városok helye a kistérség...
- a mikrokörzeti központok helye a mikrokörzet...
településhálózatában; fejl ődésének fő jellemzői, történeti, társadalmi értékei, ha-
gyományai, településszerkezete, fejlesztési terveik stb.
Ugyanebben a megközelítésben a népesség, demográfiai, társadalmi szerkezet, a
gazdasági fejlettség, kereskedelmi szolgáltatások, idegenforgalom, foglalkoztatott-
ság, infrastrukturális helyzet, intézményhálózat, szellemi, kulturális élet, társadalmi
szerveződések, önkormányzati vagyon, gazdálkodás, s korántsem utolsó sorban a
városokhoz rendelt térségtípusokra gyakorolt, illetve meghatározandó vonzáskörzeti,
Csefkó Ferenc: A város(közösségi) önkormányzás kialakításának elvi alapjai.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 1. 109–123. p.
TÉT XXII. évf 2008 • 1 A város(közösség0 önkormányzás ... 115
térségi ellátó-szolgáltató szerepkör stb. kellene, hogy megjelenjen az öt várostípus
alapvető besorolási (várossá nyílvánítási) Icritériumai között.
Hangsúlyozzuk, e szempontok a hatályos szabályozás adaptálását jelentik, melyek
módosíthatóak, vagy újak is bekerülhetnek a szempontok közé. Jogi értelemben itt
nem a városi cím elnyerésér ől lenne szó, hiszen minden település város, hanem armak
a „státusnak" a meghatározásáról, amit az új településhálózati struktúrában számulcra
biztosítani akanink, s amihez rendeljük a térségi önkormányzati feladat-ellátási köte-
lezettséget, azaz város(közösségi) önkormányzati feladatokat és hatásköröket.
Az új feladattelepítési rendszer kündulópontjai
Miután választ ad a törvényhozó a városokat és térségeiket illet ően az előzőekben
jelzett területszervezési kérdésekre, kidolgozandók az önkormányzati feladat- és
hatáskör-telepítés feltételei.
A hatályos hazai szabályozás a feladat- és hatáskör-telepítésre vonatkozóan a kö-
vetkezőkkel jellemezhet ő : „kötelező feladatot csak törvény állapíthat meg, további
feladatok és hatáskörök önkéntes vállalásáról helyi népszavazás vagy a képvisel ő-
testület (közgyűlés) dönthet. Az önkormányzati 'szintek' közötti feladat- és hatás-
körmozgás kapcsán lényeges tétel, hogy a helyi önkormányzatok között nincs alá-
fölérendeltségi viszony. A kötelez ő és a falcultatív feladatok elhatárolása pedig csak
az önkormányzati ügyekre érvényes. E feladatok összességét szokás kötelez ő szol-
gáltatási minimumnak is tekinteni." (Horváth M 1993, 134-135)
Az Ötv. 9. § (1) bekezdése szerint az önlcormányzati feladat- és hatáskörök a kép-
viselő-testületet illetik meg. Ez utóbbi alapvet ő jogalkotási, kodifikációs probléma,
melyet meg kell oldani a városok és térségülcre terjed ő önkormányzati feladat- és
hatáskör meghatározás során. A város és a vonzáskörzetéhez tartozó települések,
mint önjogú önkormányzati egységek mellé hogyan építhetjük be a városközössé-
get, mint úgyszintén önkormányzati jogokkal felruházott területi egységet?
A minden önkormányzatra vonaticozó kötelez ő feladatokat a törvény rögzíti. E sze-
rint a települési önkormányzat köteles gondoskodni pl. az egészséges ivóvíz ellátásá-
ról, az óvodai nevelésről, az általános iskolai oktatásról és nevelésr ől, az egészség-
ügyi és a szociális alapellátásról stb.9 Ezek a kötelez ő feladatok gyakorlatilag in-
kább tekinthetők feladatköröknek, melyek konkrét feladatai, az azokhoz rendelt
hatásköri jogosítványokkal és kötelességekkel a kés őbbi ágazati szabályozásban
öltenek testet.
A fentiek jelentik talán a legnehezebb feladatot az új telepítési rendszer kimunká-
lása során. Ugyanis egyrészt meg kell jelölni (az ágazati jogszabályokban részlete-
zettek szerint), hogy közülük melyek és milyen feltételek szerint maradnalc minden
település kötelez ő feladatának és melyek azok, amelyek a különböz ő városi szintek-
re (és körzetükre) történ ő feladat- és hatáskör-telepítéssel oldhatóak (oldandóak)
meg, és melyik várostípusra telepítve.
Csefkó Ferenc: A város(közösségi) önkormányzás kialakításának elvi alapjai.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 1. 109–123. p.
116 Csejkó Ferenc TÉT XXII. évf. 2008 s 1
Az önként vállalt feladatok tekintetében az Ötv. szerint a települési önkormányzat
feladata különösen a lakásgazdálkodás, helyi tömegközlekedés, gondoskodás a
közbiztonság helyi feladatairól, tudományos, m űvészeti tevékenység támogatása
stb. 1° Itt már az érdekelt és érintett városi és községi önkormányzatok konszenzusos
megállapodására lenne szükség a feladat vállalása, ellátása, átruházása, a biztosí-
tandó anyagi eszközök stb. tekintetében.
A hatályos szabályozás alapján a települési önkormányzat maga határozza meg —
a lakosság igényei alapján, anyagi lehet őségeitől függően —, hogy mely feladatokat,
milyen mértékben és módon lát el. Egyes feladatok ellátása meghatározott telepü-
lésméretekhez (pl. helyi tömegközlekedés), teljesít őképességhez, illetve intézményi
feltételekhez (pl. egyes oktatási, egészségügyi stb. feladatok) kötött." E tétel
ugyancsak adaptálandó a megjelölt várostípusokra és városközösségekre.
A város(közösségi) típusonkénti önkormányzati feladatok telepítésével kapcsolat-
ban a következő elvárások fogalmazhatók meg:
- stabilitás, szakmailag magas min őség biztosítása;
finanszírozhatóság (indokolt, reális költségek);
ágazati és pénzügyi jogszabályok összhangja;
polgárközelség;
- elérhetőség;
- esélyegyenlő ség biztosítása a szolgáltatásokhoz való hozzájutás tekintetében;
- ellátási képesség (hatékonyság, eredményesség, m űszaki és humán infrastruk-
túra stb.);
a megalapozott döntéshez szükséges információ rendelkezésre áll-e vagy sem,
(milyen gyorsan, milyen ráfordítások mellett érhet ő el), vagy csak másik vá-
rosegységben biztosítható;
az igény, a feladatellátás gyakorisága mikrokörzeti, körzetközponti, nagyváro-
si, pólusközponti, fővárosi szinten teszi ésszer űvé, gazdaságossá a tevékeny-
ség gyakorlását;
a tényleges feladatellátás (a tervezést ől a szolgáltatáson túl, egészen az ellen-
őrzésig) mely város(közösségi) egységekben biztosítható hatékonyabban;
- az adott feladatellátás a hatékonyság, költségtakarékosság mellett magasabb
szakmai színvonalon biztosítható-e a következ ő szinten vagy sem (humán- és
reálinfrastruktúra rendelkezésre állása);
- az állampolgár és az állam (önkormányzat) „mit nyer" az adott várostípusra
(és körzetére) történ ő feladatellátás el őírásával.
Az új települési rendszer kialakítása a differenciált feladattelepítés
alkalmazásával
Az Ötv. rögzíti, hogy egyes önkormányzatoknak, a községnek, városnak egymás-
tól eltérő feladat- és hatáskörei lehetnek:
a helyi önkormányzatok a helyi igényekt ől és teljesítőképességtől függően
egymástól eltérő önkormányzati feladat- és hatásköröket vállalhatnak;
Csefkó Ferenc: A város(közösségi) önkormányzás kialakításának elvi alapjai.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 1. 109–123. p.
TÉT XXII. évf. 2008 • 1 A város(közösségi) önkormányzás ... 117
— a törvény a nagyobb lakosságszámú és teljesít őképességű önlcormányzatoknak
— más helyi önkormányzatokhoz képest — több kötelez ő feladat- és hatáskört
állapíthat meg,12
— a törvény a települési önlcormányzatokat kötelezheti arra, hogy egyes közszol-
gáltatásokról és közhatalmi helyi feladatok ellátásáról gondoskodjanak. E kö-
telezettségek a település nagyságától, lakosságszámától és egyéb feltételekt ől
függően eltérően is megállapíthatók.13
Kodifikációs szempontból jelenleg a községi önkormányzati szintre — ilyen típusú
önkormányzatból van a legtöbb — történ ő differenciált feladat- és hatáskör-telepítés
elsődleges akadálya a feladatellátás iránti igények és feladat-ellátási képességek eltér ő
méretekből, eltérő intézményi infrastruktúrából adódó nagyfokú különböz ősége.
Hasonló méretbeli és feladat-ellátási különböz őségek jellemzik a magyar városok
rendszerét. Ismerünk két—háromezer lakosú városokat, melyek esetenként küszködnek
az általános iskola fenntarthatóságáért, és emellett alapszolgáltatásokat társulás kere-
tében csak másutt tudnak biztosítani (pl. bölcs ődei ellátás, orvosi ügyelet stb.). De
ugyancsak városi címet viselnek több tízezer lakosú, történelmi tradíciókkal, gazdag
igazgatási, igazságügyi és gazdasági funkciókkal vagy éppen modern fejl ődő iparral
rendelkező településeink. Ilyen eltérő jegyekkel, ismérvekkel rendelkez ő településtí-
pusra szakmailag rendkívül problematikus differenciált módon hatáskört telepíteni.
„Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a városok részleges vagy teljes kör ű közép-,
illetve felsőfokú ellátást biztosító (kis)térségi, illetve regionális funlcciók megtele-
pedésére alkalmasak, azokat koncentráló települések, de a városok vonzáskörzete a
legtöbb esetben részben nagyobb, részben kisebb, mint a teljes kör űen funkcionáló
vonzáskörzeti kapcsolatok térsége ... egy község akár több város intézményeinek
vonzáskörzeteibe is tartozhat. A kisvárosok, illetve környezetük egy része szükség-
szerűen beleesik más, főleg nagyobb városok vonzáskörzetébe." (Szabó 1997, 18)
Példák sora hozható az itt írtak igazolására. A középfokú olctatás, például ma nem
lehet városi önkormányzati hatáskör, mert városaink egy részében nem m űködik
középiskola és nem is tartható fenn14; az általános iskola fenntartása nem lehet
községi önkormányzati feladat, mivel községeink több mint kétharmadában nem
működik általános iskola.
Ahol a települések mérete, valós igényekkel alátámasztott közszolgáltatási ellátó
képessége közös jegyeket mutat, lehetséges a differenciált hatáskör telepítése (f ővá-
ros, fővárosi kerület, megyei jogú város, körzetközponti város, megye). Ahol ezek a
közös ismérvek hiányoznak (község, város) ott az eltér ő feladat- és hatáskör-
telepítés feltételei is hiányoznak.
A differenciált hatáskör-telepítés alapfeltétele az egyes önkormányzati település-
típusok közös ismérvelcre épül ő, normatív szabályozása. Ilyen ismérvek lehetnek a
központi szerep (vonzáskörzet népessége), közszolgáltatási feladat-ellátási mutatók.
Ilyen jellegű mutatókra alapozott normatív rendszerben alakítható a helyi önkor-
Csefkó Ferenc: A város(közösségi) önkormányzás kialakításának elvi alapjai.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 1. 109–123. p.
118 Csefkó Ferenc TÉT XXII. évf. 2008 s 1
mányzati rendszer, amely megteremti az eltér ő feladat- és hatáskör telepítésének a
feltételeit az általunk javasolt szintrendszerre, városközösségekre, településekre:
a főváros (és agglomerációjának városközössége), s az e körbe tartozó települések;
— a pólusközpontok (és a regionális városközösségük), s az e körbe tartozó telepü-
lések;
— a nagyvárosok (és a térségük városközössége), s az e körbe tartozó települések;
— a kistérségi központ városok (és vonzáskörzetük városközössége), s az e körbe
tartozó települések;
— mikrokörzeti központok, központi funkció nélküli városok (és városközössé-
gük), s az e körbe tartozó települések.
Az ily módon történő tipizálásra építkez ő differenciált feladat- és hatáskör-
telepítési szabályozás biztosítaná a jó min őségű közszolgáltatás esélyét minden
szintű településen lakónak, megvalósítaná a decentralizációt, a dekoncentrációt és a
szubszidiaritás elvét.
Az általunk javasolt differenciált feladat- és hatáskör-telepítés ugyanakkor azzal a
veszéllyel is járhat, hogy óhatatlanul a települési önkormányzatok egymás közötti
informális és részben formális szubordinációjához vezethet. „Nehezen megoldható
a körzeti közszolgáltatások és hatósági jogkörgyakorlás által érintett önkormány-
zatok érdekeinek megjelenítése ... fél ő , hogy ezen önkormányzatok a közszolgálta-
tások vagy hatáskörgyakorlás tétlen szemlél őivé válnak." — hívja fel a figyelmet
Szabó Gábor (1997, 22).
Városkörnyéki—városközösségi igazgatási modellek
Az új települési rendszer kialakításának törvényi szabályozással kellene történnie,
amelyre akkor kerülhetne sor, ha a tanulmányunk elején jelzett alkotmányossági
követelmények teljesülnek.
A feladat- és hatáskör-telepítés új rendjének kialakításához — bármily furcsa — a
tanácsrendszert kell „tetemre hívnunk", s annak is a város környékiségre vonatkozó
(igaz, nem túl hosszú ideig él ő) rendszerét — értelemszer űen adaptálva az önkor-
mányzati rendszerre. A városkörnyéki jogállás dönt ő előnye abban foglalható össze,
hogy általa megszüntethet ő a község—város sokoldalú együttm űködését megnehezí-
tő kapcsolat-irányítási kett ő sség. „A városkörnyék organikus kapcsolatrendszert is
jelent, közös céljaik és érdekeik együttes szolgálatával, önállóságuk tiszteletben
tartásával. A községi és a városi testületek között nincs alá-fölé rendeltség."
(Kolláth 1979, 1076)
„A városkörnyékiség kialakítását követ ően arra kellett törekedni, hogy a népkép-
viseleti jelleg szélesebb körben bontakozzék ki, meg őrizve testületi kapcsolataiban
a mellérendeltség és egyenjogúság gyakorlatát. A városkörnyékiség elvi alapja a
települések egyenlőségén alapuló együttm űködés. A város középfokú szerepéb ől
fakad, hogy az ellátást biztosító feladatok a városban összpontosulnak, de ebbéli
felelőssége az egész vonzáskörzetre kiterjed." (Nagy 1983, 938)
Csefkó Ferenc: A város(közösségi) önkormányzás kialakításának elvi alapjai.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 1. 109–123. p.
TÉT XXII. évf. 2008 • 1 A város(közösségi) önkormányzás ... 119
A városkörnyéki igazgatás problémáira is utalni kell, így pl. arra, hogy „a városok
és vonzáskörzeteik kapcsolatában visszatér ően felmerülő kérdés, hogy még tanácsi
területen is lehet-e együttm űködést megfelel ően kialakítani akkor, amikor a telepü-
léseknek önálló tanácsaik vannak" (Pápai 1976, 976). „A városi `közreműködői'
szerep tisztázatlansága, az irányítás 'kézi vezérlése', a normativitás hiánya; a köz-
ségi apparátus felkészületlensége; a város és környéke közötti kapcsolatok 'érdek-
nélkülisége'; az irreálisan, valós kapcsolatok nélküli városkörnyéki `kényszerházas-
ságok' stb., mind a tényleges együttm űködést akadályozó tényez ők." (Bartók—
Kara—Kökényesi 1987, 426)
Hangsúlyozzuk, az előző ekben röviden jelezett okfejtésekkel nem a tanácsi rendszer
városkörnyéki modelljét kívánjuk visszahozni, csupán azt jelezni, hogy a térségi
együttműködés önkéntes jellege mellett az önkormányzati feladat- és hatáskör-
telepítésnek és ellátásnak lehetnek más útjai is.
A városkörnyéki jogi konstrukció alapjai tekintetében alkalmazható a pólusvárosok-
ra, nagyvárosokra is, csupán más nagyságrendekben és némileg más szervezeti, m ű-
ködési struktúrában — figyelemmel a részt vev ő települések számára, az ellátandó
közszolgáltatási feladatokra stb.
Főváros
Az önkormányzati feladat- és hatáskör-telepítés oldaláról vizsgálva a fő városi
igazgatás sajátosságait, több distinkciót is kell tennünk. A leglényegesebb, hogy
kizárólag az önkormányzati ügyekr ől van szó. Az alaptétel látszólag egyszer ű:
megjelenik maga a főváros, mint önkormányzati egység,
külön jelennek meg a kerületek,
kell/ene, hogy megjelenjen a Budapesti agglomeráció,
— s megválaszolandó, hogy „különleges szerepéb ől fakadóan" milyen országos
(nagyvárosokat, kistérségeket stb. átível ő) feladat- és hatáskörök telepíthet ők e
szintre.
A szakirodalom tanulmányozása alapján ritkán találunk olyan jogi szabályozást,
amely nem tér el a városigazgatás közös szabályaitól, de van olyan megoldás is,
amikor a fővárosi modell egészében eltér ő a helyi igazgatást érint ő közös szabá-
lyoktól.
„A gyakorlatban olyan kétszintű agglomeráció-igazgatási struktúrák alakultak ki,
amelyekben kompromisszum van a horizontális integráció és a vertikális széttagolt-
ság között ... a világszerte ismert megoldások között elég nagy a szóródás. A helyi
önállóságban megmutatkozó tradicionális különbségek meghatározzák az agglome-
rációt alkotó helyi önkormányzatok együttműködési lehetőségét is. A központosítás
és az autonómia változó aránya adja az egyes európai modellek specifikumát,
melynek lényege:
— az agglomerációt magában foglaló olyan fels őbb szerv, amely általános,
— az agglomerációt magában foglaló speciális fels őbb szerv,
Csefkó Ferenc: A város(közösségi) önkormányzás kialakításának elvi alapjai.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 1. 109–123. p.
120 Cseflcó Ferenc TÉT XXII. évf. 2008 s 1
— a helyi önkormányzatok együttműködése alapján létrejött agglomeráció-
igazgatási szerv." (Balázs 1988, 3)
„Találhatók közvetlen, de közvetetten megválasztott testületek is. A döntéshozata-
li mechanizmus és felelő sség megosztott. F ő tendenciaként jelezhet ő, hogy az agg-
lomeráció igazgatása nem általános hatáskör ű , hanem közvetett választások útján
létrejövő testülettel rendelkez ő többcélú, de speciális szervek jöjjenek létre."
(Balázs 1988, 24)
A budapesti agglomeráció-igazgatás lehetséges modelljeit a hetvenes évekt ől kez-
dődő en nem kevesen dolgozták már ki (részletekbe men ő szabályozási, szervezeti
struktúrát és mű ködést is leírva). Ezen munkák is felvetették azt a kérdést, hogy az
önkormányzati igazgatásban megjelenik-e a Budapesti agglomeráció, van-e erre
politikai/önkormányzat-politikai akarat és érdek?
Pólusközpont — nagyváros
Itt együtt kezeljük a kétféle nagyváros-típust. Tesszük ezt azért, mivel a kiindulási
alap azonos. Csupán a regionális, térségi szerepkör, ellátási körzethatárok, funkci-
ók, nagyságrendek a különböz ő ek ama tartalmi-feladatellátási jegyeken túl, melye-
ket a tanulmány korábbi részeiben már érintettünk. „A nagyvárosi igazgatási gon-
dokat általában két igazgatástechnikai eszközzel próbálták (próbálják) megoldani:
vagy kötelező község- és városfúziót (melynek során az állam bizonyos esetekben
kénytelen kényszereszközöket alkalmazni), vagy demokratikusnak t űnő föderatív
(direkt vagy indirekt ihletés ű) megoldást favorizálnak." 15
„A nagyvárosi területek, agglomerációk egységes igazgatásának egyik megoldása
az egyesítés, amikor a nagyváros beolvasztja a környez ő településeket. A másik a
föderatív rendszerek kiépítése, amelynek lényege, hogy megmarad a települések
önállósága, önkormányzata, s föléjük az igazgatásnak egy második szintjét építik ki,
gyakorlatilag kétszintű igazgatási rendszert hoznak létre. A hatáskörmegosztás diffe-
renciáltan alakul köztük: az els ő csoportba azok tartoznak, amelyek jogszabálynál
fogva illetik meg a nagyvárosi szerveket, a másodikba azok, amelyek csak akkor
válnak a hagyományos szervezet hatáskörévé, ha azokat a községek 51%-a önkénte-
sen átruházta (ekkor az egész agglomeráció területére gyakorolja a hatáskört), a har-
madikat a szabadon átruházott hatáskörök alkotják — s csak azokon gyakorolják, mely
községek éltek az átruházással." (lásd b ővebben Szalai 1987, 4; 9; 10)
Az előbbiek már átvezetnek bennünket az önkéntes, azaz a szabadon vál-
lalt/vállalható feladtok köréhez, illet ő leg ahhoz a megoldáshoz, amikor a község/város
a feladat- és hatáskör címzettje, de az érintettek döntése adja a jogi felhatalmazást a
feladat- és hatáskör „földelegálására" a központ-városhoz, vagy városközösséghez.
Kistérségi központ, városi mikroközpont
Az általunk javasolt modellben a kistérségi szint ű feladatellátás egyrészt a 174
kistérségi központban és „alszintként" mikroközpontokban — azok központi váro-
Csefkó Ferenc: A város(közösségi) önkormányzás kialakításának elvi alapjai.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 1. 109–123. p.
TÉT XXII. évf. 2008 • 1 A város(közösségi) önkormányzás ... 121
saikra és városközösségeikre telepítve valósulna meg. Jogalkotási szempontból
hasonló eljárással, tartalommal, csak más nagyságrend ű térségre vonatkoztatva,
mint amit a nagyvárosok, főváros kapcsán kifejtettünk. (Amit a tanácsi városkör-
nyéki modellrő l írtunk, talán itt lenne a legtisztábban alkalmazható, adaptálható.)
Az elmúlt esztendők a kistérségi szintű önkormányzati feladatellátás kapcsán hoz-
tak létre paradigmaváltásnak min ősíthető változást, ennek ellenére érdemesnek
tartjuk felhívni arra a figyelmet, hogy minden kormányzati, jogalkotási, pénzügyi
támogató eszköz ellenére ezek az eljárások az alapvet ő problémát nem oldják meg,
ugyanis önkormányzati feladat- és hatáskört kötelez ő jelleggel továbbra sem lehet
telepíteni társulásra, többcélúra sem.
Viszont a jelzett eszközökkel (pl. kistérségi többlet normatíva) el lehetett érni,
hogy a kistérség központok (és milcrokörzeti társulási központok) és a hozzájuk
tartozó települések önkéntes társulásaik révén az egészségügyi, szociális, oktatási,
teriiletfejlesztési (és számos egyéb) feladatellátásban m űködjenek együtt, azaz, ha
jogi szempontból nem is, de gyakorlatban megtegyék az els ő lépéseket a vá-
ros(közösségi) önkormányzás kialakítása terén.
Minden települést megillet ő önkormányzás jogának tiszteletben tartása
Amikor a város(közösségi) szabályozás mellett tesszük le a voksunkat, egyúttal
rögzíteni szeretnénlc, hogy álláspontunk szerint az önkormányzás joga, a legáltalá-
nosabb feladat- és hatáskör továbbra is meg kell, hogy illesse valamennyi település
választópolgárát, közösségét. Ez azt is jelenti, hogy a képvisel ő-testületek, bizottsá-
gok, polgármesterek, részönkormányzatok, lcisebbségi önkormányzatok általános
hatáskörei megmaradnának.
A fentebb írtak természetesen nem csak a községi szint relációjában érvényesek,
hiszen azokat az egyéb települések, tehát a nagyvárosok és a pólusközpontok, a fóvá-
ros és annak kerületei saját közigazgatási tediletükön el kell, hogy lássák továbbra is.
A felsoroltak egymás mellett és egymást átível ően (is) érvényesülhetnek az adott
térségi hatókörre vonatkoztatva, s osztott hatáskörként is megállapíthatók (döntési
jog, koordináció, összehangolás stb.). Ahhoz azonban, hogy tovább haladjunk ezen
az úton, nem kevés teendő vár ránk. Gondoljunk csak arra, hogy az önkormányzati
feladat- és hatáskörök komplex és teljes kör ű vizsgálata jó másfél évtizede húzódik.
Ennek szükségességét ugyan senki (szakma, politikusok) nem vitatta, gyakorlati
megvalósítására azonban eddig nem került sor.I6
Reménykedjünk, hogy az általunk javasoltakra nem kell majd ennyi id őt várni.
Bennünket is a város és vidék közötti, valamint a városkörnyék és az agglomeráción
belül a kis-, közép- és nagyvárosok közötti egyenl ő partnerség elve biztosításának
célja vezényelt, annak tudatában, hogy „városaink a városrégió fejl ődésének fóku-
szai, és felel ősséget kell vállalniuk a területi kohézióért".I7
Csefkó Ferenc: A város(közösségi) önkormányzás kialakításának elvi alapjai.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 1. 109–123. p.
122 Cselkó Ferenc TÉT XXII. évf. 2008 s 1
Jegyzetek
Jelen tanulmány az ÖTM számára készített „Policentrikus városfejlesztési koncepció megalapozása" c.
kutatási zárótanulmány (MTA RKK, Pécs, 2007. március. Témavezet ő: Faragó László) „Különböz ő
szintű városi önkormányzatokra telepítend ő/telepíthet ő önkormányzati feladatok és hatáskörök" c.
részfejezetében foglaltakra alapozva készült.
2
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. (tov. Ötv.).
Témánk szempontjából közömbös ugyanakkor, hogy e módosítás beemelte az ún. f ővárosi törvényt az
Ötv.-be a kétszint ű hatáskörmegosztást is magában foglaló rendszerével (főváros — kerületek).
Előterjesztés a KÖEF 2007. december 4-i ülésére. Az önkormányzati rendszer továbbfejlesztésér ől
(ÖTM 2007. november).
5
Az országos kisebbségi önkormányzatok témánk szempontjából nem relevánsak.
6
A 2007. évi új várossá nyilvánításokkal a városok száma majdnem elérte a 300-at (297).
A kezdeményezések értékelése, összehasonlíthatósága érdekében a belügyminiszter a Belügyi Közlöny
1999. évi 13. számában tette közzé az értékeléshez szükséges adatok körét.
8
Itt csak annyit jelzünk, hogy a megyei szint (hogyan tovább) léte dönt ő módon határoz meg minden
egyéb feladat- és hatáskör-telepítés változtatási kísérletet az általunk javasoltak tekintetében is — els ő-
sorban a nagyvárosok és a pólusközpontok tekintetében.
Ötv. 8. § (4) bekezdés.
Ötv. 8. § (1) bekezdés.
Ötv. 8. § (2) bekezdés.
12
Ötv. 6. § (1) bekezdés.
13
Ötv. 8. § (3) bekezdés.
14 Érdekességként jelezzük, hogy a korábban meghivatkozott új várossá nyilvánítási pályázatok túlnyo-
mó részében ezt akként oldották meg, hogy esti gimnáziumot hoztak létre.
15
V.ö. pl. Balázs István: Lm. 8., 9. o.
16
Ha az általunk javasolt város(közösségi)-szintenkénti feladat- és hatáskör-telepítési és gyakorlási
rendszert a 2/3 hiányában nem lehet megvalósítani, úgy lehet őség nyílik nagyobb téregységekre, régi-
ókra érvényesíteni azt, ami a kistérségek szintjén a különböz ő ösztönző mechanizmusok révén eddig
megvalósult. Ebben az esetben az önkormányzati feladatok és hatáskörök címzettjei továbbra is a mai
települések képvisel ő-testületei, közgyűlései, de azok gyakorlásához, ellátási kötelezettségeik teljesíté-
séhez a külön meghatározott térségekbe tartozó települések együttese kedvezményeket kap, ha társul-
nak a nagyvárosokkal, pólusvárosokkal.
17
A fenntartható európai városokról. Az EU településfejlesztésért és -rendezésért felel ős miniszterek
2007. május 24-én tartott informális fórumán elfogadott és aláírt ún. Lipcsei Charta ajánlásaiban írtak.
Irodalom
Balázs I. (1988) Az agglomeráció igazgatás szervezeti és m űködési rendszere. MTA Államtudományi
Kutatások Programirodája, Budapest.
Bartók —Kara P.—Kökényesi J.(1987) A városkörnyéki rendszer m űködési tapasztalatai. — Állam és
Igazgatás. Május. 426. o.
Berényi S.—Szatmári L.—Szalai É. (1973) A nagyvárosi agglomerációs és az államigazgatási rendszer a
világ országaiban. ELTE Államigazgatási Jogi Tanszék, Budapest.
Horváth M. T. (1993) Önkormányzati feladatok tipológiái. — Magyar Közigazgatás. 1.
Kara P.—Kilényi G.—Kökényesi J.—Verebényi L (1983) A városkörnyéki igazgatási rendszer m űködése.
Államigazgatási Szervezési Intézet, Budapest.
Kolláth Gy. (1979) A városkörnyéki községek igazgatási munkájának irányítása. — Állam és Igazgatás.
December. 1074-1078. o.
Madarász T. (1971) Városigazgatás és urbanizáció. (A városigazgatási tevékenység elméleti modellje).
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Csefkó Ferenc: A város(közösségi) önkormányzás kialakításának elvi alapjai.
Tér és Társadalom, 22. 2008. 1. 109–123. p.
TÉT XXII. évf. 2008 • 1 A város(közösségi) önkormányzás ... 123
Nagy S. (1983) A városkörnyékiség eredményeinek községi tapasztalatai. Állam és Igazgatás. Október.
—
938-946. o.
A nagyvárosok helye az önkormányzati rendszerben. (1990) MTA Regionális Kutatások Központja,
Pécs.
Pápai Gy. (1976) A városok és vonzáskörzetülc községeinek együttmillcödése. — Állam és Igazgatás.
November. 976. o.
Pécs város és a pécsi agglomeráció közép és hosszú távú fejlesztési koncepciója. (1975) MTA Dunántú-
-
li Tudományos Intézete, Pécs.
Szalai É. (1987) A nagyvárosok igazgatásának jellemz ői egy külföldi országban. A világ nagyvárosai és
agglomerációi igazgatásának tendenciái. Kézirat. ÁSZI, Budapest.
Szabó G. (1997) Város és vonzáskörzete. Ön Kor Kép.
—
Szigeti E. (1995) Városok, k ő falak Városodás és várossá nyilvánítás. (Közigazgatási füzetek 14.)
—
Magyar Közigazgatási Intézet, Budapest.
Szigeti E. (2002) Község, város, jogállás. A magyar településhálózat közigazgatási térszerkezetének
néhány kérdése. Magyar Közigazgatási Intézet, Budapest.
Város és vonzáskörzete. (én.) Kisvárosi Önkormányzatok Országos Szövetsége, Megyei Jogú Városok
Szövetsége, Magyar Közigazgatási Intézet, Budapest.
A város és vonzáskörzete egységes fejlesztésének problémái. (1977) MTA Dunántúli Tudományos Inté-
zete, Pécs.
Vitaanyag a helyi önkormányzati rendszer továbbfejlesztésének irányairól. (2007) Önkormányzati és
Területfejlesztési Minisztérium. Budapest. 3-4. o.
THE THEORETICAL BASIS OF THE URBAN (COMMUNITY)
SELF-GOVERNANCE
FERENC CSEFKÓ
The settlement centred self-govemance system created in 1990 built upon the self-
governmental equality also during the delegation of task and authorities. The more than one
and the half decade long experiences have proved that the tasks and functions fulfilled by
different self-govemments must be revised. In the course of this revision the opportunity of
differentiation provided for by the act on self-govemments must be utilised. Beyond that a
new type of task division system shall be created specially for the different city types and
sizes and their neighbourhoods, in which system the basic right of self govemance would
remain due to every settlement but the pubic services would be settled in the cities and the
urban communities formulated by the cities and their neighbourhood. This new type of dele-
gation system would result that functional, delegation tiers would be newly defined like the
capital city (and the urban community of its agglomeration) and the community of the set-
tlements belonging to this circle; the pole centres and (their regional urban communities), and
the settlements belonging to this circle; larger towns (and the urban community of their a
region) and the settlements belonging to this circle; micro regional city centres (and the
community of towns in their attraction arca) and the settlements belonging to this circle;
centres of micro districts, towns without central functions (and their urban community) and
the settlements belonging to this circle.