Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 155-178. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Kitekint ő 155
DUALITÁSOK AZ EURÓPAI UNIÓ
NAGYVÁROSHÁLÓZATÁNAK FEJLETTSÉGÉBEN
AZ EZREDFORDULÓN
(Dualities in State of Development of City Network
in European Union at the Turn of Millennium)
JENEY LÁSZLÓ
Kulcsszavak:
nagyváros NUTS3 fekvés városnagyság fejlettségi különbségek Európai Unió
Az Európai Unió regionális tagoltságában kimutatott térbeli és társadalmi szabályszer űségek a
nagyvároshálózaton belül is hagyományosan szerepet játszanak. A tágabban értelmezett ezredforduló
időszakában a rendszerváltozás, az integrálódás és a globalizáció nem hagyta érintetlenül a
nagyvároshálózatot sem. A nagyvárosok fejlettségi különbségein belül egy igen látványos kiegyenlít ődési
folyamat zajlik, amelyben nem csupán a volt szocialista országok, hanem a nyugati perifériák centrumai-
nak gyors felzárkózása is szerepet játszik. Mindezek némiképp átrajzolják a korábban jellemz ő modelle-
ket. Az 1990-es évek közepén még meghatározó centrum—periféria kett ősség halványodásával, az átlag
feletti és az alatti térségek választóvonalának nyugatabbra tolódásával egy határozottabb nyugat—keleti
lejtő látszik kibontakozni, miközben a legmarkánsabb fejlettségi lépcs ő továbbra is az egykori vasftig-
göny vonala marad. Bár a városméret továbbra sem meghatározó a gazdasági fejlettségben, enyhe
mértékben erősödik a milliós metropoliszok el őnye. Jelen tanulmány ezek számszer ű igazolására tesz
kísérletet többféle területi elemzési módszer felhasználásával.
Bevezetés
A 20. század végén az európai nagyvárosok fejl ődésére ható tényez ők alapvetően
átalakultak. A globalizációval, a kelet-közép-európai országokban lezajló rendszer-
változással, illetve az egyre mélyebb és területileg egyre b ővebb integrációs folya-
mattal az európai nagyvárosok eltér ő fejlődési impulzusokat kapnak, ami differen-
ciáló hatást gyakorol a Közösség városhálózatán belüli fejlettségi különbségek
alakulására. Megélénkült a nagyvárosok közötti verseny, amelyben egyre több
nagyváros vesz részt, az informatika korában akár egymástól nagyobb földrajzi
távolságra fekvő városok is kölcsönhatásba kerülhetnek egymással, közülük a „si-
keres várost a tudás-alapú termelés jellemzi" (Enyedi 1997, 3). Így a jövő Európai
Uniójának egyik legfontosabb kihívása éppen a tudástársadalmat magukhoz vonzó,
majd onnan továbbsugározni képes nagyvárosok helyzetének alakítása.
A nyugati piacgazdaságokban már korábban megkezd ődő, a globalizáció által fel-
élénkített gazdasági átrendez ődés után az európai városversenyt az 1990-es években
a volt szocialista térség városainak bekapcsolódása tovább színesítette. A korábban
még izoláló államhatárok megnyílása, a globális hatások gyors elterjedése, a transz-
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
156 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 s4
nacionális cégek megtelepedése, valamint az integrációs folyamat következtében az
egykori Keleti Blokk nagyvárosai a világgazdaság részeivé váltak. A rendszerváltás
előtt elszigetelt Kelet-Közép-Európa szoros kölcsönhatásba került az addig a vas-
függöny által elkülönített nyugat-európai városfejl ődéssel, amely alapvet ő változá-
sokhoz vezetett az összeurópai városhálózat fejl ődésében is, hiszen a kelet-közép-
európai nagyvárosoknak is esélyük teremt ődött az európai urbanizációs tengelyek-
hez való csatlakozásra.
Az integráció hatására egységesül ő európai gazdasági térben a szegényebb térsé-
gek (és azok nagyvárosai) számára megnyílik a lehet őség a gazdasági felzárkózásra,
ezt részben a spontán piaci folyamatok (például az olcsó munkaer ő vonzása miatt a
multik telephelyválasztása), kisebb részben pedig egy tudatos, a kiegyenlítést célzó
közösségi regionális politika segítik el ő. Ráadásul a policentrikusan fejl ődő Közös-
ségen belül a kisebb gazdasági er ővel rendelkez ő nagyvárosok számára is lehet őség
nyílik új nemzetközi funkciók betöltésére a városversenyben (például Budapest
esetében a határok „elt űnéséből" adódóan erősödő jelenlét a Kárpát-medencében,
kapuváros szerep a Balkán felé, élez ődő versengés a kelet-közép-európai vezet ő
helyért Prágával és Varsóval szemben) (Enyedi 1996; 1998; 1999; Cséfalvay 1999;
Lengyel 1999; Kovács 2002). A Közösség „Az Európai Unió területi helyzete és
távlatai" (TSP) című dokumentumában megfogalmazza: „Az európai magtérsége-
ken kívül számos olyan nagyvárosi térséget találunk, amelyeket meg kell er ősíteni
annak érdekében, hogy jobban kiaknázhassák a térségi potenciálokat és csökkent-
hessék a meglév ő egyenlőtlenségeket, amely végs ő soron az európai térség harmo-
nikusabb és policentrikusabb fejl ődését segíti el ő ." (idézi Faragó 2006, 93)
Persze az integrálódás, kiegészülve a globalizáció folyamatával nemcsak lehet ő-
ségként jelenik meg, hanem kihívást is támaszt. Számos tanulmány rávilágít arra,
hogy a felerősödött versenyben kedvez őbb helyzetben vannak a hagyományosan is
gazdagabb, agglomerációs el őnyökkel, fejlett infrastruktúrával, a közlekedési és az
információs hálózatokban kitűnő pozícióval, képzettebb társadalommal rendelkez ő
legnagyobb metropoliszok (London vagy Párizs). Bernek Ágnes a transznacionális
vállalatok központjainak helyválasztásával kapcsolatban kiemeli a globális városok
előnyét: „A vállalati és regionális központok területi agglomerálódási folyamatokat
eredményeznek. Adott területi agglomeráció megléte, illetve az ezt el ősegítő ténye-
zők önmagukban véve is meghatározó telepítési tényez őket jelentenek." (Bernek
2000, 98) Mindez a nagyvároshálózaton belüli polarizációs tendenciák elmélyülé-
séhez vezethet a legnagyobb városok javára. „Ez a fejl ődés egyelőre törést okoz a
városhierarchia szerkezetében. Nemcsak arról van szó, hogy csak néhány város
képes a globalizálódás által megújulni, gyors fejl ődésnek indulni, hanem arról is,
hogy a városhierarchiában ezeket a városokat követ ő szintek mélyen leszakadnak,
visszaesnek. Egyel őre tehát a növekedés diffúziója a városhierarchián belül nem
működik." (Barta—Beluszky 1999, 22)
Láthatjuk, hogy egyszerre jelennek meg konvergáló és divergáló folyamatok a
nagyvároshálózaton belül, kérdés azonban, hogy ezek az egymással szemben ható
folyamatok együttesen hogyan formálják át az 21. század küszöbén az Európai
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
TÉT )0(I. évf. 2007 s4 Kitekintő 157
Unióban megnyilvánuló nyugat—keleti, észak—déli fejlettségi lejt őt, vagy a korábban
— sokszor épp a nagyvárosokra alapozva — felállított, a centrumtérségek gazdasági
előnyét hangsúlyozó térszerkezeti modelleket (például Brunet által az 1980-as évek
végén bevezetett Kék Banánt). Mennyire számít a város nagysága a fejl ődésben,
eltűnőben vannak-e az évtizedekig tartó politikai megosztottság nyomát visel ő
hagyományos törésvonalak a régi és az új tagállamok nagyvárosai között?
Részben a városokra vonatkozó harmonizált összeurópai statisztikák eddigi hiá-
nyával magyarázható, hogy az európai városhálózat, városhierarchia és városver-
seny különböz ő aspektusait elemz ő vizsgálatok között kevés terjed ki a kelet-közép-
európai térség elemzésére is. Amelyek pedig igen (Engedi 1996; 1997), azok e
térséggel kapcsolatban többnyire általánosabb megállapításokat fogalmaztak meg,
melyek közül az egyik legalapvetőbb az volt, hogy a rendszerváltás hatására az
egykori szocialista országok nagyvárosai, de legalábbis a fővárosai is bekapcsolód-
tak az európai városok versenyébe, igaz a liberalizáció els ősorban a kereskedelemre
és kevésbé a személyek migrációjára terjedt ki.
Jelen elemzés az Európai Unió nagyvárosai közötti gazdasági fejlettségi különb-
ségek statisztikai vizsgálatára, illetve az azok hátterében rejl ő összefüggések, sza-
bályszerűségek kimutatására irányul. Néhány alapvet ő földrajzi és társadalmi válto-
zó segítségével megpróbálunk választ adni arra, hogy a földrajzi fekvés, a történel-
mi múlt vagy a méretgazdaságosság, mint független tényez ők hogyan magyarázzák
a nagyvárosok fejlettségi, fejl ődési eltéréseit. Mutat-e a nagyvárosok fejlettségi
térszerkezete bizonyos szabályszer űségeket egyes térparaméterek (pl. nyugat—
keleti, észak—déli vagy központ—periféria) viszonylatban? Az 1990-es évek végét ől
a gazdaságilag nekilendül ő Kelet-Közép-Európán belül a nagyvárosok különösen
gyors fejlődési impulzust kaptak, de vajon képesek-e az integrációs folyamattal
párhuzamosan felzárkózni az egykori Nyugati Blokkhoz? Végül arra is igyekszünk
választ adni, hogy függ-e a mérett ől a dinamika, azaz mely városméret-kategóriák
esetében mutatható ki gyorsabb fejl ődés?
Vizsgálatba bevont nagyvárosok körének lehatárolása
A köznyelvben és a szakirodalomban is viszonylag gyakran találkozunk a nagyvá-
ros fogalmával, azonban e szó pontos meghatározására nincs általánosan elfogadott
definíció. Ez nem véletlen, hiszen már magának a város fogalmának is sokféle vál-
tozata létezik az Európai Unió országaiban' attól függ ően, hogy az adott országok
milyen kritériumok alapján ítélik oda egy településnek a városi címet.
Nyilvánvaló, hogy a nagyvárosokat a nagyságuk különbözteti meg a többi város-
tól. Ez a nagyság azonban nem annyira a település területi kiterjedésére, sokkal in-
kább a lakóinak számára utal, illetve átvitt értelemben-Még a település városhierarchiá-
ban betöltött helyzetére is. A különböz ő tudományos publikációk (cikkek, statisztikák,
atlaszok, enciklopédiák) általában egy konkrét népességszám-küszöbhöz kötik a nagy-
város fogalmát. Jelen vizsgálatban is a nagyvárosok körének lehatárolását a népesség-
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
158 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 s4
szám alapján végeztük el, amely nem feltétlenül azonos a településhálózatban betöltött
funkciókkal. Így el ő fordulhat, hogy az európai városhierarchia egyes magasabb szint-
jén lévő település nem került be az elemzésbe (például kisebb népesség ű fővárosok,
mint Pozsony, Ljubljana vagy Tallin), ugyanakkor egy—két, alacsonyabb funkciókkal
rendelkező, legfeljebb regionális jelentőségű központ (például Göteborg, Lipcse vagy
Málaga) szerepel a vizsgált nagyvárosok között.
Ezek után további kérdésként merül fel, hogy mekkora népességszámot érdemes a
nagyvárosok kijelölésénél figyelembe venni. A 20. század folyamán világszerte lezaj-
lott, és máig tartó, kiugróan gyors ütemű urbanizáció hatására a nagyváros fogalmához
kötődő népességszám napjainkra jelent ősen megnőtt. „A századfordulón a 100 000
lakosú városokat már nagyvárosoknak tekintették, ma a nagyvárosi jelz ő csak a fél-
millió vagy annál népesebb településeket illeti meg." (Hegedűs 1973, 8)
A nagyvárosok fogalmához kötődő népességszám-kritérium nem csak időben, ha-
nem térben is változik. Mivel az egyes térségek eltér ő méretű városokkal, településhá-
lózati sajátosságokkal rendelkeznek, a nagyváros fogalmához kapcsolódó lélekszám,
mint küszöbérték is országonként változó z, relatív fogalom, igazodván az adott ország
településhálózati képéhez. 3 A kelet-közép-európai szakirodalom osztályozásai a 100-
500 ezer fő s városokat tekintik nagyvárosoknak (gyakran lehet találkozni Magyaror-
szágra vonatkozóan a "Budapest és a nagyvárosaink" kifejezéssel), a félmillió és
egymillió fás városokat regionális a központoknak, a tízmillió fős lakosságot el nem
érő milliós városokat világvárosoknak (metropolisz), míg a legnagyobb, több mint 10
milliós településeket óriásvárosoknak (Beluszky—Kovács—Olessák 2001, 67).
Európai léptékben azonban a félmillió lakos alatti magyar „nagyvárosok" legfel-
jebb középvárosnak számítanak. C. A. Doxiadis egy olyan 12 szint ű (ekisztikai)
településrendszert vázolt fel, amelynek kezd ő szintje, elemi egysége maga az ember.
Doxiadis besorolásában a kisváros („small polis") lélekszáma legalább 10 ezer fó, e
feletti szint a város („polis"), mely alatt a 70 és 500 ezer fó közötti településeket
érti, és a településrendszer 9. szintjén lév ő nagyvárosok („small metropolis") kate-
góriájába legalább félmilliós városok tartoznak (idézi Nemes Nagy 1998, 112).
Doxiadishoz igazodva jelen vizsgálatban is félmillió fó a nagyvárosok kijelölésénél
figyelembe vett kritikus népességszám. A nagyvárosok népességszámára kétféle statisz-
tika létezik: elővárosokkal együtt vagy azok nélkül. Mivel az el ővárosi övezet kijelölé-
sére az egyes európai országokban szintén eltér ő a gyakorlat, jelen esetben az el őváros-
ok nélküli népességszámot vettük figyelembe. Az Európai Unióban jelenleg 52 város
népességszáma haladja meg a félmillió f őt (World Gazetter 2007-re vonatkozó adatai).
Az utóbbi évek, évtizedek tendenciája, hogy több, korábban még félmillió f őnél
népesebb nagyváros fogyó lélekszáma e küszöbérték alá süllyedt. E városokat még-
is indokoltnak tartjuk bevonni a vizsgálatba, mert esetükben nem egyszer űen egy
népességfogyásról van szó, hanem a sz űk adminisztratív határain túlterjed ő, funkci-
onálisan kompakt városon belüli népességátrendez ődésről. A népességfogyás
ugyanis esetükben általában a szuburbanizáció folyamatával függ össze, amikor a
városnövekedés súlypontja áttev ődik a város közigazgatási határán kívül es ő, de
ahhoz fizikailag is szorosan kapcsolódó el ővárosi övezetbe. Az elvándorló népesség
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Kitekint ő 159
jelentős része tehát nem távolodik el a várostól, hanem annak agglomerációs öveze-
tében marad. Bár a közigazgatási értelemben vett város népességszáma fogyni kezd,
a nagyvárosi agglomeráció népességszáma valójában nem csökken. Az urbanizációs
folyamatokat ilyenkor egyébként gyakran követi — igaz id őben késleltetve — a köz-
igazgatás is a nagyvárosok területének kib ővítésével.
Ez utóbbi szempontot figyelembe véve az elemzésben tehát valamennyi olyan vá-
rost nagyvárosnak tekintünk, amelynek lélekszáma valaha meghaladta a félmillió
fót5. Ezzel a kib ővítéssel 59-re módosult a vizsgált nagyvárosok köre. A vizsgálatba
bevont nagyvárosokat az 1. táblázat mutatja be.
1. TÁBLÁZAT
Az Európai Unió 59 nagyvárosa és a vizsgálatban hozzájuk rendelt régióik
(59 Cities of European Union and Their Regions Assigned to Them in Study)
Nagyvárosi régió (zárójelben, ha magasabb
A nagyváros népessége és
NUTS-szinten is megjelenik önálló egység-
népességaránya régióján belül
ként)
Név fő, 2007 % NUTS-kód Név
Amszterdam 741 636 64 NL326 Groot-Amsterdam
Athén 729 137 19 GR300 Attiki (NUTS1, NUTS2 szinten is)
Barcelona 1 581 595 30 ES511 Barcelona
Bécs 1 569 316 100 AT130 Wien (NUTS2 szinten is)
Berlin 3 383 782 100 DE300 Berlin (NUTS1, NUTS2 szinten is)
Birmingham 984 333 100 UKG31 Birmingham
Bréma 546 501 100 DE501 Bremen, Kreisfreie Stadt
Arr. de Bruxelles-Capitale (NUTS1,
Brüsszel 1 019 022 100 BE100
NUTS2 szinten is)
Budapest 1 708 087 100 HU101 Budapest
Bukarest 1 877 155 100 R0321 Bucuresti
Dortmund 588 462 100 DEA52 Dortmund, Kreisfreie Stadt
Drezda 486 854 100 DED21 Dresden, Kreisfreie Stadt
Dublin 1 024 027 89 1E021 Dublin
Duisburg 504 358 100 DEAl2 Duisburg, Kreisfreie Stadt
Düsseldorf 573 057 100 DEAll Düsseldorf, Kreisfreie Stadt
Essen 593 085 100 DEA13 Essen, Kreisfreie Stadt
Frankfurt 643 128 100 DE712 Frankfurt am Main, Kreisfreie Stadt
Genova 601 951 70 ITC33 Genova
Glasgow 610 268 100 UKM34 Glasgow City
Göteborg 515 252 34 SE0A2 Vastra Götalands lan
Hága 474 292 59 NL332 Agglomeratie 's-Gravenhage
Hamburg 1 739 117 100 DE600 Hamburg (NUTS1, NUTS2 szinten is)
Hannover 515 140 46 DE929 Region Hannover
Helsinki 558 457 41 FI181 Uusimaa
Kobenhavn og Frederiksberg
Koppenhága 1 089 957 180 DK001
kommuner
Köln 963 395 100 DEA23 Köln, Kreisfreie Stadt
Krakkó 755 050 100 PL213 Miasto Kraków
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
160 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 s4
A nagyváros népessége és Nagyvárosi régió (zárójelben, ha magasabb
NUTS-szinten is megjelenik önálló egység-
népességaránya régióján belül
ként)
Név fő, 2007 % NUTS-kód Név
Leeds 455 123 63 UKE42 Leeds
Lipcse 500 093 100 DED31 Leipzig, Kreisfreie Stadt
Lisszabon 517 802 20 PT171 Grande Lisboa
Liverpool 468 945 100 UKD52 Liverpool
Lódz 768 755 100 PL113 Miasto Lódí
London 7 421 209 100 UKI00 Greater London (csak NUTS 1 szinten)
Lyon 472 317 29 FR716 Rhőne
Madrid 3 117 977 53 ES300 Madrid (NUTS1, NUTS2 szinten is)
Málaga 550 058 39 ES617 Málaga
Manchester 395 515 29 UKD31 Greater Manchester South
Marseille 794 811 42 FR824 Bouches-du-Rhőne
Milánó 1 306 661 34 ITC45 Milano
München 1 260 391 100 DE212 München, Kreisfreie Stadt
Nápoly 988 972 32 ITF33 Napoli
Palermo 672 175 53 ITG12 Palermo
Párizs 6 281 470 „Paris et petite couronne" (több
100 FR1?
NUTS3-as egysége)
Poznan 570 352 100 PL415 Miasto Poznan
Prága 1 167 050 100 CZ010 Hlavní mesto Praha (NUTS2 szinten is)
Riga 742 572 100 LV006 Riga
Róma 2 563 241 65 ITE43 Roma
Rotterdam 598 199 42 NL335 Groot-Rijnmond
Sevilla 701 894 39 ES618 Sevilla
Sheffield 447 047 86 UKE32 Sheffield
Stockholm 1 253 309 67 SE010 Stockholms len (NUTS2 szinten is)
Stuttgart 589 793 100 DE111 Stuttgart, Stadtkreis
Szófia 1 152 556 94 BG411 Sofia (stolitsa)
Torino 872 881 39 ITC11 Torino
Valencia 793 332 33 ES523 Valéncia
Varsó 1 651 676 100 PL127 Miasto Warszawa
Vilnius 542 366 64 LTOOA Vilniaus (Apskritis)
Wroclaw 634 893 100 PL514 Miasto Wroclaw
Zaragoza 649 404 71 ES243 Zaragoza
Forrás: World Gazetteer (2007) adatai alapján saját szerkesztés.
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Kitekint ő 161
Felhasznált adatbázis
A vizsgálat nemzetközi jellegéb ől következik, hogy a legegyszer űbb alapfogalmak
is gyakran teljesen más jelentést kapnak az egyes tagállamokban. Ez pedig meglehe-
tősen nehezíti az elemzendő adatok összeállítását. Az integrációs folyamatoknak,
azon belül is a nemzetközi statisztikai adatgy űjtés harmonizációjának köszönhet ően
azonban ezek a nehézségek egyre könnyebben áthidalhatók az Európai Unió vagy
egyéb nemzetközi szervezetek (pl. az ENSZ) adatbázisai segítségével. Ráadásul az
EU bővülésével a Közösség statisztikai hivatalának (EuroStat) adatai között már
szerepelnek a bővítési folyamatban részt vev ő kelet-közép-európai országok is. Jelen
elemzések is az EuroStat weboldaláról nyilvánosan hozzáférhet ő adatokon alapulnak.
Bár a gazdasági fejlettség sokféle mutatóval mérhet ő, jelen esetben a nagyvárosok
közötti egyenlő tlenségeket a piaci, folyóáron mért egy fő re jutó GDP segítségével
vizsgáltuk meg. Munkánk szempontjából el őnyt jelent, hogy az utóbbi években az
Európai Unióban felértékel ő dött a városok kérdése, mellyel párhuzamosan a har-
monizált közösségi adatbázisokból ma már egyre több, a nemzetközi összehasonlí-
tásokat megkönnyítő nagyvárosi statisztika jelenik meg. Bár az utóbbi id őben az
EuroStat egyre b ővülő adatbázist bocsát rendelkezésre a városokra vonatkozóan is,
a GDP települési szinten általában nem érhet ő el, csak magasabb, regionális szinten.
Ezért a továbbiakban valójában nem nagyvárosokra, hanem az azokat magukban
foglaló régiókra vonatkozó adatokra támaszkodik a tanulmány.
A különböző regionális szintek közül a NUTS3-as szint t űnt az elemzések számá-
ra a legalkalmasabbnak, ugyanis ez az a legalacsonyabb területi szint, amelyre még
viszonylag sok információ érhet ő el. Az ennél magasabb területi szinteken már
„eltű nnek" a nagyvárosok, amelyek nem külön egységként jelennek meg a területi
felosztásokban, hanem nagyobb régiók részeként. NUTS3-as területi szinten viszont
a nagyváros többnyire megegyezik az azt magában foglaló régióval.
Bizonyos esetekben (különösen a spanyol, a francia és az olasz nagyvárosok eseté-
ben) a nagyvárosnál nagyobb területet fed le a hozzá rendelt nagyvárosi régió. Azon-
ban a régió adatainak elemzése esetükben is alkalmas a benne lév ő nagyváros helyze-
tének bemutatására, ugyanis a NUTS3-as nagyvárosi régióra vonatkozó értékeket
jelentő s mértékben meghatározza a központi nagyváros. Az 1. táblázatban nyomon
követhető , hogy az egyes nagyvárosoknál mely régió értéke szerepel az elemzések-
ben, illetve, hogy mekkora a nagyvárosok adott régión belüli népességaránya.
Olyan esetre is láthatunk példát, amikor a nagyváros nem sorolható be egyetlen
NUTS3-as egységbe sem. Ilyenkor több NUTS3-as régió aggregálásával egy na-
gyobb területi egység adatait érdemes figyelembe venni. Erre csupán a két európai
megapolisznál (London és Párizs) volt szükség. London esetében a Greater London
nevű NUTS1-es egységet, Párizsnál pedig az ún. „Paris et petite couronne" térségét
vettük figyelembe. Ez utóbbi terület Paris nev ű NUTS3-as egység mellett magában
foglalja a vele szomszédos három NUTS3-as régiót is (Hauts-de-Seine, Seine-Saint-
Denis és Val-de-Marne). Mindkét megapolisz esetében a számításba vett terület
nagyjából lefedi a brit, illetve francia fő város kompakt területét.
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
162 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 s4
Az EuroStat honlapjáról elérhet ő NUTS3-as adatbázisban a GDP-adatok 1995 és
2004 között állnak rendelkezésre, ami egyben megszabta a vizsgálódás id őbeli
keretét° . Ez az időszak egyébként azért izgalmas, mert mind a kezd ő, mind pedig a
záró évszám egybeesik egy-egy b ővítéssel. 1995-ben az ún. „északi b ővítés" során
az Európai Unió térsége majdnem egybeesett a fejlett Európáéval, a gazdag orszá-
gok közül gyakorlatilag minden jelentősebb csatlakozni szándékozó állam az integ-
ráció részévé vált. A 2004-es ún. „keleti b ővítés" során pedig első ízben7 csatlakoz-
hattak az egykori Keleti Blokk jóval alacsonyabb társadalmi-gazdasági fejlettségi
szintű államai az egykor velük ellentétes politikai oldalhoz tartozó integrációhoz, amit
gyakran aposztrofálnak Európa újraegyesítéseként. A 2004-ig tartó korszakot felölel ő
vizsgálatok ily módon arra nem adhatnak választ, hogy az integráció 2004-es admi-
nisztratív kibővítése milyen hatást gyakorol az európai nagyvároshálózatra. Az integ-
rálódás azonban nem egyik pillanatról a másikra következett be, hanem már az ezred-
forduló előtt elkezdődött folyamatról van szó. A vizsgált id őszakot áthatja az európai
integráció fokozatos elmélyülése (pl. Amszterdami Szerz ődés, Nizzai Reformok, euró
bevezetése), illetve a keleti b ővítés előkészítése (el őcsatlakozási alapok, harmonizá-
ció), mely folyamatok már 2004 el őtt kihatottak a nagyvárosok gazdasági fejl ődésére.
Kérdés azonban, hogy Európa politikai megosztottságának elt űnését követően társa-
dalmi-gazdasági téren is bekövetkezik-e az egységesülés.
Az EuroStat mellett a nagyvárosok 2007-es népességszámához, és a régiók föld-
rajzi koordinátáihoz felhasználtuk a World Gazetteer nev ű internetes weboldalt,
ahol valamennyi nagyváros esetében az elmúlt népszámlálások alapján becsült,
2007-es népességszámadatok vannak.
A vizsgált terület az Európai Unió é, amelynek fogalma a fokozatos b ővítések kö-
vetkeztében id őben eltérő földrajzi tartalommal bír. Igaz, az EU a vizsgált évek
többségében csupán a 15-ök területére terjedt ki, és csak a záróévben egészült ki 25
tagúvá, majd 2007-től 27 tagúvá, ebben a tanulmányban az egyszer űség kedvéért az
Európai Unió elnevezés alatt a jelenlegi 27-ek közösségét értjük olyan id őszakban
is, amikor az integráció maihoz képest még sz űkebb országcsoportot érintett.
A nagyvárosok gazdasági fejlettségi különbségei
Általánosságban megállapítható, hogy a nagyvárosi régiók Európa fejlett területei
közé tartoznak. Ezt támasztja alá, hogy 2004-ben az Európai Unió tíz legfejlettebb
NUTS2-es régiója között nyolc 9 nagyváros szerepelt (Brüsszel, Hamburg, London,
Stockholm, Párizs, Bécs, Dublin és München). Az összesen 1267 10 db egységből
álló NUTS3-as szinten már ritkábban találunk nagyvárosokat a legfejlettebb területi
egységek között. Ennek oka, hogy a legfejlettebb nem nagyvárosi régiók kis népes-
séggel rendelkeznek" (a 10 legfejlettebb NUTS3-as egység között egyik népesség-
száma sem éri el a 200 ezer főt), e gazdag vidéki NUTS3-as régiók fejlettsége kis
népességsúlyuk folytán „elt űnik" a nagyobb NUTS2-es régió átlagán belül, ugyan-
akkor a nagyvárosi régiók nagy népességükkel meghatározóak maradnak a nagyobb
NUTS2-es szintű régiókon belül is.
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Kitekint ő 163
Az EuroStat adatai szerint 2004-ben az Európai Unió 59 nagyvárosának átlagos egy
f re jutó GDP-je több mint 30 ezer euró volt. Ezen átlagérték mögött azonban jelentős
ő
különbségek húzódnak meg a nagyvároshálózaton belül. Hét nagyváros értéke messze
kimagaslik a mezőnybő l, esetükben a fenti érték meghaladja az 50 ezer eurót. Ezek
között többségben vannak a német nagyvárosok (Frankfurt, Düsseldorf, Stuttgart,
Koppenhága, Brüsszel, Párizs és München). A legfejlettebb nagyváros 12, Frankfurt
(74 ezer euró) közel 2,5-szeresen, Düsseldorf pedig 2-szeresen múlja felül a nagyvá-
rosi régiók átlagát.
A másik végletet pedig Kelet-Közép-Európa nagyvárosai jelentik (Riga, Krakkó,
Wroclaw, Vilnius, Lódz, Bukarest és Szófia), melyek egy főre jutó GDP-je a 10 ezer
eurót sem éri el. Bukarest gazdasági fejlettsége a Közösség nagyvárosi átlagának 18,
Szófia (4800 euró) pedig 16%-án áll! Frankfurt am Main 15-ször fejlettebb, mint Szófia.
1. ÁBRA
Az Európai Unió nagyvárosainak egy főre jutó GDP-je, 2004
(a nagyvárosi átlag = 100%)
(Per Capita GDP in Cities of European Union, 2004, Average of Cities = 100 %)
A 125 % felett
® 100.125 %
0 75-100
s 75 % alatt
Forrás: EuroStat adatai alapján saját szerkesztés.
A fentiekbő l tehát kiderül, hogy az Európai Unió nagyvárosai között meglehet ő-
sen nagy gazdasági fejlettségi különbségek húzódnak. A széls ő értékek fenti egy-
szerű felsorolása alapján is sejthet ő, hogy a nagyvárosok fejlettségi sorrendje er ős
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
164 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 s4
regionalitást mutat (1. ábra). „Az elmúlt évtizedekben integrált, egységes nagyvá-
rosi rendszer alakult ki Nyugat-Európában. E rendszernek a központi zónája Lon-
dontól kiindulva Párizst, a holland nagyvárosokat, Brüsszelt, Frankfurtot, Zürichet
magában foglalva húzódik Milánóig. E zóna — melyet egy francia szakmunka nyo-
mán gyakran neveznek 'kék banánnak' (Brunet 1989) — tömöríti az Európai Unió
legfontosabb gazdasági parancsnoki posztjait, a transznacionális vállalatok globális
vagy regionális székhelyeit, az Unió pénzügyi, politikai, kereskedelmi, technikai
fejlesztési központjait. E nagyvárosi zóna a világ három döntési központjainak
egyike." (Enyedi 1996, 70) A másik végletet az egykori szocialista országok és Dél-
Európa nagyvárosi átlagfejlettségi szint 75%-át el nem ér ő centrumai alkotják,
amelyek szintén egy tömböt alkotnak.
1995 és 2004 között az Európai Unió nagyvárosainak egy főre jutó GDP-je átlago-
san 1,5-szeresére növekedett. Csakúgy, mint a 2004-es gazdasági fejlettségi szint
esetében, a gazdasági fejl ődésük vizsgálatakor is jelentős eltéréseket tapasztalhatunk.
A leggyorsabban fejl ődő nagyvárosok szinte kivétel nélkül az egykori szocialista
országok közül kerültek ki (Vilnius, Riga, Bukarest, Budapest, Prága és Varsó),
Nyugat-Európát egyedül Dublin képviselte az élmez őnyben. A leggyorsabban fej-
lődő nagyváros, Vilnius közel 4,7-szeres gazdasági fejl ődést ért el, de az imént
felsorolt nagyvárosok közül valamennyi esetében legalább 2,5-szer nagyobb a
2004-es érték a bázisévhez (1995) képest.
A leglassabb fejl ődés ugyanakkor az egyébként a fejlettségi rangsor élmez ő-
nyéhez tartozó német nagyvárosok esetében mutatható ki. A fejl ődés üteme tekinte-
tében leghátrányosabb helyzet ű 13 nagyváros 13 mindegyike német volt, egyikük
esetében sem volt 1,2-szeresnél gyorsabb gazdasági növekedés.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a statikus, illetve a dinamikus vizsgálódás
ellentétes térszerkezetet mutat. Ez az ellentét nyilvánvalóan hatást gyakorol a vizs-
gált régiók közötti fejlettségi különbségek alakulására, méghozzá a fejlettségi kü-
lönbségek csökkenése irányába. A kiegyenlít ődési folyamatot igazolja a statikus
(1995-ös állapot) és a dinamikus (1995-2004 közötti állapotváltozás) értékek kö-
zötti sztochasztikus vizsgálat. A 2. ábrán szépen kirajzolódik, hogy általában minél
fejlettebb egy régió, annál lassabb a gazdasági fejl ődése, és minél elmaradottabb,
annál gyorsabb. A két adatsor között a korreláció (r --0,7) fordított irányú és szoros
összefüggésről árulkodik. A három leggyorsabban fejl ődő nagyváros (Vilnius, Riga
és Bukarest) azonban még viszonylagos elmaradottságához képest is „túl gyorsan"
fejlődik, amellyel némiképp rontja a lineáris regressziós trendvonal esetében a de-
terminációs együttható magyarázóerejét (R 2=0,43), ezért egy hatványkitev ős trend-
vonal jobban illeszkedik a pontalakzatra (R2=0,68) (2. ábra).
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Kitekint ő 165
2. ÁBRA
A nagyvárosok fejlettségi szintje (1995) és a gazdasági növekedése (1995-2004)
közötti összefüggés az Európai Unióban
(Correlation between the State of Economic Development [1995] and Economic
Growth [1995-2004] of Cities in European Union)
500 -
. Vilnius
E. 450 -
;
; 5 400
,'
• Riga
vr
350 -
Bukarest
'6-19 300 -
• Budapest
j
ri
• Dublin
o 250 •
Manchester
• ♦ Glasgow y = 3307.2x."
•
• London
200 • •
° = 0.6838 Ft
Dü '"Id°4 • Frankfurt
50
10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000
egy fő re jutó GDP, eurótf ő
Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítás.
A regressziós ábra által sugallt kiegyenlít ődési tendenciát néhány területi egyen-
lőtlenségi mutató (súlyozott relatív szórás, relatív terjedelem, Duál mutató, Gini-
együttható és Hoover-index) segítségével igyekeztünk alátámasztani. Az öt egyen-
lőtlenségi mutató 1995 és 2004 közötti bázisindexei a nagyvárosok közötti gazda-
sági fejlettségi különbségek csökkenését empirikusan is látványosan bizonyítják
(3. ábra). Bár egyenletességében és mértékében eltér ő tendenciával, de a vizsgált
időszakban valamennyi mutató értékében jelent ős csökkenés állapítható meg, a
vizsgált időszak alatt a bázis év értékének 70-80%-ára. Az egyenl őtlenségek legna-
gyobb mértékű csökkenését a relatív terjedelem esetében láthatjuk (itt a 2004-es
érték a kezd őévinek csupán 73%-a), a legkisebb csökkenést pedig a duál mutató
esetében (82%).
Az Európai Unió térszerkezetében már kimutatták (Szabó 2006), hogy a fejlettségi
tagoltság bizonyos szabályszer űségeket mutat a térségek földrajzi és társadalmi té-
nyezőivel. Kérdés, hogy ezek az összefüggések milyen er ősek, ha nem a Közösség
teljes területének többé-kevésbé összefügg ő területalakzatát, hanem a nagyvárosok
szórt, elkülönülő pontalakzatát vizsgáljuk. A nagyvárosok (különösen a fővárosok)
ugyanis általában országaik legfejlettebb részei, így egyes területeken (különösen
Kelet-Közép-Európában) értékeik nagymértékben eltérhetnek vidéki hinterlandjaiktól.
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
166 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 s4
3. ÁBRA
A nagyvárosok közötti gazdasági fejlettségi különbségek változásai különböz ő
területi egyenlőtlenségi mutatók alapján, 1995-2004
(Changes of Inequalities of Economic Development among Cities by Different
Inequality Indices, 1995-2004)
100
95
száza lék ( 1995 = 100
- - - dual mutató
— Hoover-index
85 — - Gini-együtlható
súlyozott relattv szórás
— relativ terjedelem
80
75
70
1995 1996 1997 1998 2000 2001 2002 2003 2004
Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítás.
A fentiekben felvázolt, nagyvárosok közötti nagymérték ű kiegyenlítődési tenden-
ciát még drámaibbá teszi, hogy ez egy viszonylag rövid id őszak, alig egy évtized
alatt ment végbe. Egy ilyen jelent ő s változás nyilvánvalóan nyomot hagy az egyen-
lő tlenségekkel összefüggésben álló hatótényez ők szerepében, egyes tényez ők sze-
repe felerő södhet, másoké pedig jelentéktelenebbé válhat.
A következőkben öt különböző, az egyenlőtlenségek szabályszer űségeinek hátte-
rében húzódó tényez ő magyarázóerejének változását kísérjük végig 1995 és 2004
között. A vizsgált öt tényez ő az alábbi:
— nyugat—keleti fekvés,
észak—déli fekvés,
középponttól való távolság,
— történelmi megosztottság,
— városnagyság.
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatában
A fent felsorolt öt tényez ő esetében természetesen nem azonos mérték ű a nagyvá-
rosok közötti megosztottság. Ezek számszer űleg is mérhető k, ha a nagyvárosokat
tényező nként két-két csoportba soroljuk, majd a létrehozott csoportpárokat egymás-
hoz viszonyítjuk minden tényező esetében.
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Kitekint ő 167
A nagyvárosok többféle módon feloszthatók két csoportra. A 2. táblázat foglalja
össze a nagyvárosok vizsgálatában alkalmazott csoportba sorolási szempontokat az
egyes tényez ők esetében.
2. TÁBLÁZAT
A nagyvárosok csoportokba sorolásának módjai az öt vizsgált tényez ő esetében
(Methods of Division of Cities into Groups in Case of the Five Examined Factors)
Két nagyvároscsoport lehatárolásának alap-
Tényez ő (széls ő esetek)
ja14 (elemszám)
Nyugat—kelet megosztottság Az Európai Unió geometriai középpontjához
(Lisszabontól Bukarestig) képest nyugatabbi vagy keletebbi
(nyugat 34, kelet 25)
Észak—dél megosztottság Az Európai Unió geometriai középpontjához
(Helsinkitől Málagáig) képest északabbi vagy délebbi
(észak 36, dél 23)
Centrum—periféria Az Európai Unió geometriai középpontjához
megosztottság képest 550 km-nél közelebbi vagy távolabbi
(Stuttgarttól Lisszabonig) (centrum 25, periféria 34)
Történelmi megosztottság A tagállam csatlakozása az EU-hoz az ezred-
(1958-tól 2007-ig) forduló előtti" vagy utáni (régi 48, új 11)
Népességszám szerinti meg- Népességszáma elővárosok nélkül egymillió
osztottság fő alatti vagy feletti (nagy 19, kicsi 40)
(Londontól Manchesterig)
Forrás: World Gazetteer adatai alapján saját számítás.
A nagyvárosokat és azok csoportjait a 3. táblázat foglalja össze. A magasabb gaz-
dasági fejlettség a nyugati, az északi, a központi fekvés ű, a régebb idő óta EU-tag,
valamint a milliós nagyvárosok csoportjait jellemzi. Ha az egyes tényez őket
dummy-változókként fogjuk fel (ahol a gazdagabb nagyvárosok csoportja mindig 1,
az elmaradottabbaké pedig 0 értéket kap), akkor az öt változóra készített korrelációs
mátrix alapján kijelenthetjük, hogy a tényez ők között szinte minden esetben gyenge
az összefüggés. Ahogy várható volt, az egyetlen kivételt a nyugat—keleti fekvés és a
történelmi megosztottság közötti viszonylag szorosabb összefüggés jelenti, hiszen a
geometriai kőzépponton áthaladó meridiántól mintegy 250 km-re keletebbre húzódó
egykori vasfüggöny vonala tulajdonképpen maga is felfogható nyugat és kelet vá-
lasztóvonalaként (ahogy azt politikai értelemben szokás is értelmezni). A két ténye-
ző közötti szorosabb összefüggésre utal, hogy az egykori szocialista országok
mindegyike az Unió keleti felén található, igaz a nagyvárosok többségét alkotó,
szocialista múlttal nem rendelkez ő centrumok közül 14 szintén a középponttól kele-
tebbre található (4. ábra).
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
168 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 s4
4. ÁBRA
A nagyvárosok és csoportjaik területi elhelyezkedése
(Territorial Location of Cities and Their Groups)
Forrás: Saját szerkesztés.
A 4. ábrán láthatjuk az egyes csoportok térbeli elhelyezkedését a hozzájuk tartozó
nagyvárosokkal. A térképrő l leolvasható, hogy a városméret egyik térparaméterrel
sem mutat szoros összefüggést, ugyanis az egymillió alatti (fekete körök) és az a
feletti népességszámmal rendelkez ő nagyvárosok (fehér négyzetek) az Európai
Unió különböz ő nagytájain vegyesen fordulnak el ő.
A tényező k közötti viszonylag gyenge összefüggést támasztja alá az is, hogy ritka
az olyan nagyváros, amely mind az öt tényez ő alapján a fejlett vagy a fejletlen cso-
portba került (3. táblázat). Csupán egy olyan nagyváros van, Brüsszel, amely mind az
Öt16 tényező alapján a fejlettebb átlagú csoportba került, olyan nagyváros viszont
egyáltalán nincs', amelyik minden esetben az elmaradottabb csoportba került volna.
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Kitekint ő 169
3. TÁBLÁZAT
A nagyvárosok értékei és csoportjai az öt vizsgált tényez ő esetében
(Values and Groups of Cities in Case of Five Examined Factors)
Geom. Fej-
Földr. Földr. Nép. GDPfi GDPfo"
kp . Csatl. lett
Nagyváros hossz. szél. (I71) , (euró), (euro),
táv. éve
(fok)* (fok)*
(fok)* 2007* 1995** 2004**
(km) port
Brüsszel 4,33 50,83 443 1958 1 019 022 5 43 618 55 442
Frankfurt 8,68 50,12 152 1958 643 128 4 63 787 73 860
Düsseldorf 6,79 51,24 332 1958 573 057 4 56 609 63 553
Amszter-
4,89 52,37 513 1958 741 636 4 30 552 47 789
dam
Köln 6,97 50,95 300 1958 963 395 4 38 918 40 401
Bréma 8,81 53,08 464 1958 546 501 4 32 778 37 707
Hága 4,30 52,07 520 1958 474 292 4 24 482 34 077
Essen 7,00 51,47 343 1958 593 085 4 29 630 33 133
Rotterdam 4,48 51,93 500 1958 598 199 4 22 459 31 665
Hannover 9,73 52,40 383 1958 515 140 4 28 710 29 571
Dortmund 7,48 51,51 328 1958 588 462 4 24 419 27 959
Duisburg 6,75 51,43 350 1958 504 358 4 22 743 26 234
Dublin -6,25 53,33 1217 1973 I 024 027 4 18 436 47 907
London -0,10 51,52 758 1973 7421 209 4 21 819 44 401
Párizs 2,34 48,86 544 1958 6281 470 4 39 575 53 201
Milánó 9,19 45,48 389 1958 1 306 661 4 23 294 36 891
Hamburg 10,00 53,55 512 1958 1 739 117 4 39 656 45 091
Berlin 13,38 52,52 471 1958/90 3 383 782 4 24 033 23 371
Glasgow -4,27 55,87 1222 1973 610 268 3 17 908 39 283
Manchester -2,25 53,48 976 1973 395 515 3 15 336 34 151
Leeds -1,55 53,81 953 1973 455 123 3 16 896 34 035
Birming-
-1,91 52,48 911 1973 984 333 3 15 351 29 379
ham
Sheffield -1,48 53,39 926 1973 447 047 3 13 129 25 864
Liverpool -2,99 53,42 1018 1973 468 945 3 13 111 25 554
Stuttgart 9,19 48,79 47 1958 589 793 3 46 930 56 733
Lyon 4,83 45,76 515 1958 472 317 3 24 387 33 080
Torino 7,68 45,08 460 1958 872 881 3 18 445 27 687
Genova 8,93 44,42 509 1958 601 951 3 15 433 24 271
Madrid -3,71 40,42 1425 1986 3 117977 3 15 204 25 819
Barcelona 2,17 41,40 1030 1986 1 581 595 3 13 967 23 276
Drezda 13,74 51,05 367 1990 486 854 3 20 909 31 179
Lipcse 12,40 51,35 325 1990 500 093 3 20 562 23 348
Prága 14,43 50,08 359 2004 1 167050 3 6 980 17 849
Koppen-
12,57 55,68 772 1973 1 089 957 3 40 278 56 196
hága
Stockholm 18,07 59,33 1273 1995 I 253 309 3 28 102 43 046
München 11,58 48,14 161 1958 1 260 391 3 45 569 52 908
Bécs 16,37 48,22 492 1995 I 569 316 3 33 169 40 281
Marseille 5,37 43,31 714 1958 794 811 2 19 442 26 484
Lisszabon -9,14 38,72 1890 1986 517 802 2 13 884 22 636
Zaragoza -0,89 41,65 1164 1986 649 404 2 12 585 21 366
Valencia -0,39 39,48 1328 1986 793 332 2 11 093 18 460
Malaga -4,42 36,72 1782 1986 550 058 2 8 574 15 726
Sevilla -5,98 37,40 1807 1986 701 894 2 8 930 15 540
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
170 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 s4
Geom. Fej-
Földr. Földr. Nép. GDPfő GDP/jő
kp. Csatt. lett
Nagyváros hossz. szél. (fŐ), (euró), (euró),
táv. éve cso-
(fok)* (fok)* 2007* 1995** 2004**
(km) port
Helsinki 24,94 60,17 1578 1995 558 457 2 25 743 39 577
Göteborg 12,01 57,72 987 1995 515 252 2 20 654 30 359
Varsó 21,02 52,26 874 2004 / 651 676 2 6 032 15 050
Róma 12,50 41,89 814 1958 2 563 241 2 18 360 31 657
Poznan 16,90 52,40 631 2004 570 352 1 4 680 10 863
Riga 24,13 56,97 1307 2004 742 572 1 2 288 8 844
Krakkó 19,96 50,06 745 2004 755 050 1 3 964 8 283
Wroclaw 17,03 51,11 571 2004 634 893 1 3 953 7 588
Vilnius 25,27 54,70 1239 2004 542 366 1 1 613 7 568
Lódz 19,46 51,77 755 2004 768 755 1 3 191 6 427
Athén 23,73 37,98 1657 1981 729 137 1 9 119 20 216
Palermo 13,36 38,12 1240 1958 672 175 1 9 678 14 860
Nápoly 14,27 40,85 969 1958 988 972 1 9 343 14 830
Budapest 19,08 47,51 708 2004 1708087 1 5 978 16 718
Bukarest 26,10 44,44 1340 2007 1877 155 1 1 754 5 544
Szófia 23,31 42,69 1257 2007 1 152556 1 2 085 4 800
határérték 9,78 48,96 550 2000 1030003 19 899 30 428
Forrás: World Gazetteer (*) és EuroStat (**) adatai alapján saját számítás.
Ha a csoportok átlagértékeit páronként viszonyítjuk egymáshoz, akkor megkapjuk
az egyes tényez ők esetén a dualitás er ősségét. Ezek értékeinek évenkénti alakulása
az 5. ábrán látható. Bár egyes tényez ők esetében jelentős változás következett be, a
tényezők egymáshoz viszonyított sorrendje a vizsgált id őszakban nem változott.
5. ÁBRA
A dualitás mértékének különbségei és azok változása a vizsgált tényez őknél, 1995-2004
(Differences of Rates of Duality and Their Change at Examined Factors,
1995-2004)
8.00
1995 1998 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004
1- D ••Ny•K «. D, -E-D -0--Kö-P -M-Régi-ÚJ -0-Nagy-K leal
Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítás.
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Kitekint ő 171
A többi tényezőhöz képest messze kitűnik a történelmi megosztottság tényez ője.
Az egykori vasfüggöny nyoma, amely oly markánsan kirajzolódik az Európai Unió
teljes területét (beleértve tehát a nem nagyvárosi régiókat is) ábrázoló fejlettségi
térképeken, a nagyvároshálózaton belül is megjelenik. 1995-ben az akkori tizenöt
tagállam nagyvárosai közel 6-szor voltak fejlettebbek a b ővítési folyamatban részt
vevő országokéhoz képest (5. ábra). Ez a dichotómia azóta nagyon látványosan
lecsökkent, melynek eredményeként 2004-re már „csak" több mint 3-szoros a fej-
lettségi különbség; a vizsgált tényez ők közül így is mindvégig ennél figyelhetjük
meg a legmeghatározóbb dualitást.
A bázisévben szintén valamivel er ősebb dualitást mutatott a többi tényez őhöz ké-
pest a centrum—periféria kett ősség. Ez annyiban különbözik a történelmi megosztott-
ság tényezőtől, hogy a többé-kevésbé 18 keleti perifériának tekinthet ő, volt szocialista
államokhoz tartozó nagyvárosok kiegészülnek a Közösség északi, nyugati és déli
perifériáival. Itt már kisebb a szegényebb és a gazdagabb csoport közötti kontraszt,
amely ráadásul egyre inkább eltörpül. Ez esetben is egy er őteljes kiegyenlít ődési
tendencia figyelhető meg, hiszen 1995-ben a centrumtérségek nagyvárosai még
átlagosan 2,2-szer fejlettebbek voltak a periférikus helyzet ű társaikhoz képest, ki-
lenc évvel kés őbb a hányados már csak 1,5-szeres eltérést jelez, amely már alig
erősebb a többi tényez őhöz képest.
A maradék három tényez őre a mindvégig közel azonos mérték ű, nagyon alacsony
fokú dualitás jellemz ő, melynek erőssége alapján a tényez ők csökkenő sorrendben:
nyugat—keleti, városnagyság szerinti, majd észak—déli megosztottság. A változás
mértéke esetükben szinte alig érzékelhet ő. Az előző tényezőknél ismertetett látvá-
nyos kiegyenlítődési tendenciákkal szemben a városnagyság tényez őjénél a két
csoport közötti különbség lassú emelkedése mutatható ki. A milliós metropoliszok
előnye 1,27-ről 1,32-szeresre nőtt.
Ahogy arra már több, az Európai Unió teljes területére elvégzett kutatás is rámuta-
tott (Szabó 2006), a földrajzi irányok közül a nyugat—keleti bizonyult meghatáro-
zóbbnak. Mindkét térparaméter esetében megfigyelhet ő, hogy nagyjából a vizsgált
időszak közepéig (1999-ig) kis mértékben növekedett a nagyvárosok fejlettsége
közötti kontraszt, majd a periódus második felében megfordult a korábbi tendencia,
a két nagyvároscsoport átlaga között mérsékl ődött a fejlettségi különbség. A jelen-
ség oka az északnyugaton fekv ő brit és ír nagyvárosoknak inkább a periódus elejére
jellemző dinamikus növekedése.
Ha a nyugat—keleti dimenzió értékeit összevetjük — a szintén nyugat—keleti kett ős-
séget képviselő, csak kissé keletebbi választóvonallal megjelen ő — történelmi meg-
osztottsággal, akkor szembeötl ő a különbség. Ennek oka, hogy a földrajzi közép-
ponthoz kötött keleti csoportba az egykori Keleti Blokk mellé bekerültek azok a
jóval fejlettebb német nagyvárosok is, amelyek vontatott fejl ődésükkel „fékezik" a
keleti csoport átlagos gazdasági fejl ődését. Ugyanakkor ily módon a szóban forgó
városok nem lassítják a kontinens nyugati perifériáinak úgyszintén gyors felzárkó-
zását, melynek eredményeként a vizsgált id őszak első felében létrejöhetett az a
furcsa helyzet, hogy miközben a történelmi megosztottság tekintetében egy határo-
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
172 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 s4
zott kiegyenlít ő dés látszott, a nyugati nagyvárosok enyhe mértékben ugyan, de
tovább erősítették fejlettségi el őnyüket keleti társaikkal szemben.
A vizsgált tényez ők szerepe a nagyvárosok közötti egyenl őtlenségekben
A különböző tényező k alapján lehatárolt csoportok közötti egyenl őtlenség többfé-
le területi egyenl őtlenségi mutatóval is mérhet ő , ezek egyike a Hoover-index, amely
„azt adja meg, hogy az egyik vizsgálati ismérv, társadalmi-gazdasági jelenség
mennyiségének hány százalékát kell a területegységek között átcsoportosítanunk
ahhoz, hogy területi megoszlása a másik jellemz őével azonos legyen." (Nemes
Nagy 2005, 112) Jelen esetben a népesség nagyvárosok közötti eloszlásával vetet-
tük össze a GDP eloszlását, a vizsgált egységnek pedig 59 nagyvárost, illetve az
ezek összevonásából tényez őnként létrehozott 2 csoportot vettük.
6. ÁBRA
A tényez ők szerepének változásai a nagyvárosok közötti egyenl őtlenségekben a
Hoover-index alapján, 1995-2004
(Changes of Role of Factors in Inequalities among Cities by Hoover-index,
1995-2004)
24 100
22 90
20 80
o
18 70
Hoover-Indez, száza lék
o
16 60
14
4 50
s
Á
Ya
12 : 40
10 30
20
10
o
4 0
1995 1996 1997 1998 19992000 2001 2002 2003 2004 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004
59 nagyváros —13—Ny-K —6—É-D —0—Kö-P —M—Régi-ÚJ —0—Nagy-Kicsi
Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítás.
A Hoover-index a különbségek megállapításán túl lehet őséget nyújt arra is, hogy
megvizsgáljuk az egyes tényez ők esetében megjelen ő kettősség szerepét a
nagyvároshálózaton belüli általános területi egyenl őtlenségekb ől. A tényezőnként
kiszámított Hoover-index értékei ugyanis kifejezhet ők az 59 nagyváros között szá-
mított Hoover-index értékének százalékában. Ez a százalékos érték azt jelzi, hogy a
nagyvárosok közötti jövedelem-átcsoportosítások mekkora hányada történik a két
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Kitekint ő 173
csoport között (azaz mennyire képez markáns választóvonalat a csoporthatár a fej-
lett és elmaradott nagyvárosok között), illetve mekkora hányada a csoportokon
belül (azaz mennyire homogének a csoportok).
A 6. ábra bal oldalán az eredeti Hoover-index értékek láthatók, a jobb oldalon pe-
dig ezeknek az 59 nagyvárososra kiszámított Hoover-index százalékában kifejezett
formája (6. ábra). Az ábra bal felén a duál mutatóhoz hasonló helyzet látszik, azaz a
történelmi megosztottság és a centrum—periféria korábban meghatározó jelent ősé-
gének halványodása, a két földrajzi irány szerinti egyenl őtlenségek hullámzása, a
városnagyság szerinti kett ősség enyhe emelkedése mutatható ki, egyébként e három
utóbbi, gyengébb tagoltságot jelz ő dimenzió egymáshoz viszonyított sorrendje is
hasonló az el őzőekben ismertetetthez.
Jelentős különbség azonban, hogy ezúttal nem a történelmi megosztottság, hanem
a centrum—periféria kett ősség esetében jelenik meg a legmarkánsabb egyenl őtlen-
ség. Ennek matematikai, módszertani magyarázatát az adja, hogy a két csoport
között számított Hoover-index értékét a gazdasági fejlettségen túl befolyásolhatja a
csoportok népesség-, illetve GDP-aránya az Unión belül. Az új tagállamokhoz tar-
tozó nagyvárosok csupán 12%-át adják a Közösség népességének, ugyanez az arány
a szintén elmaradottabb csoporthoz tartozó periferikus helyzet ű nagyvárosok eseté-
ben 64%. Mindkét esetben — lévén szegényebbek —, a csoportok Unión belüli gaz-
dasági súlya elmarad a népességarányuktól. Az Unión belüli GDP-részesedés azon-
ban az els ő esetben semmiképp nem térhet el 12%-nál nagyobb mértékben a népes-
ségaránytól. Így a történelmi megosztottság rendkívül „aránytalan" csoportjai kö-
zött eleve korlátozottabb az esély a magasabb Hoover-index értékekre.
A 6. ábra jobb oldalán már nem az egyes tényez ők esetében tapasztalt egyenl őt-
lenségek nagyságát láthatjuk, hanem ezek szerepét a nagyvárosok közötti általános
fejlettségi különbségekben. A centrum—periféria megosztottság nem csupán abszo-
lút mértékben mérsékl ődött, hanem a szerepe is a nagyvároshálózaton belüli általá-
nos fejlettségi különbségekben. Az id őszak elején a nagyvárosok fejlettségi rangso-
rában igen erősen érvényesült a központ—periféria megosztottság, amely az összes
nagyváros közötti egyenl őtlenség 84%-át tette ki. A geometriai középponttól számí-
tott 550 km sugarú körön belül Torino, Genova és Prága kivételével valamennyi
nagyváros átlag feletti fejlettség ű volt, a perifériákon pedig az észak-európai nagy-
városokat (Koppenhága, Göteborg, Stockholm és Helsinki), valamint Londont le-
számítva mindegyik átlag alatti fejlettség ű volt. Az eltelt időszak alatt bekövetkezett
radikális változások a centrum—periféria reláció jelent őségének mérsékl ődéséhez
vezettek, amelyben nem csupán a volt szocialista országok, hanem a nyugati perifé-
riák nagyvárosainak gyors ütem ű felzárkózása is szerepet játszott. 2004-re már egyre
több átlag alatti fejlettség ű nagyváros jelent meg a centrumban is (a korábban felso-
roltak mellett lassabban fejl ődő német nagyvárosok: Berlin, Dortmund, Duisburg,
Hannover és Lipcse), miközben egyre több centrumtól távolabbi nagyváros átlag
feletti fejlettségűvé vált (a korábban felsoroltakon kívül 19 Dublin, Glasgow, Leeds,
Manchester és Róma).
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
174 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 s4
Az előző ekben felvázolt helycserék is igazolják, hogy a központ—periféria
dichotómia súlyvesztésében nem els ősorban a volt szocialista országok sokat emle-
getett felzárkózása, hanem sokkal inkább a nyugati perifériák nagyvárosainak a
centrumtérséggel szembeni gyors ütem ű gazdasági növekedése játszott főszerepet.
Ezt szépen igazolja az egykori vasfüggöny vonala szerinti megosztottság szerepé-
nek stagnálása, enyhe hullámzása az egyenl őtlenségekben. Az 59 nagyváros eseté-
ben kimutatott kiegyenlít ő désben nem annyira az új és régi tagállamok centrumai
közötti, hanem inkább a régiekén belüli nivellálódás játszott kulcsszerepet.
Ezzel a jelenséggel függ össze az is, hogy a nyugat—kelet kett ősség szerepe itt
szinte egyenrangúvá vált a történelmi megosztottságéval (s őt 2000 óta már er ősebb
is). Ennek a hátterében sem els ő sorban a volt szocialista nagyvárosok, hanem in-
kább a nyugati perifériák gyors felzárkózása, illetve a keleti területek szocialista
múlttal nem rendelkez ő nagyvárosainak vontatottabb gazdasági fejl ődése áll. Ezt
bizonyítják azok a nagyvárosok, amelyek a vizsgált id őszak alatt átlag felettib ől az
alatti fejlettségű vé váltak, illetve fordítva. Az átlag felettiek csoportjához átkerült
nagyvárosok Róma kivételével az Európai Unió nyugati feléhez (felsorolt angol
nagyvárosok és Dublin), míg az átlag alattiakhoz átkerültek kivétel nélkül a keleti
feléhez (felsorolt német nagyvárosok és Göteborg) tartoznak. Ezek alapján kijelent-
hető , hogy az Európai Unió nagyvároshálózatán belül bár még mindig az egykori
vasfüggöny mentén húzódik a legmarkánsabb fejlettségi szakadék, az átlag feletti és
az alatti nagyvárosokat elválasztó vonal inkább egy nyugatabbi, a Közösség geo-
metriai közepén áthaladó délkörnek felel meg.
A népességszám szerinti megosztottság az egyetlen olyan vizsgált tényez ő, amely
1995 óta, ha enyhe mértékben is, de többé-kevésbé folyamatos er ősödést mutatott.
Ez különösen akkor figyelemre méltó, ha figyelembe vesszük, hogy az 59 nagyvá-
ros között számított egyenl őtlenségek mérsékl ődnek, ez alapján e dimenzió szerinti
megosztottság arányaiban még inkább felértékel ődik. 2004-ben már az egyenl őtlen-
ségek 36%-át tette ki a népességszám szerinti megosztottság.
Az Európai Unió nagyvároshálózatára már korábban megfogalmazott általános
kiegyenlítő dési tendenciából következik a fejlettebb térségek lassabb, az elmaradot-
tabbaknak pedig gyorsabb gazdasági fejl ődése. Ez egyaránt igaz az egymillió alatti
és az afeletti lélekszámú nagyvárosokra. Azonban mind a szegényebb nagyvárosok
felzárkózásában, mind pedig a fejlettebbek lefelé nivellálódásában a milliósnál
kisebb nagyvárosok „húzzák a rövidebbet". A fejlett nagyvárosok közül a nagyobb
metropoliszokra kevésbé volt jellemz ő a lassú gazdasági növekedés, mint az egy-
millió lakos alattiakra. Az elmaradottabb nagyvárosok közül szintén a nagyobbak
fejlő dtek gyorsabban (ide tartoznak Dél- és Kelet-Közép-Európa metropoliszai),
míg a kisebbek között olyanok is akadtak, amelyek felzárkózás helyett rontottak
pozíciójukon (Marseille és Torino).
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Kitekint ő 175
Összefoglalás
Az Európai Unió térszerkezetének fejlett elemei közé tartozó nagyvárosok között
jelentős fejlettségi különbségek húzódnak. A legfejlettebb nagyvárosok Nyugat-
Közép-Európában (els ősorban Németország területén), a legelmaradottabbak pedig
az integráció keleti perifériáin találhatók. A tágabban értelmezett ezredfordulón
azonban igen gyors csökkenés ment végbe a nagyvárosok közötti egyenl őtlensé-
gekben. Ezt több területi egyenl őtlenségi mutató (súlyozott relatív szórás, relatív
terjedelem, duál mutató, Gini-együttható, Hoover-index) határozottan igazolja,
amennyiben értékeik alig egy évtized alatt 70-80%-ukra csökkentek.
A látványos kiegyenlít ődési folyamattal párhuzamosan átalakulnak a nagyvárosok
közötti egyenlőtlenségekkel többé-kevésbé összefüggésben álló különböz ő földrajzi
és társadalmi tényez ők. A tanulmányban öt tényez őn keresztül vizsgáltuk meg az
Európai Unió nagyvároshálózatában megjelen ő dualitások er ősségét, ezen megosz-
tottságok szerepét a Hoover-indexszel mért egyenl őtlenségekben.
Ezek alapján megállapítható, hogy még mindig az egykori vasfüggöny vonala a
legmarkánsabb fejlettségi törésvonal a nagyvároshálózaton belül, igaz a volt szocia-
lista országok nagyvárosainak felzárkózása nyomán ez rohamosan halványodik.
A vizsgált időszak elején még viszonylag jelent ősebb centrum—periféria kett ősség is
erősen háttérbe szorul, amelyért már nem annyira a keleti, mint inkább a nyugati
perifériák gyors felzárkózása, illetve a centrumtérségek vontatott gazdasági növe-
kedése okolható.
A Hoover-indexszel végzett számítások a duál mutató alapján a várthoz képest
kissé eltérő módon mutatták a tényez ők befolyásoló szerepének sorrendjét a nagy-
városok közötti egyenl őtlenségek alakulásában. Ezt a Hoover-index matematikai
háttere magyarázza, melynél felértékel ődik a nagyvárosok átlaghoz viszonyított
pozíciója, amely alapján a történelmi megosztottság már kevésbé bizonyul jó vá-
lasztónak, hiszen a régi tagállamok nagyvárosai közül is számos átlag alatti fejlett-
ségű. Itt szintén nem annyira a kelet-közép-európai nagyvárosok felzárkózása ját-
szik kulcsszerepet. A nyugati perifériákon az angol, ír nagyvárosok gyors fejl ődé-
süknek köszönhet ően átlag feletti fejlettségűvé váltak, míg a centrumtérség keleti
oldalán fekvő német nagyvárosok lassabb gazdasági növekedésük miatt átlag alatti-
akká. Ezek a folyamatok a korábban szinte domináns centrum—periféria reláció
szerepének oldódását eredményezték, valamint azt, hogy az átlag feletti és alatti
nagyvárosokat elválasztó vonalnak a vasfüggöny helyett inkább az attól nyugatabb-
ra húzódó geometriai középvonal felel meg. Az átalakulás kis mértékben er ősítette
a városnagyság szerepét is az egyenl őtlenségekben.
Jegyzetek
1
A városok körét az Európai Unió országai eltér ő módon határozzák meg. A tagállamok többségében a
népesség lélekszámától függően nyilvánítják várossá az egyes településeket, de ez a határ széls őségesen
változó. Az országok jelent ős részénél a kritikus népességszám a várossá nyilvánítás egyetlen kritériuma.
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
176 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 s4
Egyes ritkábban lakott, fejlett északi országoknál (Dánia, Svédország) már 200 fó elég ahhoz, hogy
egy települést városnak tekintsenek. Írországban az alsó határ 1500 f ő. Több tagállam esetében ez a
szám 2000 ró (pl. Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Németország), Ausztriában a kritikus méret
5000, míg a dél-európai országoknál (Görögország, Olaszország, Portugália és Spanyolország) pedig
10 ezer fő . Belgium esetében komplex mutatók alapján (pl. központi funkciók megléte, foglalkozási
szerkezet, néps űrű ség, infrastruktúra fejlettsége stb.) funkcionális értelemben különítik el a várost a
falutól. Hazánk és a kelet-közép-európai országok többsége is ez utóbbi kategóriába tartozik. Ráadásul
meg kell jegyezni, hogy a városi cím megítélésének kritériumrendszere nemcsak térben, hanem id őben
is változhat (gondoljunk csak a hazai várossá nyilvánítás szabályainak kiürülésére) (United Nations
1993; Beluszky—Kovács—Olessák 2001). „A városi népességre vonatkozó statisztikai adatok tehát nem
azonos tartalmat tükröznek, egyaránt magukban foglalják a 250 lakosú városkákat, illetve a sok milliós
népességű nagyvárosokat." (Bernek—Sárfalvi 1996, 46) Nemzetközi összehasonlításoknál ezért gyak-
ran a 10 ezer fő nél népesebb településeket tekintik városoknak.
2
Nem is minden nyelvben jelenik meg a nagyváros fogalma. A német nyelv például használja a
„Grosstadt" kifejezést, az angolban azonban leginkább a „city" szó feleltethet ő meg a nagyváros fo-
galmának, amely két értelemben használatos. Egyrészt a „city" sz űkebb értelemben csupán a nagyobb
városok központjára, belvárosára vonatkozik, másrészt magát a város egészét jelentheti, csakúgy mint
a „town" kifejezés. Ez utóbbival szemben a „city" fogalmát áltatában nagyobb méret ű településekre
használják. Így a magyar nagyváros angol megfelel ője lehet „large city", de önmagában a „city" fo-
galma is használható.
3
Ehhez hasonlatos probléma a természetföldrajzban a hegységek és a dombságok közötti elkülönítés
országonként eltérő módszere, amely er ő sen függ az adott ország domborzati viszonyaitól. A viszony-
lag alacsony átlagmagasságú Magyarországon az 500 méternél magasabban fekv ő domborzati formá-
kat a magyar természetföldrajzi szakirodalom hegyeknek (hegység, középhegység) nevezi. Ezzel
szemben a változatosabb függ ő leges tagoltsághoz „szokott" romániai geomorfológiai szakirodalomban
csak a tengerszintnél 800 méterrel magasabban fekv ő területeket tekintik hegységeknek.
4
Itt a regionális jelz ő nem feltétlenül a Magyaroroszágon NUTS2-es szintet alkotó tervezési-statisztikai
régiókra, hanem inkább nagytérségekre (esetenként országhatárokon túlra is kiterjed ő tájegységekre)
vonatkozik.
5
A fenti módosítás összesen hét nagyvárost érint: ebb ő l négy brit (Leeds, Liverpool, Manchester,
Sheffield), egy holland (Hága), egy francia (Lyon) és egy német város (Drezda). Drezda esetében már
nem annyira a szuburbanizáció folyamata, mint inkább az újraegyesítés generálta belnémet migráció
játszik f őszerepet kiegészülve a természetes fogyással.
6
Bár az EuroStat egységesített adatbázisa csak 2004-ig közöl GDP-adatokat, elképzelhet ő, hogy egy-egy
tagállamra már elérhet ő késő bbi évekre is adat. Azonban, mivel ez nem teljes kör ű, nem vettük figye-
lembe, ráadásul a közösségi statisztikai hivatal által közzétett adatbázis el őnye, hogy már eleve har-
monizálva, euróban kifejezve állnak rendelkezésre a GDP-adatok. Néhány esetben ugyanakkor épp az
EuroStat harmonizált adatbázisa volt hiányos, Romániára például csak 1998 óta állnak rendelkezésre
adatok. Ez esetben a kés őbbi évek tendenciái alapján megbecsültük a hiányzó évek adatait, így végül
1995 és 2004 között valamennyi évre és valamennyi NUTS3-as egységre elérhet ővé váltak az adatok.
Nem számítva az egykori NDK területét, amely a német újraegyesítéssel már 1990-ben a Közösség
részévé vált.
8
A vizsgálati terület nem terjed ki a Közösség Európán kívüli területeire: francia tengerentúli területek,
Kanári-, Azori-szigetek, Madeira, Ceuta és Melilla.
9
A két nem nagyvárosi régió közül az egyik a London el ővárosi övezetéhez tartozó Berkshire,
Buckinghamshire and Oxfordshire (Reading és Oxford régiója) volt.
to
Valójában ennél több NUTS3-as régió található az Európai Unióban, a korábban már említett London
és Párizs környéki régiók összevonásával, illetve a Közösség tengerentúli megyéinek elhagyásával
azonban az elemzésben kevesebb NUTS3-as egység szerepel.
1
A legfejlettebb NUTS3-as egység a németországi München Landkreis (85 ezer euró GDP/fó) — amely
a dél-német nagyváros el ővárosi övezete — például alig több mint 25 ezer f ővel rendelkezik.
12
Megjegyzendő , hogy valójában a legmagasabb egy fő re jutó értékkel rendelkez ő NUTS3-as egység az
EU-ban Inner Londor — West volt (több mint 120 ezer euró!), azonban ahogy arról már korábban szó
volt, a londoni NUTS3-as egység aggregálásával a brit fóváros Greater London néven szerepel az
adatbázisban, amelyben öt NUTS3-as régió értéke átlagolódik. Ugyanez igaz Párizsra is, ez esetben
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Kitekint ő 177
Paris (3.), illetve Hauts-de-Seine (5.) NUTS3-as egységek „t űnnek el" az európai fejlettségi rangsor
élmezőnyéből.
13
Ez különösen azért figyelemre méltó, mert Németországot összesen 14 nagyváros képviseli. Közöttük
az egyetlen viszonylag gyorsabban fejl ődő Drezda, amely egykoron szintén egy volt szocialista or-
szághoz tartozott. S őt, a többi német nagyvároshoz képest kissé gyorsabban fejl ődő Drezda sem érte el
a Közösség nagyvárosainak átlagos gazdasági fejl ődési ütemét.
14
A térparaméterek szerinti csoportalakításoknál felhasznált geometriai középpont kiszámítása nem
csupán az 59 nagyvároson, hanem a teljes vizsgált teret lefed ő 1267 darab NUTS3-as egységen alapul,
ahol a régiókhoz a legnépesebb településeik földrajzi koordinátáit rendeltük. Az ily módon kapott
geometriai középpont koordinátái: északi szélesség 48,96 fok, keleti hosszúság 9,78 fok, a kitüntetett
pont a nagyvárosok közül Stuttgarthoz van legközelebb, attól alig 47 km-re északkeletre.
15
Kérdésként merülhet fel az egykori kelet-német nagyvárosok (Berlin, Drezda és Lipcse) hovatartozá-
sa. Bár kétségtelenül ezek az egykori szocialista blokkhoz tartoztak, a vizsgálatban mégis a többi né-
met várossal együtt a Nyugati Blokkhoz kerültek. Berlin esetében ez kevésbé problematikus, hiszen a
város nyugati fele korábban is az akkori fejlett világhoz tartozott. A másik két német nagyvárost azért
vettük inkább a nyugatiak közé, mert a vizsgált id őszakban már jó néhány év eltelt az újraegyesítés
óta, gazdasági fejlettségük felülmúlja az egykori Keleti Blokk valamennyi nagyvárosáét, ráadásul von-
tatott fejl ő dési dinamikájukban is inkább a nyugat-német nagyvárosok sorsában osztoznak. Úgy t űnik,
esetükben tehát az országhatás er ő teljesebb, mint az egykori történelmi blokkhoz tartozás öröksége.
16
Több nagyváros négy tényez ő alapján is a fejlettebb csoportokhoz tartozik. Az északnyugat-
németországi és hollandiai nagyvárosok (Bréma, Dortmund, Duisburg, Düsseldorf, Essen, Frankfurt,
Hannover, Köln, Amszterdam, Hága és Rotterdam) a kisebb népességszámuk, London és Dublin a
magterülettő l való távolságuk, Párizs és Milánó a geometriai középponttól számított délebbi, Berlin és
Hamburg pedig keletebbi fekvése miatt nem szerepel minden kategóriában a legfejlettebb csoportban.
17
Több nagyváros viszont csupán egy tényez ő alapján került valamely fejlettebb csoportba. Budapest,
Bukarest és Szófia csak a nagyobb lélekszámuk miatt, Athén, Nápoly és Palermo a régebbi EU-
tagságuknak köszönhetően nem lettek minden tényez ő szerint az elmaradottabb csoportok tagjai.
A lengyel és balti nagyvárosokat (Krakkó, Lódz, Poznan, Wroclaw, Riga és Vilnius) pedig csupán az
északi fekvésük „mentette meg" attól, hogy egyik esetben se legyenek a fejlett csoportban.
18
Prága az egyetlen olyan volt szocialista nagyváros, amely a központi területhez tartozik.
19
A felvázolt trendnek ellentmond, hogy a periferikus helyzet ű, korábban még nagyvárosi átlag feletti
Göteborg időközben átlag alatti fejlettség űvé vált.
Irodalom
Barta Gy.—Beluszky P. (szerk.) (1999) Társadalmi-gazdasági átalakulás a budapesti agglomerációban.
A budapesti agglomeráció kölcsönkapcsolatai 1. Regionális Kutatási Alapítvány, Budapest,
Beluszky P.—Kovács Z.—Olessák D. (szerk.) (2001) A terület- és településfejlesztés kézikönyve. Magyar-
ország kézikönyvtára sorozat. CEBA Kiadó, Váckisújfalu.
Bernek Á. (2000) A globális világ „új gazdaságföldrajza". — Tér és Társadalom. 4. 87-107. o.
Bernek Á.—Sárfalvi B. (1996) Általános társadalomföldrajz a középiskolák számára. Nemzeti Tan-
könyvkiadó, Budapest.
Cséfalvay Z. (1999) Budapest mint Kelet-Közép-Európa centruma? — Csontos J.—Lukovich T. (szerk.)
Urbanisztika 2000. Akadémiai Kiadó, Budapest. 127-144. o.
Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet id őszakában. Hilscher Rezs ő
Szociálpolitikai Egyesület, Budapest.
Enyedi Gy. (1997) A sikeres város. — Tér és Társadalom. 4. 1-7. o.
Enyedi Gy (1998) Budapest — kapuváros? — Glatz F. (szerk.) Budapest — nemzetközi város. Magyar
Tudományos Akadémia, Budapest. 47-55. o.
Enyedi Gy. (1999)A magyar településfejl ődés integrációs kihívásai az ezredfordulón. — Csontos J.—
Lukovich T. (szerk.) Urbanisztika 2000. Akadémiai Kiadó, Budapest. 117-125. o.
Faragó L. (2006) A városokra alapozott területpolitika koncepcionális megalapozása. — Tér és Társada-
lom. 2. 83-102. o.
Hegedűs M. (1973) Gazdasági fejlődés és az urbanizáció. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Kovács Z. (2002) Az urbanizáció jellemz ő i Kelet-Közép-Európában a posztszocialista átmenet idején.
1-4. 57-78. o. —FöldrajziKölemények.
Jeney László :
Dualitások az Európai Unió nagyvároshálózatának fejlettségében az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 21. évf. 155-178. p.
178 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 s4
Lengyel L. (1999) „Budapestország" mítoszai. — Csontos J.—Lukovich T. (szerk.) Urbanisztika 2000.
Akadémiai Kiadó, Budapest. 111-116. o.
Nemes Nagy J. (1998) A tér a társadalomkutatásban. Bevezetés a regionális tudományba. Hilscher
Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest.
Nemes Nagy J. (szerk.) (2005) Regionális elemzési módszerek. Regionális Tudományi Tanulmányok 11.
ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, MTA—ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest
Szabó P. (2006) A fejlettség makroregionális különbségeinek alakulása az Európai Unióban. III. Magyar
Földrajzi Konferencia, Budapest. CD-ROM. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest.
United Nations (1993) World Urbanization Prospects. The 1992 Revision. Department of Economic and
Social Information and Policy Analysis. United Nations, New York.
http://www.world-gazetteer.com/
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/