Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 90-97. p.
90
rumok továbber ősítik pozícióikat a döntéshozás centralizációjával, amely az új ter-
meter ő extenzív koncentrációját hozza itt létre.
Fordította: Barta Györgyi
PÉTERI GÁBOR:
VAROSI INNOVÁCIÓ ÉS A KÖLTSÉGVETÉSI TAKARÉKOSSÁG
(Egy költségvetés-szociológiai kutatás ismertetése)
A helyi önkormányzatok és különösen a városok gazdálkodásában a hetve-
nes évek második felét ő l új korszak kezd ődött. A világon mindenhol átértékel ődött a
városi növekedés szerepe, megváltoztak a közszolgáltatásokka I szembeni társadalmi
elvárások. Néhány amerikai nagyváros pénzügyi cs ődbe jutott és Európában is egyre
sz ű külő költségvetési feltételek között m ű ködnek a helyi önkormányzatok. Mind-
ezek alakították a városfejlesztési politika céljait és eszközeit, mert a költségvetési
válságot már nem lehetett a hagyományos módszerekkel kezelni.
A bemutatásra kerül ő „Költségvetési takarékosság és városi innováció" el-
nevezés ű kutatás témája is a közszolgáltatások pénzügyeinek és a helyi költségvetési
politika alakulásának vizsgálata. 1 Mivel a válság el őször az USA-ban jelentkezett a
project is onnan indult, de ma már számos európai országban is alkalmazzák a kutatás
módszereit, megközelítési módját. A kutatás el őzményének a különböz ő helyi poli-
tikai, döntési mechanizmussal foglalkozó vizsgálatok tekinthet ő k. Részben a városnö-
vekedés költségeit elemz ő összehasonlító vizsgálat is az el ő zmények közé sorolható,
mert ott is a társadalmi alkalmazkodás igényét fogalmazták meg, amikor a városi
növekedés szakaszait elhatárolva, az urbanizációs korszakokhoz illeszked ő település-
fejlesztési politikákat írtak le. 2
I. A város költségvetési rendszer
Korábban a helyi önkormányzatok és a városok költségvetési politikájának
vizsgálatakor általában abból a feltételezésb ő l indultak ki, hogy a restrikciós intéz-
kedéseknek van egy tipikus és kívánatos sorrendje, amely mentén haladva a „köny-
nyebb" döntésekt ő l a „nehezebbek" felé haladva választanak a vezet ő k. Elfogadták
azt a tényt, hogy a városok különböz ő költségvetési eszközöket alkalmaznak, de eze-
ket rendszerezve nem tudatosult a felhasznált módszerek mögött rejl ő eltér ő költ-
ségvetési stratégia, illetve egy országon belül is a költségvetési politikát alakító társa-
dalmi és gazdasági feltételek különböz ősége.
PÉTERI GÁBOR:
VÁROSI INNOVÁCIÓ ÉS A KÖLTSÉGVETÉSI TAKARÉKOSSÁG
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 90-97. p. 91
A „Költségvetési takarékosság és városi innováció" elnevezés ű project fel-
tételezése azonban éppen az, hogy a városok különböznek egymástól, az egyes váro-
sokban alkalmazott politikai stratégiákhoz pedig hozzárendelhet ő k meghatározott
társadalmi csoportok. A városi költségvetési politika alakulását a helyi társadalmi
és gazdasági rendszerben elemezték, amelyben szoros kölcsönhatás van a költségve-
tési döntések, a helyi feltételek (igazgatási, pénzügyi megoldások, szabályozórend-
szer), valamint a helyi politikai tényez ő k (csoportok, vezet ő k) között.
A zárt városi rendszer alapelemei a különböz ő társadalmi csoportok, amelyek
a hasonló helyzet űeket tömörítik, a szervezeti csoportok politikai tevékenysége,
ami a vezet ő k preferenciáin keresztül alakítja a költségvetéspolitikai döntéseket és
így a város költségvetési korlátját. A városi politikát befolyásoló fontos feltételként
kezelik a központi és a helyi költségvetés kapcsolatát, az igazgatási szervezetet, a ma-
gánszektorból származó forrásokat, amelyek kölcsönhatásban vannak mind a városi
vezet ő k céljaival, mind a költségvetéssel. A migráción keresztül visszacsatolás van a
költségvetési politika eredményei és a város társadalmi összetétele között is. Általá-
ban az így meghatározott városi rendszer annál stabilabbnak tekinthet ő , minél kö-
zelebb vannak a helyi költségvetési döntések a közös érdekek alapján szervez őd ő
csoportok céljaihoz. Ebben az értelmezésben a költségvetési válság tehát nem azt
jelenti, hogy néhány feltételben egy város eléri a költségvetési korlátját, mert az al-
kalmazott mutatószámok (pl. költségvetési hiány, rövid távú eladósodás) nem min-
den esetben tükrözik a város valóságos pénzügyi helyzetét. A költségvetési válság
lényege ezek szerint nem a formálisan jelentkez ő problémák halmozódása, hanem a
városi rendszer tartós m ű ködésképtelensége. Vagyis amikor a városi vezetés nem
tud alkalmazkodni a környezeti változásokhoz. A költségvetési válság megítélése
szempontjából a tendenciák, a folyamatok és nem önmagában egyes mutatók mértéke
a meghatározó tényez ő . A kiadáscsökkent ő stratégia nem feltétlenül vezet egy város
hanyatlásához, de a formális növekedés is takarhat válsághelyzetet, ha nem éri el a
növekv ő igényeket. A válság ilyen módon történ ő értelmezésének helyességét bizo-
nyítja az is, hogy az USA-ban a vizsgálat során nem találtak magyarázó kapcsolatot
semmilyen városi, költségvetési mutatószám és a költségvetési korlát mérésére ki-
alakított jelz őszám között, illetve minden hagyományos nézet, amelyik a válságterü-
leteket (pl. északkeleti nagyvárosok, Sunbelt övezet) határolta le, cáfolható volt az
adott régióban talált kivételekkel. (pl. Pittsburgh, Houston).
Az így kialakított elméleti modellben tehát a kutatás három kérdésre keresett választ:
1. Mi a költségvetési politika tartalma, pontosabban a költségvetési takarékosság
id ő szakában milyen módszereket alkalmaznak és milyen stratégiákat követnek a váro-
sok (függ ő -változó)?
2. Milyen tényező k határozzák meg az alkalmazott költségvetési politikát (független
változók: költségvetési korlát, pártviszonyok, politikai kultúra, társadalmi-politikai
jellemző k, helyi szervezeti feltételek?
3. Milyen a magyarázó változók és a következmények viszonya, kapcsolódása?
PÉTERI GÁBOR:
VÁROSI INNOVÁCIÓ ÉS A KÖLTSÉGVETÉSI TAKARÉKOSSÁG
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 90-97. p.
92
II. A kutatás eredményei
Ez a problémafelvetés lehet ő vé tette egyrészt a városi politikát formáló té-
nyez ő k időbeli változásának vizsgálatát, másrészt a mai alapvet ő helyi politikai irány-
zatok, kultúrák elkülönítését.
A vizsgált három korszak a 60-as évek, 1970-74 közötti id őszak, valamint
az 1977-ig eltelt további három év. Ezek szerint a 60 as évek költségvetési kiadásaira
-
a folyamatos, állandó növekedés volt jellemz ő a vizsgált városokban. A városok átla-
gától csak azok az esetek tértek el, ahol nagyobb volt a feketék létszáma, mert ott
általában magasabb volt a költségvetési fajlagos kiadás, illetve ahol a középosztály
volt nagyobb, ott fordítva, kisebb volt a kiadás. Ez az id ő szak a nagy társadalmi
programok, a demokrata hagyományokra épül ő politizálás korszaka volt.
A hatvanas évek végét ő l a 70 es évek közepéig terjed ő id ő szakban már meg-
-
változott a helyzet. Továbbra is fontosak a támogatások, de költségvetési kiadások
nagyságát már a polgárjogi mozgalmak, a különböz ő csoportok élén álló politikai
vezet ő k alakítják. Az „utcai pluralizmus" id őszakában a költségvetési politikát nem
az egyes csoportok létszáma, igényei, hanem a szervezett csoportok és vezet ő ik hatá-
rozzák meg.
A hetvenes évek második felében jóval a reageani gazdaságpolitika ked-
—
vezőtlen helyi hatásai el őtt — már egyértelm ű en a költségvetési válság jellemz ő a
városokra: csökkennek a támogatások, átalakulnak a jóléti szolgáltatások, cs ődbe jut-
nak az észak-keleti nagyvárosok, adófizetést megtagadó mozgalmak alakulnak stb.
Ekkor a vizsgált változók közül a középosztály mérete határozza meg leginkább a
költségvetési kiadások különbségeit úgy, hogy ahol nagyobb a létszám, ott kisebb a
kiadás.
A költségvetési politikák id ő beni változása is jelzi, hogy mára különböz ő
jelleg ű városi politikai kultúrák alakultak ki. A kutatás négy nagy típust különített
el; demokraták, az etnikumók politikusai, republikánusok és az új népszer ű költ-
ségvetési politikusok (New Fiscal Populists).
Mivel a városok különböz ő ségét tekintik a legfontosabb költségvetési po-
litikát alakító tényez őnek, ebbő l az is következik, hogy nem min ősítik a felismert
négy politikai irányt. Az egyes politikák megítélése csak azon múlik, hogy az adott
városban alkalmazható, elfogadható volt-e a választott költségvetési stratégia vagy sem.
A New Deal hagyományokra épít ő demokraták a szövetségi költségvetés szintjén kor-
mányzati programokat hirdettek meg, támogatták a hátrányos helyzet űeket és a fe-
ketéket. A kormány aktív költségvetési politikát követ, jelent ős összeg ű szociális és
jóléti programokat hirdet meg. A demokrata városi politikusok sikeresek a támogatá-
sok megszerzésében, speciális oktatási és szociális programokat indítanak el. Magas
a kiadások szintje és ugyanakkor nagy az adóteher is. A több kiadást automatikusan
jobb min őség ű szolgáltatásnak vélik, a költségvetési visszafogást pedig az ellátás csök-
kentésével oldják meg. Általában a szervezett csoportokra, mozgalmakra támasz-
kodnak, a „közérdeket" képviselik. (Tipikus képvisel ő ik: L.B. Johnson, J.K. Galbraith)
Az etnikumok politikusai sokban hasonlítanak a demokratákra, csak ugyan-
azokat a módszereket az ő ket megválasztó kisebbség javára használják fel. Különösen
PÉTERI GÁBOR:
VÁROSI INNOVÁCIÓ ÉS A KÖLTSÉGVETÉSI TAKARÉKOSSÁG
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 90-97. p.
93
délen mosódik egybe a faji alapon folyó érvelés a demokrata párti célokkal. (Váro-
saik pl.: Atlanta, Detroit, Newark)
A republikánus ideológia a New Deal elveivel ellentétes célokat fogalmaz
meg, tehát az állami beavatkozást alacsony szinten kívánják tartani, a piaci döntések
hatékonyságát hangoztatják és az állampolgár, az adófizet ő jogait támogatják a szer-
vezett csoportokkal, szövetségekkel szemben. A hátrányos helyzet űek támogatásában
kevésbé képmutatóak, mint a demokraták, a teljesítményt többre értékelik az egyen-
lőségnél, az egyént a közösségnél. Szervezeteik viszonylag gyengék, legjelent ősebbek
a Kereskedelmi Kamara és az Adózók Szövetsége típusú szervezetek.
Az általuk követett városi költségvetési politika az egész várost szolgálja,
bevételeik a hagyományosan kevés adóból és az alacsony állami, szövetségi támogatás-
ból származnak. Növelik azokat a szolgáltatási díjakat, amelyeket korábban nem a
teljes költségén adtak el. Javítják a költségvetési irányítás hatékonyságát, az informált-
ságot. Gyakori a közszolgáltatások bérbeadása, vagy magánkézbe adása. A közösségi
szolgáltatásokat helyezik el őtérbe a megosztható, irányítottan felhasználható szolgál-
tatásokkal szemben.
A költségvetési népszerűségre törekvő politikusok (NEP) általában a de-
mokrata pártra jellemz ő társadalmi elveket vallanak, de republikánus gazdaságpoli-
tikát követnek. Igyekeznek a hátrányos helyzet ű rétegeket támogatni, ugyanakkor
a konzervatív politikára jellemz ő gazdasági eszközöket alkalmaznak. Csökkentik
az adóterhet, támogatják bizonyos szolgáltatások bérbe- és magánkézbe adását, nö-
velik egyes szolgáltatások díját, általában az egyösszeg ű állami és szövetségi támoga-
tásokat tekintik eredményesnek. Ezt a politikailag köztes helyzetüket úgy tudják
fenntartani, hogy hangsúlyozottan „termelékenység" növel ő intézkedéseket hoznak,
legitimitásukat a közvetlen állampolgári kapcsolatokon keresztül tartják fönn, jelen-
tős mértékben építenek a közvéleménykutatásokra és a lakossági találkozókra. El-
lenzik a korporativizmust és közvetlenül az állampolgárra figyelnek. (Politikusok:
Jimmy Carter, E.Koch New York-i polgármester)
Az egyes politikai irányzatokhoz részletes történelmi elemzések és a mai
politikusok tevékenységének vizsgálata alapján hozzárendelték a különböz ő nagyobb
társadalmi rétegeket is. Így hagyományosan a demokraták az alacsony jövedelm űek-
re építenek, az etnikumok politikusai a saját csoportjukra alapoznak, a republikánu-
sok a magas jövedelm űek közül kerülnek ki, a negyedik csoportba pedig általában a
felső fokú végzettség űek, középjövedelm űek tartoznak.
A négy politikai nézetrendszer elkülönítése tulajdonképpen azt is bizonyít-
ja, hogy a hagyományos jobb és baloldali, republikánus és demokrata ellenpólus vi-
szonya felbomlott. Ennek okát a középosztály helyzetének és szemléletének változá-
sában látják, amely a 60-as évek „új osztályától" a 70-es évek „adófizet ő i lázadásán"
át vezetett egy vegyes formához, amelyben a költségvetési konzervativizmus és a tár-
sadalmi kérdésekben a hagyományos demokrata értékrend együttesen létezik. Tehát
a városi költségvetési politika alakításában a két irányzat ötvözhet ő , megtalálhatók
azok a költségvetési eszközök, amelyek a korábban egymásnak ellentmondó politi-
kákat közös alapra helyezik. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a városok költségve-
tési válsága id ő ben megel ő zte a reagani gazdaságpolitikát, akkor feltételezhet ő az is,
PÉTERI GÁBOR:
VÁROSI INNOVÁCIÓ ÉS A KÖLTSÉGVETÉSI TAKARÉKOSSÁG
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 90-97. p.
94
hogy a mára kialakult köztes helyzet ű városi költségvetési politika (a NFP) el őfutára
lehet a gazdaság egészét érint ő új pénzügypolitikának is.
A kutatás során ezen kívül még vizsgálták a városi alkalmazottak költségve-
tési politikában betöltött szerepét, valamint a migráció és a költségvetési válság kap-
csolatát. Mindkét kérdés csak a sajátos amerikai közegben értelmezhet ő , ezért a ma-
gyar viszonyok között kisebb jelent ő ség űek ezek a problémák.
A hasznosítás szempontjából azonban a vizsgálat legfontosabb eredménye,
hogy összegy ű jtötték azokat a költségvetési módszereket, politikai eszközöket, ame-
lyek a városok esetében eredménytelennek bizonyultak, illetve amelyeket sikerrel
alkalmaztak.
1. Elő ször azokat a módszereket ismertetem, amelyek az amerikai városok
esetében nem jelentettek hathatós segítséget a költségvetési hiány megszüntetésé-
hez. (Abban a közegben természetesen a helyi önkormányzatok autonómiája, a támo-
gatások, az adózás jellege, a helyben ellátott állami feladatok (transzferek) súlya tel-
jesen eltér az európai városokétól és így ezek a módszerek is más feltételek között
bizonyultak eredménytelennek! ►
Az állami és szövetségi kormányzat által folyósított támogatások általában
a városi költségvetés negyedét-harmadát teszik ki és a költségvetési elosztás módsze-
rébő l következ ő en ötszáz féle állami és szövetségi támogatási program közül választ-
hatnak a városok. A vizsgált városok esetében arra a következtetésre jutottak, hogy
a központi támogatások a pillanatnyi hiányt mérsékelték, de a költségvetési korlá-
tot tartósan nem változtatták meg. Európai példákra hivatkozva is éppen az látható,
hogy a leginkább támogatott városok vannak a legrosszabb helyzetben.
A kutatás értelmezése szerint, a zárt városi modellt feltételezve a kérdés
az, hogy a támogatások hatnak-e a vezet ő k döntési preferenciáira, vagy csak a pénz-
elköltő magatartást er ő sítik. Általában úgy találták, hogy a horizontális egyenl őség
elvének — az egyenl ő k azonos módon történ ő kezelésének — megsértése kétségessé
teszi az újraelosztás eredményességét, mert az „adományozás", a pénzügyi szelekti-
vitás és az információhiány egyenl őtlen feltételeket teremt. Természetesen a támc,ga-
tások folyósításának módszere dönt ően meghatározza azt, hogy mennyire eredmé-
nyes az újraelosztás.
A különböző irányítási reformok, adminisztratív intézkedések, (pl. egyedi
bevételi és kiadási korlátozások, az eladósodás mértékének rögzítése), az állami uta-
sítások (pl. bérstop, sztrájkkorlátozás) sem vezetnek eredményre akkor, ha nem
találkoznak a helyi politikai célokkal. Mindig találnak kibúvót a városok (pl. 70 %-
ban kötvényekkel fedezik az eladósodást, a szakigazgatás átszervezésén túl a politi-
kai feltételek nem változnak meg, az adókorlátozást a szolgáltatási díjak emelésével
ellentételezik) és így ezek az intézkedések a költségvetési válságot nem mérséklik.
2. A kutatás szemléletéb ő l következ ően olyan módszert nem lehet találni,
ami bármilyen körülmények között sikeres, amit minden egyes helyi vezet ő egy-
formán alkalmazhat. A kutatás f ő eredménye éppen az, hogy — elfogadva a politikai
kultúrák különböz őségét — megállapította: nincs a költségvetési módszereknek egy
olyan csoportja, vagy az intézkedéseknek egyetlen lehetséges sorrendje, ami a „legin-
kább" alkalmas lenne a válság felszámolására. Így a helyi, városi vezet ő knek aján-
PÉTERI GÁBOR:
VÁROSI INNOVÁCIÓ ÉS A KÖLTSÉGVETÉSI TAKARÉKOSSÁG
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 90-97. p.
95
lott módszerek tulajdonképpen eltérnek aszerint, hogy melyik politikai csoportba
sorolják a saját városukat.
Ahhoz azonban, hogy a városi politikusok a saját maguknak megfelel ő költ-
ségvetési módszereket választhassák, a költségvetési gazdálkodás feltételeit is át kell
alakítani. Ennek érdekében az á//ami és a szövetségi költségvetési politika helyi önkor-
mányzatok felé irányuló intézkedéseíben már megfogalmazhatók azok a célok és
módszerek, amelyek lehet ő vé teszik azután a helyi költségvetési politika szabad vá-
lasztását.
Első és legfontosabb ajánlott központi költségvetési módszer az általános
támogatások növelése. (Ma az amerikai városoknak juttatott támogatások 10 %-a
jövedelemmegosztó (%-os kulcsok szerint folyósított) támogatás és további 10 %-a
egyösszeg ű támogatás.)
A támogatások elosztásának elvét is módosítani javasolják, mert a „rászorult-
ság", a „szükségletek" nem mindig esnek egybe a költségvetési korlátnak a kutatás
során alkalmazott értelmezésével. A formalizált elosztási elvek nem veszik figyelem-
be a többletfunkciókat (pl. oktatás), hanem egyszer ű módszerekkel osztják el a tá-
mogatásokat (pl. népességszám, szegények aránya, munkanélküliség). Pedig költség-
vetési problémák megoldására költségvetési jellemz ő k alapján elosztott támogatás
szükséges.
A központi közvetlen utasítások számának csökkentése a költségvetési hiány
mérséklését eredményezheti, mert azok általában nem eléggé rugalmasak és végig-
gondoltak.
A bevételek, kiadások és az adósságok szintjét korlátozó előírások indoko-
latlanul megkötik a városi politikusok kezét és ezzel csökkentik annak a lehet ősé-
gét, hogy a helyi feltételekhez illeszked ő , elfogadható költségvetési politikát kö-
vessenek.
A költségvetési ügyek területén a kormányzattól elvárható a kutatási fejlesz-
tési tevékenység átvállalása és a városok technikai segítése. Új könyvelési rendszer,
mérő számok, hatékonyságnövel ő eszközök szükségesek a városok számára. Az ilyen
jelleg ű innovációkat elő ször csak néhány városban javasolják bevezetni, de azután a
bevált eredményeket el kell juttatni a többi városhoz is. Végül pedig ajánlják az egyes
államokon belüli hitelezési lehetőségek folyamatos ismertetését és konkrét javaslato-
kat tesznek a helyi kötvénypác biztonságának növelésére.
Mindezek az eszközök tehát arra szolgálnak, hogy a városok maguk oldják
meg a saját problémáikat, mivel erre ő k a legalkalmasabbak.
III. Módszerek
„Az állami pénzügyek vizsgálata a legjobb kiindulópont a társadalom kuta-
tásához. Ez a megközelítés különösen azokon a fordulópontokon hasznos,... amikor
a már régóta létez ő formák kezdenek elt űnni és felváltja ő ket valami új..." Ez a schum-
peteri megállapítás a kutatás eredményeit összefoglaló könyv mottója és azt hiszem
ezzel jellemezhet ő a vizsgálat módszere is. Társadalmi jelenségeket vizsgálnak úgy,
hogy eközben a városi politikusok és a költségvetési szakemberek számára is igen
PÉTERI GÁBOR:
VÁROSI INNOVÁCIÓ ÉS A KÖLTSÉGVETÉSI TAKARÉKOSSÁG
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 90-97. p.
96
hasznos megállapításokra jutnak. A kutatás társadalmi alapkérdések vizsgálata mellett
a napi városvezetési gyakorlatban is alkalmazható módszereket, javaslatokat fogal-
maz meg.
Ehhez azonban arra volt szükség, hogy széles kör ű statisztikai bázison, rész-
letes társadalmi, politikai és költségvetési elemzéseket folytassanak. A kutatás a
látványos nagyvárosi cső dök után viszonylag gyorsan indult meg, amire az adott le-
hető séget, hogy a hatvanas évekt ő l kezd ő d ő en az USA 62 városát átfogó, részletes
adatokkal rendelkeztek.
Mára ez a kutatás lett a legnagyobb méret ű helyi döntéshozatallal foglal-
kozó project, amelynek 27 USA államból van résztvev ő je és ezen kívül létrejött egy
20 európai országot összefogó csoport, illetve további 8-10 más kontinensen lév ő
ország is részt vesz a munkában.
A kutatás rendszerint minden országban esettanulmányokkal kezd ődött,
amit követett egy közös elvek szerint, de az ország helyi sajátosságait követ ő kér-
d ő ív összeállítása. Ezzel, a városi szinten a költségvetési hiány id őszakában alkal-
mazott költségvetési módszereket kérdezték végig, illetve a különböz ő költségvetési
eszközök közötti választás elveit, okait próbálták meg felmérni. A költségvetési stra-
tégiák kialakulásának elemzéséhez és értékeléséhez általában társult a város költ-
ségvetési és szociológiai jellemz ő inek adatokkal történ ő leírása.
IV. Következtetések
Az ismertetett kutatás értékelésekor természetesen nem lehet figyelmen kí-
vül hagyni, hogy a szemléletében, céljaiban és eredményeiben els ősorban az ameri-
kai városok számára hasznosítható. A költségvetési és a politikai mechanizmusok ott
még az európai t ő kés országokétól is eltérnek, mert általában nagyobb a helyi ön-
állóság, kisebb mérték ű az újraelosztás, er ő sebb az adóztatási autonómia. Mindezek
ellenére néhány következtetés megfogalmazható az európai és a hazai városfejlesztési
gyakorlat, illetve a településfejlesztési vizsgálatok számára is.
A kutatás egyik leglényegesebb megállapítása, hogy akkor lehet eredményes
a városi politika, ha a helyi feltételekhez igazodva, azokat kihasználva önállóan képes
megújulásra. Ennek viszont az a feltétele, hogy a költségvetési politika alakításában
nagyobb szabadságot kapjon, a helyi önkormányzat és a központi (állami) költség-
vetés kapcsolata ne legyen túlságosan beszabályozva. Nem a városi szintre irányuló
támogatások léte, hanem az alkalmazott újraelosztási gyakorlat az, ami a helyi költ-
ségvetési politika innovativitását akadályozza. Ahhoz, hogy minden helyi önkor-
mányzat a saját jellegének, politikai, társadalmi közegének megfelel ő fejl ődési utat
járjon be, első dleges a központi függés átalakítása és mértékének csökkentése.
A vázolt négy költségvetési politika között a kutatás során nem tettek min ő-
ségi különbséget. Az elemzésekb ő l azonban kiderült, hogy a romló költségvetési fel-
tételek között az a helyi politizálás volt eredményes, amelyik közvetlen lakossági
véleménynyilvánításokra, közvéleménykutatásokra épített. A városfejlesztési döntések
meghozatala során a különböz ő közvetít ő , érdekképviseleti szervek, politikai képvi-
PÉTERI GÁBOR:
VÁROSI INNOVÁCIÓ ÉS A KÖLTSÉGVETÉSI TAKARÉKOSSÁG
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 90-97. p.
97
seleti szervek, politikai képvisel ő k részvétele nem elég a helyes városi, költségvetési
politika kialakításához. Ehhez mindig szükség van közvetlen kapcsolatokra is.
Levonható az a következtetés is, hogy a helyi költségvetési és politikai me-
chanizmusok vizsgálata során finomítani kell az eddig alkalmazott módszereket és
új modelleket kell felvázolni. A helyi, városi jelenségeket akkor lehet pontosan ma-
gyarázni — és alakítani —, ha a városfejlesztési, költségvetési döntések id őbeli, regioná-
lis eltéréseit és ennek okait is feltárjuk. Ezzel talán arra is lehet őség nyílik, hogy a
mai homogénnak tekintett helyi (tanácsi) szféra m űködési különbségeinek társadalmi
meghatározottságát is megismerjük.
JEGYZETEK
1. A kutatás címe „Fiscal Austerity and Urban Innovation" és koordinálója a chicagói egyetem
szociológiai tanszéke.
Ez az ismertetés az ÉS „hírleveleik", T.N. CLARK, L.C. FERGUSON: City Money 11983.
Columbia University Press) és T.N. CLARK et al.: Financial Handbook for Mayors and
City Managers 11985. Van Nostrand Reinhold Co.) c. könyvei alapján készült.
2. L. van den BE RG et al.: Urban Europe: A Study of Growth and Decline, Pergamon Press 1982.
Ismerteti ENYEDI GY. a Valóság 1984. évi 1. számában