Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 100-102. p.
TÁRSADALMI VÁLTOZÁS ÉS SZOCIOLÓGIA
(Beszámoló a Magyar Szociológiai Társaság és a TIT Országos Elnöksége által 1988.
április 5-6-án Kecskeméten megrendezett szociológiai vándorgy ű lésr ől)
BERTA JUDIT *
A szociológia nem egyértelm űen körülhatárolt diszciplina. Az „érett tudományokkal"
szemben még nincsenek átfogó világértelmezései, kuhni értelemben vett paradigmái — csak kü-
lönböző megközelítési módokról beszélhetünk. Abban rejlik el őnye, hogy nem dogmatikus, hanem
nyitott tudomány, nincsenek megmerevedett tanai és szigorúan vett határai. Ez a konferencia sem
iskolák és tekintélyek dogmatikai vitája volt, hanem társadalomtudósok és politikusok nyitott
eszmecseréje.
I. Paradigma-váltás
A paradigma T.S. Kuhn szerint a tudományos gyakorlat elfogadott mintája, amely ma-
gában foglalja az elméletet, az alkalmazást és a kutatási eszközöket is. Az adott tudományág ál-
talános rendezési, szervezési elvét jelenti, amely kutatásainak, vizsgálatainak f ő irányait, érdekl ő-
désének kereteit meghatározza.
Az első napon először elméleti problémák kerültek napirendre. A kés őbbiekben a hang-
súly a szociológiának a társadalom aktuális problémái feltárásában betöltött szerepe felé toló-
dott el.
Egy kialakuló új, elméleti paradigma csak általános társadalomelméletként teremt őd-
het majd meg, amely a történetiséget helyezi a tudományos gondolkodás középpontjába, mondotta
Kulcsár Kálmán. A gazdaságtörténetben született meg az az átfogó elmélet (Wallerstein koncep-
ciója az egységes világrendszer kialakulásáról), amely bár több ponton vitatható, általános tár-
sadalomtudományi értelmezési keretté válhat. (A centrum—periféria viszonyt kialakító globális
folyamatok mellett ugyanilyen súllyal jelentkeznek ugyanis az egyes országok, területek egyedi
sajátosságai is. Az általános fejl ődési tendenciák reziduális sokféleséget takarnak.)
A társadalmi változások felgyorsulása az utóbbi pár száz évben Gerhard Lenski szerint
oda vezetett, hogy egy „globális falu" épült ki a földön. A XX. század második felében a szocio-
lógiában is előtérbe került a változások tanulmányozása, megjelentek a különböz ő modernizációs
és függőségi elméletek. A fejlő déselméletek kapcsán Lenski az „evolúciós ökológiáról" beszélt,
melynek fő célja, hogy a világrendszer utóbbi tíz-húszezer éves fejl ődését megértse, és eszközöket
adjon az egyes társadalmak vizsgálatához. Ez az elmélet a társadalmat a természet egy részének
tekinti, minek következtében az a környezetével együtt vizsgálandó, s az emberi természet (mint
genetikai örökség) is figyelembe veend ő. Ez utóbbit azonban ő is az elmélet vitatható pontjának
tartja.
Stefan Novak a komparatív vizsgálatokról tartott el őadást, amely, mint mondotta, egy
módszer arra, hogy elméleteket verifikáljunk. Ennek során adatokat használunk fel közvetlenül
(vagy másodlagos elemzéseken keresztül), amelyek több társadalomból (országból), vagy pedig
több történelmi periódusból származnak. A komparatív vizsgálatoknál el őször is meg kell ha-
tározni, hogy a különböz ő igazolandó elméletek milyen fokban érvényesek. Az elmélet pontosan
definiált fogalmakból logikailag felépített és igazolt állítások, tételek, törvények rendszere. Ez-
zel szemben akár a középfajú, akár a rendszerelméleteket tekintjük, nem felelnek meg a tudomá-
nyos elmélet kritériumainak — inkább megközelítéseknek nevezhetnénk őket. Ez egyaránt igaz
az egyéni emberi viselkedést racionálisként avagy irracionálisként tételez ő megközelítésekre, s a
társadalmi rendszerek egyensúlyi és konfliktusos megközelítésére. Mindegyik megközelítés tar-
talmaz viszont brilliáns magyarázó gondolatokat, s ezek kiindulási pontjai lehetnek egy tényleges
*Berta Judit tudományos segédmunkatárs, MTA RKK Alföldi Kutatócsoport, Békéscsaba.
TÁRSADALMI VÁLTOZÁS ÉS SZOCIOLÓGIA
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 100-102. p.
101
elmélet kidolgozásának. Tehát ha a szociológia fel akarja használni az összehasonlító vizsgálatok
eredményeit, akkor ezeknek az „elméleteknek" el őször önmagukat kell korrigálniuk.
A szociológiának az a feladata, hogy megismerje a társadalmi valóságot, amennyire képes
rá. A paradigma-váltás lényege (Kulcsár Kálmán szerint) az, hogy a szociológia eljutott odáig a
megismerési folyamatban, hogy nem tudja a világot megismerni. Ezért ma inkább gyakorlati felada-
tokra kell összpontosítania. A szociológiát azok az empirikus ismeretek viszik el őbbre, amelyeket
általánosítani lehet, s így tudományos gyakorlati hasznot is tudnak produkálni. Az utóbbi évek
egyik „legsikeresebb" kutatása a TBZ (társadalmi beilleszkedési zavarok) vizsgálata, amely a tár-
sadalom jelent ős problémáiról, összefüggéseir ől ad valós ismereteket, s a feltárt eredményeket
nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati szakemberek is hasznosítani tudják. Természetesen fon-
tos, hogy ismerjük helyüket a világban, s azokat a körülményeket, amelyek folytán a tényleges
mai állapotok is létrejöhettek.
H. A magyar szociológia hozzájárulása a magyar társadalom és gazdaság megismeréséhez
Jelen helyzetünk értékeléséhez elengedhetetlen az általános világjelenségek ismerete.
Berend T. Iván a világ gazdaságának általános szerkezeti válságáról beszélt, amely minden techno-
lógiai rezsimváltás természetes velejárója. (A XIX. és a XX. század folyamán már három ilyen vál-
ság is lezajlott.) Ezt Magyarországon külön még alkalmazkodási válság is tetézi. Bár a válság pozi-
tív (előremutató) jelenség, az alkalmazkodás hiánya bizalmi válságot okozhat, mint ezt hazánkban
is tapasztalhatjuk.
A második napon a vita a politika és a tudomány kapcsolata körül élez ődött ki. Az el-
ső vélemény szerint a társadalomtudományok csak a politikával kölcsönhatásban fejl ődhetnek,
mivel a valóság megváltoztatásának igénye teszi őket tudománnyá. Más tudósok autonóm módon
fejlődő és egymástól független politikát és tudományt tartottak kívánatosnak. A legradikálisabb
elképzelés szerint a szociológus ne csak írja le és fejtse ki nézeteit, hanem harcoljon is értük.
A felszabadulás utáni politika a szociológia kutatási területét el őször teljesen lehatá-
rolta, kés őbb részben sz űkítette. Ma az elért eredmények közül csak azokat használja fel, ame-
lyek hatalmát legitimálják. A hatvanas évek elejéig a szociológia csak a hatalom kiszolgálója lehe-
tett. A hatvanas évek második felét ől a politika részleges toleranciával viseltetett a társadalomtudo-
mányokkal szemben; ezt az id őszakot a kutatási szabadság és a publikálási szabadság korlátozása
jellemezte. A hetvenes évek közepe óta a tudomány eredményeinek reduktív felhasználása jellem-
ző. A sztálini hatalmi modellb ől való tényleges kilépés csak a nyolcvanas évek közepét ől datálható.
Az empirikus szociológia tényleges fejl ődésére hazánkban eddig tehát nem is volt le-
hetőség, s így természetes, hogy az elméleti szociológia sem mutathat még fel jelent ős teljesít-
ményt.
A mai magyar szociológiának három válfaja létezik, mondta Heged űs András. Ezek, a
„katedra"-, a „valóságfeltáró" és a „praxis"-szociológia. A katedra-szociológia megjelölést pejora-
tív értelemben használta, értve alatta az elméleti megközelítés túlhangsúlyozását. A valóságfeltárás
lényege az igazságkeresés, nem a kritika, vagy az apológia. A praxis-szociológia a gyakorlati alkal-
mazást helyezi előtérbe, ma ez a legfontosabb. Ez utóbbi szolgálhatja a hatalom birtokosait is, de
a civil társadalom alulról való szervez ődésében is segítséget nyújthat.
Nyers Rezső szerint a paternalista felfogás elhitette a társadalommal, hogy mindenért
az „állampárt" a felel ős. Hozzátette még, hogy ilyen szemlélettel minden valóságfeltárás hatalom-
ellenesnek t űnhet fel. A párt ma már belátja, nem vállalhatja az egész társadalom minden részlet-
re kiterjed ő irányítását; csak politikai irányítótestület lehet. Szükség van a piacra, de az állami
szabályozásra és a tervezésre is. A piaccal szembeni védekezésben a közösségi szolidaritás-effek-
tus szerepe is jelent ős; valós piac kell és valós szakszervezet.
Ferge Zsuzsa is fontosnak tartotta az „önszabályozó piac" bevezetésével párhuzamosan
az emberek védelmét szolgáló garanciák beépítését a gazdaságba, s ezzel kapcsolatban a szakszer-
vezeti mozgalom védelmi szerepét hangsúlyozta. A társadalom tagjainak nem csak a gazdasági,
hanem a másfajta relatív autonómia-igényei is egyaránt fontosak. (A polgári társadalom fejl ődését
is a citoyen és a burzsoázi harca jellemzi.)
TÁRSADALMI VÁLTOZÁS ÉS SZOCIOLÓGIA
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 100-102. p.
102
Hetényi István a távlati tervezést és az életszínvonal-politikát jelölte meg a szociológia
és a politika együttm ű ködési területeként. Ma arra keresünk választ, hogyan kell életszínvonal-po-
litikát folytatni akkor, amikor nincs gazdasági növekedés. A politika és a szociológia mai vitaterü-
lete a vállalatok, családok, kisközösségek és egyének szintjén az, hogy a teljesítmény-orientá-
ció óhatatlanul esélyegyenlő tlenségekhez vezet. Azonban a kisebb gazdálkodó és emberi közös-
ségek terheit nem lehet csökkenteni (mert az egyenl őtlenség-növekedés a teljesítmény-növekedés
és differenciálódás szükségszer ű velejárója), csak utólagos szociálpolitikával lehet enyhíteni.
A tudomány és a politika autonóm szétválasztása szükséges kés őbbi összekapcsolásuk-
hoz, s ugyanilyen fontos, hogy a tudomány és a politika független nyilvánossága között létrejöj-
jön egy közvetít ő közeg. (Más országokban ezt a szerepet azok a politikusok töltik be, akik a tu-
domány eredményeit saját néz ő pontjukból feldolgozva, át tudják vinni azokat a gyakorlatba.)
Pataki Ferenc és Romány Pál a hasznosnak és eredményesnek bizonyuló alkalmazott
szociológia kutatásokról — a társadalmi beilleszkedési zavarok és a regionális problémák kutatá-
sáról beszéltek. Ezeken a területeken a problémacentrikus, multidiszciplináris megközelítések ve-
zettek eredményre. A TBZ kutatás keretében a hazai deviációt komplexen vizsgálják, s a prognó-
zisuk a b űnözés egyre szélesebb elterjedésére mutatnak. Az általánostól eltér ő jelenségek kutatásá-
nak a funkciója az, hogy közelebb vigyen az általános jelenségek mélyebb megértéséhez.
A regionális differenciák kérdése (amely csak az utóbbi id őkben nyert teret a szocioló-
giai kutatásokban) egy sor aktuális problémát vet fel. Van-e a különbségek kiegyenlítésére tarta-
lék? Léteznek-e területi feszültségek? Az a határozat, amely jogilag is elismer depressziós terüle-
teket, ez utóbbi kérdésre igenl ő választ ad. Tizennégy országhatárral érintkez ő megyénk van,
s az országhatár-menti térségek elmaradottsága komoly gondokat jelent. Nem szívesen élnek ott
az emberek, nagy az elvándorlás, jelent ős a népesség-erózió. Közgondolkodásunkban és tudomá-
nyos szemléletünkben nem érvényesül még a regionális szemléletmód. Csak a f ővárosi (és esetleg
a városi) életnek van presztízse, s a tudományos intézmények is Budapesten koncentrálódnak.
Szerencsére az MTA tett már lépéseket a decentralizáció irányába, hiszen a Regionális Kutatások
Központját pécsi központtal alapította meg.
Pozsgai Imre egy gyökeres politikai reform, illet őleg egy politikai paradigma-váltás
szükségességét hangsúlyozta. Csak ez biztosíthatja majd az együttható, közös cselekvési terét a
politikának és a szociológiának, s hozhatja létre a politikai és társadalmi cselekvés megnevezhet ő
szubjektumait. Mindehhez alapvet ő intézményi változások szükségesek, az eddigi oligarchikus
hatalomgyakorlással szemben egy teljes hatalomátalakító szerkezetátalakítás. Ebben a mozgástér-
ben jöhet létre az a civil társadalom, amelyben autonóm és önrendelkez ő szubjektuma van a tu-
lajdonnak és a politikának is. Az ez irányba ható társadalmi nyomás abból származhat, ha az em-
berek felismerik, az országnak nincs már tartaléka katasztrófákra. Az abszolutisztikus kormányzat
racionalizálása csak válság-elmélyít ő lehet, s az alulról építkez ő , önrendelkezést és autonóm szemé-
lyiséget feltételez ő cselekvő politikai formáció lehet csak válság-megoldó és katasztrófa-elhárító.