Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 203-211. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Kitekint ő 203
A HELYI ÁLLAMHATALMI SZERVEK A
POLITIKAI ÁTALAKULÁS KÖRÜLMÉNYEI
KÖZÖTT UDMURTFÖLDÖN 1991-1993-BAN
(The Local Governmental Organisations under Circumstances of
Political Transition on Udmurtland in 1991-1993)
MARINA V. YARNYKH
Kulcsszavak:
Udmurt Köztársaság politikai átalakulás hatalom helyi tanácsok
A tanulmány az Udmurt Köztársaságra fókuszálva mutatja be a nyolcvanas évek végén—kilencvenes évek
elején a Szovjetunióban lejátszódott politikai folyamatok következtében fellép ő hatalmi átrendeződést, a
helyi tanácsok szerepének, jelent őségének visszaszorulását, hatalomvesztésének folyamatát.
Az 1980-as évek végén lejátszódó politikai folyamatok jelent ős szerepet játszottak
a központi és a helyi államhatalom újjászervezésének folyamatában. Az els ő politi-
kai intézkedéscsomagnak köszönhetően az SZKP-s struktúrákat kivezették a hatá-
rozathozatal és irányítás sémájából, megváltoztatva ezzel az állami élet algoritmu-
sát, miáltal a határozathozatal összes kihívása és felel őssége, illetve a végrehajtás
funkciói a tanácsi államhatalmi kormányzati szervekhez kerültek át.
A tanácsoknak, miután a reformok következtében jelent ősen eltávolodtak a szov-
jet típusú államhatalmi szervek részére tájékozódási pontul szolgáló modellt ől,
vagyis Karl Marxnak „A működő testületekről" írott ideálképétől, nem sikerült
teljes mértékben megvalósítaniuk saját hatalmi és irányítási törekvéseiket.
Az 1991. augusztusi események megváltoztatták az ország politikai irányát, és
lerakták az államhatalom rendszere strukturális megváltozásának alapjait.
A képviseleti hatalom szovjet formáinak m űködése 1991-1993-ban legfőképpen
azon átalakítási kísérletekkel függött össze, amelyek az elnöki típusú irányítási
rendszert és az önkormányzatiság alapjait alakították ki. Egyes kutatók véleménye
szerint azonban a tanácsokban rejl ő potenciális lehet őségek messzemen ően nem
lettek kimerítve (pl. Osadcij 1996, 74; Ivancenko 2001; Koveschnikov 2002).
Az elnöki struktúra keletkezése hozzájárult a korábbi szovjet államrend lerombo-
lásához, hiszen ezen új rendszer objektíve magához vonzotta a hatalmi kiváltságo-
kat, és egyre több végrehajtó funkciót szerzett meg az államban.
Az elnöki hatalom intézményének programtervezete az 1990. márciusi Központi
Bizottsági plénumon került elfogadásra, ahol M.Sz. Gorbacsovot ajánlották a Szov-
jetunió elnöki posztjára. Új „peresztrojka ötleteket" tárgyalt meg a Szovjetunió népi
küldöttjeinek 3. kongresszusa 1990 márciusában. A Kongresszus végül a Szovjet-
unió elnöke posztjának létrehozásáról döntött.
Marina V. Yarnykh :
A helyi államhatalmi szervek a politikai átalakulás körülményei között Udmurtföldön 1991-1993-ban.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 203-211. p.
204 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 s4
A hivatalos állásponttal szemben, miszerint a hatalmi vákuum létrejötte az elnöki
poszt, a központi kontrol és a szövetségi szint ű központ erősítésének szükségszerű-
ségét indokolta, olyan ellenvélemények is napvilágot láttak, amelyek annak adtak
hangot, hogy az elnöki modell semmilyen módon nem illeszkedik a szovjet típusú
irányítási formákba, ezek alapján bevezetése semmivel nem magyarázható, öngyil-
kos döntés volt a szovjethatalom számára (Tereschenko 1997).
A megreformált szovjethatalom kénytelen volt a következ ő transzformáció útjára
lépni azt követ ő en, hogy meghatározó kapcsolatait elveszítette, ennek ellenére ke-
véssé volt összhangban az elnöki hatalom intézményével. J.J. Frojanov (1999) sze-
rint ezen ellentmondás alapozta meg a végrehajtó hatalom és a népképviseleti szer-
vek konfliktusát.
A szovjet politikai rendszer transzformációjának befejez ő szakaszát már az
OSZSZSZK szintjén határozták el, amely a Szovjetunió jogutódja lett. A Szovjetunió
Alkotmányának az SZKP állami és társadalmi vezet ő szerepét jogilag deklaráló 6. cik-
kelye hatályon kívül helyezését, az Oroszországi Föderáció szuverenitásának kikiál-
tását és törvényei szövetségi törvények feletti prioritásának térnyerését követ ően a
köztársaság népképviseleti szervei — a Kongresszus és a Legfels őbb Tanács — az
ország területén a néphatalom kizárólagos letéteményesei lettek. E szervek háttere két
részre volt osztható: részint a B.N. Jelcin körül csoportosuló antikommunista
szárnyra, amelyet a társadalom széles körben támogatott (mindenekel őtt a nagyobb
városokban és nagyvárosokban), továbbá a kommunista er őkre.
E politikai harc logikája késztette B.N. Jelcint egyre élesebb konfrontációra a szö-
vetségi központtal és M.Sz. Gorbacsovval; e konfliktus során keletkezett az elnöki
pozíció bevezetésének gondolata. A Legfels ő bb Tanács 1991. április 24-én elfogadta
az OSZSZSZK elnökérő l szóló törvényt. Ilyen módon a hatalom az Oroszországban
megszokott módon az Oroszországban elfogadott, vagyis a perszonalizált és egy
személyben megjelen ő formához tért vissza (Koveschnikov 2002).
Az elnöki pozíció tehát Oroszországban politikai harc közben és annak hatására
keletkezett, válasz volt a tanácsok funkcionális cselekv őképtelenségére, miután
azok elveszítették legfőbb hatalmi támaszukat, a hanyatló SZKP-t. Az új hatalom
egyidej űleg kiélezte a meglév ő ellentéteket, amelyek abból következtek, hogy egy
államszervezeten belül kett ő s hatalom létezett egymással szemben: egyik oldalon az
új elnöki hatalom (elnököt Oroszország lakossága is választott), föderalizmus, a
hatalom szétválasztásának és kölcsönös korlátozásának elve, másik oldalon a régi
hatalmi rend a szovjetek er ő s hierarchiájával és az összes hatalmi funkcióban élve-
zett monopóliumokkal. Az új struktúra ilyen módon gyakorlatilag helyreállította a
tanácsokra jellemző alapvető ellentmondást. A korábbi konfliktus, amely a népkép-
viselő k tanácsának jogi teljhatalma és az SZKP hatalmi monopóliuma között fe-
szült, áttranszformálódott a Legfels ő bb Tanács és az elnök síkjára. A küzdelem
egyre élesebb formákat vett fel arra tekintettel, hogy immár nem egy legitim (vá-
lasztott szovjetek) és egy illegitim (SZKP) hatalom között ment végbe, hanem egy-
aránt választott és legitimált két hatalmi intézmény között.
Marina V. Yarnykh :
A helyi államhatalmi szervek a politikai átalakulás körülményei között Udmurtföldön 1991-1993-ban.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 203-211. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Kitekint ő 205
Az országban lévő új hatalom szuverenitásra törekvése és hatalmának intézmé-
nyesítése a politikai helyzet változását idézte el ő, amely meghatározta az állami
átalakulások irányát Udmurtföldön. A pontos stratégia a köztársasági vezetésben is
hiányzott, erről tanúskodnak az Udmurt Köztársaság Legfels őbb Tanácsának inga-
dozásai az elnöki és a hatalmi struktúrák között.
Az Udmurt Köztársaság Legfels őbb Tanácsának 8. ülésszaka 1991. október 10-én
elfogadta „A Udmurtföldi Köztársaság állami hatalmának és irányításának reform-
járól" szóló törvényt, amely az Udmurtföldi Autonóm Szovjet Szocialista Köztársa-
ság 1978-as Alkotmányának számos rendelkezését hatálytalanította. Az udmurt
legfelsőbb tanácsi képvisel ők a központi és a szomszéd tagköztársaságokban vég-
bement reformok tapasztalatai alapján már akkor alapvet ően az elnöki hatalom
kiépítése mellett törtek lándzsát. V.J. Gelman elemző szerint az elnöki intézmény
létesítését a regionális vezet ők többsége úgy tekintette, mint a „valódi" államiság
attribútumát, részint, mint a regionális hatalom és a köztársaság meger ősítésének
eszközét a Szovjetunió és az OSZSZK szerveivel a régió er őforrásainak ellenőrzé-
sért folyó alkuban. Az „Udmurtföldi Köztársaság állami hatalmának és irányításá-
nak reformj áról" szóló törvény 1. cikkének els ő pontja arról szól, hogy „létre kell
hozni az Udmurt Köztársaság elnökének tisztségét, aki a legmagasabb közjogi mél-
tóság, egyidej űleg a végrehajtó hatalom feje, aki közvetlenül vezeti az Udmurt
Köztársaság kormányát." (Zakon 1991) A végrehajtó hatalmat a köztársaságban a
Legfelsőbb Tanácsnak kellett volna megtestesítenie. Az elnöki köztársaság aktív
hívei abban az időben a küldöttek egyes csoportjai voltak, az udmurtok és a „De-
mokrácia Udmurtföldön"-ben csoportosuló személyek (Bechterev, S.L.—Bechterev,
L.N. 2001, 106). A kialakult körülmények miatt az UK Legfels őbb Tanácsát man-
dátumának lejárta el őtt feloszlatták, és 45 küldöttb ől szakmai alapokon létrehozták
a Kis Tanácsot.
Az alapvető hatalmi intézmények, szerveik és tisztvisel őik között a hatalmi hatás-
körök átcsoportosításáért indult harc számos elképzelést hozott napvilágra. Közöt-
tük például az Udmurtföldi Köztársaság Legfels őbb Tanácsa bizottságának azon
terveivel, amelyek a népi küldöttek tanácsa munkájának kérdéseivel, a kormányzat
és az önkormányzatiság kérdéseivel (M.I. Nazarov), illetve a Udmurt Köztársaság
Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége jogkörének kiszélesítésével kapcsolatosak. A bizott-
ság tervei között szerepelt a törvényhozással kapcsolatos is (P.N. Dianov), amely a
felszabadult 45 képvisel őből szakmai alapon javasolta létrehozni a Kis Tanácsot.
A gazdaságfejlesztésért és tervezésért felel ős O.J. Botkin megbízott elnök által
vezetett bizottság javaslatában az szerepelt, hogy a Udmurt Köztársaság miniszter-
tanácsa elnökének elnöki hatáskört szükséges biztosítani, amellett, hogy egy 25-30
képvisel őből álló Kis Tanács kerül létrehozásra, melynek ülésezési gyakoriságát,
továbbá elnökségének hatáskörét csökkenteni kell (Scukin 1995).
Ez időben az udmurt nemzeti elit is aktivizálódott. Az 1991. november 22-23-i,
szövetségi szintű össz-udmurt első kongresszus támogatta az Udmurt Köztársaság
Legfelsőbb Tanácsának azon határozatát, amely „az elnöki irányítási forma beveze-
téséről szól" (és arról is, hogy az elnöknek az udmurt és orosz nyelvet egyaránt
Marina V. Yarnykh :
A helyi államhatalmi szervek a politikai átalakulás körülményei között Udmurtföldön 1991-1993-ban.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 203-211. p.
206 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 s4
beszélnie kell), illetve amely a kétkamarás Legfels őbb Tanácsról szólt, ahol is a
köztársaság és a nemzetiségek kamarája egyaránt megtalálható (Materialy 1991).
Az 1991 augusztusa után alaposan demoralizált baloldali frakció kiállt a szovjet
hatalmi rendszer meg ő rzése mellett, és természetesen ellene volt az elnöki forma és
a szakmai parlament bevezetésének. Az ipari igazgatóság szintén elvetette az elnöki
hatalmi variánst, ebben egy húrt pengetve a kommunistákkal.
A javasolt törvénytervezetek nem kapták meg a küldöttek többségének szavazatát.
Az elnöki hatalomról szóló kérdés tehát 1991-ben megoldatlan maradt Udmurtföl-
dön, ami azzal magyarázható, hogy az ország még nem volt kész ilyen horderej ű
politikai váltáshoz. A lakosságnak nem voltak elképzelései az elnöki hatalmi intéz-
ményrő l, következésképpen a saját pozíciój áról sem. A közvéleménynek tehát Ud-
murtföldön 1991-ben nem sikerült a kérdésben mozgató er ővé válni. Ami az udmurt
politikai elitet illeti, körükben sem volt egység. A demokraták az elnöki hatalom
mellett törtek lándzsát, miután felfogták a hatalom cselekv őképtelenségében rejl ő
veszélyeket. A saját pozíciójukat meg őrizni kívánó konzervatív politikusok termé-
szetesen a meglév ő rendszert kívánták fenntartani. Jóllehet, a személyes ambíció-
kon kívül — valamennyi csoport „saját magának" kívánta átépíteni a hatalmi struktú-
rát — voltak objektív okai is a hatalmi intézmények megreformálásának. Az elnöki
struktúra létrehozásáról szóló, 1991-ben elhalasztott kérdés meghatározó lett a köz-
társaság politikai fejl ődésében a következ ő 10 évben.
Az állami szerveket érint ő , központi és köztársasági szinten végbemen ő reformok
a helyi hatalmi szervekben is megjelentek. A helyi tanácsok átszervezése folytán e
szervek a helyi önkormányzat hatékony szerveivé váltak az 1990. április 9-én elfo-
gadott, „A helyi önkormányzatok és a helyi gazdaság közös kezdeteir ől a Szovjet-
unióban" szovjet és az 1991. július 6-án elfogadott „A helyi önkormányzatokról az
Orosz Föderációs Szovjet Szocialista Köztársaságban" 2 szóló szovjet—orosz tör-
vénynek megfelel ően.
A helyi önkormányzatokat az „állampolgárok által az összes helyi jelent őségű
kérdés közvetlen vagy választott szervek útján való megoldása céljából létrehozott
önszervező dés"-ként tekintették. Az önkormányzat megvalósítási mechanizmusá-
ban részt vettek a helyi tanácsok, a lakosság területi társadalmi önkormányzati szer-
vei, a helyi referendumok, lakossági gy ű lések, az állampolgárok összejövetelei és a
közvetlen demokrácia-gyakorlás egyéb formái is. A helyi önkormányzat alapvet ő
elvei között került meghatározásra az, hogy a tanácsok tevékenységében a helyi és
állami érdekeket egyesíteni kell. A helyi önkormányzatiság iránti igény törvényben
való megerősítése — a különböz ő lakossági érdekekb ől és az adminisztratív területi
egység különlegességébő l kiindulva — ahhoz vezetett, hogy a helyi tanácsok külön-
böző szintjei között a funkciókat elkülönítették. Azt is egyre inkább hangsúlyozták,
hogy az önkormányzati szervek függetlenségének és önállóságának szilárd pénz-
ügyi és gazdasági alapokra kell támaszkodnia.
A helyi gazdaság alapja azon kommunális tulajdon volt, amely magában foglalta
mindazon vagyontárgyakat, amelyeket a helyi önkormányzat szerveihez tartozó
számlák terhére hoztak létre, vagy vásároltak meg, továbbá mindazon vagyont,
Marina V. Yarnykh :
A helyi államhatalmi szervek a politikai átalakulás körülményei között Udmurtföldön 1991-1993-ban.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 203-211. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Kitekint ő 207
amelyet a szövetségi és köztársasági szervek térítésmentesen adtak át a helyi ön-
kormányzatoknak. Eközben a kommunális tulajdon az állami tulajdon egy fajtája
volt (Begunov et al 1999, 20), amelyet a felettes állami szervek adtak át az önkor-
mányzat szerveinek vagyonkezelés céljából. A helyi tanácsoknak lehet őségük volt
arra, hogy kérdést tegyenek fel arra vonatkozóan, vajon tulajdonukba átadnak-e
olyan vállalatokat és intézményeket, amelyek egyéb tulajdonban állnak, azonban a
lakosság szociális-kulturális igényeinek kielégítésében fontos szerepet játszanak. A
helyi tanácsok illetékességi területén elhelyezked ő vállalatokkal való kapcsolatokat
a törvény szabályozta. Valamennyi vállalat köteles volt saját eszközeinek egy részét
a helyi költségvetés alakításába bevonni, ezzel átadva nyereségük egy részét, to-
vábbá, terveiket a helyi tanáccsal kötött szerz ődésben meghatározott részben szaba-
don nem alakíthatták.
A helyi tanácsok a saját hatáskörükben — a létez ő anyagi-pénzügyi forrásokból
kiindulva — önállóan dolgozták ki és hagyták jóvá a terület szociális-gazdasági
fejlődésének terveit. A helyi önkormányzat és a gazdaság szerepl őinek anyagi-
technikai ellátása olyan módon jelent meg a szerz ődéses viszonyokban, ami a gaz-
daság szerepl őinek teljes gazdasági önállóságát biztosította.
Azt, hogy a tanácsok — els ősorban a városiak — realizálhassák is a megszerzett ha-
tásköreiket, visszafogta gazdasági bázisuk gyengesége, a tanácsok érdekében m ű-
ködő gazdaságok korlátozott száma, a köztársasági hatalmi szervek és a tanácsok
hatáskörének felosztatlansága az önkormányzati tulajdon kapcsán, melynek folytán
nem nyílt lehet őség arra, hogy a költségvetésben tartalékot hozzanak létre stb. Még
jobban súlyosbították a helyi tanácsok helyzetét az 1992-es radikális gazdasági
reformok, amelyek az akkor hatályos finanszírozási elv szerint kényszeríttették őket
továbbműködni. Így például Izsevszk városában a városi tanács 1992-es költségve-
tésének elfogadása formálisan zajlott le, mivel a költségvetés jóváhagyására csak
1992 legvégén került sora . A költségvetés összeállításának nehézsége azzal magya-
rázható, hogy a vállalatoknak nem voltak pénzügyi tervei, a piaci konjunktúra ál-
landóan változott, ezen tendenciák pedig nem tették lehet ővé a vállalatok gazdasági
eredményének megalapozott prognosztizálását, ezáltal a költségvetési bevétel, to-
vábbá — az állandóan növekv ő árak mellett — a költségvetési kiadások el őrejelzését.
A levonások normatíváinak negyedévenkénti változása a korábban a helyi költség-
vetésbe befolyó rendszeres jövedelmek után azt hozta, hogy a városi tanácsok vég-
rehajtó bizottságai kénytelenek voltak a pénzügyminisztérium pénzügyi osztályain
összeállított költségvetéseket negyedévenként megvédeni. Emellett, ahogy megje-
gyezte azt L.P. Martyinova, Izsevszk városi tanács VB városi pénzügyi osztályának
vezetője és V.J. Zaszüpkin, a városi tanács képvisel ője: az Oroszországi Szovjet
Köztársaságnak az „OFSZSZK helyi önkormányzatairól" szóló törvénye alanyi
jogként határozza meg a helyi tanácsok számára, hogy önállóan dönthetnek a költ-
ségvetésükről, vagyis a gyakorlatban a felülr ől diktált költségvetést és a normatívá-
kat saját rendszeres jövedelmeikkel helyettesíthetik.
A helyi hatalmi szerveknek az új gazdasági formák létrehozására irányuló kísérle-
tei — amelyek a piaci viszonyokra történ ő átmenettel jöttek létre — a tanácsok
Marina V. Yarnykh :
A helyi államhatalmi szervek a politikai átalakulás körülményei között Udmurtföldön 1991-1993-ban.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 203-211. p.
208 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 s4
hagyományos munkaformáival párosultak. Noha 1991-ben és 1992-ben a köztársa-
ságban 6402, illetve 5832 tanács volt, közülük a választások eredményei alapján
33,4% (2138), illetve 47,4% (2767) állt össze megfelel ő létszámban4. Az állampol-
gárok véleményének figyelembe vétele a levelek és panaszok munka közben való
feldolgozása, illetve a lakossági fogadóórák során történt.
Az Izsevszki Városi Tanácshoz 1992-ben különböz ő fórumokról 1292 beadvány
érkezett, amelyek feldolgozásra kerültek, és amelyekben ügydönt ő határozat született.
Az állampolgárok privát kérdéseivel 158 fő t fogadtak személyesen. Ezen ügyek közül
71 kérdést pozitívan megoldottak, 17 ügyet elutasítottak, 20-at tisztáztak, míg 40-et a
végrehajtó szervekhez és a munkahelyekre irányítottak 5 . Az írásbeli megkeresések és
a fogadóórák során az állampolgárokat érdekl ő legfőbb kérdések a lakásproblémák, a
telefonhálózat kiépítése, a városi ökológiai kérdések és a földosztás voltak.
A helyi tanácsok mint önkormányzati szervek pénzügyi fizetésképtelenségüket
megerősödő politikai aktivitással kompenzálták 1991-ben, miután a hatalomért a
létező összes szinten megerő södött harc a köztársaság városi tanácsait sem hagyta
érintetlenül. Az Izsevszki Városi Tanácsban a 8. ülésszak munkája közben (1991.
november 21-26.) történt hatalomváltás, ugyanis felmentették a városi tanácselnöki
funkciója alól V.E. Ljalint, az új elnök pedig V.V. Balakin lett 6. A Votkini Városi
Tanács 1991. decemberi ülésszaka azzal végz ődött, hogy az Elnökség az elnök veze-
tésével kollektíven lemondott. Visszavonták a megbízását N. Potincev elnöknek,
J. Celouszov elnök-helyettesnek, majd az összes állandó bizottság elnökének is 7.
A politikai élet és a gazdasági rendszer átalakulása nyomán felmerült a képvisel ő-
testületi munka minő ségének és professzionalizmusának problémája. A városi ta-
nács strukturális módosítása az Izsevszki Városi Tanács 2. ülésszakának f ő napiren-
di kérdése volt. Az Izsevszki Városi Tanács egy sor másik orosz város —
Szverdlovszk, Kaluga, Perm, Krasznojarszk, Krasznodar, Naberezsnüj e Cselni —
tapasztalatát figyelembe véve arról határozott, hogy egyes állandó bizottságok el-
nökeit szakmai munkára szabadítja fel é .
A helyi önkormányzat mint önálló és az állami hatalomtól leválasztott kormány-
zati forma alkotmányos meger ő sítése nem egy-kett őre történt. Az Alkotmány új
változatának 137. cikkelye szerint a népi küldöttek tanácsai a vidék, a terület, az
autonóm terület és az autonóm körzet szintjén még mindig az állami hatalom helyi
szervei maradtak. Kerületi, városi, települési és községi tanácsokat nem említett e
törvényhely. Ez azonban nem jelentette azt, hogy az említett tanácsok ne lennének
az állami hatalom helyi szervei. A 85. cikkely szerint ugyanis valamennyi tanács —
az Oroszországi FSZSZK Küldöttgyű lésétől és Legfelsőbb Tanácsától a települési
és falusi tanácsokig bezárólag — „az OFSZSZK államhatalmi-népképviseleti szerve-
inek egységes rendszerét alkotják." (Avakjan 1996, 5-6)
Az 1991. május 24-i reform folytán a közigazgatási szakemberek kritikái hatására
a helyi tanács végrehajtó bizottság elnevezését a „helyi közigazgatás" kezdte felvál-
tani. E szinten az elvi újdonság abban állt, hogy a végrehajtó bizottságnak, amely
korábban a helyi tanácsnak és a magasabb szint ű végrehajtó és rendészeti szervek-
nek beszámolási kötelezettséggel tartozott, immár a helyi tanács rendszerében nem
Marina V. Yarnykh :
A helyi államhatalmi szervek a politikai átalakulás körülményei között Udmurtföldön 1991-1993-ban.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 203-211. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Kitekint ő 209
volt megfelelő szerve. A helyi közigazgatás vezet ői, akik a helyi tanács V.B.-
elnököket felváltották, az egyszemélyi vezetés elve mentén m űködtek.
J.N. Trofimova (2002) kutató szerint a végrehajtó hatalom alapstruktúráinak a taná-
csok kontrollja alól való kivezetése azt a célt szolgálta, hogy megakadályozta a képvi-
seleti szervek egységes, szovjet típusú alá-fölérendeltségi rendszerének kialakulását.
A helyi végrehajtó hatalom restrukturálását nem követte a m űködő helyi tanácsok
szintjén átalakítás. Egyetlen olyan intézkedés volt csak, amely hozzájárult a taná-
csok professzionalizálásához, méghozzá az az 1991 decemberében elfogadott tör-
vény, amely bevezette a kis tanácsok intézményét — folyamatosan m űködő szerve-
ket, amelyek létszáma a „nagy" tanácsok képvisel őtestületeinek egyötödéig terjedt.
E kisebb szervek az ülésszakok között pontosan meghatározott területeken látták el
a tanácsok funkcióit, leszámítva a költségvetési és személyi kérdéseket. Az Udmurt
Köztársaság törvényhozásában kis tanácsok választását csak kerületi és városi taná-
csok szintjén tervezték, települési és községi szinten nem 9.
A Köztársaság életében 1992-ben robbant ki az els ő komoly politikai konfliktus
az UK Legfels ő bb Tanácsának 9. ülésszakán. A Tanács ekkor 5 hétig ülésezett,
melynek során törvényjavaslatok egész sorát tárgyalta meg és fogadta el, köztük a
helyi hatalmi és kormányzati szervek struktúrájának szabályozásáról szóló javasla-
tot. Az UK Legfels ő bb Tanácsa határozata alapján a helyi tanácsoknak joguk lett
arra, hogy a végrehajtó bizottság elnökei a közigazgatási vezet ő hatáskörét gyako-
rolják. Ezen joggal a helyi tanácsok több, mint 90%-a élt. Ezen kívül, míg 1992
elején a tanácsok több, mint felében — köztük városi tanácsokban — a tanácselnök és
a V.B.-elnök tisztjét azonos személy töltötte be, a Legfels őbb Tanács határozatának
elfogadását követ ően ezen lehet őség már csak a települési és községi tanácsok ré-
szére maradt fenn 10.
Az UK Legfels ő bb Tanácsának 9. ülésszakán nem hoztak döntést azon kérdésben,
hogy a felszabaduló képvisel őkbő l kis tanácsokat vajon kell-e létrehozni. A javaslat
olyan tiltakozást váltott ki a képvisel ők radikális-demokrata részér ől, hogy azok kivo-
nultak az ülésteremb ő l, ezáltal döntésképtelenné téve az ülést a szükséges létszám
hiánya miatt (Scukin 1995, 7). A radikálisok ezen ülésszak alatt a Legfels őbb Taná-
csot működésképtelenséggel és munkája alacsony hatékonyságával vádolták. Az UK
Legfelső bb Tanácsának állandó bizottságai — amelyekben összesen 13 felmentett
képviselő" működik — nem tudtak megbirkózni a törvényhozási munkák
megnövekedett terjedelmével. Azon kívül a határozatok elfogadását megnehezítette a
rendszeres képvisel ő i hiányzás és emiatt a döntéshozatalhoz szükséges létszám állan-
dó veszélyben forgása 12 . Hasonló helyzet a városi tanácsok munkájában is el őállt 13 .
A hatalmi harccal elfoglalt köztársasági állami szervek nem hatékony m űködése,
valamint az egyre mélyül ő gazdasági válság napirendre hozta a Köztársaságban is a
hatalmi szervek megreformálásának kérdését. A kérdések megválaszolását bonyolí-
totta az 1992-1993-ban az Oroszországi Föderáció szintjén végbement alkotmányos
válság, melynek alapja az Oroszországban lejátszódott ellentmondásos átalakulás
volt, amely folytán az országban két egymást kizáró rendszer m űködött: a szovjet és
Marina V. Yarnykh :
A helyi államhatalmi szervek a politikai átalakulás körülményei között Udmurtföldön 1991-1993-ban.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 203-211. p.
210 Kitekintő TÉT XXI. évf. 2007 s4
az elnöki. A végrehajtó és a törvényhozó hatalom küzdelmének színtere az Orosz-
országi Népi Küldöttgy űlés lett.
A központi hatalmi szervek ellentétei a teljes 1992-es évben hatást gyakoroltak az
Udmurt Köztársaság politikai életére. Egyrészr ől politikai harc alakult ki a köztár-
sasági parlamentben a kormány lemondatása kérdésében. A számtalan lemondatási
kísérletre az tett pontot, hogy 1992. november 27-én a Köztársaság Legfels őbb
Tanácsa elégtelennek ítélte N.E. Mironov kormányának tevékenységét, de a lemon-
dás ekkor sem következett be. Másrészr ől láthatóvá váltak a helyi hatalom struktú-
rájának és mechanizmusának problémái, különösen a városi önkormányzatok szint-
jén. A városon belüli irányítás, valamint a város és a magasabb szint ű szervek irá-
nyítási hatáskörei elkülönítésének javaslata megjelent az Izsevszk város Szervezeti
és Mű ködési Szabályzatának keretein belül, melynek tervezetét a városi tanács 10.
ülésszakán javasolták megtárgyalásra.
Az Udmurt Köztársaságban a politikai reformok további menetére nagy hatást
gyakoroltak az 1993. szeptember—októberi moszkvai események. Az Oroszországi
Föderáció elnöke és az Oroszországi Föderáció Legfels őbb Tanácsa közötti össze-
tűzés az 1400. számú (1993. IX. 21.), „az Oroszországi Föderáció szakaszos alkot-
mányos reformjáról" szóló elnöki rendelet kiadásához vezetett. A Rendelet elren-
delte a Népi Küldöttgy űlés és a Legfels őbb Tanács tevékenységének beszüntetését,
egyúttal december 11-12-re választások tartását írta ki, melynek során az új födera-
tív népképviseleti szervek kerültek megválasztásra, vagyis egy kétkamarás parla-
ment, amely a Szövetségi Tanácsból és az Állami Dumából áll, továbbá az Orosz
Föderáció új Alkotmánya került elfogadásra.
A szeptember—októberi válság idején (Rjabov 1994), vagy ahogyan jogosan meg-
jegyzi Sz. Scukin (1995, 38), a moszkvai „nomenklatúra-forradalom" drámájának
kibontakozása idején az UK Legfels őbb Tanácsa 3 ülésszakot tartott, ahol elítélték az
orosz elnök, B.N. Jelcin alkotmányellenes tevékenységét, és határozatot hoztak arról,
hogy az elnök rendeleteinek hatálya nem terjed ki a Köztársaság területére.
A végrehajtó és törvényhozó hatalom politikai ellentéteinek fegyveres megoldása
1993 októberében az elnöki struktúrák gy őzelmét és a szovjethatalom teljes összeom-
lását hozta. Felszámolták a szovjetrendszer utolsó intézményeit: a Legfels őbb Taná-
csot, a Népi Küldöttgy űlést, a szovjethatalom helyi szerveit. A tanácsok — miután
elveszítették a hatalmi harcot az elnöki struktúrákkal szemben — nem tudtak a helyi
önkormányzat szerveiként érvényesülni. A függ őlegesen alá-fölérendelt végrehajtó
hatalom bevezetése, a gazdasági fizetésképtelenség, a lakosság támogatásának hiánya,
továbbá a hatalmi harc mind azt eredményezte tipikusan az Udmurt Köztársaságban,
hogy a tanácsok a politikai élet perifériájára kerültek, ahol már nem tudták a minden-
ható intézmény szerepét eljátszani. A tanácsokat más történelmi periódusban válasz-
tották, ezért nem sikerült teljes érték ű képviseleti intézményekké válniuk, miután
tisztán politikai funkciójukat a minimumra szorították le (Gelman 1992). Más megfo-
galmazásban, a hatalomszervezés szovjet modellje nem illeszkedett be az új orosz
államiság gyökeres politikai és gazdasági átalakulásának stratégiájába.
Marina V. Yarnykh :
A helyi államhatalmi szervek a politikai átalakulás körülményei között Udmurtföldön 1991-1993-ban.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 203-211. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Kitekint ő 211
Jegyzetek
Vedomosti Sjezda narodnych deputatov SSSR i Verchovnogo Sovjeta SSSR. 1990. No 44. St. 914.
2
Vedomosti RSFSR. 1991. No 29. St. 1010,1011.
Archivnyj otdel administraciji g. Izevska. F. 5. Op. 1. D. 2524. L. 16., 46.
4
Vedomstvennyj Archiv Gossovjeta U.R. F. R - 620. Op. 1. D. 2544. L. 24.
Archivnyj otdel administraciji g. Uzevska. F. 5. Op. 1. D. 2432. L. 19-20.
Archivnyj otdel administraciji g. Uzevska. F. 5. Op. 1. D. 2484. L. 2-4,130,225.
7 Izvesti Udmurtskoj Respubliki. 1991.27 dekabrja. S. 1.
8 Archivnyj otdel administraciji g. Izevska. F. 5. Op. 1. D 2409. L. 27.
9
Vedomstvennyj Archiv Gossoveta U.R. F. R-620. Op. 1. D. 2278. L. 1-2.
10
Vedomstvennyj Archiv Gossoveta U.R. F. R-620. Op. 1. D 2123. L. 83. D. 2126. L. 1,5,7.
Vedomstvennyj Archiv Gossovjeta U.R. F. R-620. Op. 1. D. 2121. L. 3.
12 Ivestija Udmurtskoj Resubliki. 1992.19 marta. S. 1.
13
Udmurtskaja pravda 1991.18 maja.
Irodalom
Avakjan, S.A. (1996) Mestnoje samoupravlenije v Rossijskoj Federaciji: koncepciji i reschenija novogo
zakona. - Vestnik MGU. 2.3-34. o.
Begunov, A.G.-Semjonov, Ju.V.-Schischkin, M.I. (1999) Gosudarstvennoje regulirovanije razvitja
mestnogo samoupravlenija. Izevsk.
Bechterev, S.L.-Bechtereva, L.N. (2001) Konstitucionnaja reforma v Udmurtskoj Respublike (1990-2000)
Rossijskaja gosudarstvennost: urovnivlasti. Teorija i praktika sovremennogo gosudarstvennogo
stroitelstva. Materialy Vserossijskoj naucno-prakticeskoj konferenciji. 24-26 aprelja. Izevsk.
Frojanov, I.Ja. (1999) Pogruzenije v bezdnu. (Rosta na ischode XX veka). SzPb, Szentpétervár.
Gelman, V. (1992) Evoljucija predstavitelnych organov vlasti v sovremennoj Rossiji. - Politiceskij
monitoring. 11.154-176.0.
Kljamkin, I. (1999) Rossijskaja vlast na rubeze tysjaceletij. - Pro et contra.T. 4. Vesna.
Koveschnikov, Je.M. (2002) Gosudarstvo i mestnoje samoupravlenije v Rossiji: teoretiko-pravovyje
osnovy vzaimodejstija.
Lukjanova, Je.A. (2000) Rossijskaja gosudarstvennost i konstitucionnoje zakonodatelstvo v Rossiji
1917-1993.
Materialy, I. (1991) Vsesojuznogo sjezda udmurtov. Izevsk.
Osadcij, I. (1996) Sovjety: dialektika rozvitija, priciny porazenija. - Dialog. 2.71-77. o.
Regiony Rossiji: chronika i rukovoditeli. (2000) T. 7. Sapporo.
Ivancenko, A.V. (pod. red.) (2001) Rossijskoje narodovlastije: razvitije, sovremennyje tendenciji i
protivorecija.
Rjabov, A.V. (1994) O nekotorych osobennostjach razvjortyvanija politiceskogo progressa Rossiji
(1990-1994). - Vestnik MGU. (socialno-politiceskoje isslekovanije). 5.68-81. o.
Scukin, S. (1995) Vlast v zakone. Izevsk.
Terescenko, Ju.A. (1997) Reforma politiceskoj sistemy SSSR: Pricinu i posledstvija 1985-1997. -
Muzejnyj sbornik. 74-87. o.
Trofimova, J.N. (2002) Reforma sovjetskoj sistemy upravlenija na mestach v 99 gg. XX v. (na primere
respublik Povolzja) - Istorija gosudarstva i prava. Federalnyj zurnal. Naucno-pravovoje izdanije. 4.
33-38. o.
Udmurtija v gody reform (1990-2001). (2001) Jekaterinburg.
Vojtovic, V.Ju. (2003) Gosudarstvennost Udmurtíji. Istorija i sovremennost. Izevsk.
Zakon U.P. (1991) O reforme gosudartvennoj vlasti i upravlenija v Udmurstkoj Respublike. -
Udmurtskaja Pravda. 17. oknjabrja.