Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 57-71. p.
Tér és Társadalom XXI. évf. 2007 s 4: 57-71
MOZAIKOK A REGIONÁLIS IDENTITÁS
ÉRTELMEZÉSÉHEZ I
(Aspects of the Interpretation of the Regional Identity)
SOMLYÓDYNÉ PFEIL EDIT
Kulcsszavak:
regionális identitás régiófogalom régióközpont részvételi demokrácia kommunikáció
Milyen út vezet a regionális identitás kialakulásához? Milyen szerepe van ebben a térnek és a kultúrának,
illetve beszélhetünk-e a regionális identitás sajátos jegyeiről? A regionális identitás fogalma meglehet ősen
új keletű, mint magának a régió regionalizálásának koncepciója is, azonban a térabsztrakció emocionálissá
válásához hasonló tényez őkre van szükség, mint az identifikáció más formái esetében. Legf őképpen a rész-
vételi demokrácia eszközeinek és a kommunikáció jelent őségének felfedezése jelentheti a kulcsát az új
térstruktúrák bevezetésének, miközben nem tagadható a regionális intézményesítés szerepe sem.
A regionális identitás bölcsője
A regionális identitás relatíve új fogalmat takar, mely a területi vagy területhez
kötődő identitás egyik válfaja. Megszületése a regionális fejl ődés politikai koncep-
ciójához kapcsolódik, amely decentralizációs koncepcióként is felfogható. A regio-
nális identitás fogalma még közel sem kidolgozott, ami nem kevéssé azzal a ténnyel
függ össze, hogy a regionális politika regionalizálásának jelszava sem olyan régi
keletű, Nyugat-Európában a kés ő 1970-es években született meg. A folyamat abból
fakadt, hogy a területi különbségek csökkentésében, az elmaradott térségek felzár-
kóztatásában az addigi politika cezúrához érkezett, er őforrásai kimerültek. Az új
szlogen szerint a centralizált állami politikát fel kell váltania az endogén,
régióspecifikus potenciálokra épít ő és a regionális sajátosságok kiaknázása révén
nemzetközi versenyel őnyhöz jutó regionális politikával. Az üdvözlend ő új stratégia
mindjárt bele is ütközött több problémába, els őként abba, hogyan közvetíthet ők a
különféle területi szintek, másodszor pedig gyenge volt az a politikai adminisztratív
infrastruktúra, amelynek az új politikai irányvonalat hordoznia kellett volna, külö-
nösképpen, ami az állampolgári legitimációt illette. Az ellenkez ő oldalról viszont a
regionalizmus új koncepcióját erősítette, hogy mind egyértelműbbé vált, miszerint a
gazdasági folyamatok kistérségi, illetve lokális szinten kell ő mértékben nem befolyá-
solhatók, szükség van a regionális léptékre. Ennek megfelel ően a regionális fejlesztési
politika hordozói maguk a régiók, míg a regionális politika állami politika, mely
utóbbinak szervesen együtt kell m űködnie az előbbivel. A regionális fejlesztési politi-
ka olyan jövőképet eredményez, mely regionális fejlesztési koncepciókban, progra-
mokban ölt testet, amelyek a területi—helyi akaratképzés eredményeként születnek
meg, nem kevéssé a helyi források bevonásának célzatával (Kruse 1990).
Somlyódyné Pfeil Edit : Mozaikok a regionális identitás értelmezéséshez.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 57-71. p.
58 Somlyódyné Pfeil Edit TÉT XXI. évf. 2007 s4
Általában feltételezik, ha a régiók valamilyen mérték ű tervezési vagy politikai
önállóságot élveznek, akkor a régió lakosságának, de legalább politikai elitjének
kifejlődik egy bizonyos mértékű regionális öntudata, majd esetleg regionális identi-
tása. A decentralizált területpolitika döntési mechanizmusa látszólag kedvez ő tápta-
laját biztosítja az identitásformálásnak, hiszen a regionalizációban megtestesül ő
politikai konszenzus létrehozása feltételezné, illetve igényelné a lakossági elfoga-
dottságot, azonosulást. A feltételes módnak azért van itt helye, mert ez bizonyos
országokban működik, másutt viszont nem. Nálunk csak a kezdeti formális lépé-
seknél tart, gondolunk itt a törvényhozó által a régió, a megye és a kistérség szintjén
2004-ben berendezett civil egyeztet ő fórumok működésének hol kisebb, hol na-
gyobb mértékű formalizmusára. Illet őleg arra, hogy számos megyében és kistérség-
ben teljességgel hiányzik az intézmény, noha kötelez ő lenne létrehozása.
Az mindenesetre igaz, hogy az Unió egyes dokumentumai tartalmazzák azt az
ajánlást (Soós 2001), hogy az állam által felülr ől kezdeményezett, tradíciókkal nem
rendelkező regionalizációról — legalább az intézményesítés végs ő fázisában — cél-
szerű a lakosság bevonásával, referendummal dönteni. Ehhez képest a közigazgatás
regionális átszervezése tárgyában a magyar Parlament 2006-ban két esetben hozott
döntést anélkül, hogy kíváncsi lett volna a választópolgárok véleményére, esetleg
felmérte volna a nagy horderej ű döntés társadalmi-gazdasági stb. hatásait. A regio-
nális önkormányzat bevezetésér ől és egyidej űleg az ezer éves megye eltörlésér ől
szóló törvényjavaslat-csomagot szinte puccsszer űen tárgyalta a T. Ház. A szabályo-
zási koncepció el őkészítéséről és tartalmáról még a szakmai közvélemény sem
értesülhetett, az kizárólag pártpolitikai színtéren formálódott. A kétharmados tör-
vénycsomag bukását végül az ellenzékkel elmulasztott egyeztetés okozta. A kor-
mányzópárt egy valamiről bizonyosan elfeledkezett, hogy egy ilyen volumen ű re-
formot az állampolgárok bevonása nélkül nem lehet sikerre vinni. Vagyis az sem
elegendő, ha a döntést végs ő stádiumában bocsátják népszavazásra, mert talán még
annál is fontosabb lenne az a folyamatos kommunikáció, amely a régióépítés fo-
lyamatát erősítené. Ez az egyébként sok id őt és költséget felemészt ő procedúra
hathatósan el ő tudja segíteni a régióval, mint új élettérrel történ ő azonosulást, s őt, a
soha megelőzően nem létezett regionális identitás csírájának elültetésére is alkalmas
tényező lehet. Ugyanis nem attól várható a regionális reform társadalmi elfogadott-
sága, hogy a Magyar Közlönyben kihirdetik a regionális önkormányzatot intézmé-
nyesítő törvényeket, hanem az emberekkel folytatott párbeszédt ől.
Visszakanyarodva tehát a területi politikához, annak célja, hogy a strukturális kü-
lönbségeket a régiók között és a régiókon belül kiegyenlítse. Más országokban ez
még jellemzően kiegészül egy lényeges jeggyel, tudniillik a kulturális identitás
támogatásával. Látszólag a két cél — a kiegyenlítés, másrészt a sokszín űség támoga-
tása — között ellentmondás feszül. Valójában azok a sikeres és optimális intézkedé-
sek, amelyek egyidej űleg szolgálják a két preferenciát, mivel azok er ősítően hatnak
egymásra: egyfel ől a nemkívánatos területi különbségek leépítése eredményesebb,
ha a régiók kulturális sokszín űsége és autonómiája kibontakozik, mivel fenntartható
fejlődési pályára állásuknak ez az egyik záloga. Noha azt szokták mondani, hogy a
Somlyódyné Pfeil Edit : Mozaikok a regionális identitás értelmezéséshez.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 57-71. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Mozaikok a regionális identitás ... 59
régió a gazdaság átstrukturálódásának, hálózatosodásának terméke, mégsem ele-
gendő a régiót, mint gazdasági teret értelmeznünk, a társadalom strukturális tagozó-
dása, a hatalom-szervezés és a kulturális szimbólumok stb. szempontjából is figye-
lembe kell vennünk.
Ezzel összefüggésben érdemes pozitívumként kiemelni, hogy 1996-ban, amikor a
területfejlesztésr ől és területrendezésr ől szóló törvényt sikerült eukonform módon
megalkotni, már belekerült a területfejlesztési célok és feladatok sorába „a nemzeti
és térségi identitástudat megtartása és er ősítése" [Tft. 2. § bekezdés d) pont]. Azon-
ban nem sok kétség fér hozzá, hogy ennek megvalósítására egyáltalán nem össz-
pontosult figyelem az elmúlt tíz esztend őben. Hazánkban a regionális politika leg-
inkább különféle intézmények szabályozásában és pénzügyi támogatások elosztásá-
ban nyilvánul meg. A területi tervezés szerepe pedig, amely tág teret tudna nyitni a
társadalmi csoportok, civilek és gazdasági szerepl ők számára a regionális fejlesztési
politikában való részvételre, pusztán formális jelent őségűvé degradálódott.
A régiófogalom és az identitás lehetséges kapcsolata
A regionális identitás kutatásában egy egész sor tudományág érdekelt, mintegy
multidiszciplináris megközelítésben: a földrajz, a szociológia, a néprajz, a filozófia
és a politológia egyaránt. Valamennyi igyekezett hozzájárulni a fogalom definiálá-
sához, amely vizsgálata fénykorát az 1980-as évek derekán élte. Miután a régió
maga is sokféleképpen értelmez ődő, fejlődésben lévő fogalom, úgy véljük, hogy az
identitás gyökereit a régió mibenlétében kell keresni, egyszer űen elválaszthatatlan a
régió meghatározásának jellemz őitől. A fogalmi megközelítések különbséget szok-
tak tenni deskriptív és normatív régiófogalom között, azonban mindkett ő esetében
lényeges, hogy a régió, amelyhez való köt ődés létrejön, az egység és a különböz ő-
ség sajátos feszültségében helyezkedik el. Az egyén és a közösség, mint az identitás
alanya tudatosan vagy öntudatlan keresi azokat az elemeket, struktúrákat vagy
funkciókat, amelyek egységbe vonják az adott régiót és elválasztják egy másiktól.
A kulturális, a gazdasági vagy az ökológiai régió általában deskriptívnek tekinthet ő,
míg a területfejlesztési-tervezési régió és a programrégió, de még inkább a közigaz-
gatási régió feltétlenül normatív jelleg ű. Az előbbiek rendszerint nem is igénylik a
merev földrajzi lehatárolást, illetve az gyakran nehézségekbe is ütközne. A gazda-
sági régió területi léptéke meghatározható, azonban határai dinamikusan alakulnak,
és időben változhatnak ( Wiechmann 2000).
Nyilvánvaló törekvés tapasztalható a komplex régiófogalom megragadására, mely
túllép az aprólékos differenciáláson és szintetizálni igyekszik az összetartozó jegye-
ket, előtérbe helyezi az adott téregységnek a központi államhoz mért függetlensé-
gét, a régió fejlesztéséért viselt közös felel ősséget, a hálózati együttm űködéseket,
kapcsolatokat. A normatív régió létrehozása tehát nem szükségképpen az els ő lépés
a regionalizáció útján, mindenesetre segíthet a régióra vonatkozó kognitív és emo-
cionális információk és tudások létrejöttében. A területfejlesztési és/vagy közigaz-
Somlyódyné Pfeil Edit : Mozaikok a regionális identitás értelmezéséshez.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 57-71. p.
60 Somlyódyné Pfeil Edit TÉT XXI. évf. 2007 s4
gatási régió valóságos, kézzelfogható megvalósulását nehezíti, hogy térbeli egysé-
gének, határainak megragadása feltételezné az emberek és szervezetek mozgáspá-
lyáinak átalakulását, s őt egyenesen kitágulását. Tapasztalható, a régió mint intéz-
mény egyetlen politikai döntéssel létrehozható, de hogy m űködőképes lesz-e, az
sokkal összetettebb probléma. Így nálunk a megyehatárokat átszel ő regionális ko-
hézió létrejötte a régiót behálózó új társadalmi-gazdasági-kulturális stb. kapcsolatok
kiépülését feltételezné, arra lenne alapozható. Ez a gazdasági szerepl ők részéről
úgy-ahogy abszolválható, de egyáltalán nem irányítható, és nagyban függ a helyi
gazdaság er ősségétől, sőt versenyképességét ől is. Az egyének és civil szervezetek
beágyazódása az új, nagyobb lépték ű térbe anyagi, egzisztenciális lehet őségek
függvénye is, küls ő-belső infrastrukturális, közlekedési feltételeknek er ősen kitett,
lassan építkez ő folyamat. Valószínűsíthető, hogy a deskriptív régió lakosai köny-
nyebben megtalálják az identifikációjukhoz szükséges tényez őket, hiszen kutatások
bizonyítják (Oláh 2000), hogy a területi köt ődés kialakulásában például a jövede-
lemszerző képességnek lényeges szerepe van.
A regionális öntudat olyan ismereteket jelent az adott területi egység regionális
sajátosságairól, melyek meghatározzák az egyedi életteret és a tudást az ott él ő
emberekről. Viszont ez az öntudat még egyáltalán nem azonosítható azzal az emo-
cionális kötődéssel, amely mint regionális identitás az embereket a régióhoz köti —
állítják más szerz ők (Blotevogel—Heinritz—Popp 1987). Így a regionális identitás
kifejlődése nem történik egy csapásra, s őt a területi köt ődésnek fokozatai különíthe-
tők el: a regionális öntudat, a regionális identifikáció, majd a valahova tartozni
akarás vágya. S a területi köt ődéssel párhuzamba szokták állítani a regionalizmus
érési fokozatait, úgy mint
diffúz regionalizmus — egy szimbolikus helyre vonatkoztatott köt ődést testesít
meg;
tudatos regionalizmus — benne kifejezésre jut az egyéneknek, közösségeknek
egy helyre vonatkoztatott hovatartozás-érzése, olyannyira, hogy a régióhoz való
kötődés aktív akadályát képezi az elvándorlásnak;
artikulált regionalizmus — a regionális diszparitásokból és a kulturális sajátos-
ságokból építkez ő jellegzetes öntudat, amelyb ől az érintett régióra vonatkozó
kollektív értékek és érdekek artikulálódnak;
gyakorolt regionalizmus — a regionalizmusnak ezen a min őségi fokán a
regionalizmus a politikai és kulturális cselekvés vonatkoztatási keretévé ala-
kul, például az adott régió politikai és kulturális autonómiájáért vívott harcban
(Meier-Dallach 1980).
Vannak olyan szerz ők, akik kétségbe vonják a regionális identitás fokozatokba
sorolhatóságát, de leginkább azt, hogy a regionális identitás intenzitása emocionális
kötődések függvénye lenne. Ezt azzal magyarázzák, hogy a fejlett modern társa-
dalmak egyik fontos ismérvévé vált a tért ől való függetlenedés, mivel a tömeges
migráció lezajlása révén egész embercsoportok hagyják el tradicionális helyeiket, s
kezdik csoportjuk történelmét egy más helyen újradefiniálni (Szijártó 2002). Véle-
Somlyódyné Pfeil Edit : Mozaikok a regionális identitás értelmezéséshez.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 57-71. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Mozaikok a regionális identitás ... 61
kedésünk szerint a területi köt ődés mindenképpen az adott térkategória megélésé-
ből, szocializációs mintákból, a társadalmi-gazdasági helyzetb ől, a kulturális tradí-
ciókból, a társadalmi interakciókból és sok másból építkezik. Így a kultúrának és a
térnek továbbra is meghatározó a jelent ősége. Már csak azért is, mert a mindennapi
élet kommunikációs stratégiáinak vizsgálatakor (Szijártó 2002) fény derül arra,
hogy az identitás felépítésében egy adott földrajzi hellyel, valamilyen vidékkel,
vagy távolabbi régióval való azonosulásnak továbbra is meghatározó szerepe van.
Ezeket az adott csoport számára központi jelent őségű helyeket tekinti a kulturális
antropológia olyan strukturált bels ő tereknek, amelyeken belül sokkal intenzívebbek
az interakciók, s űrűbb a mindennapokat konstituáló kommunikációs háló, hatékony
jelentés- és szimbólumtermelés folyik. S mindezen tényez ők elkülönítik, kiemelik a
teret más küls ő, az identitás termelése szempontjából nem releváns terekt ől.
Régióhatár vagy régióközpont?
Mindezek alapján a korábbi kutatások a regionális identitás fejl ődésének három
komponensét különböztetik meg:
1) A régióhatárok megvalósulását, realizálódását.
2) Az identifikációt, az egyén önbesorolását.
3) A regionális hatású cselekvés perspektíváját.
Tehát a regionális identitás elvileg egy stabil, generális kognitív struktúra.
Az első komponens tekintetében a nehézség abban mutatkozik meg, hogy az ob-
jektív régióhatárok, amelyek történelmileg, tradicionálisan kialakultak, vagy ame-
lyeket éppen kívülről, felülről állapítottak meg (hazánk esetében a jogalkotás húzta
meg őket), vajon egybeesnek-e a szubjektív régióhatárokkal, vagyis a regionális,
illetve a területi identitással? Úgy t űnik, azzal a kérdéssel meglehet ősen csínján kell
bánni, hogy vajon létezik-e regionális identitás Magyarországon, hiszen a szerves
fejlődés alapjai hiányoznak hozzá (Szörényiné Kukorelli 2000). De vajon az egyé-
nek, a társadalmi csoportok azonosulni tudnak-e a megvont régióhatárokkal? Vagy
megfordítható-e a kérdés, hogy a népesség érdekek, értékek, identitások szerinti
tagolódásában mutatkoznak-e cezúrák és területi különbségek? A regionális identi-
tás területi léptéke megragadható-e?
A regionális identitás vezérszava, a területhez kötöttség meglehet ősen erős maga-
tartásmintát takar, de amelynek nem feltétlenül, illetve nem kizárólagosan a területi
határokat kell jelentenie. Miután a regionális öntudat egyáltalán nem individuális
jelenség, a benne megnyilvánuló téregység az emberek és intézmények közötti
kapcsolatok révén épül fel. Kollektív jellege abban is megnyilvánul, hogy általában
valamilyen nevet visel, melyhez való viszonyulás megalapozza a regionális öntudat
kialakulását. Kétségbe vonhatatlan, hogy a téregység elnevezése, nevének egyedi-
sége a hozzá kötődők számára nagy jelent őséggel bír. Érdemes kiemelni, hogy az a
terület, amit például régiónak tekintenek, elnevezését gyakran annak centrumáról,
Somlyódyné Pfeil Edit : Mozaikok a regionális identitás értelmezéséshez.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 57-71. p.
62 Somlyódyné Pfeil Edit TÉT XXI. évf. 2007 s4
központi helyzetű településéről, városáról kapja, legalábbis a nyugat-európai minták
ezt bizonyítják. A centrumváros maga, mint polgárosult hely általában történelmi és
kulturális gyökereket elevenít fel, ami pozitív módon kihat az identitásra. Az indi-
viduális és a kollektív szint között az öntudat er ősítése szempontjából mindenkép-
pen kölcsönhatás figyelhető meg. Sőt, az idevonatkozó vizsgálatok szerint minél
erőteljesebben ivódik bele a téregység neve az emberek tudatába, annál világosabban
artikulálódik a kollektív területi köt ődés (Blotevogel—Heinritz—Popp 1987). Innen
nézve, ha a régió, különösen a gazdasági régió küls ő határai nem is relevánsak, a
vonzásközpontja szilárd bázisát, vonatkoztatási pontját adhatja a régió létének.
Itt érdemes megállni egy pillanatra, hiszen Magyarországon a területi köt ődésnek
új potenciális bázisai jöttek létre a területfejlesztés intézményrendszerének megala-
pításával. A régió normatív jellege 1999-ben érzékelhet ővé és egyértelművé vált a
területfejlesztési régiók határainak megvonásával. Ami az új területi egységek elne-
vezését illeti, azzal már több baj van. A mesterségesen, a megyék mechanikus ösz-
szekapcsolásával létrehozott régiók területi kapcsolatok és bels ő összetartozás hiá-
nyában kevesekben ébresztettek érzelmeket. Egy évtizede nem tudott megszületni a
konszenzus abban, hogy mely városok legyenek a régióközpontok. Egyébiránt a
szakmai álláspont szerint a városnak van régiója, s nem fordítva, a régiónak köz-
pontja. Legújabban pedig az Európai Unió policentrikus városfejlesztési koncepciójá-
ra hivatkozással próbálja a területi politika eliminálni ennek a kérdésnek a súlyát. Az
országos hatókör ű tervdokumentumokba öntött hivatalos álláspont szerint egyetlen
régiócentrum kijelölése helyett a (nagy)városok hálózatos együttm űködése és a regio-
nális állami funkciók megyeszékhelyek közötti megosztása az egyetlen üdvözít ő út.
Ily módon a területi államigazgatási funkciók és a nekik megfelel ő intézmények,
szervek utóbbi egy évben tapasztalt elosztása a régiót alkotó megyék székhelyei kö-
zött mintegy a régiócentrum szükségességének tagadásaként manifesztálódott. Holott
általában nemzetközi szinten egyetértés mutatkozik abban, hogy a városhálózat
policentrikus szerkezetének fejlesztése a hálózat elemei között fennálló funkcionális
hierarchián alapuló kapcsolatok vonatkozásában csak kiegészít ő jelleggel érvényesül-
het, azt nem helyettesítheti. Ezt támasztják alá azon tapasztalatok (Horváth 2007),
miszerint számos országban a régióközpontok és régiójuk kijelölése a nemzeti regio-
nális politika decentralizációs áramába tartozott, nem pedig a centralizációt vagy a
koncentrációt kifejez ő döntések közé. S általános tendenciaként megállapítható, hogy
régióközpontokká a régió legnagyobb városai válnak.
Az 1980-as évek Nyugat-Európájában elvégzett empirikus identitásvizsgálatok
olyan eredményre vezettek, hogy a regionális tervezési és implementációs tevé-
kenységben alkalmazott módszerek, mint a központi helyek szerinti tértagolás vagy
a hálózatok, továbbá a fejl ődési tengelyek kijelölése indukálta hierarchia határozot-
tan a decentralizált koncentráció irányába vitték el a regionalizmust. Ez pedig a
területi kötődés erősödését eredményezte a regionális öntudat terén.
Somlyódyné Pfeil Edit : Mozaikok a regionális identitás értelmezéséshez.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 57-71. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Mozaikok a regionális identitás ... 63
Végső soron tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy a regionális önazonosság
kétféleképpen fogható fel:
1) Egy meghatározott területi egységhez való köt ődés tudata érthet ő alatta, ami
mindenekelőtt jelenti a szül őföldhöz való tartozás érzését. Ebben különféle
materiális, nyelvi, kulturális stb. szimbólumok kerülnek el őtérbe.
2) Másfelől a regionális identitás jelentheti a mindennapi tudat régióspecifikus
kifejeződését, a különféle szocio-kultúrákat, illet őleg a területi problémák és
a közös fejlődés kérdésének megragadását. Eszerint, mint a regionális politi-
kai kultúra egy aspektusa vizsgálható.
Ily módon az első megközelítés sokféle faktor, mint a nyelv, a vallás, a média, a
történelmi fejl ődés, a kulturális szokások stb. összhatásaként határozza meg a regi-
onális önazonosságot. A másik megközelítésben viszont a regionális identitás lé-
nyegében a régiók közötti fejlettségbeli különbségekre épül, a szomszédos régiók
fejlettségéhez való viszonyban, az összehasonlításban és különbözésben tudják
meghatározni magukat a szerepl ők. Éppen ezért egyik megnyilvánulása kell, hogy
legyen a nagyfokú nyitottság és fogékonyság a technikai megújulás és fejl ődés
irányában, továbbá egy optimista hozzáállás az adott területi egység gazdasági
megújulása és felzárkózása iránt. Ebb ől fakad aztán a projektek iránti elkötelezett-
ség és tenni akarás. S őt, a vázoltak alapján a regionális identitásnak az is sajátossá-
ga, hogy például a régió határainak megvonása nem pusztán egy földrajzi határt
testesít meg, hanem a regionális öntudat számára többnyire, mint centrum—periféria
viszony is értelmeződik. A regionális öntudat alakításában mindig szerepet játszik,
hogy a fejlődéshez milyen hálózatok, szerepl ők, akciók és szervezetek köt ődnek és
azok között milyen konszenzusok és konfliktusok lépnek fel. Azt már az elmúlt
évek területfejlesztési politikái bizonyították, hogy a pénz, illet őleg a fejlesztési
támogatások az egyik legfőbb mozgatórugói a regionális együttm űködésnek és
cselekvésnek. Azt is mondhatnánk, hogy a regionális öntudatnak alapvet ően nem
terekre, térkategóriákra vagy individuumokra kell vonatkoznia, hanem cselekvési
helyzetekre, és mindenekelőtt kommunikációs rendszerekre. A regionális öntudatot
nem pusztán, mint területi mintát lehet tanulmányozni, hanem mint a társadalmi
kommunikáció vagy ideológiai rendszerek részét is.
Ami a hazai regionális politikát és a regionális identitás kibontakozását illeti, tu-
lajdonképpen nem jutottunk lényegesen el őre az elmúlt évtizedben. Hiszen, ahol a
regionális politikai célok formálódnak, ott régiókról beszélünk, azonban ahol az
eszközök vannak, ott csak önkormányzatok, de legalábbis a közszféra szerepl ői
találhatók meg. Tudjuk, hogy a gazdasági szféra mozgósítása, érdekeltté tétele a
regionális cselekvésben éppen ott a leggyengébb, ahol a fejl ődésbeli elmaradottság
a legerőteljesebb. Magyarországon a regionális gazdaság — a Központi és Nyugat-
magyarországi régiót leszámítva — szinte alig érzékelhet ő . A civil szféra, noha
intézményesültségi fokát tekintve egyre látványosabban van jelen, a szervezetek
elsöprő többsége lokális szinten m űködik, s nem jellemző rájuk a regionális szerep-
vállalás. A kistérségí lépték az az els ő lépcsőfok, amelyet néhány civil szervez ődés
Somlyódyné Pfeil Edit : Mozaikok a regionális identitás értelmezéséshez.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 57-71. p.
64 Somlyódyné Pfeil Edit TÉT XXI. évf. 2007 s4
már bevett, s ahonnan esetleg a cselekvési tér kitágítása várható. A támogató,
szponzoráló gazdaság hiánya miatt azonban a civilek csekély er őforrásokat birto-
kolnak. A polgárok közösségének, a helyi lakosságnak a megszólítása hosszú ideje
elmaradt. A kommunikáció stratégiája és technikája sem Magyarország uniós csat-
lakozásának előkészítésekor nem került kidolgozásra, sem azóta az uniós támogatá-
si alapok megnyílásához kapcsolódóan. (Az Új Magyarország Fejlesztési Terv és
Operatív Programjainak internetes webfelületen történ ő véleményezési lehet őségét
nem tekintjük ilyennek.) A regionális fejlesztési politika egy sz űk politikai és
szakmai elit játékterévé vált, melynek nyelvezetét nem csak az egyszer ű állampol-
gár, de a gazdasági szférában elmélyült vállalkozó sem érti. E hiátust a sajtó sokszor
avatatlan tudósításai, illetve a konfliktusokra koncentráló és azokat fölnagyító mé-
dia nyilvánvalóan nem tudja ellensúlyozni.
A regionális intézmények jelent ősége
Már régebb óta tudjuk, hogy „A régió képét és identitáskritériumait a lakosság
körében közvetít ő társadalmi és regionális intézmények fejl ődése nagyon jelent ős
az érintett társadalom tagjai regionális öntudatának újratermel ődése szempontjából.
Az intézmények er ősítik a régió lakosaiban a közösségi érzést és annak újraterme-
lődési folyamatát." (Paasi 1989, 72-74) E vonatkozásban nem csak a formális
intézményekrő l van szó, hanem pl. olyan társadalmi folyamatról is, amelyben kiala-
kul egy terület sajátos neve, valamint más szimbólumai. A régió intézményesülési
folyamatában a kulminációs pont az a legitimációt biztosító lépés, amikor a régió
elnyeri autonómiáját, el őbb közigazgatási értelemben, majd alkotmányjogi szinten
is. Ekkor a régió már a társadalom térbeli szervez ődésének integráns részévé válik.
A közigazgatási státusz rögzíti a regionális identitás területi határait, bár a regioná-
lis identitás szempontjából talán fontosabbak azok a társadalmi intézmények, ame-
lyek az információkat közvetítik az adott területr ől. Egyértelmű, hogy a regionális
identitás intenzitása függ a régiók adott államon belüli intézményesültségét ől, illet-
ve államszerkezeti min ő ségétől, amely a tapasztalatok szerint sokszín ű lehet:
— tervezési-támogatáspolitikai régió
— közigazgatási régió
— autonóm régió
— állami minőséggel bíró régió (föderális államberendezkedés esetében).
A kulturális identitás nagy fokban hozzájárul az endogén er őforrások mobilizáció-
jához. A területi identitás ugyanis sem légüres térben, sem pedig izolált személyisé-
gekben nem tud fejl ő dni. Az emberek gondolkodására, cselekvésére, érzékelésére
hatnak a tapasztalások, a szocializációs folyamat, és nem utolsó sorban az intézmé-
nyek hozzák létre és mélyítik el az identitást. A bels ő ellentéteket legy őző regioná-
lis politikai perspektívára akkor van esély, ha egy ügyre vonatkozóan közös identi-
fikálódást, vagy másképpen szólva konszenzusos érdekartikulációt tud a régió fel-
Somlyódyné Pfeil Edit : Mozaikok a regionális identitás értelmezéséshez.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 57-71. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Mozaikok a regionális identitás ... 65
mutatni. Tehát a politikával szembeni elvárás, hogy széles egyetértéssel és konkré-
tan döntsön és cselekedjen. Ez különösen igaz a regionális politikára.
Megfelelő jogi és eljárási keretek, s különösképpen bizonyos intézményesülés
nélkül nincs regionális identitás. Ugyanis a hatékony fejlesztési politikához ki kell
alakulnia a regionális politikai és gazdasági szerepl őkben, a civil szférában, s őt a
lakosságban is a bizalomnak a regionális politikát hordozó szimbólumok és szerep-
lő k iránt. Amíg általánosságban beszélünk régióról, addig az csak absztrakció.
A régió fejl ődését érintő döntéshozatali mechanizmusban való széles részvételi
lehető ség biztosítása nélkül nem várható az identitás meger ő södése. Területi identi-
tás és felel ő sségérzet összekapcsolódása akkor lehetséges, ha a régióban él ők szá-
mára biztosítjuk, hogy életterük alakításában és megváltoztatásában részt vegyenek.
Hozzá kell még tenni, amennyiben a regionális politika nem a társadalom számára
fontos problémákkal foglalkozik, komolytalanná és érdektelenné válik, széls ő eset-
ben látszatmegoldásokat fog produkálni, amit ől az identitás képz ődése nem várható.
Jelenleg a regionális intézményrendszer mű ködése sajnálatos módon nem ebbe az
irányba mutat. Ez abból fakad, hogy a regionális hatalmi elit inkább elválasztja
magát környezetét ő l, semmint, hogy integrálódna vele. A delegáció elvén felépül ő
regionális fejlesztési tanácsok a rájuk vonatkozó szabályozás következtében nem
alkalmasak a regionális identitás kialakulásának segítésére, ugyanis m űködési gya-
korlatuk a nyilvánosság és a társadalmi kontroll szempontjából egy jó ideje aggá-
lyos. A tanácsülések ugyan nyilvánosak, azokon bármely állampolgár hallgatóként
részt vehet, de a testületi munka a laikusok számára alig értelmezhet ő, az előterjesz-
tések konkrét ismerete nélkül követhetetlen. Az üléseken keresztül nem ismerhet ő
meg a politikai grémiumok érdemi munkája (Somlyódyné Pfeil 2004).
Szorosan idetartozó kérdés, hogy létezik-e, artikulálódik-e olyan regionális érdek,
amely alkalmas a vele való azonosulásra? Az intézményesítés problematikáját ná-
lunk az is fokozza, hogy a regionális fejlesztési tanácsok kötelez ő törvényi megala-
pítása óta alig tapasztalható el ő relépés ebbe az irányba. Noha ma már a megyei
ügyektől és érdektő l elvileg független elnököt választhat a testület, nem kell vala-
melyik megyei közgyűlési elnöknek e pozíciót betöltenie, a gyakorlatban kevés
pozitív hatása mérhet ő a törvénymódosításnak Amikor ugyanis a kulisszák mögé
pillantunk, kiderül, hogy egyik regionális tanácsunk elnöke egyidej űleg három
„lovon ül", mert e tisztén kívül úgyszintén a tanácsban képviseli az egyik minisz-
tert, tehát a végrehajtó hatalom egyik ágazatának érdekeit, miközben lokális szinten
a régió egyik községének polgármestere és kistérsége vezéralakja. Arra is érdemes
kitérni, hogy az oktatási tárca tanácsbeli képvisel ője egyébiránt Országgy űlési kép-
viselő , ami a hatalmi ágak teljes keveredésének élményét adja számunkra, a politi-
kai döntéshozás szintjeinek összemosásáról nem is beszélve. Hasonlóan szomorú,
hogy számos települési, főként városi polgármester, akikt ől régiójuk képviseletét
várnánk, a kormányzat színeiben foglalnak helyet a regionális tanácsokban. Hogy
ebbő l az érdekkavalkádból miként lesz regionális érdekartikuláció, az közel sem
világos. E regionális metszetb ő l tulajdonképpen már nincs is értelme feltenni a
kérdést, hogy ki vagy mi a régió Magyarországon? Sajnos, az íntézményi struktúrák
Somlyódyné Pfeil Edit : Mozaikok a regionális identitás értelmezéséshez.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 57-71. p.
66 Somlyódyné Pfeil Edit TÉT XXI. évf. 2007 s4
kevéssé visznek közelebb a megoldáshoz, legfeljebb az állapítható meg, hogy a
régió a regionális tervezés keretét, területi léptékét adja.
Az eddigi gondolatokat számba véve nyitott a kérdés, vajon Magyarországon van-
nak-e a területfejlesztési-statisztikai régiónak olyan jegyei, amelyek a regionális iden-
titás kialakulásának bázisává válhatnak? Már 1998-ban folytak vizsgálatok a regioná-
lis identitás állapotára nézve. Az akkori megállapítások szerint a regionalizmus politi-
kai marketingje rendkívül kezdetleges volt hazánkban. Z űrzavar volt tapasztalható a
régió határai, elnevezése, funkciója, s őt fogalma tekintetében is (Pálné Kovács 2001).
Ma sincs ez másképp, a regionális elit, ha egyáltalán beszélhetünk ilyenr ől, nem ren-
delkezik régióépítési stratégiával, a régió a területfejlesztési támogatások és leginkább
az uniós források felszívásának technikája. A regionális identitásformáló jellemz ők
értékelése alapján nem túlzottan der űs a jelenlegi helyzetkép, mivel a régiónak:
— Területi (földrajzi) határa van — szimbolikus, történelmi, táj egységi, nyelvi,
kulturális stb. tartalom nélkül.
— Neve van, de szinte alkalmatlan emocionális köt ődések ébresztésére.
Kijelölt és ezért identifikációra alkalmas központja nincs.
Hatalmi (döntéshozó) szerve van — de nem hordoz és nem artikulál regionális
érdekeket és értékeket, legitimációja gyenge.
— Regionális intézmények léteznek — új térstruktúráknak, regionális illetékessé-
gű vagy léptékű állami és gazdasági szervek folyamatos születésének vagyunk
tanúi az állampolgárok és közösségeik érdemi bevonása nélkül.
— A partnerségi elvű tervezés és cselekvés — formálisan létezik az EU elvárásai-
nak teljesítése érdekében.
Regionális gazdaság nincs vagy alig látható.
Regionális közlekedésrő l, illetve közlekedési hálózatokról nem beszélhetünk, a
régiók belső kohézióját erősíti ilyen típusú átfogó fejlesztési program nem indult.
Az országos politika, amely a potenciális régióközpontok leépítését, gyengítését
tűzte ki célul, áttételesen a régiók gazdasági fejl ődését és a regionális identitás meg-
alapozását veszélyezteti, hiszen ha végigtekintjük azokat a faktorokat, amelyek a
regionális azonosságtudat szempontjából szerepet játszanak, akkor a gyenge legiti-
mációt birtokló regionális fejlesztési tanácsokon, valamint a statisztikai és terület-
fejlesztési régiók törvényben megvont üres határain kívül alig találunk kapaszkodó-
kat. Sajnos, az EU Strukturális Alapjára elfogadott regionális operatív programok
még mindig jórészt maradékelvűek, az ágazati operatív programokból kiszorult
tevékenységeket, illetve projekteket támogatnak.
A regionalizáció pozitív ellenpéldái
A közigazgatás szférájában zajló regionalizálás és decentralizáció a városrégiók
képződésére is hat, az együttm űködések új szervezeti formába öntése kiváló táptala-
ját szolgáltatja a regionális identitás fölépítésének. Így a városi vonzáskörzeti re-
formok az önkormányzati berendezkedés alapjait érint ő közjogi változásokat is
Somlyódyné Pfeil Edit : Mozaikok a regionális identitás értelmezéséshez.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 57-71. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Mozaikok a regionális identitás ... 67
előidézhetnek, amikor például az intézményesített együttm űködés túllép a települési
szint és az alsó középszint közötti szokásos feladat- és hatáskör-megosztáson és
regionális léptékben értelmez ődő feladatokat céloz. Tehát adott esetben a
regionalizáció egy válfaját is megtestesítheti.
Az agglomeráció nagy múltra visszatekint ő településközi együttműködésének
alapjain valósult meg az „alulról jöv ő" regionalizáció egyedülálló példája Németor-
szág Alsó-Szászország tartományában. Noha az 1,1 millió lakost tömörít ő hannoveri
agglomeráció intézményesítési megoldása els ő megközelítésre közigazgatási karak-
terűnek látszik, egyértelmű célja és mozgatórugója a térség gazdasági fejl ődésének
biztosítása volt a regionális és nemzetközi gazdasági térben. A cél elérésének kulcs-
fontosságú eszköze volt a térség fejlődésének garantálása az egységes tervezési
tevékenységen keresztül, amit tovább erősített az idejekorán kiépített egységes
nagytérségi közlekedési rendszer. A tartományi törvényhozó, amikor 1962-ben els ő
ízben formalizálta a nagyvárosi tér együttm űködési kapcsolatait legalábbis ennek a
várakozásának adott hangot (Kriegel 2000).
1996 óta élt az a javaslat, amely a hannoveri régió közigazgatási újrastrukturálását
célozta. A nagytérség három hatalmi tényez ője által megfogalmazott vitaanyag a
hannoveri régió új típusú intézményesítése mellett tette le voksát, melyet a tartomá-
nyi kormány támogatásában részesített. 1999-ben már megindult a törvényalkotási
folyamat, melynek eredményeként az Alsó-szászországi parlament törvényt hozott
a hannoveri régió, mint közvetlen választással létrejöv ő közjogi testület alapításáról.
A 2001 szeptemberében megtartott választások a mintegy hat éves el őkészítő pro-
cedúra betetőzéseként életre hívták a regionális gy űlést. A regionalizálási koncepció
lényege, hogy mind a hannoveri járást, mind az önkormányzati céltársulást felosz-
latták, míg Hannover városa elveszítette járási jogállását, annak érdekében, hogy az
ún. „regionális járás", mint valamennyi szervezet jogutódja megszülessék (Kleine-
Sellnow, L.—Sellnow, R. 1999). A reform hátterében több igazgatási kérdés várt
megoldásra, mint például az, hogy miként tagolható a közigazgatás olyan szintekbe,
amelyek nagyobb polgárközelséget tudnak biztosítani a korábbi állapotnál?
A közigazgatási reform képébe bújtatott régióalapítás három célt fogalmazott
meg, a hatékony, a szolidáris és a polgárközeli régió jöv őképét. Ezek közül a szoli-
dáris régió célkitűzése a feladatok szintek közötti újraelosztásán keresztül a köz-
igazgatást közelebb vitte a lakossághoz. Figyelemre méltó, hogy a reformelképzelések
intenzív vitán mentek keresztül mind a politika, mind az igazgatás berkeiben, s őt az
1998-as év folyamán több fórum keretében a polgárok véleményének becsatornázása
is megtörtént tematikusan, szociálisan és társadalmilag érintett szervezeteken, csopor-
tokon keresztül. Az érdekviszonyok megfelel ő kiegyensúlyozása érdekében arányos
képviseletet kaptak az agglomeráció küls ő és belső körgyűrűjét alkotó települések,
valamint a városközpont különböz ő városrészeinek meghívottai. Négy workshopot
szerveztek az állampolgárok számára, mert a döntéshozók fontosnak vélték a regioná-
lis reform közösségi kontrollját. Emellett megvalósíthatósági tanulmány készült a
hatások számbavételére és a finanszírozási javaslatokra vonatkozóan.
Somlyódyné Pfeil Edit : Mozaikok a regionális identitás értelmezéséshez.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 57-71. p.
68 Somlyódyné Pfeil Edit TÉT XXI. évf. 2007 s4
A reform egészének értéke a két irányban végrehajtott decentralizációval mérhet ő.
Dicséretes az a szándék, amely egyfel ől a területi államigazgatás egyes funkcióit
áldozta fel a régió intézményének oltárán. Másfel ől a járási szint kiiktatása a közigazga-
tás rendszeréb ől lokális szinten ugyancsak decentralizációt eredményezett azáltal, hogy
az integrált települési önkormányzatokat tette (pl. építéshatósági hatáskörök, oktatás,
közlekedési hivatal stb.) a felszámolt hannoveri járás regionalizálás után még fennma-
radó feladatköreinek hordozóivá. Az agglomerációt alkotó önkormányzatok természe-
tesen megtartották jogi önállóságukat (Kleine—Sellnow, L.— Sellnow, R. 1999, 438).
Figyelemre méltó, hogy a Hannoveri Nagytérségi Önkormányzati Szövetség
(Kommunalverband GroBraum Hannover), mely önkormányzati céltársulás formá-
jában mintegy 35 évig állt fenn, intézményi bázisát alkotta a hannoveri régiónak.
Mert egyébként közigazgatási régió, más néven a regionális járás gondolata megle-
hetősen régóta élt a német jogi irodalomban, el őször 1965-ben mérlegelték ennek az
intézménynek a bevezethet őségét több német tartományban. Az eredeti modell
olyan önkormányzati képvisel ő-testülettel számolt, amely egyidej űleg államigazga-
tási kerületként is funkcionált volna, és vagy a járás vagy a kormánykerület, mint
közigazgatási szint beolvadását feltételezte volna. A történelem során mind a CDU
(1965), mind az SPD (1968) részér ől volt példa arra, hogy a hesseni, illet őleg a
schleswig-holsteini tartományi parlamentben olyan törvénytervezetet nyújtottak be,
amely a régió bevezetését javasolta adott tartományban. Ezek az elképzelések azon-
ban hosszú időn keresztül kudarcot vallottak, mígnem helyi és területi szerepl ők
együttes kezdeményezésére tartományi szint ű döntés született a hannoveri regioná-
lis járás intézményesítésér ől.
Egy másik jó példaként szolgál az ugyancsak hosszú szerves fejl ődés eredménye-
ként, regionális léptékű intézményként 1994-ben létrehozott Stuttgarti Régiószövet-
ség. Megalakulásakor közvetlenül választott régiógy űlésével saját politikai szervet
kapott. A szervezet alapításának célja az volt, hogy a nagyvárosi vonzáskörzetet,
mint régiót a telephelyek európai versenyében el őkelő helyhez juttassa. Az agglo-
meráció lakosságának igénye mutatkozott egy politikai jelleg ű megoldásra, amit a
regionális menedzsment segítségével sikerült megvalósítani.
A régiószövetségnek három szerve van, a régiógy űlés, a szövetség elnöke és a re-
gionális igazgató. A régiógy űlésbe a választópolgárok általános, közvetlen, szabad,
egyenlő és titkos szavazás útján 80 tagot választanak, ahol is a választási területet a
régió területe jelenti. A jelölés választókörzetenkénti listákon történik, a választó-
körzeteket pedig a szövetséget alapító járások alkotják. A jelöltek irányában fontos
megkötés — ami a regionális identitás er ősítésével hozható összefüggésbe —, hogy
választókörzetük valamely községében választójoggal kell rendelkezniük, tehát
helyi illetőségűnek kell lenniük. A választójogosultságot is szabályozza a törvény.
Az általános választásokhoz képest többletkövetelményként szerepel, hogy a vá-
lasztópolgár egyetlen lakóhelyének, vagy több lakása közül a f ő lakhelyének leg-
alább három hónapja a régió területén kell lennie. Pozitív diszkrimináció érvényesül
azokkal az elköltözöttekkel szemben, akik, ha elköltözésükt ől számított három éven
belül térnek vissza, akkor türelmi id ő nélkül azonnal visszakapják elveszített válasz-
Somlyódyné Pfeil Edit : Mozaikok a regionális identitás értelmezéséshez.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 57-71. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Mozaikok a regionális identitás ... 69
tójogukat. A szabályozás szerint az aktív és passzív választójog egybeesik. Mind-
ezeknek a szabályoknak, illetve intézményeknek az eredményeként könyvelhet ő el,
hogy a régiógyűlésben folyó munka segített életre hívni egy történelmileg korábban
nem létezett régióban a regionális identitást, s a szövetség köré társadalmi és ön-
kormányzati kezdeményezések sora csoportosult.
A példákkal mindössze arra szerettünk volna rávilágítani, hogy a regionális identi-
tás formálása tudatos politikát igényel. Hosszú szisztematikus építkezés, az intéz-
ményesítés különböz ő fázisai és a lakosság, valamint a helyi közösségek bevonásá-
val folytatott kommunikáció el őzik meg az erős politikai legitimitással rendelkez ő
régiók létrejöttét. A két példa egyúttal a normatív régió kialakítását igyekezett érzé-
keltetni, ahol is a területi határok megvonása nem csupán új térkategóriát, hanem
regionális közigazgatási egységet is eredményezett. Azt már csak zárójelben tesz-
szük hozzá, hogy politikai konszenzusra és nagyfokú bizalomra van szükség ahhoz,
hogy egy ilyen léptékű regionális reform célba érjen.
Zárszó
Az eddigiekben vázoltakat akként sommázhatnánk, hogy valamely régióval törté-
nő identifikációnak akkor lehet esélye, ha az egyének és a régió közössége számára
megadatik az életviszonyok regionális alakításának felel őssége, mely másként nem
képzelhető el, minthogy a régió egyfajta autonómiához jut, amelynek legalább a
szubnacionális szintre telepített döntési kompetenciákban és pénzügyi eszközökben
kell kifejez ődnie. Ez azonban az éremnek csupán az egyik oldala. S őt ezek a ténye-
zők absztrakciók maradnak mindaddig, amíg csak beszélünk a régióról. Ezért az
identitás-koncepció elengedhetetlen része a régió lakosságának széles kör ű részvé-
teli lehetősége a döntéshozási folyamatban. Már rég „lerágott csont", hogy az iden-
titás és felelősségérzet az épített és természeti környezet iránt csak akkor alakul ki,
ha a helyben élő embereknek alakítási, módosítási, ráhatási lehet őségük van. Va-
gyis, ha egyének és közösségek a maguk és a régió sajátosságait ki tudják bontakoz-
tatni (Danielzyk—Wiegandt 1987). Ily módon a régió a demokrácia elemt ől, a nyitott
diskurzustól elválaszthatatlan, máskülönben sem a regionális politikai kultúra ki-
alakulásának, sem a gazdasági döntési struktúrák létrejöttének nem lesz esélye.
Hazánkban a regionalizáció égisze alatt zajlott eddigi folyamatokról az a benyo-
másunk, hogy noha a megalkotott jogszabályoknak, a végrehajtott intézményi át-
szervezéseknek a végs ő célja az állampolgárok életkörülményeinek a jobbítása kell,
hogy legyen, a humán elem végig figyelmen kívül maradt. A lakosságnak nincs
ismerete, tudása az új struktúrákról, azoknak életterét átalakító karakterér ől, miből
is táplálkozna az ahhoz való köt ődés kialakulása, nem is beszélve egy új térbeli
ídentitás kialakulásáról. Tegyük hozzá, nem lenne nélkülözhet ő az intézményesítés-
hez a jogalkotás előzetes hatásvizsgálatát sem lefolytatni.
Az, amiről az utóbbi néhány év kormányzati politikája szól, a kisebb és hatéko-
nyabb állam bevezetése, biztosan nem elegend ő ahhoz, hogy a társadalmat meg-
Somlyódyné Pfeil Edit : Mozaikok a regionális identitás értelmezéséshez.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 57-71. p.
70 Somlyódyné Pfeil Edit TÉT XXI. évf. 2007 s4
nyerjük a regionalizáció számára. A cél akkor lehet szalonképes, ha a lakosság
életfeltételeinek és a gazdaság környezetének javulását is ígéri, mégpedig az esély-
egyenlőség bázisán. Az utóbbi tényez ő nélkül nehezen képzelhet ő el a reformmal
történő identifikáció. E szempontok figyelmen kívül hagyásával is végrehajtható
például az államigazgatás regionalizációja, de teljesen felesleges. És els ősorban
nem azért, mert az Alkotmánybíróság ítéletében megállapította alkotmányellenes-
ségét, hanem, mert nem lehet a társadalom és hatalom térbeli szerkezetének átalakí-
tását csak köztisztvisel ő i létszámokra és politikai zsákmányszerzésre alapozva vég-
rehajtani. Profán érvnek t űnik, de az állampolgár nem érzéketlen arra, hány kilomé-
tert kell utaznia a szomszéd megye székhelyére ügyet intézni, miközben a feladatok
és hatáskörök áthelyezésének közlekedési, anyagi stb. vonzataival az állam nem
vetett számot. A lakosság számára máris drágább lett a közigazgatás, de mit kapott
cserébe, milyen el ő ny társul, illetve társult volna a regionalizációhoz? Kérdésünket
egyáltalán nem tekintjük költ őinek.
Jegyzet
Jelen tanulmány egyes részletei elhangzottak a Politológus Vándorgy űlés 2007. c. konferencián a IV.
Civil, helyi és regionális identitások blokkban, korreferátum formájában. PTE BTK Pécs. 2007. június
22-23.
Irodalom
Berényi I. (2003) Közép-Európa kulturális régióinak kérdése. — Ábrahám B.—Gereben F.—Stekovics R.
(szerk.) Nemzeti és regionális identitás Közép-Európában. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsé-
szettudományi Kar, Piliscsaba. 17-26. o.
Blotevogel, H.H.—Heinritz, G.—Popp, H. (1987) RegionalbewuBtsein — Überlegungen zu einer geographisch-
landeskundlichen Forschungsinitiative. — Informationen zur Raumentwicklung. 7/8.409-418. o.
Danielzyk, R.—Wiegandt, C-Ch. (1987) Regionales Alltagsbewul3tsein als Faktor der Regionalentwicklung?
— Informationen zur Raumentwicklung. 7/8.441-450. o.
Horváth Gy. (2007) Régióközpontok Európában. — Magyar Tudomány. 6. 704-720. o.
Kleine, W.—Sellnow, L.— Sellnow, R. (1999) Die Regionalreform der Region Hannover aus Sicht der
Bürger. Ein Experiment der Bürgerbeteiligung. — Raumforschung und Raumordnung. 5-6.437-441. o.
Kriegel, J. (2000) Gemeindeübergreifende Zusammenarbeit im Kommunalverband Gro űraum Hannover. —
Jalmke, P.—Gawron, T. (Herg.) Regionale Kooperation — Notwendigkeit und Herausforderung
kommunaler Politik. Institut fül- Regionalentwicklung und Strukturplanung, Erkner bei Berlin. 77-88. o.
Kruse, H. (1990) Reform durch Regionalisierung. Eine politische Antwort auf die Umstrukturierung der
Wirtschaft. Campus, Frankfurt/Main—New York.
Kühn, M. (2001) Regionalisierung der St űdte. — Raumforschung und Raumordnung. 5-6.402-411. o.
Meier-Dallach, H.-P. (1980) Raumliche Identit űt — Regionalistische Bewegung und Politik.
5.301-313. o. —InformatinezurRamentwicklung.
Oláh M. (2000) Adalékok a regionális identitás megrajzolásához. — Glatz F. (szerk.) Területfejlesztés és
közigazgatás-szervezés (Megye, régió, kistérség). Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai kutatások
a Magyar Tudományos Akadémián. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. 143-182. o.
Paasi, A. (1989) A régiók fejlődése és a regionális identitás kialakulása. — Tér és Társadalom. 3.70-79. o.
Pálné Kovács I. (2001) Közigazgatás és regionális politika. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Somlyódyné Pfeil E. (2004) A gazdaságfejlesztés megjelenési formái a területfejlesztési régiók szintjén.
— Pálné Kovács I. (szerk.) Versenyképesség és igazgatás. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs.
141-160. o.
Soós E. (2001) Az europanizáció hatása a regionális identitás fejl ődésére. — Karikó S. (szerk.) Európaiság.
Politikai és morális kultúra. Áron Kiadó, Budapest. 95-104. o.
Somlyódyné Pfeil Edit : Mozaikok a regionális identitás értelmezéséshez.
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 57-71. p.
TÉT XXI. évf. 2007 s4 Mozaikok a regionális identitás ... 71
Szij ártó Zs. (2002) Turizmus és regionalizmus a Káli-medencében. Egy kutatás tapasztalatai. — Fej ős Z.—
Szijártó Zs. (szerk.) Egy tér alakváltozásai. Tabula könyvek 4. Néprajzi Múzeum, Budapest. 7-21. o.
Szörényiné Kukorelli I. (2000) Régió-e a Nyugat-Dunántúl? — Glatz F. (szerk.) Területfejlesztés és
közigazgatás szervezés (Megye, régió, kistérség). Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai kutatások
-
a Magyar Tudományos Akadémián. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. 209-230. o.
Wiechmann, Th. (2000) „Die Region ist tot — lebe die Region!" Anmerkungen zur Diskurskonjunktur
und Relativierung des Begriffes. — Raumforschung und Raumordnung. 2-3.173-184. o.
ASPECTS OF THE INTERPRETATION OF THE REGIONAL
IDENTITY
EDIT PFEIL SOMLYÓDYNÉ
How to create regional identity? What role do the space and the culture play in this process?
Can we classify the special characteristics of regional identity compared to spatial identity? The
concept is rather new, similar to the concept of the regionalization of the regions.
The development and spatial planning regions established ten years ago, haven't got any
historical tradition or geographical borders in Hungary. So the article is to look into the
factors how to strengthen regional identity. The instruments of the participatory democracy,
the communication, the designation of the regional centres, and not least the foundation of
new regional intstitutions can contribute so the creation of regional identity within the
population. Ön the basis of the experiencies other countries, these latter are important, ones
to give the framework of common activities within the new regional boundaries.