Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s3 Versenyképesség 127
INNOVÁCIÓS POTENCIÁL FELMÉRÉS
TANULSÁGAI EGY ELMARADOTT RÉGIÓBAN
(Results of an Innovation Potential Analysis
in a Backward Region)
MÁRTON GYÖRGY
Kulcsszavak:
innováció kis- és középvállalkozások Dél-dunántúli régió innováció-finanszírozás
Az Európai Unióban elfogadott értelmezés alapján az innovációs képesség döntően befolyásolja a vál-
lalkozások versenyképességét, sikerességét. A tanulmány kísérletet tesz arra, hogy igazolja, az innováció
egy elmaradott, jelentős hátrányokkal küszköd ő magyarországi régió esetében is hajtóerejét képezheti a
gazdaság versenyképes m űködésének. A hazai kis- és középvállalkozások innovativitását számos tényez ő
befolyásolja, melyek között megtaláljuk a vállalkozások alapjellemz őit ugyanúgy, mint a vállalkozások
humán kapacitásának színvonalát. Az innovációs folyamatok el őmozdítása érdekében regionális szinten
nagy szerepe van egy hatékony innováció-finanszírozási rendszer, valamint egy koherens innovációs
intézményrendszer kialakításának.
Az új innovációs paradigma jellemz ői
Az innováció már hosszú ideje alapvet ő szerepet játszik a gazdaság fejl ődésében.
Az innovációs fejlesztések hozzájárulnak a vállalkozások termelékenységének
növeléséhez, ezáltal kulcsszerepet töltenek be azok versenyképességének javításá-
ban, ami a gazdasági növekedés egyik kulcseleme.
A hagyományos, indusztriális korszakra jellemz ő felfogás szerint az innovációs
folyamat egy zárt, lineáris modellként értelmezend ő : az innováció alapvet ően a
kutatási-fejlesztési tevékenységekre (K+F) sz űkíthető le, és meghatározó jelleggel a
kutatóhelyek és nagyvállalatok köré összpontosul. Az államilag finanszírozott alap-
kutatások legfő bb hasznosítói a nagyvállalatok, amelyek K+F részlegei felel ősek az
alkalmazott kutatási tevékenységek elvégzéséért, tehát a kutatási eredmények gaz-
dasági hasznosításáért. Az egész innovációs folyamatot a nagyfokú hierarchia és
termelésközpontúság jellemzi, a rendszer rugalmassága rendkívül alacsony.
Az innováció értelmezésében a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején
paradigmaváltás következett be. A posztindusztriális korszakra történ ő áttérés alap-
vető en átértékelte a gazdasági versenyképesség alapfeltételeinek a súlyát, a gazda-
sági fejl ődés új hajtóerő i kerültek a figyelem középpontjába. A nagyvállalatok ed-
digi domináns szerepe meggyengült, felértékel ődtek a dinamikus kis- és középvál-
lalkozások (KKV-k), valamint a vállalkozások közötti hálózatszer ű együttműködé-
sek. Ebben az új rendszerben átértékel ő dött az innováció fogalma és gazdaságban
betöltött szerepe is. A korábbi lineáris, termelésközpontú modell helyébe a több-
pólusú, elosztás-orientált innovációs modell lépett. Az új modell a fogyasztók
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
128 Versenyképesség TÉT XVIII. évf. 2004 s3
igényeinek megfelel ő innovációkra koncentrál, törekszik az innovációs folyamatok
decentralizációjára. Az innováció fogalmát kiterjeszti az innovációs lánc egészére,
és hangsúlyozza a lánc valamennyi pólusának (alapkutatás, alkalmazott kutatás,
termékfejlesztés, technológia-fejlesztés, üzleti szolgáltatások, értékesítés, marke-
ting) egyenrangú szerepét és a köztük lév ő hálózatszerű kapcsolatok jelent őségét.
Szakít az innovációs folyamat hierarchikus jellegével, és nagy jelent őséget tulajdo-
nít a KKV-k intenzív szerepvállalásának az innovációs folyamatban. Végül az új
modell jellegéből fakadóan felértékel ődik az innovációs transzfer szervezetek szerepe,
valamint el őtérbe kerül az innovációs tevékenységek decentralizált jellege, az új mo-
dell az eredményes innovációs tevékenységek egyik fontos tényez őjének tekinti a
regionális alapú innovációs fejlesztések súlyának növelését (Raffay—Gál 1999).
Az új innovációs modell jellemz ői közül két alapvető fontosságú tényez őre külön
érdemes felhívni a figyelmet:
— az innovációs aktivitás er ősítése a sikeres regionális fejlesztési stratégiák
egyik alapelemévé válik;
— a KKV-k egyre meghatározóbb szerepet töltenek be az innovációs folyama-
tokban.
A posztindusztriális korszakban a régiók számára kínálkozó két f ő fejl ődési pálya
a következ ő lehet:
— adaptív fejlesztési stratégia, ami a meglév ő és bevált fejlesztési stratégiák
átvételén és a helyi viszonyokra történ ő adaptálásán alapul;
— innovatív fejlesztési stratégia, ami célul t űzi ki a meglév ő regionális termék-
szerkezet és piaci kapcsolatrendszer megújítását, a fejl ődés mozgatórugójá-
nak új piacok meghódítását, valamint új termékek és technológiák kifejlesz-
tését tekinti.
Az Európai Bizottság jelentésében (Green Paper on Innovation 1995) megerősíti
az innovációs politika jelentőségét a területfejlesztésben. Kiemeli, hogy az innová-
ciónak különös fontosságot kell tulajdonítani az elmaradott térségekben, olyan
eszköznek kell tekinteni, amelynek segítségével a fejletlen régiók gyorsan felzárkóz-
hatnak a kiemelked ő régiókhoz. A tanulmány hangsúlyozza továbbá a helyi viszo-
nyoknak és adottságoknak megfelel ő innovációs tevékenységek er ősítését és a vállal-
kozások együttműködésén alapuló, innovatív fejlesztések fontosságát, amit a KKV-k
versenyképességét meghatározó egyik legfontosabb tényez őnek kell tekinteni.
Az Európai Unió jöv őbeni kohéziós politikájának alapelveit lefektet ő harmadik
kohéziós jelentés (A new partnership... 2004) az elmaradott régiók fejlesztésére
irányuló, ún. konvergencia célkit űzés esetében a kohéziós politika számára kett ős
célt határoz meg: a versenyképesség és a foglalkoztatottság növelését. A regionális
versenyképesség, azaz a régiók sikeressége az Európai Unióban jelenleg elfogadott
értelmezésnek megfelel ően a magas egy lakosra jutó jövedelemszinttel mérhet ő. A
régiók sikeressége, azaz a lakossági jövedelemszint mértéke pedig négy alapténye-
zőre vezethet ő vissza, melyek között kitüntetett szerepet tölt be az innovációs tevé-
kenységek kiterjedtsége (Farkas—Lengyel 2001).
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s3 Versenyképesség 129
A K+F helyzete a Dél-Dunántúlon
A rendszerváltást követ ően a K+F tevékenység Magyarországon nagymértékben
összesz űkült. A visszaesést leginkább a K+F ráfordítások GDP-hez mért aránya
mutatja: míg 1990-ben ez 1,6% volt, addig a kilencvenes évek végére ez az arány
alig több mint fél százalékra zsugorodott. Bár az ezredfordulót követ ően némi
emelkedés tapasztalható, de az arány 2002-ben is 1% alatt maradt (0,98%). Ugyan-
ez a visszaesés figyelhet ő meg a K+F-ben foglalkoztatottak számában is: az 1990-es
59 723 fő 2002-re 48 727 fő re olvadt (Területi Statisztikai Évkönyvek). A K+F
aktivitás csökkenését egyszerre magyarázza a K+F szempontjából korábban megha-
tározó nagyvállalatok szétesése, a vállalkozások és a K+F tevékenységet folytató
egyetemi és kutatóintézeti szféra finanszírozási helyzetének romlása, valamint a
hazai K+F intézményrendszer rugalmatlan hozzáállása a K+F tevékenységekkel
szemben megfogalmazódó újszer ű el várásokhoz.
A K+F tevékenység területén a visszaesés ellenére továbbra is megmaradt — s őt,
némileg még erősödött is — a közösségi szféra dominanciája, Magyarországon je-
lenleg ez eléri a 60%-ot; ezzel szemben az EU-országokban ez az arány 35%
(European Innovation... 2003). A K+F er ős fővárosi koncentrációja lényegében
nem mérséklődött, a K+F ráfordítások több mint kétharmada továbbra is Budapes-
ten realizálódik.
A Dél-Dunántúl gazdasági fejl ődésének hajtóerejét a szocialista iparosítás, els ő-
sorban a nehézipar fejlesztése jelentette. A gazdaság alappilléreit túlnyomó részt a
budapesti nagyvállalatok leányvállalatai jelentették, melyekben a hierarchikus vál-
lalatszervezésnek köszönhet ően az alacsony szaktudást igényl ő termelési folyama-
tok és az életciklusuk végs ő fázisában lév ő termékek tömegtermelése volt meghatá-
rozó. A nagyvállalatok csak részlegesen integrálódtak a helyi gazdaságba, az egyes
helyi vállalati részlegek közötti együttm űködések rendkívül gyengék voltak. A
rendszerváltást követően a gazdasági recesszió els ő áldozatai éppen a budapesti nagy-
vállalatoknak a régióban jelent ős súlyt képvisel ő leányvállalatai lettek, melyek közül
sokan bezárták kapuikat, illetve többüknél jelent ős létszámleépítésekre került sor.
A Dél-dunántúli régió jelenleg rendkívül gyenge innovációs potenciállal rendel-
kezik: 2002-es adatok alapján a K+F ráfordítások GDP-hez mért aránya mindössze
0,51%, a ráfordítások értéke a teljes magyarországi ráfordítások mindössze 3,7%-át
teszi ki. Döbbenetesen alacsony a szabadalmi bejelentések száma, 2002-ben mind-
össze 6 db regisztrált bejelentés történt (országosan 217 db). Az innovációs képes-
ség szempontjából pozitívumként említhet ő, hogy a Közép-magyarországi régió
után a Dél-Dunántúlon a legmagasabb az egyetemi hallgatók 1000 lakosra jutó
aránya (2002-ben 33,2 fő ). Ennek ellenére a régió részesedése az országban dolgo-
zó kutatók és fejleszt ők számából meglehetősen alacsony, 2002-ben mindössze 4%
(Területi Statisztikai Évkönyvek).
A Dél-dunántúli régió számára a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetb ől történ ő kilá-
balás záloga a mára elavult gazdasági szerkezet átalakítása, a magasabb technológiai
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
130 Versenyképesség TÉT XVIII. évf. 2004 s3
színvonalú termelés el őtérbe helyezése lehet, melyben kulcsszerepet játszik a ter-
mék- és termelési innovációk hátterének megteremtése (Horváth 1998).
Az innovációs felmérés körébe bevont vállalkozások alapjellemz ői
A Dél-dunántúli régióban 2002 elején egy nagyszabású regionális innovációs
potenciál felmérés került lebonyolításra.' A felmérés célja a régió kis- és középvál-
lalkozásai innovációs aktivitásának, szolgáltatási és finanszírozási igényeinek fel-
mérése, valamint ennek alapján ajánlások megfogalmazása volt az innovációs tevé-
kenységek erősítése érdekében.
A felmérés alapját egy 60 kérdésb ől álló innovációs és technológiai transzfer
kérdőív jelentette. A kérd őív szerkezetét tekintve három f ő részre tagolódott:
— a vállalkozás alapadatai: a vállalkozás alapjellemz ői, működési köre, telje-
sítménymutatóinak alakulása, várakozásai;
— az innovációs tevékenység jellemz ői: a vállalkozás által végzett innovatív
tevékenység jellege, az innovatív tevékenység pénzügyi mutatói, az innová-
ció akadályozó tényez ői, az innovációs tevékenység partnerei, az innováció-
val összefüggő szolgáltatások iránti igények;
— a vállalkozás finanszírozása: a vállalkozás által felvett hitelek és vissza nem
térítend ő támogatások jellemz ői, a külső finanszírozással szemben felmerül ő
problémák, hitelgarancia és kockázati t őke bevonásának lehet őségei.
A felmérés célcsoportját a Dél-dunántúli régió 3 megyéjében (Baranya, Somogy,
Tolna) működő vállalkozások jelentették. A felmérés személyes lekérdezési mód-
szerrel zajlott, melynek során a kérd őívet összesen 258, a régióban működő vállal-
kozás képvisel ője töltötte ki. A felmérés regionális jellegét mutatja, hogy a vizsgá-
latba bevont vállalkozások székhelyüket tekintve kiegyensúlyozott megyei eloszlást
mutattak. Annak érdekében, hogy a lekérdezések azonos elvek szerint és megfelel ő
szakmai háttértámogatással bonyolódjanak le, a projekt koordinátorai az interjúk
elvégzéséhez a KSH megyei igazgatóságai által kiajánlott hivatásos kérdez őbizto-
sok segítségét vették igénybe, akik mind a három érintett megyében a lekérdezése-
ket megel őzően részletes írásbeli és szóbeli tájékoztatásban részesültek a felmérés
célját és az egyes kérdések jelentéstartalmát illet ően.
A felmérésbe bevonásra kerül ő vállalkozások leválogatása a KSH Gazdasági
Szervezetek Regisztere adatbázisának felhasználásával, vállalkozásméret és tevé-
kenységi kör alapján történt. Tekintettel arra, hogy a projekt f ő célja a régióban
működő kis- és középvállalkozások innováció alapú fejl ődési lehetőségeinek vizs-
gálata volt, a vizsgálat célcsoportját szinte kizárólagosan KKV-k képezték. A méret-
kategóriákat tekintve a legnagyobb számban (63,6%) a kisvállalkozások (10-49 f ő
alkalmazotti létszám) képviseltették magukat.
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s3 Versenyképesség 131
Az ágazati osztályok és gazdasági tevékenységcsoportok kiválasztásakor a szakér-
tők két fő szempontot vettek alapul:
— a tevékenységek illeszkedjenek a Dél-Dunántúl jelenlegi gazdasági szerke-
zetéhez, a kiválasztásra kerül ő ágazatok adatbázison belüli súlya tükrözze a
bruttó hozzáadott érték és a foglalkoztatottság ágazatok közötti megoszlását;
— a kiválasztásra kerül ő ágazatok között egyaránt szerepeljenek alacsony és
magas átlagos technológiai színvonalú tevékenységi formák.
Ennek megfelel ően a felmérés alapját összesen 8 ipari és építőipari ágazat képez-
te, ezek közül is fő ként a feldolgozó-ipari, ezen belül is legnagyobb számban az
élelmiszer-ipari, fémfeldolgozási és gépgyártási tevékenységekkel foglalkozó vál-
lalkozások, de a mintában nagy súllyal szerepeltek az épít őipari KKV-k is (1. ábra).
1. ÁBRA
A vállalkozások ágazati megoszlása
(Breakdown of SMEs by Sectors)
u élelmiszeripar
Cl építőanyagipar
u építőipar
u fafeldolgozás
s fémfeldolgozás
u gépgyártás
0 műanyagipar
u textil- és bőripar
Forrás: Kérdő ívek 2002.
A felmérés a magyarországi tulajdonosi háttérrel rendelkez ő KKV-k innovációs
potenciáljának vizsgálatára fókuszált, ezért a vállalkozások túlnyomó többségét
(87%-át) a többségében hazai tulajdonú KKV-k alkották, ezen belül is főként (81%)
a tisztán hazai tulajdonosi hátter ű vállalkozások. Az adatbázisba ugyanakkor beke-
rültek külföldi tulajdonú KKV-k is, ami alkalmat adott a tulajdonosi szerkezet in-
novációs potenciálra gyakorolt hatásainak vizsgálatára.
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
132 Versenyképesség TÉT XVIII. évf. 2004 s3
Az innováció alaptípusai és gazdasági jelent ősége
A felmérésbe bevont vállalkozások innovatív jellegének meghatározásához az a
kérdés adott támpontot, ami arra irányult, hogy az elmúlt három évben a vállalkozás
bevezetett-e
— az országban újnak min ősülő terméket/szolgáltatást;
— a vállalkozás számára új terméket/szolgáltatást;
— új technológiát/termelési eljárást.
Az innováció fogalmát az elemz ők annak tág értelmében vizsgálták. Ennek megfe-
lelően nemcsak a kiemelked ően magas technológiai színvonalú (hi-tech) termékek
el őállítása vagy termelési eljárások alkalmazása került figyelembe vételre, hanem
mindazon újszerűnek min ősíthető, a vállalkozás működése, jövőbeni fejl ődése
szempontjából el őremutató termék- vagy technológiai fejlesztések, amelyek növel-
hetik a vállalkozás versenyképességét. E tágabb értelmezést az indokolta, hogy a
vizsgálat a „tradicionális" ipari és épít őipari ágazatokban m űködő KKV-kra kon-
centrált, melyek számára nem a nagy költségigény ű K+F fejlesztés és a hi-tech
beruházások jelentik a reális el őrelépést (ez irreális elvárás lenne esetükben), hanem
a méretükkel és gazdasági súlyukkal adekvát innovatív fejlesztések.
Amely KKV-k a fenti három kérdés valamelyikére igennel válaszoltak, a vizsgálat
szempontjából innovatívnak min ősültek. E tág értelmezésnek megfelel ően a KKV-k
mintegy 46%-a számolt be az elmúlt 3 évben valamilyen innovációs tevékenységr ől
(2. ábra).
2. ÁBRA
A vállalkozások innovativitása
(Innovativity of SMEs)
termékfejlesztési
technológiai
termék- és
technológiai együt t
innováció Összesen
0% 10% 20% 30% 40% 50%
Forrás: Kérdőívek 2002.
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s3 Versenyképesség 133
Az ábrán látható, hogy a termék- és szolgáltatás-fejlesztési, valamint a technoló-
giai jellegű innováció aránya megközelít őleg hasonló, és a vállalkozások egyötödé-
nél e két típusú innovációs tevékenység egyszerre jelentkezik.
Az innovációs tevékenységek kis- és középvállalkozások gazdasági versenyké-
pességét erősítő hatását bizonyítja az, hogy az elmúlt három évben innovatív fejlesz-
tést végrehajtó KKV-kat az átlagosnál kedvez őbb gazdasági eredményességi muta-
tók jellemzik. Az innovatív KKV-k nyereségessége (árbevétel-arányos nyereség)
93%-kal, hatékonysága (saját tőke-arányos árbevétel) pedig 31%-kal haladja meg
az átlagos szintet. Az innovációs aktivitás tehát pozitívan hat a KKV-k gazdasági
teljesítményére, ami alátámasztja azt a tézist, hogy az innovatív tevékenységek ösz-
tönzése és támogatása egyértelm űen hozzájárulhat a Dél-Dunántúl gazdasági fejl ődé-
se szempontjából meghatározó jelentőségű KKV szektor jöv őbeni fejlődéséhez.
Az innovációs fejlesztésekb ől származó bevételek átlagos aránya 24,4%-ot képvi-
sel a vállalkozások összes árbevételéb ől. Érdemes összehasonlítani ezt az értéket a
Közép-Dunántúlon 1999 decemberében megvalósított innovációs felmérés eredmé-
nyeivel, ahol erre a mutatóra 28,2% adódott (Dőry 2000). A dél-dunántúli arány
tehát valamelyest elmarad a Közép-dunántúli régió vállalkozásainak értékét ől,
azonban ez a különbség nem számottev ő. Ez alátámasztja azt, hogy az innovációs
fejlesztések a fejletlenebb régiókban is képesek hozzájárulni a vállalkozások bevéte-
leinek növekedéséhez, azok fejl ődéséhez.
A vállalkozások innovativitását befolyásoló,
azzal összefügg ő tényez ők
A KKV-k mérete és az innovációs aktivitás között érdekes összefüggés állapítható
meg. A mikrovállalkozások relatíve alacsony innovációs képességekkel rendelkez-
nek, túl kicsik ahhoz, hogy elegend ő humán és pénzügyi kapacitást legyenek képe-
sek az innovatív fejlesztések szolgálatába állítani. A kisvállalkozásokat azonban
közel azonos innovációs aktivitás jellemzi, mint a náluk jóval nagyobb és t őkeerő-
sebb középvállalkozásokat. Ez jelzi azt, hogy a kisvállalkozási méret már elegend ő
lehet ahhoz, hogy a vállalkozás érdemi innovációs fejlesztéseket valósíthasson meg,
tehát ez a szféra az innovációs stratégiák egyik reális akcióterülete lehet (3. ábra).
A vállalkozások jogi formája is összhangban van az el őbbiekben elmondottakkal:
míg az egyéni vállalkozások és betéti társaságok (jellemz ően a mikrovállalkozások
közé tartozó szervezetek) rendkívül alacsony (alig 30%-os) innovativitási rátával
jellemezhetők, addig a korlátolt felel ősségű társaságok és a részvénytársaságok
körében már több mint 47% az innovatív fejlesztést végrehajtó vállalkozások aránya.
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
134 Versenyképesség TÉT XVIII. évf. 2004 s3
3. ÁBRA
Vállalkozásméret és innováció összefüggése
(Correlation between Size and Innovativity of SMEs)
60%
50% 48% 46%
40%
30% -
29%
20% -
10%
0%
0-9 fő 10-49 fő 50-249 fő ÁTLAG
Forrás: Kérdőívek 2002.
A vállalkozások alaptevékenységét vizsgálva megállapítható, hogy a gépgyártás,
a textil- és b őripar, valamint az építőanyag-ipar területén működő KKV-k bizonyul-
tak a leginnovatívabbaknak. Az említett egyes ágazatok innovativitását az alábbiak
jellemzik:
- A gépgyártással foglalkozó vállalkozások esetében a termék- és a technoló-
giai innováció egyenl ő súllyal jelenik meg, valamint fontos szerepet kapnak
a munkaszervezéssel kapcsolatos újítások is;
- A textil- és bőripar területén az átlagot meghaladja a termékinnováció része-
sedése az innovációs tevékenységekb ől. A textiliparral foglalkozó KKV-k
esetében els ősorban új modellek és konfekciók kialakítása, míg a b őripari
cégeknél új b őrfajták alkalmazása és új terméktípusok bevezetése jellemz ő ;
- Az építőanyag-ipart szintén átlag feletti termékinnovációs hajlandóság jel-
lemzi. E cégekre els ősorban az új, piacképesebb épít őanyag-fajták kifejlesz-
tése a jellemz ő.
A felsorolt három ágazaton túl még az élelmiszer-ipari és a fafeldolgozással
foglalkozó KKV-kat jellemzi átlagon felüli innovativitás:
- Az élelmiszer-ipari cégeknél els ősorban a kisebb ráfordítást és sok esetben
kisebb technológiai színvonalat igényl ő termékújítások jellemzőek, melyek
többnyire a meglévő termékskála kib ővítését, frissítését szolgálják és hozzá-
járulnak a termékek piacképességének javításához. Ezzel szemben az élelmi-
szeriparban kirívóan alacsony a technológiai fejlesztések aránya;
- A fafeldolgozással foglalkozó cégek esetében a technológia-fejlesztés az át-
lagosnál nagyobb arányban részesedik, ezen belül is a magas technológiai
színvonalú gépek, berendezések megvásárlása, valamint az alapanyag-
feldolgozáshoz és a bútorgyártáshoz kapcsolódó speciális termelési eljárások
fejlesztése jellemz ő (4. ábra).
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s3 Versenyképesség 135
4. ÁBRA
Az ágazatok innovációs potenciál-struktúrája
(Structure of Innovation Potential in Different Sectors)
ÁTLAG
élelmiszeripar
építőanyagipar D termék-
innováció
építőipar El komplex
innováció
fafeldolgozás
u technológiai
fémfeldolgozás innováció
gépgyártás
műanyagipar
textil- és bőripar
Forrás: Kérdőívek 2002.
Szembet űnő az építőiparban működő cégek alacsony innovációs hajlandósága,
ami nem éri el az átlagos innovativitási ráta felét. Az építőipari cégek által megva-
lósított alacsony számú innovatív fejlesztés els ősorban a termelési technológia javí-
tásához, azon belül is főleg az új, korszerű építőipari gépek beszerzéséhez köt ődik.
Az ágazati összehasonlításon túl a kérd őív rákérdezett a vállalkozások f ő tevé-
kenységének jellegére is. Eszerint az alábbi tevékenységi formák mutatkoznak
innovatívnak:
- Az előzetes elképzelésekkel összhangban a saját késztermék el őállítással
foglalkozó cégek átlagon felül innovatívaknak mutatkoznak (57%-os
innovativitási ráta).
- A beszállítói tevékenység szintén serkent őleg hat az innovációs aktivitásra. A
szállítóként vagy vev őként beszállítói kapcsolatban lév ő KKV-k 49%-a mu-
tatkozott innovatívnak, a mindkét típusú beszállítást végz ő, beszállítói lánc-
ban működő vállalkozások 52%-a számolt be innovatív tevékenységr ől.
- Némileg meglepő módon, viszonylag kedvez ő innovációs hajlandóság jel-
lemzi azokat a KKV-ket is, amelyek bérmunkában végzett termelést folytat-
nak (48%-uk innovatív). A bérmunka tevékenységet általánosságban nem
szokás az innovatív fejl ődési modellre jellemz ő viszonyrendszerként értel-
mezni, ezért is fontos megállapítás, hogy e szerz ődéses viszonyok a dél-
dunántúli KKV-k fejl ődése szempontjából jelent ős szerepet tölthetnek be, és
ezek a kapcsolatrendszerek nincsenek ellentétben az innováció-orientált fej-
lődési pálya feltételeivel.
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
136 Versenyképesség TÉT XVIII. évf. 2004 s3
Ezzel szemben jóval az átlag alatti innovációs aktivitás jellemz ő a fő profilként
kereskedelmi tevékenységet és üzleti, m űszaki vagy épít őipari szolgáltatást végz ő
cégekre (e vállalkozásoknak kevesebb mint 30%-a végez innovatív jelleg ű tevékeny-
séget). Mindez er ő sen alátámasztja az innovációs tevékenységek ipari tevékenysé-
gekhez való szoros kötődését.
A KKV-k innovációs aktivitását kedvez ően befolyásolja a külföldi t őke jelenléte. A
külföldi tőke jelenléte mellett m űködő vállalkozások az átlagot meghaladó mérték-
ben mutatkoznak innovatívnak (a cégek több mint 52%-a valósított meg a közel-
múltban innovációs fejlesztést). Érdemes megjegyezni, hogy a külföldi t őke vállal-
kozásokon belüli mértéke már irreleváns az innovációs hajlandóság szempontjából,
már a kisebbségi külföldi részesedés is jelent ősebb innovációs aktivitást involválhat.
Fontos összefüggés állapítható meg a vállalkozások exportorientáltsága és az in-
novációs hajlandóságuk között. Egyértelm űen megállapítható, hogy az exporttevé-
kenység inspirálja az innovációs tevékenységet: az árbevételük egy bizonyos részét
külpiacokról megszerz ő vállalkozások innovativitása mintegy 17%-kal haladja meg
a csak hazai piacra szállító vállalkozásokét. Természetesen a korreláció ellentétes
irányban is értelmezhet ő : az innovatív fejlesztéseket megvalósító vállalkozások
sikeresebben képesek megfelelni a külföldi piacok elvárásainak.
Érdekes, hogy a küls ő piacokra orientált m ű ködés és az innováció kapcsolata or-
szágon belül is megfigyelhet ő . Míg a dominánsan a saját településükre, illetve
megyéjükbe szállító vállalkozások (árbevételük minimum 50%-a innen származik)
innovációs rátája mindössze 32%, addig a Dél-dunántúli régió piacára orientált
cégeket már 37%-os, a terméküket dominánsan az ország egész területén értékesít ő
vállalkozásokat pedig 44%-os innovációs ráta jellemzi.
Látható, hogy az innovativitás, mint a versenyképesség egyik alapfeltétele maga
után vonja a vállalkozások exportorientált m ű ködését. Ez a következtetés is alátá-
masztja a Dél-dunántúli régióra vonatkozó gazdaságfejlesztési programokban gyak-
ran megfogalmazott tételt, miszerint a régió kis- és középvállalkozásai versenyké-
pesebb mű ködésének és ezen keresztül a jöv őbeni fejl ődésüknek egyik kulcsfontos-
ságú tényez ője a vállalkozások export aktivitásának növekedése.
A vállalkozások innovációs hajlandósága összefüggésben van a vállalkozások
humán és szervezeti m űködési jellemz őivel is. A felmérés kimutatta, hogy a KKV-
kben foglalkoztatottak képzettsége és az alkalmazottak nyelvtudása ösztönzőleg hat
az innovációs fejlesztésekre. A fels őfokú végzettség ű alkalmazottakat foglalkoztató
KKV-k az átlagnál 3%-kal, az idegen nyelvtudással rendelkez ő alkalmazottakat
foglalkoztató KKV-k az átlagnál 9%-kal bizonyultak innovatívabbaknak. Ez is
mutatja azt, hogy a KKV-k innováció-orientált fejlesztéséhez elengedhetetlenül
szükséges a vállalkozások humáner őforrás-kapacitásainak fejlesztése.
A min őségbiztosítási tanúsítvánnyal rendelkez ő cégek is innovatívabbnak mutat-
koznak az átlagosnál (5%-kal). Megállapítható tehát, hogy a min őségbiztosítási
rendszerek bevezetésének támogatása szintén fontos a KKV-k innovatív fejl ődése
szempontjából.
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s3 Versenyképesség 137
A vállalkozások innovativitásának másik jellemz ő paramétere a K+F ráfordítások
aránya a vállalkozások árbevételében. A felmérésbe bevont KKV-kre összességé-
ben 1,65%-os arány adódott, ami messze alatta marad a közép-dunántúli vállalko-
zások esetében mért 4,6%-os árbevétel-arányos K+F ráfordítási értéknek (D őry
2000). A különbség szembet űnő, és hűen mutatja Magyarország fejlettebb és elmara-
dottabb régióiban m űködő vállalkozások közötti jelent ős fejlettségbeli differenciákat.
Tanulságos következtetés vonható le a K+F ráfordítás arányának és a vállalkozá-
sok méretkategóriáinak összehasonlításából. A várakozásokkal ellentétben a közép-
vállalkozások messze az átlag alatti K+F ráfordítási arányokat produkáltak
(0,56%), míg — meglep ő módon — a mikrovállalkozások a kisvállalkozásokkal nagy-
jából egyenl ő mértékű, az árbevétel 2%-át valamelyest meghaladó mérték ű fejlesz-
tési ráfordítást eszközöltek.
Az adatok nem annyira mondhatók hízelg őnek a kisebb méret ű vállalkozásokra
nézve, mint inkább elmarasztalóak a középvállalkozások tekintetében. A középvál-
lalkozások 0,56%-os adata rendkívül alacsonynak nevezhet ő, és jól jelzi a legin-
kább életképes és versenyképes méret űnek nevezhet ő dél-dunántúli középvállalko-
zói szféra jelent ős finanszírozási problémáit.
A K+F tevékenységet jellemz ő fontos mutató még a kutatás-fejlesztési tevékeny-
séggel foglalkozó alkalmazottak száma. E tekintetben rendkívül elszomorító kép
tárul elénk: a magát innovatívnak min ősítő vállalkozások 94%-a egyáltalán nem
foglalkoztat K+F-re specializálódott munkatársat és alig 3%-uk rendelkezik elkülö-
nült K+F részleggel. Ez összhangban van a korábbiakban említett, a Dél-Dunántúlra
jellemző rendkívül kedvezőtlen K+F statisztikai adatokkal.
Az innováció-orientált fejl ődés akadályai és szolgáltatási igényei
Az innovációs tevékenységek er ősítése és az erre irányuló támogatási politika
hangsúlyainak kijelölése szempontjából alapvet ő fontosságú az innovatív fejleszté-
seket gátló tényez ők számbavétele. E tekintetben — nem meglep ő módon — a dél-
dunántúli KKV-k esetében els ő helyen áll a tőkehiány, a vállalkozások közel fele
említi a rendelkezésre álló sz űkös tőkeforrásokat az innovációs tevékenységek
hátráltatójaként. A KKV-k negyede a rendelkezésre álló támogatások híányára, míg
ugyancsak negyedük a magas fejlesztési költségekre panaszkodik, melyek ugyan-
csak a finanszírozási források elégtelenségével összefügg ő tényezőkként kezelhe-
tők. Amennyiben e három tényez őt együttesen vizsgáljuk, elmondható, hogy a
sz űkös financiális lehet őségek a vállalkozások 53%-a esetében képezik az innová-
ciós tevékenységek akadályát. Ez összhangban áll egy, még 1997-ben végzett or-
szágos innovációs felmérés tapasztalataival, miszerint Magyarországon hiányoznak
az innováció finanszírozásához szükséges források, valamint az innovációs tevé-
kenység fontos akadályát képezik a magas innovációs költségek (Dőry 2001). Az
innovációs politika els ő számú akcióterülete tehát egyértelm űen az innováció-
finanszírozási lehet őségek javítása kell, hogy legyen.
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
138 Versenyképesség TÉT XVIII. évf. 2004 s3
Az elavult technológiai színvonal is az innovációt jelentősen hátráltató tényez ő-
ként jelenik meg a KKV-k esetében. Ez is azt a következtetést er ősíti meg, hogy a
Dél-Dunántúlon m űködő vállalkozások jelentős részénél a továbbfejl ődés szem-
pontjából megkerülhetetlen lépés a korszer űtlen technológiai infrastruktúra moder-
nizációja, s őt sok esetben a teljes körű technológiai korszerűsítés. Amennyiben erre
nem kerül sor, illuzórikus elvárás az innováció-orientált fejl ődés, hiszen hiányoznak
hozzá az alapvető háttérfeltételeket jelent ő gépek és berendezések.
Az innovációt gátló faktorok közül megemlítend ő még a kereslet hiány, ami a
KKV-k ötödére jellemz ő. Ez el őre vetíti annak igényét, hogy a KKV-k számára
megfelel ő marketing és piaci szolgáltatások álljanak rendelkezésre, melyek hozzá-
járulnak ahhoz, hogy a vállalkozások rátaláljanak az innovatív tevékenységek
eredményeképpen létrejött termékek és szolgáltatások rentábilis termelését biztosí-
tó, fizetőképes keresletre. Ugyanez járulhat hozzá az innovációs tevékenységekkel
óhatatlanul együtt járó jelent ős kockázatok mérsékléséhez, mely ugyancsak fontos
hátráltató (esetlegesen elrettent ő) tényez őként jelenik meg.
Végezetül a szakismeret és a megfelel ő partneri kapcsolatok hiánya mutatkozik
még az innováció hátráltató tényez őinek. Az el őbbi esetében a regionális szakkép-
zési rendszer modernizációja, a képzési kínálat piaci igényekhez történ ő közelítése,
valamint a tanácsadási rendszer fejlesztése, míg utóbbi esetében — a fizet őképes
kereslet biztosításához hasonlóan — a megfelel ő piaci és marketing szolgáltatások
elérhetősége járulhat hozzá a gátló tényez ők csökkentéséhez (5. ábra).
5. ÁBRA
Az innováció hiányának okai
(Reasons for Lack of Innovation)
-
tőkehiány 045%
támogatás hiánya f 0 25%
!lugas költségek ( 0 24%
elavult technológia 0 23%
kereslet hiánya r 20%
magas kockázat
. r 19%
szakismeret hiánya Í 11 16%
partnerek hiánya 1 0 13%
0% 10% 20% 30% 40% 50%
Forrás: Kérd őívek 2002.
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s3 Versenyképesség 139
Az el őzőekkel összefüggésben a felmérés kiterjedt a KKV-k által igényelt inno-
vációs szolgáltatások feltérképezésére is. E tekintetben a pályázati szolgáltatások
(pályázatkövetés, pályázatírás, pályázatok menedzsmentje) iránt mutatkozik a leg-
nagyobb igény. Ez különösen az innovatív vállalkozások esetében van így, e vállal-
kozások mintegy 70%-a igényel ilyen irányú küls ő segítséget, ami igen magas
arány! Ez jól rámutat arra, hogy a professzionális, az innovációs fejlesztéseket tá-
mogató hazai és európai uniós támogatási forrásokhoz történ ő hozzáférést a dél-
dunántúli KKV-k saját kapacitásaikra támaszkodva túlnyomó részben nem látják
kivitelezhetőnek, többségük küls ő szervezet segítségét igényli ehhez. Amennyiben
figyelembe vesszük, hogy mind az uniós és ezzel összefüggésben a hazai vállalko-
zás-fejlesztési politika is egyre nagyobb hangsúlyt helyez az innovációs tevékeny-
ségek támogatására, ennek megfelel ően az ilyen jelleg ű támogatási források jelen-
tős bővülésére lehet számítani a közeljöv őben, ez még inkább aláhúzza az innová-
ciós pályázati tanácsadó rendszer fejlesztésének szükségességét a régióban. Jelentős
igény mutatkozik a pénzügyi szolgáltatások iránt is. Ez összefüggésben van a pályá-
zati szolgáltatási igénnyel, hiszen a pályázat-menedzsment fontos eleme a pályáza-
tok végrehajtásával kapcsolatos pénzügyi folyamatok menedzsmentje.
A KKV-k mintegy harmada igényel küls ő marketing szolgáltatásokat. Ez is össz-
hangban áll az el őzőekben ismertetett, az innovációt gátló tényez ők közül a megfe-
lel ő fizetőképes kereslet hiányával. Marketing és piacra jutást segít ő szolgáltatáso-
kat azonban a vállalkozások b ővebb köre igényel, ez is mutatja a marketing tevé-
kenységek egyre növekv ő jelentőségét a KKV-k sikeres m űködésében.
Hasonló mértékű a technológiai szolgáltatások iránti igény. Ez vonatkozhat a
gyártás mennyiségének, min őségének vagy a gyártási rendszernek a fejlesztését
el ősegítő technológia-transzfer szolgáltatásokra.
Viszonylag kisebb igény mutatkozik az iparjogvédelmi szolgáltatások iránt, a
KKV-k kevesebb mint 20%-a igényel ez irányú küls ő asszisztenciát. Ez betudható
annak, hogy az innovatív fejlesztések kisebb hányadát tervezik jogi oltalom alá
vonni, egyrészt annak költség- és id őigénye miatt, másrészt pedig abból kifolyólag,
hogy az innovatív fejlesztések többségének egyszer űsége miatt nem racionális a
jogi védelem alá helyezés (6. ábra).
A KKV-k által igényelt innovációs szolgáltatások kínálata szempontjából els ősor-
ban a jelenleg a régióban m űködő, a vállalkozások működését segítő szervezetek
jöhetnek számításba. A felmérés kitért arra, hogy a KKV-k milyen mértékben élnek
e szervezetek szolgáltatásaival.
A legfőbb tanulságként elmondható, hogy az elmúlt 3 évben innovatív fejlesztést
megvalósító cégek közel fele (43%) egyáltalán nem vette igénybe az innovációs
szolgáltatásokat nyújtó szervezetek szolgáltatásait. Ez rendkívül magas arány, ami
jól mutatja azt, hogy jelent ős hiányosságok mutatkoznak az innovációs intézmény-
rendszer működésében és ezen intézmények vállalkozásokkal fenntartott kapcsola-
tait illetően. E számadat önmagában képes alátámasztani a regionális innovációs
intézményrendszer fejlesztésének éget ő igényét.
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
140 Versenyképesség TÉT XVIII. évf. 2004 s3
6. ÁBRA
Gazdasági szolgáltatások iránti igény
(Need for Business Services)
palyazah
penzugyi
marketing
technológiai
iparjogvédelmi
Innovatívak
0% 10% 20% 30% 40% 50% 6 °5' 70% 80 % 1
u összes
Forrás: Kérdőívek 2002.
A vállalkozások innovatív tevékenységét támogató szervezetek közül a vállalko-
zások leginkább a profitorientált tanácsadó cégekkel lépnek kapcsolatba (20%). A
részben vagy egészében közforrásokból finanszírozott intézmények egyike sem éri
el ezt az arányt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a tanácsadó cégekkel fenn-
álló kapcsolatok mértéke magas (s ő t, ez is alacsony arány), hanem sokkal inkább
elmarasztaló a nonprofit szervezetekre nézve.
A nonprofit elven m űködő szervezetek szolgáltatásait a KKV-k alig több mint egy-
negyede (26%) veszi igénybe. Jellemző , hogy e vállalkozások fele egyszerre több
szervezettő l is igényel szolgáltatásokat innovációs tevékenységéhez. Ez jól mutatja
a regionális innovációs intézményrendszer koordinálatlanságát, az egyes szerveze-
tek között fennálló jelent ő s párhuzamosságokat. A szétaprózott, átfedéseket magá-
ban hordozó m ű ködés a fejlettebb régiók innovációs intézményrendszerét is jellem-
zi, így ez tapasztalható pl. a Közép-Dunántúlon is (Grosz—Csizmadia—Szépvölgyi
2004). Elmondható tehát, hogy a regionális innovációs intézményrendszer koordi-
nált működésének el ősegítése országos szint ű feladat. A jelenlegi kormányzati szán-
dékok szerint ezen intézményrendszer fejlesztésére 2004-ben kormányzati támogatási
források is rendelkezésre állnak. A hatékony intézményi modell kialakítását azonban
az egyes régiók problémáira és igényeire szabottan, regionális szinten kell megtenni.
A nonprofit elven működő szervezetek közül a fels őoktatási intézmények bírnak a
leginkább aktív vállalkozói kapcsolatokkal, azonban így is mindössze minden hato-
dik KKV rendelkezik egyetemi kapcsolatokkal. A vállalkozásokat segít ő szerveze-
tek (kamarák, helyi vállalkozói központok) ennél is alacsonyabb arányt tudnak fel-
mutatni (13%). A kutatóintézetekkel létesített kapcsolatok elenyész őek. A régióban
mindössze három kutatóintézet m űködik, s ezeknek a helyi KKV-kkal fenntartott
kapcsolatai igen gyengék (7. ábra).
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 3 Versenyképesség 141
7. ÁBRA
A vállalkozások innovációs partnerei
(Main Partners of SMEs in Innovation)
kutatóintézet
kamara, HVK
egyetem, főiskola 16%
tanácsadó vállalkozás
nincs partner 43%
0% 10% 20% 30% 40% 50%
Forrás: Kérdőívek 2002.
Az innováció küls ő finanszírozási igénye
Mint azt az el őzőekben láthattuk, az innovációs tevékenységek er ősítése szem-
pontjából els őrendű feladat az adekvát innováció-finanszírozási formák kialakítása
és hatékony alkalmazása. Ezért a felmérés részletesen vizsgálta a vállalkozások
számára jelenleg vagy a jöv őben potenciálisan elérhet ő külső finanszírozási lehet ő-
ségeket, valamint az ezekkel szembeni elvárásokat. Az elemzés számos fontos kö-
vetkeztetés levonását teszi lehet ővé egy hatékony regionális innováció-finan-
szírozási modell kialakításához.
A felmérés során az összes f ő külső finanszírozási forma vizsgálat alá került az
innovációs tevékenységek finanszírozása szempontjából. Ennek megfelel ően a külső
hitelfelvétel, a hitelgarancia támogatás, a közpénzb ől folyósított támogatás, valamint a
kockázati t őke bevonásának lehet ősége egyaránt a vizsgálat tárgyát képezte.
A négy külső finanszírozási forma közül egyértelm űen a hitelfinanszírozás iránt
mutatkozik a legnagyobb igény (8. ábra). Az innovatív vállalkozások minden egyes
finanszírozási konstrukció esetében az átlagosnál nagyobb igényt mutatnak fel. Ez
jól jelzi az innovációs tevékenységek jelent ős forrásigényét, egyúttal tovább nyoma-
tékosítja a specifikus innováció-finanszírozási eszközök kialakításának és alkalma-
zásának szükségszer űségét.
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
142 Versenyképesség TÉT XVIII. évf. 2004 s3
8. ÁBRA
Az innováció küls ő finanszírozási igénye
(Need for External Financing in Innovation)
hitel
reg. hitelgarancia
állami támogatás
reg. kockázati t őke
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% innovatívak
u összes
Forrás: Kérdőívek 2002.
Hitelfinanszírozás
Érdekes következtetések vonhatók le, ha az innovatív fejlesztések finanszírozásá-
ra fordított hitelek jellemz őit vizsgáljuk. Elmondható, hogy mind a felvett hitelösz-
szeg, mind pedig a lejárati idő tekintetében az átlagosnál nagyobb értékek jellemzik
az innovációs tevékenységek küls ő hitelfinanszírozását.
9. ÁBRA
Az igényelt hitelek összeg szerinti megoszlása (millió Ft / hitelfelvétel)
(Breakdown of Credits by Amounts [million HUF / credit contract])
O -1
innovációra
fordított u 1-3
u 3-5
0 5-20
u 20-50
./ s1121.1.••
ss•s11111s~1111s10r u 50-
összes
0% 20% 40% 60% 80% 100%
Forrás: Kérdőívek 2002.
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 3 Versenyképesség 143
A felvett hitelek összege zömmel az 5-20 millió Ft-os sávba esik. Szembet űnő
azonban, hogy a dönt ően az innovációs tevékenységek finanszírozását szolgáló
hitelek esetében az átlagosnál jóval nagyobb a jelent ősebb összegű hitelek aránya
(míg az innovációra fordított hitelek 43%-a 20 millió Ft-ot meghaladó összeg ű, az
összes hitelfelvétel esetében ez az arány csupán 29%). Különösen magas a nagy
összegű (50 millió Ft-ot meghaladó) hitelaktusok aránya az innováció-finanszírozás
esetében, a felvett hitelek közel egynegyede tartozik e körbe (9. ábra). Az innová-
ció-finanszírozás esetében tehát a hitelintézeteknek azonos jelent őséget kell tulaj-
donítaniuk a közepes és a nagy összeg ű hitelek folyósításának.
A folyósított hitelek futamideje tekintetében is jelent ős eltérések állapíthatók meg
az innovációs célú hitelek esetében. A KKV-k által igénybe vett hitelek között
nagyjából azonos gyakorisággal szerepelnek az éven belüli, a középtávú (max. 3
éves) és a hosszabb lejáratú (els ősorban a 3-5 éves futamidej ű) hitelek. Az innová-
ciós fejlesztésekre fordított hitelek esetében szinte elenyész ő az éven belüli hitelfel-
vétel, ezzel szemben dönt ő szerepet játszanak a hosszabb lejáratú hitelkonstrukciók
(főként a 3-5 éves lejáratok dominálnak). A felvett hitelek több mínt fele (54%)
3 éven túli lejáratú (10. ábra).
10. ÁBRA
Az igényelt hitelek futamid ő szerinti megoszlása (év)
(Breakdown of Credits by Maturity brears))
innovációra
O -1
fordított
u 1-3
0 3-5
O 5-
összes
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%
Forrás: Kérdőívek 2002.
Tanulságos információkkal szolgál a hitelkonstrukciókkal kapcsolatos f őbb prob-
lémák számbavétele. A hitelfelvételt gátló tényez ők sorában els ő helyen áll a hitel-
intézetek alacsony kockázatvállalási készsége. E problémakör súlyát tovább növeli,
hogy a fontosabb problémák sorában ezt az alábbiak követik:
biztosíték elvárások magas szintje;
adminisztratív terhek;
költségterhek.
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
144 Versenyképesség TÉT XVIII. évf. 2004 s3
E problémák mindegyike közös t őről gyökerezik: a KKV-k többsége a hitelintéze-
tek túlzott óvatosságáról és kinnlev őségeik túlbiztosításáról panaszkodik. E jellem-
ző k sajnos ellentétben állnak az innovatív tevékenységek finanszírozási követelmé-
nyeivel. Az új termékek, technológiák kifejlesztésével és bevezetésével óhatatlanul
együtt jár a jelentő sebb kockázat, ráadásul épp e tevékenységek szorulnak rá a na-
gyobb összegű és futamidej ű külső finanszírozásra.
Megállapítható tehát, hogy az innovációs tevékenységek finanszírozásához a je-
lenleg megszokottaktól eltérő hitelkonstrukciók alkalmazására van szükség. Ezek
közös jellemz ője a nagyobb hitelösszeg és a hosszabb futamid ő. Tekintettel arra,
hogy e kondíciók a KKV-k számára az átlagosnál jóval magasabb terhet és ebb ől
fakadóan a hitelez ő számára nagyobb kockázatot jelentenek, indokolt, hogy a hitel-
intézetek speciális hitelkonstrukciók kidolgozásával tegyék lehet ővé az innovációk
finanszírozását. A kockázatok mérséklése, valamint a KKV-k számára kedvez őbb
hitelkondíciók elérése érdekében e tekintetben szóba jöhetnek az állam, illetve a
régiók által támogatott, a KKV-k innovatív fejlesztését segít ő hitelek.
Hitelgarancia
A hitelek elérhetősége szempontjából nagy jelent ősége van a biztosíték elvárások
teljesítésének. Ez köztudomásúlag sok esetben hatalmas terhet ró a KKV-kra, szá-
mos esetben lehetetlenné téve a hitelfelvételt. A felmérés szerint a KKV-k által
felvett hitelek dönt ő része jelzáloggal, ezen belül is túlnyomórészt ingatlan biztosí-
tékkal fedezett. Ehhez képest a KKV-k jóval kisebb arányban veszik igénybe a
hitelgaranciát, els ősorban természetesen annak jelent ős költségigénye miatt. A
felmérés kimutatta, hogy míg a KKV-k csupán 18%-a veszi igénybe a jelenleg
működő , állam által támogatott hitelgarancia alapok szolgáltatásait, addig több mint
kétharmaduk (68%) venné igénybe egy regionális garanciaszervezet szolgáltatásait.
Bár e számok csupán orientáló jelleg űek, arra azonban alkalmasak, hogy felhívják a
figyelmet a támogatott garancia konstrukciók jelent őségére és az ez irányú szolgál-
tatások b ővítésének lehet őségére.
A felmérés eredményei alapján a regionális hitelgarancia iránt érdekl ődő KKV-k
elsősorban 25-49%-os mérték ű garanciavállalás iránt érdekl ődnek, de számos KKV
ennél magasabb arányú garancia igénybevételét is elképzelhet őnek tartja. Az inno-
váció-finanszírozás fontos területe lehet tehát az innovációs célból felvett hitelek
garantálása, regionális hitelgarancia konstrukciók kidolgozása és bevezetése.
Közpénzb ől folyósított támogatások
A külső finanszírozás szempontjából a hitelfelvétel mellett a fejlesztési tevékeny-
ségek esetében nagy szerepe van a közpénzb ől folyósított támogatásoknak, ezen
belül is elsősorban a vissza nem térítend ő támogatási lehet őségeknek.
A közpénzbő l folyósított támogatások innováció-finanszírozásban betöltött jelen-
tő s szerepét mutatja, hogy a támogatásban részesült innovatív cégek a felvett
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s3 Versenyképesség 145
támogatások több mint felét (52%) dönt ően az innovatív tevékenység finanszírozásá-
ra használják fel, míg ugyanez az arány a hitelfelvételek esetében csak 36%. Látható
tehát, hogy a közpénzb ől folyósított támogatások valódi rásegít ő szerepet játszanak a
költségigényes innovatív fejlesztések esetében, s fontos szerepet töltenek be a rendel-
kezésre álló hitelkonstrukciók által kínált finanszírozási lehet őségek kiegészítésében.
Bár nem olyan szembet űnő módon, de az innovációs céllal igénybe vett támogatá-
sok jellege is mutat némi eltérést az átlagoshoz képest. Ez esetben is megállapítha-
tó, hogy az innovatív tevékenységek finanszírozási igénye az átlagosnál nagyobb.
Ez főként a kis összegű (1 millió Ft alatti) támogatások alacsonyabb arányában,
valamint az 5 millió Ft-ot meghaladó összeg ű támogatások nagyobb gyakoriságá-
ban tükröző dik. Az innovációs célú támogatási konstrukciók szempontjából els ő-
sorban az 1-3 millió Ft, valamint az 5-20 millió Ft közötti támogatásoknak lehet
nagyobb szerepük (11. ábra).
11. ÁBRA
Az igényelt támogatások összeg szerinti megoszlása (millió Ft)
(Breakdown of Grants by Amounts [million HUF1)
E -I
innovációra
u 1-3
fordított
3-5
E 5-20
O 20-50
C150-
összes
0% 20% 40% 80% 100%
Forrás: Kérdőívek 2002.
Kockázati t őke
A felmérés foglalkozott egy, eleddig a dél-dunántúli KKV-k számára ismeretlen
finanszírozási forma, a kockázati t őke alkalmazásának lehet őségével is. A szakiro-
dalom a kockázati t ő kefinanszírozási tevékenység definíciójaként az alábbi megha-
tározást adja: „a kockázati t őke hivatásos pénzügyi közvetítők alaptőke-befektetését
jelenti olyan, tőzsdén nem jegyzett vállalkozásokba, amelyek az átlagosnál nagyobb
növekedési potenciállal, illetve értéknövel ő képességgel rendelkeznek, és ahol a
befektetők célja a maximális tőkenyereség" (Karsai 1995, 19). A kockázati t őke
jelentő sége abban van, hogy a hagyományos hitel-típusú finanszírozás helyett
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
146 Versenyképesség TÉT XVIII. évf. 2004 s3
tőke-típusú finanszírozást valósít meg. Az ilyen tevékenységet végz ő befektető
cégek gazdasági szemlélete eltér a kereskedelmi bankokétól, és ebb ől az eltérő
megközelítésből fakadóan olyan KKV-k fejlesztését is finanszírozzák, amelyek azt
hitelből, saját forrásból, vagy egyéb idegen források bevonásával nem tudnák meg-
oldani (Célegyenesben a kockázati t őke 1998). Ebből következően az innovatív, az
új termékek és technológiák bevezetésére és elterjesztésére alkalmas KKV-k poten-
ciális célpontjai a kockázati t őkebefektetéseknek.
A felmérésbe bevont KKV-k egynegyede tartja reálisnak kockázati t őke igénybevé-
telét a vállalkozása tőkeellátottságának javítása érdekében. Figyelemre méltó, hogy
a kockázati t őke iránti érdekl ődés szempontjából nincs jelent ős különbség az egyes
vállalkozási méretkategóriák között. Ugyan a mikrovállalkozások csak kisebb há-
nyada tartja elképzelhet őnek ezen újszerű finanszírozási formát, a kis- és közepes
vállalkozások nagyjából hasonló arányban mutatnak érdekl ődést a kockázati tőke
iránt. A kockázati tőkebefektetés tehát már a kisvállalkozások esetében is reális
tőkepótló eszköznek bizonyulhat.
A kockázati tőke paramétereit vizsgálva, a felmérés adatai azt mutatják, hogy az
igényelt befektetési összeg átlagos nagysága megközelíti a 40 millió Ft-ot. E tekin-
tetben sincs releváns különbség a kis- és a közepes méret ű vállalkozások között
(12. ábra). A KKV-k többsége 10-50 millió Ft közötti t őkebefektetési összegben
gondolkodik.
12. ÁBRA
A kockázati t őkebefektetés reálisnak tartott összege (millió Ft)
(Required Amount of Venture Capital Investment [million HUF1 )
50
40
30
20
I0
0
0-9 fő 10-49 fő 50-249 fő ÁTLAG
Forrás: Kérdőívek 2002.
A kockázati t őkebefektetés igénybevétele szempontjából fontos paraméter a koc-
kázati t őkerészesedés elvárt mértéke. A KKV-k 84%-a kisebbségi részesedést tart
elképzelhet őnek. Érdemes ezt az értéket összehasonlítani egy korábbi nemzetközi
felmérés eredményeivel, mely szerint a nyugat-európai KKV-kban tulajdonrészt
szerzett kockázati t őkések 61%-a rendelkezik kisebbségi részesedéssel
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 3 VerSenyképesség 147
(The Economic Impact... 1996). A Dél-dunántúli régióban m űködő KKV-k tehát
csak szerényebb mértékben látják elképzelhet őnek idegen tő ke tulajdonszerzését.
Ez nem meglepő , hisz a dél-dunántúli vállalkozások számára ismeretlen a kockázati
tő kebefektetés, ráadásul a magyar KKV szektor egészére jellemz ő bizonyos fokú
idegenkedés a külső tőkebefektetéstől.
A reálisnak tartott futamid ő tekintetében az innovációs célú hitelfinanszírozást is
meghaladó, nagyobb futamidej ű tőkebefektetésekben gondolkodnak a vállalkozások
(közel háromnegyedük 3 éven túli futamidej ű befektetést igényelne). Ez megfelel a
realitásoknak, hisz t őkebefektetésr ő l lévén szó, a pénz forgási sebessége is kisebb, a
tő kerészesedés értékesítésére csak hosszabb távon, megfelel ő kilépési (exit) lehet ő-
ségek esetében kerülhet sor.
Végezetül tanulságos megvizsgálni, hogy a KKV-k mely tulajdonságokat tartják
relevánsnak a kockázati t ő kebefektetéssel szemben. A legfontosabb tulajdonságként
a hosszú távú gondolkodás került megnevezésre, de a vállalkozások jelent ős szere-
pet tulajdonítanak a t őkebefektet ő innovatív hajlandóságának is. Bár fontos szem-
pontként került megemlítésre, de a hosszú távú gondolkodáshoz képest kisebb
nyomatékot kap a nyereség centrikusság. Levonható tehát az a következtetés, hogy
a KKV-k reálisnak tartják a kockázati t ő kebefektetést az innovatív fejlesztéseik
finanszírozása szempontjából, de jellemz ően stabil, megbízható tőkéstársban gon-
dolkodnak, aki a hosszú távú siker érdekében képes háttérbe szorítani a rövid távú
profitszerzési szándékait.
A jelenleg Magyarországon m űködő, alapvetően külföldi tulajdonú kockázati t őke-
alapok minimálisan egy nagyságrenddel nagyobb t őkebefektetésekben érdekeltek,
így éppen az a tőkebefektet ői réteg hiányzik, amely reálisan elérhető lenne a dél-
dunántúli innovatív KKV-k számára. A fentieket figyelembe véve reális lehetőség
van egy dél-dunántúli regionális kockázati tőkealap létrehozására, ami regionális
támogatással jönne létre, és els ő sorban a régióbeli innovatív fejlesztési akciók fi-
nanszírozását lenne hivatott el ősegíteni. A tő kealap finanszírozási szabályrendsze-
rének kialakításakor figyelembe kell venni a dél-dunántúli KKV-k speciális finan-
szírozási igényeit, mind az igényelt t őkeösszeg, mind a futamid ő, mind pedig az
üzletpolitika és hozamelvárás tekintetében. A kívánt pozitív hatások elérése érdeké-
ben egy ilyen regionális kockázati t őkealap működése során összhangba kell hozni
a területfejlesztési célkit űzéseket a nyereségérdekeltségi szemlélettel. Általánosság-
ban elmondható, hogy egyik érdekrendszer sem érvényesülhet a másik rovására,
hiszen hosszú távon csak profitábilis KKV-kba történ ő befektetések szolgálhatják a
regionális fejlesztési célok teljesülését (Márton 2001).
Összegzés
Az innovációs potenciál felmérés célcsoportját szándékoltan a Dél-dunántúli régió
„tradicionálisnak" nevezhet ő ipari és építő ipari ágazataiban tevékenyked ő, elsősorban
hazai tulajdonú KKV-k képezték. A vizsgálat f ő célja, hogy rámutasson arra, az inno-
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
148 Versenyképesség TÉT XVIII. évf. 2004 s3
vációs aktivitás jelent ős szerepet játszhat egy hátrányos helyzet ű régió hagyományos
iparágaiban működő KKV-k piaci pozícióinak és versenyképességének javításában.
Az innovatív hajlam, az új termékek és technológiák bevezetésének képessége
szoros összefüggésben van a vállalkozások jövedelemtermel ő képességével, azok
sikerességével. Különösen a nyereségességi és hatékonysági mutatók tekintetében
élveznek jelent ős előnyt az innovatív vállalkozások, de az exportképesség is korre-
lációt mutat az innovációs tevékenységek jelenlétével.
Az innovativitás több tényez ővel is magyarázható. Így különbségek mutathatók ki
az egyes ágazatok és az egyes tevékenységi formák innovatív jellege között, de a
külföldi tőke jelenléte és a vállalkozások humán kapacitásának min ősége is jelentő-
sen befolyásolja az innovációs képességet.
Az innovációt akadályozó tényez ők közül — nem meglep ő módon — messze ki-
emelkedik a forráshiány, ami szoros összefüggésben van a küls ő finanszírozási
lehetőségek korlátaival. Nagy igény mutatkozik az innovációs tevékenységek jelleg-
zetességeit figyelembe vev ő , testre szabott innováció-finanszírozási rendszer
kialakítására.
További jelentős problémaként jelentkezik a vállalkozás-támogató intézmény-
rendszer szétforgácsoltsága, az általuk kínált szolgáltatások iránti csekély érdekl ő-
dés. Szükség van egy komplex, regionális szinten koordinált, innovációt támogató
intézményrendszer kialakítására is. Ez alapvet ően a már működő intézmények bázisán
jöhet létre, azonban nagyon fontos a rendszer szerepl ői közötti folyamatos informá-
cióáramlás és az ésszer ű munkamegosztás.
A Magyar Kormány döntött a hazai innovációs rendszer megreformálásáról, ez-
zel összefüggésben, 2004-ben létrehozta a Kutatási és Technológiai Innovációs
Alapot. Ezzel párhuzamosan a Dél-Dunántúlon kidolgozásra került a Regionális
Innovációs Stratégia (RIS), amely középtávon meghatározza az innovatív fejleszté-
sek fő célterületeit és prioritásait. E rendszerszint ű változások remélhet őleg érdem-
ben képesek majd hozzájárulni ahhoz, hogy végre a Dél-Dunántúlon is teret nyerjen
az innovációs kultúra, a régióban m űködő KKV-k felismerjék az innovációs fejlesz-
tésekben rejl ő lehetőségeket. A régió gazdasági felzárkózása ugyanis elképzelhetet-
len az itt működő KKV-k versenyképességének er ősödése nélkül, melynek kulcs-
eleme éppen az innováció, a vállalkozások megújulási képessége.
Jegyzet
A tanulmány alapjául szolgáló kérd őíves felmérés a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht.,
az Innovációs és Technológia-fejlesztési Központ Kht. és a Kapos Innovációs Transzfer Központ Kht.
közötti együttm űködés keretében került lebonyolításra.
Márton György : Innovációs potenciál felmérés tanulságai egy elmaradott régióban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s3 Versenyképesség 149
Irodalom
Célegyenesben a kockázati t őke. (1998) — Magyar Hírlap. Január 10.7. o.
Dőry T. (2000) Vállalkozások innovációs tevékenysége a Közép-Dunántúlon. — Tér és Társadalom. 2-3.
53-62. o.
Dőry T. (2001) Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben — az innováció regionális
perspektívában. — Tér és Társadalom. 2.87-106. o.
European Innovation Scoreboard. (2003) European Commission, Brussels.
Farkas B.—Lengyel I. (2001) Regionális versenyképesség és kohézió az Európai Unióban. — Tér és
Társadalom. 3-4.231-252. o.
Green Paper on Innovation. (1995) European Commission, Brussels.
Grosz A.—Csizmadia Z.—Szépvölgyi Á. (2004) A regionális innovációs rendszer kínálati oldala a Közép-
Dunántúlon. — Tér és Társadalom. 3.111-125. o.
Horváth Gy. (1998) Európai regionális politika. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Karsai J. (1995) A kockázatitőke-finanszírozás nyílt és rejtett csatornái Magyarországon. — Külgazdaság. 10.
19.o.
Márton Gy. (2001) A kockázati t őke lehetőségei a kis- és középvállalkozások finanszírozásában a Dél-
dunántúli régió szemszögéb ől. — Andrássy Gy.—Cseresnyés F. (szerk.) Magyarország és Európa az
ezredfordulón. PTE Európa Központ, Pécs. 147-159. o.
A new partnership for cohesion — Third report on economic and social cohesion. (2004) Office for
Official Publications of the European Communities, Luxembourg.
Raffay Z.—Gál Z. (1999) Regionális innovációs központok létrehozása Magyarországon. MTA RKK
DTI, Pécs.
Területi Statisztikai Évkönyvek. KSH, Budapest.
The Economic Impact of Venture Capital in Europe. (1996) Coopers&Lybrand Corporate Finance —
EVCA, Paris—Zaventem.