Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 235-243. p.
Tér és Társadalom XXI. évf. 2007 s 4: 235-243
AZ MTA REGIONÁLIS TUDOMÁNYOS
BIZOTTSÁG HÍREI
TÁRSADALOMFÖLDRAJZOT M ŰVELNI
A 21. SZÁZAD KEZDETÉN — KOMPLEX VILÁG-
SZEMLÉLET
SZÉKFOGLALÓ EL ŐADÁS A
SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEMEN
(Studying Human Geography at the Beginning of the 21 st.
Century — Complex World View)
MÉSZÁROS REZSŐ
Kulcsszavak:
társadalomföldrajz komplex világszemlélet új társtudományi kapcsolatok
A társadalomföldrajz teljesítménye, tudományos értékteremt ő képessége, eredményeinek gyakorlati
hasznosíthatósága nem csökken. Érzékelhet ő azonban, hogy a társadalomföldrajz nem tudott igazán jól
beépülni a társadalmi elfogadottság rendszerébe. A társadalomföldrajzot m űvelő geográfus társadalom
nagyon megosztott a világszemléletét, a kutatási koncepcióit illet ően. Sokan nem megfelel ő időben és
nem kell ő érzékenységgel vették észre, hogy a világ egyre inkább összetetté válik, ugyanakkor rendkívül
gazdag egyenlőtlenségekben is. Olyan új tényez ők, hatások léptek be, amelyek társadalomföldrajzi
megközelítése, magyarázata új gondolkodási pályát igényel. Tehát ott képz ődik most feszültség, hogy az
egyre specializáltabb területeket m űvelő geográfusok egy részének szemlélete és a világ fejl ődésének
tendenciái, és az azzal kapcsolatos problematika többnyire nem mutatnak egy irányba. Ez némiképp
csapdahelyzet, amib ől azonban sok irányba vezethet kiút. Az egyik irányt egy új dimenzió, az egész
világra kiterjedő komplex rendszerek társadalomföldrajzi vizsgálata jelentheti. Ebben megtalálhatók
azok a fő témakörök (többek között a globalizáció, kibertér, globális klímaváltozás, információs társada-
lom), amelyek még néhány évtizedig aktuálisak lesznek, és hatásuk, összefüggésrendszerük csaknem a
lokális szintig levezethet ő. Figyelmet érdemel továbbá az a körülmény is, hogy ily módon a társadalom-
földrajz új szakmai többlethez juthat és szélesítheti társtudományi kapcsolatrendszerét.
Furcsa ellentmondás, hogy miközben a 20. században egyre növekedett a társada-
lomföldrajz teljesítménye, rendszeresen voltak mer őben új, nagy visszhangot kivál-
tó megközelítései, tudományos értékteremt ő képessége jelentősen erősödött, mégis
a század végére egy sajátos, és nem minden vonatkozásban el őnyös kép alakult ki
tudományterületünkről. Sőt, néhány értékelésben az is olvasható, hogy tulajdon-
képpen maga a társadalomföldrajz hozta magát ilyen helyzetbe azzal, hogy nem
tudott jól beépülni a társadalmi elfogadottság rendszerébe. Ez méltánytalan és felte-
hetően Igy nem is igaz. De azért kétségtelenül van jelzésértéke ezeknek a vélemé-
nyeknek, mert kifejeznek valami — országonként ugyan er ősen eltérő — viszonytor-
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 235-243. p.
236 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei TÉT XXI. évf. 2007 s4
zulást a társadalom érdekl ődő rétegei és a földrajz, a társadalomföldrajz között.
Ugyanakkor meglep ő is, mert a társadalomföldrajz tudományos teljesítménye,
eredményeinek gyakorlati hasznosíthatóságának értéke és mértéke ma sem csökken.
És mégis, még mindig van valamiféle tétovaság a társadalomföldrajzban. Úgy t ű-
nik, hogy néha egy jó értelemben vett figyelmet kelt ő magabiztosság hiányban
szenved szakterületünk. Végs ő soron ez akár csapdahelyzetnek is tekinthet ő , persze
nem az, de a gondolat felvetése talán nem ördögt ől való, még a geográfus körökben
sem! Vagyis érdemes talán az okok némelyikére röviden itt is kitérni.
Abból indulok ki, hogy véleményem szerint az a tétel még mindig tartja magát,
miszerint a társadalomföldrajz mai gondolat- és szemléletvilága olyan elméleti,
tematikai és módszertani halmaz, amelyben mélyen benne van a régi eszmék örök-
sége. Ez nem baj. De az már inkább, hogy az új, nagyhatású szemléletek kialakítá-
sa, elterjedtsége és alkalmazottsága a szükségesnél kisebb mérték ű. Bár ebben regi-
onális, nyelvi és infrastrukturális körülmények is szerepet játszanak. De ezzel
együtt is, az el őbb említett megállapítás feltehet ően meghatározó szerepet játszik
abban, hogy a társadalomföldrajzot hosszú id ő óta gyötri egy meglehet ő sen túldi-
menzionált vita. A vita arról folyik, hogy milyen is manapság a társadalomföldrajz,
illetve arról, hogy mely tudományterületek „segítségével" lehetne a társadalomföld-
rajzot jobbá tenni. A javaslatok némelyike azonban nem olyan jelleg ű, mint azok,
amelyek a tudományok közötti „normális" kölcsönhatást kívánnak elérni. Jelen
esetben egyesek odáig merészkednek, hogy teljes irányváltozásra akarják késztetni
(vagy kényszeríteni?) a társadalomföldrajzot. Miáltal deformálódna az eredmény, a
mondanivaló, és ezzel elveszítené a társadalomföldrajz a földrajzi jellegét. Nyilván-
való, hogy mély, megalapozott társtudományi (zömmel társadalomtudományi)
ismeretekre is szükség van kutatásainkhoz. Ez a felkészültség a kutatói intelligencia
része, mércéje. A veszély a túlzásokból szabadulhat ránk.
De eközben arra is vigyázni kell, hogy arról csak érint őlegesen, vagy egyáltalán
nem esik szó, hogy éppen ezzel az egyre inkább kilátástalan, hovatovább jelent ős
részben önmagáért való, öngerjeszt ő és önfenntartó vitával a földrajz, benne a tár-
sadalomföldrajz identitása válik talán kérdésessé. Önbizalma gyengül, érdekérvé-
nyesítő képessége er ő tlenebb lesz. Egy példát szeretnék említeni. Az amerikai geo-
gráfia speciális, ám meglehet ő sen súlyos bels ő problémája, talán egyik fejl ődési
akadálya éppen ehhez a problémacsoporthoz kapcsolható. A „mir ől is szól ma a
földrajz?" hosszan elnyúló vita is bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy a vezet ő ameri-
kai egyetemeken jelent ő s oktatási térvesztést szenvedett a geográfia. S őt, a modern
térelemzések lehet ő ségét is elveszítette ezeken a helyeken (ellentétben a más egye-
sült államokbeli egyetemi és a világban általánosan jellemz ő egyetemi földrajzi
pozíciókkal). Az utóbbi id őben például a Harvard vezet ői ugyan készséget mutatnak
a geográfia újbóli befogadására, ám a folyamat lassú és bizonytalan. Ezért írt keser-
gő, kemény, elszánt, de igen ő szinte, és a mélyebb okokat is feltáró Online tanul-
mányt 2007 tavaszán Jerome E. Dobson professzor, az Amerikai Földrajzi Társaság
elnöke „Hozzuk vissza a földrajzot" címmel.
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 235-243. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei 237
Napjainkra a társadalomföldrajz nagyon differenciált lett, azt is lehet mondani,
hogy túlszabdalt. Bár lehet, hogy csak sokszín ű. Mindenesetre ebben a sokszín ű-
ségben vannak elméleti jelleg ű kísérletek és gyakorlat-orientáltak. Egyesek tündö-
kölnek, mások elbuknak. Más is leírta, én is, felfogható ez a variabilitás a társada-
lomföldrajz egyfajta vitalitási képességének. Ezt a folyamatot úgy is lehet értelmez-
ni, hogy nem történik más, mint ami másfél évszázada szinte folyamatosan el őfor-
dul: a társadalomföldrajz igyekszik érzékelni a társadalom és a gazdaság struktúrá-
jának és tevékenységének változásait, és kísérletet tesz arra, hogy új megközelíté-
sekkel alkalmasnak mutatkozzon e változások térbeli összefüggéseinek elemzésére,
értelmezésére és a felhasználók felé történ ő közvetítésére.
Eközben azonban a társadalomföldrajzot művelők közül sokan nem a megfelel ő
időben és nem kell ő érzékenységgel vették észre, hogy a világ egyre inkább össze-
tetté válik és ugyanakkor rendkívül gazdag egyenl őtlenségekben is. Olyan új ténye-
zők, hatások léptek be, amelyek megközelítése, magyarázata új gondolkodási pályát
igényel. Tehát ott képz ődött, képz ődik most feszültség, hogy az egyre specializál-
tabb részterületeket m űvelő geográfusok egy részének szemlélete és a világ fejl ődé-
sének tendenciái, és az azzal kapcsolatos problematika többnyire nem mutatnak egy
irányba. Vagyis — talán érthet őbben fogalmazva: most már nem az a fő kérdés, hogy
a társadalomföldrajz bels ő tagozódása milyen mérték ű, hanem az, hogy a világfo-
lyamatokkal milyen „viszonyban" vannak ezek az új geográfiák, és egyáltalán,
hogyan viszonyul a társadalomföldrajz a világfolyamatokhoz! Szeretnék idézni
Peter Dicken 2004-ben megjelent egyik tanulmányából egy mondatot: „A geográfia
nyilvánvalóan elveszítette globális tudás-státuszát, lokálissá való válásának vágya
miatt."(Dicken 2004, 12) Ezt a véleményt szerte a geográfus világban hangoztat-
ják. A megállapításnak bizony van igazságtartalma.
A társadalomföldrajzot művelő geográfus társadalom megosztott a felfogását, ku-
tatási koncepcióit illet ően. De — ha szabad így fogalmazni — létezik egy progresszív
gondolkodású, egyre növekv ő létszámú kutatói közösség, akik elkötelezték magu-
kat amellett, hogy a legkülönfélébb új gondolatokkal, koncepciókkal közelítenek a
21. század új kérdéseihez. E kör „szakmai összehangolódása", a megújult földrajzi
tudatosság nagy reményeket táplál. Ez az, ami többek között arra késztette George
Benko-t és Ulf Strohmayer-t, hogy a 2005-ben megjelent kit űnő „Human
Geography"-ájukban kijelentsék: a 21. század kezdete kifejezetten irigylésre méltó
helyzetbe hozta a társadalomföldrajzot m űvelő geográfusokat. Megjegyzem, még a
nem kifejezetten földrajzi érdekl ődésű Institute for the Future kínálatában is talál-
kozhatunk „New Geography" cím ű, meglehetősen gazdag rovattal.
Sokféle a nézet abban, hogy melyek a fó „kihívások" a társadalomföldrajz számára.
Nézetem szerint talán reális azt az álláspontot vallani, hogy a 21. század kezdetén a
társadalomföldrajz új gondolatvilága azoknak a komplex rendszereknek a kutatási
eredményeire, társadalomföldrajzi kutathatóságára alapozódhat, amelyek az egész
világra kiterjednek, az egész világ sorsát alakítják. Az ide kapcsolódó tudományte-
rületek ismeretanyagából meríthet a társadalomföldrajz új szakmai többletet és
építhet újabb társtudományi kapcsolatrendszereket. Természetesen ezt sem szabad
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 235-243. p.
238 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei TÉT XXI. évf. 2007 s4
abszolutizálni. De abban a felfogásban talán érdemes alkalmazni, hogy segítenek
szélesíteni a mai és a közeli jöv ő körülményeinek megfelel ő földrajzi világlátást,
miáltal hatékonyabban lesz képes alkotni a geográfia.
Kézenfekvő a kérdés, melyek lehetnek azok a témakörök, amelyek eleget tehetnek
eme kívánalomnak? Nyilvánvalóan abba a körbe tartozóak, amelyek átfogóak most
a 21. század kezdetén, és a közeli jöv őben különös aktualitással bírnak, és hatásuk,
összefüggésrendszerük csaknem a lokális szintig is levezethet ő. De talán érdemes
figyelembe venni még két körülményt. Az egyik az, hogy a földrajztudományban a
legfontosabb kategória a tér, a hely és a helyzet, amelyeknek változását az idő hor-
dozza. A másik pedig az, hogy a társadalomföldrajz indító, meghatározó impulzusai
eddig a gazdasági, társadalmi környezetb ől származtak.
Ebben a szemléletben talán nem meglep ő, hogy az els ő témakör, ami nem kerül-
heti el a társadalomföldrajz kiemelt figyelmét, az a globalizáció, mint jelenleg is a
világ közérzetét és alakulását talán leger őteljesebben meghatározó komplex rend-
szer. De — igen meglep ő —, hogy a társadalomföldrajzot m űvelő geográfusok közül
nagyon kevesen foglalkoznak magával a globalizációval. Növekedett ugyan az e
témájú publikációk száma, de még mindig nagyon kevés. A már említett Peter
Dicken 2004-ben közölt tanulmányában nyilvánosságra hozott egy adatot, amely
szerint a témába ill ő 14 000 referenciából csak 2% geográfus munkája. Hozzáte-
szem, mi sem büszkélkedhetünk jobb aránnyal! Ez azért baj, mert így nem tudunk
érdemiek lenni a globalizációról folytatott tudományos vitákban.
Tehát a globalizáció. Az els ő érdekes kérdés maga a fogalom megközelítése. Tud-
juk, nincs tökéletes meghatározása, de ami figyelemre méltó, hogy lényeges
társadalomföldrajzi tartalom ismerhető fel a különféle globalizáció-felfogásokban.
Szabadjon néhány kiragadott példával élnem, mintegy illusztrációként. Paul Cloke,
Chris Philo és David Sadler 1991-ben kifejezetten geográfiai néz őpontból közelített
a globalizáció fogalmához. Szerintük a globalizáció olyan gazdasági, politikai,
társadalmi, kulturális folyamatok összessége, ahol a bolygó helyei egyre inkább
egymáshoz kapcsolódnak, a társadalmi relációk és gazdasági tranzakciók egyre
inkább nemzetközi skálán jelennek meg és a Föld maga felismerhet ő entitássá válik.
lan Hamilton 1999-es globalizáció-fogalma egy újfajta térszerkezeti szemléletre
utal. Hamiltonnak az a véleménye, hogy a globalizáció olyan folyamatok sorozata,
amely a gazdasági szerepl ők széles körének teszi lehet ővé, hogy világméretű straté-
giájukban és tetteikben egyre egyszer űbben és hatékonyabban érvényesítsék a vi-
lágról, mint egységes térr ől alkotott elképzeléseiket. Enyedi György 2000-ben a
globalizációt idő beli és térbeli folyamatként írta le, amiben kölcsönös egymásra
hatások érvényesültek, a kezdet akár a 16. századra is tehet ő, mert már akkor elter-
jedtek gazdasági, technikai vívmányok, de más szférákban is érvényesültek egy-
másra hatások, eszmei, ideológiai síkon is kialakultak kapcsolódási felületek, me-
lyek terjesztő i a 20. század közepéig az egyes nemzetek voltak. A 20. század máso-
dik felében egyre intenzívebbé váltak a világgazdaság átfogó folyamatai. Az egypó-
lusú világrendszer létrejöttével a kulturális minták és termékek az egész világon
elterjedtek. Warwick E. Murray 2006-ban a globalizáció-fogalom társadalomfölrajzi
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 235-243. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei 239
tartalmát abban látta, hogy míg sokak szerint a globalizáció homogenizálja a vilá-
got, a geográfia képes arra, hogy mind empirikus adatokkal, mind elméleti konst-
rukciókkal megcáfolja ezt az állítást. Még Yoneji Masuda megközelítésének is van
társadalomföldrajzi felülete. Masuda az 1980-as évek végére jósolta a globalizációt
az új társadalom jellemz ő világszemléletének, amelyben megjelenik a globális in-
formációs tér fogalma, ami lényegében információs hálózatokkal összekapcsolt
tereket fejez ki. Masuda szerint megszűnnek az emberiséget elválasztó területi
határok. Felvetette az „id őérték" fogalmát is, amely szerint az id ő abban a vonatko-
zásban válik értékké az ember számára, miszerint az ember élettartamának min ősé-
gét javítja. Lényeges felismerés ez, hiszen az id ő nagyobb, teljesebb kihasználását
az információs és kommunikációs technika fejl ődése nagymértékben segítette.
Érdemes lenne ennek a ma már szinte kézenfekv ő megállapításnak a szélesebb
térbeli összefüggéseit, szűkebb-tágabb térszemléleti hatásait és az ily módon leve-
zetett gyakorlati alkalmazhatóságokat is átgondolni.
Simai Mihály néhány hete megjelent kit űnő könyvében azt írja, hogy „ A XX.
század utolsó szakaszát és a XXI. század els ő évtizedeít a jöv ő történészei valószí-
nűleg az emberiség olyan ritka és sok tekintetben precedens nélküli szakaszának
fogják tekinteni, amelyre a globális fejl ődés számos fontos területén végbemen ő
változások egybeesése volt jellemz ő. E változások a világpolitikában, s a nemzet-
közi hatalmi viszonyok rendszerében, bolygónk népesedési viszonyaiban, a tudo-
mányos és technikai fejl ődésben, az intézményrendszerben, az emberiség és a ter-
mészeti környezet viszonyában s a társadalmi viszonyok rendszerében külön-külön
is „transzformációk", amelyek az adott terület rendez őerőit, jellemző sajátosságait,
globális és regionális következményeit radikálisan átalakították."(Simai 2007, 25)
És még tovább lehetne sorakoztatni a társadalomföldrajzi kapcsolódási felületeket.
A második érdekes kérdés az, hogy a társadalomföldrajzi vizsgálataink a
globalizáció szűk, vagy az egészen szélesen értelmezett tartalmára, összefüggéseire
terjedjenek-e ki? Természetesen lényegesen nagyobb lehet őséget kínál a szélesebb
értelmezés, amelyben a gazdasági folyamatokon kívül benne vannak a társadalmi
tartalmak, területi különbségek is. S őt, ebben a társadalomföldrajzi megközelítésben
azt is érdemes érzékelni, hogy a világ sorsa alakításában részt vev ő — főként globá-
lis —főszereplők térszemlélete más, mint a mi térszemléletünk. Ők általában túllép-
nek a hagyományos térkategóriákon. Ezért nagyobb fogékonyságot kellene mutatni
e nem szabályos, viszonylag gyorsan változó térszervez ődések iránt.
Az adatátviteli rendszerek, hálózatok gyors tudományos-technikai fejl ődésével a
gazdaság, a társadalom, a kultúra működési folyamatai, sőt közösségi és magánéle-
tünk egyre több cselekvése is átkerül a kibertérbe. A kibertér eredetileg olyan tér
volt, ami a hálózatba kapcsolt számítógépek képerny ői „mögötti", a számítógép-
terminálokról közvetlenül elérhet ő digitális, navigálható teret jelentette (Gibson
1984). Tehát a kibertér egy virtuális teret jelent, aminek még negyedszázados múltja
sincs, de amelynek a jövője beláthatatlan távlatokat nyit. Ma már nemcsak a számí-
tógépek hálózata „tartja életben", hanem valamennyi telekommunikciós eszköz,
illetve olyan berendezés, amelynek a kibertéren keresztül van más földi hellyel (és
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 235-243. p.
240 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei TÉT XXI. évf. 2007 s4
hozzá kell tenni már létez ő nem földi objektummal) kapcsolata. A kibertér megjele-
nésével a földi távolság és az id ő viszonya megváltozott (ennek számos el őnye és
hátránya van és lesz). Vannak, akik arról beszélnek, hogy az id ő legyőzi a teret,
mások arról, hogy a Föld globális faluvá zsugorodik. A kibertér lényegét, távlatait
sokan kísérlik megragadni. Paul Barlow már 1991-ben úgy gondolta, hogy a kiber-
tér a szül ő földje az információs korszaknak. Az a „hely", ahol a jöv ő polgárainak
rövidebb-hosszabb id őt el kell tölteniük. Manuel Castells 2002-ben egy beszélge-
tésben találóan fogalmazott: „A kibertér beépíthet ő az ember szellemi terébe ... a
kibertér olyan hipertér, amely csak a fejünkben található, nap mint nap bejárhatod
és találkozhatsz benne idegen emberekkel, máshonnan és náás id őkből származó
gondolatokkal."(Castells 2003, 34) A kibertér földrajzi kutatási lehet őségeit felis-
merve Michael Batty és Bob Barr már 1994-ben úgy látta, hogy: „Újfajta geográfia
van kialakulóban ... már teljesen elért bennünket, és egy generáció múlva olyan
drámai módon változtatja meg a földrajztudományról alkotott elképzelésünket, mint
ahogyan Klaudiosz Ptolemaiosz Kartografia-ja óta semmi sem."(Batty—Barr 1994,
68) E rendkívül biztató jöv őkép ellenére a társadalomföldrajz m űvelői későn ébred-
tek és viszonylag kevesen voltak azok, akiket ez a téma megfogott. Pedig a Jason
Whitaker szerkesztésében 2004-ben megjelent „A kibertér kézikönyve" cím ű alap-
műben már a kibertér földrajzának három típusáról írnak. Eszerint az egyik „föld-
rajz" azt az alapinfrastruktúra-hálózatot vizsgálja, amelyik az információ áramlását
biztosítja. A másik „földrajz" a felhasználó térbeli helyzetét elemzi. A harmadik
típusba tartozó pedig gazdaságföldrajzi vizsgálatot végez, azt a termelést elemzi
földrajzi szempontból, amely az információs és kommunikációs technológiához
kötődik. Egyébként jellemz ő, hogy a fejezetet Manuel Castells és Matthew Zook
jegyzi. Castells úr szociológus, Zook úr geográfus. Talán nem is véletlen, hogy a
kibertér kutatóinak szakmai összetétele rendkívül tág. Van közöttük geográfus,
szociológus, kartográfus, mérnök, matematikus, s őt építész és pszichiáter is.
A társadalomföldrajz számára számos kutatási lehet őség kínálkozik a gazdaság-
gal, a kultúrával, a társadalommal, a településekkel és azok térbeliségével kapcso-
latban. Szeretnék néhányat említeni. A kibertérnek a legátfogóbb kapcsolatrendszere a
gazdasággal van. Széles körben ismert, hogy az információs és a kommunikációs
technikák segítették, ezen technikák fejl ő désével egyre inkább megkönnyítették a
termelés nemzetközivé válását, a világhálózatok kiépülését, a vállalati egyesüléseket,
a tő kepiacok közötti nemzetközi kapcsolatokat. Valójában ez a témakörcsoport van
leginkább a társadalomföldrajz érdekl ődési körében, illetve különösen a kiemelt té-
mák: a „back office"-ok, a távmunka, az információgazdaság, India, Indonézia, Kína.
A kibertérrel való átfogó és mélyebb kapcsolatrendszerekre viszont kevesen térnek ki.
Pedig ez egy másfajta térbeliség felismerésére ad lehet őséget.
Társadalomföldrajzi szempontból is figyelmet érdemel, hogy a globalizáció szinte
önálló egysége a kulturális globalizáció. Bayer József 2002-ben a Magyar Tudomány
hasábjain írta: „A kulturális diffúzió és a kulturális termelés és fogyasztás globális rend-
szerré szervez ődése a globalizációnak talán leglátványosabb és robbanásszer űen táguló
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 235-243. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei 241
területe. ... Alapvető minőségi változást a média globalizációja idézte el ő. A média
globalizációjában új fejezetet nyitott a világháló kialakulása."(Bayer 2002, 749)
A kibertéri egyéni, társadalmi kapcsolatoknak is valójában a térbeliség ad keretet.
A számítógépes kapcsolatok leírása földrajzi metaforákkal történik. A virtuális
világban lenni földrajzi élményt jelent — írta Peter J. Taylor 1997-ben, arra utalva,
hogy ha valaki a virtuális világban van helyt ől, időtől, nemtől, színtől, vallástól
függetlenül, akkor ez nem más, mint az egyén (az éntudat) egyfajta globalizációja.
Sokan osztják azt a véleményt, hogy a kibertérnek nem is az információ szállításá-
ban van a legnagyobb hatása, hanem a társadalmi viszonyok, kapcsolatok alakulá-
sában, és a társadalmi kapcsolatok új térbeliségének értelmezésében. Howard
Rheingold 1998-ban úgy határozta meg a virtuális közösségeket, hogy ezek olyan
társadalmi csoportosulások, amelyek akkor alakulnak ki a hálón, ha elég ember
folytat elég hosszú ideig tartó nyilvános vitát egymással, és elég emberi érzést visz
bele ebbe a tevékenységbe ahhoz, hogy személyes kapcsolatok hálózatát alakítsák
ki egymással a kibertérben. Ez a téma a társadalomföldrajztól kissé távol esik. De
csak látszólag, mert alapvet ő szemléleti és koncepcionális tartalmat hordoz azzal,
hogy ráirányítja a kutatói figyelmet arra, hogy a társadalom térbeli megjelenési
formáinak változékonysága milyen gazdag, és ezeknek az új térbeli formációknak a
társadalomföldrajzi megközelítése sok lehet őséget kínál.
Ma már széles körben ismert, hogy a világ „életfolyamatai" jelent ős része működ-
tetésének kapcsolatteremt ő tere a kibertér, viszont az talán már nem, hogy a kibertér
és a városok között is rendkívül izgalmas kapcsolatrendszer van. Azért izgalmas,
mert a városok gazdasági és társadalmi megújulásának egyik alapfontosságú eszkö-
zei az információs és kommunikációs technikák. Közvetlen kutatási lehet őség van a
virtuális város, az intelligens város és a virtuális urbanizmus problémaköre és a
társadalomföldrajz között, amit az egyre nagyobb kutatói érdekl ődés jól ki is fejez.
Tehát végső soron a cél az, hogy ebben a globális világgazdasági, kultúrák közöt-
ti, kulturális, társadalmi, valamint a kibertérrel egyre több területen összefügg ő
rendszerben a társadalomföldrajz minél szélesebb körben felismerje az új ismeretek,
a komplex világszemlélet szükségességét és elkerülhetetlenségét. A „minél széle-
sebb körből" kettőt szeretnék kiemelni. Talán a két legfontosabbat.
Az első témakör egy átfogó környezeti folyamat, a globális klímaváltozás. Rendkí-
vül lényeges kérdés az, hogy megtalálja-e, felismeri-e a maga helyét, új helyzeti pozí-
cióit a társadalomföldrajz ebben a problémahalmazban? Mert — tudjuk jól — ezen a
területen igen sok társadalomföldrajzi kapcsolódó kutatási lehet őség van. Szeretnék
idézni a 2003 júniusában Láng István vezetésével indult VAHAVA projekt előszavá-
ból egy rövid tételt: „A klímaváltozás, illetve annak mértékét befolyásoló emberi
tevékenységek sokrét űen kapcsolódnak a gazdasággal és a társadalommal. Az embe-
riség által kibocsátott üvegházhatású gázok globális éghajlat módosító hatásának
ökológiai következményei máris kimutathatók. A klímaváltozás ugyanakkor sokrét ű-
en befolyásolja az emberiség jöv őjét. ... A hatások főként az alábbi területeken várha-
tóak: az emberi életmód és egészség, mez őgazdaság, hidrológia-vízellátás, települések,
egyes gazdasági ágazatok és természetes ökológiai rendszerek." (VAHAVA 2007, 16)
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 235-243. p.
242 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei TÉT XXI. évf. 2007 s4
Ezek a mondatok a társadalomföldrajzi értelmezés számára is rendkívül világosak
és egyértelműek. Nagy ívű globális kutatási távlatot is nyitnak számunkra. Az a
véleményem, hogy a globális klímaváltozás problémaköre szinte minden tudo-
mányterületet érint, vagy érinteni fog, ezért a jelent ősége, hatása, következmény-
láncolata talán még a globalizációnál is meghatározóbb, vagy azzal együtt értel-
mezhető igazán! Azt hiszem a korábban említett alaphelyzet, hogy a társadalom-
földrajz indító, meghatározó impulzusai eddig a gazdasági, társadalmi környezetb ől
származtak, némi kiegészítésre szorul. Bizonyos természeti, környezeti összefüggé-
seket is integrálni kell a társadalomföldrajz eszmevilágába és kutatási rendszerébe.
A másik témakör egy komplex területi folyamat. Egy rendkívül fontos, napjaink-
ban formálódó, igen nagy területi különbségekkel, mondhatni ‚jellemz ő 21. századi
fehér foltokkal tarkítottan terjed ő területi folyamat", az információs társadalom.
Lehetséges, hogy hibás az információs társadalmat területi folyamatként hangsú-
lyozni. De az eddigi „terjedési sebességében" mutatkozó igen nagy területi eltérések
talán indokolják ezt. Szeretnék idézni néhány adatot az Információs Társadalom és
Trendkutató Központ „Az információs társadalom előrehaladása a világban 2006"
című évi jelentéséből. 2006 végén az 1 100 millió fő t meghaladta az internetez ők
száma a világon. Észak-Amerikában a lakosság 62%-a, Óceániában (Ausztrália, Új-
Zéland) 54%-a, Európában 38%-a, Latin-Amerikában 16%-a, Ázsiában (Kína, Dél-
Korea) 10%-a, Közel-Keleten 10%-a, Afrikában 3%-a részesedett az Internetb ől. De
érdemes még ehhez hozzátenni Szabó Katalin és Hámori Balázs 2006-ban közölt
adatát, amely részben az el őbbiekre is utal. Adatuk azonban azt is kifejezi, hogy az
információhoz való hozzáférés lehet ősége nagyon egyenlő tlen: a világ fejlett országai,
ahol a Föld lakosságának csak 16%-a él, rendelkeznek az Internet holtok 94%-ával.
Ez a világhelyzet tartós regionális és lokális feszültségeket hordoz. És nemcsak az
információhoz való hozzáférés szempontjából, hanem a népesség tudásbefogadó
képességének oldaláról is, ami a területi fejl ődés nélkülözhetetlen tényez ője. Min-
denesetre a folyamat társadalmi, gazdasági, területi összefüggéseinek feltárása iz-
galmas társadalomföldrajzi elemzés tárgya lehet. Francis Fukuyama írta 2000-ben:
„Az információs társadalomba való átmenetet gyakorlatilag mindenki ünnepelte"
sokan úgy gondolták, hogy „ezek a változások áldásosak mind a gazdaság, mind a
demokrácia és a szabadság, mind általában a társadalom szempontjából. Kétségte-
len, hogy az információs társadalomnak számos kézenfekv ő áldása van, de vajon
valamennyi következménye szükségszer űen ennyire pozitív-e?"(Fukuyama 2000,
16) Ma, 2007-ben már a kétkedés jelent ősen oldódni látszik, és az el őnyök markán-
sabban kerülnek közelebb az emberekhez. Egyébként az információs társadalom
gondolatkörében az el őző ekben vázolt szinte valamennyi témakör benne van, hi-
szen az információs társadalom, mint kutatási terület módfelett interdiszciplináris.
Örvendetes, hogy az utóbbi években a társadalomföldrajzban is megn őtt az érdek-
lődés az információs társadalom kutatása iránt.
Aligha tagadható, hogy a világ társadalmi, gazdasági, környezeti bonyolultsága
növekszik és változik. De a bonyolultság és a változás területi jellemz ői, hangsúlyai
is gyakran módosulnak. Tehát talán azt lehet mondani, hogy a világ a 21. század
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 235-243. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s 4 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei 243
kezdetén egy összetett, változékony társadalmi, környezeti, területi és m űködési
egyenlőtlenség. Nem lehet kétséges, hogy ebben a sokszín ű egyenlőtlenségben a
társadalomföldrajznak új, nagyív ű és széles körű kutatási lehetőségei vannak.
Irodalom
Az információs társadalom el őrehaladása a világban 2006. (2007) Információs Társadalom és Trendku-
tató Központ, Budapest.
Barlow, P. (1991) Coming into the Country. — Communications ACM. 3.284. o.
Batty, M.—Barr, B. (1994) The Electronic Frontier: Exploring and Mapping Cyberspaces. — Futures. 26.
56-76. o.
Bayer J. (2002) Globális média, globális kultúra. — Magyar Tudomány. 6. 748-761. o.
Benko, G.—Strohmayer, U. (2004) Human Geography. Arnold, London.
Castells, M. (2003) A tudás világa. Napvilág Kiadó, Budapest.
Cloke, P.J.—Philo, C.—Sadler, D. (1991) Approaching Human Geography. An Introduction to
Contemporary Theoretial Debates. Paul Chapman, London.
Dicken, P. (2004) Geographers and Globalization: (yet) another missed boat? — Transactions of the
Institute of British Geographers. 29. 5-29. o.
Dobson, J.E. (2007) Bring Back Geography. ArcNews Online. http://www.esri.cona/news/
arcnews/sprind07articles/bring-back-geography- 1 of2.html
Enyedi Gy. (2000) Globalizáció. — Tér és Társadalom. 1. 1-10. o.
Fukuyama, F. (2000) A Nagy Szétbomlás. Az emberi természet és a társadalmi rend újjászervezése.
Európa Kiadó, Budapest.
Gibson, W. (1984) Neuromancer. Ace Books, New York.
Hamilton, I. (1999) A globalizáció és a lokális gazdasági fejl ődés. — Nemes Nagy J. (szerk.) Helyek,
terek, régiók. ELTE, RFT, Budapest. 87-101. o.
Masuda, Y. (1988) Az információs társadalom. OMIKK, Budapest.
Mészáros R. (2003) Kibertér. A földrajzi tudás új dimenziói. Hispánia Kiadó, Szeged.
Murray, W.E. (2006) Geographies of Globalization. Routledge, London.
Rab Á..—Borovitz T.—Csótó M.—Kincsei A.—Kollányi B. (2007) Az információs társadalom előrehaladá-
sa a világban. BME—ITTK, Budapest.
Rheingold, H. (1998) Virtual Communities, Phony Communities? Second International Harvard
Conference on Internet and Society, 26-29 May, Boston, USA.
Simai M. (2007) A világgazdaság a XXI század forgatagában. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Szabó K.—Hámori B. (2006) Információgazdaság. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Taylor, P.J. (1997) The Emerging Geographies of Virtual Worlds. — The Geographical Review. 87. 25-38. o.
VAHAVA projekt. (2007) Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Magyar Tudományos Akadémia,
Budapest.
Whitaker, J. (2004) The Cyberspace Handbook. Routledge, London.