Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 43-56. p.

 Tér és Társadalom                                                   XVIII. évf. 2004      s 3: 43-56


          A TÁRSADALMI KIREKESZTETTSÉG:
        A PERIFÉRIÁRA SZORULT TÁRSADALMI
       CSOPORTOK AZ ÁTMENET ID ŐSZAKÁBAN'
   (Social Exclusion: Social Groups on the Periphery During the
                       Transitional Period)

                                      JÁSZ KRISZTINA
 Kulcsszavak:
 társadalmi kirekesztés társadalmi indikátorok halmozottan szegények települési hátrány etnikai
 szegénység

 A szerző áttekinti a társadalmi kirekesztés vizsgálatának elméleti hátteréül szolgáló legfontosabb szocio-
 lógiai irányzatokat, valamint vizsgálja a jelenség mérésére szolgáló indikátorok kidolgozásának folya-
 matát. A tanulmány továbbá végig követi a kirekesztett társadalmi csoportok helyzetének alakulását a
 rendszerváltás óta eltelt másfél évtizedben. Szorgalmazza a területi szint ű szociálpolitikai tervezés
 reformjának szükségességét.

   A társadalmi kirekesztés a 2000. évi Nizzai Szerz ődés óta széleskör űen használt
 fogalommá vált Európában, a jelenség azonban már az 1980-as évek óta a nyugat-
 európai szociálpolitikai kutatások és viták fókuszában áll. A társadalmi kirekesztés,
 a halmozott szegénység, a depriváció kifejezések ugyanazon társadalmi jelenség
 leírására szolgálnak, a kutató néz őpontja dönti el, hogy a szegénység kialakulásához
 vezető folyamatot, vagy a különböz ő javaktól való megfosztottságot, mint e folya-
 mat végtermékét veszi-e részletesebben górcs ő alá. Amennyiben a kialakuláshoz
 vezető út jellemző inek leírása a kutatás témája, akkor a társadalmi kirekesztés vizs-
 gálatáról beszélünk.
    A szegénységre vonatkozó szakirodalomban 2 az empirikus vizsgálatok és mód-
 szertani polémiák vannak túlsúlyban, meglehet ősen kevés a jelenségre vonatkozó
 klasszikus értelemben vett társadalomelméleti megközelítés. Egységes elméleti
 fogalomrendszer hiányában e dolgozat keretében csak néhány klasszikus szocioló-
 giai irányzat rövid áttekintésére nyílik lehet őség, olyan elméleti megközelítések
 összegzésére, amelyek valamely módon segítik a társadalmi kirekesztésnek, mint
 korunk társadalma egyik tipikus jelenségének megértését.
    Két alapvető elméleti irányzat kapcsolódik a szegénység-problematikához a szo-
 ciológiában: a funkcionalizmus és a konfliktuselmélet. Mindkét irányzat a társa-
  dalmi egyenlő tlenségek kialakulásának, a társadalom tagolódásának folyamatát
  magyarázza más-más faktorokra helyezve a hangsúlyt.
    A funkcionalista megközelítés szerint a társadalmi egyenl őtlenségek kialakulásá-
  nak fő oka, hogy a társadalomban sokféle, a közösség számára eltér ő jelentőségű
  feladatot kell ellátni, amelyet a közösség más-más módon jutalmaz (Spéder 2002).
  A magas iskolai végzettséget és a sajátos, az átlagember által nem birtokolt képes-
                        Jász Krisztina: A társadalmi kirekesztettség:
            a perifériára szorult társadalmi csoportok az átmenet időszakában.
                          Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 43–56. p
44     Jász Krisztina                                         TÉT XVIII. évf. 2004   s3
 ségeket igényl ő feladatok ellátására nem mindenki alkalmas. A funkcionalista isko-
 la jeles képvisel ői, Davis és Moore szerint az el őbbiekből következően a társadalmi
 egyenl őtlenségek kialakulása a pozíciók eltér ő fontosságának, valamint az egyes
 emberek nem azonos képességeinek köszönhet ők.
   A konfliktuselméleti iskola elméleti hátterét a marxizmus adja, mely szerint a ka-
 pitalista társadalom tagolódása a tulajdonon alapuló kizsákmányoláson alapszik. A
 modern társadalomban ehhez járulnak még hozzá a perifériára kerülés szempontjá-
 ból fontos tényező k: a szervezeti hatalom és a képzettség, amelyek szintén jelent ő-
 sen befolyásolják egyes társadalmi csoportok kiszolgáltatott helyzetbe kerülését. A
 szegénység e folyamatok ered őjeként alakul ki.
   Mindkét elméleti megközelítés szerint a szegénység mélyebb strukturális változá-
 sok következménye, és a munkaerő -piaci helyzet áll az esetek túlnyomó részében a
 vizsgálatok fókuszában.
   Az 1980-as években az el ő bbiekben vázolt funkcionalista és konfliktuselméleti
 megközelítések folytatásaként és továbbgondolásaként megjelentek a többdimen-
ziós elméletek, amelyeket leginkább Geiger, Lenski és Blau munkássága fémjelez.
A többdimenziós szemlélet megjelenése lehet ővé tette a szegénységvizsgálatok
finomítását, így megteremt ő dtek a feltételei a többszörösen hátrányos helyzetben
él ők, a deprivált helyzet űek vizsgálatának is. E szemlélet jelent ősége továbbá abban
rejlik, hogy a kutatók már nemcsak egyetlen faktor, a foglalkoztatás mentén próbál-
ják leírni a szegénység kialakulásának folyamatát, hanem a társadalmi helyzet
fogalmának használatával az inaktív rétegekr ől is próbálnak információkat gy űjteni.
Ez azért fontos el ő relépés, mert a szegények többsége ma már inaktív pozícióban
van, tehát nem adható a szegénységr ő l átfogó kép e csoport vizsgálata nélkül.
   Az 1980-as években Amerikában egy új fogalom jelent meg a társadalmi struktú-
rát elemz ő írásokban, az underclass fogalma. E fogalmi elnevezéssel a halmozottan
hátrányos helyzetű csoportokat kívánták leírni és besorolni. Európában ugyanerre a
csoportra a kirekesztett jelz ő t kezdték el használni. A társadalmi kirekesztés a jóléti
államokban bekövetkezett válságjelenségek elemzése, illetve az olajárrobbanás
következtében bekövetkezett strukturális átrendez ődések miatt és a globális kihívá-
sokra adott nemzetállami válaszok révén került a figyelem középpontjába (Szalai
2002). A társadalmi kirekesztés fogalmának megszületése kezdetben f őként Francia-
országban és Angliában az új típusú szegénység leírására szolgált, az Európai Unió-
ban 1985-ben vezették be használatát. Az Unió történetében a kirekesztéssel kap-
csolatosan a fordulópontot az 1997. évi Amszterdami Szerz ődés jelentette, melynek
 137. cikkelye szerint a társadalmi kirekesztettség felszámolására az Európai Unió
országainak átfogó stratégiára van szükségük (Fóti 2003). A szerződés jelentősége
abban rejlik, hogy nemcsak deklarálta a kirekesztettség megszüntetésének fontossá-
gát, hanem a foglalkoztatáson túl kijelölte azokat az egyéb célterületeket, ahol
szintén további beavatkozásokra van szükség, például lakáshelyzet, közlekedés,
kommunikáció.
   A fogalom tisztázásához újabb jelent ős el őrelépés történt Atkinson munkássága
révén, aki szerint a társadalmi kirekeszt ődés olyan elszigetel ődési folyamat, amely
                         Jász Krisztina: A társadalmi kirekesztettség:
             a perifériára szorult társadalmi csoportok az átmenet időszakában.
                           Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 43–56. p
TÉT XVIII. évf. 2004 s 3                        A társadalmi kirekesztettség ...   45

során az egyes embereknek és társadalmi csoportoknak nincs választási lehet őségük
(Fóti 2003). Míg a szegénységvizsgálatok középpontjában a jövedelmi viszonyok
állnak, a kirekesztés kutatásánál több tényez ő egyidej ű vizsgálatára van szükség.
  Magyarországon a társadalmi kirekesztés fogalmi használatáról és vizsgálatának
kísérleteiről csak a rendszerváltás óta beszélhetünk. Érdemes áttekinteni röviden e
jelenség okait. A fő ok abban keresend ő, hogy a rendszerváltást megel őzően a sze-
génység nem létez ő fogalomnak tekintett jelenség volt Magyarországon. A rend-
szerváltás el őtt a társadalom perifériáján él őket beilleszkedési zavarokkal küzd ők-
nek és többszörösen hátrányos helyzet űeknek titulálták, akik kizárólag saját devian-
ciáiknak köszönhették kialakult helyzetüket (Szalai 2002). A szegénység eltitkolá-
sának egyik legkomolyabb következménye az lett, hogy a társadalomtudósok szá-
mára nem állt rendelkezésre megfelel ő nyelvezet és fogalmi rendszer a rendszervál-
tást követ ően drámai módon felszínre kerül ő jelenség leírására.
  A szegénység és társadalmi kirekeszt ődés vizsgálatok alapját képez ő társadalmi
jelzőszámok3 kidolgozása az 1960-as évekt ől csaknem két évtizeden keresztül tar-
tott. A kutatóm űhelyek létrehozásának célja az volt, hogy megoldást találjanak a
szegénységgel kapcsolatos fogalmi, mérési és egyéb módszertani problémák felol-
dására. A legjelent ősebb társadalomelméleti m űhelyek a német Zaph és a skandináv
iskola képviselője, Vogel vezetésével jöttek létre. Napjainkban a szegénység és
kirekesztettség mérésével kapcsolatban a kutatók számára a legnagyobb kihívást az
Európai Unió integrációs folyamatainak vizsgálata, illetve az erre vonatkozó nem-
zetközi összehasonlító jelz őszámok kidolgozása jelenti. Magyarországon az 1970-es
évek közepén Andorka Rudolf vezetésével indult el a társadalmi jelz őszámok rend-
szerének létrehozása a Központi Statisztikai Hivatalban. A társadalmi indikátorok
felhasználásának legtipikusabb területei: az elemzés, a tervezés és a különböz ő
intézkedések révén bekövetkezett folyamatok monitoringja.
  A szegénység és társadalmi kirekesztettség nemzetközi indikátorainak három tí-
pusát ismerjük: az els ődleges, a másodlagos és a harmadlagos indikátorokat. Az
elsődleges indikátorok a társadalmi kirekesztettség legfontosabb területeit fogják át,
a másodlagos indikátorok segítségével az els ődleges indikátorokat lehet magyarázni,
a harmadlagos indikátorok pedig a jelenség hazai sajátosságaira mutatnak rá. A társa-
dalmi indikátorok rendszerét a Szociális Védelmi Bizottság dolgozta ki 2001-ben. A
szegénység és a társadalmi kirekesztettség vizsgálatára szolgáló hazai indikátorok
tervezete az alábbi elemekb ől épül fel: jövedelem, fogyasztás, lakás, halmozott
szegénység, munkaerőpiac, iskola, tudás, szociális ellátórendszer, a különböz ő
intézményekb ől, szolgáltatásokból való kirekesztettség, térbeli kirekeszt ődés és a
társas kapcsolatokból való kirekeszt ődés. A felsorolásból is látható, hogy a tervezet
objektív és szubjektív indikátorokat egyaránt tartalmaz. A korábbi gyakorlathoz
képest jelentős el őrelépést jelent, hogy egyéni élethelyzetek mérésére is alkalmas,
valamint kistérségi és regionális szint ű mutatókat egyaránt tartalmaz. Pozitívuma,
hogy nagy hangsúlyt fektet a szegénység vizsgálatában a folyamat kialakulásának
megismerésére, ami alapvet ő szempont a társadalmi kirekesztés magyarázatához.
Az új rendszer segítséget kíván nyújtani a társadalmi döntéshozók számára is,
                       Jász Krisztina: A társadalmi kirekesztettség:
           a perifériára szorult társadalmi csoportok az átmenet időszakában.
                         Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 43–56. p
46     Jász Krisztina                                        TÉT XVIII. évf. 2004   s3

hiszen olyan tényez ők sorát tárja fel, amely megfelel ő alapként szolgálhat a társada-
lompolitikai intézkedések kialakítása során. A társadalmi indikátorok bázisául a
rendszeres adatgy űjtések és a különböz ő lakossági és intézményi felvételek szol-
gálnak (például: életmód és id őmérleg, munkaerő és lakásviszonyokra vonatkozó
vizsgálatok, Háztartási Költségvetési Felvétel).
  A Központi Statisztikai Hivatal a szegénység és társadalmi kirekesztés alaposabb
megismerése érdekében a Társadalmi Egyenl őtlenségek és Kirekesztettség projekt
keretében új felvételeket indít a következ ő évtől. E vizsgálat három komponensre
épül, az els ő az úgynevezett EU-SILC vizsgálat, amely a változó életkörülmények
adatfelvételt foglalja magában, a második elem a Nemzeti Program, amely a sze-
génység és kirekesztettség szélesebb dimenzióit fogja át (erre a vizsgálatra négy—öt
évente kerülne sor), valamint célzott vizsgálatok indulnak a romák, a hajléktalanok
és intézetben él ők helyzetének részletes feltárására.

   Az el őbbiekből látható, hogy rendkívül lényeges elemekkel b ővül a közeljöv őben
a szegénység és társadalmi kirekesztés vizsgálata, az új indikátor-rendszer alapján
tervezett vizsgálatok révén lehet őség nyílik a korábban hiányként megfogalmazott
átfogó szegénység és kirekesztés-definíció megalkotására, és e két jelenség okainak és
jellegzetességeinek mélyreható feltárására. További jelent ősége abban rejlik a társa-
dalmi indikátorok bővítésének, hogy a kirekesztés mérséklését célzó Nemzeti Akció-
terv kidolgozásához rendelkezésre állnak majd a szükséges információk.
   A szegénység cizellált vizsgálatára alkalmas indikátorok birtokában képet kapha-
tunk arról is, hogy mely társadalmi csoportok fosztódtak meg a felzárkózás lehet ő-
 ségétől, kik élnek a tartós szegénység szempontjából a legveszélyeztetettebb lét-
 helyzetben.
   A rendszerváltást hazánkban rendkívül mély krízis-id őszak követte, amely hatal-
 mas társadalmi tömeget érintett. Ennek legtipikusabb jelenségei közé tartozott az
életszínvonal drámai mérték ű csökkenése, munkahelyek százezreinek megsz űnése,
 a többség számára a létbiztonság elvesztése. Az /. táblázatban található makrogaz-
 dasági mutatók változása jól tükrözi a rendszerváltás utáni társadalmi-gazdasági
 folyamatok időbeli változását, a krízis és a stabilizáció id őszakait.
   A rendszerváltást követ ő öt—hat évben az elszegényedés vált a szegénység szino-
 nimájává (Szalai 2002). Az elszegényedés a magyar társadalom csaknem 50-70%-át
 érintette. E jelenség árnyékot vetett a mély szegények helyzetére, akik már a szocia-
 lista társadalmi berendezkedés korszakában is a társadalom perifériáján éltek. A
 rendszerváltás el őtt nem lehetett róluk beszélni, helyzetüket vizsgálni, a rendszer-
 váltást követően pedig a figyelem más tömegjelenségekre terel ődött, ezért nem
jutott rájuk kell ő mértékű figyelem. A politikai vezetés legfontosabb feladatává a
 gazdasági stabilizáció megteremtése vált, nem pedig a valódi szegénység okainak
 feltárása és a problémák kezelése. Az 1990-91-et követ ő öt—hat év alatt stabilizáló-
 dott az ország gazdasága, a hirtelen elszegényedéssel sújtott tömegek helyzete norma-
 lizálódott. A gazdaságban lezajlott pozitív folyamatok azonban nem javították a mély
 szegénységben él ők helyzetét. Rajtuk az sem segített, hogy közben a társadalom-
                           Jász Krisztina: A társadalmi kirekesztettség:
               a perifériára szorult társadalmi csoportok az átmenet időszakában.
                             Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 43–56. p
TÉT XVIII. évf. 2004     s3                         A társadalmi kirekesztettség ...          47

tudósok a kutatások eredményeként rengeteg új információval rendelkeztek a sze-
gényekről, 1993-ban megszületett a Szociális Törvény, és számos gyakorlati szak-
ember jelent meg a humán és szociális szférában.
                                I. TÁBLÁZAT
            A fő makrogazdasági mutatók alakulása, 1990-2001 (%)
      (Shaping of the Main Macro-economical Indices between 1990- 2001)
                1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001
Reál-GDP
               -3,5   -11,9 -3,1     -0,6    2,9    1,5    1,3    4,6    4,9    4,4    5,2    3,8
növekedés
Magán-
                3,6   -5,9,   0,0     1,9    -0,2   -7,1   -3,4   1,7    4,9    4,6,   4,1    4,0
fogyasztás
Állótőke-
               -7,1   -10,4 -2,6     2,0     12,5   -4,3   6,7    9,2    13,3   5,9    7,7    3,1
beruházás
Áru- és
szolgáltatás   -5,3   -13,9   2,1    -10,1   13,7   13,4   7,4    26,4   16,7   13,1   21,8   9,1
-kivitel
Áru- és
szolgáltatás   -4,3    -6,3   0,2    12,6    5,7    -0,7   5,7    24,6 22,8     12,3 21,1     6,3
behozatal
Fogyasztói
árváltozás     28,9   35,0 23,0 22,5         18,8 28,2 23,6 18,3         14,3   10,0   9,8    9,2
(átlag)
Nettó reál
                3,7    -7,0   -1,4   -3,9    5,2    -12,2 -5,0    4,9    3,6    2,5    1,5    6,4
bérek
Munkanél-
küliségi ráta, 1,5     6,8    9,3    11,3    10,2   9,5    9,2    8,7    7,8    7,0    6,4    5,7
évi átlag
Forrás: KSH.
  A következ őkben bemutatjuk, hogy mely társadalmi csoportok tekinthet ők a kire-
kesztés kárvallottjainak (Szalai 2002), és melyek e csoport f őbb szociológiai jel-
lemzői. Mint korábban említettük, a társadalmi kirekesztés fogalma a szegénység
egy speciális válfajának, a halmozott szegénység kialakulásának folyamataként
aposztrofálható. Tehát a szegénység nagyon sokarcú állapot, az egyes szegénység-
típust alkotó csoportok más-más pozíciót foglalnak el a társadalmi struktúrában, és
helyzetükb ől való kikerülési esélyeik is differenciáltak. Ennek alapján megkülön-
böztetünk átmeneti és tartós szegénységet, valamint a jövedelmi-megélhetési és a
halmozottan szegények kategóriáját. Ez utóbbi kategóriára használják a kutatók a
mélyszegény, leszakadó és kirekesztett jelz őket egyaránt. A jövedelmi szegények
életében a szegénység „csak" a mindennapi megélhetést érint ő probléma (Szalai
2002). A megélhetési szegények felzárkóztatása kizárólag anyagi eszközökkel is
megoldható. Ezzel szemben a kirekesztetteknél a probléma sokkal súlyosabb,
hiszen számukra a szegénység már életformává vált, életük minden szféráját ez a
léthelyzet hatja át. Az els ő csoportba els ősorban az alacsony fizetéssel rendelkez ő
aktív dolgozók, a gyermeknevelés miatt kisebb anyagi er őforrásokkal rendelkez ő
munkás és esetenként alkalmazott kategóriába tartozó családok, valamint a minimál-
                      Jász Krisztina: A társadalmi kirekesztettség:
          a perifériára szorult társadalmi csoportok az átmenet időszakában.
                        Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 43–56. p
48     Jász Krisztina                                        TÉT XVIII. évf. 2004   s3
nyugdíjjal rendelkez ő, főként városi id ősek tartoznak. Ők a rendszerváltást követ ő-
en elsősorban az infláció munkaer őpiacra gyakorolt hatása, valamint a társadalom-
biztosítási juttatások devalválódása miatt váltak jövedelmi szegényekké. Azonban
ezek a csoportok lakóhelyüket, lakhatási körülményeiket, a gyermekek iskoláztatá-
sát tekintve továbbra is a többségi társadalom tagjaiként élik mindennapjaikat. Ők
alkotják a mai magyar társadalom egytizedét. Ezzel szemben a kirekesztettek —
ahogy elnevezésükb ő l is következik —, szinte teljesen elszakadtak a társadalomtól.
Közös jellemzőjük, hogy szegénységük els ősorban nem a rendszerváltás következ-
ménye, hanem adott esetben évtizedekre nyúlik vissza. Társas kapcsolataik rendkí-
vül beszűkültek, csak a hasonló helyzetben él őkre korlátozódnak. Ők a lepusztult
lakótelepek, az elhagyott tanyák, a feltört lakások lakói. Sajátos intézményrendszer
alanyai: gyermekeik túlnyomórészt kisegít ő iskolákba járnak, ők azok, akik szinte
kizárólag az önkormányzattól kapott jegyeket beváltva a szociális diszkontboltok-
ban vásárolnak, és bel őlük rekrutálódik a fekete piacon megjelen ő kiszolgáltatott
helyzetben lév ő munkavállalók többsége. A rendszerváltás el őtt főként ezekb ől a
családokból kerültek ki az ingázók, az épít ő- és a nehézipar foglalkoztatottjai, akik
a rendszerváltás után felszámolódott másfélmillió munkahely megsz űnésekor szinte
100%-ban elveszítették a munkájukat. Ezek a munkavállalók munkájuk elvesztésé-
vel nemcsak a megélhetési forrásuktól fosztódtak meg, hanem megsz űnt számukra
a különböző szociális és oktatási intézményekhez való kapcsolódás lehet ősége is.
Bel ő lük rekrutálódik a mai nagyvárosi hajléktalantömegek legnagyobb hányada.
   A kirekesztő dés nem csak ezt a csoportot érintette. A mélyszegények táborát nö-
velték a különböz ő állami intézményekb ől kikerülő, társadalmi kapcsolatokkal nem
rendelkező emberek is, így az állami gondozottak, a tartós egészségügyi ellátásban
részesül ők, a börtönb ő l kiszabadultak. Ezek azok az egyének, akik szinte egyáltalán
nem rendelkeznek családi háttérrel. A családi háttér hiánya önmagában is rendkívü-
li módon megnöveli a kirekesztetté válás kockázatát (Szalai 2002). Önmagában
azonban a család megléte nem jelenti „akadályát" a mélyszegénnyé válásnak. A
családi kapcsolatok szoros érzelmi kötelékeken alapuló volta szolgálhat csak vé-
delmül a kirekesztődés ellen.

  A kirekesztettek vizsgálatára különböz ő mérési módszerek állnak rendelkezésre,
halmozott szegénységüket öt mutató mentén vizsgálják, amelyek a következ ők:
jövedelmi szegénység, fogyasztási szegénység, szubjektív szegénység, lakássze-
génység és lakáskomfort-szegénység (Fóti 2003). Azokat az egyéneket, illetve
családokat tekintik kirekesztetteknek, akik az öt dimenzió közül legalább háromban
érintettnek bizonyulnak. Magyarországon a helyzet a lakásszegénység és a lakás-
komfort szegénység terén a legsúlyosabb. A 2000. évi adatok szerint a háztartások
több mint 40%-ában nem fordult el ő a szegénység egyetlen dimenzióban sem, hal-
mozott szegénységben viszont a lakosság 10%-a érintett (2. táblázat).
                             Jász Krisztina: A társadalmi kirekesztettség:
                 a perifériára szorult társadalmi csoportok az átmenet időszakában.
                               Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 43–56. p
TÉT XVIII. évf. 2004         s3                          A társadalmi kirekesztettség ...               49

                                      2. TÁBLÁZAT
                        A szegénység halmozódása a háztartásokban
                        (The Accumulation of Poverty in Households)
                                                                             1998    1999     2000
A háztartások szegénységének típusa és kapcsolódása
                                                                               országos aránya %
Nincs egyféle szegénység sem                                                  28,3    41,5    42,9
Csak egyféle szegénység jellemz ő, ebből:                                     34,1    30,9    30,4
         csak jövedelmi szegénység van                                         3,7     4,1
         csak fogyasztási szegénység van                                       7,2    10,1
         csak szubjektív szegénység van                                       16,3     6,5
         csak lakásszegénység van                                              0,9     5,4
         csak lakáskomfort-szegénység van                                      5,9     4,9
Kétféle szegénységtípus van                                                   23,8    15,1     14,3
Háromféle szegénységtípus van                                                  9,4     7,3       6,7
Négyféle szegénységtípus van                                                   2,7     3,9       2,9
Ötféle szegénységtípus van                                                     1,2     1,2      1,5
Együtt                                                                       100,0 100,0 100,0
* Módszertani megfontolások miatt, a szegénység jellemz őinek szigorítása eredményeként hiányos az adatsor.
Forrás: KSH, Háztartási Költségvetési Felvétel, 1998; 1999; 2000.
   Ha a halmozott szegények 1,1 millió f ős tömegéhez hozzáadjuk még a hajléktala-
nok számát, ami körülbelül 50-80 ezerre tehet ő, illetve az intézményi háztartások sze-
gényeit, akkor elmondható, hogy a magyar társadalom 12-13%-a kirekesztettként él.
   A következőkben a 2003. évi UNDP jelentésben található adatok és elemzés alap-
ján vázoljuk a kirekesztett egyének és családok háztartásainak f őbb jellemzőit.
Demográfiai szempontok alapján véve górcs ő alá a mélyszegények csoportját, lát-
ható, hogy sok közöttük az id ős, egyedülálló ember. A 70 éves, illetve annál id ő-
sebb háztartásfővel rendelkező családok alkotják a mélyszegények egyharmadát. A
gyermekek közül minden ötödik halmozottan szegény, ami annak a következmé-
nye, hogy a nagycsalád nagyon megnöveli a kirekesztettség kockázatát, tehát a
mélyszegény kiskorúak többsége sokgyermekes szül ők gyermeke.
   A kirekesztett családok családfőinek nagy része munkanélküli és csak alapfokú
iskolai végzettséggel rendelkezik. A lakáskörülményekre jellemz ő, hogy jóval ki-
sebb és rosszabb állagú lakásokban élnek, mint a magyar átlag. A háztartások felé-
ben nincs vezetékes víz és fürd őszoba, az otthonok kétharmada egészségtelen.
   A kirekesztettségben él ő családok kiadásaik több mint felét élelmiszerre költik,
20%-át pedig a lakás fenntartására. Ruházkodásra, lakásfelszerelésre, m űvelődésre,
 szórakozásra szinte egyáltalán nem áll rendelkezésre forrás a családi költségvetés-
 ükben. Ezek hiányában nem nyílik lehet őségük a többségi társadalom életébe való
bekapcsolódásra. Megfelel ő ruházat hiányában, el őnytelen külsővel minimálisra
csökkennek az esélyeik a munkaer őpiacra való visszakerülésre, ügyeik intézésére,
hátrányokat szenvednek gyakorlatilag az élet minden területén. Érdekeik megfelel ő
 szintű artikulációjának igazi gátja azonban alacsony iskolai végzettségük.
                      Jász Krisztina: A társadalmi kirekesztettség:
          a perifériára szorult társadalmi csoportok az átmenet időszakában.
                        Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 43–56. p
50     Jász Krisztina                                         TÉT XVIII. évf. 2004   s3

   A mélyszegények alig rendelkeznek tartós fogyasztási cikkekkel, leromlott állapo-
tú lakásokban, tipikus szegényövezetekben élnek. A kirekesztett családok gyerme-
kei számára nem nyílik lehet őség a továbbtanulásra, ami el őrevetíti annak kockáza-
 tát, hogy feln őttként is kirekesztettként fognak élni.
   A leszakadók helyzetét tovább súlyosbítja az a tény, hogy minden harmadik kire-
 kesztett háztartásban találunk tartósan beteg családtagot. A magyar háztartásoknál
 átlagosan minden ötödik esetben találkozunk ezzel a problémával.
   A kirekeszt ődés kialakulásának van még két olyan kockázatnövel ő eleme, amely
nem az egyéni sors vagy a családi háttér következménye. Az egyik ilyen faktor a
 kutatási témánk szempontjából kiemelt fontosságú települési hátrány, a másik
 mélyszegénységet generáló tényez ő az etnikai származás.
   A szegénység kockázatában 1990 el őtt a földrajzi elhelyezkedés kevésbé volt
 meghatározó tényez ő . A rendszerváltás utáni második évben Budapest és a falvak
között a szegénységrátában csupán kétszeres volt az eltérés, 1998-ra ez a differencia
tízszeressé n őtt (Spéder 2002). Az 1990-es évek elején csak az Északkelet-
 magyarországi régió mutatója volt kiugróan magas, az akkori átlag másfélszerese,
majd hat év múlva kétszerese lett az 1998. évi átlagnak, és csaknem tízszerese a
budapesti rátának. Ma már az eltér ő típusú településen lakókat óriási különbségek
jellemzik. Megállapítható, hogy a tartósan szegények f őként falvakban és kisváros-
okban, valamint fő ként az ország északkeleti részében laknak. Budapesten és a
Dunántúlon nem számottev ő a tartósan szegények aránya. Az átmenetileg szegé-
nyek is a fejletlenebb Kelet-és Észak-magyarországi régiókban élnek leginkább, —
de érdekes adat talán —, hogy településtípus alapján els ősorban a megyeszékhelyekre
koncentrálódnak. A falusiak jövedelmekben való lemaradása az adatokból jól nyo-
mon követhet ő . Azokon a területeken, ahol a lakosság még képes az önellátásra, ott
a jövedelmi különbségek, például a f ővárosi jövedelmi szegényekhez képest, mér-
sékeltebben jelentkeznek. A kirekesztettek helyzetén azonban az önellátás nem
segít számottev ő mértékben.
   Az országon belüli szegénység és kirekesztettség szempontjából releváns infor-
mációkkal szolgál a humán fejlettségi mutató, az az a HDI-index. A HDI-index
négy fő összetev őből áll, amelyek az alábbiak:
   — az oktatásban megszerzett tudás,
   — az egy lakosra jutó GDP,
   — az életszínvonal,
   — az élethossz, amelyet a születéskor várható élettartam mutatójával mérnek
        (Fóti 2003).
  A HDI-re kapott értékek 0-1 között helyezkednek el, az 1 közeli értékek jellemzik
a fejlettebb területi egységeket. Magyarország HDI-indexe 0,817, amellyel a világ-
ranglista 43. helyén áll.
  Magyarországon 1999-ben végeztek HDI-index számítást a megyékre és a f ővá-
rosra (Fóti 2003). A megyei értékek meghatározásánál is felmerül az a módszertani
probléma, ami általában véve is megnehezíti a szegénység és kirekesztettség területi
                          Jász Krisztina: A társadalmi kirekesztettség:
              a perifériára szorult társadalmi csoportok az átmenet időszakában.
                            Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 43–56. p
TÉT XVIII. évf. 2004    s3                      A társadalmi kirekesztettség                51

dimenziók mentén történ ő vizsgálatát, ez nem más, mint a területi mutatók korláto-
zott volta. A területi információk beszerzése azért problematikus, mert a népesség
főbb jellemzőiről csak a népszámlálások nyújtanak információt. A GDP esetében -
lévén, nem állnak rendelkezésre területi árindexek -, csak becsült adatokkal dol-
gozhatnak a kutatók. 4
  A régiókra vonatkozó értékek a megyei adatok népességgel súlyozott átlagai
(3. táblázat).
                                  3. TÁBLÁZAT
       A humán fejlettségi mutató (HDI) megyei differenciáltsága 1999-ben
     (Differences in the Human Development Index on a County Level in 1999)
                                                         A HDI alapelemei
                      Népes-               Születés-                                Egy
                                                          Írni-     Összevont
                        ség               kor várba-                              lakosra
    Megye, régió                HDI99                   olvasni     iskolázott-
                      (ezer fő,           tó élettar-                           jutó GDP
                                                         tudók     sági mutató
                       2000)                 tam                                (PPP,USD)
 Budapest             1812      0,866         71,6        99,7           80,3    20 400
 Pest                 1033      0,790         70,2        99,0           63,3      8 700
 Közép-
 Magyarország         2845      0,838
 Fejér                426       0,821         70,7        99,5          70,5       12 200
 Komárom-Esztergom    310       0,805         70,4        99,5          73,4        8 900
 Veszprém             373       0,805         71,4        99,6          70,7        8 500
 Közép-Dunántúl       1109      0,812
 Győr-M.-Sopron       424       0,841         72,1        99,7          74,2       14 000
 Vas                  266       0,823         70,5        99,6          71,3       12 600
 Zala                 293       0,813         70,7        99,5          75,2        9 600
 Nyugat-Dunántúl      983       0,827
 Baranya              401       0,798         70,0        99,3          72,7       8 300
 Somogy               330       0,789         70,2        98,9          71,2       7 400
 Tolna                244       0,805         70,1        98,6          73,8       9 500
 Dél-Dunántúl         975       0,797
 Borsod-A.-Zemplén    730       0,788         69,6        98,8          75,2       7 200
 Heves                323       0,800         70,8        99,2          75,4       7 700
 Nógrád               217       0,776         70,2        98,7          71,2       5 900
 Észak-
 Magyarország         1270      0,790
 Hajdú-Bihar          542       0,797         70,6        99,1          73,7        7 700
 Jász-N.-Szolnok      412       0,789         69,7        98,8          75,1        7 200
 Szabolcs-Sz.-Bereg   570       0,773         69,3        98,9          72,0        5 900
 Észak-Alföld          1524     0,786
  Bács-Kiskun         532       0,796         70,7        99,1          73,2        7 500
  Békés               392       0,796         70,8        99,5          73,8        7 300
  Csongrád            418       0,815         70,8        99,5          78,7        9 200
  Dél-Alföld          1342      0,802
  Magyarország        10 043    0,817         70,6         99,3         75,0       10 700
Forrás: Fóti 2003.
                      Jász Krisztina: A társadalmi kirekesztettség:
          a perifériára szorult társadalmi csoportok az átmenet időszakában.
                        Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 43–56. p
52     Jász Krisztina                                        TÉT XVIII. évf. 2004   s3
  Az adatok ebben az esetben is alátámasztják a f őváros kimagasló fejlettségét. A
Közép-magyarországi régió HDI-indexe is jóval meghaladja az országos átlagot. Az
adatok mind a régiók, mind a megyék szintjén a nyugati országrész el őnyét tükrö-
zik. A régiók közül a Nyugat-magyarországi régió fejlettsége meghaladja az orszá-
gos átlagot, de a megyék rangsorában is a nyugati országrész megyéi (Gy őr-Moson-
Sopron, Vas) állnak az élen. Melléjük zárkózik még fel Fejér megye a Közép-
dunántúli régióból. Az ország keleti és északi térségeib ől csak Csongrád megye
közelít az országos átlaghoz, ami f őként Szeged dinamikus gazdasági fejl ődésének
és oktatási központ funkciójának következménye. A legkedvez őtlenebb helyzetű a
régiók HDI-indexe alapján is az Észak-magyarországi és az Észak-alföldi régió.
E régiókban találhatók a legalacsonyabb indexértékekkel rendelkez ő megyék: Nóg-
rád és Szabolcs-Szatmár-Bereg. A Dunántúlon szembet űnő a Dél-Dunántúl hátrá-
nya a nyugati országrész fejlett térségeihez képest. Baranya aprófalvas térségei által
generált kedvez őtlen helyzetet még a fejlett régióközpont, Pécs sem tudja mérsé-
kelni. A Dél-dunántúli régió megyéi közül Tolna értékei meglehet ősen magasak,
amely a paksi atomer őmű megyei GDP-re gyakorolt hatásának tudható be.
  A táblázat adataiból látható, hogy a humán fejlettségi mutató értékei is leképezik a
más profilú területi kutatások eredményeit. A perifériákon a helyzet változatlan, a
területi hátrányok nem mérsékl ődtek számottev ően. A települési hátrány, mint arra
korábban már érint őlegesen történt utalás, úgynevezett kollektív hátrány (Szalai
2002) a társadalmilag kirekesztettek számára. A városok és a falvak közötti óriási
különbségek létrejötte részben az er őltetett szocialista iparosításnak, másrészt az
ország főként határ menti régióit érint ő tudatos visszafejlesztési politikának a kö-
vetkezménye. Az 1945 után kezd ődött és a hetvenes években csúcspontjára jutott
folyamatok a lakosság munkaer ő-piaci helyzetét alapvet ően befolyásoló infrastruk-
turális különbségeket eredményeztek, mely helyzet alapvet ően befolyásolta jöve-
delmi viszonyaikat, valamint közvetetten kihatott érdekérvényesít ő képességeikre
és társadalmi integrációba való bekapcsolódásuk esélyeire is. A rendszerváltás
végleg a mélyszegénység állapotába juttatta az apró zárványtelepülések lakóit, akik
tömegével veszítették el munkájukat. A településeken sok esetben a legalapvet őbb
szolgáltatásokat sem találjuk meg, nem m űködnek a különböz ő oktatási intézmé-
nyek, nincs egészségügyi ellátás. Az ingatlanok elértéktelenedése miatt a zárt apró-
falvak, valamint a depressziós, volt ipari körzetek lakói számára lehetetlenné vált a
mobilitás. A kirekesztettségb ől való kitörésük csak nagyon összehangolt, számos
területet érintő integrált fejlesztési programok eredményeként valósítható meg, saját
— gyakorlatilag nem létez ő — erőforrásaikból képtelenek erre.
  Az alábbi térkép négy kategória mentén ábrázolja Magyarország településeit,
amelyek alapján jól nyomon követhet ők hazánk leginkább periférikus területei
(a sötét foltok jelzik a leginkább leszakadó, periférikus térségeket) (1. ábra).
                                       Jász Krisztina: A társadalmi kirekesztettség:
                           a perifériára szorult társadalmi csoportok az átmenet időszakában.
                                         Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 43–56. p
TÉT XVIII. évf. 2004                              s3                                       A társadalmi kirekesztettség ...   53

                                                               1. ÁBRA
                                                  Hátrányos helyzetű települések, 2001
                                                     (Deprived Settlements, 2001)


            Hátrányos helyzet ű települések — 2001.




   El      Nen hit lányos helyzetű tel syeldedc


       I   0 nhibeukon kieth hildnyo 1.1).0 teleyelések

   s       Tizde/m gezdegegi azenponitd dm «adott települéeek


   s       Onhibijukon kivel hátránya. helyzetű Ó. tewhlmi , vadellIze nem pontba ele eladott települések



  Forrás: Sziklai 2003.
  A kirekesztés másik forrása, amely nem az egyéni sors, illetve a családi háttér ál-
tal determinált, tehát szintén kollektív faktor, az etnikai szegénység, amely Ma-
gyarországon a cigány lakosság kétharmadát sújtja. Az el őbbiekben vázolt területi
egyenlő tlenségek és abból fakadó hátrányok, valamint az etnikai szegénység között
szoros összefüggés áll fenn. Az ország leginkább kirekesztettnek tekinthet ő csoport-
ja az aprófalvas térségek és a magas munkanélküliséggel sújtott volt nehézipari
központok alkotta depressziós térségek roma lakossága. A rendszerváltás el őtt, a
kormányzat kényszerasszimilációs politikája bár magán viselte a totális rendszerek
sajátosságait, mégis ezen id őszakban a romák számára lehet ővé vált egyfajta limi-
tált felzárkózás a többségi társadalom tagjaihoz (Szalai 2002). Megindult iskolázta-
tásuk, szakmát tanultak, munkahelyhez, sok esetben lakhatási lehet őséghez jutottak.
A nyolcvanas években e folyamatok eredményeként vált normává számukra a
gyermekek iskoláztatása, a szakmatanulás és a születésszabályozás. A rendszervál-
tás ezt a pozitív tendenciát törte meg. A tömeges elszegényedés közepette a létbi-
zonytalanságba került tömegek számára a romák számos esetben b űnbakként
aposztrofálódtak, és ha látensen is, de megfogalmazódott egyfajta igény a többségi
társadalom tagjai részér ő l korábbi helyzetükbe való visszataszításukra. A hátrányos
helyzetű kistelepüléseken a meglehet ő sen limitált szociális juttatásokért harc indult
a romák és nem romák között. Kirekesztettségük érzékeltetésére álljon itt néhány
                      Jász Krisztina: A társadalmi kirekesztettség:
          a perifériára szorult társadalmi csoportok az átmenet időszakában.
                        Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 43–56. p
54     Jász Krisztina                                         TÉT XVIII. évf. 2004 s 3

adat: a romák szegénységi rátája hétszerese, a tartós szegénység tekintetében csak-
nem tízszerese a nem romákénak. A cigány származású embereknek csupán egy-
ötöde nem volt még élete során szegény (Spéder 2002).
  Összefoglalóan elmondható, hogy a rendszerváltás alapvet ően a foglalkoztatás
terén okozott drámai változásokat a magyar társadalomban, amely az 1990-es évek
derekán tömeges elszegényedéshez vezetett, melynek mértéke 1995-97 között volt
a legmagasabb. A magyar társadalom legmagasabb szegénységi kockázattal rendel-
kező csoportjait a gyermekek, a gyermeküket egyedül nevel ő szülők, a húrom és
több gyermekes családok, az alacsony iskolai végzettség űek, a tartós munkanélküliek,
a falun él ő k és a roma emberek alkotják. A területi különbségek számottev őek, a
hátrányos helyzet ű depresszív térségekben nem megfelel ően működnek a szociális
feszültségek kezelésére hivatott intézmények, amely els ősorban a települések ked-
vezőtlen gazdasági helyzetének következménye (A szociális terület... 2002).
  A társadalmi kirekesztés mérséklése, a halmozottan hátrányos helyzet űek életkö-
rülményeinek javítása az egyik legsürget őbb össztársadalmi feladat, amely számos
színtéren igényel reformokat. El őször szót kell ejtenünk az európai uniós csatlako-
zásunkból fakadó kötelezettségeink teljesítésére. Mint arra a bevezet őben már utal-
tunk, az 1997. évi Amszterdami Szerz ődés óta a társadalmi kirekesztés az egyik
leggyakrabban hivatkozott szó az Unióban. Jelenleg érvényben van a leghátrányo-
sabb helyzetű társadalmi csoportok felzárkóztatását célzó uniós szint ű együttműkö-
dés, melynek egyik legfontosabb eszköze a foglalkoztatáspolitikát érint ő nyílt koor-
dinációs rendszer. Az EU célkit űzéseket fogalmaz meg a kirekesztettség mérséklé-
sére vonatkozóan, amelyek be kell, hogy épüljenek minden tag- és csatlakozni kí-
vánó ország nemzeti és regionális politikájába. A tagországok kétévente nemzeti
cselekvési terveket készítenek, mutatókat dolgoznak ki a társadalmi kirekesztettség
mérésére, valamint felülvizsgálják és értékelik a cselekvési tervet.
  A társadalmi kirekesztő dés elleni stratégia minél sikeresebb megvalósítását a
2002. január 1-jétő l életbe lépett Közösségi Akcióprogram is segíti, amelyhez
Magyarország is csatlakozott 2002 júliusában. Fontos fejlemény, hogy a Magyar
Kormány 2003-ban elkészítette a társadalmi beilleszkedésre vonatkozó Közös Me-
morandumot, amely a legfontosabb szakmapolitikai intézkedéseket és irányokat
tartalmazza. A Memorandum elfogadását követ ően hazánknak el kell készítenie az
első társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervét is.
  A társadalmi kirekesztés problematikája, a jelenség rendkívül komplex jellege
elő revetíti azt a tényt, hogy mérséklése és megszüntetése csak akkor lehetséges, ha
megtörténik a különböz ő szakmapolitikai döntések és az e célra fordítható források
elosztásának összehangolása. E folyamatban a területfejlesztés szerepl őire számos
feladat hárul. Ezt indokolja az a tény is, hogy ma már világosan látszik, elengedhe-
tetlenül szükség van a területi szint ű szociálpolitikai tervezés reformjára. Ezt több
tény is indokolja, egyrészt az uniós csatlakozás révén megnyíló új forrásokhoz való
hozzájutás metódusa, a tervezett közigazgatási reform, az egyes ágazatok közötti
partnerségi viszonyok er ősítésének szükségessége, továbbá a szociális ágazat haté-
konyabb feladatellátásának igénye. A közigazgatási reform következményeként a
                              Jász Krisztina: A társadalmi kirekesztettség:
                  a perifériára szorult társadalmi csoportok az átmenet időszakában.
                                Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 43–56. p
TÉT XVIII. évf. 2004         s3                          A társadalmi kirekesztettség ...             55

szolgáltatásszervezés két kiemelt területi szintje a kistérség és a régió lesz. Kistér-
ségi szinten fontos el őrelépést jelentett mind a területi szint ű tervezés, mind pedig a
tárcák közötti partnerség szempontjából a kistérségi szociális felzárkóztató progra-
mok bevezetése, melynek keretében mind az ESZCSM, mind pedig a programba
bevont kistérség által érintett megye területfejlesztési tanácsa három éves id őszakra
forrásokat biztosít a kistérséget alkotó településeken els ősorban a hiányzó alapellá-
tási formák megteremtésére. A programon belül különösen preferáltak a társulások
formájában megvalósítani kívánt projektek. Ez a gyakorlat mindenképpen folyta-
tandó a jövőben is. Regionális szinten is elengedhetetlenül fontos a szociálpolitikai
tervezés meghonosítása, amelyet egyrészt a Strukturális Alapokhoz való hozzáférés
feltételeinek megteremtése indokol, másrészt pedig a regionális fejlesztési taná-
csoknál rendelkezésre álló támogatásokhoz való hozzájutás tesz aktuálissá. A terü-
letfejlesztési intézményrendszer 1999. évi reformjának eredményeként létrejött
regionális fejlesztési tanácsok mintájára szükséges a regionális szociálpolitikai
tanácsok létrehozása is. A szociális terület regionalizációja során elkerülend ő szá-
mos olyan hiba, amelyet a szegénység és kirekesztettség kutatói a szociális ellátá-
sok települési szintű decentralizációjával kapcsolatban rónak fel. Nagyon fontos,
hogy a leosztott feladatok mellé kell ő mértékű elosztható forrás is rendelkezésre
álljon a regionális intézmények számára, ne csak a parlamenti választások idején
 helyező djenek feladatok ellátására szolgáló források a decentralizált szintekre, mint
ahogy ez jelenleg például Csehországban történik a regionalizált szociális szolgálta-
 tásszervezés terén.
   A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem csak akkor lehet igazán hatékony, ha a
 területfejlesztési politikákban is fontos szempontként jelenik meg a társadalmi
 egyenl ő tlenségek csökkentésének szükségessége. Olyan támogatáspolitikára van
 szükség, amely lehet ővé teszi a helyi társadalom er őforrásainak mozgósítására
 irányuló kezdeményezések támogatását. A területfejlesztés és a vidékfejlesztés
 szerepl őinek pedig együtt kell m űködnie a falu hagyományosan valaha meglév ő
 önsegélyez ő folyamatainak visszaállításában. 5
   Megítélésünk szerint a társadalmi kirekesztés 2004. évt ől induló új, a területi
 dimenziókat is hangsúlyosan magába foglaló vizsgálata számos új információt fog
 szolgáltatni a területi egyenl őtlenségek okairól, jellegzetességeir ől, valamint köze-
 lebb viszi a kutatókat a periféria-problematika alaposabb megismeréséhez is.

                                               Jegyzetek

    A tanulmány a Dr. Csatári Bálint által vezetett, Területi konfliktusok és változásaik a periférián cím ű
    kutatási program keretén belül készült 2003-ban.
2
    Az elméleti áttekintés Spéder Zsolt: A szegénység változó arcai cím ű (2002) könyve releváns fejezeté-
    nek felhasználásával készült.
3
    A társadalmi jelz ő számok áttekintése Monostori Judit, a KSH munkatársa 2003. november 6-án, a
    társadalmi befogadás-kirekesztés hatásairól szóló m ű helybeszélgetésen tartott el őadása anyagának
    felhasználásával készült.
4
    Számos más apróbb módszertani probléma is felmerül a HDI-index meghatározása során, de ezek
    témánk szempontjából nem bírnak túl nagy jelent őséggel, ezért nem térünk ki rájuk részletesen.
                          Jász Krisztina: A társadalmi kirekesztettség:
              a perifériára szorult társadalmi csoportok az átmenet időszakában.
                            Tér és Társadalom, 18. 2004. 3. 43–56. p
56        Jász Krisztina                                               TÉT XVIII. évf. 2004 III 3
5
    A tárcák el ő tt álló feladatok áttekintése részben Sziklai István, az ESZCSM munkatársa a 10 éves a
    Szociális Törvény című konferencián elhangzott el ő adásának felhasználásával készült.


                                              Irodalom
Ferge Zs.—Tausz K.—Darvas Á. (2002) Küzdelem a szegénység és a társadalmi kirekesztettség ellen.
  Esettanulmány Magyarországról. International Labour Office, Budapest.
Fóti K. (szerk.) (2003.) A szegénység enyhítéséért. Helyzetkép és javaslatok. Országjelentés a humán
  fejlettségrő l az UNDP program keretében, MTA Világgazdasági Kutató Intézet, Budapest.
Füleki D. (2001) A társadalmi kirekesztés és befogadás indikátorai. — Szociológiai Szemle. 2.84-95. o.
Havasi É. (2002) Szegénység és társadalmi kirekesztettség Magyarországon. — Szociológiai Szemle. 4.
  51-72. o.
Monostori J. (2003) A szegénység és társadalmi kirekesztés indikátorai. Konferencia el őadás. 2003.
  november 6. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest.
Spéder Zs. (2002) A szegénység változó arcai. Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság —
  Századvég Kiadó, Budapest.
A szociális terület helyzetelemzése, 1994-2001. (2002) ESZCSM háttéranyag a Nemzeti Fejlesztési
  Tervhez. Budapest.
Szalai J. (2002) A társadalmi kirekesztés egyes kérdései az ezredforduló Magyarországán. — Szociológiai
  Szemle. 4.34-51. o.
Sziklai I. (2003) Az átmenet társadalmi, gazdasági kihívásai. Konferencia el őadás. 10 éves a Szociális
  törvény c. konferencia. 2003. december 5. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest.



         SOCIAL EXCLUSION: SOCIAL GROUPS ON THE
        PERIPHERY DURING THE TRANSITIONAL PERIOD
                                       KRISZTINA JÁSZ
  The author reviews the most important sociological schools that could be considered as a
theoritical background for the examination of social exclusion. She also examines the process
of elaborating social indicators that can be used for measuring exclusion. Furthermore, the
study follows the shaping of the situation of socially excluded groups during the last one and
a half decades after the change of the regime. She stresses the need of reform in socio-
political planning on a regional level.


Refbackek

  • Jelenleg nincsenek refbackek.


Creative Commons License
A kiadvány a Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 3.0 licenc alatt jelenik meg.