Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 57-75. p.
Tér és Társadalom XVIII. évf. 2004 s 3: 57-75
A DIGITÁLIS SZAKADÉK,
MINT ÚJ PERIFÉRIA-KÉPZ Ő JELENSÉG'
(The Digital Gap, as a New Phenomenon Responsible
for Having Peripheries)
SZARV ÁK TIBOR
Kulcsszavak:
digitális egyenlőtlenségek területi lejt ő információs társadalom roma társadalmi csoportok
A tanulmány elméleti és empirikus eredmények tükrében vizsgálja az információs társadalom fejl ődésé-
ből adódó egyenlőtlen helyzeteket, a digitális szakadék fogalmát. A téma aktualitását az adja, hogy a
digitális téren bekövetkez ő társadalmi és területi lejtő a korábbi egyenlőtlenségek 21. századi újjászüle-
tésének tekinthet ő.
Az elemzésben foglalkozunk egy potenciális célcsoport, a romák információs társadalommal kapcsolatos
attitűdjeivel, szerepkészletével is. A roma társadalmi csoportokkal készült kérd őíves vizsgálat adatai
alapján sürgetjük azt, hogy a földrajzi periférián élő társadalmi csoportok számára induljanak a helyi
igényeknek megfelel ő digitális e-esélyegyenl őség politikák.
A globalizációs folyamatok bonyolult társadalom és területszervez ő hatásai és az
ezzel párhuzamos technológiai innováció differenciált környezetet, komplex életvi-
lágot „kényszerítettek" a modernitás emberére. A 20. században a biztonság iránti
(ősi) vágy kielégítése, a tájékozódás (már zömmel) közvetett információk révén
történhetett meg. Az info-kommunikációs eszközök terjedése és a hálózaton megin-
duló hihetetlen mérték ű információáramlás új társadalmi paradigmát, az informá-
ciós társadalom típusú fejl ődés útját rajzolta ki.
A különböző információs társadalom definíciós kísérletek (Castells 1996; Kasvió
1999; Varga 1999; Dessewffy 2002; Z. Karvalics 2002) megegyeznek abban, hogy
az életvilág különböz ő szintjeire beépül ő műszaki-technikai háttér „csak" a korai
adaptációs szakaszra jellemz ő, ezért szükséges és elégséges feltétele az információs
társadalom terjedésének.
Az információs társadalom típusú fejl ődés fogalmi keretének kialakítása során
azokat a dichotóm (input-output) közvetít ő elemeket kell megtalálnunk, amelyek a
paradigma rendszerjellegét jelenthetik. Úgy gondoljuk, hogy a társadalmi szférák
között meghatározható egyenl őtlenség-párok egyrészt rávilágítanak a technológia
által meghatározott kor társadalmi rendszerelméletére (Pokol 1988), másrészt átve-
zetnek bennünket a csendes forradalom 2 rétegképz ő mechanizmusainak, az infor-
mációs társadalom egyenl őtlenségeinek vizsgálatához 3 .
A 21. század els ő évtizedében az a kérdés, hogy az információ birtoklás és hasz-
nálati tudás lehetőséget biztosít-e (a hagyományos kulturális t őkéhez hasonlóan) a
tőketranszformációra. Mivel a különböz ő tőkefajták egymáshoz való kapcsolódását
a társadalmi-területi egyenl őtlenségi rendszer határozza meg (Kolosi 2000), fontos
megnéznünk, miként jelentkezik a hagyományos egyenl őtlenségi mechanizmus az
Szarvák Tibor: A digitális szakadék, mint új periféria-képző jelenség.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 57–75. p.
58 Szarvák Tibor TÉT XVIII. évf. 2004 s3
információs korban. A digitális tő ke egyenl ősít-e (ahogyan az IT teoretikusai remé-
lik4 ), vagy — legitimációs alappá, érdemmé válva (Kolosi 2000) — tovább szélesíti,
felerő síti a társadalmi-területi különbségeket?
A digitális szakadék fogalmának története,
konceptualizációjának néhány kérdése
Bár a digitális szakadék körüli vélemények megjelenése egyid ős az információs
társadalom kialakulásával, az eredeti digital divide fogalmat el őször az újságírói és
politikai közbeszédben a múlt évtized közepén használták az Egyesült Államokban
(Molnár 2002). A fogalom betörése a közéletbe a csekély info-kommunikációs
diffúzió miatt váratlan volt, de nem volt elméleti el őzmény nélkül, mert már az
Unesco kiadásában megjelent klasszikus McBride jelentés is szólt a tanulmány
címében is rögzített dilemmáról, hogy a komputerizáció növelheti-e a demokrati-
zációt, és csökkentheti-e a különbségeket a társadalmi csoportok között.
Úgy véljük, hogy a kilencvenes években az ilyen irányú diskurzus feler ősödése az
Egyesült Államokban az akkori demokrata kormányzat harmadik utas társadalom-
fejlesztő programjához kapcsolódik. Egy tartalomelemzéses vizsgálatból ugyanis
kitű nt az, hogy ezen baloldali politikai irány központi fogalmai között f őként a
témánkhoz tartozók szerepelnek 5 (G. Márkus én.).
Az „új közép" társadalompolitikai elvéhez elengedhetetlen a „digitális szakadék"
szűkítését célzó különböz ő állami stratégiák alkalmazása. Az egyik legutóbbi kor-
mányzati pályázatta így fogalmaz: „A támogatás célja, hogy el ősegítse a társadalmi
versenyképesség javulását, az e-demokrácia kiteljesedését, lehet ővé téve az állam-
polgárok számára, hogy az információs társadalom nyújtotta lehet őségekkel széles
körben élhessenek" 7.
Az OECD 2001-es definíciója szerint a digitális szakadék f ő jellemzője az a hoz-
záférés, ami az egyének, a háztartások, a gazdasági és földrajzi területek között
létezik, s amelyet különböz ő társadalmi gazdasági változók határoznak meg.
Mások szerint (Hüsing 2003) a politikai diskurzus (természeténél fogva) leegysze-
rű sít, mert az információs társadalomban lév ő esélyekről és veszélyekről jó ideje
csak jelszavakban, a digitális szakadék szintjén beszél.
A digitális szakadék hasonlata nem más, mint a társadalmi harmóniára, igazságos-
ságra (konfliktusmentességre) való törekvés: növelni kell a társadalmi-területi be-
vonódást (e-inclusion) az info-kommunikációs eszközök használatába.
Különösen az EU területén hangsúlyozzák az e-bevonódást politikai célként s. Az
e-inaktivitás ugyanis sz ű kíti a piacot és veszélyeztetheti a közéleti participációt.
A digitális szakadék fogalmi párról számos szerz ő (Paul DiMaggió és Hargittai
Eszter, Dessewffy Tibor, Z. Karvalics László) úgy vélekedik, hogy az internet-
penetráció olyan szinten van már (f ő ként az USA-ban!), hogy szakadék helyett
érdemesebb a digitális egyenl őtlenség fogalmát használni.
Mi ezzel szemben úgy véljük, hogy Magyarországon ez a technikai hozzáférés még
elég alacsony szint ű ahhoz, hogy ne használhassuk ezt a fogalmat, bár a társadalom-
Szarvák Tibor: A digitális szakadék, mint új periféria-képző jelenség.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 57–75. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s3 A digitális szakadék, mint ... 59
tudományi közbeszédben — a hagyományos és a digitális hátrányok összehasonlítha-
tósága érdekében — az egyenl őtlenségi dimenzió kiemelése javasolt.
Dessewffy Tibor és Z. Karvalics László (2002) szerint négy meghatározott relációt
hordozó területi-társadalmi egyenl őtlenségi kategóriával kell szembenéznünk ah-
hoz, hogy eséllyel robogjunk az információs szupersztrádán. Ezek a kategóriák az
információs társadalom fenntarthatóságát, az adott (lokális) társadalom humán
„kapacitását" befogadó — adaptációs — készségét, innovativitását, mozgósítható,
konvertálható tudását és anyagi t őkéjét jelentik.
A materiális kategória a „pénzügyi hozzáférést" az info-kommunikációs eszközök
működtetésének anyagi korlátait vagy szabadságát jelenti. A „kognitív hozzáférés"
jelenti azt a KRESZ-ismeretet, az e- és hagyományos kulturális t őkét, amely képes-
sé teszi az egyént, illetve a közösségeket a hálózati információszerzésre.
A „tartalmi hozzáférés" a kínálati piacot jelenti. Másként fogalmazva: ha nincs a
hálón olyan üzenet (tartalom), ami érdekli a felhasználót, a World Wide Web nem
lesz az, amilyennek az információs kor teoretikusai álmodták. A negyedik kategória
a politikai alrendszer szintje. Ennél a makro tényez őnél az a fontos, hogy mennyire
erős a szféra szándéka az új médium ellen őrzésére.
A Szociológiai Társaság 2002-es konferencíáján megrendezett információs társa-
dalom témájú szekcióban Dányi Endre és Dessewffy Tibor el őadásában elhangzot-
tak szerint a digitális szakadék metafora leegyszer űsítő dichotómia. Nem vizsgálja
ugyanis a digitális egyenl őtlenség összetett viszonyait. „A digitális szakadék fo-
galmából nem derül ki, hogy hol és kinek a legrosszabb, vagyis, hogy hol és milyen
jellegű beavatkozásra volna szükség." (Dányi—Dessewffy 2002) Ebben a kontextus-
ban a cselekvés fontossága, a cselekv ő személy másodlagos. Nem tudjuk meg, pl.
milyen előnyök adódnak az adott társadalmi csoportnak a hálózati tudásból, az infor-
matikai kultúrából, és nem ismerjük azt sem, hogy egyáltalán lenne-e igénye az adott
csoportnak átkerülni a szakadék másik oldalára. A szerz őpáros szerint ennek az az
oka, hogy a fogalom statikus jelleg ű. Középpontjában a szakadék léte és az informá-
ciós társadalomban való klasszikus (középosztály centrikus) magatartásminták állnak.
Kérdés, hogy a digitális szakadék „csak" szélesíti-e a hagyományos egyenl őtlen-
ségek skáláját és újabb (információs kori) polarizációt jelent, vagy inkább az infor-
mációs társadalom jellemz őjének megfelel ően, az egyenl őtlenségek teljes átréteg-
ződésének és egy egészében új társadalmi egyenl őtlenségi rendszer születésének
vagyunk-e a tanúi. Társadalom- és területpolitikai szempontból az a kérdés, hogy a
digitális szakadék kíván-e újfajta fellépést, paradigmaváltást, vagy elégséges a
digitális szakadék bizonyos szintű-mélységű kezelése, és nincs szükség az átfogóbb
vizsgálatára, mert egyrészt úgysem lehetséges a megszüntetése, másrészt t őle füg-
getlenül és sokkal fontosabb társadalmi egyenl őtlenségek is léteznek (Pintér 2003).
A digitális szakadék fogalmát számos tanulmány (p1. Rodriguez—Wilson 2002;
Hüsing 2003) összetett módon, az info-kommunikációs produktumok, az outputok
(pl. számítógép, internetes hálózatok, mobil kommunikáció stb.) és az inputok (tudá-
sok, felhasználók stb.) függvényében tárgyalja. Véleményük szerint hét kategóriában
Szarvák Tibor: A digitális szakadék, mint új periféria-képző jelenség.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 57–75. p.
60 Szarvák Tibor TÉT XVIII. évf. 2004 s3
(faj, nem, életkor, képzettség, jövedelem, lakóhely, fogyatékosság) lelhet ők fel
szignifikáns különbségek az info-kommunikációs eszközök használatában'.
Mások szerint (pl. Norris 2001) a digitális szakadék három területet ölel fel: az
információs korban globális, szociális és demokratikus egyenl őtlenségi helyzeteket
találhatunk. Fontos megállapítása még az, hogy az info-kommunikációs eszközök
használatában mindig lesznek különbségek a résztársadalmi csoportok között. Ezért
beszélnek jelenleg inkább Mercedes divide-ról: mindenki szeretne Mercedest, csak
sokan nem engedhetik meg maguknak — ellenben autót bárki vehet, elérhet ő áron
kapható. Vagyis, hogy az internetezés terén sem lesz egyenl őség a társadalomban,
és végeredményben az egyenl őtlenségek újratermel ődnek (Pintér 2003).
A „digitális szakadék" fogalmát mások (Zapf [2002a] és bizonyos szempontból
Fukuyama [2000] is) „kulturális szakadéknak/résnek" is tartják. A technológiai válto-
zások generálta innováció ugyanis leggyorsabban a gazdasági alrendszert interiorizál-
hatja. S mivel a társadalmi intézmények lassabban változnak, a modern információs
korszak technológiai újításainak adaptációja f őként kulturális vonatkozású.
A digitális szakadék fogalom konceptualizációja az innovációk terjedésének el-
méletét sem nélkülözheti. Rigler András A digitális szakadék tágulásának modellje
című el őadásában I° elmondott diffúziós folyamat kezdetekor az informatikával való
foglalkozás teljes mértékben professzionális tevékenységnek számított. Ekkor még
nem volt értelme digitális szakadékról beszélni. A második korszakban az informa-
tika kitört a professzionalizmus burkából, de — egyel őre csak kevesek számára —
vált elérhet ővé. Még mindig főként munkaeszköz volt a számítógép. A harmadik
szakaszban egyre szélesebb rétegek számára válik elérhet ővé az informatika, végül
a negyedik szakaszban megjelennek azok az alkalmazások, amelyek a mindennapi
életben is hasznos segít őtárssá, némely esetekben nélkülözhetetlenné teszik a szá-
mítógépeket és az internet nyújtotta lehet őségeket.
Két területi-társadalmi út: az információs társadalom a periféria esélye,
vagy „a szegény országok elvesztik az információs forradalmat"? "
Mivel korunk modernizációs hullámában az info-kommunikációs technológiák-
nak hatalmas szerepük van, egyre inkább beszélhetünk a hagyományos innovációs
lánc (út) megfordulásáról. A technológia teremtette új alkalmazások növelik az
esélyegyenl őségi közpolitikák mozgásterét, és er ősítik az e-bevonódás folyamatát.
Ez a modernizációs trend relativizálhatja a különböz ő térfogalmakat . A központnak
nem az lesz a feladata — írja Farkas János (2003), hogy megmondja ki lesz a köz-
pont, hanem be kell csatornáznia az alulról induló kezdeményezéseket. A hálózati
forradalom — mivel nem centralizáltan hat — jó lehet őség arra, hogy a perifériák
mozgása, aktivitása megjelenjen a „makro" társadalomban. A perifériák — techno-
lógiai innovációból is adódó — szerepváltozása jól kapcsolódik a regionalizációs
folyamatokhoz, a központi állami beavatkozó feladatok lebontásához:
Szarvák Tibor: A digitális szakadék, mint új periféria-képző jelenség.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 57–75. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s3 A digitális szakadék, mint ... 61
„A regionális követelések nem mások, mint a stigmatizációra adott válasz, amely
megteremti azt a területet, amelyb ől látszólag ered" — mondja Pierre Bourdieu (idézi
Bőhm 1999, 217).
És mi jellemzi ezt a „megbélyegzett teret"? A f őváros (a központ) által konstruált
anyagi és szimbolikus tőkétő l való megfosztottság, egyfajta speciális — társadalmi —
gazdasági távolság.
A digitális szakadék területiségének vizsgálatakor a kulcsszerz őktől (Ady Endre,
Vitányi Iván és Szűcs Jenő) a hagyományos történeti fogalmak jutnak eszünkbe:
kompország, szervetlen fejl ődés és ebb ől következ ően a nyugati és a keleti fejl ődési
modell közé es ő régió. A hagyományos egyenl őtlen helyzetek fennmaradása er ősí-
tette azt, hogy a digitális szakadék (az információ-gazdagok és az információ-
szegények között) az utóbbi években széles körben elterjedt. Hatásában akár a koc-
kázati társadalom fogalmi készletéhez (a megfelelés, az adaptáció igényének, a lema-
radástól való kollektív félelemnek) is kapcsolhatjuk. Dányi Endre és Dessewffy Tibor
(2002) szerint a kelet-közép-európai térség szempontjából az elkövetkez ő 3-4 év
jelentősége az, hogy az itteni országok a nagy óceán melyik partjára kerülnek a
digitális világ térképén. Vagyis a felzárkózás és elkés ődés dichotómia (egyfajta kö-
zép-európai vagy magyar identitásként) az ínformációs társadalomban is megmarad.
A perifériák esélye azonban összességében a sokat emlegetett fenntartható, szer-
ves fejl ődési útban rejlik, mert néhány társadalomkutató (pl. György Péter, Tamás
Pál) szerint a globalizáció nem kedvez az oly sokat emlegetett társadalmi közép
kialakulásának, mert gyorsan emel fel, illetve süllyeszt le társadalmi rétegeket. Úgy
gondoljuk, hogy ez a dinamikus változás a területiségben is hasonlóképpen tapasz-
talható, ezért fontos Pippa Norris megállapítása, miszerint a lokális fejlesztési mun-
kának a helyi viszonyokra reagálva kell kompatibilisnek lennie a globális technoló-
giával (Norris 2001). Az innovációs lánc (Pokol 1988) továbbvitele miatt minden-
képpen szükséges a megfelel ő területi szinthez kapcsolódó információs társadalom
program elkészítése, mert további leszakadás (és ezzel szociális konfliktus is)
következhet be a határozottabb szándékot felmutató és hosszabb távon gyorsabb
fejl ődésre képes térségektől.
A nemzetközi digitális szakadék elemzések (p1. Rodriguez—Wilson 2002; Hüsing
2003) fontos megállapítása az, hogy az info-kommunikációs technológiák adaptáció-
jában (a folytatódó modernizáció miatt) a szegény országok is fejl ődnek, de az infor-
mációs társadalom korszakában is létez ő verseny tovább növeli a különbségeket.
A perifériák esélyeit rontja, hogy a hálózati társadalom „lelkét" jelent ő műszaki-
technikai hálózat telepítését a gazdaság törvényszer űségei (megéri/nem megéri) hatá-
rozzák meg 12 (Kanalas 2000), az infrastruktúra így önmagában is megosztja a társa-
dalmat és a teret. Telepítése (általában) együtt jár az információs (és tudás) társada-
lomhoz kapcsolódó adaptív-innovatív képességek er őteljesebb társadalmi jelenlétével.
A társadalmi-területi felzárkózás tartósságához úgy gondoljuk az (is) kell, hogy
biztosítsuk (vagy legalább bemutassuk) a társadalmi-gazdasági „main stream"-hez
való csatlakozás el őnyeit. A 21. században a különböz ő vidékfejlesztési politikák
alapvető kérdése ugyanis az lesz, hogy bekapcsolhatók-e a résztvev ők (és családjaik)
Szarvák Tibor: A digitális szakadék, mint új periféria-képző jelenség.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 57–75. p.
62 Szarvák Tibor TÉT XVIII. évf. 2004 s3
a nagy társadalmi folyamatokba, vagyis a lokális er ő forrásokra alapozva kialakítha-
tók-e a települési információs társadalom alapjai. Úgy véljük, hogy ezek az irányok
felértékelhetik a helyi humán er ő forrásokban, a gazdasági és a tudásalapú moderni-
zációban rejl ő lehető ségeket, vagyis növelhetik a térség megtartóerejét, hiszen az új
technológiára leginkább a fiatal (feln őtt) korosztály nyitott.
Ez a stratégia a technikai innováció általános használatához elengedhetetlen társa-
dalmi innováció meggyökeresítését segítheti (Zapf 2002a). A társadalmi innovációk
új életstílusokat jelentenek, amelyben (Robert K. Merton fogalmi rendszerét idézve)
az elismert/elfogadott célok eléréséhez új eszközöket alkalmazunk. Ha ez a minta
nem terjed el a társadalmi csoportokban (vagyis ellentmondás lesz a célok és az
eszközök között), anómiás, társadalmi konfliktusos helyzet alakulhat ki.
Persze nyilvánvaló, hogy az emberiség egésze nem léphet be egyszerre az infor-
mációs korszakba, miként az egyes lokális társadalmak is csak kisebb vagy na-
gyobb részben kapcsolódtak a földet behálózó kapcsolati körbe (Csepeli 2002),
mégis a társadalompolitikának tenni kell azért, hogy az információhoz való hozzá-
jutás alapjog (késő bb pedig alapigény) legyen. A megvalósításban normatív elkép-
zelések is felmerültek (Szarvák—Szoboszlai 2003), de jelenleg az egyik (megvalósít-
ható) elképzelésnek a közösségi hozzáférési pontok számának növelése t űnik.
Miért kellenek az e-esélyegyenl őség politikák 13 ?
Az info-kommunikációs eszközök további el őretörésének következtében bekövet-
kezett-bekövetkezik a magán, a köz és a gazdasági élet majdnem minden területé-
hez való hálózati hozzáférés. Ebb ő l adódik az a gondolat, hogy az info-
kommunikációs eszközökkel való bánásmód elengedhetetlenül fontos feltétele
(lesz) a társadalmi bevonódásnak.
A fogyasztói magatartáson túl az info-kommunikációs eszközök terén való jártasság
— már jelenleg is egyre inkább — feltétele az aktív foglalkoztatási státusznak. Az ilyen
típusú tudásból következhet az, hogy a foglalkoztatottsági arányban megjelennek az
info-kommunikációs technológia szélesebb használatából adódó pozitív hatások 14.
Ezen kívül az e-kormányzattól és más info-kommunikációs technológia által tá-
mogatott állami szolgáltatóktól, f ő ként az egészségügy és az oktatás területén, a
várt takarékossági potenciál csak akkor jelentkezik, ha a lakosság többségének van
hozzáférése és tudja is használni az info-kommunikációs eszközöket. Harmadrészt
egyre több magángazdasági szolgáltatást kínálnak online a mindennapi élethez (is)
kapcsolódóan. Összességében az is elmondható, hogy a mindennapi élet költségei
azok számára n ő nek, akik semmilyen hozzáféréssel vagy jártassággal nem rendel-
keznek az info-kommunikációs technológiák terén (Hüsing 2003).
Úgy véljük, hogy a fenti folyamatokban való részesültség és produktivitás kiala-
kíthatja az egyénben a racionális magatartást, cselekvéstípust, amely számos klasz-
szikus (Max Weber, Jürgen Habermas, Pierre Bourdieu stb.) szerint feltétele a kü-
lönböző mobilitási pályákon való elindulásnak, a folytatódó modernizációnak (Zapf
2002b), melynek egyik mai kihívása az információs társadalom típusú fejl ődés.
Szarvák Tibor: A digitális szakadék, mint új periféria-képző jelenség.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 57–75. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s3 A digitális szakadék, mint ... 63
A digitális szakadék mérésére szolgáló indexek 15
A digitális szakadék index létrehozása azt szolgálja, hogy az EU-tagországok kö-
rében lév ő e-bevonódás állapotát összehasonlíthassuk'''. Az ilyen módszer ű index-
készítés el ő nyének számít az, hogy számolhatunk az info-kommunikációs techno-
lógia adaptációjában rejl ő, nemzeteken belüli szociális egyenl őtlenségekkel is.
Az indexkészítés hipotetikus célja az, hogy magyarázzák-e a terjedési teóriák 17 az
info-kommunikációs technológia használatában lév ő empirikusan megállapítható
különbségeket a vizsgált társadalmi csoportokban és a részt vev ő országokban. A
diffúziós elméletek alapján feltételezhetjük, hogy a hátrányos helyzet ű társadalmi
csoportok és területek, valamint a lakossági átlag közötti távolság el őször megnö-
vekszik. Az e-társadalmi távolság akkor csökken, amikor kirajzolódik széles töme-
gek számára egy piaci telítettségi határ ls.
A négy vizsgált csoportban való elterjedés alacsonyabb szint ű növekedést mutat,
mint a lakosság egésze körében 19. Az Internet-alkalmazók aránya az alacsonyabb
iskolai végzettség ű válaszadók körében 1997-2002 között 1%-ról 12%-ra, a PC
használat ebben a csoportban 13%-ról 17%-ra n őtt, mialatt a megfelel ő értékek
növekedése az összlakosság Internet és számítógép használatában jóval intenzívebb
volt. A terjedés majdnem minden kategóriában egy S görbe alsófelét írja le.
Érdekes, hogy az európai szint együttes digitális szakadék indexe alig változott.
Az alcsoportok (főiránytól) ellentétes fejl ődése kiegyenlítette a növekedést. A in-
formációs társadalomban klasszikusan élenjáró országok — az északi országok,
Hollandia, illetve Anglia —, továbbá Ausztria, Írország, amelyek gyors info-
kommunikációs boomot éltek meg a közelmúltban, javították az e-bevonódást. Ez
azonban nyilvánvalóan jelent ősen növelte a dél-európai országok lemaradását az
info-kommunikációs terjedésben.
A társadalmi kategóriák között elmondható, hogy a nemek között már nem mutat-
ható ki jelentő sebb kapcsolat az info-kommunikációs eszközök használatában, bár a
férfiak még mindig er ősebb használati intenzitást mutatnak. A n ői info-kommuniká-
ciós használati index 80-ról 87 pontra növekedett az EU tizenötök körében. Fontos
megemlítenünk, hogy a 2002-es európai értékek — 62 pontos görög és 96 pontos
finn eredmények — közötti nagy szóródás jelent ős eltéréseket feltételez a nemek
közötti esélyegyenl őségben. Az id ősek körében az info-kommunikációs használat
nem mutatott egységes képet. 2000-ben még úgy festett, mintha az 50 évnél id ősebb
polgárok már erő sebb használati értéket mutatnának, de végül a 2002-es survey
értékei újra csak az 1997-es felmérésben tapasztaltakhoz közelítettek. Az alacsony
jövedelmi kategóriájú társadalmi csoportok körében a használat értékei az 1997-es
vizsgálatban rögzített adatok alatt rendez ődtek. Azon személyek körében, akik az
iskolát 15 éves korukban vagy azel ő tt hagyták abba a használati ráta az egész lakos-
ság 30%-a körül stagnált az elmúlt 6 évben.
Látható, hogy az alacsony iskolai végzettség által determinált tudás- és attit űd-
készlet, valamint az alacsony jövedelmi viszonyok meghatározzák azt, hogy az
Szarvák Tibor: A digitális szakadék, mint új periféria-képző jelenség.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 57–75. p.
64 Szarvak Tibor TÉT XVIII. évf. 2004 s3
egyén az info-kommunikációs használat terén a digitális szakadék melyik oldalához
kapcsolódhat.
A gazdag, élenjáró országok csekélyebb szociális egyenl őtlenségekkel bírnak,
mint a szegényebb dél-európai lemaradók. De azok az országok, amelyek késtek az
info-kommunikációs felzárkózásban, szintén nagyobb társadalmi egyenl őtlenségek-
kel voltak jellemezhető k. A technológiák földrajzi-társadalmi diffúziójának szabá-
lyozottságára utal az a megállapítás, amely szerint az elterjedés az ún. korán adaptá-
ló országok hátrányos helyzet ű régióiban kés őbb történik meg, mint a központi,
illetőleg a gazdaságilag erő s régiókban, ugyanakkor ezen társadalmi-területi csopor-
tok technológiai adaptációja — valószín ű leg a mintakövetés miatt — összehasonlítha-
tóan gyorsabban megy végbe (fejl ődik).
Összességében elmondható, hogy az IKT-használat növekedése konstans értékkel,
valamint a hátrányos helyzet ű társadalmi csoportok állandó vagy csökken ő részvé-
telével jellemezhet ő az Európai Unió országaiban. A hátrányos helyzet ű csoportok,
amelyek a lakosság átlag használati szintjét hosszabb id ő alatt érik el, információs
társadalmi átlagos részvétele Svédországban az összlakosság 65%-ára, Portugáliá-
ban 27%-ára tehet ő . Ebben az indexben Svédország (Ausztria, Dánia, Hollandia,
Anglia, Hollandia, Írország, Finnország") éllovasként, Németország átlagos
országként, Portugália lemaradó államként szerepel.
Azon EU-tagállamokban, amelyek egy bizonyos info-kommunikációs terjedési
szintet kés ő bb érnek el mint mások, az info-kommunikációs eszközök használatá-
ban erő sebben érvényesülnek a társadalmi-területi egyenl őtlenségi változók. Az
idézett tanulmány két fontos megállapításában a hagyományos (észak—déli lejt ő)
megmaradását és a digitális szakadék megmaradását prognosztizálja.
Információs társadalom modellek az újonnan (2004-ben)
csatlakozott országokban
A már idézett SIBIS felmérés alapján látható, hogy a kelet-európai belép ő orszá-
gok digitális szakadék indexe a tizenötök átlagának feléhez közelít. Megjegyzend ő,
hogy néhányuk (Észtország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia) a
tagjelölt országok átlagánál magasabb értéket ért el.
Az info-kommunikációs technológia használatának polarizációját jól jellemzi az,
hogy az átlagnál magasabb digitális szakadék indexértékkel az EU magállamaihoz
tartozó Franciaország is a tagjelölt csoport közé került. A (volt) tagjelölt országok
átlagánál alacsonyabb digitális szakadék indexértékkel rendelkezik az EU-tag-
országok közül Belgium, Spanyolország és Olaszország. Mindezek mellett a 2004
májusában taggá vált Litvánia, Lettország és Magyarország is ebbe a csoportba tartozik.
Érdekes, hogy a leszakadók közé került a csatlakozásra váró Bulgária és Románia,
valamint két, már tagország, Görögország és Portugália is.
Ebbő l a digitális szakadék index-térképb ől az információs kor szigetszer űen inno-
vatív gócpontjai és a hagyományos periféria irányok (észak—déli és nyugat—keleti
lejtő) rajzolódik ki, amely új jellemz őket adhat a területi fejl ődésnek Európában.
Szarvák Tibor: A digitális szakadék, mint új periféria-képző jelenség.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 57–75. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s3 A digitális szakadék, mint ... 65
Az információs technológiák meggyökeresedésében a korábbi történeti példák kö-
szönnek vissza Közép-Európában. A keletet nyugattól egykoron elválasztó, Sz űcs
Jenő által vázolt törésvonal, köztes régió áthalad a visegrádi országokon és hatását
ma is érezteti, ezért lehet egy közép-európai mag, a visegrádi információs társadal-
mi modellről beszélni (Pintér 2003).
Ugyanakkor fentebb láttuk, hogy több ország-csoport is más-más fejl ődési utat
követ az információs társadalom terjesztésében. Egy összehasonlító GDP felmérés
alapján elmondható, hogy Lengyelországnak, Szlovéniának, Szlovákiának, Ma-
gyarországnak, Csehországnak (és Macedóniának) a bruttó nemzeti össztermék
értéke haladta meg vagy érte el a rendszerváltás korit (Farkas 2001 — idézi Pintér
2003). Ezek az országok a digitális szakadék index európai összehasonlításában a
középmezőnyben, a követők csoportjában helyezkednek el.
A Magyarországon tapasztalható információs társadalomfejl ődés nem sorolható
egyértelm űen tisztán üzleti, illetve a jóléti (egyfajta közpolitikai) kategóriába. Mi-
vel ez a modell is egyre inkább a globális információs társadalomban kapja meg a
maga helyi értékeit és keretét (Pintér 2003), érdemes alaposabban megnéznünk
néhány empirikus adatfelvétel alapján, hogy milyen területi-társadalmi jellemz ői
vannak Magyarországon a digitális szakadéknak.
Egy ilyen irányú indexépítésre alapuló törekvés Kanalas Imre munkájában lelhet ő
fel, aki megállapította, hogy azokon az új, s a területi fejl ődést is leginkább dinami-
záló területeken (fels őoktatás, kutatás-fejlesztés, informatikai infrastruktúra és al-
kalmazások, magas szintű üzleti szolgáltatások, IKT vállalkozások stb.) a legna-
gyobb a megyék közötti ellátottsági és fejlettségi különbség, amelyek nemcsak a
nemzetközi, de a hazai környezetben is a hosszú távú területi versenyképességet
legnagyobb mértékben befolyásolják 2I (Kanalas 2003).
A digitális szakadék területi-társadalmi jellemzői néhány empirikus
felmérés tükrében
A digitális egyenl őtlenségek pontosabb felvételére nagymintás, kisebb területi
egységre vonatkozó információs társadalom vizsgálatok még nem terjedtek el, a
speciális területi-társadalmi hátrányok a World Internet Project magyarországi kuta-
tási jelentéseiben 22 (Rigler én.) kevésbé szembet űnőek. Bár Csepeli György (2002)
úgy véli, hogy a cezúra a városi és a falusi lakóhely között húzódik. A falvakban
él ők ma még szinte áthághatatlan akadályokkal számolhatnak, ha részeivé kívánnak
lenni a hálózat világának.
A Word Internet Projekt tavalyi hazai adataiból kiderült, hogy a magyarországi
háztartások 26%-ában volt legalább egy számítógép; ez a 2001-ben mért 22%-os
elterjedtséghez képest 4%-os növekedést jelent. A számítógép-ellátottság növeke-
désének üteme 2002-ben azonban lelassult: míg 2001-ben az el őző évhez képest
29%-kal több háztartásban volt személyi számítógép, a 2002-es ellátottság 2001-hez
képest már csak 14%-kal volt magasabb (Dessewffy—Fábián 2002).
Szarvák Tibor: A digitális szakadék, mint új periféria-képző jelenség.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 57–75. p.
66 Szarvák Tibor TÉT XVIII. évf. 2004 s3
A digitális szakadék létét jól jelzi az, hogy a háztartások személyi számítógéppel
való ellátottsága régiónként jelent ős különbségeket mutat. Az átlagosnál magasabb
a számítógéppel rendelkez ő háztartások aránya a Budapest környéki agglomeráció-
ban, és viszonylag magas a Dunántúlon is. A legkisebb arányban az alföldi háztar-
tásokban található számítógép. Ugyanakkor éppen a Dél-alföldi régióban mérhet ő
az egyik legdinamikusabb bővülés: az itt mért 19%-os ellátottság a 2001-es arány-
hoz képest 34%-os növekedést jelent, ilyen mérték ű növekedés ezenkívül csak a
Közép-Dunántúlon tapasztalható (Dessewffy—Fábián 2002).
A 2001-es WIP (World Internet Project) adatbázisból alkotott info-kommunikációs
otthoni hozzáférési index alapján a Közép-magyarországi és a Nyugat-dunántúli régió
relatíve jobb helyzete jelezhet ő . Erősen leszakadó területnek az Alföld számított, a
köztes, az info-kommunikációs használatot követ ő földrajzi térségekhez a Dunántúl
egyéb területei és az Észak-Magyarország tartozott (Fábián 2002)23 (1. táblázat).
Ha a reprezentatív lakossági felmérésb ől alkotott területi értékeket összehasonlít-
juk egy ún. prominencia felmérés 24 (Szarnák 2001) adataival is, akkor azt látjuk,
hogy az ország hét régiója közül az információs társadalom fejl ődése szempontjából
legelőnyösebb helyzetben lév őnek a válaszadók (a területfejlesztési partnerkapcso-
latok szerepl ői) a közép-magyarországit és a nyugat-dunántúlit gondolták.
Bár a közép-magyarországi alminta — ellentétben a nyugat-dunántúli válaszadók-
kal — a régió vezet ő helyét nem találja egyöntet űnek az információs társadalom
kiépülése szempontjából, mert — vélhet ően Pest megye eltérő társadalmi-gazdasági
fejl ődéséből következ ően — a lehetséges „helyezési" értékek (1-7) szórása a maxi-
mumot mutatja.
1. TÁBLÁZAT
Digitális szakadék mérőszámok összehasonlítása régiónként, 2001
(Comparison of Digital Gap Indices by Regions, 2001)
Szubjektív in-
Háztartások 100 fokú info- formációs társa-
számítógép kommunikációs dalom fejlettségi
ellátottsága (%) hozzáférési index attitűd értékei
(1-7, átlagok)
Közép
30 51 2,69
Magyarország
Nyugat-Dunántúl 24 50 2,72
Közép-Dunántúl 20 45 3,33
Dél-Dunántúl 20 44 3,96
Észak-
17 41 4,72
Magyarország
Dél-Alföld 14 38 4,18
Észak-Alföld 16 36 5,50
A 2001 őszén lebonyolított prominencia vizsgálatban a területfejlesztési szerepl ők (regionális fejlesztési
tanácsok tagjai, regionális fejlesztési ügynökségek vezet ői, megyei területfejlesztési tanácsok elnökei,
kistérségi megbízottak, kistérségi menedzserek) 32%-a küldte vissza kérd őívünket.
Forrás: Szarvák 2001; Dessewffy—Fábián 2002; Fábián 2002 alapján.
Szarvák Tibor: A digitális szakadék, mint új periféria-képző jelenség.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 57–75. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s3 A digitális szakadék, mint ... 67
Átlagos fejlettségű régiók közé a dél-dunántúli és a dél-alföldi területek sorolhatók.
Az átlagostól rosszabb helyzetben volt az Észak-alföldi és az Észak-magyarországi
régió. A hátrányos helyzettel a válaszadók többsége ezeken a területeken tisztában
volt, mert az értékek inkább az alacsonyabb intervallumban szóródtak.
Összességében az info-kommunikációs hozzáférési index és a szubjektív regioná-
lis attitűdök hasonló képet, egy — a f őváros erős hatása melletti — nyugat—kelet irá-
nyú digitális szakadék lejt őt rajzolnak ki (1. táblázat).
Érdemes megemlítenünk, hogy a már idézett prominencia kutatásban a dél-alföldi
és az észak-alföldi válaszadók más regionális válaszadókhoz képest sokkal jobban
bíztak abban, hogy az információs társadalom fejlesztésének lehet szerepe a területi
fejlődés felgyorsításában, és válaszaikból is az tükröz ődött, hogy az információs
társadalom fejlesztése hozzájárul a területi különbségek csökkentéséhez. Vélhet ően
a keleti területek információs társadalommal kapcsolatos „optimizmusa" a hagyo-
mányos kitörési utak, a modernizációs lehet őségek válságával van összefüggésben.
Értékelésünk szerint mindez az átmenet évtizedében jellemz ő általános értékvesztett
(„anómiás") állapotokkal és azzal a társadalmi ténnyel lehet összefüggésben, ami a
közbeszédben úgy jelenik meg, hogy — az Európai Unió perifériáján — hazánk számá-
ra25 '
(Irországhoz hasonlóan) kiugrási lehet őséget teremthet az információs korszak.
Roma résztársadalmi csoportok a digitális szakadékbangó
A digitális kultúra meggyökeresítése esélyeinek vizsgálata a leszakadó társadalmi
csoportok körében az els ő országos földprogramos társadalom és településvizsgálat
(Szoboszlai Zsolt és munkatársai, 2003) során merült fel. A felmérés folytatását
egyrészt a szociális földprogramban részt vev ő roma kedvezményezettek közel
50%-os aránya, valamint a digitális egyenl őtlenségek és a területi periféria hatéko-
nyabb feltérképezése (Csatári és munkatársai, 2003), valamint a társadalompolitikák
körében az esélyegyenl őség elvének (Európában és hazánkban is egyre növekv ő)
hangsúlya indokolta. Mindez azért fontos, mert a magyarországi cigányság lakóhe-
lye jórészt egybeesik a bels ő periféria jellemz őkkel (infrastruktúra hiányosságai, a
tőkehiány, a centrumoktól való nagy távolság — a magárahagyatottság, anómia érzé-
se —, az érdekérvényesítés, valamint a humán er őforrás gyengesége) bíró földrajzi
területekkel (Szoboszlai 2003a).
Úgy gondoljuk, hogy a roma társadalom szociális kirekesztettsége az informatikai
kultúra terjedését is gátolja, tovább növelve ezzel a (hagyományos és digitális
egyenlőtlenségekben mérhet ő) szakadékot és a társadalmi konfliktus lehet őségeit a
makrotársadalom és hazánk legnagyobb etnikai közössége között.
Tavaly végzett felmérésünkben mintánk közel egytizede vállalkozott arra, hogy
véleményt, asszociációt mondjon az információs társadalom fogalmáról.
A nyitott kérdések tartalmi elemzése során három meghatározó típust tudtunk el-
különíteni27. Egyrészt fel tudtunk állítani egy befogadó, nyitott jellemz őket takaró,
alapvetően hasznos kategóriát, egy technikai orientációt jelent ő változót és egy
Szarvák Tibor: A digitális szakadék, mint új periféria-képző jelenség.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 57–75. p.
68 Szarvák Tibor TÉT XVIII. évf. 2004 s3
negatív beállítódást, elutasítást tükröz ő dimenziót. Jelen munka szempontjából
részletesebben a befogadó és az elutasító attit űdökre fókuszálunk.
„Nincs benne a romaság"
A negatív vélemények közé soroltuk a digitális egyenl őtlenségek bármely tartalmi
megjelenését. Így a válaszok között megjelent a különbség társadalmi csoportok és
területek között. A gondolatok között a roma társadalmi csoportra jellemz ő sztereo-
típiákat is találunk. Néhány válaszadó ezzel kapcsolatban úgy vélte, hogy az infor-
mációs társadalom témakörébe sorolható a közösségi érdekképviselet („nemigen
tudunk politizálni"), illetve a vidéki roma élet f ő problémája, a segélyezés is
(„egyre rosszabb, nem adnak segélyt, nem tör ő dnek velünk", illetve a „ a cigányság
teljes elnyomásban él").
„Ki vagyunk bel őle hagyva" — er ősítik meg mások is a kirekesztettséget („Nem
ez jut el, nem ez az els ő dleges beszéd körünkben"), amit inkább egyéni indokkal
magyaráznak 28.
Az információs társadalommal kapcsolatos habitust jól jellemzi a közös nyelv,
kulturális tő ke hiánya, amit nagyon plasztikusan jelenített meg az a hozzászólás is,
amely szerint az információs társadalomban az érvényesül, aki „tájékozódni tud a
tv-ből", illetve „ért a számítógéphez".
Az elutasító választípusok másik részéhez tartozik az információdömping feldol-
gozhatatlanságából adódó stressz, félelem („egyre több információ éri az embere-
ket, már nem tudnak mit kezdeni vele").
Az idézetek (amelyek gondolatilag megegyeznek a szociális földprogram ked-
vezményezettjei által felvetettekkel — Szarvák 2003b) a mediatizált világgal, a glo-
bális változásokhoz (vizsgálatunkban az információs társadalomhoz) kapcsolható
értékkel szembeni morális pánik kialakulását szemléltetik. A morális pánik léte
veszélyezteti a társadalmi csoportok stabil jöv őképének kialakulását, veszélyezteti
valóságképüket (Kitzinger 2000). Különösen igaz ez az ún. kockázati társadalom-
ban él ő , mentális, képzettségi, kapcsolati és anyagi t őkével, stratégiával nem ren-
delkező társadalmi csoportokra, amelyek értékvilága (el őbb-utóbb) a marginalizált
léthez29 lesz hasonló.
Ezzel szemben a közbeszédben már meggyökerez ődtek az információs társadalom
el ő nyei és az információs kor által támasztott követelmények. Így ez az újabb le-
szakadás-élmény csak er ő sítheti ezen csoportok kirekesztettség tudatát. Ezt a kategó-
riát jól reprezentálja a „nem tudom mit mond, de nem is érdekel" válasz.
„Kevesebb idő, könnyebb élet"
A befogadó, a (technikai) modernizációra, a globális hatásokra nyitott válasz-
típusok között általában a több ismeret, az egyszer ű(bb) és szabad(abb) kommuni-
káció, az információáramlás fejleszt ő hatással van a társadalom minden rétegére. A
pozitív attitűdöket jelentő válaszok között a leggyakrabban a „jöv ő", a „fiatalság"
és a „munkahelyteremtés" szó fordult el ő adatfelvételünkben. Mindez annak lehet a
Szarvák Tibor: A digitális szakadék, mint új periféria-képző jelenség.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 57–75. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 3 A digitális szakadék, mint ... 69
jele, hogy az informatikai kultúra helyet követel magának a roma családok szociali-
zációjában is.
A válaszadóknak az információs társadalom fogalmának hallatán — a települések
tradicionális kommunikációs viszonyainak és az egyéni tömegkommunikációs
fogyasztásnak köszönhet ően — sokkal inkább a televízió, illetve (a kilencvenes évek
területi és technológiai fejlesztésének köszönhet ően) a (mobil)telefon „ugrott be",
sőt sokan említették a Gutenberg-galaxis hagyományos nyomtatott termékeit is.
Érdekes dimenzió, hogy a hálózatiság elve (az információs társadalom m űködésé-
nek komplexebb megjelenése) alig köszön vissza a véleményekb ől. A technikai
eszközök közül az internet említése alacsony. A válaszokban nem olvashattunk a
használat (e-mail, online vásárlás stb.) formájáról sem.
Összességében a válaszadók közel fele említett valamilyen technikai eszközt, a
befogadó álláspont közel negyven, az elutasítás 15%-ukat jellemzi. Mindezt 100
fokozatú skálán ábrázolva (63 pont) azt láthatjuk, hogy a válaszadók inkább pozití-
van viszonyultak az információs társadalom jelentette innovációk befogadásához 3°.
A skála átlagait figyelve a kategóriák közötti különbség a regionális szintek (az
észak-magyarországi válaszadóknak inkább pozitív, a nyugat-dunántúliaknak in-
kább negatív attitűdjeik voltak az információs társadalommal kapcsolatban) között
fedezhető fel.
Az info-kommunikációs technika elterjedése, használatának jellemz ői
a roma társadalmi csoportokban
Roma válaszadóink kilenc százaléka használta már a számítógépet, az internet-
használat azonban statisztikailag elenyész ő. 2003 tavaszán a vidéki roma háztartá-
sok összesen 3 százalékában volt számítógép és egy százalékában Internet 31 . A
válaszadók közül alig 8% 32 költene info-kommunikációs eszközökre 33.
Úgy gondoljuk, hogy adataink hasonlósága azt feltételezi, hogy a roma társada-
lom szociális kirekesztettsége az informatikai kultúra terjedését is gátolja, tovább
növelve ezzel a (hagyományos és digitális egyenl őtlenségekben mérhet ő) szakadé-
kot a makrotársadalom és hazánk legnagyobb etnikai közössége között.
Azon roma válaszadóink, akik tudják a gépet használni, főként egyénileg, könyvek-
ből, vagy különböző oktatási keretek között tanulták azt meg. Az informatikai kul-
túra terjedésére utal az a tény, hogy a gyermekek és rokonok említése is viszonylag
jelentős. A válaszadók közül leginkább az alföldi alminta járt számítástechnikai
szakkörre általános iskolában. A megkérdezettek gyermekei már nagyobb eséllyel
vesznek/vehetnek részt informatikai képzésen a közoktatás els ő nyolc évében.
Akinek van számítógépe, leginkább azért vásárolta, mert az a gyermekeknek se-
gítség az iskolai feladatokhoz. Akinek nincs, leginkább azért nem vett még eddig
gépet, mert drága. Minden negyedik válaszadót azonban nem érdekel a számítógép,
minden hetedik válaszadó nem tudja használni a gépet, ezért nem költ ilyen eszközre.
Hasonló okokat találtunk az internet esetében is a „nem használatra" (1. ábra).
Szarvák Tibor: A digitális szakadék, mint új periféria-képző jelenség.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 57–75. p.
70 Szarvák Tibor TÉT XVIII. évf. 2004 s3
1. ÁBRA
Miért nincs otthoni internetcsatlakozása a roma társadalmi csoportoknak? (%)
(Why don't Roma Social Groups Have InternetA in their Homes?)
70
60
7 7'
50
40
30
20
D Alföld
10
III Észak-Magyarország
kulturális t ő ke anyagi D Dunántúl
Kulturális tőke-változó: nem érdekli, fél a technikától, nem tudja használni kategóriák összessége.
Anyagi változó: túl drága, kisteljesítmény ű a gépe kategóriák összessége.
Forrás: A vidéki Magyarországot érint ő roma résztársadalmi kutatás 2003.
A roma megkérdezetteink kétharmada nem tudna élni a foglalkoztatás új útjaival,
mert nem tudja használni a távmunka egyik eszközét, a számítógépet. A válaszadók
harmada azonban képesnek érzi magát arra, hogy megtanulja a számítógép kezelé-
sét. Öt százalék említette azt, hogy közösségben számítógépes munkát végezne, és
hat százalék tudja jelenleg is alkalmazni ezt az informatikai eszközt. A válaszadók
közel fele (leginkább az Alföldön) véli úgy, hogy távmunka típusú foglalkoztatásra
lenne igény a településen.
A megkérdezettek többsége bízik abban, hogy az információs társadalom egyaránt
előnyös lesz lakóhelyének, az országnak és a válaszadónak. Az alföldi válaszadók
inkább a lakóhely és az egyén, a dunántúliak főként az ország el őnyszerzésében
bíznak az információs társadalom meggyökeresítése során. Ellentétben a földprog-
ramos válaszadókkal, a roma országos mintában nagyon kevesen választották a
„nem lesz hatása" kategóriát.
A megkérdezettek túlnyomó többsége úgy gondolta, hogy az államnak minden
segítséget meg kell adnia, hogy az emberek könnyebben tudjanak csatlakozni az
információs társadalomhoz. Az egyéni felel ősség, a képzettség, a tudás megszerzése
a második legfontosabb az információs társadalomban.
A minta mindezek mellett úgy véli, hogy az emberek zömének nehéz lesz csatla-
kozni az információs társadalomhoz. A legnagyobb területi szórást a „nincs sok
értelme csatlakozni az információs társadalomhoz, mert munkaalkalmat nem te-
remt" válasz min ősítése jelentette. A megkérdezettek összességében nem fogadták
el ezt az állítást, ám Észak-Magyarországon támogatták ezt a nézetet.
Szarvák Tibor: A digitális szakadék, mint új periféria-képző jelenség.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 57–75. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s3 A digitális szakadék, mint ... 71
Összeg zé s
Az info-kommunikációs eszközök hazai penetrációja elgondolásunk szerint — vál-
lalva a fogalom használatából adódó leegyszer űsítéseket — még indokolja a digitális
szakadék dichotómia használatát. Mindez leginkább társadalompolitikai szempont-
ból fontos, mert a digitális szakadék jelentéstartalmából adódóan a társadalmi és a
területi konfliktusok lehetséges információs kori jellemz őjére mutat rá, és rávilágít
arra, hogy a leszakadó területek és társadalmi csoportok számára induljanak a helyi
igényeknek megfelel ő digitális e-esélyegyenl őség politikák.
A jelenlegi digitális szakadék lejt ő összefüggésben van a helyi társadalmak és te-
rületek hagyományos egyenl őtlenségi mutatóival, így kimutatható az, hogy a terje-
dési folyamatok elérik a hátrányosabb helyzet ű területeket és társadalmi csoporto-
kat is, de az információs társadalom korszakában is létez ő verseny tovább növeli a
különbségeket.
A digitális szakadék-indexek jól jelzik azt a társadalmi-területi folyamatokban
gyökerező elterjedési szintet, amellyel (a használat és az elterjedtség szempontjá-
ból) megfelel ően jellemezhető egy területi-társadalmi egység információs társada-
lom felkészültsége.
Természetesen az indexkészítéskor szembekerülünk azzal a problémával, hogy
mérőszámunk milyen jelenségeket takar el. Elfogadva azt a tényt, hogy a technoló-
gia észrevétlenül egyre mélyebben beágyazódik a mindennapjainkba, ami egy rej-
tőzködő információs társadalmat hoz létre (Pintér 2003), fontosnak tartjuk azt, hogy
az indexkészítés alkalmával olyan változókat is bevonhassunk, amelyekben nem
csak az informatikai kultúra klasszikus meghatározására koncentrálunk.
A mérőszámok fejlesztéséhez kapcsolódva javasoljuk a digitális lejt ő pontosabb
rögzítésére 34 az európai SIBIS felmérésekhez hasonló módszerek bevezetését, vagyis
véleményünk szerint a hét hazai régiót önálló területi és társadalmi entitásnak véve,
regionális szintre fókuszálva kell feltérképezni az informatikai kultúrát.
Jegyzetek
A tanulmány a Csatári Bálint által vezetett, Területi konfliktusok és változásaik a periférián cím ű
kutatási program keretén belül készült 2003-ban.
2
Dessewffy Tibor egy 2001-es el őadásában így aposztrofálta az információs társadalom alapú fejl ődést.
3
Néhány értékpár a „digitális szakadékból" (Szarvak 2003a):
— Technológia szegények & Technológia gazdagok
— Tudás szegények & Tudás gazdagok
— Valódi hozzáférés & Formális hozzáférés.
4
i nformációs társadalom fejlesztések egyik alapvet ő célja éppen a lemaradások, a különbségek
nformációs
csökkentése személyek, közösségek és térségek között.
Clinton irányítása alatt született meg a Mandate for Change (Felhatalmazás a változásra) címet visel ő
dokumentum, amelyben a Harmadik Út centrális fogalmai és szótárának legfontosabb elemei már
megjelentek:
— Új Gazdaság. Témák: globalizáció, információs, tudásalapú társadalom, innováció, rugalmasság.
Szarvák Tibor: A digitális szakadék, mint új periféria-képző jelenség.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 57–75. p.
72 Szarvák Tibor TÉT XVIII. évf. 2004 s3
— Új Szociológia. Témák: a társadalomban meglév ő polarizációs tendenciák, új közép és új szegény-
ség, kirekesztés és befogadás, a hagyományos struktúrák, mili ő k, életmódok, a családi élet átalaku-
lása, a n ők új szerepe (G. Márkus én.)
A pályázat címe: „Esély a felzárkózásra (közösségi hozzáférési lehet ő ségek bővítésének támogatása)"
http://www.infotars.hu/docs/ITP-3kozossegi.doc
8
Az EU a 2010-ig tartó évtizedet a szociális kirekeszt ődés, az erő szak és a szegénység elleni küzdelem-
nek szentelte. Az elindított programoknak a lényege az esélyteremtés, az esélyegyenl őség és a társada-
lomba való beilleszkedés el ősegítése (Béres 2003).
Tobias Hüsing az Európai Uniós tagjelölt és a tagországokra vonatkoztatott digitális szakadék indexé-
ben (Statistical Indicators Benchmarking the Information Society [SIBIS] a nemre, az 50 éves vagy
idő sebb demográfiai csoportra, a formális (alacsony) iskolai végzettségre és a jövedelemre koncentrál
(Hüsing 2003).
io
Elhangzott a Szociológiai Társaság 2002-es konferenciáján megrendezett digitális szakadék szekció-
ban 2002. december 12-én.
.
Rodnguez—Wilson (2002)
12
Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium legutóbb elbírált pályázatának az volt a célja, hogy növel-
je a szélessávú internet-penetrációt a kisebb, jelenleg még kevésbé ellátott és üzletileg kevésbé vonzó
településeken, ahol a szélessávú szolgáltatás nyújtásához szükséges infrastruktúra állami támogatás
hiányában csak kés ő bb, vagy egyáltalán nem épülne ki. A pályázatban összesen 35 pályázó részesül
900 043 000 Ft támogatásban (http://www.ihm.hu/palyazatok/palyazatok 20031211 1.html ).
13
Különösen fontosak a társadalmi bekapcsolódást növel ő, esélyteremtő programok az Információs
Társadalomban, ahol az innováció olyan gyors, hogy szinte mindig átugrunk egy technikai lépcs őt, és
nincs idő nk teljesen leamortizálni egy iparágat.
14
Ezzel magyarázható az a projekt, amely a német információs társadalom program (Internet für-alle)
része: a szövetségi munkaügyi hivatal a netes ismeretek nélküli munkanélkülieknek biztosítja, hogy
ingyenes „internetes jogosítványt" szerezzenek. A résztvev ők új lehetőséget kapnak, hogy mélyítsék a
gyakorlatban is ismereteiket. Ezzel esélyeik is n őnek egy új állás megtalálására (Initiative... 2003).
15
A fejezet Tobias Hüsing: Zuhnemendes Nord-Süd Geffille der digitalen Spaltung in der EU. (2003)
című tanulmánya alapján készült.
16
Az adatok az 1997-es és a 2000-es Eurobarométer, valamint a 2002-es és a 2003-as SIBIS kérd őíves
felmérés eredményein alapulnak. 2003-ban az EU tagjelölt országok is bekapcsolódtak a felmérésbe.
A vizsgált társadalmi változók: n ő k, 50 év feletti életkor, alacsony (formális) iskolai végzettség és az
alacsony jövedelem.
17 .
Mivel a diffúzió folyamatát számos kategória határozza meg: többek között önmagunk fejlesztése (pl.
használati szokások, tudások), a társadalmi struktúra (pl. a szociális háló és mili ő összefonódása), a
nyilvános kommunikáció (tömegkommunikáció, marketing) jellemz ő i. Megállapítható, hogy az info-
kommunikációs használat összeadódott gyakorisága növekszik, és egy S görbét vesz fel.
is Az indexkészítés során az info-kommunikációs változókból egy PC és Internet-használati indexértéket
képeztek, amit otthoni és általános Internet-használatra bontottak.
19
Az Internet-használók aránya az 1997-es felméréskezdett ő l az EU lakosság 7%-áról a 2000-es évre
26%-ra, 2002-re 50% fölé emelkedett. A számítógép használatnál az emelkedés mérsékeltebb volt
(36%-ról 57%-ra n őtt ez az adat).
20
Az országok említése az indexben elért sorrendet követi.
21
Kanalas (2003) által megállapított megyei típusok:
1) Az információs társadalom kialakuló „magterületei" (Baranya, Budapest, Csongrád, Gy őr-Moson-
Sopron, Pest)
2) Információs-kommunikációs szempontból „felzárkózó" területek (Bács-Kiskun, Fejér, Hajdú-
Bihar, Veszprém, Zala)
3) Az információs fejl ő désre „várakozók" (Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Komárom-
Esztergom, Vas)
4) Információs szempontból „hátrányos helyzet ű " területek (Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, So-
mogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Tolna).
Szarvák Tibor: A digitális szakadék, mint új periféria-képző jelenség.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 57–75. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s3 A digitális szakadék, mint ... 73
22
Az országos reprezentatív felmérésb ől (2001) kiderül, hogy az internetez ők között a férfiak, a Buda-
pesten, illetve a megyeszékhelyeken él ők, a 30 év alattiak, a tanulók és gazdaságilag aktívak vannak
többségben. Közöttük nagyobb arányban találhatóak érettségizettek vagy fels őfokú végzettséggel ren-
delkezők.
A 2001-es kutatási jelentés a területi hátrányokat települési szinthez köti: a budapestiek 44%-a hasz-
nál számítógépet és 26%-a internetet, a községekben él őknél ezek az arányok csak 21%-ot, ill. 11%-ot
tesznek ki. A megyeszékhelyeken él ők körében a számítógép- és internet-használat aránya a budapes-
tihez áll közelebb (41% a számítógép-, 24% az internet-használók aránya), míg az egyéb városokban
élők között az arány inkább a községekben él őkhöz áll közel (29%, ill. 16%) (Rigler én.).
23 •
Erdemes megemlítenünk, hogy az ezen index alapján történt területi csoportosítás számos esetben
megfeleltethet ő Kanalas Imre KSH adatokon létrehozott tipológiájának.
24
A prominencia latin kifejezés, fő névként valaminek a kiemelkedését (esetünkben bizonyos társadalmi
csoportokét) jelenti. Így értelmezésünkben a prominencia a lokális társadalmi (foglalkoztatási) hierarchia
csúcsán elhelyezked ő (szakért ői) csoportot jelenti (Andorka 1997).
A prominencia vizsgálatok módszertana lényegében hasonló a különböz ő célcsoport-felmérésekéhez,
amikor nem a „tömegközönséget" vizsgáljuk, hanem a piramis csúcsán lév ő vezet őket és a
„vélemény-elitet" (Angelusz 1983), mert az a hipotézisünk, hogy egy-egy társadalom vagy térség in-
novációjának, fejl ődésének kulcsemberei az adott társadalmi csoport vagy térség, illetve a fontosabb
települések prominens személyiségei.
25
Így országunk leszakadó területei számára is.
26
A vidéki (nem budapesti) Magyarországot érint ő roma résztársadalmi kutatásra 2003-ban került sor. A
megkérdezett személyek száma közel ezer (983) f ő volt.
27
A nyitott kérdések válaszaiból egy információs társadalom befogadás-skálát konstruáltunk. A skála
100-as értéke az információs társadalommal kapcsolatos bármilyen pozitív attit űdöt, a 0 pedig a kü-
lönböző negatív beállítódásokat jelenti. A skála 50-es értékéhez soroltuk a semleges viszonyulást. El-
fogadva a következ ő definíciót: a technológia fogalma az ember és gép, gép és piac, ember és társada-
lom közötti komplex kapcsolatrendszert jelöli, úgy véltük, hogy a technikai eszközök ismeretéb ől nem
következtethetünk a válaszadó információs társadalommal kapcsolatos beállítódásaira, ezért a skála
50-es értékéhez soroltuk a semleges viszonyulást, a technikai info-kommunikációs eszközök említéseit.
Másként fogalmazva: a százfokozatú skálán a 100-as érték az információs társadalom (okozta válto-
zások) befogadását, a 0 érték az elutasítását jelentette.
28
A szociális földprogramos válaszadók körében er ősebben érz ődtek a települési különbségek, és az
elutasítás központi fogalmi köre a „nem ismerem én a városi nyelvet" gondolat köré szervez ődött.
29
Felmérésünkben mindkét identifikációs csoportban a munkanélküliség, a pénztelenség, alacsony
keresetek és a szegénység, létbizonytalanság volt a legnagyobb probléma.
30
Fontos megjegyeznünk, hogy a kérdésre 143 megkérdezett válaszolt. Ez az elemszám a teljes mintá-
hoz (N=1069) viszonyítva eléggé alacsony (13%), ami újra felhívja a figyelmet a vizsgált társadalmi
csoportok információs kori kirekesztettségére.
31
Legalább egy személyi számítógép található a magyarországi háztartások kevéssel több mint ötödében
(22%), s a háztartások 3 százalékában egynél több személyi számítógép is m űködik (A magyar lakos-
ság... 2001).
Egy másik összehasonlítható adat: a földprogramos roma résztvev ők 3, a nem roma kedvezményezet-
tek 9%-ának van otthon számítógépe.
32
Öt százalék költene számítógépre, három százalék Internetre egy éven belül.
33
Megjegyezzük, hogy azok, akik bíznak az információs társadalomban, inkább szándékoznak költeni
info-kommunikációs beruházásokra.
34
Ami természetesen felhasználható lenne a készül ő regionális információs társadalom stratégiák helyzet-
elemzéséhez, illetve majdani aktualizálásához is.
Szarvák Tibor: A digitális szakadék, mint új periféria-képző jelenség.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 57–75. p.
74 Szarvák Tibor TÉT XVIII. évf. 2004 s3
Irodalom
Andorka R. (1997) Bevezetés a szociológiába. Aula Kiadó, Budapest.
Angelusz R. (1983) A kommunikáló társadalom. Gondolat, Budapest.
Béres Cs. (2003) Tervezet a Hajdú-Bihar megyei Esélyek Háza létrehozására. Kézirat. Hajdú-Bihar
Megyei Önkormányzat, Debrecen.
B őhm A. (1999) XX. századi magyar társadalom. Korona Kiadó, Budapest.
Castells, M. (1996) Új társadalom. http://www.inco.hu/inco7/kitekint/cikkOh.htm
Csanády A. (1994) Az átalakulás határai. — Balogh I. (szerk.) Törésvonalak és értékválasztások. MTA
Politikai Tudományok Intézete, Budapest.
Csepeli Gy. (2002) E-polis. http://www.ihm.hu/informacio/hirarchivurn/publikaciok/epolis 20020813.html
Dányi E.—Dessewffy T. (2002) Digitális szakadék mint akarat és képzet, avagy Manchester Zalaeger-
szegre megy. El ő adás rezümé. Magyar Szociológiai Társaság konferenciája, 2002. december 13.
Budapest.
Dessewffy T. (2002) A kocka el van veszve. Információs Társadalom Szakkönyvtár—Aula, Budapest.
Dessewffy T.—Fábián Z. (2002) A digitális jöv ő térképe. A magyar lakosság és az Internet. ITTK-
TÁRKI, Budapest.
Dessewffy T.Z. Karvalics L. (2002) Az Új törvénykönyv. Internet, technológia, társadalom. — Kritika.
Január. 2-5. o.
DiMaggió, P.—Hargittai, E. (2002) „Front the „Digital Divide" to „Digital Inequality": Studying inter-
net Use As Penetration lncreases". Working Paper 19. Center for Arts and Cultural Policy Studies.
Farkas J. (2003) A társadalmi tér elméleti kérdései (a térfelfogás történeti változásai). — Társadalomkutatás. 2.
167-190. o.
Farkas J.Gy. (2001) Nagyobb bajt keser űbb orvosság gyógyít. — Népszabadság. március 26.
Fábián Z. (2002) Digitális írástudás: a számítógép és az internethasználat elterjedtségének társadalmi
jellemzői Magyarországon. — Kolosi T.—Tóth I.Gy.—Vukovich Gy. (szerk.) Társadalmi riport. TÁRKI,
Budapest. 152-161. o.
Fukuyama, F. (2000) A nagy szétbomlás. Európa Kiadó, Budapest.
G. Márkus Gy. (én.) A „Harmadik Út" és a globális kapitalizmus megszelídítése. Identitás-dilemmák és
útkeresés. wwwjadat.hu/gm0001.pdf Letöltve: 2003. december 14.
György P. (1996) Az információs forradalom társadalmi hatásai. — Info-Társadalomtudomány. 38.117-122. o.
Hüsing, T. (2003) Zuhnemendes Nord-Süd Gefiille der digitalen Spaltung in der EU. —
Informationsdienst Soziale Indikatoren. Ausgabe 30. Juli 2003. www.gesis.org . Letöltve: 2003.
november 26.
Initiative „Internet für-alle". (2003) www. bundesregierung.de/servlet Letöltve: 2003. szeptember 12.
Kanalas I. (2000) Az információs-kommunikációs technikák terjedésének regionális különbségei
Magyarországon. — Tér és Társadalom. 2-3.159-172. o.
Kanalas I. (2003) A megyék versenyképessége az információs társadalomban. — Nagy G.—Kanalas I.
(szerk.) Régiók az Információs társadalomban. MTA RKK ATI, Kecskemét.
Kasvió, A. (1999) Az információs társadalom kialakulása, mint legfontosabb társadalomtudományi
kutatási program. Nemzet és Stratégia Füzetek 4. HÉA Stratégiakutató Intézet, Nagykovácsi.
Kitzinger D. (2000) A morális pánik elmélete. — Replika. 40.23-48. o.
Kolosi T. (2000) Terhes babapiskóta. Osiris, Budapest.
A magyar lakosság és az Internet. (2001) Részletes eredmények. WIP-projekt. http://www.ittk.hu/weblap/
docs/wi p_fu I 1.pdf
Molnár Sz. (2002) A digitális írástudásban élenjárók és lemaradók közötti szakadék társadalompolitikai
kihívásai napjainkban. A digitális megosztottság értelmezési kerete. — Információs Társadalom. 4.
82-101. o.
Norris, P. (2001) Digital Divide? Civic Engagement, Informatin Poverty and the Internet in Democratic
Societies. Cambridge University Press, New York.
Pokol B. (1988) A szociológiaelmélet új útjai. Akadémiai Könyvkiadó, Budapest.
Pintér R. (2003) Magyarország — a rejt őzködő információs társadalom tézise. — eVilág. Október. 4-8. o.
Rigler A. (én.) Jelentősek a különbségek a különböz ő társadalmi csoportok internet-használata között.
http://www.ittk.hu/weblap/docs/wip_ jelentoskulonbsegek.pdf
Rigler A. (2002) A digitális szakadék tágulásának modellje. El őadás rezümé. Magyar Szociológiai
Társaság konferenciája, 2002. december 13. Budapest.
Rodriguez, F.—Wilson, E.J. (2002) Are Poor Countries Losing the Information Revolution?
www.bridges.org
Szarvák Tibor: A digitális szakadék, mint új periféria-képző jelenség.
Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 57–75. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s3 A digitális szakadék, mint ... 75
Szarvák T. (2001) Régiók az információs társadalomban. MTA RKK ATI Szolnoki Társadalomkutató
Csoport, Szolnok. Kézirat.
Szarvák T. (2003a) Beszámoló a digitális kihívás konferenciáról. MTA RKK ATI Szolnoki Társadalom-
kutató Csoport, Szolnok. Kézirat.
Szarvák T. (2003b) A kés őn jövők hátránya. A digitális forradalom jellemz ői a földprogramos kedvez-
ményezettek körében. — Szoboszlai Zs. (szerk.) Cigányok a szociális földprogramban. Gondolat,
Budapest. 97-114. o.
Szarvák T.—Szoboszlai Zs. (2003) Humán er őforrások egy alföldi megyeszékhelyen. — eVilág. Március.
11-16. o.
Szoboszlai Zs. (2003a) A szociális földprogram roma kedvezményezettjeinek társadalmi jellemz ői. —
Szoboszlai Zs. (szerk.) Cigányok a szociális földprogramban. Gondolat Kiadó, Budapest, 31-79. o.
Szoboszlai Zs. (szerk.) (2003b) Cigányok a szociális földprogramban. Gondolat, Budapest.
Tamás P. (én.) A harmadik út vége — a jóléti állam jöv ője. Előadás.
Területi konfliktusok és változásaik a periférián. (2003) Témavezet ő: Csatári B., MTA RKK ATI, Kecs-
kemét. Kézirat.
Varga Cs. (1999) Kérdésfelvetés avagy a lokalizáció-minimum. Harmadik Évezred Alapítvány, Straté-
giakutató Intézet, Budapest. Kézirat.
Zapf, W. (2002a) A társadalmi innovációkról. — Spéder Zs. (szerk.) Modernizáció, jólét, átmenet.
Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság—Századvég, Budapest. 31-55. o.
Zapf, W. (2002b) Modernizáció és modernizációelméletek. Spéder Zs. (szerk.) Modernizáció, jólét,
átmenet. Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság—Századvég, Budapest. 71-92.0.
Z. Karvalics L. (2002) Az információs társadalom keresése. Információs Társadalom szakkönyvtár—
Aula, Budapest.
http://www.ittk.hu/weblap/docs/wip_fulkpdf World Internet Projekt teljes anyag
http://www.ihm.hu/palyazatok/palyazatok_20031211_1.html IHM pályázati eredmények
http://www.infotars.hu/docs/ITP-3kozossegi.doc IHM pályázatok
THE DIGITAL GAP, AS A NEW PHENOMENON
RESPONSIBLE FOR HAVING PERIPHERIES
TIBOR SZARVÁK
On the base of theoretical and empirical results the study analyses the social inequalities
and the concept of the digital gap, which exist as a result of the development of information
society. The actuality of this matter is that the social and digital slope can be conceived as a
rebirth of previous inequalities in our century. In the analysis we embark on examining the
attitudes and role set of Roma people towards information society.
On the base of a survey carried out with Roma social groups, we urge equal opportunities
programs — referring to local needs — for excluded people on the peripheries.