Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 49-66. p
Tér és Társadalom XX. évf. 2006 s 4: 49-66
LEJT ŐK ÉS CSÚSZDÁK, AVAGY A FOGLALKOZ-
TATÁSI ESÉLYEK TÉRBELI EGYENL ŐTLENSÉGE
AZ EZREDFORDULÓN
(Slopes and Slides: Spatial Inequalities in Employment
Opportunities at the Turn of the Millenium)
BIHARI ZSUZSANNA — KOVÁCS KATALIN'
Kulcsszavak:
foglalkoztatás munkanélküliség területi szegregáció integrált terek és perifériák település-
kategóriák és kistérség típusok
A tanulmány a kilencvenes években ható tétformáló erőkkel és a nyomukban létrejöv ő tértípusokkal
foglalkozik. Az els ő rész a népességnagyság és települési státusz (város vagy község) alapján képzett
település-kategóriák társadalomszerkezetét, képzettségi és foglalkoztatási struktúráját tárgyalja. A
második rész a kistérségi tipológiát állít fel, éspedig a kistérségi központok dinamizáló, térszervez ő ereje,
foglalkoztatási képessége alapján. A szerz ők azt a következtetést vonják le, hogy továbbra is a földrajzi
helyzet, a magterületektől és dinamikus központoktól való távolság az, amely meghatározza az egyes
téregységek integrált vagy periférikus jellegét, abszorpciós képességét, következésképpen foglalkoztatási
kapacitásait.
Bevezetés
Tanulmányunkban arra vállalkoztunk, hogy elemezzük a rendszerváltozás óta
markánsan megmutatkozó térbeli folyamatokat, a hangsúlyt ezúttal a foglalkoztatás
kérdéskörére helyezve. 2 Elemzéseink népességnagyság, illetve a 2004. januárjától
érvényes statisztikai kistérségek szerint aggregált települési adatbázison alapulnak,
így mind a falvak, azon belül is az aprófalvas térségek világában, mind pedig a
dinamikus térségekben, fő képpen a metropolisz övezetben és annak egyre távolabbra
nyúló hatókörében megmutatkozó folyamatokat átfogják. Ha úgy tetszik, érintik
azoknak a problémaköröknek meglehet ő sen széles spektrumát, amelyekkel Enyedi
György pályafutása során behatóan foglalkozott.
A magyar település-állomány bármelyik elemét vizsgálva, Enyedi választ keresett
arra a kérdésre, hogy elemzésének tárgya mennyiben mutat rokonságot a világban
zajló folyamatokkal, esetleg mennyiben képezi azoknak részét. Így van ez jelen ta-
nulmány témaköreit és az elemzésekb ől levont következtetéseket illet ően is, amelyek
jórészt igazolják Enyedi azon negyedszázada közzétett megállapításait, amelyeket a
falvak jöv őjével, illetve a térszervez ődés várható alakulásával kapcsolatban meg-
fogalmazott. Itt els ősorban azon tételére gondolunk, hogy t.i. a falu és város közötti
különbségek elmosódnak, alapvet ő különbség a dinamikusan fejl ődő és a hanyatló
falusias térségek, nem annyira falu és város között rajzolódik kii .
Bihari Zsuzsanna - Kovács Katalin :
Lejtők és csúszdák, avagy a foglalkoztatási esélyek térbeli egyenlőtlensége az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 49-66. p.
50 Bihari Zsuzsanna — Kovács Katalin TÉT XX. évf. 2006 s4
Írásunk els ő fejezetében foglaltak, ahol a népességszám szerint képzett település-
kategóriák alapján vizsgáltuk a falvak társadalomszerkezetér ől valló mutatószámo-
kat, látszólag ellentmondanak ennek, mert még mindig szoros összefüggést talál-
tunk a településnagyság és a helyi társadalmak összetétele, az ott él ők képzettsége,
jövedelmi viszonyai és foglalkoztathatósága/elhelyezkedési esélyei között. Vagyis a
huszadik század utolsó évtizedének statisztikai adatai még mindig a városok és
falvak között, s őt, a falvak különböz ő kategóriái között meghúzódó, mélyreható
különbségeket látszanak bizonyítani az ott él ők életkilátásai, karrier-lehet őségei stb.
tekintetében. Az ellentmondás mégis látszólagos, mert eredményeink mögött a
periférikus elhelyezkedés ű kistelepüléseken él ők helyzetének drámai méreteket ölt ő
romlása munkál, amelyet nem tudtak kiegyensúlyozni azoknak a dinamikus térsé-
gekben elhelyezked ő, integrált aprófalvas térségeknek a kedvez őbb mutatói, ame-
lyek pedig éppen Enyedi megállapításainak igazságát támasztják alá.
Tanulmányunk második része, amelyben kistérségi szinten vizsgáltuk a központi
funkciókat betöltő települések hatókörét, integráló erejét és a foglalkoztatásban,
népességnövekményben, korszerkezetben és más tényez őkben megmutatkozó di-
namizmust vagy éppen annak ellentettjét, a hanyatlást, azt találtuk, amit Enyedi
György korabeli nyugat-európai és észak-amerikai minták alapján el őre vetített. Azt
ugyanis, hogy a települések földrajzi elhelyezkedése, a dinamikus központoktól mért
távolsága, ill. a központok megközelíthet ősége határozza meg az ott él ők jelenlegi
pozícióit és jöv őbeli kilátásait.
Korábbi empirikus vizsgálataink is meger ősítették, hogy nem egyszer űen a
(nagy)városi gazdaságok, város-együttesek gazdasági ereje indukálta a falvak hely-
zetét meghatározó térszervez ő folyamatokat, amelyek legalábbis hangsúly-
eltolódást idéztek el ő a korábbiakhoz képest, s napjainkban nyugat-európai kottára
formálják át a magyar településhálózatot 4. A falut, mint a városi gazdaságok által
integrált lakóhelyet és rekreációs színteret választók, továbbá a városból olcsóbb
megélhetési lehet őségért falura menekül ők költözései, összességében a településka-
tegóriák közötti új munkamegosztás legalább akkora szerepet játszott a pólusok for-
málódásában, a szuburb övezetek kialakulásában, egyrészt, és a hátrányos helyzet ű
társadalmi rétegek perifériákon történ ő tömörülésében, másrészt, mint a városok
foglalkoztatási kapacitása.
A falu új vagy új hangsúlyt kapó funkciói tehát — lakóhely, üdül őhely, a tájgondozás
színtere — amelyek az évezred végére az Európai Unió vidékpolitikáját befolyásoló
paradigmává izmosultak 5, a rendszerváltozás után, markáns migrációs mozgást indu-
kálva, hazánkban is teret nyertek, amiként tanulmányunk azt több ponton illusztrálja.
Bihari Zsuzsanna - Kovács Katalin :
Lejtők és csúszdák, avagy a foglalkoztatási esélyek térbeli egyenlőtlensége az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 49-66. p.
TÉT XX. évf. 2006 s4 Lejtők és csúszdák, avagy a ... 51
A lejt őn: a térbeli folyamatok tükröz ődése és a foglalkoztatási esélyek
eltérő településkategóriákban
Amikor e szempont vizsgálata mellett döntöttünk, kérdésünk az volt, hogy vajon a
rendszerváltás óta feler ősödő folyamatok — v.ö. növekv ő területi egyenl őtlenségek,
a nagyvárosokból a falvak felé irányuló pozitív vándorlási egyenleg — mellett is
fennmaradt-e a települési lejt ő mű ködésében tapasztalható, a megel őző mintegy
négy évtizedre oly jellemz ő kíméletlen következetesség? 6 Vajon manapság is biz-
tosra vehető -e, hogy nagyobb az esélye a foglalkoztatásra, a magasabb jövedelmek
megszerzésére, a komfortosabb életvitel megteremtésére annak az állampolgárnak,
aki népesebb községben él, mint annak, aki kisebben; a nagyobb város lakója hely-
zeti el ő nyt élvez-e kisvárosi polgártársával szemben; több eséllyel indul-e még ma
is a városlakó a falusi honpolgárhoz képest? Nos, a feltett kérdésre a válaszunk:
igen. Mert bár a változás jelei szórványosan érzékelhet őek, összességében nem
mutatható ki áttörés a települési lejtő, a településnagyság perdöntő hatása tekinte-
tében. Hiába a nagymértékű lakóhelyi szuburbanizáció 7 főként a metropolisz régióban
és a regionális központok körül, vagy a nagyon is eltér ő fejlődési irányok az aprófal-
vas régiók között, a népességnagyság alapján alkotott településkategóriák szerinti
aggregátumokban ezeknek a tendenciáknak csupán halvány jelei mutatkoznak.
Melyek tehát a „települési lejt ő szabályszerű" működésének megnyilvánulásai?
Az egyik els ő és legfontosabb sajátossága, hogy összességében folytatódik a kiste-
lepülések demográfiai eróziója, vagyis továbbra is a kisfalvakban a legkedvez őtle-
nebb a népesség korszerkezete, nagymérték ű az elöregedés, a legkisebbekb ől még
mindig többen vándorolnak el, mint ahányan érkeznek, és hiába pozitív a nagyob-
bacska falvak többségének vándorlási egyenlege, az elöregedés, az alacsony gyer-
mekszám a lakosság számának folyamatos csökkenését eredményezi. Ennek követ-
keztében nő a kistelepülések száma, a legkisebb törpefalvaké is, bár a bennük élők
száma csökken. Pedig az itt adózók számának két százalékos emelkedéséb ől arra
következtethetünk, hogy a beköltöz ő k között többségben vannak a gazdaságilag
aktív jövevények. Ezzel állhat összefüggésben, hogy bár a legkisebb településeken
élő foglalkoztatottak átlagjövedelme a legalacsonyabb, a különbség ebben a tekin-
tetben nem n ő tt, hanem valamelyest csökkent 1994 és 2001 között, a budapestiek
adatait nem tartalmazó átlag 76,4%-ról 77,5%-ra (1. táblázat).
Ez azt mutatja, hogy a mégoly markáns, új, illetve széttartó tendenciákat is el-
takarja a fő sodor: a nagyobb falvak magas vándorlási nyeresége, az ebb ől következő
népességgyarapodás, továbbá az adózók számában bekövetkez ő jelentős növek-
mény a városiak és a falusiak beköltözéseinek hatását egyaránt tükrözi; az ötezer
fő snél népesebbekben kifejezetten felülreprezentáltak a városkörnyéki, rendre
városi rangra áhítozó községek.
Bihari Zsuzsanna - Kovács Katalin :
Lejtők és csúszdák, avagy a foglalkoztatási esélyek térbeli egyenlőtlensége az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 49-66. p.
52 Bihari Zsuzsanna — Kovács Katalin TÉT XX. évf. 2006 s4
r •-• oo 00 0 0 00 00
(%)iwypn't(pal) v-; r e: ni 00
N N
innonmownplof
.a(j)(?sllaz)??,i molosiad
en 9 v r nr. 0> 10 91 , rn 19,
* (%)ouip2s cö M 1.6 r M Ó 9,
N N N N N >>>>>
(nuf 3.1-1(?.vs?(Lyi( )(-51 •
.yo3pyli2u01 )1(?. s')(3
nt D >I> N 9 N a r 9
(%)or(up.n»1920310p 057 ni 9 rc Cl só' — C; "-:.
iluglozs.91011 . 111),(3py
-0p21,391)Ja s? -oz.,111v rv
O N oo N co N o
(019)9 f na 09 u-s o: y ö oö y N a tri et,
9111f wp)mf un!» um? co rn y N o N oo
001)xopu! !s'iopp3a.1p
— 00 9 ro O
(%)ung(),(0(1.4v 2
4s.s.ad?1, s?,11 7O ),)
2
00
-;/ 1)51V/10/D/20y/0/30g
Cl 8 o.. o.) 4 ,o„;), ri
‘D Cl Cl
(9f) 0017)(zo>11013of man N Cl Cl 91 ..>+
(0nf wurnm20~1of 00[
00 ,+1N 0 0 0 91 0
ces
N
eri oe,s N c; en7
4iountu()2s )1(001 .»(/ V ,0 r oo r- co oo oo oo
változása 2001/1990 ( %)
nt Cl Cl 00 0 C (0 n1. 00
0é oő ••-' 9. . 0, 06
1 ^ Q 91
>1171191111.725' 0f921»8lq zy 9 C> C> r oo oo 0, 00 0 C> n11.
en ,n .0 1-- ni> CO
ylnitpulyzs ^-7 rj C; C; W s
10: ' Ó 9, >O
r
s' oö cci
co oo t-. t.
r-- C C> 9- 00
:yaKialimiuntu
>0 00 O N ni> 0 >>>>.
. r 00 O ni> O 0
rumup20 00 •- 0 4 s o N O
r r r a 9. 00 oo 0. 00 CO 00
0 00
ruolnizowniSof
N ,tr c> Os
(%)twq(E(upin oci CC M0 c5 o5
)(1)0010120v)(3of , 115 r O. 00
O
920Slopuglat(9)(07
o. o. Yl V1 y 9 0 9 0. 9 0. 00 ,
% ..,N1.1111? fyinr1 0
— N r: o: r:
o0 0 0 co o o o 0> 00 0. 0 9 90
10131,119 mappm()((maN
C> O. , 00 y r N
9- CO nr N 9. 00 91
* (LJ) wappa4Q(' (np.ug 'cr SC> ,r) Cl 1,- 0. 9 9 C 9. 9
),) r r— .r) 9- .0 O.
!mm( ()Inf 0.192qpn£3 .v O tr, .rt so
,00 r- ‘.u. N CO 00
,., , ,. Cl ,0 c„, , a., , , 1 C\ CA ~ C
0 o) , 8 — ,...) ). SO .1. , , N <1.
,-)
)., 0 ), 0 )-- .0 r .1. • ,../ N c> N o ‘o
.'
(of)171111,25' tn 0. , ni- .0 0
, , 9- 0, .-> 1N >0 Cl N I-- N 0 , GO , 9.
Cl N ni. o , ..d. ,,, 9 O N r -. r )0
3,35.SadM191/1.)7 -. O
o NN Cl 00
8
rn se> 0,
o.)': g )-
s0
:0 oo co 00 ni> -•
muy2s. rs?mdapj 'C
N
:5 .5
.
w o.
o. o. r>
..c-
1 71 g %, g •. T:,
2 I" c',` cl Q
8 8 g: 8 8
)13BpszQx )10s0JYA
Bihari Zsuzsanna - Kovács Katalin :
Lejtők és csúszdák, avagy a foglalkoztatási esélyek térbeli egyenlőtlensége az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 49-66. p.
TÉT XX. évf. 2006 s4 Lejt ők és csúszdák, avagy a ... 53
Ami azonban a tanulmány szempontjából központi jelent őségű témakört, a foglal-
koztatással kapcsolatos körülmények, illetve a foglalkoztatási képesség alakulását
illeti, szemben a demográfiai és népmozgalmi adatokban megmutatkozó „szabály-
talanságokkal", a települési lejtő a várakozásoknak megfelel ő szigorúsággal műkö-
dik. Részletesebben:
- Bár a legalacsonyabb szinten és jóval átlag alatt maradva, mégis a kistelepülé-
seken, az 500 főnél kisebb lakosságú falvakban n őtt egyedül a helyben foglal-
koztatási kapacitás 1990 és 2001 között (26%-ról 30%-ra a gazdaságilag aktív
populáció arányában), valószín űsíthető en az önkormányzatok felállásának kö-
vetkeztében. A községek átlagában a foglalkoztatottak 41%-a talál helyben mun-
kát, a városokban él ők mintegy 84%-a, míg a hierarchia csúcsán a fő városiak
96%-a dolgozhat lakóhelyén lév ő munkahelyen.
- A bejárók által betöltött munkahelyek aránya ugyan csökken felfelé haladva a
települési lejtőn, de ez a csökkenés nem arányos a helyben foglalkoztatási ka-
pacitással: a városokban a munkahelyek negyedrészét töltik be bejárók (Buda-
pesten az ötödét), a falvak átlagában 30, a legkisebb településeken 38%-át. Ez
főképpen a hierarchia alján elhelyezked ő települési körben következik a hely-
ben rendelkezésre álló munkaer ő-kínálat és -kereslet diszkrepanciájából; az
ingázási adatok elemzése alapján láthatóvá vált, hogy általában még egy köze-
pes nagyságú város sem képes minden kvalifikált munkakörbe helyi munkaer őt
ültetni és fordítva, megtartani az összes magasan képzett szakembergárdáját.
Ennek hatását sejtjük a központok közötti ingázás jelensége mögött.
- Az ingázók száma azokban a településkategóriákban n őtt, értelemszerűen a
nagyobb városokban, ahol egy évtizeddel korábban kifejezetten alacsony volt.
Ez különösen jellemző a regionális és megyei hatókörű köZpontokra, kevésbé
Budapestre. A városhierarchia alján és a községi hierarchia tetején stabilizáló-
dott az ingázók száma, míg a kisebb lélekszámú községek kategóriáiban a
„lejtő " szerint megszabott irányban és ütemben csökkent. Ennek, logikusan, ép-
pen a fordítottja igaz a foglalkoztatottakra jutó eltartottak és inaktívak számát,
továbbá a foglalkoztatott nélküli háztartások arányát jelz ő mutatószámokra. Az
elöregedés, a foglalkoztatottak „visszatorlódása", ingázási lehetőségek és
képességek hiányában fennálló „favakban rekedése" olvasható ki ezekb ől az
adatokból. Ez helyenként — a válságövezetekben és a periférikus helyzet ű,
szegregálódó térségekben — drámai méreteket ölt, az aktív korú népesség ará-
nyában vett 70%-ot is meghaladó inaktivitáshoz vezet. 8
- Vagyis: a legkisebb népesség ű településkategóriában a legalacsonyabb a fog-
lalkoztatás szintje a 15-64 éves korosztályban, férfiak és n ők esetében egy-
aránt, itt sikerült a legcsekélyebb mértékben csökkenteni a regisztrált munka-
nélküliek számát 1993, a csúcs, és 2002 között, ezért itt a legmagasabb a
munkanélküliségi ráta. Különösen alacsony a n ői foglalkoztatás (37% a
15-64 évesek arányában), míg a férfiak magasabb, 50%-os foglalkoztatási rá-
tájához magasabb munkanélküliségi ráta társul (13%).
Bihari Zsuzsanna - Kovács Katalin :
Lejtők és csúszdák, avagy a foglalkoztatási esélyek térbeli egyenlőtlensége az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 49-66. p.
54 Bihari Zsuzsanna — Kovács Katalin TÉT XX. évf. 2006 s4
S ha az okokra keresünk magyarázatot, azt mondhatjuk, hogy a kistelepülések
zömének kedvez őtlen helyzetét a periférikus elhelyezkedés, a kis méretekb ől adódó
kereslet- és kínálathiány; az erőforrásokkal, köztük a humán erőforrásokkal való
szegényes ellátottság mellett a válságágazatok, mindenekel őtt a mez őgazdaság
nagy súlya okozza, úgy a kiinduló helyzet, a kilencvenes évek, mint az ezredforduló
vonatkozásában.
Maradva az agrárium fontosságánál: ebben a tekintetben is majdnem kifogástala-
nul működik a települési lejt ő: az 500 főnél kisebb településeken volt a legnagyobb,
40%-os az ágazat foglalkoztatási kapacitása 1990-ben, és 2001-ben is az
aprófalusiak dolgoztak a legnagyobb arányban ebben a szektorban, bár már csak
15%-os mértékben, ám itt volt a legmagasabb az egyéni gazdaságok s űrűsége is
2000-ben, az Általános Mez őgazdasági Összeírás id őpontjában. 9 A mezőgazdaság,
azon belül a kistermelés másodlagos, de a családok megélhetése szempontjából
mégis döntő szerepe tehát aligha vitatható.
A csúszdán: gazdasági és társadalmi folyamatok
lefelé délnek és keletnek
Széleskörű egyetértés mutatkozik a szakirodalomban a területi egyenl őtlenségek
növekedésének ténye, a gazdaságban és társadalomban ható polarizálódási tenden-
ciák súlyossága és mélyreható mivolta tekintetében») Eszerint a csúszda északról
délnek és nyugatról keletnek tart, s irányváltás aligha várható. Vizsgálatunkban mi
sem találtunk mást, a kelet—nyugati és az észak—déli, alapvet ően a nagyrégiók kö-
zött fennálló tagoltság tényét csak meger ősíteni tudjuk, a foglalkoztatás tényez őinek
alakulását firtató szempontrendszerünk azonban néhány fontos részletre rávilágított,
éspedig az alábbiakra:
A dinamikus központok, illetve ezek hatásainak egymásba érése esetén a
dinamikus térségek foglalkoztatásra gyakorolt hatásának önmagukon túlmu-
tató, legalább mezo-térségi, de helyenként annál nagyobb földrajzi térben
ható, túlzás nélkül állíthatóan rendkívüli fontossága. Ezt igazolja a 3. ábra: az
átlagnál kedvez őbb foglalkoztatási szint ű kistérségek elhelyezkedése mutatja,
hogy Budapest, továbbá a Közép- és a nyugat-dunántúli régió dinamikus köz-
pontjainak foglalkoztatási kapacitása egy folytonos „aktív" (az átlagosnál
magasabb gazdasági aktivitást mutató), az országhatár és a fő közlekedési
tengelyek mentén „hiperaktív" régió megszületését tette lehet ővé az észak-
nyugati ország-negyedben. A gazdasági dinamizmus térségi kisugárzása a
foglalkoztatásban képes volt korrigálni a gazdasági átrendez ődés következ-
ményeit, amely egyes kistérségekben a munkahelyek számának drasztikus
visszaesésével járt az érintett régióban is. Az északnyugati ország-negyedt ől
kis megszakításokkal Szegedig kirajzolódó dinamikus övezet — f őként a be-
települt transznacionális nagyvállalatok kapcsolatain keresztül — közvetlenül
kötődik a nemzetközi hálózatokhoz."
Bihari Zsuzsanna - Kovács Katalin :
Lejtők és csúszdák, avagy a foglalkoztatási esélyek térbeli egyenlőtlensége az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 49-66. p.
TÉT XX. évf. 2006 s4 Lejtők és csúszdák, avagy a ... 55
- Részben a dinamikus központok erejével, részben a gazdaság térszerkezetének
átrendeződésével függ össze a gazdasági szuburbanizáció, amely a Budapesti
agglomerációban jelentkezik a legmarkánsabban, és amely létrehozta azt az
egyedülálló téregységet a mai Magyarországon, ahol 1990-hez képest szinten
maradt a foglalkoztatás ( 100,1% 2001-ben) és parányit ugyan, de növekedett
a munkahelyek száma (101,2%). A 3. ábra kirajzolja azokat a kistérségeket a
Budapesti agglomeráción belül, ahol a gazdasági szuburbanizáció mellett a
klasszikus, társadalmi értelemben vett kertvárosiasodás folyamata dominál,
ahol a városi közép- és fels ő osztályok kitelepülésének tendenciája markánsan
átrendezte a helyi társadalmakat. Ezekben a térségekben úgy átlag felettiek a
lakossági jövedelmek, hogy a helyben foglalkoztatottak aránya mélyen átlag
alatti (53%, a 81%-os országos átlaghoz képest.)
- A Budapesti agglomerációt is magában foglaló ingázó övezetek lakosság-
számuk növekedése alapján a legdinamikusabban fejl ődő téregységeknek
tekinthető k, éspedig nem saját gazdaságuk: míg az ország lakónépességének
növekedése 1990 és 2001 között nem érte el az egy százalékot, az ingázó öve-
zetek lakónépessége több mint 137 ezer f ővel, hét százalékkal gyarapodott.
- Az ingázás lehető sége tehát esélyt teremt, dinamizáló hatása óriási és a gazda-
sági klaszterek, s űrűsödési pontok kialakulásának er ősödő tendenciájával
számolva, feltehet őleg az is marad. Jelent őségét mégsem szabad misztifikálni,
mert az ingázást a gazdasági erőviszonyok mellett nagymértékben befolyásolják
település-hálózati, térszerkezeti összefüggések: az Alföldön messze átlag alatti
az ingázás intenzitása, látszólag tehát kisebb a központi funkciókkal rendelkez ő
települések vonzereje. Ez abból adódik, hogy —méreteikb ől adódóan — az alföldi
települések helyben foglalkoztatási kapacitása sokkal nagyobb, mint a többi
országrész kisfalvakkal övezett kis- és középvárosaié (1. ábra).
- A nyugat-keleti lejt ő magyarázó ereje mellett az elkészült tipológia hozott
néhány, legalább mezo-re,?ionális szinten fontos eredményt, pontosítást
(1. ábra). Ezek között kell megemlítenünk a válságtérségek lehatárolását,
amelyek egyrészrő l a még ma is markánsan megmutatkozó észak-keleti és
dél-nyugati kitermel őipari-nehézipari strukturális válságzónákat, másrészr ől a
főként alföldi és dél-dunántúli bels ő perifériákat foglalják magukba. Az ipari
válságtérségek és a depressziós övezetek sorsa mutatja a dinamikus térségek-
hez, fejl ődési gócterületekhez mért távolság jelent őségét12: míg a közép-
európai léptékkel mérhet ő gócterületek er őterében lév ő északnyugat-
magyarországi területek íparvidékei többé-kevésbé sikeresen túljutottak a
strukturális válságon, ugyanez sem délen, Komló övezetében, sem északon
(Ózd, Kazincbarcika, Miskolc térségében) nem sikerült.
- Jóllehet: gazdaságuk meghatározó ágazata alapján vannak markáns vonások-
kal jellemezhető térségi szinten értelmezhet ő munkaerőpiacok. Ilyenek az
összehúzódó, ám továbbra is karakterisztikus mez ővárosias térségek az Al-
földön, vagy a kisvállalkozások tömegével, magas képzettség ű és magas jö-
vedelmű munkavállalókkal jellemezhet ő Jürdővárosi térségek" a Balaton
Bihari Zsuzsanna - Kovács Katalin :
Lejtők és csúszdák, avagy a foglalkoztatási esélyek térbeli egyenlőtlensége az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 49-66. p.
56 Bihari Zsuzsanna — Kovács Katalin TÉT XX. évf. 2006 s4
mentén. A zöldmez ős beruházásokkal, sikeres privatizációval vagy/és állami
reorganizációval megújított ipari térségek mellett ezek képezik az „ágazati"
szempontok alapján specifikus kistérségek csoportját.
1. ÁBRA
Központok típusai és a központba ingázók aránya a 20-59 éves népességben
(Types of Centres and Rate of Commuting in the Population Aged 20-59)
20-59 474•00.514 kóspontbse
dolgarbk witaya
14444.01, 1)0610.11200014 (7)
1.404.11(4182.48 2040 (14)
11.44-0.4141604200 200041 (44)
800.04(1,44.240 10000 (2l6)
45% 00)
20 - 45% (8.8)
10 20% (407)
Forrás: KSH Népszámlálás 2001; szerk.: Koós Bálint, MTA RKK KÉTI TKO.
És végül a „csúszdáról", amelyen f őként az észak-keleti, keleti és dél-
dunántúli megyék küls ő és bels ő perifériáin elhelyezked ő kistérségek csúsz-
nak mind lejjebb és lejjebb: nos, ezeket a kistérségeket, szám szerint harmincat,
ahol összességében majdnem egymillió ember él, tipológiánkban a
„szegregálódó térségek" elnevezéssel illettük, mert úgy ítéltük meg, hogy az
etnikai színezet ű társadalmi erózió az, amely e térségek közös jellemvonása,
és legsúlyosabb problémája. Valamennyi ide tartozó kistérség aprófalvas jel-
legű, az elcigányosodás, illetve a társadalom peremén él ők jelenléte többé-
kevésbé, de mindenütt tetten érhet ő e kistérségek nem központi szerep ű tele-
püléseiben. Ugyanakkor nagymértékben különböznek e térségek központjaik
erejét, illetve az ingázó távolságban lévő központokhoz mért távolságuk vo-
natkozásában. Ettől is függ, más tényezőktől is, hogy mekkora mérték ű, szór-
ványos, települési szintű vagy kistérségi, esetleg még azon is túlmutató erej ű
a gettósodás, amely nagyon súlyos társadalmi anomáliák térben koncentrált,
társadalmi kirekesztéssel és a falvakba történ ő visszatorlódással járó, együttes
megjelenési formája.
Bihari Zsuzsanna - Kovács Katalin :
Lejtők és csúszdák, avagy a foglalkoztatási esélyek térbeli egyenlőtlensége az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 49-66. p.
TÉT XX. évf. 2006 s4 Lejtők és csúszdák, avagy a ... 57
A gettósodó falvak azok, ahol a régi és új szegénység 13 változatos formái
uralkodnak, alacsony iskolázottság mellett, 10-20%-os az aktivitási szint,
különösen kismértékű a női foglalkoztatás, ám nagyon magas az inaktívak
aránya és a munkanélküliség, különösen a férfi munkanélküliség (hiszen a
nő k nem is regisztráltatják magukat), következésképpen nagyon alacsonyak a
jövedelmek; ahol a passzivitás uralkodik, mert nincs hová eljárni, drága is
lenne, és a motiváció is elveszett már, ezért az ingázók száma 1990 és 2001
között majdnem felére esett vissza. Mint a települési lejtő a csúcstól a törpe-
falvak felé, úgy a foglalkoztatási esélyek tekintetében a regionális csúszda is
tökéletes következetességgel m űködik a dinamikus központoktól a szegre-
gálódó települések felé.
A kistérségek tipológiája a foglalkoztatási és a társadalomszerkezettel
összefügg ő szempontrendszer szerint
A kistérségek munkaer ő -piaci helyzetének leírásához demográfiai, aktivitási,
ingázási, foglalkoztatás-szerkezeti, vállalkozás-s űrűségi, jövedelmi mutatókat von-
tunk be az elemzésbe. Összesen mintegy kétszáz változóból és mutatószámból válasz-
tottuk ki azt a 40-50 mutatót, amelyek segítségével, a központok és „vidékeik", von-
záskörzetük jellegzetességei alapján tipizáltuk a kistérségeket, ügyelve arra, hogy a
típusok egyben jellegzetes munkaerő -piaci karaktereket képviseljenek. Ezek alapján
előbb egy tizenhat elemű, majd néhány elem összevonásával egy tízelem ű kategória-
rendszerbe soroltuk a kistérségeket. A kategorizálás a kistérség egészének jellegzetes-
ségei, a központ (vagy központi funkciójú települések) és „vidékének" kapcsolata,
valamint az ingázási viszonyok figyelembe vételével történt (2. táblázat, 2. ábra).
2. TÁBLÁZAT
A kistérségek típusai és a népességük alakulása
(Types of Micro-regions and the Number of their Populations)
Száma Az ott él ők száma Részaránya
Kistérségtípusok
(db) (fő) (%)
Budapest 1 1 719 342 17
Regionális és megyei hatókörű
18 2 520 498 25
központok térségei
Ingázó övezetbe tartozó kistérségek 46 1 943 694 19
Fürdővárosok és vidékük 6 174 028 2
Iparvárosok és vonzáskörzeteik 7 405 009 4
Kompakt középvárosi vonzáskörzetek 16 918 609 9
Kompakt kisvárosi vonzáskörzetek 15 410 329 4
Mezővárosias vonzáskörzetek 11 377 922 4
Depressziós és ipari válságzónák 18 710 173 7
Szegregálódó térségek 30 962 758 9
Összesen 168 10 142 362 100
Forrás: Népszámlálás 2001, KSH.
Bihari Zsuzsanna - Kovács Katalin :
Lejtők és csúszdák, avagy a foglalkoztatási esélyek térbeli egyenlőtlensége az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 49-66. p.
58 Bihari Zsuzsanna — Kovács Katalin TÉT XX. évf. 2006 s4
Kistérség típusok
-
A kistérségek típusainak megkülönböztetésekor kiindulópontként arra a besoro-
lásra támaszkodtunk, amely a központok együttes gazdasági ereje, illetve a munka-
helyek számából adódó foglalkoztatási kapacitása, továbbá a Beluszky—Gy őri-féle
városhierarchiában 14 elfoglalt helye 15 alapján született. A gondunk ezzel a csoporto-
sítással az volt, hogy „középtájon" és a gyenge gazdasági er őt képvisel ő póluson
nagyon különböző karakterű térségeket vont össze. Ezért valamennyi kistérséget a
gazdasági aktivitás, a foglalkoztatás ágazati szerkezete, az ingázás intenzitása, a
lakossági jövedelem színvonala, a kistérségben él ők képzettségi szintje, a kistérség
demográfiai, vándorlási jelz ő számai és a központ adatai alapján tekintettünk át, ám
szükség szerint más változók alakulását is figyelembe vettük (demográfiai szerkezet
és folyamatok). A típusok rövid leírását az alábbiakban közöljük, térbeli megoszlá-
sukat pedig a 2. ábra szemlélteti.
2. ÁBRA
Gazdasági, munkaerő-piaci és társadalmi indikátorok alapján meghatározott
kistérség-típusok Magyarországon
(Types of Micro-Regions Based on Economic, Labour Market and
Social Indicators)
Forrás: KSH Népszámlálás 2001, T STAR 1990 2001; Szerk.: Koós Bálint, MTA RKK KÉTI TKO.
- -
1. Budapest
Budapest Magyarország közép-európai városok között is versenyképes, egyedül-
álló gazdasági er ő vel bíró központja. 2001-ben a vállalkozások jegyzett t őkéjének
Bihari Zsuzsanna - Kovács Katalin :
Lejtők és csúszdák, avagy a foglalkoztatási esélyek térbeli egyenlőtlensége az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 49-66. p.
TÉT XX. évf. 2006 s4 Lejtők és csúszdák, avagy a ... 59
46%-a a fővárosban működött, a fels őfokú végzettség ű munkavállalók harmada
lakott Budapesten, az ország összes munkahelyének közel negyede volt itt található,
és több mint 600 településrő l mintegy 175 ezer ember kelt naponta útra, budapesti
munkahelyére. Óriási az a gazdasági és humán er őforrás koncentráció, amely mél-
tán teszi az ország központjává Budapestet, és emeli a nemzetközileg is verseny-
képes metropoliszok csoportjába.
2. Megyei és regionális (hatókörű) központok térségei
Összesen 18 kistérség 474 települése tartozik e kategóriába. A megyei és regioná-
lis hatókörű központokban a munkahelyek száma a kisebbekben 30-50 ezer között,
a nagyobbakban 70 ezer felett alakul, magas a képzettségi szint és ennek megfele-
lő en alakulnak a jövedelmek és a jóléti mutatók. Akárcsak Budapest, a t őke és a
munkahelyek eme nagy koncentrátumait jelent ő nagyvárosok is a saját kistérségü-
kön túlnyúló hatókörrel rendelkeznek, bár vonzáskörük földrajzi kiterjedése eltér ő,
és a bejárók számában is nagy különbségek mutatkoznak közöttük. Közös vonásuk
a tő ke és a munkahelyek magas koncentrációja, ez biztosítja számukra a közvetlen
környezetükön túlnyúló vonzer ő t. Erejüket nemcsak a központok, a nagyvárosok
saját gazdasági súlya adja, hanem a nagyvárosra épül ő, félig-meddig önálló, ugyan-
akkor a központra is visszaható „agglomerációik" egyre gyarapodó potenciálja is.
Tipikus példát nyújt e jelenségre a budapesti agglomeráció néhány gócterülete, els ő-
sorban Budaörs, amely maga is agglomerációs „termék", ugyanakkor saját környeze-
tében jelentő s ingázási célterületté vált, jóllehet valamennyi, a kistérséghez tartozó
település első dlegesen Budapesthez vonzódik, és a tíz település, kett ő kivételével, a
számottev ő gazdasági súllyal rendelkez ő település (mint Érd, Törökbálint stb.).
Debrecen, Szeged, Pécs, Miskolc hagyományosan a leger ősebb centrum-
települések, ám 2002-re Gy ő r és Székesfehérvár is felzárkózott a legnagyobb, regio-
nális hatókörű központok közé. A megyei hatókörű központokhoz tartozik a többi
megyeszékhely, kivéve Salgótarjánt és Szekszárdot, amelyek alacsonyabb kategó-
riákba kerültek, helyettük azonban ide nyert besorolást Budaörs és Sopron. Összes-
ségében az e csoportba tartozó kistérségekben m űködő vállalkozások jegyzik az or-
szágban működő tő ke 22, a munkahelyek 30%-át, és ezen térségek valamelyikében él
a munkavállalók 27%-a.
3. Ingázó övezetek
Az ingázó övezetekhez sorolható 46 kistérség — 697 település és valamivel több,
mint 1 900 ezer lakos tartozik ide — közös jellemz őjük az átlagosnál magasabb
arányú ingázás, ami azonban els ő sorban nem a kistérség saját központja, hanem
valamely más vonzáscentrum felé irányul. E típus három karakteres alcsoportra
osztható.
— Az ingázó kistérségek közül 24-ben a központok viszonylag jelent ős gazdasági
súllyal rendelkeznek, a kistérség munkaer őpiacának alapvető jellegzetessége
Bihari Zsuzsanna - Kovács Katalin :
Lejtők és csúszdák, avagy a foglalkoztatási esélyek térbeli egyenlőtlensége az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 49-66. p.
60 Bihari Zsuzsanna — Kovács Katalin TÉT XX. évf. 2006 s4
mégis az, hogy valamely szomszédos megyei hatókör ű, még inkább régiós
központba ingázik a munkavállalók jelent ős része. (Ilyen a Ceglédi, Dabasi,
Szobi kistérség).
- Az előbbinél gyengébb a pozíciója az ún. „második gyűrűs ingázó övezeteknek"
— 15 kistérség került ebbe a kategóriába —, ahol a saját központ csekély gazdasági
súllyal és munkaerő-vonzási képességgel rendelkezik, ezért a munkavállalók
egy vagy több, térségen kívüli központba ingáznak, ugyanakkor a népesség
gazdasági aktivitása és a bérek viszonylag magasnak mondhatók, és a munkaer ő
képzettsége is meghaladja az átlagot. Jellemz ően a Budapestet, Székesfehér-
várt és Győrt övező 20-40 kilométeres körbe tartozó „gy űrű" kistérségei tar-
toznak ebbe a csoportba.
- Sajátos csoportot alkot a budapesti agglomeráció hét kistérsége, ahol az előbbiek-
kel összevetve is magas az ingázás, a jövedelem és a képzettségi szint. Ezek
további közös jellemz ője, hogy a rendszerváltással járó visszaesést követ ően
gazdaságuk megerősödött, olyannyira, hogy ez az egyetlen kategória, ahol a
munkahelyek száma — az országos tendenciával szemben — nem csökkent, ha-
nem növekedett!
4. Iparvárosok térsége
Az iparvárosokat övez ő térségek csoportjába hét, meglehet ősen erős gazdaságú,
kiemelkedő aktivitású, magas jövedelm ű, magasan képzett munkaer ővel rendelkező,
összesen 199 települést és 400 ezer lakost magában foglaló kistérség tartozik. A rend-
szerváltással egyidej űleg jelentkez ő világgazdasági recesszió kisebb-nagyobb mér-
tékben az iparvárosok mindegyikét megrendítette, e térségek azonban sikeresen
túlélték az átalakulás id őszakát, gazdaságuk és munkaer őpiacuk regenerálódott.
Esztergom térségében a Suzuki beruházása adott lendületet a fejl ődésnek, Jász-
berény térségét a sikerrel privatizált Lehel Gépgyár befektetése lendítette túl a
mélyponton; a cég mára közép-európai központtá er ősödött, és Nyíregyházán nyitja
meg következ ő gyárát. Ajkán az összehúzódott timföldgyártás új piacokra lelt, és
ismét talpra állt, az er őmű sikeresen folytatja tevékenységét, az öntödét francia
befektetők privatizálták, a cip őgyárat olaszok vették meg, s a megüresedett helye-
ken olyan új tevékenységek telepedtek meg, mint például a zeolit-gyártás.
Tiszaújváros közép-európai szint ű összehasonlításban is jelent ős vegyipari központ,
ahol petrolkémiai termékek el őállítása folyik. A paksi atomer őmű szinte változatla-
nul folytathatta tevékenységét, hiszen az ország villamosenergia-fogyasztásának
40%-át el őállító komplexumot nem érintette jelentősen a gazdasági átalakulás sokkja.
A dunaújvárosi ipart annál inkább, de szerencsére az állami szerepvállalással végre-
hajtott termékszerkezet-váltás a nyomott árak mellett is életképessé tette a termelést.
Kevesebb szerencséje volt Dorognak, ahol a bányászat jelentette a f ő tevékeny-
séget, s bár a nagy visszaesést nem tudta elkerülni, a gyorsan megújuló gazdaságú
központokba való ingázás révén elkerülte az ipari válságövezetek sorsát.
Bihari Zsuzsanna - Kovács Katalin :
Lejtők és csúszdák, avagy a foglalkoztatási esélyek térbeli egyenlőtlensége az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 49-66. p.
TÉT XX. évf. 2006 s4 Lejtők és csúszdák, avagy a ... 61
5. Fürdővárosok és vidékük
Meglehetősen speciális csoport a fürd ővárosokat tartalmazó kistérségeké — a leg-
kisebb lélekszámú ez a kategória, 174 ezer ember lakik e térségekben —, hiszen a
statisztikai adatok szintjén alapvetően nehéz kimutatni e tevékenységet. A fürd ővárosi
funkció csak a Balaton mentén elhelyezked ő városokban vált igazán jellegadóvá, más
közismert fürdőhelyek adatai ezzel szemben csak színezték a kistérségr ől kialakított
képet. (A Velencét is magában foglaló Gárdonyi és a Bükkel büszkélked ő Csepregi
kistérséget például egy hajszál választotta el attól, hogy ebbe a kategóriába soroljuk,
fejtörést okozott Gyula és Hajdúszoboszló térsége is.) A fürd őváros-környékek
sajátos vonása a foglalkoztatási szerkezet er őteljes tercializálódása, a magas aktivitási
szint, a csak a legfejlettebb centrumokkal összevethet ő mértékű vállalkozói aktivitás,
valamint a felső fokú végzettség űek magas aránya. Jellemző módon a Balaton-környéki
kistérségek valamennyien ebbe a csoportba kerültek, a tóparttól távolabb es ő központ-
tal rendelkező Tapolcai kistérség kivételével. Az ok nyilvánvaló: csak a Balaton
környékén nem „szigetszer ű", egy-két (központi) településre korlátozódó a fürd ő-
turizmus. Csak itt élteti térségi és nem kizárólag települési jelleggel vállalkozások
sokaságát a mégoly szezonálisan megjelen ő nyaralóközönség.
6. Kompakt középvárosi térségek
A kompakt középvárosi térségek er ős központtal rendelkeznek, s ha jellemz ő is
rájuk az ingázás, az a saját centrumba irányul, s kevéssé érvényesül más központok
vonzása. A csoportba tartozó 319 ezer lakosú 16 kistérség változatos képet mutat az
aktivitás, a foglalkoztatási szerkezet, az ingázás tekintetében egyaránt.
- A viszonylag magas helyi foglalkoztatási kapacitásokkal rendelkez ő, ezért
alacsony ingázással jellemezhet ő térségek főként az Alföldről, a régiós és
megyeközpontok közelében fekv ő kistérségekből kerülnek ki (pl. a Bajai,
Békési, Gyulai, Hódmez ővásárhelyi, Kalocsai kistérségek).
- A magasabb ingázású kompakt középvárosi térségek a Dunántúlon találhatók,
ahol egy—egy nagyobb központ mellett kialakult az a közép- és kistelepülési
kör, ahonnan elsődlegesen a kistérségi központokba ingáznak a munkaválla-
lók, míg a kistérségi központok aktív korú népességének viszonylag jelent ős
része a megyeszékhely(ek)en vagy a szomszédos kisvárosokban keres meg-
élhetést. Ez a fajta, vélhet ően elsősorban a kvalifikált munkavállalókat érint ő
„keresztingázás" tipikus dunántúli kis- és középvárosi jelenség, a nagy regio-
nális centrumok felé történ ő, fentebb bemutatott ingázás regionális válfaja.
7. Kompakt kisvárosi térségek
A kompakt kisvárosi térségek rendre valamivel rosszabb mutatókkal bírnak na-
gyobb gazdasági erővel rendelkez ő középvárosi társaiknál. Elmaradásuk jelent ős-
nek mondható a jövedelmeket illet ően, ám a felsőfokú végzettséggel rendelkezők
Bihari Zsuzsanna - Kovács Katalin :
Lejtők és csúszdák, avagy a foglalkoztatási esélyek térbeli egyenlőtlensége az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 49-66. p.
62 Bihari Zsuzsanna — Kovács Katalin TÉT XX. évf. 2006 s4
aránya is alacsonyabb az átlagosnál, és a népesség aktivitása is csupán néhány ipari
jellegű kistérségben mondható magasnak. E csoportba, 410 ezer lakossal, 15 kistér-
ség tartozik, amelyb ől három alföldi és egy Nógrád megyei, a többi jellegzetesen
dunántúli aprófalvas környék. Ezek a kislépték ű, mégis szervesnek tűnő vonzáskör-
zetek igazolják, hogy az egészséges kisvárosi gazdaság képes egy viszonylag kicsi
térséget is megfelel ő kondícióban, életben tartani. (Pl. az Őriszentpéteri, Sümegi,
Tapolcai kistérségek.)
8. Mez ővárosias térségek
Mezővárosiasnak azt a közel 380 ezer ember lakóhelyét jelent ő 11 kistérséget ne-
veztük el, amelyeket, els ősorban ma is a mez őgazdaság súlya jellemzi; els ősorban a
„vidéki" településeken, de a kistérség központjában (központjaiban) is átlagon felüli
az ágazatban foglalkoztatottak aránya. A mez ővárosi térségek ugyan hasonlítanak a
kompakt kis- és középvárosokhoz, de a kistérségek méretei nagyobbak, ezzel szem-
ben az aktivitás szintje, valamint a jövedelmek itt alacsonyabbak. Az agrárgazdaság
összehúzódásával párhuzamosan, az elmúlt évtized során a mez ővárosias kistérsé-
gek száma is alaposan megcsappant: 1990-ben még 44 olyan kistérséget találhat-
tunk, ahol a mez őgazdaságban foglalkoztatottak aránya meghaladta a 30%-ot, a
2001. évi adatok alapján azonban már csak 11 kistérséget.
A mezővárosias kistérségek egyt ől egyig az Alföldön találhatók. Bács-Kiskun
megye területén a Bácsalmási, Jánoshalmai, Kisk őrösi, Kiskunfélegyházi valamint a
Kiskunmajsai térségben a szakszövetkezeti forma biztosította a homokos talajon haté-
kony kertészeti kultúrák és így a gazdálkodási hagyományok továbbélésének lehet ő-
ségét, s ez napjainkra egy versenyképes szakmai és piaci ismeretekkel rendelkez ő
agrárvállalkozói réteg meger ősödéséhez vezetett. Csongrád megyében Csongrád,
Szentes, Kistelek és Mórahalom környéke jellemezhet ő mezővárosi karakterrel.
9. Válságövezetek
Ez a 18 kistérséget, 308 települést és 710 ezer embert átfogó kategória két tipikus,
a részletesebb tipológiában külön besorolású válságterülettel azonos. Az egyik
alcsoportot a gazdasági depresszióval, a másikat az ipar strukturális válságával
küszködő térségek alkotják. A válságövezetek közös jellemz ője azonban, hogy a
munkahelyek száma 40%-kal, a foglalkoztatottak száma egyharmadával esett vissza,
az aktivitás szintje nagyon alacsony, mindössze 28,4%.
A gazdasági depresszió sújtotta belső perifériák (mint Kunszentmárton,
Kunszentmiklós, Mez őtúr, Tiszafüred, Szeghalom az Alföldön, Marcali, Nagyatád
a Dunántúlon) a regionális és megyei hatókör ű városoktól, a dinamizáló erej ű gaz-
dasági központoktól egyaránt távol helyezkednek el, egyetlen, gyenge kisvárosi
központtal rendelkeznek, és küls ő befektetéseket éppen úgy nem tudtak vonzani,
ahogy bels ő erőforrásaikat sem tudták mobilizálni drámai mértékben összezsugoro-
dott gazdasági kapacitásaik regenerálása érdekében.
Bihari Zsuzsanna - Kovács Katalin :
Lejtők és csúszdák, avagy a foglalkoztatási esélyek térbeli egyenlőtlensége az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 49-66. p.
TÉT XX. évf. 2006 s4 Lejtők és csúszdák, avagy a ... 63
Kitermel ő- és nehézipari válságövezetek alkotják az ipari válságtérségeket, ame-
lyek összefügg ő területet alkotnak a Salgótarján, Eger és Kazincbarcika által hatá-
rolt íven belül, és ipari depresszió sújtotta kistérségek sorjáznak Miskolc és Nyír-
egyháza között is. A radikálisan összezsugorodott iparban a megmaradt munka-
helyek ugyan megfelel ő jövedelmet biztosítanak a foglalkoztatottaknak, ám a t őke-
befektetéseket nem vonzó gazdaság ereje kevés ahhoz, hogy akár csak a városok
környékén él őknek is megfelel ő munka- és megélhetési lehet őséget biztosítson. A
Dunántúlon ipari válságövezetként csupán a komlói maradt fenn, ahol a bányászat
összeomlásával járó válságot a város még nem heverte ki, de a pécsi régióközpontba
ingázó térsége ma már jobb helyzetben van, mint maga a központ, Komló.
10. Szegregálódó térségek
Azokat a térségeket neveztük szegregálódónak, ahol az aktivitási, képzettségi és
demográfiai adatok elemzése alapján úgy véltük, gettósodási tünetek mutatkoznak,
méghozzá az ide sorolt kistérség zömében térségi jelleggel, egy kisebb hányaduk-
ban egyel őre csak szétszórtan, néhány településre korlátozódóan. Alacsony aktivitású,
nagy gazdasági visszaesést elszenvedett, periférikus helyzet ű térségek tartoznak e
csoportba, ahol nagyon alacsony a népesség, f őleg a „vidéken" él ő népesség kép-
zettsége, magas a munkanélküliség és az inaktivitás minden formája, elenyész ő az
ingázási arány, és viszonylag fiatal korszerkezet mellett is magas a foglalkoztatott
nélküli háztartások aránya. Összesen 30 kistérség tartozik e csoportba, f őként az
aprófalvas vidékek 725 településének 963 ezer lakója.
A szóban forgó térségek pozíciójának romlását jelzi, hogy míg 1994-ben a vállalko-
zások jegyzett t őkéjének 3,3%-a ezekben a kistérségeiben m űködött, 2001-ben az itt
működő vállalkozások már csak másfél százaléknyi részesedéssel bírtak. 1990-ben a
munkahelyek 9,6%-a adott megélhetést az itt él őknek, 2001-ben mindössze 7,8%-ra
olvadt a részesedésük. A lakosság havi jövedelmének összege 1994-ben még a vidéki
átlag 83 százaléka volt, 2001-ben már csak 79%-a. A munkahelyek száma 1990-hez
képest 2001-re az országos 77%-kal szemben 63%-ra csökkent, s még ennél is
drámaibb, az országos mértéknek majdnem duplája volt a foglalkoztatás visszaesése.
Zársz ó
Ha zárszóként feltesszük a „mi várható és a hogyan tovább" kérdéseit, azt a sejté-
sünket tudjuk csak az olvasóval megosztani, hogy „sem jobb, sem rosszabb", vagyis
hogy a huszadik század utolsó évtizedében meger ősödött térformáló folyamatok in-
tenzitása, hatóereje tovább n ő: a befektetői érdekek továbbra is a megtérülés és a
profitszerzés szempontjai szerint formálják a gazdasági teret, s ez a fejlett régiók
további fejl ődését eredményezi I6, a kormányzatnak pedig nem áll módjában a mérleg
serpenyőjét kiegyenlíteni, legalábbis nem rövid távon. A relatív távolság a fejlettebb
és a fejletlenebb régiók között jó esetben fennmarad, rossz esetben tovább n ő.
Bihari Zsuzsanna - Kovács Katalin :
Lejtők és csúszdák, avagy a foglalkoztatási esélyek térbeli egyenlőtlensége az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 49-66. p.
64 Bihari Zsuzsanna — Kovács Katalin TÉT XX. évf. 2006 s4
A területi egyenl ő tlenségek várható stagnálása, esetleg növekedése, nem feledtet-
heti a pozitív fejleményeket, így mindenekel őtt a dinamikusan fejl ődő városok,
város-együttesek kisugárzó erejét, azt a térségi hatóer őt, amellyel a fejl ődés ténye-
ző inek koncentrációja bír. Erre mutat példát most már nemcsak a Budapesti agglo-
meráció, és nem is csak az északnyugati ország-negyed, hanem a kis hézagokkal
ugyan, de Szegedig érő , a globális gazdasági hálózatokba integrált zóna.
A veszteségek listáját megnyitva, valószín űleg nem elkerülhető az alföldi
mező városias élet- és gazdasági forma további összesz űkülése, ami szürkülést hoz
majd a színek palettáján, de nem biztos, hogy csak negatív hatásai lesznek. Esélyt
ad erre, hogy a Dél-Alföldön tömörül ő mező városias övezetek nem leromlottak,
viszonylag erős gazdaság és nagy méreteikb ő l adódóan, aránylag kevésbé sérülé-
keny társadalomszerkezet jellemzi őket.
Végül, de első sorban: a depressziós térségek, az ipari válságterületek és a
szegregálódó perifériák több helyütt egymással összefügg ő, rendkívül súlyos és
összetett problémarendszerén egy hatékony és innovatív felzárkóztatási politikával
lehet csak enyhíteni, éspedig ama kett ő s cél elérése érdekében, hogy a helyzet ne
romoljon tovább, s ha lehet, javuljon, er ősítve mind a társadalmi, mind a gazdasági
integrációt. Addig is, amíg a határ mentén felélénkül ő gazdaság, a szomszédok,
tehát a tágabb régió helyzetének javulása ezeket a térségeket is helyzetbe hozza, s
ez nem holnapra várható.
Jegyzetek
A tanulmány szerz ő i köszönetüket fejezik ki Koós Bálintnak az adatok összeállításában nyújtott segít-
ségért és a 2. ábra elkészítéséért.
2
A tanulmány a „Az esélyegyenl ő ség jelene és javításának lehetséges módozatai a munkaer ő-piaci
versenyben, különös tekintettel a hátrányos helyzet ű csoportokra" cím ű, a Foglalkoztatási és Munka-
ügyi Minisztérium által támogatott, az MTA RKK Térségfejlesztési Kutatások Osztályán lezajlott
kutatás keretében született.
3
Enyedi (1980) 152-167. o.
4
Enyedi (1988) 89-96. o.
5
Ploeg, Jan Jan Douwe at al (2000) 391-408. o.
6
A településpolitikák kistelepülések fejl ő dési esélyeire gyakorolt hatásáról Lásd Kovács (1990) és
Havas (1999).
Tímár—Váradi (2001)
Az ingázás kibocsátó és célterületeinek munkanélküliségi rátája és az ingázás költségei közötti össze-
függéseket elemzi Kőllő János egy tanulmánya nyomán Kertesi Gábor, arra a következtetésre jutván,
hogy különösen az alacsony iskolai végzettség ű ek tekintetében elviselhetetlenül nagy esélykülönbség
áll fenn a különböz ő régiókban az eltérő felvevő képesség ű és megközelíthet őségű munkaerőpiacokra
való eljutás vonatkozásában. Vizsgálatai alapján megállapította, hogy mintegy negyedmillió munka-
vállalási korú községi lakos számára aránytalanul sokba kerülne az ingázási költségek megfizetése
(Kertesi 2000; 793-794). Bartus kiegészíti, illetve valamelyest korrigálja Kertesi megállapításait egy,
az újra elhelyezked ő volt munkanélküliek körében folytatott kérd őíves vizsgálat tanulságai alapján.
Eszerint felt űnő en kevés azoknak az ingázóknak a száma (mintegy 20%), akik saját költségükre ingáz-
nak. Kertesi megállapítása durván szólva tehát így módosul: olyan drágák az ingázási költségek a
munkavállalók 80%-a számára, hogy nem vállalják az ingázást, csak ha költségtérítésben részesülhet-
nek. Ha ez a feltétel teljesül, akkor azonban mindkét nem esetében 90%-os az ingázási hajlandóság.
Másrészt Bartus rámutat arra, hogy fordított összefüggés áll fenn a munkáltatók költségtérítési hajlan-
Bihari Zsuzsanna - Kovács Katalin :
Lejtők és csúszdák, avagy a foglalkoztatási esélyek térbeli egyenlőtlensége az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 49-66. p.
TÉT XX. évf. 2006 s4 Lejtők és csúszdák, avagy a ... 65
dósága és a kistérség munkaer őpiacának jellemz ő i között, mivel a munkanélküliség nagyságával fordí-
tottan arányos a jó munkaer ő megtalálásának valószín ű sége (Bartus 2003).
Lásd errő l részletesebben G. Fekete (2004).
10
Fazekas (2003), Kiss (2001), Kovács—Koós (2003), Nemes Nagy (2003)
Enyedi (2004) 938. o.
12
Lásd Nemes Nagy (2003) 139. Tagai térképe
13
Lásd Ferge (2000) és Spéder (2002)
14
Beluszky és Gy őri 2004. A szerz ő k köszönetüket fejezik ki Beluszky Pálnak a tipologia els ő változa-
táról tett segít ő megjegyzéseiért!
15
Természetesen nem szerepelt minden, általunk „központként" besorolt település a városhierarchiában,
lévén, hogy községi jogállású települések is szerepelnek a 342 településb ől álló csoportban; ezek tipi-
kusan a „csupán kistérségi központ" jogcímen kerültek a rendszerbe, afféle leggyengébb, de létez ő
láncszemként.
16
Nemes Nagy (2003), Köll ő (2003), Fazekas (2003)
Irodalom
Bajmóczy P.—Dr. Illés T.—Németh E.—Sípos T. (2004) A közösségi közlekedés ellátási rendszerének
újragondolása a vidéki (aprófalvas) térségekben. Kézirat. 101.
Bartus T. (2003) Ingázás. — Fazekas Károly (szerk.) Munkaerőpiaci Tükör 2003. MTA Közgazdaságtudo-
mányi Kutatóközpont, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest. 88-101. o.
Beluszky P.—Gy őri R. (2004) Fel is út, le is út ... — Tér és Társadalom. 1.1-41. o.
Enyedi Gy. (1980) Falvaink sorsa. Magvető Kiadó, Budapest.
Enyedi Gy. (1988) A városnövekedés szakaszai. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Enyedi Gy. (2004) Regionális folyamatok a poszt-szocialista Magyarországon. — Magyar Tudomány. 9.
935-941. o.
Fazekas K. (2003) A hazai és külföldi tulajdonú vállalkozások területi koncentrációja Magyarországon. —
Fazekas K. (szerk.) Munkaerőpiaci Tükör 2003. MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpont, Orszá-
gos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest. 159-171. o.
Ferge Zs. (2000) A társadalom pereme és az emberi méltóság. — Esély 1.42-48. o.
G. Fekete É. (2004) Munkanélküliség és foglalkoztatási viszonyok az aprófalvas térségekben. Van-e
esély a megmaradásra? — A tudomány a gyakorlat szolgálatában. A foglalkoztatási szint b ővítésének
korlátai és lehetőségei. FMM—MTA, Budapest. 55-85. o.
Havas G. (1999) A kistelepülések és a romák. — Glatz F. (szerk.) A cigányok Magyarországon. MTA
Budapest. 163-203. o.
Kertesi G. (2000) Ingázás a falusi Magyarországon. — Közgazdasági Szemle. Október. 775-798. o.
Kiss J.P. (2001) Industrial Mass Production and Regional Differentiation in Hungary. — European Urban
and Regional Studies. 4. October. 321-328. o.
Kovács K. (1990) Urbanizáció alulnézetb ő l. Az utóbbi évtizedek társadalomszerkezeti változásai apró-
falvas régiókban. — Tóth J. (szerk.) Tér, idő, társadalom. MTA RKK, Pécs. 272-302. o.
Kovács K.—Koós 13. (2003) Vidéki kaleidoszkóp. —A falu. Ősz. 41-53. o.
Köll() J. (2003) Regionális kereseti és bérköltség-különbségek. — Fazekas K. (szerk.) Munkaerőpiaci
Tükör 2003. MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpont, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány,
Budapest. 65-78. o.
Ladányi J.—Szelényi I. (2004) A kirekesztettség változó formái. Napvilág Kiadó, Budapest.
Nemes Nagy J. (2003) A fekvés és az iskolázottság hatása a területi egyenl őtlenségekre Magyarországon. —
Fazekas K. (szerk.) Munkaerőpiaci Tükör 2003. MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpont,
Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest. 133-143. o.
Plet F. (2003) A francia vidék átalakulása és az irányítási formák. — Kovács T. (szerk.) A vidéki Magyar-
ország az EU csatlakozás előtt. VI. Falukonferencia. MTA RKK, Pécs. 80-88. o.
Ploeg, J.J.D. (et al.) (2000) Rural Development: from Practices and plocoes towards Theory. Sociologia
Ruralis. 40. October. 391-408. o.
Simonyi Á. (szerk.) (2001) Tizenegy falu, ötvenöt család. Kisgyermekes, munkanélküli családok hátrányos
munkaerő-piaci térségekben. Munkatudományi tanulmányok. Közösen a Jöv ő Munkahelyeiért Alapít-
vány, Struktúra-Munkaügy Kiadó.
Bihari Zsuzsanna - Kovács Katalin :
Lejtők és csúszdák, avagy a foglalkoztatási esélyek térbeli egyenlőtlensége az ezredfordulón.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 49-66. p.
66 Bihari Zsuzsanna — Kovács Katalin TÉT XX. évf. 2006 s4
Spéder Zs. (2002) A szegénység változó arcai. Tények és értelmezések. Andorka Rudolf Társadalomtudo-
mányi Társaság, Századvég Kiadó.
Tímár J.—Váradi M.M. (2001) The Uneven Development of Suburbanisation during the Transition in
Hungary. European Urban and Regional Studies. 4. October. 349-360. o.
Váradi M.M. (2004) Zárványosodó munkaerő-piaci struktúrák és megélhetési stratégiák. — A tudomány
a gyakorlat szolgálatában. A foglalkoztatási szint b ővítésének korlátai és lehet őségei" c. kiadványban
MTA, 35-56. o.
Virág T. (2004) Települési hátrány és etnicitás — a gettósodó térség a szegregáció új formája. Kutatási
beszámoló az Encsi kistérségben végzett adatfelvétel alapján. Kézirat.
Williams, C.C.—White, R. (2001) Evaluating the Role of the Social Economy in Tackling Rural
Transport Problems: Some Case Study Evidence from Rural England. Planning Practice and
Researche. 16.337-348. o.
SLOPES AND SLIDES: SPATIAL INEQUALITIES
IN EMPLOYMENT OPPORTUNITIES AT THE TURN
OF THE MILLENIUM
ZSUZSANNA BIHARI — KATALIN KOVÁCS
The paper seeks to analyse the vigorous spatial processes of the 1990, focusing on
on-the-spot and distant employment opportunities. The first part examines indicators revealing
the social structure of villages on the basis of settlement categories according to population
size. The second part reveals the impact zones and integrative abilities of dynamic core areas,
towns and cities. This is the basis the typology of statistical micro-regions are built on.
Geographical location of settlements, their distance from dynamic centres and the accessibility
of such centres were identified as determinants of integrated or peripheral position, absorption
capacities as well as employment opportunities of various spatial units.