Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 64-66. p.
64
m ű , különösen a 18-19. században; a polgári elemek hiányát a parasztí szabadság ellensúlyoz-
ta. Err ő l Veres Péter — politikai szempontok motiválta vélekedése: „... a történelem folyamán
a mindig lázadó alföldi parasztság saját formákat teremtett, amaz pedig — ti. a dunántúli —
szolgaságban teljesen alkalmazkodni kényszerült." (Veres Péter: Az Alföld parasztsága. — Bu-
dapest, 1936).
16. In: El ő adások a Történettudományi Intézetben, Budapest, 1986., 19. old.
17. A. N. J. den Hollander szerint a frontier fogalmát „Puszta vagy ritkán betelepült terület leírá-
sára használták, egy érett kultúra peremén vagy még távolabb t ő le... Nem csupán egyfajta
helynek a képét... idézi fel, hanem egyfajta emberekét is (akik ott laknak) ... s ő t magát a fo-
lyamatot is, ami által ezek új és sajátos társadalmi struktúrát fejlesztettek ki. - den Hollander:
A magyar Alföld és Turner „frontier" hipotézise.— Ethnographia, 1975. 86. évf. pp. 313-323.
18. Hanák P. i. m., 20. old.
19. A rendkívül sz ű klátókör ű hivatalos tudománypolitika fokozódó sz ű kkebl ű sége idején persze
e vádpontunk támadható, hisz a „küls ő megbízások" nélkül a kutatóhelyek puszta léte, m ű kö-
dése válik kérdésessé.
20. Négy kiadás az Akadémiai Kiadónál 1975 óta.
21. Egyes egyetemeken már pl. Goethe-szakos képzés is folyik; jó, nem jó, ne vitassuk, de tény.
CSATÁR I BÁLINT:
RÉSZJELENTÉS A FÖLDRAJZRÓL
(Hozzászólás Beluszky Pál magánjelentéséhez)
Beluszky Pál írása felkavart. Abban a másfél évtizedben váltam ugyanis külön-
böző helyeken a földrajz m űvel őjévé, amelyr ő l a magánjelentése szól. Részjelentésem-
ben az általa elemzett nagy kérdésköröknek csak kisebb területeir ő l kívánok írni, azzal
a reménnyel, hogy a rész és egész viszonya teljesebbé válik, s talán az olvasót — éppen
a Beluszky Pál által a szakmánkba bevezetett — további ok-következmény kapcsolatok
megfogalmazására serkenti.
Ok-e, vagy következmény, hogy véleményem szerint nemcsak a földrajztudo-
mány, hanem a földrajzoktatás is presztízs-vesztett helyzetben van. Az elmúlt két évti-
zed tanügyi reformjainak áradatában elveszett a lakóhelyismeret, tesztekkel és vaktér-
képekkel gépiesedett el az általános iskolai földrajzoktatás, csökkent a gimnáziumok
órakerete, a szakközépiskolák egy részéb ő l, a szakmunkásképz ő kbő l teljesen szám űz-
ték a tárgyat, s hovatovább a geográfia ma minimális részét képezi az általános m ű velt-
ségnek.
Olvashatunk a cikkben gazdaságföldrajz =telefonkönyv problémáról is. Persze,
hiszen általában is vitatott kérdés ma az oktatásban a memoriter szerepe. Tisztelete
megsz ű nt. A célként megjelölt „nagy összefüggések, folyamatok" megláttatása azon-
ban az el őbbi nélkül aligha lehetséges maradandó módon. Pedig a geográfia kétségtele-
nül fontos része nemzeti önismeretünknek, s őt nemzetközi helyzetünk reális megítélé-
sének is. De valóban nem vehet ő k a kezünkbe olyan geográfus m űvek, olvasmányos írá-
Csatári Bálint:
Részjelentés a földrajzról: Hozzászólás Beluszky Pál magánjelentéséhez.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 1. 64–66. p. 65
sok, valódi tájrajzok, amelyek „a rész és egész viszonya" alapján adnák össze hazánk
modern földrajzi szintézisét.
Tudományágunk idillikusan szerény mérete tehát — megítélésem szerint —
sajnos „kiegészül" az oktatásban, a m űveltségben kimutatható visszaszorulásával, a
haza földrajzi megismerésének tragikusan szerény lehet őségeivel. Tudományágunk
chrologikus vizsgálatai tere a táj, a maga komplexitásában. Kett őssége, természeti és
társadalomtudományi jellege adja azt a specifikumát, ami lehet ővé teszi (tenné), hogy
a természet és társadalom közötti folyamatokat feltárja, középpontjába helyezve az
embert, amelyik mindkett ő höz egyaránt tartozik.
Hosszú évtizedekig volt persze burzsoá tudomány az emberföldrajz, a telepü-
lésföldrajz, sok tehetséges geográfus hagyott fel m űvelésével. Ok-e, vagy következmény
tehát, hogy ma hiányzik az a bizonyos szintézis. Gyönyör űen mondta Bulla Béla:
„olyan tájneveinknek, mint Sárköz, Zselic, Sárrét népességünk tudatában mélyen
gyökerező földrajzi tartalmuk van". Ez a földrajzi tartalom tehát, amivel szolgálnunk
kellene. Igy a tudományunk kett ősségét nem választanám el olyan élesen, mint Be-
luszky teszi. Distinkciót kellene tennünk e szemlélet, mint geográfus alapszemlélet,
mint szintézis cél, a földrajz, mint tantárgy és a konkrétan elkülönül ő , s jelenleg m ű-
velt diszciplinák, ágazati földrajzi irányok között. Ez utóbbiak sokszín ű sége, szétválása
szükségszer ű , s az el őbbiek egységével legalább azonos fontosságú.
A geográfus szemlélet egysége teremtheti meg csak a lehet őséget a tudomány
jelenleg elkeseredve várt újjászületéseihez, csak ilyen alapon készülhetnének el azok a
várt m űvek, amelyek visszaszerezhetnék besz ű kült szakmánk megtépázott tudományos
presztízsét.
Szerintem, mint erre az utóbbi id őben rendezett úgynevezett interdiszcipliná-
ris konferenciák rámutatnak, ez a megoldás a társadalomtudományokkal kiépítend ő
viszonyukat illet ően is.
A társadalomföldrajz, vagyis az emberföldrajz eredményei, szintézistörekvései
csak akkor lehetnek érdekesek számunkra, ha a gazdasági társadalmi folyamatok tér-
beli aspektusairól közös elvek alapján kaphatnak képet. Integrálnunk kell eredménye-
inket, nem más elv alapján, mint Reclus tette, miszerint a földrajz térbeli történelem,
a történelem pedig id őbeli földrajz.
De fokozatosan gyarapodó „udvari tanácsi" feladattömegünk mellett nagyon
kevés id ő marad a demográfia, a néprajz, a regionális közgazdaságtan, a szociológia, a
nem telefonkönyvszer ű ágazati földrajzi irányok következetes, egységes, geográfus tér-
id ő szintézisére. Csak irigykedve olvastam a minap, hogy az angol emberföldrajz meny-
nyire nyitott más társtudományok felé, s a többi társadalomtudomány mennyire
igényli egyedi földrajzi gondolatait saját vizsgálataihoz.
A vidéki kutatóhelyünkön megforduló nemcsak geográfus külföldi vendégek-
kel való találkozásaim során tapasztalom, hogy amikor nekik mindenféle publikációs
avagy zárójelentés-készít ő kényszer nélkül magyarázhatok a tájról, ahol élek s dolgo-
zom — mennyire vev ő k rá. A Tokióból, Novoszibirszkb ő l, Utrechtbő l vagy Fresnoból
érkezettek nem az ökonómia, a történelem, a demográfia, az agrárgazdaságtan, az urba-
nisztika eredményeire voltak kiváncsiak, hanem a dolog lényegéb ő l adódóan a megláto-
gatott táj komplex földrajzi értékelésére. A külhoni kapcsolatoknak tehát ilyenképpen
van nyoma, de csak így, s nem úgy, ahogy azt Beluszky írásában joggal várja.
Csatári Bálint:
Részjelentés a földrajzról: Hozzászólás Beluszky Pál magánjelentéséhez.
66 Tér és Társadalom, 3. 1989. 1. 64–66. p.
Véleményem szerint le kellene tenni az asztalra olyan lélegzet ű , szemlélet ű
m űveket, mint amilyeneket az akadémikusok számával mérve legnagyobb társtudomá-
nyunk, a történelem letett, s akkor itthon, s külföldön is változna a geográfiánk meg-
ítélése. Ez lehetne a válasz a cikkben igen részletesen bemutatott Alföld-problemati-
kára is, s csak ez! Ez jelentene megoldást az „udvari tanácsosi" szerepkört illet ően is.
Tanácsosnak lenni lehet jó, s rossz egyaránt, de ha olyan kérdéseket igyekszik felvetni
(felvettetni) a tanácsos, amelyek a közösen meghatározott szintézis felé keresik a vála-
szokat, akkor ez nem rossz. Nyilván ez a szerepkör is másképp esne, ha többen vol-
nánk. Ha sok jó értelemben vett tanácsos dolgozna a földrajztudományban. Miért nincs
egyetemeinken és f ő iskoláinkon kétszer-háromszor több fiatal oktató-kutató gyakor-
nok, mint id ő sebb. Szakmánk tudományos piramisának csak csúcsa van, utánpótlása
nincs. De ennek saját eszmerendszere sincs. Mert tényleg lehet geográfusként egyete-
met végezni úgy, hogy Mendöl Tibor nagyív ű szintéziséb ő l legalább szemelvényeket ol-
vasna egy hallgató. De modern szemlélet ű , a tárgyat igazán vonzóvá tev ő egységes egye-
temi tankönyvek sincsenek. Igaza van Beluszky Pálnak, „olyan geográfia" ma nincs,
mert lemondott arról az eszmerendszerr ő l, újat pedig nem hozott helyette.
Miután személyesen is említett a magánjelentésében Beluszky Pál, végül hadd
emlékeztessek arra a helyre én is. A Kubai Tudományos Akadémia Földrajzi Intézeté-
ben 100-nál több f őállású geográfus dolgozik (az persze már más kérdés, hogy min). A
Havannai Egyetemen 35-40 évnél fiatalabb, többségében min ő sített tettre kész geog-
ráfus tanár, kollega irányítja, vezeti az egyszakos földrajzos képzést: a kétéves általános
alapvetést, majd a földrajznak legalább 15 ágát 4-5 hallgatóval m ű helymunkában. Gon-
dolatmenetükben, metodikájukban a legmodernebb nyugati és keleti módszereket
igyekszenek ötvözni.
A mérlegkészítést — m űveket, irányzatokat, kezdeményezéseket együttvéve
tényleg el kellene tehát végezni. A legnehezebb lesz a helyzet az „udvari tanácsosság"
ügyében. De Cholnoky Jen ő azt mondta: „a matematika a tudományok királya, a föld-
raz pedig a királyn ője". Legyünk tehát a királyn ő udvari tanácsosai, inkább...
CSÉFALVAY ZOLTÁN:
A SZOCIALGEOGRAFIA TÁRSADALOMRAJZA
A hagyományos geográfia i már több évtizede halott. A térbeli tájékozódás
igényéb ő l az antikvitásban tudománnyá szervez ődött geográfia a II. világháború óta
története legnagyobb válságát, és egyben folytonos megújulási kísérleteit éli. Ez a tudo-
mány mindig akkor virágzott, amikor valamely hatalomkoncentráció, vagy annak csu-