Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 59-71. p.

  Tér és Társadalom                                                  XVIII. évf. 2004     s   1: 59-71



    ADALÉKOK A GAZDASÁGI SZUBURBANIZÁCIÓ
               KÉRDÉSKÖRÉHEZ
       (Additions to the Question of Economic Suburbanisation)

                                       KOÓS BÁLINT
  Kulcsszavak:
  Magyarország decentralizáció gazdasági átalakulás szuburbanizáció

  A rendszerváltást követ ően a magyar gazdaságban is érvényre jutottak a piacgazdaság szigorú törvé-
  nyei, amelyek intenzív átalakulásra késztették a hazai vállalkozásokat. A megváltozott körülményekhez
  történő alkalmazkodás egyik aspektusa a telephelyek térbeliségének felülvizsgálata, vagyis a relokáció.
  A folyamat révén a korábbi er ős koncentráció mérsékl ődik, hiszen a cégek jellemz ően a városkörnyéki
  településeken keresnek maguknak új telephelyet.


                                              Bevezetés

    Magyarországon az utóbbi években több okból is az érdekl ődés középpontjába
  került a gazdasági tevékenységek térbeli koncentrációjának mérsékl ődése. A
  megnövekedett figyelem érthet ő, hiszen a kérdés jelent ős társadalmi-gazdasági
  csoportok helyzetét befolyásolja. A gazdasági tevékenységek áthelyez ődése ugyanis
  alapjaiban formálja át a kialakult helyzetet: megváltoztathatja az évtizedek alatt
  kialakult ingázási viszonyokat, a helyi adókon keresztül befolyásolja az érintett
  önkormányzatok mozgásterét, a közszolgáltatások fejlesztésének anyagi alapját. De
  ide lehet sorolni a munkavállalókat is, s őt a közszolgáltatások nyújtóit is: a gazda-
  ság igényei nem csupán a tömegközlekedést formálják, de hosszabb távon a szak-
  képzési intézményeket is. Fontos tehát képet alkotnunk arról, hogy a folyamat mi-
  lyen földrajzi kiterjedéssel, intenzitással és szektoriális jellegzetességekkel zajlik.
    A folyamat jellemzésére rengeteg fogalom honosodott meg hazánkban, egyebek
  mellett szokták dekoncentrációnak, szétterülésnek, túlcsordulásnak, kiegyenlít ődés-
  nek nevezni. Bár mindegyik kifejezés megragad egy-egy markáns jellemz őt, a továb-
  biakban mégis inkább a szociológusoktól átvett gazdasági szuburbanizáció (Tímár-
  Váradi 2000) kifejezést alkalmazzuk. Ugyanis, megítélésünk szerint e fogalom úgy
  ragadja meg a folyamat lényegét, hogy nem sz űkíti le azt néhány speciális okra vagy
  esetre, mint teszi azt például a túlcsordulás, bár kétségtelenül magában foglal egy er ős
  földrajzi lehatárolást. Érzékelteti ugyanis, hogy a folyamat korántsem tekinthet ő álta-
  lánosnak, inkább csak az urbánus városkörnyéket érinti, miközben a rurális térségek
  egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben kapcsolódnak be a folyamatba.
    A nemzetközi szakirodalomban hasonló terminológiai kavalkáddal találkozunk,
  amiben kétségtelenül szerepet játszik az egyes diszciplínák eltér ő megközelítése is.
  A közgazdászok el őszeretettel használják a dekoncentrációt, illetve diszperziót
  (Krugman, Porter), az új gazdaságföldrajzi megközelítés hívei (többek között
           Koós Bálint : Adalékok a gazdasági szuburbanizáció kérdésköréhez.
                       Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 59-71. p.
60     Koós Bálint                                         TÉT XVIII. évf. 2004   s   1

Brennan, Hill) inkább a decentralizációt részesítik el őnyben (Brennan—Hill 1999).
A földrajz, gazdaságföldrajz fel ől érkező k ezzel szemben gyakran szétterülésként
értelmezik a jelenséget.
  A gazdasági aktivitás térbeli dekoncentrációja a fejlett világ valamennyi országá-
ban érzékelhető, de intenzitása, id őbeli megjelenése komoly eltéréseket mutat. Az
Amerikai Egyesült Államokban már az 1950-es években megindult és a hatvanas
évekre markáns jelenséggé vált a vállalatok (különösen a feldolgozóipari cégek)
kihúzódása a városokból, miközben Európában a folyamat jó tíz éves késéssel:
Nagy-Britanniában az 1960-as években, míg a kontinentális Európában inkább csak
a hetvenes években jelentkezett (Cheshire—Hay 1989), melynek hatását csak tovább
erő sítette az 1973-as olajválság. A technikai, technológiai fejl ődés, valamint az
inputárak drasztikus megváltozása gyors reagálást kényszerített a fejlett világ vál-
lalkozásaira, amelynek egyik eleme volt a telephely elhelyezésének felülvizsgálata.
  Magyarországon, miként a többi szocialista államban is, elmaradtak azonban azok
a stratégiai döntések, amelyek a megváltozott körülményekhez igazították volna a
vállalat mű ködését. A tervgazdaság keretei közepette, amikor vállalati döntési sza-
badságról egyáltalán nem lehetett beszélni, nem voltak adottak a feltételek a kény-
szerű alkalmazkodáshoz: se kell ő döntési jogkör, se információ, se pedig megfelel ő
anyagi háttér nem állt rendelkezésre.
  Ezen stratégiai döntések egyike a „hol m űködjön a vállalat", hiszen a telephely
megválasztásával komoly mértékben befolyásolni lehet a vállalat költségeit, eseten-
ként még az árbevételét is. Ez a kérdés természetesen csak a tényleges gazdálkodási
szabadság létrejöttével kapott figyelmet, ami aztán egy igen intenzív relokációs
hullámot eredményezett a rendszerváltást követ ően. Az a folyamat, amely a fejlett
gazdaságokban közel két évtized alatt zajlott le, hazánkban jóval intenzívebben
folyt és folyik még ma is, hiszen még korántsem állíthatjuk, hogy befejez ődött
volna a tevékenységek „térbeli racionalizálása". A magyar gazdaságnak a telephely
választás területén közel négy évtizednyi (technológiai, infrastrukturális, szemléleti)
fejlődéshez kell rövid idő n belül alkalmazkodnia, ha javítani akarja nemzetközi
versenyképességét.

                                 Elméleti keretek

  A vállalkozások térbeli elhelyezkedése évszázadok óta foglalkoztatja mind a tu-
dományos, mind pedig az üzleti élet szerepl őit. A klasszikus telephelyelméletek
(Thünen, Weber, Lösch) alapvetéseit, miszerint racionális gazdálkodót és tökéletes
informáltságot tételeztek fel, ugyan számos irányból támadták, ám mégis alkalmas-
nak bizonyultak mind a tudományos élet, mind pedig a napi (gazdasági) döntési
helyzetekben. A döntés kritériumává ugyanis a költségminimalizálást emelték,
amely számszerűsíthető és alkalmas a verseng ő alternatívák összevetésére is. S őt az
elmélet alapján megmagyarázhatóvá váltak a gazdasági tér „egyenetlenségei" is —
bizonyos ágazatok területi koncentrációja levezethet ővé vált a költségviszonyokból.
Az 1950-es évektől kezdődően azonban érzékelhet ően megváltozott a gazdaság
           Koós Bálint : Adalékok a gazdasági szuburbanizáció kérdésköréhez.
                       Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 59-71. p.

TÉT XVIII. évf. 2004   s   1                   Adalékok a gazdasági ...            61

térbeli elhelyezkedése, a vállalatok látványos költözködésbe kezdtek, megkérd ője-
lezve ezzel az addigi elméletek érvényességét. A tudományos világ válasza nem
késett soká (Isard), hamarosan megjelentek azok a publikációk, amelyek az új hely-
zethez igazították a régi elméleteket, a költségviszonyok megváltozása ugyanis
alapvető változásokat idézett el ő.
   Tekintsük át, milyen tényez ők hatására döntenek a vállalkozások a relokáció mel-
lett. (A tényez ők és hatásaik számbavételekor nagyban támaszkodtunk Natalie
Cohen 2000-ben megjelent Business Location Deciosion-Making and Cities:
Bringing Companies Back cím ű kutatási eredményeire.)
   A szervezeti változás gyakran jár együtt a cég tevékenységének földrajzi értelem-
ben vett racionalizálásával. Különösen hangsúlyossá vált ez a kérdés a vállalati
életben drasztikusan megugrott felvásárlások és összeolvadások (M&A üzletek)
következtében, hiszen a korábban független szervezetek összevonása lehet őséget
teremt a szinergikus hatások maximális kihasználására, a szervezeti ellenállás meg-
törésére. Különösen jelent ős a változás, ha egy tradicionális családi tulajdonú vál-
lalkozás kerül „eladósorba", mivel e vállalatcsoport tagjai jellemz ően erősen kötőd-
nek az alapítás helyéhez.
   A szervezeti változás természetesen nem köthet ő csupán a tulajdonosi kör átala-
kulásához, számos más hatás is a szervezeti változás és ezzel a telephelyváltás felé
tereli a szervezetet. E hatások közül feltétlenül ki kell emelni az utóbbi három évti-
zed egyre élesed ő piaci versengését, amely drámai mértékben átalakította a vállala-
tok felépítéséről alkotott képet. A különböz ő verseng ő menedzsment-tanok divat-
hullámait követve a szervezetek jószerével permanens átalakulás állapotában van-
nak, amelynek a hátterében a küls ő környezet dinamikus változása áll. Gyakorlati-
lag, amire a szervezet alkalmazkodik egy helyzethez, addigra a környezet újabb
változása miatt ismét alkalmazkodásra kényszerül.
   A különböző szervezeti átalakítások földrajzi kihatásait nem szabad alábecsülni.
A szervezeti hierarchia lelapítása (Carlzon 1985) nem csupán a szervezeti szintek
számát csökkentette, de az ideálisnak tekintett épület képét is megváltoztatta. El ő-
térbe kerültek azok a nagy alapterület ű, „lapos" irodák, amelyek már kialakításuk-
nál fogva is jobb átláthatóságot, kisebb széttagoltságot képviselnek a több emeleten
szétszórt irodákkal szemben. Ez a vezet ői szemlélet a belvárosi felh őkarcolók iro-
dáival szemben inkább a külvárosi, szuburbán irodákat preferálja.
   A technológiai fejl ődés hatása az optimális telephely kiválasztására triviálisnak
tekinthető : a vasútvonalak kiépítése tette lehet ővé az els ő nagy ipari vállalkozások
létrejöttét. Iparfejleszt ő hatását mi sem mutatja jobban, mint hogy a budapesti gyár-
 ipar is jellemz ően a körvasút menti területeken telepedett meg (Ferencváros, Újpest,
 Kispest), ott fejl ődött naggyá. A közlekedési lehet őségek fejl ődésén túlmenően a
kommunikációs technikák fejl ődése is nagy hatással bír a földrajzi elhelyezkedésre.
 A telefonellátottság javulásával vált lehet ővé a vállalati funkciók elkülönítése,
 melynek hatására a vállalatvezetés a belvárosi irodákba költözött, a termelés pedig
el őbb a városszéli telephelyre, majd a kés őbbiekben a rurális térségekbe húzódott ki
 (urban—rural shift).
           Koós Bálint : Adalékok a gazdasági szuburbanizáció kérdésköréhez.
                       Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 59-71. p.

62    Koós Bálint                                          TÉT XVIII. évf. 2004   s   1

  A kommunikációs költségek csökkenése, az internet, az e-mail jelentette forra-
dalmi változás új dimenziókba helyezte a telephelyválasztás kérdését, lehet ővé vált
ugyanis a vállalati funkciók térbeli elhelyezkedésének globális optimalizálása.
Harminc éve még elképzelhetetlen lett volna egy olyan szervezet, amelynek köz-
pontja New Yorkban van, az „irodai" funkciók egy texasi kisvárosban, a termelés
pedig Bulgáriában, Vietnámban és Brazíliában.
  A telephely racionális elhelyezését komoly mértékben képes befolyásolni a kor-
mányzati tevékenység, mivel alapjaiban képes megváltoztatni a költségviszonyokat.
A kormányzat szabályozási aktivitása a különböző deregulációs, liberalizációs
politikák következtében mélyreható változásokat generált az üzleti életben. Elég itt
csupán a telekommunikációs, illetve a légiközlekedési piac felszabadítására utalni,
a piaci verseny hatására mindkét területen látványosan zuhantak az árak, megvál-
toztatva ezzel a költségviszonyokat, új helyszíneket értékelve fel.
  A szabályozási tevékenység ennél direktebb módon is kifejtheti hatását, elegend ő,
ha megszigorítják az építési el őírásokat, a környezetvédelmi szabályokat, vagy
korlátozzák a közlekedést, például súlykorlátozást vezetve be.
  A kormányzat nem csupán regulátorként, hanem vásárlóként is komoly befolyást
gyakorol a vállalati életre. A nagy állami infrastrukturális beruházások (autópálya,
repülőtér, híd, újabban nagysebesség ű vasútvonal) építése a közlekedési költségek
módosítása révén gyakorol befolyást a gazdálkodókra.

                          A hazai helyzet bemutatása

  A rendszerváltást követ ően, a gazdasági szabadság megteremtésével létrejöttek
azok az alapvető feltételek, amelyek teret és lehet őséget teremtettek a hatékonyabb
gazdálkodásnak. A vállalkozási szabadság megteremtésével látványos növekedés-
nek indult a gazdálkodó szervezetek száma, kezdetben f őként a több telephelyes
állami vállalatok felbomlásával, illetve privatizációjával, kés őbb jóval inkább az új
alapítású vállalkozások révén. A vállalkozások száma alapján azonban er ős területi
koncentrációt fedezhetünk fel, a kett ős könyvvitelt vezet ő vállalkozások közel fele
Budapesten került bejegyzésre. Az utóbbi években ugyanakkor felfedezhet ő, hogy a
korábbi erős koncentráció oldódóban van, ha kis mértékben is, de érzékelhet ő az
elmozdulás a kiegyenlítődés felé.
  A folyamat két forrásból táplálkozik, egyrészt nagy számban jönnek létre új vál-
lalkozások, másrészt pedig a meglév ő vállalkozások is „mozognak a térben", áthe-
lyezik működésük helyszínét a számukra jobb feltételeket nyújtó területekre. Napi
tapasztalat, hogy a fővárosi agglomerációban gomba módra szaporodnak az ipari-
logisztikai-kereskedelmi parkok, látványosan példázva a dekoncentrációt. De jogo-
san merül fel a kérdés, hogy ez a folyamat csak a f ővárost érinti, vagy a jelenség
országosnak ítélhet ő? Milyen irányú ez a vándorlás? Milyen vállalkozások dönte-
nek működésük áthelyezése mellett?
  A kérdéseket sokáig lehetne sorolni, de világosan kell látnunk, hogy számos ténye-
ző nehezíti a tisztánlátást. Legfontosabb, hogy a nyilvános adatbázisok csak a vállal-
              Koós Bálint : Adalékok a gazdasági szuburbanizáció kérdésköréhez.
                          Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 59-71. p.

TÉT XVIII. évf. 2004    s   1                           Adalékok a gazdasági ...     63

kozások székhelyadatait tartják nyilván, de azt már nem, hogy ténylegesen hol van a
vállalatvezetés, és akkor még nem is szóltunk a különböz ő tulajdonosi összefonódá-
sokról, az azonos tulajdonosi kör által m űködtetett vállalatokról, vállalatcsoportokról.
  A KSH által negyedévente megjelentetett Cég-Kód-Tár adatbázisra támaszkodva
mégis nyerhetünk valamiféle képet a vállalkozások térbeli mozgásáról, ugyanis
nyomon követhet ők a bejelentett székhelyt érint ő változások. Ezen adatok jelent ősé-
gét túlbecsülni nem szabad, hiszen a vállalkozás székhelyének megváltoztatása in-
kább csak papírmunkát igényel, mintsem komoly anyagi, id őbeli ráfordítást, ebb ől
adódóan élhetünk a gyanúperrel, hogy ezen átjelentkezések egy része csupán a hivata-
los nyilvántartások szerint valósul meg, a valóságban nem. Másrészr ől viszont az is
kétségtelen, hogy a tényleges kiköltözéseket maradéktalanul tartalmazza az adatbázis.
  Lássuk mindezek után, hogy milyen megállapításokat tehetünk a gazdasági társa-
ságok relokációs tevékenységér ől egy hároméves id őszak (1999-2001) alapján. Az
említett adatbázis adatai alapján hazánkban 282 713 olyan vállalkozás volt, amely
mind 1999-ben, mind 2001-ben m űködött. A vizsgált időszakban 19 858 vállalko-
zás jelentette át székhelyét, ami azt jelenti, hogy minden tizennegyedik vállalkozás
(7,02%) költözésre szánta el magát.
                                       1. ÁBRA
              Megyei szintre számított vándorlási egyenleg, 1999-2001
                 (Migration Balance in County Level, 1999-2001)

  5000   -1




 -2000

                            ElElköltöző Beköltöző   u   Egyenleg


Forrás: KSH Cég-Kód-Tár 1999/1; 2001/3.
  Az 1. ábra jól érzékelteti, hogy bár valamennyi megyében tapasztalható
relokációs tevékenység, mélyreható változást csupán Budapest és Pest megye tekin-
tetében fedezhetünk fel. Míg a többi megye esetében a vándorlási egyenleg értéke
-149 (Borsod-Abaúj-Zemplén) és +8 (Komárom-Esztergom) között ingadozik, vagyis
azt mondhatjuk, hogy a cégek költözési hajlandósága alacsony, a központi régió
          Koós Bálint : Adalékok a gazdasági szuburbanizáció kérdésköréhez.
                      Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 59-71. p.

64     Koós Bálint                                         TÉT XVIII. évf. 2004     s   1

esetében kifejezetten magas értékkel találkozhatunk. Budapest a vándorlási kedv
vesztesének (-1001), míg Pest megye a folyamat nyertesének (+1696) tekinthet ő.
  Elhamarkodott következtetés lenne a fenti eredmények alapján azt állítani, hogy a
gazdasági szuburbanizáció kizárólag a f ővárosi agglomeráció esetében érzékelhet ő .
Amennyiben ugyanis települési szinten vizsgáljuk meg a vállalkozások térbeli
mozgását, érdekes eredményre jutunk.
  A nagyobb lélekszámú városok közvetlen közelében szinte minden esetben találni
olyan települést, amely jelentős számú vállalkozást volt képes letelepedésre bírni.
Csupán a példa kedvéért nevezzünk meg néhányat közülük! Ide sorolhatjuk a Pécs
melletti Kozármislenyt, a Gy őrrel szomszédos Abdát és Gy őrújbarátot, illetve Sze-
ged mell ől Szatymazt, Sándorfalvát és Deszket. Budapest esetében felesleges lenne
a felsorolás, mert jószerével Pest megye valamennyi települését meg lehetne
nevezni (2. ábra).
                                    2. ÁBRA
                            A beköltöz ő cégek száma
               (The Number of Companies Moved to the Settlements)




                                                                              le 640 - 1 130
                                                                              •    50- 640
                                                                              O 10- 50
                                                                              u     0- 10
                                                                              u     0



     Forrás: KSH Cég-Kód-Tár 1999/1; 2001/3.
  A települési adatsorokat megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a nagy lélekszámú
és/vagy jó közlekedési helyzetű, országos főút mentén elterül ő települések voltak a
leginkább képesek arra, hogy gazdasági bázisukat betelepül ő cégekkel erősítsék
meg. Különösen látványos a fővárosból kiinduló országos főutak mentén elhelyez-
kedő városok, falvak gyarapodása. A 2-es, 11-es, 10-es, 1-es, 6-os, 5-ös, 4-es, 3-as
számú főutak helyenként 50-60 kilométeres „csápokat" formáinak, mintegy vizuá-
lisan is igazolva az országos f őutak gazdasági tengely szerepét. A fővárosi agglo-
meráción kívül a 8-as (Székesfehérvár—Veszprém—Ajka), a 21-es (Hatvan—Pásztó-
                    Koós Bálint : Adalékok a gazdasági szuburbanizáció kérdésköréhez.
                                Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 59-71. p.

TÉT XVIII. évf. 2004           s   1                   Adalékok a gazdasági ...         65

Salgótarján), valamint Debrecen környékén a 4-es és a 35-ös számú út egy részén
fedezhetünk fel hasonló mérték ű koncentrálódást.
  Jogosan merül fel ezek után a kérdés, hogy honnan érkeznek a betelepül ő cégek
ezekre a kitüntetett helyszínekre. Az adatbázisból nyert válasz nem mond ellent sem
a közvélekedésnek, sem pedig a vállalkozói interjúk révén nyert tapasztalatoknak:
nagyon ritka a gyökeres váltás, sokkal jellemz őbb, hogy a vállalat a már ismert
piacon kíván jobb pozícióba kerülni, nem akar egy teljesen ismeretlen világban
elölről kezdeni mindent. Ennek alátámasztására egyetlen példa: a vizsgált id őszak-
ban Baranya megyében 1484 cég döntött a költözés mellett, közülük 1215 (82%)
maradt a megyehatárokon belül, s közel 70%-uk (1031) az eredeti kistérségen belül
keresett új székhelyet magának (3. ábra).

                                              3. ÁBRA
                   Kistérségi szintre számított vándorlási egyenleg (1999-2001)
                    (Migration Balance in Micro Regional Level, 1999-2001)

   Ni      20 - 430 (18)
   rj      10 - 20 (17)
   u        0 - 10 (se)
   u    -1 010 - 0 (57)




  Forrás: KSH Cég Kód Tár, 1999/1; 2001/3.
                           -   -




  A kis távolságon belüli költözést nem csupán információs okok (fogyasztói, be-
szállítói bizalom), hanem praktikus tényez ők is magyarázzák. A relokációt ugyanis
mindig az adott alkalmazotti körrel kell lebonyolítani, mivel egyetlen cég sem en-
gedheti meg magának, hogy az új alkalmazottak felvételéig, betanításáig ne üzemel-
jen. Ebből adódik, hogy az új hely kiválasztásánál figyelembe kell venni a munkatár-
sak ingázási hajlandóságát is. Az Egyesült Államokban, ahol jóval mobilabb a mun-
kaerő, sokkal gyakoribb a nagy távolságot jelent ő relokáció, de még ott is tipikusnak
nevezhető, hogy a munkatársak alig tizede követte a céget, amikor az 300 mérfölddel
            Koós Bálint : Adalékok a gazdasági szuburbanizáció kérdésköréhez.
                        Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 59-71. p.
66        Koós Bálint                                         TÉT XVIII. évf. 2004   s   1

keletre költözött. Nem véletlen, hogy a jó közlekedési helyzet ű települések voltak a
leginkább képesek a költöz ő cégek letelepítésére, nem csupán a szükséges teherforga-
lom, de a létfontosságú ingázás tömegközlekedési feltételei is ott adottak.
  Vizsgáljuk meg ezek után, hogy milyen tendenciák jellemzik a f ővárosi agglome-
rációt a gazdasági szuburbanizáció tekintetében. Mint arra már korábban kitértünk,
Pest megye nagy számban volt képes vállalkozásokat becsábítani — és ami sokkal
fontosabb — a betelepül ő vállalkozások száma jelent ős mértékben meghaladta az
elköltöző cégek számát, ily módon pozitív vándorlási egyenleget biztosítva a vizs-
gált időszakra (4. ábra).
                                         4. ÁBRA
                  Pest megyei településekre beköltöz ő cégek száma
          (The Number of Companies Moved to the Settlements of Pest County)




           146 - 361   (6)
      D     48 - 146 (20)
      u     14 - 48 (44)
      u      0- 14 (115)




     Forrás: KSH Cég-Kód-Tár, 1999/1; 2001/3.

  A megyében leteleped ő vállalkozások kétharmada a f ővárosból érkezik, ami meg-
határozó hatást gyakorol a térség gazdaságára (5. ábra). A megyén belüli relokáció
mértéke nem tekinthet ő magasnak, mind a népesség, mind pedig a helyben lév ő
vállalkozások számához viszonyítva közel átlagos a mobilitás. A többi megyével
összevetve némileg kedvez ő bb Pest megye helyzete, hiszen velük szemben is pozi-
tív vándorlási egyenleget tud felmutatni, ami kétséget kizáróan jelzi a terület gazda-
sági vonzerejét.
              Koós Bálint : Adalékok a gazdasági szuburbanizáció kérdésköréhez.
                          Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 59-71. p.

TÉT XVIII. évf. 2004    s   1                    Adalékok a gazdasági ...             67

                                    5. ÁBRA
          A Pest megyében leteleped ő vállalkozások száma és megoszlása
                           a korábbi székhely alapján
           (The Number and the Distríbution of Companies Settled Down
                     in Pest County by the Previous Centre)




       100%

       80%
                                                                     u Más megyéből
       60%                                                           E Megyén belül
                                     3004                            u Budapestr ől
       40%

       20%

        0%
                                 1

      Forrás: KSH Cég-Kód-Tár, 1999/1; 2001/3.
  A Budapestről elköltöző vállalkozások telephelyválasztása tekintetében azt lehet
mondani, hogy a legfontosabb tényez ő a fővárostól való távolság, és csak másod-
sorban számít a település lélekszáma és a jó megközelíthet őség. De ha ez a három
tényező egy irányba mutat, vagyis a f őváros közvetlen közelében terül el, jó közle-
kedési kapcsolatokkal és viszonylag nagy lélekszámmal rendelkezik, akkor a tele-
pülés bizton számíthat a kiköltöz ő cégek iparűzési adójára. Nem meglep ő, hogy a
vizsgált időszakban Szentendre, Budaörs, Törökbálint, Érd és Szigetszentmiklós
volt képes a fővárosi cégeket legnagyobb számban áttelepülésre bírni (4. ábra).
Csupán az elmúlt három éves id őszakban olyan neves cégek tették át székhelyüket
Budaörsre, mint a Vivendi (telekommunikáció), a Tesco (kereskedelem), valamint a
gyógyszeriparban tevékenyked ő Roche.
  A gazdasági társaságok mozgásának számszaki regisztrálására, bizonyos megkö-
tésekkel, alkalmasak a statisztikai adatok, azonban a folyamat mélyebb rétegeinek
feltárása csak a szerepl ők jobb megismerése révén lehetséges. Ennek érdekében az
elmúlt három évben ötvennél is több interjút készítettük a f ővárosból az agglomerá-
cióba kiköltöz ő cégek vezet őivel, hogy megismerjük a folyamat mozgatórugóit,
visszásságait. Az interjúkat 1999 februárja és 2002 augusztusa között folytattuk le a
fővárosi agglomerációban, els ősorban az MO körgy űrű megépült szakasza mentén
(Biatorbágytól Gyálig).
           Koós Bálint : Adalékok a gazdasági szuburbanizáció kérdésköréhez.
                       Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 59-71. p.

68       Koós Bálint                                             TÉT XVIII. évf. 2004      s    1

  A terepmunka tapasztalatai alapján kísérletet tehetünk a vándorló cégek jellemzésére.
  „Öntörvényűek" — ide sorolhatók azok a fejl ődőképes hazai kisvállalatok, ame-
lyek valamilyen kényszerít ő körülmény hatására — ez a leggyakrabban az, hogy
kinőtték a korábbi telephelyet, de el őfordul, hogy jogszabályi változások kényszerí-
tő hatására — keresnek új helyszínt maguknak (szigorodó emissziós normák, súly-
korlátozás az utakon). Általában nagyon körültekint őek, széles körben tájékozódnak
a lehetőségekrő l, nem félnek egyedül belevágni az új telephely kialakításába, még
akkor sem, ha ez komoly szervezési, engedélyeztetési procedúrát jelent (például
földátmin ősítés, közművesítés). A döntéseket jellemz ően egyetlen személy hozza
 meg, aki általában maga az alapító, a meghatározó tulajdonos és egyben az ügyve-
zető is. A legfontosabb döntési szempont a nagy növekedési potenciál (vagyis nagy
terület) biztosítása, a jó megközelíthet őség, ami általában azt jelenti, hogy az ügy-
vezető fél órán belül beérkezzen, valamint az, hogy a meglév ő munkavállalói kör
számára biztosítható legyen a napi beutazás. (El őnyös a jó tömegközlekedés, de
arra is találni példát, hogy céges autóbusz gy űjti be az alkalmazottakat.) A szállítói-
vev ői kapcsolatok meg őrzése, fejlesztése nem fogalmazódik meg általában döntési
szempontként, ugyanakkor jellemz ően a költözés rövid távolságot jelent, ami bizto-
sítja a kialakult kapcsolatok megtartását, s őt akár szorosabbra fűzését is. Ahogy azt
egy interjúalany megfogalmazta: „Mi voltunk itt, ebben a faluban az els ő fecskék —
de minket újak is követnek, mert mi a beszállítóinkat, alvállalkozóinkat is ide csá-
bítjuk." (Gáspár János — Engofer Kft. Fels őpárkány)
  „Kereskedők" — ebbe a csoportba azokat a külföldi t őkével működő kis és nagy-
kereskedelmi vállalkozásokat soroltuk, akik a rendszerváltás után, minimális koc-
kázatot vállalva Budapesten nyitottak egy pár f ős vállalkozást a piac tesztelésére. A
jellemző en bérelt irodában-raktárban dolgozó vállalkozások a hazai piac kiismerése
után, a pozitív visszajelzések hatására komolyabb beruházásokra szánták el magu-
kat — s ekkor már a klasszikus telephelyválasztási elveknek megfelel ően városkör-
nyéki ingatlanokba költöztek ki. A döntéseket jellemz ően nem a hazai, hanem az
anyacég vezet ő i hozták meg — helyenként komoly szervezeti ellenállást váltva ki a
magyar alkalmazottak körében.
     Ahogyan egy 1995-ben Törökbálintra kiköltözött papír-nagykereskedelmi cég gazda-
     sági igazgatója fogalmazott: az osztrák cégvezetés hozta meg a döntést, hogy ki kell
     költözni a fő városból, ezért aztán Budapest határában, szó szerint egy kukorica-
     földön láttak neki az új raktár-iroda komplexum felépítésének. Egyöntet ű volt a vé-
     lemény a cégen belül, hogy ezzel a vállalat aláírta a saját halálos ítéletét — a vev ők
     nem lesznek hajlandók kimenni a cég után, és kérdéses, hogy a keresked ők vállalják-
     e a hosszabb utazást. A költözés ellen szólt, hogy a III. kerületben, ahol a cég akkori-
     ban mű ködött, 20%-kal olcsóbban lehetett volna egy jó állapotú, korszer ű raktárcsar-
     nokot vásárolni, mintsem egy újat felépíteni. A döntés azonban Bécsben született
     meg, a helyi költségviszonyok figyelmen kívül hagyásával.
  Ez a vállalati kör preferálja a jó megközelíthet őséget, és kisebb hangsúlyt fektet
az alacsony ingatlanárakra, így aztán nagy számban találkozni velük a MO, M1, M7
autópálya melletti ipari-logisztikai parkokban.
             Koós Bálint : Adalékok a gazdasági szuburbanizáció kérdésköréhez.
                         Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 59-71. p.

TÉT XVIII. évf. 2004    s   1                   Adalékok a gazdasági ...             69

   A „kamionosok" csoportjába a közúti teherszállítással foglalkozó, illetve komoly
teherforgalmat bonyolító vállalkozások: fuvarozók, logisztikai szolgáltatók sorolha-
tók. Számukat tekintve kifejezetten sz űk csoportot alkotnak, de gazdasági jelent ő-
ségüket tekintve meghatározóak lehetnek az adott település tekintetében. Több száz
főt foglalkoztat például a biatorbágyi Rynart Transport, az üll ői Tibbett&Britten,
vagy a szintén Üll őn működő K-Sped Kft. Az országos elosztási feladatokat ellátó
vállalatok számára rendkívül fontos a központi raktár helyének megválasztása,
hiszen a hatalmas futásteljesítményt produkáló járm űállomány esetében 5-10 kilo-
méteres többlettávolság is komoly költségeket jelent. A kiköltöz ő cégek között
színte kizárólag külföldi tulajdonú, nemzetközi porondon is komoly hírnevet szer-
zett vállalkozással találkozunk, a hazai cégek körében alig-alig találni példát a
relokációra. (Pontosabban településen belüli költözések dominálnak, példaként
hozható fel a Masped esete, hiszen ők a belvárosi irodából egy Váci utcai, bérelt
irodába költöztek át.)
   Itt kell megemlíteni, hogy a komoly áruforgalmat ugyan nem bonyolító, de a ka-
mionok kiszolgálásával, szervízelésével, forgalmazásával foglalkozó cégek is ha-
sonló relokációs mintákat követnek: vagyis dönt ő az autópályák és az MO gyors
elérhetősége, miközben az ingatlan ára csekély súllyal esik latba. Jellemz ő, hogy
ezeket a logisztikai parkokat erre specializálódott ingatlanfejleszt ő cégek
(AIG/Lincoln, Crow Holding, Gronmijk stb.) üzemeltetik, gyakran eleve bérle-
ménynek épített raktárcsarnokokkal, kiszolgáló létesítményekkel. Érdekes fejle-
mény, hogy ebben a szférában a relokáció második hulláma is megindult: míg az
első években Törökbálint—Budaörs volt a felkapott helyszín, az utóbbi id őben bizo-
nyos kihúzódás kezd ődött meg e településekr ől a távolabbi, olcsóbb és kevésbé
 irodai-kereskedelmi jelleg ű települések felé: kitüntetett célterületté vált Biatorbágy
 és Dunaharaszti. Említésre méltó az is, hogy az utóbbi években egyre több országos
 hatókörű kereskedelmi lánc (CBA, REWE, Penny Market) helyezi központi raktár-
 bázisát Alsónémedi északi iparterületére, ami egyrészt az M0-körgy űrű közvetlen
 közelében terül el, másrészt pedig szinte az ország földrajzi középpontját jeleníti meg.
   A „számlások" csoportja a létszámát tekintve a legnagyobb, de gazdasági ereje,
jelentősége messze elmarad a korábban említett csoportokhoz képest. A megyében
 leteleped ő vállalkozások kétharmadának egyáltalán nincs, vagy csupán egyetlen
 alkalmazottja van, 70%-ának pedig árbevétele nem éri el a 20 millió forintot. A
 vállalati kör jellemzése rendkívül nehézkes, hiszen megtalálhatjuk közöttük azokat
 a vállalkozókat, akik főfoglalkozásuk mellett végeznek különböz ő szolgáltatásokat,
 vélhetően csupán „adó-optimalizálási" megfontolásokból (innen ered a csoport
 megnevezése is) létesítve az egész vállalkozást. De ide soroltuk mindazon kisvál-
 lalkozásokat is, amelyek már méretüknél fogva is, csekély gazdasági hatást gyako-
 rolnak a környezetükre.
   A csoport telephelyválasztását nem gazdasági tényez ők határozzák meg — sokkal
 inkább a lakóhelyi szuburbanizációból vezethet ő le a vállalkozások megtelepedése.
 Ahogyan ingatlanszakért ők szoktak fogalmazni: az Érd—Veresegyház vonaltól
 északra fekv ő települések ingatlanpiaci pozíciója tekinthet ő jónak, ezek a települé-
           Koós Bálint : Adalékok a gazdasági szuburbanizáció kérdésköréhez.
                       Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 59-71. p.
70      Koós Bálint                                                 TÉT XVIII. évf. 2004        s   1

sek tudják a magasabb státuszú f ővárosi lakosokat megszólítani, azokat, akiknek
vannak vállalkozásai is. Ett ől a képzeletbeli, de a valóságban er ősen érzékelhet ő
vonaltól délre sokkal alacsonyabb a beköltöz ő vállalkozások között a tercier szek-
torba tartozó cégek aránya (4. ábra) és meghatározó a termel ő funkció.

                                               X XX


  A fenti csoportosítás meglehet ősen önkényes, inkább csak a f őbb típusokat ragad-
ja meg, ám segítségével mégis könnyebben értelmezhet ő ez a bonyolult társadalmi-
gazdasági jelenség. A magyarországi helyzet sajátossága a gazdaságilag fejlett
országokkal összevetve az, hogy összetorlódtak azok a technikai, technológia, sza-
bályozási stb. hatások, amelyek befolyásolják a vállalkozások térbeli elhelyezkedé-
sét. Ebből adódóan hazánkban, de különösen a f ővárosi agglomerációban látványos
alkalmazkodási folyamat indult el. A folyamat résztvev ői markánsan eltér ő szándé-
kokkal kapcsolódnak be a gazdasági szuburbanizációs folyamatba. Az eltér ő szán-
dékok, célok hatására a folyamat markáns térbeli jellegzetességeket mutat, alapve-
tő en formálva át a hosszú évtizedek során kialakult gazdasági szerkezetet.

                                            Irodalom
Barta Gy. (2001) Az ipar szerkezetének térbeli változásai Magyarországon (1950-2000). Dialóg
  Campus, Budapest—Pécs.
Beauregard, R.A. (1995) Edge Cities: Peripheralizing the Center. — Urban Studies. 16.708-721. o.
Bodenman, J.E. (1998) The Suburbanization of the Institutional Investment Advisory Industry:
  Metropolitan Philadelphia, 1983-1993. — The Professional Geographer. 1.112-126. o.
Brennan, J.—Hill, E. (1999) Where are the jobs? Cities, suburbs, and the competition for employment.
  The Brookings Institution, Survey Series. November. 1-9. o.
Bryson, J.—Keeble, D.—Wood, P. (1993) The Creation, Location and Growth of Small Business Service
  Firms in the United Kingdom. — Service Industries Journal. 13.118-131 o.
Carlino, G,A. (1998) Trends in Metropolitan Employment Growth. — Business Review. July—August.
  Federal Reserve Bank of Philadelphia. 13-22. o.
Carlzon, J. (1985) Lapítsd le a piramist. Zrínyi Nyomda, Budapest.
Cheshire, P.C.—Hay, D.G. (1989) Urban Problems in Western Europe. Unwin Hyman, London.
Coffey, W. (2000) The Geographies of Producer Services. — Urban Geography. 21.170-183 o.
Cohen, N. (2000) Business Location Decision-making and the Cities: Bringing Companies Back.
  Working Paper, The Brookings Institution, Center on Urban and Metropolitan Policy, Washington DC.
Ewers, H.J.—Goddard, J.B.—Matzerath, H. (eds.) (1986) The Future of the Metropolis. Walter de Gruyter,
  Berlin—New York.
Ingram, G.K. (ed.) (1977) Residential Location and Urban Housing Markets. Ballinger Publishing
  Company, Cambridge.
Keeble, D.—Tyler, P. (1995) Enterprising Behaviour and the Urban-Rural Shift. — Urban Studies. 6.
  975-997. o.
Lang, R.E. (2000) Office Sprawl: The Evolving Geography of Business. The Brookings Institution,
  Center on Urban and Metropolitan Policy, Washinton DC.
Lengyel, I. (1994) A telephelyválasztás. — Rechnitzer J. (szerk.) Fejezetek a regionális gazdaságtan
  tanulmányozásához. MTA RKK, Gy őr—Pécs. 35-68. o.
Lengyel I. (2000) A regionális versenyképességr ől. — Közgazdasági Szemle. 12.962-987. o.
Lowe, M.—Wrigley, N. (2000) Retail and the Urban. — Urban Geography. 21.640-653. o.
Meardon, S.J. (2001) Modeling Agglomeration and Dispersion in City and Country: Gunnar Myrdal,
  Francois Perroux, and the New Economic Geography. — The American Journal of Economics and
  Sociology. 1.25-57. o.
               Koós Bálint : Adalékok a gazdasági szuburbanizáció kérdésköréhez.
                           Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 59-71. p.

TÉT XVIII. évf. 2004       s   1                        Adalékok a gazdasági ...                  71

Metropolitan Decentralization in Chicago. (2001) Chicago Case Study Working Group of the Great Cities
  Institute, College of Urban Planning and Public Affairs, University of Illinois at Chicago, UIC.
Mullin, R. (1996) Tactical Site Selection. — Journal of Business Strategy. May—June. 27-32. o.
Ottaviano, G.—Puga, D. (1997) Agglomeration in the Glbbal Economy: A Survey of the „New Economic
  Geography". Centre for Economic Performance. Discussion Paper. 356.
Porter, M.E. (1994) The Role of Location in Competition. —Journal of Economics of Business. 1.35-39. o.
Shafer, T. (1977) Urban Growth and Economics. Reston Publishing Company Inc., Reston.
Schmenner, R.W. (1979) Look Beyond the Obvious in Plant Location. — Harvard Business Review.
  January—February. 126-132. o.
Schreiber, A.F.—Gatons, P.K.—Clemmer, R.B. (eds.) (1976) Economics of Urban Problems. Houghton
  Mifflin Company, Company.
Tímár J.—Váradi M.M. (2000) A szuburbanizáció egyenl őtlen fejl ődése az 1990-es évek Magyarországán. —
  Horváth Gy.—Rechnitzer J. (szerk.) Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón.
  MTA RKK, Pécs. 153-175. o.
Willoughby, K. (2000) Building Internationally Competitive Technology Regions: The Industrial-Location-
  Factors Approach and the Local-Technological-Milieux Approach. — Journal of International and Area
  Studies. 2.1-36. o.
Wood, P. (2001) Regional Innovation and Business Services. El őadás. 16. May. Malone House, Belfast.



  ADDITIONS TO THE QUESTION OF ECONOMIC SUBUR-
                    BANISATION

                                       BÁLINT KOÓS

  After the political-economic transition in Hungary the strict rules of the market economy
enforced a rapid adaptation to these new conditions. One aspect of this adaptation is the re-
examination of the firms' location. In consequence of this relocation the preceding high
(urban) concentration of the economic activity has been reduting since the relocating firms
prefer suburban location to rural or urban sites.