Tér és Társadalom 1. évf. 1987/1
EGY TANÁCSKOZÁS MARGÓJÁRA
(Bihari emlékülés, Pécs)
Hataloin — állam — államhatalom. Politika — hatalom. Állampolgár — hata-
lom. Politika. Állam. Állampolgár. Hatalom. Visszaköszön ő , egymást átfed ő n erősítő-
gyöngítő , mégis csak együtt értelmezhet ő fogalmak, amelyek köré f űzve lehet boncol-
gatni hazánk társadalmi berendezkedésének, a magyar politikai mechanizmus m ű ködé-
sének alapvet ő törvényszer űségeit, ellentmondásait, anomáliáit. Hol van, s van-e egyál-
talán hatalmi központ, s van-e helyi hatalom? Mely intézményeké a tényleges hata-
lom és hogyan gyakorolják azt, öntörvényeik szerint, vagy megosztva másokkal, más
szervekkel — netán néha velünk, polgárokkal? S tartoznak-e, és kinek felel ősséggel
azok, kiknek a „hatalma sok"? Mit jelent a párt vezet ő szerepe a szuverenitást megtes-
tesítő parlamentünkkel, avagy tanácsainkkal szemben, mellett vagy fölött. S mit jelent
az, hogy egy rendszer, fennállásának lassan fél évszázada felé közeledvén — az alkot-
mány bet űjének és szellemének megfelel ően — demokratikusan akar (!?) m ű ködni,
amikor is mindenki teszi a dolgát, minden „intézmény" végzi feladatát úgy és ott,
ahogy azt számára a legszélesebb bázison nyugvó társadalmi konszenzus, az állampolgá-
rok akarata, a köz megegyezése legitimálta.
E politikai alapfogalmak között bizonytalankodom, amikor igyekszem meg-
fogni annak az emlékülésnek a vezérfonalát, amelyet 1986. áprilisában rendezett a Ma-
gyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja, a Janus Pannonius Tu-
dományegyetem és a Pécsi Akadémiai Bizottság, Baranya megye és Pécs Megyei Város
Tanácsainak támogatásával Bihari Ottó akadémikus, egyetemi tanár, a Dunántúli Tudo-
mányos Intézet volt igazgatója születésének 65. évfordulója tiszteletére.
Emlékülést írtam — a meghívó tanúsága szerint, de ahogy az a rövid zárszóban
elhangzott, jóval több volt ez egy „szokványos" emlékülésnél — így tisztelegve egy
nagy tudós sokunkban frissen él ő emléke el őtt. A tanácskozás során akként adóztunk
az iskolát is teremt ő professzornak, az állam, az alkotmány, a jog tudorának, a magyar-
országi területi és regionális kutatások egyik kezdeményez őjének, hogy életm űvét átte-
kintettük, munkáit, eredményeit kritikai elemzés alá véve foglalkoztunk kutatásaival,
azok hatásával kora társadalomtudományainak, gyakorlati államépítésének alakulásá-
ra, másrészt vizsgáltuk máig is érvényes, vagy éppen meghaladott téziseit.
A megnyitóban elhangzott, hogy szerencsés ember volt Bihari Ottó, mert az
államtudomány szinte valamennyi alapvető kérdésében elmondhatta véleményét, ki-
fejthette nézeteit. Hozzá kell tennem, hogy nem csak azért volt „szerencsés", mert köz-
rem ű ködhetett (több mint 30 esztend ő n keresztül) a társadalmi praxis alakítására ható
programok, avagy éppen konkrét gyakorlati lépések megalapozásában. Ennél is fonto-
sabb, hogy — egyúttal, túl az alkotmányjog terrénumán — nemcsak „belekóstolt" más
tudományokba (politológia, közgazdaságtudomány, szociológia stb.),de képes volt
Egy tanácskozás margójára (Bihari emlékülés, Pécs)
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/1. 113-117 p.
114
azok eredményeit, vizsgálatait integrálni, s őt váltani témát, témaköröket, kutatási irá-
nyokat — ha kellett.
A rendezvény jó alkalom volt arra is, hogy találkozzunk egymással, sokszor
azonos, vagy egymáshoz szorosan kapcsolódó témákat m űvel ő k, de még inkább megfe-
lel ő keretéül szolgált annak, hogy fölvázolják a magyar társadalomtudomány néhány
fontos, jöv ő t formálni akaró irányát, rávilágítsunk olyan problémákra, amelyek nem-
csak a napi politika útveszt ő iben jelennek meg, hanem a kutatók nehéz munkával vég-
zett tevékenysége közben is, megsejtetni igyekezvén az ezredfordulón túli világ magyar
társadalmának lehetséges mozgástörvényeit a vizsgált témakörökben.
Bihari Ottó, a jogász, hallatlanul nagy nemzetközi és történeti apparátussal
dolgozott. Empirikus vizsgálatokkal alátámasztott, a gyakorlat ért ő ismeretének föl-
használásával megírott több száz publikációjában, úgy vélem, évtizedekig érvényes
alaptételeket állított föl a szocialista állam, alkotmány, a szocialista társadalom néhány
fontos m űködési törvényszer űségér ő l. „Az államhatalmi képviseleti szervek elmélete",
„A szocialista államszervezet alkotmányos modelljei", a „Korszer ű tendenciák a szo-
cialista államszervezetben" c. munkák, „A hatalom és egyetértés" címmel tartott aka-
démiai székfoglalója nemcsak az államjog m űvel ő inek adnak nélkülözhetetlen forrást,
de az ezekben (és sok más munkájában) írtak épp úgy hasznosíthatóak a történész, a
közgazdász, a szociológus és mindenképpen a politológus munkájában, mint ahogy a
tervezéssel vagy a területfejlesztés problémáival foglalkozók tevékenységében. Témá-
jukat tekintve pedig, azok, akik akár az állami szervek m ű ködésével, politikai rendsze-
rünkkel, a gazdaság legalapvet ő bb viszonyainak sajátosságaival, avagy éppen a regiona-
lizmussal foglalkoznak, figyelmen kívül hagyhatják ugyan Bihari eredményeit, ám
legalábbis oktalanság lenne részükr ő l, ha nem lapoznák át e témák kutatása kapcsán
az ő munkáit is; amennyiben a tér és társadalom törvényszer ű ségeit igyekeznek föl-
tárn i.
Az Emlékülés tucatnyi tudományágat képvisel ő résztvev ő i úgy álltak a Bi-
hari-hagyatékhoz, hogy abból a tanácskozás során — els ősorban a plenáris ülésen —
valamennyi fontos eredmény megjelenítésre került. A szekcióüléseken a kutatók olyan
eredményekrő l számoltak be, amelyek részben visszanyúlnak vagy kapcsolódnak az
munkásságához is, de nagyobb erényük ennél az, hogy a legaktuálisabb (akut) problé-
makörre koncentráltak. (És sok ilyen probléma van.)
E rövid ismertet őben csupán arra nyílik lehet őség, hogy a három szekcióban
folytatott munka egy-egy csomópontját kiemeljem, kedvet csinálva egyben ahhoz is,
hogy a közeljövőben a rendez ő szervek által megjelentetend ő könyv leend ő olvasói
megfelel ő ismeretek birtokában vehessék kezükbe az e sorok írója által szerkesztett
„Állam — Térkapcsolatok — Demokrácia" c. munkát.
Az első szekció a „Hatalom — Önkormányzat — Demokrácia" címet kapta. Ez
volt az a csoport, ahol a „legtisztább" államjogi, alkotmányjogi, politológiai és részben
politikai-szociológiai megközelítés dominált. Mit jelent a hatalommegosztás elve, s mi-
lyen aktualitása van ennek a szocialista államszervezet m ű ködésére? Tudunk-e, aka-
runk-e (és milyen) tényleges hatalmat adni a parlamentnek? Mit jelent a párt — parla-
ment — NET — kormány viszony a társadalom irányításában? Nemcsak kérdésként fo-
galmazódtak meg mindezek a napjainkban másutt is sokszor felvet ődött problémák, de
több javaslat is született e szervek egymás közötti kapcsolatrendszere alkotmányos sza-
Egy tanácskozás margójára (Bihari emlékülés, Pécs)
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/1. 113-117 p. 115
bályozásának alapvet ő tételeire. Jónéhány korreferens merítette kését jogforrási rend-
szerünk ellentmondásos viszonyaiba — beleértve itt az alkotmány elvi primátusát épp
úgy, mint a helyi tanácsrendeletalkotás gondjait, bajait. Több hozzászóló foglalkozott
a reális döntések problémájával, ezen belül: hol, hogyan, milyen látens, milyen infor-
mális erő k játszanak közre egy-egy állami, politikai döntés megszületésében? Milyen
tényleges lehető ségekkel rendelkeznek az önkormányzatok? — tették föl a kutatók a
kérdést. Mit adhatnak a bizottságok, mit a falugy ű lések, s milyen tapasztalatot hoztak
az elöjáróságok? Mi a viszonya az állampolgárnak sz űkebb-tágabb környezetéhez, s az
állam döntéseihez? Van-e köze a „köz"-höz? Milyen indítékok hatására vesz, illetve
nem vesz részt a közéletben és lakóhelye társadalmában, már amennyiben az adott te-
lepülés helyi társadalomnak min ősíthető . S ha azt akarjuk, hogy a polgár ne csak átru-
házza az őt is megillető hatalmát a különböz ő szint ű testületekre, állami szervekre, ha-
nem közvetlenül is gyakorolja azt, milyen csatornákat tudunk felmutatni számára.
(Címszó a demokrácia.) Van-e reális lehet ősége és értelme a népszavazásnak, s ha igen,
milyen föltételek mellett (akár a helyi, akár a központi) népszavazás kiírásának? Ízelí-
tő ül talán ennyi elegend ő . S mindazok, akik ezekr ől bővebben és sok egyébr ő l is szól-
tak és megszívlelend ő következtetéseket tártak elibénk: Szentpéteri István, Holló And-
rás, Pál László, Sükösd Ferenc, Markos György, Wiener György, B őhm Antal, Gáspár
Gabriella, Rácz Attila ( ő csak írásban ► , Tóth Antal, Hazafi József, Bogdán Tibor, Kiss
László, továbbá e sorok írója.
A második szekció a „Térkapcsolatok, közigazgatás" címet viselte, mely cím
önmagában megadja azokat a kérdéseket, melyek e témával foglalkozókban azonnal
fölmerülnek. Szükséges és szükségtelen körzetesítések sokat vitatott (véleményem sze-
rint, soha le nem zárható) folyamata. Van-e lehet őség a visszakörzetesítésre és milyen
területeken? Miképpen alakult a közigazgatási területbeosztás egészen napjainkig? Mit
jelentenek a centralizáció, decentralizáció egymást sok esetben igen ellentmondásosan
erősítő , vagy éppen kizáró, gyöngítő, átfed ő törekvései? Természetesen itt is fölmerült
a közigazgatási határok merevsége, vagy a közigazgatási szervezetrendszer vonzáskörze-
ti m ű ködés(képtelenség)ének kérdései. Tudja-e a közigazgatás adaptálni a sajátos tér-
kapcsolati viszonyokat, s a hosszas kutatások immáron több ezer (inkább tízezer) ol-
dalnyi publikációkban is összefoglalt eredményei ellenére miért nem tudta értelmezni
a maga számára megfelel ő racionalitással és következetességgel az agglomerációkat, a
településegyütteseket? Vajon a két és fél, vagy a „valamikor" bevezetésre kerül ő két
fokozatú közigazgatás megadja-e azokat a lehet őségeket, amelyek között mind a testü-
letek, mind a szekció témája szempontjából rendkívül fontos: gyümölcsözni tudnak-e
az évtizednyi tapasztalatok, amelyek a város és környezete tudományos kutatásában
eddig megszülettek? És végre er ő teljesebbé válhatnak-e azok a kapcsolatok, amelyek a
különböző típusú települések együttm ű ködésében (valljuk be) eleddig gyermekded lé-
péseket hoztak csak. Miként jelentkezik tehát a területiség a közigazgatásban, a gazda-
ságban, a politikában, vagy éppen az ezekkel kapcsolatos kutatásokban, tudományos
vizsgálatokban, s milyen hatásfokkal realizálódnak mindezek az állami döntésekben?
És itt is, mint az első szekcióban, többször föltették a kérdést, hogyan kapcsoljuk be
az állami szervek m ű ködésébe államunk egyenrangú-jogú polgárait? S akik nemcsak a
kérdéseket tették föl, de markáns válaszokat is adtak: Verebélyi Imre, Fonyó Gyula,
Egy tanácskozás margójára (Bihari emlékülés, Pécs)
116 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/1. 113-117 p.
Horváth Gyula, Pálné Kovács Ilona, Berényi Sándor, lváncsics Imre, Rechnitzer János,
Kara Pál, Farkas Károly, Benk őné Lodner Dorottya.
A harmadik szekció a „Lakosság, terület, település" problémakörében érde-
kelt el őadók munkáját foglalta össze. Akik itt fejtették ki nézeteiket kutatási eredmé-
nyeikrő l, azok elsősorban térszerkezeti, térkutatási aspektusból vizsgálták a magyar
társadalom m ű ködését, az állampolgár tényleges (nagyrészt földrajzilag megfogható)
helyét lakóhelye térpályái között, rámutatva néhány olyan összefüggésre, amelyek fi-
gyelmen kívül nem hagyható tényez ő ként kellene, hogy szerepeljenek a települések irá-
nyítási rendszerében. Nem lehet történelmi folyamatok, földrajzi, területfejlesztési,
közgazdasági törvényszer űségek ismerete és alkalmazása nélkül felel ősségteljes döntést
hozni egy adott területszervezési kérdésben, mutattak rá többen. A közlekedéshálózat
múltja, jelene s rögösnek t ű nő jövője, a városfejl ődés törvényszer ű ségei, a városok bel-
ső szerkezeti problémái, és új gondok, mint a szegregáció, mind olyan kérdésként ke-
rültek el ő, amelyek fontos kutatási irányokat jelenthetnek a következ ő évtizedekben
is. S utoljára, de korántsem „utolsó" problémaként: jónéhány tízezer olyan állampolgá-
ra van országunknak, akik ugyan házban laknak, (sz ű kebb) hazában azonban nem biz-
tos, mivel településük sem nem község, sem nem város, s mi történik akkor, ha ezek a
polgárok azt szeretnék, hogy hadd lehessen nekik is communitásuk, új községük, kö-
zösségük. Mi legyen velük? A hivatalos szervek sokszor kínlódnak, húzódoznak e
„rang" megadásától — én örülök, és akaratuk teljesüléséhez sok sikert kívánok minden
ottlakónak. Akik téziseiket a vitában el őadták: Hajdú Zoltán, Tóth József, Berényi Ist-
ván, Erdősi Ferenc, Fodor István, Lengyel Imre, Csatári Bálint, Kovács Teréz, Mészáros
Rezső, Tímár Lajos (írásban).
Hagytam-e ki fontos dolgokat? Bizonyára. A három szekcióelnök (Szotáczky
Mihály, Beluszky Pál, Ormosy Viktor) a kötetben oly módon foglalja össze az adott
csoport munkáját, értékeli az eredményeket, hogy abban saját kutatási témái egy-egy,
az adott szekcióhoz illeszked ő problémáját is kifejti.
Föltehető a kérdés, miért hagytam „utoljára" a plenárison elhangzottakat?
Ennek oka csupán az Emlékülés céljának tükröztetése volt. Nevezetesen: munkánk ten-
gelyébe mai államéletünk, a társadalomkutatások terítékre került kérdéseinek vitáját
helyeztük. Ezzel együtt és ezen túl, joggal állapíthatjuk meg azt is, hogy a tanácskozás
Bihari Ottó életpályájának szinte valamennyi területét érint ő első olyan tudományos
fóruma, amely a Beér János halálát követ ő korszak legnagyobb állam- és jogtudósai
egyikének pályáját így kívánta — hozzá méltó módon — áttekinteni.
A plenáris ülésen elhangzott referátumok közül néhány a szekciók munkájá.
nak fő irányait kívánta megadni. Bartke István „A területi egységek társadalmi-gazda-
sági tartalma és az irányítási funkciója" c. referátumának középpontjába a területiség
és a tervezés, a térkapcsolati rendszerek és a közigazgatási határok viszonyának össze•
függéseit állította. Kilényi Géza, az elmúlt esztend ő kben született egy-egy fontos ered-
mény kiemelése után vázolta azokat a f ő irányokat, amelyeket a VII. ötéves tervben
folytatandó államtudományi kutatásokon belül szükségesnek tartott kiemelni. Az Em-
lékülésen betegsége miatt nem tudott résztvenni Kovács István. El őadása a kötetben
azonban szintén megjelenik. „Államjog vagy alkotmányjog?" címmel írott tanulmánya
„évszázadnyi" visszatekintéssel ad számot a tudományág egyik fontos alapkérdésének
értelmezésér ő l: mely korban és miért, milyen okokból volt használatos az „államjog"
Egy tanácskozás margójára (Bihari emlékülés, Pécs)
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/1. 113-117 p.
117
vagy „alkotmányjog" megnevezés, amellyel kapcsolatban Bihari Ottó utolsó nagy
munkájának megírásakor a kett ős megjelölést használta.
Tigyi József előadása (amelyet fölolvastak az emlékülésen) a 70-es évekre
visszatekintve ecsetelte azt a küzdelmet, amit Bihari Ottóval együtt folytattak azért,
hogy (Budapesten kívül is) végre lehessen tudományos munkát szervezni, jöjjenek lét-
re akadémiai centrumok és ezek méltó helyet foglaljanak el a magyar tudományos
életben. (Hozzáteszem: jócskán maradt még tennivaló.) Daróczi Eta a Bécsi Központ
tevékenységét mutatta be. Ennek a sokak által alig ismert intézménynek a m űködteté-
sében, vezetésében meghatározó szerepet töltött be Bihari Ottó. Sokat tett azért, hogy
Magyarország, a magyar kutatók (f ő ként a fiatalok) mind hatékonyabban kapcsolód-
hassanak be e Társadalomtudományi Koordinációs Központ munkájába.
Van-e, s ha igen, milyen határok között mozoghat a megyei politika? Mennyi-
ben függ ez a központi politikai irányoktól, illetve mennyire lehet sajátos más területi
egységek politikai gyakorlatától? E kérdésekr ő l fejtette ki nézeteit Nagy József, kitér-
ve közben arra is, hogy Baranya megye közéletében milyen területeken és milyen „erő-
vel" vett részt Bihari Ottó. Enyedi György tömör el őadása elsősorban annak az „úttö-
rő " szerepnek a fölvázolására vállakozott, amelyet Bihari Ottó a regionális, illetve terü-
letfejlesztési kutatások hazai meghonosításában és a Dunántúli Tudományos Intézet
máig is jelentő profiljának kialakításában játszott. A f őreferátumot tartó Ádám Antal
bemutatta (majd négy évtizednyi visszatekintéssel) azt a pályát, amelyet Bihari akadé-
mikus „befutott" a Tolna megyei jegyz ői tiszt ellátásától az állami díjig. A kolléga ta-
pasztalatait is fölhasználó el őadása Bihari professzor tudományos és oktatói tevékeny-
ségének valamennyi fontos területét érintve elemz ő , értékel ő módon szintetizálta ered-
ményeit, amelyek, úgy vélem, a következ ő évtizedekre nyúlóan is jó iránymutatásul
szolgálhatnak a Bihari munkásságával foglalkozóknak.
Végül. Tanítványa, munkatársa (kés őbb helyettese), tanszéki kollégája vol-
tam, és megtisztelt azzal, hogy barátja lehettem. Ebb ő l fakad az, hogy a tanácskozáson
hiányoltam az Ember megjelenítését. (Persze, ez a „hiány" csak szubjektíve értend ő ,
figyelemmel a tanácskozás céljára. ►
Aki találkozott ugyanis Bihari Ottóval, vagy töltött néhány órát vagy néhány
esztendőt vele, hatása alól nehezen tudott kikerülni. Feszültséget oldó anekdotái (de
azért tegyük hozzá, feszültséget teremt ő , hirtelen kitörései), odafigyelése a világ legpa-
rányibb dolgaira, hallatlan munkabírása és legendás pontossága, családszeretete, humani-
tása, ritkaságszámba men ő m űveltsége, olvasottsága, fogékonysága a rajongott profesz-
szorok közé emelte.
És milyen volt, mint vezető ? (Erre egyébként részben Ő maga is választ ad a
megjelenő kötet függelékében szerepl ő egyik rádióinterjúban.) Sokan szemére vetet-
ték (f ő ként halálát követ ően) paternalizmusát. Paternalista volt-e Bihari Ottó akadémi-
kus, egyetemi tanár, intézetigazgató, a PAB elnöke, s vagy 20-25 különböz ő állami, po-
litikai, társadalmi, tudományos és az oktatással összefügg ő tisztség, vezet ő i feladat ma-
gas szinten hozzáért ő, lelkiismeretes ellátója? Lehet. De ha igen, csak annyira, mint a
kor, melyben élt —és sajnos túl korán, 62 éves korában meghalt.
Csefkó Ferenc