Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 21-38. p.


  Tér és Társadalom                                                        XXI. évf. 2007       s 4: 21-38


                TÉRSTRUKTÚRA:
   TÉRIDEÁK ÉS MEGVALÓSÍTÁSUK A TELEPÜLÉS-
           HÁLÓZAT-FEJLESZTÉSBEN
  (Spatial Structure: Ideas about Space and Its Implementation
                   in Settlement-development)
                                       FARAGÓ LÁSZLÓ

                                   „A korban, amelyben élünk, a tér a szerkezeti hely viszonyainak
                                           a formájában adódik számunkra." (Foucault 2000, 148)

 Kulcsszavak:
  térstruktúra térid hálózatok településhálózat településhierarchia
                    ő
 A tanulmány a térstruktúra értelmezésén keresztül jut el a településhálózat-fejlesztés néhány alapkérdé-
 séhez. A szerz ő kifejti, hogy a tér és az id ő létünk rendez ő elvei, melyek struktúráját a tartalom határozza
 meg. A térstruktúra, mint társadalmi konstrukció diszkrét pontokból, azokat koncentráló csomópontok-
 ból, azok kapcsolataiból és mindezeket befogadó térségekb ől áll. A tér és a településhálózat alapvetően
 hierarchikus felépítés ű, amelyek különböz ő hálózati elvek és modellek alapján fejleszthet ők. A jelenlegi
 területpolitikai gyakorlattal szemben a szerz ő szükségesnek látja a térségi és a települési megközelítés
 integrálását, amelynek alapja lehet az a tény, hogy a különböző területi szintek és a városhierarchia
 egymásnak megfeleltethet ő. A központi helyek, a városok a különböz ő szintű térségek (régiók) természe-
 tes központjai. A tanulmány összegz ő megállapításokkal zárul.


                                                Bevezetés

    A térstruktúra fogalmát gyakran még a tudomány képvisel ői is a morfológia szi-
 nonimájaként használják, és a különféle jelenségek földrajzi elhelyezkedését, meg-
 oszlását értik alatta. Véleményünk szerint e fogalom tartalma ennél b ővebb és sok-
 kal mélyebb „feltárást" igényel, mert a múlt és a jelen térbeni lenyomatai, mintáza-
 tai nem csak a fizikai, hanem a virtuális és kognitív térben is megvannak. A tér-
  struktúra a társadalmi-gazdasági jelenségek térbeli megjelenési formáját, elrende-
 ződését (szerkezetét, felépítését, architektúráját) jelenti, a lokációk és azok egymás-
 hoz fűződő viszonyainak azon bonyolult együttese, amelyben az emberek léteznek.
    A tér és az id ő létünk rendező elvei, melyek struktúráját a történések hozzák létre.
 A megragadható, a vizsgálható térstruktúra társadalmi konstrukció, amely alapve-
 tően az emberi kapcsolatokat leképez ő térelemek rendszerével írható le. Az egymás
 mellett (térben) létez ő jelenségek térbeli viszonyaik és konkrét kapcsolataik alapján
 különböző elrendeződéseket (rendezettség), struktúrákat alkotnak. A térben is meg-
 jelenő jelenségkomplexumokat a történetileg alakuló megért őképességünknek meg-
 felelően írjuk le, geometrializáljuk, modellezzük, és ezeket az ideákat, logikai elve-
 ket, koncepciókat, mint ismereteket használjuk fel a térbeli cselekedeteink
                             Faragó László : Térstruktúra:
             Térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben.
                     Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 21-38. p.

22     Faragó László                                          TÉT XXI. évf. 2007   s4
koncepcionalizálásához, megtervezéséhez, majd a tárgyiasításhoz. Azaz a térstruk-
túráról alkotott képzeteket (azok valamelyikét) célracionalitásunknak megfelelően
használjuk fel a térbeli cselekedeteink elemzéséhez és elrendezéséhez. Max Weber
szavaival: az elmélet formailag elrendezi a valóságot. (A különböz ő geometriai
nézetektől a településhálózati leírásokig mind valamilyen térracionalizálási kísérlet-
nek tekinthetők.)
  Felvethető a kérdés, hogy ezek a térmagyarázatok, térkonstrukciós leírások meny-
nyiben használhatók arra, hogy a jöv őbeni cselekedeteink térbeli logikai vázát al-
kossák. Annyiban alkalmasak, amennyiben jól ragadtuk meg a társadalmi gyakor-
lat térbeli összefüggéseinek lényegét. De tudjuk azt is, hogy az objektiválódó jelen-
ségekben, illetve a valóság tematikus térbeni elrendezésében a mindenkori (torz,
voluntarista) hatalmi törekvéseknek is komoly szerepük volt és van. Ennek ellenére,
ennek tudatában állíthatjuk, hogy a térszerkezet leírására tett törekvéseink segítenek
a térbeli folyamatok megértésében, térképzeteink alakításában, és ezek hatnak a
cselekedeteink térbeli elrendezésére.
  A különböző hálózatok metszéspontjai, a térszerkezet csomópontjai a települések,
különösen a városoknak van kitüntetett szerepük, ahol az események koncentrálód-
nak. A regionalizmus er ősítése mellett újra el őtérbe kell helyeznünk a településpoli-
tikát és a településhálózat-fejlesztést, különösen mulasztásaink vannak a város- és a
városhálózat-fejlesztés területén. Meggy őződésünk, hogy nem lehetséges semmi-
lyen közigazgatási reformjavaslat elkészítése anélkül, hogy az ezekkel kapcsolatos
alapkérdéseket újra át ne tekintenénk, de a mindenkori (gazdaság)fejlesztéspolitikai
döntések is csak tértudatosan hozhatók meg.

                          Tér, idő és tartalom egysége

  „A tér ... nem más, mint az egyidej űleg megvalósulható lehet őségek rendje, amint
az idő az egymás utáni lehet ő ségek megvalósulásának a rendje. S amilyen a viszony
a fizikai test és a tér között, ugyanolyan a viszony a dolgok állapota vagy ezek so-
rozata és az id ő között. ... A kiterjedés ... valamely természet nem szukcesszív
(egymásra következ ő), hanem egyidej ű szétáradását vagy ismétl ődését, azaz bizo-
nyos rendben egymás mellett álló hasonló dolgok sokaságát" jelenti (Leibniz 1986,
273). „...az idő és a hely bizonyos részeihez lényegileg tartozik hozzá az egyes
létezők megfelelő elrendezése, s ezekb ől vonatkoztathatjuk el az általános fogalma-
kat. ... Kölcsönösen hatnak egymásra az egyes dolgok, s ennél fogva tevékenysé-
gükre nézve alá vannak vetve a változásnak" (Leibniz 1986, 276). A térben és/vagy
időben megfelel ő közelségben/kapcsolatban lév ő tárgyak, események, aspirációk
hatnak egymásra („pályájuk elgörbül").
  Területi megközelítésben az egy id őben egymás mellett létezést, konkrét állapotot
és viszonyrendszert, azaz a területi struktúrát vizsgáljuk, még az id őbeliség azok
változását vagy éppen állandóságát (fejl ődés, stagnálás, hanyatlás) mutatja. A téridő
nem önmagában adott, hanem szerkezetét a benne lév ő történések adják. A cselek-
                               Faragó László : Térstruktúra:
               Térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben.
                       Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 21-38. p.

TÉT XXI. évf. 2007    s4                                      Térstruktúra          23

vések/események/történések és azok objektivációi töltik ki a térid őt, és azok egy-
máshoz való viszonyai alkotják a struktúráját. A konkrét történések, cselekvések
nem elválaszthatóak azok tér- és id őbeli dimenzióitól, és azok struktúrája nem ér-
telmezhető a kitöltő tartalom nélkül. A tér és id ő konkrét mozzanatához egyedi és
megismételhetetlen tartalom is járul.
                                       1. ÁBRA
                              Tér, idő, tartalom egysége
                          (Unity of Space, Time and Content)




              Forrás: Saját szerkesztés.
  A konkrét térid ő kitüntetett pontja (hely, origó, kocka az 1. ábrán), az itt és most,
ahol én létezem, ahol mi élünk, amely alakítja — Bourdieu szerint meghatározza — a
sajátos néz őpontunkat. Az időben vagy térben eltérő események hozzánk képest küls ő
tényezők, amelyek hatnak ránk („Én én vagyok és a körülményeim" — Ortega).
  A tér-idő-tartalom kölcsönkapcsolat lényege az egymásra vonatkoztatás, a relati-
vitás. Például mindannyian tapasztalhatjuk, hogy meghatározott cselekvések (ese-
mények) vonatkozásában „az id ő megsemmisíti a teret", az id őbeni elérhetőség
javulásával csökken a fizikai távolság jelent ősége. A tőzsdeügynök számára, aki
azonos időben (real-time) látja a távoli t őzsdén történteket, és ugyanolyan feltéte-
lekkel (pl. költséggel), és ugyanabban az id őben tud a számítógépen keresztül inter-
veniálni, mint akik ott vannak a helyszínen, a fizikai távolság egy ponttá zsugorodik
és jelentőségét veszti. A bróker tevékenysége szempontjából nincs kiterjedése a
cselekvéspotenciálj ának vagy akár a konkrét cselekvésének, így e szempontból (e
tartalmat illetően) a tér sem fragmentálódik számára, ő ugyanannak a lokális, vagy
ha úgy tetszik az egységes globális térnek a része, mint az összes többi bróker.
                             Faragó László : Térstruktúra:
             Térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben.
                     Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 21-38. p.

24     Faragó László                                          TÉT XXI. évf. 2007   s4
Ebben az esetben a lokális és a globális egy és ugyanaz. Az itt és ott közötti távol-
 ság időben zéró. Az id őbeni elérhet őség csökkenése a hagyományos (id őben és
költségek árán leküzdhet ő) téren kívüliséget, vagy ha úgy tetszik egy téren
 (lokalitáson) belüliséget eredményez. A modern közlekedés és telekommunikáció
 fejlődésének következtében az id ő és a tér „összemegy", esetenként ponttá, pillanat-
tá zsugorodhat. A kapcsolattartási lehet őségek bővülésével (pl. mobil telekommu-
nikáció segítségével bárki-bárhol elérhet ő) a szomszédsági hatások átértelmez őd-
nek, emberek és a különböző közösségeik többé már nem diszkrét, elhatárolt pont-
jai, elemei a téridőnek, hanem „össze vagyunk zárva", szükségszer űen kapcsoló-
dunk egymáshoz, mindannyian a világfalu lakói (potencionális ágensei) vagyunk.
De a téridő-dimenziók változásával más hatóer ők jelentősége nem feltétlen csökken
(hatalom, verseny, munkamegosztás stb.), s őt erősödhet is.
   Napjaink modern polgárai nem területileg szigorúan elkülönült közösségeknek
tagjai, cselekedeteik nem robinsoni tettek, hanem olyan különféle intézményeknek,
 folyamatoknak, eseményeknek elemei, amelyek területileg nem pontszer űek és nem
diszkrétek. Minden ember különböző intézménykombinációkhoz tartozik, és egy-
 egy intézmény is igen különböz ő embereket integrálhat.
   A mindennapi pragmatista gondolkodás szükségszer űen leegyszerűsíti a valósá-
 got. Az egymással kapcsolatban lévő eseményeket és azok objektivációit a köznapi
gondolkodásban általában a belátható háromdimenziós térbe helyezi. A legreleván-
 sabb jellemzőket kivetíthetjük általunk konstruált mesterséges „síkokra", amelyeket
valamilyen mértékegységekkel, indikátorokkal jellemezhetünk, és amin elhelyezzük
 a megtörtént vagy tervezett eseményeket. Ez a leggyakrabban földrajzi térreprezen-
tációk segítségével történik. E metszetek különböz ő léptékűek lehetnek, és a tarta-
 lomtól függően különbözőképpen függnek össze, épülnek egymásra. Például
NUTS1, 2, 3, LAU1, 2 stb. E síkok egymáshoz való viszonya éppen úgy lehet vizs-
gálatok és mérlegelés tárgya, mint az adott metszeten belüli relációké.
   Sok azonos van az általunk legtöbbször külön értelmezett térben és id őben. Mind-
kettő az emberi gondolkodás és cselekvés „rendjét", keretét adja és így meghatároz-
za a praxist. Mindkett ő folytonos, de szakaszolható/tagolható, mindkett őnél a ki-
 sebb egységek a nagyobbak részei (perc, óra, nap, hét és méter, km stb.). A régió
 (téregység) és az id őtartam (id őegység) hasonló típusú generalizálást/absztrahálást
jelent (rövidtáv, középtáv, hosszú táv, kistérség, megye régió). A területi megköze-
 lítések (pl. földrajztudomány) helyekben és téregységekben (régiókban) gondol-
kodnak, a történész els ősorban korszakokat különböztet meg. A periodizálás és a
regionalizálás legtöbbször klasszifikációs eszközül szolgál. A tér régiókra osztása
 feltételezi az egységek valamilyen szempontból való bels ő tartalmi azonosságát és a
környezetüktől való elkülönítését. Az idő periódusok elválasztása hasonló logikán
alapul, a vizsgálati szempontból hasonló tartalmakat hordozó id őpontokat azonos
korszakba soroljuk. Hasonló a tartalma a szomszédságnak és az egymást követ ő
idő intervallumoknak: a történések egymás környezetében zajlanak. A jelenhez,
mint kitüntetett ponthoz képest van múlt és jöv ő, és az „itt"-hez képest is van a
három térbeli dimenzióban „távolság".
                              Faragó László : Térstruktúra:
              Térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben.
                      Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 21-38. p.

TÉT XXI. évf. 2007 s 4                                        Térstruktúra         25

                              A térstruktúra elemei

  A homogén, izomorf tér (space) a kitöltésének (használatának) megfelel ően struk-
turálódik. A tartalomnak megfelel ő térstruktúra alapvet ően diszkrét pontokból (el-
foglalt elemi helyekb ől, különböző funkciókat teljesít ő objektumokból, intézmé-
nyekből stb.), több elemet tartalmazó/koncentráló csomópontokból, a térközöket
(távolság) áthidaló, a pontokat összeköt ő (fizikai, virtuális, imaginárius stb.) kap-
csolatokból, ezek közötti viszonyokból (pl. társadalmi determinációk, hierarchia) és
mindezeket befogadó, klaszterizáló térségekből (régiókból és azok határaiból) áll.
Térstruktúráról, térszerkezetr ől, térbeli hálózatokról azért beszélhetünk, mert a
térben elkülönült (elrendez ődött) elemek (helyek és téregységek/régiók) között
kapcsolatok vannak, és ezek révén különféle rendszerekben, térbeli egységekben
működnek. E működésnek vannak különféle természeti és társadalmi elvei és gya-
korolt szabályai (p1. hatékonyság, társadalmi igazságosság).
  A térstruktúra diszkrét pontjai egyének, gazdasági egységek, intézmények, döntési
centrumok stb. által elfoglalt/uralt elemi helyek (place) és az ott kifejtett funkciók.
Egy adott helyen él ő férfi egyszerre lehet férj, apa, munkavállaló, különböz ő szer-
vezetek tagja stb., így egyidej űleg több térbeli rendszer (háló, struktúra) eleme,
aktora. Vannak viszonylag tartósan helyhez kötött elemek (pl. természeti képz őd-
mények, városok, házak) és gyakran változók (pl. áruk mozgása). Egy adott fizikai
pont/hely térstruktúrán belüli helyzete anélkül változhat, hogy ott (adott pont-
ban/helyen) konkrétan bármi változás történne. A tér egyéb pontjain, tereiben törté-
nő változások megváltoztathatják a relatív helyzetét! Például a bevásárlóközpontok
építése leértékeli a kisboltok hálózatát és elemeit. (Többek között ezért is része a
településfejlesztés a területfejlesztésnek. Egy adott településen történtek kihatnak
kisebb-nagyobb környezetükre is, és fordítva, a térben máshol történ ő események
átértékelhetik adott település természeti és humán er őforrásait.)
  A különböző diszkrét objektumok és funkciók együttlétezése, aggregátuma, loká-
lis koncentrációja csomópontokat alkot. Ezek egyik jellemz ő formája a lokalitás, a
település, amely alkotóelemeinek kapcsolatai révén különböz ő hálózatokba, rend-
szerekbe integrálódik. E csomópontok egyben a hálózatok keresztez ődési pontjai is.
Az egyes elemek, a különböz ő csomópontok, önmagukban is vizsgálhatók és érté-
kelhetők, sajátos tulajdonságokkal, funkciókkal rendelkeznek, de a nagyobb téregy-
ségekben működő hálózatok (rendszerek) részeként ugyanazok a potenciálok, muta-
tók/indikátorok más értelmezést, min őséget is kaphatnak.
  A térelemek közötti fizikai összeköttetések (pl. utak, kábelek), mozgások (pl. áru,
munkaerő, tőke, információ) és egyéb kapcsolatok és viszonyok jellege, intenzitása
és iránya határozzák meg az együttértelmezés (hálózat) jellegét, tartalmát. Megha-
tározó jellemzői a (csomó)pontok s űrűsége, a kapcsolatok száma és lehetősége, a
kapcsolódó elemek egymáshoz való viszonya és irányultsága.
  Fontos jellemző az együttértelmezés, az összetartozás területi kiterjedése, az ele-
meket és kapcsolatokat magában foglaló szimbolikus vagy valóságos téregység,
                              Faragó László : Térstruktúra:
              Térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben.
                      Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 21-38. p.

26     Faragó László                                          TÉT XXI. évf. 2007   s4
régió. Ezt az aggregátumot tulajdonképpen a (csomó)pontok egymásra vonatkozása,
a közöttük lévő kapcsolatok/viszonyok alkotják, és ezek adják meg a befogadó tér
határait is. A diszkrét térelemek a kapcsolataik révén alkotnak együttértelmezhet ő
teret, azaz a téregység jellegét az elemek viszonyrendszere határozza meg. A más
szinten való együttműködés, a funkciómegosztás és a kooperáció lehet őségeit ki-
használva jelentősen növelheti a rendszer/hálózat teljesítményét. Fordított eset,
amikor kívülről (többnyire felülr ől) mondjuk meg a „kötelez ő együttértelmezést"
(pl. a régió típusát, feladatait), és az ebb ől következő ligatúrák és lehet őségek be-
épülnek a napi gyakorlatba.

             A (település)hálózatépítés alapelvei és modelljei

  A településhálózat egy olyan bonyolult nyitott rendszer, amelyben a különböz ő
adottságú, nagyságú, hatalmú elemek között a legkülönböz őbb típusú kapcsolatok
lehetnek. Rendezettsége és heterogenitása folyamatosan változik. A struktúrát, a
településhálózatban bekövetkez ő változásokat alapvet ően meghatározó kapcsolatok
a következ ők:
    fizikai mozgások
                  emberek,
                  javak, szolgáltatások,
     virtuális kapcsolatok
                  kultúra, eszmék, szimbólumok közvetítése,
                  pénzügyi „transzferek" (p1. adók, támogatások),
                  információ áramlása.

  A településhálózat-fejlesztési politika megalapozásához át kell tekintenünk, hogy
a hálózati együttműködéseknek milyen típusai lehetségesek, a központi feladatok
milyen típusú hálózatba telepíthet ők és működtethet ők. Alapvetően az alábbi háló-
zati struktúrákban gondolkodhatunk (2. ábra):
  a) Szigorú vertikális feladatmegosztáson nyugvó centripetális struktúra.
  b) Szintenként kooperáló hierarchikus struktúra.
  c) Szabad választást biztosító rácsszerkezet.
  d) Skálafüggetlen hálózat.

a) Szigorú vertikális feladatmegosztáson nyugvó centripetális struktúra
  A hierarchikus vertikális struktúra — az alkalmazott m űködési elvek vagy az éppen
bevezetett intézkedések alapján — m űködhet dekoncentrált, vagy akár decentralizált
formában is, de ez lentről felfelé tekintve mindenképpen monocentrikus, melyben
döntően centripetális erők hatnak! Kizárólag a különböző szintek között van közvet-
len összeköttetés, és nem biztosít lehet őséget a horizontális együttm űködésre. Szin-
tenként felfelé haladva egyre kevesebb, de nagyobb vagy több funkcióval, nagyobb
hatalommal rendelkez ő csomópontok (települések) vannak. Nem jellemző a szinten
belüli kooperáció, a magasabb egységek felé az eljutás egyirányú. Ha e mono-
                                  Faragó László : Térstruktúra:
                  Térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben.
                          Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 21-38. p.

TÉT XXI. évf. 2007       s4                                       Térstruktúra      27

 centrikus hálózaton belül a szintek között „fel és le" adjuk a hatásk őröket, az nem
jelent alapvető strukturális változást, csak a szinteknek megfelel ő centrumok funk-
 cióját, súlyát, szerepét változtatjuk meg. A struktúra továbbra is a vertikális kapcso-
 latokon és funkciómegosztáson nyugszik, és nem ad lehet őséget a pozíciók megvál-
 tozására, és kevésbé támaszkodik az egyes centrumok/szintek endogén fejl ődésére.
 A mozgásban, a kapcsolatokban a magasabb szintű csomópontok megkerülhetetle-
 nek, és minden tőlük lefelé es ő szinten elhelyezked ő pont kiszolgáltatott helyzetű a
 magasabb szintűhöz képest. Ez a szabadságfok-nélküliség a rendszer működését
 merevvé, egysíkúvá és sebezhet ővé teszi.
   A felsorolt negatívumok ellenére bizonyos funkciók, közösségi ellátásformák
 számára hatékonynak bizonyulhat e vertikális struktúra, különösen, ha dinamikájá-
 ban (időben) dekoncentrációval, vagy még inkább, ha decentralizációval párosul.
 Ha a településhierarchián lefelé mozdulunk el és bővítjük az ellátó helyek számát,
 azaz a decentralizáció következtében több központban lehet hozzájutni a szolgálta-
 táshoz, akkor javul azok elérhet ősége nemcsak az ellátó központi helyen, hanem az
 alá tartozó településláncon is.
                                          2. ÁBRA
                                  Hálózati alapstruktúrák
                               (Basic Structures of Networks)
                                                     b.




             c.                                      d.




            Forrás: Saját szerkesztés.
                              Faragó László : Térstruktúra:
              Térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben.
                      Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 21-38. p.

28     Faragó László                                           TÉT XXI. évf. 2007   s4
b) Szintenként kooperáló hierarchikus struktúra
  Ennek az alapesetnek a lényege, hogy lehet őséget biztosítunk és hangsúlyt adunk
az egyes szinteken belüli, horizontális együttm űködéseknek és feladatmegosztások-
nak. Az egyes szinteken belüli munkamegosztás és együttm űködés az adott szinten
belül többpólusúságot, horizontális hálózatot jelent. A horizontális egységek egy
része nem csak a magasabb szintű központokon keresztül érhet ő el. Ebben az eset-
ben a hierarchiát horizontális hálózatok alkotják, szinteken belül létezik a feladat-
megosztás, a kooperáció. A távolság, a közös érdek hiánya vagy akár adminisztrá-
ciós korlátok nehezítik a tetsz őleges kapcsolatok kialakítását, és inkább egy-egy
csoporton, téregységen belül jön létre feladatmegosztás.
  Például a regionális szint ű feladatokat ellátó intézményeket megosztjuk a régió
nagyobb városai között. Ezzel nem nő az „ellátó helyek" száma, de er ősítjük a hori-
zontális struktúrát, és nem egy települést (régióközpontot) emelünk ki a sorból,
hanem mindegyik számára lehet őséget biztosítunk a regionális szintű funkciók
ellátására. Ez különösen akkor indokolt, ha közel azonos nagyságúak a települések,
illetve ha az adott csomópont nem bír el több funkciót, nincs megfelel ő humán
erőforrás, drágák az ingatlanok stb., azaz az agglomeratív el őnyök a „zsúfoltságból"
következően hátránnyá válnak. (Ilyen jelenségek Magyarországon csak Budapest
esetében mutathatók ki.) De látnunk kell, hogyha a horizontális feladatmegosztást
tekintjük a fontosabbnak és az adott szolgáltatást továbbra is egyetlen helyen, de
funkciónként különböző településeken lehet igénybe venni, akkor a legtöbb esetben
nő a működés, a hozzáférés biztosításának költsége, több település elérhet ő ségét
kell biztosítani az alsóbb szintűek számára. Ez az adott funkció tekintetében nem
eredményez policentrikusságot.
c) Szabad választást biztosító rácsszerkezetek
  A fent tárgyalt hierarchikus, egyközpontú hálózatok (a és b esetek) centripetális, a
központ felé húzó rendszerek. Ezek hátrányainak a feloldása érdekében arra van szük-
ség, hogy az egyes elemi pontok egyirányú kényszerkapcsolata helyett választási
lehetőséget kínáló sokirányú kapcsolati hálók alakuljanak ki. Arra kell törekedni,
hogy minden csomópontnak (településnek) potenciálisan n-1 kapcsolódási lehet ősége
legyen, és ezáltal bármilyen együttm űködésben részt vehet mindenki. A sokirányú
kapcsolatok és az együttműködő csoportok kölcsönös érdekek alapján alakulnak ki.
Kialakulásuknak akadálya maga a status quót tükröz ő meglév ő különböz ő erőpozíció-
kat hordozó struktúra, a magasabb szintű településeken már meglévő kulcspozíciók, a
távolság, vagy el nem érhet őség, az egyenlőtlen verseny stb. Leginkább olyan terüle-
teken alakíthatók ki ehhez a feltételek, ahol a lehetőség biztosításának költségigénye
viszonylag kicsi, például nem jár fizikai mozgással, közlekedési igénnyel.
  E szerkezet, az ilyen típusú hálózati kapcsolatok kialakítására irányuló politika
lényege, hogy a térség különböző csomópontjait a lehet őségekhez mérten hasonló
pozícióba helyezzük, azaz csökkenteni igyekszünk a helyzetükb ől adódó különbsé-
geket. A potenciális kapcsolódási lehet őségek megteremtése lehet ővé teszi, hogy az
adott szükségleteknek megfelel ően szabadon alakulhassanak ki a kooperációs cso-
                               Faragó László : Térstruktúra:
               Térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben.
                       Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 21-38. p.

TÉT XXI. évf. 2007    s4                                      Térstruktúra         29

portok, és ezzel a rendszer egészének m űködése optimalizálódjon. A területfejlesz-
tés nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a régió, a kistérség településeinek abban
kell megteremteni az érdekeltségét, hogy a térség hálózati együttm űködésének
optimalizálásában lássa saját fejl ődésének is a zálogát.
  A gyakorlatban a korábbi kényszerkapcsolatok megléte miatt csak korlátozottan
van lehetőség az egyenlő esélyek megteremtésére. Ezért általában hasonló súlyú és
pozíciójú felek keresik és építik ki egymással az ilyen típusú hálózatokat. Például az
azonos nagyságrendű, hasonló technikai szinten dolgozó termel ők/vállalkozók,
vagy hasonló típusú települések hoznak létre ilyen szövetségeket.
  Ha a gyakorlatban valós tartalommal töltjük meg az ilyen típusú hálózatok m űkö-
dését, dinamikájukban vizsgáljuk azokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy lesznek do-
minánsabb kapcsolatok, amelyek révén felértékel ődnek csomópontok és így ki-
emelkednek az egyenl ők hálózatából. Földrajzi elhelyezkedés, gazdasági, szocioló-
giai stb. tényez ők következtében megindul a specializáció és a centralizáció, lesz-
nek potenciálok, amelyek felértékel ődnek a befektetők számára, és átalakul a rend-
szer, kialakul a hierarchia Rimmer (1967) leírta és az azóta is sokat citált szemléle-
tes ábrán bemutatta, hogy a sok kis hasonló nagyságrend ű és funkciójú új-zélandi
kikötő közül miként lettek egyesek nagyobbak és fontosabbak, mint a többi, és
hogyan alakult ki a hierarchiájuk.
d) Skálafüggetlen hálózatok
  A legutóbbi évtizedben jelentős fejlődés mutatkozott a hálózatokra vonatkozó ál-
talános elméleti kutatásokban, és ennek alapján érdemes tovább árnyalni azt a ké-
pet, amit a fenti egyszer űsítő vertikális hierarchia versus horizontális kapcsolatokon
nyugvó struktúra megkülönböztetés érzékeltetett. Ezek a kutatások rámutattak arra,
hogy még olyan esetekben sem véletlenszer űen alakulnak a kapcsolatok, mint az
internet, ahol elvileg bárki bárkihez kapcsolódhat, hanem a korábban megszerzett
pozíciók miatt er ősebb és gyengébb csomópontok alakulnak ki, és az új kapcsolódási
pontok ezeket a kialakult helyzeteket figyelembe veszik.
  Barabási (2003) skálafüggetlen hálózatoknak nevezte el azokat a hálózatokat,
amelyekre nézve igaz, hogy az egyes csomópontjaiból kiinduló kapcsolatok számá-
nak eloszlása hatványgörbét követ. Kiderült, hogy hatványfüggvénnyel írható le,
ahogy a kulcsfontosságú szerverek kapcsolatai alakulnak. Hozzájuk nagyon sokan
kapcsolódnak, majd a következ ő kategóriához (szinthez) kevesebben és így tovább,
de hasonló képet mutat sok más hálózat is. Budapest nagyon sok küls ő (gazdasági,
közlekedési stb.) kapcsolattal rendelkezik, a nagyvárosok kevesebbel, a megyeszékhe-
lyek még kevesebbel. Az id őbeli előnyök, a már meglévő potenciálok miatt a több
kapcsolattal rendelkez őnek még több kapcsolata lesz, a „gazdagabb még gazdagabbá
válik". Például Magyarországon is a beáramló külföldi t őke javarészben a fővárosba
áramlott, és minél kisebb volt egy település, annál kisebb esélye volt rá.
  A skálafuggetlen hálózatok alapszabálya, hogy a gráf csomópontjainak a száma
nem eleve adott, hanem növekszik, és nem véletlenszerűen jönnek létre a csomó-
pontok közötti kapcsolódások, hanem preferenciálisan, azaz egy pontnak a további
                              Faragó László : Térstruktúra:
              Térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben.
                      Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 21-38. p.
30     Faragó László                                           TÉT XXI. évf. 2007   s4
kapcsolatok kialakítására vonatkozó esélye annak arányában n ő, amennyi kapcso-
lattal már eleve rendelkezik („akinek van, annak adatik"). Ez utóbbi jellemz ő köny-
nyen belátható a településhálózatra is. Az els ő feltételt nem a településhálózat ele-
meire lehet vonatkoztatni, hanem magukra a kapcsolati pontokra, hiszen azok való-
ban folyamatosan b ővülnek a globalizált világunkban, az emberek, gazdálkodó
egységek kapcsolatainak a száma egyre n ő .
   A valóságban (azaz nem virtuális világban) bizonyos nagyságrend felett a csomó-
pontok növekedésének korlátai vannak, amelyek a központok számának növelését
eredményezhetik. A legnagyobb csomópontokhoz való csatlakozás csak egy dara-
big hordoz előnyöket, egy idő után éppen a csatlakozások nagy száma kezelhetet-
lenné válik. Ha egy csomópont mérete korlátossá válik, akkor egy meglév ő másik
csomópontnak kell besegítenie a feladatok átvállalásával. Például, amikor a legfor-
galmasabb repülőterek már nem tudták fogadni a gépeket, akkor új repterek épültek,
illetve megnőtt a kisebbek forgalma. Ez a policentrikus eloszlás felé közelíti a háló-
zat fejlődését, hiszen ebben az esetben nem a hierarchia kiépüléséről, hanem hori-
zontális funkciómegosztásról van szó.
   A skálaruggetlen hálózatok igen sebezhet őek, fontos gócpontok kiiktatása a háló-
zat egészének működésképtelenségéhez vezethet. Ugyanez igaz a településhálózatra
is, a főváros működőképtelenné válása az egész országot sújtaná, vagy egy régió-
központ ellehetetlenítése hátrányosan érintené az egész régiót is.
   A természetes módon fejl ődő hálózatok, mint például a településhálózatok, nem
szabadon választott rácsszerkezet ű struktúrák, hanem sajátos architektúrát alkotnak,
sűrűn behálózott lokális gócokból állnak, amelyek között különböz ő jellegű kapcso-
latok vannak. A kiemelt csomópontoknak köszönhet ően válik lehetővé, hogy vi-
szonylag kevés áttétellel („hat kézfogással") távoli pontok között is kapcsolatokat
létesítsünk. A sok szállal, er ő s kapcsolatokkal összefonódott agglomerációkat, vá-
rosrégiókat jellemezheti a policentrikus funkciómegosztás, és azokat kevesebb
távoli kapcsolat köti össze más halmazokkal.

             A területi elrendez ődés természetes hierarchiája

  A hierarchia nem eleve az ördögt ől való rossz, hanem az esetek többségében a
működés, a hatékony mű ködtetés velejárója. A tér diszkrét (csomó)pontokból és
kapcsolataikból alakuló téregységekb ől áll, illetve térbeli cselekvéseinket racionális
megfontolások vagy szokások alapján azokra osztjuk, és különböz ő struktúrában
működtetjük. A társadalmi-gazdasági cselekvések során legtöbbször több kisebb
egység kontrollálása, hierarchikus irányítása történik. A vállalati telephelyek, be-
szerzési és értékesítési pontok, vagy a szubszidiaritás elvén felépül ő közigazgatás
mind többszintű struktúrát alkot, amelyek nem tetsz őlegesen, hanem valamilyen
logika alapján hierarchikusan működnek. A (köz)szolgáltatások, az ellátó rendsze-
rek sem települhetnek minden egyes ember vagy kisebb csoportjaik mellé, így azok
                               Faragó László : Térstruktúra:
               Térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben.
                       Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 21-38. p.

TÉT XXI. évf. 2007    s4                                       Térstruktúra        31

telepítése és működtetése is szükségszer űen koncentrált csomópontokban, azok
hierarchikus rendjében történik.
  A térbeliség értelmezésekor els ősorban az események, tárgyak egymás mellett lé-
tezéséből eredő mellérendeltségét, „az egymással való nem azonosságot" (megsza-
kítottság) szokták hangsúlyozni. De mint már az el őzőekben utaltunk rá, a tér meg-
határozott pontjai közötti kapcsolatok, azaz a hálózatosodás, klaszteresedés révén
nagyobb együttm űködő és együtt kezelend ő téregységek alakulnak ki. A nagyobb
területek „működése" a kisebb téregységeket elfoglalók együttm űködésén alapul,
így azokat szükségszer űen magukba foglalják. A bennfoglaltság okán kialakul egy
természetes vertikális területi struktúra. E vertikális rend nem megbontható, és elemei
nem helyezhetők egymás mellé, mint ahogy az megtehet ő a matrjoskababa esetében.
A nagyobb téregység a kisebb téregységekb ől épül fel, azok nélkül nem létezik, de
valamilyen sajátds többlettartalmat is hordoz. Döntő, hogy mik a magasabb területi
szintet létrehozó együttm űködések, milyen az összetartozás jellege. A magasabb szint
sajátossága az alacsonyabb szintek közötti viszonyban, kapcsolódásokban és a tudato-
sított közös elemekben (tulajdonság, érdek, akarat stb.) van. A magasabb szintek m ű-
ködése mégsem azonos az elemi egységek működési elveinek összegével, akkor lehet
csak önálló entitás, ha saját törvényszer űségei és funkciói vannak.
  Ma divatos az egyenl ő esélyekre épül ő hálózatokat (jó) és a hierarchikus (rossz)
kapcsolati rendszereket egymás alternatívájaként feltüntetni. A hálózati együttm ű-
ködések is általában hierarchikusan épülnek fel, illetve azoknak csak egy specifikus
típusa az egyenl ő felek közötti kétirányú horizontális kapcsolatok hálója. A praxis-
ban a hálózatok egymással összeköttetésben álló különböz ő tömegű, potenciálú,
hatalmi státusú stb. (csomó)pontok együttm űködő halmazai. Léteznek egyenl ő
értékű kapcsolatokkal rendelkez ő egyszintű hálózatok, melyekben nincsenek kitün-
tetett pontok, központok, de sokkal több olyan többdimenziós hálózat van, amely
hierarchikus. A pillanatnyilag egyszint ű hálózatok csomópontjainak er őssége, fel-
adatai változhatnak, egymástól feladatokat vehetnek át, megváltoztathatják a mun-
kamegosztást, így időben hierarchikussá válnak. (Lásd a korábban citált Rimmer
[1967] esettanulmányt a halászfalvak hierarchikus strukturálódásáról.)
  Meghatározó a hálózatok mintázata (topológiája, architektúrája), a csomópontokat
összekötő kapcsolatok jellege és intenzitása. A hálózati csomópontok általában nem
azonos értékűek, hanem különböz ő nagyságrendűek és más a fejl ődési potenciáljuk.
A pontokat összeköt ő kapcsolatok sem azonos értékűek, vannak gyakrabban (folya-
matosan), nagyobb intenzitással használtak, vannak domináns kapcsolatok és irányok,
és vannak kevésbé jelent ősek. A csomópontok közti fizikai, gazdasági, kulturális stb.
„távolság" különböző lehet. Vannak hálózatok, amelyek nyitottak, korlátlan b ővülésre
alkalmasak (pl. világháló), és vannak olyanok, amelyek bővülésének korlátai vannak
például a kapcsolattartás, a m űködtetés idő- és költségigénye miatt.
  A csomópontok potenciálja, kapcsolatok iránya és intenzitása, az elfoglalt hely
fontossága egyben meghatározza a hatalmi hálóban elfoglalt helyet is. Pl. Magyar-
országon Budapest választott polgármesterének nagyobb a hatalmi potenciálja, mint
egy kisváros polgármesterének, mert a képviselt Budapest nagyobb er őt jelent, maga-
                              Faragó László : Térstruktúra:
              Térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben.
                      Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 21-38. p.
32     Faragó László                                          TÉT XXI. évf. 2007   s4
rabban van a településhierarchiában. A különböz ő hálóknak is más nemcsak a tartal-
ma, funkciója, hanem a folyamatokat alakító képessége is. A pénzügyi hálózatok más
hálózatokra gyakorolt hatása sokkal nagyobb, mint például a bélyeggy űjtőké.
  A térségi kapcsolatokban a szomszédsági hatás fontos tényez ő . Ennek ellentmon-
dani látszik, hogy sok esetben a kiépítend ő kapcsolatok közül rendre a hierarchikus
kapcsolatok élveznek prioritást, még akkor is, ha azok nagyobb távolságokat jelen-
tenek. Gyakran a városok is elhanyagolják a kistérségi kapcsolatok er ősítését, és a
nagyobb városhoz, vagy a fővároshoz fűződő kapcsolatukat kívánják er ősíteni.
Hiába ad lehetőséget egy kiépített rács-struktúra a horizontális kapcsolattartásra, ha
a tényleges kapcsolatok ennek csak bizonyos elemeit er ősítik, amelyek így fonto-
sabbá, magasabb rangúvá válnak. Ha az egységek többsége a magasabb szint ű kap-
csolatait részesíti el őnyben, a hierarchiát er ősíti.
  A közszolgáltatások és a piaci elven m űködő ellátó szervezetek is hierarchikus
rendet alkotnak. Ezek telepítése és m űködtetése a költség—haszon maximalizálásá-
nak normatív elméletén nyugszik. Feltételezzük, hogy a szolgáltatások elvárt szín-
vonalon való teljesítésének és az elérhet őségnek (utazási távolságoknak) van egy
optimális sávja. Az ellátandó feladat jellege határozza meg a minimálisan és a ma-
ximálisan szükséges nagyságrendet. A helyhez kötött szolgáltatások telepítési helye
a központ, és ezeknek van vonzáskörzetük (hinterlandjuk). Célszerű oda települni,
ahol eleve nagyobb a fogyasztói bázis, és ahol az agglomeratív hatás javítja a tevé-
kenység hatékonyságát, azaz a nagyobb településre. Minél több lakos szükséges a
gazdaságos ellátáshoz, annál er ősebb a koncentráció és annál nagyobbak a vonzás-
körzetek. Természetesen az új szervezetek telepítésénél és a reformok bevezetésé-
nél figyelembe kell venni a már létez ő és működő hálózatokat.
  A lakossági és a termel ő szolgáltatások, valamint a közintézmények száma és a
települések nagysága között pozitív korreláció van. A kereskedelmi és szolgáltató
egységek központba települése és az agglomeratív hatások tovább er ősítik a külön-
böző tevékenységek koncentrációját. Mivel a nagyobb település a munkahelyek és
szolgáltatások nagyobb választékát kínálja, nagyobb vonzer őt gyakorol a mobil
munkaerőre, a családokra és a különféle intézményekre, amelyek oda településük-
kel tovább növelik a központi hely nagyságát, amely így egyre többet képes nyújta-
ni, és így még nagyobb vonzer őt gyakorol. Egészen addig tart e növekedési folya-
mat, míg a térstruktúra alakító er ői között a dekoncentráció és a decentralizáció
előnyei nem válnak dominánssá, és a kiköltözés nem állítja meg a további növeke-
dést. Fogyó népesség, alig növekv ő gazdaság esetében az ilyen növekedésnek gátja,
hogy nincs aki beköltözzön, nincs cég, amelyik áttelepüljön, és az endogén fejl ődés
sem eredményez növekedést.
  Az információs társadalomban lehet ővé válik, hogy a fejlett szolgáltatások jelen-
tős része bárhonnan elérhet ővé váljék, azaz bárhová, akár szétszórtan is települhes-
senek. Ezzel szemben nem tapasztaljuk ezt a szétszóródást, a tér egyenletesebb
kitöltését, hanem néhány kivételt ől eltekintve (pl. számítógépes adatfeldolgozás,
tudakozó) a hálózatok csomópontjaiba való további koncentrálódás figyelhet ő meg.
A koncentrálódás alapvet ően a meglévő városi központok hierarchiáját követi
                               Faragó László : Térstruktúra:
               Térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben.
                       Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 21-38. p.

 TÉT XXI. évf. 2007   s4                                      Térstruktúra         33

(Thrift 1986; Capellin 1991; Sassen 1991; Castells 2005), és e „mintázaton" csak
kisebb módosulások vannak. Néhány város minden szolgáltatás területén vezet ő sze-
repet tölt be (világvárosok, metropolitán régiók), majd lefelé haladva a hierarchián
egyre több szereplő tölt be kevésbé komplex és — a globális piacot nézve — kevésbé
meghatározó funkciókat. Tovább lépve a hierarchián a nemzeti jelent őségű csomó-
pontokat a regionális és a helyi jelent őségű városok követik. Ez egyben hatalmi
hierarchiát, a folyamatok alakításának különböz ő képességét is jelenti. A települések,
az azokba települt gazdálkodók, szolgáltatók egységes rendszerbe, hierarchikus háló-
zatba integrálódnak.
  A városi terek a fejlett szolgáltatások generálói, termel ői és fogyasztói, amelyek
egyre kevésbé függnek közvetlen földrajzi környezetükt ől, régiójuktól, versenyké-
pességük a globális piacon kerül megmérettetésre. Ugyanakkor a várakozásokkal
ellentétben az infokommunikációs forradalom ellenére is megmaradtak a térbeli
közelség és egymásra hatásban rejl ő agglomeratív el ő nyök, ami a decentralizált
delokalizáció ellen hat, és a további koncentrációt er ő síti. Az új típusú ipari terek
(pl. technopoliszok) is a már fejlett központokban vagy azok közelében alakulnak ki,
és újabb vonzerő t jelentek az új vagy áttelepül ő vállalkozások számára. (1992-t ől a
10 milliónál nagyobb agglomerációk mindegyike tovább n őtt [Castells 2005, 526].)
A verseny és kooperáció els ősorban a hasonló „szintű " városok között alakul ki, így
elő ször szintenként jönnek létre hálózatok, és e hálózatok közötti kapcsolatok építe-
nek ki másodlagos, harmadlagos stb. hálózatokat.

             A települési és a térségi megközelítés integrálása

  A települések komplex társadalmi-gazdasági entitások, funkcionális, hatalmi (po-
litikai) és morfológiai egységek. Településhálózatban elfoglalt helyüket bonyolult
kölcsönhatás-rendszer határozza meg, amelyben kitüntetett szerepe van a nagyság-
rendnek (kritikus tömeg), a betöltött funkciók komplexitásának és a külső kapcsolati
rendszernek. A legdemokratikusabb politikai vagy hálózatépítési elvek oldaláról is
értelmetlen a különböz ő települések vagy akár csak a városok (pL egy nagyváros és
egy „aligváros') azonos fejlődési potenciáljáról, kapcsolati esélyeiről, „egyforma"
kezelésér ől beszélni. A települések jogi besorolása viszonylag gyorsan és könnyen
változtatható (például Magyarországon 1990 óta 123 település kapott városi ran-
got), de természetes hierarchiájuk csak lassan (történetileg) a „reálfolyamatok"
révén változik. A rangok, a kiváltságok, a székhelyfunkciók odaítélésénél, az „ál-
lami intézmények" telepítésénél gazdaságilag és politikailag is ésszer ű a már kiala-
kult valós struktúrákat követni, az abból ered ő elő nyöket kihasználni és a hátrányt
szenvedő k esélyeit a jobb hozzáféréssel mérsékelni.
  Az angolszász tervezési gyakorlatban a regionális tervezés inkább társadalmi-
gazdasági tartalmú, míg a várostervezés dönt ő en a területhasználatot szabályozza,
és helyi ügy. A szocialista tervgazdálkodásban a rajonírozás, a régiókban, megyék-
ben, járásokban való gondolkodás a gazdaság irányításának központi kézbentartását
                              Faragó László : Térstruktúra:
              Térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben.
                      Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 21-38. p.

34     Faragó László                                          TÉT XXI. évf. 2007   s4

szolgálta, és dönt ő en az Országos Tervhivatal kompetenciájába tartozott, míg az
Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és jogel ődjei hatáskörébe tartozott a
településhálózat-fejlesztés és a városrendezés. Azaz, elszakadt egymástól a területi
és a települési szintű fejlesztés. Ez a kett ősség a kilencvenes éveket követ ően is
fennmaradt. A területfejlesztés-intézményei — törvényben is kimondva — csak a
települési szint feletti téregységekkel foglakoztak és a városfejlesztést, a település-
fejlesztést kormányzati szinten önkormányzati és építésügyi kérdésként kezelték.
De Magyarországnak nem két párhuzamos térstruktúrája van, hanem csak egy,
amelyben a települések a téregységek csomópontjai! Egy-egy terület társadalmi-
gazdasági potenciálja, kapacitása dönt ő mértékben a központi településen van, és
azok külső kapcsolatai (gráfok) hozzák létre a különböz ő szintű (mikro, mezo,
makro) régiókat. A társadalmi-gazdasági folyamatok különböz ő téregységekben és
eltérő szinteken zajlanak. A vertikális (magassági, nagyság szerinti) tagozódás
egyben hierarchiát is jelent, amelyre a bennfoglaltság jellemz ő , míg a horizontális
tagozódásban az egymás mellettiség, az elkülönülés dönt ő fontosságú.
   Egyes szolgáltatások, a különböz ő ellátásformák külső hatékonysága, a települé-
 sek teljesítménye csak úgy javítható, ha az egész rendszerben, a településekben és a
térségekben együtt gondolkodunk, azaz integráljuk a térségi és a települési megkö-
 zelítést. Korábban ezt az együttértelmezést/kezelést szimbolizálta, hogy a régiókat,
 középfokú körzeteket stb. a központi városról nevezték el. Ma ezt a gyakorlatot
 csak a kistérségek esetében követjük. A területi szint és a település nagyságrendje
 és funkciója közötti kapcsolatot kívánja megteremteni a megyei jogú városok kate-
 góriája is. Az 50 000 fő feletti, illetve a megyeszékhely funkciójú települések ma-
 gasabb rangot kaptak, ezzel kiemelték őket a városok „egynem ű" kategóriájából.
 Vajon miért idegenkedünk ennek regionális és kistérségi analógiájától?
   Azok a területi szintek működnek jól, azok képesek a decentralizáció alanyai len-
 ni, amelyeknek fejlett központjuk van. Minél fejlettebb a központ, annál több és
 magasabb szintű szolgáltatást nyújthat a térsége számára is, azaz annál magasabb
 szintre emeli az adott téregységet is. Elgondolkodtató, hogy azért nincs és nem is
 lesz működő képes három NUTS1-es régió Magyarországon, mert nincs (MEGA 4
 szintű) egyértelmű központjuk ezeknek a téregységeknek. A 20. század
 regionalizációs törekvéseiben mindig azok a régiók voltak kétségesek, amelyek
 nem rendelkeztek megfelel ő nagyságú és szintű regionális központtal.
    Ha a teret felülről lefelé különböz ő szintű egységekre tagoljuk oly módon, hogy a
 nagyobb egységeket „feldaraboljuk", kisebb egységekre osztjuk, akkor a nagyobbak
 magukban foglalják a kisebb egységeket, és ilyen módon is kialakul egy vertikális hie-
 rarchia. Ország, régió, megye (mezorégió) és kistérség (mikrorégió). Felülr ől a közpon-
 ti kormányzat részér ől történő „lebontás" általában a központi feladatok hatékonyabb
 teljesítését és végrehajtását szolgálja, így többnyire dekoncentrációt jelent. Az állami
 feladatok ellátásának térszervezése általában követi a közigazgatási struktúrát.
    Ha nem fentrő l bontjuk lefelé a térstruktúrát, hanem alulról a központi helyek, a
 városok vonzáskörzeti funkcióiból építkezünk felfelé, akkor az ellátott központi
 funkciók jellegéb ől, azok vonzáskörzetéb ől kapunk egy struktúrát, amely jó esetben
                                Faragó László : Térstruktúra:
                Térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben.
                        Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 21-38. p.

 TÉT XXI. évf. 2007    s4                                      Térstruktúra          35

jelentő s mértékben átfedésben van az el őzővel. Ez esetben a kisebb téregységek
 köré szervez ődnek a magasabb szint ű , aggregáltabb egységek. A magasabb szint
 formailag a részegységek aggregátuma, de lényegét tekintve más a tartalma, más
 minő séget jelent. Meghatározó az összetartozás jellege, a közös feladat/funkció.
   Magyarországon négy, kisebb engedményekkel öt m űködő területi szint (térhie-
 rarchia) van, és a városok funkcióiknak és nagyságrendjüknek megfelel ően is öt
 csoportot alkotnak (városhierarchia). A különböz ő szinteken annyi valóságos tér-
 egység (mikro-, mezo- és makrorégió) alakítható ki, ahány — az adott szintnek meg-
felelő — központi hely/város van.
                Területi szintek és a téregységek potenciális központjai
            ország                             főváros (nálunk MEGA3)
            (nem működik NUT S1)               (hiányzik a MEGA4)
            régió (NUTS2)                      nemzetközi/nemzeti jelentőségű nagyváros
            megye (NUTS3)                      regionális jelentőségű nagy/közepes város
            kistérség (LAU1)                   térségi szerepkört betölt ő kisváros
            mikrotérség                        „törpeváros"

    Általában igaz, hogy minden városnak van egy általa dominált területe, amely vál-
  tozó vonzáskörzeti határokkal, de többé-kevésbé megfelel egy téregységnek, és
  fordítva, a téregységeknek van egy központi helyük, van egy „fóvárosuk". Ett ől az
  általános alapesett ől eltérés akkor lehet, ha megfelel ő közelségben lévő, azo-
  nos/hasonló súlyú/nagyságrendű települések osztoznak bizonyos funkciók ellátásán,
  és így vonzáskörzeteik átfedésben vannak. Ilyenkor több központú, horizontális
  együttműködésre épülő téregységek jönnek létre. Általában az is igaz, hogyha nincs
  olyan feladat, funkció, amelyet jobb/hatékonyabb egy pontból (központból) ellátni,
 akkor ennek a területi szintnek nincs is gyakorlati funkciója, értelme (p1. NUTS 1
 szint keleti és nyugati régiója)! Ilyenkor tovább célszer ű fragmentálni a teret, és
 alacsonyabb szintű , de valós feladatellátás szerint célszer ű „felosztani" azt. További
 speciális eseteket jelentenek Magyarországon egyes alföldi kistérségek, amelyekben
 több, akár hasonló súlyú város található valós vonzáskörzet nélkül. Ezek között er ő-
 sebb funkciómegosztás és kooperáció alakulhat ki, mint a nagyobb különbségeket
 mutató dunántúli és észak-magyarországi térségekben. E kérdéskörhöz kapcsolódik a
 több központú kistérségek mikrotérségekre való szétválásának igénye is. Ezen esetek-
 ben célszerű méretgazdaságossági és funkcionális kérdéseket is mérlegelni.
    Az alulról építkezés a vonzáskörzetekre és az egyéb (hálózati) kapcsolatokra, ön-
 kéntes együttműködésekre épülhet. A vonzáskörzetek hagyományos megközelítése
 (Beluszky 1987; Bartke 1989 stb.) tulajdonképpen centrum—periféria viszonyt ír le,
 ahol a vonzáskörzeti központtól függ az ellátott terület (népesség), amely sokak
 ellenérzését váltotta, váltja ki. Az ellátottak ezt gyakran kiszolgáltatottságként,
függőségként értékelik, és a nagyobb decentralizációt, a szélesebb kör ű feladatmeg-
 osztást szorgalmazzák. (Részben ezen alapul számos önkéntes kistérségi együttm ű-
 ködés, társulás városellenessége.) De sok esetben a szolgáltatás megfelel ő szintű
 teljesítése, a méretgazdaságossági kritériumok csak koncentrált teljesítést tesznek
                                                                   Faragó László : Térstruktúra:
                                                   Térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben.
                                                           Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 21-38. p.

36                                        Faragó László                                                TÉT XXI. évf. 2007   s4

lehetővé. Tehát a központi hely, a város ezekben az esetekben nem funkciót von el
a környez ő településekt ől, hanem biztosítja a feladat ellátását. E nélkül nemcsak a
szolgáltatás helyi igénybevétele kerülhet veszélybe, hanem a központi helyen való
hozzáférés is. A városokba koncentrált min őségi szolgáltatások gyakran ellensú-
lyozzák a távolsággal, a közlekedéssel járó nehézségeket. A mobilitási helyzet javu-
lásával gyakori, hogy a helyi, de kevésbé színvonalas szolgáltatás helyett inkább a
közeli város magasabb szintű ellátását veszik igénybe, ami tovább rontja a helyi
teljesítés finanszírozási helyzetét.
  Az ellátási és települési szintek (3. ábra) java részben összetartoznak, illetve a te-
rületpolitikában gyakran megfeleltetik azokat egymásnak. (Ilyen volt például az
 1971-es Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció.) Lehetnek települések,
amelyek nagyságrendjükhöz képest magasabb szint ű szolgáltatáskészlettel rendel-
keznek, ami örvendetes, és lehetnek olyanok is, amelyek nem rendelkeznek minden
olyan funkcióval, amely szükséges lenne ahhoz, hogy az adott központi szerepkört
betöltsék. Vannak olyan országos funkciók, amelyeket decentralizáltan több megfe-
lelő elérhetőségű nagyváros is elláthatna, de jelenleg azokat a fővárosban látják el.
                                                                               3. ÁBRA
                                                                     Ellátási és települési szintek
                                                                  (Levels of Supply and Settlements)
                                      Á

                                                                                                               Gazdasági határérték
                                          Nemzetközi
Közp o n t i s zo lg á lta t ás o k




                                          Országos




                                          Regionális/fels őfokú



                                          Megyei/középfokú
                                                                                ••


                                          Kistérségi



                                          Helyi/alap




                                            Ellátatlan      Falvak      Kis-    Közepes     Nagy-   Regionális        Főváros
                                           lakóhelyek                 városok   városok    városok székhelyek
Forrás: Saját szerkesztés.
                               Faragó László : Térstruktúra:
               Térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben.
                       Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 21-38. p.

TÉT XXI. évf. 2007    s4                                      Térstruktúra        37

                            Összegz ő megállapítások

   A térstruktúra csomópontjai, a társadalmi-gazdasági kapcsolatok s űrűsödési pont-
jai a városok, amelyek hierarchikus (skálafüggetlen) hálózatokat alkotnak. A nagy-
ságrendjük (lakosok, munkahelyek száma, gazdasági er ő stb.), a kínált szolgáltatá-
sok komplexitása és az országos/nemzetközi munkamegosztásban (versenyképesség,
kapcsolatrendszer, státus) elfoglalt helyük alapján különböz ő szintű „kategóriákba"
tartoznak. A városhálózatban betöltött funkciók más önkormányzati-közszolgál-
tatási feladatcsomagot is jelentenek. Ennek megfelel ően a különböző szintű város-
okhoz a hierarchiájuknak megfelel ő feladatokat és hatásköröket is kellene telepíte-
ni, és az így betöltött szerepkör megjelenhetne a település közigazgatási rangjában
is (például regionális központ, megyei/középfokú központ, kistérségi központ). Ez
feltételezi azt is, hogy a megyeszékhelyekhez hasonlóan nevezzük meg a régiók és
a kistérségek központjait is.
   A regionalizmus és a városok fejlesztése összetartozik! A téregységek teljesít őké-
pessége döntő mértékben függ a központi település(ek) nagyságrendjét ől és az ott
teljesülő szolgáltatásoktól. Ha működőképes mikro- (kistérség), mezo- (megye) és
makrorégiót akarunk, akkor azoknak megfelel ő nagyságrendű, fejlettségű és megfe-
lelő vonzáskörzettel rendelkez ő központi városokra van szükségük. A területi funk-
ciók teljesítése is a központi városokban történik, ami azt is jelenti, hogy a külön-
böző szintű városi szolgáltatásokkal el kell látni a környez ő — a város vonzáskörze-
téhez, a város régiójához tartozó — településeket is. A regionalizmus és a poli-
centrizmus sem egymás alternatívái, hanem egymást kiegészít ő térszervezési elvek.
A policentrizmus értelmezhet ő minden területi/regionális szinten!
   Alapvetően a konkrét helyeken már meglév ő potenciálok (gazdasági er ő, funkciók
sokasága stb.) határozzák meg a településhierarchiában elfoglalt helyet, de a telepü-
léshálózat-fejlesztés során tudatosan kifoltozhatjuk a lyukas állami hálót, és ezzel
egyensúlyba hozhatjuk a közszolgáltatások területi rendszerét. A közfeladatok ellá-
tásának szervezése általában követi a közigazgatási struktúrát, a területi beosztást,
de például a gazdaságfejlesztés esetében nem szükségszer ű ezekben gondolkodni.
A központokban elhelyezett intézmények kijelölt határok nélkül is szolgálhatják a
fej lesztéspolitikát.
   A rang-nagyság szabály (Zipf törvény, Auerbac tézis) alapján és az európai ösz-
 szehasonlításban is hiányzik a főváros és az öt legnagyobb város között egy város-
kategória (MEGA4). Természetesen egy csökken ő népességű országban nem lehet
számolni jelentős népességnövekedéssel, de az öt (6-7) nagyvárosunknak legalább
részben el kell látni számos nemzeti, nemzetközi jelent őségű funkciót is, ami te-
hermentesítené a fővárost is. Ehhez szükséges a „big five" (6-7) kiemelt fejlesztése,
amelynek (népszer űtlen) útja a koncentrált decentralizáció.
                                Faragó László : Térstruktúra:
                Térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben.
                        Tér és Társadalom 21. évf. 2007/4. 21-38. p.
38      Faragó László                                                  TÉT XXI. évf. 2007        s4

                                            Irodalom
Barabási A.L. (2003) Behálózva. A hálózatok új tudománya. Magyar Könyvklub, Budapest.
Bartke I. (1989) A társadalom és a gazdaság területi szerkezetének alapvonásai. Akadémia Kiadó,
  Budapest.
Beluszky P. (1987) A középszint ű igazgatás és hazánk térszerkezete. MTA Regionális Kutatások Köz-
  pontjának kutatási eredményei. MTA RKK, Pécs.
Capellin, R. (1991) International networks of cities. — Camagni, R. (ed.) Innovation, Networks: Spatial
  Perspectives. Belhaven Press, London.
Castells, M. (2005) A hálózati társadalom kialakulása. Az információ kora. Gazdaság, társadalom és
  kultúra. I. kötet. Gondolat—Infonia, Budapest.
Fleischer T. (2006) Hálózatok, hálózati szintek és a hálózat által kiszolgált szintek. Műhelytanulmányok
  74. MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest.
Foucault, M. (2000) Nyelv a végtelenhez. Latin Betűk, Debrecen.
Haggett, P. (2006) Geográfia. Globális szintézis. Typotex, Budapest.
Johnston, R.J. (19'73) Spatial Structures. Intruducing the study of spatial systems in human geography.
  Methuen & Co. Ltd. London.
Leibniz, G.W. (1986) Válogatott filozófiai írásai. Európa Könyvkiadó, Budapest.
Parr, J.B. (2003) Reinventing Regions? The Case of the Polycentric Urban Region. Department of Urban
  Studies, University of Glasgow. Conference Paper on the conference 'Reinventing Regions in a Global
  Economy' 12-15 April, Pisa, Italy. http://www.regional-studies-assoc.ac.uldevents/pisa03/parr.pdf
Rimmer, P.J. (1967) The changing status of New Zealand seaports, 1933-1960. Ann. Assoc. — American
  Geographers. 57.88-100. o.
Sassen, S. (1991) The Global City: New York, London, Tokyo. NJ. Princeton University Press, Princeton.
Thrift, N.J. (1986) The Fixers: The Urban Geography of International Financial Capital. University of
  Wales, Lampeter.


 SPATIAL STRUCTURE: IDEAS ABOUT SPACE AND ITS IMPLE-
       MENTATION IN SETTLEMENT-DEVELOPMENT

                                       LÁSZLÓ FARAGÓ

  We use our images on spatial structure according to our target-rationalisation for the analy-
sis and coordination of our spatial activities therefore its deeper analysis and understanding
are of high importance. Space, time and the events bound to them are inseparable. Homoge-
nous space is structured according to its fill up and use. Basically the spatial structure of
content consists of discrete points, of nodes integrating and consisting of several elements of
connections bridging distances and connecting points of their relationships and of regions
accommodating and clustering all of them. Spatial events are generating different types of
vertical and horizontal structures. The role of settlements within settlement network and
vertical hierarchy is determined by a complicated interaction system in which size category,
the complexity offunctions and external relation system have of outstanding importance. The
country' s vertical spatial subdivision and the number of potential working spatial levels are
correlating with the existence of real centres and with the levels of vertical settlement struc-
ture. The integration of regional and settlement (local) aspects/policy is an important task of
our present time.