Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 187-203. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Kitekint ő 187
ÁLLAM — ORSZÁG — RÉGIÓ ÉS A VALÓSÁG
(State, Country, Region and the Reality)
MEZEI ISTVÁN
Dolgozatomat dr. Tóth Józsefnek aján-
lom azzal a megjegyzéssel, hogy — az
alábbiakban kifejtendő tények ellenére
— az ő álláspontjának érvényesülését
szeretném magam is.
Kulcsszavak:
Kárpát-medence határ menti kapcsolatok regionalizálás
A dolgozatban bemutatásra kerülnek azok a nemzetközi gazdasági folyamatok, amelyek új piaci mozgá-
sokat kényszerítettek a Kárpát-medence népeire, új politikai határok közé törve a munkamegosztás
addigi regionális egységét. Ezt rögzítette a cseh/szlovák politika, amely az új határokon belül teremtett
1920-tól immár saját területein belül tartós, Magyarország, illetve a Kárpát-medence többi része felé
inkább zárt, mint nyitott munkamegosztási, regionális elkülönülést. Ezért a Kárpát-medence évezredes
regionális egysége a múlté.
Bevezetés
A társadalmi változások térbeli megjelenésével foglalkozó regionális tudományok
szerteágazó kutatási témaköreit két végletbe csoportosíthatjuk.
Az egyik nagy kutatási terület az államigazgatási területegységek egymáshoz vi-
szonyított helyzetével foglalkozik. Ez teljesen érthet ő, hiszen a politikai döntésho-
zásban valós adatokon alapuló elemzésekre kell támaszkodni. Egy ország különbö-
ző területi-közigazgatási egységei között észlelhet ő különbségek alapján dönteni
lehet a beavatkozás szükségességér ől, a beavatkozás módszerér ől, szükség esetén a
fejlesztési források átcsoportosításáról. A közigazgatási határoknak ezt a kitüntetett
szerepét erősíti az európai uniós tagság, mert a támogatási források odaítélésében
láthatóan dönt ő szerepe van a statisztikai jelentéseknek. Az Európai Statisztikai
Hivatal az összehasonlíthatóság érdekében ragaszkodik is a bejelentett téregységek
állandóságához, a jelentésekhez, az elemzésekhez használt mutatók azonosságához.
A másik végponton áll az a kutatási irány, amely igyekszik magát függetleníteni az
államilag rögzített területegységekt ől. A valóságos térbeli folyamatokból kiindulva jut
el olyan téregységekhez, amelyek a valóságos folyamatok alapján rajzolják ki a tény-
leges régiókat, a települési vonzások számbavételével. George Benko tanulmánya
(1997) ebben a szellemben foglalja össze a globális és lokális térformáló er őkről szóló
vitát, megemlítve a nagy tudományos teljesítményeket Christallert ől a hálózati szer-
veződések fontosságát hangsúlyozó Leborgne és Lipietz munkásságáig.
Mezei István : Állam — Ország — Régió és a valóság
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 187-203. p.
188 Kitekint ő TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
A kétféle kutatási irány sokszor találkozik, mert természetesen a valóságos törté-
nések a kutatásoktól függetlenül zajlanak, és ténylegesen összeköt ődnek a jelensé-
gek. A közigazgatási határok látszólagos merevsége, változatlansága mögött az
„alatta" zajló valós társadalmi-gazdasági folyamatok nem pont ezekhez a téregysé-
gekhez igazodnak. Néha kisebb területen, egy-két településen, néha nagyobb terüle-
ten, egész megyényi, vagy azon is túlnyúló területen.
Példa erre az a korszakváltás, amit a nehézipar válsága, fontosságának csökkené-
se, illetve a szolgáltatások, a kutatás-fejlesztés meger ősödése, felfutása során fi-
gyelhettünk meg. Habár a váltást a közigazgatási egységek határaihoz köt ődő ada-
tokkal írják le a szakért ő k, tudjuk, hogy a válsággal sújtott települések csoportjai
egyrészt túlnyúltak az állami-közigazgatási határokon, másrészt mellettük közvetle-
nül is lehettek válsággal nem sújtott települések. Az 1950 körül még virágzó nehéz-
ipari, vas- és acélgyártással foglalkozó régiók az 1990-es évekre elvesztették vezet ő
pozícióikat, és sereghajtók lettek.
Ha azokat a régiókat vesszük számba, amelyek 1950 után törtek az élre új gazda-
sági formációikkal, akkor azt látjuk, hogy új gazdasági er őterek születtek Európá-
ban, megint csak a határoktól függetlenül. Ilyenek a regionalista humorral elneve-
zett Kék Banán, Napfény övezet vagy Kék Csillag formációk (Horváth 1998). Ez
utóbbiakhoz tartozó statisztikai körzetek sorrendjében csak minimális változás
történt az utóbbi tíz évben (Sechster Periodischer Bericht). Mindez azt mutatja,
hogy az állami-közigazgatási téregységek és a valós régióképz ődés egymást sok-
szor átfed ő , sokszor egymást kizáró folyamatokból áll. Ez az oka annak, hogy egyre
többet hallunk a közigazgatási határok merevségén fölülemelked ő régiók fontossá-
gáról, a régiók Európájáról.
A magyar regionális tudomány is szembetalálkozott ezzel a problémával, épp a
Kárpát-medence kapcsán. Princz Gyula nyomdokain járva Tóth József vetette föl,
hogy a Kárpát-medence egésze még ma is egy régió a jelenlegi államhatárok ellenére.
Tóth József elképzelése egy szélesebb, átfogóbb gondolatmenetbe illeszkedik. Európa
egészérő l állapítja meg, hogy a tér felosztása, a természetes regionális tagolódás és a
politikai határok nem esnek egybe. Országnak nevezve a nagyobb régiókat 17 orszá-
got (régiót, nagyobb téregységet) nevez meg Európában. Közülük néhányat fölemlít-
ve nevezzük meg Ibériát, Britanniát, Skandináviát, a Balkánt és természetesen
Kárpátiát. Velük szembe állítja az 50 létez ő államot Írországtól (Britannia része)
Grúziáig (Kaukázia része). A „régiók Európájában" a természetes regionális együtt-
működés, az organikus gazdasági, térbeli elhelyezkedés alapjain folyik a kooperáció.
Ezt a tudományos megfigyelést alátámasztja az Európai Unió politikája, mert ki-
mondott célja a régiók Európájának megteremtése, aminek az érdekében az egyes
államok hajlandóak részben feladni szuverenitásukat, hajlandóak kompromisszu-
mokra a regionális együttm űködés el őnyeiért cserébe.
A nyugat-európai együttm űködésekrő l szóló beszámolók, tanulmányok, elemzé-
sek megerő sítik, hogy valóban csökken a határok szerepe, a regionális együttm űkö-
déseké pedig növekszik. Ennek két fontos következménye van. Egyrészt a nemzeti
Mezei István : Állam — Ország — Régió és a valóság
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 187-203. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Kitekint ő 189
határok szerepének jelent ősége csökkent, másrészt a hatalom gyakorlásának bizo-
nyos elemei a nemzetállami szintr ől „lefelé", a régiók, illetve „fölfelé" az Európai
Unió szintjére kerültek. A hatalom megosztásának példáiként hagyományosan a
német föderalizmust szoktuk emlegetni, amely most virágkorát éli, de Francia-
ország is jelent ős lépéseket tett a hatalom megosztásának irányába. Az állami fel-
adatok közül egyre többet vesznek át az Európai Unió intézményei, a határokon
átnyúló szervezetek, az eurorégiók száma megszaporodott (Süli-Zakar 2003).
Vajon itt, a Kárpát-medencében is bekövetkezik ez a folyamat? Az állampolgári
igény a határok megszűnésére, a földrajztudós számítása a régiók föltámadásáról
meg fog valósulni?
A továbbiakban a szerz ő kételyeit fogja megfogalmazni azzal a megjegyzéssel,
hogy maga is az állampolgári-földrajztudósi regionális álmok érvényesülését sze-
retné. A tanulmány három témakört érint. Véleményünk szerint a gazdasági élet
(ezen belül a külkereskedelem és a regionális fejlesztés) és a közigazgatás olyan
erősen beavatkozott a Kárpát-medence regionális viszonyainak alakításába, hogy
nagyon gyengének látjuk a közös régióvá válás esélyeit. Mivel a Kárpát-medencén
ma nyolc állam osztozik, Szlovákiát fogjuk példának tekinteni. Szlovákia ugyanis
teljes területével Kárpát-medencei állam, a szlovák nép a hajdani magyar állam
keretei között alakult ki. A több évszázados együttélés miatt kítüntetetten kell fi-
gyelnünk arra, hogy mi történik legközelebbi szomszédunkban.
A gazdasági kapcsolatok teret megosztó szerepér ől
Kelet-Közép-Európa országainak az els ő világháborút követ ően közös problémája
volt a nagyhatalmak gazdasági rendszereihez való kapcsolódás, egyáltalán a beta-
gozódás az európai és a világrendbe. Saját akaratuktól függetlenül kellett váltogat-
niuk igazodási pontjaikat. Ezt a jelenséget átcsapódásnak fogjuk nevezni a követke-
zőkben. Irodalmi megfelel ője ennek a jelenségnek Ady Endre látomása a
„kompországról". Az els ő világháború után az Osztrák-Magyar Monarchia romjain
létrejött (új) országoknak meg kellett, illetve újjá kellett szervezniük kereskedelmi
kapcsolataikat, hiszen egy védett, jórészt önellátó piac széttörésével jöttek létre az
utódállamok, köztük Csehszlovákia is.
Csehszlovákia legfontosabb külkereskedelmi piacai, habár csökken ő mértékben,
de Ausztria és Németország lettek. Az összes célország adatait vizsgálva látható,
hogy törekedett ennek az egyoldalúságnak az GIdására. Ennek kö , .etkeztében az
említett két ország részesedése csökkenni, illetve a táblázatban nem látható egyéb
nyugati országok (Olaszország, Nagy-Britannia, Franciaország stb.) fontossága
növekedni kezdett. Magyarország és Csehszlovákia között kezdetben élénk árucse-
re-forgalom zajlott, de 1931-ben hirtelen egyharmadára visszaesett, mert a külke-
reskedelmi szerz ődéseket a két ország nem újította meg. Ennek oka az utód-
államokban „szokásos" vámháború volt.
Mezei István : Állam — Ország — Régió és a valóság
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 187-203. p.
190 Kitekint ő TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
1. ÁBRA
Csehszlovákia főbb külkereskedelmi partnerei 1925-1938 között
(The Main Foreign Trade Partners of Czechoslovakia between 1925 and 1938)
Export Import
45,00
40,00 - - 01925 II 1929131933019381
35,W
30,00
25,00 1
20,00 .1
15,0
0,00 -
5.W
A D CB US F H PL YU
0,00 ISII
Ro A D GB US F H PL YU Ro
Forrás: Magyarország exportpiacai. 4. füzet, Csehszlovákia.
Ha összevetjük az 1925-1938 közötti évek külkereskedelmi adatait az 1975-1985
közötti adatokkal, akkor erő sen szembetű nik az a jelenség, amit csapóhíd-jelenségnek
mondhatunk. A két világháború közti német túlsúlyt (1. ábra) szovjet túlsúly váltotta
föl (2. ábra), majd a szovjet birodalom összeomlása után megint átcsapódott a keres-
kedelmi utakon szállított áruk forgalmi f ő iránya nyugat felé (3. ábra).
2. ÁBRA
Csehszlovákia főbb külkereskedelmi partnerei 1975-1985 között
(The Main Foreign Trade Partners of Czechoslovakia between 1975 and 1985)
Export
40,00
'
35,00
30.00 -1
lo 1975 19 1980 0 1985
25,00
20,00
15.00 r -
10,00 I-
5.00 L
0,00 DÍJ
A
Forrás: Facts (1985, 1991).
Megjegyés: A táblázatok német adatai összevontan tartalmazzák a korabeli Nyu-
gat- és Kelet-Németország, valamint Nyugat-Berlin adatait is, de kezdetben a volt
NDK volt a meghatározó fél. 1985-re emelkedett azonos arányúra a kelet-, illetve a
nyugat-német külkereskedelem aránya.
Mezei István : Állam — Ország — Régió és a valóság
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 187-203. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Kitekint ő 191
Mindebből az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának gazdasági okára követ-
keztethetünk: az európai piac nem t űrte már a 19. század végén, hogy egy biroda-
lomnyi terület különálló, szinte önellátó gazdasági egységet alkosson. A kapitalista
gazdasági verseny, a szabad verseny a nagy, világméret űvé duzzadó monopóliumok
korában föl akarta szabadítani, föl akarta törni ezt az elzárkózó piacot. Így került
sor a birodalom fölbontására, ami politikailag rengeteg kárt okozott, mert a nemze-
tiségi elv félretolásával a gy őztesek hatalmi érdekeit valósította meg, miközben
megvalósította gazdasági célját, az akkori európai piacon sok önálló, de egyaránt
nyugat felé húzó gazdasági egység létrejöttét.
3. ÁBRA
Csehszlovákia/Szlovákia f őbb külkereskedelmi partnerei 1990-2000 között
(The Main Foreign Trade Partners of Czechoslovakia/Slovakia
between 1990 and 2000)
Export Import
Megjegyzés: A táblázat 1990-es adatai az egységes Csehszlovákia adatai. Az 1995. és 2000.
évi adatok a különálló Csehországé.
Forrás: Yearbook of the Cz, 2002., Yearbook of the SR, 2002.
4. ÁBRA
Szlovákia főbb külkereskedelmi partnerei 1998-2002 között
(The Main Foreign Trade Partners of Slovakia between 1998 and 2002)
Export Import
Forrás: Yearbook of the SR, 2002.
Mezei István : Állam — Ország — Régió és a valóság
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 187-203. p.
192 Kitekint ő TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
Szlovákia külkereskedelmét napjainkban is a „vízszintes", a kelet-nyugati irány
jellemzi (4. ábra). Legjelentő sebb partnerei ugyanis Németország, Csehország és
Oroszország. Ez a hagyomány 1918-ban még Csehszlovákiában kezdett kiépülni
első sorban Németország felé, elfordulva a hagyományos, a „természetes", a regio-
nális (osztrák és fő leg magyar üzleti-kereskedelmi) kapcsolatoktól. A kommuniz-
mus évtizedeiben természetesen a keleti külkapcsolatok er ősödtek fel, ezek jelent ő-
ségét megtartotta a Meéiar-éra.
Az önálló Szlovákia külkereskedelmi partnereit tekintve jelent ősen különbözik
Csehországtól. Egyrészt maga Csehország sokkal jelent ősebb partnere, mint Cseh-
országnak Szlovákia, másrészt Oroszország jelent ősége is nagyobb. Viszont a nyu-
gati orientáció fölénye itt is vitathatatlan.
Megfigyelhető az adatokból, hogy 1990 után az ország f ő külkereskedelmi partnere
Németország, viszont a külkereskedelmi tevékenységben érdekelt többi ország na-
gyobb része is európai. Szlovákia esetében az export 50,3%-a megy európai országba,
78,8%-a az OECD országaiba, az import 60,5%-a érkezik európai országból és 91,5%-a
az OECD országaiból. Az Európai Unió lett az az új keret, amin belül az egyes országok
(különösen Németország) dominanciája feloldódik a többi tagállam ellen őrző jelenlét-
ében, illetve megerő södött a többi európai országhoz f űződő kereskedelmi viszony.
Tanulságos azonban ez az átcsapódás abból a szempontból is, hogy belássuk, nem
egyszerűen valamely nép, nemzet, politikai irányzat, állam nacionalizmusáról van
szó, amikor ezek az országok egymással viszonylag alacsony mérték ű, alacsony
arányú gazdasági kapcsolatot tartanak fenn. Oka ennek a 19. század óta formálódó,
majd a világháborúval beteljesed ő egymástól való elválás, és az egymástól való
függetlenség biztosítékaként inkább a felf űződés, el őször a nagy európai birodal-
mak (német, majd szovjet) gazdasági-politikai érdekeinek kiszolgálására, újabban
pedig az Európai Unió által diktált európai, illetve a globalizáció által rájuk
kényszerített kereskedelmi érdekek logikájára.
1. TÁBLÁZAT
Magyarország külkereskedelmi forgalma a határ menti országokkal és
Németországgal
(Foreign Trade of Hungary and Slovakia with Their Neighbouring Countries and
Germany)
Behozatal Kivitel
1997 2004 1997 2004
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0
Németország 26,96 29,16 29,16 31,43
Ausztria 10,55 8,32 8,32 6,81
Szlovénia 0,52 0,73 0,73 0,98
Horvátország 0,17 0,23 0,23 1,29
Jugoszlávia 0,27 0,18 0,18 0,92
Románia 0,73 1,53 1,53 3,20
Ukrajna 1,32 1,09 1,09 1,12
Szlovákia 1,89 1,98 1,98 1,91
Forrás: KSH alapján saját szerkesztés.
Mezei István : Állam — Ország — Régió és a valóság
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 187-203. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Kitekint ő 193
Az 1. táblázat megint csak a külkereskedelmi forgalom adatai segítségével mutat-
ja be az utódállamok egymás közti viszonyait. A Kárpát-medencében érdekelt álla-
mokkal Magyarország szinte minimális kapcsolatot tart fenn, Ausztria kivételével
senkihez sem fűzi 2%-os forgalom a behozatalt tekintve, ehhez képest kiugró a
3,2%-os kivitel Romániába.
Európai példát hozva hadd említsem meg Írország esetét. Nemcsak a csatlakozás
idején, de a magyar reformkortól kezd ődően sokszor vetették össze a két ország
nagyon hasonló — az er ősebb szomszédnak kitett — sorsát. Eötvös József Szegénység
Írlandban (1836) című útirajzától kezdve a neves ír politikus, Arthur Griffith (1904)
írásáig sokan elemezték ezt az alávetett helyzetet. Az írek angolokkal vívott sok
évszázados harcainak az 1920-as években lett meg az az eredménye, hogy korábbi
gyarmati helyzetükb ől kiszabadultak. Viszont a sok évszázados elnyomás ellenére
még az 1950-es években is exportjuknak 90%-a Nagy-Britanniába ment. Mivel az ír
politikai vezetés arra a következtetésre jutott, hogy az új ország gazdasága nem
fejlődik elég erőteljesen, gazdasági-külkereskedelmi értelemben nyitásról döntöttek.
Ennek hatására sok új cég települt az országba, a világkereskedelembe való bekap-
csolódásuk eredményeként a Nagy-Britannia felé irányuló exportjuk a csatlakozás
évében 50% körülire, mára 25%-ra csökkent. Tehát nekünk, a szomszédainkkal
való kapcsolatainkban ezt a 25%-os arányt kell összevetnünk a jelenlegi 1-2%-os
arányokkal (Bilek 2004).
Mindebből az következik, hogy Magyarországnak nem sikerült a dualizmus korá-
ban kialakult dinamikus központ szerepét fenntartania 1920 és különösen 1945
után. Ennek oka volt az er őszakos határmegvonás, a megszállt helyzet 1945 után,
valamint az, hogy az utódállamok politikai döntéssel szándékosan más meglév ő di-
namikus központokhoz kapcsolódtak, csökkentve ezáltal Magyarország központtá
válásának a lehetőségét is. A Kárpát-medence nyolc országát tekintve egy bonyolult
háló részei lettünk, de egyel őre nem tudtuk kihasználni központi fekvésünk, népessé-
günk, kultúránk el őnyeit. Ahhoz, hogy kapcsolataink a szomszédaink felé is meger ő-
södjenek, hogy p1. Szlovákia és Magyarország között a külkereskedelmi kapcsolatok
meghatározó mérték ű szintre emelkedjenek, igen szívós, türelmes munkára van szük-
ség. Ehhez adhatna keretet a visegrádi együttm űködés, amit nem véletlenül a magyar
politikai gondolkodás talált ki. Elképzelésük jogosságát igazolta azóta a csatlakozási
tárgyalások nem várt eredménye, a régi és az új tagállamok egyenl őtlen elbírálása.
A fentiek miatt állítható, hogy Tóth József (2002) elgondolása a szerves régiókép-
ződés erejéről a Kárpát-medencét illet ően (sajnos) nem tartható, mert 1920 óta
jelentős változások következtek be nemcsak az utódállamok, hanem a világgazda-
ság életében is, amelyek következtében új regionális kapcsolatrendszerek alakultak
ki. Ezeknek az új kapcsolatoknak a f ő iránya most már nem északi—déli, nem egy
„kisebb tájhoz", a Kárpát-medencéhez köt ődő, hanem nagy léptékekben keleti—
nyugati irányultságú. Ez a gazdasági irányváltás a legf őbb befolyásolója a határ
menti kapcsolatoknak, emiatt állítható, hogy a határ menti kapcsolatok jóval na-
gyobb gazdasági erőknek, aszimmetrikus viszonyoknak lettek kiszolgáltatva, s így
Mezei István : Állam — Ország — Régió és a valóság
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 187-203. p.
194 Kitekint ő TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
csak a nagy, országos kapcsolatok árnyékában fognak teret kapni, mert nem er ősíti
ő ket a várt észak—déli, magyar—szlovák közös regionalizálódás.
Fogalmazzunk reményt adóan: egy rendkívül meger ősödött nagytérségi kelet—
nyugati irányú (gazdasági, kereskedelmi) mozgást kell a jöv őben észak—dél irányú-
vá bő víteni. Ez a határ menti kapcsolatok felvirágzásának a feltétele.
A régiófejlesztés teret megosztó szerepér ől
A szakirodalomban elfogadott az a nézet, hogy vannak természetes, szerves úton
létrejött régiók és vannak szándékoltan, állami-politikai akaratból létrejött régiók.
Emiatt a kettő sség miatt beszélünk regionalizálódásról, amikor az alapvet ő társa-
dalmi-gazdasági folyamatok, érdekek alapján a települések, kisebb-nagyobb téregy-
ségek között magas fokú integráció jön létre és beszélünk regionalizálásról, amikor
intézményi szinten irányított és szabályozott közigazgatási-politikai folyamatról
van szó (Süli-Zakar 2003).
Tulajdonképpen visszajutottunk a bevezet őben említett kett ősséghez, csak most a
valóságos, a térben zajló folyamatok és nem a kutatás szempontjából. A szerves,
valamilyen szempontból homogén régiók kifejl ődése, megerősödése, tervezési-
cselekvési együttm űködése a fejlett piacgazdaságokban megfigyelhet ő folyamat. A
szándékolt regionalizálás különféle módozatai pedig inkább Európa keleti felét jel-
lemzik, ahol a mintakövetés, a fejlettek utolérésének igénye jelenti a kényszerít ő erőt.
Az újonnan csatlakozott országok mindegyikében közigazgatási reformok kereté-
ben formálták meg fels ő bb politikai akarattal az új fejlesztési régióhatárokat, mesz-
szemenően szem el ő tt tartva az Európai Unió tanácsait. Példa rá az önkormányzati-
ság jegyében 1998-ban megreformált lengyel igazgatási szerkezet, ahol részben a
régi lengyel hagyományokat élesztették fel, részben azokat szakították szét, amikor
létrehozták az új 16 vajdaságot, tulajdonképpen tervezési régiót, ahová hatalmi
jogokat is telepítettek. Rendkívül fontos az a körülmény is, hogy a történelmi Len-
gyelország területéhez képest nagyhatalmi önkénnyel egészen más helyen hozták
létre az új államot. Egy sok évszázados regionális fejl ődést szabdaltak fel, toltak
arrébb néhány száz kilométerrel. Igen nehéz ebben az esetben államról és (régiók-
ból építkező) országról beszélni (Illés 2000).
Ilyen a magyar tervezési-statisztikai régiók ügye is, mert meglév ő közigazgatási
egységeket vontak össze hatalmi akarattal. Még emlékszünk az 1990 után spontán
módon kialakult kistérségi szervez ődésekre is, amelyeket az 1996-os önkormányzati
törvény tört bele a statisztikai kistérségek rendszerébe. 1998-ban a statisztikai régiók
kialakításakor pedig els ődleges cél volt, hogy NUTS II régióként stabil alapjává vál-
janak az európai regionális statisztikai megfigyelési rendszernek. Magyarország ese-
tében is rendkívül fontos körülmény, hogy az 1920-as békeszerz ődés olyan határokat
kényszerített ránk, amelyeknek alig volt köze a természetes regionális folyamatokhoz.
A vonzáskörzetek szétszabdalására szomorú példákat tudunk felsorolni.
Mezei István : Állam — Ország — Régió és a valóság
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 187-203. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Kitekint ő 195
A történelmi Magyarország tájai közül a Felvidéknek nevezett területnek is — a
népek önrendelkezésének fennen hangoztatott elvét félredobva — t őlünk függetlenül
alakult a sorsa. A Felvidék megnevezés a 19. században jelent meg, akkor a zömmel
nemzetiségek által lakott, lengyel határhoz közeli magas hegyeket értették alatta,
majd 1920-tól kapott most már politikai-közigazgatási tartalmat. Azóta a mai Szlo-
vákia területének egészét értjük alatta, beleértve a Kisalföld Dunától északra fekv ő
részét is (Paládi-Kovács 2003). Ilyen értelemben foglalta össze a Felvidékr ől szóló
tudnivalókat Mendöl Tibor is (1940). Ma a Felvidék megnevezést Szlovákia
szinonímájaként használjuk.
A Felvidék — a történelmi Magyarország többi régiókezdeményezéséhez hasonló-
an — csak megindult a szerves, modern, polgári regionalizálódás útján, amelynek
során a területén él ő népek, nemzetek, csoportok nyelvi-kulturális-életmódbeli
tarkabarkaságát felváltotta volna egy egységesebb regionális tudat, és a neki megfe-
lelő (közigazgatási) régió, de annak kifejl ődését már nem érhette meg. A szlovák
politikai-társadalmi mozgalmak gyengesége miatt közös történelmünk folyamán
nem alakult ki még a magyar megyerendszer határain belül sem olyan tagozódás,
ami nyelvi elhatárolódást tükrözött volna. Voltak északon szlovák többség ű me-
gyék, de délebbre már egyre inkább a vegyes nemzetiség űek jellemzők. A nagyha-
talmi erőviszonyokat kihasználva haraptak ezekhez a területekhez újabb, tisztán
magyarlakta területeket, például a Kisalföld északi részét a Duna vonaláig, mester-
ségesen hozva létre természetes határt az új állam déli részén.
Az új csehszlovák állam határainak kijelölésekor nem valamilyen már létez ő
szerves régió(k) meglév ő, rögzült, közigazgatásilag is szentesített határaiból formáltak
államhatárt, hanem létrehoztak, képeztek egy új államot, amelynek részévé tettek olyan
tájelemeket, amelyekb ől ők maguk törekedtek régiót, társadalmi-gazdasági-etnikai-
kulturális egységet teremteni. Erre azért kerülhetett sor, mert Magyarország polgári
korszakbeli szerves regionalizálódása épp csak megkezd ődött, de nem teljesedhetett ki.
Állításom szerint Kelet-Közép-Európára jellemz ő módon mesterségesen létreho-
zott új állam maga alakította sikeresen régióvá területét, saját hatalmi eszközeit
fölhasználva. 1920 óta Csehszlovákiának, 1993 óta Szlovákiának az a f ő törekvése,
politikai, gazdasági célja, hogy megbonthatatlan egységgé formálja a megszerzett
országot. A hatalmi érdek rajzolta meg ennek az új államnak a határait, és az új
állam maga jelölte ki új bels ő területi egységeit. Maga az új állam akaratlagosan
hozott létre egy olyan gazdasági térstruktúrát, amely tér mára egy egymást kiegészí-
tő ipari-szolgáltató és egy többnyire mez őgazdasági termékeket el őállító komple-
menter félb ől tevődik össze.
Az alábbiakban ezt a komplementer, azaz egymást kiegészít ő és ezért egymáshoz
szorosan kapcsolódó, összefonódó két gazdasági térfelet mutatjuk be.
Csehszlovákiában az állam megalakulása után egy olyan tartományi rendszer jött
létre, ahol a fejlettebb cseh—morva országrészt szolgálta ki a kevésbé fejlett keleti
tartomány. A polgári korszakban felhalmozódott szlovák sérelmek miatt a kommu-
nizmus évtizedei alatt a terület- és településfejlesztési politika hatására új térségi
Mezei István : Állam — Ország — Régió és a valóság
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 187-203. p.
196 Kitekint ő TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
megoszlást kellett kialakítani. A szlovák területeken is er őltetett iparfejlesztés (bá-
nyászat, nehézipar, hadiipar) párosult a városfejlesztéssel, aminek a célja a rend-
szerhű munkásosztály (és értelmiség) kialakítása volt. A szlovák országrész fejlesz-
tésére els ősorban az 1970-es évekig volt jellemz ő a viharos gyorsaság. Az er őltetett
iparosítást politikai és stratégiai okokkal magyarázhatjuk. Politikai cél lett a szlovák
országrész elmaradottságának felszámolása, katonai stratégiai cél volt a hadiipar
fejlesztése. A korábban domináló élelmiszer-, könny ű- és faipar háttérbe szorult, a
hadiüzemek meghatározó részét viszont a Németországtól távoli, jól védhet ő Vág
völgyében fekv ő városokba telepítették.
5. ÁBRA
Hagyományos és új ipari központok Szlovákiában
(Traditional and New Industrial Centres in Slovakia)
Zsolna
Vágbes
Rózsahegy
Márlatö
Turócszentana n
Besztecebánya
Garamszentkereszt
hagyományos
• .. ipari
kozpontok
A új ipari központok
Forrás: Sidó (2004) alapján szerkesztette Mezei István, rajzolta Mády Máté.
Ezzel megváltozott a Felvidék korábbi térszerkezete, mert a hagyományos ipari és
kereskedelmi központok jó része már a 19. században, vagy még azel őtt elvesztette
korábbi jelentőségét (Selmecbánya, Körmöcbánya, Késmárk, L őcse), más része
továbbra is regionális, s őt országos jelent őségű maradt (Pozsony, Kassa, Nagy-
szombat, Nyitra). Viszont a nehézgépgyártás er őltetése új ipari központokat hozott
létre: Vágbeszterce, Máriatölgyes, Turócszentmárton, Garamszentkereszt, Zsolna,
Simony, Vágújhely. A felsorolásból kitű nik, amit a térkép szemléletesen mutat,
hogy déli város, déli település nincs a felsoroltak között. Dél-Szlovákiában egyedül
Komáromban volt a fentieknél kisebb jelent őségű hadianyaggyártás (Sid,5 2004).
Ez a nehézipar nem szervesült egy általános gazdasági fejl ődéshez, idegen maradt
az országon belül is. Addig nyújtott foglalkoztatottságot és jólétet, amíg az ország a
szovjet érdekszférába tartozott, annak elmúltával válságba zuhant a régió.
Az iparfejlesztés fénykorában zajlott le a korábbi cseh és szlovák komplementer
gazdaság módosulása. A két tartomány közötti munkamegosztás megmaradt, de
ekkor egészült ki egy Szlovákián belüli új megoszlással. A nagymérték ű szlovákiai
Mezei István : Állam — Ország — Régió és a valóság
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 187-203. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Kitekint ő 197
iparfejlesztés hatására Szlovákián belül jött létre az északi iparvidék és a déli mez ő-
gazdasági területek elválása. Ez a különbség fennmaradt, nem változott 1989 után
sem, sőt azóta az újabb beruházások tovább er ősítik ezt a megosztottságot. Épp a
súlyos válságba került nehézipar, hadiipar hatalmas munkáslétszáma kényszeríti a
szlovák területfejlesztést arra, hogy a válság enyhítésére ezeket a korábbi ipari köz-
pontokat fejlessze. A magas munkanélküliség, a koncentráltan jelen lév ő nagyszá-
mú munkaerő foglalkoztatása kiemelt fontosságú feladat. A népességkoncentráció,
a szakismeretek megléte arra sarkallja a fejleszt őket, hogy a válságból való kilába-
lás célterülete legyen a volt nehézipari övezet.
Ez a törekvés találkozik az Európai Unió elképzeléseivel is. Az Unió a verseny-
képesség fokozására helyezi a hangsúlyt, nem az elmaradottság fölszámolására. Ez
a fejlesztési elgondolás arra alapoz, hogy ha az innovációs pontokon n ő a gazdaság,
akkor annak lesz kisugárzó hatása.
A szlovák területfejlesztés kapva kap az alkalmon, és összekapcsolja a válságos,
ám magas ipari szakmakultúrával rendelkez ő körzetének átépítését az Unió által
előnyben részesül ő innovációs centrummá. Ezt a tervet megkönnyíti az a tény, hogy
az EU az egész országot egységesen elmaradott Objektív I. területnek tekinti, és
nem tagolja tovább fejlesztési régiókra. Így szabad kezet kapott a szlovák területfej-
lesztés is, mert az egész ország egy célterület, azon belül pedig küls ő ráhatás nélkül
választhatja ki a fejlesztend ő területeket. Ennek következtében a szlovák Nemzeti
Fejlesztési Terv sem tartalmaz bels ő területi megosztást, azaz nem szól régiókról.
A szlovák területfejlesztés a fentiek miatt átépíti, felújítja, konszolidálja eddigi
válságövezetét. Ezt jól példázzák az épül ő autógyárak és egyéb üzemek, valamint
az őket kiszolgáló infrastrukturális beruházások nyomvonala. Rögzül Szlovákiában
a (negyvenes) ötvenes évekt ől kezdve kialakított bels ő munkamegosztás az iparo-
sodott, gazdasági értelemben dinamikus, jó infrastruktúrával rendelkez ő észak és a
mezőgazdasági termékeket gyártó dél között. Ez a különbség, eltérés, egyensúlyta-
lanság, aszimmetria azonban statisztikailag nem, vagy alig mutatható ki, mert a
regionális adatok a kerületek, az önkormányzati megyék szintjén készülnek. Az
ipari központok területi megoszlásán pedig látszik, hogy Eperjes kerület kivételével
minden kerületben van valamilyen ipari/szolgáltató létesítmény, ami a kerület egé-
szének statisztikai képét megváltoztatja, feljavítja, illetve egy nyugatról kelet felé
tartó lejtőt rajzol kí (Bucek 2000).
A térkép alapján látható egy északi irányba húzódó karéj a befektet ők által ked-
velt települések földrajzi helye szerint (6. ábra). A táblázat a Pozsonyi Kereske-
delmi Kamara adatai alapján mutatja meg a befektet ők számát kerületenként, s
egyúttal azt is, hogy az illető kerületben melyik település volt a legkedveltebb hely-
szín a multinacionális vállalatok számára, hol hajtották végre legtöbben beruházásai-
kat. A három nyugati kerület (Pozsony, Nagyszombat és Nyitra) el őnye vitathatatlan,
hozzájuk képest a többi kerületbe csak elszórtan kerültek külföldi vállalkozások.
Mezei István : Állam — Ország — Régió és a valóság
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 187-203. p.
198 Kitekint ő TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
6. ÁBRA
A főbb multinacionális befektet ők Szlovákiában
(The Most Important Multinational Investors in Slovakia)
• 1 befektet ő
• 2-3 befektet ő
• 4-6 befektet ő
• 6-nál több befektet ő
Forrás: Commercial Office. Bratislava. 2004. Szerkesztette Mezei István, rajzolta Mády Máté.
2. TÁBLÁZAT
A főbb befektet ők kerületenként, és a legtöbb befektetés helyszíne
(The Most Important Investors According to Regions and the Location
of Most Investments)
Kerület Befektet ők száma, db A legtöbb befektetés helyszíne db
pozsonyi 15 Pozsony 14
nagyszombati 25 Nagyszombat 11
nyitrai 18 Nyitra 10
trencséni 15 Privigye 3
besztercebányai 13 Besztercebánya 4
zsolnai 20 Liptószentmiklós 6
eperjesi 20 Eperjes 6
kassai 19 Nagymihály 6
E 145 60
Forrás: Commercial Office. Bratislava. 2004.
Szlovákia észak—déli irányú megosztottságát érzékelteti az utak mozdíthatatlan és
árulkodó hálózata. A meglév ő úthálózat is kedvez ő tlen volt a déli települések szá-
mára, a most épül ő autópályák pedig kifejezetten hátrányos helyzetet hoznak létre,
mert nyomvonaluk határozottan északi, követi a gazdaságfejlesztés által el őnyben
részesített területeket. Az országhatár innens ő , magyarországi oldalán megépült utak
nyomvonalával együtt szemlélve az úthálózatot, azt mondhatjuk, hogy a Duna mentén
a magyar határ innens ő oldalán kiépített, az egész ország szempontjából kedvez ő
közlekedési, forgalmi állapotok uralkodnak, a szlovákiai oldalon viszont rendkívül
Mezei István : Állam — Ország — Régió és a valóság
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 187-203. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Kitekint ő 199
hátrányos helyzetben vannak a csallóközi települések, míg az Ipolytól keletre a határ
mindkét oldalán közlekedési árnyékba kerültek a települések (7. ábra).
7. ÁBRA
Egész Szlovákia és Magyarország szlovák határ menti megyéinek úthálózata
(Road Network in the Counties Along the Border in Slovakia and Hungary)
etakká autópálya
E-utak
kétszámjegyü utak
Forrás: Szlovák és magyar autóatlaszok. Szerkesztette Mezei István, rajzolta Mády Máté.
A fentiekben bemutatott több évtizedes szándékolt régiófejlesztési tevékenység-
nek már megvannak a statisztikailag bizonyítható társadalmi következményei. A
területi egységek közötti fejlettségi különbségeket közismert jelz őszámokkal szok-
tuk érzékeltetni. Ezek a demográfiai, a nemzetiségi, a foglalkoztatási, a képzettségi
stb. mutatók, amelyeknek a segítségével szemléltethet ő Szlovákia észak—déli meg-
osztottsága. Ha Dél-Szlovákiának a 16 déli járást tekintjük a két nagyváros, Po-
zsony és Kassa kivételével, a többi 63 járást együtt pedig Észak-Szlovákiának
(Horváth 2004), akkor az így kialakított összehasonlítás jól mutatja a komplementer
gazdálkodás következményeit. A déli járások mez őgazdasági jellegűek, az északibb
járások iparosodottabbak. A két nagy város az északiak adatait is nagy mértékben
módosítja, mert esetükben a szolgáltatások szerepe országosan is kiemelked ő köz-
ponti feladataik ellátása miatt, ennek megfelel ően jelentősen kisebb a mez őgazda-
ságban és az iparban foglalkoztatottak aránya. Ugyanez a helyzet a képzettséget
tekintve is, a két városban nagyobb az iskolázottabb népesség aránya. A déli 16
járás lakosai hátrányosabb gazdasági viszonyok között élnek, amely hátrányos gaz-
dasági viszonyoknak már megvannak a demográfiai, a foglalkoztatási, a képzettségi
következményei.
Mezei István : Állam — Ország — Régió és a valóság
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 187-203. p.
200 Kitekint ő TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
3. TÁBLÁZAT
Az észak-déli megosztottság f őbb mutatói Szlovákiában
(The Most Important Indicators of the North-Southern Division in Slovakia)
Észak-Szlovákia, Dél-Szlovákia,
Szlovákia
63 járás 16 járás
fő % szórás fő % szórás % szórás
mezőgazdaság 89053 4,40 3,24 59900 7,96 2,73 5,38 1,98
Foglalkoz- ipar és építő-
tatottak ipar 573148 28,32 7,00 188766 25,10 4,22 27,54 6,72
szolgáltatások 1361318 67,27 7,27 503412 66,94 4,60 67,08 7,52
összes 2023519 100,00 0,00 752078 100,00 0,00 100,00 0,00
Iskolai középfok 1045497 26,46 3,14 347712 23,48 1,90 25,65 1,93
végzettség felsőfok 343994 8,71 2,99 85776 5,79 1,80 7,91 3,68
Gyermek-
16 év alattiak 798942 20,22 3,13 290582 19,62 1,70 20,07 2,49
korúak
szlovák 3725153 94,27 7,26 929498 62,81 19,17 85,79 10,23
Nemzetiség magyar 41790 1,06 2,75 489291 33,06 19,82 9,68 10,84
cigány 56741 1,44 2,11 33218 2,24 2,12 1,67 1,64
Népesség 3951421 100 0,00 1479859 100 0,00 0,00 0,00
Forrás: Népszámlálás 2001. tatistickS, úrad SR.
Fontos megjegyeznünk, hogy az ellentétesnek mondható karakter ű tájakat (az
északi iparvidéket és a déli mez őgazdasági tájat) a közigazgatási beosztás észak-
déli irányban kerületekbe zárja, a fejlesztésekkel kialakított vonzáskörzeteket
észak-déli irányban fölszeleteli, az összetartozó tájakat szétszakítja, kerületi hatá-
rokkal rácsozza be az országot.
A közigazgatás teret megosztó szerepér ől
A Kárpát-medence, így Szlovákia bels ő viszonyait sem csak a gazdasági kapcso-
latok formálják, hanem akaratlagos politikai cselekvések is, amelyeknek az ereje,
hevessége nem változott az id őben. A szlovák nép államalakítása hasonlóan a többi
európai államalakításhoz, más népek, jelen esetben a magyarok rovására történt és
történik. Ahogyan a német egységet az osztrákok és a franciák ellenében sikerült
megvalósítani, ahogy az olasz egységet az osztrákok ellenében, úgy a korábban
nem létező szlovák államot a magyarok ellenében valósították meg. Mivel a szlo-
vákság nemzetté válása gyenge el őzmények után ténylegesen a 19. század második
felében kezd ődött, irodalmi nyelvük, önálló nemzetiségük elfogadtatása pedig szláv
testvér-nemzeteik részér ől is vitás volt, emiatt politikai értelemben szükség volt és
szükség van ma is egy olyan közös ellenségképre, amely segít ezt az egységet meg-
teremteni, egybetartani. A szlovák politika mind a mai napig ennek a régi, harcias
felfogásnak és cselekvésnek a rabja. Ez fejez ődik ki a közigazgatási határok alakítá-
sában is. Mivel ezt a témakört részletesebben kifejtettük korábbi dolgozatainkban, itt
csak egy rövid összefoglalás erejéig érintem ezt a témát (Hardi-Mezei 2003a, 2003b).
Mezei István : Állam — Ország — Régió és a valóság
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 187-203. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Kitekint ő 201
A cseh/szlovák politika az új állam megalakulásának pillanatától, 1920-tól kezdve
használja nemzeti célja megvalósításához, a különféle nemzetiség ű országlakosok
asszimilálásához eszközként a közigazgatást. Csehszlovákia, az új soknemzetiség ű
állam, sem ideológiájában, sem igazgatási rendszerében, sem mindennapi gyakorla-
tában nem vállalta fel ezt a soknemzetiség ű állapotot, sőt a cseh nacionalizmus
törekvése az volt, hogy egynem ű, egynemzetiségű, azaz csehszlovák nemzetiség ű
államot hozzon létre. Az új állam er ős cseh nacionalizmusára (és a szlovák fél
gyengeségére) volt jellemz ő, hogy a szlovákok nemzeti létét is csak hosszú küzde-
lem után kezdte elismerni. Mindenesetre az új állam saját hatalmának kiépítése,
folyamatos erősítése és a nemzetiségek gyengítése érdekében nagy gyakorisággal
változtatta közígazgatásának területi felosztását.
Az igazgatási reformok a kommunista diktatúra bukása után, a rendszerváltás
kezdeti reformlépései után (önkormányzatiságot kaptak a települések) egy id őre
abbamaradtak, mert a csehszlovák belpolitika legf őbb eseményévé a szlovák nacio-
nalisták elszakadási törekvése vált. Az 1993-ban függetlenné vált Szlovákia a naci-
onalisták központosító elvei alapján fogott hozzá a közigazgatás megreformálásá-
hoz. 1996-ban új közigazgatási beosztás született.
Az akkor uralkodó szlovák nacionalista pártok a közigazgatási rendszer átalakítá-
sával egyrészt egy központosító politika szervezeti rendszerét akarták kiépíteni,
másrészt pedig az ellenzéki választási körzeteket akarták megosztásukkal gyengíte-
ni. Mivel a reformok legkövetkezetesebb hívei a (szlovák) kereszténydemokrata
ellenzék és a magyarokat képvisel ő politikai pártok voltak, a magyarok megosztását
több érdek is, nemzetiségi és pártpolitikai érdek is indokolta. A közigazgatás szer-
vezésében a választási-nemzetiségi ellentétek mögött a központosítani akaró nacio-
nalista és a racionális, a reformokat végrehajtani szándékozó modernizációs politi-
kai csoportosulások ellentéte húzódott meg és húzódik meg mindmostanáig. A
szlovák nacionalisták és racionalisták szembenállása, illetve — bármilyen furcsa is,
de — összjátéka mögött a közigazgatási reformok során a nacionalista központosító
hatalmi törekvés gy őzött a demokrácia alapelve, az önrendelkezés helyett.
Mindez azt mutatja, hogy Szlovákia még mindig nemzetiségi problémákkal küsz-
ködik, erejének jó részét még mindig arra pazarolja, hogy minél hamarabb megfe-
leljen az egységes nemzetállam kritériumainak, és csak ez után tartja fontosnak a
maga számára a települések, a népesség, a lakosság kisebb-nagyobb csoportjainak
önrendelkezését. A közigazgatás nacionalista célú változtatása szétszabdalja a ha-
gyományos kötődéseket, az összetartozás oly fontos szálait, fölösleges feszültsége-
ket kelt a lakosokban, elvonja a figyelmet a jóléti társadalom építését ől, gátolja a
társadalmi-gazdasági igényeknek megfelel ő regionalizálódást.
Mezei István : Állam — Ország — Régió és a valóság
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 187-203. p.
202 Kitekint ő TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
Összefoglalás
Dolgozatunkban bemutattuk azokat a nemzetközi gazdasági folyamatokat, ame-
lyek új piaci mozgásokat kényszerítettek a Kárpát-medence népeire, új politikai
határok közé törve a munkamegosztás addigi egységét. Ezt rögzítette a cseh/szlovák
politika, amely az új határokon belül teremtett 1920-tól immár saját területein belül
tartós, Magyarország, illetve a Kárpát-medence többi része felé inkább zárt, mint
nyitott munkamegosztást. Az elszakadást kikényszerít ő szeparatív törekvések moz-
gatórugója a nacionalizmus volt, amely a maga szempontjából egy zárt, teljesen
logikus és racionális társadalmi-gazdasági rendszert hozott létre, amely immár önál-
ló és önjáró régióként funkcionál, Tóth József kifejezéseit használva sikerült az
államot és az országot egységbe forrasztaniuk. A Kárpát-medence (sajnos) meg-
szűnt egy nagy régiónak (ismét Tóth József kifejezésével élve országnak) lenni,
Szlovákia a maga nacionalista szempontjából nézve sikeresen kiszakadt ebb ől a
nagy egységb ől, és ezek újbóli regionális összefűződésére igen kicsi a remény.
Magyar—szlovák viszonylatban a határ menti területek emiatt mindkét országban
megmaradnak perifériának (illetve a Duna menti sáv Magyarországon dinamikus
összekötő sávnak Nyugat-Európával, anélkül, hogy a Duna északi partját sikerülne
újból vonzáskörzetének részévé tennie), amely periféria az esetleges területfejlesz-
tési pályázatok mindig alacsony összegéb ől lesz kénytelen bizonyos fejlesztéseket
elérni, de amely fejlesztések hatására ezek a perifériák sosem fogják elérni az or-
szágos dinamika nagyságrendjét. Így a jöv őben a sokkal szerényebb mérték ű, és a
szlovák politika által ellen őrzött határ menti kapcsolatok fogják jelenteni az
együttműködés új formáját.
Szlovákia belpolitikai élete tele van bels ő bizonytalansággal. Ennek alapját az ad-
ja, hogy önálló államisággal, saját nemzetállammal történelmi értelemben rövid
ideje bír. A szlovák nép eddigi történelme során mindig nagyobb és fejlettebb or-
szágok népeinek közösségében élt, nemzeti-politikai önállóság nélkül, emiatt nem
szerezhetett elegend ő (demokratikus) tapasztalatot a politikai élet szervezésében.
Társadalma és gazdasága is fejletlen volt abban az értelemben, hogy a szlovák nép
szállásterülete mindig a nagyobb országok (Magyarország, Csehszlovákia) periféri-
áját jelentette. Ezekben az országokban a társadalmi-gazdasági-kulturális közpon-
tok, elsősorban a városok lakói a domináns nemzet képvisel ői voltak, így tehát a
tulajdonosok, a vezető tisztvisel ők magyar, illetve cseh származásúak voltak, vagy
olyan szlovákok, akik ezekhez a nemzetekhez asszimilálódtak.
Ez a gazdasági-politikai tapasztalatlanság magyarázhatja azt az er ős etno-
centrikusságot, ami cselekedeteiket mozgatja. Ez az akadálya annak, hogy az önál-
lóság, sőt a demokratikus viszonyokat szorgalmazó nemzetközi körülmények elle-
nére sem tudnak egyel őre egyenrangú kapcsolatokat kialakítani az országalkotó
más nemzetiségekkel. Politikai életük középpontjában folyamatosan nemzeti életük
veszélyeztetettsége áll. Az a félelem mozgatja a szlovák politikai er őket, hogy elve-
szítik nemzeti identitásukat, hogy elveszítik területeiket. Ez a szlovákokban meglé-
vő félelem agresszivitásban nyilvánul meg, ami a más nemzetiség űekből védeke-
Mezei István : Állam — Ország — Régió és a valóság
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 187-203. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Kitekint ő 203
zést, mégpedig egyik végletként elköltözést, másik végletként asszimilációt vált ki.
Ez a magatartás föler ősödik olyan korszakokban, amikor a kisebbségben él ők felé a
nemzet nagyobb része nem nyújt véd ő kart.
Az Európa egyesítéséért fáradozó kereszténydemokrata politikus, Robert
Schuman (1991) egyik írásának ez a címe: Európa szétdaraboltsága idejétmúlt
abszurditássá vált. Vajon mondhatjuk, hogy a Kárpát-medence szétdaraboltsága
idejétmúlt abszurditássá vált? A gy őztes Franciaország a legy őzött Németországgal
kereste a megbékélés lehet őségét. Az évszázadok óta tartó egymás elleni könyörte-
len harc módszerét akarta felváltani a gy őztes ország az együttm űködésre. Robert
Schuman Konrad Adenauerrel összefogva keresett és talált egy olyan Achilles-
pontot, ahonnan kiindulva megkezdték az Európai Unió fölépítését. Ez volt a Szén-
és Acélközösség megteremtése. Ami korábban ádáz gazdasági-kereskedelmi viták
tárgya volt a két szomszédos nép között, ett ől kezdve jelképesen is és valóságosan
is az együttműködés kiindulópontja lett.
Ismét fogalmazzunk reményt adóan: a határ menti sok apró kapcsolatnak, jelképes
és tényleges hídépítésnek, ösvények, utak felújításának, a testvérvárosi és civil
kapcsolatoknak, az eurorégiók együttm űködésének kell, hogy legyen eredménye.
Régiók közötti, önrendelkezésen alapuló együttm űködés.
Irodalom
Benko, G. (1997) A regionális fejl ődés útjai: globálistól a lokálisig. — Tér és Társadalom. 2.1-16. o.
Bilek P. (2004) A korábbi bővítések tapasztalatai Magyarország számára: külkereskedelem. ICEG
Európai Központ. 6. Munkafüzet. www.icegec.org
Bucek, M. (2000) Depressed Regions — or Depressed Regional Policy? 10 years of Slovak experience. —
Informationen zur Raumentwicklung. 7-8.
Griffith, A. (1904) The Resurrection of Hungary: A Paralell for Ireland.
Horváth Gy. (1998) Európai regionális politika. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Hardi T.—Mezei I. (2003a) A racionalizmus és a nacionalizmus küzdelme. Eurorégiók a magyar—szlovák
határon. — Comitatus. szeptember. 67-74. o.
Hardi T.—Mezei I. (2003b) A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái. — Tér és Társada-
lom. 4.143-164. o.
Horváth Gy. (szerk.) (2004) Dél-Szlovákia. MTA RKK—Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Illés P. A. (2000) A lengyel közigazgatási reform kritikája. — Bárdi N. (szerk.) Konfliktusok és kezelésük
Közép-Európában. Teleki László Alapítvány, Budapest. 245-260. o.
Magyarország exportpiacai. 4. füzet, Csehszlovákia. A Magyar Királyi Külkereskedelmi Hivatal Kiad-
ványa. Bp., 1934.
Mendöl T. (1940) A Felvidék. Magyar Szemle Kincsestára, Budapest.
Paládi-Kovács A. (2003) Tájak, népek, népcsoportok Válogatott tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Schuman R. (1991) Európáért. Pannónia Könyvek. Fordította: Tót Éva.
Sechster Periodischer Bericht über die sozio-ökonomische Lage und Entwicklung der Regionen. In:
http://europa.eu.int/comm/regional_policy/sources/docoffic/official/reports/toc_de.htm
Sidó H.Z. (2004) Szlovákia gazdaságának változásai és területi jellemz ői. — Jobbágy I. (szerk.) Váloga-
tott tanulmányok Szlovákia gazdaságföldrajzához. Pont Kutatóintézet, Komárom. 51-91. o.
Süli-Zakar I. (szerk.) (2003) A terület- és településfejlesztés alapjai. Dialóg Campus Kiadó, Budapest.
Tóth J. (2002) Államok és országok az egységesül ő Európában. — Szónokyné Ancsin G. (szerk.) Határok
és az Európai Unió. Nemzetközi Földrajzi Tudományos Konferencia. Szeged. 8-17. o.