Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.

 Tér és Társadalom                                                     XVIII. évf. 2004      s 4: 1-28


       A REGIONÁLIS POLITIKA ÉS INTÉZMÉNY-
       RENDSZER SZEREPE MAGYARORSZÁGON
      (The Role of Regional Policy and Its Institutional System
                            in Hungary)

                DÖBRÖNTE KATALIN — VIDA SZABOLCS

 Kulcsszavak:
 regionális politika intézményrendszer decentralizáció

A regionalizmus napjainkban egyre inkább el őtérbe kerül mint a közigazgatás és a fejlesztési politika
 egyik lehetséges útja. Míg azonban a területi alapon szervezett közigazgatásnak évezredes múltja van, a
 regionális fejlesztési politika csak az elmúlt évtizedekben jelent meg a fogalomtárban. Ez a tendencia
felerősödött hazánknak az Európai Unióhoz való csatlakozása nyomán, mivel tagságunkkal a regionális
politika alapjaihoz való hozzáférés is együtt jár.
A tanulmány egyik célja, hogy átfogó gondolatmenettel bemutassa a regionális fejlesztés szükségszer ű-
 ségét a gazdaság és az állami feladatvállalás oldaláról három szempont szerint: az elméleti megfontolá-
 sok, a nemzetközi tapasztalatok és a magyar regionális gazdasági és intézményi folyamatok elemzésével.
Az elemzés részét képezi a regionális intézményrendszer vizsgálata a jogi környezet, a politikához való
 viszony, a szakpolitikai orientáció, ill. a források feletti rendelkezés szemszögéb ől.
A vizsgálati eredmények alapján megkísérlünk válaszokat adni a regionális politika hazai továbbfejlesz-
 tésének lehet őségeiről. Végkövetkeztetéseinkben egyértelm űen a további fiskális és politikai decentrali-
 záció mellett foglalunk állást, és gyakorlati lépéseket javasolunk ennek véghezviteléhez. A decentralizá-
 ció hatékonyabb alternatívát jelent a központi kiegyenlít ő intézkedéseknél.



                                   Megalapozó vizsgálatok

                             Miért számít a tér a gazdaságban?

   Annak ellenére, hogy a területi alapú struktúrák nélkül lényegében nem írható le a
 gazdaság, a regionalizmus, a területi differenciálás a közgazdaságtanban sem tarto-
 zott a legnépszerűbb területek közé a kilencvenes évekig. Bár Thünen 18-19. századi
 munkái óta a tér explicit módon is jelen van az elméleti irodalomban, a modern
 közgazdaságtan nagyjai közül talán Alfred Marshall az els ő, akire Thünen nagy
 hatást gyakorolt (Varga 2003). Az állami funkciók, az igazgatás ezzel szemben
 évezredes hagyományokat hordoz a területiség vonatkozásában, a magyar keresz-
 tény állam is jól definiált területi struktúrával jött létre.
   A kilencvenes években azonban forradalmi változások indultak meg a közgazda-
 ságtan területén is, melyek ugyanabba az irányba vezettek, két mer őben ellentétes
 irányból.
                             Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
          A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                       Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
2       Döbrönte Katalin — Vida Szabolcs                    TÉT XVIII. évf. 2004   s4
  Az első ilyen folyamat Paul Krugman nevéhez köthet ő, aki a monopolisztikus ver-
seny híres modelljét regionális értelemben b ővítette (Krugman 1991). Olyan gazdasá-
gi modellt hozott létre, ami forradalmi módon, endogén folyamatként képes létrehozni
a térbeli strukturálódási folyamatokat. Krugman korábban nemzetközi gazdaságtan-
nal, világgazdaságtannal foglalkozott, és a nemzetközi gazdasági mechanizmusok
tanulmányozása során az országok közötti makrogazdasági folyamatokat tanulmá-
nyozva alakította ki azt a vizsgálati módszert, amit aztán levitt mikroszintre.
  Michael Porter ezzel szemben „a globális vállalatok és iparágak versenystraté-
giáit elemezve jutott arra a következtetésre, hogy a versenyel őnyök adott hazai,
térségi bázisban gyökereznek, ezáltal a helyi tényez ők meghatározók a vállalatok
globális versenyében." (Lengyel 2000, 965) Porter a pragmatikus, alkalmazott gazda-
ságtan alakja, aki tipikusan mikroszinten vizsgálódott, és a vállalati döntések támo-
gatását kívánta segíteni (Porter 1996).

    Miért van szükség az állam szerepére a térbeli folyamatok alakításában?
                 Hatékonyak-e az autonóm területi folyamatok?

  Krugman elmélete alapján azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a gazdaság
térbeli egyensúlyi állapota nem mindig szolgáltat optimális jólétet a társadalom
számára (Vida 2004). Porter pragmatikus néz őpontjából azt látjuk, hogy a térben
változó versenyel őnyök miatt a vállalatok számára nem közömbös, hogy telephe-
lyük milyen régióban található. A gazdasági aktivitás ezért nyilván a versenyel ő-
nyöket szolgáltató régiókat keresi. Porter rombuszmodelljében több olyan regioná-
lis versenyképességi tényez ő is akad, melyet legalább részben nem a piac határoz
meg (p1. a tényez őellátottságok, helyi kereslet mennyisége és min ősége). Vagyis a
térbeli folyamatokat az állam mindenképpen befolyásolja.
  Az állam szerepét a térbeli folyamatok alakításában így kett ős indoklással támaszt-
hatjuk alá: (1) szükséges az állami jelenlét a térbeli folyamatokban hosszú távon,
hiszen azok nem tökéletesek. (2) pragmatikusabb szemléletben a regionális fejl ődést
az állami döntések amúgy is befolyásolják, de nyilván nem mindegy, hogy hogyan.
  Még egy elméleti megközelítést érdemes megemlíteni a tér szerepével kapcsolat-
ban, a térbeli externáliák elméleteit. A térbeli externáliáknak két fajtáját érdemes
megkülönböztetni, a technológiai és nem technológiai externáliákat. A nem techno-
lógiai externáliákra példa a Krugman-modell is, melyben azok a piacszerkezeten
keresztül érvényesülnek. Technológiai externália például a tudás átfolyása egy nagy
iparvidék vállalatai között, az ún. tudás-spillover (Feldman 2000). Az externáliák
kezelését a piac nem képes megvalósítani — ebben az esetben is indokolt az állami
beavatkozás a térbeli folyamatokba.
  Végül, de nem utolsó sorban, érdemes megemlíteni az exogén területi adottságok
gazdasági szerepét is. Ha semmilyen térbeli agglomerációs externália sem lenne
hatással a gazdaság térbeli struktúrájára, akkor még mindig indokolható lenne a
térbeli strukturálódás a különböz ő helybeli adottságokkal, pl. a nyersanyagok terü-
letileg differenciált rendelkezésre állásával. Az állam ezt is megpróbálja befolyá-
                                Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
             A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                          Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
TÉT XVIII. évf. 2004    s4                        A regionális politika és ...         3

solni, egy hódító háború vagy tudatos fejlesztés által el ősegítheti valamilyen er őforrás
létrehozását vagy meg ő rzését. A piac azonban ebben a kérdésben sem feltétlenül
kompetens, főleg hosszú távon (Stern 1997).
  Az állam regionális szerepe az eddigiek alapján korántsem semleges, hiszen elmé-
letben is szükséges a beavatkozása a területi folyamatokba. Másrészt viszont az
állami funkciók, az állami döntések általában is járnak területi vonatkozással. Ezért
az állam területi hatású döntéseit külön meg kell vizsgálni. A területi vonatkozásban
releváns állami funkciók elmélete egy harmadik megközelítés, a fiskális föderaliz-
mus elmélete. „A fiskális föderalizmus, mint a neve is mutatja, a föderális beren-
dezkedés ű tengerentúli angolszász országok közgazdasági, közpénzügyi irodalmá-
ból indult útjára." (Szalai 2002, 424) Ez a megközelítés azonban nem közvetlenül a
területiségrő l szól, inkább a területileg decentralizált közösségi döntésekr ől. Mivel
cikkünk témája az állami beavatkozások intézményrendszerének vizsgálata, röviden
kitérünk az intézményi feltételeket érint ő kérdésekre, valamint röviden érintünk
egyes témákat a közösségi döntések elméleteib ől is.

                    Közösségi döntések, fiskális föderalizmus,
                    az állami szerepvállalás optimális szintje

  Mivel a fiskális föderalizmus a közpénzügyek és közösségi döntések oldaláról
vizsgálja a lokális mechanizmusok jelent ő ségét, ezért elméleti megalapozást nyújt a
lokális döntések indoklására az egyszer ű centralizált állami politikával szemben.
Formálisan ezt a „decentralizáció tétele" mondja ki, mely Oates megfogalmazásá-
ban a következ őképpen szól:
  „Egy közjószág esetén — melynek fogyasztása a lakóhely szerint meghatározott, s
melynek költségei egy adott körzetben a központi kormányzat és az adott helyi ön-
kormányzat számára is egyformák — a helyi önkormányzat mindig hatékonyabban,
de legalább ugyanolyan hatékonyan tudja a Pareto-hatékony mennyiséget szolgál-
tatni saját illetékességi területén, mint a központi kormányzat, amely valamennyi
területen tetsz őleges, de egységes mennyiséget kínál." (Oates 1972, 35).
  A decentralizáció területi-hatalmi értelmezése szerint (Pálné 1999, 19) decent-
ralizáció esetén a központi és helyi szervezet között lényegében hatalom és munka-
megosztás jön létre. Az el ő bb említett decentralizációs tétel lényegében megfelel a
vertikális hatalommegosztás koncepciójának.
  A következő kben — a teljesség igénye nélkül — szeretnénk röviden utalni a fiskális
föderalizmus és a közösségi döntések néhány további kapcsolódó elméleti
vonatkozására.
-   A helyi kormányzatok optimális mérete: A lakosságszám szerinti méretb ől
    adódó „skálahozadékok" lehetnek csökken őek (pl. növekv ő zsúfoltság), vagy
    növekvő k (p1. fix költséggel járó regionális közjószág esetén). A két ellentétes
    irányú hatás határozza meg az optimális méretet.
-   Tiebout-hipotézis: Az emberek legfeljebb szavazással nyilváníthatnak véle-
    ményt a közjószágok kérdésében, de ezen az úton csak alapvet ő döntések
                           Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
        A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                     Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
4     Döbrönte Katalin — Vida Szabolcs                     TÉT XVIII. évf. 2004    s4

    születnek. Ha viszont a közjószágok regionális értelemben más-más kínálattal
    rendelkeznek, akkor az emberek preferencianyilvánítása mégis lehetséges:
    ilyenkor „lábbal szavaznak": a számukra megfelel ő adó-közjószág kombinációt
    nyújtó régióba települnek.
-   A közkiadások allokációja: a decentralizáció tételének és a Tiebout-
    hipotézisnek az együttes alkalmazása esetén arra a következtetésre juthatunk,
    hogy minden lehetséges allokációs döntést a lehet ő legalacsonyabb szinten kell
    meghoznunk. Ez leegyszerűsítve a szubszidiaritás elvéhez vezet minket, melyet
    az EU dokumentumai is sokszor hangoztatnak. A fenti logika megfelel Delors
    két szubszidiaritási aspektusának. A közösségi döntések elmélete szintén de-
    centralizáció-párti az allokáció kérdéskörében, els ősorban a centralizált dönté-
    sek információs problémái és lehetséges kormányzati kudarcai miatt.
-   Állami jövedelemújraelosztás: általános vélekedés, hogy a redisztribúció in-
    kább a központi állam feladata, mivel a Tiebout-hipotézis a redisztribúciós adó-
    és támogatáspolitikát hatástalaníthatja a mobilitás által. Ezt a megközelítést
    Musgrave azzal finomította, hogy az immobil termelési tényez ők újraelosztó
    célú támogatása vagy adóztatása ez alól kivétel, hiszen ezek a tényez ők és bir-
    tokosaik nem tudnak „lábbal szavazni", ezek adóztatásával a redisztribúció ala-
    csonyabb szintre vihető az allokációs elvnek megfelel ően. (Cullis—Jones 2003,
    472). A területi alapú gazdasági-társadalmi kohézió, és a költségvetés összes
    (gazdagra és szegényre egyaránt vonatkozó) biztosítási szerepe viszont a köz-
    pontosított újraelosztás melletti indoknak tekinthet ő . Ezzel szemben a közössé-
    gi döntések elmélete az újraelosztás kérdésében is decentralizáció-párti, mivel a
    központosított újraelosztás befolyásolhatja az önkormányzati döntéseket, és a
    kormányzatban a szociális támogatásokat megítél ő bürokraták sem érdekeltek a
    szegénység megszüntetésében.
-   Légypapírhatás a központi támogatásokban: Ha a központi kormányzat támo-
  gatást nyújt egy helyi önkormányzat számára, akkor általában a helyi önkor-
  mányzat már nem adja tovább azt a magánszektornak, a pénz a közszektorban
  kerül elköltésre. Ez megkérd őjelezi a központból a helyi önkormányzatoknak
  nyújtott támogatások hatékonyságát.
— Decentralizáció és a közszektor növekedése: ebben a kérdésben ellentmondáso-
  sak a nézetek, a Tiebout-hipotézis alapján a decentralizáció ez ellen hat, hiszen
  a szükségtelen közkiadásokat a lábbal szavazás bünteti. A gyakorlati tapaszta-
  latok azonban ellentmondóak.
-   Stabilizáció: Az allokációs és a redisztribúciós funkciók mellet Musgrave
    csoportosítása szerint van egy harmadik állami funkció is, a stabilizáció (Szalai
    2002, 425). A stabilizáció szempontjából a decentralizáció nem szerencsés, mivel
    az instabilitás els ősorban makrogazdaságilag értelmezhet ő : (1) n őhet az állam-
    háztartás eladósodottsága, növelve a kamatszintet, kiszorítva a magánberuházá-
    sokat, (2) keresletet generálva ronthatják a küls ő egyensúlyt, a fizetések mérlegét.
                                Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
             A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                          Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 4                         A regionális politika és ...       5

                   Miért állami feladat a területi kiegyenlítés?

  Azt már beláttuk elméleti alapon, hogy az állami beavatkozás nélkül a területi fo-
lyamatok valószín űleg nem feltétlenül vezetnek társadalmi optimumhoz, a piac
tökéletlen. Az államnak azonban a területi beavatkozások megalapozásához valami-
lyen célrendszert kell követnie. Ezzel kapcsolatban az a probléma merül fel, hogy
nem egyértelmű , a három nagy állami feladatból miként vezethet ő le, hogy a
redisztribúciónak — területi alapon — mekkora súllyal kell rendelkeznie. Több ta-
nulmány rámutatott, hogy a jövedelemredisztribúciónak súlyos ára van: ha az állam
forrásait a redisztribúcióra költi, nemcsak a gazdagabb területek, hanem általában
az egész ország fejl ődését visszafogja.
  Ugyanakkor az állam céljai között általában meg kell, hogy jelenjen a kiegyenlí-
tés, illetve az esélyegyenl őség biztosítása. Ennek a feladatnak nem csak a társadal-
mi méltányossági elv az oka, kapcsolatba hozhatjuk a stabilizációs funkcióval -is. A
politikai stabilitás ugyanis jelent ős regionális különbségek mellett nyilván gyengébb.
  Úgy tűnik tehát, hogy nincs egyértelm ű recept az állam területi kiegyenlítési
funkciójának súlyozásához. A megfelel ő arányok kialakítása politikai és egyben
országstratégiai kérdés is. Politikai, mivel a választók képviselete behatárolja a
pártok célrendszerét, és stratégiai, mivel egy ország nemzetközi jelent őségét nem a
területi kiegyenlítettsége, hanem gazdasági ereje határozza meg.
  Érdemes azt is megvizsgálni, hogy az egyenl őtlenségek hogyan hatnak az általá-
nos fejlettségi szintre, vagyis hogy a jövedelem eloszlása befolyásolja-e a jövede-
lem lehetséges nagyságát. Az elmélet képes magyarázatot szolgáltatni az egyenl őt-
lenségek és a jövedelemnagyság közötti pozitív és negatív viszonyra is. Azt, hogy
melyik irányba billen a mérleg, elméletileg nem lehet meghatározni. Empirikus
tapasztalatok szerint (Barro 1999) szegényebb országok esetében az egyenl ősítő
politika pozitívan hat, gazdagabb országok esetén pedig negatívan, már ami a jöve-
delmek növekedését illeti. Ha elfogadjuk a korábbi pillanatkép alapján megfogal-
mazott viszonyt, akkor Magyarország számára a kiegyenlítést nem indokolja orszá-
gos hatékonysági szempont, de a kett ő nincs is ellentétben.
  Vagyis a felsorolt szempontok alapján azt mondhatjuk, hogy a területi kiegyenlí-
tés ugyan nincs pozitív hatással az ország növekedésére, s őt esetleg szerény növe-
kedési áldozat is lehet, viszont méltányossági, esélyegyenl őségi szempontból indo-
kolt felvenni az állami feladatok közé.

            Regionális kormányzás gazdaságpolitikai szempontból

  A regionális kormányzás rendszerének értelmezése — melyben megjelenik a regi-
onális decentralizáció — kulcsfontosságú a regionális politikán belüli felel ősség és
kompetencia megosztás megértéséhez. Ennek vizsgálata során a hangsúlyt a hálóza-
tok és partnerségek kiépítésére kell helyezni.
  A gazdaságpolitika vonatkozásában a felmerül ő fő kérdés, hogy azt vajon teljes
egészében a központi kormányzatnak kell-e irányítania, vagy megosztva a helyi és
                            Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
         A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                      Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
6      Döbrönte Katalin — Vida Szabolcs                     TÉT XVIII. évf. 2004 s 4

 regionális szintekkel, ill. megosztás esetén hogyan oszlanak meg az arányok, kom-
 petenciák. A szakirodalom a gazdasági hatalom decentralizálása vonatkozásában
 három formáját különbözteti meg a regionális kormányzásnak (Rhodes 1996), a
 hierarchikus, a konzultatív és részvételi modelleket.
   A hagyományos gazdaságpolitika a regionális decentralizációra vonatkozóan a
 hierarchikus felel ő sség megosztást vallja a szupranacionális, nemzetállami és
 szubnacionális szintek között. Ebben a modellben egyértelm űen elhatárolhatók a
 kompetenciák az egyes szintek között. Azonban a gyakorlatban megfigyelhet ő,
 hogy a kormányzat különböz ő ágai között mindig is szoros konzultáció létezett,
 még akkor is, ha a központi kormányzat kezében tartotta a végs ő döntés meghozata-
 lának, és ezzel a hatalomnak a jogát. Az 1980-90-es évek során különösen megn őtt
 azon helyi és regionális szervezetek száma Európa-szerte, akik részvételi jogot
 kértek maguknak a regionális politika végrehajtásában. Ez a modell m űködik ma
 már minden EU tagállamban a centralizáltság fokától függ ő mértékben. Itt a
 szupranacionális, nemzetállami és szubnacionális szintek mellett megjelennek a
 helyi és regionális kormányzatok is. Az öt fő ág mellett helyi és regionális szerveze-
 tek százai vesznek részt a regionális partnerség keretében, melyek típusuk szerint
 lehetnek választottak, nem választottak, valamint cégek, vállalkozások is.
   Arra a kérdésre, hogy vajon miért alakult át ilyen gyorsan, pár évtizeden belül a
 regionális kormányzás modellje a hierarchikusból a részvételibe, több tényez ő ösz-
 szessége adja a választ.
   Első ként kiemelnénk a regionális politikai megközelítés alapvet ő változását. Ez az
 1980-as évekt ől figyelhető meg, és a helyi és regionális szerepl ők minél nagyobb
részvételére buzdít. Az endogén er őforrásokra épít ő ösztönzések, mint a helyi KKV
fejlesztések, vagy helyi technológiafejlesztés nem irányítható a központból, ehhez
regionális szervezetek aktív részvétele szükséges, vagyis a regionális politika felhagyott
 a Keynesiánus beavatkozásokkal, és a regionális gazdaságpolitika kínálatoldalivá vált.
   Másodikként a modern kormányzati funkciók — ideértve a regionális politikát is —
 menedzsmentjében bekövetkezett radikális reformokat említjük. A modernizáció
elő ször az üzleti szektorban jelent meg, de a közszféra is átvett több újítást, mint
például bizonyos kormányzati funkciók privatizálását vagy társadalmiasítását, és az
állami beavatkozások céljának és módszereinek behatárolását, vagy a gazdaság
deregulációját (Pálné 1999, 37). A delegált funkciók sikeres végrehajtására külön-
böző ügynökségek jöttek létre, amelyek ugyancsak az államhatalom korlátozását
jelentik, mivel kvázi kormányzati (quango) formaként a hagyományos önkormány-
zati és államigazgatási szektoron kívül helyezkednek el (Pálné 1999, 37). A kor-
mányzati programokban is megjelent a stratégiai tervezés, melynek legf őbb hoza-
déka a programozási módszer és a konzisztencia.
   Az Európai Unió regionális politikája az 1988-as reform óta egyre nagyobb szere-
pet ad a helyi és regionális szerepl őknek a nemzetállam rovására a Strukturális
Alapok felhasználása során. A kedvezményezettek a NUTS 2 szint ű régiók, ame-
lyek minden tagállamban hozzájárultak a regionális szint er ősítéséhez a forrásokhoz
való hozzájutás érdekében, ami azonban nem változtatta meg alapvet ően a tag-
                                Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
             A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                          Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.

TÉT XVIII. évf. 2004     s4                        A regionális politika és ...          7

államok közigazgatási szervezetrendszerét. Továbbra is a regionális szervez ődés
széles skálájával találkozunk az európai országokban, az eddig centralizált rendsze-
rű országok továbbra is ebben a modellben m űködnek (ld. Írország, Dánia, Portugá-
lia, Görögország), és ezen belül alakítják ki a regionális szervezetrendszert, sok eset-
ben kimondottan az európai fejlesztési források felhasználása érdekében. Politikai
motívumok és a demokratikus elszámoltathatóság igénye ugyancsak sok országban
hozzájárult a helyi és regionális szerepl ők megerősödéséhez. Az Európai Unió politi-
kai megközelítésében egyre nagyobb hangsúlyt kap a több szint ű kormányzás elve. Ez
egyrészt a hierarchikus modell túlhaladottá válására utal, magában foglalja, hogy a
helyi és regionális szerepl ők megerő södésével nem iktatódik ki a nemzetállami szint,
hanem bizonyos kompetenciák továbbra is azon a szinten maradnak, de ugyanakkor a
helyi és regionális szinteket valódi részt vev ő partnerekként kezeli. A hatalom
fragmentálódása, a helyi és regionális szinten választott szervek számának szaporodá-
sa a helyi és regionális szintű legitimáció erősödése irányába mutat.

                  Regionális fejlesztési ügynökségek Európában

  A hagyományos regionális fejlesztési politika — mely a központi szint kompeten-
ciáját jelentette — célja els ő sorban a gazdasági bevételek újraelosztása volt a fejlettebb
régióból a fejletlenebb javára. Az utóbbi két évtizedben ez kiegészült egyrészt az EU
szupranacionális programjaival, másrészt pedig a helyi kezdeményezések ugrásszer ű
növekedésével, mely a hangsúlyt az alulról jöv ő kezdeményezésekre helyezte.
  A regionális fejlesztési ügynökségek a legtöbb országban részesei voltak az in-
tézményrendszernek, regionális szinten m űködő fél-autonóm szervezetekként a
kilencvenes években az alulról jöv ő kezdeményezések menedzsel őivé váltak. Miután
a fejlesztési ügynökségek a f ő kormányzati struktúrán kívül vannak, megfelel ő
keretet biztosíthatnak a fejlesztésekhez az állami intervencionizmus kritikája nélkül,
valamint könnyebb hosszú távú szakpolitikai stratégiát kialakítaniuk a helyi vállalko-
zások igényeire alapozva a kormányzati stratégiától némi távolságot tartva. Nyugat-
Európában az ötvenes—hatvanas években jöttek létre az els ő ügynökségek, mely
mintát a közép-kelet-európai országok is átvették a gazdasági szerkezetátalakítás
nehézségeivel való megbirkózáshoz (Halkier et al 1998).
  A regionális fejlesztési ügynökségek szerepének vizsgálatát a kilencvenes évek
nemzetközi gazdasági folyamatai indokolják, mint a globalizáció, regulációs elmé-
let, regionális versenyképesség kérdése. A regionális fejlesztési ügynökség definí-
ciójára több megközelítést is találunk a szakirodalomban, Yuill és Allen (1982)
megfogalmazásában az RFÜ bármely olyan köz-finanszírozott szervezet, mely nem
része a fő központi és helyi kormányzati struktúrának, és a hangsúlyt a gazdaság
fejlesztésére helyezi a prioritást élvez ő, vagy problematikus régiókban. Ebbe a
definícióba olyan központi szinten m űködő nem minisztériumi szervek is belefér-
nek, mint a DATAR Franciaországban, vagy az IDA Írországban. Ezért a definíciót
Danson, Halkier és Damborg (Halkier et ül 1998) kiegészítette azzal, hogy regionális
székhelyű szervezetekr ől van szó. A regionális szinten működő fél-autonóm RFÜ
szervezeti rendszerének több el őnyét is azonosították a kutatók:
                               Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
            A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                         Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
8        Döbrönte Katalin — Vida Szabolcs                     TÉT XVIII. évf. 2004   s4

    — egy regionális intézmény hitelesebben és hatékonyabban tud az egyes régiók
      igényeinek megfelel ő stratégiát kialakítani, különösen, ha a termelési rendsze-
      rek növekv ő mértékben lokalizáltakká válnak.
  — A regionális politika alulról felfelé történ ő megközelítése olyan szakembereket
      igényel, akik egyes vállalkozásokkal üzleti szemlélettel tudnak foglalkozni, és
      nem részesei az állami bürokráciának.
  — A fél-autonóm pozíció behatárolja a direkt politikai irányítást, és lehet ővé te-
      szi a regionális gazdaság strukturális problémáira adandó választ megfogalma-
      zó hosszú távú stratégia kialakítását.
  Az ideális RFÜ-k képesek specifikus regionális prioritások megfogalmazására és
régiójuk fejlesztésére mind az endogén tényez őkre alapozva a helyi KKV-k támo-
gatása révén, mind a régión kívülr ől való gazdasági tevékenységek vonzásában.
  Azonban tagadhatatlan, hogy az RFÜ tevékenysége nagyban függ politikai szpon-
zorának akaratától. Az RFÜ-k vizsgálatát két oldalról fontos megközelíteni emiatt:
egyrészt szakpolitikai oldalról, másrészt intézményi oldalról.
  Ahhoz, hogy megvizsgáljuk a regionális fejlesztési ügynökségek szerepét a regio-
nális gazdaság fejlesztésében, a régióban m űködő KKV-k versenyképességének
megerősítésében vs. a régión kívülr ől való beruházások vonzásában, bizonyos tipi-
zálási kritériumokat kell megfogalmazni. Az Európai Bizottság megbízásából
1992-ben 57 tagállami RFÜ felmérésével határozták meg a kutatócsoport tagjai a
modell RFÜ jellemz őit (Halkier et al 1998). Az alulról építkez ő regionális politika
vonatkozásában három fő dimenziót kell megvizsgálni, ezek: a viszonyuk a politiká-
hoz, az RFÜ szakpolitikai profilja és a végrehajtás módja. A modell RFÜ ezt követve
fél-autonóm pozícióban van politikai szponzorához viszonyítva, stratégiai megközelí-
tésben puha szakpolitikai eszközöket alkalmazva a bels ő vállalkozásokat támogatja, a
végrehajtás pedig integrált, széles kör ű szakpolitikai eszközöket alkalmaz. Az integ-
rált megvalósítás kapacitása azon múlik, hogy egyrészt az RFÜ hány szakpolitikai
területen dolgozik, másrészt pedig milyen szakpolitikai eszközök állnak rendelkezésé-
re. Csak abban az esetben tud hatékonyan részt venni a fejlesztésekben, ha rendelke-
zik mind puha (pl. tanácsadás), mind kemény (pénzügyi ösztönz ők, infrastruktúra)
eszközökkel, hogy megfelel ő ösztönző struktúrákat tudjon kialakítani és ajánlani a
különböző szerepl őknek, és ezáltal valódi választ adni a régió specifikus gazdasági
problémáira. A következ ő fejezetben a magyar regionális fejlesztési ügynökségek vo-
natkozásában is ennek a három f ő megközelítési módnak az elemzését vesszük alapul.

    Az állam területesítése fiskális és politikai decentralizáció formájában —
                     hogyan hat a regionális különbségekre?

  Visszatérve a regionális egyenl őtlenségek gazdasági vizsgálatához, érdemes meg-
vizsgálni, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján milyen következtetéseket lehet
levonni az eddig bemutatott két decentralizációs fajta, a fiskális és a politikai de-
centralizáció regionális egyenl őtlenségekre gyakorolt hatásáról.
                               Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
            A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                         Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 4                         A regionális politika és ...       9

 Egy módszertanilag alaposan kimunkált empirikus vizsgálat (Gil—Ezcurra-
Pascual— Rapun 2002) alapján, mely egy 15 OECD országból álló mintát vizsgált, a
következ ő következtetések tehet ők:
 — a bevételek decentralizációja csekély mértékben csökkenti a regionális
   különbségeket,
 — a kiadások decentralizációja jelent ősen csökkenti a regionális különbségeket,
 — a politikai decentralizáció megléte közepes mértékben képes csökkenteni a re-
   gionális különbségeket,
 — a regionális kiegyenlítés szempontjából a közszektor mérete is fontos — na-
   gyobb közszektor esetén nagyobbak a regionális különbségek.
  A jelek szerint a centralizált keynesiánus minta nem segít az egyenl őtlenségek
csökkentésében, vagyis a jövedelmek területi redisztribúcióját a központosított
kormányzat nem képes úgy elvégezni, hogy a területi különbségek csökkenjenek.
  Az eredmények ezzel szemben alátámasztják a közösségi döntések és a fiskális
föderalizmus közös álláspontját, ami szerint az allokáció és a közszektor hatékony-
sága jobb decentralizált viszonyok között. A decentralizáció els ődlegesen fontos
formája a kiadások helyi kézbe adása, melyet a központi redisztribúció nem helyet-
tesíthet. A bevételek helyi szinten való kezelése sokkal kevésbé fontos, bár ez is
általában pozitív hatással van a regionális kiegyenlít ődésre. A politika decentralizá-
ciós szerepe jelent ős, de csak a kiadások decentralizációja után.
  Az utolsó állítás ok-okozati iránya nem világos, de felveti annak a veszélyét, hogy a
túlzott redisztribúció a már forrásokhoz jutó régió számára is káros — ennek magyará-
zata az lehet, ha a régió a beruházások helyett a támogatásokra „rendezkedik be".
  Az eredmények alapján javasolható decentralizációs menetrend:
     1) A kiadások decentralizációja, a kiadási döntések helyi szintre delegálása (a
          fejlesztési programok végrehajtásának decentralizálása tekinthet ő mérföld-
          kőnek)
    2) Politikai-szervezeti decentralizáció (itt már maguk a fejlesztési programok
       is helyi termékek)
    3) A bevételek decentralizációja
  A tanulmány szemszögéb ől tekintve megállapítható, hogy a politikai decentralizá-
ció még fontos területnek tekinthet ő, a bevételek decentralizációja — a regionális
fejlődés szempontjából — nem szükséges feltétel.

                Alulról jöv ő gazdaságfejlesztési megközelítések

  Az állam regionális gazdaságfejlesztésben betöltött szerepét vizsgálva a regionális
szintű eszközöket szem el őtt tartva megállapíthatjuk, hogy a mikro szint ű politika
kettős célú lehet, egyrészt a vállalkozások és háztartások lokációs döntéseihez kapcso-
lódik, másrészt bizonyos régiókban a jövedelem és kiadási szint megváltoztatásához
járul hozzá, vagyis a munkaer ő és tőke régiók, ill. ágazatok közötti újraelosztásához.
                             Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
          A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                       Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
10     Döbrönte Katalin — Vida Szabolcs                     TÉT XVIII. évf. 2004   s4
 Ennek az újraelosztásnak a célja, hogy a munkaer őt és tőkét olyan régiókba vagy
 mikrorégiókba is eljuttassa, ahova az üzleti lokációs döntések alapján nem jutna el.
   Míg a hagyományos regionális gazdasági fejlesztés .a vállalatok új telephelyeinek
 az adott régióban való létrehozását támogatja, és a kívülr ől jöv ő beruházásokat
 ösztönzi, addig az új regionális gazdaságfejlesztési politika a bels ő erőforrásokra
 koncentrál, a régióban új cégek létrehozását támogatja, meglev ő cégek bővülését
 ösztönzi, és a legújabb technológia használatára bátorítja a cégeket.
   A belső erő forrásokra koncentráló regionális gazdaságfejlesztés a kis és középvál-
 lalkozási szektort helyezi a középpontba. Ennek okai között említhetjük a KKV-k
 régión belüli munkahelyteremt ő képességét, hozzájárulásukat a dinamikus vállalko-
 zói kultúra kialakításához vagy meger ősítéséhez. A KKV szektor fejl ődését dina-
 mikusan kell tekinteni, tehát pl. a munkahelyteremtés esetén is összességében, a
 kialakuló és fennmaradó új KKV-k, valamint a tönkremen ő vállalkozások arányá-
 ban kell vizsgálni. Ezt egészíti ki az életképes vállalkozások további b ővítés révén
jelentkező munkahelyteremtése. A régió KKV fejlesztési politikájának kialakításá-
 nál több szempontot is figyelembe kell venni. Milyen arányban legyen jelen a nem-
 zeti szintű és regionális szintű beavatkozás, ösztönzési sémák, hogyan lehet a hátrá-
 nyos helyzetű régiókban ösztönözni a KKV-k kialakulását, meger ősödését? Új
 vállalkozások beindítása magas kockázattal jár. A támogatási konstrukciók kereté-
 ben melyik a hatékonyabb megoldás, ha az induló vállalkozások, vagy a már meg-
 erősödött cégek részesülnek els ő sorban támogatásban? A vállalkozások közül a
 termel ő vállalkozások vagy a szolgáltatások részesüljenek nagyobb ösztönzésben?
 Abban egyetértenek a szakért ő k, hogy a szolgáltatások közül azok részesüljenek a
támogatási konstrukciókból, melyek máshonnan származó forrásokat hoznak a
régióba, mint pl. a turizmus vagy a termeléshez kapcsolódó szolgáltatások, ill. a
helyi vállalkozások hatékonyságához, versenyképességéhez járulnak hozzá, mint pl.
pénzügyi szolgáltatás vagy tanácsadás. Szolgáltatások más típusai sokszor csak a
helyi piacon életképes vállalkozások közötti versenyt generálják, melyek nem jelen-
tenek el ő relépést a régió gazdasági fejlettségét tekintve (Taylor—Armstrong 2000).
   A regionális politika alakításának középpontjában van a technológiai fejlesztés
kérdése is, hiszen az nagymértékben hozzájárul a régión belüli növekedéshez
(Taylor—Armstrong 2000). A high-tech iparágak régióba vonzása révén egyrészt
dinamikus fejl ődéssel, másrészt magas min őségű, magas keresetet ajánló munkahe-
lyek megjelenésével számolhatunk. A regionális gazdaságpolitika általános jellem-
zője a legtöbb országban, hogy cél az elmaradott régiókban az innovatív kapacitás
növelése, és a helyi cégek támogatása, a technológiai szintentartás, el őrehaladás.
Ennek érdekében sok országban innovációs központokat és technológia-transzferrel
foglalkozó ügynökségeket hoztak létre. Legtöbb helyen az innováció ösztönzésére
kombinált nemzeti és regionális szint ű politikát alkalmaznak. A nemzeti politika
eszközei közé tartozik a technológiai oktatás, kormányzati támogatási struktúrák,
technológia-transzfer, ill. a high-tech iparágak védelme. Ezek az eszközök a fejlet-
tebb régiók további fejl ődéséhez járulnak hozzá alapvet ően. Regionális szinten is
széles eszköztárát találjuk az innovációs kapacitás fejlesztésének, ezek közé tartozik
                               Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
            A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                         Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
TÉT XVIII. évf. 2004   s4                        A regionális politika és ...       11

p1. a technológia-transzferrel foglalkozó ügynökségek mellett a regionális szint ű
beruházási támogatások új technológia megvásárlására, technológiai parkok létesí-
tése, és megfelel ő infrastruktúra biztosítása.

            Kritikai észrevételek a regionalizmussal kapcsolatban

  Az eddigi megközelítésben megpróbáltuk elméletileg széleskör űen megalapozni a
regionalizmussal kapcsolatos vizsgálódásainkat. A divatossá lett regionális fejlesz-
tést azonban sok megalapozatlan állítás is övezi, amit regionális vulgarizmusként
foglalhatnánk össze.
  A jellegzetes tévedés jelensége során elméleti tételekb ől továbblépve megalapo-
zatlan normatív megfogalmazások születnek. A regionalizmus vulgárformájával
kapcsolatban három fő kritikai észrevétel tehet ő (Lovering 1999):
 — módszertani gyengeség,
 — túlzott leegyszerűsítés a következtetésekben,
 — a regionális fejlesztés politikai szociológiájának ismerete nélkül teszünk
   állításokat.
  Lovering szerint a megalapozatlan /megközelítések egyik jó példája az ún. „intel-
ligens régió". Nem vitatjuk, hogy a humáner őforrás-fejlesztés az egyik kulcsmo-
mentum a régiók fejlesztéséhez, de a regionális fejlesztés elég komplex téma ahhoz,
hogy az objektivitás elvárható legyen mind a megfogalmazások, mind a mérhet őség
szintjén. Ezt a kritériumot az „intelligens régió" fogalma t nem teljesíti.
  Egy másik probléma az úgynevezett produktivizmus vagy neo-merkantilizmus. Ez
azt jelenti, hogy a régió fejlesztését egyszer űen a feldolgozóipar telepítésére sz űkí-
tik, holott a szolgáltató szektorok és a pénzügyi szektor a gyakorlatban ennél sokkal
nagyobb jövedelmet állíthat el ő. Hasonló probléma az innovációk és az új technikák
szerepének eltúlzása. A jövedelemtermelés szempontjából az innováció nagyon
szélesen értelmezhet ő , egy új gép megvásárlása is az lehet. Innováció címén azon-
ban általában a szabadalmak számát és az új termékeket, illetve a K+F költéseket, a
kutatók számát mérik, ezek azonban az innovációhoz csak közvetetten kapcsolód-
hatnak. Általában megfeledkeznek a folyamatinnovációkról is.
  Egy másik regionalizmusban is értelmezhet ő „összetétel csapdája": a fejlesztés
komplexitása túl erős ahhoz, hogy részigazságok összeadásával valós fejlesztési
kimeneteket kapjunk. Ezért a regionális fejlesztés esetében is igénybe kell venni a
modellezés eszközét a hatásvizsgálatokhoz.
  Utolsóként a politolgóiai-szociológiai kontextus figyelmen kívül hagyását említ-
hetjük. A régiók hatalmi, társadalmi-politikai viszonyai egyenetlenségeket hordoz-
nak magukban. Ez különösen veszélyessé teszi a leegyszer űsített, nem elég alapos
szemlélettel támogatott döntéshozatalt. Fennáll ugyanis a veszélye, hogy egy-egy
hangzatos jelszó valamilyen érdekcsoport kiszolgálójává válik. Ha a meglehet ősen
homályos „versenyképességet" választjuk célnak, és ezt a high-tech„jöv őorientált
iparágak" arányával azonosítjuk, könnyen el őfordulhat, hogy egy-két nagy befektet ő
                              Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
           A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                        Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
12     Döbrönte Katalin — Vida Szabolcs                     TÉT XVIII. évf. 2004   s4
támogatását valósítjuk meg, akik persze aktívan igyekeznek majd ezt a „közérthe-
tő bb" versenyképesség hangsúlyozásával ösztönözni.
  Összefoglalásként azt lehet elmondani, hogy a regionális fejlesztés sokkal komp-
lexebb és nehezebben átlátható terület, mint amennyire els őnek tűnhet, és részigazsá-
gok alapján nem lehet fejlesztéspolitikát alkotni — annak intézményrendszerét sem.

 A regionális folyamatok és az ezt kezelni hivatott intézményrendszer
                          Magyarországon

                         A közelmúlt regionális tendenciái

  A regionális politika sikerességének és szükségessének objektív mércéje, hogy
milyen regionális különbségek jellemzik az országot. A magyar statisztikai régiók
egy főre jutó GDP-jét vizsgálva a következ ő fő trendeket állapíthatjuk meg:
  — A regionális különbségek a megfigyelt id őszakban folyamatosan n őttek, a leg-
     gazdagabb és legszegényebb régió közötti távolság folyamatosan n őtt, és
     jelenleg körülbelül háromszoros.
 — Az ország régiói közül egyetlen tudja növelni részesedését, a Közép-
     magyarországi régió, néhány régió az országos átlaghoz közelít felülr ől vagy
     alulról (a dunántúli régiók a Dél-Dunántúl nélkül), egy újabb csoport (az al-
     földi régiók, Észak-Magyarország és Dél-Dunántúl) pedig lassan, de biztosan
     leszakadóban van.
 — A fő város és régiója gyakorlatilag minden évben növelni tudta el őnyét.
 — A Nyugat-Dunántúl és a Közép-Dunántúl egy ideig lépést tudott tartani a köz-
     ponti régió növekedési ütemével, aztán visszaesett.
 — A fejletlenebb régiók visszaszorulása folyamatos.
 — A 2001 körüli dekonjunktúra éppen a közepesen fejlett, illetve fejletlenebb
     régiókra nézve kedvez ő tlenebb, ezért esetleg lehet arra számítani, hogy egy
     újabb konjunktúra viszont újra lehet őséget teremt a felzárkózásra.
  Akárhogy változik is a konjunktúra, egy biztos: a jelenlegi regionális politika mel-
lett a különbségek növekedése folyamatos. Ez sürg őssé teszi a szükséges pénzügyi
és politikai decentralizációs lépések megtételét.

                  Regionális fejlesztési ügynökségek szerepe a
                       regionális gazdaságfejlesztésben

  A rendszerváltás Magyarországon is együtt járt a hosszú távú tervezés elutasításá-
val, a területi politika a központi adminisztráció forráselosztó politikájával volt
azonos. A szocialista tervgazdaságban az ágazati politikák meghatározó szerepet
vívtak ki, és ezt a pozíciót sikerült meg őrizniük a kilencvenes évek els ő felében is.
A területfejlesztés jelent ő ségének felismerésében, szabályozási kereteinek kialakí-
                               Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
            A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                         Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
TÉT XVIII. évf. 2004     s4                        A regionális politika és ...         13

 tásában az Európai Unió jelentős katalizátor szerepet töltött be, paradigmaváltásra a
 1996-os területfejlesztési törvény elfogadásával került sor. Fontos hangsúlyozni,
 hogy ez a váltás, és a törvény megszületése els őként Magyarországon történt meg a
 közép-európai régión belül.
   Az XXI/1996. évi törvény új korszakot nyitott a területfejlesztési politikában, meg-
fogalmazza a területfejlesztés és területrendezés alapvet ő céljait, feladatait, szabá-
 lyait, intézményrendszerét.
   A területfejlesztési törvény az alapelemek ] közül a hangsúlyt a tervezés fontossá-
 gára helyezi, meghatározza a területfejlesztés intézményrendszerét és eszközeinek
 körét. A tervezés a területfejlesztési koncepcióra épül, mely meghatározza a térség
 átfogó, távlati fejlesztését. Ez alapján kerül kidolgozásra a területfejlesztési straté-
 gia, melyb ől a regionális területfejlesztési programok, mint középtávú cselekvési
 tervek építkeznek.
   A területfejlesztési politika legfontosabb stratégiai céljait az Országos Területfej-
 lesztési Koncepció tartalmazza, amelyet az Országgy űlés a 35/1998 (III:20.) számú
 határozatával fogadott el. Az 1996. évi XXI. törvényt a 1999. évi XCII. törvény
 módosította, els ősorban az intézményrendszerre és a szabályozására vonatkozóan.
 A regionális és megyei területfejlesztési tanácsokban a továbbiakban nem tagok a
 szociális és gazdasági partnerek, valamint a civil szervezetek, ami utólag, az RFT-k
 és MTT-k pár éves működési eredményessége fényében és az EU csatlakozásra
 felkészülés folyamatában károsnak bizonyult. Jelenleg folyik az 1996. évi XXI.
 törvény felülvizsgálata. A törvény f ő újítása, hogy megerősíteni szándékozik a
 kistérségi és a regionális szintet összhangban az Európai Unió Strukturális
 Alapjainak felhasználásához szükséges területi hatékonyság és hatásosság elvével,
 valamint összhangban a folyamatban lev ő közigazgatási korszer űsítéssel. A regio-
 nális szint felel őssége és feladatköre lesz e szerint a területfejlesztési források régiós
 szükségleteknek megfelel ő elosztása és felhasználásáról szóló döntés. A kistérségi
 szint pedig a helyi fejlesztések, projekt generálás, partnerség építés kereteit adhatja.
   A törvénymódosítás során alapvet ő feladat lenne az RFT szervezeti hátterének
 megerősítése. Maga a fejlesztési tanács els ősorban a programalkotással, forráskoor-
 dinációval kellene, hogy foglalkozzon, míg az RFÜ-k feladata els ősorban ezen
 döntések el őkészítése és végrehajtása. Az RFÜ-k székhelyét, szervezeti feltételeit
 és feladatait jogszabályban kellene rögzíteni (Pálné 2003, 47).
   Érdemes röviden szólni az önkormányzatok területfejlesztési szerepér ől is. Ezen a
 téren a legfontosabb változtatás az lenne, ha az önkormányzatok feladatkörében
 csak a településfejlesztés maradna, a területfejlesztés pedig ett ől egyértelműen elvá-
 lasztva, regionális szinten jelenne meg (Pálné 2003, 48). Számtalan elméleti és
 gyakorlati érv szól ugyanis amellett, hogy a területfejlesztés megfelel ő szintje a
 régió. Az önkormányzat helyi gazdaságfejlesztésre vonatkozó feladatának tehát
 elsősorban a településfejlesztésben kell megjelennie.
                             Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
          A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                       Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
14     Döbrönte Katalin — Vida Szabolcs                    TÉT XVIII. évf. 2004    s4

RFÜ-k viszonya a politikához, megosztott kormányzati irányítás Magyarországon

  A regionális szint kialakítása Magyarországon egyértelm űen az Unió ösztönzésére
történt, els ő sorban az uniós források felhasználásával összhangban (Phare, majd
Strukturális Alapok). Létrejöttük pillanatában azonban a nemzeti szinttel, ill. a
megyei szinttel való párhuzamosságok nem lettek kiküszöbölve, ill. a felel ősségek
és kompetenciák közötti egyértelm ű elhatárolás is csak a pénzeszközök végrehajtá-
sával kapcsolatosan történt meg. A XXI/1996-os törvény egyértelm ű jelentősége
azonban, hogy keretet biztosított a kísérletez ő, öntanuló regionális fejlesztés elindí-
tásához. El ő relépést az éppen aktuális programok végrehajtásában betöltött szerep
jelentett, els ősorban a Phare programok révén.
  Amennyiben a regionális fejlesztést a hagyományos értelemben a területi különb-
ségek mérsékléseként értelmezzük, ez esetben a regionális szintnek nincsen érdemi
fejlesztési szerepe, elegend ő egy centralizáltan kidolgozott és irányított jól megfo-
galmazott módszertan a különbségek kiegyenlítésére. A regionális szintnek ebben a
megközelítésben csupán a végrehajtásban juthat adminisztratív szerep. A magyar
RFÜ-k vonatkozásában feladatkörüket tekintve megjelennek ezek az elemek is — a
központi szint által biztosított területfejlesztési források (TTFC) felhasználása vo-
natkozásában pl. a 2003. év során. Ezen túlmen ően a regionális fejlesztés kérdését
alapvető en két irányból közelíthetjük, egyrészt a szakpolitikai fejlesztés irányából,
másrészt pedig a régió politika, a decentralizáció mértékének érvényesülése oldalá-
ról. Ebben a megközelítésben leszögezhetjük, hogy a regionális szint ű gazdaságfej-
lesztésnek a régió politikai megközelítése nem el őfeltétele és nem szükséges velejá-
rója. Ez összhangban áll az el őző fejezetben tett állítással, miszerint a regionális
kiegyenlítés a politikai decentralizációtól kevésbé függ, mint a fiskálistól. Termé-
szetesen a decentralizáció mértéke befolyásolja a régiók kompetenciáját és mozgás-
terét a regionális fejlesztésben, de a jól megfogalmazott szakpolitikai stratégia és
kezdeményez őkészség jelent ős eredményeket tud elérni a politikai decentralizáció
végrehajtása nélkül is. Tanulmányunknak nem témája a politikai regionalizmus
elemzése, értékelése, a regionális intézményrendszer gazdaságfejlesztésben betöl-
tött szerepét a szakpolitikai megközelítés irányából tárgyaljuk.
  Magyarország alapvet ő en centralizált (unitárius) állam, a megosztott kormányzati
irányítás a politikai napirenden hol hangsúlyosabban, hol jobban a háttérbe szorul-
tan szerepl ő kérdés. A megosztott kormányzati irányítás szerepl ői közül a hatósá-
gok (az egyes minisztériumok dekoncentrált végrehajtó szerveiként (a központból
delegált hatalommal), a minisztériumi ügynökségek (pl. MVA, VÁTI Kht.), vala-
mint a közjogi intézmények a magyar államigazgatás struktúrájának aktív szerepl ői.
A társasági törvény hatálya alá tartozó ügynökségi rendszer a kilencvenes évek
fejlődésének, a piacgazdasági feltételek kialakításának és az EU csatlakozásra való
felkészülés folyamatának velejárói voltak. A regionális fejlesztési ügynökségek
 1999-2000 folyamán alakultak. A regionális fejlesztési ügynökségek létrejöttét
egyrészrő l a XXI/1996-os törvény indukálta, bár csak közvetetten, hiszen a törvény
konkrétan nem rendelkezett az ügynökségek létrehozásáról, státuszáról, ahogy erre
                               Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
            A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                         Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
TÉT XVIII. évf. 2004   s4                        A regionális politika és ...     15

a továbbiakban részletesen is kitérünk, csupán politikai tulajdonosuk, a regionális
fejlesztési tanács megalakításáról rendelkezett részletesen. Egyes regionális fejlesz-
tési ügynökségek (dél-alföldi, dél-dunántúli, észak-alföldi és észak-magyarországi)
létrejöttét Phare programok végrehajtása indukálta, mely program ösztönözte ezen
intézmények létrehozását az összes közép-kelet-európai országban. 4
  A XXI/1996-os törvény értelmében a regionális fejlesztési tanácsok titkárságot
mű ködtetnek, mely feladatot praktikusan a legtöbb régió esetében a regionális fej-
lesztési ügynökség látja el. Az ügynökség azonban valódi munkaszervezetté kin őve
magát a kezdetekt ől nem csupán a titkársági feladatokkal, hanem programvégrehaj-
tással, majd stratégiai tervezéssel és projektgenerálással is foglalkozik. Az ügynök-
ség egyszemélyes tulajdonosa az RFT, az ügynökség és tanács kapcsolatrendszerét
alapvető en az RFT elnök és RFÜ igazgató közötti személyes kapcsolat alakítja. Az
RFT-k, miután megyei szintr ől delegált formációk, az esetek nagy többségében nem
rendelkeznek regionális identitással és tudatos szerepkörrel. Ennek okai között
említhetjük, hogy a törvényi szabályozás nem írta el ő egyértelműen az RFT-k fele-
lősségi körét, a tagok többsége, beleértve az elnököt is, ideje nagy részét más köz-
hivatal betöltésének szenteli, az RFT tagok többsége nem rendelkezik rálátással a
regionális fejlesztés kérdéskörére (McClements 2001). Ebből kifolyólag az RFT-k
szerepköre alapvet ően a kompetenciájukba utalt fejlesztési források elosztásáról
való döntésre, ill. az RFÜ által el őkészített stratégiai, tervezési és egyéb dokumen-
tumok jóváhagyására, legitimációjára koncentrálódik. Ebb ől látható, hogy az RFÜ-k
politikai kontrollja meglehetősen erős, bár az egyes ügynökségek vonatkozásában a
szakmai és politikai szempontok egymáshoz való súlya eltér ő .
  Az RFÜ-k közhasznú társasági formában m űködnek, ami a társasági törvény hatá-
lya alatt meglehető s szakmai szabadságot biztosítana az ügynökségeknek. Ugyan-
akkor az ügynökségek finanszírozása a központi költségvetésb ől történik. Működési
költségként a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal az RFT-ken keresz-
tül biztosítja az ügynökség fenntartását, mely nem bizonyul elegend őnek, ezt kü-
lönböző feladat alapú források egészítik ki. Ezek p1. célel őirányzat pályáztatásával,
végrehajtásával, Phare végrehajtással, 2003 óta a Strukturális Alapok felhasználá-
sában közreműködő i szerepkörrel, valamint stratégiai tervezéssel, projektgenerálás-
sal kapcsolatos feladatok. A feladatalapú finanszírozás egyértelm űen a minisz-
tériumi struktúrához köti az ügynökségeket, és miután jelenleg az RFÜ-k csupán a
Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatallal állnak szerz ődéses kapcsolat-
ban, ezért szakmai és m űködési szabadságuk meglehet ősen behatárolt. Az ügynök-
ségek nagy részének célja, hogy a kormányzati struktúrán belül több hivatallal,
tárcával is szerz ődéses viszonyba kerüljenek, hogy ezáltal növelhessék szakmai
függetlenségüket. A több helyr ől történ ő finanszírozás több fajta köt ődést és part-
nerség kialakulását teszi lehet ővé, nem lennének az ügynökségek financiális szpon-
zoruknak teljes mértékben kiszolgáltatva.
                             Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
          A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                       Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
16     Döbrönte Katalin — Vida Szabolcs                     TÉT XVIII. évf. 2004   s4
Az RFÜ-k stratégiai orientációja, szakpolitikai profilja
   Ha a magyar regionális fejlesztési ügynökségeket megpróbáljuk összehasonlítani
nyugat-európai társaikkal, és az „ideális" RFÜ kategóriával összevetni, a következ ő
megállapításokat tehetjük: az elméleti alapvetésben alkalmazott definíció elemeit
véve, köz-finanszírozott szervezetek a magyar ügynökségek, és nem képezik részét
a központi vagy helyi kormányzati struktúrának, a mellett léteznek, regionális szék-
helyű szervezetekr ől van szó. Az a kitétel azonban, hogy a f ő hangsúlyt a gazdaság
fejlesztésére helyezik, nem felel meg a magyar állapotoknak. A kés őbbiekben rész-
letesen kitérünk arra, hogy a törvényi keretek milyen feladatokat határoznak meg az
ügynökségek számára, ill. arra is, hogy az egyes ügynökségek hogyan definiálják
saját feladat és kompetencia körüket. Az ügynökségek a fejlesztések terén a
partnerségépítést, hálózatépítést, koordinációt, ösztönzést tekintik els ősorban felada-
tuknak, amivel lehet ővé teszik a térség szerepl ői számára a konkrét fejlesztések
megvalósítását.
   „Egy regionális intézmény hitelesebben és hatékonyabban tud az egyes régiók
igényeinek megfelel ő stratégiát kialakítani." (Halkier et al 1998, 17)
   „A fél-autonóm pozíció behatárolja a direkt politikai irányítást, és lehetővé teszi a
regionális gazdaság strukturális problémáira adandó választ megfogalmazó hosszú
távú stratégia kialakítását." (Halkier et al 1998, 18)
   Mindkét, Nyugat-Európában a kutatók által empirikusan is bizonyított hipotézis-
sel kapcsolatosan a magyar viszonyok között némi fenntartást szükséges megfo-
galmazni. Az RFÜ-k megalakulásuk után elkészítették a régió fejlesztési stratégiá-
ját. Ezek a dokumentumok azonban nem egységes módszertan szerint készültek, így
felhasználhatóságuk, tartalmuk és id őtávjuk, megvalósíthatóságuk is több szem-
pontból különbözik. A legfontosabb kitétel, hogy miután a stratégia készítésének
idő pontjában nem voltak láthatók azok a fejlesztési források, amelyekb ől az intéz-
kedések megvalósíthatók, ezért nagyon tág stratégiák készültek, melyek bármilyen
régióban felmerül ő lehetséges fejlesztést tartalmaznak. Ezáltal az RFT, a politikai
testület legitimációját is könnyebb volt hozzá megszerezni, másrészt pedig a kés őbb
láthatóvá váló források illeszthet ő k voltak a regionális stratégiákhoz. Ugyancsak ezt
erő síti az I. Nemzeti Fejlesztési Terv készítése során szerzett tapasztalat. Bár
Magyarországon a 2004-2006-os id ő szakban csak egy központi regionális operatív
program valósulhat meg, a tervez ők részérő l több kísérlet is megjelent a régiós
sajátosságok megjelenítésére, az intézkedések régió specifikussá tételére. Ehhez a
régióknak kellett volna behatárolniuk, hogy mely intézkedések jelent ősebbek, és
melyek nem relevánsak az adott területen. Itt azonban ismét az a tényez ő került
el ő térbe, hogy az RFÜ-k (és RFT-k) nem vállalták fel azt a felel ősséget, hogy
régiójukat kizárják bármilyen fejlesztésb ől is. A következő tervezési periódus, és az
átfogó fejlesztési terv készít ő inek lehetősége és felel őssége egy valódi regionális
fejlesztési szakpolitika kereteit megadni, a regionális prioritások régiós szükségle-
tekhez igazodó kialakítását ösztönözni. Amennyiben a források középtávon el őre
láthatóak és tervezhet ő ek, az ügynökségek is megalapozottan tudnak stratégiai
terveket készíteni, és azokat megvalósítani.
                                Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
             A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                          Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.

TÉT XVIII. évf. 2004    s4                        A regionális politika és ...       17

  A következő kben arra keressük a választ, hogy a gazdaságfejlesztés mennyiben
jelenik meg az RFÜ-k feladataként a törvényi szabályozás keretében.
  A XXI/1996-os tv. értelmében „A területfejlesztés feladata különösen:
   a) az ország különböz ő adottságú térségeiben a társadalom és a gazdaság meg-
       újulását elősegítő, a térségi erő forrásokat hasznosító fejlesztéspolitika kidol-
       gozása, összehangolása és érvényesítése;
   b) az elmaradott térségek felzárkóztatásának és fejl ődésének elősegítése;
   c) a gazdaság szerkezeti megújulásának el ősegítése az egyes ipari és mez őgaz-
       dasági jellegű térségekben, a munkanélküliség mérséklése;
   d) az innováció feltételeinek javítása a megfelel ő termelési és szellemi háttérrel
       rendelkező központokban, és az innovációk térségi terjedésének el ősegítése;
   e) a kiemelt térségek sajátos fejl ődésének el ősegítése;
   f) a befektet ők számára vonzó vállalkozói környezet kialakítása."
  Vagyis a regionális gazdaságfejlesztés a területfejlesztési politika kiemelt felada-
ta. A törvény azonban nem rendelkezik arról, hogy az kinek, mely szintnek, mely
szerepl ő nek a feladata. A regionális fejlesztési tanácsokat a megyei területfejlesztési
tanácsok hozzák létre delegálási alapon, és ők döntenek arról, hogy milyen felada-
tokat delegálnak az RFT hatáskörébe. A regionális fejlesztési ügynökségekr ől a
törvény nem tesz említést. Ezzel szemben el őrelépés a jelenleg az Országgy űléshez
benyújtott és még el nem fogadott területfejlesztési törvény szövege, mely külön
rendelkezik a regionális fejlesztési tanács közhasznú szervezeteir ől, melyek a ma-
gyar regionális struktúrában a regionális fejlesztési ügynökségeket jelentik prakti-
kusan. Ennek értelmében az RFÜ-k feladata:
  „A regionális fejlesztési tanács a régió fejlesztési programja megvalósításával ösz-
szefüggő fejlesztési döntéseinek az el őkészítésére, a régión belüli területfejlesztési
intézmények információ ellátásának javítására, a kistérségi fejlesztési tanácsok
munkájának segítésére közhasznú társaságot hoz létre. A közhasznú társaság külön
megállapodás alapján elláthatja a titkársági feladatokat is.
  A közhasznú társaság feladatai különösen:
  a) kidolgozza — az Országos Területfejlesztési Koncepcióval összhangban — a
       régió hosszú és középtávú területfejlesztési koncepcióját, illetve a régió fej-
       lesztési programját és annak stratégiai és operatív munkarészeit;
  b) a régióban — a külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével — össze-
       gyűjti az önkormányzatok, gazdasági és társadalmi szervezetek fejlesztési
       projektelképzeléseit, részt vesz azok projektjavaslattá történ ő előkészítésében;
  c) folyamatos kapcsolatot tart a régióban m űködő közigazgatási szervezetekkel,
       intézményekkel a fejlesztési szükségletek és a bevonható helyi források feltá-
       rása érdekében;
  d) közreműködik a regionális fejlesztési tanács által a központi és regionális for-
       rásokra benyújtandó pályázatok elkészítésében, az ezzel kapcsolatos szerve-
       zési feladatok ellátásában;
                            Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
         A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                      Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
18     Döbrönte Katalin — Vida Szabolcs                    TÉT XVIII. évf. 2004   s4

  e) pénzügyi tervet készít a fejlesztési programok megvalósítása érdekében,
     szervezi a programok megvalósítását, részt vesz a programok — külön jogsza-
     bályban meghatározott — pénzügyi finanszírozási feladataiban, a programok
     megvalósításáról, a pénzügyi felhasználásról naprakész nyilvántartást vezet;
  f) ellátja a regionális fejlesztési tanács által meghatározott egyéb feladatokat,
  g) külön megállapodás alapján részt vehet területfejlesztési programok lebonyo-
     lításában."5
  Tehát amennyiben a régió fejlesztési programjának a gazdaságfejlesztés szerves
részét képezi — és ez mindegyik régió fejlesztési stratégiájában megjelenik —, akkor
a regionális gazdaságfejlesztés az ügynökségek hatáskörébe utalt szerepkör.
  A következ őkben megvizsgáljuk, hogy a gazdaságfejlesztés mennyiben jelenik
meg az egyes regionális fejlesztési ügynökségek profiljában. Ehhez a regionális
fejlesztési ügynökségek kompetenciáinak öndefinícióját vesszük alapul a honlapju-
kon elérhető információk alapján 6.
  Közép-dunántúli RFÜ: közvetlenül nem utal feladatai között a gazdaságfejlesztésre,
azonban a régió stratégiai programjának kidolgozása, megvalósításához pénzeszközök
felkutatása, forráskoordináció és projektfejlesztés szerepel felel ősségi körében.
  Közép-magyarországi RFÜ: figyelemmel kíséri a régió társadalmi, gazdasági
helyzetét, összehangolja a humán és gazdasági er őforrásokkal, a környezeti állapot-
tal és infrastrukturális fejlesztésekkel kapcsolatos területfejlesztési feladatokat.
  Észak-magyarországi RFÜ: összehangolja a humán-, gazdaság- és infrastruktúra
fejlesztéssel kapcsolatos területfejlesztési feladatokat, együttm űködik a területfej-
lesztésben érdekelt társadalmi-gazdasági szervezetekkel.
  Nyugat-dunántúli RFÜ: A Pannon Gazdasági Kezdeményezés keretében el ősegíti a
régió gazdaságfejlesztési szervezetei közötti együttm űködést, közreműködik regioná-
lis klaszter szervez ődések létrehozásában az autóipar, az elektronika, a faipar, a
termálturizmus és a gyümölcstermesztés területén. Az RFÜ adja a Pannon Autó-
ipari klaszter menedzsment szervezetét.
  Észak-alföldi RFÜ: közvetlenül nem utal feladatai között a gazdaságfejlesztésre,
azonban a régió stratégiai programjának kidolgozása, megvalósításához pénzeszközök
felkutatása, a forráskoordináció és a projektfejlesztés szerepel a felel ősségi körében.
  Dél-dunántúli RFÜ: közvetlenül nem utal feladatai között a gazdaságfejlesztésre,
azonban a régió gazdasági, társadalmi helyzetének folyamatos elemzése, a régió
stratégiai programjának kidolgozása, megvalósításához pénzeszközök felkutatása, a
forráskoordináció és a projektfejlesztés szerepel a felel ősségi körében.
  Dél alföldi RFÜ: a honlapon feladatkörér ől pontos információ nem elérhet ő,
azonban a Dél-Alföldön m űködik Gazdaságfejlesztési Programcentrum, mely a
régió fejlődését el ősegítő önkéntes szerveződés. Regionális hatású projektek felku-
tatásával, kidolgozásával, finanszírozási hátterének feltárásával és a projektek meg-
valósításával támogatja a DARFT stratégiai céljainak elérését.
  Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a regionális fejlesztési ügynökségek felis-
merték a regionális gazdaságfejlesztés jelent őségét, és tudatában vannak, hogy a
                                Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
             A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                          Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.

TÉT XVIII. évf. 2004 s 4                         A regionális politika és ...       19

jelenlegi regionális intézményi struktúrában legalább a gazdaságfejlesztés koordi-
nációja az ügynökségek felel ő ssége. Több ügynökség feladatdefiníciójában megje-
lenik, hogy folyamatosan figyelemmel kíséri a régió társadalmi, gazdasági helyze-
tét, közreműködik fejlesztési források felkutatásában, ill. a gazdaságfejlesztésben
érdekelt szerepl ők közötti együttm űködés el ő segítésében. Kimondottan a gazdaság
fejlesztésére utaló kezdeményezés a Nyugat-dunántúli RFÜ kompetencia meghatá-
rozásában jelenik meg a Pannon Gazdasági Kezdeményezés keretében, ill. a Dél-
Alföldön a Gazdaságfejlesztési Programcentrum keretében. Ugyanakkor ahhoz,
hogy valós szerepet töltsenek be az ügynökségek a regionális gazdaságfejlesztés-
ben, még hosszú utat kell megtenniük (erre emlékeztetnek az Európai Unió intéz-
ményi értékelései is), ami összefügg az RFÜ-k jogi státuszának rendezésével, stabil
financiális háttér biztosításával, valamint a regionális intézményrendszer tovább-
fejlesztésével is.
  Az RFÜ-k szervezeti problémái a következ ő módon foglalhatók össze (Pálné
2003, 37):
  — rendkívüli országos egyenetlenségek a méret, forma tekintetében;
  — a személyzet bizonytalan egzisztenciája, magas fluktuációja;
  — a hálózat mérete túl kicsi, mivel a mű ködés finanszírozása tisztázatlan;
  — a szakmai összetétel és kapacitások hiányosak;
  — földrajzi szétaprózottság.
   Az alfejezet zárásaként még egy európai szint ű összehasonlításra térünk ki a
regionális fejlesztési ügynökségek vonatkozásában. Az európai gyakorlatban a
hagyományos regionális fejlesztést követ ő ügynökségek alapvet ően a beruházás-
ösztönzés és támogatási konstrukciókhoz való hozzáférés terén nyújtanak informá-
ciót és támogatják a régió érintett szervezeteit. Mindkét tevékenységi kör jellemz ő a
magyar RFÜ-kre. Az új stratégiai orientáció keretében az európai ügynökségek az
általános menedzsment, piacok, termelés és technológia terén nyújtanak tanács-
adást, kockázati t ő kebefektetéssel, kölcsönökkel segítik a vállalkozásokat, tudomá-
nyos és technológiai parkokat m űködtetnek, és különböz ő képzéseket biztosítanak.
Ezen tevékenységek közül a tudomány és technológia parkok m űködtetésére több
régióban is találunk példát, a KKV-k számára nyújtott specifikus tanácsadás megje-
lenik p1. a Nyugat-Dunántúlon és Közép-Dunántúlon. Azonban az RFÜ-k financiá-
lis hátterét tekintve nincs lehet ő ségük kölcsönök nyújtására, ill. kockázati tő kebe-
fektetésre. Ezekre a tevékenységekre az állam a Magyar Terület- és Regionális
Fejlesztési Hivatal tulajdonában lev ő Regionális Fejlesztési Holdingot hozta létre.
A Holding regionális és ágazati kockázati t ő kealapokat hoz létre, ez a tevékenység
azonban egyel ő re a kialakítás fázisában van. Egyéb innovatív tevékenységek között
megjelenhet a saját támogatási konstrukciók m űködtetése, melyre a magyar ügy-
nökségek forrás hiányában ugyancsak alkalmatlanok, valamint támogatási konstruk-
ciók adminisztrációja, mely tevékenység az RFT-k hatáskörébe utalt területfejlesz-
tési források pályázati menedzselése során megjelenik az RFÜ-knél.
  Az ügynökségek sikeressége szempontjából a szakmai orientáció és a jó menedzs-
ment mellett fontos tényez ő a szervezeti környezet is, és a partnerek mozgástere is.
                            Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
         A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                      Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
20     Döbrönte Katalin — Vida Szabolcs                     TÉT XVIII. évf. 2004   s4

Európában az esetek jelent ős részében szponzorként vagy alapítóként er ős politikai
legitimációval rendelkez ő kormányzati vagy területi önkormányzati szerv áll (Pálné
1999, 106). Ez értelmezhet ő úgy is, hogy az ügynökségek a fejlesztéspolitika ki-
szervezését jelentik a közigazgatásból. Magyarországon erre kevés szándék mutat-
kozik, és mivel a regionális közigazgatási reform megvalósítása késlekedik, ezért is
lehet nagyobb jelentősége az ügynökségek feladatait, forrásait közvetlenül kezel ő
törvényi szabályozásnak. A regionális fejlesztés törvényi szabályozásának nem kell
megvárnia a közigazgatási reform megvalósulását, anélkül is elkezdhet ő. A törvé-
nyi szabályozásnak erő sebb társadalmi és politikai beágyazottságot kell létrehoznia
(Pálné 2003, 45).
A regionális fejlesztés forrásai
  Magyarországon a fejlesztési források elosztása dönt ően a minisztériumok hatás-
körébe tartozik. Az Országos Területfejlesztési Koncepció meghatározza azokat a
forrásokat, amelyek a közvetlen területfejlesztési forrásokat kiegészítve a területi
fejlesztéseket mozdítják el ő. Azonban ennek ellenére jellemz ő az állami források
koordinálatlansága központi szinten is, valamint területi szinten is. A Magyar Terü-
let- és Regionális Fejlesztési Hivatal ösztönzi a területfejlesztést közvetve és köz-
vetlenül szolgáló források nagyobb mérték ű összehangolását, hogy ezáltal egyrészt
valódi területi fejlesztések valósulhassanak meg akár regionális vagy kistérségi
szinten, másrészt a források ne aprózódjanak el, nagyobb volumen ű beruházások is
megvalósulhassanak, és a különböz ő szervezetek, önkormányzatok és vállalkozások
is előre tervezhessenek, dolgozhassanak ki fejlesztési elképzeléseket.
  A regionális fejlesztési rendszer hatékonnyá tételéhez szükséges a forrásdecentra-
lizáció is, melyet els ősorban nem a minisztériumi források jobb koordinálásával,
hanem törvényileg garantált módon kellene megvalósítani (Pálné 2003). Amint a
korábbi állításokból kiderült, a területi kiegyenlítés szempontjából legnagyobb
jelentő sége éppen a kiadások decentralizációjának van. Egy jól irányzott forrásde-
centralizációs törvénykezési csomag egyben hozzárendelhetné a forrásokhoz fel-
használásuk legfontosabb, EU-ban használt elveit is: a programozást, a partnersé-
get, és ahol értelmezhet ő, az addicionalitást is.
  2003-ban a következ ők voltak a területfejlesztés közvetlen eszközei: összesen kb.
40 Mrd Ft'
  — Területfejlesztési Célel őirányzat
  — Területi Kiegyenlítő Támogatások
  — Céljellegű Decentralizált El őirányzat
  — Terület- és Településfelzárkóztatási Célel őirányzat
  — Kistérségi Támogatási Alap
  — Vállalkozási övezetek támogatása
  Ezek közül a Területfejlesztési Célel őirányzat kifutó forrás, csak az el őző évi köte-
lezettségvállalásokat tudta teljesíteni, ezt váltotta fel a Terület- és Településfelzár-
kóztatási Célel őirányzat, mely els ősorban zsáktelepülések elérhet őségét, hátrányos
                                Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
             A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                          Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.

TÉT XVIII. évf. 2004    s4                       A regionális politika és ...        21

helyzetű területek tőkevonzó képességének er ősítését és infrastrukturális fejlesztése-
ket támogatott. Ennek az el őirányzatnak a decentralizált részét a regionális fejlesztési
ügynökségek menedzselték együttműködve a Regionális Fejlesztési Társasággal. A
Kistérségi Alap és vállalkozási övezetek fejlesztésére szolgáló alapról a döntés köz-
ponti szinten történt, itt is alapvet ő szempont volt a területi kiegyenlítés elve.
  A Területi Kiegyenlítő Támogatások és a Céljelleg ű Decentralizált El őirányzat a
Belügyminisztérium forrásait jelentik, melyekr ől évek óta a megyei területfejlesz-
tési tanácsok döntenek.
  Ezeket a forrásokat egészítették ki a Phare regionális programja, ill. a határ menti
együttműködéseket támogató program.
  A 2004. évben a Terület- és Régiófejlesztési Célel őirányzat váltotta fel a terület-
fejlesztést közvetlenül szolgáló forrásokat, melyet továbbra is kiegészít a Belügy-
minisztérium hatáskörébe tartozó két célel őirányzat. A Terület- és Régiófejlesztési
Célel ő irányzat összesen kb. 16 Mrd Ft fejlesztési támogatást tartalmaz. A 2004.
évben ezeket a forrásokat már kiegészítik a Strukturális Alapok forrásai is, els ősor-
ban a regionális operatív program keretében.
  2003-ban a következők voltak a területfejlesztés közvetett eszközei:
  — térségi adókedvezmények rendszere a társasági adótörvényben;
 — ágazati politikák keretében nyújtott speciális térségi támogatások (többletnor-
   matívák a hátrányos helyzetű településeken);
 — ágazati célel őirányzatok területi preferenciái;
 — 7 hátrányos helyzetű megye többlettámogatása;
 — többlettámogatások biztosítása a hátrányos helyzet ű kistérségekben.
  2003-ban a Nemzeti Területfejlesztési Hivatal kezdeményezte, hogy azon ágazati
célelő irányzatok 80%-áról, amelyek közvetetten a területfejlesztést szolgálják, decent-
ralizáltan, a regionális fejlesztési tanácsok hatáskörébe utaltan szülessenek döntések.
A javaslat megkésettsége és nem kell ő előkészítettsége miatt az elutasításra került.
  A 2004. évi költségvetésr ől szóló törvény rendelkezik arról, hogy a területfejlesz-
téshez kötődő ágazati fejlesztési források nem determinált részének bizonyos há-
nyadát át kell utalni a regionális fejlesztési tanácsok döntési kompetenciájába. Az
egyeztetések eredményeként, az eleve nem determinált keretekre vonatkozóan mi-
nimális források decentralizálása vált lehet ővé a települési hulladék közszolgáltatás-
fejlesztés, nemzeti közm űvel ődési és könyvtári hálózatfejlesztés, játszótérfejlesztés,
Projekt El őkészítő Alap II. ütem, útfenntartás, környezetvédelem és vízügy, távköz-
lés-fejlesztési és frekvenciagazdálkodási feladatok és közmunkaprogramok támoga-
tása terén. A források összegét tekintve az eleve figyelembe vehet ő nem determinált
keretek összességében kb. 60 Mrd Ft-ot tettek ki, mely összeg az egyeztetések vé-
gére kb. 22 Mrd Ft-ra apadt. Ebb ől az összegből is a terület- és régiófejlesztési
célel ő irányzat decentralizált része, tehát a közvetlen területfejlesztési forrás kb.
 11 Mrd Ft-ot, tehát az összes decentralizált forrás összegének felét teszi ki. Ez mu-
tatja, hogy még nincs kialakult gyakorlata és módszertana az ágazati és területi
fejlesztések összehangolásának sem a központi, sem a regionális szinten. Ugyan-
                            Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
         A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                      Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
22     Döbrönte Katalin — Vida Szabolcs                      TÉT XVIII. évf. 2004    s4

akkor fontos hangsúlyozni, hogy bár minimális fejlesztési forrásról beszélünk, az
első fontos lépés történik a forráskoordináció irányába. A források decentralizálásá-
ban részt vev ő minisztériumok és a regionális fejlesztési tanácsok és ügynökségek
várhatóan modell érték ű együttműködési mechanizmusokat alakítanak ki arra vo-
natkozóan, hogyan lehet az ágazati szakmai prioritásokat és a régiós sajátosságokat
figyelembe véve elosztani a forrásokat. Az említett kormányhatározat legnagyobb
hiányossága, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Beruházás Ösztönzési
és Kis- és Középvállalkozás Fejlesztési Célel őirányzatából nem sikerült forrást
bevonni a decentralizációs keretbe, ami hátráltatja a gazdaságfejlesztés területi
szempontjainak érvényesülését.
  2003-ban és 2004-ben a regionális fejlesztési tanácsok döntési kompetenciájába
utalt forrásokat összefoglalva az 1. táblázat mutatja.
                                       1. TÁBLÁZAT
      A regionális fejlesztési tanácsok döntési kompetenciájába utalt források
                                 2003-ban és 2004-ben
      (Sources Remitted to the Competence of Regional Development Councils
                                   in 2003 and 2004)

                                    2003. év                          2004. év
                         Térség- és                        Terület- és Régiófejlesztési
      Közvetlen          Településfelzárkóztatási          Célelőirányzat decentralizált
  területfejlesztési     Támogatás                         része
    támogatások
                         Phare tükör program
                         Turisztikai Célelőirányzat        Turisztikai Célel őirányzat
                         Regionális Idegenforgalmi         Regionális Idegenforgalmi
                         Bizottság által elosztott része   Bizottság által elosztott része
      Közvetett                                            Települési hulladék közszol-
  területfejlesztési                                       gáltatás-fejlesztés támogatása
    támogatások                                            Nemzeti közm űvel ődési és
                                                           könyvtári hálózatfejlesztés
                                                           Játszótérfejlesztés
                                                           Útfenntartási és Fejlesztési
                                                           Célel őirányzat
                                                           Környezetvédelmi és Vízügyi
                                                           Célelőirányzat
                                                           Informatikai,      távközlésfej-
                                                           lesztési és frekvenciagazdál-
                                                           kodási feladatok
                                                           Közmunkaprogramok
                                                           támogatása
Forrás: Saját szerkesztés.
                                   Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
                A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                             Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.

TÉT XVIII. évf. 2004      s4                           A regionális politika és ...       23

                          Az NFT előzetes regionális mérlege

  Az NFT munkálatai során összegy űjtésre került az egyes OP-k indikatív regioná-
lis pénzügyi eloszlása. Bár a kimutatás nem a végleges NFT számokra épül, jelzés-
értékűnek számít. Azóta több OP-ban történtek tartalmi módosulások, de a teljes
kép hasonló maradhatott.
  Annak bemutatásához, hogy az említett fenti indikatív forrásallokáció milyen ha-
tással lehet az egyes régiók közötti különbségekre, érdemes megvizsgálni, hogy
milyen mértékben képes emelni az egyes régiók beruházási rátáit. Az NFT forrásai
széles értelemben (pl. a humánt őke-beruházásokat is beleértve) mindenhol beruhá-
zásokat hoznak létre. Azt, hogy milyen mértékben képesek az egyes régiók beruhá-
zási rátáit növelni a források, a regionális GDP mutatókhoz mérve érdemes meg-
nézni (1. ábra).
                                      1. ÁBRA
  Az indikatív forrásallokáció és a regionális GDP viszonya a magyar régiókban
    (Relation between the Indicative Allocation of Sources and Regional GDP
                             in the Hungarian Regions)

          250,00

          200,00 -

          150,00
                                                                  u Indikatív CSF
          100,00
                                                                    allokáció/regionális
           50,00 -                                                  GDP/fő 2001 a nemzeti
                                                                    átlag arányában
                0,00                                              D regionális GDP/fő a
                                                                    nemzeti átlag arányában
                                                       4q$9         (2001)
                 ,§                                0
         ,4s•            <2\ '\ "V"
                               :9



 Forrás: Nemzeti Fejlesztési Hivatal.
  Az abszolút értékeket nem szabad értelmezni, de az ábrából jól látható, hogy a
GDP arányában mérve sokkal jelent ősebb beruházások várhatók a szegényebb
régiókban. Ez azt jelenti, hogy a beruházási források elosztása vertikálisan méltá-
nyos módon történik, a szegényebb régióban beruházó önkormányzatok, vállalatok
saját összerejükhöz képest magasabb küls ő finanszírozásban részesülnek.
  A fentiekb ől levonható a következtetés, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv regioná-
lis jelentősége nagy, főleg ha arra is gondolunk, hogy a következ ő támogatási perió-
dus még több forrást fog biztosítani. Korábbi következtetéseinkb ől már látható,
hogy igazi területi kiegyenlít ődésre azonban csak akkor számíthatunk, hogyha a
                            Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
         A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                      Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
24     Döbrönte Katalin — Vida Szabolcs                    TÉT XVIII. évf. 2004    s4
kiadások regionális kézbe kerülnek végrehajtási szinten, és második lépésként a
régiókban megjelenik a regionális politika is. Az is összhangban van korábbi követ-
keztetéseinkkel, hogy a regionális kiadásokat nem regionális bevételek alapozzák
meg, ami az EU regionális politikája esetében mindig igaz marad, hiszen itt
szupranacionális transzferekr ől van szó.
  Nem szabad elfelejteni azonban azt sem, hogy a regionális fejlesztések összehan-
golása továbbra is feladat marad, és országos, illetve ágazati programokra is szükség
lehet. Több országban használják a Strukturális Alapokat ilyen kombinált módon.
  Az országos összehangolási feladatra értelemszer űen csak egy országos szerv le-
het képes, aki ráadásul megfelel ő szakmai kapacitásokkal is rendelkezik. Ezt a tényt
az EU is elismeri módszertanában, és kötelez ően el őírja a regionális fejlesztések
komplex hatásainak vizsgálatát, p1. modellezéssel.

                                  Következtetések

   A tanulmányban áttekintettük, hogy milyen tényez ők teremtik meg a szükségletet
a regionális gazdaságfejlesztés iránt, és melyek az ehhez szükséges intézményi
feltételek.
   Gazdasági oldalon több fontos következtetés született. A legfontosabb ezek közül,
hogy az állam szerepvállalására szükség van, mivel a piaci folyamatok területileg
nem feltétlenül hatékonyak, továbbá több t őkevonzó tényez őt csak az állam tud
befolyásolni. Az els ő dleges állami szerepvállalási szempont tehát a gazdasági fo-
lyamatok által létrehozott egyenl ő tlenségek kezelése. Az empirikus vizsgálódások
szerint erre nemcsak méltányossági szempontok, hanem az országos jövedelemszint
növelése miatt is szükség van — véleményünk szerint Magyarország esetében in-
kább az egyenl ő tlenség okoz növekedési veszteségeket.
   Az államnak nemcsak a piac területi hatású problémáit kell kezelnie, hanem ma-
gukat az állami funkciókat is „területesítenie" kell. Ennek legfontosabb módja a
decentralizáció, az állam központi és a területi egységei közötti hatalmi és munka-
megosztás. A decentralizáció jelent ő sége nem pusztán elméleti. Az empirikus vizs-
gálatok során arra találtunk bizonyítékot, hogy er ős kapcsolat van a területi egyen-
lő tlenségek és a decentralizáció egyes fajtái, a pénzügyi és a politikai jelleg ű de-
centralizáció között. Az adatok alapján a központi állam nem tud hatékony kiegyen-
lítést végezni, erre csak a decentralizáció képes. Ezért els őként a fejlesztések végre-
hajtását, másodikként pedig a politikai programalkotás decentralizációját tartjuk
szükségesnek. A modern regionális fejlesztést (megosztott gazdaságpolitikai irányí-
tás, alulról jöv ő kezdeményezések endogén tényez őkre alapozva) látjuk járható
útnak. Ehhez azonban a központi szintnek is szükséges biztosítania a jogszabályi és
átcsoportosított pénzügyi kereteket. A vázolt cselekvési program sürg ősségét a
magyarországi regionális folyamatok alakulása is er őteljesen igazolja.
  Az új kormányzási modell a többi OECD országhoz hasonlóan, és összhangban az
Európai Unió többszintű kormányzási elvével, Magyarországon is kezd meggyöke-
resedni. Ez jelentő s változásokat generál az intézmény és szabályrendszerben,
                               Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
            A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                         Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
TÉT XVIII. évf. 2004   s4                        A regionális politika és ...     25

melynek jelentős kulturális és társadalmi hatása is jelentkezik. Az EU többszint ű
kormányzási elve értelmében a szupranacionális, nemzetállami és szubnacionális
szint mellett megjelennek az egyre nagyobb felel ősséggel és kompetenciával ren-
delkező regionális és helyi szerepl ők is. A folyamat spontán és az EU ösztönzése
hatására is végbemegy, amit azonban egy tudatos központi politika el ő tud segíteni,
és hozzá tud járulni a kompetenciakörök leghatékonyabb megosztásához és regio-
nális szintre való delegálásához.
  A regionális kiegyenlítés és a regionális fejlesztés azonban alaposan el őkészítendő
állami szerepvállalást feltételez, és komoly szakmai ismereteket, óvakodni kell a
regionális fejlesztés vulgarizmusaitól. A regionális intézményeknek komoly szak-
mai tudású gárdával kell rendelkezniük, alaposan el őkészített, komplex hatásvizsgá-
latokkal értékelt programokat kell kidolgozniuk.
  A regionális fejlesztési tanácsok és ügynökségek státuszának, kompetenciaköré-
nek rendezéséhez elengedhetetlen a Parlament el őtt lev ő területfejlesztési törvény
módosítás elfogadása. A regionális fejlesztési tanácsok vonatkozásában szükséges
lenne a megyei szintnek és a regionális szintnek a szétválasztása, mivel ugyanazon
tanácstagtól nem várhatjuk el megyei és regionális szint ű érdekek együttes képvise-
letét. A jelenlegi törvénymódosítás a regionális és kistérségi szintet kívánja meg-
erősíteni, mellyel egyetértünk, és a megyéknek módszertani, szakmai koordinációs
szerepet szán területfejlesztési kérdésekben. A felel ősségek és kompetenciák elhatá-
rolása azonban csak a pénzeszközök feletti rendelkezés vonatkozásában történt meg
a megyei és regionális szint között. El kell határolni a regionális fejlesztést az ön-
kormányzatok városfejlesztési feladataitól is.
  Az RFÜ-k vonatkozásában is alapvet ő jelentőségű a jogszabályi hiányosságok
pótlása. Ez segítene tisztázni az ügynökségek szakpolitikai profilját, kompetencia-
körét, felel ősségi körét. Ugyanakkor az ügynökségeket szükséges megfelel ő forrás-
eszközökkel is felruházni. Jelenleg az RFÜ-k m űködési költségeket, és a továbbiak-
ban feladat-alapú finanszírozást kapnak. A m űködési költséget a Magyar Terület- és
Regionális Fejlesztési Hivatal (MTRFH) biztosítja a fejlesztési tanácsok számára,
akik azt az ügynökség rendelkezésére bocsátják. Ez a forrás azonban nem bizonyul
elegend őnek. A feladat-alapú finanszírozást ugyancsak az MTRFH biztosítja, ami
egyrészt az ügynökségek államigazgatáshoz való egyoldalú kötödését determinálja,
másrészt pedig a források felcímkézésével nem marad az RFÜ-k számára szabad
szakpolitikai mozgástér, nem tudnak innovatív és régió specifikus kezdeményezé-
seket megvalósítani.
  Leszögeztük, hogy a gazdaságpolitika irányításában az államnak továbbra is sze-
repet kell vállalnia. Ha azonban megfordítjuk a megközelítést, a gazdaságpolitikát
nem kell teljes egészében a központi kormányzatnak irányítania. A helyi KKV
fejlesztések, vagy helyi technológiafejlesztések megvalósításában a regionális szer-
vezetek aktív részvétele szükséges. A regionális szervezetek, esetünkben a fejlesz-
tési ügynökségek azonban csak akkor tudnak hatékony szerepet vállalni ebben, ha
rendelkeznek mind puha (tanácsadás), mind kemény eszközökkel (pénzügyi eszkö-
zök, infrastruktúra), hisz csak ez esetben tudnak megfelel ő ösztönző struktúrákat
                             Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
          A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                       Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
26     Döbrönte Katalin — Vida Szabolcs                    TÉT XVIII. évf. 2004    s4

kialakítani. A kemény eszközök vonatkozásában az RFÜ-knek nagyobb szabadság-
fokot és ehhez kapcsolódó ösztönz ő struktúrákat szükséges biztosítani.
   Az egyes ügynökségek öndefinícióját tekintve eltér ő képet kapunk arról, hogy
mennyiben tekintik az RFÜ-k a gazdaságfejlesztést f ő tevékenységüknek. Ugyan-
akkor minden ügynökség profiljában találunk kisebb-nagyobb mértékben KKV
fejlesztésre, innovatív technológia alkalmazására, klaszterfejlesztésre vonatkozó
kezdeményezéseket. Szükséges lenne ebben az összefüggésben egy központi szint ű
módszertan kidolgozása ajánlás jelleggel, a szaktárcák, a területfejlesztési tárca és
az ügynökségek szorosabb együttm űködése az adott területeken. Ezzel függ össze,
hogy az RFÜ-k kompetenciakörének jogszabályi rendezése is hiányos jelenleg, és
abban a gazdaságfejlesztési szerepnek is meg kellene jelennie.
   A régiók közötti komplex kölcsönhatások miatt indokolt marad egy országos ha-
táskörű fejlesztési szervezet léte, aki koordinálni és összehangolni képes a komplex
programokat, intézményrendszereket. Erre a jelenlegi feladatra a Nemzeti Fejlesztési
Hivatal alkalmas lehet, mivel az EU-források koordinátoraként — figyelembe véve a
források növekv ő trendjét — egyre inkább ebben a szervezetben összpontosul a
fejlesztéspolitika országos vezérlése.
   Az RFÜ-k szakmai tevékenységének másik behatároló tényez ője, hogy a fejlesz-
tési források ad hoc jelleggel, nem el őre tervezhet ően állnak rendelkezésre. A meg-
alapozott, alulról jöv ő gazdaságfejlesztési politikának el őfeltétele a források kö-
zéptávú tervezhet ősége, melyre megalapozottan építkezhetnek a régiók stratégiái. A
jelenlegi regionális stratégiák nem egységes módszertan alapján, nem egységes id ő-
távra készültek, és nem tartalmaznak igazán régió-specifikus lehatárolásokat. Ebben a
folyamatban a jelenleg a Nemzeti Fejlesztési Hivatalban el őkészítés alatt álló átfogó
fejlesztési terv nagy szerepet tudna játszani, amennyiben megvalósítaná a magyar
fejlesztési források koordinációját, középtávú tervezhet őségét, és a regionális szint
 stratégiai tervezésbe való bevonását. Ezáltal a fejlesztéspolitika is kétirányúvá válna,
koherens egésszé szervezve a felülr ől és alulról kezdeményezett fejlesztési irányokat.
   A hatékony regionális szintű gazdaságpolitika megvalósításának elengedhetetlen
előfeltétele, hogy a területfejlesztést, ezen belül a gazdaságfejlesztést szolgáló terü-
 letfejlesztési és ágazati források összehangolása, koordinációja megtörténjen. Erre a
 2004. év során a 66/2004 kormányrendelet biztosít sz űk kereteket. Fő hiányossága,
 hogy a beruházás ösztönzési, és a kis- és középvállalkozás-fejlesztési célel őirányzat
nem vesz részt a decentralizációban. Szükséges kialakítani az ágazati és területi fej-
 lesztések mind központi, mind regionális szint ű módszertani és gyakorlati összehan-
 golását, valamint ehhez kapcsolódóan a regionális szinten az ágazati és területi sze-
 replők együttműködési mechanizmusait szakpolitikai és forrás elosztási kérdésekben.
   Úgy gondoljuk, hogy a területfejlesztés vonatkozásában sikerült összhangot te-
 remtenünk az állam területi piackorrigáló, méltányossági szempontjai és az orszá-
 gos fejlődés között, melyet gyakran ellentétbe állítanak. Az összhangot éppen a
 decentralizáció képes megteremteni. Véleményünk szerint, ha az állam decentrali-
 zációba kezd, forrásokat oszt meg, illetve politikai autonómiát biztosít a regionális
 szervezetek számára, azzal úgy csökkentheti a területi különbségeket, hogy a
                                     Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
                  A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                               Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 4                                                  A regionális politika és ...                          27

hatékonysági szempontokat sem rúgja fel. A központi redisztribúció méltányos
ugyan, de össztársadalmi szinten mégis káros alternatívát jelent, mivel a regionális
divergenciát nem ellensúlyozhatja.

                                                         Jegyzetek

  1) Mindenki joga arra, hogy gyakorolja feladatkörét azokon a területeken, ahol erre ő a legalkalma-
  sabb. 2) A közfeladatokat gyakorló hatóságok kötelezettsége arra, hogy mindenkinek megadjanak
  minden eszközt kapacitásuk teljes kihasználására (Pálné 1999).
2
  Az intelligens régió egyik definíciója: „napjaink sikeres társadalmi-gazdasági tereit olyan intézményi
  rugalmasság jellemzi, mely az éppen aktuális társadalmi-gazdasági problémák következtet ő intelligen-
  ciával való kezeléséből származtatott tanulási képességen alapul" (Lovering 1999, 381).
3
  A XXI/1996. évi törvény szerint a területfejlesztés négy alapeleme:
   — a területi politika, mint a fejlesztés irányainak és stratégiai céljainak a meghatározása,
   — az eszközök, mint a megvalósítás materiális és immateriális rendszerei,
   — a szabályozás, mint a szükséges beavatkozások rendszere,
   — menedzsment, mint a megvalósítás intézményrendszere.
4
  A ma működő RFÜ-k nem egy időben jöttek létre. A Dél-dunántúli és Dél-alföldi RFÜ-k jöttek létre
  elsőként Phare Megvalósító Ügynökségekként. Következ ő lépésben az Észak-magyarországi, Közép-
  dunántúli és Nyugat-dunántúli RFÜ-ket alapították meg 1999 elején, és f ő feladatukként a stratégiai
  tervezést határozták meg, ami egybehangzik a regionális tervezés és programozás irányába történt el-
  mozdulással. Az Észak-alföldi és Közép-magyarországi RFÜ a legfiatalabb, 1999 végén alapították.
s T/7730. a területfejlesztésr ől és a területrendezésr ől szóló 1996. évi XXI. törvény és egyes kapcsolódó
  törvények módosításáról, www.mkogy.hu
6
  www.westpa.hu , www.kdrfu.hu , www.ddrft.hu , www.kozpontiregio.hu , www.norda.hu , www.eszak-
  alfold.hu, www.del-alfold.hu
  Forrás: Összefoglaló a 2003. évi területfejlesztési támogatásokról, MEH Nemzeti Területfejlesztési
  Hivatal, 2003. január.


                                                          Irodalom

Barro, R.J. (1999) Inequality, Growth and Investment. — National Bureau of Economics Research.
  Working Paper.
Cullis, J.—Jones, P. (2003) Közpénzügyek és közösségi döntések. Aula Kiadó, Budapest.
European Commission (2002) Regional Clusters in Europe. — Observatory of European SMEs. 3.
Feldman, M. (2000) Location and Innovation: The New Economic Geography of Innovation, Spillovers,
  and Agglomeration. — Clark G.—Feldman, M.—Gertler M. (eds.) The Oxford Handbook of Economic
  Geography. Oxford University Press, Oxford. 373-394. o.
Gil, C.—Ezcurra, R.—Pascual, P.—Rapun, M. (2002) Decentralisation and regional economic disparities.
                                                                                                     —EuropeanRgilScenAsoiatnCfercPaps.
Halkier, H.—Danson, M.—Damborg, C. (1998) Regional Development Agnecies in Europe. Jessica
  Kingsley Publishers, London.
Krugman, P. (1991) Increasing Returns and Economic Geography. — Journal of Political Economy. 99.
  483-499. o.
Lengyel, I. (2000) A regionális versenyképességr ől — Közgazdasági Szemle. December. 962-987. o.
Lovering, J. (1999) Theory Led by Policy: The Inadequacies of the "New Regionalism". — International
  Journal of Urban and Regional Research. 2.379-396. o.
McClements, C. (2001) Regionális kapacitás Magyarországon: a Strukturális Alapok előkészületei. Záró
  tanulmány. Phare SPP Non-Twinning Program.
Musgrave, R.A. (1959) The Theory of Public Finance. McGraw-Hill, New York.
Oates, W.E. (1972) Fissal Federalism. Harcoutr Brace Jovanovich, New York.
Pálné Kovács I. (1999) Regionális politika és közigazgatás. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Pálné Kovács I. (2003) A területfejlesztés irányítása. Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi
  Kar, Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola, Pécs.
                               Döbrönte Katalin - Vida Szabolcs :
            A regionális politika és intézményrendszer szerepe Magyarországon.
                         Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 1-28. p.
28      Döbrönte Katalin — Vida Szabolcs                           TÉT XVIII. évf. 2004        s4
Porter, M.E. (1996) Competitive Advantage, Agglomeration Economies, and Regional Policy. —
  International Regional Science Review. 1-2.85-94. o.
Rhodes, R.A.W. (1996) The new governance: governing without government. — Political Studies. 4.
  652-667. o.
Stern, N. (1997) Macroeconomic policy and the role of the state in a changing world. — Székely, I.P.—
  Sabot, R. (eds.) Development Strategy and Management of the Market Economy. Oxford University
  Press, Oxford. 143-175. o.
Szalai Á. (2002) Fiskális föderalizmus, áttekintés. — Közgazdasági Szemle. Május. 424-440. o.
Taylor, J.—Armstrong, H.W. (2000) Regional Economics and Policy. Blackwell Publishers, Oxford.
Varga, A. (2003) Johann von Thünen és az „Új Gazdaságföldrajz" térgazdaságtana. — Barancsuk J.—
  Oroszi S.—Varga A. (szerk.) Emlékkötet Zinhober Ferenc professzor emlékére. Pécsi Tudományegye-
  tem, Közgazdaságtudományi Kar, Pécs. 85-98. o.
Vida Sz. (2004) Regionális differenciálódási jelenségek magyarázata új gazdaságföldrajzi modell
  segítségével. Kézirat.
Yuill D.—Allen, K. (1982) European regional development agencies — an overview. — Yuill D. (ed.)
  Regional Development Agencies in Europe. Gower, Aldershot.


            THE ROLE OF REGIONAL POLICY AND ITS
             INSTITUTIONAL SYSTEM IN HUNGARY

                KATALIN DÖBRÖNTE - SZABOLCS VIDA
   Regionalism comes to the front in nowadays as one of the possible ways of public administra-
tion and development policy. However, while public administration organised on spatial base
has a millenary past, regional development policy as a category emerged only in the last
decades. This tendency has strengthened through Hungary's accession to the European Union,
as our membership also goes with the admittance to the funds of the EU regional policy.
   One aim of the study is to present with a comprehensive train of troughs the necessity of
the regional development from the side of economy and public task taking from the
following three points of view: analyses the theoretical considerations, the international
experience and the Hungarian regional economic and institutional process. The study
contains the examination of the regional institutional system based on its legal environment,
relation to policy, orientation and disposable sources.
  Based on the results of the analyses we attempt to answer the possibilities of the improve-
ment of regional policy in Hungary. In our deductions we take a stand on further fiscal and
political decentralisation and suggest some practical steps for its achievement. Decentralisa-
tion is a more effective alternative than central compensatory measures.


Refbackek

  • Jelenleg nincsenek refbackek.


Creative Commons License
A kiadvány a Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 3.0 licenc alatt jelenik meg.