Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 43-54. p.
Tér és Társadalom XXI. évf. 2007 • 2: 43-54
MEZO-SZINT ÉS JÖV ŐFORMÁLÁS: STRATÉGIAI
MEGFONTOLÁSOK1
(Mezzo-level and Future Shaping: Strategic Apects)
GÁSPÁR TAMÁS
Kulcsszavak:
regionalizmus mezo-szint stratégia fejlesztés változás jöv ő
A globalizáció és annak lényegéhez tartozó ellenárama, a lokalizáció el őtérbe helyezte a mezo-szintet,
ezzel a regionalizmust. A tanulmány azt vizsgálja, hogy a stratégiai fejlesztésnek mennyire hatékony
területe a régió. A fő következtetése az, hogy az egyént ől a globálisig terjedő társadalmi szerveződési
szinteken a mezo-szint környékén a legkedvez őbb a jövő alakításának ereje és az ahhoz való alkalmazko-
dás viszonya, ezért a régió a fejlesztési stratégiáknak kiemelten eló'nyös területe lehet.
Bevezetés
A 21. század első évtizedei fontos határkőnek tűnnek a fejlesztési stratégiái( terü-
letén. A globális hatásokat kiváltó termelési és életmód minták egyszerre hoztak
létre problémákat és lehet őségeket. Akár a következmények fel ől, akár a preferen-
ciái( felől közelítjük, a két tendencia közös metszete a jövő felértékelődése. A fej-
lesztési stratégiák el őrejelzési megalapozása különös figyelmet kap.
A jövővel való foglalkozás térbeli struktúrájában kiemelt jelent őséget kapott a
mezo-szint, amelynek egyik megjelenési formája a regionalizmus. A regionális szer-
veződés azonban lényegi hasonlóságokat mutat a civil szervez ődésekkel, lakóközös-
ségekkel és a vállalati világ mezo-szint ű szerveződésével (Gáspár 2005). A
globalizáció sajátossága, hogy a hagyományos társadalmi szervez ődési keretek (pl.
klasszikus családok, nemzetállamok) egy részét erodálja, ugyanakkor a közöttük húzó-
dó szinteket, elsősorban a regionális szintet meger ősíti, mert az nemcsak ellenárama a
globalizációnak, hanem hosszú távú létfeltétele is. Az Európai Unióhoz való csatlako-
zással a regionális fejlesztés, a regionális pályázatok ismerete szinte létfeltétellé vált.
Szakmai tekintetben ez azt is jelenti, hogy a térben szervezett munkamegosztási
körök küls ő kapcsolatait is újra fel kell dolgozni mind elméletben, mind gyakorlat-
ban. A stratégiai fejlesztés és ermek jöv őhöz való viszonyában az eddig meghatározó
makro-szint kiváló elméleti-módszertani, esettanulmányokkal gazdagított összefog-
lalását adja Kozma Ferenc munkássága (f őleg Kozma 1998 és 2003), melynek foly-
tatása és mezo-szint ű adaptációja még elvégzend ő feladat.
Több tényező is indokolja tehát, hogy áttekintsük: melyek a mezo-szintíí szerve-
ződés sajátos vonásai; illetve felvessük, hogy a jöv ő formálásának mennyire haté-
kony szintje a regionális szervez ődés, összevetve a jöv ővel való foglalkozás más
térbeli kiterjedésű szintjeivel.
Gáspár Tamás : Mezo-szint és jövőformálás: Stratégiai megfontolások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 43-54. p.
44 Gáspár Tamás TÉT XXI. évf. 2007 • 2
A mezo szint sajátos vonásai
-
A jövőhöz való viszony mezo-szintje egyfel ől makroszint alatti, másfel ől több
mikro-egységet fog egybe: a természetes közösségek nagyobb egységbe szervezé-
sének és jövő alakításának szintjei. Sajátosságuk és nagy el őnyük, hogy elég nagy
területet vagy elég sok mikro-egységet fognak össze ahhoz, hogy környezetük jövő-
jének aktív formálói is lehessenek; ugyanakkor elég közel vannak a mikro-szinthez
ahhoz, hogy formálandó környezetüket alaposan, közvetlenül ismerjék. Vagyis a jövő
alakítása, jövőképek Icialalcítása nem veszik el a túlzott általánosságban: ember-közeli
léptékéből adódóan a mezo-szint jöv őhöz való viszonya elég széles horizontú, és
fóként elég részletes is tud lenni.
Szándékosan mezo-szintr ől és nem regionális szintr ől beszélek — vagyis a jelenség
belső szerkezete fel ő l közelítem a problémát, és nem a térstuktúrája irányából. Az aktív
jövőformáló erő-potenciál és az ered ő hatásokat adó részegységek figyelembe vehet ő-
sége együtt a társadalom legkülönböz őbb dimenzióiban tetten érhet ő . Gazdaságilag
ugyanúgy van értelme, mint szociológiailag, kulturálisan vagy politikai értelemben. A
mezo-szintű megnevezés általánosabb, mint a regionális, és azt kívánja hangsúlyozni,
hogy a szervezőelv nem a térbeliség, hanem a jöv őhöz és az egyénekhez való viszony.
Persze a társadalom különböz ő mezo-szerveződéseinek vannak jellemz ő térbeli paramé-
terei, azonban a fenti megközelítés lehet őséget ad arra is, hogy a regionalizmust és a
stratégiai fejlesztés regionális szintjét más módon közelítsük, új módon értelmezzük.
Néhány példa az egyes társadalmi dimenziók mezo-szervez ődéseire.
A család-közösségek nagyobb egysége volt a kora középkorig a legalapvet őbb
mezo-szint. A nemzetségek közössége, mint vér szerinti és tudati összetartozás azon-
ban a fejlettnek mondott világban önállóan ma már nem jellemz ő. Réteg formájában
azonban ma is él, de nem a nemzetség vér-vonala alapján, hanem az egymáshoz tarto-
zás érzése szerint. Patriotizmus most is fellelhet ő abban az ösztönös vonzásban,
akármilyen minimális is, amely egy társaságon belül ébred, ahol kiderül, hogy a má-
sik is jászsági vagy ormánsági. Számos civil szervezet is alalcult erre a „nemzetség-
csökevényre": ilyen például a Somogyiak Baráti Köre, amely a Budapestre szárma-
zott somogyiakat fogja össze, él ő módon jeleníti meg programjaiban a somogyság
modern megjelenését, ugyanakkor a somogyi jöv ő formálásának aktív résztvevője is.
A lakóközösségek természetes életterük, közös környezeti hatásaik és hasonló ha-
gyományaik alapján alakítanak mezo-szint ű együttműködést. A közösség érzés itt
leginkább csak a háttér: a jöv ő nek való kiszolgáltatottság elhárítási esélye és a fel-
emelkedés technikai-pénzügyi egymásra utaltsága sodorja inkább egymás látóterébe
a térségek lakóközösségeit. Az információs technológia terjedésével ésszer űbb és
hatékonyabb is a korábbi, kisebb egység ű államigazgatási rendszerek (pl. megyék)
nagyobb egységekben kezelése (régiók), egyben kisebb egységekben való m űködte-
tése (kistérségek). Ugyanakkor újra egységesen alalcíthatják a jöv őjüket a határok
által szétszabdalt természetes egységek. A regionalizmus tehát társadalmi képz őd-
ményként kezeli a mezo-szintet, és központi fogalma, a régió más-más térszerkezetet
vesz fel aszerint, hogy természeti vagy társadalmi-gazdasági jellemz ők szerint húzzuk
meg határait, avagy a kulturális identitás, etnikai sajátosságok vagy területi igazgatási
szempontok rajzolják meg érvényességi körét (Lengyel—Rechnitzer 2004, 28).
Gáspár Tamás : Mezo-szint és jövőformálás: Stratégiai megfontolások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 43-54. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 Mezo szint és jöv ő
- formálás 45
A vállalati szférának is van mezo-szint ű szerveződése, ha nem is stabil és tipikus
formaként. A vállalati szövetségek el őnye, hogy érdekérvényesít ő képességük több-
szörösen meghaladhatja az egyes lcisvállalatok összesített jöv őformáló képességét;
ugyanakkor szerz ődéses intézményesítettségük elég rugalmas is ahhoz, hogy a
változó feltételekhez szervezetileg is folyamatosan alkalmazkodjanak.
A termelési vagy forgalmazási szövetkezetek ezeknek az együttműködéseknek sta-
bilabb formái. Lényegében mezo-szint egy-egy oligopólium körül kialakuló hold-
udvar is: a mag-vállalat és a vele munkamegosztási együttm űködésben élő bedol-
gozói kör. A stratégiai szövetségek rövidebb-hosszabb ideiglenességgel létrejött
mezo-szintű működési egységek, amelyek a jöv ő eredményesebb formálódását
kombinálják a változás rugalmasságával.
Széles skálája alakult ki a vállalati szövetségeknek. Az informális, domináns ma-
gatartást követ ő piaci helyzettől a formális kartell megállapodásokon keresztül a
technológiai munkamegosztásig vagy közös vállalatig (Child Faulkner 1998). A
—
kialakuló hálózati gazdaság az információtechnológiai eszközökkel és az egyéni
szükségletelcre termelés jöv őképével a leginlcább rugalmasan és hatékonyan képes
működtetni a gazdasági mezo-szintet.
A mezőgazdasági szövetkezetek logikailag a mezo-szinthez tartoznának. Az
agrárium modern működtetésének alapja azonban, az utóbbi évtized szemléletét
kivéve, nem a kisparcellás gazdálkodás, illetve ezek valamilyen formájú együttm ű-
ködése, hanem eredend ően nagyobb területi egységek m űvelése. Ezért a szövetke-
zeti típusú nagyobb egységek inkább a mikro-szinthez sorolódnak.
Bármelyik megjelenési formáról is legyen szó, a mezo-szint különös átmenet a
milcro- és malcro-szint között: még szinte közvetlenül számba vehet ő a részt vevő
egységek, részrendszerek önálló viszonya a jöv őhöz, de összességük viselkedése
már mutat mindezektől eltérő, makroszkópikus vonásokat. Illetve, a makro-szint
jellemzőinek „szórásértékei" felfedezhet ők a mezo-jelenségekben, ezeket az általá-
nosságokat azonban úgy tudjuk árnyalni, fokozatokra bontani, hogy eközben lénye-
gében a mikro-egységekre magukra találunk rá.
A mezo-szint esetében még mindig meghatározó az alkalmazlcodás a jöv őhöz való
viszonyban, ugyanakkor ugrásszer űen megnő az alakítás lehetősége a milcro-szinthez
képest. Ez főként abból adódik, hogy a megnövekedett számú rendszer bels ő kötőere-
je lehet nagyon erős: a regionális együttműködés kistelepülései vagy egy stratégiai
szövetség vállalatai jól ismerik egymást, kiszámítható a partnerek magatartása és
jövőhöz való viszonya. Vagyis a jövővel való foglalkozás a mezo-szinten sokkal
inkább a játékelmélet szabályai szerint formálódik, mint egymástól idegen, önálló
tevékenységek statisztikai átlagaként. Mindebb ől követicezően a változáshoz való
viszony is kedvező lehet: a rendszer bels ő kohéziójából következően a reakcióidő
lerövidítésére és aktív visszahatásra nagyobb az esély — ezért is hozzák létre többek
között ezeket a területi vagy munkamegosztási stratégiai szövetségeket. Egy másik
dimenzió szemszögéből a jövővel való foglallcozás mezo-szinten elég széles területet
fog át ahhoz, hogy stratégiai módon tudjon érvényesülni, és elég mély is tud lenni
ahhoz, hogy az operacionalizált, taktikai szintt ől ne szakadjon el2.
Gáspár Tamás : Mezo-szint és jövőformálás: Stratégiai megfontolások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 43-54. p.
46 Gáspár Tamás TÉT XXI. évf. 2007 • 2
A mezo-szervez ődés és a változás kapcsolata a jövővel való foglalkozás
egyes szintjein
A stratégiai fejlesztés lényegében a vá/tozás felismerése, és sodrásának vagy lehet ő-
ség szerint az irányának a kézben tartása. A jöv ő egyik legfontosabb tényez őjének
számít, és a jövő vel való foglalkozás egyes szintjei szoros kapcsolatot mutatnak vele.
A változásról és annak a jöv őkutatással való összefüggéseir ől részletesen beszámol
magyarul Nováky (2005), illetve a nemzetközi irodalomban McHale (2003), Buzan
(2005), Holman-Devane (1999).
Jelen vizsgálódásban a témát a szerint közelítjük, hogy a változás mely bels ő me-
chanizmusai mutatnak korrelációt az egyes szintekkel. Ehhez a változás két össze-
tevőjét különböztetném meg: a változás egyrészt úgy jelenik meg, mint alkalmaz-
kodás, másrészt, mint a jövő alakítása.
A jövőhöz való alkalmazkodás és a jöv ő alakítása nem figgetlen egymástól. Bonyo-
lultságulcat jelzi, hogy két mechanizmus szerint is találhatunk összefüggést közöttük. A
változás és a jövővel való foglalkozás egyes szintjeinek relációját az 1. ábra mutatja.
1. ÁBRA
A változás tényez ői és a szintek kett ős mechanizmusa
(The Factors of Change and the twin Mechanism of Different Levels)
alkalmazkodás
Egyén
Mikro
Mezo
1Vki regionális
Tőke
alakítás
•
alkalmazkodás
M
Globális
Nki regionális
Mezo
Mikro
Egyén Makro
Tőke
• alakítás
Forrás: Saját szerkesztés.
Gáspár Tamás : Mezo-szint és jövőformálás: Stratégiai megfontolások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 43-54. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 Mezo-szint és jöv őformálás 47
A változás két tényez ője, a jövőhöz való alkalmazkodás és a jöv ő alalcítása nem
kiegyensúlyozottalc, és nem egyformán jelennek meg az egyes szinteken. Az egyik
összefüggés szerint, amelyet a K görbe jelöl, a jöv ő alakítási képessége fordítottan
arányos az alkalmazkodási kényszerrel.
A jelenség mögött a társadalom egyes rendszereinek hierarchikus rendje áll. A
szerveződések koncentrikusak, részrendszerek alkotják az összetettebb szinteket.
Ezek bonyolultsága növekedéséb ől következik, hogy az alsóbb szinteknek maga-
sabb, önálló struktúrák törvényszerűségeihez kell alkalmazkodni, ez utóbbialc pedig
méretben és komplexitásban nagyobb társadalmi kör reprezentánsai. Ennek következ-
tében egyre nagyobb szabadságfokkal képesek a saját és tágabb társadalmi tér jöv ő-
formáló erejeként működni. Az alapmechanizmus szerint mai élettinIc globális terében
a Föld méretű hatásokhoz való alkalmazkodás viszonyában az egyén jöv őformáló
ereje relatíve kicsi, míg a globális szervez ődések alakító ereje a legnagyobb.
Nevezzülc ezt a rendszert a szintek hierarchiájának.
Az egymásra épülő szintek integráló jellege nem jelenti a befogadott szintek meg-
szűnését, sem pedig azok determinisztikus meghatározottságát. A hierarchikus
szerveződés belső jellege széles skálán mozog: a mereven centrálisan szervez ődő,
felfelé egyoldalúan domináns modellekt ől (az ázsiai termelési mód például törté-
nelmileg ilyen volt) a szabad civil szervez ődések nyitott modelljéig (lényegében
elméleti konstrulcció) sokféle elképzelhet ő. Az egészséges zóna valahol ott húzódik,
ahol a szervez ődésében egyszerűbb szintek jövőhöz való viszonya önálló mozgáste-
rű, saját szintjén maximálisan hatékony, de alrendszerként igazodik a természeti-
társadalmi törvényeknek az összetettebb szinteken megnyilvánuló dominanciájához.
Az Európai Unió szubszidiaritás elve hasonló rendszert céloz meg. De egyszer ű
példa a mindennapi életb ől: az ember maga dönti el, hogy elmegy-e horgászni, de
azért a kicsi gyerekek fiirdetésénél este már számítanak rá; azért a munlcáját el kell
végeznie, ha meg akar élni; igazodnia kell a tilalmi id őszakokhoz, ha a következ ő
évben is élvezni akarja a horgászást; és nem vásárol olyan felszerelést, etet ő anya-
got, amely súlyos károsanyag-kibocsátás árán készült — ha azt szeretné, hogy még
az unokája is horgásszon.
A szintek hierarchiája nem merev strulctúra: dinamikus és nyitott. Paradox módon, a
nagyobb szabadságfokú szintek összetettségéb ől következik, hogy azok a jövőformá-
ló képességülcet az összes integrált alsóbb szint bonyolult összekapcsolódásától kap-
jálc: vagyis a jövővel való foglalkozás növekv ő szabadságú szintjeivel a rész-szintek
iránti növekv ő alkalmazkodás is együtt jár. Ezt az összefüggést jelöli az M görbe.
Maga az egyén sem egyszer ű képlet, hiszen bonyolult fizikai, pszichés és szociális
hatások eredőjeként gondolkodik és cselekszik jövője érdekében. Vagyis alapvetően
saját maga az, akihez alkalmazkodnia kell a maga szintjén — egyébként szuverén
döntési helyzetben van. A nemzetközi regionális, globális szintek viszont annyi
önálló részrendszert foglalnak magukba, hogy ezek nagy számának mozgásai és
kölcsönhatásai szinte kiszámíthatatlanná teszik, ezzel együtt nagymértékben bels ő
bizonytalansággal ruházzák fel az összetettebb rendszerek potenciálisan nagy jöv ő-
Gáspár Tamás : Mezo-szint és jövőformálás: Stratégiai megfontolások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 43-54. p.
48 Gáspár Tamás TÉT XXI. évf. 2007 • 2
alakítási képességét. Ez az egyik fő problémája a globális modellek Tinbergen-
jelentésében megfogalmazott világkormány elképzeléseknek.
2. ÁBRA
A jöv ő alakítási lehetősége a komplexitás függvényében
(Future Shaping in the Function of Complexity)
komplexitás
Forrás: Saját szerkesztés.
A két mechanizmus között a rendszerek komplexitása hoz létre kapcsolatot
(2. ábra). Az egyes szintek bonyolultságával ugyanis nem egyenes arányban változik
a jövő alakítási képessége — leginlcább logisztikus összefüggést mutat. Eleinte az
összetettség növekedésével ugrásszer űen nő a jövőformáló erő: a szinergikus hatások
nagymértékben megnövelik az adott szinten együttm űködők hatékonyságát. Valahol a
mezo—makro-szint nagyságrendjénél azonban a komplexitásból adódóan az egyes
ember számára a rendszer átlátása és kontrolálása-irányítása egyre nagyobb nehézsé-
gekbe ütközik. A jövő alakítási képessége továbbra is nő, hiszen a komplexitás növe-
kedésével egyre több jelenség a rendszeren belül alalcul ki, vagyis egyre több jöv ő-
csíra születik az adott szinten belül. A jöv ő azonban a születő alternatívák egyre
nagyobb számának következtében egyre bizonytalanabbá, a jöv őcsírák felismerése és
kezelése pedig egyre nehezebbé válik, ezért a növekmény csökken ő mértékű.
A 3. ábra a komplexitásból adódó rendszerösszefüggések következményeit mutatja.
A rendszer két mechanizmusa együttesen érdekes képet produkál: a komplexitás
jövőformáló potenciáljának exponenciális szakaszában a szintek bonyolultságának
növekedése eleinte a K görbe szerinti összefüggést teszi dominánssá, ezért a jöv ő
alakítási lehetősége mellett relatíve csökken az alkalmazkodási kényszer. A komple-
xitás belső korlátjának jelentkezésével (inflexiós pont) azonban a változás vezérlési
képessége mellett erőteljesebben érvényesül a saját és a bels ő rész-szintek iránti al-
kalmazkodás szükségessége, vagyis az M mechanizmus válik meghatározóvá. A
végeredmény a társadalmi szervez ődés szintjeinek u-alakú görbéje, amelynek mini-
muma a külső-belső alkalmazkodáshoz képest maximális jöv őalakítási képességet
jelöli. Az egyén társadalmi méret ű jövőalakító ereje általában önmagában kicsi. Azt
Gáspár Tamás : Mezo-szint és jövőformálás: Stratégiai megfontolások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 43-54. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 Mezo-szint és jövóformálás 49
gondolnánk viszont, hogy az intézményi szervez ődések tágulásával ez az er ő fokoza-
tosan nőni fog. A globális szint felé azonban a jöv őformálási potenciált egyre na-
gyobb mértékben rontja a rendszer komplexitásából adódó alkalmazkodási kényszer.
Továbbá, a globális rendszerek alapegységei is egyének, amelyek tömeges, szervezett
és technológiailag kitágított organizációs készsége sem képes a biológiai, pszichés és
szellemi korlátait túllépni. Ezért a nagyfokú alakítási lehet őség és alkalmazkodási
kényszer eredője a globális szint környezetében a stratégiai látásmódot, döntéshozatali
mechanizmusokat és cselekvési eredményességet tekintve kevéssé hatékony. A mi-
nimum pont, a stratégiai tervezés kialakítása és végrehajtása vonatkozásában relatíve
legeredményesebb szervez ődési szint valahol a mezo—malcro szint környékén van.
3. ÁBRA
Az egyes szintek változáshoz való viszonyának rendszerösszeftiggése
(The Relation of Differenct Social Levels to Change — a Complex View)
• M
alkalmazkodás
Globális
INIki regionális
alakitás
•
Forrás: Saját szerkesztés.
A globalizált világ azonban ennél bonyolultabb, és van a fenti minimumpontnál is
kedvezőbb helyzetű szint. A világ gazdasági és technológiai egységesedésének utóbbi
évtizedeit ugyanis a termelési tényez ők közül lcizárólag a tőke globalizáltsága vezé-
nyelte le. Vagyis a világméretíí intézmények körében a t őkére nem igaz a fenti meg-
állapítás: óriási ereje meghatározó jöv őformáló energia, ami saját eredményességén
kívül nemigen van alkalmazkodási kényszerben, semmilyen tekintetben. A világ
gazdaságát az utóbbi időben átformáló latin-amerikai, kelet-ázsiai stb. válságok
magukért beszélnek, a tőke globális mozgásának következményei. Ezért a t őkét
Gáspár Tamás : Mezo-szint és jövőformálás: Stratégiai megfontolások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 43-54. p.
50 Gáspár Tamás TÉT XXI. évf. 2007 • 2
külön vettük a globális szinttől, tulajdonságai elvileg a legkedvez őbb helyzetbe
hozzák. A probléma főként abból adódik, hogy a t őke mozgástörvényei önmaguk-
ban nem kompatibilisek a stratégiai id őhorizonttal, és jöv őformáló potenciáljuk
elsősorban a rövid táv optimalizálását célozza meg.
A stratégiai tervezés mai világának egyik alapvet ő konfliktusát mutatja ebb ől a
szempontból a 3. ábra: amíg az emberlépték ű mezo-szervez ődés a stratégiai terve-
zés hatékony szintje volna a térben és id őben, addig a globális méret ű tőke cunami-
erej ű sodrásai a felismerhetetlenségig torzíthatják, vagy elsöpörhetik ezeket az
erőfeszítéseket. Íme a globalizáció kett őségének, a globális és regionális jelenségek
egymást létrehozó és egymásnak ellentmondó hatásainak újabb példája.
Mindazonáltal az ábra azt mutatja, hogy a globalizációval egyre meghatározóbbá
váló regionális jelenségeknek racionalitása valahol a fenti mechanizmusokban hú-
zódik, és alátámasztja azt a nem magától értet ődő törekvést, hogy a fejlesztési stra-
tégiákat erőteljesebben érdemes regionális szintre hozni. Az alapösszefüggést azon-
ban mind a tér, mind az idő jellege nagymértékben befolyásolja.
A mezo-szervez ődés a szintek téridő dinamikájában
Bizonytalan id őszakokban újrarendeződik a hierarchia, és ilyenkor az egyéni vagy
milcro-szinteknek is lehet meghatározó jelent ősége. Ezt mutatja a 4. ábra.
4. ÁBRA
A szintek változáshoz való viszonya instabil és s űrűbben szervezett térid ő
körülmények között
(The Relation of Social Levels to Change Under Unstable Circumstances and
Closely Organised Space and Time)
K'
•
alkalmazkodás
Nki regionális
alakítás
Forrás: Saját szerkesztés.
Gáspár Tamás : Mezo-szint és jövőformálás: Stratégiai megfontolások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 43-54. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 Mezo-szint és jöv őformálás 51
Az individuális egyén „nem tehetek semmit" érzése, a kis változások statisztikus
lciegyenlítődése a stabil időszakok törvényszerűsége. Korszakváltás idején az egyéni,
illetve egyszer űbb szintű várakozásoknak és tetteknek sokkal nagyon szerepe van:
amikor a bevett társadalmi szokások és várakozások már nem nyújtanak biztos
fogódzót az egyéneknek, akkor az új magatartási minták versenye, gyors mozgása
és a társadalom nyitottsága ezekre a „kísérletelcre" feler ősítheti akár az egyén szint-
jén vagy a kis mértékű változásokban megjelenő újdonságokat is. A változás össze-
tevőinek K mechanizmusa megváltozik: az alakító er ő hirtelen felértékel ődik az
alkalmazkodáshoz képest, vagyis a K görbe jobbra eltolódik (K'). Az eltolódás
azonban nem egységes: az egyszer űbb rendszerek relatíve nagyobb mozgásteret kap-
nak, ahogy közeledünk az összetettebb szintek felé ez a felértékel ődés a komplexitás
tehetetlenségi mozgásánál fogva csökken ő mértékű. Vagyis eltolódása közben a
görbe elfordul. Hasonlóképpen, az M összefüggéssel jelzett mechanizmus is meg-
változik. Az egyszerűbb részrendszerek felértékel ődésével, vagyis azzal, hogy
mozgásuk önmagában az ered ő hatást a korábbinál nagyobb mértékben befolyásolja,
nagyobb belső alkalmazkodásra kényszeríti az összetettebb rendszer-szinteket: az
M görbe felfelé tolódik el (M'). Ez az eltolódás sem egységes, mert a bonyolultabb
szintek több részrendszere lciszámíthatatlanabb ered őt produlcál, vagyis összességé-
ben nagyobb alkalmazkodást követel meg. A felfelé tolódó görbe itt is elfordul.
Végeredményben az egyes szintek stratégiai szempontból közelebb kerülnek egy-
máshoz, a jövőformálási potenciál diapazonja csökken, továbbá az er ősorrend is
módosul: az egyéni vagy mikro-szint akár ideiglenesen a makro vagy regionális
szint „elé" kerülhet. A nyolcvanas években például nemzeficözi méret ű stratégiát
lehetett építeni a globális méret ű tehetetlenség ellenében, amit az atombomba köl-
csönös fenyegetése merevített meg. A „kis lépések politikája" módszeresen aknázta
alá a kétpólusú rendszert, és végül annak felbomlását eredményezte (Gáspár 2001).
Másként: a jöv őhöz való viszony uralkodó törvényeit fentr ől lefelé határozzák
meg az egyes szintek, ám amikor ezek a szabályok megkérd őjeleződnek, és az em-
berek a várakozásaikat nem képesek, vagy nem akarják a megszokott összefüggések
szerint alakítani, alckor az egyéni és milcro-szinten megfogalmazott, verseng ő néze-
tek újrarendezik a szintek hierarchiáját. A stabil id őszakokban is kialakulhatnak
instabil helyzetek: a tömegpszichózis jellegzetesen ilyen jelenség. A Valahol Euró-
pában című filmben mindegyik csavargó gyerek tudja a „makro törvényt", hogy
nem szabad ölni, mégis egyikülc felkiáltása — „könyörgöm, akasszuk fel!" — majd-
nem a jótevőjük tragédiáját okozza.
Összességében, ahogy az id őtényező megváltozásával közelebb kerültek egymás-
hoz az egyes szintek a jöv őalakítás/jövőformálás viszony tekintetében, a legna-
gyobb elmozdulást a mikro-közeli szervez ődések mutatják. Az „elékerülés" azon-
ban korántsem jelenti a hierarchia felborulását. A minimum pont közelében tovább-
ra is a mezo—makro-szint helyezkedik el, de a nagyobb fajlagos jöv őformáló javu-
lást a mezo-szint mutatja. A saját lehet őségeinek felértékel ődésén túl ugyanis „Ici-
Gáspár Tamás : Mezo-szint és jövőformálás: Stratégiai megfontolások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 43-54. p.
52 Gáspár Tamás TÉT XXI. évf. 2007 • 2
sugárzik" az egyének és mikroközösségeik megnövekedett helyzeti el őnye, ami
hatványozottan emeli a mezo-szint jöv őformáló, stratégiai hatékonyságát.
Helyesebbnek tűnik, ha újrarendezésr ől beszélünk, mint a hierarchia megfordulá-
sáról. A mikro-szintű kezdeményezések ugyanis csak úgy válnak jöv őformálóvá, ha
megfelel ő nagyságú erő van mögöttük. Így a jövő alakításának kezdeményezésére,
alternatívák megfogalmazására nagyon alkalmas ez a szint. Rendszer meghatározó
szintté azonban csak úgy válik, ha a domináns nézet mögötti hatalmi intézmény-
rendszer egy része felkarolja azt.
A szintek hierarchiája térben sem merev. Ahogy a visszacsatolások időbeli „sűrű-
södése" módosítja — egyben életszer űbbé teszi — a fejlesztés-stratégiai lehet őségek
társadalmi szintek szerinti mechanizmusait, úgy a térbeli s űrűsödés is hasonló követ-
kezményekkel jár. Minél több csomóponton keresztül, minél több szállal összefogott
részegységek rendszerér ől van szó, annál erőteljesebb az egyszerűbb szintek mozgá-
sainak „begerjedési", tovagyűrűzési lehetősége. Barabási kutatásai a hálózati rendsze-
relcről nem véletlenül váltak oly népszer űvé: éppen azt mutatják meg, hogy a
skálafiiggetlen hálózatok törvényszer űségei miként módosítják a globális rendszerek
mozgását (Barabási 2003). A globalizáció magával hozta a tér újjászervezésének
technológiai feltételeit is. Az információs technológiák és az űrtechnika kiterjesztik az
ember biológiai szervezési és kontrollálási korlátait — igaz, csak meghatározott kere-
tek között. Az utóbbi évtizedek káosz- és hálózatelmélete éppen a „s űrűbbé" vált
téridő törvényszerűségeit írja le, amelynek stratégiai megfontolásai is vannak3.
A térbeli nyitottság más vonatkozásban is figyelemre méltó. Kulturálisan jelent ős
különbségek vannak a tekintetben, hogy az egyes szintek mekkora jelent őséget kap-
nak, és hogy viszonyulnak a többi szinthez. Például az euro-atlanti kultúrkör egyik fél
forrása a germán-római feudalizmus, ahol a kelet-római császársággal ellentétben az
egyéni szint a meghatározó. A világtörténelem új és legújabb kora, beleértve az ural-
kodó közgazdasági és társadalomtudományi nézeteket, ebb ől a modellből fejlődnek
ki, és a globalizáció els ő szakaszában szélsőséges individualizmusba süllyednek a
neoliberalizmussal. Ugyanakkor a klasszikus liberalizmus hazájában, Nagy-
Britanniában és az Egyesült Államokban az individuum tradicionálisan a milcro-
egyént jelenti: a család, hitközség vagy más erkölcsi közösség által ellen őrzött egyént.
A franciáknál, helyi sajátosságait( körében pedig az egyéneket koordináló makroszint
kapott történelmileg kiemelked ő helyet. Az ázsiai termelési módot kialakító, illetve az
arra épül ő keleti társadalomszervezésben viszont a különböz ő makroszintek meghatá-
rozó szerepe jelentette a fenntartható jöv őt. Japánban nagyon er ős ez az alárendeltség,
viszont az egyén nem alkatrésze a közösségének, hanem önálló, kreatív formálója —
ezért inkább a makro-egyén a japán jellegzetesség. Indiában ugyancsak a makroszint
és az egyéni szint a kiemelked ő, viszont ezek elszakadnak egymástól. A kasztrendszer
igen merev köteléket jelent, viszont hitük szerint ennek átlépése kizárólag
karmikusan, az egyéni tökéletesedés útján érhet ő el — és folytathatnánk a sort.
Gáspár Tamás : Mezo-szint és jövőformálás: Stratégiai megfontolások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 43-54. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 Mezo-szint és jövóformálás 53
Következtetések
A mezo-szintű szervez ődés a jövővel való foglalkozás térbeli struktúrájának sajá-
tos helye. Jellemz ő vonásait elsődlegesen nem a térbeli kiterjedését ől, hanem szer-
veződésének minőségi sajátosságaitól nyeri. A társadalmi együttélésünk gazdasági,
politikai, szociológiai stb. dimenzióiban más-más kiterjedést jelent. A regionális
fejlesztési stratégia tehát a tér szervezésében koncentrikus körök egymáshoz való
bonyolult viszonyában kell, hogy gondolkodjon.
A jövővel való foglalkozás az elkövetkez ő időszak elkerülhetetlen tevékenysége.
A regionális fejlesztési stratégia jöv őkutatási-előrejelzési megalapozása minden
eddiginél nagyon szerepet kap — anélkül, hogy az a fejlesztés céltételez ő és végre-
hajtó szerepét átvenné.
A jövőhöz való alkalmazkodás és annak aktív formálása egyfajta értelmezése a
változásnak. Ebben a rendszerben az alkalmazkodás-formálás-komplexitás többcsa-
tornás összefűggése alapján a mezo-szint kiemelt szerepet kaphat, mert elég er őt és
elégséges belső kohéziót tud létrehozni a jöv ő formálásához. A fejlesztési stratégiák
hatékony és kiemelt területe lehet tehát a regionális szint.
Dinamikájában vizsgálva a stabil és instabil id őszakok, valamint a ritkább és s ű-
rűbb terek között, a jövőhöz való viszony szintjei tekintetében, a fejlesztési prioritá-
sok átalakulhatnak. A mikro és az egyéni szintek jobban felértékel ődnek, amelyek
felerősítik a mezo-szint létjogosultságát: fokozott hatékonysággal rendelkezik a
jövő formálásához, vagyis integráló és katalizáló területe lehet a felértékel ődött
egyéni-milcro kezdeményezéseknek.
Jegyzetek
.
A cikk a BCE Jövőkutatás tanszék Jöv őelméletek sorozatában megjelenésre tervezett kézirat egy
részének, valamint a VI. Jöv őkutatási Konferencián benyújtott és elhangzott el őadásna1c átdolgozott és
továbbfejlesztett változata. Köszönöm kollégáimnak és a szekció résztvev őinek az értékes megjegyzé-
seiket.
2
A stratégiát és taktikát itt abban az értelemben használjuk, ahogy Kozma Ferenc definiálta a Külgazda-
sági stratégia cím ű könyvében (Kozma 2001, 221-231; 245). A vállalati szint ű stratégiai menedzsment
másként használja a fogalmakat.
3
A káoszelmélet jöv őkutatás-módszertani feldolgozását Nováky Erzsébet és Hideg Éva végezte el
(Noválcy 1995), a világgazdasági és a globális térid ő vonaticozásaihoz pedig lásd Gáspár 2001, 2005.
Irodalom
Barabási A.L. (2003) Behálózva. A hálózatok új tudománya. Magyar Könyvklub, Budapest.
Buzan, T. (2005) Embracing Change: Essential Steps to Make Your Future Today (Personal
Development). BBC Books.
Child, J.—Faulkner, D. (eds.) (1998) Strategies of Corporation. Managing Alliencies, Networks and Joint
Ventures. Oxford University Press, Oxford.
Gáspár T. (2001) Korszakváltás a világgazdaságban. — Gáspár T. (szerk.) A természetnek, a m űvészetnek,
a tudománynak nevében. BKÁE Jövőkutatási Kutatóközpont, Budapest.
Gáspár T. (2005) Idő-tér-korszakváltás. — Kiss E.—Hideg É.—Nováky E.—Gáspár T. (szerk.) Társadalmi
tér, idó', téridő a jövőkutatásban. BCE Jövőkutatás Tanszék, Budapest.
Gáspár Tamás : Mezo-szint és jövőformálás: Stratégiai megfontolások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 43-54. p.
54 Gáspár Tamás TÉT XXI. évf. 2007 • 2
Holman, P. Devane, T. (1999) Change Handbook: Group Methods for Shaping the Future. Berrett-
—
Koehler, U.S.
Kozma F. (2001) Külgazdasági stratégia. Aula, Budapest.
Kozma F. (1998) A félperiféria. Külgazdaság stratégiai kiindulópont Magyarország számára az ezred-
-
végen. Aula, Budapest.
Kozrna F. (2003) Magyarország világpiaci illeszkedésének stratégiája. Aula, Budapest.
Lengyel I. Rechnitzer J. (2004) Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus, Budapest Pécs.
— —
McHale, J. (2003) Communicating for Change: Strategies of Social and Political Advocates. Rowman &
Littlefield Publishers.
Nováky E. (szerk.) (1995) Káosz és jöv őkutatás. B10E Jövőkutatás Tanszék, Budapest.
Nováky E. (2005) Jövőkutatás a változások hálójában. Kézirat.
MEZZO-LEVEL AND FUTURE SHAPING: STRATEGIC APECTS
TAMÁS GÁSPÁR
Globalisation and its counter-flow, that is localisation, have put mezzo-level and hence
regionalism to the forefront. The article examines how effective regionalism is regarding
strategic development. Its main consequence is that on a social range from the individual to
the global the mezzo-level seems to be the most effective in terms of the relationship
between the future shaping power as well as the adaptation to fidure challenges. Region
hence may be a highly advantageous field of strategic development.