Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 35-51. p.

Tér és Társadalom                                                      XXI. évf. 2007 • 1: 35-51



    DIVERGENCIA VAGY KONVERGENCIA —
AZ ÁTMENET GAZDASÁGI TÉRFOLYAMATAINAK
      MÉRLEGE FÖLDRAJZOS SZEMMEL1
 (Convergence or Diverence: the Spatial Processes of Transition
             from Point of View of a Geographer)

                                        NAGY GÁBOR

Kulcsszavak:
területi egyenlőtlenségek Human Development Index centrum—periféria viszonyrendszer térségek

 A tanulmány arra keresi a választ, hogy a magyar területi folyamatok mérlegét az átmenet id őszakában
 hogy lehet megvonni. Elméleti háttérként néhány, a területi egyenl őtlenségek alakulását magyarázó modellt
 alkaltrwiztunk, melyb ől kiinduló hipotézisként a vizsgált id őszakra vonatkozóan a területi különbségek
folyamatos, tartós növekedését jeleztük el őre. A vizsgálat a gazdaság oldaláról az egy főre eső GDP PPP-
 ben, az EU 15-ölchöz viszonyított értékét használta, míg társadalmi oldalról a kisszámú hazai el őzményre
 támaszlcodva kísérlet történt a HDI (Human Development Index) megyei szint ű értékeinek kiszámítására. A
 két komplex index (a IIDI önmagában 14 tényez őt tömörít) azonos folyamatot jelez, a területi különbségek
folyamatosan növekednek, bár a növekedés üteme az ezredfordulót követ ően számottev ően lassult. Világo-
 san elválik egymástól a nyertes (felzárkózó — gazdasági értelemben) és vesztes (stagnáló-leszakadó) megyék
 csoportja, s a két kategória közötti szakadék szélesedik, csökkentve az átjárhatóság esélyét.


                      Az egyenl őtlen területi fejlődés modelljei

  A területi polarizációt a gazdasági vizsgálatok homlokterébe emel ő vizsgálatok és
modellek az 1950-es évekt ől kezdődően kerültek a regionális kutatások f ő irányvo-
nalába. Gunnar Myrdal (1957) nevéhez köthet ő az irányzat, mely a régiók közötti
induláskor meglév ő egyensúlytalanságokból a kumulatív hatásokon, ok-okozati
láncokon keresztül, a spread és backwash effektek tartós hatása révén a területi
egyenl őtlenségek fennmaradását, a különbségek növekedését vallja. Ebbe a cso-
portba sorolható az ún. „új gazdaságföldrajz" atyja Paul Krugman (1991) is. Elmé-
lete továbblépés Myrdalhoz képest, mert csekély induló különbségek mellett is
magyarázni volt képes a területi egyenl őtlenségek megjelenését és meger ősödését,
sajátos regionális gazdasági karakter kifejl ődését. Modelljében az agglomerációs
gazdaság szerepe válik kulcsfontosságúvá, kezelni tudja az állami gazdaságpolitika
hatását, de korlátja a technológiai externáliák elvetése, az innovációk elhanyagolása, a
gazdasági növekedés folyamatának kidolgozatlansága.
  Az el őző irányzattal szemben a kutatók másik csoportja (Rostow 1960; Friedmann
1973; Richardson 1980) azt vallja, hogy a kapitalista termelési modell megjelenésé-
vel létrejött markáns regionális különbségek a tömeges termelés, a jólét általánossá
válásával párhuzamosan oldódnak, s egyéni karakter ű, a nemzeti gazdaságokba
                                         Nagy Gábor :
Divergencia vagy konvergencia - Az átmenet gazdasági térfolyamatainak mérlege földrajzos szemmel.
                          Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 35-51. p.
      36     Nagy Gábor                                             TÉT XXI. évf. 2007 • 1

      sokoldalúan beágyazott, egymáshoz hasonló fejlettségi szint ű régiók fognak kiala-
      kulni. A modellek lényege a spread effektek folyamatos jelenléte, melyek el őbb
      erőteljes gazdasági agglomerációk kialakulását segítik, majd kés őbb a területi kohé-
      zió és kiegyenlítés megteremtésében játszanak dönt ő szerepet.
        Míg a fenti vélemények szerint a területi kiegyenlít ődés a piaci erők spontán moz-
      gásával megy végbe, addig a növekedési pólus elméletet valló gazdasági szakértők
      (Perroux 1955; Paelinck 1965; Pottier 1963; Boudeville 1966; Lasuén 1969) egyönte-
      tűen az aktív állami politika mellett voksolnak. Még a gazdasági értelemben elmara-
      dott térségek esetében is esélyt látnak ágazati növekedési pólusok létrehozására, s a
      regionális multiplikátor hatásokon keresztül a tágabb térség fejl ődésének serkentésére.
      Igaz, Lasuén (1973) a fejl ődő országok példáit elemezve rámutat a gyökértelen növe-
      kedési pólusnak a duális gazdasági struktúra kialakulásában játszott szerepére, a hosz-
      szú távon rögzül ő aránytalan térstruktúrára. A növekedési pólus elméletet kritizáló
      szakemberek azonban nem ezt, hanem a pólus és környezete közötti fejl ődési kapcsolat
      erősségét, a kívülr ől beplántált fejl ődési mag tényleges hatásrendszerét vitatták. Az
      elmélet gyenge pontjainak feltárása egyik irányban az innováció-orientált, másik
      oldalon az endogén fejl ődés elméletének kidolgozásához adott ösztönzést.
        Az innováció-orientált iskola Schumpeter (1980) gondolataira építkezik, de annál
      tovább lépve az innovációk rendszerszemlélet ű megközelítésével (Edquist 1997), a
      nemzeti innovációs rendszerek evolucionista felfogásával (Nelson 1982), illetve az
      interaktív tanulási folyamat lehet őségével és korlátaival (Lundvall 1992) foglalkozik.
      Számunkra a neo-schumpeteriánus iskola munkássága annyiban fontos, hogy felismerik
      a globális innovációs rendszerrel párhuzamosan létez ő regionális innovációs rendszerek
      meglétét, melyből le tudják vezetni a régiók szintjén megjelen ő földrajzi specializációt.
        A belső erőforrásokra építkező fejlődési modellek a hetvenes évektől a kilencve-
      nes évekig jelent ős fejl ődésen mentek keresztül. Míg a korai elméleti írások szinte
      automatikus fejl ődést és felzárkózást reméltek a bels ő erőforrások fokozott kiakná-
      zásától, azok újszerű kombinációkban való hasznosításától, addig az elmúlt évtize-
      det a technológiai tudás újszer ű felfogása, a neoklasszikus elméletekkel való hatá-
      rozott szakítás jellemzi. Romer (1994) értelmezésében a tudás (beleértve a rejtett
      tudáselemeket is) térben egyenl őtlenül oszlik meg, a tudástranszfer lehet ősége tér-
      ben korlátozott, és meghatározó a személyes tapasztalatcsere. A nem tökéletes ver-
      senyben a térbeli egyenl őtlenségek megjelenése, tartós fennmaradása törvényszer ű,
      bár a bázisinnovációk változása kapcsán egyes helyek, térségek — éppen a rejtett
      tudáselemek gyors aktivizálása révén — hosszabb távon is sikeresek lehetnek, míg
      más térségek az új gazdasági paradigmában elveszíthetik meglév ő — hosszútávúnak
      tekintett — versenyel őnyeiket.
        A területi különbségek világgazdasági szinten értelmezett rendszerét a centrum—
      periféria modellek kísérlik meg bemutatni. Míg Wallerstein (1974) modellje a mo-
      dern világgazdasági rendszer kialakulásának folyamatát absztrahálva duális modell-
      ben írta le a vizsgált folyamatokat, addig a területi kutatások a nemzetgazdasági lép-
      tékben megjelen ő (Friedmann 1966), a települési szinten jelentkez ő (Haggett 1983),
       vagy éppen az áramlások keltette függ őség modellezésében (Dicken 1992) alkottak
                                         Nagy Gábor :
Divergencia vagy konvergencia - Az átmenet gazdasági térfolyamatainak mérlege földrajzos szemmel.
                          Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 35-51. p.
  TÉT XXI. évf. 2007 • 1                       Divergencia vagy konvergencia ...        37

  maradandót. Utóbbi újszer ű megközelítését adja a területi különbségek tartóssá válá-
  sának, miközben nem zárja ki a koncentrációs és dekoncentrációs (decentralizációs)
  folyamatok párhuzamos megjelenését. E megközelítésben a regionális hálózatok szere-
  pe a komplex térszerkezet kialakításában, a földrajzi differenciálódásban kulcsfontos-
  ságú. Másik meghatározó elemmé a városrégiók, a lclasszikus „core-térségek" válnak.
    A kilencvenes évek globalizációs elméletei is kapaszkodót nyújthatnak a Magyar-
  országon zajló folyamatok jobb megértéséhez. Scott (1988) gazdasági motor térsé-
  gei, ezek fejl ődőképes „hinterlandjai" viszonylag jól alkalmazhatók az Európai
  Unió és hazánk analógiájára. Hamilton (1999) értelmezése a globalizációról, mely
  szerint az „... a kulcsszereplők érdekérvényesítésének, a térr ől alkotott elképzeléseik
  megvalósításának teret adó folyamatok sorozata", egyértelmű kapaszkodót nyújt a
  külföldi tőke hazai viselkedésének megértésében. Ezt a folyamatot bontja ki Dicken
  (1992) is, amikor a vállalati stratégia-építés megváltozott súlypontjairól értekezik,
  különös tekintettel a vállalatirányítás optimális sémájáról a multinacionális vállala-
  toknál2. Knox és Agnew (1998) világossá teszi, kemény területi verseny folyik a
  befektetési forrásokért, melyben folyamatosan bizonyítani kell a régió (térség, tele-
  pülés) versenyképességét.
    Porter (1996) kompetitív fejl ődési elmélete, mint regionális versenyképességi el-
  mélet, integrálja az agglomerációs gazdaságok, a növekedési pólusok, a gazdasági
  báziselmélet főbb megállapításait. Modelljének alapegysége a térségi gazdasági
  klaszter, melyben a tranzakciós költségek szintje alacsony, a szinergiák léptéke
  magas, a fejl ődési determinánsok többsége kiemelked ő szintet ér el. Ám nem értel-
  mezi a fejlődési determinánsokkal nem, vagy alig rendelkez ő, a globális versenybe
  érintőlegesen bekapcsolódó, technológiai értelemben leszakadó térségek fejl ődési
  kilátásait. Egyedüli receptként a termelékenység folyamatos növelését ajánlja, mely
  magas szintű foglalkoztatás mellett el őállított, küls ő piacokon értékesített feldolgozó-
  ipari termelést feltételez.3
    Hipotézisünk: a magyar gazdaság rendszerváltozás utáni 15 éves fejl ődési perió-
  dusát alapvetően a területi különbségek gyors, folyamatos növekedése, s ennek
  következtében az egyes települések, térségek közötti különbségek szintjének emelke-
  dése határozta meg.

              Területi különbségek a rendszerváltás id őszakában

    Az államszocialista gazdasági irányítási rendszer alapvet ő jellemzője volt a területi
  (elsősorban megyei) szinten megjelen ő különbségek mérséklése, a területi kiegyen-
  lítés politikája. A rendszer ideológiája alapján erre els ődlegesen az ipari üzemek
  központilag vezérelt telepítésén keresztül volt mód, az els ő időkben (1965-1975
  között) közvetlen állami döntések révén4, a kés őbbiekben (1975 után) közvetett
  eszközökkel, az önelszámoló egységekké alakított állami nagy ipari vállalatok
  telephely választásának területi preferenciáin keresztül.
     A folyamat a vizsgált területi szinteken (tervezési-gazdasági régió, de f őképpen a
  megye), illetve a vizsgált dimenziókban (beruházások alakulása, termelési mutatók,
                                         Nagy Gábor :
Divergencia vagy konvergencia - Az átmenet gazdasági térfolyamatainak mérlege földrajzos szemmel.
                          Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 35-51. p.
     38      Nagy Gábor                                            TÉT XXI. évf. 2007 • 1

     állóeszközök, jövedelmek, foglalkoztatás) a területi különbségek jelent ős mérsékl ődé-
     sét eredményezte. A felszín alatt azonban számos, kés őbb a területi egyenl őtlenségek
     növekedését hordozó folyamat is elindult. Egyik oldalról a markáns ipartalanítással5 a
     főváros (Budapest) fejl ő dését eltolták a poszt-indusztriális irányba6, ami a rendszer-
     változás után strukturális el őnyként jelentkezett a vidéki tereklcel szemben. Másrészt,
     a vidéki tereken belül létrejött ÉK—DNY irányú iparosodott sáv (ún. Ipari tengely),
     mely első dleges befogadója volt az ipari beruházásoknak' (1. ábra).
                                         1. ÁBRA
                 Magyarország gazdasági térszerkezete a rendszerváltás előtt
                 Regional Economic Pattern of Hungary Before the Transition




                                                                            ipari övezet C'energiatengely")

                                                                     0:Ei mez őgazdasági övezet

                                                                            'urbanizációs tengely"




          Forrás: Krajkó 1982.
       Az ország többi részének meghatározó gazdasági szerepl őit — néhány kivételtől
     eltekintve — a helyi szükségletekre termel ő ipari ágazatok mellett els ősorban a
     munkaerő igényes feldolgozóipari ágazatok (élelmiszer és könny űipar — főleg a
     szakképzetlen n ő knek munkát adó textil- és ruházati-ipar), illetve az ún. „telephelyi
     ipar" alkották. Utóbbi tipikus szocialista nagyvállalati forma, a nagyvállalat kihe-
     lyezett termel őegysége volt, melyet egyetlen erő forrásra, a szabad, adott termelési
     feladatra betanítható munkaer őre létesítettek az ország gazdaságilag elmaradott (a
     kor értékrendjének megfelel ően alul-iparosodott) térségében. E telephelyek sem
     képzett vezet ő gárdával, sem döntési kompetenciával, sem szakmailag hozzáért ő,
     kiszolgáló adminisztratív személyzettel nem rendelkeztek. A rendszerváltás után az
     állami tulajdonú nagyvállalatok önállósították e telephelyeket, melyek zöme képtelen
     volt talpon maradni a piacgazdaság körülményei között, miközben az anyavállalat
     továbbélése — komoly áldozatok mellett — általában sikeresen végbement.
       A helyi gazdaságban kiegészít ő jelleggel — a szabad vagy szezonálisan le nem kö-
     tött munkaerő foglalkoztatására — tanácsi vállalatok, TSZ-melléküzemágak alakultak.
                                         Nagy Gábor :
Divergencia vagy konvergencia - Az átmenet gazdasági térfolyamatainak mérlege földrajzos szemmel.
                          Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 35-51. p.
 TÉT XXI. évf. 2007 • 1                        Divergencia vagy konvergencia ...       39

 Előbbiek a helyi tanácsok fejlesztési feladatainak végrehajtására szervez ődtek, de
 zömük már a rendszerváltás el őtt, a „kvázi-piaci" körülmények között meg tudott
 erősödni, ezeket kés őbb jórészt hazai magánszemélyek privatizálták. Utóbbi csoport-
 ban, néhány közgazdász a háttéripar csíráit vélte felfedezni. Az illúziót, a rendszervál-
 tás rombolta szét. A korábban önálló tevékenységet folytató iparosok számottev ő
 részét háziipari vagy kisipari szövetkezetekbe tömörítették. A sikeresek ma is létez-
 nek, a Harmadik Itália modelljét idéz ő specializált, magas min őségű termékekkel. A
 kevésbé perspektivikusak vagy megsz űntek a rendszerváltozás után, vagy tagjai ismét
 egyénileg (esetleg kisebb gazdasági társaságokban) folytatták a tevékenységüket.
    A látszólagos kiegyenlít ődés csapdáját az jelentette — amire a kor területi kutatói,
 közgazdászai már akkor felhívták a figyelmet —, hogy mindez a megyén (régión)
 belüli területi különbségek er őteljes kiéleződése révén valósult meg. Vági Gábor
 (1982) mutatta be a megyén belüli fejlesztési források elosztásának sémáját, mely
 elsődlegesen a megyeszékhely fejl ődését preferálta, juttatott eszközöket a kisváro-
 sok növekedésének serkentésére is, de a településállomány zömét alkotó falvak felé
 alig csordogált központi forrás. Mindez azért nem vezetett általános társadalmi
 feszültséghez, mert a hetvenes évekt ől a megerősödő mezőgazdasági nagyüzemek
 erőteljesen hozzájárultak a falvakban beinduló fejlesztésekhez, egész jóléti intéz-
 ményrendszert tartottak fenn, valamint a tagjaik számára lehet ővé tett háztáji terme-
 lés olyan kiegészítő jövedelemforrást jelentett, mely érdemi életszínvonal emelke-
 dést is eredményezett — jelent ős túlmunka árán.
    Az MSZMP munkás-szárnya (radikális baloldal), akik a nagyipari szervezett
  munkásrétegben, ezen belül a szakmunkás gárdában látta a párt f ő társadalmi bázi-
  sát, érzékelték a vidék mez őgazdaság által generált felzárkózását, s azonnali lépése-
  ket követeltek. A kádári rezsim — egyik utolsó reális lépéseként — a vidék anyagi
  gyarapodását továbbra is támogatva, az ipari nagyüzemi dolgozók számára is lehe-
  tővé tette a munka melletti kereseti lehet őséget, a gazdasági munkaközösségek
  rendszerének engedélyezésén — kezdetben támogatásán — keresztül 1982-t ől. Ez a
  váltás a teljesítményelv, az egyéni teljesítmény anyagi elismerésének lehet őségét
  vitte bele a rendszerbe, illetve a hatékonyság logikáján keresztül a bizalmi elvre
  építkező, kis termelő, szolgáltató egységek létrehozását segítette el ő8. A gyorsan
  terjedő „kvázi-magánvállalkozások", majd 1984 után a valódi magáncégek (GMK,
  PJT, kisvállalatok egy része) terjedése az ország területi szerkezetének egy új di-
  menzió mentén történ ő megosztottságát vetítette el ő (Nemes Nagy—Ruttkay 1989).
  A későbbi vizsgálatok (Rechnitzer 1993) a tér hasonló megosztottságáról tanúskod-
  tak a vállalkozási aktivitásban, mely a nagycentrumok kiugró aktivitása mellett
  határozott Nyugat—Kelet lejt őt rajzolt ki.
    A zömében kisméretű gazdasági egységek létrejötte azonban csupán egyik — lát-
  ványos, de nem a leghatékonyabb — alakítója volt a rendszerváltás nyomán formá-
  lódó új gazdasági térstruktúrának. A két meghatározó folyamatot a privatizációs
  ügyletek, valamint a zöldmezós beruházások jelentették, hiszen e két csatornán
  (s különösen az els őn) nagyságrendekkel nagyobb t őkék mozogtak, mint a „vállal-
                                         Nagy Gábor :
Divergencia vagy konvergencia - Az átmenet gazdasági térfolyamatainak mérlege földrajzos szemmel.
                          Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 35-51. p.
     40     Nagy Gábor                                             TÉT XXI. évf. 2007 • 1

     kozási boom" esetében. A volt állami (tanácsi) vállalatok átalakítása és magánkézbe
     adása közvetlenül kevésbé formálta a térszerkezetet, hiszen a meglév ő termel ő i
     kapacitások tulajdonosi körének cseréje ment végbe. Ám nem volt mindegy, hogy a
     magánosítás mikor történt, milyen ágazatot érintett, milyen tulajdonosi csoport
     került meghatározó döntési pozícióba, milyen vállalati stratégia mentén folytak a
     fejlesztések, ezek milyen eredménnyel jártak. A privatizáció esetében tehát a min ő-
     ségi elemek határozták meg a vállalati szint ű sikert és alkalmazkodóképességet, s
     nagyobb távon tekintve akár egész települések, térségek fejl ődési kilátásait is.
        Míg a magánosítás esetében a meglév ő kínálat orientálta a befektet ői kört, a zöld-
     mez ős befektetések esetében a befektet ői motivációtól függ ően a piac, a logisztikai
     helyzet, az elérhet őség, a meglévő szakmakultúra, vagy éppen a korábbról átörökölt
     kooperációs hagyományok mozgatták a befektetéseket. A privatizáció esetében a
     kínálat területi egyenl őtlensége, a folyamat kifutása er ősítette a főváros és tágabb
     terének, valamint a Dunántúl északi megyéinek gazdasági pozícióját, ám a területi
     különbségek drasztikus kiélez ődését a zöldmez ős beruházások regionális eloszlása
     eredményezte. A befektet ő k által preferált térségek gyakorlatilag megegyeznek a
     privatizációnál jelzett térrel, azzal az eltéréssel, hogy a zöldmez ős befektetések
     inkább a vidéki tereket, az osztrák—magyar határzónát, a Bécs—Budapest tengelyt, a
     fő város tágabb agglomerációs terét célozták.
        Önmagukban a vállalkozások területi egyenl őtlenségei, a privatizációs folyamat,
     de még a zöldmez ő s beruházások sem eredményezték volna a területi különbségek
     a valóságban bekövetkezett nagymérték ű kiélez ődését, ha nem párosultak volna a
     tő ke által kevéssé preferált térségek húzóágazatainak válságával és leépülésével.
     Mind a korábbi iparosodott térségek egyoldalúan fejlett, nagy anyag- és energiaigé-
     nyű ipara, mind a nagyüzemi agrártermelésre, a rá épül ő feldolgozói vertikumra és
     a könnyű iparra alapozott térségi gazdasági modell válságba került, melyb ől sem a
     privatizáció, sem a szigetszer űen megjelen ő, de érdemi katalizáló hatást ki nem
     fejtő zöldmező s beruházások nem tudták kilendíteni az érintett térségek gazdaságát,
     egészen a kilencvenes évek utolsó negyedéig. A válságterek és a dinamikus terek
     erőteljes térbeli elkülönülése eredményezte az országban megjelen ő egyenl őtlensé-
     geket, melyek lényegesen átformálták a rendszerváltás el őtti területi struktúrát, s
     hosszabb id őre konzerválták a bels ő megosztottságot (2. ábra).
       A piaci erők a rendszerváltást követ ő összes jellegzetes időszakban — válság és
     visszaesés, a térben és id őben eltolódással jelentkez ő stabilizáció, a gyors gazdasági
     növekedés id őszaka, illetve az ezredfordulót követ ő lassúbb gyarapodás periódusa —
     a regionális különbségek növelése irányába hatottak. Ez a differenciálódás mind a
     fő város—vidék, mind a vidéken belüli különbségek, mind a településhálózat elemei
     közötti fejlettségi eltérések kapcsán világosan láthatók. Az eddigi tapasztalatok
     szerint az alapvet ően neoliberális elvek alapján m űködő magyar piacgazdaság
     spontán erői világosan és egyértelműen különbségeket generálnak, megosztottságot
     teremtenek, ahelyett, hogy integrálnák az eltér ő adottságú, különböz ő komparatív
     el őnyöket felvonultató térségeket.
                                         Nagy Gábor :
Divergencia vagy konvergencia - Az átmenet gazdasági térfolyamatainak mérlege földrajzos szemmel.
                          Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 35-51. p.
 TÉT XXI. évf. 2007 • 1                       Divergencia vagy konvergencia ...        41




     k. •
     0) 0.)
     t•.?



     ,••
     eK)


    *Ó.)
      '


     C.Z)
    sC2
     ts)




     be


            LT••
                                         Nagy Gábor :
Divergencia vagy konvergencia - Az átmenet gazdasági térfolyamatainak mérlege földrajzos szemmel.
                          Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 35-51. p.
     42      Nagy Gábor                                             TÉT XXI. évf. 2007 • 1

       A korszak állami fejlesztési politikája is neoliberális elveken nyugodott, melyben az
     ágazati szemlélet dominált a területivel szemben. Ez a megközelítés az ország, mint
     egész versenyképességének növelésére, az Európai Unió átlagát meghaladó gazdasági
     növekedési ütemre, a termelékenységi szakadék csökkentésére helyezte a f ő hang-
     súlyt, s a társadalmi, illetőleg a térségi szinten megjelen ő feszültségeket (munkahelyek
     eltűnése, befektetések hiánya, alacsony szint ű vonzerők) eseti, elégtelen lépték ű beavat-
     kozásokkal kezelték. Ennél nagyobb probléma, hogy az állam, mint meghatározó
     beruházó9, maga is számottev ően hozzájárult a területi különbségek növekedéséhezu
       Az 1996-ban törvényi hátteret kapó területfejlesztés és területrendezés a forrás-
     hiány következtében, alig volt képes érdemi fejlesztéseket finanszírozni, az egyes
     térségek fejl ődési pályáját számottev ően befolyásolni. Az Orbán-kormány által
     indított Széchenyi Terv a felszínen mutatkozó látszat (beadott és sikeres pályázatok
     száma, elnyert források nagysága) ellenére, a gazdasághoz közvetlenül köt ődő
     programokban tovább növelte az amúgy is számottev ő különbségeket az ország
     területi egységei, települései között.
       Bár a 2004-2006-os évre szóló Nemzeti Fejlesztési Terv hatásrendszerét ma még
     nem lehet látni, a kiírt pályázatok tematikája a korábbi logika mentén formálódott
     ki, ami aligha vezet egy területileg kiegyenlítettebb fejl ődéshez az Uniós források
     (kiemelten a Strukturális Alapok) bevonásán keresztül. A magyar költségvetés
     pozíciója csekély mozgásteret hagy a hazai finanszírozású fejlesztési programok
     számára, az Uniós források lekötését célzó nemzeti társfinanszírozás el őteremtése
     az egyes tárcák forrásait er ősen megterheli. Ilyen körülmények között az ágazatok
     részéről a területi elvet el őtérbe helyez ő fejlesztési politikát várni naivitás, s ezen
     nem változtat, hogy a területfejlesztés meghatározó elemei a régiók a korábbi évek-
     kel összevetve nagyobb saját forrásokkal rendelkezhetnek. (A központi kormány-
     zattól átvett források átlagosan 92%-a feladatra kapott, nem szabad felhasználású,
     inkább ágazati, mint regionális érdekeket szolgál.)
       A gazdasági indikátorok területi alakulását a jövedelmi viszonyok alakulása is
     követi. Ennek oka nem csupán az, hogy a dinamikus térségekben magasabb a kere-
     sők aránya és kisebb a munkanélkülieké, hogy ott jobban megfizetett munkások
     dolgoznak. Még a területi különbségeket elvben kiegyenlít ő — s mérete miatt sok
     esetben kritizált — közalkalmazotti szféra esetében is érdemi területi különbségek
     mutatkoznak a gazdagabb és szegényebb térségek, települések között, s hasonló
     mértékű különbségek mutatkoznak a nyugellátás esetében is. Az állam által ellen őr-
     zött és meghatározott szférákban is jelentkezik — a piaci szféránál mérsékeltebb —
     Nyugat—Kelet lejtő . A jövedelmek alacsonyabb szintje nem párosul alacsonyabb
     megélhetési költségekkel. A leszakadó régiókban él ő családok meghatározó va-
     gyontárgyainak (föld, lakás vagy ház) értéke töredéke a dinamikus térségekben
     lévőknek, ami korlátozza a területi mobilitási hajlandóságot a stagnáló, lemaradó
     területekről a felfutó, sikeresnek tekintett térségek irányába.
       A rendszerváltás korszaka egyértelm űen a területi dijferenciálódás időszaka Magyar-
     országon, mely másfél évtized elteltével azokat a területi modelleket látszik igazolni,
     melyek a mérsékelt induló eltérések kumulálódásából építkez ő erőteljes regionális
     dijferenciálódást jelezték előre, s e különbségek tartós fennmaradását prognosztizálták.
                                         Nagy Gábor :
Divergencia vagy konvergencia - Az átmenet gazdasági térfolyamatainak mérlege földrajzos szemmel.
                          Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 35-51. p.
 TÉT XXI. évf. 2007 • 1                          Divergencia vagy konvergencia ...       43

  Áffogó indexek a területi különbségek alakulásának mérésére - GDP, HDI

   A területi GDP megyei szint ű adatait 1994-2004 közötti id őszakban értékelhet-
 jük". Ennek alapján úgy t űnik (/. táblázat), hogy a PPP-ben (Purchasing Power
 Parity - vásárlóerő paritás) mért, s az EU 15-höz viszonyított értékek a vizsgált id ő-
 szakban az ország térbeli megosztottságának er ősödését jelzik. Miközben az ország
 egésze a 2004-ben csatlakozott új tagállamok közül az egyik leggyorsabb felzárkózási
 pályát futotta be, addig négy megyében abszolút értelemben leszakadás, s további
 legalább 6 megyében minimális (11 év alatt kevesebb, mint 4%-os) felzárkózás tör-
 tént. Látványos és érdemi felzárkózás (11 év alatt legalább 10%) öt megyében történt,
 melyek mindegyike az ország központi régiójában, vagy az Északnyugat-Dunántúlon
 fekszik, ezen belül is kiemelkedő a főváros fejl ődési üteme, illetve az utóbbi évek
 felfutása nyomán Komárom-Esztergom megye mutatóinak látványos javulása.
                                     1. TÁBLÁZAT
                       Területi GDP (PPS), 1994; 1996; 2000; 2004
                       (Regional GDP per Capita in Hungary, PPS)
                                                               2004-
                             1994           1996          2000        2004
                                                                1994
         Megye
                                                              Változás
                          EU15=100 EU15=100 EU15=100 EU15=100
                                                                (%)
  Budapest                   83,3     92,5    102,4    113,8   30,5
  Pest                       35,2     35,7      39,5    49,4    14,2
  Fejér                     44,4      51,0     60,1     54,4    10,0
  Komárom-
                            37,0            43,9           42,2        62,2          25,2
  Esztergom
  Veszprém                  36,5             39,8          42,5        43,5           7,0
  Győr-M.-Sopron            49,0            54,0           67,8        64,1          15,1
  Vas                       48,6            53,8            57,7       55,9            7,3
  Zala                      43,9            45,5           42,3        50,5            6,6
  Baranya                    38,9            38,0          38,2        41,2            2,3
  Somogy                     35,6           36,5           33,9        38,0            2,4
  Tolna                      43,9           44,0           41,1        39,0          -4,9
  Borsod-A.-Zemplén          31,9           34,3           32,4        37,2            5,3
  Heves                      32,8            36,2             35,9     40,7            7,9
  Nógrád                     28,7            27,9            27,3      30,0            1,3
  Hajdú-Bihar                38,4            38,2          36,0        42,2            3,8
  Jász-N.-Szolnok            36,5            36,8             33,5     35,9          -0,6
  Szabolcs-Sz.-Bereg         27,3           28,7            27,0       31,0            3,7
  Bács-Kiskun                35,6           36,8            33,5       37,8             2,2
  Békés                      37,5           37,1             33,1      33,9           -3,6
  Csongrád                   43,5           45,0            41,6        42,9         -0,6
  Forrás: A KSH és az Eurostat adatai alapján saját számítás.
                                         Nagy Gábor :
Divergencia vagy konvergencia - Az átmenet gazdasági térfolyamatainak mérlege földrajzos szemmel.
                          Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 35-51. p.
     44      Nagy Gábor                                             TÉT XXI. évf. 2007 • 1

       Az 1994-2004 időszak egyértelm ű folyamatait némileg árnyalja, hogy 2004-ben a
     mezőgazdaság látványos (52%-os) GDP b ővülése nyomán számos megye „közelebb
     került" fejlettségi szintjében az országos átlaghoz, esetenként akár 0,5-1%-kal is. Hogy
     a folyamat tényleges fordulatot jelez-e vagy sem, ezzel vélhet ően meg kell várni még
     további egy-két év területi GDP adatait, de az agrár ágazat országos teljesítményének
     visszaesése a 2005-ös évben inkább azt jelzi, hogy egyszeri változásról van szó.
                                         2. TÁBLÁZAT
                              Területi HDI - Humán fejlettségi index
                                   (Regional HDI in Hungary)
                    Megye                    1990          1996         1999         2001
       Budapest                              0,899        0,915        0,866         0,865
       Pest                                  0,448        0,471        0,790         0,802
       Fejér                                 0,656        0,709        0,821         0,828
       Komárom-Esztergom                     0,517        0,562        0,805         0,802
       Veszprém                              0,685        0,733        0,805         0,806
       Győr-Moson-Sopron                     0,818        0,883        0,841         0,839
       Vas                                   0,652        0,880        0,823         0,825
       Zala                                  0,593        0,684        0,813         0,804
       Baranya                               0,452        0,451        0,798         0,795
       Somogy                                0,324        0,280        0,789         0,784
       Tolna                                 0,462        0,376        0,805         0,799
       Borsod-Abaúj-Zemplén                  0,261        0,169        0,788         0,782
       Heves                                 0,508        0,524        0,800         0,789
       Nógrád                                0,419        0,218        0,776         0,772
       Hajdú-Bihar                           0,359        0,406         0,797        0,792
       Jász-Nagykun-Szolnok                  0,411        0,330        0,789         0,785
       Szabolcs-Szatmár-Bereg                0,029        0,039        0,773         0,764
       Bács-Kiskun                           0,295        0,322        0,796         0,787
       Békés                                 0,519        0,543        0,796         0,789
       Csongrád                              0,592        0,610        0,815         0,806
       Ország                                0,584        0,595        0,817         0,814
       Forrás: Nemes Nagy, Jakobi (2003); UNDP jelentés (2003).
                     -                           -




        A GDP mellett használatos - és a nemzetközi gazdasági irodalomban egyre el-
      fogadottabb - komplex, a fejlettséget egyetlen számba s űrítő index, a HDI hazai
      alkalmazására relatíve kevés példa van a területi kutatásokban. Nemes-Nagy és
      Jakobi (2003) tett kísérletet egy egyszer űsített módszertan alapján el őállított index
      területi kiszámítására, ahol az 1990,1996,1999 és 2001-es évekre készítettek becs-
      lést a regionális különbségek alakulására. Az els ő két, illetve az utolsó két id őszak
      eltérő módszertani bázison készített számításai miatt a kapott adatok a teljes id ősorra
      nem hasonlíthatók össze, csak páronkénti összevetésre van lehet őség. A születéskor
                                         Nagy Gábor :
Divergencia vagy konvergencia - Az átmenet gazdasági térfolyamatainak mérlege földrajzos szemmel.
                          Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 35-51. p.
  TÉT XXI. évf. 2007 • 1                       Divergencia vagy konvergencia ...        45

  várható átlagos élettartamot, iskolázottsági mutatókatI2 és az életszínvonalat s űrítő
  HDI (2. táblázat) a kilencvenes évek els ő felére növekv ő, az ezredforduló körüli
  évekre stagnáló területi különbségeket jelez. A HDI - bár lényegesen alacsonyabb
  szintű belső különbségeket kimutatva - lényegében a gazdasági fejl ődés által létre-
  hozott területi struktúrát rajzolja ki.
    Nemes Nagy és Jakobi nyomán az elmúlt másfél évtized nagy statisztikai felvéte-
  leihez (Népszámlálás, illetve Mikrocenzus) igazodva magunk is kísérletet tettünk
  egy azonos módszertan szerint készített HDI területi index kiszámítására, valamint
  az általa jelzett regionális különbségek értelmezésére (3. táblázat).
                                    3. TÁBLÁZAT
                     Területi HDI értékek, 1990; 1996; 2000; 2004
          (Corrected Regional HDI in Hungary, [on the Base of 14 IndicatorsJ)
                 Megye                     1990         1996         2000         2004
  Budapest                                 0,953        0,983        0,921        0,952
  Pest                                     0,728        0,691        0,804        0,764
  Fejér                                    0,758        0,724        0,802        0,743
  Komárom-Esztergom                        0,774        0,711        0,828        0,763
  Veszprém                                 0,759        0,753        0,899        0,738
  Győr-Moson-Sopron                        0,815        0,805        0,931        0,783
  Vas                                      0,801        0,749        0,908        0,747
  Zala                                     0,727        0,714        0,754        0,741
  Baranya                                  0,711        0,660        0,732        0,676
   Somogy                                  0,710        0,647        0,691        0,643
  Tolna                                    0,733        0,632        0,715        0,688
  Borsod-Abaúj-Zemplén                     0,700        0,599        0,639        0,600
  Heves                                    0,715        0,656        0,726        0,689
  Nógrád                                   0,698        0,634        0,666        0,674
  Hajdú-Bihar                              0,666        0,615        0,656        0,651
  Jász-Nagykun-Szolnok                     0,685        0,630        0,666        0,630
  Szabolcs-Szatmár-Bereg                   0,627        0,548        0,596        0,590
  Bács-Kiskun                              0,685        0,636        0,697        0,652
  Békés                                    0,723        0,665        0,720        0,648
  Csongrád                                 0,741        0,698        0,839        0,715
   Ország                                  0,766        0,673        0,747        0,708
  Forrás: Saját számítás.
    A nemzetközi standard-hez közelítve az index tartalmát egy 14 tényez ős (négy
  alkomponensbe összevont) adatstruktúrát állítottunk el ő a következő módon:
    -   Demográfia: születéskor várható élettartam nemenként
    -   Iskolázottság: 10-X éves korosztályból iskolázatlanok aránya, legalább érett-
        ségivel rendelkez ők aránya a 18-X éves népességb ől, átlagos elvégzett osz-
        tályszám (1990-re és 2001-re)
                                         Nagy Gábor :
Divergencia vagy konvergencia - Az átmenet gazdasági térfolyamatainak mérlege földrajzos szemmel.
                          Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 35-51. p.
      46      Nagy Gábor                                            TÉT XXI. évf. 2007 • 1

        — Lakáskörülmények: komfort nélküli lakások aránya, négy vagy több szobás
            lakások aránya, az adott id őszakban épített lakások aránya 1000 lakosra
        — Jövedelmi viszonyok: adózók száma 1000 lakosra, egy fő re jutó SZJA, nettó
            jövedelem, területi vásárlóer ő ' 3.
        A területi különbségek gyors növekedése, mely a kilencvenes évek els ő felét jel-
      lemezte, számításaink szerint nem állt meg, s nem fordult ellentétébe az 1996-2000
      vagy a 2000-2004 idő szakban sem, bár kétségtelenül a differenciálódás mértéke
      lényegesen csökkent. Ez azonban számunkra kevésbé a területi kiegyenlít ődés kö-
      zeli jövő ben várható elindulását, sokkal inkább a kialakult térstruktúra rögzülését, a
      komparatív el őnyök stabilizálódását és a térbeli fejl ődési pályák divergenciáját
      jelzik. A HDI magas és az országos átlagot lényegesen meghaladó értékei továbbra
      is kizárólagosan a Központi Régiót, valamint a Nyugat- és Közép-Dunántúl megyéit
      jellemzik, s a két megyecsoport között lényegében nincs átmenet.
         A területi különbségeket mér ő indexek alakulása alapjaiban alátámasztja a tanul-
       mány elején felvetett hipotézist. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a központi kor-
       mányzat — a piaci er ő k túlsúlya ellenére — hatásos eszközökkel rendelkezik a tér-
      folyamatok alakítására, bár ezek hosszú távú versenyképességi és területi hatásai
      kérdésesek. A hazai politika els ősorban a jövedelmi helyzetbe való beavatkozással
       hatott a területi különbségek alakulására (sorozatos minimálbér emelések 1999
       után, közalkalmazotti és köztisztvisel ői bérrendezések, kedvezmények változó
      rendszere). Ezek — azon túl, hogy kevéssé tekinthet ők piackonform beavatkozások-
      nak — általában csak átmenetileg, rövid id őre térítették el a területi folyamatokat,
      hatásuk lefutása egy-két évre tehet ő . Ugyanakkor a támogatások mellett viszonylag
      jelentős volumenben megjelen ő fejlesztési források (területfejlesztés 1996-tól,
       Széchenyi Terv 2000-2001, El őcsatlakozási Alapok 2002-2006, 1. NFT 2004—
       2008) területi felhasználása már nem mutatott tudatos területi preferenciát, koncent-
      rációt, nem jelentkeztek a kívánatos szinergia hatások, vagy csupán mértéke volt
      elégtelen a globálisan ható folyamatok ellensúlyozására.

                                        Záró gondolatok

        A centrum—periféria kapcsolatrendszert Ash Amin (1976) a hatalom egyenl őtlen
      földrajzi megoszlásából vezette le. Míg a magrégió az egyenl őtlen csere folyamatán
      keresztül koncentrálja a gazdasági hatalmat, ellen őrzi a technikai haladást és a ter-
      melési folyamatot, addig a periféria fel ől a mobilizálható javak, erőforrások, vala-
      mint a termelés során keletkezett értéktöbblet áramlik a centrum irányába, hogy
      támogassa annak további fejl ődését. A periféria autonóm — a centrumtól független —
      fejlődése egyre nehezebbé válik, annak következtében, hogy a centrum a saját érde-
      kei mentén alakítja a politikai döntéshozatal egész mechanizmusát'''.
        Storper és Walker (1989) a területi különbségek fő alakítójának a termelés területi
      expanzióját, a globális telephelyválasztást tartja, mely a nyolcvanas évtizedre a keres-
      kedelemnél (egyenl őtlen csere) fontosabb okává vált az egyenl őtlen területi fejl ődés-
      nek. Krugman (1991) ezt azzal egészfti ki, hogy agresszív ágazati és területi politika,
                                         Nagy Gábor :
Divergencia vagy konvergencia - Az átmenet gazdasági térfolyamatainak mérlege földrajzos szemmel.
                          Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 35-51. p.
  TÉT XXI. évf. 2007 • 1                       Divergencia vagy konvergencia ...        47

  valamint új háttérfeltételek mellett esély nyílhat új területi egységek felemelkedésére,
  a földrajzi koncentráció meglév ő térstruktúrájának újrarajzolására. Krugman érvelését
  lecsupaszítva arról van szó, hogy a mobil t őke számára kell kiemelked ően kedvező
  letelepedési feltételeket kínálni, biztosítva a magas szint ű megtérülés lehet őségét15.
    A valóságban a domináns társadalmak képesek csupán szerves, bels ő erőforrásaik
  optimális szintet közelít ő kiaknázásán alapuló fejl ődésre, a függő társadalmak csak
  a domináns szerepl ők szükségleteinek mértékében, azt mintegy visszatükrözve
  képesek növekedésre. A „feltörekv ő piacok" országainak példája jelzi, hogy ön-
  magában látványos el őrelépésük, melyet a piacgazdaság kiépítése és m űködtetése
  révén magukénak tudhatnak, er őteljesen függ a globális és szupranacionális szerve-
  zetek (főképpen a globális pénzügyi piacok) kontrolljától. Ez a fejl ődési pálya ko-
  moly társadalmi veszélyeket rejt magában, hiszen az aszimmetrikus kapcsolatrend-
  szer révén a függ ő ország társadalmi struktúrája dezintegrálódhat, miközben csupán
  a felszínét képes adaptálni a domináns társadalmat m űködtető rendszernek.
    A helyi gazdaság meghatározó szerepl őivé növekv ő multinacionális cégek leány-
  vállalatai, a velük kapcsolatba kerül ő helyi beszállítók, alvállalkozók a külső döntési
  központok által koncentrált és mozgatott t őkeáramlás fogaskerekei, melyek az extra-
  profit kivonása érdekében kerültek bele a globális gazdasági folyamatok sodrába. A
  helyi szint döntéshozóinak mozgástere er őteljesen leszűkült, melyet nemzetközi és
  nemzeti szintű szabályozási rendszerek, intézmények egész hálózata ellen őriz.
  Ugyanakkor igaz, hogy a centrum fejl ődése függ az alulfejlett periféria létét ől, a terü-
  leti egyenl őtlenségek tartós fennmaradásától. Ez a kölcsönös függ őség bár erősen
  féloldalas, mégis némi teret és lehet őséget ad a helyi kezdeményezések, akciók, fej-
  lesztési lépések indításakor. Ennek következtében a függ ő gazdaságokban is bekövet-
  kezhet valódi fejl ődés, felzárkózás a fejlettebb régiókhoz, mérsékl ődhet az egyoldalú
  alávetettség. Sikeres szerkezetváltás (mely egyúttal gazdaságpolitikai fordulatot is
  feltételez) esetén akár feljebb is lehet kapaszkodni a globális ranglétrán.
    A nagyvárosi régiók függ ősége a küls ő perifériáktól er ősebb a látszólagosnál —
  üzenték a Brandt-Jelentések (1980, 1983) — hiszen amíg a periféria választhatja a
  nagyfokú elzárkózást a globális trendekt ől, vagy kapcsolódhat más, kedvez őbb fejlő-
  dési lehetőséget kínáló centrumok irányába, lazítva egyoldalú függ őségét a magrégió-
  tól, növelve saját mozgásterét, addig a központi szerep ű metropoliszok esetében a
  globális folyamatok el ől való elzárkózás fel sem merülhet, mint alternatíva. Ha perifé-
  riájuk lecsökken, aklcor kínálati pozíciójuk a globális mobil t őke felé romlik, mely
  csökkenő volumenű befektetésekben, a versenypozíció romlásában jelentkezik.
    A gazdaságot mozgató mobil tőke bevonásához már nem elégséges a hagyomá-
  nyos gazdasági er őforrások kínálata, egyre fontosabbá válik az extern feltételek
  minél teljesebb körének magas színvonalú biztosítása, legalább a megcélzott tevé-
  kenységek esetében. Ennek eredményeként térben koncentrált, specializált lokális
  vagy térségi gazdaság kialakítására nyílik mód és lehet őség. A térségi szinten je-
  lentkező alulfejlettség általában kiegyenlítetlen térstruktúrával párosul. Az egyes
  területi egységek saját fejl ődésük zálogát sokkal inkább látják a távoli centrummal
                                         Nagy Gábor :
Divergencia vagy konvergencia - Az átmenet gazdasági térfolyamatainak mérlege földrajzos szemmel.
                          Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 35-51. p.
      48     Nagy Gábor                                             TÉT XXI. évf. 2007 • 1

      ápolt intenzív kapcsolatokban, mint a szomszédos térségekkel való együttm űködés-
      ben, a problémák közös megoldásában 16.
        A marxista földrajzi megközelítés (Harvey 1982; Smith 1984) a hatalom egyenl őt-
      len megosztásáról beszél, mely területi egyenl őtlenségeket involvál, legyen szó
      közvetlen vagy közvetett ellen őrzési lehetőségről, a létrehozott hálózatokon keresz-
      tül a tér meg-, illetve újjászervezésér ől, vagy a technikai, innovációs el őnyök ki-
      használásáról. A hatalom egyenl őtlen megoszlásának okát a tulajdonviszonyokban,
      nevezetesen a termelési tényez ők egyenl őtlen tulajdonlásában látják. A legnagyobb
      hatalommal bíró szerepl ők megszervezik a teret és a benne zajló folyamatokat,
      maguk felé terelik a hasznot, s ez osztálykülönbségeket generál, mely társadalmi,
      gazdasági és politikai konfliktusokon keresztül manifesztálódik. A kiváltságos
      kisebbség az állami apparátust is felhasználja céljai eléréséhez, miközben részt
      enged neki a haszonból17.
        Az egyenl őtlen területi fejl ődés messzemen őkig kihasználja az egyes térségek fej-
      lettségében jelentkez ő időbeni és strukturális különbségeket. Ma Európa legfejlet-
      tebb városrégióit dönt ően a poszt-indusztriális fejl ődési pálya jellemzi, miközben a
      nyolcvanas években látványos felzárkózást mutató régiókat (Dél-Németország, Dél-
      Franciaország, Katalónia, Harmadik Itália) a poszt-fordista elveken alapuló ipari
      termelés, a rugalmas specializáció modellje lendítette dinamikus fejl ődési pályára.
      Az új termelési modell er ő teljes gazdasági szerkezetváltás mellett ment végbe, új —
      sok esetben mesterségesen letelepített — húzóágazatok váltak a térségi gazdasági
      dinamika hordozóivá. Ez a felfutás csak átmeneti lehet, az olcsóbb bér ű versenytársak
      mára csaknem minden ágazatban — leszámítva a globális összehasonlításban is élenjáró
      tevékenységeket — komparatív el őnyökkel rendelkeznek. Ahogyan Neil Smith (1984)
      fogalmazott, a tő ke mozgásában kimutatható az oszcilláció a mindenkori alulfejlett
      régiók között, ami érdemben nem alakítja át a meglév ő hatalmi viszonyokat.
        A magyar gazdaságban zajló centrum és perifériaképz ődés folyamata nem függet-
      len a fent leírt globális folyamatoktól. Miközben a kormányzati politikák els őrendű
      prioritása a miel őbbi sikeres felzárkózás az európai kontinens vezet ő gazdaságai-
      hoz, addig az ország nagy része képtelen felvenni a f őváros által diktált fejl ődési
      ütemet, jelent ő s része pedig abszolút értelemben is leszakadóban van az Uniós
      átlagtól. Amikor a kormányzati politika fontosságát minden releváns térelmélet
      kiemelten kezeli, a hazai irányítási és szabályozási gyakorlatot a piac mindenható-
      ságába vetett (meghaladott) nézetek uralják. Ad-hoc intézkedéseken kívül — melyek
      akut válsághelyzetek kezelését hivatottak szolgálni — kormányzati szinten nem
      érhető tetten komplex területi politika, igaz a parlamenti és parlamenten kívüli poli-
      tikai erők részér ő l sem érkezett még e terület kihívásaira hatékony válaszként
      értelmezhet ő stratégia.
                                         Nagy Gábor :
Divergencia vagy konvergencia - Az átmenet gazdasági térfolyamatainak mérlege földrajzos szemmel.
                          Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 35-51. p.
 TÉT XXI. évf. 2007 • 1                                Divergencia vagy konvergencia ...                49

                                               Jegyzetek

    A tanulmány a 2006. november 18-án, az ELTE-n tartott Regionális Modellek c. tudományos konfe-
     rencián elhangzott el őadás írott formája.
 2
    Hasonló következtetésekre jut Dunning (1988) eklektikus elmélete, a m űködőtőke beruházás motiváci-
     óinak elemzése kapcsán.
 3
   A füldrajz meghatározó iskolái a hetvenes évek „cultural turn"-je óta fokozatosan fordultak el a területi
     modellektől (leghatározottabban az ún. „szociologizáló irányzatok" és a radikálisok), azok mechani-
     kussága, formalizmusa miatt. A modellekkel szemben felhozott leggyakoribb érv a valós tér figyelmen
     kívül hagyása, a térfolyamatok léptékét ől való eltekintés volt (Martin 1999).
 4
    Bár az MSZMP KB (Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága) már 1958-ban határozatot
     hozott a „vidéki iparosításról", a megvalósítás a hatvanas évek közepét ől indult csupán.
 5
    Az ötvenes évek közepén — dacára a nagy ipari centrumok els ő épftési hullámának — a f ő város súlya az
     ipari keresőkből még mindig 40% felett mozgott, miközben az ország lakosságából alig 19%-kal ré-
     szesedett. A folyamat végére — a kora nyolcvanas években — Budapest alig 28%-át adta az ipari kere-
     sőknek, miközben a népességen belüli súlya 20%-ra emelkedett.
 6
    A nyolcvanas évtized elejére tehet ő a fordulat, melyt ől kezdve a főváros és a vidék dinamikus tereinek
     fejl ődése elválik egymástól. El őbbit a szolgáltató tevékenységek dinamizálják, utóbbiakban a feldol-
     gozóipar aktuális húzóágazatai voltak a siker meghatározói.
 7
    Miután a korban els ődlegesen ipari beruházásokhoz kötötten volt lehet őség a lakásállomány, az intéz-
     ményhálózat, az infrastrukturális hálózatok, a jóléti rendszerek fejlesztésére, egy kiemelt állami nagy-
     beruházás megszerzése kiugró fejl ődési lehetőséget kínált az adott településnek és sz űkebb térségének.
 8
    A „második gazdaság" megléte segítette a kés őbbi piaci átmenetet, a vállalkozás-alapítást.
 9
    Az állam által végrehajtott invesztíciók az összes beruházási volumen 20-25%-át tették ki, szemben a
     gazdasági szerepl ők közel kétharmados súlyával.
 to
       Számítások szerint az állam szerepe a területi különbségek növelésében 17-18%-ra volt tehet ő a
     kilencvenes évtized folyamán.
      Bár a GDP számítás módszertana az id ő szak folyamán három alkalommal is érdemben változott, ez az
     időbeli összehasonlításban nem okozott áthidalhatatlan gondokat.
  12
       A szerzők az írni-olvasni tudás rátáját, valamint az adott iskolai szintet elvégz ő népesség arányát
     vonták egy iskolázottsági mutatóba.
  13
       A GfIC Hungária által évenként-kétévente készített számítás 2004-ig egyértelm űen a területi különb-
     ségek növekedését jelzi, bár az ezredforduló utáni évekre a differenciálódás üteme csökkent!
  14
       A kritikusok szerint hibás az ok-okozati lánc, mely szerint a hatalom társadalmi koncentrációja maga
     után vonja a térbeli csomóponti szerep kialakulását is.
  15
       Bár a termelési folyamat dekoncentrációja vagy akár a döntéshozatal egyes elemeinek decentralizációja
     látványosan újrarajzolhatja a gazdaság globális térképét, a termelési lánc kulcsfontosságú elemeinek
     kontrollját megtartva nem következik be érdemi változás a világgazdaságban.
  16
       A fejl ődő országokra Slater (1975) által kidolgozott példa alkalmazható a hazai térfolyamatokra, a
      térségek kommunikációs gyakorlatára.
  17
       Ez nem az állami apparátus korrumpálását jelenti! A t őkének kedvező döntések meghozatala és végrehaj-
      tatása fejében információkhoz való hozzáférést, a döntésekben való részvétel lehet őségét kínálják.


                                                Irodalom
  Amin, A. (1976) Unequal development. — Monthly Review Press. New York, London.
  Boudeville, J.-R. (1966) Problems of regional economic planning. Edinburgh University Press, Edinburgh.
  Brandt-Report (1980) North-South: a programme for survival. Pan Books, London.
  Brandt-Report (1983) Common crisis: North-South cooperation for world recovery. Pan Books, London,
    MIT Press, Cambridge, MA.
  Dicken, P. (1992) Global shift. The internationalisation of economic activity. Paul Chapman, London.
  Dunning, J. (1988) The theory of intemational production. — The International Trade Journal 3.269-296. o.
  Edquist, C. (1997) Systems of innovation. Cassel, London.
  Fóti K. (szerk.) (1999) Az emberi eróforrások jellemz ői Magyarországon 1999. MTA VKI, Budapest.
                                         Nagy Gábor :
Divergencia vagy konvergencia - Az átmenet gazdasági térfolyamatainak mérlege földrajzos szemmel.
                          Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 35-51. p.
      50       Nagy Gábor                                                      TÉT XXI. évf. 2007 • 1

      Friedmann, J. (1966) Regional development policy: a case study of Venezuela. MIT Press, Cambridge
        MA. London.
      Friedmann, J. (1973) Urbanisation, planning and regional development. Beverly Hills Cal., London.
      Haggett, P. (1983) Geography. A modern synthesis. Harper—Collins, New York.
      Hamilton, I.F.E. (1999) A globalizáció és a lokális gazdasági fejl ődés. — Helyek, terek, régiók. Nemes
        Nagy J.(szerk.) ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest. 87-101. o.
      Harvey, D. (1982) The limits to capital. University of Chicago Press, Chicago.
      Haynes, K.E.—Fortheringham, A.S. (1988) Gravity and spatial interaction models. Scientific Georgaphy 2.
        SAGE Beverly Hills, London, New Delhi.
      ICrajó Gy.—Abonyiné Palotás J. (1982) Magyarország gazdaságföldrajza: Segédanyag a Magyarország
        gazdaságföldrajza c. kollégium gyakorlatához. Tankönyvkiadó, Budapest.
      Knox, P.—Agnew, J. (1998) The geography of the world economy. 3"d edition. Arnold, London.
        Routledge, Chapman&Hall, New York.
      Krugman, P. (1991) Geography and trade. MIT Press Cambridge, MA.
      Lasuén, J.R. (1969) On growth poles. — Urban Studies 6. 137-161. o.
      Lasuén, J.R. (1973) Urbanisation and development. The temporal interaction between geographical
        clusters. — Urban Studies. 10. 163-188. o.
      Lundvall B. (ed.) (1992) National systems of innovation. Pinter, London.
      Martin R. (1999) The new „geographical turn" in economics: Some critical reflections. — Cambridge
        Journal of Economics 23. 65-91. o.
      Myrdal, G. (1957) Rich lands and poor. Harper&Row, New York.
      Nelson R. — Winter S. (1982) An evolutionary theory of economic change. Harvard University Press,
        Cambridge MA.
      Nemes Nagy L—Ruttkay É. (1989) A második gazdaság földrajza. OT TGI, Budapest.
      Nemes Nagy J. (1987)A regionális gazdasági fejlődés összehasonlító vizsgálata. Akadémiai ICiadó, Budapest.
      Nemes Nagy J. (1998) A tér a társadalomkutatásban. Bevezetés a regionális tudományba Ember-
        Település—Régió 2. Hilschler Rezs ő Szociálpolitikai Egyesület, Budapest.
      Nemes Nagy J.—Jakobi Á. (2003) A humán fejlettségi index (HDI) megyék közötti differenciáltsága
        1999-ben. Budapest, ELTE, Kézirat.
      Nyitrai F-né. (2001) A humán és a gazdasági fejlődés. Nemzetközi összehasonlítás. KSH, Budapest.
      Paelinck, J. (1965) La théorie du développement polirisé. — Economie Régionale. 159. 203-254. o.
      Perroux, F. (1955) Note sur la notion de pole de croissance. — Economie Appliquée. 7. 307-320. o.
      Porter, M. (1996) Competitive advantage. Agglomeration economies and regional policy. — International
        Regional Science Rewiev 1-2. 85-94. o.
      Pottier, P. (1963) Axes de communication et développement économique.— Revue Économique. 14. 58-132. o.
      Rechnitzer J. (1993) Szétszakadás vagy felzárkózás. A térszerkezetet alakító innovációk. MTA RKK, Győr.
      Rechnitzer J.—Smahó M. (2006) Regional Characteristics of Human Resources in Hungary During the
        Transition. Discussion Papers Series. MTA RKK, Pécs. 50. o.
      Richardson, H.W. (1980) Polarisation Reversal in Developing Countries. — Papers of the RSA 12. 67-85. o.
      Romer, P. (1994) The origins of endogenous growth. — Journal of Economic Perspectives. 8. 3-22. o.
      Rostow, W.W. (1960) The stages of economic growth. A non-communist manifesto. Harvard University
        Press, Cambridge MA.
      Schumpeter J.A. (1980) A gazdasági fejlődés elmélete. Vizsgálódás a vállalkozói profitról, a t őkéről, a
        hitelről, a kamatról és a konjunktúraciklusról. KJK, Budapest.
      Scott, A.J. (1988) New industrial spaces. Pion, London.
      Slater, D. (1975) The poverty of modern geographical inquiry. — Pacific Viewpoint 16. 159-176. o.
      Smith, N. (1984) Uneven development. Basil Blackwell, Oxford, New York.
      Stewart, J.A. (1948) Demographic gravitation: Evidence and application. — Sociometry. 11. 31-58. o.
      Storper, M.—Walker, R.A. (1989) The capitalist imperative: territory, technology and industrial growth.
        Blackwell, Oxford.
      Vági G. (1982) Versengés a fejlesztési forrásokért. KJK, Budapest.
      Wallerstein, I. (1974) The modern world system. Academic Press, New York, London.
                                         Nagy Gábor :
Divergencia vagy konvergencia - Az átmenet gazdasági térfolyamatainak mérlege földrajzos szemmel.
                          Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 35-51. p.
  TÉT XXI. évf. 2007 • 1                        Divergencia vagy konvergencia ...         51

    CONVERGENCE OR DIVERENCE: THE SPATIAL PROCESSES
    OF TRANSITION FROM POINT OF VIEW OF A GEOGRAPHER

                                       GÁBOR NAGY

    The paper revised an acut problem of the transition period in Hungary, the result of the
  spatial processes, the major face of the newly formed regional structure. Using some
  threories of uneven regional development, the author's hypothesis was a constantly diverging
  spatial structure with hard, but after 2000, stabilising, moderate emerging inequalities. To
  point out the real achievement of Hungarian NUTS 3 level territorial units, he use the
  GDP/capita index in PPS, comparing to the EU15 average, to see the level of convergence in
  the 1994-2004 period. This index mirroring — more or less — directly the development of
  economy. On the other side, to see the social effects of the transition, the author made a
  calculation — improving some previous methods — to measure the regional differences of HDI
  (Human Development Index). This complex index compressed 14 variables showed quite
  similar process between 1990 and 2004, as we could see examining the economy, slow, but
  constant divergency among NUTS 3 units. The groups of winner and loser areas are quite
  stable, and movement between the two major categories seems unbelievable. To understand
  the background of the Hungarian processes in the period of transition, the author used some
  theories to make clear the role of capital in emerging social-economic spatial inequalities.