Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 95-109. p.
Tér és Társadalom XIX. évf. 2005 s 3-4: 95-109
ÚJ IRÁNYOK A REGIONÁLIS POLITIKÁBAN
A TERÜLET-TÉR MEGHATÁROZÁSA
HÁROMSZINTŰ ALKUFOLYAMATKÉNT —
A „NYER-NYER-NYER MODELL"
ESETTANULMÁNY: A LEADER EU KEZDEMÉ-
NYEZÉS ALKALMAZÁSA GÖRÖGORSZÁGBAN
(New Trends in Regional Policy:
Territory-Space Definitíon by a 3-level Bargaining Approach —
the Win-Win-Win Modell
Case study: The LEADER EU Initiative Application in Greece)
LEONIDAS A. PAPAKONSTANTINIDIS
Kulcsszavak:
terület-közösség tudásteremtés tudásterjesztés nyerési stratégiák LEADER
Ez a tanulmány a „terület-közösség" fogalom újradefiniálásával foglakozik; a körülhatárolható területi
részegységeket mind politikai-ideológiai (szolidaritás, részvétel, társadalmi kohézió, értékrend), mind
stratégiai dimenziójukban vizsgálja. A tanulmány a „terület-közösséget" úgy definiálja, mint az érzéke-
lési folyamat határpontját, amely az alku-modellben háromoldalú összetett információként jelenik meg,
és amely a tudásteremtésen, a tudás elterjesztésén és konverzióján alapul, miként azt a regionális politi-
ka új trendjei tükrözik. A három résztvev ős integrált információ modellünkben az „erőtényez őt" jelenti
az egyes résztvev ők számára, mint egy „harmadik-láthatatlan" résztvevő (megjelenítve az alkuval kap-
csolatos legjobb várakozásunkat — mely alkalmasint megegyezhet a versenytárs, valamint a terület-
közösség, mint térségi egység számára optimális kimenetellel egyaránt). A javasolt modell (nyer-nyer-
nyer) a Nash-féle (nyer-nyer) néven ismertté vált, az alkuban részt vevö felek közvetlen visszajelzéseib ől
kialakuló egyensúlyi ponttal rendelkez ő viselkedési modellen alapul. A kib ővített modellben a közösség,
mint egy harmadik, láthatatlan fél „vesz részt" az alkufolyamatban. Ez csak egyetlen helyzetben valósít-
ható meg, ami az érzékelési folyamat határpontja. Ez a határpont adja egyúttal a terület-közösség foga-
lom újraértelmezését is.
Bevezetés: A probléma vázolása — a fogalmak újradefiniálásának
szükségessége
A huszadik század utolsó évtizedeiben, valamint a huszonegyedik század kezde-
tén megfigyelhet ő fejl ődési irányzatok két, egymásnak ellentmondó sajátosságot
mutatnak. Az els ő, a számos országban végbemen ő, tartós javulás az életkörülmé-
nyekben, a csökken ő halálozási arány, az egy f őre jutó jövedelem emelkedése, a jobb
táplálkozás, a magasabb oktatási színvonal, a kevésbé részrehajló törvénykezés és
jogrendszer, a tágabban értelmezett személyi és politikai szabadság (legalábbis a
Leonidas A. Papakonstantinidis : Új irányok a regionális politikában. A terület-tér meghatározása
háromszintű alkufolyamatként - A „nyer-nyer-nyer modell" - Esettanulmány:
A LEADER EU kezdeményezés alkalmazása Görögországban. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 95-109. p.
96 Leonidas A. Papakonstantinidis TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
„szeptember 11-i" eseményeket megel őzően). Egyre inkább terjed az a nézet, hogy a
fejlődés az emberek életmin őségének javítását és jöv őjük alakításának minél teljesebb
képességét jelenti. A fejl ődés velejárói az igazságosabb oktatási- és munkalehet ősé-
gek, a nemek közötti egyenl ő ség, a jobb egészség és táplálkozás, valamint a tisztább
és jobban fenntartható természeti környezet (World Bank Report 2000).
A második trend a fejl ődéssel együtt megfigyelhet ő hanyatlás, ami a gazdaság
koncentrációja, a regionális és helyi egyenl őtlenség, a bolygónk nagy részét uraló
teljes szegénység, ezeken a területeken az élelem és az orvosi ellátás hiánya, a nö-
vekvő gyermekhalandóság, a növekv ő gazdasági migráció, az emberi tevékenység
hatására bekövetkez ő éghajlati változások, fegyveres konfliktusok és ideológiai
zű rzavar nyomán alakult ki. E második trendet napjainkban a „tömegek a jólét
ellen" névvel illetik egyes forrásokban (információs korunk „újbeszél"-jeként).
A „fejl ő dés" fogalmának vizsgálatát annak újradefiniálásával kell kezdeni a
globalizáció és az információ új korának feltételei között, mivel az ipari forradalmat
követő en született definíciók a posztindusztriális korszakban már nem elfogadható-
ak. Milyen jellegű fejl ő dés szükséges manapság? Mi a gazdaságpolitika célja: a
gazdasági növekedés és az egy f ő re jutó jövedelem növelése? Hogyan szorítja visz-
sza a piac a növekv ő egyenl ő tlenségeket, és/vagy hogyan állítja helyre a környezeti
paramétereket? Hogyan járulhatnak hozzá a technológiai változások a javak igazsá-
gosabb elosztásához és a globális jólét megteremtéséhez? Ez csak néhány kérdés,
illetve kihívás a fejl ődés tervez őinek. Nekik el őször is a tervez ői beavatkozás „terü-
letét" kell újragondolniuk. Például milyen jelentéssel bír a „terület" ebben az új
korszakban? Vajon ideértend ő -e a „kiber-tér" fogalma is? Mi a regionális terület? A
nagyvárosok terjeszkedése, a világvárosi központok kialakulása az ipari korszakhoz
képest új értelmezést adnak a „regionális", „lokális" szavaknak. Az ipari fejl ődés
speciális szükségletei által életre hívott kifejezések, mint „terület", „hely", „közös-
ség", „tér", „térbeli analízis" stb. értelmüket vesztették a posztindusztriális korban.
Az ipari fejl ő dés korszakának viszonylag tiszta meghatározásában lehetséges volt
„a teret az azonos helyen élő emberek kapcsolataival definiálni" (Perroux 1964).
Napjainkban azonban pl. a Tokióban él ő „virtuális munkások" New Yorkban „dol-
goznak" az Interneten keresztül. Ezek az emberek szorosabban kapcsolódnak a
„munka-környezetükhöz", mint lakóhelyükhöz. Az ilyen esetekben egyébként gaz-
dasági kettősségrő l sem beszélhetünk. Az Egyesült Államokban az emberek gyak-
ran különböz ő államban dolgoznak, mint amelyikben élnek. Minden nap repül őgép-
re szállnak, hogy eljussanak munkahelyükre. Ezek az emberek naponta több id őt
töltenek a „vállalati környezetben", mint otthon, és egyáltalán nincs „szabadidejük".
A munkahelyüket tekintik otthonuknak, és otthonukat munkának, ami a családi éle-
tüket is megterheli. (Schor 2000). Megállapítható tehát, hogy a definíciós szakadék
valóban létezik. Ebb ől a megközelítésb ő l kiindulva a területi tervezés és a hatékony
fejlesztési politika érdekében az új kor új igényeinek megfelel ően újra kell alkotni
az olyan alapkifejezéseket, mint a „terület-közösség".
Leonidas A. Papakonstantinidis : Új irányok a regionális politikában. A terület-tér meghatározása
háromszintű alkufolyamatként - A „nyer-nyer-nyer modell" - Esettanulmány:
A LEADER EU kezdeményezés alkalmazása Görögországban. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 95-109. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Új irányok a regionális politikában ... 97
A „koncepció"
Célunk a „terület-közösségek" elkülönült térbeli egységekként történ ő újrafogal-
mazása mind politikai-ideológiai, mind stratégiai dimenzióban. Be fogjuk látni,
hogy a „terület-közösséget" egy folyamatos érzékelési folyamat határpontjaként
kell értelmezni. Ebből adódóan a hangsúly áttev ődik a „térről" a „területre", a „kap-
csolatok" helyére pedig a „területet" is magukba foglaló „alkuk" lépnek.
Ez a feltevésünk a korábbi „statikus" állapot helyett egy új, dinamikus helyzetet te-
remt: a területi egység (társadalom, közösség) azáltal jön létre és formálódik, hogy
egy harmadik — láthatatlan — résztvev őként megjelenik a két fél közti alkufolyamatok-
ban, és tükrözi, illetve befolyásolja a tárgyalófelek mindenkori viselkedési-tárgyalási
stratégiáit. Ez pedig csak az érzékelési folyamat határát kijelölő helyzetb ől adódhat.
Tehát a terület-közösség definícióját a folyamat határpontjaként kell megadnunk.
Ebbő l következik, hogy a „regionális fejlesztési politika új irányaiból" kell kiin-
dulni, amelyek hasznos módszertani eszközöket biztosítanak számunkra, úgymint a
tudásalkotás és a tudástranszfer. Az „alku-probléma" során ezekkel az eszközökkel
kell elemeznünk a tiszta egyéni nyerő stratégiákat (Nash-féle nem-kooperatív játék-
elmélet — a nyer-nyer modell.) Az információ — olyan energia, mely a fogyasztás
révén növekszik — „kapcsolódási pont" lehet a tudásalkotás és az alkufolyamat
között. Az információ voltaképpen az er őtényező szerepét játssza az egyéni nyerési
stratégiákban. Minél több információval rendelkeznek, annál nagyobbak az esélyei
az egyes szerepl őknek az alku során. A „terület-közösség" újradefiniálásához azt az
integrált információt kell tekintenünk, amellyel a résztvev ők az alábbi három kér-
dés formájában szembesülnek: Mi a legjobb nekem, egyben a legjobb a másik fél-
nek ÉS a térségnek? Ezt nevezhetjük háromoldalú információnak (vagy nyer-nyer-
nyer modellnek). Mivel az alku során a résztvev ők felhasználják ezt az integrált,
avagy háromoldalú információt, egy új stratégiai magatartás születhet (a nyerek-
nyersz-nyer magatartás), amely közelebb áll a tiszta „együttm űködéshez", mint a
versenyhez. Ez utóbbi túlélési szükségletnek is bizonyulhat: megtörténhet, hogy az
elkövetkező évtizedek során az éghajlati tényez ők lesznek az emberi tevékenység
kizárólagos ellenségei, illetve vetélytársai.
A nyer-nyer-nyer folyamat következményeként ezen a határponton a „terület-
közösség" kifejezés új definíciója találkozik a posztindusztriális korszak el őidézte
új helyzetekkel/fejl ődéssel.
Speciálisan
A javasolt koncepció, amely a modern innovációs elméleten alapul, a fejlesztési
politikát a döntéshozó központ által meghatározott statikus helyzetkép helyett az
egyes egyének részvételével folyó alkunak próbálja tekinteni; a politika az érzéke-
lési folyamat során vagy annak lezárultával, alkufolyamaton keresztül formálódik.
Ebbő l adódóan állíthatjuk, hogy az alkuban résztvev ők — az érzékelési folyamat
során — már megtestesítik a térség értékeinek valamilyen minimumát (szolidaritás,
Leonidas A. Papakonstantinidis : Új irányok a regionális politikában. A terület-tér meghatározása
háromszintű alkufolyamatként - A „nyer-nyer-nyer modell" - Esettanulmány:
A LEADER EU kezdeményezés alkalmazása Görögországban. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 95-109. p.
98 Leonidas A. Papakonstantinidis TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
közrem űködés, saját tudás átadása). Ezen nézőpontból „feleltethető meg" az érzéke-
lési folyamat az információ harmadik, ismeretlen oldalával. Az informatika korában, a
huszonegyedik században az el őbb felsorolt értékek közül a legfontosabb az utolsó.
Ezen felül a részt vev ő felek számára az információt akkor és csak akkor tekinthetjük
integrált információnak, ha egyfel ől a stratégiai er jelentő a tudást, másfelől az
őt
érzékenységet is magában foglalja (harmadik résztvev őként, egy személyben).
A terület-közösség fogalmát tehát az információintegráció határpontján, az érzé-
kelési folyamat során kell újraalkotnunk.
A témához kapcsolódó irodalom
A globalizáció globális szabályok nélkül a piacgazdaság és az emberi társadalom
közötti szakadék kialakulásához vezethet (Warlas 1980). Valóban, ez a szakadék
napjainkban egyértelm ű, bár az új technológiának köszönhet ően kisebb mérték ű,
mint évtizedekkel korábban. De
- Az új technológiák „megtámadják" a „tér" és az „id ő" változókat azok
megszüntetése céljából (Petrella 2001).
- Az „állam" szerepe a gazdasági globalizáció következtében visszaszorul,
minden nagyváros sajátos globális-világvárosi stratégiát folytat, és sorra
felszámolja hagyományos állami kapcsolatait (Petrella 2001).
- A „tev őleges polgár" — a helyi tervezési, fejlesztési folyamatokban aktív, ala-
kító szerepl ő — inkább utópia, mint valóság (Papakonstantinidis 2002, 2003).
- Napjainkban az emberek számtalan piaci lehet őség közül választanak, de
ugyanakkor a fogyasztásuk messze esik a valódi szükségletek kielégítését ől
— „piac társadalom" (Zahares 1986), „McDonald's szindróma" (Papa-
konstantinidis 2000).
- A globalizáció, a piacoktól való függés következtében általánossá válik és
felerősödik a helyhez köt ődés és a viszonyítási ponttal rendelkezés érzésé-
nek hiánya (Meyer 2000).
- A „helyhez kötődés elvesztése", a „piacgazdaság" és az egész világot át-
szövő pénzpiaci függőségek napjainkban szinte lehetetlenné teszik a „tér",
„állam" vagy „régió" meghatározásokat (Chomsky 1973; Petrella 2001;
Grougman 2003).
- Másrészről, a fentiek miatt egyszer űbbnek látszik a „terület-közösség" fo-
galmát, mint egy, a gazdasági globalizációs jelenséggel szemben álló „al-
ternatív politikai pozíciót" tekinteni, éppen a „globális szabályok" és az
„alkumorál" teljes hiányából adódóan (Marinoff 1999).
- A „terület-közösség", a „család utáni els ő" szerveződési egység kitüntetett
szerepe eddig kevés figyelmet kapott, a szakirodalom a gazdaság „informális
ágazataként" jellemezte (MacGaffey 1987; Robertson 1997; Osirim 2003;
Katseli 1979; House—Midamba—Ekechi 1995; Kamitza 1994; Horn 1994).
Leonidas A. Papakonstantinidis : Új irányok a regionális politikában. A terület-tér meghatározása
háromszintű alkufolyamatként - A „nyer-nyer-nyer modell" - Esettanulmány:
A LEADER EU kezdeményezés alkalmazása Görögországban. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 95-109. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Új irányok a regionális politikában ... 99
A terület-közösség (avagy a gazdaság „informális szektora") három különálló
helyi tényez ő mentén közelíthet ő meg:
1) a helyi kezdeményezések (p1. falusi turizmus), családi vállalkozások szintjén,
2) a helyi kulturális identitás, szokások, közösségi-néprajzi vonatkozások
szintjén,
3) a helyi kis- és középvállalkozások szintjén, és általánosabban, a helyi gaz-
daság és a helyi kapacitások kihasználtságának szintjén.
A „kis- és középvállalkozások közösségfejl ődésben játszott szerepét" és a „gazda-
sági kapacitások" fejl ődésre gyakorolt hatását vizsgáló irodalomban három iskola
létét kell kiemelni: a közép-európai, az angolszász, valamint a mediterrán iskoláét.
A Közép-Európai Iskola
A Közép-Európai Iskola ] kulcsszava a szinergia. Ez az iskola a KKV-k el őnyeit és
szerepét mutatja be a helyi gazdaság fejl ődésében. A rugalmas KKV-k munkahe-
lyek teremtésével a helyi gazdasági fejl ődés motorjaként tekinthetők. Ennek ellené-
re a legtöbb KKV „magányosan" m űködik, és így kétszeres er őfeszítésre kénysze-
rül. Mivel a szövetkezés és az együttm ű ködés hatékonyabbá teszi a (helyi) gazdasá-
got, ezért fontos a helyi és a globális gazdaság kapcsolatának javítása és a helyi
gazdaság globalizált piacba való integrálása. Mondhatjuk, hogy a helyi KKV-knek
kínálati pozícióban kell lenniük, és azt is, hogy el őnyt kell élvezniük más szerep-
lőkkel szemben.
Az Angolszász Iskola 2 központi témája a mikro-vállalkozás. A mikro-vállalkozást
tíz alkalmazottnál kevesebb f őt foglalkoztató háztartási vagy családi vállalkozás-
ként határozza meg. A mikro-vállalkozások vidékfejlesztési hálózatokhoz, ügynök-
ségekhez kapcsolódnak (Yitzak 2002). Az iskola koncepciójának kulcsszava a vál-
lalkozói magatartás, melyet pozitív és negatív oldalról is bemutat. A negatív meg-
közelítés szerint a mikro-vállalkozás, mint vállalkozási forma képtelen a túlélésre.
A pozitív megközelítés viszont a munkahelyteremtést emeli ki, és ezért kiválónak
tartja ezt a vállalkozási formát. Az iskola klasszikus képvisel ői (Lachewski, Yitzak)
a „pozitív kormányintézkedések" mellett érvelnek, azaz a vállalkozások felkarolását
helyezik el ő térbe. Ilyen, széles körben elterjedt, vállalkozást támogató intézkedés
lehet az ún. beavatkozó ügynökségek létrehozása, melyek általában állami ügynök-
ségek. Az iskola által folytatott elemzések az állam és a vállalkozások kapcsolatá-
nak céljára és természetére világítanak rá. Elemzései három területre terjednek ki: a
tevékenység formalizálására, a vállalkozások elérésére és a vállalkozásokkal való
kommunikációra. Az Angolszász Iskola által javasolt koncepció rámutat az állam és
a vállalkozások kapcsolatának ellentmondásos és gyenge pontjaira is.
A Mediterrán Iskolai az KKV-k helyi erő források kiaknázásában való részvétel-
ének mindkét irányát bemutatja. Az iskola a szegény vidéki területekre, a vidékfej-
lesztés legcélzottabb területére koncentrál. Elgondolásuk utat mutat az endogén
erőforrásokon alapuló és az ott élő emberek bels ő hajlandóságát is keres ő integrált
helyi fejlődés felé.
Leonidas A. Papakonstantinidis : Új irányok a regionális politikában. A terület-tér meghatározása
háromszintű alkufolyamatként - A „nyer-nyer-nyer modell" - Esettanulmány:
A LEADER EU kezdeményezés alkalmazása Görögországban. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 95-109. p.
100 Leonidas A. Papakonstantinidis TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
A Mediterrán Iskola a (helyi) vidékfejlesztés négy, kritikus összetev őjét vizsgálja,
úgymint az alulról felfelé építkezést, a rejtett képességek feltárását, a csoportlélek-
tan eredményeit, valamint egy „zászlóra t űzhető" téma szükségességét.
Analízis: Új irányok a regionális politikában, tudásteremtés és
-terjesztés
A regionális tudomány egy gazdag tudományág, a közgazdaságtan és a földrajz-
tudomány találkozási pontjánál, mely az alábbi témákkal foglalkozik:
- Városfejlesztési és regionális gazdasági problémák
- Közlekedési és térbeli interakciós problémák
— Természeti er őforrások kérdése
E három fő területen elért főbb eredmények röviden a következ ők:
— Területi elemzés
- Regionális gazdaságtani modellezés, ezen belül a térbeli kapcsolatok
modellezése
Területfejlesztés és döntéselemzés.
A regionális fejl ő déssel, és fejlesztéspolitikával foglalkozó kutatásokban két alap-
vető felfogás van jelen, e két iskola megfigyelhet ő az innováció, tudás/információ
és területi fejlesztésr ől folytatott vitában is (Fischer 2002):
- azok, amelyek az intézményekre és ipari szervezetekre összpontosítanak,
illetve
- azok, amelyek a technológiai változásokra és a tanulásra koncentrálnak.
Az első megközelítés mára a technológiai változások fényében meghaladottnak t ű-
nik: a „vállalati szervezetek elmélete" az ipari társadalom és az urbanizáció id őszaká-
ban tapasztalt fejl ődés leírásához bizonyult hasznos módszertani „eszköznek" (pólus-
elmélet, fejl ődési lépcsőfokok, kiegyensúlyozott és kiegyensúlyozatlan fejl ődés stb.).
Úgy gondoljuk, hogy a posztindusztriális korszakban a regionális fejl ődés kutatá-
sára a másodikként említett iskola, mely a technológiai változásokat és a tanulást
állítja a középpontba, alkalmasabb. A modern innovációs elmélet alapján az alábbi
jellemzőket állapíthatjuk meg:
- A tudásalkotás és a tudástranszfer kiemelt helyet kap. Az említett elmélet —
amint azt korábban is kiemeltük — hangsúlyozza az innováció interaktív és
dinamikus természetét (Fischer 2002),
- Az innovációt intézményes és helyhez köthet ő — nem pedig területi dimen-
zió nélküli — társadalmi folyamatnak kell tekintenünk (Fischer 2002).
- A korábbi, idevonatkozó irodalmat tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy
az innovációs iskolák körében jelent ős előrelépés történt azáltal, hogy a
vizsgálatok fókusza dönt ő módon eltolódott a cégekr ől a területiségre, a tu-
dásteremt ő cégekről a tudásteremt ő területre (és els ősorban erre az elmoz-
dulásra alapozva alakult ki a javasolt nyer-nyer-nyer megközelítés).
Leonidas A. Papakonstantinidis : Új irányok a regionális politikában. A terület-tér meghatározása
háromszintű alkufolyamatként - A „nyer-nyer-nyer modell" - Esettanulmány:
A LEADER EU kezdeményezés alkalmazása Görögországban. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 95-109. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3 4 - Új irányok a regionális politikában ... 101
Innováció és tudásteremtés mint interaktív folyamat - Információ
Az „innovációs" rendszer meghatározott számú szerepl őből vagy résztvev őből áll,
ezek lehetnek vállalatok, egyéb szervezetek és intézmények, amelyek egymással
kölcsönhatásban közrem űködnek az új, gazdaságilag hasznos tudás alkotásában és
elterjesztésében (Fischer 2002). A szerepl ők körének pontos meghatározását illet ő-
en még nem beszélhetünk általános egyetértésr ől. A fentieknek megfelel ően vizs-
gáljuk meg most az „innovációt", mint interaktív folyamatot: a kutatás-fejlesztés
kölcsönhatásban áll az elméleti tudományok és a vállalat-specifikus technológiai
tudás közös „készletével". Ez a tudásbázis ismét kapcsolatban áll az egyes vállala-
toknál felhalmozott különféle és ugyancsak interaktív, egyedi tudásalapú rendsze-
rekkel, mint például a lehetséges piacok, gyártmányfejlesztés, találmányok, termék-
design, újrahasznosítás, készletezés, piaci értékesítés (Fischer 2002).
Más oldalról a „tudás" a leginkább stratégiai jelleg ű erőforrás, és a tudásteremtés
kulcsszerepet játszhat a vállalat termelési és innovációs folyamatai közti helyes
egyensúly fenntartásában.
Ezen a ponton szükséges bevezetni a „szervezeti tudás" kifejezést, mely egy
komplex, dinamikus és interaktív folyamatnak tekinthet ő a tudás két formája — a
rejtett (tacit) és az explicit tudás — között. Ebb ől a nézőpontból a különféle informá-
ciós csatornákon keresztüli tudáskonverzió egyaránt értékesnek bizonyul mind az
innováció terjedése, mind az emberi kapcsolatok fejl ődése szempontjából
(Papakonstantinidis 2003). A szakirodalom a vállalatok spontán és „kiépített" in-
formációs rendszereiben megfigyelhet ő konverziós folyamatok négy lehetséges
osztályát különbözteti meg:
- A rejtett (tacit) tudás rejtett tudássá való konverziója együttm űködő tudást
eredményez (szocializáció)
- A rejtett tudás explicit tudássá való konverziója konceptuális tudást ered-
ményez (externalizáció)
- A explicit tudás rejtett tudássá való konverziója eljárásbeli tudást eredmé-
nyez (internalizáció)
- A explicit tudás explícít tudássá való konverziója rendszerez ő tudást ered-
ményez (kombinatív)
A fent említett „tudáskonverziós" folyamatok egy-egy specifikus információtí-
pusnak (mint humán energiának) felelnek meg (Papakonstantinidis 2003), ezek a
következők:
- szociális információ — érzékelés
- külső információ — részvétel
belső információ — befogadás
- egyesített információ — szervezés
Leonidas A. Papakonstantinidis : Új irányok a regionális politikában. A terület-tér meghatározása
háromszintű alkufolyamatként - A „nyer-nyer-nyer modell" - Esettanulmány:
A LEADER EU kezdeményezés alkalmazása Görögországban. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 95-109. p.
102 Leonidas A. Papakonstantinidis TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
Egy matematikai kérdés esetében, amelynek több lehetséges megoldása is van, to-
vábbi információ megadása szükséges ahhoz, hogy a lehetséges megoldások száma
csökkenjen, egészen addig, amíg már csak egyetlen megoldás marad (teljes információ).
Következésképpen, az „információ", mint matematikai kifejezés, az informá-
ció megszerzése el őtti lehetséges megoldásoknak (P0 valószínűség) és az infor-
máció megszerzése utáni lehetséges megoldásoknak (P valószínűség) a függvénye
(Guillaumaud 1963). A „teljes információs rendszer" esetében P 0 *P-1 =1 (Ez a kép-
let fejezi ki azt, hogy a megszerzett információ maradéktalanul felhasználásra ke-
rült). Az egynél több információ összege (összessége) a relációk között egy szor-
zásként jelenik meg, amit az információ képletében szerepl ő logaritmus függvény
összeggé alakít.
Társadalomgazdasági viselkedés mint interaktív folyamat: Alku probléma -
Az „irányultságtól" és a „kommunikációtól" függ ően a tudáskonverziós folyama-
tokhoz rendelt speciális információfajták egyértelm űen megfeleltethet őek bizonyos
(szociális és gazdasági) individuális viselkedési formáknak:
- szocializáció,
- részvétel,
— bevonás,
- szövetségek vagy hálózatok létrehozása.
Az információ a tudáskonverziós folyamat eszközeként nagymértékben befolyásolja
az egyének gazdasági viselkedését, és így saját egyéni alkustratégiáik kialakítását is.
Az alku egy régóta létez ő megközelítés a „haszonelméletre" alapozott társadalmi-
közgazdasági elméletekben. A kétszemélyes alku-szituáció két szerepl őjének lehe-
tő sége van egymás ellenfeleként versenyezni (nyer-veszt) (1d. a ,játékelméletet"
késő bb), vagy egy kölcsönös nyereség reményében többféleképpen szövetségre
lépni. Az egyszerű esetben egyik résztvev ő nek sincs olyan döntése, amellyel a
másik egyetértése nélkül befolyásolni tudná a másik jólétét, s őt, legegyszerűbb
esetben csupán egyetlen választása van mindkét félnek. Kezdetben a zéróösszeg ű,
kétszemélyes játék fogalmának bevezetésekor (Neuman—Morgenstern 1947) a köz-
gazdászok az alku-helyzetet az alku kimenetelét befolyásoló pszichológiai tényez ők
miatt a közgazdaságtan keretein kívül es ő nek tekintették. Az alku-felfogás szerint —
1951 el őtt — a tárgyalás résztvev ői azt várják, hogy együttm űködés esetén jobban
járnak, mintha egyedül cselekednének. Hasonlóan e dogma részének tekinthetjük
azt is, hogy a megegyezés eredményét a felek alkupozíciója is befolyásolja. A „ver-
seny nélküli megállapodás határozatlan" — vélték —, hisz senki nem ismer olyan
szabályokat, amelyekkel a megegyezés számtalan kimenetele közül az optimális
választás el őre meghatározható lenne.
Leonidas A. Papakonstantinidis : Új irányok a regionális politikában. A terület-tér meghatározása
háromszintű alkufolyamatként - A „nyer-nyer-nyer modell" - Esettanulmány:
A LEADER EU kezdeményezés alkalmazása Görögországban. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 95-109. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Új irányok a regionális politikában ... 103
Játékelmélet — Nash nem kooperatív játékelmélete: kritikai áttekíntés
-
A „játékelmélet" (Neumann—Morgenstern 1947) bemutatja és magyarázza azokat
a stratégiákat, melyeket az alkuban részt vev ő, különböző szükségletekkel, érde-
kekkel és elvárásokkal rendelkez ő egyének fejlesztenek ki azért, hogy maximalizál-
ják saját hasznukat (és ezzel összhangban minimalizálják költségeiket).
Tiszta formájában a játékelmélet a két játékos közötti stratégiai tervek (jó straté-
giák) alapjának tekinthet ő. Az elmélet a játékosok „reakcióit" a stratégiák nyelvén
írja le. Ha az eredmény az egyik játékosra nézve ,jó", akkor a másikra nézve „nem
jó". Ha az egyik játékos a nyertes, akkor a másik csak vesztes lehet (Filinis 1973).
Ezt a felettébb gyümölcsöz ő elméletet a kétszemélyes, zéróösszeg ű játékokról von
Neumann és Morgenstern fejlesztették ki. Könyvük tartalmaz egy n-résztvev ős
játékokat érintő elméletet is, amelyet kooperatívnak nevezhetünk. Ez az elmélet a
játék résztvev őibő l alakuló lehetséges koalíciókat (klikkeket) és ezek kapcsolatait
vizsgálja. Nash elméletében ilyen koalíciók nincsenek. Felteszi, hogy minden részt-
vevő egymástól függetlenül cselekszik, a többiekkel való együttm űködés és kom-
munikáció nélkül. A nem-kooperatív játékelméletben alapvet ő szerepet játszik az
egyensúlyi pont fogalma. Ez a fogalom elvezet a kétszemélyes, zéróösszeg ű játékok
megoldásfogalmának általánosításához. Megállapíthatjuk, hogy a kétszemélyes,
zéróösszegű játékok egyensúlyi pontjainak halmaza megegyezik a szembenálló ,jó
stratégiák"-ból alkotott párok halmazával (Nash 1951).
Ha „+1"-et írunk a nyertes és „-1"-et a vesztes kimenetelhez, akkor az eredmény
nulla lesz (zéróösszeg ű kétszemélyes játék), de a terület-egység szerepl ő zérus
összeget nyer. Más szóval, napjainkban az alapvet ő probléma az, hogy milyenek a
társadalom alku-kilátásai egy zéróösszeg ű (nyer-veszt) játékhoz képest?
Úgy gondoljuk, hogy az alkufolyamat értelmezése — társadalmi szempontból —
nem zárult le. Az alku-felfogás a nem-kooperatív játékelmélettel került el őtérbe. Az
elmélet bevezette az „a priori szövetség" fogalmát az alku során: a Nobel-díjas
Nash úgy mutatja be a megegyezést, ami vagy tárgyalás eredménye, vagy anélkül —
mint a szerepl ők egymástól független érdekérvényesít ő stratégiájának közös kime-
netele — jön létre. A Nash-féle értelmezés nem engedi meg az a priori szövetsége-
ket, miután azokat nem az alkuhelyzet kényszeríti ki. Ebb ől a nézőpontból kísérel-
jük meg elmozdítani az alku-értelmezés problémáját.
A szakirodalom szerint (Kuhn—Nasar 2001) az n-személyes játékokhoz értékek tar-
toznak. A kétszemélyes várakozást, mint két egyszemélyes várakozás kombinációját
határozhatjuk meg. Ilyenkor az egyszemélyes haszonfüggvények visszakaphatók a
kétszemélyes várakozásból, azaz, a két szerepl ő számára az eredeti egyszemélyes
várakozásnak megfelel ő eredmény adódik. Két kétszemélyes várakozás súlyozását is
úgy határozhatjuk meg, hogy komponensenként vesszük a megfelel ő várakozások
kombinációját. Nash a megoldás közvetlen keresése helyett azt kérdezte, hogy a ha-
szon felosztásának milyen ésszer ű feltételeket kell kielégítenie. Ezen feltételek leve-
zetéséhez egy szellemes matematikai modellt használt. Egy n-résztvev ős játék n játé-
kos vagy n pozíció összessége, amelyek mindegyikéhez tiszta stratégiák egy véges
Leonidas A. Papakonstantinidis : Új irányok a regionális politikában. A terület-tér meghatározása
háromszintű alkufolyamatként - A „nyer-nyer-nyer modell" - Esettanulmány:
A LEADER EU kezdeményezés alkalmazása Görögországban. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 95-109. p.
104 Leonidas A. Papakonstantinidis TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
halmaza tartozik, továbbá az i-edik játékos rendelkezik egy p_i nyereségfüggvény-
nyel, amely minden lehetséges stratégia n-esnek megfeleltet egy valós számot
(Nash 1951), és ebben megmutatta, hogy a rendszernek létezik egyértelm ű optimális
megoldása, amely maximalizálja a résztvev ők nyereségfüggvényeinek a szorzatát.
Két kétszemélyes, (vagy „n" n-személyes) várakozás azokon a hasznokon alapul,
mely bizonyos információkból meríthet ő, ami hatalmi tényez őt jelent az alkuban,
mivel megszabja a „tiszta egyéni nyerési stratégiákat". Azaz, minél több informá-
cióval rendelkezünk, annál jobb stratégiai helyzetbe kerülünk az alku folyamán.
Nash kizárta az a priori szövetségeket, mivel azok nem teremtenek „tiszta egyéni
stratégiákat". Ezzel ellentétben a „közvetlen visszajelzés stratégiáján" alapuló játék
(alku) elfogadható (bizalmi elmélet), mivel az tiszta egyéni stratégiákhoz vezet (az
elvárásaim szerinti legjobbat nekem, figyelembe véve ebben a helyzetben a másik
fél számára legjobbnak tetsz őt, s így mindketten nyerhetnek: nyer-nyer).
Konklúzió — javaslat
Szükségesnek látjuk, hogy a „terület-közösséget" (területi egységet) belevonjuk
az alkufolyamatba, mint „harmadik vagy észrevétlen felet", amely az alkuban az
ellenérdekelt felek „szándéka", viselkedése és alkalmazott stratégiája révén testesül
meg. De hogyan valósítható ez meg?
A válasz: az érzékelési folyamat révén, amely elegend ő információval látja el az
érintett személyeket (információ és megértés) az alkuban érintett környezetükkel
kapcsolatban, a versenytársaikról és a „közösségr ől". Más szemszögb ől nézve, az
„érzékelés" egy állandó folyamat, mely során a közösség számára ismertté válik a
tagjainak képessége, az elérhet ő erőforrások mennyisége. Ez célokat t űz ki a helyi
fejlődés számára, és lényeges elemként magában hordozza a közösség bevonását.
Ajánlatos a helyi lakosság körében „csoportpszichológiai" eszközök használatával a
lelkesedést helyi szinten egy „zászlóra t űzhető téma" köré összpontosítani, új érték-
rendszert és választási lehet őségeket kínálni a közösségnek.
Lényeges foglalkozni a tudásteremtéssel és ennek elterjesztésével (a regionális
politika új trendjeiben javasolt modern innovációs elmélet alkalmazásával). Ez az
elmélet az innováció és a tudásteremt ő rendszer interaktív és dinamikus voltát
hangsúlyozza (Fisher 2002).
Az „alku-elmélet" rámutat „az emberi kapcsolatok dinamikus és interaktív termé-
szetére egy szervezett közösségben" (Nash 1951). Ezért a fogalom vizsgálata legin-
kább ezekben a párhuzamos és konkrét „rendszerekben", az „innovációk", a tudás-
teremtés és az „emberi kapcsolatok" elemzésével lehetséges. Így ezek a „rendsze-
rek" értékes vizsgálati eszközök a regionális fejl ődés új útjainak leírásában.
Ebből a szemszögb ől kell körüljárni az „információ" fogalmát, mely szorosan
kapcsolódik a tudásteremtéshez, a tudástranszferhez és a tudás elterjesztéséhez.
Bemutatjuk az alkufolyamat során hasznosított „információt", mint olyan er őfor-
rást, mely az igénybevétele révén növekszik, és amelynek köszönhet ően személyes
„nyerő stratégiák" alakíthatók ki. Ebb ől a szemszögből az „információ" egy er ő-
Leonidas A. Papakonstantinidis : Új irányok a regionális politikában. A terület-tér meghatározása
háromszintű alkufolyamatként - A „nyer-nyer-nyer modell" - Esettanulmány:
A LEADER EU kezdeményezés alkalmazása Görögországban. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 95-109. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Új irányok a regionális politikában ... 105
tényező a tulajdonosok számára. Minél integráltabb információval rendelkezünk,
annál meghatározóbb stratégiai el őnyhöz jutunk az alkufolyamatban. A „közössé-
get" egy „harmadik, láthatatlan" félnek tekintjük az adott térség szerepl ői között
zajló alkuban. A tanulmány kiemelten foglalkozik a tudástranszferrel és a tudásterem-
téssel, alkalmazza a nem-kooperatív játékok Nash-féle elméletét, mint a konfliktusok
megoldására irányuló kreatív megközelítést. Középpontba helyezi az érzékelési
folyamatot — a tudásteremtés egyik formáját —, amely bizonyos információkra adott
válaszként a társadalmi-gazdasági magatartásrendszert befolyásolja, ezáltal a tiszta
egyéni nyerési stratégiákat az alku folyamán konvergenciára is kényszeríti.
Ez a Nash-féle „nyer-nyer modellnek" (ahol az érintett felek mindegyike rendel-
kezhet nyerő stratégiával) egy kiterjesztéseként értelmezhet ő, mivel a terület bevo-
nása egy háromoldalú tárgyalási helyzetként tekinthet ő. Ilyen típusú kapcsolatban
való részvétel minden „térségi szerepl ő" számára három kérdés megválaszolását
teszi szükségessé:
- Mi a legjobb nekem? (kétszemélyes, zéróösszeg ű játék: nyer-veszt)
- Mi a legjobb nekem, összefüggésben azzal, hogy mi a legjobb a másik fél-
nek? (Nash nem-kooperatív játékelmélete: nyer-nyer)
- Mi a legjobb nekem, összefüggésben azzal, hogy mi a legjobb a másik fél-
nek, és ugyanakkor figyelembe véve, hogy mi a legjobb a „terület-
közösségnek" (harmadik, láthatatlan szerepl őként a javasolt térségi érzé-
kenység jelenik meg)? — (nyer-nyer-nyer)
Így, az „egymáshoz közelít ő egyéni stratégiák" mentén új csoportviselkedés vagy
csoportpszichológia alakítható ki, mely a érzékelési folyamat során szilárd alapot
teremt a térségi kohézió számára. Ennek a folyamatnak a „vég"-, vagy határpontja
adja meg a terület-közösség térbeli integrációjának nevezett pontot, ahol az összes
„érintett" társadalmi-gazdasági haszna maximális lesz (nyer-nyer-nyer).
Összegezve, javaslatunk arra az érzékelési folyamatra fókuszál, ami bizonyos in-
formációra adott reakciók sorával befolyásolja a társadalmi-gazdasági viselkedést
az alku során. Az érzékelési folyamat határpontja (Nash „nem-kooperatív játék"-
modelljéhez adott harmadik „nyer") értelmezi újra azt a fogalmat, melyet a térségi
egység terület-közösségének nevezünk.
LEADER EU-kezdeményezés alkalmazása Görögországban —
esettanulmány
A LEADER EU-kezdeményezés a terület-közösség újradefiniálásának tipikus ese-
tével foglalkozik a modern innovációs elméletet alkalmazva Európa vidéki területein.
Az európai vidéki területeket — a városi központokkal összehasonlítva — az ala-
csonyabb fejlettségbeli színvonal, népességcsökkenés, alacsonyabb iskolázottsági
szint, növekvő helyi munkanélküliség és elszigeteltség jellemzi, melyek oka legin-
kább a lassú információáramlás és a migráció.
Leonidas A. Papakonstantinidis : Új irányok a regionális politikában. A terület-tér meghatározása
háromszintű alkufolyamatként - A „nyer-nyer-nyer modell" - Esettanulmány:
A LEADER EU kezdeményezés alkalmazása Görögországban. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 95-109. p.
106 Leonidas A. Papakonstantinidis TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
Mivel a nagyvárosok a globális metropoliszok stratégiáit építik, és a tagállamok-
nak sem maradt megfelel ő belpolitikai eszköze az elmaradott területek segítésére,
az Európai Uniónak kellett valamit tennie, hogy biztosítsa a perifériák életképessé-
gét. Valójában az Európai Uniónak meg kellett változtatni a már létez ő szervezeti
struktúrákat ezeken a kevésbé fejlett területeken — különösen Dél-Európában (Görög-
ország, Dél-Olaszország — Mezzogiomo —, Spanyolország, Portugália, valamint
Dél-Franciaország némely területén). Az 1989-1991 közötti id őszakban egy telje-
sen új koncepciót kellett terveznünk a kevésbé fejlett területek részére, a már létez ő
Regionális Alapok kvótájának keretein felül. Ebb ől a néz őpontból a regionális poli-
tika tudásteremtésen és tudástranszferen alapuló új trendjei által sugallt modern
innovációs elmélet a legmegfelel őbb módszertani megközelítés.
A modern innovációs elméletben javasolt „tudáskonverzió" alkalmazása során
kiderült, hogy a „társadalmi kohéziót" és az „aktív részvételt", a „rejtett" tudás
„fogalmi tudássá", illetve „explicit tudássá" való konverzióját kell a vizsgálatok
középpontjába állítani, ezáltal érhet ő el az aktív társadalmi részvétel a kevésbé
fejlett vidéki területeken (szocializáció és kifelé fordulás). A helyi lakosok részvéte-
le az alkufolyamatban nem bizonyult „konvergens"-nek: az egyéni haszonmaxima-
lizáló stratégiáknak nem volt kapcsolata a (közös) lakóhellyel. Az információra,
esetleg „politikai támogatásra" épül ő nyerési stratégiák az egyes alkuszerepl őknek
ideiglenes személyi jólétet eredményeztek. A LEADER EU-kezdeményezés alkal-
mazása az elmaradott vidéki térségekben — különösen Görögországban — „forra-
dalmi változást" jelent a tervezésben és a területfejlesztési forrásokhoz való hozzá-
férés terén. A „helyi akciócsoportok" és az integrált helyi „üzleti terv" — melyet a
LEADER el őször 1991-ben alkalmazott — alapvet ően megváltoztatta a vidéki terü-
leteken eddig létez ő „tér" és „terület" felfogást, mivel bevezette mind a társadalmi
összetartást, mind a tervezésben való aktív részvételt, állami beavatkozás nélkül. Ez
forradalmi er ő vel bírt, mivel az emberek egyre inkább megértették a „közös hely"
fontosságát (csoportpszichológiai, csoporton belüli viselkedés), valamint azt, hogy
ez a „közös hely" milyen kölcsönhatásban áll az alku során formálódó egyéni nye-
rési stratégiáikkal. Ebb ő l kifolyólag az információnak különösen fontos szerepe van
a tudás továbbadásában és az új tudás teremtésében. A LEADER el őtt az adott
térséget érint ő alkukban minden résztvev ő nek a saját érdekét kellett védenie, hogy
maximalizálja egyéni hasznát, vagy önálló stratégiával, vagy a priori szövetségek,
klikkek létrehozásával (nyer-veszt modell). A közvetlen visszajelzés Nash-féle
stratégiája a felkészültebb fél számára lehet ővé tette a kétszemélyes információ
felhasználását, így az a „Mi a legjobb nekem és hogyan áll ez kapcsolatban a ve-
télytársam várakozásával ebben a helyzetben?" elemzésével még több egyéni ha-
szonra tudott szert tenni (nyer-nyer modell).
A LEADER EU-kezdeményezést olyan módon tervezték, hogy új módszertani
eszközöket is tartalmazzon (alulról induló megközelítés, integrált helyi fejlesztési
terv, a helyi szintű vállalkozás támogatása, csoportlélektan, zászlóra t űzendő téma
stb.) Megfigyelve az európai rurális térségekben él ő embereket, úgy találtuk, hogy a
fejlődés el ő mozdításához nélkülözhetetlen egy új „eszköz" bevezetése, és ez az
érzékelési folyamat.
Leonidas A. Papakonstantinidis : Új irányok a regionális politikában. A terület-tér meghatározása
háromszintű alkufolyamatként - A „nyer-nyer-nyer modell" - Esettanulmány:
A LEADER EU kezdeményezés alkalmazása Görögországban. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 95-109. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Új irányok a regionális politikában 107
Elgondolásunk szerint az érzékelési folyamatot tekinthetjük egyrészt az informá-
ció alapjának (olyan energiaforma, amely az átvitel közben a fogyasztás által nö-
vekszik — Carno-paradoxon), másfel ől felhalmozható stratégiai er őtényez őnek,
amely folyamatában befolyásolja az egyéni nyerési stratégiákat és/vagy ezáltal az
egyéni viselkedést is, miközben a konvergencia irányába is kényszeríti az egyéni
stratégiákat. A „LEADER érzékelési szemináriumok" az elmaradottabb területeken
lakó embereket csoportlélektani eszközökkel, lépésr ől lépésre vezették el saját stra-
tégiák újrafogalmazásához, amelyekben már — el őször — figyelembe veszik lakó-
helyük érdekeit. Egy „közös tudat" született, melynek középpontjába a hely került
(terület-közösség). A megváltozott adatok segítségével egy gyümölcsöz ő képzelet-
beli szintézist teremtettünk, „fordított" úton: ahelyett, hogy az adott — meglév ő —
közösségi struktúrát elemeztük volna, megpróbáltuk újraalkotni azt a „terület-
közösség" új fogalmában, az érzékelési folyamat konvergenciapontjában. Ez utób-
bit kell tekintenünk (a terület-közösséggel együtt) a háromszemélyes integrált in-
formáció „harmadik vagy láthatatlan oldalának". Vagyis az alku szerepl ői — a
LEADER projektet követ ően, különösen Görögországban — fel kell hogy tegyék
magukban a három kérdést: Mi a legjobb nekem, ezzel összefüggésben mi lenne
akkor a vetélytársamnak a legjobb (közvetlen visszajelzés stratégiája), ugyanakkor
hogyan viszonyul ez ahhoz, ami a térségben él ő emberek összességének a legjobb?
Az érzékelési folyamatot egy folyamatosan közelít ő hosszú folyamatnak tekinthet-
jük (hasonlóan egy matematikai közelítés egymást követ ő lépéseihez), egyre ponto-
sabban megközelítve az érzékelési határt: ez a határérték az, amit ebben a tanul-
mányban terület-közösségnek neveztünk. Ezen a határon mind a „három" résztvev ő
nyerhet, mert az egyéni nyerési stratégiák az együttm űködés és nem a versengés
irányába tartanak (tiszta együttm űködés, a három versenybe induló egyéni nyerési
stratégia határértékeként). Az alku valamennyi résztvev őjének társadalmi-gazdasági
haszna maximalizálódik ezen a határponton, amelyen a „terület-közösség", mint
autonóm, saját identitással rendelkez ő térségi szerepl ő, újradefiniálódik. A tényle-
ges számokat nézve, Görögországban csak néhány — LEADER szóhasználattal élve
— helyi akciócsoport tudott tényleges lépéseket tenni a helyi lakosság térségi tudatá-
nak kialakítása irányában. Ebb ől a nézőpontból ezeket a térségeket formálódó terü-
let-közösségként jellemezhetjük. Ha a LEADER pénzügyi bizottság (Európai Bi-
zottság DG AGRI) figyelembe veszi ezeket a „kulcsfogalmakat", akkor az a néhány
„hely" profitálhat a LEADER anyagi forrásokból. A LEADER II (1994-1997),
valamint a LEADER+ (2000-2004) ideje alatt ugyanakkor a LEADER filozófiája
alapjaiban megváltozott: a magánszektor felfogását követve a kvantitatív feltétele-
ket részesítették el őnyben a kvalitatív (érzékelési) szemlélet rovására, javarészt az
erősebb tagállamok közbelépése miatt.
Fordította: Dombi Péter
Leonidas A. Papakonstantinidis : Új irányok a regionális politikában. A terület-tér meghatározása
háromszintű alkufolyamatként - A „nyer-nyer-nyer modell" - Esettanulmány:
A LEADER EU kezdeményezés alkalmazása Görögországban. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 95-109. p.
108 Leonidas A. Papakonstantinidis TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
Jegyzetek
Meghatározó intézményei az Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja, vala-
mint Szlovákiában a Fórum Intézet.
2
Meghatározó személyek: Lutz Lachewski (Németország); Barlett Debbie (Egyesült Királyság); Berg
Astrid (Dánia); Dower Michael (Egyesült Királyság); Yitzak S. (Egyesült Államok) és mások.
3
A Mediterrán Iskola gondolati köréhez tartoznak Papakonstantinidis (Görögország); Toraman (Török-
ország); Lambrou (Ciprus); Raul Abeledo-Imedes (Spanyolország); Giuseppe Abbati (Olaszország);
Ian Micallef (Málta); Hassan el Cherkaoui (Marokkó); Midani T. (Tunézia); és mások a „Mediterrán-
Hellász Világkonferencia" (Tedkna, 2003) résztvev ői közül.
Irodalom
Chomsky, N. (1973) Media Control M. L T Press, London.
Filinis, K. (1973) Games Theory. Keimena Edition, Athens.
Fischer, M. M. (2002) Learning in neural spatial intervention models: A statistical perspective. - Journal
of Geographical Systems. 3. 30-38. o.
Grougman, P. (2003) European Future in the Age of Globalization. - el őadás - The Economist Confer-
ence, Athens.
Guillaumaud, J. (1963) Cybernetique et Materialism Dialectique. Iridanos Edition, Athens.
Horn, N. (1994) Cultivating Customers: Market Women in Harare, Zimbabwe. Lynne Rienner Pub.
House-Midamba, B.-Ekechi, F. (1995) African Market Women and Economic Power: The Role of
African Woman in Economic Development. Greenhood Press, Westport CT.
Kamitza, R. (1994) Structural Adjustment without a Human Face Southern Africa - Political and Eco-
nomic Monthly. 6. 11-12. o.
Katseli, L. (1979) Motivating the Indigenous Human Force annual report. Greek Ministry of National
Economy, Athens.
Kuhn, H.W - Nasar, S. (eds) (2001) The essential John Nash. Princeton University Press, New Jersey.
Marinoff, L. (1999) Platonas no Prozak. N.Y Edition, Athens.
MacGaffey, J. (1987) Entrepreneurs and Parasites: The Struggle for Indigenous capitalism in Zaire.
Cambridge University Press, Cambridge.
Meyer, T (2000) Presentation on future economy perspectives, to Ministers and multi-national managers
/G8 (group eight) Davos, Le Monde Diplomatique.
Nash, J. F. (1951) Non Co-operative Game (77w prototype). Princeton University Press, Princeton.
Neuman (von)-Morgenstern (1947) Game Theory and Economic Behavior. The Princeton University
Press, Princeton.
Osirirn, M.J. (2003) Carrying the Burdens of Adjustment and Globalization. - International Sociology. 3.
535-558.o.
Papakonstantinidis, L.A. (2000) The Strategy of Local Development. Volume II., 6-7, 26-29, 30, 44-49, 66. o.
Papakonstantinidis, L.A. (2002) The Sensitized Community Typothito. Dardanos Edition, Athens.
Papakonstantinidis, L.A. (2003) The Strategy of Economic and Regional Development. Dardanos-
Typothito. Athens-Greece.
Perroux, F. (1964) Economic Space: Theory and Application. Regional Development and Planning A
Reader, Cambridge-Mass.
Petrella, R. (2001) Globalization impact on space-time - Local Government Journal. 3. 2-45. o.
Robertson, C. (1997) Trouble showed the Way: Women, Men and Trade in the Nairobi Area 1890-1990.
Indiana University Press, Bloomington.
Schor, J. (2000) The Over-worked American - Le Monde Diplomatique.
Torreta, G. (1997) Sociological Aspects in the Human Resources Management inside the Public Admini-
stration. International Sociological Association, Toronto.
World Bank Report on Quality of Growth. (2000) World Bank, New York.
Yitzak, S. (1997) The Changing Realm of Organisations: New Challenges for Sociological Practice.
International Sociological Association (I.S.A-R.0 26), Special Issue. Toronto.
Zahareas, E. (1986) Globalization and Employment. Oikonomikos Tahydromos, Issue 22.
Leonidas A. Papakonstantinidis : Új irányok a regionális politikában. A terület-tér meghatározása
háromszintű alkufolyamatként - A „nyer-nyer-nyer modell" - Esettanulmány:
A LEADER EU kezdeményezés alkalmazása Görögországban. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 95-109. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Új irányok a regionális politikában ... 109
NEW TRENDS IN REGIONAL POLICY:
TERRITORY-SPACE DEFINITION BY A 3-LEVEL BARGAINING
APPROACH — THE WIN-WIN-WIN MODELL
CASE STUDY: THE LEADER EU INITIATIVE
APPLICATION IN GREECE
LEONIDAS A. PAPAKONSTANTINIDIS
The paper deals with the "territory-community" term redefinition, as a discerned localized
sub-spatial unity by both, the political-ideological (as solidarity, participation, social
cohesion, customs values) and strategic dimension, which paper focuses on: "Territory-
community" is redefined as the limit of the sensitization process, which should be seen as a
form of 3-person integrated information in the bargain, based on knowledge creation and
knowledge transfer —diffusion and their conversions, suggested by the new trends in
Regional Policy. A 3-person integrated Information is the "power factor" for each participant
in the bargain with sensitization as its "third-invisible" side [ the best for me according to my
expectations from the bargain, which may coincides with the best for my competitor AND the
best for the territory-community, as a sub-spatial unit] The proposed model (win-win-win) has
been based on bargaining instant reflections strategies(Nash's win-win) or behaviors, in which
sub-unity "participates" as the third or invisible part of negotiations between two bargainers.
(Nash Theory extension) This could be done in only one position, i.e the limit of the sensitiza-
tion process. "Territory-Community" term should be redefined on this limit.